Jób Könyve 2. fejezet: Jób az Őt éert csapásokat Istennek tulajdonítja (szerkesztett)

Jób. 2,1 Lőn pedig, hogy egy napon eljövének az Istennek fiai [(bén): az Istennek angyalai], hogy udvaroljanak az Úr előtt. Eljöve a Sátán is közöttük, hogy udvaroljon az Úr előtt.

[Más fordítás: Történt pedig midőn egyik napon fölkerekedtek, és eljöttek az istenfiak (vagyis az Istennek angyalai) és az Úr (JHVH = létező, vagy Örökkévaló) színe elé járultak [hogy az Úrnál jelentkezzenek].

A sátán (jelentése: szembenálló, ellenség, vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség) is megérkezett, közéjük jött, és megállt az ÚR előtt].

 

Jób. 2,2 És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jössz [honnét és hogyan kerülsz ide]? És felele a Sátán az Úrnak, és monda: Körülkerültem és át meg átjártam a földet, [a földön barangoltam, ott jártam-keltem, és kószáltam rajta].

Jób. 2,3 Monda pedig az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é [G: (proszekhó): figyelted] az én szolgámat, Jóbot [jelentése: a megtámadott, a gyűlölt, üldözött]? Bizony nincs [hozzá fogható] a földön [bizony nincs] olyan, mint ő; feddhetetlen, igaz [(tám): vagyis igazi ártatlan, feddhetetlen becsületes, derék ember], istenfélő, bűngyűlölő [vagyis fél Istentől, (šּׂúr súr): és elfordul, eltávozik, eltávolodik, és tartózkodik a gonosztól, és kerüli a rosszat].

Még [(ḥázaq): még most is kitartóan, ragaszkodik, és] erősen áll az ő feddhetetlenségében [(tummáh): tökéletességében, és ártatlanságában], noha [(ḥinnám): ok nélkül, indokolatlanul, és alaptalanul] ellene ingereltél, hogy ok nélkül rontsam meg őt [(blʿ): vagyis adjam át az enyészetnek, hogy megsemmisüljön].

Jób. 2,4 És felele a Sátán [jelentése: ellenség, vádló, rágalmazó, uszító] az Úrnak, és monda: Bőrt bőrért; de mindent, amije van, odaad az ember az életéért.

Jób. 2,5 Azért bocsásd ki csak [emeld csak rá] a te kezedet, és verd meg őt csontjában és testében [(šálaḥ): hagyd magára és küldj el, hogy elmenjek, (nḡʿ): és hozzányúljak, megérintsem a csontját és a húsát, vagyis a teljes hústestét]: avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged?

[Szavamra, szemtől szemben fog majd káromolni].

Jób. 2,6 Monda pedig az Úr a Sátánnak [jelentése: ellenség, vádló, rágalmazó, uszító]: Ímé kezedbe [lám a te hatalmadban] van ő [és visszaadom], csak életét kíméld.

Jób. 2,7 És kiméne [vagyis eltávozott] a Sátán az Úr [JHVH: Jahve = létező, örökkévaló színe] elől [vagyis jelenlétéből]. És megverte [(náḵáh): csapással sújtotta] Jóbot undok [(rá šəḥín): gonosz, rosszindulatú, fájdalmas, és forró, lángoló gyulladással, és] fekéllyel talpától fogva a feje tetejéig, [vagyis undok, rosszindulatú, és fájdalmas keléssel sújtotta tetőtől talpig].

Jób. 2,8 És vőn egy cserepet, hogy azzal vakarja magát, és így ül vala a hamu közepett.

Jób. 2,9 Monda pedig őnéki az ő felesége: Erősen állasz-é még mindig a te feddhetetlenségedben [és még most is kitartasz amellett, hogy tökéletes, és ártatlan vagy]? Átkozd meg az Istent, és halj meg!

Jób. 2,10 Ő pedig monda néki: Úgy [beszélsz, és úgy] szólsz, mint szól egy a bolondok közül [mint akik istentelenek, vagyis Isten nélkül élnek]. Ha már a jót [a jó dolgokat, javakat, és áldást] elvettük [és elfogadtuk] Istentől, a rosszat [vagyis a sikertelenséget, boldogtalanságot, és szerencsétlenséget] nem vennők-é [nem fogadnánk-e] el? Mindezekben sem vétkezik Jób az ő ajkaival [és még ebben a helyzetben sem vétkezett, és nem hibázott, és nem botlott meg Jób a szájával, a beszédével]

Jób. 2,11 Mikor pedig meghallá Jóbnak három barátja mind ezt a nyomorúságot, amely esett vala rajta, eljöve mindenik az ő lakó helyéből [Más fordítás: Jób három barátja pedig értesült mindazokról a csapásokról, és szerencsétlenségről, amely őt érte, és eljöttek hazájukból].

A témáni [jelentése: a jobbra fekvő, déli vidék] Elifáz [jelentése: az én istenem színarany, gazdagság; az arany istene, a gazdagság istene]. A sukhi [jelentése: elnyomás, gödör, árok, mélység, hajlat; hajlott, görbe] Bildád [jelentése: Bél szerette; a viszály fia; nyakas]. És a naamai [jelentése: az istenség gyönyörűség, kedvesség, bűbájosság] Czófár [karom, nyers, vakmerő; fütyülő, fecsegő; táncoló, ugráló; csicsergő, versengés fia].

És elvégezték [és megállapodtak egymással], hogy együtt mennek be [hozzá], hogy bánkódjanak vele és [részvéttel] vigasztalják őt. [És fejüket csóválva, élénk, keleti gesztusokkal együttérzésüket kifejezzék].

Jób. 2,12 És amint ráveték szemüket távolról [és messziről megpillantották], nem ismerték meg őt [és alig ismertek rá], és fennhangon zokognak vala [és hangos sírásban törtek ki]; azután pedig megszaggatá kiki a maga köntösét, és port hintenek [és port szórtak a] fejükre az ég felé.

Jób. 2,13 És ülnek vele hét napon és hét éjszakán át a földön, és nem szóla [hozzá] egyetlen egy szót egyik sem, mert látják vala, hogy igen nagy az ő fájdalma.

Dicsérem Neved míg csak élek

A kereszt

Az Úr Jézus nem a keresztfától várta a szabadítást, hanem kereszthalála által

szabadított meg.

A kereszt

Az Úr Jézus a keresztet nem a nyakában hordta, hanem a vállán cipelte.

Négy lehetőség, hogy a bibliaolvasás szokásunkká váljon

"Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok" (Jn. 8,31)

Tényleg nagyon fontos lépés az életünkben, hogy elhatározzuk: rendszeresen fogjuk olvasni a Bibliát egy rövid ideig - talán néhány hétig. Nagyszerű dolog ebbe belevágni, de az is fontos, hogy ne hagyjuk ennyiben a dolgot. Jézus így szólt: "Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok." (Jn. 8,31) Tanítvánnyá akkor válunk, ha hosszabb távra is elkötelezzük magunkat, hogy Jézustól tanuljunk.

Hogyan folytassuk a bibliaolvasást és maradjunk Jézussal kapcsolatban az Ő Szaván keresztül, hosszú távon?

1) Határozzuk el, hogy megtesszük. Az első lépés a elkötelezettség. Ne várjuk, hogy majd csak lesz jobb alkalom arra, hogy a Biblia olvasása rendszeres napi programunk legyen. Kezdjük el még ma.

2) Mondjuk el másoknak is. Jelentsük be másoknak, hogy mire köteleztük magunkat. Tegyük lehetővé, hogy számon kérjék rajtunk. Ha Isten iránti elkötelezettségünket titokban tartjuk, könnyebb kibújni alóla.

3) Legyünk határozottak. Ne hagyjuk, hogy bármi is eltántorítson minket vállalásunktól. Legyünk egyértelműen eltökéltek, hogy életünkben állandó szokássá fog válni a bibliaolvasás, különösen az első hónapokban. Ha ki-kihagyunk egy-egy napot, sokkal nehezebb lesz elkötelezettnek maradni Isten Igéjéhez.

4) Duplázzuk meg erőinket. Kerítsünk egy szellemi társat, aki segítségünkre lesz és bátorít. Ez legyen olyasvalaki, akivel megoszthatjuk, hogy mit tanultunk csendességünkben. Ez lehet valaki a kiscsoportunkból, egy barát vagy egy családtag. A Biblia is azt írja: "Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredméyne van." (Préd. 4,9)

Az Istenre szánt időnek egész életre szóló szokásnak kell lennie - nem pedig múló szeszély. A kutatások azt mutatják, hogy valamit megszakítás nélkül hat hétig kell csinálnunk ahhoz, hogy szokásunkká váljon. Váljon a bibliaolvasás életünk részévé ma - és egész hátralévő életünkben.

 (Daily Hope by Rick Warren, 2012. március 2.)

http://napiremeny.blog.hu/2012/03/09/negy_mod_hogy_a_bibliaolvasas_szokasunkka_valjon

TEDD MEG MA!

1 Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég

alatt. 2 Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak.
Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény
kitépésének. 3 Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek. 4 Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak. 5 Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának. Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak. 6 Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek. Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak. 7 Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak. Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek. 8 Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek. Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének. Préd 3,1-8.

                           TEDD MEG MA!

Azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. (Jak 4,14)

Nemrégiben a Csendes Percek orosz nyelvű kiadásában olvastam egy áhítatot egy asszonyról, aki meglátogatta a kórházból nem sokkal azelőtt hazatért barátnőjét. A két asszony néhány órát együtt töltött, megosztották egymással régi élményeiket. Másnap a kórházból hazaengedett asszony meghalt.

Az eset mélyen érintett bennünket a férjemmel, mert már régóta készültünk meglátogatni férjem nagyszüleit, de az élet forgataga és az időhiány mindig megakadályozott ebben. Az áhítat megadta a végső lökést, hogy megejtsük a látogatást. Egy csodálatos estét töltöttünk együtt. Nagyapa ízletes palacsintát sütött. Nagymama felidézte ifjúkori napjait. Sokat nevettünk, megosztottuk egymással élményeinket, fényképeket nézegettünk. Egy héttel később nagymama váratlanul meghalt. Sírva adtam hálát Istennek az együtt töltött csodálatos estéért.

Újra meggyőződtem arról, hogy Isten sokféle módon szól hozzánk, és emlékeztet, hogy minden napunkat úgy éljük, mintha az lenne az utolsó.
Ezután igyekszünk a Szent Szellem gyengéd ösztökélésének jobban engedve
cselekedni, felmutatva Isten szeretetét és irgalmasságát.

Imádság: Urunk, segíts engedelmeskednünk ma is, és életünk minden
pillanatát ajándéknak tekinteni. Ámen.

Yulia Parygina (Pszkov, Oroszország)

http://csendespercek.hu

Még a leghalkabb hívást is...

"De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét" (Jóel 3,5).

Miért nem hívom segítségül az Úr nevét? Miért futok egyik vagy másik szomszédomhoz, amikor Isten olyan közel van, és leghalkabb hívásomat is meghallja? Miért ülök le, töprengek megoldásokon és szövök terveket? Miért nem teszem magamat és terheimet közvetlenül az Úr kezébe? A legrövidebb út az egyenes út, miért nem futok egyenesen az élő Istenhez? Hiába keresgélek szabadulást mindenfelé, azt csak Istennél találhatom meg. Hatalmas ígérete bizonyossá kell tegyen efelől.

Fölösleges kérdeznem, hogy segítségül hívhatom-e Őt vagy sem, hiszen a "mindenki" szó tág kaput nyit. A "mindenki" engem is jelent, mert mindenkit jelent, aki csak segítségül hívja az Úr nevét. Ezért követni akarom az Úr vezetését, és segítségül hívom Őt most mindjárt, Őt, aki ezt a hatalmas ígéretet tette.

Nagy szükségben vagyok, és nem látom a kiutat, de éppen ezért megyek Hozzá. Aki az ígéretet tette, megtalálja majd a módját, hogyan teljesítse azt. Az én dolgom az, hogy engedelmeskedjem parancsainak, nem pedig hogy tanácsokat adjak neki. Szolgája vagyok, nem ügyvédje. Hozzá kiáltok, és Ő meghallgat engem.

---

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Flying Over Amerika

http://www.youtube.com/watch_popup?v=KcuDdPo0WZk

Flying Over America

www.youtube.com

Yessian Music has taken flight yet again...this time over America, in its latest installation in Shenzhen, China via Super 78 and directed by Brent Young. Mu...

ifj.Lehotzky József: Bábel tornya 2 rész!? Isten temploma!?

Az Úr első utasítása Noé számára az volt, hogy széledjenek szét, és hajtsák uralmuk alá a Földet. Ez az utasítás nagyon hasonlít arra, amit Jézus mondott tanítványainak a Mt.28,19-20.-ban (misszióparancs) azaz, hogy „menjetek széles e világra, és hirdessétek az evangéliumot ...” Az első tanítványok ezt is tették. Így jutott el az evangélium az egész akkor ismert világba. Később a missziói aktivitás csökkent, és az evangéliumnak a világ minden tájára való eljuttatása helyett az összegyülekezés vált elsődleges céllá. Hogy a hívők ne széledjenek szét, a vezetők igyekeztek emberi eszközökkel összetartani a közösségeket. Hasonlóan ahhoz, ahogy Noé dédunokája (Nimród) idejében az emberek már letelepedtek. Az Úrban való bizalom helyébe az emberi biztonság keresése lépett. Ez megérthető, hiszen a 2. és 3. században igen erőteljes üldözés érte a hívőket. Minden ember biztonságra vágyik, és szüksége is van rá. Míg az ember (Ádám) Istennel jó kapcsolatban volt, Isten biztonságot adott neki, nem vette észre, hogy meztelen (kiszolgáltatott), hiszen az Úr gondoskodott róla. A bűneset óta az emberek állandóan emberi biztonságot igyekeznek keresni. Ezért alkotnak különböző szervezeteket. A toronyépítésnek is ez az egyik indítéka.

Miután Nimródék letelepedtek, azt mondták: „Szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk a Földön!” Úgy gondolták, hogy valami külső dologgal biztosíthatják az egységüket, a fennmaradásukat és az „identitásukat”. Ez jelenthet számukra biztonságot. Az ember becsvágya jut kifejezésre abban, amikor magának nevet akar szerezni. Az édenkerti kísértésnek is ez volt az egyik összetevője, és hasonló történt szellemileg az Eklézsiával is. Az egységesített szervezet lett a gyülekezet biztonsága. Biztonság a támadások ellen. A tömegben az ember biztonságban érzi magát, de ez egy hamis biztonságérzet. A történelem is azt bizonyítja, hogy a tömegek általában nem jól döntenek, nem a jó dolgok mellé állnak, és a vezetők által nagymértékben manipulálhatók.

Az apostoloknak nem ez jelentette a biztonságot: a börtönből angyal szabadította ki Pétert; Pált a megkövezés után a szentek imáira Isten feltámasztotta. Az élő Isten jelentette az egyedüli biztonságot, a megtartó, és egyben összetartó erőt. Nem külső erő, nem teológia (dogmák), vagy jól szervezett közösség, vagy akár közös anyagi célok jelentették az egységet. Szívük, lelkük volt egy; köztük valóság volt, hogy „egy testbe merítkeztek be” és „egy Szellemmel itattattak meg”. Kívülvalók így tettek bizonyságot erről: „Az Isten van közöttetek”, és nem tudtak újjászületés nélkül csatlakozni a gyülekezethez. Még látásbeli különbségek sem tudták őket szétválasztani vagy egymással szembefordítani, ahogy ezt Péterék és Pál közt is látjuk: A különbözőség ellenére egységben maradtak.

Az első század végén már mutatkoztak az elhajlás jelei. Erről az Igében is olvashatunk, hiszen a Szentírás említést tesz arról, hogy némelyek nem tiszta szívből, hanem versengésből hirdették az evangéliumot. Voltak, akik a gyülekezetben különbnek kezdték tartani magukat a többieknél. A 3Ján.9.-ben olvassuk, hogy Diotrefész elsőbbségre vágyott, és ezért másokat kizárt a gyülekezetből. Még János apostolt sem fogadta el.

Mindez párhuzamba hozható azzal a történelmi helyzettel, amikor Nimród hatalmaskodni kezdett az emberek fölött a korabeli világban. Az Ige azt írja, hogy Bábel volt az ő országának a kezdete. (1Móz.10,10.) Tehát az ő hatalomra való törekvése és Bábel tornyának építése szorosan összefüggött. A korai gyülekezetben hasonló folyamatok mentek végbe: a presbitériumokban némelyek a többiek véleményét elnyomva diktálni kezdtek.

Erről ír Pál a 2Kor.11,19-21. „Hiszen ti okosak vagytok, mégis szívesen eltűritek az eszteleneket: mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki élősködik rajtatok, ha valaki zsákmányul ejt, ha valaki hatalmaskodik rajtatok, ha valaki arcul üt benneteket. Szégyenkezve írok, minthogy ehhez mi gyengék voltunk.”

Egyre többen kezdtek a hívők közül evilági gazdagságra, elismerésre szert tenni. Egyre kevesebben voltak, akik teljes erővel szolgálták az Urat. Így azokat, akik ezt tették, különbnek tartották. Ami mindenkinél természetes kellett volna, hogy legyen; - hogy teljes odaszántsággal szolgálja az Urat, és az Úr bizonyságot tesz jelekkel és csodákkal - az egyre kevesebbek kiváltsága lett. Őket különleges felkenteknek kezdték tekinteni.

A Jelenések könyvében a gyülekezeteknek szóló részekben olvasunk a nikolaitákról. Watchman Nee: A hét gyülekezet című könyvében részletesen kifejti, hogy a „nikolaosz” szó jelentése az, hogy a „népet legyőzni, uralkodni”. Az efézusi gyülekezetnek azt üzeni az Úr, hogy „az megvan benned, hogy gyűlölöd a Nikolaiták cselekedeteit, amelyeket én is gyűlölök.” (Jel.2:6) A pergamoni gyülekezetnek azt írja: „Nálad is vannak olyanok, akik szintén a Nikolaiták tanítását tartják. Térj meg tehát!” (Jel.2:15) Két dologról olvasunk itt: cselekedetekről ill. tanításról. Tehát a Nikolaiták cselekedetei, amikor egyesek különleges felkentnek tartva magukat, a véleményükkel elnyomják mások vélekedéseit. A folyamat így alakult a századok során is: először némelyek kezdtek mások felett uralkodni, majd később a Bibliából tanításokat hoztak arra, hogy rajtuk keresztül Isten különleges módon tapasztalható meg, ami őket a többi hívő fölé helyezi. Sőt aki nem ért egyet velük, az Isten ellen lázad. Azt tanítják, hogy Kóré fiaihoz, illetve Mirjámhoz hasonlóan, betegségek, sőt még halál is lehet ennek a következménye. Isten a Jelenések könyvében határozottan kifejezi, hogy Ő ezeket a cselekedeteket gyűlöli, és hogy ezekből a tanításokból meg kell térni. Az apostoloknál ennek a cselekedetnek, és tanításnak nyomát sem találjuk, pedig ők mindenkinél különbnek tarthatták volna magukat, hiszen együtt jártak Jézussal, ismerték Őt személyesen. A folyamat ma is általában így zajlik, hogy mások kezdik a sikeres szolgálónak mondani, hogy az Úr rajtad keresztül különlegesen cselekszik, és Ő talán gyenge ezeknek a testvéreknek azt mondani, hogy ne mondjatok ilyeneket, mert nem akarja őket megsérteni. Mivel aztán sokan mondják ezt, kezdi elhinni, és kezd egyre arrogánsabban vezetni. Mások eleve hatalomvágyból ragadják meg a vezetést. Pál kicsit ironikusan Péteréket fő-fő apostoloknak nevezi, és azt mondja: velük én nem törődtem, hanem azt tettem, amit Isten mondott. Nyilván nem Péterék tartották magukat fő-fő apostolnak, hanem a testies testvérek, és Pált sokszor hozzájuk hasonlították, és lenézték, mivel testileg nem ismerte Jézust.

Ma is sokszor a gyülekezetnövekedési ambíciók mögött a vezetők hatalomvágya áll, ahogy Nimród hatalomvágya összefüggött a torony építésével. Nyilván ha egy vezető mögött egy nagy gyülekezet áll, az nagyobb tekintélyt jelent az emberek előtt, hiszen a demokráciában a szavazatok száma a döntő, s így a népszerűség igen fontos. Jézus ellenben azt mondja: „Jaj nektek, ha minden ember jót mond felőletek!”  Jézus a Mt.20,25-27.-ben (Mk.10,42-43.) azt mondja: „Tudjátok, hogy a népek fejedelmei uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk. De közöttetek ne így legyen: hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok.”

Péter pedig ennek értelmében így ír: (1Pét.5,1-4.) „...Legeltessétek az Isten közöttetek lévő nyáját; ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen; ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak.”

Az Istenhit önkéntes, arra senkit sem lehet kényszeríteni, mert ezáltal értelmét veszti. Aki helytelen indítékból fogadja el a keresztyén tanítást, és az Isten országát nyerészkedésre akarja használni, az nem lehet kedves az Úr előtt. Isten nem a külsőt nézi, hanem látja az ember szívét, legrejtettebb szándékait. Még magadat is be tudod csapni, de Őt nem lehet becsapni. Keresztyénné válni elsősorban nem külső változást jelent. Az csak következménye a belső szabadulásnak.

A hívők életmódja

 „Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, mellyel elhívattatok.”

(Efézusbeliekhez írt levél 4. fejezet 1. vers)

Az egyház kialakulásának történelmét nézve, mindig szent irigység fog el, hogy néhány egyszerű fiatalember (halász, vámszedő, földműves, szabadságharcos) a Szent Szellem  vezetése melletti munkálkodása nyomán egy olyan keresztény egyház született, melynek voltak ugyan hiányosságai, de ezek eltörpültek az erények mellett.

S a legnagyobb üldözések közepette is emberek ezrei fogalmazták meg: „nézzétek mennyire szeretik egymást!”. Az elpusztításukra való törekvés pedig a legnagyobb magvetésnek bizonyult, hiszen kitartásukat, reménységüket látva nem egyszer emberek ugráltak be az arénákba, „én is keresztény akarok lenni” felkiáltással.

Ezzel szemben ma, bár nincs üldözés, mégis szégyen megvallani azt hogy hiszünk Istenben, hogy olvassuk a Bibliát, hogy lájkolunk vallásos oldalakat, stb. Mi ennek az oka? Hogy a mi életünk sem jobb, mint másoké? Hogy nem vesszük komolyan a Szentírás elveit?

Az okok kutatása helyett, tekintsünk inkább a megoldás felé, hogy miként lehet ma az én keresztény életem, méltó Istenhez és vonzó családom, barátaim, munkatársaim és környezetem felé.

Jézus azt mondja: „Erről ismer meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” (Jn 13:35).

 „Mikor az embereket nem a kényszer, vagy az önérdek köti egymáshoz, hanem ez a szeretet, akkor életükben egy olyan befolyás érvényesülése mutatkozik meg, amely felette áll minden emberi befolyásnak. Ahol ez az egység megvan, az annak a bizonyítéka, hogy ott Isten képmása helyre lett állítva az emberben, és szívükben új életelvek gyökereztek meg.

Ez azután abban is megmutatkozik, hogy az isteni természet ellenáll a gonosz levegőbeli hatalmasságoknak, és hogy Isten kegyelme legyőzi az ember szívében lakozó önzést.” (E.G.White; Jézus élete 585.o.)

Bizony „Pusztán szavakkal nem tudjuk elmondani azt, hogy ki Ő, ki nékünk Krisztus. Életünk által kell az Ő jellemét kinyilvánítani az emberek előtt. Krisztus láthatóvá kíván lenni minden követője életében. Isten minden gyermekéről eleve azt rendelte el, "hogy azok az ő fia ábrázatához hasonlatosak legyenek" (Róm 8:29). (uo.733.o.)

Így kérjük az Atyát segítsen, hogy Krisztus hosszútűrő szeretete, szentsége, alázatossága, irgalma és igazságossága mutatkozzon meg és táruljon fel a világ számára.

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/05/a-hivok-eletmodja.html

Joseph Prince: Vedd át a győzelmet!

Tudtad, hogy a sátánnak nincs rajtad igazi ereje? Egy kisujjadat sem kell megmozdítanod ahhoz, hogy legyőzd az ellenséget. Jézus már legyőzte, lefegyverezte minden erejét es győzött helyetted.

Nem győzelemért harcolsz, hanem győztesként.

Jézus befejezett munkáján keresztül, erőd és hatalmad van az ellenséged és körülményeid felett! Mikor elkezded felfedezni es látni mindazt, amit Jézus tett érted, rá fogsz ébredni, hogy nem kell tovább a saját erődre támaszkodnod ahhoz, hogy felülkerekedj a körülményeiden.

Teljes vagy Jézusban "Ti is Krisztusban teljesedtetek be,..." (Kol. 2:10) és benne mindened megvan. "...hiszen minden a tiétek " (1Kor 3:21,23)

Benne tökéletes és teljes megbocsátásra, igazságra, egészségre, jóindulatra es védelemre találsz.

Napjainkban sok embert ösztönöznek arra, hogy birkózzon meg a szituációjával és talán úgy érzed neked is ezt kell tenned, de Jézus nem azt akarja, hogy megbirkózz vele. Ő azt akarja, hogy legyőzd őket!

Szeretve vagy, mert Jézus kifizette az árát a bűneidnek és megnyerte a csatát az ellenség felett, Isten azt akarja, hogy tudd, hogy képes vagy győzni az életben!

Joseph Prince

forrás: http://www.uzenetek.com/2011/04/vedd-at-gyozelmet.html#ixzz2UHoaymqf

A szeretetről

Keresztény szépségportál

Könnyebb szeretni az egész emberiséget, mint a saját szomszédunkat.

Eric Hoffer

Az igazi bölcsesség

Készítette: Igeversek és gondolatok

Casting Crowns - Dicsőséges nap (Glorious Day)

Ige: A szent Szellemmel való beteljesedés egyik eredménye: Prótál, vagyis: Isten igéjét alkalmazza az aktuális időre és eseményre

 „És Zakariás, az ő (Bemerítő János) atyja beteljesedék Szent Szellemmel, és prófétála mondván:

Áldott [legyen] az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta [rátekintett népére] és megváltotta az ő népét [megváltást szerzett (készített) neki]*

Dávid éneke: „Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktől fogva mindörökké. Ámen, ámen! Mert: „Osztogat, (bőven) adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig (örökre); az ő szarva (hatalma) felemeltetik dicsőséggel” (Zsolt. 41,14; 112,9)  

„Áldott az Úr Isten, Izráelnek Istene, aki csudadolgokat cselekszik egyedül (Egyedül ő tud csodákat tenni)! Áldott legyen az ő dicsőséges neve mindörökké, és teljék (töltse) be dicsőségével az egész föld(et). Ámen! Ámen!” (Zsolt. 72,18-19)

És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk [elhozta ránk, vagy nekünk az üdvösség erejét] az ő gyermekének [szolgájának], Dávidnak házában*

*A Szent Szellem a prófétákon keresztül így szól a Felkentről, a Messiásról: „Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól (nem másítja azt meg): Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe (trónodra); Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek (gondom lesz felkentem mécsesére). Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog” (Zsolt. 132,11.17-18)

„Az ő idejében megszabadul Júda, és Izráel bátorságosan lakozik (biztonságban él), és ez lesz az ő neve, amellyel nevezik őt: Az Úr a mi igazságunk!” (Jer. 23,6)

 Az apostolon keresztül pedig kijelenti a Szent Szellem, hogy a Dávidnak tett ígéret kiről szólt: „Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van. Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust (hús)test szerint, hogy helyeztesse az ő királyi székibe (trónjára)” (Csel. 2,29-30)

Amint szólott [meghirdette; kijelentette] az ő szent prófétáinak szája [az Ő szentjei] által, kik eleitől [ősidőktől; örökidőktől;(világ)korszaktól] fogva voltak*

^*Péter apostolon keresztül kerül kijelentésre, hogy a prófétákon keresztül a Szent Szellem szólt: „Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei” (2 Pét. 1,21)

Hogy a mi ellenségeinktől megszabadít [megment, biztonságba helyez], és mindazoknak kezéből, akik minket gyűlölnek (megvetnek, utálnak, zaklatnak, üldöznek);

Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről,

 [arról] Az esküvésről, amellyel megesküdt Ábrahámnak, a mi (ős)atyánknak, hogy ő megadja nékünk*

*Dávid próféciája: „Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, amelyet megszabott ezer nemzetségiglen (az ezer nemzedéknek parancsolt igére); Amelyet kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről” (Zsolt. 105,8-9)

Az Ábrahámnak tett ígéret, és a neki ajándékozott szövetség: „Mikor Ábrám kilencvenkilenc esztendős vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes (feddhetetlen). És megkötöm az én szövetségemet én közöttem és te közötted (Megajándékozlak szövetségemmel): és felette igen megsokasítlak téged. És arcára borula Ábrám; az Isten pedig szóla őnéki, mondván: Ami engem illet, ímhol az én szövetségem te veled, hogy népek sokaságának atyjává leszesz.

 És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává teszlek téged. És felette igen megsokasítalak téged; és népekké teszlek (népeket támasztok belőled), és királyok is származnak tőled.

És adom tenéked és a te magodnak te utánad a te bujdosásod földét (hol jövevény vagy), Kánaánnak egész földét, örök birtokul; és Istenük leszek nékik. És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségül, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad. Annakfelette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megőrizzed, te és a te magod te utánad az ő nemzedékei szerint” (1 Móz. 17,1-9)

 Az Úr újra-és újra megerősíti ígéretét: „Az Isten pedig monda: Kétségnélkűl a te feleséged Sára szül néked fiat, és nevezed annak nevét Izsáknak, és megerősítem az én szövetségemet ő vele örökkévaló szövetségül az ő magvának ő utána” (1 Móz. 17,19)

Ábrahám hitének próbája után esküvel erősíti meg Isten az ígéretet: „És monda: Én magamra esküszöm, azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak (és nem tagadtad meg tőlem a fiad), a te egyetlenegyednek. Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat, mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek” (1 Móz. 22,16-18)

És az Újszövetség kijelentése: „Mert az Isten, (a)mikor ígéretet tett Ábrahámnak, mivelhogy nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött. Mondván: Bizony megáldván megáldalak téged, és megsokasítván megsokasítalak téged” (Zsid. 6,13-14-17)

Az ígéreteknek és próféciáknak, azok teljesülésének valóságos tartalmát pedig az Újszövetség fejti ki: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus.” (Gal. 3.16)  

„Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,29)

Luk. 1,74 Hogy megszabadulván [kiragadva] a mi ellenségeink [gyűlölőink] kezéből, félelem nélkül [félelmet nem ismerve, Istent tisztelve] szolgáljunk néki*(Luk. 1,67-74)

*Az Úr Jézus úgy szabadított meg, hogy: „Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse (működésképtelenné, tétlenné tegye) azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes (egész) életükben rabok valának” (Zsid. 2,14-15)

A félelemtől pedig úgy szabadultunk meg, hogy: „És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne. A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé (bevégzett; célba érő; érett korú) a szeretetben” (1 Ján. 4,16.18)

Túlárad a szívem-lelkem

Az Úr Jézus

... megbékéltetett... halála által, hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe elé" (Kolossé 1:22).

Imádság:

Édes Istenem!

Köszönöm, hogy napra napot adsz, hogy minden nap új lehetőség, hogy  hirdessem a Te jelenlétedet! Adj erőt, hitet, hogy minden cselekedetem Terád mutathasson... add, hogy szolgálhassalak... Könyörgök Uram, a betegek gyógyulásáért, az erőtlenek megerősítésért, a gyengék biztatásáért... Maradj velünk és kísérd lépteinket, add, hogy mindig Terád nézzünk és Benned bízzunk!  Ámen.
                                    (Bné.H.E.)

Viktor János: A nagyságról

Minden igazi nagyság abból fakad, hogy valaki le tud hajolni mások szolgálatára. Minden más nagyság hazug önámítás. 

Együttérzés

Végül pedig legyetek mindnyájan egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek, alázatosak. (1Péter 3:8)

Ritka dolog focimeccsen, hogy egyik kapus a másiknak úgy lő gólt, hogy a saját tizenhatosán belülről hatalmasat rúg a labdába, mely kb. 90 métert megtéve egyet lepattanva a hálóban köt ki. Ez a ritkaság megtörtént az angol fociligában néhány hete, és a szenvedő fél nem más, mint magyar válogatottunk egyik kapusa. A történetet nem is ezért érdemel említést, hanem azért, mert az ily módon gólt szerző kapus láthatóan nem örült a találatnak, pedig ezzel vezetést szerzett csapatának. A gólszerző kapus a mérkőzés után az egyik televíziós csatornának ezt nyilatkozta:

„Beszéltünk utána (az ellenfél kapusával), és elmondtam neki, hogy együtt érzek vele. Nem kellemes szituáció. Nekem is volt hasonlóban részem még nagyon régen, ezért nem ünnepeltem. Örültem neki, hogy megszereztük a vezetést, és bíztam benne, hogy begyűjtjük a három pontot, de ez szörnyű érzés egy kapusnak.”

Ilyen együttérzést a mai pénzzel tele focivilágban? Meglepő és örvendetes volt számomra olvasni ezt az emberi, empatikus nyilatkozatot. Vajon nekünk a hétköznapi életünkben időnként sikerül ennyire együtt éreznünk valakivel, aki nehéz helyzetbe jut?

Igével imádkozz Istenhez

"Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem." (Zsoltárok 23,1-2)

Az igén való elmélkedés igazi színskáláját használhatjuk és alkalmazhatjuk az életünkben. Mindegyik egy kicsit másra fogja helyezni a hangsúlyt. Az elmúlt hetekben ezek közül osztottam meg veletek egy párat, mint például a "hangsúlyozó" módszer, "képzeld el" módszer és a "személyesítsd" módszer. Nem számít, hogy melyik versét vagy verseit tanulmányozod az igének, legalább egyik ezek közül segítségedre kell hogy legyen abban, hogy a lehető legtöbbet kinyerd az igében töltött idődből.

Az "imádkozd meg" módszer sem különb. Ezzel a módszerrel bármelyik verset egyes szám első személybe rakhatod és visszaimádkozhatod Istennek. Használva ezt a módszert, nem kell azon gondolkoznod hogy vajon imádkozz vagy a Bibliát olvasd először a csendességedben. Együtt teszed őket! És tudhatod hogy az imáid válaszra találnak mert az Igében vannak.

Íme hogyan tehetnénk ezt a 23. Zsoltárral: "Köszönöm Uram, hogy a pásztorom vagy. Köszönöm Uram hogy zöld füves legelőkre terelsz pihenni engem. Köszönöm, hogy csendes vizekhez vezetsz engem. Köszönöm hogy helyre hozod a lelkem. Köszönöm hogy a te nevedért, az igazság útjain vezetsz engem."

Állj meg egy pillanatra és gondolkoz ezen az imán. Volt már hogy Isten megpihentetett téged? Valamikor még ahhoz sincs elég érzékünk, hogy megpihenjünk. Valamikor Isten kényszerít minket a pihenésre. Van úgy, hogy arra kényszerít hogy megpihenj egy zöld füves legelőn, mert te nem törődsz magaddal. Ezért hálásak lehetünk Istennek!

Érezted már magad valaha letörtnek és depressziósnak de aztán Isten helyreállított? Isten vezetet azon az úton? Természetesen. A 23. Zsoltár egy nagyszerű lehetőség arra, hogy megköszönd Istennek mindazt amit eddig tett az életedben.

Az Igén való elmélkedés az "imádkozd meg" módszert használva egy teljesen új világot fog feltárni előtted Isten szavában.

Rick Warren, Daily Hope, 2012. 02.29

http://napiremeny.blog.hu/2012/03/07/igevel_imadkozz_istenhez

Nem adom fel

Nőjetek fel végre

 „Senki a te ifjúságodat meg ne vesse, hanem légy példa a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a szellemben, a hitben, a tisztaságban.”   1Timoteus 4:12.

A Northland-i főiskola igazgatója John Tapene egy olyan bírótól származó idézetet ajánl mindenki számára, aki a fiatalok ügyeivel foglalkozik.

“Mindig csak sírnak, hogy hova mehetnénk, mit csinálhatnánk?

Azt mondom nektek: Menjetek haza, nyírjátok le a füvet, takarítsátok ki a szobátokat, tanuljatok meg főzni, tanuljatok, csináljátok meg a házi feladatotokat, aztán ha mindennel készen vagytok, fogjatok kezetekbe egy könyvet és olvassatok. A városotok nem tartozik nektek semmilyen szórakozási lehetőséggel, és a szüleiteknek sem feladata, hogy szórakoztassanak titeket.

A világ sem tartozik nektek semmivel, ti tartoztok neki. Ti tartozok neki, hogy az energiátok, időtök és a tehetségetek segítségével, jobb hellyé varázsoljátok.

Máshogyan kifejezve: Nőjetek fel végre, hagyjátok abba a sírást, szálljatok ki az álomvilágotokból és növesszetek végre gerincet. Viselkedjetek úgy, mint, felelősségteljes emberek. Csodálatos és fontos emberek vagytok, de elvesztegetitek az életetek azáltal, hogy csak ültök és arra vártok, hogy valaki végre csináljon valamit.

A legjobb idő most van és az a valaki te vagy!”

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/04/nojetek-fel-vegre.html

Guti Tünde: Szemmel tartva

Szokásos napi bevásárlásomból hazafelé, a járdán szembe jött velem egy fiatal anyuka  láthatóan szaporázva lépteit, miközben gondolataiba mélyedt.

Önkéntelenül is belenéztem a babakocsiba, ahol egy 6-8 hónapos baba feküdt meglehetősen duzzogó arccal, szemöldökét kissé összevonva, cumiját a nyakába lökve. Megmosolyogtam, s a babáról az anyukára néztem.

Felidéztem gondolatban, mennyire nem szerettem soha, ha a babakocsit menetirányba fordítják, és úgy tolják a szülők. Amikor én még babáztam, úgy toltam a kocsit, hogy a kisfiam szemben üljön vagy feküdjön, és tudjunk egymásra mosolyogni. Mindig beszéltem hozzá. Három dolog volt fontos számomra:

1. láttuk egymást  2. "beszélgettünk"  3. nem látott ijesztő, ismeretlen dolgokat úgy, hogy közben ne látott volna engem.

Ahogy elhaladt mellettem a babakocsi, elképzeltem, milyen jó hozzánk az Úr, aki sose fordít minket úgy menetirányba, hogy ne látnánk Őt és ne lennénk bizonyosak védelmében! Az Ige szerint: "Szemmel tartom a föld hűségeseit." (Zsoltárok 101:6.) Más helyen pedig ezt mondja:  "Szemeimmel tanácsollak." (Zsoltárok 32:8./b)  S még egy: "Az Úr szemmel tartja az Őt félőket." (Zsoltárok 33:18.)

Az út menti és az úton emelkedő akadályok nem ejtenek kétségbe és nem tehetnek kárt bennünk, mert Atyánk figyelő tekintete rajtunk nyugszik, és békességben maradunk, ha mi is folyamatosan Őrá figyelünk.

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/blog/szemmel-tartva.html