„És Zakariás,
az ő (Bemerítő János) atyja beteljesedék Szent Szellemmel, és prófétála
mondván:
Áldott [legyen]
az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta [rátekintett
népére] és megváltotta az ő népét [megváltást
szerzett (készített) neki]*
Dávid éneke: „Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktől
fogva mindörökké. Ámen, ámen! Mert: „Osztogat, (bőven) adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig (örökre); az ő szarva (hatalma) felemeltetik dicsőséggel” (Zsolt. 41,14; 112,9)
„Áldott az Úr Isten, Izráelnek Istene, aki csudadolgokat cselekszik egyedül (Egyedül ő tud csodákat tenni)! Áldott
legyen az ő dicsőséges neve mindörökké, és teljék (töltse) be dicsőségével az egész föld(et). Ámen! Ámen!” (Zsolt. 72,18-19)
És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk [elhozta ránk, vagy nekünk az üdvösség erejét]
az ő gyermekének [szolgájának],
Dávidnak házában*
*A Szent Szellem a prófétákon keresztül így
szól a Felkentről, a Messiásról: „Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el
attól (nem másítja azt meg): Ágyékod
gyümölcsét ültetem székedbe (trónodra); Megnövesztem
ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek (gondom lesz
felkentem mécsesére). Ellenségeire
szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog” (Zsolt. 132,11.17-18)
„Az ő idejében megszabadul Júda, és Izráel bátorságosan lakozik (biztonságban él), és ez lesz az ő
neve, amellyel nevezik őt: Az Úr a mi igazságunk!” (Jer. 23,6)
Az apostolon keresztül pedig kijelenti a Szent Szellem, hogy a Dávidnak
tett ígéret kiről szólt: „Atyámfiai
férfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő
megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van. Próféta
lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az
ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust (hús)test szerint, hogy helyeztesse az ő királyi székibe (trónjára)” (Csel.
2,29-30)
Amint szólott [meghirdette;
kijelentette] az ő szent prófétáinak szája [az Ő szentjei] által, kik eleitől [ősidőktől; örökidőktől;(világ)korszaktól] fogva voltak*
*Péter apostolon keresztül kerül kijelentésre, hogy a
prófétákon keresztül a Szent Szellem szólt: „Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai
szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei” (2 Pét. 1,21)
Hogy a mi ellenségeinktől megszabadít [megment, biztonságba helyez], és
mindazoknak kezéből, akik minket gyűlölnek (megvetnek,
utálnak, zaklatnak, üldöznek);
Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és
megemlékezzék az ő szent szövetségéről,
[arról] Az esküvésről, amellyel megesküdt
Ábrahámnak, a mi (ős)atyánknak, hogy
ő megadja nékünk*
*Dávid próféciája: „Megemlékezik az ő szövetségéről
mindörökké; az ő rendeletéről, amelyet megszabott ezer nemzetségiglen (az
ezer nemzedéknek parancsolt igére);
Amelyet kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről” (Zsolt. 105,8-9)
Az Ábrahámnak tett ígéret, és a neki ajándékozott
szövetség: „Mikor Ábrám kilencvenkilenc esztendős vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok,
járj én előttem, és légy tökéletes (feddhetetlen). És megkötöm az én szövetségemet én közöttem és te közötted
(Megajándékozlak szövetségemmel): és
felette igen megsokasítlak téged. És arcára borula Ábrám; az Isten pedig szóla
őnéki, mondván: Ami engem illet, ímhol az én szövetségem te veled, hogy népek
sokaságának atyjává leszesz.
És ne neveztessék ezután a te neved
Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává
teszlek téged. És felette igen megsokasítalak téged; és népekké teszlek (népeket támasztok belőled), és
királyok is származnak tőled.
És adom tenéked és a te magodnak te utánad a te bujdosásod földét (hol jövevény vagy), Kánaánnak egész
földét, örök birtokul; és Istenük leszek nékik. És megállapítom az én
szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak
nemzedékei szerint örök szövetségül, hogy legyek tenéked Istened, és a te
magodnak te utánad. Annakfelette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én
szövetségemet megőrizzed, te és a te magod te utánad az ő nemzedékei szerint” (1 Móz. 17,1-9)
Az Úr újra-és újra megerősíti ígéretét: „Az
Isten pedig monda: Kétségnélkűl a te feleséged Sára szül néked fiat, és nevezed
annak nevét Izsáknak, és megerősítem az
én szövetségemet ő vele örökkévaló szövetségül az ő magvának ő utána” (1 Móz. 17,19)
Ábrahám hitének próbája után esküvel erősíti meg Isten
az ígéretet: „És monda: Én magamra
esküszöm, azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te
fiadnak (és nem tagadtad meg tőlem a fiad), a te egyetlenegyednek. Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen
megsokasítom a te magodat, mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a
tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő
ellenségeinek kapuját. És megáldatnak a te magodban a földnek minden
nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek” (1 Móz. 22,16-18)
És az Újszövetség kijelentése: „Mert az Isten, (a)mikor
ígéretet tett Ábrahámnak, mivelhogy nem esküdhetett nagyobbra, önmagára
esküdött. Mondván: Bizony megáldván megáldalak téged, és megsokasítván
megsokasítalak téged” (Zsid. 6,13-14-17)
Az ígéreteknek és próféciáknak, azok teljesülésének
valóságos tartalmát pedig az Újszövetség fejti ki: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak
adattak és az ő magvának.
Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus.” (Gal. 3.16)
„Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret
szerint örökösök” (Gal. 3,29)
Luk. 1,74 Hogy megszabadulván [kiragadva]
a mi ellenségeink [gyűlölőink]
kezéből, félelem nélkül [félelmet nem
ismerve, Istent tisztelve] szolgáljunk néki*(Luk.
1,67-74)
*Az Úr Jézus úgy szabadított meg, hogy: „Mivel tehát a gyermekek testből és
vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által
megsemmisítse (működésképtelenné, tétlenné tegye) azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, És
megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes (egész)
életükben rabok valának” (Zsid. 2,14-15)
A félelemtől pedig úgy szabadultunk meg, hogy: „És mi megismertük és elhittük az Istennek
irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az
Istenben marad, és az Isten is ő benne. A szeretetben nincsen félelem; sőt a
teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig
fél, nem lett teljessé (bevégzett; célba érő; érett korú) a szeretetben” (1 Ján. 4,16.18)