Frank Damazio: Isten jelenléte utáni szenvedély
Isten jelenlétének külömböző szintjei
vannak, amit meg kell értenünk, mikor meghatározzuk az ébredést és
megtapasztaljuk az Ő fenséges jelenlétét.
Az Ószövetégben használatos „jelenlét” szó a héber paniim fordítása, amely 76-szor fordul
elő. A gyökérszó a pana, ami azt
jelenti: „odafordítani az arcot”.
Amikor tehát az Isten jelenlétéről beszélünk, a Szentírásban ez szó szerint azt
jelenti, hogy betölteni, átjárni, keresztül hatolni, kiterjeszteni, valakinek a
szeme előtt, színe előtt lenni. Isten jelenlétének a fogalma arra utal, hogy
Isten arca elfogadással és kegyelemmel fordul valaki felé. Ez a szó azt
jelenti: elegendő, képes fenntartani vagy támogatni. Amikor Isten jelen van, Ő
elégséges arra, hogy fenntartsa és támogassa azt, aminek erőt adott.
Isten jelenlétének három szintje a
következő:
3/1, Isten mindenütt
jelenvalósága,
3/2, Isten kinyilvánított
jelenléte,
3/3, és amit úgy hívunk
hogy Isten átérzett, felszabadított, személyessé vált jelenléte.
3/1, Isten
mindenütt jelenvalósága
Isten mindenütt jelenvalósága egyszerűen
azt jelenti, hogy Isten mindenütt, minden időben jelen van és jelenléte betölt
mindent. Isten jelenléte kapcsolatban van minden hellyel és személlyel. Isten
jelen van az egész teremtett világmindenségben. Isten a következőket jelenti ki
az Ézsaiás 66,1-ben:
„Az
egek nékem ülőszékem, és a föld lábaimnak zsámolya”
Jeremiás
23,24 pedig egyenesen ezt állítja:
„Vajon
elrejtőzhetik-e valaki a rejtekhelyeken, hogy én ne lássam őt? Azt mondja az
Úr, vajon nem töltöm-e be a mennyet és a földet, azt mondja az Úr”.
Ez a kinyilvánítás hangsúlyozza Isten
jelenlétét az egész világmindenségben. Isten betölti a mennyet és a földet.
Isten itt van, és az egész teremtést átjárta az Ő jelenléte.
„Csodálatos
előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt. Hova menjek a Te Lelked elől? És
a Te orcád elől hová fussak? Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba
vetek ágyat, ott is jelen vagy” (Zsoltár 139, 6-8).
„Akkor Jákob
felserkent álmából és azt mondta: ’bizonyára az Úr van e helyen, és én nem
tudtam.” (1 Mózes 28,16)
Isten mindenütt jelen van, korlátlan térben
és időben. Isten jelen van a téren túl is és betölt minden dolgot. A véges tér,
a létezésében függ Tőle. Ám lehetnek idők, amikor sem az emberek, sem az egyház
nem tapasztalja meg és nem ismeri fel azt, hogy Isten jelen van. Ez azonban nem
befolyásolja Isten jelenlétét. Akár elismerjük, akár nem, Isten mindenütt jelen
van és betölt mindent. Ő éppúgy jelen van az egyes atomban, mint a legtávolabbi
csillagban. Nincsen olyan hely, ahol Isten nincsen jelen.
E
jelenlét valósága és megnyilvánulása azonban nem ugyanaz. Ha szerető
engedelmességben együttműködünk Vele, Isten megmutatkozik nekünk és ez
mindennél fontosabbá lesz számunkra.
3/2, Isten
kinyilvánított jelenléte
Isten jelenlétének második szintje, Isten
kinyilvánított jelenlétének nevezhető. Ilyenkor Isten szuverén módon és utakon
jelenti ki magát. Istennek ez a jelenléte érezhető, még akkor is, ha éppen nem
keressük Őt, vagy nem alkalmazzuk a szellemi gyakorlatokat – az imádságot,
bűnbánatot, és az Írás más igazságait, amelyek meghatározzák, hogyan
közeledjünk Istenhez – amelyek segítenek bennünket Isten jelenlétének
megtapasztalásában. Vannak időszakok, amikor Isten úgy dönt, hogy kinyilvánítja
magát, függetlenül a mi kezdeményezésünktől, egyszerűen azért, mert Ő Isten és
Ő szuverén.
„Hogy
keressétek az Urat, ha talán kitapogathatnák Őt és megtalálhatnák, jóllehet
bizony nincs messze egyikünktől sem: mert Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk,
amiképpen a ti költőitek közül is mondták némelyek: ’mert az ő nemzetsége is
vagyunk’” (ApCsel 17, 27-28).
Nem Isten létezése van bennünk, hanem a mi
életünk és tevékenységeink, egész létezésünk van Őbenne. Az meglehet, hogy
valaki elfordul Istentől, szellemben távol kerül Istentől, és ezért Isten is távol
van ettől a személytől. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy Isten
mindig „kéznél van”.
„És
meghallották az Úristen szavát, aki hűvős alkonyatkor a kertben járt, Ádám és
felesége pedig elrejtőzött az Úr jelenléte elől a kert fái között” (1 Mózes
3,8).
Ez Isten kinyilvánított jelenléte, amely
érezhető. Ez Isten kinyilvánított jelenléte, amely átjárhatja az emberi
létezést.
„Akkor Kain
elment az Úrnak színe elől és letelepedett Nód földjén, Édentől keletre” (1
Mózes 4,6).
Ugyanúgy érezte Kain is az Úr jelenlétét a
Szentírás szerint, ahogy Ádám és Éva is érezte az Úr jelenlétét a kertben.
Isten mindenütt jelenvalósága ott van mindenütt, minden időben, Káin tehát nem
térhetett ki Isten jelenléte elől. De elhagyta Isten kinyilvánított jelenlétét,
azt a jelenlétet, amely körülvette a kertet és érezhető volt.
A 3
Mózes 22,3-ban ez áll:
„Ha
valaki a ti nemzetségetekből, a ti összes magzataitok közül hozzájárul a szent
dolgokhoz, amelyeket Izrael fiai szentelnek az Úrnak, mikor rajta van az ő
tisztátalansága, az ilyen ember vágattassék ki jelenlétemből: én vagyok az Úr”.
Ez a vers egyszerűen azt mondja, hogy az
ilyen ember kivágható, nem az Isten mindenütt jelenvalóságából, hanem Isten
kinyilvánított jelenlétéből.
Olykor Isten szokatlan jelenléte járhat át
egy épületet, egy közösséget, vagy egy területet. Sok ember írt erről cikket,
vagy számolt be Isten félelmetes, szuverén jelenlétéről, különböző időkben,
különböző helyeken.
1858-ban az amerikai ébredés idelyén, a
hajósok úgy érezték, hogy Isten Szellemének a befolyása alá kerülnek, amikor a
hajók közeledtek az amerikai kikötőkhöz. Az Amerikába érkezett hajók egymás
után számoltak be a hirtelen meggyőzés és megtérés tapasztalatáról. Ez Isten
szuverén jelenléte volt, amely megnyilvánult egy adott helyzetben és
körülményben, ahol Isten kezdeményezte a jelenlétét az emberek között.
3/3, Isten
személyessé vált jelenléte
Isten jelenlétének harmadik szintje az,
amit Isten átérzett, kijelentett és személyessé vált jelenlétének mondhatunk.
Ez Isten olyan jelenléte, amely elérhető Isten népe számára, ha követi az ima,
az imádat és Isten keresésének a bibliai mintáját.
Éles
határ van Isten kinyilvánított jelenléte és átérzett, kijelentett és
személyessé vált jelenléte között. Isten kinyilvánított jelenléte megérkezhet
Isten szuverén cselekedete révén, minden emberi kezdeményezés nélkül is. Isten
kinyilvánítja jelenlétét egy ipari negyedben, ahol dolgoznak az emberek, vagy
olyas valakin, aki éppen sétál az utcán. Ez egy csoda, a Szent Isten szuverén
tette. A Szentírás azonban beszél arról is, hogyan kereshetjük Istent, hogy az
Ő jelenlétébe kerüljünk: böjtölhetünk, imádkozhatunk, imádhatjuk Őt,
gyakorol-hatjuk magunkat azokban a szellemi dolgokban, amelyek lehetővé teszik
számunkra, hogy az élő Isten valóságos jelenlétében éljük életünket. Ez olyan
jelenlét, amit megérinthetünk, amely betölt bennünket, nemcsak egyéni életünkben,
de közösségi életünkben is.
Zsoltár
22,3 azt mondja:
„De Te Szent
vagy, Aki Izráel dicséretei között trónolsz”.
Kapcsolat van Isten népe hallható dicsérete
és Isten kijelentett jelenléte között. Amikor a jelenlét felszabadul az imádatban,
vagy az imaidő alatt, akkor Isten jelenlétének másfajta szintjét tapasztaljuk
meg, mint a puszta mindenütt jelenvalóságát, vagy az Ő kinyilvánított, szuverén
jelenlétét.
„Ne vess el engem
orcád elől, és a te Szent Szellemed ne vedd el tőlem” (Zsoltár 51,11).
„Megmutatom
neked az élet útját; a te jelenlétedben van a teljes örömöm, jobbodon
gyönyörűségek vannak örökké” (Zsoltár 16,11).
„Elrejted
őket a te orcádnak rejtekében az emberek zendülései elől, sátorban őrzöd őket a
perpatvarkodó nyelvektől” (Zsoltár 31,21).
„Menjünk
jelenlétébe hálaadással, vígadozzunk néki zsoltárokkal” (Zsoltár 95,2).
Amikor keressük Isten jelenlétének ezt a
harmadik szintjét, a mi felelősségünk az, hogy imádkozzunk, keressünk, higgyünk
és belépjünk Isten jelenlétébe a dicséret, imádat és böjt áldozataival és
higgyük, hogy az Ő jelenléte ott lesz.
„Történt
pedig, mikor a papok kijöttek a szent helyből, (mert a papok mindnyájan, akik
ott voltak, magukat megszentelték sorrendjük megtartása nélkül), és az énekes
léviták, akik ott voltak, Aszáf, Hámán, Jedutun fiaikkal és testvéreikkel ott
álltak az oltár keleti felénél, fehér ruhákba öltözve, cimbalmokkal, lantokkal
és citerákkal, és velük százhúsz kürtölő pap. Történt pedig, hogy a kürtölők és
énekesek egyenlőképpen zengtek az Úrnak hálaadást és dicséretet. Amikor pedig
felemelték hangjukat kürtölésekkel, cimbalmokkal és mindenféle zeneszerszámmal
és dicsérték az Urat, hogy Ő ’igen jó és örökkévaló az ő irgalma’, akkor a ház
megtelt köddel” (2 Krónika 5,11-13).
Ebben a szakaszban ismét azt látjuk, hogy
Isten jelenléte hozzáférhető népe számára. Az imádat és a papok dicsérete arra
késztette Istent, hogy megmutassa jelenlétét átérezhető, kinyilvánított és
személyes módon. A papokat annyira meggyőzte Isten jelenléte, hogy képtelenek
voltak megállni és folytatni szolgálatukat az adott helyzetben.