1 Thess. 2,1 Mert magatok tudjátok,
atyámfiai [testvéreim], hogy a mi ti
hozzátok való menetelünk nem
volt hiábavaló [nem volt haszontalan, eredménytelen, üres].
1
Thess. 2,2
Sőt inkább, noha elébb [előzőleg]
már háborúságot
és bosszúságot szenvedtünk volt Filippiben [noha
előbb már szenvedés és bántalmazás ért bennünket Filippiben], amint tudjátok, volt bátorságunk a mi
Istenünkben, hogy közöttetek is [nyíltan; szabadon] hirdessük az Isten evangéliumát [szóljuk
nektek az Isten örömüzenetét] sok tusakodással. [nehéz
harcok árán; a sok nehézség ellenére is];
»Más fordítás: Mielőtt hozzátok érkeztünk, Filippiben megvertek és bántalmaztak
bennünket amint tudjátok. Isten azonban mégis felbátorított bennünket, hogy a
ti városotokban is mindenkinek elmondjuk az Istentől származó örömhírt. Valóban
el is mondtuk, pedig Thesszalonikában is sokan ellenünk voltak«
1 Thess. 2,3 Mert a mi buzdításunk [vigasztalásunk; bátorításunk, igehirdetésünk] nem
hitetésből van [nem tévelygésből, nem megtévesztésből ered], sem nem tisztátalanságból [nem is tisztátalan, hamis szándékból], sem nem álnokságból.
[Más fordítás: A mi üzenetünk és tanításunk igaz, a szándékaink tiszták,
viselkedésünk teljesen egyenes és őszinte].
1 Thess. 2,4 Hanem amiképpen az Isten
méltatott [megvizsgált, kipróbált]
minket arra, hogy reánk bízza az Evangéliumot
[a jó
hírt, az örömhírt; a győzelmi hírt, győztes hadvezér érkezésének hírét], akképpen szólunk; nem úgy,
hogy embereknek tessünk hanem az Istennek, aki megvizsgálja [és ismeri] a mi szívünket (bensőnket).
[Más fordítás: Olyan emberek vagyunk, akiket maga Isten tett próbára. Ő
talált alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az örömhírt. Ezért úgy beszélünk, hogy
nem az emberek tetszését keressük, hanem Istenét. Mert ő vizsgálja meg a
szívünket és szándékainkat].
1 Thess. 2,5 Mert sem hízelkedő
beszéddel, amint tudjátok, sem telhetetlenség színében [sem leplezett kapzsisággal] nem léptünk fel [nem forgolódtunk közöttetek] soha. [Nem próbáltuk senkitől kicsalni a pénzét], Isten a bizonyság [a
tanú rá].
»Más
fordítás: Mert
amint tudjátok, sem hízelgéshez nem folyamodtunk soha, sem haszonlesést nem
lepleztünk valami látszattal, az Isten rá a tanú«
1 Thess. 2,6 Sem emberektől való
dicsőítést nem kerestünk, sem tőletek, sem másoktól. Holott terhetekre
lehettünk volna, mint Krisztus apostolai
[Más fordítás: Emberi elismerésre nem törekedtünk sem a
tiétekre, sem a másokéra. Mint Krisztus apostolai élhettünk volna tekintélyünkkel, mégis szelíden
léptünk fel közöttetek].
1 Thess. 2,7 De szívélyesek valánk [jóindulatúan, barátságosan és szelíden, jártunk]
ti közöttetek, amiként a dajka
dajkálgatja [gondozza, melengeti] az ő gyermekeit.
[Más fordítás: Pedig Krisztus apostolai vagyunk, és használhattuk volna
ezt a tekintélyünket. Mi azonban olyan gyengéden bántunk veletek, ahogy az anya
dajkálja (táplálja)
melengeti gyermekét].
1 Thess. 2,8 Így felbuzdulva irántatok [az utánatok való vágyódásunkban; epekedésünkben], készek valánk közleni veletek nemcsak az
Isten Evangéliumát, hanem a mi magunk lelkét [vagyis életét] is, mivelhogy szeretteinkké
lettetek nékünk.
[Más fordítás: Annyira közel álltatok szívünkhöz, hogy nemcsak
Isten evangéliumát, hanem életünket is nektek akartuk adni. Ennyire
megszerettünk benneteket].
1 Thess. 2,9 Emlékezhettek ugyanis
atyámfiai a mi fáradozásunkra és bajlódásunkra [vesződségünkre; kemény munkánkra]: mert éjjel-nappal munkálkodva [dolgoztunk,
és úgy] hirdettük néktek az
Isten Evangéliumát, csakhogy senkit meg ne terheljünk közületek.
[Más fordítás: Emlékezzetek csak vissza, testvéreim, milyen keményen
dolgoztunk, amikor nálatok voltunk! Éjjel-nappal saját kezünkkel dolgoztunk,
hogy ne legyünk terhetekre, és ne nektek kelljen gondoskodnotok rólunk. Így
adtuk át nektek az Istentől származó örömhírt]
1 Thess. 2,10 Ti vagytok bizonyságok [a tanúk] és az Isten, milyen szentül, igazán [istenfélő, szent módon, jóindulatúan]
és feddhetetlenül [kifogástalanul] éltünk előttetek [viseltük magunkat irántatok], akik hisztek [akik hívőkké
lettetek].
1
Thess. 2,11
Valamint tudjátok, hogy miként atya az ő gyermekeit, úgy intettünk [kérleltünk] és buzdítgattunk [ösztönöztünk] egyenként mindnyájatokat.
1 Thess. 2,12 És kérve kértünk [bátorítottunk, buzdítottunk, biztattunk
benneteket és tanúságot tettünk], hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat [éljetek
az Istenhez méltó módon; hogy méltóan kell járnotok (viselkednetek és, életmódot folytatnotok) ahhoz
az Istenhez], aki az ő
országába [az ő királyságába] és
dicsőségébe hív titeket.
1 Thess. 2,13 Ugyanazért mi is hálát
adunk az Istennek szüntelenül [megszakítás nélkül], hogy ti befogadván az Istennek általunk
hirdetett beszédét [(logoszát):
Igéjét], nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét,
aminthogy valósággal az is, amelynek [ereje] munkálkodik is tibennetek, akik hisztek.
1 Thess. 2,14 Mert ti, atyámfiai, követői
lettetek [nyomdokába léptetek; hasonlóvá; utánzóivá
lettetek] az Isten [a Krisztus Jézus kihívott] gyülekezeteinek
[kihívottak közösségeinek],
amelyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti
is a saját honfitársaitoktól [a saját népetektől], miként azok is a zsidóktól [a Júdeában élő
hitetlenektől],
1 Thess. 2,15 Akik megölték az Úr Jézust
is és a saját prófétáikat, és minket is [kérlelhetetlenül
/ folyamatosan] üldöznek, és az Istennek nem tetszenek [nem kedvesek Isten előtt], és minden embernek ellenségei [és
minden emberrel szemben állanak];
»Más
fordítás: Ezek a hitetlen júdeaiak ölték meg az Úr Jézust és a
prófétákat, és ők kényszerítettek minket, hogy Júdeát sietve elhagyjuk. Ezek
nem tetszenek Istennek, és minden emberrel ellenségesek«
1 Thess. 2,16 Akik megtiltják nékünk [akadályoznak minket abban is], hogy a pogányoknak [nemzeteknek]
ne prédikáljunk, hogy üdvözüljenek [megmeneküljenek]; hogy mindenkor betöltsék bűneiket [így
teszik teljessé céltévesztésüket]; de végre [azaz: végül]
utolérte őket az Isten haragja.
[Más fordítás: Ezek a hitetlen júdeaiak mindig csak újabb és újabb
bűnökkel gyarapítják vétkeiket, amíg
végleg betelik a pohár. És valóban: Isten haragja utolérte őket; és
ezzel vétkeik mértékét mindenkorra betöltik].
1
Thess. 2,17
Mi pedig, atyámfiai [testvéreim], amint elszakasztatánk [megfosztottak
bennünket] tőletek egy kevés
ideig, [miután árván maradtunk
tőletek egy kis időszakra] arcra [külsőleg], nem szívre [bensőre] nézve,
[és
árvákká tettek] annál
buzgóságosabban, nagy kívánsággal igyekeztünk [annál nagyobb vágyódással
törekedtünk arra], hogy
szemtől-szemben láthassunk titeket [láthassuk orcátokat ismét].
1
Thess. 2,18
Azért menni is akartunk hozzátok, kiváltképpen én Pál, egyszer is, kétszer is,
de megakadályozott minket a Sátán [jelentése: ellenség, ellenfél, üldöző; vádoló].
1 Thess. 2,19 Mert kicsoda a mi
reménységünk, örömünk és dicsekedésünk [győzelmi] koronája [győzelmi
koszorúja, és dicsőségünk]? Avagy
nem azok lesztek-é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus [színe] előtt az ő eljövetelekor [az Ő
megjelenésekor]?
1
Thess. 2,20
Bizony ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.