Péld. 1,1 Salamonnak [(šəlómóh):
békés,
béke], Dávid [(dávíḏ dáviḏ): szeretett, szerető; összekötő, egyesítő;
főember] fiának, Izráel [(jiśərá'él): akiért Isten harcol; Isten fejedelme] királyának példabeszédei [mondásai;
példázatai]
Péld. 1,2 „Bölcsesség és erkölcsnek [figyelmeztetés; intés, oktatás, képzés példa;
útmutatás] tanulására
(megismerésére), értelmes beszédek [az értelem szavainak] megértésére [felismerésére]; hogy
bölcsességet, [tudományt] fegyelmet [erkölcsöt] tanuljunk, és megértsük [felfogjuk, felismerjük] az értelmes
beszédet [mondásokat, intést; (logoszt=Igét)]
Péld 1,3 Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és
becsületességnek megnyerésére [Más
fordítások: Hogy világos útmutatást kapjunk, igazságosságra, [ítéletre] jogra, becsületre; [az okos intés elfogadására; bölcs okulás
elnyerésére] (hogy elfogadja a
fegyelmezést, melyből éleslátás, igazságosság, jó ítélőképesség és
becsületesség származik)];
Péld 1,4 Együgyűeknek [naiv, hiszékeny, becsaphatóknak] eszesség [éles
elme], gyermeknek [fiatalok, ifjú] tudomány [ismeret, tudás, értelem,
belátás] és meggondolás adására.
[Más fordítások: Hogy
a tapasztalatlan gyermek okosságra, eszességre tegyen szert, az
ifjú meg tudásra, tudományra,
ismeretre, és körültekintésre, meggondolásra, gondolkodóképességre; Mert:
Ezek adnak az együgyűeknek okosságot, az
ifjúnak ismeretet és megfontolást]
Péld 1,5 Ha bölcs hallgatja őket, [figyeli] gyarapítja (még jobban) tudását, [a bölcs bölcsebb lesz] az értelmes
megtudja, hogyan kormányozzon [szerez
érett tanácsokat; bölcs útmutatást nyer; ügyesség birtokába jut].
Péld. 1,6 Példabeszédnek [hasonlatok, képes beszédek, példa, példázat; jelkép; allegória; talány.
- összevetés; Valamennyire jellemző a rejtélyes, titokzatos] és
példázatnak, bölcsek beszédeinek [(dáḇár.
g. logosz)=Ige] és találós meséinek [nehezen érthető dolog,
bölcs mondás] megértésére.
[Más fordítás: Hogy
megértsük a mondást [Példabeszédet és magyarázatot;
fejtörőt; behatoljon a mondás értelme] és a hasonlatot, [példázatot] a bölcsek szavait [találós meséit] fogós kérdéseit. [találós kérdéseit; rejtvény értelmét]
Péld. 1,7 Az Úrnak félelme feje a bölcsességnek; a
bölcsességet és erkölcsi tanítást a bolondok megutálják.
[Más fordítás: A
bölcsesség [ismeret] kezdete
[feje] az Úrnak félelme, ám a
balgák [bolondok]
megvetik [megutálják] a bölcsességet [tudományt] és az intést. [erkölcsi tanítást;
fegyelmezést]
Péld. 1,8 Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi
tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd. [Hallgass, fiam, apád intelmére, erkölcsi tanítására;
fegyelmezésére] s ne vedd semmibe [el
ne hagyd] anyád tanítását! [oktatását; törvényét]
Péld. 1,9 Mert kedves ékesség [díszes koszorú] lesz a te
fejednek, és [ékes] aranylánc [ékszer] a te nyakadra. [Hisz díszes [ékes] koszorú [kedves
ékesség] ez a fejedre, ékes aranylánc [ékszer]
a nyakadba.]
Péld 1,10 [Szerelmes]
fiam, ha a bűnösök [(aszebész): istentelen (Isten nélkül élő), szentségtörő]
el akarnak csábítani téged [el
akarnak hitetni, és rosszra
csábítanak]: ne fogadd beszédüket. [ne
engedj nekik] ne egyezz bele [('ḇh):
kívánod, hajlasz rá, vágyódsz, áhítozol
rá, kedvedre volna]!
Péld 1,11 Ha [így szólnak hozzád, és] azt mondják: Gyere
mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el [rejtsünk el] az ártatlan ellen ok nélkül [tőrt, kelepcét, csapdát];
Péld 1,12 Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és
egészen, mint akik mélységbe szállottak.
[úgy elnyeljük őket élve,
[elevenen] mint az alvilág, [a sír; a
koporsó; a holtak hazája az élőket; a seol],
az egészségest csakúgy, mint azt, aki sírba készül, [egészen, tökéletesen)
mint akik mélységbe (sírba) szállnak; mint a gödörbe (verembe) szállót]
Péld 1,13 Minden drága marhát [jószágot, értéket, kincset]
nyerünk [szerzünk, találunk],
megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;
[mindenféle drága kincset [marhát;
jószágot; értéket] szerzünk, [nyerünk;
találunk] megtöltjük zsákmánnyal [fosztott
marhákkal; ragadománnyal] a házunkat.
Péld 1,14 Sorsodat [osztályrészedet] vesd közénk [Ha ránk bízod
sorsodat, osztozz sorsunkban, társulj velünk; vess sorsot velünk]; egy
erszényünk legyen mindnyájunknak: s
velünk együtt részesedsz [a prédából]
a sorsoláskor, mindannyiunknak közös lesz az erszényünk.” [egy erszényünk lesz].
Péld 1,15 [Szerelmes] fiam, ne járj [ne indulj] egy úton [(dereḵ): életmód, életvitel; vallási szokás,
istentiszteleti mód] ezekkel [ne járj (menj velük) egy úton], tartóztasd meg [tartsd távol; fordítsd el] lábaidat
ösvényüktől [ne lépj rá ösvényükre];
Péld 1,16 Mert lábaik a gonoszra [(rá): rosszaság,
romlottság, gonoszság, becstelenség; hitványság, gyávaság, veszélyes,
rosszindulatú, sikertelen, boldogtalan, szerencsétlen, baj, gyalázat, csapás,
szerencsétlenség] futnak [ők rossz úton futnak], és sietnek a vérnek ontására [rohannak].
Péld 1,17 Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas
állat szemei előtt: [valójában nem hoz az a háló semmit] amit minden madár [szárnyas állat] szeme láttára [szemei előtt] vetnek [De
hiába feszítik (vetik) ki a hálót a
sok szárnyassal szemben].
Péld. 1,18 Ezek mégis vérük árán is ólálkodnak,
lelkük [önmaguk] árán
is leselkednek; [mert ők a saját vérük ellen állnak lesbe]
saját életük kárára ólálkodnak.[vetnek
csapdát; forralnak ármányokat; vetnek tőrt]
Péld 1,19 Ilyen az útja [ösvénye; ('óraḥ):
sorsa] minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el. [így
végzi mind], aki rablott holmit szerez, [így jár minden kapzsi,
fösvény ember; haszonleső; aki
tisztességtelen hasznot szerez] életét veszi az saját gazdájának. [tulajdon
életét veszi el]
Péld 1,20 A bölcsesség künn szerül-szerte kiált; az
utcákon [úton-útfélen, köztereken]
zengedezteti [hallatja] az ő szavát. [szónokol;
adja szózatát].
Péld 1,21 Lármás utcafőkön [utcasarkon; a népsokaság
főhelyén], kiált a kapuk bemenetelin [bejáratánál,
ajtóiban], a városban [a városkapuk
ajtóiban] szólja az ő beszédit. [mondja mondásait]
Péld. 1,22 Míglen szeretitek [meddig kedvelitek, gyönyörködtök; kívánjátok], oh, ti együgyűek [hiszékenyek, becsaphatók, szemtelenek, éretlenek, bolondok; kicsinyek; dőrék;
tapasztalanok] az együgyűséget [bolondságot; gyermekséget; dőreséget; ami ártalmas; a tapasztalatlanságot, hiszékenységet, becsaphatóságot]. És
gyönyörködnek a csúfolók [gúnyolódók]
a csúfolásban [a pimasz fecsegésben],
és [meddig] gyűlölik a balgatagok [esztelenek, ostobák] a tudományt [az észt, a
belátást; tudást, ismeretet]?!
Péld 1,23 Térjetek az én dorgálásomhoz [bizonyítékomhoz]; ímé közlöm veletek az én [egész] Szellememet [(pnoé): leheletemet],
tudtotokra adom [megtanítom] az én
beszédimet [(logosz): Igémet] néktek. [Hallgassatok korholó szavamra! Térjetek meg,
ha megdorgállak (ha megfeddlek)]
Kiöntöm előttetek [közlöm veletek; kiadom
tinéktek; kiárasztom rátok; kitárom
nektek] egész Szellememet [(pnoé): leheletemet],
és a szavaimat elétek tárom: [tudtotokra adom, megismertetem veletek;
kijelentem; tudtul adom az én
beszédeimet (Igéimet) néktek]
Péld 1,24 Mivelhogy hívtalak titeket [kiáltottam, szóltam nektek, nem jöttetek], és vonakodtatok [de folyton elutasítottatok, ellenálltatok, nem
akartátok], kiterjesztém az én kezemet [karomat, segítségemet], és senki eszébe nem vette [senki sem figyelt, oda sem néztetek, nem volt, ki fölnézzen];
Péld 1,25 És elhagytátok [semmibe vettétek, megvetettétek] minden én tanácsomat, és
az én feddésemmel [érvelésemmel,
dorgálásaimmal, bizonyítékommal] nem
gondoltatok: [mit sem törődtetek; elhanyagoltátok; nem
fogadtátok meg]
Péld 1,26 Én is a ti nyomorúságtokon [bajotokon,
veszteteken; romlástokon;
szerencsétlenségeteken] nevetek, megcsúfollak [kigúnyollak], mikor eljő az, amitől féltek [ha hatalmába kerít titeket a rettegés].
Péld
1,27 Mikor eljő [ha rátok tör, ha eljön viharként; midőn rátok rohan (hirtelen)], mint a vihar [mint
a zivatar, mint fergeteg elérkezik]
az, amitől féltek [a félelem, amitől rettegtek, a pusztítás; nyomorúság és a végveszély; szerencsétlenség; baj szakad
rátok]. És a ti nyomorúságtok, mint a forgószél [szélvihar módján] elközelget:
mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás [ha utolér, ha rátok jő a
háborúság és romlástok; az ínség, a szükség; nehéz idők jönnek rátok]
Péld 1,28 Akkor segítségül hívnak engem [kiáltanak
hozzám], de nem hallgatom meg [de én
nem válaszolok, nem felelek; nem
hallom]: keresnek engem [reggel (hajnalban); korán fölkelnek], de
meg nem találnak. [nem lelnek meg engem]
Péld 1,29 Azért, hogy gyűlölték [(miszeó): gyűlöl, utál, undorodik valamitől,
ellenszenvet érez; a szeretet egyre fogy, ami azután a legteljesebb ellenszenvhez,
és rosszakaratú megnyilvánulásokhoz vezet érzelemben és gyakorlatban egyaránt] a bölcsességet [(daaṯ): ismeret, tudás, megismerés; értelem,
felfogás, belátás], és az Úrnak félelmét [tiszteletét] nem
választották. [kevésre becsülték; nem vették (nem fogadták)
be]
Péld 1,30 Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették
minden én feddésemet. [Nem törődtek; nem hajlottak) tanácsomra; nem nyugodtak meg tanácsomon] és a korholásomat [feddésemet; intelmemet bizonyítékomat] megvetették, [(ná'ac):
kinevet, kicsúfol, kigúnyol, megvet,
elutasít]
Péld 1,31 Esznek azért az ő útjuknak gyümölcséből, és
az ő tanácsokból megelégednek. [lakjanak jól azzal], amit kiterveltek. [az ő tanácsukból elégíttetnek meg]
Péld
1,32 Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket [A balgákra, kicsinyekre pusztulást hoz önfejűségük, elpártolásuk,
és saját ellenkezésük öli meg], és a balgatagoknak szerencséje
elveszti őket [az ostobákat önteltségük, elbizakodottságuk, könnyelműségük
pusztítja el]
Péld 1,33 Aki pedig hallgat engem, lakozik
bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől. [aki rám] hallgat,
biztonságban élhet, [bátorságban lakik;
rettegés nélkül fog nyugodni és
bővelkedni] nyugodt lehet, nem kell rettegnie bajtól [csendes (mentes) lesz a gonosznak félelmétől; és nem rettenti
baj]