JánOs Evangélium 6. fejezet: Az örök élet beszéde (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Ján. 6,1 Ezek után elméne Jézus a galileai tengeren [Jelentése: csekély, alacsony, megvetett, a pogányok körzete], a Tiberiáson [jelentése: a Tiberből (mint a folyók istenéből)] túl.

Ján. 6,2 És nagy sokaság [nagy tömeg] követé [(akolútheó): csatlakozott hozzá, és kísérte] őt, mivelhogy látják vala az ő csodatételeit, amelyeket cselekszik vala a betegeken [vagyis ahogyan a betegeket meggyógyította]*

*És özönlöttek hozzá az emberek, mert az Úr Jézus nem csak szavakkal hirdette Isten országát, hanem bemutatta, hogy ez mit jelent az emberek életében: „És bejárá Jézus az egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és hirdetve az Isten országának evangéliumát [a mennyek a királyságának örömhírét], és gyógyítva a nép között minden betegséget és minden erőtlenséget [és minden fogyatékosságot; rosszullétet, minden bajt,és gyengeséget,és  krónikus jellegű fizikai rendellenességet az emberi szervezetben]. És elterjede az ő híre egész Siriában: és hozzávivék mindazokat, akik rosszul [szerencsétlenül, nyomorúságosan] valának [minden szenvedőt]. A különféle betegségekben [súlyos nyavalyákban] és kínokban [gyötrelmekben] sínylődőket [akiket különféle betegségek és bajok gyötörtek; a fájdalmas bajokban szenvedőket], ördöngösöket [ördögtől (démonoktól) megszállottakat; démonizáltakat, epilepsziásokat], holdkórosokat és gutaütötteket [bénákat; és inaszakadtakat]; és meggyógyítja vala őket. És nagy sokaság [nagy sereg, egy egész tömeg] követé őt [és szegődött nyomába; csatlakozott hozzá; és csapatostul kísérték] Galileából és a Tízvárosból [Dekapoliszból] és Jeruzsálemből és Júdeából és a Jordánon túlról [való tartományokból]” (Mát. 4,23-25).

„És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magukkal sántákat (bénákat), vakokat, némákat, csonkákat (nyomorékokat) és sok egyebeket (és sok más beteget), és odahelyezték (oda tették) őket a Jézus lábai elé; és (Ő) meggyógyítá őket” (Mát. 15,30).

Az emberek pedig – hallva és látva a csodákat – özönlöttek Hozzá: „Az est beálltával pedig vivének hozzá sok ördöngőst (sok megszállottat), és egy szóval kiűzé a tisztátalan szellemeket, és meggyógyít vala minden beteget; Hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás próféta mondott, így szólván: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta a mi betegségünket” (Mát. 8,16-17).

Ján. 6,3 Felméne pedig Jézus a hegyre, és leüle ott a tanítványaival.

Ján. 6,4 Közel vala pedig húsvét [(paszkha): a pászka], a zsidók [(iúdaiosz): júdeaiak] ünnepe.

Ján. 6,5 Mikor azért felemelé Jézus a szemeit, és látá, hogy nagy sokaság [nagy (nép)tömeg közeledik], és jő hozzá, monda Filepnek [jelentése: aki a lovakat //a testi erőt// kedveli]: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek?

Ján. 6,6 Ezt pedig azért mondá, hogy próbára tegye őt; mert ő maga tudta, mit akar [hogy mit szándékozik] vala cselekedni.

Ján. 6,7 Felele néki Filep: Kétszáz dénár [a dénár római ezüstpénz. Értéke egy munkás napszámának felelt meg] áru kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikök kapjon valami keveset [hogy mindegyiknek jusson egy-két falat].

Ján. 6,8 Monda néki egy az ő tanítványai közül, András, a Simon Péter testvére:

Ján. 6,9 Van itt egy gyermek, akinek van öt árpa kenyere és két [sózott] hala; de mi az ennyinek?

Ján. 6,10 Jézus pedig monda: Ültessétek [vagyis telepítsétek] le az embereket. Nagy fű vala pedig azon a helyen. Leülének [letelepedtek a fűbe] azért a férfiak, számszerint mintegy ötezeren.

Ján. 6,11 Jézus pedig vevé a kenyereket, és hálát adván, adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképen a [sózott] halakból is, amennyit akarnak vala.

Ján. 6,12 Amint pedig betelének [és jóllaktak], monda az ő tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne veszszen [és semmi ne menjen kárba].

Ján. 6,13 Összeszedék azért, és megtöltének tizenkét kosarat az öt árpakenyérből való darabokkal, amelyek megmaradtak vala az evők után*

*Nagy tömeg gyűlt össze, hogy hallgassa az Úr Jézust, és meggyógyuljanak betegségeikből, ezt Máté így írja le: „Mikor pedig esteledett [és későre járt az idő], hozzá menének az ő tanítványai, mondván: Puszta [sivár, lakatlan, elhagyatott] hely ez, és az idő már elmúlt [és későre jár]. Bocsásd el a sokaságot [a tömeget; és küldd el az embereket], hogy menjenek el a falvakba és vegyenek maguknak eleséget [vagyis élelmet]. Jézus pedig monda nékik: Nem szükség elmenniük; adjatok nékik ti enniük. Azok pedig mondának néki: Nincsen itt [egyebünk], csupán öt kenyerünk és két halunk. Ő pedig monda: Hozzátok azokat ide hozzám. És mikor megparancsolá a sokaságnak [a tömegnek], hogy üljenek [és telepedjenek] le a fűre, [kezébe] vevé az öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelvén, hálákat ada [és megáldotta]; és megszegvén [megtörte] a kenyereket, adá a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak [a tömegnek]. És [miután] mindnyájan evének, és megelégednek [és jóllaktak]; és felszedték a maradék [a letört] darabokat, tizenkét teli kosárral. Akik pedig ettek vala, mintegy ötezren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül” (Mát. 14,15-21).

Márk bizonyságtétele:Az apostolokat szolgálatra küldi ki az Úr:  És amikor az apostolok (visszatértek és) összegyülekeznek Jézushoz, és elbeszélnek néki mindent, azt is, amiket cselekedtek (amiket tettek), azt is amiket tanítottak vala. Ő pedig monda nékik: Jertek el (velem) csupán ti magatok valamely puszta (és lakatlan) helyre és pihenjetek meg egy kevéssé. Mert sokan valának a járó-kelők (akik elindultak, és akik odaérkeztek), hogy még evésre sem volt alkalmas idejük. És elmenének hajón egy puszta (és lakatlan) helyre csupán ő maguk. A sokaság pedig meglátá (vagyis meglátták és felismerték) őket, amint mennek vala, és sokan megismerik Őt; és minden városból egybefutnak (és összefutottak) oda gyalog, és megelőzik őket, és hozzá gyülekeznek. És (kiszállván), és kimenvén Jézus nagy sokaságot láta, és megszáná őket, mert olyanok valának, mint a pásztor nélkül való juhok. És kezdé őket sokra tanítani. Mikor pedig immár nagy idő vala (és az idő már későre járt), hozzámenvén az ő tanítványai mondának: Puszta (és lakatlan) ez a hely, és immár nagy idő van (és az idő már későre jár): Bocsásd el őket, hogy elmenvén a körülfekvő (és a környező településekre a) majorokba és falvakba, vegyenek maguknak kenyeret (és ennivalót); mert nincs mit enniük.

Ő pedig felelvén, monda nékik: Adjatok nékik ti enniük. És mondának néki: Elmenvén, vegyünk-é kétszáz pénz árú (azaz: kétszáz dénár, kétszáz napszám áru) kenyeret, hogy enni adjunk nékik? Ő pedig monda nékik: Hány kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg. (Amikor megnézvén), és megtudván, mondának: Öt (kenyerünk van) és két halunk. És parancsolá nékik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként (egy-egy csoportba) a zöld pázsitra (a zöld fűre). Letelepednek azért szakaszonként, százával és ötvenével (százas és ötvenes csoportokban). Ő (Jézus) pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada (és megáldotta); és megszegé (vagyis megtörte) a kenyereket és adá tanítványainak, hogy tegyék azok elé; és a két halat is elosztá mindnyájuk között. Evének azért mindnyájan, és megelégednek (és jól is laktak); És maradékot is szednek fel (és összeszedték a kenyérdarabokat) tizenkét tele kosárral, és a halakból is (ami maradt). Akik pedig a kenyerekből ettek, mintegy ötezren valának (csak) férfiak. (Márk. 6,30-44).

Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus által tett csodáról: „Visszatérvén pedig az apostolok, elbeszélnek néki mindent, amit cselekedtek (és tettek). És azokat maga mellé vévén, elvonult (velük külön) magányosan a Bethsaida nevű városnak puszta helyére. A sokaság pedig ezt megtudván (és amikor észrevette), követé őt (és utánament): és Ő (Jézus) örömmel fogadván őket, szóla (és beszélt) nékik az Isten országáról, és akiknek gyógyulásra volt szükségük (a gyógyulásra szorulókat), azokat meggyógyítá. A nap pedig hanyatlani kezdett; és a tizenkettő őhozzá járulván, monda néki: Bocsásd el a sokaságot, hogy elmenvén a körülvaló (és a környező településekre a) falvakba és majorokba (hogy ott) megszálljanak, és eledelt találjanak (és élelmet szerezzenek), mert itt puszta (és lakatlan) helyen vagyunk.

Ő pedig monda nékik: Adjatok nékik ti enni. Azok pedig mondának: Nincs nékünk több öt kenyerünknél és két halunknál; hanem ha elmegyünk, és mi veszünk eledelt (ennek) az egész sokaságnak. Mert valának ott mintegy ötezren férfiak. Monda pedig az ő tanítványainak: Ültessétek le őket csoportokba ötvenével (vagyis ötvenenként). És akképpen cselekednek (és így tettek), és leültették valamennyit. Minekutána pedig vette az öt kenyeret és a két halat, (feltekintett az égre és) a mennybe emelvén szemeit, megáldá azokat, és megszegé (és megtörte); és adá a tanítványoknak, hogy a sokaság elé tegyék. Evének azért és megelégednek (és jóllaktak) mindnyájan; és (azután) felszedték, ami darabok maradtak tőlük, tizenkét kosárral” (Luk. 9,10-17).

Dávid így prófétál az Úr Jézus tetteiről: „Dicsérjétek az Urat… Nagyok az Úrnak cselekedetei (és tettei); kívánatosak mindazoknak, akik gyönyörködnek azokban (és kikutathatják, akiknek csak kedvük telik benne). Dicsőség és méltóság az ő cselekedete (az Ő munkája fenséges és ékes), és igazsága megmarad mindvégig (és örökre). Emlékezetet szerzett az ő csudálatos dolgainak (és emlékezetessé tette csodáit); kegyelmes és irgalmas az Úr. Eledelt ad az őt félőknek; megemlékezik az ő szövetségéről örökké” (Zsolt. 111,1-5).

 „Mindenki szemei tereád vigyáznak (és mindenki várakozva néz rád), és te idejében megadod eledelüket. Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élő(lény)t ingyen (kegyelmesen). Igaz az Úr minden ő útjában (mert az Úrnak minden útja igaz), és minden dolgában kegyelmes (és minden tette jóságos)” (Zsolt. 145,15-17).

„Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért (és szeretetéért), és az emberekkel tett csodáiért, mert megitatta a szomjazókat, és jól tartotta az éhezőket” (Zsolt. 107,8-9).

 Egy előképben pedig így hangzik a prófécia az Úr Jézus csodatettéről: „(Egyszer) jöve pedig egy férfi Baál Sálisából (jelentése: a harmad ura), és hoz vala az Isten emberének első zsengék kenyereit (vagyis az első termésből készült kenyeret), húsz árpakenyeret, és megzsendült (meg friss) gabonafejeket az ő ruhájában (vagyis a tarisznyájában). De ő (vagyis Elizeus: jelentése: az én Istenem üdvösség, szabadító) monda: Add (oda) a népnek, hadd egyenek. Felele az ő szolgája: Minek (és hogyan) adjam ezt száz embernek? Ő pedig monda ismét: Add (oda) a népnek, hadd egyenek, mert ezt mondja az Úr: Esznek, és még marad is. És ő eleikbe adá, és evének, és még maradt (mert még hagytak) is belőle, az Úrnak beszéde szerint (ahogyan az ÚR megmondta)” (2 Kir. 4,42-44).

A szabadban összegyűlt tömegnek szólta az Úr Jézus az igét, betöltve azt a próféciát, amely azt mondja: „Szerezd el kivül a te dolgodat, és készíts elő a te meződben; annakutána építsd a házadat” (Péld. 24,27).

 És a Lukács Evangélium mutatja meg, hogy miről is szól a prófécia, és a tömeg etetése: „Akkor monda az Úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez [és a kerítésekhez; és az ösvényekre], és kényszeríts bejőni mindenkit [és kényszerítsd az embereket, hogy jöjjenek el, és unszolj mindenkit, hogy bejöjjön], hogy megteljék az én házam” (Luk. 14,23)

Ján. 6,14 Az emberek azért látva a jelt [a csodát], amelyet Jézus tőn, mondának: Bizonnyal ez ama próféta [(prophétész): Isten előtt álló, Isten jelenlétében élő, aki Tőle vesz Igéket, és az Ő nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személy], aki eljövendő vala a világra*

*Mert azt mondta a nép, hogy: „… Nagy próféta támadt mi köztünk; és: Az Isten megtekintette [és meglátogatta] az ő népét [Más fordítás: és: Eljött Isten, hogy segítsen az Ő népének]” (Luk. 7,16).

„… Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta” (Mát. 21,11).

Az emmausi tanítványok is csak a megígért prófétát látták Benne, és így válaszoltak a feltámadott Úrnak:„És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: Amelyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt” (Luk. 24,19).

Hiszen így hangzott Isten ígérete Mózesen keresztül: „Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai közül, olyat, mint te, és az én igéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, amit parancsolok néki. És ha valaki nem hallgat az én igéimre, amelyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon (és azt én felelősségre vonom)!” (5 Móz. 18,18-19).

Ján. 6,15 Jézus azért, amint észrevevé, hogy jőni akarnak és őt elragadni, hogy királlyá tegyék, ismét elvonula egymaga a hegyre.

Ján. 6,16 Mikor pedig estveledék, lemenének az ő tanítványai a tengerhez,

Ján. 6,17 És beszállva a hajóba, mennek vala a tengeren túl Kapernaumba [Jelentése: Vigaszfalva]. És már sötétség volt, és még nem ment vala hozzájuk Jézus.

Ján. 6,18 És a tenger a nagy szél fúvása miatt háborog vala, [mert erős szél fújt, és a hullámok egyre magasabbak lettek].

Ján. 6,19 Mikor azért huszonöt, vagy harmincz futamatnyira beevezének [kb. 5-6 km-re, tehát a tó közepe táján voltak], megláták Jézust, amint jár vala a tengeren és a hajóhoz közeledik vala: és megrémülének.

Ján. 6,20 Ő pedig monda nékik: Én vagyok, ne féljetek!

Ján. 6,21 Be akarák azért őt venni a hajóba: és a hajó azonnal ama földnél vala, amelyre menének*

*Máté bizonyságtétele így hangzik: Az ötezer ember megvendégelése után az Úr: „És mindjárt [és nyomban] kényszeríti Jézus az ő tanítványait [és megparancsolta a tanítványainak], hogy szálljanak a hajóba [vagy a bárkába], és menjenek át előre a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot [a tömeget]. És amint elbocsátá a sokaságot [a tömeget], felméne a hegyre, magányosan imádkozni, [hogy egyedül imádkozzon]. Mikor pedig beestveledék [már teljesen], egyedül vala ott. [Más fordítás: közben besötétedett, s ő ott volt egymagában]. A hajó [vagy a bárka] pedig immár a tenger közepén vala [már messze, több stádiumnyira eltávolodott a parttól], a haboktól háborgattatva [és a hullámok között hányódott, küszködött a hullámokkal]; mivelhogy a szél szembe fújt vala, [mert ellenszél volt].

Az éjszaka negyedik részében [a negyedik éjszakai őrváltáskor, reggel három és hat óra között] pedig [a víz tükrén elindult feléjük], és hozzájuk méne Jézus, a tengeren [a vízen] járván. És mikor látták [és észrevették] a tanítványok, hogy ő a tengeren jár, megrémülnek [és megrettentek, megijedtek, megriadtak, azt] mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltoznak [és ijedtükben felkiáltottak; és félelmükben össze-vissza kiabáltak]. De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek! Péter pedig felelvén néki [így szólt hozzá, és] monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken [a habokon].  Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, [vagyis a bárkából, elindult], és jár vala a vizeken [a habokon, és Jézus felé ment], hogy Jézushoz menjen. De látva a nagy szelet [és hogy milyen erősen fúj a szél], megrémült [vagyis amikor azonban az erős szélre figyelt, és nézett, megijedt, megriadt, félt]; és amikor kezd vala merülni [és süllyedni kezdett], kiálta, [és hangosan kiált, rikolt, sikít, ordít] mondván: Uram, tarts meg [ments meg] engem!

 Jézus pedig azonnal kinyújtván [felé a] kezét, megragadá [vagyis megfogta, és elkapta] őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél? És amikor beléptek [és beszálltak] a hajóba [vagyis a bárkába], elállt [és elült] a szél. A hajóban levők pedig hozzámenvén, leborulának előtte [és térdre borulva imádták, és megvallották], mondván: Bizony, [valóban] Isten Fia vagy” (Mát. 14,22-33).

Ez a megtapasztalás indítja arra Péter apostolt, hogy így bátorítson: „Minden gondotokat (nyugtalanságot, aggodalmat) Őreá vessétek (és minden gondotokkal forduljatok hozzá), mert néki gondja van reátok (és gondoskodik rólatok, és törődik veletek)” (1Pét 5,7).

És Pál apostol is arra buzdít, hogy: „Semmi felől ne aggódjatok [semmi gondot ne hordozzatok; semmi felől ne tépelődjetek; ne nyugtalankodjatok]…” (Fil. 4,6).

Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus csodatételéről: „És mikor beesteledék, a hajó a tenger közepén vala, ő pedig egymaga a szárazon (vagyis a parton egyedül). És látá őket, amint vesződnek (és meglátta, hogy mennyire küszködnek) az evezéssel; mert a szél szembe fúj vala velük (mert ellenszelük van); és az éj negyedik szakában hozzájuk méne a tengeren járva (vagyis a negyedik éjszakai őrváltás idején, a tengeren járva közeledett feléjük); és el akar vala haladni (és el akart menni) mellettük. Azok pedig látván őt a tengeren járni, kísértetnek vélték (kísértetnek hitték), és felkiáltanak; Mert mindnyájan látják vala őt és megrémülnek (és megrettenek). De ő azonnal megszólítá őket, és monda nékik: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek. Ekkor beméne (vagyis beszállt) hozzájuk a hajóba, és elállt (és elült) a szél; ők pedig magukban szerfölött álmélkodnak és csodálkoznak vala” (Márk. 6,47-51).

Mert Ő az, akiről így hangzik a prófécia: „Ezek látták az Úrnak dolgait (és tetteit), és az ő csodáit a mélységben (és a mélységes tengeren). Szólott ugyanis és szélvészt támaszt (és szavára forgószél támadt), amely felduzzasztá a habokat (és fölemelték őket a hullámok). Az égig emelkednek, a fenékig süllyednek (majd a mélybe zuhantak); lelkük elolvadt az ínségben (és kétségbeestek a veszedelemben). Szédülnek (és imbolyognak) és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességüknek esze vész vala (és bölcsességük egészen odalett). De az Úrhoz kiáltanak az ő szorultságukban (az ő nyomorúságukban), és sanyarúságukból kivezeti őket (és kiszabadította őket szorult helyzetükből). Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék (és lecsendesítette a forgószelet), és megcsendesedtek a habok (és elcsitultak a hullámok). És örülnek, hogy lecsillapodtak vala (amikor azok elsimultak), és vezérli őket az ő kívánságuknak partjára (és a kívánt kikötőbe vezette őket)” (Zsolt. 107,24-30).

Hiszen Ő az: „Aki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos (és a tenger hullámhegyein lépdel)” (Jób. 9,8).

Hát: „Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erős, mint te vagy Uram? És a te hűséges voltod körülvesz téged. Te uralkodol a tengernek kevélységén (a dühöngő tengeren); mikor az ő habjai felemelkednek (ha hullámai tornyosulnak), te csendesíted le azokat” (Zsolt. 89,9-10).

Már Ézsaiáson keresztül így bátorít az Úr: „És most, oh Jákób (jelentése: aki a másik helyére lép), így szól az Úr, a te Teremtőd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged” (Ésa. 43,1-2).

Ján. 6,22 Másnap a sokaság, amely a tengeren túl [vagyis a túlsó parton] állott vala, látva, hogy nem vala ott más hajó, csak az az egy, amelybe a Jézus tanítványai szállottak, és hogy Jézus nem ment be az ő tanítványaival a hajóba, hanem csak az ő tanítványai mentek el,

Ján. 6,23 De jöttek más hajók Tiberiásból [jelentése: Tiberből mint a folyók istenéből] közel ahhoz a helyhez, ahol a kenyeret ették, miután hálákat adott az Úr:

Ján. 6,24 Mikor azért látta a sokaság [a néptömeg], hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszállának ők is a hajókba, és elmenének Kapernaumba [jelentése: vigasztalás faluja, Vigaszfalva], keresvén Jézust.

Ján. 6,25 És megtalálván őt a tengeren túl [vagyis a túlsó parton], mondának néki: Mester [vagyis Rabbi], mikor jöttél [és hogy kerültél] ide?

Ján. 6,26 Felele nékik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, hogy jeleket [(szémeion): és csodákat] láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből, és jóllaktatok.

Ján. 6,27 Munkálkodjatok ne az eledelért, amely elvész, hanem az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet az embernek Fia ád majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten.

[Más fordítás: Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert őt pecsétjével igazolta az Isten]*

*Lukács bizonyságot tesz az Úr Jézus elpecsételéséről: „Lőn (történt) pedig, hogy mikor az egész nép bemerítkezett, és Jézus is bemeríttetett, és imádkozott, megnyilatkozik az ég.  És leszálla őreá a Szent Szellem testi ábrázatban, mint egy galamb (azaz galambhoz hasonló testi (vagyis személy) alakjában, és szózat lőn (és hang hallatszott) a mennyből, ezt mondván: Te vagy amaz én szerelmes (szeretett) Fiam, te benned gyönyörködöm!” (Luk. 3,21-22).

 Mert Ő az: „Akin az Úrnak Szelleme megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak (és erőnek) Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének (a szentség) Szelleme” (Ésa. 11,2).

 Dávid így prófétált erről: „Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged” (Zsolt. 2,7).

Az Úr Jézus kijelentése: „Aki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát [(eidosz): megjelenését, látható formáját, vagyis Őt magát] nem láttátok” (Ján. 5,37).

Péter apostol a Szent Szellem kitöltésekor így szól az ott lévőkhöz: „Izraelita férfiak, halljátok meg e beszédeket [ezeket az igéket (logoszokat)]. A názáreti Jézust [(héberül: Jehosua = Jahve az üdvösség, a szabadítás; a megváltó) Józsué neve görög formában], azt a férfiút, aki Istentől bizonyságot nyert [akit az Isten igazolt] előttetek erők [(dünamisz): erő-megnyilvánulások, csodatevő erők], csodatételek [(terasz): csoda, természetfölötti dolog] és  jelek [(szémeion): ismertetőjelek] által, melyeket Őáltala cselekedett Isten ti köztetek, amint magatok is tudjátok” (Csel. 2,22).

Ján. 6,28 Mondának azért néki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük [hogy Istennek tetsző dolgokat tegyünk]?

Ján. 6,29 Felele Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga [és a Neki tetsző dolog], hogy higyjetek abban, akit ő küldött*

*És megismétli János apostol, hogy mi az Istennek tetsző dolog: „Ez pedig az ő parancsolata, hogy higyjünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében...” (1 Ján. 3,23).

Ján. 6,30 Mondának azért néki: Micsoda jelt [és milyen csodát] mutatsz tehát te, hogy lássuk és higyjünk néked? Mit művelsz?*

*Az Úr Jézus minden csodatette után és minden esetben jelet, vagyis csodát kérnek tőle. Amikor négyezer embert etet meg hét kenyérből és néhány halból: „És hozzá menvén a farizeusok és sadduceusok, kísértvén, kérék őt, hogy mutasson nékik mennyei jelt. Ő pedig felelvén, monda nékik: Mikor esteledik, azt mondjátok: Szép idő lesz; mert veres az ég. Reggel pedig: Ma zivatar lesz; mert az ég borús és veres. Képmutatók, az ég ábrázatját meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok? E gonosz és parázna nemzetség (és nemzedék) jelt kíván (és követel); és nem adatik néki (más) jel, hanemha a Jónás prófétának jele. És ott hagyván őket, elméne” (Mát. 16,1-4).

Az Úr Jézus démonokat űz, a sokaság álmélkodik, de: „Mások meg, kísértvén őt, mennyei jelt kívánnak (és követeltek) tőle” (Luk. 11,16).

„És kijövének (hozzá) a farizeusok, és kezdék őt faggatni (és vitatkozni kezdtek vele), mennyei jelt kívánván (és követelve) tőle, hogy kísértsék őt. Ő pedig szellemében (a szelleme mélyéről) felfohászkodván, monda: Miért kíván jelt ez a nemzetség (és ez a nemzedék)? Bizony mondom néktek: Nem adatik jel ennek a nemzetségnek (és nemzedéknek). És ott hagyván őket, ismét hajóba szálla, és a túlsó partra méne” (Márk. 8,11-13).

Az Úr Jézus ostorral űzi ki a kufárokat a templomból és a zsidók válasza: „... Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed?” (Ján. 2,18).

„Mikor pedig az (egyre nagyobb) sokaság hozzá gyülekezik, kezdé mondani: E nemzetség (és nemzedék) gonosz (nemzedék): jelt kíván (és követel), de (más) jel nem adatik néki, hanem ha Jónás prófétának ama jele. Mert miképpen Jónás jelül volt (és jellé vált) a Ninivebelieknek, azonképpen lesz az embernek Fia is (jellé) e nemzetségnek (és nemzedéknek). A Délnek királynéasszonya felkél (és feltámad) majd az ítéletkor e nemzetség (és nemzedék) férfijaival, és kárhoztatja (vagyis elítéli) őket: mert ő eljött a földnek széléről ( a föld végső határáról), hogy hallhassa a Salamon bölcsességét; és ímé nagyobb van itt Salamonnál. Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel e nemzetséggel (és nemzedékkel), és kárhoztatják (vagyis elítélik) ezt: mivelhogy ők megtértek a Jónás prédikálására; és ímé nagyobb van itt Jónásnál” (Luk. 11,29-32).

Pál apostol így beszél a hitetlen emberről: „És miközben a zsidók (vagyis a júdabeliek) jelt [vagyis csodajeleket] kívánnak. A görögök [hellének, vagyis pogányok] pedig bölcsességet keresnek [és követelnek].” De mi a legnagyobb csodát hirdetjük nekik, mert: mi [pedig] a megfeszített [oszlopra feszített] Krisztust hirdetjük, [és prédikáljuk] aki a zsidóknak (a júdabelieknek) ugyan megütközés, [vagyis tőr, kelepce, sértő, bántó dolog, botlás köve] a pogányoknak [a nemzeteknek] pedig bolondság, [balgaság; oktalanság, képtelenség] (1Kor. 1,22).

Ján. 6,31 A mi atyáink a mannát ették a pusztában; amint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök.

Ján. 6,32 Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi [(aléthinosz): valóságos; a valódi] mennyei kenyeret*

*A pusztai vándorlás alatt az Úr mannát adott Izráel fiainak enni: „Mikor pedig a harmatszállás megszünék, ímé a pusztának színén apró gömbölyegek valának, aprók, mint a dara a földön. Amint megláták az Izráel fiai, mondának egymásnak: Mán ez! Mert nem tudják vala mi az. Mózes pedig monda nékik: Ez az a kenyér, melyet az Úr adott néktek eledelül. Az Izráel fiai pedig negyven esztendőn át evék a Mánt, míg lakó földre jutának; Mánt evének mind addig, míg a Kánaán földének határához jutának” (2 Móz. 16,14-15.35).

De a nép hamar ráunt a mennyei kenyérre, és így panaszkodott: „Visszaemlékezünk a halakra, amelyeket ettünk Égyiptomban (olcsón, szinte) ingyen, az ugorkákra és dinnyékre, a párhagymákra, vereshagymákra és a foghagymákra. Most pedig a mi lelkünk eleped, mindennek híjával lévén; szemünk előtt nincs egyéb, mint manna. A manna pedig olyan vala mint a kóriándrum magva, a színe, pedig mint a bdelliomnak színe (hasonló az illatos gyantacsepphez). Kiomol vala pedig (és elszéledt) a nép, és szedik vala a mannát, és őrlik vala kézimalmokban, vagy megtörik vala mozsárban, és megfőzik vala fazékban, és csinálnak vala abból pogácsákat: az íze pedig olyan vala, mint az olajos kalácsé. Mikor pedig a harmat leszáll vala a táborra éjjel, a manna is mindjárt leszáll vala arra” (4 Móz. 11,5-9).

Ezért nehémiás így tesz bűnvallást Istenünknek: „És kenyeret az égből adál nékik éhségökben, és vizet a kősziklából hozál ki nékik szomjúságokban; és mondád nékik, hogy menjenek be és bírják a földet, melyre nézve fölemelted kezedet (esküre), hogy nékik adod. Ők pedig, a mi atyáink, felfuvalkodának, (vagyis a mi őseink azonban gőgösek voltak), és megkeményíték nyakukat és nem hallgaták parancsolataidat. És vonakodának engedelmeskedni, és meg nem emlékezének a te csudatételeidről, amelyeket velök cselekedtél, hanem megkeményíték nyakukat, és arra adák fejöket, hogy visszatérnek rabságukba az ő makacskodásukban. De te bűnbocsánatnak Istene vagy, könyörülő és irgalmas, hosszútűrő és nagy kegyelmességű, és el nem hagytad őket” (Nehem. 9,15-17).

 Dávid így énekel erről: „És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait (az égi kapukat) megnyitotta. És hullatott reájuk mannát (mannaesőt) eledelül, és mennyei gabonát adott nékik. Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik (Más fordítás: Isteni kenyeret evett mindenki, eledelt küldött, hogy jóllakjanak)” (Zsolt. 78,23-25).

A kenyérhez pedig húst is adott az Úr: „Kérésükre fürjeket hozott, és mennyei kenyérrel tartotta jól őket” (Zsolt. 105,40).

Pál apostol így beszél a testi keresztényekhez: „És mindnyájan egy [és ugyanazt a] szellemi eledelt ették” (1 Kor. 10,3).

És a szellemi embernek kijelenti, hogy ezek: „… csak árnyékai [(szkia): vagyis itt: a jövendőnek az árnyéka, árnyképe, mint a valóságra homályosan utaló jel] a következendő [a jövendő] dolgoknak, de a valóság [(szóma): teljes lényetek, személyetek, az énetek] a Krisztusban van” (Kol. 2,17.

Ján. 6,33 Mert az az Istennek kenyere, amely mennyből száll alá, és életet ád a világnak [(koszmosz): a  teremtett világnak, a látható világnak].

Ján. 6,34 Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret!

Ján. 6,35 Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere [ho artos ho zón: az az élővé tevő hatalom]; aki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha*

*Mert: „Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó [és örök életre szökellő] víznek kútfeje [és forrása] lesz őbenne” (Ján. 4,14).

Mert ez a prófécia is az Úr Jézusban teljesedett be: „Ímé, az Isten az én szabadítóm! Bízom, és nem félek (és nem rettegek); mert erősségem és énekem az Úr, az Úr, és lőn nékem szabadítóm! S örömmel merítetek vizet a szabadító kútfejéből” (Ésa. 12,2-3).

„És vezérel téged az Úr szüntelen, (kopár földön is jól tart téged, és) megelégíti egész lényedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy” (Ésa. 58,11).

És így folytatja az Úr: „Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet. Miért adtok pénzt azért, ami nem kenyér, (és keresményeteket) és gyűjtött kincseteket azért, ami meg nem elégíthet (amivel nem lehet jóllakni)? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék teljes lényetek kövérségben (mert élvezni fogjátok a kövér falatokat). Hajtsátok ide füleiteket (figyeljetek rám) és jertek hozzám; hallgassatok (rám), és élni fogtok, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint” (Ésa. 55,1-3).

És hogy ki szólt aprófétán keresztül azt János apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem: „Az ünnep utolsó nagy napján pedig felálla Jézus és kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jőjjön én hozzám, és igyék. Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig mondja vala a Szellemről, amelyet veendők valának az őbenne hívők: mert még nem adatott a Szent Szellem; mivelhogy Jézus még nem dicsőítteték meg” (Ján. 7,37-39).

Ján. 6,36 De mondám néktek, hogy noha láttatok is engem, még sem hisztek.

Ján. 6,37 Minden, amit nékem ád az Atya, én hozzám jő; és azt, aki hozzám jő, semmiképen ki nem vetem [azt én nem küldöm el, és semmiképpen nem taszítom el].

Ján. 6,38 Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.

Ján. 6,39 Az pedig az Atyának akarata, aki elküldött engem, hogy amit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámaszszam azt az utolsó napon.

Ján. 6,40 Az pedig annak az akarata, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz őbenne, örök élete legyen; és én feltámaszszam azt az utolsó napon*

*És így folytatja az Úr Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet [(logoszomat): igémet] hallja [(akúó): és hallgat rá, megérti, és felfogja] és hisz annak, [(piszteuó): és bízik abban], aki engem elbocsátott [(pempó): elküldött] örök [az örökkévalóságon át tartó, vagyis természetfeletti] élete van. És nem megy a kárhozatra [vagyis (kriszisz) az ítéletre], hanem általment a halálból az életre. Én semmit sem cselekedhetem [és semmit sem vagyok képes tenni] magamtól. amint hallok, úgy [és a szerint] ítélek [(krinó): döntök, határozok], és az én ítéletem [(kriszisz): döntésem] igazságos [(dikaiosz): jogos, méltányos, pártatlan]. Mert nem a magam akaratát keresem [(theléma): nem a saját elhatározásomat követem], hanem annak akaratát [(theléma dzéteó): elhatározását kutatom, vizsgálom, törekszem, igyekszem követni], aki elküldött engem, az Atyáét” (Ján. 5,24.30.

Mert az az Isten akarata: „Hogy valaki [mindenki, aki] hiszen [(piszteuó): hitre jut] Őbenne, el ne vesszen [(apollümi): el ne pusztuljon, meg ne semmisüljön], hanem örök élete legyen [Őbenne] (Ján. 3,15).

Ján. 6,41 Zúgolódának azért a zsidók [(iúdaiosz): júdeaiak; judaisták] ő ellene, hogy azt mondá: Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállott alá.

Ján. 6,42 És mondának: Nem ez-é Jézus, a József fia, akinek mi ismerjük atyját és anyját? mimódon mondja hát ez, hogy: A mennyből szállottam alá?*

*Az Úr Jézust nem fogadják el Názáretben sem, erről így számol be Máté: „És [visszatért a saját városába, és] hazájába érve, tanítja vala őket az ő zsinagógájukban [a gyülekezés helyén], annyira, hogy álmélkodnak és [megdöbbenve; meglepődve, elámulva magukon kívül voltak a megdöbbenéstől, szörnyülködtek, és feldúltan] ezt mondják vala: Honnét van Őbenne ez a bölcsesség és az erők. [És honnan van csodatevő ereje]? Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-e Máriának (jelentése: keserűség, szomorúság), és az ő testvéreit Jakabnak [jelentése: sarokfogó vagy mást kiszorító, más helyébe lépő], Józsénak [jelentése: felmagasztalt], Simonnak [jelentése: meghallgatott] és Júdásnak [jelentése: akit dicsérnek; akiért hálát adnak]? És az ő nőtestvérei is nem mind minálunk vannak-e? Honnét vannak tehát ennél mindezek. [és honnan kapta mind e hatalmat]? És megbotránkoznak vala őbenne [és nem tudták őt elfogadni, és belebotolva tőrbe és csapdába estek]” (Mát. 13,54-56).

Márk bizonyságtétele: Az Úr Jézus feltámasztja Jairus leányát: „És (Jézus akkor) kiméne (és eltávozott) onnét, és méne az ő hazájába, és követék őt az ő tanítványai. És amint eljött vala a szombat, tanítani kezde a zsinagógában; és sokan, akik őt hallák, elálmélkodnak vala, mondván: Honnét vannak ennél ezek (és honnan veszi ezeket)? És mely bölcsesség az, ami néki adatott, (és miféle csodák ezek, amelyek keze nyomán támadnak) hogy ily csodadolgok is történnek általa? Avagy nem ez-é az az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsénak, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nincsenek-e itt közöttünk az ő nőtestvérei is? És megbotránkoznak vala őbenne. Jézus pedig monda nékik: Nincs próféta tisztesség nélkül (és nem vetik meg a prófétát másutt) csak a maga hazájában, és a rokonai között és a maga házában. Nem is tehet vala ott semmi csodát, csak néhány beteget gyógyít meg, rájuk vetvén kezeit (Más fordítás. Nem is tudott itt egyetlen csodát sem tenni, azon kívül, hogy néhány beteget - kezét rájuk téve - meggyógyított). És csodálkozik vala azoknak hitetlenségén. Aztán köröskörül (sorra) járja vala a (környező) falvakat, tanítván” (Márk. 6,1-6).

Mert aki azt hiszi, hogy ismeri Őt, az így nyilatkozik: „De jól tudjuk, honnan való ez; mikor pedig eljő a Krisztus, (róla) senki sem tudja, honnan való” (Ján. 7,27).

Ján. 6,43 Felele azért Jézus és monda nékik: Ne zúgolódjatok egymás között!

Ján. 6,44 Senki [(údeisz): vagyis egyetlen egy férfi, vagy nő] sem jöhet én hozzám [(dünamai): mert nem képes rá], hanemha az Atya vonja [(helküó helkó): és vonzza] azt, aki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon [(eszkhatosz): vagyis az ember életének utolsó, végső napján].

Ján. 6,45 Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért [(ún): valóban] az Atyától hallott, és tanult [(manthanó): és megértette, amit tanult], én hozzám jő*

*Mert: „… szívet adok nékik, hogy megismerjenek engemet, hogy én vagyok az Úr, és ők én népemmé lesznek, én pedig Istenökké leszek, mert teljes szívökből megtérnek hozzám” (Jer. 24,7).

És megismétli az Úr: „És adok nékik egy szívet, és új szellemet adok belétek, és eltávolítom a kőszívet az ő testükből, és adok nékik hússzívet; Hogy az én végzéseimben járjanak és rendeléseimet megőrizzék és cselekedjék azokat, és legyenek nékem népem és én leszek nékik Istenök” (Ezék. 11,19-20).

És ezután már: „… nem tanítja többé senki az ő felebarátját, (sem egyik ember a másikat) és senki az ő atyjafiát, (sem ember az embertársát) mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem” (Jer. 31,34).

Az apostol megismétli a próféciát, amely Krisztusban beteljessedett: És nem tanítja kiki az ő felebarátját és kiki az ő atyafiát, mondván: Ismerd meg az Urat; mert mindnyájan megismernek engem a kicsinytől nagyig” (Zsid. 8.11).

És az Úr gyermekeihez így szól az Úr: „És néktek kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok. És az a kenet, amelyet ti kaptatok tőle, bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem amint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az és nem hazugság, és amiként megtanított titeket, úgy maradjatok ő benne” (1 Ján. 2,20.27).

 „És minden fiaid az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége” (Ésa. 54,13).

Ján. 6,46 Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, aki Istentől van [aki az Atya mellől származik], az látta az Atyát, [annak volt alkalma látni az Atyát]*

*Mert: „Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette [és nyilatkoztatta] ki Őt. [Ő hirdette meg félreérthetetlenül, és tette nyilvánvalóvá]” (Ján. 1,18).

Mózes kéri az Urat: „És mondá Mózes: Kérlek, mutasd meg nékem a te dicsőségedet. És monda az Úr: Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orcád előtt menjen el (és elvonultatom előtted egész fenségemet), és kiáltom előtted az Úr nevét (és kimondom előtted az ÚR (JHVH=Jahve) nevét): És könyörülök (irgalmazok), akin könyörülök (akinek irgalmazok), kegyelmezek, akinek kegyelmezek. Orcámat azonban, mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem ember, élvén (vagyis úgy, hogy életben maradjon). És monda az Úr: Ímé van (itt) hely énnálam; állj a kősziklára. És mikor átmegy (elvonul) előtted az én dicsőségem, a kőszikla hasadékába állatlak téged, és kezemmel betakarlak téged, míg átvonulok. Azután kezemet elveszem rólad, és hátulról meglátsz engemet, de orcámat nem láthatod (mert senki sem láthatja meg)” (2 Móz. 33,18-23)

A testté lett Ige – az Úr Jézus – kijelentése: „Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút (senki sem tudja, kicsoda a Fiú), csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki (és senki sem tudja, hogy kicsoda az Atya), csak a Fiú, és (az) akinek a Fiú akarja megjelenteni” (Mát. 11,27 és Luk 10,22).

És az Úr Jézus újra -és újra kijelemti az Atyát a Júdabelieknek: „Kiálta azért Jézus a templomban, tanítván és mondván: Mind engem ismertek, mind azt tudjátok, honnan való vagyok; és én magamtól nem jöttem, de igaz az, aki engem elküldött, akit ti nem ismertek. Én azonban ismerem őt, mert őtőle vagyok (tőle származom), és ő küldött (el) engem” (Ján. 7,28).

„Mondának azért néki: Hol van a te Atyád? Felele Jézus: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat; ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek” (Ján. 8,19).

És az Övéinek: „Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok őt. Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és az elég nékünk! Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? Aki engem lát, látja az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?” (Ján. 14,7-9).

 „Övé egyedül a halhatatlanság, aki hozzáférhetetlen (megközelíthetetlen) világosságban lakozik; akit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: akinek tisztesség (és övé a tisztelet) és örökkévaló hatalom. Ámen” (1 Tim. 6,16).

Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, aki szeret, az Istenből született, és ismeri az Istent” (1 Ján. 4,7)

És bár: Az Istent soha senki nem látta: Ha szeretjük egymást, az Isten (lakik bennünk, és) bennünk marad, és az Ő szeretete teljessé lett bennünk” (1 Ján. 4,12).

Ján. 6,47 Bizony, bizony mondom néktek: Aki én bennem hisz, örök élete [vagyis természetfeletti élete, az életnek egy más létezési formája] van annak*

*És így folytatódik a kijelentés: „Mert úgy szerette [(agapaó): Ez azt jelenti: magát teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magát, eggyé válni] Isten e világot [(koszmosz): univerzum, a világegyetem, beleértve a lakóit is], hogy az Ő egyszülött [az egyetlen] Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne [a Fiúban], el ne vesszen [el ne pusztuljon], hanem örök élete legyen [(ekhó): örok életetet birtokoljon]. Aki hiszen [(piszteuó): hitre jut] Őbenne, el nem kárhozik [nem esik ítélet alá, vagyis nem marad a kárt hozó a (sátán) hatalma alatt]. Aki pedig nem hisz [(piszteuó): nem jut hitre, vagyis végleg elutasította Őt], immár elkárhozott [már ítélet alatt van; marad a kárt hozó a (sátán) hatalma alatt], mivelhogy nem hitt [(piszteuó): nem jut hitre, vagyis végleg elutasította Őt] az Isten egyszülött Fiának nevében [Isten egyetlen Fiában]” (Ján. 3,16.18).

 És: „Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged [nem hisz; nem engedelmeskedik] a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (Ján. 3,36).

„Aki hisz az Isten Fiában, bizonyságtétele van önmagában. Aki nem hisz az Istennek, hazuggá tette őt; mert nem hitt abban a bizonyságtételben, amellyel bizonyságot tett Isten az Ő Fiáról. És ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban” (1 Ján. 5,10-12).

Az Úr Jézus bizonyságtétele küldetéséről: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet (az én igémet) hallja és hisz abban, aki engem elbocsátott (elküldött), örök élete van; és nem megy a kárhozatra (ítéletre), hanem általment a halálból az életre.” (Ján. 5,24).

Mert: „Az pedig annak az akarata, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz Őbenne, örök élete legyen; és én feltámasszam azt az utolsó napon” (Ján. 6,40).

Ján. 6,48 Én vagyok az életnek kenyere.

Ján. 6,49 A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak.

Ján. 6,50 Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon.

Ján. 6,51 Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én (hús)testem, amelyet én adok a világ életéért.

Ján. 6,52 Tusakodának azért [és vitatkozni kezdtek] a zsidók [(iúdaiosz): júdeaiak] egymás között, [és ezt kérdezték]: mondván: Mimódon adhatja ez nékünk [enni] a (hús)testét, hogy azt együk?*

*Ugyanis a törvény kimondta: „És ha valaki Izráel házából, vagy a köztük tartózkodó jövevények közül valamiféle vért megeszik: ellene fordulok annak az embernek, aki a vért megette, és kiirtom azt az ő népei közül. Mert a (hús)testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést. Azért mondtam Izráel fiainak: Senki se egyék vért közületek; a köztetek tartózkodó jövevény (és idegen) se egye meg a vért” (3 Móz. 17,10-14).

Ján. 6,53 Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának (hús)testét, és nem iszszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.

Ján. 6,54 Aki eszi az én (hús)testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.

Ján. 6,55 Mert az én (hús)testem bizony [valóságos] étel és az én vérem bizony [valóságos] ital.

Ján. 6,56 Aki eszi [megrágja] az én (hús)testemet, és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban [mert az énbennem marad, és én őbenne].

Ján. 6,57 Amiként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam.

Ján. 6,58 Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott  alá; nem úgy, mint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának [mert ez a kenyér másként hat, mint az atyáitok kenyere]: aki ezt a kenyeret eszi, él örökké.

Ján. 6,59 Ezeket mondá a zsinagógában, amikor tanít vala Kapernaumban.

Ján. 6,60 Sokan azért, akik hallák ezeket az ő tanítványai közül, mondának: Kemény beszéd ez; ki hallgathatja őt?

Ján. 6,61 Tudván pedig Jézus ő magában, hogy e miatt zúgolódnak az ő tanítványai, monda nékik: Titeket ez megbotránkoztat [(szkandalidzó): tőrbe csal, elgáncsol, elbotlaszt, bűnre, elpártolásra, elégedetlenségre csábít, felháborít]?

Ján. 6,62 Hát ha meglátjátok az embernek Fiát felszállani [vagyis felemelkedni, felmenni] oda, ahol elébb [vagyis előzőleg] vala?!*

*Már korábban kijelnette az Úr Jézus, hogy honnan jött: „És senki sem ment [és jutott] fel a mennybe, hanemha az, aki a mennyből szállott alá [aki a Mennyből jött le], az embernek Fia, aki a mennyben van” (Ján. 3,13).

Mert az Úr Jézus a második ember, aki nem teremtetett, hanem Istenből születetett: „Az első ember földből való [porból formált], földi [és a porból alkották]; a második ember, az Úr, mennyből való, [mennyei]” (1 Kor. 15,47).

Ő: „… az egyszülött Fiú [Isten], aki az Atya kebelében van…” (Ján. 1,18).

Pál apostol bizonyságtétele: „Ez okáért mondja az Írás: Fölmenvén [(anabainó): felmegy, felemelkedik, felszáll] a magasságba... Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előbb le is szállott a föld alsóbb részeire [hogy előzőleg le is szállt erre a földre]” (Eféz. 4,8-9).

Ján. 6,63 A Szellem az, aki megelevenít, [aki (dzóopoieó): életet ad, életre kelt], a (szarx: hús)test nem használ semmit: a beszédek [(rémák): a kijelentések], amelyeket én szólok néktek, Szellem és [halhatatlan] élet.

Ján. 6,64 De vannak némelyek közöttetek, akik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki elárulja [aki ki fogja szolgáltatni] őt*

*Hiszen az Úr Jézus: „… nem szorult rá (és nem volt szüksége arra), hogy valaki bizonyságot tegyen (vagy, hogy bárki tanúskodjék) az emberről; mert magától (és mert Ő maga) is tudta, mi volt (és hogy mi lakik) az emberben” (Ján. 2,25)

Már Dávid így prófétál az Úrról: „Az Úr (JHVH=Jahve) tudja az embernek gondolatait, hogy azok hiábavalók” (Zsolt. 94,11).

Ján. 6,65 És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám [(dünamai): senki sem képes rá hogy hozzám jöjjön], hanemha az én Atyámtól van megadva néki.

Ján. 6,66 Ettől fogva sokan visszavonulának [(aperkhomai): eltávoztak, és visszahúzódtak] az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele.

Ján. 6,67 Monda azért Jézus a tizenkettőnek: Vajjon ti is el akartok-é menni?

Ján. 6,68 Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde [(rémája): Igéje] van te nálad.

Ján. 6,69 És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia [az Istennek Szentje]*

*Máté bizonyságtétele így hangzik: „Mikor pedig Jézus Czézárea [jelentése: császári] Filippi [jelentése = a lovakat kedvelők városa /a lovak a testi erőt, vagyis az ember természetes erejét szimbolizálják/] környékére [vidékére, tartományába (mely Filep Királyról neveztetik)] méne [vagyis Filippi környéke felé haladt, és területére ért], megkérdé tanítványait, mondván. Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak [s kinek tartanak] az emberek? Ők pedig mondának: Némelyek Bemerítő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül. Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem [ki vagyok]? Simon

Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus [a Messiás; a Felkent], az élő Istennek Fia. És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia [Jóna jelentése: galamb], mert nem (hús)test és vér jelentette ki ezt néked [és nem a hústest és vér fedte fel, nyilatkoztatta ki, és leplezte le előtted], hanem az én mennyei Atyám” (Mát. 16,13-17).

Az Úr Jézust csak kijelentés útján lehet felismerni. Erről így tesz bizonyságot Pál apostol, azt is kijelentve, hogy ezután már csak a Szent Szellem vezetésére támaszkodott, példát adva a mindenkorban élő hívők számára: „De mikor az Istennek tetszett, aki elválasztott [különválasztott; kiszemelt] engem az én anyám méhétől fogva és elhívott az ő kegyelme által. Hogy kijelentse [kinyilatkoztassa; leleplezze] az ő Fiát énbennem hogy [jó hírként; örömhírként] hirdessem őt a pogányok [vagyis a nemzetek] között: azonnal nem tanácskoztam (hús)testtel és vérrel, [és azonnal abbahagytam, hogy húsra és vérre támaszkodjam (és mindjárt nem vetettem alá magam hústestnek és vérnek)]” (Gal. 1,15-16)

Ez a kijelentés szükséges ahhoz, hogy bemerítkezzen valaki. Erről tesz bizonyságot a Szent Szellem a szerecsen komornyik történetén keresztül is: „Filep pedig száját megnyitván (beszélni kezdett), és elkezdvén ezen az íráson (és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva), hirdeti néki a Jézust. Mikor pedig menének (és amint tovább haladtak) az úton, jutának egy vízhez; és monda a komornyik (vagyis az udvari főember): Ímhol a víz: mi gátol (és mi akadálya annak), hogy bemerítkezzem? Filep pedig monda: Ha teljes szívből hiszel, meglehet. Az pedig felelvén, monda: Hiszem, hogy a Jézus Krisztus az Isten Fia. És megállítá a szekeret; és leszállnak mindketten a vízbe, Filep és a komornyik (vagyis az udvari főember); és bemeríti őt” (Csel. 8,35-38)

Pál megtérése az Úr Jézussal való találkozása, és a Szent Szellembe való bemerítése után azonnal, mert így jön létre a hit azokban, akik meghallják a Szent Szellem kijelentését: „… prédikálá (és hirdetni kezdte) a zsinagógákban (Jézusról) hogy ő a Krisztus, az Isten Fia” (Csel. 9,20)

És: „Aki vallja, hogy Jézus az Istennek Fia, az Isten megmarad abban, és ő is az Istenben” (1 Ján. 4,15)

Ján. 6,70 Felele nékik Jézus: Nem én választottalak-é ki titeket, a tizenkettőt? És egy közületek ördög [(diabolosz): vádló, rágalmazó, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló; vagyis a Sátán].

Ján. 6, 71 Értette pedig Júdás Iskáriótest, Simon fiát, mert ez akarta [ez (melló:) készült] őt elárulni [(paradidómi): és kiszolgáltatni], noha egy volt a tizenkettő közül.

Meghajtom térdemet Előtted Uram!

Az Ígéret, csak hirdesd az Igét!

„Minden helyet, a melyet talpatok érint, néktek adtam…”.(Józs. 1,3)

Ígéret gyermekeinkről!

 „Ha pedig megtérendetek hozzám és megtartjátok parancsolataimat és cselekeszitek azokat: még ha az égnek utolsó szélén volnának is szétszórt gyermekeitek, onnan is összegyűjtöm őket és beviszem arra a helyre, melyet választottam, hogy lakozzék ott az én nevem!” (Neh 1:9)    

Bölcsesség és élet

„Aki értelmet szerez, szereti az életét. Aki megőrzi az ismeretet, jót nyert!”

Példabeszédek 19:8.

Olvastam, hogy az Alzheimer kór ellenszere a rejtvényfejtés.

Azt is hallottam, hogy a jó pap – holtig tanul.

És most azt olvasom. Hogy akkor szeretem igazán az életemet, akkor válik számomra gyönyörűséggé, ha nem szűnök meg folyamatosan képezni magam. És ha ezt teszem, boldog, vidám lesz az életem.

Én próbálgatom.

Hívlak, hogy Te is képezd magad! Isten segíteni fog, mert szeretné, ha boldog lennél!

Isten személyes kapcsolatban áll veled, bárki légy is. Neveden szólít. Rád tekint és elfogad úgy, ahogy vagy, amilyennek alkotott. Teljesen ismer téged, ismeri érzéseidet, gondolataidat, gondjaidat, képességeidet és gyöngeségeidet.

Lát, amikor örülsz, és lát, amikor bánat ér. Odafigyel rád, ismeri szívverésedet, lélegzetvételedet is. Jobban szeret, mint Te önmagadat!

Minden szó, amit elmondasz, minden cselekedet, amit megteszel, minden gondolat, amivel elméd foglalkozik, mind-mind beépül jellemedbe. Minden egyes alkalommal, amikor elveszíted önuralmadat, máris építetted jellemedet. Minden alkalommal, amikor kielégíted étvágyadat, jellemet építesz. Minden egyes alkalommal, amikor a TV-t bekapcsolod, jellemet építesz. Ha ellenállsz a kísértésnek, az is jellemépítés. Pozitív jellemépítés. Minden alkalommal, amikor az Igét tanulod, imádkozol, minden bizonyságtevéssel jellemet építesz. Amikor a vihar megérkezik, mindenki látni fogja, hogy milyen jellemet építettél. Hamarosan elérkezik az idő, amikor jellemünk építését –bárhol tartson is – be kell fejeznünk!

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/03/bolcsesseg-es-elet.html

Fentről való kincsek

Józsefre ezt mondta: Megáldotta földjét az Úr az ég fentről jövő ajándékával és a lent elterülő vizekkel" (5Móz 33,13).

Mi is lehetünk gazdagok olyan dolgokban, amikben József, de magasabbrendű értelemben: a menny drága kincseiben lehetünk gazdagok. Közbenjáró imádságaink meghallgatása, Isten erejének megtapasztalása drága kincs a számunkra. Megtapasztalhatjuk Isten békességét, az Úrtól való örömet, Istenünk dicsőségét. Élvezhetjük Isten áldásait, a szeretetet, a kegyelmet és a testvéri közösséget, amelyeket többre becsülünk a színaranynál. A földi dolgok értéke elhalványul a mennyei kincsek mellett.

Milyen drága kincs az ég fentről jövő ajándéka", a harmat. Mennyire hálásak vagyunk és dicsérjük az Urat érte. Hogy illatozik a harmat, felüdít, növekedést ad és életet támaszt! Mint az Úr által ültetett palántáknak, minden másnál fontosabb a számunkra a mi felülről jövő ajándékunk, a Szent Szellem vezetése.

A lent elterülő vizek" áldása nyilván arra a föld mélyében elterülő láthatatlan vízforrásra utal, amely minden frissen felbuzgó forrást táplál. Milyen csodálatos, ha egyszer az örökkévalóság forrása tárul fel a számunkra. Ez kimondhatatlan gazdagságot jelent. Egy hívő se nyugodjék, míg nem ivott belőle. A mindenható Úr gazdagsága a miénk mindörökre. Éljünk kincseivel már most!

---

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Max Lucado: Isten szeretet!

„Isten szeretet” 1 János 4:16

A legnagyobb meglepetés Isten szeretetével kapcsolatban? Nem tudod befolyásolni. Mások magad miatt szeretnek. A kis gödröcskék miatt, amik megjelennek az arcodon, amikor mosolyogsz, vagy a sármos beszéded miatt, amikor flörtölsz. Az emberek magad miatt szeretnek.

Nem így Isten. Ő azért szeret, mert ez az Ő természete. Azért szeret, mert így határozott. Önmagából eredő, ok nélküli, spontán, állandó szeretete az Ő választása. „Nem azért szeretett meg, és nem azért választott ki benneteket az Úr, mintha valamennyi nép közt a legnagyobbak volnátok, hiszen a legkisebbek vagytok valamennyi nép közt, hanem azért mert szeret benneteket az Úr” (5 Mózes 7:7-8).

Nem tudod befolyásolni Isten szeretetét. Nem tudod befolyásolni, hogy a fa „fább” legyen, az ég „egebb” legyen, vagy a szikla „sziklább” legyen. Isten szeretetét sem tudod befolyásolni.

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/max-lucado/177-isten-szeretet-1-janos-416.html

Húsvét ünnepe - Jézus föltámad és él ! ...

Ki a boldog?

„Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül”(Zsolt. 1,1 )

A tízparancsolat! A 10 nagy szabadság

Egy kisfiútól megkérdezték egyszer: „Mi a keresztyén vallás?”

Erre ő így válaszolt: „A keresztyén vallás az, amikor azt mondják, hogy nem szabad.”

Sokan vannak akik így gondolkodnak.

És ha megkérdezzük, miért viselkednek ilyen különös módon, akkor a Tízparancsolatra hivatkoznak:

”Abban mindegyre azt mondják, ne tedd ezt, vagy ne tedd azt!”

Óriási tévedés!

Isten nem kényúr, hanem szabadító. Ő megszabadította Izraelt, az Ő népét az egyiptomi rabságból.

Majd elvezette őket a Sínai hegyhez. S a Sínai hegyen világosan elmagyarázta nekik, milyen nagy szabadságban élhetünk Istennel.

Tíz mondatban közölte ezt velük.

A tízből nyolc tagadó mondat, kettő pedig állítás. De a tízből egy sem tiltó mondat!

Hanem ahelyett mindegyik így kezdődik:

”Én, az Isten, és te, az ember, mostantól kezdve egymáshoz tartozunk. És ha együtt maradunk, akkor így fog kinézni az életed:

Nem lesznek idegen isteneid.

Tisztelni fogod az én nevemet.

Nem fogod magad halálra hajszolni.

Családod körében emberséges életet fogsz élni?”

És így tovább.

A tízparancsolat az Istentől megnyert nagy szabadság tíz mondata.

1. Első parancsolat

Én az Úr vagyok, a te Istened: ne legyenek más isteneid!

Nincs szükséged arra, hogy félelmek között élj!

Nem kell félned sem a csillagok hatalmától, sem az emberek hatalmától;

Nem kell féltened sem pénzedet, sem szórakozásaid örömét. ha félve csüggesz ezeken, rabszolgájuk leszel.

Én, a mindenható isten, a te segítőtársad akarok lenni.

Igazodj énhozzám, és akkor szabad leszel.

2. Második parancsolat

Én az Úr vagyok, a te Istened: ne alkoss magadnak képet énrólam!

Nincs szükséged arra, hogy neked bármit bemeséljenek -

sem hamis prédikátorok, sem a világnézetek apostolai, sem a mindenkori világmegváltók, sem a gátlástalan egoisták.

Ezek mindnyájan hamis képet alkotnak maguknak Istenről, a világról és önmagukról.

Én, a mindenható Isten, a te tanító mestered akarok lenni.

Igazodj az én beszédemhez, mert az én igém igazság.

3. Harmadik parancsolat

Én az úr vagyok, a te Istened: ne élj vissza az én nevemmel!

Nincs szükséged arra, hogy segítségemet kikényszerítsd -

sem kegyes teljesítményeiddel, sem ostoba foglalkozásokkal, sem álszent fecsegéssel, sem önző céljaidnak keresztyén köntösbe bújtatásával.

Mert mindez azt jelenti: csalétekként használod az én nevemet.

Én, a mindenható Isten, önként vagyok a te barátod.

Igazodj én hozzám, és a te imádságod nem hangzik hiába.

4. Negyedik parancsolat

Én az úr vagyok, a te Istened: az ünnepnapot szenteld meg!

Nincs szükséged arra, hogy halálra hajszold magad -

sem a megállás nélküli munkával, sem az élvezetek szüntelen hajszolásával, sem aggodalmaskodással, sem azzal az örökös félelemmel, hogy „jajj le ne késsek!”

Mert mindez csak betegesen görcsössé tesz és megfoszt az élet minden örömétől.

Én, a mindenható isten, a te mestered vagyok.

Igazodj énhozzám, és életed teljességre jut.

5. Ötödik parancsolat

Én az úr vagyok, a te Istened: tiszteld atyádat és anyádat.

Nincs szükséged arra, hogy örökösen ellenkezz és lázongj -

sem szüleid ellen, sem tanítóid ellen, sem a fennálló erkölcsök ellen.

Az élet jó rendjei elleni lázadás éppen úgy megfoszt szabadságodtól, mint a vak engedelmesség.

Én, a mindenható Isten, a te mennyei Atyád vagyok.

Megengedheted magadnak azt, hogy a szeretet rendjébe illeszkedj és így nyerd el a szabadságodat.

6. Hatodik parancsolat

Én az úr vagyok, a te Istened: ne ölj!

Nincs szükséged arra, hogy embertársadat konkurenciának tekintsd -

akit minden áron meg kell előznöd, akit szakmailag, politikailag vagy személy szerint „ki kell nyírnod”.

Az ilyen magatartás nem arról fog tanúskodni, hogy erős és belevaló vagy, hanem arról, hogy gyenge vagy és gyáva.

Én, a mindenható isten, a te oltalmazód vagyok.

Megengedheted magadnak, hogy embertársadat élni segítsd.

7. Hetedik parancsolat

Én az úr vagyok, a te Istened: ne paráználkodj!

Nincs szükséged arra, hogy „kitombold magad” -

sem ocsmány beszéddel, sem fülledt, nappali álmodozással, sem önkielégítéssel, sem úgy, hogy másokat saját ösztöneid kielégítésére kihasználsz.

Ne foszd meg magad a szerelem karikatúrái által a szerelem tiszta örömétől!

Én, a mindenható Isten, a te boldogságod szerzője vagyok.

Megengedheted magadnak, hogy várj arra a társra, akit én rendelek neked.

8. Nyolcadik parancsolat

Én az úr vagyok, a te Istened: ne lopj!

Nincs szükséged arra, hogy becstelen úton gazdagodj meg -

sem lopás által, sem üzleti csalás által, sem azzal, hogy akár felebarátodat, akár az államot „átejted”.

Amennyit ilyen úton szerzel, ugyanannyit veszítesz is önbecsülésedből és békességedből.

Én a mindenható isten, gondoskodom rólad.

Megengedheted magadnak, hogy adj, ahelyett, hogy végy.

9. Kilencedik parancsolat

Én az úr vagyok, a te Istened: ne hazudj!

Nincs szükséged arra, hogy az igazságtól eltérj -

sem azért, hogy embertársadat befeketítsd, sem azért, hogy kudarcodat leplezd, sem önnön kényelmed érdekében, sem pedig azért, mert mások úgy óhajtják. A hazugság az emberi együttélést hosszú távon pokollá teszi. Én, a mindenható Isten, bízom benned. Megengedheted magadnak, hogy te is bízz másokban, és bizalmat ébressz bennük.

10. Tizedik parancsolat

Én az úr vagyok, a te Istened: ne irigykedj!

Nincs szükséged arra, hogy irigykedj -

sem a mások vagyonára, sem a mások tudására, sem a mások jóságára, sem a mások sikereire.

Ha a másét irigyeled, megfosztod magad attól, hogy örülj a sajátodnak.

Én, a mindenható Isten, minden jónak adományozója vagyok.

Megengedheted magadnak, hogy örülj annak, ami a másé.

Krisztus köztünk van!!

Készítette: Keresztény szépségportál

A kereszténység egyik legalapvetőbb tanítása ez: Isten úgy döntött, hogy közénk jön. Ahelyett, hogy arra várna, hogy mi találjuk meg őt, Ő jön el hozzánk. Egyesek azt képzelik, a vallás olyan, mint amikor valaki egy létrán mászik felfelé, hogy megtalálja Istent. A keresztyénség ezzel szemben arról beszél, hogy Isten maga ereszkedik le hozzánk, s azután örvendezve hazavezet minket.

Alister McGrath
www.keresztenyszepsegportal.hu

"Néhány érdekes tény a szeptember 11.-i terrortámadásról.

Készítette: Keresztény idézetek ツ

"Néhány érdekes tény a szeptember 11.-i terrortámadásról. Érdemes végigolvasni!

Egy igazgató azért élte túl a katasztrófát, mert épp aznap reggel vitte először óvodába a kisfiát.

Egy srác azért élte túl, mert épp rajta volt a sor, hogy lemenjen kávéért.

Volt, aki azért késett el, mert az ébresztője nem csengett időben.

Egy nő lekéste a buszt.

Valaki azért élte túl, mert egy dugóban állt, és nem sikerült időben beérni a munkahelyére.

Egy asszony véletlenül leöntötte a ruháját kávéval, és vissza kellett fordulnia, hogy átöltözzön.

Valakinek nem indult be a kocsija, és volt aki azért fordult vissza, mert csörgött a telefon.

Volt, akinél a gyerekek húzták az időt.

Az egyik alkalmazottnak pedig egy taxi sem állt meg.

Egy férfi pedig azért késett, mert azon a reggelen az új cipőjét vette fel, ami útközben feltörte, így be kellett mennie egy patikába sebtapaszért. Ő emiatt élte túl.

Most, ha dugóban állok, lekésem a liftet, vagy visszafordulok, mert felcsörren a telefon... Amikor ezek az apróságok megtörténnek, amik nagyon fel tudnak húzni néha, akkor arra gondolok, hogy ez az a hely ahol Isten látni akar, épp ebben a percben.

Következő alkalommal, mikor úgy tűnik majd, hogy a reggel nem úgy megy, ahogy mennie kéne, a gyerekek lassan öltözködnek, nem tudod megtalálni a kocsikulcsot, minden jelzőlámpa pirossal világít, ne légy ideges! Isten rendezi a dolgokat - úgy, ahogy. Ő vigyáz rád!"

Haladok

Készítette: Lelkünk Dolgai-Tanulságos Torténetek

Lassan haladok, de sosem hátrafelé.

Abraham Lincoln

A kíváncsi borsószemek (Tanmese)

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Az egyik házban szegény özvegyasszony lakott hat kisgyermekével és nem csillapodó szívfájdalmával: férjét örökre elvette tőle a háború. A másik házban viszont gazdag, de végtelenül fukar parasztember élt, vele egykutya feleségével, és igen rossz, macskanyúzó fiacskájával.

Egy reggelen így panaszkodott férjének a gazdag ember felesége:
- Igen sok borsónk termett. Ki kellene fejteni, de egyedül nem győzöm. Ha meg hívok valakit e munkára, segítségül, ebédet is kér, meg pénzt is.

Férje nagyot horkantott a "pénz" szóra, vásott gyerekük pedig gúnyosan megjegyezte:
- Hívd át a szomszédunkat, azt az Olcsómarcsát!
- Igaz is! - kapott rajta az asszony. Áthívom!

Fejtették a borsót. Szaporán járt az özvegyasszony keze, a gazdag szomszéd feleségének viszont inkább csak a szája. Amikor készen lettek, az özvegyasszony nem kapott mást, csupán néhány szem krumplit, meg a borsóhéjakat. Azzal biztatták, hogy a száraz borsóhéj igen jól ég a tűzön. No fukarság - fukarság, de ez csúnyán kutyaság!

Hazament az özvegyasszony, begyújtott a kályhába, és a borsóhéjakat rádobta a tűzre. A gyerekek kíváncsian nézték. Néhány percre gyönyörű, varázslatos fény született. Még a gazdag ember házába is átvillant. Ott az egyik borsószem perdült, fordult, és így kiáltott a többiekhez:
- Morgó korsó, kandi borsó! Az én nevem Kíváncsi Fáncsi, de tudom, hogy ti is kíváncsiak vagytok erre-arra! Gyertek, kukkantsunk át a szomszédba, nézzük meg mint ég a tűzben régi, elkopott, levetett ruhánk!

Átgurult a sok-sok borsószem az özvegyasszonyhoz, mind. Megtelt ott borsóval fazék, zsák, láda. Az özvegyasszony meglepetésében széttárta karjait. A gyerekek visítottak, ujjongtak örömükben.
A gazdag ember, meg a felesége viszont igencsak mérgelődött mindezen. Mégsem merték visszakövetelni a borsót, sőt, még a történetet másnak elmesélni sem. Féltek: kinevetik őket a falubeliek, gúnynevet ragasztanak rájuk. Ki akar Gurulóborsó János vagy Jánosné lenni?!

Eljött a tél és vele a disznóölés ideje. Tanakodott a gazdag ember, meg a felesége. Kiket is hívjanak az ilyenkor adódó sokféle munkára, így többek között a kolbász- és hurkakészítéshez?! Fiacskájuk, aki leckeírás helyett éppen a szomszéd ház galambjaira lövöldözött csúzlijával, megjegyezte:
- Azt az Olcsómarcsát a szomszédból mindenképpen hívjátok át! Most ledolgoztathatjátok vele a borsó árát!

Sok szép, büszkén dagadó májas- és véreshurka, meg kolbász készült aznap a gazdag ember házánál. A szomszédból áthívott özvegyasszony keze járt a legszorgosabban. Estefelé azonban csak egy falatnyi májas- és véreshurkát kapott, meg félfogra sem elég kolbászt. Mint osztja el otthon a sok éhes szájnak?! Ezen még a padlásablakon kikandikáló pajkos manócska is eltűnődött!
Ám kiderült: csodatöltelékes lehetett a kolbász, hurka, mert hazáig tartó útja nem volt több harminc lépésnél, de azalatt mindegyik disznóbólvaló hatalmasra megnőtt, nem is fért el teljesen a kosárban. Örültek a gyerekek, máris sült a hurka, kolbász, jóllakhattak.

A gazdag ember házánál szintén csoda történt, de ellenkező irányú. Minden hurka, kolbász, disznósajt, sőt, szalonna, sonka olyan kicsire zsugorodott, hogy nem lett volna elég egy tehetősebb egérlány lakodalmi lakomájára sem.

Mindezek láttán nagyot ugrott a gazda, pulykavörös képpel mérgelődött:
- Ördög rázza ezt a házat?! Honnét ez a rossz varázslat?!
Felesége egy szót sem tudott kinyögni, csak lehanyatlott az ágyra. Ám mit tehettek? Még jó, hogy rajtuk kívül senki sem látta a dolgot. Hej, mesélgetnék most a faluban, gúnynevet akasztanának a nyakukba! Ki akar Minihurka János vagy Jánosné lenni?!

Eljött a tavasz, ott is maradt egy ideig. A gazdag embernél alig-alig termett valami a konyhakertben, pedig máskor szép káposzta- és salátafejek zöldelltek az ágyásokon, a földben pedig meghízott a retek, répa. Az özvegyasszony konyhakertjében viszont kihajtottak, virultak a vetemények, a gyerekek nagy örömére. Szúrós szemmel nézte mindezt a gazdag ember felesége, és így szólt férjéhez:
- Nem igazságos év ez! Nálunk a konyhakertben minden kevés és beteges, csenevész, szomszédunknál viszont gyönyörű és bőséges! Az ő földjét ördögök művelik tán vagy bűbájos manók?! Mérges volt a férje is, csudamód. Fukar, önző ember nem szereti látni mások boldogulását. Így szólt feleségéhez:
- Hinnye-hunnya, ördögök? Ez az! Híreszteljük el, hogy az ördögök kincset ástak el a szomszédasszony konyhakertjében! Majd csak akad valaki, aki elhiszi, odalopódzik, és titokban felforgatja. Akkor legalább neki sem lesz káposztája, salátája, répája...

Így is tettek. Az emberek csak nevettek a dolgon, kivéve a bírót. A falu ugyanis bővelkedett szúnyogokban, békákban, óriásira nőtt lapulevelekben, de szűkölködött csengő pénzérmékben, zizegő bankókban. Így hát a bíró megforgatta fejében még az ilyen képtelennek látszó ötletet is, és nemsokára markos, vállukon ásót, lapátot tartó emberekkel jelent meg az özvegyasszony házánál. Megjegyzem: ez a bíró nem volt sem kövér, sem kapzsi, mint a legtöbb mesebeli bíró. Ellenkezőleg: rendes, becsületes embernek ismerte őt a falu népe. Így szólt az özvegyasszonyhoz:
- Jó napot kívánunk! Ne haragudjon a zavarásért, Sára néném, de azt híresztelik: az ördögök pénzt ástak el a kertjében. Nem hiszem én ezt a szamárságot, de a falunak nagyon kell most a pénz, mindent meg kell próbálnunk. Tudjuk, hogy maga milyen dicséretre méltóan neveli gyermekeit, és eszébe sem jutna ördögökkel cimborálni, még ha volnának is ördögök. Ám utat kellene építtetnünk, kutakat fúratnunk... Ha kincset találunk: fele a magáé, fele a falué. Ha nem találunk: megfizetjük a kárt, amit kertjében okoztunk. Áll az alku?!

Nagyot sóhajtott az özvegyasszony:
- Tegyék, amit jónak látnak, Bíró Úr! Szívből kívánom, hogy kincset találjanak, részben a falu miatt, részben pedig azért, mert, bevallom, nekem sem könnyű hat gyermeket etetnem, ruháznom. Persze, nem panaszkodni akarok, a legnagyobb kincs számomra, hogy mindegyik egészséges!

A gazdag ember, meg a felesége kárörvendőn nézegették-nevetgették a kerítés túloldaláról: túrják már az özvegyasszony kertjét, hehehe! Vásott fiacskájuk legszívesebben nyelvet öltögetett volna az ásókkal szorgoskodókra, de nem mert, mert ott volt a bíró is, attól félt.

Olykor az történik amit alig-alig vár valaki, vagy éppenséggel senki sem. Még a bíró sem hitt igazán a fülébe jutott ördögös kincshistóriában.Az ásók mégis hatalmas vasládára bukkantak. Telistele volt arany- és ezüstpénzekkel, régesrégi ékszerekkel. Később egy hatodik falubeli tudós ember kiderítette: nem az ördögök ásták el ott, hanem a törökök, mivel török pénz volt valamennyi, vagy ha mégis az ördögök, - hát török ördögök voltak!

Az özvegyasszony most már gond nélkül felnevelhette, iskoláztathatta gyermekeit. A bíró is örült, meg a falu népe: kiköveztették a főutcát, hat kutat fúrattak, és még mindig maradt elég pénz az esetleges rossz napokra.

Egyedül a gazdag ember, meg a felesége mérgelődött, dühöngött. Éppen az ő ötletük segítette hozzá a falut, meg az özvegyasszonyt és családját egy jobb élethez!

Hja, kérem, olykor ilyen furcsán fintorgó-elforgó a sors: valaki rosszat akar tenni, és véletlenül, szándéka ellenére, mégis jót tesz!

Lelkes Miklós



Mikor jóakarattal van az Úr valakinek az útjához, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi. Példabeszédek 16,7

Perei Timoteus - Van miért ébrednem

Testté lett!!

 „És az Ige (logosz) (hús)testté lett és lakozék [itt (élt) sátorozott; sátrat vert; letáborozott] mi közöttünk [közöttünk vett szállást] és láttuk [szemléltük] az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét. [mint az Atyától származó egyszülött dicsőségét].

Mert: „Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta (elküldte) Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett (született), aki törvény alatt (a törvénynek alávetve) lett. Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot (hogy Isten fiaivá legyünk)” (Gal. 4,4-5)

 És így küldte el. A Názáretbeli Mária: „És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyezteté (fektette) őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyük a vendégfogadó háznál  (mivel a szálláson nem volt számukra hely)” (Luk. 2,7)

És tette ezt Isten azért: „Mivel tehát a gyermekek (hús)testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál(a) által megsemmisítse (működésképtelenné tegye) azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának” (Zsid. 2,14-15)

János apostol bizonyságtétele így hangzik: „Ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk (megfigyeltünk), és kezeinkkel (is) illettünk (megtapintottunk), az életnek Igéjéről. És (mert) az élet megjelent és (mi pedig) láttuk és tanúbizonyságot teszünk róla és (ezért) hirdetjük néktek (is) az örök életet, amely (azelőtt) az Atyánál vala és (most pedig) megjelent nékünk. Amit (tehát) hallottunk és láttunk, (azt) hirdetjük néktek (is), hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal” (1 Ján. 1,1-3)

„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Aki hiszen Őbenne, el nem kárhozik (az nem jut ítéletre); aki pedig nem hisz, immár elkárhozott (már ítélet alatt van), mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében” (Ján. 3,16.18)

„Az által lett nyilvánvalóvá (abban nyilvánul meg) az Isten (hozzánk való) szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa. Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent (Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent), hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért” (1 Ján. 4,9-10)

„És mi láttuk és (mi) bizonyságot teszünk (arról), hogy az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül” (1 Ján. 4,14)

És a kijelentés így folytatódik: „Aki az ő dicsőségének visszatükröződése (kisugárzása), és az ő valóságának (lényének) képmása, aki hatalma(s) szavával fenntartja (hordozza) a mindenséget, aki (miután) minket bűneinktől megtisztítván, üle a (mennyei) Felségnek jobbjára a magasságban” (Zsid. 1,3)

„És minden versengés nélkül (közismerten, elismerten, bevallottan, valóban) nagy a kegyességnek eme titka: Isten (aki) megjelent (láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott) (hús)testben. megigazíttatott (igaznak bizonyult) lélekben (pneuma: szellemben). Megláttatott (megjelent, megmutatkozott) az angyaloktól/nak. hirdettetett a pogányok (népek, nemzetek) közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16)

„Isten ugyanis, aki ezt mondta: „Sötétségből világosság ragyogjon fel”, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán” (2Kor. 4,6)

Beteljesült a prófécia: „És megjelenik az Úr (JHVH=Jehova) dicsősége, és minden (hús)test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt (Az ÚR //JHVH=Jehova// maga mondja ezt)” (Ésa. 40,5)

Aki teljes vala kegyelemmel [(kharisz): Isten szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása] és igazsággal [(alétheia): Ige = Az, ami megegyezik, megfelel a tényeknek, maga a VALÓSÁG]; »akit kegyelem és igazság tölt be«” (Ján. 1.14)

Istenünk szent vagy szent és hatalmas

Igyekezz Isten előtt megállni!

„Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét” (2 Tim 2,15)

Az élet változások sorozata

"A temetők a legjobb családokat is megzavarják. A nyugdíjazás a legjobb munkaerőt is utoléri. A kor elsorvasztja a legerősebb testet is. Az élet változásokkal jár. A változás láttán a menny állandóságát még nagyobb bizodalommal becsüljük. 'Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll' (2Tim 2:19). Háza örökké állni fog." /Max Lucado/

Imádság:

Istenünk, akár terveink szerint mennek az élet dolgai, akár nem, segíts elfogadni azt, amit te szeretnél tenni bennünk és általunk. Jézus nevében kérünk. Ámen.

ISTENBEN BÍZZUNK

3 Ha valaki tévtanokat hirdet, és nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez és a kegyességhez illő tanításhoz, 4 az felfuvalkodott, és nem tud semmit, hanem a vitatkozás és a szóharc betegségében szenved, amelyből irigység, viszálykodás, istenkáromlás, gonosz gyanúsítás származik. 5 Ezek megbomlott elméjű és az igazságot elvető emberek torzsalkodásai, akik a kegyességet a nyerészkedés eszközének tekintik. 6 Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel, 7 mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. 8 De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. 9 Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik. 10 Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak. 11 Te pedig, Isten embere, kerüld ezeket. Ellenben törekedj igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelídlelkűségre. 12 Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál, amelyről vallást tettél szép hitvallással sok tanú előtt. 13 Meghagyom neked az Isten színe előtt, aki életet ad mindennek, és Krisztus Jézus színe előtt, aki Poncius Pilátus előtt bizonyságot tett azzal a szép hitvallással, 14 hogy tartsd meg a parancsolatot szeplőtelenül, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig. 15 Ezt a maga idején megmutatja majd a boldog és egyetlen Hatalmasság, a királyok Királya és uraknak Ura. 16 Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom. Ámen. 17 Azoknak pedig, akik e világban gazdagok, parancsold meg, hogy ne legyenek gőgösek, és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek, hanem Istenben, aki megélhetésünkre mindent bőségesen megad nekünk.

18 A gazdagok tegyenek jót, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, adakozzanak szívesen, javaikat osszák meg másokkal, 19 gyűjtsenek maguknak jó alapot a jövendőre, hogy elnyerjék az igazi életet. 1Tim 6,3-19.

                         ISTENBEN BÍZUNK

Azoknak pedig, akik e világban gazdagok, parancsold meg, hogy ne legyenek gőgösek, és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek, hanem Istenben. (1Tim 6,17)

Nemrégiben egy éttermi pénztárnál ki akartam fizetni az ebédemet, és egy táblát vettem észre, ami teljesen megdöbbentett. "A pénzben bízunk." - ez volt ráírva.

A Timóteushoz írt levél arra figyelmeztet, hogy a pénzben való bizakodás csapdát jelent. Talán már megtapasztaltuk azt az ürességet, amit ez a helytelen bizakodás okozhat. Valaki azt gondolja, hogy a gazdagság minden problémára megoldást jelent. Ha elfogadjuk a Biblia
tanítását, jól tudhatjuk, hogy a pénz nem szabadit meg a problémáinktól.

Akár gazdagok vagyunk, akár szegények, nehézségeinket egyedül úgy győzhetjük le, ha beismerjük tehetetlenségünket, és Istenhez fordulunk.

Mielőtt tanulmányaimat elkezdtem volna, lakást vásároltam banki kölcsönre. A későbbiek folyamán a kamatok emelkedtek. Istenhez fordultam bölcsességért, ahogyan a megtakarításaim egyre jobban apadni kezdtek. Azt a vezetést kaptam, hogy beszéljek a kölcsönért felelős banktisztviselővel, aki az átütemezést javasolta. Tanácsát megfogadtam,
és így vissza tudtam fizetni a lakáskölcsönt még az egyetemi éveim alatt.
Ebből megtanultam, hogy Isten hűséges és bízhatunk benne minden körülmények között. A hit útján, imádsággal és Isten bölcsességét, segítségét kérve, átélhetjük életünk megújulását.

Imádság: Istenünk, segíts teljesen benned bízni. Ámen.

Mi pedig Istenben bízunk!

Mary Ng Shwu Ling (Szingapúr)

: http://csendespercek.hu

Oswald Chambers: A SZELLEM MUNKÁLTA LEGYŐZHETETLENSÉG

"Vegyétek fel magatokra az én igámat és tanuljátok meg tőlem" (Mt 11,29).

"Akit szeret az Úr, megdorgálja" (Zsid 12,6). Milyen szánalmas is panaszkodásunk! Az Úr éppen most kezd minket arra a helyre vezetni, ahol közösségben lehetünk vele, mi pedig nyögünk és sopánkodunk: "Ó, Uram, hadd legyek én is csak olyan, mint a többi ember!" Jézus arra kér, hogy vegyük magunkra az iga egyik végét. "Az én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű." Jöjjetek csak mellettem, hadd húzzuk együtt. Azonosítottad-e már magad így az Úr Jézussal? Ha igen, akkor majd hálát adsz Istennek érte, hogy keze rád nehezedett. "Erőt ad a megfáradottnak és az erőtelen erejét megsokasítja!" (Ézs 40,29). Isten jön és kiragad érzelgősségünkből, panaszkodásunk pedig magasztaló és diadalénekké változik. Isten erejét csak akkor ismerhetjük meg, ha magunkra vesszük Jézus igáját és tanulunk tőle.

"Az Úrban való öröm a ti erősségtek!" (Neh 8,10). Honnan veszik örömüket a szentek? Ha egyik-másik szent életét nem ismernénk jól, azt mondanánk: "Ó, neki semmi hordoznivalója nincs!" Lebbentsd fel a fátylat. Éppen az, hogy Isten békessége, világossága és öröme ott van, bizonyítja, hogy a teher is ott van. Az a teher, amit Isten rak ránk, kisajtolja a szőlőszemeket és kicsordul belőlük a bor. A legtöbben csak a bort látják. Sem földi hatalom, sem a pokol hatalma nem győzheti le Isten Szellemét az ember szellemében; az belső legyőzhetetlenség.

Ha még jajgatás és siránkozás van benned, könyörtelenül vess véget neki! Kétségkívül bűn Isten ereje birtokában gyengének lenni.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Vigyázz amiatt a kísértés miatt, hogy átvedd az irányítást ott, ahol nem ez a feladatod, vagy nincs rá felhatalmazásod. Riasztó helyzetek fognak adódni, amelyek képesek örvénybe sodorni téged, de neked nem szabad úgy reagálnod erre, hogy előállsz a saját terveiddel, hogy megoldást találj, vagy hogy megváltoztasd a dolgokat a nagyobb kényelem kedvéért.

El kell fogadnod a szívedben azt a tényt, hogy történni szoktak olyan dolgok, amelyek túlmutatnak a te képességeiden, hogy meg tudd oldani azokat. Ekkor tudsz megkérni Engem, hogy bölcsességet és útmutatást adjak neked, ami túlmutat a te véges értelmeden, mondja az Úr. Bízz Bennem!

Jakab 1:5 Ha pedig valakinek közületek nincs bölcsessége, kérjen Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül ad; és megadatik néki.

http://gyurinaploja.blogspot.com

Hadd zengjek új dalt szívemből...

Az Úr hűséges!

„És mondék: Kérlek Uram, mennynek Istene, nagy és rettenetes Isten! Ki megtartja a szövetséget és irgalmasságot az őt szeretőknek és az ő parancsolatait megtartóknak” (Neh 1:5)

Calvin Coolidge: A bűnről

Calvin Coolidge, aki a húszas évek elején az Egyesült Államok elnöke volt, bosszantó szűkszavúságáról volt híres. Egy alkalommal, mikor hazatért az istentiszteletről, a felesége megkérdezte:

– Milyen volt a szentbeszéd?

– Szép.

– Miről beszélt a tiszteletes úr?

– A bűnről.

– De mégis, mit mondott a bűnről?

– Ellenezte.

Sparky, az örök vesztes

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, akit a pajtásai egy képregényben szereplő „Sparkplug" nevű ló után Sparky-nak neveztek. Bár a fiú utálta a gúnynevét, soha nem tudott megszabadulni tőle.

Az iskola nehezen ment Sparky-nak. Amikor nyolcadik osztályos volt, minden tantárgyból megbukott. A középiskolában meghúzták fizikából. Tulajdonképpen mind a mai napig tartja azt a rekordot, hogy az iskola történetében ő volt a legrosszabb tanuló fizikából. Ugyancsak megbukott latinból, matekból és angolból. A sportban sem jeleskedett. Játszott az iskola golfcsapatában, de gyenge játéka miatt csapata elveszítette a bajnokságot.

Egész ifjúságát vesztesként élte meg a társasági élet terén. Nem mintha bántották volna a többiek - egyszerűen csak senki nem figyelt rá igazán. Olyannyira, hogy meglepődött, ha az iskolán kívül ráköszöntek osztálytársai. Soha nem udvarolt, nem is hívott meg egy lányt sem semmire. Mindig attól félt, hogy visszautasítják. Az, hogy vesztes volt, nem törte le túlságosan. Elhatározta, hogy az életben minden tőle telhetőt megtesz, és nem törődik azzal, hogy ki mit gondol róla.

Ugyanakkor volt egy hobbija Sparky-nak. Szerette a képregényeket, és ő maga is rajzolt saját képregényeket. Azonban senki más nem gondolta, hogy azok jók volnának valamire is. Amikor végzős diák volt a középiskolában, néhány képregényét felajánlotta az iskola évkönyvébe, de elutasították. De Sparky csak rajzolt tovább.

Arról álmodott, hogy valamikor a Walt Disney-nek fog rajzolni. Miután leérettségizett, írt egy levelet a Walt Disney Stúdióknak, amelyben álláslehetőség felől érdeklődött. Válaszként kapott egy hivatalos levelet, melyben arra kérték, küldjön el néhány mintát a rajzaiból. Azt is kérték, hogy rajzoljon egy karikatúrát, amelyen „egy ember úgy javít egy órát, hogy visszalapátolja a rugókat és a fogaskerekeket a belsejébe".

Sparky megrajzolta a karikatúrát, hozzácsatolta néhány más rajzát, és elküldte a Disney Stúdióknak. Csak várt és várt a válaszra. Végül megjött a válasz - egy újabb hivatalos levél, amely tudatja vele, hogy nincs számára állás.

Sparky csalódott volt, de nem lepődött meg. Mindig is vesztes volt az életben, és ez csak egy újabb veszteséget jelentett. Bizarr módon úgy érezte, hogy az élete mulatságos. Megpróbálta saját életét bemutatni képregény formájában - olyan gyermekkort, amely egy vesztes kisfiú, egy krónikus alulteljesítő szerencsétlenségeivel teljes.

Ezt a képregény-szereplőt ma az egész világ ismeri. A fiú, aki megbukott nyolcadik osztályban, a fiatal művész, akinek a munkáit nemcsak a Walt Disney Stúdio utasította el, hanem saját középiskolai évkönyvének szerkesztői is, nem más, mint Charles Monroe „Sparky" Schultz -a Peanuts (Snoopy) c. képregény megalkotója, és a Charlie Brown nevű peches kisfiúé, akinek a sárkánya sohasem száll fel.

Mindannyian tapasztaltunk már elutasítást és kudarcot életünk során, de Isten mindegyikünknek adott egyedi tehetséget és képességeket, amelyek képessé tesznek arra, hogy jelentősen hozzájáruljunk a világ arculatának alakításához. Neked milyen ajándékaid vannak? Ha nem próbálod meg használni őket, soha nem fogod felfedezni, mit bízott rád Isten. Olyanoknak kell lennünk, mint az a kisfiú a Bibliában, aki felajánlotta ebédjét Jézusnak - Jézus pedig felhasználta azt egy nagy sokaság megvendégeléséhez. (Lásd Jn 6,9.)

http://velunkazisten.hu/content/small_story/Sparky_az_orok_vesztes

Dr-Kováts György: Egy gondolat... :))

Péld 27:14 Aki nagy hangon áldja az ő barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik neki.

Az Ige figyelmeztetése: úgy viselkedj mindenkor, hogy aki lát és hall téged, azt érthesse meg, amit szeretnél átadni – mondani vagy tenni – és akadhasson fenn a „csomagoláson”. Ne a másikat szidd, ha úgy akarsz jót, hogy az közben bosszantja őt.

Egy olyan világban élünk, ahol a felnövekvő generációnak azt tanítják, hogy „jogod van hozzá”, de kevésbé tanítják meg arra, hogy „alkalmazkodj, várj, légy türelmes, és légy engedelmes”. Ebben a világban még fokozottabban ügyelned kell arra, hogy beleilleszkedj a másik ember gondolkodásába, és sokkal kevésbé számíthatsz arra, hogy a másik túllép valami olyanon, ami zavarja őt.

Ha az Úr Jézusról beszélsz, úgy tedd, hogy a másiknak ne legyen zavaró a környezet (kik hallják még), az időzítés (éppen mást szeretne csinálni), vagy a stílus (túl rámenős, vagy szeretetlen, „katonás” jelleg). Mert, bár jól teszed, hogy bizonyságot teszel, de a másik könnyen kibúvót találhat a „másodlakos” dolgokban, és a lényeget el tudja hárítani magától, ha nem figyelsz erre. Légy barátságos, és illeszkedj bele abba, amiben ő éppen van. Igazítsd hozzá mondanivalódat ahhoz, ahogy ő megértheti, és aminek ő örülhet.

Élet Húsvét után

Kicsoda köztetek bölcs és okos? Mutassa meg az ő jó életéből az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségével. Jakab  3:13  

Az első dolog, ami Ádám és Éva bűnbeesése után következett, az volt, hogy a saját magukról alkotott kép teljesen eltorzult. Azt gondolták, hogy Isten többé már nem fogja elfogadni őket, ezért elrejtőztek. Isten számára elfogadhatóbbnak próbáltak tűnni a magukra aggatott fügefalevelekkel.

Valójában a bűnük nem késztette Istent arra, hogy kevésbé szeresse őket. Sőt, alkonyatkor Isten ugyanúgy ment Ádámhoz, a szokásos napi sétára. Ádám bűne nem változtatta meg Istent. Viszont megváltoztatta Ádámot.

Attól a naptól fogva az emberiség az alkalmatlanság érzésére van kárhoztatva, és rögeszméjévé vált az, hogy valamit tennie kell a saját erejéből, hogy Isten előtt elfogadhatóvá váljon. A fügefalevelektől kezdve az üzleti ajánlatokig, az ember mindig bizonyítani akar valamit. Megpróbálja bizonyítani értékét, mint emberi lény.

Elveszítették az Istennel való közösségüket. Minél inkább távolabb kerülnek Tőle, annál inkább magukat emelik fel a trónra. Önimádókká, és kegyetlenekké válnak.

Amikor a tükörbe nézel, mit látsz? A kulcs ahhoz, hogy az Isten által tervezett teljes életet élhessük az, hogy meglátjuk, Jézus Krisztus adja az identitásunkat. Így lehet a mienk az igazi bölcsesség szelídséggel.

Húsvét üzenete az, hogy Jézus Krisztus Önmagába vont minket, és értékünket egyszer s mindenkorra meghatározta. Ott voltál Krisztusban a kereszten, ahol minden, ami elmarasztalható veled kapcsolatban, eltöröltetett. Krisztussal együtt eltemettettél, és harmadnapon Vele együtt feltámadtál – egy teljes feltámadott életre. Most lényed lényege Benne van.

„Kicsoda köztetek bölcs és okos? Mutassa meg az ő jó életéből az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségével.”

Steve McVey írása nyomán

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/04/elet-husvet-utan.html

Elvégeztetett!

Képzeld magad elé, ahogyan Leonardo da Vinci híres Mona Lisa festményét nézed a Louvre múzeumban. Képes lennél hozzátenni még néhány ecsetvonást?

Természetesen nem! Egy mester műve ez, mit is tehetnél hozzá, hogy javíts rajta bármit is?

Éppen így tekintünk Jézus munkájára a kereszten. Így kiáltott fel: "Elvégeztetett!" Nem tudod beteljesíteni a már beteljesített munkát. Nem tudsz befejezni egy már befejezett munkát. A megváltás már el van nyerve. Bűneink mind meg vannak bocsátva. Mindörökké meg vagyunk igazulva az Ő vére által. Krisztus teljes mértékben és tökéletesen kifizette a mi teljes megbocsátásunk, megigazolásunk és minden áldásunk árát!

Sőt mi több, ez a szó: "Elvégeztetett", a görög teleo szóból fakad. Jézus idejében a szolgák használták ezt, amikor jelenteniük kellett a gazdájuknak: "elvégeztem a munkát, amelyet reám bíztál, hogy végezzem azt." (János 17:4) A szó azt jelenti: "El van végezve, elvégezve marad és mindig is elvégezve lesz!" Talán a legjelentősebb jelentése a teleonak az, ahogyan a kereskedők használták: "Az adósság teljes egészében ki van fizetve!" Amikor Jézus önmagát odaadta a kereszten, Ő teljes mértékben beteljesítette a törvény minden jogos követelését. Kifizette a tartozásunkat teljes mértékben!

Ma már nem a mi erőfeszítésünk az, ami elhozza nekünk az áldást, hanem Krisztus befejezett munkája. A keresztény élet nem a tettekről szól, hanem hogy hiszünk-e az Ő befejezett munkájában. A törvény szerint tennünk kell. A kegyelem szerint, ez már el van végezve!

Talán ma olyan kihívásokkal kell szembe nézned, melyek teljesen elborítanak. Jézus megígérte, "Elvégeztetett!" Nem fogsz megszabadulni, mert már szabad vagy. Nem fogsz meggyógyulni, mert már gyógyulásod van! Isten 2000 évvel ezelőtt meggyógyított téged! Ézsaiás 53:5 kijelenti, "Az ő sebeivel gyógyultunk meg!" Magadban hordod a gyógyulást, mint a terhes asszony magában hordja a magzatát. Pihenj meg az Ő befejezett munkájában, és az nyilvánvalóvá fog válni!

Barátom, a munka el van végezve. Krisztus győzött a kereszten.

Az áldásunk ki van fizetve Ő vére által!

Élj olyan életet, hogy tudod, semmit sem kell tenned - csupán hinned! Elvégeztetett!

„Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: „Minden be van fejezve”. Ezután lehajtotta a fejét, és meghalt.” (János 19:30 WBHU)

Joseph Prince

forrás: http://www.uzenetek.com/2012/07/elvegeztetett.html#ixzz2PObxCcan

A legnagyobb szeretet

Készítette: Keresztény szépségportál

Nincs nagyobb szeretet annál, mint mikor valaki életét adja barátaiért.

Biblia (János 15:13)
www.keresztenyszepsegportal.hu

Sziklavár

Ige: Az Evangélium üzenete

Lukács a „szeretett orvos” mindennek utánajárt, és hogy miért, arról így számol be:

 „Hogy megtudhasd [megismerd, és megértsed] azoknak a dolgoknak [igéknek (logoszoknak) igazságát] bizonyosságát, [és hogy meggyőződjél róla és megtudd a kétségtelen valóságot, mennyire megbízhatók azok a tanok, és magad is megdönthetetlen bizonyosságot szerezhess] amelyekre taníttattál” (Luk. 1,4)

Vagyis az Evangélium bizonyságtétele, amik: „…azért írattak meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében” (Ján. 20,31)

Feltámadt Jézusomnak szolgálok

Hálaadás

„Hálát adunk azért a reménységért is, amely készen van számotokra a mennyekben” (Kol. 1,5)

A Józan Ész halálára (Írta: Orosz Endre)

Nyugodjék békében!

Ma egy szeretett barátunk elvesztését siratjuk: Józan Ész, aki sok
éven át volt közöttünk.

Senki sem tudja biztosan, hány éves volt, mivel születési adatai már
régen elvesztek a bürokrácia útvesztőiben.

Emlékezni fogunk rá, mert olyan értékes leckéket adott nekünk, mint
"dolgozni kell, hogy tető legyen a fejünk felett"
és "mindennap kell olvasni egy keveset"; hogy tudjuk, miért lel
aranyat, aki korán kel, és hogy felismerjük olyan mondatok
érvényességét, mint "az élet nem mindig igazságos" és "lehet, hogy én
vagyok a hibás".

Józan Ész egyszerű és hatásos parancsok ("addig nyújtózkodj, ameddig a
takaród ér") és megbízható szülői stratégiák ("nem a gyerek, hanem a
felnőtt dirigál") szerint élt.

Egészsége akkor kezdett gyorsan romlani, amikor fura szabályokat
kezdtek alkalmazni: jelentéseket egy hatéves kisfiúról, akit szexuális
zaklatással vádoltak, mert megpuszilta egy osztálytársát; kamaszokról,
akiknek iskolát kellett változtatniuk, mert feljelentették drogot
áruló társukat, és a fegyelmezetlen diákját megdorgáló tanítónő
elbocsátása csak rontott az állapotán.

Józan Ész akkor kezdett háttérbe szorulni, amikor szülők csak azért
támadtak a tanárokra, mert azok végezték el azt a munkát,  amelyben a
szülők csődöt mondtak: fegyelmezetlen gyermekeik fegyelmezését.

Még tovább hanyatlott, amikor az iskoláknak szülői engedélyt kellett
beszerezniük ahhoz, hogy beadjanak egy aszpirint, bekenjenek egy
gyereket naptejjel, de tilos volt tájékoztatniuk a szülőket, ha egy
diák drogozott, egy  diáklány teherbe esett, (pláne ha abortuszt akart
csináltatni).

Józan Észnek elment a kedve az élettől, amikor a tízparancsolat
nevetség tárgyává vált, némely "egyház" üzletté aljasult, és amikor a
bűnözők kezdtek különb elbánásban részesülni, mint áldozataik.

Józan Ész számára kemény csapás volt arról értesülni, hogy az ember
már nem védheti meg magát egy tolvajtól a saját házában, ellenben a
tolvaj beperelheti őt, ha kezet emel rá, és ha egy rendőr megöl egy
bűnözőt, (még akkor is, ha ez utóbbinál fegyver volt,) azonnal eljárás
indul ellene aránytalan védekezés miatt.

Józan Ész halálát megelőzte szüleié: az Igazságé és a Bizalomé, a
feleségéé: a Bölcsességé, a lányaiké: a Felelősségé és a
Törvényességé, a fiuké: az Ésszerűségé.

De élnek szörnyű mostohatestvérei: Hívják az ügyvédemet, Nem én
voltam, Ne szólj bele, és a Társadalom áldozata vagyok.

Nem vagyunk sokan a temetésén, mivel nagyon kevesen fogták fel, hogy elment.

Bob Gass: Komolyan mondod? (1)

„…legyen a ti igenetek igen és a ti nemetek nem…” (Jakab 5:12)

Emlékszel még arra, amikor az emberek ugyanazt mondták, mint amit értettek alatta? Lehet, hogy nem tetszett a dolog, de legalább értetted, amit mondtak, és tudtad, hogy komolyan gondolják. A „sirály” szó egy halászmadárra vonatkozó főnév volt, nem pedig a „király jó”-t jelentő melléknév. És ha azt mondtad volna: „rettentő jó”, akkor megkérdezték volna, hogy akkor most melyik a kettő közül? Úgy tűnik, mintha az egyenes beszéd éppúgy kihalóban lenne, mint a lovas kocsi.

A Biblia azt mondja: „Legyen a ti igenetek igen és a ti nemetek nem”.

Más szóval: mondd komolyan, amit mondasz, és azt mondd, amit tényleg értesz alatta! Ha nem így teszel, az árt a kapcsolataidnak. Sokszor kerüljük azt, hogy nemet mondjunk, vagy igent mondunk akkor is, amikor igazából nem akarunk, azért, mert félünk az elutasítástól.

És mi az eredmény?

1) Az életünk tele van stresszel, haraggal és nehezteléssel, mert úgy érezzük, hogy mások rosszul bántak velünk.

2) Az életünk a double-bind [kettős kötés – pszichológia] klasszikus példájává válik, ahol bármerre is lépünk, mindig úgy érezzük, hogy csapdába estünk: „Ha nemet mondok, haragudni fogsz rám; ha nem mondok nemet, én fogok haragudni magamra és rád is!” Így benne ragadunk a saját csapdánkban.

3) A másik ember soha nem fogja megtudni, hogyan érzünk valójában, és nem fogja megérteni, miért viselkedünk úgy, ahogy. Ha nem mondod el, mit érzel, soha nem fogod azt kapni másoktól, amire szükséged van. Az emberek nem változnak, amíg nem te változtatsz azon, hogyan viselkedsz velük.

4) Ha a félelem elkerülését választod, az tesz valóban áldozattá, nem pedig más emberek szavai vagy tettei.

5) Magad is a probléma részévé válsz, ha másoknak adod át a saját irányításodra és határaid felállítására Istentől kapott lehetőséget. Tehát kezdd el azt mondani, amit gondolsz, legyen az akár igen, akár nem!

Imádság

Uram, és Istenem!

Látod, tanulgatom, hogy a békesség Te vagy, Jézusom.

Jelenlétedre Szent Szellemed megtanít, tudom, hogy ez a lelki béke

kísérjen minden utamon.

Ámen (Hajdú Zoltán Levente)

Stanley: A nap gondolata

A pünkösd nem végállomás, hanem kiindulási pont.