jános evangélium 6. fejezet: Az örök élet beszéde (szerkesztett)

Ján. 6,1 Ezek után elméne Jézus a galileai tengeren [Jelentése: csekély, alacsony, megvetett, a pogányok körzete], a Tiberiáson [jelentése: a Tiberből (mint a folyók istenéből)] túl.

Ján. 6,2 És nagy sokaság [nagy tömeg] követé [(akolútheó): csatlakozott hozzá, és kísérte] őt, mivelhogy látják vala az ő csodatételeit, amelyeket cselekszik vala a betegeken [vagyis ahogyan a betegeket meggyógyította]

Ján. 6,3 Felméne pedig Jézus a hegyre, és leüle ott a tanítványaival.

Ján. 6,4 Közel vala pedig húsvét [(paszkha): a pászka], a zsidók [(iúdaiosz): júdeaiak] ünnepe.

Ján. 6,5 Mikor azért felemelé Jézus a szemeit, és látá, hogy nagy sokaság [nagy (nép)tömeg közeledik], és jő hozzá, monda Filepnek [jelentése: aki a lovakat //a testi erőt// kedveli]: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek?

Ján. 6,6 Ezt pedig azért mondá, hogy próbára tegye őt; mert ő maga tudta, mit akar [hogy mit szándékozik] vala cselekedni.

Ján. 6,7 Felele néki Filep: Kétszáz dénár [a dénár római ezüstpénz. Értéke egy munkás napszámának felelt meg] áru kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikök kapjon valami keveset [hogy mindegyiknek jusson egy-két falat].

Ján. 6,8 Monda néki egy az ő tanítványai közül, András, a Simon Péter testvére:

Ján. 6,9 Van itt egy gyermek, akinek van öt árpa kenyere és két [sózott] hala; de mi az ennyinek?

Ján. 6,10 Jézus pedig monda: Ültessétek [vagyis telepítsétek] le az embereket. Nagy fű vala pedig azon a helyen. Leülének [letelepedtek a fűbe] azért a férfiak, számszerint mintegy ötezeren.

Ján. 6,11 Jézus pedig vevé a kenyereket, és hálát adván, adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképen a [sózott] halakból is, amennyit akarnak vala.

Ján. 6,12 Amint pedig betelének [és jóllaktak], monda az ő tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne veszszen [és semmi ne menjen kárba].

Ján. 6,13 Összeszedék azért, és megtöltének tizenkét kosarat az öt árpakenyérből való darabokkal, amelyek megmaradtak vala az evők után.

Ján. 6,14 Az emberek azért látva a jelt [a csodát], amelyet Jézus tőn, mondának: Bizonnyal ez ama próféta [(prophétész): Isten előtt álló, Isten jelenlétében élő, aki Tőle vesz Igéket, és az Ő nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személy], aki eljövendő vala a világra.

Ján. 6,15 Jézus azért, amint észrevevé, hogy jőni akarnak és őt elragadni, hogy királlyá tegyék, ismét elvonula egymaga a hegyre.

Ján. 6,16 Mikor pedig estveledék, lemenének az ő tanítványai a tengerhez,

Ján. 6,17 És beszállva a hajóba, mennek vala a tengeren túl Kapernaumba [Jelentése: Vigaszfalva]. És már sötétség volt, és még nem ment vala hozzájuk Jézus.

Ján. 6,18 És a tenger a nagy szél fúvása miatt háborog vala, [mert erős szél fújt, és a hullámok egyre magasabbak lettek].

Ján. 6,19 Mikor azért huszonöt, vagy harmincz futamatnyira beevezének [kb. 5-6 km-re, tehát a tó közepe táján voltak], megláták Jézust, amint jár vala a tengeren és a hajóhoz közeledik vala: és megrémülének.

Ján. 6,20 Ő pedig monda nékik: Én vagyok, ne féljetek!

Ján. 6,21 Be akarák azért őt venni a hajóba: és a hajó azonnal ama földnél vala, amelyre menének.

Ján. 6,22 Másnap a sokaság, amely a tengeren túl [vagyis a túlsó parton] állott vala, látva, hogy nem vala ott más hajó, csak az az egy, amelybe a Jézus tanítványai szállottak, és hogy Jézus nem ment be az ő tanítványaival a hajóba, hanem csak az ő tanítványai mentek el,

Ján. 6,23 De jöttek más hajók Tiberiásból [jelentése: Tiberből mint a folyók istenéből] közel ahhoz a helyhez, ahol a kenyeret ették, miután hálákat adott az Úr:

Ján. 6,24 Mikor azért látta a sokaság [a néptömeg], hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszállának ők is a hajókba, és elmenének Kapernaumba [jelentése: vigasztalás faluja, Vigaszfalva], keresvén Jézust.

Ján. 6,25 És megtalálván őt a tengeren túl [vagyis a túlsó parton], mondának néki: Mester [vagyis Rabbi], mikor jöttél [és hogy kerültél] ide?

Ján. 6,26 Felele nékik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, hogy jeleket [(szémeion): és csodákat] láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből, és jóllaktatok.

Ján. 6,27 Munkálkodjatok ne az eledelért, amely elvész, hanem az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet az embernek Fia ád majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten. [Más fordítás: Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert őt pecsétjével igazolta az Isten].

Ján. 6,28 Mondának azért néki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük [hogy Istennek tetsző dolgokat tegyünk]?

Ján. 6,29 Felele Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga [és a Neki tetsző dolog], hogy higyjetek abban, akit ő küldött.

Ján. 6,30 Mondának azért néki: Micsoda jelt [és milyen csodát] mutatsz tehát te, hogy lássuk és higyjünk néked? Mit művelsz?.

Ján. 6,31 A mi atyáink a mannát ették a pusztában; amint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök.

Ján. 6,32 Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi [(aléthinosz): valóságos; a valódi] mennyei kenyeret.

Ján. 6,33 Mert az az Istennek kenyere, amely mennyből száll alá, és életet ád a világnak [(koszmosz): a  teremtett világnak, a látható világnak].

Ján. 6,34 Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret!

Ján. 6,35 Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere [ho artos ho zón: az az élővé tevő hatalom]; aki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.

Ján. 6,36 De mondám néktek, hogy noha láttatok is engem, még sem hisztek.

Ján. 6,37 Minden, amit nékem ád az Atya, én hozzám jő; és azt, aki hozzám jő, semmiképen ki nem vetem [azt én nem küldöm el, és semmiképpen nem taszítom el].

Ján. 6,38 Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.

Ján. 6,39 Az pedig az Atyának akarata, aki elküldött engem, hogy amit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámaszszam azt az utolsó napon.

Ján. 6,40 Az pedig annak az akarata, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz őbenne, örök élete legyen; és én feltámaszszam azt az utolsó napon.

Ján. 6,41 Zúgolódának azért a zsidók [(iúdaiosz): júdeaiak; judaisták] ő ellene, hogy azt mondá: Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállott alá.

Ján. 6,42 És mondának: Nem ez-é Jézus, a József fia, akinek mi ismerjük atyját és anyját? mimódon mondja hát ez, hogy: A mennyből szállottam alá?.

Ján. 6,43 Felele azért Jézus és monda nékik: Ne zúgolódjatok egymás között!

Ján. 6,44 Senki [(údeisz): vagyis egyetlen egy férfi, vagy nő] sem jöhet én hozzám [(dünamai): mert nem képes rá], hanemha az Atya vonja [(helküó helkó): és vonzza] azt, aki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon [(eszkhatosz): vagyis az ember életének utolsó, végső napján].

Ján. 6,45 Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért [(ún): valóban] az Atyától hallott, és tanult [(manthanó): és megértette, amit tanult], én hozzám jő.

Ján. 6,46 Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, aki Istentől van [aki az Atya mellől származik], az látta az Atyát, [annak volt alkalma látni az Atyát].

Ján. 6,47 Bizony, bizony mondom néktek: Aki én bennem hisz, örök élete [vagyis természetfeletti élete, az életnek egy más létezési formája] van annak.

Ján. 6,48 Én vagyok az életnek kenyere.

Ján. 6,49 A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak.

Ján. 6,50 Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon.

Ján. 6,51 Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én (hús)testem, amelyet én adok a világ életéért.

Ján. 6,52 Tusakodának azért [és vitatkozni kezdtek] a zsidók [(iúdaiosz): júdeaiak] egymás között, [és ezt kérdezték]: mondván: Mimódon adhatja ez nékünk [enni] a (hús)testét, hogy azt együk?

Ján. 6,53 Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának (hús)testét, és nem iszszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.

Ján. 6,54 Aki eszi az én (hús)testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.

Ján. 6,55 Mert az én (hús)testem bizony [valóságos] étel és az én vérem bizony [valóságos] ital.

Ján. 6,56 Aki eszi [megrágja] az én (hús)testemet, és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban [mert az énbennem marad, és én őbenne].

Ján. 6,57 Amiként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam.

Ján. 6,58 Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott  alá; nem úgy, mint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának [mert ez a kenyér másként hat, mint az atyáitok kenyere]: aki ezt a kenyeret eszi, él örökké.

Ján. 6,59 Ezeket mondá a zsinagógában, amikor tanít vala Kapernaumban.

Ján. 6,60 Sokan azért, akik hallák ezeket az ő tanítványai közül, mondának: Kemény beszéd ez; ki hallgathatja őt?

Ján. 6,61 Tudván pedig Jézus ő magában, hogy e miatt zúgolódnak az ő tanítványai, monda nékik: Titeket ez megbotránkoztat [(szkandalidzó): tőrbe csal, elgáncsol, elbotlaszt, bűnre, elpártolásra, elégedetlenségre csábít, felháborít]?

Ján. 6,62 Hát ha meglátjátok az embernek Fiát felszállani [vagyis felemelkedni, felmenni] oda, ahol elébb [vagyis előzőleg] vala?!.

Ján. 6,63 A Szellem az, aki megelevenít, [aki (dzóopoieó): életet ad, életre kelt], a (szarx: hús)test nem használ semmit: a beszédek [(rémák): a kijelentések], amelyeket én szólok néktek, Szellem és [halhatatlan] élet.

Ján. 6,64 De vannak némelyek közöttetek, akik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki elárulja [aki ki fogja szolgáltatni] őt.

Ján. 6,65 És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám [(dünamai): senki sem képes rá hogy hozzám jöjjön], hanemha az én Atyámtól van megadva néki.

Ján. 6,66 Ettől fogva sokan visszavonulának [(aperkhomai): eltávoztak, és visszahúzódtak] az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele.

Ján. 6,67 Monda azért Jézus a tizenkettőnek: Vajjon ti is el akartok-é menni?

Ján. 6,68 Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde [(rémája): Igéje] van te nálad.

Ján. 6,69 És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia [az Istennek Szentje].

Ján. 6,70 Felele nékik Jézus: Nem én választottalak-é ki titeket, a tizenkettőt? És egy közületek ördög [(diabolosz): vádló, rágalmazó, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló; vagyis a Sátán].

Ján. 6, 71 Értette pedig Júdás Iskáriótest, Simon fiát, mert ez akarta [ez (melló:) készült] őt elárulni [(paradidómi): és kiszolgáltatni], noha egy volt a tizenkettő közül.

Feltámadt itt jár köztünk

A halálról

Az ember testi halála az a kapu, amely által az ember Istenhez jut.

Vallási istentisztelet

A vallásos ember: Istentiszteletük istentelen, az élő Isten hiányáról árulkodik. Folyik a szertartás, de hiányzik belőle az Isten és az ő akaratára figyelő ember.

Aki Istenből született

 „Aki az Istentől van [aki Istenből való], hallgatja az Isten beszédeit; azért nem hallgatjátok ti, mert nem vagytok az Istentől valók” (Ján. 8,47)

Hogyan birkózzunk meg a rossz hírekkel? (1)

„Ezékiás... kiterítette azt... az Úr elõtt." (2Királyok 19:14)

A Biblia azt mondja: „Ezékiás átvette a levelet a követek kezébõl és elolvasta. Majd fölment az Úr házába, és kiterítette azt Ezékiás az Úr elõtt. És így imádkozott Ezékiás az Úr elõtt: Uram, Izráel Istene, aki a kerúbokon ülsz, egyedül te vagy a föld minden országának Istene, te alkottad a mennyet és a földet! Uram, hajtsd hozzám füledet, és hallgass meg! Uram, nyisd ki szemedet, és láss! … szabadíts meg bennünket …, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy te vagy, Uram, az egyedüli Isten!” (2Királyok 19:14-19)

 Ezékiás reménytelen helyzetben volt. Egy 185.000 fõs hadsereg sorakozott fel ellene, és el akarta pusztítani. Ám imádságára válaszul Isten egy angyalt küldött, aki mind egy szálig megsemmisítette õket.

Van, hogy a rossz hír levél, e-mail vagy telefonhívás formájában érkezik. Jöhet sivító autógumik és összetört üveg hangján, lehet egy csomó a melledben, lehet egy bírósági idézés vagy egy végelszámolási papír a munkahelyeden. A rossz híreket nem korlátozzák a társadalmi osztályok, a nemek vagy az életkor. Mindannyiunkhoz elérnek. Mit kell hát tenned, amikor olyan problémád támad, amit nem tudsz megoldani, sem elmenekülni nem tudsz elõle? Tedd azt, amit Ezékiás tett: vidd az Úr elé imádságban! Terítsd ki elõtte! Legelõször hozzá menj, ne csak utolsóként fordulj hozzá! Ha ezt teszed, hódolsz elõtte, mint a helyzet Ura elõtt, és Isten erre válaszolni fog. Az õ ígérete ez: „Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsõítem õt.” (Zsoltárok 91:15)

www.maiige.hu

HAT ÓRA!

22 Elvitték Jézust a Golgota nevű helyre, ami ezt jelenti: Koponya-hely, 23 és mirhás bort adtak neki; de ő nem fogadta el. 24 Ekkor keresztre feszítették, és megosztoztak a ruháin, sorsot vetve, hogy ki mit kapjon. 25 Kilenc óra volt, amikor megfeszítették. 26 Felirat is volt a kereszten az ellene emelt vádról, amely így szólt: A ZSIDÓK KIRÁLYA. 27 Vele együtt feszítettek keresztre két rablót, egyet jobb, egyet pedig bal keze felől. 28 (És így teljesedett be az Írás,

amely ezt mondja: "És bűnösök közé számlálták.") 29 Az arra járók fejüket csóválva káromolták, és ezt mondták: "Nosza te, aki lerombolod a templomot, és felépíted három nap alatt, 30 mentsd meg magadat, szállj le a keresztről!"

31 Hasonlóan csúfolódtak a főpapok is maguk között az írástudókkal együtt, és így szóltak: "Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. 32 A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le a keresztről, hogy lássuk, és higgyünk." Azok is gyalázták, akik vele együtt voltak megfeszítve. 33 Amikor tizenkét óra lett, sötétség támadt az egész földön három óráig. 34 Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: "Elói, elói, lámá sabaktáni!" - ami ezt jelenti: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" 35 Néhányan az ott állók közül, akik meghallották, így szóltak: "Nézd, Illést hívja." 36 Valaki elfutott, megtöltött egy szivacsot ecettel, nádszálra tűzte, inni adott neki, és így szólt: "Lássuk csak,

eljön-e Illés, hogy levegye?" 37 Jézus azonban hangosan felkiáltva kilehelte szellemét. 38 Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. 39 Amikor a százados, aki vele szemben állt, látta, hogy így lehelte ki szellemét, ezt mondta: "Bizony, ez az ember Isten Fia volt!" Mk 15,22-39.

                              HAT ÓRA!

Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" (Mk 15,34)

Amikor fiatal voltam, egy kis városban laktunk. A főutcán található boltok nagypénteken déltől három óráig zárva voltak, annak emlékére, hogy Jézus ezekben az órákban függött a kereszten. Családom végigülte a 3 órás istentiszteletet, amit egyszer a baptistáknál, máskor a metodistáknál vagy a reformátusoknál tartottak, azért, mert ezek voltak a legnagyobb templomok a városban. Ezek az alkalmak formálták életemet.

Évtizedek óta a kora délután helyett nagypéntek este tartunk egy rövid istentiszteletet, mely egyre többet jelent számomra. A gyerekkori élményeim alapján úgy gondoltam Jézusra, mint aki a nap e szakában függött a kereszten.

Márk evangéliuma azonban azt mondja, Jézust délelőtt 9 órakor feszítették meg. Aztán a sötétség elborította a Földet déltől 3-ig. Megdöbbentett a hirtelen felismerés, hogy Jézus akkor 6 órát függött a fán - egy örökkévalóság ebben a pokolban. Nem csoda, hogy így imádkozott: "Én Istenem, miért hagytál el engem?" Ki az, aki ne így érezte volna magát ebben az elhagyatott állapotban?

Mégis, nagypéntek lényege nem elméletek alkotása arról, hogyan mentett meg minket Isten szeretete a kereszten. Inkább csak hallgassuk meg egyszerűen a történetet, éljük át a szeretetet, és csodálattal boruljunk térdre a kereszten függő Jézus előtt.

Imádság: Istenünk, köszönjük szeretetedet, amely megment minket, hogy az örökkévalóságot elhagyatva töltsük. Ámen.

Krisztussal való kapcsolat elvezet a legnagyobb szeretethez.

James A. Harnish (Florida, USA)

További információ: http://csendespercek.hu

Hillsong UNITED -- Más Que El Sol (A Million Suns)

Albert Einstein: A tudományról

A tudomány poharában az első korty az ateizmus, de a pohár alján ott az Isten.

  

Pásztor Anita: Légy Harcias a kihívásokkal

Készítette: József Balogh

Mert nem a félelemnek szellemét adta nékünk az Isten, hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak szellemét.(2Timóteus 1:7)

A fenti versek tisztán megmutatják nekünk, hogy Isten, mint az Ő gyermekeinek, az erőnek Szellemét adta. Azt jelenti te lényeges képességet

kaptál a változások létrehozásához. Ezért légy bátor minden időben, harciasan

állj ellen a kihívásoknak és tagadd meg a meglapulást.

Fontold meg például Izrael helyzetét, amikor ők ott voltak az egyiptomi

hadsereg és a Vörös tenger között, nem volt ilyesmire, mint visszavonulás vagy

megadásra esélyük. Hogy jobban megérts ezt „célegyenesen igyekszem az

Istennek a Krisztus Jézusban onnét felül való elhívása” (Filippi 3:14). Ami

neked meg van engedve csak az, hogy előre és felfelé haladj, függetlenül attól,

hogy kihívásokkal szembesülsz.

Úgy szintén vedd figyelembe Sidrák, Misák és Abednegot a Dániel

könyvében 3:12-30. Ők a tüzes kemencébe vettettek, de akkor is

rettenthetetlenek maradtak, ők kiálltak harciasan a kihívással szemben és az ő

hitük hatalmat vett. Neked ez a mentalitásod kell, hogy legyen minden időben.

Te több, vagy mint győztes semmi nem tud téged leteríteni! Te alaposan

megerősítettél a szellem által, hogy szembesülj mindennel, ami ellened jön a

Szellem által.

A Szentírás kijelenti „Ha tűzön mégy át nem éget az meg téged! Ha

vízen mégy át, el nem borít téged (Ézsaiás 43:2). Ezért hát haladj és győzz,

mert semmi sem fog megállítani téged. Ragadd meg a hitnek pajzsát és haladj

előre győzelemben. Tagadd meg hogy hitben gyenge légy, építvén a hitedet

erősen az Úrral, mert a gonosz napok eljönnek (Efézus 6:13).

Tagadd meg, ne ismerj el semmilyen korlátozást, mert nincs valóságos korlát. Neked az „Erőnek Szelleme” adatott ez azt jelenti neked adatott tekintély, hogy Istennek ítélőképességét gyakorold minden helyzetben. Ezért szembesülj a kihívásokkal és győzz. Tagadd meg a nyápicságot, gyakorolj uralmat, mert te mindent meg tudsz tenni Krisztus által aki, megerősít téged.

Megvallás

Szent Szellemel felkenettem és erővel, hogy csodákat tegyek!

Mindent meg tudok tenni Krisztus által, aki engem, megerősít, az Ő hatékony munkája által, amely hatalmasan munkálkodik bennem. Hatalmat veszek minden csapás felett a mai napon, a Jézus nevében.

TOVÁBBI TANULMÁNYOK: Filippi 4:13; Róma 8:35-37

Dr Kováts György: A kimondott beszéd

Luk 12:8 Mondom pedig néktek: Valaki vallást tesz én rólam az emberek előtt, az embernek Fia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt;

Luk 12:9 Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, megtagadtatik az Isten angyalai előtt.

MIKORRA teszed ezt az Igét gondolataidban? Hogy gondolkodsz erről? Mikor történik ez meg?

Két időt lehet mondani rá. Az egyik: „majd”, a másik pedig: „most”.

És mindkettő igaz.

1./ Ahogy általában gondolkodnak erről a keresztények:

Eljön MAJD a mennyei értékelés (ítélet), amikor az Úr Jézus lerögzíti, hogy Mellette álltál-e, vagy sem. Letetted-e a voksot Mellette, az emberek között, vagy sem. (Más szóval: megtagadtad-e, vagy vallást tettél-e Róla akkor, amikor tétje volt, amikor „veszíthettél” ezen?)

2./ De van egy másik üzenete is ennek az Igének. Ez MOST is történik! Ebben az időszakban. Amikor kimondod a menny szavát, amit az Úr mond, amikor leteszed a voksot az Úr Jézus Krisztus mellett, amikor képviseled Őt, és az Ő igazságát, amikor „először az Isten országát ’keresed’, és az Ő igazságát”, akkor valami elindul a mennyben. A menny ezt látja, érzékeli, hallja, és Isten angyalai megmozdulnak. Az Úr Jézus Krisztus képvisel téged ott, és amiben csak az angyalok tudnak segíteni, amit csak Isten láthatatlan mennyei hadserege tud kivitelezni, az elindul a cselekvés útján. Leteszi a voksot melletted az angyalok – és mennyei Atyja – előtt, és elindul a csoda az ő útján. Elindul, és végbemegy.

Ez a szó, a kimondott beszéd, a tudatosan választott döntés, az életed, életviteled jelentősége, MA, MOST, ebben az időben.

Én ezt értettem meg ebből az igéből.

És ezért sem mindegy, mit mondok ki, hogyan használom szavaimat, nehéz időkben, amikor „tétje van”, amikor nagyon tudatosan kell letennem a voksot az Úr Jézus Krisztus mellett, amikor sok nyomás kényszerítene arra, hogy hallgassak, vagy hogy ne mondjam el világosan, a „népszerűtlen” üzenetet. Ez mind azt jelenti, hogy „vallást teszek” az Úr Jézusról az emberek előtt.

Két hozzáfűzés, hogy tiszta legyen a kép – néhány esetleges kérdés megelőzése érdekében:

a./ Nézd meg a szövegkörnyezetet. Itt valóban olyan „vallástételről” van szó, ahol nagyon nagy a nyomás az Úr emberein. Minden arra irányul, hogy ne tegyék le a voksot az Úr Jézus mellett. Az ördög egzisztenciálisan próbálja kikészíteni őket – de az Úr azt mondja: légy bátor, tedd, mert én is vallást teszek rólad az angyalok előtt… veled vagyok, és veled lesznek láthatatlan hadseregem tagjai. Ne félj.

b./ A két idő – MAJD és MOST – EGYARÁNT fontos. Nem állítom, hogy a „majd”-nál fontosabb a MOST. Azt mondom, hogy ez a második üzenet, az, hogy az Úr MOST is bizonyságot tesz rólad az angyalok előtt, ha te is bizonyságot teszel Róla az emberek között, ez is benne van ebben az Igében, és kihat az életedre, MA. (A jövőben, a mennyei értékelésnél, pedig majd valószínűleg, pontosan ezeket a helyzeteket fogjuk majd együtt látni, az Úr Jézussal, akkor mindenki előtt, teljesen nyilvánvalóan, úgy, hogy látjuk mindazt, amit most nem látunk, az Ő hadseregének őrző-védő tevékenységét, csoda-munkáit, mindazt, amit AZÉRT tudott elvégezni, mert te letetted a voksot, minden értelemben, Őmellette.)

Együtt ültetett

Készítette: Krisztina Fazekas

Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, [Isten] megelevenített együtt a Krisztussal, kegyelemből tartattatok meg! És vele együtt feltámasztott és vele együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban. — EFÉZUS 2,5. 6.

Az a cselekedet, amely feltámasztotta az Urat a halálból, az Ő Testét is feltámasztotta. (Az csak természetes, hogy a fej és a test együtt van feltámasztva.)

Továbbá, az a cselekedet, amely a trónra ültette Krisztust, az Ő Testét is oda ültette. Hol ülünk mi most? A mennyekben! Most! Nem valamikor a jövőben fogunk ott ülni; Isten Krisztussal együtt ültetett le minket, mi most ülünk a mennyekben a Krisztus Jézusban.

Krisztus ott ül az Atya jobbján. Ezért mi is ott ülünk az Atya jobbján! (A jobb kéz a hatalom helye. Isten minden tervét és programját az Ő jobb kezén — Krisztuson keresztül hajtja végre, az Ő szellemi Testén keresztül, ami a Gyülekezet.)

A Felség trónjának jobb keze a mennyekben az egész univerzum feletti hatalom középpontja! (Zsid. 8,1) A mennyekbe felment Krisztusra bízták a trón hatalmának gyakorlását — és ez a hatalom a miénk.

Megvallás: Isten a Krisztussal együtt megelevenített engem. Isten Ővele együtt feltámasztott engem. Isten a Krisztussal együtt ültetett engem a mennyekbe. Ahogy a földön járok, együtt munkálkodván Istennel az Ő tervének végrehajtásában, hatalmi helyemet tekintve, én az Atya jobbján ülök.

Ahol Isten van...

Készítette: Megtört Angyal Szív

Kiáltsa az életed: az én Istenem uralkodik!

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház

Kiáltsa az életed: az én Istenem uralkodik!
Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, utálatosságot cselekedtek; nincs, aki jót cselekedjék. (Zsoltárok 14,1)

Legtöbbünknek soha nem jutna eszébe, hogy ez a vers ránk is vonatkozhat. Végül is hívők vagyunk! Soha nem mondanánk, hogy nincs Isten.
De talán át kellene gondolnunk a dolgot. Az igaz, hogy soha nem jönne ki ilyen a szánkon… de mi a helyzet a cselekedeteinkkel?
Mondjuk-e ezt, amikor itt-ott elkövetünk egy kis bűnt, és azt gondoljuk, nem számít? Megnézünk egy erkölcstelen filmet, pletykálkodunk a pásztorról, figyelmen kívül hagyva Isten parancsolatát?
Mondjuk-e a cselekedeteinkkel, hogy nincs Isten?
A Zsoltárok 14,1 ezt a dolgot a romlottsággal köti össze. Akár felismerjük, akár nem, minél többször teszünk így, annál romlottabbá válunk.
Ne kövesd el azt a bolond hibát, hogy nyilvánosan Uradnak vallod Jézust, de titokban, valamilyen apró tetteddel megtagadod Őt. Bölcsen tegyél mindent, hogy a szíved és az életed is azt kiáltsa: „Az én Istenem uralkodik!”
Igei olvasmány: Zsoltárok 14,1-7; 15,1-5

Kenneth Copeland

Istennel vagyunk mi győztesek.

Meg van írva:

„Így van megírva: A Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül” (Luk. 24.46)

Max Lucado: Ő a szögeket választotta

14 Adósság-listánkat - amely azzal vádolt bennünket, hogy felsorolta az Isten törvénye ellen elkövetett vétkeinket — odaszegezte a keresztre, s ezáltal azt végleg eltörölte. (Kolossé, Egyszerű Fordítás)

Jézus nem csukta be a kezét, pedig megtehette volna. Látta a listát! Tudta, hogy azoknak a bűnöknek az ára halál.

Tudta, hogy az a te adósság listád. De mivel nem tudta elviselni azt a gondolatot, hogy az örökkévalóságot nélküled töltse, így a szögeket választotta. Tudta, a szögek célja az, hogy a bűneidet olyan helyre tegye, ahol az Ő áldozata elrejti, és az Ő vére befedezi azokat. Amint Jézus keze kinyílt a szögeknek, a menny ajtaja kinyílt számodra.

Max Lucado

Magyar fordítás: ahitatok.hu

AZ ELTEMETHETETLEN

(Füle Lajos verse)

Temették ólom-csüggedésbe,

hitetlenség rongyába rakva

a félelem sivatagába

Harmadnapon feltámadott!

Temették tornyos templomokba,

szertartások gyolcsai közé,

imákból készült szemfedője.

Harmadnapon feltámadott!

Temették ideológiákba,

tagadás útszéli árkába,

tudomány sziklái alá.

Harmadnapon feltámadott!

Temették gyilkos hitvitákba,

szent háborúk szennyes vizébe,

sötét élet-cáfolatokba.

Harmadnapon feltámadott!

Temetgetik ma is... Hiába.

Nem rejti el se föld, se ég már,

szív bűne, vagy ész érve, semmi,

mert Ő MAGA AZ ÉLET !

http://www.refvasvari.hu/

ISTEN ISMERI A NEVEM!

1 A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől. 2 Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és így szólt hozzájuk: "Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették!" 3 Elindult tehát Péter és a másik tanítvány, és elmentek a sírhoz. 4 Együtt futott a kettő, de a másik tanítvány előrefutott, gyorsabban, mint Péter, és elsőnek ért a sírhoz.

5 Előrehajolt, és látta, hogy ott fekszenek a lepedők, de mégsem ment be.

6 Nyomában megérkezett Simon Péter is, bement a sírba, és látta, hogy a leplek ott fekszenek, 7 és hogy az a kendő, amely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve, egy másik helyen. 8 Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, és látott, és hitt. 9 Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia a halottak közül. 10 A tanítványok ezután hazamentek. 11 Mária pedig a sírbolton kívül állt és sírt. Amint ott sírt, behajolt a sírboltba, 12 és látta, hogy két angyal ül ott fehérben, ahol előbb

Jézus teste feküdt; az egyik fejtől, a másik meg lábtól. 13 Azok így szóltak hozzá: "Asszony, miért sírsz?" Ő ezt felelte nekik: "Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették." 14 Amikor ezt mondta, hátrafordult, és látta, hogy Jézus ott áll, de nem ismerte fel, hogy Jézus az. 15 Jézus így szólt hozzá: "Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" Ő azt gondolta, hogy a kertész az, ezért így szólt hozzá: "Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hova tetted, és én elhozom." 16 Jézus nevén szólította: "Mária!" Az megfordult, és így szólt hozzá héberül: "Rabbuni!" - ami azt jelenti: Mester” Jn 20,1-16.

                       ISTEN ISMERI A NEVEM!

 (A pásztor) a maga juhait a nevükön szólítja. (Jn 10,3)

Gyerekkoromban egyszer a vasútállomás peronján várakoztam az egyik nagynénémre, akinél a nyári szünidőt szándékoztam eltölteni. Soha nem találkoztam még vele, csak fényképen láttam. Hogyan fogom megtalálni őt

a kavargó embertömegben? Ekkor meghallottam a nevemet. A kiáltást

hamarosan követte a képről ismert nagynéni széles mosolya és ölelése. Újra valaki voltam a tömegben.

Valami hasonló történhetett Mária Magdolnával is a feltámadás reggelén.

A hajnali derengés még inkább szörnyűvé tette a veszteség okozta ürességet. Arcát könnyek szántották, az üres sír teljesen elszomorította. A lassan erősödő halvány derengésben az angyalok sem tűntek meggyőzőnek. Azután meghallotta, amint a feltámadott Jézus nevén szólítja: Mária!

Számomra a húsvét minden öröme, reménye és csodája megjelenik ebben a

Mária és Jézus közötti találkozásban. A halál életbe fordul, a végből kezdet lesz. De a legjobb az a felismerés, hogy Jézusban biztos lehetek afelől, hogy Isten nemcsak tud rólam, de ismeri a nevemet is. Ezt jelenti a húsvét. Krisztus azért élt, halt meg, és támadott fel, hogy tudhassuk, Isten ilyen értékesnek tart minket e világ ember-tengerében.

Imádság: Urunk, töltsd be szívünket mindennapi teendőink között a veled való húsvéti találkozás élményével. Add azt a bizonyosságot, hogy mindnyájunkat ismersz. Ámen.

Azoknak, akik látnak és hallanak, minden nap húsvét lesz.

Colin D. Harbach (Cumbria, Anglia)

http://csendespercek.hu

„Megmutatta nekik a kezét"

„...Jézus... megmutatta nekik a kezét..." (János 20:19-20)

Dr. Paul Brand, egy zseniális sebész, aki az indiai Vellore Keresztyén Orvosi Egyetemén dolgozott, ezt írta: „Majd minden nap csodálatos kezekkel dolgozom… ám az évben egy nap különleges jelentéssel bír… Amikor az egész világ a Nagyhetet ünnepli… én Jézus kezein gondolkodom… azok a kezek, amelyek annyi jót tettek, egy napon át lettek szegezve egy durva vassal… a római kivégzõosztag emberei keresztülszúrták a csuklón, épp a kéztõcsontnál, ahol az ujjakat mozgató inak haladnak és a középsõ ideg… ez a kezet megbénította, és karomszerûen összerántotta, Jézus pedig nem kapott semmilyen fájdalomcsillapítót… Késõbb az egész testsúlya kezeire nehezedett, így még több szövet roncsolódott, és még több vért veszített.

Volt vajon valaha ennél kétségbeejtõbb kép? A tanítványok, akik abban reménykedtek, hogy õ a Messiás, elbújtak a sötétben és szétszéledtek.” Ám nem ekkor láttuk utoljára Jézus kezeit! A Biblia azt mondja: „…amikor beesteledett, a hét elsõ napján, ott ahol összegyûltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: »Békesség néktek!« És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát.

 A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat.” Dr. Brand így folytatja: „Jézus úgy döntött, hogy kezein lévõ sebei örökre emlékeztessék az itt töltött idõre. Ezért hiszem, hogy Isten hallja, és megérti fájdalmunkat… mert megtartotta azokat a sebhelyeket, mint a megsebzett emberiség maradandó képmását. Õ tudja, hogy milyen az élet a földön, mert járt itt. A kezei bizonyítják.”

Vidd hát sebeidet ma Jézushoz, és engedd, hogy meggyógyítsa testedet és lelkedet!

A sír üres a kő elgördült.

FELTÁMADOTT!!

„Ti ne féljetek, mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadott!” (Mát. 28,5-6)

„…A kinek sebeivel gyógyultatok meg.” (1 Pét. 2.24)

Olyan sokszor köszöntem már meg az Úrnak, hogy a kereszten szenvedett sebei által én meggyógyulhattam, de ezeket a sebeket soha nem gondoltam igazán végig. Megköszön-tem, de nem éreztem át igazán, hogy a mi Megváltónk mit vállalt magára, mennyi szenvedést, gyötrődést – testi és lelki – fájdalmat.  És hogy mindezt azért vállalta, hogy minden gyötre-lemtől, szenvedéstől, betegségtől, vagyis az ördög minden munkájától szabaddá tegyen en-gem, és mindazokat, akik ezt hittel elfogadják.

Isten igéjében azonban megláttam azt a minden emberi értelmet felülhaladó szeretetet, amely arra indította, hogy értünk és helyettünk felvállalja azt az iszonyatos szenvedést, amelytől oly rút, nem emberi lett ábrázata, hogy sokan eliszonyodtak Tőle. (Ésa 52,10)

Megláttam a szörnyű sebeket, amiket gonosz kezek ejtettek rajta. Azt a lelki gyötrel-met, amit végig élt már a Gecsemáné kertben. Megláttam hogy a testének minden centiméte-rét sebek, szörnyű sebek borították, s én – és valamennyien, akik hiszünk az Ő megváltó, he-lyettesítő áldozatában – ezekben a sebekben nyertünk gyógyulást. Mikor elért a szívemhez ez a „…minden ismeretet felülhaladó szeretetet. (Eféz 3,19) akkor már csak leborulni tudtam az Ő lábai elé, és szívből megköszönni mindazt, amit helyettem és értem megtett, s amiről Ő maga a Szent szellem által (a Zsoltárokban, az Ó- és Újszövetségi írásokban) így tesz bizonyságot: „Az én szívem reszket bennem és a halál félelmei körülvettek engem. Félelem és rettegés esett énreám és borzadály vett körül engem” (Zsolt 55,5.6) „A halál kötelei vettek körül, a halál tőrei fogtak meg engem.” (Zsolt 18,5.6) 

Igen, Ő szomorkodott és rettegett, (Mát. 26.38) vállalva a félelmet, hogy én szabad le-gyek minden félelemtől, és félelem nélkül szolgálhassam Őt. (Luk 1,74) Gyötrődött, vállalta hogy gyötrődjön, és nyugtalanná váljon az Ő lelke, (Ján. 13.21) és békességem büntetését is Ő viselte (Ésa 53,3-5) hogy az én lelkemnek nyugalma és békessége legyen, és betölthessen azzal a minden emberi értelmet felülhaladó békességgel, amit csak Tőle kaphatok. (Fil 4,7) Szomorko-dott, vállalva, hogy a szomorúság Őt sújtsa le, (Zsolt. 69.27) hogy én örökös örömben élhessek Vele, és eltűnjön minden fájdalom és sóhaj. (Ésa 51,11) Szorongattatott, hagyta, hogy gonosz angyalok serege vegye körül, és szorongassa. Engedte, hogy körülvegyék, mint egy ostrom-lott várost, (Zsolt. 22.17) hogy fogva tartsák, gyötörjék és bántsák. Hogy megkínozzák lelkét is, azért, hogy az én lelkem felszabadult legyen, és a lelkemnek jó dolga legyen. (3Ján.2) A Szent Szellem által Ő maga mondta, hogy az Ő lelke elcsüggedt Benne. (Zsolt 42,7.8) És Vállalta ezt is, hogy az én lelkemet már semmi csüggedés el ne érhesse. És adhasson rám dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett. (Ésa 61,3)

Engedte, hogy Őt megkötözzék, és ítéletre adják azért, hogy nekem átadhassa a mennyország kulcsait, és felhatalmazzon arra, hogy amit megkötök a földön, az a mennyben is kötve legyen, és amit megoldok a földön, az a mennyben is oldva legyen. (Mát 16,19; Mát.18,18) Felhatalmazzon arra, hogy én megkötözhessem a hatalmast (Mát 12,29) az erőset (Márk 3,27) hogy  megnyissam a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjam, hogy szabadon bocsás-sam az elnyomottakat, és minden igát széttépjek (Ésa58,6) az Ő Szent Szellemének vezetésével és hatalmával.

          Hátát odaadta a verőknek (Ésa 50,6) és hagyta, hogy megostorozzák (Ján 19,1) és véres ba-rázdákat szántsanak az Ő hátán, hosszúra nyújtva barázdáikat (Zsolt 129,3) ezáltal törte össze az én terhes igámat, és hátam vesszejét, az engem nyomorgatónak botját (Ésa.9,4)

          Hagyta, hogy az Ő fejére töviskoronát tegyenek, és megcsúfolják és meggyalázzák (Mát 27,29.30) azért, hogy az én fejemre színarany koronát tegyen, (Zsolt 21,4) az én Istenem kenetola-ját. (3Móz 21,12) Tűrte, hogy nádszállal verjék fejébe a töviseket, és ezzel súlyosan megsebesít-sék az Ő fejét (Mát 27,29.30) azért, hogy az én fejemen semmiféle fájdalom és betegség ne tudjon úrrá lenni. Sőt, hogy fejemnek még egy hajszála se veszhessen el (Luk 21,18) és hogy örök öröm legyen az én fejemen, és eltűnjön életemből a fájdalom és sóhaj (Ésa 35,10)

          Oda adta arcát a szaggatóknak (Ésa.50,6), hogy arcul csapdossák (Mát 26,67; Luk.22,63.64) és oda tartotta arcát az Őt verőknek (J.Siralm 3,30) hogy arcát ököllel verjék. (Márk 14,65) Vállalta, hogy oly szörnyen meggyalázzák és megsebesítsék az Ő fejét és arcát, hogy sokan eliszo-nyodtak Tőle, oly rút, nem emberi lett ábrázata (Ésa 52,10) és nem volt az Ő ábrázata kívánatos (Ésa 53,2) az emberek előtt. Mindezt azért, hogy az én arcom ragyogjon, mint a nap, amikor fénylik az ő erejében. Az én arcom ép és egészséges legyen, és rajta az Ő dicsősége ragyog-jon, és arcom mindig örömtől ragyogó legyen. (Ésa 60,5) Hogy arcomon betegség, sérülés, vagy fájdalom úrrá ne lehessen.

Az Úr Jézus hagyta hogy halálba vigye a gyilkos indulatú beszéd, amelyről a Szent Szellem így tesz bizonyságot, az Ő szenvedéseiről beszélve: Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái. Feltátották rám szájukat mint a ragadozó és ordító oroszlán (Zsolt 22,13.14) és kiáltoztak és ordítoztak: Feszíttessék meg! (Mát 27,22; Márk 15,13; Luk 23,21.) Ezért nincsen immár semmi kárhoztatásom, (Róm 8,1) mert az Úr Jézus mindezeket értem és helyettem vállalta és szenvedte el. Ezért én már nem megyek a kárhozatra – nem  kerülök ítélet alá – hanem  átmentem a halálból az életre (Ján 5,24) Aki ellenem összegyűl, elesik álta-lam, mert meg van írva: Egy ellenem készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden nyelvet, mely ellenem perbe száll, kárhoztatok, mert igazság által lettem erős, s ezt az igazságot az én Megváltó Istenem szerezte meg nekem. Ő szenvedte el a halált bűneimért, és feltámadott az én megigazulásomért (Ésa 54,14-17; Róm.4,25; Zsid.2,9)

          És ment az Úr Jézus  a Golgotára, emelvén a keresztfát, amelyre gonosz kezek felfe-szítették szent testét (Ján 19,17.18) helyettem és értem – ahogy azt Isten elrendelte, hogy megtör-ténjen. (Róm.3,25) Eközben úgy hanyatlott el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor, mert térdei tántorogtak (Zsolt 109,23.24) kínjaitól és sok lelki és testi gyötrettetésétől, és ezt is vállalta. Ezért az én lábaim nem tántorodnak meg (Zsolt 66,9) és nem engedi meg az én Istenem, hogy a lábam inogjon, hanem őriz engem (Zsolt 121,3) és bátorsággal járom az én utamat (Péld 3,23) mert megszi-lárdította az én lépteimet, s ha elesek sem terülök el, mert támogat engem az én Uram.(Zsolt 37,23.24)

          Hagyta a mindenség Ura, hogy kezeit és lábait átlyukasszák, és összeroncsolják benne csontjait. (Zsolt 22,17; J.siralm 3,4) Engedte, hogy durva kezek verjenek hatalmas szegeket kezeibe és lábaiba, és az Ő szent teste függjön ég és föld között azért,  hogy az én lábaimat tágas térre állítsa, (Zsolt 31,9) és kiszélesítse lépésemet alattam, s olyanná tette lábamat, mint a szarvasé. (Zsolt 18,34.37) És Ő megszabadított, és megerősített, hogy kezemet nyújtsam a szűkölködőnek (Péld 31,20) és az Úr Jézus nevében betegekre vessem kezemet, hogy azok meggyógyuljanak megszabaduljanak (Márk 16,18) Ezért erősek az én kezeim és lábaim, és sem betegség, sem sérü-lés, sem fájdalom nem vehet erőt rajtuk.

Az Úr Jézus szemei elbágyadtak (Zsolt 69,4) és szeme világa is elhagyta (Zsolt 38,11) és szemei elsenyvedtek (Zsolt 88,10) a szörnyű kíntól, így szabadította meg szemeimet a könnyhulla-tástól (Zsolt 116,8) hogy eltöröljön Isten minden könnyet az én szemeimről (Jel 7,17) És betöltötte a törvényt, amely kimondja, hogy: Szemet szemért! (2Móz 21,24) És adta az Ő szemét az enyémért, hogy az enyém már soha el ne sötétüljön, hanem lássak messzire és világosan. (Márk 8,25)

          És az Úr Jézus vállalta azt a minden képzeletet felülmúló szenvedést, amelytől nyelve az ínyéhez tapadt (Zsolt 22,14) hogy az enyém ép és egészséges legyen, hogy az én nyelvem alatt mindig magasztalás legyen, (Zsolt 66,17) és hirdesse minden napon az Ő igazságát és dicsőségét. (Zsolt 35,28) Az én szám teljen meg minden napon az Ő dicséretével (Zsolt 71,8) és szájam beszélje az Ő igazságát, és minden napon az Ő szabadítását (Zsolt 71,15.24), hogy a szám megtelhessen nevetéssel és nyelvem vigadozással, és örvendezve mondhassam, hogy: Hatalmasan cseleke-dett velem az Úr! (Zsolt 126,2.3)

          Az Úr Jézus vállalta azt a szenvedést, amitől torka kiszáradt (Zsolt 69,4) hogy az én torkomtól eltávolítson minden betegséget és fájdalmat, hogy Isten dicsőítése legyen az én torkomban (Zsolt 149,6)

         Vállalta hogy az Ő belső részei megháborodjanak és szétolvadjanak benne (Siralm 1,20; Zsolt.22,15), hogy nekem minden belső szervem ép és egészséges legyen, és  az Ő terve szerint tökéletesen és hibátlanul működjön.

És az Ő gyűlölői így gúnyolták: Szabadítsd meg magadat és szállj le a keresztről, (Márk 15,30) de Ő engem akart megszabadítani, ezért nem szállt le a keresztről, hanem hagyta, hogy csontjai széthulljanak – amikor már izmai és a csontjait összetartó izületek, inak szétszakad-tak – annyira, hogy így szólt: Megszámlálhatnám minden csontomat. (Zsolt 22,15.18) Ezt a szen-vedést is elvállalta, hogy amikor meghallom a szabadításáról szóló jó hírt, az én csontjaim megerősödjenek (Péld 15,30) és hogy a csontjaimat összetartó, és befedő minden izület, ín és izom tökéletes épségben legyen, és tartsa szilárdan az én csontjaimat, amelyeket Ő ruházott fel bőrrel és hússal, és Ő fedezett be inakkal. (Jób 10,11) És az Úr Jézus élete látható legyen az én testemben, (2 Kor. 4.10) mert én az Ő testének tagja vagyok, testéből és csontjaiból való, (2Kor 4,10; Eféz.5,30) ezért sem csapás, sem baleset még csak nem is közelíthet hozzám. (Zsolt 91,7) Fáj-dalomnak, betegségnek nincs joga a csontjaimat összetartó inakhoz, izületeimhez, izmaimhoz és csontjaimhoz, mert az Úr Jézus már eltávolította ezeket tőlem azáltal, hogy magára vette és elhordozta azokat.

És az Ő dereka megtelt gyulladással és testében semmi épség nem maradt, (Zsolt 38,8) mert az én bűneimet – sőt  az egész világ bűnét – magára vállalta. (1Ján 2,2) Ezek súlyos teher-ként borították el, ereje felett (Zsolt 38,5) azért, hogy megmentsen és megszabadítson engem, hogy én ne legyek fáradt, sem tántorgó, és még derekam öve se oldódjék meg. (Ésa 5,27) Sőt felövezhessem derekamat igazlelkűséggel, (Eféz 6,14) ezért semmilyen gyulladásnak, fájdalom-nak nincs joga és helye az én derekamban.

Olyan szörnyű szenvedéseket élt át, amelyek következtében szíve olyan lett, mint a viasz (Zsolt 22,13)  és megtört Benne és beteg lett. (Zsolt 69,21.22) Az Ő szíve sebesíttetett meg  (Zsolt 109,22) (Ján 19,34) így gyógyította meg az én szívemet, (Zsolt 147,3) hogy az én  szívem megelevenedjen (Zsolt 69,33) és az Ő isteni élete ritmusára verjen, és én az Ő szent igéjével vallhassam, hogy szívem erős, Benne bizakodó. (Zsolt 112,7)

És a legnagyobb gyötrelem közepette így kiáltott fel : Én Istenem, én Istenem! miért hagytál el engemet? (Mát. 27.46)  Őt, Isten Fiát bűneink elszakították Istentől, szörnyű sötétség borult rá, (Zsolt 88,7) s megízlelte a szellemi halált, az Isten nélküli állapotot is. A Benne lévő világosság – az ÉLET – oltódott ki (Ezék.32,7) azért, hogy nekem örök életem legyen (1 Ján. 5.11) és mindig az Ő jelenlétében, az Ő dicsőségének fényében élhessek.

Utolsó szavaként pedig kijelentette: „…Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátotta  szellemét.” (Ján. 19.30) Így végeztetett el, hogy én vehessem az Ő Szent Szellemét, azt az örökkévaló Szellemet, amely újjászül, megszentel, (1 Kor. 6.11) és vezérel minden utamon. (Róm. 8.14) Kifizette az adósságomat, nem aranyon vagy ezüstön, hanem szeplőtelen, drága vérén váltva ki a sátán fogságából, és átvitt az Ő országába. (Kol.1,13) Hiszen dárdával döfték át oldalát és szívét, (Ján 19,34) hogy az Ő szent vérének (1 Pét. 1.19) utolsó cseppje is kihullva, eltörölje az én bűneimet, megtisztítson, megóvjon minden gonosztól, (Jel. 1.5) és utat nyisson számomra a szentélybe való bemenetelre. (Zsid. 10.19)

Ima

Istenem, a Te Felkented ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá, (Zsolt 89,39.46) megsanyargattad az Ő erejét, és megrövidítetted az Ő napjait (Zsolt 102,24) hogy hosszú élettel elégíthess meg engem, és megmutasd rajtam minden helyzetben a Te szabadítá-sodat. (Zsolt 91,16) S hogy én jó vénségben, öregen, és betelve az élettel (1Móz 25,8) tegyem le sá-toromat, a hústestemet, (2Pét 1,14) és elköltözzek, amikor az én elköltözésem ideje beáll (2Tim 4,6) hogy mindenkor a Krisztussal legyek. (Fil 1,23)

Magasztallak Istenem, amiért Jézus Krisztus testének megáldozása által egyszer s min-denkorra megszenteltél (Zsid 10,10) hogy amint Ő van, én is úgy legyek e világban (1Ján 4,17) Ál-dalak Úr Jézus, hogy egyetlen egy áldozatoddal örökre tökéletessé tettél (Zsid 10,14) és megvál-tottál a törvény átkától is, mert meg van írva, hogy: Krisztus váltott meg a törvény átkától, átokká lévén érettem. (Gal 3,13) Ezért vallhatom meg, hogy azoknak a betegségeknek sincs már sem joga, sem köze testemhez, amelyek a törvény könyvében megírattak. El kell távoznia tő-lem minden járványos betegségnek, minden gyulladásnak, láznak, kiszáradásnak, rosszindula-tú betegségeknek. (5Móz. 28.)

Szüntelen áldalak Úr Jézus, mert elvetted az én erőtlenségemet (Mát 8,17) hogy erős legyek, (1Kor 16,13)  ezért dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak Téged. (Zsolt 35,18) Áldalak Úr Jézus, mert Te hordoztad az én betegségeimet (Mát 8,17) hogy én jó egészségben legyek. (2Kor 13,11)  Légy áldott örökké Uram, amiért vállaltad, hogy megsebe-síttessél az én bűneimért, hogy én a Te sebeiddel  meggyógyuljak. (1Pét 2,24) És én örvendezek Benned drága Uram, Benned, az én szabadító Istenemben, (Habakuk 3,18) és  magasztalom a Te csodálatos nevedet Úr Jézus Krisztus, és imádlak Téged szüntelen.

Ámen!

(GyenMa)

                                                                   

Jézusra nézve

"Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte lévő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet és az Isten trónjára ült." (Zsid. 12,2)

Az élet győz a halál felett! (Balogh Ferenc)

Megváltottatok!

„Nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén” (1 Pét. 1,18-19)

Túrmezei Erzsébet: Ének a töviskoronáról

Vannak koronák drága vert aranyból,

ragyogó, szemvakító színaranyból,

rajtuk ötvösök mesterkeze fárad.

Ámuló szemmel én mégsem csodálom,

Egyedül a  töviskoronádat!

 Vannak koronák kövekkel kivertek,

színesek, mint a friss tavaszi kertek.

De a legszebb rubinokat ott látom

égni, ragyogni napnál fényesebben

a Te tövisekből font koronádon!

 Vannak koronák... vannak...lettek... voltak.

Elgurultak, mert trónok leomlottak,

amint a századot követte század.

Csak egyet nem tud idő eltemetni:

A Te tövisekből font koronádat!

Királyok töviskoronás Királya!

Engedd, hogy én is leboruljak áldva,

s a szívemből a hála és imádat,

mint illat szálljon és dicsérve zengje

egyedül a Te töviskoronádat!

 Véred rubincseppjének ragyogása

Legyen elég nekem! Szemem ne lássa

világ virágait! Semmit ne lásson:

ott csüngjön boldog, örök ámulattal

egyedül a Te töviskoronádon.

 S ha a tövisek, ahogy téged, engem

sebeznének, segíts akkor is zengnem,

mint aki meg nem tagad, el nem árul,

inkább megpecsétli hulló vérrel

az éneket a töviskoronárul.

Hozsannázó napok I, kötet 281 old

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/03/jezusra-nezve.html

Akiről a Húsvét szól!

Készítette: A Biblia Az Életkönyve

Nekünk keresztényeknek, a húsvét nem a csokitojások, italok, sonkát .......ünnepe, hanem az ÚRNAK feltámadásának ünnepe.
ÁLDOTT HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK !

Tanulságos történet! Az áldozati bárány

Készítette: Élő Víz

Tíz földműves együtt indult a mezőre dolgozni. Vihar lepte meg őket. Tépdeste a fák koronáit, a kerteket, a szántóföldet meg teljesen letarolta. A cikázó villámcsapások és a jégeső viharos verése ellen egy düledező templomba menekültek.

A villámcsapások hangja egyre erősödött, a korhadt gerendák recsegtek. Attól tartottak, hogy rájuk szakad a mennyezet. A földművesek méltatlankodva zúgolódtak, hogy biztosan van közöttük egy nagy bűnös. Az ő méltatlan viselkedésének a következménye az égi háború. Féltek, hogy a gyakori villámcsapások áldozatai lesznek valamennyien.
- Meg kell találnunk a bűnöst - javasolták, és túl kell adni rajta.

- Akasszuk ki kalapjainkat a templom körüli kerítésre. Akinek kalapját előbb viszi el a szél, az lesz a bűnös és átengedjük sorsának.

Megegyeztek a javaslatban. Nagy nehezen kinyitották a templom ajtaját és a tíz szalmakalapot a kerítésre akasztották. A szél egyet azonnal elkapott. Kegyetlenül és határozottan kidobták a kalap tulajdonosát is. A
szerencsétlen ember kétrét görnyedt a nagy szélben és alig tudott lábon maradni.

Csupán pár lépést haladt előre a nagy viharban, amikor óriási dörgést hallott: a templomba becsapott a villám. Porrá égett az épület és a bennlévők.

Esther Toncz: Amikor nincs több remény