János Evangélium 4. fejezet: Az Úr Jézus kijelenti magát (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Ján. 4,1 Amint azért [észrevette, és] megtudta az Úr, hogy a farizeusok [jelentése: elkülönülő („szeparatista”), vagyis kirekesztően vallásos emberek zárt csoportja, szektája] meghallották, hogy Jézus [Héb. Jehosua = Jahve az üdvösség, a szabadítás; a megváltó) Józsué neve görög formában] több tanítványt szerez és merít (víz)be, mint János [jelentése Jahve kegyelmes],

Ján. 4,2 Jóllehet Jézus maga nem merítette (víz)be az embereket, hanem csak a tanítványai,

Ján. 4,3 Elhagyá Júdeát [jelentése: vallásos emberek szimbóluma] és elméne ismét Galileába [jelentése: a pogányok körzete]*

*Amikor bemerítő Jánost börtönbe vetették, az Úr Jézus folytatta az Evangélium hirdetését: „Minekutána pedig János tömlöcbe (vagyis fogságba) vettetett, elméne Jézus Galileába, (és így hirdette),  prédikálván az Isten országának evangéliumát, És mondván: Bétölt az idő, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higgyetek az Evangéliumban” (Márk. 1,15).

 És mindez akkor történt, amikor: „Tibériusz  császár [vagyis Cézár, (jelentése: Tiberből, mint a folyók istenéből)] uralkodásának [vagyis kormányzásának] tizenötödik esztendejében pedig, mikor Júdeában Poncius [Jelentése: tengerből való] Pilátus [jelentése: hajítódárdával ellátott; a felfegyverzett] volt a helytartó [a kormányzó].

És Galileának [jelentése: csekély, alacsony, megvetett; a pogányok körzete] negyedes fejedelme Heródes [jelentése: hősies]. Iturea [jelentése: nomádok földje; túl a határokon] és Trakhónitis [jelentése: vad, köves, sziklás vidék; göröngyös terület] tartományának pedig negyedes fejedelme az ő testvére Filep [jelentése: aki a lovakat //a testi erőt// kedveli]. Abiléné [jelentése: keserűség, szenvedés ligete, siratóhely] negyedes fejedelme meg Lisániás [jelentése: a fájdalom, szomorúság feloldója, a gondok összetörője; ami elhajtja a bánatot; bánatot elűző; gondűző, fájdalmat csillapító]” (Luk. 3,1)

Ján. 4,4 Ehhez Samárián [jelentése: őrtorony, őrhegy] kell vala pedig általmennie*

*Samáriában pogányok laktak, mert a babilóniai fogságra vitelkor Assiria királya elhurcolta Babilóniába a zsidókat: „És más népet telepített be Assiria (jelentése: foglyok, megkötözöttek) királya Babilóniából (jelentése: zűrzavar; összevisszaság, rendbontás), Kutából (jelentése: megőrzés, kincs), Avából (jelentése: lerombolás; visszafordulás), Hámátból (jelentése: erődítmény, vár, falaktól körülvett; központi város) és Sefárvaimból (jelentése: számos magaslat). És beszállítá (és letelepítette) őket Samária városaiba az Izráel fiai helyett, akik (vagyis: azok) birtokba vették Samáriát, és annak városaiban laktak (és letelepedtek városaiban)” (2 Kir. 17,24).

És mindez azért történt: „Mert kettős gonoszságot követett el (kétszeres rosszat cselekedett) az én népem: Elhagytak engem, az élő vizek forrását, hogy kutakat ássanak (és víztartókat vájjanak) maguknak; és repedezett kutakat (repedezett falú víztartókat) ástak, amelyek nem tartják a vizet” (Jer. 2,13).

 Júda már a királyság idején bálványimádó lett: „Asának (jelentése: bántó, fájdalmat okozó; mások szerint Isten a gyógyító; Isten teremtett), a Júdabeli királynak harmincegyedik esztendejében (lett Omri Izráel királya, és) uralkodik Omri (jelentése: támadó) Izráelben tizenkét esztendeig; Thirsában (jelentése: tájékozódási pont) uralkodik hat esztendeig. És megvevé áron a Samaria hegyét Sémertől (jelentése: őriző) két tálentom ezüstön. és építe a hegyre, és nevezé a várost, a melyet építe, Sémernek, a hegy urának nevéről, Samariának.

 És gonoszul cselekedék Omri az Úr szemei előtt, és gonoszságával meghaladta mind az őelőtte valókat. És jár Jeroboámnak (jelentése: akinek nagy népe van), a Nébát (jelentése: megpillantás, pillantás) fiának minden útján és az ő bűnében, amellyel vétekbe ejtette (azaz: céltévesztésbe vitte) az Izráelt, (hiábavalóságokkal bosszantva, és) haragra indítván az Urat, Izráel Istenét az ő bálványozásai által” (1 Kir. 16,23-26).

Ján. 4,5 Megy vala azért Samáriának [jelentése: őrtorony, őrhegy] Sikár [jelentése: megkenés, felkenés] nevű városába, annak a teleknek [annak a birtoknak, annak a helynek] szomszédjába [vagyis a közelébe], amelyet Jákób [jelentése: aki a másik helyére lép] adott vala az ő fiának, Józsefnek [jelentése: megsokasítás]*

*Ézsauval - testvérével - való találkozása után, újra visszatért Sikem városáig: „Azután Jákób, (a Mezopotámiai: jelentése: két folyó közt) Paddan-Arámból (jelentése: magasság síksága, mezeje) jövet, (minden bántás nélkül) épségben eljutott Sikem (jelentése: hegyhát) városáig, amely Kánaán (jelentése: megalázás, leigázás) földjén van, és (letelepedik, vagyis) tábort ütött a város előtt. A mezőnek azt a részét, ahol sátrat vert (és ahol sátorát felvonta), megvette Hámornak (jelentése: szamár), Sikem apjának a fiaitól száz pénzért” (1 Móz. 33,18-19).

Izráel halála előtt arról beszél fiának, amikor két fia legyilkolta Sikem lakosságát, mert megerőszakolta Sekhem, a Khivveus Khámornak, az ország fejedelmének fia Dinát, a húgukat: „És mondá Izráel Józsefnek: Ímé én meghalok, de az Isten veletek lesz és visszavisz titeket a ti atyáitok földére. Én pedig adok néked egy osztályrészt a te atyádfiainak része felett (vagyis egy hegyháttal többet adok, mint testvéreidnek), melyet az Emoreustól (jelentése: hegyi lakó, csúcson lakó) vettem fegyveremmel (karddal) és kézívemmel (íjjal)” (1 Móz. 48,21-22).

Amikor megszabadította Isten Izráel fiait Egyiptomból: „A József csontjait pedig, amelyeket felhoztak vala Izráel fiai Egyiptomból, eltemették Sikemben, a mezőnek abban a részében, amelyet szerzett vala Jákób Hámornak, a Sikem atyjának fiaitól száz pénzén; és lőnek a József fiainak örökségévé” (Józs. 24,32)

Ján. 4,6 Ott vala pedig a Jákób forrása [vagyis a Jákób kútja]. Jézus azért, az utazástól [amelyet gyalog tett meg] elfáradva [úgy, ahogyan volt], azonmód leült a forráshoz [vagyis letelepedett a kút mellé]. Mintegy hat óra vala [azaz, dél felé járt az idő].

Ján. 4,7 Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!

Ján. 4,8 Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.

Ján. 4,9 Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó [vagyis júdeai] létedre én tőlem, aki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók [vagyis a júdeaiak ugyanis] nem barátkoznak [még csak nem is nem érintkeztek, szóba sem álltak] a samáriaiakkal*

*Isten Igéje ismét kijelenti, hogy ki jött el hústestben: „Mert [ugyanis] Isten nem személyválogató [részlehajlás; protekció nincs nála]” (Róm. 2,11). 

Péter apostol Kornélius házában így beszél: „Péter pedig megnyitván száját, monda: (Most kezdem igazán megérteni, és) Bizonnyal látom (is), hogy nem személyválogató az Isten; hanem minden nemzetben (és minden nép között) kedves Őelőtte, aki Őt féli és igazságot cselekszik” (Csel. 10,34-35).

A zsidók azért nem érintkeztek a samáribelikkel, mert azt tartották, hogy démon van bennük. És ezt tartották az Úr Jézusról is. Ő pedig így felelt: „Aki az Istentől van, hallgatja (és meghallja) az Isten beszédeit; azért nem hallgatjátok ti, mert nem vagytok az Istentől valók. Felelének azért a zsidók és mondának néki: Nem jól mondjuk-é mi, hogy te samáriai vagy, és ördög van benned?” (Ján. 8,47-48)

Ján. 4,10 Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát [és tudnád], és hogy ki az, aki ezt mondja néked: Adj innom! Te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet*

*Az ajándékról így szól a Szenet Szellem: „Mert úgy szerette [(agapaó): Ez azt jelenti: magát teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magát, eggyé válni. Vagyis teljesen odaszánni, feloldódni a szeretetben] Isten e világot [(koszmosz): univerzum, a világegyetem, beleértve a lakóit is], hogy az Ő egyszülött [vagyis az egyetlen] Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne [vagyis a Fiúban], el ne vesszen [és el ne pusztuljon], hanem örök élete legyen [vagyis: (ekhó): birtokolja az örök életet]” (Ján. 3,16). Ő – az egyszülött Fiú - adja az élet vizét is – vagyis a Szent Szellemet: „Az ünnep utolsó nagy napján pedig feláll Jézus és kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám, és igyék. Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig mondja vala a Szellemről, amelyet veendők valának az Őbenne hívők: mert még adatott a Szent Szellem; mivelhogy Jézus még nem dicsőíttették meg” (Ján. 7,37-39).

Ő az, aki a királyiszékben ül: „És monda az, aki a királyiszéken (vagyis a trónuson) ül vala: Ímé mindent újjá teszek (és mindent újjáteremtek). És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek (megbízhatók) és igazak. És monda nékem: Meglett (megtörtént). Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen” (Jel. 21,5-6).

És amikor ez megtörténik: „És azon a napon lesz, hogy élő vizek jőnek ki Jeruzsálemből, felerészük a napkeleti tenger felé, felerészük pedig a nyugati tenger felé, és nyárban és télben is úgy lesz” (Zak. 14,8). „És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, amely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki (mert trónusából ered)” (Jel. 22,1).

„Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé; sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi (más) hőség: Mert a Bárány, aki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket (vagyis elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz); és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet” (Jel. 7,16-17).

„És a Szellem és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És aki (csak) hallja, ezt mondja: Jövel! És aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen” (Jel. 22,17)

Ján. 4,11 Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened [hiszen merítő edényed sincs], és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?

Ján. 4,12 Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál [jelentése: aki a másik helyére lép], aki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is?

Ján. 4,13 Felele Jézus és monda néki: Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik:

Ján. 4,14 Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó [és örök életre szökellő] víznek kútfeje [és forrása] lesz őbenne*

*Mert ez a prófécia is az Úr Jézusban teljesedett be: „Ímé, az Isten az én szabadítóm! Bízom, és nem félek (és nem rettegek); mert erősségem és énekem az Úr, az Úr, és lőn nékem szabadítóm! S örömmel merítetek vizet a szabadító kútfejéből” (Ésa. 12,2-3).

 „És vezérel téged az Úr szüntelen, (kopár földön is jól tart téged, és) megelégíti egész lényedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy” (Ésa. 58,11)

Ján. 4,15 Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jöjjek ide [vizet] meríteni!

Ján. 4,16 Monda néki Jézus: Menj el, hívd [el] a férjedet, és jöjj ide [vissza]!

Ján. 4,17 Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, [ez igaz] hogy: Nincs férjem;

Ján. 4,18 Mert öt férjed volt, és a mostani, [akivel most élsz, az sem] férjed: ezt igazán mondtad. [és most igazat mondtál, ezt őszintén mondtad].

Ján. 4,19 Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.

Ján. 4,20 A mi (ős)atyáink ezen a hegyen imádkoztak [itt borultak le, és imádták Istent]; és ti [zsidók azonban] azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádkozni [és Istent imádni] kell*

*Az Úr Jézus szüleiről tesz bizonyságot Lukács: „Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét [vagyis a pászka-bárány] ünnepére [a szokásnak megfelelően]” (Luk. 2,41)^.

Mert így hangzott Isten törvénye: „Hanem azt a helyet keressétek fel, és oda menjetek, amelyet kiválaszt Istenetek az ÚR valamennyi törzsetek közül, hogy oda helyezze nevét, és ott lakjék” (5 Móz. 12.5).

Mikor Salamon megépítette a jeruzsálemi templomot, és imádkozott: „Megjelenék pedig az Úr Salamonnak azon éjjel, s monda néki: Meghallgattam a te könyörgésedet, és e helyet magamnak áldozat házául választottam” (2 Krón. 7,12).

És: „Ezt mondta neki az ÚR: Meghallgattam imádságodat és könyörgésedet, amikor könyörögtél előttem. Megszentelem ezt a templomot, amelyet építettél, hogy ott legyen az én nevem mindörökké. Ott lesz a szemem és a szívem is mindenkor” (1 Kir. 9,3).

Az Úr Jézus kijelenti, hogy milyen áldozatról szól a prófécia: Hanem nékem ma és holnap és azután úton kell lennem; mert nem lehetséges, [és nem engedhető meg] hogy a próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el” (Luk. 13,33)

 A templomról pedig, ahol az Úr lakik így tesz bizonyságot az apostolok, a Krisztus népéhez szólva: „Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma [(naosz): templom magva, vagyis a Szentek Szentje, a legfőbb szentély] vagytok, és az Isten Szelleme bennetek lakik?” (1Kor. 3,16).

És pontosítja a Szent Szellem, hogy Ő hol is lakik: Az Úr pedig a Szellem [Az Úr ugyanis Szellem]” (2 Kor. 3,17).

„Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek (szóma = személyiségetek, legbelső énetek) a bennetek lakozó Szent Szellemnek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben (szómati = egész valótokban)” (1 Kor. 6,19-20)

Pál apostol megvallása: „...Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: „Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek” (2Kor. 6,16)

„Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, Akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; Akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Szellem által” (Eféz. 2,20-22)

Ezért „Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel szellemi házzá, szent papsággá, hogy szellemi áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által” (1 Pét. 2,5)

Ján. 4,21 Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra (vagyis bekövetkezik az az idő), amikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok [majd Istent], az Atyát*

*De: „Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban (a sírokban) vannak, meghallják az ő szavát” (Ján. 5,28)

Ján. 4,22 Ti [samáriaiak] azt imádjátok, akit nem ismertek; mi [júdeaiak azonban] azt imádjuk, akit ismerünk: mert az üdvösség a zsidók (vagyis a Júdabeliek) közül támadt [Más fordítás: mert a megmentés a Júdabeliek közül ered, hiszen a Júdeaiak közül való, aki a szabadulást hozza]*

*Azért mondja ezt az Úr Jézus, mert a samáriaiak imádták az Urat, de a saját isteneiket is: „De azért mindenik nép külön isteneket csinált magának (vagyis megcsinálta a maga istenét is), és behelyezték azokat a magaslatok házaiba (az áldozóhalmokon levő templomokba), amelyeket a Samaritánusok építettek, mindenik nemzetség (és mindegyik nép) a maga városában, amelyben lakott. De miután az Urat is tisztelték (és szolgálták az ő isteneiket is ama népek szokása szerint, akik közül elhurcolták volt őket, és) a magaslatokra papokat állítottak a maguk tömegéből, akik ő érettük áldoztak a magaslatok házaiban” (2 Kir. 17,29.32-33).

Pedig: „… nyilvánvaló (és ismeretes), hogy a mi Urunk Júdából támadott (Júda törzséből származott), amely nemzetségre nézve (ebből a törzsből származó papokról) semmit sem szólott Mózes a papságról” (Zsid. 7,14).

 Pál apostol vallástétele: „Mondom pedig, hogy Jézus Krisztus szolgája lett a körülmetélkedésnek az Isten igazságáért (alétheia = valóságáért, vagyis igéjéért). [Más fordítás: Állítom ugyanis: Krisztus vállalta a zsidóság szolgálatát, hogy bebizonyítsa Isten igazmondását] hogy megerősítse [valóra váltsa; szilárdakká tegye] az atyák(nak tett) ígéreteit. A pogányok [a népek, és nemzetek] pedig (gyengéd, szerető) irgalmasságáért [és könyörületéért] dicsőítik [és magasztalják] Istent, amint meg van írva: Annakokáért vallást [vagyis megvallást] teszek rólad [és magasztallak] a pogányok [a népek, és nemzetek] között, és dicséretet éneklek [és zsoltárt zengek] a te nevednek” (Róm. 15,8-9)

Ján. 4,23 De [közel az idő], és eljő az óra, [sőt már itt is van] és az most vagyon, amikor az igazi [a valódi] imádók szellemben, és igazságban [azaz: valóságban, vagyis – a Szent Szellem által adott – Igében] imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.

Ján. 4,24 Az Isten szellem: és akik őt imádják, szükség, hogy szellemben és igazságban [azaz: valóságban, vagyis Isten Igéjében] imádják*

*Azért szükséges, hogy Szellemben imádják az Atyát, mert: „… a Szellem … segítségére van [segítségére siet] a mi erőtlenségünknek [a mi szellemi gyengeségünkben]. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk. [hogy mit imádkozzunk, és hogy azt hogyan kell (helyesen) tennünk, nem tudjuk]. De maga a Szellem esedezik [és jár közben] miérettünk kimondhatatlan [és összefüggéstelen; nem egybefüggő, nem értelmesen elmondott beszéddel], és fohászkodásokkal [és szavakba nem önthető, emberileg megfoghatatlan sóhajtozásokkal].  

[S Ő] Aki pedig a szíveket vizsgálja, [fürkészi; kutatja] tudja, mi [mit kíván, és mire irányul] a Szellem gondolata [elgondolása, törekvése] mert Isten [tetszése, és akarata] szerint [és Istenhez igazodva] esedezik [jár közben; könyörög; emel szót] a szentekért” (Róm. 8,26-27).

„Az Úr ugyanis Szellem…^” (2 Kor. 3,17)

Ján. 4,25 Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő, aki Krisztusnak [vagyis Felkentnek] mondatik [és Krisztusnak neveztetik]; mikor Ő eljő, megjelent [és hírül ad] nékünk mindent [és mindent tudtunkra fog adni].

Ján. 4,26 Monda néki Jézus: Én vagyok az, aki veled beszélek*

*És ismét mondja az Úr: „… Látod őt, és aki veled beszél, ő az” (Ján. 9,37)

Ján. 4,27 Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkoznak [és nagyon meglepődtek, amikor látták, hogy Jézus], asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel [vagy hogy mit akart tőle]? Vagy: Mit [és miért] beszélsz vele?

Ján. 4,28 Ott hagyá azért az asszony a vedrét [vagyis a vizeskorsóját], és elméne a városba, és monda az embereknek:

Ján. 4,29 Jertek, lássatok egy embert, aki megmonda nékem mindent, amit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?

Ján. 4,30 Kimenének [kitódultak az emberek] azért a városból, és hozzá menének [és odasereglettek hozzá].

Ján. 4,31 Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester [vagyis: Rabbi], egyél!

Ján. 4,32 Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, amit egyem, amit ti nem tudtok [és nem ismertek].

Ján. 4,33 Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?

Ján. 4,34 Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem [és teljesítsem], aki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem, [és befejezzem azt a munkát, amivel megbízott]*

*Mikor gyermekkorában a szülei keresték, már akkor így válaszolt: „Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, amelyek az én Atyámnak dolgai [és hogy Atyám házában kell lennem]” (Luk. 2,49).

És feladata továbbá az atyának feltétel nélküli engedelmesség, és annak eredménye: „Mert miképpen egy embernek engedetlensége [figyelmetlensége] által sokan bűnösökké [céltévesztők] lettek: [sok embert a céltévesztés állapotába döntötte] azonképpen egynek engedelmessége [szófogadása, szolgálatkészsége] által sokan igazakká lesznek [és meg is igazultak]” (Róm. 5,19).

Mielőtt a Golgotára ment, így imádkozott, megvallva, hogy elvégezte a rábízott feladatot: „Én dicsőítettelek (és megdicsőítettelek) téged e földön: (azzal, hogy) elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt” (Ján. 17,4).

A munkát, amit az Úr Jézusnak el kell végeznie, már Ézsaiáson keresztül kijelenti a Szent Szellem: „Az Úr Isten (Uramnak, az Úrnak) Szelleme van (és nyugszik) énrajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak (hogy az alázatosaknak elnyomott, szerencsétlen, nyomorultaknak örömhírt, és győzelmi hírt vigyek, és mondjak). Elküldött, hogy bekössem a megtört szíveket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást (és szabadon bocsátást);

Hogy hirdessem az Úr jókedvének (és kegyelmének) esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvigasztaljak minden gyászolót; hogy tegyek Sion gyászolóira (fejdíszt),  adjak nékik ékességet a hamu (és gyászfátyol) helyett. Örömnek kenetét (és illatos olajat) a gyász helyett, dicsőségnek palástját (és öröméneket) a csüggedt szellem helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak (az ÚR ültetvényének), az Ő dicsőségére (akik őt ékesítik)!” (Ésa. 61,1-3).

És hogy ez megtörténhessen, le kell tenni, és értük oda kell adni az életét: „Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem (és odaadom) az én életemet, hogy újra felvegyem (és visszavegyem) azt. Senki sem veszi (és nem is veheti) azt el én tőlem, hanem én teszem le (én adom oda) azt én magamtól. Van hatalmam letenni (és odaadni) azt, és van hatalmam ismét felvenni (és ismét visszavenni) azt. Ezt a parancsolatot vettem (és ezt a küldetést kaptam) az én Atyámtól” (Ján. 10,17-18).

És az Úr Jézus kijelenttette, hogy mindezt elvégezte: „Mikor azért elvette Jézus az ecetet, monda: Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá (kilehelte) Szellemét” (Ján. 19,30)

Ján. 4,35 Ti nem azt mondjátok-é [amikor elvetitek a magot], hogy még négy hónap és eljő az aratás [ideje, és a betakarítás]? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat [a mezőket], hogy már fehérek [és készek, megértek] az aratásra.

Ján. 4,36 És aki arat, jutalmat nyer [és már most megkapja a bérét], és az örök életre gyümölcsöt gyűjt [és begyűjti a termést az örök (a természetfeletti) életre]; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen.

Ján. 4,37 Mert ebben [az esetben] az a mondás [az a logosz: az a kijelentés] igaz [és valóságos], hogy más a vető, más az arató.

Ján. 4,38 Én annak az aratására küldtelek titeket, amit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok. [Más fordítás: Én azért küldtelek el titeket, hogy betakarítsátok azt a termést, amiért nem ti dolgoztatok. Mert mások dolgoztak vele, ti pedig learatjátok az ő munkájuk gyümölcsét]*

*És így folytatja az Úr Jézus: „Monda azért nékik: Az aratni való sok, de a munkás kevés; [Imádkozzatok hát, és] kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába” (Luk. 10,2)

Ján. 4,39 Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, aki bizonyságot tett vala [és aki így tanúskodott], hogy: Mindent megmondott [és elsorolt] nékem, amit [valaha] cselekedtem

Ján. 4,40 Amint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig.

Ján. 4,41 És sokkal többen [jutottak hitre, és] hivének a maga beszédéért [az Ő logoszáért, Igéjéért],

Ján. 4,42 És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ üdvözítője [Szabadítója, Megváltója, és Megmentője], a Krisztus.

Ján. 4,43 Két nap múlva pedig kiméne onnét, és elméne Galileába [jelentése: a pogányok körzete].

Ján. 4,44 Mert [bár] Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége [és nincs becsülete] a maga hazájában.

Ján. 4,45 Mikor azért beméne Galileába, befogadták őt a Galileabeliek, mivelhogy látták vala mindazt, amit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen; mert ők is elmentek vala az ünnepre*

*Az Úr Jézus az evangéliumban sehol nem Júdeát, hanem Galileát nevezi szűkebb hazájának. A pusztai kísértés után Galileába (jelentése: csekély, alacsony, megvetett; a pogányok körzete) költözött, ahogy erről Máté beszámol:  „És odahagyva [elhagyva] Názáretet, elméne és lakozék [letelepedett] a tengerparti Kapernaumban, a Zebulon, és Nafthali határain” (Mát. 4,13).

Máté így ír erről: „És hazájába érve [visszatért a saját városába, és], tanítja vala őket az ő zsinagógájukban [(szünagógé): gyülekezés (helye)], annyira, hogy álmélkodnak és [megdöbbenve; meglepődve, elámulva magukon kívül voltak a megdöbbenéstől, szörnyülködtek, és feldúltan] ezt mondják vala: Honnét van Őbenne ez a bölcsesség és az erők [és honnan van csodatevő ereje]?

Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-e Máriának (jelentése: keserűség, szomorúság), és az ő testvéreit Jakabnak [jelentése: sarokfogó vagy mást kiszorító, más helyébe lépő], Józsénak [jelentése: felmagasztalt], Simonnak [jelentése: meghallgatott] és Júdásnak [jelentése: akit dicsérnek; akiért hálát adnak]? És az ő nőtestvérei is nem mind minálunk vannak-e?

Honnét vannak tehát ennél mindezek. [És honnan kapta mind e hatalmat]? És megbotránkoznak vala ő benne [és nem tudták őt elfogadni, és belebotolva tőrbe és csapdába estek]. Jézus pedig monda nékik: Nincsen próféta tisztesség nélkül [és megbecsülés híján; és nem vetik meg a prófétát, nem becsülik, és nem tisztelik], hanem csak az ő hazájában [a saját szülővárosában] és házában” (Mát. 13,54-57)

Márk bizonyságtétele: Az Úr Jézus feltámasztja Jairus leányát: „És (Jézus akkor) kiméne (és eltávozott) onnét, és méne az ő hazájába, és követék őt az ő tanítványai. És amint eljött vala a szombat, tanítani kezde a zsinagógában; és sokan, akik őt hallák, elálmélkodnak vala, mondván: Honnét vannak ennél ezek (és honnan veszi ezeket)?

És mely bölcsesség az, ami néki adatott, (és miféle csodák ezek, amelyek keze nyomán támadnak) hogy ily csodadolgok is történnek általa? Avagy nem ez-é az az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsénak, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nincsenek-e itt közöttünk az ő nőtestvérei is? És megbotránkoznak vala ő benne. Jézus pedig monda nékik: Nincs próféta tisztesség nélkül (és nem vetik meg a prófétát másutt) csak a maga hazájában, és a rokonai között és a maga házában” (Márk. 6,1-5).

Lukács a felháborodás, és megütközés okáról is bizonyságot tesz: „És méne Názáretbe, ahol felneveltetett: és beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felállt olvasni. És adák (és odanyújtották) néki az Ézsaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, (és megkereste azt a helyet, és) arra a helyre nyita, ahol ez vala írva.

Az Úrnak Szelleme van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem. Elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat (a megkínzottakat). Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét. És behajtván a könyvet (vagyis ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset), átadá a szolgának, és leült. És a zsinagógában mindenek szemei őreá valának függesztve.

Ő pedig kezde hozzájuk szólani: Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallástokra. És mindnyájan bizonyságot tőnek felőle (és egyetértettek vele), és elálmélkodnak kedves beszédein, amelyek szájából származtak (majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti), és mondának: Avagy nem a József fia-é ez? És monda nékik: Bizonyára azt a példabeszédet (és közmondást) mondjátok nékem: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiket hallottunk, hogy Kapernaumban történtek, itt a te hazádban is cselekedd meg azokat. Monda pedig: Bizony mondom néktek: Egy próféta sem kedves az ő hazájában” (Luk. 4,16-24)

Ján. 4,46 Ismét a galileai Kánába [jelentése: nádszál, nád; nádas] méne azért Jézus, ahol a vizet borrá változtatta. És volt Kapernaumban egy királyi ember [egy királyi tisztviselő], akinek a fia beteg vala.

Ján. 4,47 Mikor ez meghallá, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, hozzá méne és kéré őt, hogy menjen el és gyógyítsa meg az ő fiát; mert halálán vala [mert haldoklott].

Ján. 4,48 Monda azért néki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.

Ján. 4,49 Monda néki a királyi ember [a királyi tisztviselő]: Uram, jöjj, mielőtt a gyermekem meghal.

Ján. 4,50 Monda néki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a szónak [a logosznak, az igének], amit Jézus mondott néki, és elment.

Ján. 4,51 Amint pedig már megy vala, elébe jövének az ő (rab)szolgái, és hírt hoznak néki, mondván, hogy: A te fiad él.

Ján. 4,52 Megtudakozta azért tőlük az órát, amelyben megkönnyebbedett vala [vagyis hogy mikor lett jobban a gyermek]; és mondának néki: Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz [vagyis hogy előző nap délután egykor múlt el a láza];

Ján. 4,53 [Visszaemlékezett], és megérté azért az atya, hogy abban az órában, amelyben azt mondá néki a Jézus, hogy: a te fiad él. És hitt ő, és az ő egész háza népe.

Ján. 4,54 Ezt ismét második jel gyanánt tevé. [és ez volt a második csoda, amit tett] Jézus, mikor Júdeából Galileába ment*

*Kánában változtatta az Úr borrá a vizet: „Ezt az első jelt a galileai Kánában tevé [szó szerint: a jeleknek ezt a kezdetét, kezdeti jelként tette; Ezzel kezdte meg csodajeleit] Jézus, és megmutatá [így jelentette ki, és vele láthatóvá tette, és ezzel kinyilvánította, kinyilatkoztatta] az ő dicsőségét; és [erre] hívének benne az ő tanítványai” (Ján. 2,11).

Már Ézsaiás prófétán keresztül kijelentette az Úr: „Mert mint leszáll (és lehull) az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, és gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek. Így lesz az én beszédem (az én igém rémám = kijelentésem), amely számból kimegy. nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, (és véghezviszi) amit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem (és eléri célját, amiért küldtem)” (Ésa. 55,10-11)

Nem értem Istenem

A szeretet ereje.

„Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre. Mert a szeretet sok vétket elfedez” (1 Pét, 4,8)

Légy kipróbált ember.

„Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét” (2 Tim. 2,15)

Sötét napok

Kétség nem fér hozzá, igencsak hétpróbás időket élünk. A dolgok egyre sötétebbé válnak, de én mégis azt mondom, hogy nekünk nincs okunk félelemre.

Erősítsd meg a hited!

„...Szorult helyzetemből adj nekem kiutat..." (Zsoltárok 4:2)

Amikor Isten nagyobbá akar formálni, ezt gyakran szorult helyzettel teszi. Ahhoz, hogy erősebb izmaink legyenek, nehezebb súlyokat kell emelnünk. Amikor az izmaid terhelés alatt vannak, nyögdécselsz. Ám, ha kitartasz, az izmaid megerősödnek, és ami miatt múlt héten még nyögtél, ma mosolyogva tudod hordozni. Ki mondta, hogy a keresztyén életnek könnyűnek kell lenni? Biztos, hogy nem Isten! Igéje a keresztyén életet harcmezőhöz hasonlítja, nem rózsakerthez! „Vállald… a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája.” (2Timóteus 2:3).

 A Sátán első számú célpontja a hited! Jézus azt mondta Péternek: „…a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited…” (Lukács 22:31-32).

Ahogyan a búzát elválasztják a pelyvától, úgy akar a sátán is elválasztani téged a hitedtől. Péter azonban nem csupán túlélte a támadását, hanem növekedni is tudott általa, és később ezt írta: „Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne háborogjatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket” (1Péter 4:12).

Hajlamosak vagyunk megdöbbenni azon, hogyha kísértések akadnak utunkba, Péter azonban rámutat arra, hogy milyennek kell lennie a hozzáállásunknak a támadásokkal szemben. Azt akarja, hogy tudjuk, hogyan kell gondolkodnunk, amikor támadás alatt vagyunk, meg kell értenünk, mi a rendeltetése annak a csatának, amiben éppen vagyunk.

 Lehet, hogy a sátán az egészségedet támadja, de valójában a hitedet célozza meg. Lehet, hogy az anyagi helyzetedet támadja, de igazából a hitedre pályázik. Ha le tudja rombolni Istenbe és az ő Igéjébe vetett bizalmadat, akkor győz, te pedig vesztesz. Ezért a mai ige számodra: „Erősítsd meg a hited!”

Egyszerű út a Biblia megnyitásához

"A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon." Kolossé 3:16a

Ahhoz, hogy olyan formában tanulmányozd a Bibliát, ami megváltoztatja az életed, nem kell egy halom drága eszköz. Nincs szükséged kommentárokra vagy bibliatanulmányozó szoftverre. Valójában, ha egy lakatlan szigetre vetődnél mindössze egy Bibliával, egyszerűen használhatnád azt a módszert, amiről ebben az áhítatban fogsz tanulni.

Tegnap arról beszéltem, mennyire fontos, hogy meditálj Isten Igéjén. Isten azt mondja, hogy ha meditálunk az Igén, sikeresek leszünk. Itt egy módszer, amit használhatsz arra, hogy meditálj Isten Igéjén olyan módon, ami tetszik Istennek.

A "hangsúlyozó" módszer egy egyszerű módszer az Igén való meditálásra - és abból minden csepp szellemi táplálék kinyerésére.

Kezdd egy igeverssel és olvasd el újra és újra. Minden alkalommal hangsúlyozz más szót. Ez a legegyszerűbb mód, hogy elkezdd "kibontani" az Igét. Megteheted akkor is, ha ez a legelső alkalom, hogy kinyitsz egy Bibliát. Egyszerű, de bámulatosan erőteljes. Ahányszor hangsúlyozod a különböző szavakat, mindig más nézőpontot fogsz meglátni.

Vegyük például a Kolossé 3:16 első felét. Az igevers azt mondja, "Hagyjátok, hogy Krisztus beszéde gazdagon lakjék bennetek" (szó szerinti fordítás - NLT).

Mikor először olvasod az igeverset, hangsúlyozd a "hagyjátok" szót. "Hagyjátok, hogy Krisztus beszéde gazdagon lakjék bennetek." Mit jelent az, hogy hagyni? Azt jelenti, hogy "engedélyt adni". Kinyitom az ajtót; ez az én döntésem. El kell döntenünk, hogy hagyjuk Isten szavát gazdagon lakozni a bensőnkben.

Aztán olvasd el az igeverset még egyszer, és hangsúlyozd a "beszéde" szót. "Hagyjátok, hogy Krisztus beszéde gazdagon lakjék bennetek." Ez azt jelenti, hogy Isten szavát kell az elmémbe engednem.

Aztán hangsúlyozd a következő szót: "Krisztus". Nem amellett kell időznöd, amit pár filozófus, guru vagy beszélgetőműsor házigazdája mond. Krisztus szavai mellett kell időznöd! Nem akarom hagyni, hogy a világ beszéde lakjon bennem, mégis ez történik, ha TV-nézéssel töltöm az időmet ahelyett, hogy Isten Igéjét olvasnám.

Ezután hangsúlyozd a "lakjék" szót. "Hagyjátok, hogy Krisztus beszéde gazdagon lakjék bennetek." A szó "lakjék" azt jelenti, hogy "hosszú ideig ott tartózkodik". Nem azt jelenti, hogy átfutjuk Isten Igéjét, aztán folytatódhat a nap. Az, hogy Krisztus beszédét hagyod magadban lakni, azt takarja, hogy hagyod élni magadban.

Ezután állj meg és hangsúlyozd a "bennetek" szót. Jó dolog, ha Krisztus beszéde körülvesz téged. Kiírhatod Isten Igéjét egy táblára vagy lökhárítóra, de nem fogja megváltoztatni az életed, amíg nem engeded be az életedbe. Emellett a Biblia nem csak a pásztorod, egy teológiai professzor vagy a Vasárnapi iskolai tanítód számára Isten Szava; számodra is! A Biblia útmutatás minden egyes hívő ember számára.

Végül hangsúlyozd a "gazdagon" szót. Mit jelent ez? A szegényesen ellentétét. Más szavakkal, a gazdagon azt jelenti: túláradóan, túlzóan és mélységesen. Isten nem egy szegényes pótszernek szánja az ő Szavát az életedben. Azt akarja, hogy szépséget teremtsen!

Látod, hány nagyszerű drágakövet fedeztél fel ebben a szakaszban csupán azzal, hogy egyszerre egy szóra összpontosítottál? Nem volt szükséged teológiai diplomára vagy segédeszközök hatalmas tárházára. Te magad képes vagy megtenni!

(Daily Hope by Rick Warren)

http://napiremeny.blog.hu/2012/02/02/egyszeru_ut_a_biblia_megnyitasahoz

KÉPZELJÜK EL

2 „Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe nestek, 3 tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. 4 Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül. 5 Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. 6 De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. 7 Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, 8 a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember” Jak 1,2-8.

                           KÉPZELJÜK EL

Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja.
(Jak 1,5)

Lakásomban gyakran botlok bele használt lepedőkbe, könyvekbe, rongyos párnákba, takarókba, cipőkbe és játékokba.
"Mi a csoda ez?" - kérdezem ilyenkor.
"Óh, ez a mi házunk apu." - válaszolja az egyik lányom. "Hát nem nagyszerű ház?"

Gyakran megszidom őket a nagy rendetlenség miatt, de egyik alkalommal elgondolkoztam mielőtt válaszoltam volna. "Igen kicsim, ez egy csodálatos ház." Abban a pillanatban ráébredtem, hogy képzeletük nem egy zagyva összevisszaságot lát ezekben a holmikban, hanem egy kreatív mesterművet.

Isten gyakran visz olyan helyzetekbe, amelyek első pillantásra összevisszaságnak, kuszaságnak tűnnek. Sokan nem vesszük észre, Isten milyen dicsőséges dolgokat végez, mert megszűntünk használni képzeletünket. Mint Isten gyermekei, arra hívattunk, hogy "hitben
járjunk és nem látásban". Hogy azzá váljunk, amilyenné Isten látni akar bennünket, el kell kezdenünk használni a képzeletünket. Az Istennel való járás megkívánja tőlünk, hogy úgy tekintsünk a zavaros, érthetetlen helyzetekre, mint egy mesterműre, amelyben Isten éppen munkálkodik.

Imádság: Mennyei Atyánk, segíts úgy tekintenünk élethelyzetekre, ahogyan te látod őket. Ámen.

Milyen zavaros körülményekben láttam meg Isten munkáját?

Derrick Hammond (Észak-Karolina, USA)

http://csendespercek.hu

Szent Lélek,úgy kérünk

42.Zsoltár

Bízzál az Úrban!

„Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert Ő munkálkodik” (Zsolt. 37,5)

A beteljesült ígéret

„….kiöntöm Szellememet a te utódaidra, és áldásomat a te csemetéidre (És nevekednek, mint fű a víz mellett, és mint a fűzfák vizek folyásinál” (Ésa. 44,3-4).

Dr-Kováts György: KI GÖRDÍTSE EL A KÖVET?

Gördítsd el, mindenkor, amikor csak ott a kő, és amikor csak indít az Úr, hitre, engedelmességre, készségességre, szolgálatra, tettre, adásra, továbbadásra, áldásra, gyógyításra, kézrátételre, imádságra, hálaadásra, és bizonyságtételre. Tedd, ami rajtad áll, hogy Ő is megtehesse, ami Őrajta áll.

Az Úr akarja, hogy tanítványai elgördítsék a követ a sír szája elől.

Akarja, hogy kimondják a szót, letegyék a voksot, amit rájuk bízott. Akarja, hogy bátrak legyenek, és hűségesek, készségesek és engedelmesek. Akarja, hogy ne maradjon ott a kő a sír szája előtt, hogy Lázár kijöhessen.

Ha az orvos lemondott a betegről, ott, a kórházban az Úr tanítványai rávessék kezüket, Jézus nevében, és imádkozzanak felette. Azzal a hittel, hogy az Úr a négynapos halottat is fel tudta – és fel tudja – támasztani. Azzal a hittel, hogy azt mondta: „Akarom, tisztulj meg” – és megtisztult a leprás. Azzal a hittel, hogy „látva az ő hitüket, mondta a gutaütöttnek”. Azzal a hittel, hogy „hiszek Uram, légy segítségül az én hitetlenségemnek”. Azzal a hittel, amivel a szíroföníciai asszony rendelkezett: „Uram, de még a kutyák is kapnak a gyerekek morzsalékaiból az asztal alatt”. „E beszédért eredj el, kiment a démon a te lányodból… bizony mondom néktek, ekkora hitet Izráelben sem találtam…” Azzal a hittel, hogy „mindig imádkozni kell, és meg nem restülni” (Lk 18,1.). Azzal a hittel, hogy „ad neki, amennyi szükséges” (Lk 11,5-8.). Ez a kő-elgördítő tanítványok hite és szíve.

Ha jön a rossz hír, a sopánkodás helyett vesd fel, hogy imádkozzatok. És ha imádkozol, hárítsd el a hitetlenség és álalázat minden kísértését. Add magad oda arra, hogy a Szent Szellem indíthasson. Hogy végezhesse munkáját általad.

Amikor senki nem mer imádkozni – te tedd meg. Amikor más nem mer bizonyságot tenni, te állj elő és szólj. Amikor félnek a bátor igehirdetéstől – add a szádat, a fejedet, a szívedet, és szólj. Bátran. Ez a kő-elgördítő tanítványok kiváltsága. Az első lépés. Az Úr indítására. Mert az Úr nem csak téged indít – de, ha más nem áll elő, te legalább előállsz. Ez a kő-elgördítők időzítése. Mikor? Amikor kell. Amikor az Úr mondja. Ha más nem áll elő – most. Most, és nem később. Nem várok arra, hogy „majd más”. Ez a kő-elgördítők kiváltsága, és nehéz helyzete. De ebből a nehézségből előjön minden áldás, ami kíséri a hit embereit. A hit embere elgördíti a követ a sír szája elől, és meglátja Isten dicsőségét. Ámen.

Húsvét Kapcsán

Megdöbbentő, bár nem meglepő, hogy a világ és a média is megfeledkezik arról, hogy ezek a napok az emberiség sorsfordító napjai voltak közel 2000 évvel ezelőtt. Hiszen nem kevesebb történt, mint maga a Mindenható, Teremtő Isten testet öltött, és eljött értünk, hogy kivásároljon a sátán kezéből és hatalma alól.

A bukott ember a Megváltó helyett a gyilkos Barabbást választotta, és a mindenség Urát és Királyát keresztre feszítette. Ő pedig átengedte testét, lelkét a gonosz erőknek, bűneink súlya ránehezedett, és sötét felhőként elválasztotta Atyjától, akivel mindaddig egyek voltak, szoros közösségben, elválaszthatatlanul. Kész volt értünk még a pokol kínjait is átélni, hogy mi a menny polgáraiként élhessünk már itt, ezen a földön.

A halál azonban nem tudta fogva tartani, a HARMADIK NAPON FELTÁMADT, dicsőséggel megkoronáztatott és minden hatalom mennyen és földön neki adatott! Helyettesítő áldozata révén mi, a bűnös emberiség ezentúl bűntelenül járulhatunk a királyi trón elé, mint Isten gyermekei, hogy kegyelmet találjunk, és segítséget minden időben. Az Úr Jézus otthagyta a menny dicsőségét, és szegénnyé lett, hogy mi az Ő szegénysége által meggazdagodjunk. Bűnné lett, hogy mi megigazulhassunk. Békességünk büntetése rajta volt, hogy nekünk békességünk legyen. És meggyógyultunk az Ő sebeiben!

Mindez hit által LEHETSÉGES! Az újjászületett ember, az új ember része, öröksége, sőt, kötelessége hogy mindezt átvegye mennyei Atyjától, aki elkészítette ezt számunkra már a világ alapjainak felvettetése előtt. A feltámadt Úr és Krisztus pedig elküldte maga helyett a Vigasztalót, Szent Szellemét, hogy annak szívébe, aki hittel kéri és elfogadja, kiáradva mellénk álljon, vezessen, és tanácsoljon az úton, amíg elérkezünk igazi otthonunkba, ahol Ő vár – Ő, a szeretet Istene.

Méltó, hogy az isteni Bárány egyszeri és örökkévaló áldozatáról ezekben a napokban is megemlékezzünk – és örvendezzünk szabadító Istenünknek!

http://www.mindenlehetseges.hu/husvet-kapcsan/

Tedd, amit tudsz...

Készítette: Keresztény szépségportál

Tedd meg azt, amit meg tudsz tenni, hogy Isten megtehesse azt, amit te már nem tudsz megtenni!

Joyce Meyer
www.keresztenyszepsegportal.hu

Életem

Készítette: Magdolna Surján

Hillsong UNITED Stay and Wait Lyric Video

Ige: A csodák szükségessége, és eredménye: az Úr Jézushoz vonzza az embereket.

 Jézus és a tanítványai: „Bemenének [betértek] Kapernaumba; és mindjárt szombatnapon bemenvén a zsinagógába, tanít vala.

És elálmélkodának [megdöbbentette (felzaklatta) a zsinagógában lévőket] az ő tanításán [tudományán]; mert úgy tanítja vala őket, mint akinek hatalma van [mint aki Istentől fennhatóságot kapott], és nem úgy, mint az írástudók.

Éppen ott volt a zsinagógában, egy tisztátalan szellemben levő ember (aki) felkiáltott; felsikoltott.

És monda: Ah! Mi dolgunk van nékünk veled [Mi közünk egymáshoz], Názáreti Jézus? Azért jöttél-é, hogy elveszíts [elpusztíts; megsemmisíts, romlásba vigyél] minket [a vesztünkre jöttél]? Tudom [rólad], hogy ki vagy te: az Istennek Szentje. [El innen! Mi bajod velünk, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket?]

És megdorgálá őt [megfenyegeté; ráparancsolt; keményen rászólt] Jézus, mondván: Némulj meg [hallgass; fogd be a szád; kötessék be szád; szájkosarat rád], és menj [takarodj] ki belőle.

És a tisztátalan szellem megszaggatá őt [erre össze-vissza rángatta (megrázta) az embert], és fennszóval [hangosan] kiáltva [(kradzó): rikolt, sikít, felkiált, ordít. (A szó nem mindig értelmes megnyilatkozást jelent], kiméne belőle.

És mindnyájan elálmélkodának [megdöbbentek; elcsodálkoztak; elképedtek; megrémültek], annyira, hogy egymás között kérdezgeték [vitatkozva egymástól, és] mondván: Mi ez? [Ki ez] Micsoda új tudomány ez [tanítása egészen új], hogy hatalommal [akkora a hatalma (ereje, képessége)] parancsol a tisztátalan szellemeknek is, és engedelmeskednek néki?

És azonnal elméne [elterjedt] az ő híre Galilea egész környékére [vidékén]” (Márk. 1,21-28)

A démonok hite halott, mert nem cselekszik Isten akaratát, ezért rettegnek: „Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök (vagyis a démonok) is hiszik, és rettegnek. Akarod-e pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt?” (Jak. 2,19-20)

http://www.youtube.com/watch?v=UaGQCCMX8gE

Aki kér, az kap!

„Kérjetek és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek, és megnyittattik nektek” (Mát. 7,7)

Isten igazságos!

„Istenem!

Igazságod a magas égig ér!” (Zsolt. 71,19)

Ige: Az Úr szeretetéről

Mózes (jelentése: vízből kihúzott), / vagyis a népekből kihozott / előtt: „Elvonult előtte az ÚR, és így mondta azt ki: Az ÚR, az ÚR irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy!

Megtartja szeretetét ezerízig, megbocsátja a bűnt, hitszegést és vétket…” (2Móz. 34,6-7)

Imádság:

Mennyi áldásban részesítesz Uram?! Köszönöm mindegyiket, noha sokszor észre sem veszem, hogy már megint Te voltál munkában életemben. De örvendezővé tesz a tudat, hogy Te meg akarsz áldani. Nagy szükségem van erre. Áldd meg szeretteimet, gyülekezetünket, városunkat, népünket is! Ámen

Spurgeon: A legjobb orvosság

A kegyelem a legjobb gyógyszer; az isteni szeretet a legjobb serkentő a betegeskedő számára. Erőssé teszi a lelket, még ha a soványságtól a csontok át is látszanak a bőrén. Nincs különb orvos az Úrnál, nincs jobb gyógyszer, mint az Ő ígérete, nincs jobb bor, mint az ő szeretete.

A próbatételek nem roppantják össze életünket

Megőrzi minden csontját, egy sem törik el közülük" (Zsolt 34,21).

Ez az ígéret az előző versből következően (a szövegösszefüggés alapján) a sok bántást elszenvedni kénytelen igaz emberhez szól: Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr!" Megsebesíthetik a bőrén, vagy még mélyebben is, de nagyobb baja nem eshet, a csontja nem törik el.

Nagy vigasztalás ez Isten szenvedő gyermekeinek. Olyan vigasztalás, amelyet én is bátran elfogadok, hiszen mind ez ideig nem tett bennem semmi nagy kárt a sokféle próbatétel. Nem vesztettem el sem hitemet, sem reménységemet, sem szeretetemet. Sőt, egyre több erőt és képességet nyertem. Gazdagabb lettem ismeretben, tapasztalatokban, türelemben, állhatatosságban, mint amilyen a próbatételek előtt voltam. Még az örömet sem veszítettem el.

Számos ütés nyomát viselem, betegség, gyász, levertség, rágalmazás és ellenállás sebesítettek meg, de a sebek begyógyultak, és csontom egy sem tört el. Ennek az okát nem is nagyon kell keresnem. Ha bízunk az Úrban, Ő megőrzi minden csontunkat, és ha csontjaink az Ő védelme alatt állnak, biztosak lehetünk, hogy nem is fog eltörni egy sem.

Jöjj, én lelkem, ne szomorkodjál! Tudom, fáj, hogy megsebesültél, de lásd, a csontod nem tört össze. Tűrd a nehézségeket és engedd át a félelmet azoknak, akik nem bíznak Istenben.

---

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

MICHAEL SMITH-I CAN HEAR YOUR VOICE

Spurgeon: Mibe gyönyörködjünk?

 Földi javakban gyönyörködni, magunkban gyönyörködni balgaság, a bűnben gyönyörködni a kárhozatba visz, de Istenben gyönyörködni örökké tartó gyönyörűség. 

Kenneth E. Hagin: Ő Megszabadít

Mivelhogy [a hívő] ragaszkodik hozzám [Istenhez], megszabadítom őt… (ZSOLTÁROK 91,14.)

Az angol nyelvben az ‘I will’ (= ‘akarom [tenni]’) és az ‘I shall’ (‘meg fogom [tenni]’) a lehető legerőteljesebb kinyilvánítása az akaratnak. A 91. Zsoltár utolsó verseiben pedig hét dolgot említ Isten – Aki több, mint elegendő -: amit meg akar tenni, azt meg is fogja tenni azért az emberért, aki szeretettel ragaszkodik Őhozzá. (Hála Istennek, én szeretettel ragaszkodom Őhozzá — ugye te is?)

Figyeld meg, Isten nem azt mondta: „Lehet, hogy megteszem” vagy „Ha bírom erővel, megteszem. Ha ki nem merülök, akkor megteszem.” Nem! Aki túlcsordulóan elegendő, Ő azt mondta: „Meg akarom tenni.” Először tehát azt mondta Isten: „Meg akarom szabadítani őket…”

Ez az Isten, aki több mint elegendő, a szabadítás Istene. Megtartotta az Ábrahámnak adott szavát, és megszabadította Izraelt — és még ma is Ő a szabadító!

A mi Istenünk nem az elnyomó; Ő a szabadító! Az Apostolok cselekedetei 10,38 világossá teszi ezt. A sátán az emberiség elnyomója, Jézus pedig a mi szabadítónk.

Megvallás:

Én ragaszkodom Istenhez; ezért Õ megszabadít engem. Õ a szabadítás Istene. És Isten több mint elegendõ. Mindig bírja erővel, sosem merül ki. Isten mindazt megteszi, amiről kijelentette, hogy meg fogja tenni. Ő az, Aki teljesen elegendő, és Ő MEG FOGJA TENNI!

http://www.mindenlehetseges.hu/newsletters/o-megszabadit-kenneth-e-hagin/?lang=hu

Az Úr gondol ránk

Gondol ránk az Úr, meg fog áldani.(Zsoltárok 115:12)

Mi, emberek gondolhatunk valakire jó szívvel, szeretettel, örömmel, vagy éppen azért mert ártott nekünk az illető és sebeket hordozunk lelkünkben miatta. Más az előző, és más az utóbbi következménye. De, amikor Istenről írja az Ige, hogy gondol ránk, akkor hozzáteszi, hogy meg fog áldani bennünket.

Isten tehát nem rossz szívvel gondol ránk, nem a bűneinket akarja a szemünkre vetni, hanem meg akar áldani. Milyen örömteli üzenet ez számunkra! Hiszen erre van szükségünk: az Úr áldására, mely egyedül gazdagít.

Hidd el: Isten nem feledkezett meg eddig sem rólad, ezután sem fog! Még ha olykor másképpen érzed is: Isten gondol rád és meg fog áldani. Ha rá figyelsz, ha kéred vezetését, ha fontos neked a vele való kapcsolat, Ő meg fog áldani. Megáldja azokat, akik félik Őt – erősíti meg ezt az üzenetet a zsoltáros. Kérd és várd az Úr áldását!

Két zsebkendõ

A kis óvodás minden reggel két zsebkendõt vitt magával. Az óvónõ megkérdezte, hogy miért teszi:

- Azegyiket azért viszem, mert abba fújom ki az orromat. A másikat pedig azért, hogy felszárítsam vele a síró társaim könnyét.

- Van nálad két zsebkendõ?

http://csendespercek.gportal.hu/gindex.php?pg=2199&nid=2974446

A járásról

Készítette: Keresztény szépségportál

Jobb a helyes úton sántikálva haladni, mint szilárd léptekkel téves irányba tartani.

Szent Ágoston

www.keresztenyszepsegportal.hu

Amit az Úr néz

Készítette: Keresztény szépségportál

Az ember azt nézi, a mi szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.

Biblia

www.keresztenyszepsegportal.hu

A két terv - Kubinyi Károly

Hit Gyülekezete-Túl,az égen túl-Vidámvasárnap-FaithChurchHungary

Ige: Példamutatás Isten népe vezetőinek

 Az apostol inkább nem megy addig a még test szerint élő hívőkhöz, ameddig meg nem térnek: „Nem hogy uralkodnánk [hatalmaskodnánk] a ti hitetekenhanem munkatársai vagyunk a ti örömötöknek; mert hitben állotok.

[Nem mintha uralkodni akarnánk rajtatok, hiteteken keresztül, nem, inkább örömötökben szeretnénk közreműködni. A hitetek ugyanis szilárd]” (2 Kor. 1,24)

Ezért: „Elhatároztam tehát magamban, hogy nem megyek hozzátok ismét szomorúsággal. Azért is írtam levélben erről, hogy amikor megérkezem, ne érjen szomorúság azok miatt, akiknek örülnöm kellene, mert meg vagyok győződve arról, hogy az én örömöm mindnyájatoké” (2Kor. 2,1.3)

Az apostol mellett maga Isten tesz bizonyságot: „Mert tanúm az Isten, akinek teljes szellememmel szolgálok az ő Fia evangéliumával...” (Róm. 1,9)

Aki mindig az Úr színe előtt van: „Amit pedig nektek írok, íme, az Isten színe előtt mondom, hogy nem hazugság” (Gal. 1,20)

Mert hogyan uralkodhatnánk, hiszen: „...kicsoda Pál és kicsoda Apollós? Csak szolgák, kik által hívőkké lettetek, és pedig amint kinek-kinek az Úr adta” (1 Kor. 3,5).

Isten Igéje Péter apostolon keresztül is figyelmezteti a gyülekezet elöljáróit, azaz véneit: „A köztetek lévő presbitereket kérem én, a presbitertárs, és a Krisztus szenvedésének tanúja, és a megjelenendő dicsőségnek részese. Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest. Sem nem rút nyerészkedésből, hanem jóindulattal; Sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint példányképei a nyájnak” (1 Pét. 5,1-3)

Igazságban Szellemben életem átadom

Az Úr Jézus ígérete

„Békességet hagyok nektek: Az én békességemet adom nektek” (Ján. 14,7)

Megvallás

Uram!

„Mert Te voltál segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok” (Zsolt. 63,8)

Az Úr Jézus ígérete

„Aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha” (Jn. 6,35).

Életszabályok

Mert az Úr ad bölcsességet..." (Példabeszédek 2:6 Károli)

A sikeres élethez a következõ dolgokat kell tenned:

1) Döntsd el, mi a fontos! Egy történet szerint egy család vidékre költözött, hogy kiszabaduljanak a nagyvárosból. Úgy döntöttek, hogy szarvasmarhát fognak tartani, ezért vettek egy marhafarmot. Egy barátjuk meglátogatta õket, és megkérdezte, milyen nevet adtak a farmnak. Az apa ezt mondta: Én Repülõnek szerettem volna nevezni, anya viszont Suzynak. Egyik fiunknak a Bár név tetszett, de a lányunk a Lustaság név mellett tette le voksát. Végül megegyeztünk, és a farmnak a Repülne Suzy Bár Lusta nevet adtuk." A barát erre megkérdezte: No, és hogy vannak a marhák?" Nincsenek marháink. Egyik sem élte túl a billogozást." - felelte az apa. Érted már? El kell döntened, mi a fontos számodra!

2) Bölcsen oszd be az idõdet! Túl sokan vagyunk úgy, mint az a boltos, aki annyira figyelt arra, hogy minden tiszta és rendes legyen, hogy elfelejtett kinyitni. A cél, hogy kiszolgáld a vásárlókat, és bevételed legyen, ne engedd, hogy másodrendû dolgok mellékvágányra tereljenek! Az életed döntéseit a fontossági sorrendedre alapozd! Ha segítségre van szükséged ennek felállításához, kérd Istent, hogy segítsen! Mert az Úr ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik."

3) Tanuld meg, mivel tudod magad ösztönözni! Legtöbbször senki más nem fog. Amikor Dávidot nagy csapás érte, azt olvassuk róla: Dávid megerõsítette magát az Úrban..." (1Sámuel 30:6 KJV). Meg kell tanulnod, mivel tudod biztatni magad. Júdás apostol írja: Ti azonban, szeretteim, épüljetek szentséges hitetekben, imádkozzatok a Szent Szellem által" (Júdás 20). Ahhoz, hogy sikert érj el az életben, meg kell tanulnod biztatni magadat, meg kell tanulnod imádkozni, és meg kell tanulnod építeni magadat.

www.maiige.hu

Isten válaszai

Minden negatív dologra, amit magunkra mondunk, Istennek van egy pozitív válasza. Azt mondod, hogy: "Nem megy tovább." Isten mondja: "Elég neked az én kegyelmem" (2Kor. 12,9; Zsolt.91,15)

Victoria Osteen: A helyes kérdés

30,19 Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, hogy előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!

30,20 Szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass szavára, és ragaszkodj hozzá… (5 Mózes)

Isten a mai napra is és minden napra jót tervez. Igéjében is azt mondja, hogy Ő békességet és nem romlást tervez, és reményteljes jövőt ad nekünk. Amint átléptük egy új év küszöbét, ne csak azt kérdezzük: „Istenem, mit fogsz tenni az életemben?”, hanem az életet a következő hozzáállással közelítsük meg: „Istenem, mit fogunk együtt tenni?”

Igen, Isten folyamatosan munkálkodik az életünkben, de nekünk is megvan a részünk. Csakúgy, mint Ádámnak és Évának az Édenkertben, nekünk is megvan a választási lehetőségünk. Isten ad elénk lehetőségeket, de a mi döntésünk, hogy az Ő útjait választjuk. A mi döntésünk, hogy engedelmeskedünk Igéjének életünk minden területén. A Biblia ezt úgy hívja, hogy „kimunkáljuk az üdvösségünket”. Isten munkálkodik az életünkben, mi pedig vele összeműködve lehetővé tesszük, hogy kimunkálja belőlünk, amit belénk helyezett. Ő felállítja a tervet, de nekünk kell benne járnunk. Rendelkezésünkre bocsátja az eszközöket, de nekünk kell használnunk azokat.

Az a jó hír, hogy Isten nemcsak kezünkbe adja a tervet, aztán magunkra hagy, hogy találjuk ki a terv „hogyan”-ját. Nem, Ő mellettünk van az út minden egyes lépésénél, és körbevesz minket szeretetével. Azt mondja az Írás, hogy az Ő igája könnyű és az Ő terhe édes. Ez számomra azt jelenti, hogy az Ő tervét követni könnyebb, és kevésbé terhes, mintha mindent nekem magamnak kellene kitalálnom. Nem kell azon aggódnod, hogyan fognak összeállni a dolgok, sőt még azon sem, hogy fog alakulni ez a hét, csak engedelmeskedj a Szavának, menj előre békességben, örömben és szeretetben, dicsérettel az ajkadon.

Lehet, hogy éppen nehézségekkel, vagy akadályokkal nézel szembe éppen. Lehet, hogy az év nem tűnik egy új kezdetnek. Ahelyett, hogy azt mondanád: „Uram, miért vagyok ebben a helyzetben?” mondd ezt: „Uram, hogy tudlak megdicsőíteni ebben a helyzetben?”

Ha megváltoztatjuk a fókuszunkat, és levesszük a szemünket saját magunkról, és Jézusra, a hitünk Szerzőjére és Bevégzőjére szegezzük a tekintetünket, akkor fogjuk meglátni a megoldást. Akkor fogjuk meglátni az áttörést. Emlékezz, hogy Isten jó Isten, és munkálkodik az életedben. Bízz Benne, mert Ő hűséges. Jót tervez számodra. Örül, ha látja, hogy növekedsz és sikerrel jársz.

Hozz döntést, hogy együttműködsz Vele. Tedd félre a helytelen kérdéseket, a panaszkodást, a negatív gondolkodásmódot, helyette vedd fel az Ő békéjét, örömét és járj Vele győzelemben és áldásban.

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/victoria-osteen/174-a-helyes-kerdes.html

ÉREZD OTTHON MAGAD

8 Mindenekelőtt az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek, mert a szeretet sok bűnt elfedez. 9 Legyetek egymással vendégszeretők zúgolódás nélkül. 10 Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai: 11 ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor az Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Áme” 1Pt 4,8-11.

                        ÉREZD OTTHON MAGAD

Legyetek egymással vendégszeretők zúgolódás nélkül. (1Pt 4,9)

Nemrégiben az Egyesült Államokban járva egy barátomnál szálltam meg, aki gyakran utazik Oroszországba. Gyülekezete a pszkovi metodista gyülekezettel van partnerkapcsolatban. Vasárnap estére meghívott magához másokat is, akikkel először Pszkovban találkoztam. Vasárnap délután azonban megbetegedett a felesége, és kórházba kellett vinnie. Egyedül maradtam az otthonukban, és készítettem némi ennivalót az összejövetelre. A vendégek megérkeztek, a házigazdák azonban még nem értek haza. Én nyitottam ajtót, üdvözöltem mindenkit, azután elkezdtünk beszélgetni. Mintegy két órával később megérkeztek a háziak. Tréfásan köszöntöttük őket: "Isten hozott! Érezzétek otthon magatokat!"

Gyakran nagyon is otthon érzem magam, amikor barátaimat meglátogatom, és mindent megteszek, hogy ők is így érezzenek, amikor nálam vendégeskednek. Úgy igyekszem fogadni őket, mintha magát Krisztust látnám vendégül - és alig várom a napot, amikor Krisztus üdvözöl a mennyben, ilyen formán: "Érezd otthon magad!"

Imádság: Drága Urunk, áldd meg otthonainkat, hogy vendégeink a te szeretetedet érezzék a vendéglátásunkon keresztül. Ámen.

Amikor vendéget fogadunk, Krisztust látjuk vendégül.

Nicola Vidamour (London, Anglia)

http://csendespercek.hu

CompassionArt - Fill my Cup