Élezd meg a fejszédet!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Néhány évvel ezelőtt egy fiatalember munkát keresett. Megkereste egy favágó csoport munkavezetőjét, és megkérdezte, hogy volna-e szükségük munkásra. - Attól függ - válaszolta a munkavezető.

- Nézzük meg, hogy megy a favágás!

A fiatalember odalépett egy nagy fához, és nagy szakértelemmel kivágta. A munkavezető meg volt lepődve, és felkiáltott: „Hétfőn kezdheted is!"

Eltelt a hétfő, a kedd és a szerda. Csütörtök délután a munkavezető így szólt a fiatalemberhez: „Mielőtt hazamész, felveheted a fizetésedet."

A fiatalember megdöbbent ezen: „Úgy tudtam, hogy pénteken fizetnek!"

- Általában akkor szoktunk, - válaszolta a munkavezető, - de téged ma elbocsátunk, ugyanis nagyon lecsökkent a teljesítményed. A nyilvántartásból kiderül, hogy hétfőtől szerdáig az első helyről az utolsóra estél vissza.

- De hát én keményen dolgoztam! -tiltakozott a fiatalember. - Elsőnek érkeztem, utolsónak mentem el, és még a kávészünetekben is dolgoztam!

A munkavezető, látva a fiú őszinteségét, rövid gondolkodás után azt kérdezte:

- Élezted-e a fejszédet?

A fiatalember azt válaszolta: - Hát, nem, uram. Olyan keményen dolgoztam, hogy nem volt rá időm.

Hát veled mi a helyzet? Túlságosan el vagy foglalva ahhoz, hogy megélesítsd a fejszédet? Az imádság az a fenőkő, ami élessé tesz. Imádság nélkül, minél több munkát végzel, annál tompább lesz az éled. Szükségünk van arra, hogy időt szakítsunk az élezésre, miközben Krisztus országáért fáradozunk!

Áldott a nap, melyet Te szereztél.

Ige: Aki hisz

„Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek. És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt” (Ján. 14,12-14)

Ige: Kijelentés az útról.

„Ahova pedig én megyek, oda tudjátok az utat. Tamás erre így szólt hozzá: „Uram, nem tudjuk, hova mégy: honnan tudnánk akkor az utat?” Jézus így válaszolt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (Ján. 14,4-11)

Ige: Amikor az Úr elragadja az Övéit

 „… azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik, és a másik (pedig) elhagyatik (ott hagyatik). Két asszony őröl együtt (ugyanott); az egyik felvétetik, és a másik (pedig) elhagyatik (ott hagyatik). Ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik (ott hagyatik)” (Luk. 17,34-36)

Pál apostol bizonyságtétele: „Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban

(Más fordítás: Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak (anisztémi: felkel, feláll) a Krisztusban elhunytak »elaludtak«);

Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe (az Úr fogadására) a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk” (1 Thess. 4,16-17)

Egy példázattal világítja meg a Szent Szellem az előző Igét: „Bár még éjszaka van, már fölkel, és ellátja a háza népét eledellel, szolgálólányait egy egész napra valóval. Szántóföld után néz és meg is szerzi, szőlőt telepít a keze munkájából. Az ő derekát felövezi erővel, és megerősíti karjait.

Látja, hogy hasznos az ő munkálkodása; éjjel sem alszik el az ő világa (az ő mécsese). Markát megnyitja a szegénynek, és kezeit nyújtja a szűkölködőnek. Erő és ékesség az ő ruhája; és nevet a következő (vagyis az utolsó) napnak. Az ő száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén (és szeretetre tanít). Vigyáz a háznépe dolgára, és restségnek étkét nem eszi. Fölkelnek előtte fiai, és boldognak mondják, ura pedig így dicséri: Sok leány munkálkodott serénységgel; de te meghaladod mindazokat!” (Péld. 31,15-18.20.25-29)

Hát: „Ne is aludjunk azért, mint egyebek (és mint a többiek), hanem legyünk éberek és józanok” (1 Thess. 5,6)

Csak Te Kórus 2012.aug.5.

Az indulatosság szögei

"Volt egyszer egy fiú, akinek rossz jelleme volt. Az apja adott neki egy zsákot tele szögekkel és azt mondta neki, hogy minden alkalommal, ha valakivel szemben elveszíti a türelmét, verjen bele egy szöget a házuk kerítésébe.

Az első nap 37 szöget vert a kerítésbe a fiú. A következő hetekben megtanult magán uralkodni, és a bevert szögek száma egyre kevesebb lett. Úgy találta, hogy egy szöget beverni sokkal fáradságosabb, mint uralkodni magán. Végre elérkezett az a nap is, amikor egyszer sem veszítette el a türelmét. Amikor a zsákból elfogytak a szögek, a fiú odament az apjához és elmondta neki.

Az apja ekkor azt a feladatot adta neki, hogy ezután mindig húzzon ki egy szöget a kerítésből, ha sikerült magán uralkodnia.

Végül a fiú azzal is eldicsekedhetett az apjának, hogy az összes szöget kihúzta a kerítésből.

Az apa ekkor odavitte a kerítéshez a fiát: "Fiam, jól viselkedtél, de nézd meg, milyen most a kerítés: tele van lyukakkal. Ez a kerítés már soha sem lesz olyan, mint korábban. Hogyha valakivel veszekszel és valami gonoszat, rosszat mondasz neki, akkor ugyanilyen sebet ejtesz rajta, mint ezek a lyukak itt.

Ha beleszúrsz egy kést az emberbe, utána kihúzhatod, de a seb ott marad. Bocsánatot kérhetsz tőle, megbánhatod, amit tettél, de ha már megbántottad - megsebesítetted.

Jól jegyezd meg: egy kimondott szó éppen olyan fájó sebet ejt, mint egy éles tőr." 

És egyedül az Úr az, aki: „Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket” (Zsolt. 147,3)

http://lelekoleles.blogspot.hu/p/leleksimogatok.html

A nő alkotása

"A nőt nem a férfi fejéből vette Isten, hogy felette álljon, nem is a lábából, hogy járjanak rajta, hanem az oldalából, hogy egyenlő legyen vele, közel a karjához, hogy megvédjék, közel a szívéhez, hogy szeressék."

Isten segít a beszédben is

„Az Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy siketté, vagy látóvá, vagy vakká? Nemde én, az Úr? Most hát eredj és én leszek a te száddal, és megtanítlak téged arra, amit beszélned kell.”

2Mózes 4:11-12.

Hallottál egy nagyon jó prédikációt. Magadban azt mondtad: Végre! És eljátszottál a gondolattal, hogy megteszed, amire ott Isten indított. Elindulsz.

Terveket szőttél, álmodtál, és azt mondtad: Holnap!

Aztán reggelre elszállt a lelkesedés.

Mi lesz, ha nem tudom úgy elmondani?

Mi lesz, ha kinevetnek?

Meg aztán nem vagyok én szónok! Sem prédikátor! Nincs erre képesítésem!

Aztán olyan kifogások is eszedbe jutnak, amikre addig még csak nem is gondoltál.

- Mit mondjak? Igazad van! Kinevethetnek, dadoghatsz, lehet, nem is lesz olyan hatékony, ahogy megálmodtad.

De nem érzed, hogy kihagytál valakit ebből az egészből?

Elfelejtetted, hogy nem te vagy a történet főszereplője. Isten az! Ő ad szájat, meg hallgató füleket, Őt fogják esetleg visszautasítani vagy elfogadni – nem téged. Te csak egy szócső vagy. A felelősség Istené. A tiéd csupán annyi, hogy azért mégiscsak indulj el, ha félve is, ha aggódva is. A többit bízd Istenre.

Emlékezz Mózesre. Nehezen indult el, de miután teljesen Istenre bízta magát, hatalmas csodák szemtanúja lehetett.

„Mózes azonban még mindig azért könyörgött, hogy Isten válasszon és küldjön helyette alkalmasabb személyt. Ezek a mentségek Mózes alázatosságából és félénkségéből fakadtak; de miután az Úr megígérte, hogy eltávolít útjából minden nehézséget és megadja a sikert, minden további vonakodás bizalmatlanságról tanúskodott volna.” PP

Csodákat szeretne ma megláttatni veled a mi Istenünk!

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2011/07/isten-segit-beszedben-is.html

Rick Joyner: A világosság legyen a figyelmed középpontjában

- Az élet ösvénye, 12. rész

Tudjuk a Szentírásból, hogy az egységből adódóan megsokszorozódik a szellemi hatalom. A Biblia bizonyságot tesz arról, hogy egy elűz ezret, de kettő tízezret tud elűzni. Az Úr azt is tanította, hogy ha ketten megegyeznek, akkor meglesz nekik az a dolog. Természetesen ez a megegyezés több mint egy elvi megállapodás egy bizonyos kérdésben; sokkal inkább arra utal, hogy valódi, mély egység van a két ember között. Ez azt igényli, hogy azzal a kérdéssel is behatóan foglalkozzunk, amiben egységre jutunk, és az emberekkel is, akikkel egységet alakítunk ki, és ez nem lehet felületes.

Ahogy Illés is, aki próféta és látó volt, abban a tévedésben volt, hogy ő maradt egyedül az Urat képviselő emberek közül, miközben valójában az Úr több ezerről tudott még, ugyanúgy mi sem vagyunk egyedül. Az Úrnál sokkal többen vannak, akik kiállnak az Ő igazsága mellett, mint amennyiről mi tudunk. De ha egyedül is vagyunk, és meghalunk azért, amit képviselünk, vajon van valami jobb módja ennek? Egy jelentőségteljes csodának lehetünk a szemtanúi Krisztus testében, ma Amerikában: Krisztus teste elkezdett egységbe kerülni. Lehet, hogy ez még távol van attól, amit az ideális egységnek tartunk, de mégis elkezdődött.

Az eddigi legnagyobb lehetőség előtt állunk, hogy azzá legyünk, akiknek el vagyunk hívva - hűséges tanúknak, akik az evangélium igazságát többre tartják, mint a saját életüket. Látni fogjuk, hogy azok, akiket erőtlennek tartunk, feltűnő bátorságot és erősséget fognak tanúsítani. A fokozódó sötétségben meg fogjuk látni, ahogy az egyház soha nem látott világossággal és dicsőséggel emelkedik föl. Meglátjuk az Ézsaiás 60:1-5 beteljesülését:

Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt.

Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik.

És pogányok jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez.

Emeld fel köröskörül szemeidet és lásd meg: mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek, és leányaid ölben hozatnak el.

Akkor meglátod és ragyogsz örömtől, és remeg és kiterjed szíved, mivel hozzád fordul a tenger kincsözöne, és hozzád jön a népek gazdagsága.

Itt azt láthatjuk, hogy a nagy sötétség idején fog az Úr dicsősége megjelenni az Ő népén. A 3. versben győz a világosság, a nemzetek pedig a világossághoz fognak jönni, nem maradnak a sötétségben.

Ahogy a Zsoltárok 97:2-ben olvassuk, "Felhő és homályosság van körülötte..." Épp emiatt, amikor azt látjuk, hogy egyre nő a sötétség és a zűrzavar a nemzetekben, kezdjük el keresni az Urat! Ahogy az Úr figyelmeztetett bennünket, hogy "Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok" (lásd Lukács 8:18), és nem csak arra, hogy mit hallgattok, ugyanúgy vigyáznunk kell azzal is, hogy hogyan látunk. Kire fordítjuk a legtöbb figyelmünket - az Úrra, vagy az ördögre?

Korábban is volt már szó erről, hogy ha meg akarjuk érteni az időket, akkor sokkal több figyelmet kell fordítanunk arra, amit Krisztus cselekszik, mint arra, amit az antikrisztus tesz. Jó dolog ismerni az ördög szándékait, terveit, de ez csak egy kis részét foglalhatja le annak az időnek és figyelemnek, amit a megismerésre fordítunk. Észrevetted már, hogy a Jelenések könyvéről íródott legtöbb könyv az antikrisztusról szól, sőt egyesek teljes mértékben csak az antikrisztusról szólnak? A Jelenések könyvének első verse azt mondja nekünk, hogy ez"Jézus Krisztus kinyilatkoztatása", és nem az antikrisztusé. Hogy tudott így elferdülni a látásunk?

Ahhoz, hogy világosság legyünk, muszáj, hogy a világosság legyen a figyelmünk középpontjában. Ez nem jelenti azt, hogy nem foguk tudni a sötétségről, sőt, hogy ne tudnánk az ördög terveiről, de azzá változunk át, amit szemlélünk, ahogy a 2 Korinthus 3:18-ban olvassuk:

Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk dicsőségről dicsőségre, az Úrnak Szellemétől.

Ha az Úr dicsőségét szemléljük, akkor az Ő képmására változunk el. Ha több időt és figyelmet fordítunk az ördög szemlélésére, akkor olyanok leszünk, mint ő. Észrevetted, hogy sokan a tévtanítások figyelői közül egyre inkább az atyafiak vádlójának a természetét veszik fel, a Krisztus természetét pedig kevésbé? Lehet, hogy nemes és őszinte vágy volt bennük Krisztus testének a védelmezésére a megtévesztés ellen. Ha viszont túl sok időt töltenek azt nézegetve, hogy mit csinál az ördög, akkor inkább az ördöghöz hasonló módon kezdenek el viselkedni, mintsem Krisztushoz hasonló módon. Ha több időt fordítanak a rossz dolgokra figyelve, mint a jó dolgokra, akkor az általuk szemlélt tévelygés fogja elferdíteni őket.

Sokan estek bele ebbe a csapdába, mert túl sokat figyeltek az ellenségre, és sokan vannak olyanok is, akik semmi negatívat nem hajlandók meghallani. Ők azok, akikről Pál apostol figyelmeztetése szólt: "viszket a fülük" (lásd 2 Timótheus 4:3), vagyis akik csak azt hallgatják meg, amit pozitívnak tartanak. Nekik is az a sorsuk, hogy megtévesztésbe kerülnek. A Világosságban járás kulcsa az, hogy tartsuk Őrajta a figyelmünket, és hagyjuk, hogy Ő vezessen bennünket abban, hogy mikor és hol kell megismernünk az ördög szándékait.

A másik kulcs az, amit a Dániel 2-ben látunk, amikor a világ birodalmai összeomlanak, a királyság növekszik. Amikor minden más szétesik, mi építkezünk. Vajon az, amivel foglalkozunk, építés, vagy rombolás?

- - -

Forrás: MorningStar Ministries - Focus On The Light - The Path of Life, Part 12

Fordítás: Országh György

http://gyurinaploja.blogspot.com

Ördög a templomban

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Egy ember, aki egy vasárnap reggel a templomba igyekezett, nagyon meg volt lepve, mikor az ördögöt a templomajtó közelében találta.

- Mit csinálsz te itt? - kérdezte meglepetéssel.

- Éppen úgy megyek a templomba, mint ti - felelte a sátán. - Hiszen az emberek azért járnak oda, hogy ellenem imádkozzanak és prédikáljanak, ki védelmezne hát engem, ha magam nem lennék ott?
- És hogyan védelmezed magadat? - kérdezte erre a templomba járó.

Ó, erre a célra van nekem ezerféle eszközöm is! Először is tehát jókor ellátogatok azokhoz a családokhoz, amelyek templomba akarnak menni és igyekszem ellentétet szítani a férj és a feleség között; úgy indítom fel a férjet, hogy fölbosszankodjék a kemény gallér miatt, amelyiken nem akar keresztül menni a gomb és így annak a feje lepattan. Ezáltal elveszti jókedvét; a feleség pedig elveszti a jó hangulatát azért, mert valamelyik fiókban hiába keresi a kesztyűjét.
- Ilyen eszközökkel megakadályozom azt, hogy a templomba menjenek, vagy elrontom a hangulatukat, hogy annak valami hasznát ne láthassák.
- Azoknak az embereknek a számára, - folytatta az ördög, - akik komolyan és magukba zárkózva indulnak el, más eszközöket használok: Mindig van ugyanis egy lány vagy asszony, aki a figyelmet magára vonja. Ekkor az asszonyok pillantásait az ilyenek ruhájára irányítom; megvizsgáltatom velük pontosan a kalapját, a blúzát és a prédikáció elrepül a fejük fölött. Azok a férfiak pedig, akiknek egy kis irodalmi műveltségük van, a prédikációban itt és ott egy-egy kevésbé helyes kifejezést vagy stílushibát fedeznek fel és így a formára tekintenek a tartalomra pedig nem figyelnek. A templomból való távozás alkalmával azután megteszik a maguk kölcsönös észrevételeit és így minden hatás elvész.
- Az a másik hölgy meg, amott, fél a meghűléstől; nos tehát kioktatom, hogy itt vagy ott, valamelyik ablak nyitva van és az egész istentisztelet alatt nem gondol másra, mint a légvonatra és az egészségét érintő veszedelemre.
- Na, és a kereskedők! Úgy intézem a dolgokat, hogy az előző este vagy reggel, az istentisztelet előtt rossz híreket halljanak. És így az egész istentisztelet alatt tele lesz a fejük.
Egy padon egy anya ül. Gyermeket hagyott otthon, aki a bölcsőben alszik; gyorsan az eszébe juttatom, hogy a kicsi fölébredt és most az a veszély fenyegeti, hogy ágyacskájából kiesik. És ez az asszony egész idő alatt nyugtalan lesz. Látok néhány jó megjelenésű urat, akik figyelmesen hallgatnak a papra. Rögtön figyelmessé teszem őket arra, hogy amit most hallottak, az erre vagy arra az emberre vonatkozik, aki szintén ott van a gyülekezetben. Ekkor rögtön elkezd János Péterre, Sándor pedig Józsefre gondolni és elindulnak hazafelé, nagyon meglévén elégedve a lelkipásztorral és önmagukkal.
- Ha pedig egy hallgatót az istentisztelet ideje alatt nem tudok elvonni a figyeléstől, akkor megpróbálom őt hatalmamba keríteni a kijáratnál. Felindítom az embereket, hogy mindenféléről kezdjenek el beszélni, aminek a templomhoz semmi köze. Úgy irányítom őket, hogy istentisztelet után olyan embereknél tegyenek látogatást, ahol csak világi dolgokról lehet beszélgetni és így kitörlök a lelkükből minden jobb benyomást, amelyre a templomban szert tettek.
Ezek voltak az ördögnek nyilatkozatai a kérdezősködő számára, amikor a templom felé indult.

Mennyire így van ez csakugyan az életben is. Mindenki megtoldhatja ezeket az adatokat a saját tapasztalataiból.

Joel Osteen pasztor uzenete: Semmi sem tudja lenyomni azt, aki mindenben Istent dicsőíti!

Készítette: Lisa Szanyel
4,11 "Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett". (Jelenések)

Szeretném nektek bemutatni egyik hűséges gyülekezeti tagunkat, Freddie Lamb-et. Freddie mindig mosolyog, mindig telve van hit

tel és örömmel. Mindig ott van a gyülekezetben. A kilencvenes években történt, hogy Freddie autója defektet kapott az autópályán. Félrehúzódott a leállósávba, hogy kicserélje a kereket. Amint ő ezzel foglalatoskodott, egy részeg sofőr letért az útról és elgázolta Freddie-t. Az ütközés olyannyira szétroncsolta a lábait, hogy térd fölött mindkét lábát amputálni kellett.

Amikor a szüleim bementek hozzá a korházba nem tudták mire számíthatnak Freddie részéről. Ilyen esetben a legtöbben teljesen elkeserednek és depresszióba zuhannak. Azonban amikor a szüleim meglátták Freddie-t, mosoly volt az arcán. Nem volt elkeseredett és nem is panaszkodott. Sőt még mindig örömteli volt. Az ágyon fekve, bekötözött lábcsonkjait az ég felé emelte és így szólt: „Még mindig tudom Istent dicsőíteni.” Ma már Freddie nem csak járni tud, hanem futni is tud a műlábaival. Ez a sorscsapás nem állította őt meg. Mindenfelé megy, hogy elmondja a történetét az embereknek. A hit és a bátorság hatalmas embere ő.

Ezt tanultam tőle: Semmi sem tudja lenyomni azt, aki mindenben Istent dicsőíti! Lehet, hogy téged is értek tragédiák és nagyon nehéz időkön mész keresztül. Azonban, ha Freddie-hez hasonlóan továbbra is felajánlod a dicséret áldozatát, akkor Isten a feljebb jutásod lépcsőjévé alakítja azt, amit a gonosz a botlás kövének szánt.

Lehet, hogy óriási akadályok vannak éppen az életedben, vagy hatalmas kihívások. De most nincs itt a csüggedés ideje. Nincs itt a panaszkodás ideje. Most jobban, mint valaha, el kell kezdened Istent dicsőíteni. Adj hálát Neki a jóságáért. Igen, Freddie elveszítette a lábát, de hálát adott Istennek, hogy az életét nem veszítette el. Lehet, hogy elveszítettél egy csatát, de adj hálát Istennek, hogy nem veszítetted el a háborút. Lehet, hogy most nagyon lent vagy, de adj hálát Istennek, hogy ki fogsz jönni és felül fogsz emelkedni! Lehet, hogy csődöt mondott a terved, de adj hálát Istennek, hogy Neki van egy jobb terve!

Ne rekedj meg ott, ahol éppen vagy. Állj a sarkadra és nyisd a szádat a dicséretre. Amikor Istent dicsőíted a bilincsek leoldódnak, új ajtók nyílnak, angyalok kezdenek el munkálkodni. Amikor Istent dicsőíted győzelem vár! Tarts ki a dicséretben, a hitben, a reményben, és hitben lépj előre, azzal a bizonyossággal a szívedben, hogy Isten nagyszerű dolgokat tartogat a számodra!

Joel Osteen

 

Máté Péter - Hogyha én lennék a fény

Máté evangélium 4. fejezet: A kísértő feletti győzelem kulcsa: az írott ige ismerete. (revideált)

Mát. 4,1 Akkor Jézus viteték a Szellemtől [elvezette a Szellem] a pusztába [a sivatagba, egy magányos, elhagyatott helyre], hogy megkísértessék^* az ördögtől^**

*Megkísért: (peiradzó): megpróbálja rávenni, (elcsábítsa) bűnre, vagyis céltévesztésre.

*Ördög (diabolos): vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló, hamis vádló, szanaszét-dobáló; sátán. A megkísértetés okáról így ír Isten Igéje: „Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz (testvéreihez), hogy könyörülő (és irgalmas) legyen és hív (vagyis hű) főpap az Isten előtt való dolgokban (szolgálatában), hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mert amennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek” (Zsid. 2,17-18)

Mert az embert már az Édenben megkísértette az ördög, és sikerült céltévesztésbe vinnie: „A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál (mezei állatnál), melyet az Úr Isten teremtett (és alkotott) vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek? És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk; De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek (azt meg se érintsétek), hogy meg ne haljatok.

És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg. Hanem tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból (tehát ha esztek belőle), megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek, mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek (Más fordítás: Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet), és kívánatos az a fa a bölcsességért (mert okossá tesz): szakaszt azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék. És (ekkor) megnyilatkozának mindkettőjüknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; ezért fügefalevelet aggatnak (és fűztek) azért össze, és körülkötőket (ágyékkötőket) csinálnak (azaz készítettek) maguknak” (1 Móz. 3,1-7)

Mát. 4,2 És mikor negyven nap és negyven éjjel böjtölt vala, végre [vagyis végül] megéhezék.

Mát. 4,3 És hozzámenvén a kísértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd [és parancsold meg], hogy e kövek változzanak kenyerekké^*

*A sátán Isten szavát kérdőjelezi meg, hogy elbizonytalanítsa Jézust. Ha valóban Isten Fia vagy, fordítsd a te isteni erődet a te saját szükségleteid kielégítésére. Pedig Isten így szólt: „És ímé [az égből szózat hallatszott] egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm [akiben kedvem telik; akiben én megengeszteltettem]” (Mát. 3,17)

Mát. 4,4 Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével kijelentéssel, Isten élőbeszédével], amely Istennek szájából származik^*

*Itt az Úr Jézus arra tanít, hogy az ördög próbálkozásait – kísértését – csak Isten élő beszédével lehet visszaverni: „… az ember nemcsak kenyérrel él, hanem mindazzal él az ember, ami az Úrnak szájából származik” (5 Móz. 8,3)

„Mert az Istennek beszéde (igéje) élő és ható (élő energia), és élesebb minden kétélű fegyvernél (kardnál), és elhat a szívnek és léleknek (életnek és szellemnek), az ízeknek (és az ízületeknek) és a velőknek megoszlásáig (szétválásáig), és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait (és szándékait)” (Zsid. 4,12)

Maga az Úr kijelentette, hogy: „Nem olyan-e az én igém, mint a tűz? Azt mondja az Úr, (vagy) mint a sziklazúzó pöröly?” (Jer. 23,29)

Az apostol is arra tanít, hogy győzni csak Isten Igéjével lehet, ezért: „Öltözzétek föl (öltsétek magatokra) az Isten minden fegyver(zet)ét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával (és mesterkedéseivel) szemben. Mert nem vér és (hús)test ellen van nékünk tusakodásunk (vagyis harcunk), hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok (az erők és hatalmak) ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen (és a sötétség világának urai), a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak. Annakokáért (és éppen ezért) vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén (és leküzdve) megállhassatok. Az üdvösség sisakját is fölvegyétek, és a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde” (Eféz. 6,11-13.17).

Mát. 4,5 Ekkor vivé Őt az ördög [a sátán, vádló, rágalmazó, félrevezető, és ellenség] a szent városba [Jeruzsálembe], és odahelyezi a templom tetejére [a templom párkányára,és a templom ormára) állította].

Mát. 4,6 És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen [és a tenyerükön] hordoznak [hogy megőrizzenek] téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe^*

*A kísértő Isten Igéjét idézi, de kihagyja az ígéret teljesedésének feltételét: „Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá (és ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak), Nem illet (nem érhet) téged a veszedelem (a baj), és csapás nem közelget (nem is férhet) a sátorodhoz. Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged (és vigyázzanak rád) minden utadban. Kézen hordoznak (és kézen fogva vezetnek) téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe” (Zsolt. 91,9-12).

Mát. 4,7 Monda néki Jézus: Viszont meg van írva [és megmondatott]: Ne kísértsd [ne tedd próbára] az Urat, a te Istenedet^*

*Az Úr Jézus is Igével válaszol, ezzel utalva a próba következményére is: „Meg ne kísértsétek az Urat, a ti Isteneteket, miképpen megkísértettétek (illetve próbára tettétek) Masszában (jelentése: próbatétel, teher, súly)” (5 Móz. 6,16)

Itt zúgolódtak Izráel fiai, és Mózes és Áron sem azt tette, amit kellett: „És nevezé annak a helynek nevét Masszának és Méribának (jelentése: elégedetlenség, ellenszegülés), Izráel fiainak versengéséért (és perlekedése miatt), és mert (így) kísértették (így tették próbára) az Urat, mondván: Vajon köztünk van-e az Úr vagy nincsen?” (2 Móz. 17,7)

És a következmény: „Akkor ezt mondta az ÚR Mózesnek és Áronnak: Mivel nem hittetek bennem, és nem tartottatok szentnek Izráel fiai előtt, nem vezethetitek be ezt a gyülekezetet arra a földre, amelyet nekik adok” (4 Móz. 20,12)

Mát. 4,8 Ismét [és végül] vivé Őt az ördög [a vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló; a Sátán] egy igen [egy rendkívül] magas hegyre, és megmutatá néki [és felvonultatta szeme előtt] a világ [a világegyetem, a teremtett világ] minden országát [minden királyságát, és birodalmát] és azok dicsőségét [és gazdagságát]^*

*A sátán nem tudta, hogy azt kísérti, és akarja céltévesztésbe vinni, aki maga a CÉL, és aki így figyelmezteti az Övéit: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a (hús)test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet(tel való)  kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. És (pedig) a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17)

 „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében (az ő életében) kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért (az életéért)?” (Mát. 16,26)

Mát. 4,9 És monda néki: Mindezeket [mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét] néked adom [mert nékem adatott, és annak adom, akinek akarom], ha leborulva imádsz engem [akkor mindez a tied lesz].

Mát. 4,10 Ekkor [elutasította, és] monda néki Jézus: Eredj el^* sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj [Neki adj Isten(nek járó) tiszteletet] ^**

*Eredj el: (hüpagó): távozz tőlem; el innen! Hátam mögé, (vagyis: ne álljon előtte, ne legyen a társaságában)

**Az Úr Jézus most is, – mint a kísértő minden próbálkozására – az írott Igével válaszol, példát adva nekünk, és ez egyben figyelmeztetés is arra, hogy az írott Ige ismerete feltétele győzelmünknek: „Féljed az Urat, a te Istenedet, Őnéki szolgálj, és az ő nevére esküdjél” (5 Móz. 6,13)

Mát. 4,11 Ekkor elhagyá [otthagyta] őt az ördög [(a vádló, rágalmazó, félrevezető, ellenség, a sátán]. És ímé angyalok jövének hozzá és szolgálnak vala néki^*

*A Márk írása szerinti Evangélium röviden így számol be a kísértés történetről: „És ott volt [és kin is maradt] a pusztában [a sivatagban, a sivár, elhagy(at)ott, magányos, pusztaságban]. Negyven napig kísértetve  a sátántól [aki megpróbálta elcsábítani céltévesztésre], és a vadállatokkal [veszélyes, dühös, vadállat; szörnyeteg, fenevad; bestia, a sátánnal] vala együtt. És az angyalok szolgálnak vala néki” (Márk. 1,13)

Az Úr Jézus megkísértetett, de nem bukott el, ezért bátorít így az apostol: „Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt (a céltévesztést). Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk” (Zsid. 4,15-16)

Jakab apostol pedig gyakorlati útmutatást ad a győzelemhez: „Engedelmeskedjetek azért az Istennek; (de) álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek” (Jak. 4,7)

Mát. 4,12 Mikor pedig meghallotta Jézus, hogy János börtönbe vettetett [hogy kiszolgáltatták, és fogságra vitetett], visszatért [és visszavonult; félrevonult] Galileába [jelentése: a pogányok körzete]^*

*Lukács röviden így számol be erről: „Mikor pedig Heródes, a negyedes fejedelem, megfeddetett (vagyis megintetett) őtőle Heródiásért, az ő testvérének, Filepnek feleségéért és mindama gonoszságokért (és minden gonosz tettéért), amiket Heródes cselekedett, Ez még azzal tetézte mindezeket, hogy Jánost tömlöcbe vetteté (tömlöcbe csukatta)” (Luk. 3,19-20)

Bemerítő János idézte Isten Igéjét, amely kimondja, hogy: „A te fiútestvéred feleségének szemérmét fel ne fedd; a te fiútestvérednek szemérme az. Ha pedig elveszi valaki az ő fiútestvérének feleségét: vérfertőzés az; az ő fiútestvérének szemérmét fedte fel; magtalanok (vagyis gyermektelenek) legyenek” (3 Móz. 18,16; 20,21)

 Erről így számol be Máté: „Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén (bilincsbe verette), tömlöcbe (azaz börtönbe) vettette vala Heródiásért (Heródiás kedvéért), az ő testvérének, Fülöpnek feleségéért. Mert (ugyanis) ezt mondja vala néki János: Nem szabad néked ővele (együtt) élned. (Heródes szerette volna megöletni) de mikor meg akarta öletni, félt a sokaságtól, mert mint egy prófétát úgy tartják vala őt. Hanem mikor a Heródes születése napját ünnepelék, táncolt a Heródiás leánya ő előttük (a társaság előtt), és megtetszék Heródesnek; Azért esküvéssel fogadá, hogy amit (és bármit) kér, megadja néki.

A leány pedig, anyja rábeszélésére (és unszolásának engedve), monda: Add ide nékem egy tálban a Bemerítő János fejét. És megszomorodék (és elkomorodott) a király, de esküjéért és a vendégek miatt parancsolá, hogy (teljesítsék kérését és) adják oda. És elküldvén (embereit), fejét véteté Jánosnak a tömlöcben. És előhozzák az ő fejét egy tálban, és adák a leánynak; az pedig vivé az ő anyjának. És előjövén az ő tanítványai, elvivék a (holt)testet, és eltemették azt; és elmenvén, megjelenték (és hírül adták ezt) Jézusnak” (Mát. 14,3-12)

Márk is bizonyságot tesz a történtekről, újabb részletekkel kiegészítve azt: „Mert maga Heródes fogatta el és (bilincseltette meg és) vettette vala börtönbe Jánost, Heródiás miatt, Fülöpnek, az ő testvérének felesége miatt, mivelhogy azt vette vala feleségül. Mert János (erre) azt mondá Heródesnek: Nem szabad néked a testvéred feleségével (együtt) élned. Heródiás pedig (ezért megharagudott rá és) ólálkodik vala utána, és meg akarja vala őt ölni; de nem tehette.

Mert Heródes fél vala Jánostól, igaz és szent embernek ismervén őt, (ezért védelmébe vette) és oltalmazá őt; és (bár hallgatva őt, gyakran zavarba jött, de) ráhallgatván, sok dologban követi, és örömest (és szívesen) hallgatja vala őt. De egy alkalmatos nap jöttével (amikor végül is eljött a kedvező alkalom), mikor Heródes a maga születése ünnepén nagyjainak (és főembereinek), vezéreinek és Galilea előkelő embereinek lakomát adott.

 És ennek a Heródiásnak a leánya beméne és táncolt, és megtetszék Heródesnek és a vendégeknek, monda a király a leánynak: Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom néked. És megesküvék néki, hogy: Bármit kérsz tőlem, megadom néked, még ha országom felét is. Az (a leány) pedig kimenvén, monda az ő anyjának: Mit kérjek? Ez pedig mondja: A Bemerítő János fejét. És a királyhoz nagy sietve azonnal bemenvén, kéré őt mondván: Akarom, hogy mindjárt add ide nékem a Bemerítő János fejét egy tálban.

A király pedig, noha igen megszomorodék, esküje és a vendégek miatt nem akará őt elutasítani. És azonnal hóhért küldvén a király, megparancsolá, hogy hozzák el annak (vagyis Jánosnak) fejét. Ez pedig elmenvén, fejét vevé annak a börtönben, és előhozá a fejét egy tálban és adá a leánynak; a leány pedig az anyjának adá azt. A tanítványai pedig, amikor ezt meghallották vala, eljövének, és elvivék a (holt)testét, és sírba tevék (sírba helyezték)” (Márk. 6,17-29)

Ezután pedig az Úr Jézus folytatta az Evangélium hirdetését: „Minekutána pedig János tömlöcbe (vagyis fogságba) vettetett, elméne Jézus Galileába, prédikálván (és így hirdette) az Isten országának evangéliumát, És mondván: Bétölt az idő, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higgyetek az Evangéliumban” (Márk. 1,14-15)

Mát. 4,13 És odahagyva [és elhagyva] Názáretet, elméne és lakozék [és letelepedett] a tengerparti Kapernaumban [jelentése: vigasztalás faluja, Vigaszfalva], a Zebulon [jelentése: lakás, lakóhely, magasságos] és Nafthali [jelentése: harcok, küzdve, harcolva] határain [ezek vidékére költözött];

Mát. 4,14 Hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás próféta mondott, így szólván:

Mát. 4,15 Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé [a tenger menti út], a Jordánon túl [a túlsó parton], a pogányok [a nemzetek] Galileája [jelentése: csekély, alacsony, megvetett, pogányok körzete],

Mát. 4,16 A nép, amely sötétségben^* ül vala, láta nagy világosságot [nagy fényt], és akik a halálnak földében [és országában] és árnyékában ülnek [és laknak] vala, azoknak világosság támada. [fény virradt rájuk; (Más fordítás: a sötétségben lakó nép nagy fényt látott, s a halál országában és árnyékában lakók felett fény ragyogott fel!)]^**

*Sötétség (szkotosz): 1) sötétség, homályosság; 2) vakság; 3) szédülés; 4) tudatlanság; titokzatosság; gyűjtőfogalma mindannak, ami démoni.

*És beteljesült az Ézsaiás prófétán keresztül hangzó ígéret: „De nem lesz (nem marad) mindig sötét(ség) ott, ahol most szorongatás (és elnyomás) van. Először megalázta Zebulon (A név jelentése: Ő a megadott menyasszonyi váltságdíj) és Nafthali (jelentése: harcok, küzdve, harcolva) földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját (a tenger felé vivő utat), a Jordán túlsó partját (a Jordánon túli részt) és a pogányok határát (és a pogányok területét). A nép, amely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény (és világosság) ragyog fel fölöttük! (Ésa. 9,1-2)

Az Evangélium kijelentése a megjelent világosságról: „Kezdetben [már] vala az Ige és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. Ő kezdetben az Istennél vala. Őbenne vala az (örök)élet, és az (örök)élet vala az emberek világossága [és fénye]. És a világosság [a fény] a sötétségben fénylik [világít; felragyog;  tündöklik], de a sötétség nem fogadta be azt. [nem fogta fel; nem ismerte meg; fel nem tartóztatta; nem tudta megragadni, hatalmába keríteni, elfoglalni; fogva tartani. Itt: A sötétség nem tudott erőszakkal úrrá lenni a világosság fölött]” (Ján. 1,1-2.4-5)

Mert: „Az igazi világosság eljött volt már a világba (Az Ige volt az igazi világosság), amely megvilágosít minden (e világra jövő) embert (ő jött el a világba). A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt” (Ján. 1,9-10)

Dávid megvallása Istennek: „Mert nálad van az (örök)életnek forrása; a te világosságod (a Te fényed) által látunk világosságot” (Zsolt. 36,10)  

„Mert te gyújtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet (Más fordítás: Mert te gyújtasz nekem mécsest Uram, fénysugarat ad nekem Istenem a sötétségben)” (Zsolt. 18,29)

Mert:  „Az igazakra (becsületesekre) világosság fénylik (és ragyog) a sötétben (is): attól aki irgalmas, kegyelmes és igaz” (Zsolt. 112,4)

 És: „Világosság támad fel (és fényözön árad) az igazra, és az egyenes (a tiszta) szívűekre öröm” (Zsolt. 97.11

Mát. 4,17 Ettől fogva kezde Jézus prédikálni [hirdetni], és ezt mondani: Térjetek meg [térjetek új felismerésre; változtassátok meg gondolkozás(mód)otokat], mert elközelgetett a mennyeknek országa. [a mennyek királysága, az Egek Istenének királyi uralma]^*

*A pusztai kísértés után: „Jézus pedig megtére a Szellemnek erejével Galileába: és híre méne néki az egész környéken. És ő tanít azoknak zsinagógáiban, dicsőíttetvén mindenektől” (Luk. 4,14-15)

És folytatja a Bemerítő János által hirdetett üzenetet, aki: „… ezt mondja [és így prédikált; ezt hirdette] vala: Térjetek meg [térjetek új felismerésre, változtassátok meg gondolkozásmódotokat; térjetek, forduljatok vissza Isten felé] mert elközelített a mennyeknek országa [királysága, uralma]” (Mát. 3,2)

A tanítványoknak is ezt parancsolja az Úr Jézus: „Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván (és hirdessétek): Elközelített a mennyeknek országa. Betegeket gyógyítsatok, poklosokat (leprásokat) tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek (Ingyen kaptátok), ingyen adjátok” (Mát. 10,7-8)

Mát. 4,18 Mikor pedig a galileai tenger mellett [a galileai tó partján] jár [és járt-kelt]  vala Jézus, láta két testvért, Simont, akit Péternek neveznek, és Andrást az ő testvérét, amint a tengerbe (kör)hálót vetnek [körhálót dobtak] vala; mert halászok valának.

Mát. 4,19 És monda nékik: [gyertek] Kövessetek engem [jöjjetek utánam], és azt művelem, hogy embereket halásszatok. [és emberek halászává teszlek benneteket]

Mát. 4,20 Azok pedig azonnal [azon nyomban; tüstént] otthagyván a hálókat, követék őt. [és csatlakoztak hozzá].

Mát. 4,21 És onnan tovább menve [és útját folytatva], láta [vagyis megpillantott; és észrevett] más két testvért, Jakabot a Zebedeus fiát, és Jánost amannak testvérét, amint a hajóban [a bárkában] atyjukkal Zebedeussal a hálóikat kötözgetik [javították; rendezték; foltozták; szedték rendbe] vala; és hívá őket.

Mát. 4,22 Azok pedig azonnal [rögtön; mindjárt; tüstént] otthagyván a hajót [a bárkát] és atyjukat, követék őt. [és a nyomába szegődtek; és csatlakoztak Hozzá]^*

*A János írása szerinti Evangélium bemutatja az előzményeket: a leendő tanítványok először hallottak Jézusról: „Másnap ismét ott állt János két tanítványával együtt, és rátekintve Jézusra, aki arra járt, így szólt: „íme, az Isten Báránya!” Meghallotta a két tanítvány, hogy ő ezt mondta, és követték Jézust. Jézus megfordult, és amikor meglátta, hogy követik őt, megszólította őket: „Mit kerestek?” Ők pedig ezt válaszolták: „Rabbi - ami azt jelenti: Mester -, hol van a lakásod?” Ő így szólt: „Jöjjetek, és meglátjátok.” Elmentek tehát, meglátták, hol lakik, és nála maradtak azon a napon; körülbelül délután négy óra volt ekkor. A kettő közül, akik ezt hallották Jánostól és követték őt, András, Simon Péter testvére volt az egyik. Ő mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, ezt mondta neki: „Megtaláltuk a Messiást” - (ami azt jelenti: Felkent). Odavitte Jézushoz, aki rátekintve így szólt: „Te Simon vagy, Jóna fia: téged Kéfásnak fognak hívni” - (ami azt jelenti: Kőszikla)” (Jn. 1,35-42)

A Lukács írása szerinti Evangélium további részleteket közöl a tanítványok elhívásáról: „És lőn, hogy mikor a sokaság hozzá tódult, hogy hallgassa az Isten beszédét, ő a Genezáret tavánál áll vala; És láta két hajót állani a vízen: a halászok pedig, miután azokból kiszállottak, mossák vala az ő hálóikat. És ő bemenvén az egyik hajóba, amely a Simoné vala, kéré őt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtől: és mikor leült, a hajóból tanítá a sokaságot.

 Mikor pedig megszűnt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra. És felelvén Simon, monda néki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit: mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót. És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát kerítik be; szakadoz vala pedig az ő hálójuk. Intenek azért társaiknak, akik a másik hajóban valának, hogy jöjjenek és segítsenek nékik. És eljövén, megtölték mind a két hajót, annyira, hogy csaknem elsüllyednek.

 Látván pedig ezt Simon Péter, Jézusnak lábai elé esék, mondván: Eredj el én tőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram! Mert félelem fogta körül őt és mindazokat, akik Ővele valának, a halfogás miatt, amelyet fogtak; Hasonlóképen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, akik Simonnak társai valának. És monda Simonnak Jézus: Ne félj; mostantól fogva emberhalász leszel. És a hajókat a szárazra vonván, elhagyták mindenüket és követék őt” (Luk. 5,1-11)

Márk rövid híradása így hangzik: „Mikor pedig Galilea tengere mellett [Galileai-tó partján] járt, látá Simont és Andrást, annak testvérét, amint a tengerbe [a vízbe] (kör)hálót vetének [azaz kerítőhálót dobtak]; mert halászok valának. És monda nékik [és így szólította meg őket] Jézus: [gyertek] Kövessetek engem, és én azt művelem [azt cselekszem], hogy embereket halásszatok [és emberhalászokká teszlek benneteket]. És azonnal [rögtön; tüstént] elhagyván az ő (kerítő)hálóikat, követék őt [és csatlakoztak hozzá]” (Márk. 1,16-18)

A próféciák beteljesülése ezzel elkezdődött: „Ímé én sok halász után küldök (sok halászt hívatok), ezt mondja az Úr, hogy halászszák ki őket; az után pedig elküldök sok vadász után, hogy vadászszák ki őket minden hegyből, minden halomból és a sziklák hasadékaiból is. Oh, Uram, én erősségem (erőm), én bástyám (mentsváram) és én menedékem a nyomorúság idején! Hozzád jőnek majd a nemzetek a föld határairól (legszéléről is), és ezt mondják: Bizony hamis isteneket bírtak a mi atyáink és hiábavalókat, mert nincs köztük segíteni tudó (egyik sem ér semmit)” (Jer. 16,16.19)

Ezékiel már prófétált az „emberhalászok”- ról. Az Úr megmutatta Ezékielnek az Új templomot: „Azután visszavitt engem a templom bejáratához. Ott víz fakadt a templom küszöbe alól kelet felől, mert a templom keletre néz. A víz a templom déli oldala mellől, az oltártól délre folyt tovább.

 És mondá nékem: Ez a víz a keleti tájékra foly ki, és a lapácra megyen alá, és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad, és meggyógyul a víz. És lészen, hogy minden élő állat, amely nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog; és a halaknak nagy bőségük lészen, mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement. És lészen, hogy halászok állanak rajta Éngeditől (vadkecskék forrása /pogányok/) Énegláimig (a két borjú forrása /Izráel/): varsák kivető helye lészen; nemük szerint lesznek benne a halak, mint a nagy tenger halai, nagy bőséggel” (Ez. 47,1.8-10)

Mát. 4,23 És bejárá Jézus az egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és hirdetve az Isten [a mennyek] országának evangéliumát [a királyság örömhírét], és gyógyítva [orvosolt] a nép között minden betegséget^* és minden erőtlenséget^** [és fogyatékosságot; bajt; gyengeséget]

*Betegség (noszosz): - betegség, kór, fogyatékosság, rosszullét, krónikus jellegű fizikai rendellenesség az emberi szervezetben. Ártalom, baj, csapás, panasz; gyötrő, kínos betegségek.

*Erőtlenség (malakia): - erőtlenség, nagyfokú gyengeség, bágyadtság; szó szerint: lágyság; puhaság csüggedés, kedvetlenség, bátortalanság, ernyedtség.

Mát. 4,24 És elterjede az ő híre egész Siriában: és hozzávivék mindazokat, akik rosszul [szerencsétlenül, nyomorúságosan] valának [minden szenvedőt]. A különféle betegségekben [súlyos nyavalyákban] és kínokban [gyötrelmekben] sínylődőket [akiket különféle betegségek és bajok gyötörtek; a fájdalmas bajokban szenvedőket], ördöngösöket [ördögtől (démonoktól) megszállottakat; démonizáltakat, epilepsziásokat], holdkórosokat és gutaütötteket [bénákat; és inaszakadtakat]; és meggyógyítja vala őket.

Mát. 4,25 És nagy sokaság [nagy sereg, egy egész tömeg] követé őt [és szegődött nyomába; csatlakozott hozzá; és csapatostul kísérték] Galileából és a Tízvárosból [Dekapoliszból] és Jeruzsálemből és Júdeából és a Jordánon túlról [való tartományokból]^*

*Mert az Úr Jézus nem csak szavakkal hirdette Isten országát, hanem bemutatta, hogy ez mit jelent az emberek életében: „És körüljárja (bejárta) vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten (a mennyek) országának evangéliumát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtlenséget a nép között” (Mát. 9,35)

„És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magukkal sántákat (bénákat), vakokat, némákat, csonkákat (nyomorékokat) és sok egyebeket (és sok más beteget), és odahelyezték (oda tették) őket a Jézus lábai elé; és (Ő) meggyógyítá őket” (Mát. 15,30)

Az emberek pedig – hallva és látva a csodákat – özönlöttek Hozzá: „Az est beálltával pedig vivének hozzá sok ördöngőst (megszállottat), és egy szóval kiűzé a tisztátalan szellemeket, és meggyógyít vala minden beteget; Hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás próféta mondott, így szólván: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta a mi betegségünket” (Mát. 8,16-17)

 „És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és megszáná őket, és azoknak betegeit meggyógyítá” (Mát. 14,14)

Így prófétált erről Ézsaiás: „Utált és (megvetett volt), az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! Mint aki elől orcánkat elrejtjük (és eltakartuk arcunkat előle), utált (megvetett) volt; és nem gondoltunk (nem törődtünk) vele. Pedig (a mi) betegséginket ő viselte, és (a mi) fájdalmainkat (és gyötrelmeinket) hordozá (cipelte), és mi azt hittük (azt gondoltuk), hogy ostoroztatik, verettetik (hogy Isten csapása sújtotta) és kínoztatik Istentől! És ő megsebesíttetett bűneinkért (és törvénytelenségünk, törvényszegéseink miatt kapott sebeket), megrontatott (és összetörték) a mi vétkeinkért (a mi céltévesztésünkért), békességünknek büntetése rajta van (és Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen), és az ő sebeivel (az ő sebei árán) gyógyulánk meg (és tett éppé).

Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk (és mindenki a maga útját járta); de az Úr mindnyájunk vétkét (céltévesztését) ő reá veté (őt sújtotta mindnyájunk bűnéért azaz: céltévesztéséért). Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre (vágóhídra) vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírók előtt (és mely némán tűri, hogy nyírják); és száját nem nyitotta meg!” (Ésa. 53,3-8)

Az Úr Jézus a tanítványainak azt is kijelenti, hogy ez az evangélium lesz a jele annak, hogy befejeződött ez a világkorszak: „És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég (Mát. 24,14)

Márk írása szerinti Evangélium bizonyságtétele így hangzik: „És (Jézus) prédikál vala [hirdette az igét] azoknak zsinagógáiban, egész Galileában, és ördögöket [démonokat] űz [kihaj(í)t; kidob] vala” (Márk. 1,39)

„És megmondá tanítványainak, hogy egy kis hajót tartsanak néki készen, a sokaság miatt, hogy ne szorongassák őt (ne tolongjanak körülötte). Mert sokakat (sok embert) meggyógyított, úgy hogy akiknek valami bajuk volt, reá rohanának, hogy illethessék (hogy megérinthessék) őt. A tisztátalan szellemek is, mikor meglátták vala őt, leborulának előtte, és (így) kiáltanak, mondván: Te vagy az Istennek a Fia. Ő pedig erősen fenyegeti vala őket (és Ő ezt erélyesen megtiltotta nekik), hogy őt ki ne jelentsék (és nehogy felfedjék kilétét)” (Márk. 3,9-12)

 „És (némelyek) azt az egész környéket befutván, kezdék a betegeket a nyoszolyákon ide-oda hordozni, amerre hallják vala, hogy ő ott van (ahol hallomásuk szerint éppen tartózkodott). És ahová bemegy vala a falvakba vagy városokba, vagy majorokba (vagy településekre), a betegeket letevék a piacokon (a tereken), és kérik vala őt, hogy legalább a ruhája szegélyét illethessék (és érinthessék). És valahányan csak illeték (és akik csak megérintették meg is), gyógyulnak” (Márk. 6,55-56)

„Jézus pedig elméne (elvonult) tanítványaival a tenger mellé; és nagy sokaság követé őt Galileából és Júdeából, És Jeruzsálemből és Idumeából és a Jordánon túlról; és a Tirus és a Sidon környékiek is, amikor hallották, hogy miket mivel vala (milyen nagy dolgokat visz véghez), nagy sokasággal jövének ő hozzá” (Márk. 3,7-8)

Kivéve azokat, akik „ismerik” az Írásokat: „Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebub van vele (illetve benne), és: Az ördögök fejedelme által (az ő segítségével) űzi ki az ördögöket” (Márk. 3,22)

Lukács is erről az Evangéliumról tesz bizonyságot: „Sokakból (sok emberből) pedig ördögök is mentek ki, kiáltozván és mondván: Te vagy ama Krisztus, az Isten Fia! De ő megdorgálván (rájuk parancsolt), nem engedi őket szólani (és beszélni), mivelhogy tudták, hogy ő a Krisztus” (Luk. 4,41)

 „És alámenvén ővelük (vagyis a tanítványaival), megálla a síkságon (egy sík helyen), és (vele együtt) az ő tanítványainak serege (nagy sokasága) és a népnek nagy sokasága (nagy néptömeg) egész Júdeából és Jeruzsálemből és Tírusnak és Sídonnak tengermelléki határából, akik jöttek, hogy hallgassák őt és meggyógyíttassanak betegségeikből. És akik tisztátalan szellemektől gyötrettek, meggyógyulnak. És az egész sokaság igyekezik vala őt illetni (és megérinteni): mert erő származék (erő áradt ki) belőle, és mindeneket meggyógyíta” (Luk. 6,17-19)

Erről tesz bizonyságot az apostol is: „A názáreti Jézust felkente az Isten Szent Szellemmel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek, mert az Isten volt vele” (Csel. 10,38)

És az Úr Jézus beteljesítette Ézsaiás próféciáját a Messiás (a Felkent) küldetéséről: „Az Úr Isten Szelleme van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak. Elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást (és szabadon bocsátást). Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvigasztaljak minden gyászolót. Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt szellem helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére!”(Ésa. 61,1-3)

Eljött a nap

Krisztusban

„Nincs zsidó, se, görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő: mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” (gal. 3,28)

Teréz anya: A cselekedet

Ne feledd! Én megtehetek valamit, amit te nem tehetsz meg. Te is tehetsz valamit, amit én nem. De azt mindkettőnknek meg kell tennie.

Az egér és az egérfogó

Az egér egy lyukból nézi a parasztot és a parasztasszonyt, amint egy csomagot bont fel. Elszörnyülködve látja, hogy egérfogó van benne.

Kiszalad az udvarra, és kiabál:

"Egérfogó, egérfogó"!

A tyúk ránéz, és azt mondja:

- Tudom, hogy nagyon félsz, de nekem nincs mitől félnem.

Az egér a disznóhoz szalad. A disznó röfög egy kicsit, és azt mondja:

- Sajnálom, ez rám nem vonatkozik, de imádkozni fogok érted.

Az egér a tehénhez menekül. A tehén elbőgi magát:

- Egérke, sajnálom, de nem az én bőrömről van szó!

Az egér lehajtott fejjel tér haza. Még azon az éjszakán a házban nagy zajjal lecsapódott az egérfogó. A parasztasszony sietett megnézni, mit fogott az egérfogó. A sötétben nem vette észre, hogy mérges kígyó esett a csapdába, és az állat megmarta a lábát. A paraszt bevitte a kórházba a feleségét. Nemsokára hazaengedték, de még mindig lázas volt.

A paraszt tyúkot vágott és erőlevest készített az asszonynak, de szenvedése nem múlt el. Jöttek a barátok, egész nap ápolták, gondoskodtak róla. A paraszt disznót vágott, hogy legyen mit enni, de semmi sem segített. Az asszony meghalt. A temetésre sokan eljöttek. A paraszt tehenet vágott, hogy legyen elég ennivaló a halotti toron. Az egér szomorúan nézte végig a halotti tort.

Ha megtudod, hogy valakinek problémája van, és azt gondolod, hogy ez téged nem érint - gondolkodj el. Mindannyian ugyanazon az úton haladunk, amelynek neve: ÉLET. Minden ember és minden esemény az élet képzeletbeli szőttesének egy-egy fonala...

http://keresztenyszepsegportal.hu/index.php?option=com_k2&view=item&id=422:az-eg%C3%A9r-%C3%A9s-az-eg%C3%A9rfog%C3%B3&Itemid=183

Bob Gass: Változás és növekedés

„Erőről erőre jutnak…” (Zsoltárok 84:8 Károli)

Egy régi képregényben Charlie Brown azt kérdezi barátjától, Linustól: „Mit tennél, ha úgy éreznéd, hogy senki sem szeret?”

 Linus így válaszol: „Megvizsgálnám, miben kellene fejlődnöm”.

Mire Charlie: „Utálom ezt a választ!”

 Három oka van annak, amiért utáljuk ezt a választ, és szeretnénk az életet olyannak megőrizni, amilyen most:

1) Ha mindenünket rá kellett áldozni arra, hogy eljussunk oda, ahol most vagyunk, nem örülünk annak, ha azt halljuk: „Indulj tovább!”.

2) Szokásaink formálnak minket. Kialakítunk szokásokat, aztán a szokásaink alakítanak minket.

3) A változás miatt bizonytalannak érezzük magunkat; mélyen belül attól félünk, hogy túl sokba kerülne nekünk.

A Mount Everest csúcsának közelében van egy emléktábla, amin ez olvasható: „Mászás közben halt meg”. (Milyen nagyszerű, ha valakire így emlékeznek!)

 A növekedés olyan, mint a hegymászás. Ha növekedni akarsz, nem szabad megállnod útközben: „Az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, mely egyre világosabb lesz délig” (Példabeszédek 4:18).

Hogyan növekedünk, hogyan változunk? „Erőről erőre” jutva.

Dr. Howard Hendricks teszi fel a lélek mélyét kutató kérdést tanítóknak Teaching to Change Lives [Az élet-változtatás tanítása] című könyvében:

 „Miben változtál mostanában?

Mondjuk az elmúlt héten? Vagy a múlt hónapban?

 Tudnál egészen konkrétan fogalmazni? Vagy a válaszod mindig homályos lesz?

Azt mondod, igen, növekedtél. Rendben – de miben? »Nos« – feleled – »mindenféle dolgokban«.

Nagyszerű! Nevezz meg egyet!

 Hatékonyan tanítani csak az tud, aki maga is megváltozott. Ha többé már nem változol, többé nem tudsz vezetni sem.”

Kérd ma Istent arra, hogy mutasson rá azokra a területekre, amelyekben változnod és növekedned kell!

 Naplózva

Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.

2012. Január 12. - 12:40:29Válasz #309

 ermaha

Hős tag

Hozzászólások: 2565

Ország:

Utoljára itt járt:2012. Február 15. - 20:21:55

magyar (lejátszási lista)

A mindenkorban élő tanítványihoz így szól az Úr

„Ti vagytok a világ világossága [a kozmosz fénye;mert ti vagytok a világ számára a fény]. Nem rejtethetik el [nem lehet eltitkolni, titokban tartani] a hegyen épített [a hegyen fekvő, és ott elhelyezett] város(t)” (Mát. 5,14)

Spurgeon: Az öngyilkosság

Aki nem eszik és azért hal éhen, éppúgy öngyilkosságot követ el, mint az, aki golyót röpít a fejébe. Aki Krisztust elutasítja, éppúgy elkárhozik, mint az, aki testestől-lelkestől az ördögnek szolgál.

Hőmérők és hőfokszabályzók

Tudod-e, mi a különbség a hőmérő és a hőfokszabályzó (termosztát) között?

A hőmérő egyszerűen megmutatja, mennyi a hőmérséklet egy adott helyen. Ha hőmérőnk 20°C-ot mutat, és olyan helyiségbe visszük, ahol 25°C a hőmérséklet, a hőmérő kijelzője megváltozik, és a szoba hőmérsékletét fogja mutatni. Nem telik bele sok idő, és 25°C-ot mutat. Mindig igazodik a környezethez.

A termosztát viszont beállítja a szoba hőmérsékletét. Ha a termosztátot 20°C-ra állítottuk be, és a szoba hőmérséklete 25°C, a szoba hőmérséklete változni fog, és ahhoz igazodik, amit a hőfokszabályozó mutat. A szoba 20°C-os lesz.

Vagy termosztátként, vagy hőmérőként éled az életedet. Hagyhatod, hogy magával sodorjon a tömeg, vagy pedig megváltoztathatod a tömeget. Vagy te befolyásolsz másokat, vagy ők befolyásolnak téged.

Jézus arra hív bennünket, hogy termosztátok legyünk. A bibliai időkben természetesen nem voltak termosztátok. Jézus a „só" és a „világosság" kifejezéseket használta, hogy megértesse velünk: a változás ügynökeinek kell lennünk. (Lásd Mt 5,13-16.)

http://velunkazisten.hu/content/small_story/Homerok_es_hofokszabalyzok

Örök értéke van annak, amit értékesnek tartasz?

Azután ezt mondta nekik (Jézus): "Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyon tartja meg." (Lk 12,15)

A betörő már a lakásban volt, amikor az asszony hazaért. Először nem vette észre, de érezte, hogy valami nincs rendjén. S akkor a férfi rárontott. A padlón verekedve a nő hátranyúlt, hogy találjon valamit, amivel megvédhetné magát. Megragadott egy ollót, ami egy kosárban feküdt egy halom papíros mellett. Az életét féltve, lesújtott az ollóval olyan erősen, ahogy csak tellett tőle, és megölte a férfit.

Azt gondolta: "Hű, ez aztán hatásos egy tévé jelenet."

Az ok, amiért mindezt elmeséltem az, amit az asszony mondott, mikor a rendőrség megérkezett. Igyekeztek rájönni, mit kereshetett a betörő, és az egyik detektív megkérdezte: "Van valami értékes a lakásában?"

Te mit válaszolnál? Ékszer? Plazma tévé? Az új számítógép? Pótolhatatlan családi ereklye?

Tudjátok mit mondott a nő, amikor megkérdezték tőle, hogy van-e valami érték az otthonában? "Igen, a kilencéves lányom."

Ahogy Rick pásztor is említette a héten, Isten azt akarja, hogy azokra a dolgokra összpontosítsunk, amelyeknek örök értékük van. Az embereknek az életedben örök értékük van. A birtokolt tárgyaknak nem.

Amint végiggondolod, hogy örök értékűek a családtagjaid és minden egyes barátod, megváltozik-e a kapcsolatod velük? És mi a helyzet a bosszantó szomszédokkal vagy az érzéketlen munkatársakkal? Tudva, hogy ők is örök értékek, meg fog változni a kapcsolatod velük?

(Daily Hope by Jon Walker, 2011.október 13)

  http://napiremeny.blog.hu/2011/10/20/orok_erteke_van_annak_amit_ertekesnek_tartasz          

magyar (lejátszási lista)

Az Úr Neve

„A mi segítségünk az Úr nevében van, aki az eget és a földet alkotta” (Zsolt. 124,8)

Morzsák az élet kenyeréből Összegyűjtötte: Vida Sándor

Az igazi hit sohasem megy kosár nélkül az áldások piacára.

A SÓ

Szerző: Guti Tünde

A só sereg sziporkázva szárítkozott a hatalmas, tágas teremben. Ahova csak nézett, mindenhol egyforma kristályok tündököltek. Csak úgy szikráztak a beszüremlő fényben, mint sok-sok apró, csiszolatlan gyémánt! De nem a csillogás a feladatuk! A lényeg az ízben van!

Épp, hogy megszáradtak, azonnal bevetésre vitték őket. Csipetekbe osztva vártak. Kényelmetlen, mondhatni rossz érzés volt két ujj közé morzsolódva szorongani a só kristályoknak. Mert bizony a feladat teljesítése előtt nagy a rájuk nehezedő nyomás.

Aztán az ijesztő zuhanás! Vége a tömörülésnek, vége a közösségnek! A szóródásban mindenki átérezte a magányosság gyötrelmét, s az egyre közeledő ismeretlen hely okozta nyugtalanságot…

Igen, már el is érték a munkaterepet. Feladat: oldódás, ízesítés. Egyik csipetnek túl hideg, a másiknak túl forró, a harmadiknak túl sűrű a közeg.

De az oldódásban feladták énjüket, elképzelésüket. Az általuk ízesített közeg MÁS LETT! A bevetés sikerrel járt!

Kedves sókristály testvérek! Ne féljetek a csipetté szorító atyai ujjaktól! Ne aggódjatok a bevetések miatt! A mi elhívásunk az oldódásról szól. Lényegünk az íz. Mennyei íz.

Milyen helyzetekben?

- türelmetlen, torzsalkodó emberek sorában a postán vagy az üzlet pénztáránál

- rosszindulatú szomszédok mellett a társasházban

- káromkodó, nemtörődöm, vagy sikerhajhász munkatársak közelében

- hazug, kétszínű, kacér iskolatársakkal egy intézményben

- gazdasági, politikai káoszban, válságban a saját országunkban.

Ha vállalod a só szerepet, VÁLTOZÁST HOZOL mások életébe, de TE SEM MARADSZ

TÖBBÉ UGYANAZ!

„Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.” Róma 8:19.

http://www.keresztenydalok.hu/tortenetek/olvasas/72

Oswald Chambers: KERESZTYÉN TÖKÉLETESSÉG

"Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék" (Fil 3,12).

Csapdába ejt, ha azt gondoljuk, hogy Isten tökéletes mintaképpé akar tenni és rajtunk megmutatni, mit tehet Ő. Istennek az a szándéka, hogy eggyé tegyen minket Önmagával. Egyes hívő mozgalmak hajlanak arra, hogy hangsúlyozzák: Isten a szentség példányait formálja ki belőlünk, aztán betesz múzeumába. Mihelyt így képzeled el a személyes szentséget, már nem Isten van életed középpontjában, hanem te, magad, az, hogy a te életed mit mutathat fel Istenből. "Nem lehet Isten akarata, hogy én beteg legyek." Ha Isten akarata volt, hogy a saját Fiát összetörje, miért ne törne össze téged is? Istennél nem számít, ha állhatatosan hozzá méred magad a szentség eszményéhez, hogy milyennek kellene lenned, hanem az számít, hogy élő kapcsolatban vagy-e Jézus Krisztussal és egészen Őrá bízod-e az életedet, akár egészséges vagy, akár beteg.

A keresztyén tökéletesség soha nem emberi tökéletesség, hanem az Istennel való olyan teljes egység, mely az élet jelentéktelen dolgaiban is megmutatkozik. Amikor engedelmeskedsz Jézus Krisztus hívásának, az első ami feltűnik neked, hogy milyen jelentéktelenek azok a dolgok, amiket tenned kell. A másik felfedezésed pedig az, hogy úgy látszik, más emberek zavartalanul boldog életet élnek. Az ilyen életekből arra következtethetsz, mintha Istenre nem is lenne szükség, emberi erővel és igyekezettel is elérhetjük azt a szintet, amit Isten kíván. Az elbukott világban ez sohasem lehetséges. Arra hívott el Isten, hogy vele tökéletes kapcsolatban éljek és másokban is azt a vágyat ébresszem, hogy vele járhassanak. Nem az a cél, hogy engem csodáljanak. Ha magamra gondolok, megakadályozom, hogy Isten használhasson. Isten nem arra törekszik, hogy tökéletes példánnyá tegyen engem az Ő kiállításán; hanem el szeretne vezetni oda, ahol Ő felhasználhat. Engedd, hogy azt tegye, ! amit jónak lát!

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers