Reménység, dicséret

„Én pedig szüntelen reménykedem, és szaporítom minden te dicséretedet.” Zsoltár 71:14.

Ezen a héten a 71. Zsoltár verseivel foglalkoztunk. Találtam egy református éneket, ami összefoglalja ennek a zsoltárnak üzenetét – egy kicsit más nyelven. Íme:

71. Tebenned bízom, én Istenem

Ne hagyj el engem agg koromban!

Bourgeois L., Genf, 1551

1. Tebenned bízom, én Istenem, Kérlek, oltalmazz meg, Gyalázattól ments meg, Hogy örök szégyenbe ne essem! A te nagy jóvoltodból Tarts meg minden gonosztól!

2. Hajtsd hozzám füled, tarts meg engem, Nyújtsad segítséged, Amint megígérted, Hogy segítségül léssz énnékem; Légy azért én kősziklám És én erős kőváram!

3. Ments ki a hamisnak kezéből, És annak markából, Aki él csalárdul; Oltalmazz meg a kegyetlentől! Benned bíztam, Uramba, Gyermekségemtől fogva.

4. Hogy származám anyám méhéből, Legottan énnékem Valál reménységem. Anyám méhéből engem kivől, Azért neked éneklek És szüntelen dicsérlek.

5. Ez én nyavalyás vén koromban, Erőtlenségemben Ne vess el, Úr Isten! Ne hagyj el én sok nyavalyámban, Midőn szegény testemben Semmi erősség nincsen!

6. Gyermekségemtől fogva engem Híven tanítottál Csuda dolgaiddal. És hogy immáron megvénhedtem, És a hajam megőszül: Légy most is segítségül!

7. A te hűségedet, Úr Isten, Hirdetem, éneklem, Mindennek beszélem. Dicsérlek lantnak zengésében, Ó, szentek dicsősége, Izráelnek szentsége!

8. Ajkaimmal vígan dicsérem A te hatalmadat És nagy irgalmadat. Lelkemet hozzád fölemelem: Megtartád életemet, Hogy dicsérjelek téged!

Próbáld ma reggel megfogalmazni a TE saját - reménységgel és dicsérettel teli - zsoltárodat. Hogy jól kezdődjön a nap!

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2012/01/remenyseg-dicseret.html

Vigasztalás a hazatérni készülő számára

Azután József ezt mondta testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonyosan rátok tekint, és majd elvezet benneteket ebből az országból arra a földre, amelyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak" (1Móz 50,24).

József a testet öltött gondviselés volt fivérei számára. De meg kellett halnia, és így meg kell halnia olyan szerettünknek is, aki életünk útján sokat jelentett számunkra. József halála után Egyiptom soha többé nem lehetett már ugyanaz testvérei számára, mint életében, ahogyan számunkra is megváltozik a világ, és már nem ugyanaz többé, mint szeretett hozzátartozónk életében volt.

De nézzük, hogyan enyhítette Isten fájdalmukat a nagy gyászban? Ígéretet kapnak, hogy az élő Isten rájuk fog tekinteni. Mekkora kitüntetés ez! Micsoda vigasztalás! Szinte a földre jött mennyország!

Ó Urunk, kérünk, tekints ránk ma! Térj be hozzánk, bár jól tudjuk, hogy nem vagyunk méltók arra, hogy gondolj ránk!

Az ígéret azonban még többet is mond: az Úr elvezeti őket más földre. József halála után Egyiptomban egyre kevésbé lesznek kedveltek; fokozatosan a szolgaság házává válik számukra az ország. De nem maradnak ott mindvégig. Isten kiszabadítja őket és elvezeti az ígéret földjére. A mi itteni sírásunk sem tart örökké. Egyszer mi is elmegyünk innen a dicsőség honába, ahol együtt leszünk szeretteinkkel. ...és így mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az Igékkel" (1Tesz 4,17-18).

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Hit Gyülekezete - Légy Úr szívemben

Ne félj!

Bölcs gondolatok

 "Ha Jézus nem elég, hogy istenfélő életre buzdítson, akkor nem ismered Jézust."

Imádság:

Istenem! Szeretnék belesimulni terveidbe, akaratodat, vezetésedet keresve és nem a magam feje után menve előre. Ámen

A nap gondolata:

Isten adja a forrásokat, de mindenkinek magának kell merítenie azokból.

Isten akarata

…nem ti küldtetek ide, hanem Isten… (1Mózes 45:8)

Úgy érzed, sötétben tapogatózol, és nem tudod, merre vezet Isten? Jon Walker azt mondja: „Ha úgy döntünk, hogy megtesszük akaratát, mielőtt még tudnánk a részleteket… az fejleszti Isten jellemébe vetett bizalmunkat… A legtöbb ember ilyenkor az akaratok csatáját vívja… szeretnénk, ha előbb felfedné terveit… de Ő nem így működik. Isten azt akarja, hogy előre döntsük el, hogy bízunk benne… és elhiggyük, hogy a legjobbat akarja életünkre… Ő tudja, hogy tétovázol. Nem lesz meglepve, ha ezt mondod: »Nem tudom, hogy hajlandó vagyok-e hitben kilépni anélkül, hogy mindent, ami történni fog, tudnék előre, de hajlandó vagyok hajlandóvá lenni«. Az egyik oka annak, hogy Isten nem mutatja meg a teljes képet, az, hogy … talán túl sok lenne neked… lehetetlennek tűnne… de éppen ez a lényeg – a küldetésed semmiképp sem viheted véghez Nélküle.”

Amikor József újból találkozott testvéreivel Egyiptomban, azt mondta nekik: „most ne bánkódjatok, és ne keseregjetek… nem ti küldtetek ide, hanem Isten...” (1Mózes 45:5-8). Józsefet eladták testvérei, „de Isten” ezt használta fel arra, hogy a zsidó nép fennmaradjon. Az izráeliták rabszolgaságban éltek, „de Isten” elküldte Mózest, hogy elvezesse őket az Ígéret Földjére. Jézus meghalt a kereszten, „de Isten” az ő halálát használta fel arra, hogy megmentse az elveszett világot. Oswald Chambers így nevezi Istent: „a Nagy Mérnök, aki olyan körülményeket teremt, amelyek előidéznek… isteni fontosságú pillanatokat, és elvezetnek minket isteni feladatainkhoz”. Gondolj csak vissza! Ugye emlékszel olyan „de Isten” pillanatokra, amikor már úgy érezted, nem bírod tovább, és Ő közbelépett érted?

KÁR ÉRTED!!

Készítette: Melinda Vörösné

A háború alatt hosszabb-rövidebb időre a legkülön­félébb katonák kerültek a városunkba.

Voltak köztük hívők, akik valahol hallották a neve­met, és ezért felkerestek.

Ezekből a látogatásokból idővel kialakult egy kis kör, amely a hét bizonyos napján összejött a laká­somon. Ilyenkor olvastunk a Bibliából, foglalkoztunk Isten Igéjével, kicseréltük lelki tapasztalatainkat, s végül együtt megvacsoráztunk abból, amit a szűkös körülmények lehetővé tettek.

Habár a kör állandóan változott, a szoros közösség megmaradt. És valamennyiünknek, akik részt vet­tünk azokon az estéken, úgy rögződött emlékeze­tünkben minden egyes alkalom, mint kedves oázis a háború pusztaságában.

Egyik napon egy új ember, egy csendes, finom, tartózkodó középkorú férfi jelent meg. Csak később fedeztük fel, hogy rendkívüli képzettséggel rendel­kezett, és kimondhatatlan súlyos dolgokon ment ke­resztül. Nyílt és őszinte hitvallása miatt sokáig kon­centrációs táborban ült. Végül szabadon bocsátot­ták, de azonnal behívták a hadseregbe. Durva fe­lettesei előtt természetesen megmaradt gyanús, büntetett előéletűnek. Ezért vált csendes, visszahú­zódó magatartásúvá.

Valamelyik este azonban felengedett közöttünk. Elmesélte egy kis élményét, amely mély benyomást tett mindannyiunkra. A kaszárnyában olyan szobá­ba került, ahol kb. tízen aludtak. A légkör persze igen hangos volt. Különösen egy hamburgi fiú vitte a szót. Érezni lehetett rajta, hogy a nagyváros minden pocsolyájában megmártózott. Most aztán szennyes beszédével az egész szobát betöltötte. Csak úgy záporoztak a vastag kiszólások, a káromkodások. A többiek lelkes jótetszéssel adóztak neki. A csendes szobatársra, akinek ágya az egyik sarokban volt, ügyet sem vetettek.

Elérkezett a nap izgalmas eseménye: megjött a posta. A szoba összes lakója csomagot bontogatott, levelet olvasott. A hamburgi is kapott valamit. Nyíl­ván a barátnője gondolt rá. S miközben büszkén mutogatta a csomag tartalmát, a cigarettát, a bon­bont, fontoskodva számolt be különböző közönsé­ges szerelmi kalandjairól. Itt aztán elérkezett egy ponthoz, ahol a csendes bajtárs nem hallgathatott tovább. A többiek ámulatára hirtelen felállt és a ma­ga súlyos, nyomatékos stílusában megjegyezte: „Micsoda szerencsétlen fickó vagy! Ha ilyen mo­csok árad belőled, milyen lehet akkor a bensőd! Kár érted!” Ezzel kiment a szobából. És furcsa módon halálos csend ült a többiekre, miután be­húzta maga mögött az ajtót Még nem juthatott messzire a folyosón, amikor a másik utána sietett:

- Bajtárs! Állj meg!

- Nos, mi van?

- Azt mondtad, hogy kár értem.

Ilyet eddig senki sem mondott nekem. Ez... szó­val..., hogy is mondjam... úgy néz ki, mintha lenne valami értékem. Nem, sehogy sem értem... Mondd, mire gondoltál?

A csendes ember megállt, majd ismét megszólalt a maga különös, hangsúlyos módján:

- Isten alkotni akart belőled valamit. Hiszen téged is ő teremtett, és most... egy ilyen rakás szemét! Mi­lyen kár! Igen, ha az ember meggondolja, hogy Is­tennek terve volt veled, nem mondhat egyebet: kár érted!

Ezután rögtön sorakozni kellett. A csendes ember a helyére sietett. Miközben a szakasz összeállt, hir­telen érezte, hogy valaki hátulról egy cukorkát csúsztat a kezébe. Egy pillanatra hátrafordult - a durva hamburgi állt mögötte.

Természetesen most nem volt alkalom a beszélge­tésre. De amikor a sorok feloszlottak, a csendes ember megkérdezte:

- Mi jutott eszedbe, hogy éppen nekem kedves­kedsz, holott olyan keményen megmondtam a vé­leményemet?

A másikból valósággal kitört a vallomás:

- Te vagy az egyetlen, aki az életemet komolyan vetted. Őszintén hiszed, hogy érték lehetne belő­lem!

Ezt mesélte el körünkben a látogató. Hosszú ideig senki nem szólt egy szót sem. Ki-ki azon gondolko­zott, hogy a legtöbben - mint az a hamburgi - álar­cot hordanak, amely mögött ott rejtőzik tulajdonkép­peni valójuk, vágyaival és nyomorúságával.

Valaki aztán megkérdezte: „És mi lett a folytatás?”

A férfi mosolygott: Azóta jó barátok vagyunk, sőt testvérek. Együtt olvassuk a Bibliát. Bajtársam megtalálta az Úr Jézust, és tudja, hogy Krisztus az ő Megváltója is. Régi, fontoskodó lénye néha még előtérbe akar kerülni, de ilyenkor összerezzen és rám néz. Én pedig kiolvasom tekintetéből a kérdést: - Gondolod, hogy Jézus még mindig türelmes irán­tam? - Viszont mindketten tudjuk, hogy az ő ke­gyelméből élünk.

A csendes ember aztán eltűnt a látókörömből. Azt sem tudom, él-e még. Talán valahol Oroszország­ban van eltemetve. A világtörténelem nem vett tu­domást az életéről, én azonban úgy vélem, hogy egy ilyen esemény, ami például azzal a hamburgi fiúval megesett, az örökkévalóság világosságában sokkal jelentősebb, mint a szörnyű második világ­háború összes csatája.

Wilhelm Busch

Forrás: Élet és Világosság

Botos Lajos: Jön a fény

Ige a szeretetről

 „Akkor hozzá menvén egy az írástudók közül, … megkérdezé tőle: Melyik az első (a legfőbb) minden (vagyis az összes) parancsolatok között? Jézus pedig felele néki: Minden parancsolatok között az első (és a legfőbb): Halljad Izráel: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből (vagyis teljes lényeddel), és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat.

A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat. Akkor monda néki az írástudó: Jól van, Mester, igazán (és helyesen) mondád, hogy egy Isten van, és nincsen kívüle más.

És szeretni őt teljes szívből, teljes elméből, teljes lélekből (vagyis teljes lényeddel) és teljes erőből, és szeretni embernek felebarátját, mint önmagát, többet ér minden égőáldozatnál és véres áldozatnál. Jézus pedig látván, hogy bölcsen (és értelmesen) felelt vala, monda néki: Nem messze vagy az Isten országától. És többé senki sem meri vala őt megkérdezni” (Márk. 12,28-34)

Ezt már a törvény kimondta: „Halld (meg) Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr (egyedül az ÚR)! Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből (vagyis teljes lényeddel) és teljes erődből” (5 Móz. 6,4-5)

„Most pedig, óh Izráel! mit kíván az Úr, a te Istened tőled? Csak azt, hogy féljed az Urat, a te Istenedet; hogy minden ő utjain járj (mindenben), és szeresd őt, és tiszteljed (és szolgáld) az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, és teljes lelkedből (vagyis egész valóddal)” (5 Móz. 10,12)

És: „Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen (a te népedhez tartozókkal), hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 19,18)

Az apostolokon keresztül magyarázza a Szent Szellem az egyetlen törvényt: Mert ez az (az) üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást” (1 Ján. 3,11)

„Atyámfiai, nem új parancsolatot írok néktek, hanem (egy) régi parancsolatot, amely előttetek volt (és amely megvan nálatok) kezdettől fogva; (ez) a régi parancsolat az (az) ige, amelyet hallottatok kezdettől fogva.

Viszont új parancsolatot írok néktek, (azt) ami igaz Őbenne és ti bennetek; mert a sötétség szűnni kezd (és múlik), és az igazi világosság már fénylik. Aki azt mondja, hogy a világosságban van, és gyűlöli az ő atyjafiát (vagyis testvérét) az még mindig a sötétségben van.

Aki szereti az ő atyjafiát (az ő testvérét az) a világosságban (van, és) marad, és nincs benne botránkozásra való (vagyis megbotránkoztató, azaz: csapda, kelepce; bűnre csábítás / késztetés, kihívás)” (1 Ján. 2,7-10)

„Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli (viszont) a maga atyjafiát (az ő testvérét), hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát (a testvérét), akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát? Az a parancsolatunk is van (és kaptuk) Őtőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát (a testvérét) is” (1 Ján. 4,20-21)

 Az Úr Jézus a tanítványaitól búcsúzva kijelentette, hogy miről ismerhetők fel az Övéi: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint (és ahogyan) én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg (és fogja megtudni) mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok” (Ján. 13,34-35)

 „Ez az én parancsolatom, hogy (úgy) szeressétek egymást, amiképpen (és ahogyan) én szerettelek titeket” (Ján. 15,12)

Pál apostolon keresztül így szól az Úr, tovább magyarázva a törvényt:  „Senkinek semmivel ne tartozzatok [és ne legyetek adósok]  hanem csak azzal, hogy egymást [az ugyanabból a fajtából (vagyis Krisztusi) egy másikat] szeressétek. [kölcsönös szeretettel; (ez azt jelenti, hogy: SZERET önzetlenül, a másik érdemeitől függetlenül] mert aki szereti a felebarátját [az embertársát; a különböző; „másféle” más fajtából való (Ádámi); idegent] a törvényt [vagyis Isten útmutatását, tanítását, amelyet az Igében jelentett ki] betöltötte. [beteljesítette, véghezvitte, megvalósította, és tartalmat adott neki].

 Mert ez: Ne paráználkodjál [vagyis ne légy házasságtörő] ne ölj, ne orozz, [ne lopj] hamis tanúbizonyságot ne szólj, ne kívánd, [a másét] és ha valamely más parancsolat van, ebben az igében foglaltatik egybe: [vagyis egy egészbe foglalja ez az egy ige]

Szeressed felebarátodat [a közel levő embert, szomszédot, embertársadat] mint tenmagadat. [mint saját magadat] A [felebaráti] szeretet [vagyis isteni tulajdonság nyilvánuljon meg a másik ember iránt. Ez a szeretet nem tekint arra, hogy a másik ember megérdemli-e ezt a szeretetet. Aki így szeret, az megbecsüli a másikat, igyekszik örömet szerezni neki, javát és jólétét elősegíteni.] nem illeti gonosszal a felebarátot. [és nem szerez az embertársnak gonosz bántalmazást (nem tesz rosszat)]

Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet. [tehát a szeretettel teljesen betöltjük a törtvényt]” (Róm. 13,8-10)

„A parancs célja tehát a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet” (1 Tim. 1,5)

„Mert: az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Gal. 5,14)

Ez a királyok Királyának törvénye: „Ha ellenben megtartjátok (és betöltitek) a királyi törvényt az Írás szerint: Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat, jól (és helyesen) cselekesztek” (Jak. 2,8)

Mert: „A gyűlölet viszályt teremt, de minden vétket elfedez (befed, betakar, elrejt, eltitkol) a szeretet” (Péld. 10,12)

Tehát: „Amit akartok azért [és amit szeretnétek tehát], hogy az emberek ti veletek cselekedjenek [megtegyenek, és bánjanak], mindazt ti is úgy [és ugyanazt] cselekedjétek [és tegyétek meg] azokkal [vagyis velük]; mert ez a törvény és [ezt tanítják] a próféták [Más fordítás: Ez a törvény és a próféták tanításának lényege]” (Mát. 7,12)

Ige: Az írásmagyarázókról

Az Úr így szól a tanítványaihoz, és a mindenkorban élő Övéihez „… Őrizkedjetek az írástudóktól, akik örömest járnak hosszú köntösökben és szeretik a piacokon (és a tereken) való köszöntéseket. És a gyülekezetekben (vagy a zsinagógákban) az előlüléseket (vagyis a főhelyeken, az asztalfőn ülni), és a lakomákon a főhelyeket: Akik az özvegyeknek házát fölemésztik és színből (vagyis színlelésből) hosszan imádkoznak: ezek súlyosabb ítélet alá esnek (mert ezekre vár a legsúlyosabb ítélet)” (Márk. 12,38-40)

Lukács is bizonyságot tesz: „Jaj néktek farizeusok! Mert szeretitek az előlülést a gyülekezetekben, és a piacokon való köszöntéseket. Felelvén pedig egy a törvénytudók közül, monda néki: Mester, mikor ezeket mondod, minket is bántasz. Ő pedig monda: Jaj néktek is törvénytudók! Mert elhordozhatatlan terhekkel terhelitek meg az embereket, de ti magatok egy ujjatokkal sem illetitek (és nem érintitek) azokat a terheket” (Luk. 11,43.45-46)

És az Úr ismét figyelmezteti az övéit, hogy ne csak hívőknek mutassák magukat: „Ezenközben mikor sok ezerből álló sokaság gyűlt egybe, annyira, hogy egymást letapossák, kezdé az ő tanítványainak mondani: Mindenekelőtt oltalmazzátok meg magatokat (és óvakodjatok) a farizeusok kovászától, mely a képmutatás” (Luk. 12,1)

És az Úr azt is kijelenti, hogy miért óvja tanítványait, hogy ne csak látszatra legyenek hívők, hanem szívből: „És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak.  Oltalmazzátok meg magatokat (és óvakodjatok) az írástudóktól, kik hosszú (és díszes) köntösökben akarnak (és szeretnek) járni, és szeretik (és szívesen veszik) a piacokon (és a tereken) való köszöntéseket, és a gyülekezetekben (vagyis a zsinagógákban) az első ülést (a főhelyeket), és a lakomákon a főhelyeket (vagyis az asztalfőn ülni).

Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből (és színlelésből) hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek

(Más fordítás: Ezekre vár a legsúlyosabb ítélet)” (Luk. 20,45-47)

Az Úr parancsa így szólt a ruhák szegélyeire varrt bojtokról, és azok céljáról: „Szólj Izráel fiainak, és mondjad nékik, hogy készítsenek magoknak bojtokat az ő ruháik szegleteire (vagyis szegélyére) az ő nemzetségeik szerint (nemzedékről nemzedékre), és tegyenek a szeglet bojtjára kék (bíbor-)zsinórt. És arra való legyen néktek a bojt, hogy mikor látjátok azt (és valahányszor ránéztek), megemlékezzetek az Úrnak minden parancsolatjáról, hogy megcselekedjétek azokat; és ne nézzetek a ti szívetek után, és a ti szemeitek után (és ne csábítson el titeket sem a szívetek, sem a szemetek), amelyek után ti paráználkodtok (és amelyek paráznaságba (vagyis a szövetség megtörésébe vihetnek benneteket). Hogy megemlegessétek (és emlékezzetek), és megcselekedjétek (és teljesítsétek) minden én parancsolatomat, és legyetek szentek a ti Istenetek előtt” (4 Móz. 15,38-41)

„Mert a papnak ajkai őrzik a tudományt (az Isten ismeretét), és az ő szájából törvényt (vagyis tanítást) várnak, mivel a Seregek Urának követe ő. De ti elhajlottatok (és letértetek) erről az útról, sokakat megbotránkoztattatok a törvénnyel (és tanításotok miatt sokan elbuktak), felbontottátok (és megrontottátok) Lévi szövetségét, azt mondja a Seregeknek Ura” (Malak. 2,7-8)

Pedig: „A gonosznak (a bűnösnek) pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet (és hogy mered emlegetni rendelkezéseimet, és szádra venni szövetségemet)? Hiszen te gyűlölöd a fenyítést (és a feddést), és hátad mögé veted rendelésimet (és elveted igéimet)! Ha lopót (vagyis tolvajt) látsz, mellé adod magad (és vele cimborálsz), és ha paráznákat, társalkodol velük (és a paráznákkal tartasz). A szádat gonoszságra tátod (és szádból gonosz beszéd jön ki), és a nyelved csalárdságot sző” (Zsolt. 50,16-19)

Péter apostol így beszél a vének tanácskozásán a törvénynek a pogányok által való betartásáról: „Most azért mit kísértitek (azzal) az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink sem mi el nem hordozhattunk? Sőt inkább az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hisszük, hogy megtartatunk, miképpen azok is.

 (Más fordítás: Ellenben abban hiszünk, hogy mi is az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. éppen úgy, mint ők)” (Csel. 15,10-11)

És Pál apostol így folytatja: „Mert maguk a körülmetélkedettek sem tartják meg a törvényt; hanem azért akarják, hogy ti körülmetélkedjetek, hogy a ti (hús)testetekkel dicsekedjenek” (Gal. 6,13)

Ige: A feltámadásról

Az Úr Jézushoz: „…jövének hozzá Sadduczeusok (olyan vallási felekezet, amely egyben politikai párt is, amely a vallási és politikai hatalmat összekapcsolja), akik azt mondják, hogy nincsen feltámadás. És megkérdezék őt, mondván: Mester, Mózes azt írta nékünk, hogy ha valakinek fitestvére meghalt, és feleséget hagyott hátra, gyermekeket pedig nem hagyott, akkor az ő feleségét vegye el az ő fitestvére, és támasszon magot (vagyis utódot) a fitestvérének.

Heten valának tehát fitestvérek. És az első feleséget vőn, de meghalván, magot (azaz, utódot) nem hagya. És a második elvevé az asszonyt, de meghala, és magot (vagyis utódot) ő sem hagya: a harmadik is hasonlóképpen; És mind a hét elvevé azt, és magot (vagyis utódot) nem hagynak. (Végül) legutoljára meghalt az asszony is.

A feltámadáskor tehát, mikor (majd ezek) feltámadnak, melyiküknek lesz a felesége? Mert mind a hétnek a felesége volt. Jézus pedig felelvén, monda nékik: Avagy nem azért tévelyegtek-e, mert nem ismeritek az írásokat, sem az Istennek hatalmát? Mert mikor (az emberek) a halálból feltámadnak, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben” (Márk. 12,18-25)

Lukács írása további részleteket tartalmaz: „Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közül némelyek, akik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék őt, Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok (vagyis gyermek) nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye annak feleségét, és támasszon magot (azaz, utódot) az ő testvérének.

 Hét testvér vala azért: és az első feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül (vagyis gyermektelenül); A másik vevé el azért annak feleségét, és az is magzatok nélkül halt meg; Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak (maguk után) magot (vagyis gyermeket), és meghaltak. Mind ezek után pedig meghalt (végül) az asszony is. A feltámadáskor azért kinek (vajon melyiknek) a felesége lesz közülük? Mert mind a hétnek felesége volt.

És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak: De akik méltókká tétetnek (és akik méltónak ítéltetnek), hogy ama (eljövendő) világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak: Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai(vá lesznek), mivelhogy a feltámadásnak fiai” (Luk. 20,27-36)

Vagyis az Úr Jézus Krisztus fiai, hiszen az Úr kijelentette, hogy: „… Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él” (Ján. 11,25)

Uram én szeretlek.

Gyöngyszemek

Én olyannak képzelem a mennyországot, ahol a reklámok igazak.

Chartes Brian ügyvéd

Krisztus - a vőlegény - szava menyasszonyáról

Ami az Istené

Márk ev. 12: 13-17. Elküldtek hozzá a farizeusok és a Heródes-pártiak közül néhányat, hogy szóval csalják tőrbe. Odamentek tehát, és így szóltak hozzá: “Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessük-e, vagy ne fizessük?”  Ő pedig ismerve képmutatásukat, ezt mondta nekik: “Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hogy megnézzem.”  Hoztak egyet, és akkor Jézus megkérdezte: “Kié ez a kép és ez a felirat?” Ők pedig így feleltek: “A császáré.”  Ekkor Jézus ezt mondta nekik: “Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.” És igen elcsodálkoztak rajta.

Ebből a történetből megérthető mi a császáré. Amin a császár képmása van, az a császáré. Oda kell adni. Csak ennyi mondanivalója van Jézusnak erről?

Ami viszont az Istené, azt Istennek kell adni.

Mi az Istené? Mi mást tehetnék (vagy teszek) azzal, ami az Istené? Hát nem minden Istené?! Mit adjak én Istennek? Vagy: mit adhatok én Istennek?

1 Mózes 1: 27. Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.

Isten képmása van az emberen. Rajtam is. …akkor amin Isten képmása van, az az Istené. Neki kell adnom… magamat. Mert csak úgy lesz jó… nekem. Saját terveim, kedvteléseim, az én időm, az én életem, az én jövőm, az én…, az én…, az én…

Félek, hogy lemaradok valami jóról, ha átengedem életem irányítását…  Kinek is? Annak Aki tulajdon fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna Vele együtt mindent minekünk… Ez az egyetlen ‘alternatíva’.

http://csendespercek.wordpress.com/2011/03/11/ami-az-istene/

NE FÉLJ!"

1Kor 15,50-56.

50 Azt pedig állítom, testvéreim, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot. 51 Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan elhunyni, de mindnyájan el fogunk változni. 52 Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak

romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk. 53 Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba. 54 Amikor pedig (ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és) ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: "Teljes a diadal a halál fölött! 55 Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te

fullánkod?"

                            "NE FÉLJ!"

Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, s ha ez a bőröm lefoszlik is, testemben látom meg az Istent.

(Jób 19,25-26)

"Csak annyi, hogy félek a haláltól." - mondta édesanyám a kórházi ágyon. Ritkán szólalt meg az utolsó kórházi kezelése idején, amiből erőteljesen látszott mind fizikai, mind szellemi állapotának hanyatlása. Amint meghallottam ezeket a szavait, az első reakciómmal azt mondtam neki, hogy nem fog meghalni. De ahogy összetöpörödött testére

pillantottam, rá kellett jönnöm, hogy tévedek. Amint tekintetünk találkozott, olyan volt, mintha a közöttünk lévő függöny egy pillanatra fellebbent volna. Éreztem, hogy szavaimat nem csak hallja, hanem érti is.

"Ne félj anya! Ha meghalsz, az Istennél leszel, és az csodálatos dolog

lesz." - mondtam neki.

Egy pár héttel később halt meg, és boldog voltam, hogy azt a különleges pillanatot megoszthattuk egymással. Figyelve testének és szellemének lassú leépülését, eszembe jutott saját halandóságom. Szembesültem az igazsággal, hogy földi testünk csak átmeneti lakóhelyünk. Nem tudjuk, pontosan, mi történik velünk halálunkkor, de egy dologban bizonyosak lehetünk: Istennél leszünk, az pedig csodálatos lesz!

Imádság: Istenünk, taníts minket jelenléted örömére összpontosítanunk. Fogadd el hálánkat az örökké tartó örömért, amiben majd részeltetsz bennünket. Ámen.

Nem tudunk mindent, de azt igen, hogy a halál ajtó Isten örökkévaló jelenlétébe.

Debbie Kolacki (New York, USA)

www.csendespercek.hu

Öröktől árad szét

Aforizmák

A hatalom csak azokat teszi tönkre, akiknek nincs. 

Ige: A Krisztus népéről

Légy elégedett: Hagyd abba, hogy másokhoz hasonlítod magad

"Végezd jól a saját munkád, akkor lesz valamid, amire büszke lehetsz, de ne hasonlítsd magad másokhoz!" (Galata 6:4 - CEV fordítás)

A Biblia azt mondja, hogy sosem kellene az anyagi helyzetedet másokhoz hasonlítanod. Ez egy olyan dolog, amely aláássa a képességedet, hogy hálás legyél Istennek azért, amit kaptál tőle. Elégedetlenséghez vezet, mert mindig találsz olyan embereket, akik látszólag jobb helyzetben vannak nálad.

Pál bolondságnak nevezi az ilyen összehasonlításokat: "Mindezekben az összehasonlításokban, beskatulyázásokban, versengésekben teljesen célt tévesztenek." (2.Korinthus 10:12 - Msg fordítás) Az egyetlen ok, amiért Isten olyan hatalmasan használta Pált, hogy ő visszautasította a másokkal való hasonlítgatásokat, hogy ezek ne térítsék el a céljaitól.

A Biblia azt tanítja: "Végezd jól a saját munkád, akkor lesz valamid, amire büszke lehetsz, de ne hasonlítsd magad másokhoz!" (Galata 6:4 - CEV fordítás)

Kérd Istent, mutassa meg azokat a területeket, ahol másokhoz hasonlítgatod megad. Kérd Istent, hogy bocsássa meg a bűneidet, és fordítsa szívedet az elégedettség és a hála irányába.

(Daily Hope by Rick Warren 2011.10.15.)

http://napiremeny.blog.hu/2011/10/22/legy_elegedett_hagyd_abba_hogy_masokhoz_hasonlitod_magad

Oswald Chambers: A SZELLEMI ÖSSZEFÜGGÉSEK TITKA

"Nekem pedig ne legyen másban dicsekedésem, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében" (Gal 6,14).

Az újjászületett ember eleinte nem látja az összefüggéseket. Érzései rendezetlenül kavarognak, a külső dolgok mozzanatai között nem lát összefüggést. Pál apostol mindenben mély, szoros összefüggéseket látott, ezért külső élete is változhatott anélkül, hogy ez elkedvetlenítette volna, mert nála minden Istenre volt alapozva, benne gyökerezett. Krisztus keresztje az alapja ezeknek a szellemi összefüggéseknek. A legtöbben azért nem vagyunk szellemileg rendezettek, mert a dolgok külső rendezettsége jobban érdekel, mint a belső. Pál az alapokban élt, a kritikusok pedig, akik csak a dolgok külső rendjét ismerik el, a "felső emeleten" mozognak. Ez a két világ még csak nem is találkozhat egymással. Pál szilárdsága a fundamentumban gyökerezett. Ez a nagy alap Jézus Krisztus keresztje, Isten haláltusája volt a világ megváltásáért.

Vess számot újra azzal, mit hiszel, aztán ejts el abból, amit csak lehet és menj vissza Krisztus keresztjének kősziklájára! A történelem külső lefolyásában a keresztre feszítés jelentéktelen eseménynek látszik, de a Biblia szemszögéből nézve sokkal fontosabb a világ minden birodalmánál. Ha igehirdetésünkben nem a kereszt tragédiájából indulunk ki, nem érünk el semmit, mert nem közvetítjük Isten erejét az emberek számára. Lehet hogy érdekes amit mondunk, de nincs benne erő. Prédikáld csak a keresztet, és Isten ereje felszabadul: "...tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket." - "Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mégpedig mint megfeszítettet" (1Kor 1,21.23).

Oswald Chambers "Krisztus mindenek felett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Hit Gyülekezete- Közeleg az Úr

Nézz rám!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Kedves, meghitt, 13-14 évvel ezelőtti történetre emlékezem… Kicsi kezeivel megfogta az arcomat és maga felé fordította.

Éreztem bőre bársonyosságát, ahogy vékony ujjacskáival megérintett az állam. Volt benne valami halaszthatatlan sürgetés. Kisfiam látni akarta a tekintetemet. Ahogy odafordultam hozzá, észrevettem szemeiben a boldog várakozást. Szinte sóvárogva mondta:

- Mosolyogj rám! Úgy szeretem, ha mosolyogsz!
Ki tudna ellenállni egy ilyen kérésnek, belenézve egy ártatlanul csillogó szempárba? Azóta is sokszor eszembe jut. A szülők gyakran tanulhatnak kisgyermekeiktől…

Ezt mondja az Úr: „Szemeimmel tanácsollak téged.” Milyen nagyszerű, mély kapcsolatra utal ez a kijelentés, ami ígéret is egyben! Bámulatos, hogy akit így vezetnek, annak nincs szüksége sem útjelző táblákra, sem távirányítóra!
„Ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, semmiképpen nem mehettek be a mennyek országába!” Bizonyára fel tudnánk sorolni azokat az emberi tulajdonságokat, amik miatt ezt a feltételt állította Jézus a tanítványok elé a mennybe jutás kérdésében…
A kisbabáknak létfontosságú, hogy lássák szüleik arcát. Egyszerűen nem érzik jól magukat, ha nincs rajtuk az a kedves, odafigyelő, számukra életet és biztonságot jelentő szempár, telve elfogadással.
Amikor szorongunk, homályos a jövőnk és megoldatlan problémák terhelnek, még ha rövid ideig is, de elhagyatottnak érezzük magunkat. Pedig mennyei Atyánk védelmező szeretete körülvesz, Ő szüntelenül vigyáz ránk. Talán levettük szemünket az egyedüli Vigasztalóról, békességünk és örömünk forrásáról…
„Az én orcámat keressétek és éltek” – tanácsolja az Úr. Mennyire vágyik rá, hogy miként a kisgyermek az édesanyja arca után, mi is sóvárogva forduljunk mindig felé, hogy tekintetünk találkozhasson az övével, és szemeivel tanácsoljon, atyai szeretetével türelmesen vezessen, mert nem akarja, hogy egy is elvesszen közülünk…
Ő nem csak lenéz ránk a mennyből, hanem lát, ismer, nem rejthetünk el semmit, szívünk ott van előtte csupaszon, leplezetlenül.
A 139. Zsoltár az egyik legkedvesebb zsoltárom. Így kezdődik:
„Uram, megvizsgáltál engem és ismersz… Messziről érted gondolatomat. Járásomra és fekvésemre ügyelsz…” Lenyűgöz és rabul ejt ez a tudás, ez az odafigyelés, törődés! Isten ellenállhatatlanul magához vont szeretete és páratlan gondoskodása által.

Amikor Jézus a földön járt, meglátta a vak Bartimeust, akit csitítottak, hogy hallgasson már el. Észrevette és lehívta a fa lombja közt megbújó Zákeust, és nem sajnálta a pillantást, hogy az Őt éppen megtagadó Péterre nézzen. Jézus irgalma az Atya irgalma!
Szemeivel kíséri lépteinket akkor is, amikor engedetlenségünkben eltévedünk az úton, néz, figyel, kezét nyújtja, hogy segíthessen. Keressük az Úr arcát! Aki egyszer a szemébe néz, az soha többé nem tudja elfelejteni. Ő az, aki minden belső sóvárgásunkat, ürességünket betölti szerető lényével.
Mikor kértük Őt utoljára?
- Nézz rám! Fordítsd felém az arcodat és tanácsolj szemeiddel!



Szerző: Guti Tünde

A fordított csavarmenet!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

- Fél tizenegyig leszünk oda - szóltak be Krisztián szülei, amikor barátaik értük jöttek kocsival, hogy magukkal vigyék a bankettre. - Amíg oda leszünk, maradj itthon, és fejezd be a történelemdolgozatodat!

- Nem mehetnék el egy kicsit az autóval? - kérdezte Krisztián. Az előző hónapban szerezte meg a jogosítványát. - Ööö... kölcsön kell kérnem egy könyvet Oszkártól. Nem maradok sokáig.

- Szó sem lehet róla - mondta az édesapja. - Minden könyved megvan, amire ma este szükséged lehet. Itthon maradsz, és megírod a dolgozatodat.

A nemjóját! Krisztián feltétlenül együtt akart lenni a barátaival, amíg szülei oda vannak. Különben is, ők úgysem kocsival mentek, akkor meg ő miért ne használhatná? Ez nem tűnt igazságosnak. Hiszen ő csak egy órányira akart elmenni. Azután is lenne idő arra a történelemdolgozatra - morfondírozott. Ekkor csengett a telefon. Oszkár volt:

- Hékás, gyere át! - mondta. - Már mindenki itt van.

Krisztián úgy látta, hogy elmehet Oszkárhoz, és még időben vissza tud érni ahhoz, hogy a szülei meg ne tudják. Csak arra kell ügyelnie, hogy tankoljon egy kis benzint a kocsiba, nehogy gyanút fogjanak. A történelemdolgozatot meg majd gyorsan megírja, ha visszaér.

Beült a kocsiba, és elindult. Soha nem fog kiderülni - gondolta. Az Oszkárék felé vezető úton azonban nagy baj történt. Defektes lett az egyik kerék. - Na, csak ez hiányzott! - gondolta. Még soha nem cserélt kereket. És most nemcsak hogy ki kell cserélnie a kereket, de gyorsan meg is kell javíttatni, hogy a szülei semmit se vegyenek észre. Sietnie kellett.

Elővette az emelőt meg a csavarkulcsot, és munkához látott. Csakhogy a kerékcsavarok mind megmakacsolták magukat. Nem sikerült levennie a kereket. Teljes erővel megpróbálta elfordítani a csavarkulcsot, de hiába. Aztán, mikor úgy tűnt neki, hogy ez a meddő próbálkozás már órák óta tart, feladta, és elgyalogolt a legközelebbi benzinkúthoz. Teljesen ki volt merülve.

Tíz óra is elmúlt már, mire a benzinkutas hidraulikus csavarkulcs segítségével levette a kereket. Krisztiánnak sehogy nem fért a fejébe. Ő miért nem tudta kiszedni a csavarokat? Miért voltak annyira megszorulva? Az élet igazságtalan! Mostantól fogva megszorításokra számíthat egész életében.

- Merre csavartad őket? - kérdezte a kutas. Krisztián erre azt gondolta, hogy micsoda ostoba kérdés. Hát az már csak természetes, hogy tudja, merre kell csavarni egy csavart. Az óramutatóval ellentétes irányba.

- Nos, - mondta a benzinkutas, - a kocsinak ezen az oldalán fordított a csavarmenet iránya. Ha ki akarjuk szedni a csavarokat, az óramutatóval megegyező irányba kell csavarni őket.

Hirtelen nagyon ostobának érezte magát.

A mai világban sokan azért nem találják meg a boldogságot és a kiteljesedést, mert rossz irányból közelítik meg. Krisztiánhoz hasonlóan rossz irányba tekerik a csavart - és az egyre jobban szorul. Az élet nem jobbra fordul, hanem rosszabbra.

Az az élet, amelyre Jézus tanít minket, olyan, mint a fordított csavarmenet - pontosan az ellenkezője annak, amit az ember gondolna. A világ azt mondja: „Kaparints meg mindent, amit csak lehet!" Jézus azt mondja: „Adj, és adatik neked!" A világ azt mondja: „Csak az erősek és hatalmasok boldogulnak!" Jézus azt mondja: „A szelídek öröklik a földet." A világ azt mondja: „Ha valaki megsért, bosszuld meg!" Jézus azt mondja: „Tartsd oda a másik orcádat is! Tégy jót azokkal, akik rosszul bánnak veled!"

Te melyik irányba tekered a csavarkulcsot? Ne légy ostoba!

A fűszeres!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Jim Davis, aki egy fűszerüzletben volt eladó, szerette a munkáját, és büszke volt arra, hogy milyen jó munkát végez.

Ám az nagyon fel tudta bosszantani, ha fegyelmezetlen gyerekeket látott, és olyan szülőket, akik kiabáltak gyermekeikre, de semmit sem tettek annak érdekében, hogy helyreigazítsák utálatos viselkedésüket.

Egy este Jim éppen az egyik vásárlóval volt elfoglalva, aki mindenfélével telepakolta a bevásárlókocsiját. Miközben beütötte az árut, egy gyerek elkezdett nagyon hangosan sikoltozni mögötte, majd egy haragos férfihang odakiáltott: „Feküdj!"

Milyen bunkó fráter! - gondolta Jim, fel sem pillantva munkájából.

Tovább számolt, ahogy az árut egyenként elhúzta a szkenner előtt. A síró gyermek még mindig nem hallgatott el, és újra felhangzott a férfi kiáltása:

- Feküdj!

A mindenit! Szép kis nevelés, mondhatom! - gondolta Jim. - Ez a pasas egy balfácán! Anélkül, hogy tekintetét felemelte volna, folytatta a számolást. Mikor végre végzett a bevásárlókocsival, felnézett, és így szólt:

- 89 dollár 95 cent, asszonyom!

Minthogy senkit sem látott, körülnézett, és azt látta, hogy az üzletben mindenki, beleértve a soron következő vásárlót is, arccal lefelé a földön fekszik.

Éppen időben fordult még hátra ahhoz, hogy lássa, ahogy egy fegyveres férfi kilép az üzletből. A háta mögött lévő kollégája, még mindig a földön fekve, így szólt hozzá:

- Jim, tudod-e, hogy amikor a második alkalommal hallottad, hogy „feküdj", a betörő fegyvere a te fejednek volt szegezve?

Mi olyan mértékben hozzászoktunk a kultúránkból fakadó, bennünket körülvevő zajokhoz, valamint a világ figyelemelterelő dolgaihoz, hogy ha valaki valami fontosat akar közölni velünk, lerázzuk magunkról, mintha nem volna semmi jelentősége. Olyan sokszor figyelmen kívül hagyjuk a beszélőt, azt vélve, hogy a figyelmeztetés valaki másnak szól. A szokásos módon tovább végezzük a dolgunkat.

Nagy veszélynek teszed ki magadat, ha semmibe veszel egy olyan fontos üzenetet, ami megmentheti az életedet. Eljön majd az az idő, amikor már nem lesz lehetőségünk az üzenetet megfogadni. „Íme, most van az üdvösség napja!" (2Kor 6,2).

Úton a menny felé.

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

A vonat éppen befutott a pályaudvarra. A peronon egy kislány várt az „útipoggyászával”, egy szatyorral, amelybe a tervezett utazásra egy kis ennivalót csomagolt be. A kicsi felszállt, és talált egy ülőhelyet egy még nem egészen teli fülkében. Kutatva nézett körül, és megnézte az utasokat, akik azonban mind idegenek voltak.

Fáradt volt a hosszú várakozástól, és úti csomagját fejpárnának használta, hogy kissé kipihenje magát. Amikor jött a kalauz, nagy bizalommal megkérdezte tőle, hogy szabad-e itt aludni. Ő barátságos igennel felelt, de utána látni akarta a jegyet. A kislány így felelt:

- Nincs jegyem. Erre a következő beszélgetés alakult ki:

- Hova utazol hát? - A Mennybe megyek. - hangzott a válasz.

A kalauz körülnézett, és csodálkozva válaszolt:

- Igen? És ki fizeti a vonatjegyet

Az ÚR JÉZUS - felelte a kislány, és hozzáfűzte: - Ez a vonat nem a Mennybe megy, és az ÚR JÉZUS nem utazik rajta? - Azt hiszem nem. - válaszolta a kalauz, akit zavart a gyermek nyíltszívűsége. – De miből gondolod?

- Mert édesanyám gyakran énekelt egy éneket a vonatról, amely a mennybe megy, és az ÚR JÉZUS kifizette az útiköltséget mindenkiért, aki azon utazik. De most már nem tudja többé énekelni. Nemrég meghalt. Ezért elhatároztam, hogy utána utazom, hogy ismét együtt legyek vele. Nem ismeri a dalt a vonatról, amely a mennybe megy? Nem énekeli a kislányának, hogy el tudjon aludni? Vagy nincs is kislánya? - kérdezte a kicsi, miután a kalauz csendben végighallgatta. Megindult hangon válaszolt: - Volt egy kislányom, körülbelül olyan idős, mint te, de már meghalt. Talán ő is a mennyben van. - És most a bácsi is odautazik, hogy viszontlássa? - kérdezte a kislány nagy együttérzéssel. Néhány utas érdeklődve hallgatta a beszélgetést. Egyesek mélyen meghatódtak a kislány furcsa kérdéseitől. Valaki ezt mondta: - Ez egy angyal. - Nem, Kati vagyok. Az angyalok az ÚR Jézusnál vannak a Mennyben. – Ezután nagy bizalommal megkérdezte az utasokat: - Mindannyian a Mennybe utaznak? Annak nagyon örülnék! Biztosan mind szeretik az ÚR JÉZUST, és imádkoznak Hozzá, ahogyan anyukám is mindig tette velem. Anyukám azt mondta, hogy mindenki, aki valóban hisz az ÚR JÉZUS-ban, minden nehézség nélkül a Mennybe kerül.

- Édesanyád biztosan jó asszony volt. - szakította félbe az egyik utas a kislányt.

- Az én anyukám azonban sosem akarta, hogy valaki azt mondja neki, jó ember. Mindig azt mondta, hogy senki sem jó, csak egyedül ISTEN, és hogy nem azok az emberek jutnak a Mennybe, akik azt hiszik, hogy jók, hanem csak azok, akiknek az ÚR JÉZUS megbocsátotta bűneiket.

A kislány kék szemét a kalauzra emelte: - De még mindig nem mondta meg, hogy a Mennybe utazik-e. Nem akarja viszontlátni a lányát a Mennyben? Vagy nem is hisz az ÚR JÉZUS-ban?

A kalauz csöndben állt, és nem tudta, mit kezdjen a kislánnyal. Az egyik utas értésére adta, hogy kifizeti a kislány jegyét

A kalauz azonban így felelt: - Meddig vigyünk magunkkal a kislányt? Nem hagyhatjuk, hogy valahol csak úgy kiszálljon! Mi lesz ebből a gyermekből? – komolyan aggódott miatta. Nyugodtan kérdezett tovább a gyermek:

- Mit mondjak a kislányának, ha találkozom vele a Mennyben? Mondjam neki azt, hogy az apukája most nem tud a Mennybe jönni, de később eljön őt meglátogatni?

Az- az utas, aki tanúja volt ennek a beszélgetésnek, és tovább mesélte az esetet, sajnálta, hogy a vonat éppen ekkor ért lakóhelye vasútállomásához, és le kellett szállnia. Később azonban megtudta, hogy Kati dolga jól végződött. Valaki oltalmába vette a kislányt, és hazavitte, ahol a hozzátartozói már aggódtak a gyermek miatt. Előzőleg semmit sem mondott nekik tervezett „mennyei útjáról”.

Talán kicsit megmosolyogjuk a kislányt. De talán el kellene tűnődnünk ezen: Mi a megfelelő vonatot választottuk-e, és ismerjük-e a célállomást? Hova vezet életünk útja? Eldöntöttük-e már, hogy mi az úti célunk?

A bűn és az ítélet

Készítette: Éva Édes

"A bűn velem született és nem tudok hozzányúlni, de Isten hozzányúl a váltságban. Isten soha nem az öröklött bűnért teszi felelőssé az embert. Nem ezért ítél el, mert a bűn adottságával születtem, hanem azért, mert amikor ráébredek, hogy Jézus Krisztus eljött engem megszabadítani belőle, visszautasítom az Ő szabadítását." /Oswald Chambers/

Amaro Del - Megszületett

Ige: Vegyetek Szent Szellemet:

Mert: „Akin az Úrnak Szelleme megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak (és erőnek) Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének (vagyis tiszteletének) Szelleme. Az ÚR félelme (vagyis az Úr tisztelete) lesz a gyönyörűsége, és nem szemeinek látása szerint (vagyis nem a látszat után) ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik (és nem hallomás után dönt)” (Ésa. 11,2-3).

Mikeás próféta is hittel vallja, hogy: „És megszégyenülnek a látók (ḥôzeh: látók, nézők, próféták), és elpirulnak a jövendőmondók (qásam: jósol, jövendőt mond, hamisan prófétál), és elfedik szájukat mindnyájan, mert nem lészen felelet Istentől. Én ellenben megteljesedem az Úr Szellemének erejével, és (mišəpáṭ: igazságossággal, törvényességgel) és hatalommal, és (gəḇúráh: hősiességgel, vitézséggel, és bátorsággal), hogy hirdessem Jákóbnak az ő vétkét (peša: lázadását, és elszakadását), és Izráelnek az ő bűnét (az ő céltévesztését)” (Mik. 3,7-8).

Ezért szükséges, hogy: „Vegyetek Szent Szellemet” (Ján. 20,21-22).

Pál apostol is így bátorítja az Istent szeretőket: „Mert nem félelemnek [és nem csüggedtségnek] szellemét adott [ajándékozott] nékünk az Isten; hanem erőnek és [(agapé): Isten szerinti)] szeretetnek és józanságnak szellemét

[Más fordítás: Hiszen a Szent Szellem, akit Isten adott nekünk, nem a gyávaság szelleme, hanem az erőnek, isteni szeretnek, kiegyensúlyozottságnak és fegyelmezettségnek Szelleme].

Ige: Aki hisz

István aki a kiválasztott hét közül való: „István pedig teljes lévén hittel, [kegyelemmel] és (csodatevő)erővel, és [hatalommal], nagy csodákat és jeleket cselekszik vala a nép között^” Csel. 6,8

Mert István elhitte az Úr szavát, így beteljesedett benne az Úr Jézus ígérete: „Azokat pedig, akik hisznek [akik hitre jutottak], ilyen [ezek a] jelek követik [fogják kísérni]: az én nevemben [(onoma): név, amely jelenti: a hatalom, tekintély, jellemvonást is] ördögöket [gonosz szellemeket; démonokat] űznek [haj(í)tanak ki]; új nyelveken szólnak. [(kainosz): újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő. Nem csupán újabb keletű, hanem lényegében is különbözik a korábbitól. Új az, ami a régebbi helyét foglalja el, és addig még nem használták, nem volt érvényben].  [Ha] Kígyókat vesznek föl [(airó): felemel, elveszít, kétségekbe taszít, félretesz, eltávolít, elvisz], és ha valami halálost [halálos mérget] isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik [teszik rá a] kezeiket, és [azok] meggyógyulnak^” (Márk. 16,17-18).

A feltámadott Úr kijelentése az ígéret megvalósulásának feltételéről: „… monda azért nékik Jézus (vagyis a tanítványainak, és a mindenkori Övéinek): Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelt, (és így folytatta) és monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet” (Ján. 20,21-22).

Mert ez a hatalom – erő – csak azután nyilvánul meg, ha: „… vesztek [kaptok] erőt [hatalmat], minekutána a Szent Szellem eljő [leszáll] reátok: és lesztek nékem tanúim [bizonyságtevőim] úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,8).

Csak a hittel lehet előszólítani a természetfelettiben létező dolgokat a látható világba: „A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látható dolgokról való meggyőződés” (Zsid. 11,1).

A hit keletkezéséről pedig így tesz megvallást az apostol: „Azért [tehát] a hit, hallásból van, [az Ige hallásából fakad] a hallás pedig Isten Igéje által. [Krisztus (beszéde; igéje;/rémája = kijelentése/) által]

„Más fordítás: Tehát a hit a meghallott üzenetből, a meghallott üzenet pedig Krisztus kijelentésén keresztül van” (Róm. 10,17)

Ige: Az Ige erősödésének feltétele

Isten Igéje bemutatja, hogy milyen feltételek mellett tud erősödni, és hatalmat venni az Ige:

1. Állandóan Krisztust kell hirdetni. Az apostolok pedig: „… mindennap a templomban [a szenthelyen] és házanként nem szűnnek vala meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust.

[Más fordítás: Továbbra is szünet nélkül, mindennap tanítottak, és hirdették az Evangéliumot a Templom­ban és a házaknál, és hirdették, hogy Jézus a Krisztus]” (Csel. 5,42).

2. Heródes (a gonosz vezető) halála után: „Az Istennek igéje pedig növekedik és terjed vala” (Csel. 12,24).

3. Az okkultizmust gyakorlók megtérése: „Sokan pedig azok közül, kik ördögi mesterségeket gyakoroltak (akik a varázslást űzték), könyveiket összehordva, mindeneknek (szeme) láttára megégetik vala. És mikor kiszámították a könyvek értékét, ötvenezer ezüstpénzre becsülték. Így az Úr ereje által az ige hatalmasan (és erősen növekedik, és) terjedt és megerősödött (és hatalmat vett)” (Csel. 19,19-20).

4. Az Ige állandó tanulmányozása, és megcselekvése: „El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól (és ne hagyd abba az olvasását). Hanem gondolkodjál arról (és tanulmányozd) éjjel és nappal, hogy vigyázz (őrizd meg) és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban (s tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva), mert akkor leszel jó szerencsés a te utjaidon (és akkor sikerrel jársz utadon) és boldogulsz. Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz (és mindenütt amerre csak jársz)” (Józs. 1,8-9).

Mert azt mondja az Úr: „Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek. Így lesz az én beszédem (az én logoszom, igém is), amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi (és véghezviszi), amit akarok, (és eléri célját, amiért küldtem) és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem” (Ésa. 55,10-11)

Isten gondviselése

Isten ígérete

Az Isten szeretőkről

Élő templom - Mike Duó koncert, Kecskemét, 2012.05.19.

Élő templom - Mike Duó koncert, Kecskemét, 2012.05.19.

Nagy Sándor

Nagy Sándor, minden idők egyik legnagyobb hadvezé­re, hatalmas seregével majdnem az egész akkor ismert világot meghódította. Egyik hadjárata alkalmával egy éjszaka nem tudott aludni, és kijött a sátrából, hogy körüljárja a tábort.

Ahogy az egyik szolgálattévő őrszem mellett elhaladt, észrevette, hogy az alszik - ami súlyos vétség volt. Az őrszolgálat közbeni elalvás büntetése bizonyos esetekben azonnali halál volt: a parancsnok leöntethette az alvó őrt petróleummal, és meggyújtathatta.

Amint a hadvezér az őrszem felé közeledett, a katona ébredezni kezdett. Felismerte, hogy ki áll előtte, és halálra rémült.

-     Tudod-e, hogy milyen büntetés jár azért, ha valaki őrség idején elalszik? - kérdezte meg Nagy Sándor a legényt.

-     Igen, uram - válaszolta a katona remegő hangon.

-     Hogy hívnak, katona? - kérdezte Nagy Sándor.

-     Sándornak, uram.

A hadvezér megismételte a kérdést.

-     Hogy hívnak?

-     Sándor a nevem, uram - ismételte meg a kérdezett.

Nagy Sándor harmadszor is feltette a kérdést, ezúttal még hangosabban.

-     Hogy hívnak?

-     Sándornak, uram - mondta a katona alázatosan harmadszor is.

Akkor Nagy Sándor erősen a szemébe nézett a fiatal katonának, és erélyesen így szólt hozzá:

-     Katona, vagy a neveden változtass, vagy a viselkedéseden

Nekünk, akik Krisztus nevének hordozói vagyunk, és magunkat keresztyéneknek nevezzük, úgy kell élnünk, hogy méltók legyünk e névhez (lásd 2Tim 2,19; Jak 2,7; 1Pét 4,16).

http://velunkazisten.hu/content/book/Nagy_S%C3%A1ndor

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Annak van az ideje, amikor el tudtok engedni, sőt el is kell engednetek mindent a múltból, hogy előre tudjatok menni az Én akaratomban és céljaimban. Vágjátok el a köteleket, amelyek fogva tartanak a csalódás és a kudarcélmények által. Most az örökkévaló dolgokat tartsátok a figyelmetek fókuszában, és maradjatok jelen mindenkor itt Nálam, mondja az Úr. Én most egy hatalmas felszabadító munkát végzek a szíveitekben és az elmétekben. Jól teszitek, ha együttműködtök ezzel a munkálkodással, és célba veszitek a szabadságot.

Róma 8:2 Mert a Jézus Krisztusban való élet Szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.

RONGYOKBÓL SZŐTT ÉLETEM

Szerző: Guti Tünde

Pisszenni sem mertem, ahogy gyengéden elhúztam a kárpitot, és óvatosan benéztem a királyi terembe.

Szemem nagyra nyílt, pupillám kitágult, ámulatomban szinte leesett az állam… Színesebbnél színesebb, dúsabbnál dúsabb perzsaszőnyegek hevertek a csodálatos márványlapokon. A hűvös falakat bársony borította, a bíbortól az enciánkékig. Lágy tapintású, könnyed függönyöket lebegtetett a beáramló gyenge szél, és a különös ablaknyíláson beszűrődő napfény mesés színben fürdette a drágakövekkel kirakott trónt.

Halk, kopogó hangot hallottam, ezért visszahúzódtam abba az árnyékos zugba, ahol várakoznom kellett. Valaki arra lépkedett, de hamar elcsendesedett a palotaszárny. Próbáltam felidézni gondolataimban azt a sok-sok gyönyörűséget, amit az előbb láttam. Hova kerültem? Egyáltalán behívnak? Meghallgatnak? Mi lesz? Vajon nem dobnak ki túl egyszerű ajándékomat meglátva?!

Összeszorult a gyomrom és könny szökött a szemembe. De hát meghívtak! És annyi gyász, szomorúság, gyötrelem van már mögöttem… Leültem szomorúan egy kőpadra és vártam. Távolból halk fuvolaszó hullámzott felém, kellemesen édes-fanyar virágillat terjengett a levegőben, ami kissé megnyugtatott. Gyerekkori emlékképek villantak fel gondolataimban. Magas, zöld hegyek, édesanyám ölelő karja, édesapám mosolya, testvéreim hancúrozása…

Újra lépések közeledtek, ami kizökkentett álmodozásomból. Hirtelen feleszméltem, hogy A KIRÁLY ELÉ KELL ÁLLNOM! Halántékom lüktetni kezdett, és újra az a régi gyomorszorítás… Annyira méltatlan vagyok!

A fuvolához már más hangszerek is társultak, így tökéletes harmóniában szólt az egyre erősödő, de mégsem bántó zene. A cipősarkak kopogása sietősebb lett, egyre többen igyekeztek a nagyterem felé, hallottam vidám suttogásukat, köntösük suhogását. A legszebb dallamsornál egy ünnepi dob is megszólalt.

- A király! – szólt egy tekintélyes hang.

- Fogadjátok tisztelettel! – Újra a ruhák suhogása, szöszmötölés, halk sóhajtások. Biztos meghajoltak, gondoltam.

- Ma egy kedves vendéget szeretnék bemutatni nektek, akit azonnal be is hívok.

Akkorát dobbant a szívem, hogy már szinte a torkomban éreztem dobogását. Lábam megingott, amikor valaki elhúzta az engem takaró kárpitot. Minden szem érdeklődve, mosolyogva szegeződött rám a bársonyos, selymes, dús perzsaszőnyegekkel kirakott trónteremből.

- Gyere be hozzám, ne félj! – szólított meg a KIRÁLY olyan hangon, amitől úgy tűnt, mintha nem is a kövezeten járnék, hanem lebegnék. Az idő megállt talán… Minden érzékszervemet átjárta ez a hang, a KIRÁLY HÍVÓ SZAVA.

Elém lépett, s amikor leborultam, a nevemen szólítva emelt fel és a szemembe nézett.

- Örülök, hogy eljöttél! Mostantól fogva az én házam az otthonod!

Csak néztem és csodáltam hangok nélkül, pedig a hála ezernyi dallama zsongott a lelkemben. Lassú mozdulatokkal, szem lesütve adtam át Neki szegényes ajándékomat, egy feltekert szőnyeget. Rongyokból szőtt életemet…

De Ő boldogan elfogadta és maga mellé terítette, mert tudta, hogy a legnagyobb értékemet hoztam el neki.

Gyönyörűséges zene szólt, mindenhol ragyogó szemek, és a KIRÁLY kézen fogva bevezetett az ünneplő sokaságba.

 Guti Tünde

http://keresztenydalok.hu/tortenetek/olvasas/115

Hit Gyülekezete: Áldjátok, áldjátok...

Isten „vasárnapi levele”

„Maga az Úr megy előtted, ő lesz veled. Nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Ne félj hát, és ne rettegj!” Mózes ötödik könyve 31:8

Én tudom, milyen leletet kaptál múlt héten és előtte is az orvostól. Én tudom mekkora teher nehezedik rád a munkahelyen, a családban, tudom, milyen elvárásaid vannak magad felé, és hogy néha úgy érzed, összeroppansz ezek súlya alatt. Én tudom, mennyi a havi bevételed és kiadásod, hogy hol áll országod és a világ gazdasága, tudom, mennyire megrémít a bizonytalanság.

De ne félj, mert nem vagy egyedül! Én megyek előtted, és utat török neked a kilátástalan körülmények között is. Én megyek előtted, és mutatom, merre lépj tovább. Én megyek előtted, és nem akarom, hogy félelem legyen a szívedben a remény és szeretet helyén. Én még mindig vagyok, még mindig Isten vagyok, ugyanaz a hatalmas és örök, aki a régi időkben, és gondot viselek rád. Kezemben tartom az eseményeket és a te életedet is.

Ezért kérlek, ne félj, hanem bízz bennem! Hagyd a miérteket rám, és ígérem, egyszer megérted, minek mi volt az értelme. Nemsokára véget vetek minden rossznak, és nem lesz többé félelem a világon. Addig tarts ki, bízz bennem, mert soha nem hagylak téged egyedül.

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2011/11/isten-vasarnapi-levele.html

Idézetek a szeretetről

Az igazi szeretet sohasem fél attól, hogy túl sokat talál adni.