Júda oroszlánja: Új élet Krisztusban

Gyakran tapasztalom azt, amikor egy új üzenet készül, hogy Isten elém hoz embereket, helyzeteket vagy engem vezet oda olyan emberekhez, vagy küld bele szituációkba, amelyeken, vagy akiken keresztül konkrétan bemutatja, hogy a fizikai szememmel is lássam, megértsem, miről is akar most tanítást adni nekünk. Így történt ez most is, ráadásul két ízben is adott az Úr bizonyosságot, megerősítést arról, amiről ma szó lesz.

Hadd kezdjem azzal, hogy Istennek az az akarata, hogy a keresztények felé angyalok szolgáljanak és ott legyenek mellettük, aktívan az életük részeivé válva. Istennek az az akarata, hogy a természetfeletti világban éljünk, abban az új életben, ami Jézus feltámadása után van.

Jézus élete és szolgálata során többször is szolgáltak angyalok, vagy vitték a hírt angyalok. Pl. Az üres sírnál angyalok voltak a fejénél és a lábainál ott, ahol Jézus teste korábban feküdt.

János 20:12

„és két angyalt látott, amint fehér öltözetben ott ültek, egyik a fejnél, másik a lábnál, ahol Jézus teste feküdt.”

A menybemenetel után hirtelen két angyal jelent meg a tanítványoknak.

Ap.Csel 1:10

„ De mialatt meredten néztek a mennybe távozó után, fehér ruhában hirtelen két angyal állott eléjük és megszólította őket: „Galileai férfiak, miért álltok itt s néztek a mennybe? Az a Jézus, aki tőletek a mennybe felvétetett, ugyanazon a módon jő majd el, ahogy őt a mennybe menni láttátok.”

Amíg mi  hivők testben élünk, az óember vezet bennünket és nem haltunk meg a test kívánságainak, addig nem fogjuk megtapasztalni ezt a természetfeletti áldást.

Amíg a hivők életét a test irányítja, addig nem lép működésbe a szellemvilág. Bele kell lépnünk a feltámadás erejébe, és annak természetfeletti csodájába kell részesülnünk. A test teljes halálba adása, a saját egó feladása, a lélek vezette intellektuális kontroll feladása, az értelem, érzelem és emberi akarat gyeplőjének átadása a Szent Szellemnek. Amint megtapasztaljuk a test, az ”óemberi kő” elgördülését, beléphetünk a szellemvilág csodálatos dimenziójába, ahol angyalok fognak szolgálni felénk,és beszélni hozzánk. Amikor már a hústest szabad a bűn és a halál törvényétől, amikor már nem a test dolgai és kívánságai körül forognak a gondolatok, hanem a Szellem dolgai körül (Róma 8:5) amikor a test aláveti magát a Szent Szellem uralmának, akkor már nem a test kívánsága szerint fogunk élni többé. A Szent Szellemmel megöldököljük a test műveit, a rosszindulatot, a felfuvalkodást, az önző gondolkodást, az egoista szemléletet (én életem, nekem, én tekintélyem, én gyerekem, én vagyok a sorban az első, engem nézzetek, vegyetek már észre stb.)     megöldököljük  a képmutató hivő életet, akkor ezután a Szent Szellem fogja tudni élni Jézus életét az életükben. Akkor Jézus feltámadásának az élete, a feltámadás ereje látható lesz a beszédünkön, a hétköznapi életünkön, a munkahelyen is és a gyülekezetekben egyaránt. Akkor mindannyiunknál ott lesznek az angyalok - ugyanúgy, ahogy ott voltak az üres sírban – ott lesznek a fejnél is és a lábunknál is, ott lesznek a gondolatainknál és a járásunk közben is meg fogjuk tapasztalni őket.

A testi keresztény még nem ment át Jézussal a halálból az életre, benne és általa Jézus nem tudja a feltámadott életét élni. Ezért a testi keresztény még nem ismeri a szellemben járás áldásait, és hogyha beszélgetsz vele, nem is érti, hogy miről beszélsz. Nála még nem gördült el a kő.

 Kolossé 3. (Csia ford.)  

„Ha tehát a Felkenttel együtt feltámadtatok, a fenn lévőket keressétek, ahol a Felkent van, az Isten jobbján ülve. Eszetek a fenn lévőkön járjon, ne a földön levőkön! Hiszen meghaltatok, s életetek a Felkenttel együtt rejtve van az Istenben. Mikor a Felkent, aki a mi életünk, láthatóvá lesz, akkor ti is megdicsőülve Vele együtt láthatókká lesztek.

Öljétek el hát földön lévő tagjaitokat, a paráznaságot, tisztátalanságot, szenvedélyt, gonosz vágyat, továbbá a telhetetlenséget, ami bálványimádás. Ezekért jön el az Isten haragja. Tegyétek le ti is mind: a haragot, indulatot, gonoszságot, rágalmazást, szátokból a gyalázatos beszédet. Ne hazudjtok egymás ellen, ha egyszer az óembert foglalkozásaival együtt levetkőztétek, és az újat felöltöttétek, mely annak képére újul meg, minduntalan új megismerésre, aki azt teremtette. Öltsétek fel tehát azért, mert Isten választottai szentek és szeretettek vagytok, az irgalom gerjedezését, jóságosságot, alázatosságra való törekvést, szelídséget, hosszútűrést. Viseljétek el egymást és legyetek kegyelmesek egymáshoz, ha valakinek valaki ellen panasza volna. Ahogy az Úr kegyelmet adott nektek, úgy kegyelmezzetek ti is. Mindezekre rá öltsétek fel a szeretetet, mely a legtökéletesebb kötelék.”

 Hogyha Jézus Krisztus feltámadási erejében éljük a mindennapjainkat, akkor meg fogjuk tapasztalni az angyalok segítségét, szolgálatát, akik ott járnak előttünk, ott járnak mögöttünk is és intézik a dolgainkat. Akkor mennyei helyeken járhatunk Jézussal, akkor ki – és bejárásunk lesz a menyben, akkor az Ő gondolatai a mieink lesznek, az Ő útjai a mieink lesznek, és az Ő terhét fogjuk hordozni, nem a sajátunkat.

   

„Mert feltámadtatok és a ti életetek el van rejtve Krisztusban.”

Ezen a szinten már olyan könnyű az új életet élni, mert nem mi élünk, a régi élet már halott, már régen nem harcol, itt már a Felkent éli bennünk az Ő életét.

Ezen a szinten az emberi jellem érett arra, hogy hitelesen mutassa be Krisztust a világnak. Ezen a szinten egy nyitott menny alatt élhetünk, ahol fontosabb lesz számunkra a mennyei világ, mint a földi világ, ahol a szellemvilág valóság lesz a számunkra, ahol Krisztus a Felkent az Úr, a Szent Szellem hangja, jelenléte, a természetfölötti dimenzió és az angyalok, vagyis maga a menny fogja meghatározni a földi életünket és annak irányát.

Amikor a test befolyása megszűnik az életünkben, akkor fog tudni a Szent Szellem folyója teljesen kiáradni. Amikor a test és annak kívánságai már nem bálványok többé, akkor fog az új élet, Krisztus élete előtörni bennünk. Sátán a befolyásolásával csábítja a lelkünket, az óemberünket, hogy a bennünk lévő Krisztusi élet ne tudjon kiteljesedni. Kérdés, hogy a Szent Szellemnek engedünk – e vagy ennek a hamis befolyásnak, amelyik léhaságot hoz a hivők életében, egy könnyelmű életmódot, és könnyelmű gondolkodást eredményez, egy felszínes hivő életet, és a világgal és annak kívánságaival való keveredést.

A sátán hamis befolyásának engedve az óember ott felejti magát a tv előtt, az internet előtt, ott találjuk ezt az óembert a világi programokon, vagy a foci vb szenvedélyes szurkolói között és vicces, kétértelmű beszédek jönnek ki a száján, vagy éppen egy folyamatos ábrándozás alatt éli az életét.  A sátán befolyásolásával használni tudja az óembert az ő céljaira, az ő szolgálatára. Befolyásolhatja az ember érzelmeit, akaratát, amikor az ember az indulatai felett nem tud gyeplőt tartani, amikor hiába akar Istennek engedni, mégsem tud. Meg kell tagadnunk a test, az óember uralmát, és meg kell tagadnunk a sátán befolyását a lelkünkre nézve, ahhoz, hogy a szellemünk szabadon tudjon a Szent Szellemmel összekapcsolódva együtt irányítani és vezetni.

A másik oldalon pedig Isten is használni akarja ezt az embert, de nem az óembert, hanem a feltámadás erejében járó új embert az Ő szolgálatára.

Kérdés, hogy kinek az életét éled, Ki éli az életét benned? Isten, a sátán, az új ember vagy az óember? Az óember uralma akadályozza a Szent Szellem szabad áramlását.

A lelkünknek, az óembernek a törekvése, nincs összhangban a Szent Szellemmel. Az óember ábrándozik, kedélyállapota hullámzó, az óember érzelgős, az óembernél még ott vannak a hajlamok, a generációs bűnök. Az értelemnek legfontosabb, hogy a mennyei impulzusok irányítsák, a Szellem uralma alatt legyen, és Ő irányítsa az embert. Ez akkor tud megvalósulni, hogyha az óember halott,hogyha meg van tagadva és a keresztre van küldve.

„Mert meghaltatok és a ti életetek el van rejtve a Krisztusban…”

Amint az Isten igazsága a Szent Szellem által nem tud átáramlani az értelmünkbe, máris a hústest kezd irányítani és máris tévúton járunk, elvesztettük a feltámadás erejét. Az új ember már nem tud kiteljesedni A gondolkodásunkért felelősek vagyunk, nem engedhetjük meg, hogy a sátán hamis befolyása alá kerüljenek, de azt sem, hogy ne a Szent Szellem irányítsa azt. Foglyul kell ejtenünk a hamis gondolkodásmódot, és minden magaslatot, amely Isten ismeretével szemben emeltetett és amelyek akadályozzák az Isten akaratát az életünkben.

Ebben a gonosz világban nem engedhetjük meg, hogy a sátán hamisságokat csepegtessen a gondolkodásunkban és ő prédikáljon vagy irányítsa azokat. Amint engedünk neki, ez aztán kihat a döntéseinkre, a beszédünkre és a cselekedeteinkre, a kapcsolatainkra. A sátánnak az a célja, hogy a hajlamainkat felhasználja, a gondolatainkat, az értelmünket és érzelmeinket befolyásolhassa, mert akkor nyert ügye van, máris megakadályozta, hogy Krisztus láthatóvá váljon bennünk.

Egyedül Isten élő, kinyilatkoztatott igéje, amely kétélű kard, tudja szétválasztani az óemberi cselekedeteket, az emberi erőlködést és a szellemi embert.

Zsidók 4:12

„ Mert az Isten igéje él és hatékony, élesebb bármely kétélű kardnál, és elhat a léleknek és a szellemnek, az ízeknek és a velőknek széjjeloszlásáig, megítélni képes a szív szenvedélyeit és gondolatait:” (Csia ford.)

  

Egyedül Isten kinyilatkoztatott igéje képes bennünket átvinni a kereszt előtti állapotból a kereszt utániba, vagyis a hústestból, az óember állapotából az újemberig, a feltámadott új életig. Amikor a Szent Szellem által megvilágosított ige behatol az ember szellemébe nap,mint nap az tud egyedül ott tartani bennünket a Felkent, feltámadt Krisztus új életében. 

Ez a kinyilatkoztatott ige leválasztja a lelki törekvéseket, és döntéseket, megakadályozza az óember tetteit és felszabadítja Krisztus akaratát, Krisztus gondolatait és érzelmeit bennünk, rajtunk keresztül. A rhéma ige képes ott tartani bennünket az üres sírnál, a naponként elvett kijelentett ige képes a mennyet nyitva tartani a számunkra és a Szent Szellem uralmát megtartani az életünk felett. Amilyen mértékben engedjük, hogy Isten élő igéje vezessen bennünket, amilyen mértékben tud a Szent Szellem hatással lenni a szellemünkön át az életünkre, olyan mértékben lesz láthatóvá rajtunk Krisztus, az új ember olyan mértékben lesz erős bennünk.

 

Máté 26:41 (Csia ford.)

    

„Legyetek éberek és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A szellem ugyan kész,  (hajlandó) de a test erőtlen.”

Az embereknek Istennel érintkező belső szerve: a szellem. A szellemünk fejlődésével leszünk egyre szabadabbak az óembertől. Ahhoz, hogy a szellem életét élhessük, meg kell öldökölnünk a földi tagjainkat. (Róma 8:13) a világ befolyását, dicsőségét és értékrendjét a Szellem erejével. A feltámadás erejével való összekapcsolódás elválaszt bennünket a bűn, az óember hatalmától.

Kereszt előtt a test élete, kereszt után a szellem élete él.

Kereszt előtt ott vannak a test cselekedetei és ha itt maradunk, és így akarunk Istennek tetszeni, itt mindig erőlködés lesz a hivő élet és kudarcos, mindig elesés, felállás, elesés és újabb felállás a hivő élet.

Efézus 2:1-3 

„Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, amelyekben egykor éltetek a világ életmódja szerint. Egykor mi is mind közöttük éltünk testünk kívánságaival, követtük a test és érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk emberi természetünk szerint, éppen úgy,mint a többiek.”

Hogyha azonban megismerted ezt az erőt, a feltámadás erejét, akkor maradj is benne mindenestül, mindvégig, mert test és vér, az óember nem örökölheti Isten királyságát.

Gyakran látok 10-20 éves keresztényeket, akik elvesztették a feltámadás erejét, akik abban a hitben vannak, hogy mivel egyszer elmondták a megtérő imát, ilyen – olyan tanításokat hallgatnak, ők adakoznak, jó keresztények,mégis, amikor beszélnek és amikor az életüket nézed, akkor az látszik, hogy réges – régen nem járnak a feltámadás erejében, az új életben. Mert, amikor megszólal, akkor a „test” beszél, az önigazultság, önhittség szavait árasztva, és a vallásos lepel rájuk telepedve, elhiteti velük, hogy ők életre keltett új emberek,miközben az emberi természet ordít ott a hétköznapokban is. Az ilyen hivőknél a hivő élet gyakran imitáció, szerepjátszás.

Megláttam, hogy a sátánnak van egy erőteljes és hatásos taktikája: mégpedig az, hogy megtalálja ezt a rést, megtalálja az óembert és nagyon könnyen használni tudja a saját céljaira, így válik megkötözötté a hivő egy idő után, hogyha kiesik a feltámadás erejéből és az óember újra életre kel, vagy pedig hogyha meg sem halt még.

Vannak olyan jellembeli hibák a hivőknél, amelyek még soha nem kerültek fel a keresztre pl. rivalizálás, megbízhatatlanság, szavahihetőség hiánya, csapongás, szétszórtság, kapkodó, rendetlen életvitel, önmaga körül forgolódás, mindenben a hiba és a negatívumok keresése, minden lében kanál , érvényesülési vágy, engem nézzetek, engem hallgassatok,rám figyeljetek stb.  Amikor ez tapasztalható egy keresztény embernél, ott a kereszt még nem végzett mélyreható munkát. Azonban ezekkel a jellembeli hibákkal Isten királyságában nem lehet szolgálni, de oda bejutni sem.

És itt jön a sátán műve, hogy ezekre a hústesti dolgokra rádobja a törvénykezés, a vallásosság, a hitetés, megtévesztettség szellemeit és máris nyert ügye van, mert elaltatta a hivőt. Itt az Isten királysága máris csak beszéd marad.

„Uram, könyörülj rajtuk!”

Ezek az emberek áhítatosan imádkoznak tovább,énekelnek az Úrnak:”Jó az Úr, megbocsát és újra megbocsát, kegyelmes és irgalmas,és szabadságot adott nekünk. Halleluja!” „Feltámadtam, és az életem, el van rejtve Krisztusban.”

Aztán hétről – hétre újra előjönnek az újabb és újabb ígérgetések, melyek teljesítése mindig elmarad, és amelyek miatt már sokan el is fordultak tőle, de hát Jézusnak is voltak ellenségei.

Vagy talán hétről – hétre hanyagul kezeli a családját, esetleg a munkáját, arrogáns a családjával szemben, vagy éppen felületes,nem érdekli a másik családtag sorsa , közömbös, és újból és újból elesnek, titkos bűnökben stb. Az ilyen hivők a vallásosság leple alatt nem tudják, hogy az amiben élnek nem az Isten királysága.

Így jött vissza a gyülekezetekben a bűn és így jött vissza a világ szelleme,mert a pogányság egyre nagyobb teret hódít, az óember és a hústest egyre nagyobb teret hódít a hivőknél és ezáltal a gyülekezetekben is.

Nagyon tetszik ez az ige:

Róma 6:1- 8 (Csia ford.)   

„Mit mondjunk hát? Megmaradjunk a vétekben, hogy a kegyelmet megsokasítsuk?  Szó sem lehet róla. Vajon mi, akiket halálba vitt a vétek, élhetnénk-e még tovább ebben a vétekben? Hát nem értitek, hogy mi, akik a Krisztus Jézusba bemerítkeztünk, halálába merültünk be? A bemerítkezés ővele együtt eltemetett minket a halálba, hogy amiként a Krisztust a halottak közül az Atya dicsősége feltámasztotta, úgy mi is megújult életben járjunk. Hiszen, ha eljutottunk arra, hogy halálának hasonmásával összenőjünk, feltámadásával is összenőttekké leszünk.

Mert tudjuk, hogy ó emberünk vele együtt megfeszíttetett, hogy a vétek teste tehetetlenné váljék, hogy tovább ne legyünk a vétek rabszolgái, mert aki meghalt, az igazságossá lett, és a vétektől szabaddá.     Ha pedig a Krisztussal együtt meghaltunk, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk.”

Kereszt által összenőttünk Krisztus feltámadásával, hogyha a halálával azonosultunk, hogyha az óember Krisztussal meghalt, akkor tehetetlenné vált. Meghalt a bűn a világ befolyásának.

Róma 6:17

„Csak voltatok a bűn rabszolgái.” Krisztus szabad életre hívott el bennünket.

Galata 5:19  

„A hús tettei pedig nyilvánvalóak, ilyenfélék: paráznaság, tisztátalanság,(maszturbáció) kicsapongás,  bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, civakodás, féltékenység, indulatoskodás, veszekedések, meghasonlás, versengések, irigykedés, részegeskedés, lakmározás és az ezekhez hasonlók. Akik ilyesmiket tesznek – előre megmondom nektek, mint ahogy már előre meg is mondtam –, Isten királyságát nem fogják örökrészül kapni.”

A test az óember cselekedetei elzárnak bennünket Isten Királyságától. Olyan sok kereszténynek a beszédéből látható, hogy még nem ment át a kereszten. A vallás nem engedi az embert a feltámadás erejében járni. Ahogy a farizeusok nem voltak ott Jézussal a keresztnél, a vallásos ember nem tud eljutni önmagától az üres sírig, a feltámadásban való járásig. Ezért látható a gyülekezetekben olyan sok elbukás, kudarc és sok testi keresztény, mert a vallásos szellem megbénítja, halottá teszi a szellemüket.

El kell, hogy gördüljön a vallásosság köve az életünkről ahhoz, hogy többé ne a test cselekedeteit tegyük, hanem egyedül a Szent Szellem befolyása alatt tudjunk élni.

A feltámadás erejében élve, nem lesznek visszacsúszott, elbukott hivő életek, bukdácsoló keresztények, és nem lesz nehéz a hit útja, mert a Szent Szellem maga végzi el az Ő megszentelő munkáját bennünk. A legnagyobb természeti csoda az, amikor egy ember átmegy a halálból az életre, ezt hívjuk újjászületésnek. A Szent Szellem adja meg, a vallásban élő hívőknek az újjászületés csodáját, hogy valóban megtapasztalható mindennapi csodaként éljük át az angyalok szolgálatát és azt, hogy Krisztus, a Felkent éli bennünk az Ő szent életét.

  

A Szent Szellem végezze el ezt a hatalmas átformáló munkát, hogy a beszédünk és a viselkedésünk ne az egónkat tükrözze, hanem Krisztus jellemét és természetét.

Galata 5:22

„A Szellemnek gyümölcse ellenben: szeretet, öröm, békesség, hosszútűrés, jóságosság, derékség, hűség (hit), szelídség, önuralom. Azok, akik a Krisztus Jézuséi, a húst szenvedélyeivel és kívánságaival együtt megfeszítették.”

Sokáig nem hittem, amikor azt hallottam a gyülekezetben, hogy a hivő élet legnagyobb csodája az újjászületés. Több éves keresztényként éltem át ezt a csodát és akkor megértettem, igen valóban ez a legnagyobb csoda. Ma sokan élnek hivő életet, járnak gyülekezetben úgy, hogy sosem élték át ezt a csodát.

Ez az a csoda, amikor az ember szelleméről lehull a lepel, amikor a kárpit kettéhasad a hivők templomában. A kárpit a szent sátorban elválasztotta, elzárta a legszentségesebb részt, az Isten jelenlétét az embertől. A kárpit mögött a szent Isten szava, jelenléte, dicsősége van ma is. A kárpit mögött a manna, a friss élő ige, amely naponként adja a legmegfelelőbb szellemi ételt a számunkra. A kárpit ma is elválaszt a külvilágtól. Amikor az ember átéli az újjászületés csodáját, akkor bemegy a szentélyből a szentek szentjébe, ahol a Szent Szellem birodalma van és a Szellem irányítása van. Amikor átéljük a templomunkban lévő kárpit kettéhasadását, azt sokszor sírás – nevetés, szabadulás kíséri. Ez egy gyönyörű és szent esemény, ilyenkor Isten élő rhéma igéje végzi a munkát, a szétválasztás munkáját, amikor szétválasztja a lelket a szellemtől. Ilyenkor egy élő igemag a Szent Szellem ereje által behatol az ember szellemébe, amely kettéhasítja a kárpitot. Ez az esemény az, amikor a kő elgördül és előjön az újember.

  

„ Többé már nem én élek, hanem él bennem a Krisztus.”

Ahogy Jézus engedte, hogy a teste meghaljon és bekerüljön a sírba, úgy tegyük ezt mi is vele együtt. Legyen az óember Krisztussal együtt meghalva. Jézusnak a feltámadása azonban olyan dicsőséges volt, hogy a testéből semmi maradvány nem maradt a sírban, mert a feltámadás ereje legyőzte a halált teljesen. A mi óemberünknek egyszer s mindenkorra ott kellene, hogy maradjon mindenestül a sírban, hogy Krisztussal együtt összenőve éljük tovább a feltámadott új életet. Vannak hivők, akik átélték ezt a csodát, de kiestek egy idő után a Krisztusban való új életből, és lecsúsztak ismét az óember szintjére, a régi életet tovább cipelve. Egy hajszál választ el a kettőtől, maga a kárpit, és sokszor nem is könnyű észrevenni, hogy már nem a szellem útját járjuk, hanem a test éli a hivő életet. Amikor pedig a test végzi az istentiszteletet, az maga a vallásgyakorlás.

 A sokéves keresztényeket biztatnám, hogy merjenek őszintén belenézni az Ige tükrében és megvizsgálni, hogy vajon melyik oldalon állnak: a kereszt előtt vagy után. Az istentiszteletük nem süllyedt – e vissza a test szintjére időközben. A Szentek szentjében ki és be lehet járni naponta. Sokan csak ritkán mennek oda be, azonban minél ritkábban mégy oda be, annál inkább teret kap a hústest és az óember. Nekünk újszövetségi hivőknek folyton ott kellene élnünk a szentek szentjébe, Isten élő jelenlétébe. Ma sokan beszélnek, sok prédikáció és elméleti igehirdetés hangzik el erről, a hivők nagy része mégis a szentélyben, a lelki síkon éli meg a hivő életét. Látszólag mindenki ugyanarról az igéről beszél, mégis van, aki a kárpit előtt táborozik éveken át. A kárpit előtt a test, az óember még él, folyton elbukik és feláll, fújja az ige betűjét megszokásból és ez olyan természetes, de nincs benne a Szellem ereje. Az is sokszor olyan magától értetődő, hogy gyakran elesnek a hivők, hogy félvállról veszik a szentséget, mert olyan erős a világgal való keveredés, és nem is érzékelik, hogy pusztán a pitvarban vagy csak a szentélyben élnek.

Isten Szelleme hív – hív a mennyei szentek szentjébe, a Szellem birodalmába, a nyitott menny alá, hív a feltámadott új életre minden hivőt. Ne maradj a kárpit előtt évekig, onnan imádkozva, onnan szolgálva soha nem fog tűz leáradni az imádra és a szolgálatodra. Látszólag ugyanaz az istentisztelet, ugyanaz a hivőélet, látszólag mindenki ugyanazt gyakorolja. Azonban a pitvarban és a szentélyben élő hivők felszínes élete és szolgálata nem fog természetfeletti gyümölcsöket eredményezni. Nem hordozza a beszédük, az életük, a szolgálatuk Isten jelenlétét, erejét és dicsőégét.

A pitvarból és a szentélyből is lehet prófétálni, de abban túl sok a lelki és a testi beszéd, abban még kevés az ihletett beszéd, kevés az a szó, ami közvetlenül a tróntól jön. Ott még látható az egó, a teljesítményre figyelés, a magamutogatás, a szellemi büszkeség stb. A pitvarban és a szentélyben levőknél az Isten igéje még nem kétélű kardként működik, a pitvarban levő hivőknek a szava lehet éles és vághat is gyakran vág is, ez azonban a törvény szava még, a testből jövő okoskodások, kioktatások, önigazoló, önhitt szavak, amelyek sebeket okoznak, amely nem az ige kardja.

De Isten Szelleme hív ma, hogy térjünk arra az útra, amely a Szentek Szentjébe vezet.

Zsidók 10:19 - 20 (Egyszerű ford.)

„ Ezért, testvéreim, félelem nélkül, bizalommal és teljesen szabadon bemehetünk a mennyei Szentek Szentjébe. Ez Jézus vére (halála) miatt lehetséges, hiszen megnyitotta az utat, amely oda vezet. Ez az új és élő út, amely bevezet a függönyön keresztül a Szentek Szentjébe. A függöny pedig nem más, mint Jézus teste.”

Jézus Krisztus véráldozata az, amely kettéhasítja a kárpitot a te templomodban is. Jézus Krisztus véráldozata az, amelyik átvisz a testi kereszténységből a szellemi életbe, az óemberből új embert teremt. Jézus Krisztus véráldozata, amely ott a Golgotán be lett mutatva ma szétválasztja a lelki dolgokat és cselekedeteket a szellemitől, hogy az új teremtés szolgáljon, az új ember prédikáljon a gyülekezetekben és ne a test. Jézus Krisztus véráldozatát érvényesítjük ma az életünkben, mert ma is bemegyünk az Atya jelenlétébe, az Ő dicsőségébe, a trónhoz, hogy halljuk az Ő hangját,és azt szóljuk, hogy szellemben lássuk meg az Ő akaratát és azt tegyük meg.

„Atyám, bocsásd meg nekünk azokat a dolgokat és életünknek azt a szakaszát, amelyet a pitvarban és a szentélyben vesztegettünk el. Köszönjük Jézus vérét, amely megmos, megtisztít és megszentel bennünket a régi életünk minden tisztátalanságától, amely szégyent hozott az Isten országára. Atyám mi most úgy döntünk, hogy nem akarunk többé a vallásban vesztegetni egy percet sem, nem akarunk többé az óemberből szólni és cselekedni, a halálba adjuk a régi életünket, legyen odaszegezve a keresztre, legyen egyszer s mindenkorra halott, Jézus halálával együtt. Atyám, akarjuk, hogy ki tudd fejezni magad rajtunk keresztül, nem engedjük többé, hogy a régi, pogány életünk útját állja a Te királyságod megnyilvánulásának. Meg akarjuk ismerni a feltámadásod valódi erejét, vissza akarunk menni a keresztre az óemberünkkel Jézus nevében.”

Ámen.

Hit Gyülekezete - Melletted áll

Levél Filemonhoz: Ima és kérés (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Filem. 1,1 Pál, Krisztus Jézusnak foglya, és Timótheus [jelentése: Isten dicsősége; valaki, aki Istent tiszteli; istenfélő], az atyafi, [a testvér, írják e levelet] Filemonnak [jelentése: szerető, szeretetteljes], a mi [Isten szerinti szeretettel, kedvesen, nagyon] szeretett [drága testvérünknek és] munkatársunknak,

Filem. 1,2 És Appiának »jelentése: előhozó, termékeny; gyümölcsöző« [a mi testvérünknek, és Isten szerinti szeretettel, kedvesen, nagyon szeretett, vagyis] a szeretettnek, és Arkhippusnak [jelentése: a ló gazdája; a ló mestere, lovakon uralkodó], a mi bajtársunknak [és harcostársunknak], és a te házadnál [a te otthonban] való gyülekezetnek [vagyis: kihívottak közösségének, vagyis: eklézsiának]:

Filem. 1,3 Kegyelem néktek [vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása] és békesség [vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.

Filem. 1,4 Hálát adok [folyton, és újra meg újra] az én Istenemnek mindenkor, [amikor megemlékezem rólad] emlegetvén téged az én imádságaimban,

Filem. 1,5 Mert hallom a te [(agapé): Isten szerinti] szeretetedet és ama te hitedet, mely van benned [és hogy milyen hűséges vagy] az Úr Jézushoz, és minden szentek irányában [és mennyire szereted azokat, akik Istenhez tartoznak]*

*Az apostol minden gyülekezetet – akiket ismer, és akikről csak hallott – és minden hívőt az Úr előtt hordoz imádságban, példát mutatva nekünk, így imádkozik: A Korinthusibeliekért: „Hálát adok értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott” (1 Kor. 1,4)

A Rómabeliekért: „Először is hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy hiteteknek az egész világon híre van” (Róm. 1,8)

A Thessalonikabeiekért: „Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban; mert szüntelenül emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől táplált reménységetek állhatatosságát” (1 Thess. 1,2-3)

Az Efézusbeliekért: „Annakokáért én is, hallván a ti hiteteket az Úr Jézusban, és minden szentekhez való szerelmeteket (és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről), Nem szűnöm meg hálát adni tiérettetek, emlékezvén reátok az én könyörgéseimben (imádságaimban)” (Eféz. 1,15-16)

A Kolosébeliekért: „Hálát adunk az Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, mindenkor ti értetek könyörögvén, Mivelhogy hallottuk a ti hiteteket a Krisztus Jézusban, és a szeretetet, amellyel minden szentekhez vagytok (és arról a szeretetről, amely valamennyi szent iránt él bennetek)” (Kol. 1,3-4).

A Filippibeliekért: „És azért imádkozom [és könyörgök], hogy a ti [(agapé): Isten szerinti] szeretetetek még jobban-jobban bővölködjék [gyarapodjon] (Isten)ismeretben [teljes (igazi) megismerésben; tudományban; megértésben] és minden értelmességben [és a teljes tapasztalatban és mindenféle észlelésben; érzékelésben]. Hogy megítélhessétek [és el tudjátok dönteni, és bírálni], hogy mi a rossz és mi a jó [mi a helyes, mi a lényeges, és fontos, hogy az eltérő dolgokat meg tudjátok próbálni és vizsgálni].

Hogy legyetek (napfény)tiszták [a NAP fényében megvizsgált, megítélt, minden hamisságtól mentesek] és botlás nélkül valók [kifogástalanok; feddhetetlenek, és megütközést nem keltők, meg nem botránkoztatók, vagyis: nem tévútra vezetők, nem eltévelyitők, olyanok, akikben senki meg nem botolhat] a Krisztusnak napjára. Teljesek lévén az igazságnak [vagyis a megigazulásnak] gyümölcsével [és hasznos eredményével], melyet Jézus Krisztus teremt [Más fordítás: és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit Jézus Krisztusban] az Isten dicsőségére és magasztalására, [és dicséretére].” (Fil. 1,9-11)

És azért imádkozik, hogy az az Isten szerinti szeretet növekedjen bennetek, amely: „… hosszútűrő [nagyon türelmes; Szó szerint: haragos indulatot megfékez], kegyes [jóságos; kedves; szeretetre méltó]; a szeretet nem irigykedik; [nem féltékeny, nem vetélkedik, nem verseng; nem lép fel vetélytársként], a szeretet nem kérkedik [nem dicsekszik; nem henceg], nem fuvalkodik fel. [nem is kevély; nem pöffeszkedik; nem gőgös, nem fújja fel magát]^. Nem cselekszik éktelenül [nem tapintatlan; nem viselkedik bántóan.

Nem nagyravágyó; nem illetlen], nem keresi a maga hasznát [vagyis nem keresi a maga érdekeit, a maga javát], nem gerjed [és nem lobban] haragra [nem bőszül fel; nem válik ingerültté], nem rója fel [és nem számítja fel, és nem tartja számon] a gonoszt [a rosszat; a sérelmet, és nem gondol rosszra]. Nem örül [és nem örvendezik] a hamisságnak [a gonoszságnak; igazságtalanságnak; istentelenségnek], de együtt örül [és örvendezik] az igazsággal; [és örömét az igazság, a valóság, vagyis Isten igéjének győzelmében leli].

Mindent elfedez [eltakar; csenddel elleplezi (szó nélkül eltűri, türelmesen elviseli); elhallgat, és magában tart], mindent hiszen [és elhisz; mindig bizakodik], mindent [elvárva] remél, [Ez biztos várása valaminek, ami be is fog következni] mindent eltűr. [elvisel; elszenved; teher alatt marad; kitartással tűr, mindenben állhatatos]. A szeretet soha el nem fogy [nem szűnik meg soha (el nem múlik; alább nem hagy; nem roskad össze; nem vall kudarcot; nem merül ki)]” (I Kor. 13,4-7)

És az apostol kéri Istent: „… hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Szellemét, hogy megismerjétek őt. És világosítsa meg szellemi szemeteket, hogy meglássátok: milyen reménységre hívott el minket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között. És milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön…„(Eféz. 1,17-19)

De a Szent Szellem azt is kijelenti, hogy az ismeretben való gyarapodásnak mi a feltétele: „Hálát adok értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott. Mert a vele való közösségben mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben és minden ismeretben, amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek” (1 Kor. 1,4-6)

Filem. 1,6 Hogy a te hitedben [és meggyőződésedben] való közösség hathatós [(energész): aktív, működő, tevékeny, és hatékony] legyen, a Krisztus ügyében, minden bennetek levő jónak [vagyis jó dolgoknak, és javaknak] megismerése [és megértése] által. [Más fordítás: Azért imádkozom, hogy a hitünkben való közösséged, és a benned élő hit vezessen el téged azoknak a jó dolgoknak a teljes felismerésére, amiket Krisztusért megtehetünk, és ami a mienk a Krisztusban]*

*És így folytatódik a kijelentés: „Mert ismeritek [tudjátok] a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét [kegyelmét], hogy gazdag lévén, [mégis teljesen] szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok [és gazdaggá lehessetek, ezzel mutatta meg, mennyire szeret benneteket]” (2 Kor. 8,9).

„Aki, mikor Istennek formájában [vagyis alakjában] vala [(hüparkhó): létezik, jelen van], nem tekintette [és nem tartotta] zsákmánynak [ragadománynak] azt, hogy Ő az Istennel egyenlő, [nem tekintette olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell]. Hanem önmagát megüresíté szolgai formát vévén föl [szolgai alakot öltött], emberekhez hasonlóvá lévén [és külsejét tekintve olyan lett (úgy jelent meg), mint egy ember (és magatartásában is embernek bizonyult)].

Más fordításban: »Hanem azzal, hogy rabszolga alakját öltötte fel, s emberi hasonmásba öltözött, üressé tette magát, mindenről önként lemondott, és beleegyezett abba, hogy szolga legyen. Amikor a Földön megszületett és emberré lett, és valóban olyan is volt, mint egy szolga« (Fil. 2,6-7)

Filem. 1,7 Mert sok örömünk és vigasztalásunk van [és sok buzdítást, és bátorítást kapunk] a te [(agapé)= Isten szerinti] szeretetedben, hogy a szenteknek szíveik [bensői] megvidámodtak [és felüdültek] te általad, atyámfia [testvérem].

[Más fordítás: Testvérem, sokszor megmutattad, hogy isteni szeretettel szereted a testvéreket, és ezzel felvidítottad (és megnyugtattad) őket. De még engem is megvigasztaltál, és nagy örömet szereztél]  

Filem. 1,8 Annakokáért jóllehet nagy bátorságom van a Krisztusban, megparancsolni néked azt, ami illendő [ami kötelességed volna];

»Más fordítás: Filemon, valamit meg kellene tenned. Igaz, meg is parancsolhatnám ezt neked, hiszen lenne rá hatalmam«,

Filem. 1,9 A szeretetért inkább [csak] kérlek, ilyen lévén, én [az öreg] Pál, a megvénhedett, most pedig [megkötözött] foglya is a Jézus Krisztusnak;

Filem. 1,10 Kérlek téged az én fiamért, akit fogságomban szültem [akinek bilincseimben adtam életet], Onésimusért [jelentése: hasznos, hasznot hozó, használható],

Filem. 1,11 Aki egykor tenéked haszontalan [és hasznavehetetlen szolgád] volt, most pedig mind néked, mind nékem nagyon hasznos [használható és nagyon drága lett],

Filem. 1,12 Kit visszaküldöttem; te pedig őt, azaz az én szívemet, fogadd magadhoz

[Más fordítás: te pedig úgy fogadd őt, mint az én szívemet]!

Filem. 1,13 Őt én magamnál akartam tartani, hogy te helyetted szolgáljon [és segítségemre legyen] nékem az Evangéliumért szenvedett fogságomban [vagyis az örömüzenetért viselt bilincseimben];

Filem. 1,14 De a te megkérdezésed [és beleegyezésed] nélkül semmit sem akartam cselekedni, hogy jótéteményed ne kényszerítésből, hanem szabad akaratból való legyen [és hogy ne kényszerből tegyél jót, hanem saját elhatározásodból].

Filem. 1,15 Mert talán azért vált meg [és szakadt el] tőled ideig-óráig [vagyis azért hagyott el téged rövid időre], hogy őt, mint örökkévalót kapd vissza [hogy őt örökre visszanyerd];

Filem. 1,16 Nem úgy immár [és többé már nem], mint (rab)szolgát, hanem (rab)szolgánál nagyobbat [és jóval többet], mint szeretett atyafit [mint kedves testvéredet], kiváltképpen nékem, mennyivel inkább pedig néked, mind (hús)testben, mind az Úrban.

[Más fordítás: aki nekem is, de sokkal inkább neked, hústesti értelemben is és az Úrban is szeretett testvéred].  

Filem. 1,17 Azért, ha engem részestársadnak [veled közösségben lévőnek] tartasz, úgy fogadd őt magadhoz, mint engemet.

Filem. 1,18 Ha pedig valamit vétett ellened [ha valamivel megbántott, vagy bármivel megkárosított téged], avagy adós [és tartozik neked], ezt nekem ródd fel [mert én kezeskedem érte, tőlem kérd számon, vagyis azt nekem számítsd fel, én megfizetem helyette].

Filem. 1,19 Én Pál írtam az én [saját] kezemmel, én [azt] megfizetem [vagyis megadom neked]: hogy azt ne mondjam néked, hogy te magaddal is adós vagy ezen felül nékem

[Más fordítás: Azt ugyanis nem akarom mondani, hogy önmagaddal is tartozol nekem].

Filem. 1,20 Bizonyára, atyámfia, jótéteményt várnék tőled az Úrban: vidámítsd meg az én szívemet [az én bensőmet] az Úrban

[Más fordítás: Igen, testvérem, kérlek, tedd meg nekem ezt a szívességet az Úrért! Vidámíts fel engem, és nyugtasd meg, üdítsd fel az én szívemet, - a bensőmet - Krisztusban; szeretnék benned örömet találni az Úrban]!

Filem. 1,21 Bízván [mert biztos vagyok] a te engedelmességedben, így írtam néked, tudván, hogy annál, amit mondok, többet is fogsz cselekedni.

Filem. 1,22 Egyúttal pedig készíts nékem szállást; mert reménylem, hogy a ti imádságaitokért néktek ajándékoztatom

[Más fordítás: Remélem, hogy Isten válaszolni fog az imádságaitokra, és hamarosan meglátogatlak benneteket].

Filem. 1,23 Köszönt téged Epafrás (Jelentése: Aphroditének szánt,

szeretetre méltó, kedves; pezsdülő; ékesszóló), [aki velem együtt raboskodik Jézus Krisztusért, vagyis] az én fogolytársam a Krisztus Jézusban*

*A Kolossébeli Epafrás Pál apostollal szolgált, és hű volt Urához az Úr Jézus Krisztushoz, és tanítójához, Pál apostolhoz, akivel együtt szolgált: „….Epafrás… [jelentése: szeretetre méltó, kedves; ékesszóló], a mi szerelmes [agapé = Isten szerinti szeretettel szeretett] (rab)szolgatársunk, aki hív [hűséges, megbízható] (rab)szolgája tiérettetek [ti köztetek] a Krisztusnak” (Kol. 1,7)^.

És aki nem hagyta el az apostolt a fogságban sem: „Köszönt titeket Epafrás, ki ti közületek való, Krisztus Jézusnak (rab)szolgája, mindenkor tusakodván ti érettetek imádságaiban, hogy megállhassatok tökéletesen és teljes meggyőződéssel az Istennek minden akaratában. Mert bizonyságot teszek őfelőle, hogy sokat fárad érettetek és azokért, kik Laodiczeában (jelentése: a nép igazsága; népítélet) és Jerápolisban (Jelentése: szent város, papok városa) vannak” (Kol. 4,12-13)

Filem. 1,24 Továbbá Márk [jelentése: védelem], Aristárkhus [jelentése: a legjobb vezér, a legjobb uralkodó], Démás [jelentése: nép kedveltje, a nép férfia, a nép vezetője, népek kormányzója] és Lukács [jelentése: napfényes, világos, fényt adó], az én munkatársaim [is köszöntenek]*

*Márk (Márk héber neve: ióannész, vagyis János) Pál apostol és Barnabás segítőtársa volt, már a közös szolgálatuk elkezdésekor: „Amikor Szalamiszba értek, hirdették az Isten igéjét a zsidók zsinagógáiban. János is velük volt, mint segítőtárs” (Csel. 13,5).

Péter apostol úgy ír róla, mint saját fiáról: „Köszönt titeket a [veletek] együtt (ki)választott babiloni (Babilonban lévő)[gyülekezet] és Márk, az én fiam” (1Pét 5:13).

 Aristárkhus egy Tessalonikai keresztény volt, aki az apostollal szolgált: „… a Thessalonikabeliek közül pedig Aristárkhus” (Csel. 20,4).

És amikor az apostolt hajón vitték Rómába, ő az apostollal együtt ment: „Beülvén azért egy Adramittiumból való hajóba, az Ázsia mentében fekvő helyeket akarván behajózni, elindultunk, velünk lévén a macedóniai Aristárkhus, ki Tessalonikából való” (Csel. 27,2).

Démás is az apostollal szolgált, de később így ír róla az apostol: „… Démás engem elhagyott, e jelen való világhoz ragaszkodván, és elment Thessalonikába…” (2 Tim. 4,10).

Lukács tartott ki végig az apostol mellet, még a római fogság idején is: „Egyedül Lukács van velem…” (2 Tim. 4,11)

Filem. 1,25 A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme [vagyis: Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása] legyen a ti szellemetekkel! Ámen [Filemonhoz küldetett Rómából az Onésimus szolga által].

Jöjjetek dicsérjük együtt Őt

A lecke

Amit vet az ember.

...amit vet az ember, azt fogja aratni is... (Gal 6,7)

Kevesen gondolnak arra, hogy az életünk folyamatos magvetés. Minden szavunk, gesztusunk, tettünk hatással van a környezetünkre, beépül mások életébe, és akarva-akaratlanul példává lesz. Jó vagy rossz példává.

Amit a gyerekek látnak otthon, még ha kamaszkorukban nem értenek is egyet vele, később a legtöbb esetben ők is azt fogják tenni. Nagyon tudatos magatartás kell ahhoz, hogy a rossz példa láttán valaki éppen ezért ne úgy, hanem másként, helyesen éljen majd.

Nem kell ehhez feltétlenül tudatosság, elég, ha egy istenfélő ember éli a maga megszentelt, tiszta életét, azzal szórja a jó magokat. Aki istentelen, embertelen életet él, veti a gyomot. Mindkettő ki fog kelni, megtermi a maga gyümölcsét. Mindenki csak olyan magot tud vetni, amije van, és mindenből az fog kikelni, aminek a magja. Senki nem akar kukoricát szedni ott, ahova búzát vetett.

De szabad tudatosan is jó magot vetnünk. Úgy beszélni, élni, cselekedni, hogy azzal gyarapítsuk az életet, gazdagítsunk másokat, „...aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat." (2Kor 9,6) Nem érdemes kispórolni a munkáinkból az alaposságot, áldozatot, mert az valamikor valakinek kamatozni fog.

De akkor is érdemes bőven vetnünk, ha nem mi fogjuk learatni? Igen. A mi feladatunk a vetés. Az aratás Isten dolga. A mi nagy kiváltságunk, hogy gazdagíthatjuk az életet, bárki fogja is a termést betakarítani.

Fontos figyelmeztetés még: „aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet." (Gal 6,8) Vagyis aki Isten nélkül tölti el földi életét, nélküle tölti az örökkévalóságot is. Aki vele járt itt, vele lesz a mennyben is.

http://velunkazisten.hu/kegyelem_harmatja/0628_Amit_vet_az_ember

Marilyn Hickey: Szent Szellem a te Segítőd

Hogyan érthetjük meg teljesen a Szent Szellem szerepét az életünkben?

Mibe öltözöl fel?

Hogyan használ Isten minket a szolgálatban? Nézzük meg a Lukács 24:49-et! Ez egy nagyon erőteljes ige, és segíteni fog neked abban, hogy átvedd, amit Isten adni akar neked - valami nagyon különlegeset: erőt.

És íme elküldöm rátok Atyám ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, amíg felruháztattok mennyei erővel.

Jézus mondja ezt a tanítványainak: "Várjatok Rám! Ne csináljatok semmit, mert a Szent Szellem ereje nélkül igazából úgysem tudtok igazán semmit sem csinálni!" Azt ígérte nekik, hogy "felruháztatnak erővel".

Ez a szó azt jelenti, hogy felöltöztetni. Jézus fel akar minket öltöztetni a Szent Szellembe. Természetes szinten, amit magadra veszel, befolyásolja, azt hogy hogyan nézel ki. Hasonlóan, szellemi szinten, amikor felöltözzük magunkra a Szent Szellemet, akkor el is kezdünk úgy kinézni - és úgy cselekedni -, mint a Szent Szellem.

Beszélgettem egyszer egy pásztor feleségével, aki a tizenévesekkel foglalkozó szolgálatot vezette. Úgy érezte, a Szent Szellem arra vezeti, hogy vigye el a csoportját egy diszkóhoz a város központjában, ahol a város legtöbb tinédzsere táncolt, ivott és kábítószerezett. A csoportjával szórólapokat osztogatott és bizonyságot tett az arra járó fiataloknak. Éjféltől hajnal háromig csinálták ezt.

Végül aztán a diszkó tulajdonosa kijött és nekiesett ennek az asszonynak. "Ezt nem lehet itt csinálni. Tönkreteszik az üzletünket."

A nő erre azt válaszolta: "Ez az utca nem a magáé; a járda közterület. Nekem pont annyi jogom van itt lenni ezen az utcán, mint magának. Nem megyek el innen."

A férfi megrántotta a vállát, és annyit mondott: "Lehet, hogy még nagyon megbánja, ha itt marad."

A pásztor felesége később azt mesélte: "Annyira bátor voltam, hogy tudtam, soha nem fogom megbánni. Isten hívott el oda és tudtam, hogy nem esik bántódásom. Ezért azt mondtam a tulajdonosnak: »Hát pedig én itt maradok. Amíg Isten azt mondja nekem, hogy maradjak itt, addig itt is leszek!«"

Néhány éjszakán át ez így folytatódott, míg végül a tulajdonos belefáradt, és azt mondta: "Na jó, maga itt azt gondolja magáról, hogy milyen jó fej. Ha tényleg olyan fontos mondanivalója van, akkor jöjjön be és mondja el!

A nő szívében a Szent Szellem azt suttogta: Ne ma este.

- "Miért ne?" - kérdezett vissza.

Mert ma este egy kis zenekar játszik, és ezért csak kevesen vannak. A nagy zenekar a jövő héten játszik majd, és akkor telt ház lesz. Ezt mondd meg neki!

Tehát a nő azt mondta a tulajdonosnak: "Azt akarja, hogy akkor menjek be, amikor kevesen vannak? Azt már nem! Csak akkor megyek be, amikor egy nagy zenekar játszik, és telt ház van. Jövő szerdán.

A tulajdonos nem is tudta, mit mondjon erre. Ezért aztán engedte beszélni a nőt.

Szerda este tehát a pásztor felesége megjelent a klubban. Tényleg telt ház volt. Felment a színpadra, a fények, a zaj és a tömeg közepette és azt mondta: "Tíz percem van, ezért nyíltan fogok beszélni veletek. Tudjátok, hogy Jézus szeret benneteket, és vannak köztetek olyanok, akik tudják, hogy nem itt kellene lenniük. Visszacsúsztatok, elhidegültetek Istentől, de most azt szeretném, ha lenne bennetek annyi bátorság, hogy felálltok és velem együtt kijöttök innen."

A fiatalok fele felállt és kiment a nővel együtt! Halleluja! Hogyan tudta ezt elérni? A Szent Szellem felöltöztette erővel és kenettel.

Előfordulhat, hogy abba a hibába esünk, hogy azt gondoljuk, hogy a Szent Szellemet felöltözni egy folyamat. Ez azonban nem így van. A Szent Szellem felöltözése egy pillanat alatt megtörténik.

Amikor a tanítványok pünkösdkor megkeresztelkedtek, akkor az nem egy folyamat volt! És semmi kétség afelől, hogy valóban felöltözték a Szent Szellemet, mert utána elmentek, és elkezdték meggyógyítani a betegeket, feltámasztani a halottakat és megszabadítani a foglyokat.

Néha azonban azt gondoljuk, hogy nem vagyunk elég szellemiek ahhoz, hogy felöltözzük a Szent Szellemet. Persze azok az emberek, akik pünkösdkor a felső szobában összegyűltek, szintén nem voltak szellemiek. Péter, például háromszor megtagadta Jézust. Isten azonban tökéletlen edényeket használ, és felöltözteti őket a Szellemével, hogy elvégezzék az Ő munkáját.

Amikor Isten felöltöztet minket a Szellemével, akkor valójában az Úr örömébe öltöztet be minket, mert az öröm bele van csomagolva a kenetbe.

Aforizmák

A nehézség nem más, mint alkalom, munkaruhába öltözve. (H. Kaiser)

Mindenünk az Úr ajándéka

Ajándék

Böjte Csaba gondolatai

Lelke mélyén az ember el nem múló örömre vágyik. Amikor ennek forrását keresi, Valakire talál.

Ajándék! Annyira szép ez a gondolat: minden, ami van a Földön, minden Isten ajándéka. A szép kék ég, a két kezünk, egy találkozás, egy megismerés egy barát, az élet maga, minden - minden Isten ajándéka. 

Olyan jó ezzel a hittel nézni a körülöttünk lévő dolgokat, személyeket, mindent. Végül is, lehetne fekete és fehér a világunk, mint a régi televíziókban, akkoriban úgy is megértettük a filmeket. De milyen szép, hogy Isten irántunk való túláradó szeretetében, megajándékozott a színek világával. 

És gondoltál az ízekre? Végül is lehetne csupán két - háromféle íz: - "saláta és retek, osszátok be!" - mondhatta volna az Isten. Ha te elmész valahova látogatóba, és ott hatfogásos ebéddel várnak, az egyet jelent azzal, hogy fontos vagy nekik, szeretnek téged.

A mi Urunk Istenünk, hányféle gyümölccsel, zöldséggel, ízzel fogadott születésedkor? Nincs az autónál vaníliás meg kakaós üzemanyag, egyetlen fajta üzemanyag van, és az autó milyen jól megvan vele! Túláradó szeretetében elhalmoz a Teremtőnk ajándékaival, azt akarja, hogy jól érezzük magunkat ezen a földön. Maga a lét is ajándék szeretetből! 

Aztán ott vagy te magad: Csodáld meg a kezedet, ahogy fogsz, vagy simogatsz, ahogy kenyeret szelsz, írsz, vagy keményen dolgozol. Kezed, Isten szép ajándéka. A lábad, melyen jársz, szaladsz, futballozol, és úszni is tudsz vele, ajándék, ingyen kaptad. A szíved!Egyik gyermekemnek születési rendellenessége volt az egyik szívbillentyűjével. A sikeres műtét két és félmillió forintba került. Az én szívem, mind a négy billentyű, szépen csendben dolgozik ötvennégy éve, csak a négy billentyű tíz millió forint. Ajándék, semmit sem adtam érte. 

Olyan jó dolog azt tudni, hogy amikor még meg sem születtél, akkor Isten kiválasztott egy lányt vagy egy fiút, és elkezdte formálni, alakítani, szépíteni, hogy neked adja, ajándékba. Igazából Isten teremthette volna valamennyiünket ugyanarra a kaptafára. Vagy csinálhatott volna 2-4 kaptafát: egy szőkét, egy barnát, egy feketét. Minek komplikálni? De minden ember más. Mindenki a maga módján egyetlen, és csodaszép.

 Isten így látta jónak, nagylelkűségében, legyen áldott az Ő jósága. A bőség gazdagsága! 

Jó dolog ajándékot kapni!?  Olyan jó dolog úgy nézni a másikra, hogy ő számomra Isten ajándéka, áldása, simogatása. Isten nagyon szeretne téged boldoggá tenni, és ezért megajándékoz a kedveseddel, menyasszonyoddal, feleségeddel, barátoddal. Isten legcsodálatosabb ajándéka a te kedvesed, menyasszonyod, vőlegényed, barátod, ki elfogad, értékel, és boldoggá tesz. 

Persze fontos tudni, hogy nemcsak a másik ajándék számomra, hanem én is ajándék vagyok számára. Ülj le, és tudatosan érezd magad ajándéknak , áldásnak. Isten annyira szereti a te kedvesedet, annyira akarja az ő boldogságát, hogy megteremtett téged. Te vagy a válasz a társad kérdéseire, értelme a reggeli kelésének, munkájának. A te simogatásod, Isten hálája jóságáért, becsületes tiszta életéért. Üljél le a szobádba, és éld át ezt az érzést. Te nem egy sodródó falevél vagy, egy értelmetlen seb ezen a földön, hanem áldás és ajándék. 

Gondolkozz el, vajon a léted valóban Isten áldása a másik számára? Tedd fel a kérdést: - Valóban ajándék vagyok a másik számára?  Ez a mai napom, ez a mondat, amit mondtam, ez simogatás volt? Egy kedves ölelés? Áldás? Gyógyír a másik sebére? Meleg tavaszi eső, napfény, mely virágbomlásra indítja a társamban a félénk rügyeket?"

Egészen biztos Isten senkit nem azért teremtett, hogy átok legyen, nehézség, ezen a földön. Az Úr azt szeretné, hogy mindannyian a magunk módján családunk, népünk, nemzetünk, egyházunk számára az ő áldása, ajándéka, szeretetének a jelei legyünk.

Legyél azzá, amiért születtél, merd vállalni önmagad, és boldog leszel!

Szirota Jennifer - Add már uram az esőt!

Minden szükségedet betöltöm, mondja az Úr

Sparky, az örök vesztes

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, akit a pajtásai egy képregényben szereplő „Sparkplug" nevű ló után Sparky-nak neveztek. Bár a fiú utálta a gúnynevét, soha nem tudott megszabadulni tőle.

Az iskola nehezen ment Sparky-nak. Amikor nyolcadik osztályos volt, minden tantárgyból megbukott. A középiskolában meghúzták fizikából. Tulajdonképpen mind a mai napig tartja azt a rekordot, hogy az iskola történetében ő volt a legrosszabb tanuló fizikából. Ugyancsak megbukott latinból, matekból és angolból. A sportban sem jeleskedett. Játszott az iskola golfcsapatában, de gyenge játéka miatt csapata elveszítette a bajnokságot.

Egész ifjúságát vesztesként élte meg a társasági élet terén. Nem mintha bántották volna a többiek - egyszerűen csak senki nem figyelt rá igazán. Olyannyira, hogy meglepődött, ha az iskolán kívül ráköszöntek osztálytársai. Soha nem udvarolt, nem is hívott meg egy lányt sem semmire. Mindig attól félt, hogy visszautasítják. Az, hogy vesztes volt, nem törte le túlságosan. Elhatározta, hogy az életben minden tőle telhetőt megtesz, és nem törődik azzal, hogy ki mit gondol róla.

Ugyanakkor volt egy hobbija Sparky-nak. Szerette a képregényeket, és ő maga is rajzolt saját képregényeket. Azonban senki más nem gondolta, hogy azok jók volnának valamire is. Amikor végzős diák volt a középiskolában, néhány képregényét felajánlotta az iskola évkönyvébe, de elutasították. De Sparky csak rajzolt tovább.

Arról álmodott, hogy valamikor a Walt Disney-nek fog rajzolni. Miután leérettségizett, írt egy levelet a Walt Disney Stúdióknak, amelyben álláslehetőség felől érdeklődött. Válaszként kapott egy hivatalos levelet, melyben arra kérték, küldjön el néhány mintát a rajzaiból. Azt is kérték, hogy rajzoljon egy karikatúrát, amelyen „egy ember úgy javít egy órát, hogy visszalapátolja a rugókat és a fogaskerekeket a belsejébe".

Sparky megrajzolta a karikatúrát, hozzácsatolta néhány más rajzát, és elküldte a Disney Stúdióknak. Csak várt és várt a válaszra. Végül megjött a válasz - egy újabb hivatalos levél, amely tudatja vele, hogy nincs számára állás.

Sparky csalódott volt, de nem lepődött meg. Mindig is vesztes volt az életben, és ez csak egy újabb veszteséget jelentett. Bizarr módon úgy érezte, hogy az élete mulatságos. Megpróbálta saját életét bemutatni képregény formájában - olyan gyermekkort, amely egy vesztes kisfiú, egy krónikus alulteljesítő szerencsétlenségeivel teljes.

Ezt a képregény-szereplőt ma az egész világ ismeri. A fiú, aki megbukott nyolcadik osztályban, a fiatal művész, akinek a munkáit nemcsak a Walt Disney Stúdio utasította el, hanem saját középiskolai évkönyvének szerkesztői is, nem más, mint Charles Monroe „Sparky" Schultz -a Peanuts (Snoopy) c. képregény megalkotója, és a Charlie Brown nevű peches kisfiúé, akinek a sárkánya sohasem száll fel.

Mindannyian tapasztaltunk már elutasítást és kudarcot életünk során, de Isten mindegyikünknek adott egyedi tehetséget és képességeket, amelyek képessé tesznek arra, hogy jelentősen hozzájáruljunk a világ arculatának alakításához.

 Neked milyen ajándékaid vannak? Ha nem próbálod meg használni őket, soha nem fogod felfedezni, mit bízott rád Isten. Olyanoknak kell lennünk, mint az a kisfiú a Bibliában, aki felajánlotta ebédjét Jézusnak - Jézus pedig felhasználta azt egy nagy sokaság megvendégeléséhez. (Lásd Jn 6,9.)

http://velunkazisten.hu/content/small_story/Sparky_az_orok_vesztes

Ígéret neked

Idézetek

"Amit térdeiden tanultál, sohasem fogod elfelejteni" (C.H. Spurgeon)

Carl Eichhorn: Mária szeretete az Úr iránt (VI.)

Bizony mondom nektek, hogy mindenütt, ahol az egész világon hirdetik az evangéliumot, amit ez az asszony cselekedett, azt is hirdetik majd, az õ emlékezetére.(Máté 26, 13)

Az igazán jó cselekedetek nem merülnek feledésbe. Isten emlékezetében maradnak, egyszer pedig mindezek napvilágra kerülnek, amikor Isten könyvei megnyittatnak. Isten nem feledékeny (Zsid 6, 10). Mindent megjegyez magának, amit tiszta szándékból tesznek. Malakiás prófétánál olvasunk arról, hogy Istennek van egy emlékkönyve, melybe mindazok beíratnak, akik Õt félik és nevérõl emlékeznek. Mindazok a jó cselekedetek, melyeket az Úr dicsõségére tesznek, talán nem kerülnek emberi krónikákba, Istennél azonban fel vannak jegyezve. Lehet, hogy amiket itt a földön nagy tettekként ünnepelnek és dicsérnek, azok az örökkévalóságban feledésbe mennek. A rejtve, csendben véghezvitt jótetteket azonban Isten nyilvánvalóvá teszi az örökkévalóságban, minden gyermekének nagy örömére. Ha valaki körül nagy hûhót csapnak, könnyen lehetséges, hogy ezzel már el is vette jutalmát. Kempis Tamás mondotta, hogy "jobb, ha itt ismeretlen maradsz".

Máriának ezt a szeretetszolgálatát már itt sem borítja feledés. Lehet, hogy amíg élt, hallgattak róla, de az Úr Jézus gondoskodott arról, hogy késõbb az egész világon ismertté legyen. Az Úr iránt való engedelmességbõl az evangélisták hûségesen leírták a megkenetés történetét és így az, ami akkor Bethániában egy egyszerû házban történt, az egész világ tudomására jutott. Mindenütt, ahol a Bibliát forgatják és Jézus Krisztust prédikálják, a bethániai megkenetés is újra meg újra szóba kerül.

A szó megszokott értelmében ez nem volt valami hasznot hajtó cselekedet, és mégis végtelenül sok haszon származott belõle. Mert mindenütt azt hirdeti, hogy a Jézus iránt való tiszta szeretet az egyetlen dolog, ami Isten jótetszését kiváltja. Az a szeretet, mely ebben a cselekedetben nyilvánvalóvá lett, már több mint 1900 éve illatozik és számtalan szívet hasonló szeretetszolgálatra indít.

A Jézus iránti szeretet a lélek igazi élete. Ahol ez hiányzik, ott csak a halál és gyümölcstelenség uralkodik, az ember pedig megérett a büntetésre.

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/eichorn

A jégen!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

 Az első, hideg téli napok, csillagos éjszakák után keményre fagyott a falu széli tó tükre. Egyik éjjel mesebeli havazás kezdődött, és az egész tájat mintha elvarázsolták volna. Hófehér lepel borított be mindent, csend ült a hegyoldalon, a fenyvesen és a házak közt.

Csak a kis Olivér hangoskodott, édesapja kabátszélét húzogatva.

- Annyira szeretnék korcsolyázni! Már elég vastag a jég a vízen – nyafogta.

- Nem lehet még, kicsim, értsd meg! Veszélyes, mert a parttól beljebb még nem elég stabil!

Így ment ez napokon át. A kisfiú kérve kért, az édesapa bölcsen várt. Közben kémlelték az eget, és gyakran kisétáltak a hívogató korcsolyapályára. Ilyenkor találkoztak néhány vakmerő gyerekkel, akik nagy hancúrozással csúszkáltak. A játék elérhetetlen íze vággyal teli szomorúságot dobogtatott Olivér lelkében.

* * *

Az esti harangszó a jó meleg szobában érte a kis családot. Jókedvűen pattogott a tűz a kályhában. Miközben édesanyja vacsorához terített, Oli fakockákból épített méretes várat játék katonáinak. Édesapja csendben nézte. Egyszer csak leborult nagy robajjal, apa és fia szeme összekacagott.

Abban a pillanatban hirtelen kivágódott az ajtó, és lélekszakadva rontott be Sándor bácsi a szomszédból. Látszott rajta, hogy valami nagy baj van.

- Gyertek gyorsan! Pali beleszakadt a tóba! – Alig kapott levegőt, és már futott is tovább.

Mindenki felugrott a helyéről, és villámgyorsan kabátba, csizmába bújva rohant utána. Már többen ott segédkeztek, ahol a baleset történt. A 14 éves kamasz halálsápadtan feküdt előttük. Az újra élesztés után szülei sírva rángatták le róla a fagyosra keményedett ruhát, gyorsan száraz takarókba göngyölték, és melegvizes palackokkal rakták körbe.

Hamar odaért az orvos is, aki szakszerűen ellátta Palit és mentőt hívott. Az erőtlen fiú lassan kinyitotta a szemét. Kékes színűre hűlt ajkai alig mozdultak. Nagy nehezen csak ennyit tudott mondani:

- Türelmetlen és engedetlen voltam.

Olivér dermedten nézte, ahogy kimerült játszótársát befektették a mentőautóba, és gyorsan elhajtottak vele. Édesapja a vállára tette a kezét, majd magához szorította.

- Szeretlek, kisfiam! – suttogta, és mintha soha nem akarná elengedni, úgy tartotta erős karjai közt.

- Bocsáss meg, édesapám! – hajtotta le fejét a fiú.

Tizenkét éves gyermeki szívével pontosan tudta, hogy ugyanaz, vagy még súlyosabb szerencsétlenség vele is megtörténhetett volna, ha ő merészkedik be a jégre. Könnyes, nagy szemeit sokáig tartotta az őt ölelő gondoskodó karon, majd belefúrta magát biztonságot nyújtó melegségébe.

* * *

De sokszor hajtogatjuk mi is kéréseinket, sóhajtozunk, panaszkodunk, és ha mennyei Atyánk azonnal megadná vágyainkat, akár komoly bajba is kerülhetnénk. Ő jól tudja előre, mi az, ami épülésünkre válik. Tudja, minek mikor van itt az ideje, ismer minket, és a legtökéletesebb tervet készítette számunkra. Bízzunk az Úrban, mert senki nem szeret annyira, mint Ő!

Mellettünk van, kezében tartja az életünket, és a boldogulásunkat munkálja. Ha tanácsaira hallgatunk, szavait a szívünkbe rejtjük és megtartjuk, akkor hittel, derűvel nézhetünk a holnap elé.

„Azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukra van!” Róma 8:28.

Isten arca - Pintér Béla - Reménység Fesztivál 2012

Ez a SZERETET?

Készítette: István Bertalan

Ma is aktuális ez a tegnapi esemény, kérlek oszd meg!

Ma egy igen megrázó esemény tanúja lettem, és úgy érzem ki kell beszélnem, mert csak forr bennem és magamnak fogok vele ártani.

Egyik városunkban él egy skizofréniában szenvedő, asszony, aki ráadásul még az alkohol megkötözöttségével is küszködik. Hosszabb gyógykezelés után úgy döntött elmegy a gyülekezetbe ahol megtért, hogy az Úr Igéjében megerősödjön, hogy érezze az Isten gondoskodását a testvéreken keresztül, hogy az Úr örömével telítve léphessen tovább.

Nagy meglepetésére - az amúgy erős gyülekezetnek vallott (önmagukat) - "testvére"i a Krisztusban elküldték, eltanácsolták a gyülekezetből, hivatkozván arra, hogy nem tett bűnvallást és ezért, neki is és a gyülekezetnek is jobb ha nem jár oda!

Nem akarok nevet említeni (pedig szívem szerint megtenném, mert nincs az a sötétség amely napvilágra ne kerülne!), de kérdem én nem azért jött-e Jézus, hogy vigasztalja a megtört szívűeket, hogy élő kenyeret adjon az éhezőnek, hogy szomját oltsa a szomjazónak!?? Te aki megítélted ezt az asszonyt, aki elvetted tőle azt ami nem a tiéd, nem rettegsz, hogy ugyanez megtörténhet veled, ha elgyengülsz és elesel, ha megtörik a hited amellyel oly nagynak tartod magad?

Mit gondolsz te aki ezt cselekedted, hogy ez Jézus szíve szerinti döntés volt? Az Isten dicsőségét szolgálod e azzal, hogy elveszed az élet gyógyszerét a rászoruló betegtől? Vagy tán azt gondolod, hogy Jézus Krisztus azért jött hogy kárhoztassa a világot!?

Imádkozom érted, értetek akik ezt cselekedtétek, hogy az Isten bocsásson meg néktek és adjon nektek bölcsességet és szeretetet, hogy ne a vakok vezetője legyél, hogy a való Istent fogadjátok be Aki a szeretet, mert akiben ez a szeretet az Isten Szelleme lakik, felemeli a rászúrólót, és nem taszítja le egy szakadékba.

És végezetül csak arra buzdítalak, hogy alázd meg magad az Isten hatalmas keze alatt, hogy fel tudjon magasztalni, mielőtt sziklazúzó pörölyként súlyt le rád az Ő haragja!

Az Isten bocsásson meg néktek!

Kérlek benneteket Drága Testvéreim, hogy akinek szívén van ez az asszony imádkozzon érte, hogy találja meg helyét a Krisztus Testében, egy olyan gyülekezetben ahol nem ítélik meg betegsége és megkötözöttsége miatt, és osztjátok meg, hogy mindnél több emberhez eljusson.

Köszönöm! Az Isten békessége töltse be a ti szíveteket!

Bertalan István

"VAGYOK, AKI VAGYOK"

Készítette: Napi Gondolatok

"VAGYOK, AKI VAGYOK" 2 Mózes 3:ll-l8.

Mózes, miután megkapta a kijelentést Ábrahám,nak, Izsáknak, Jákóbnak Istenétől, atyáinak Istenétől, amiatt aggódott, hogyan fogja bemutatni az Istent Izrael nemzetségének.
Isten utasítja, hogy így jelentse ki őt: "Vagyok, aki vagyok."

Ez életbevágóan fontos leckét tartalmaz mind Mózesnek, mind nekünk. Nem az a dolgunk, hogy Isten létét bizonyítsuk, hanem hogy kijelentsük Őt. Azokhoz az emberekhez, akikhez Mózes küldetett, a mai embereknek és sajnos kevés, vagy semmilyen ismeretük sincs arról az Istenről. Ugy kell hirdetnünk ezt, mint a változhatatlan Isten,ahogyan az Ő szeretett Fiában, Jézusban látható, aki "tegnap, ma és mindörökké ugyanaz."

Valójában ez a legmegfelelőbb, amelyet az Úr Jézus használ, hogy kijelentse kicsoda Ő. János evangéliumában hirdeti "Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok." János 8:58. Az egész evangéliumban ismételten mondja, hogy "én vagyok": az élet kenyere, a világ világossága, a jó pásztor, az ajtó, az út, az igazság és az élet, a feltámadás és az élet, az igazi szőlőtő. Ez az Isten, akinek ismeretére mindenkinek el kell jutnia.

A teremtés hirdeti az Alkotó létét, de Egyiptomban lévő Izraelhez hasonlóan mindenkinek meg kell ismernie az örök, önmagában létező "VAGYOK"-ot. Ez volt a megütközés nagy köve Krisztus napjaiban, és még ma is.

Erre a nagy hatalmas Istenre, a "VAGYOK"-ra minden embernek szüksége van, aki Jézus Krisztusban kijelentette magát, és életét adta minden emberért, de feltámadott és él. Ő hív minden embert, nem akarja hogy egy ember is elvesszen, azt akarja, hogy minden ember megtérjen és eljusson az igazság megismerésére.

Reménység Fesztivál - Pintér Béla-Az eredeti ember

91-es ZSOLTÁR.

Vezess sátradba Uram

Az Úr bátorítása

A próbában sem kell félned, azt mondja az Úr:

Napi gondolat

Senki sem ismeri önmagát, mielőtt próbára nem tétetett. (Franz Werfel) 

Idézetek a szeretetről

Szeretet nélkül a puszta cselekedet mit sem ér, de ami szeretetből származik, ha még oly csekély és egyszerű is, gyümölcsöző lesz. (Kempis)

Joyce Meyer: Krisztus elméje

2,16 Bennünk pedig Krisztus értelme (elméje, gondolatai, céljai, szívének vágya) van. (1Korinthus)

Sokak számára ez a vers túlzásnak tűnik. Ha nem a Bibliában lenne, el sem hinnék. De minthogy ott van, csak fejüket csóválják, és álmélkodva kérdezik: „Ez hogy lehetséges?”

Pál nem azt mondta, hogy tökéletesek vagyunk, vagy soha sem fogunk elbukni. Csak azt mondta, mivel hiszünk Krisztusban, Isten Fiában, ezért megkaptuk Krisztus elméjét. Tehát képesek vagyunk szellemi módon gondolkodni. Mivel Krisztus él bennünk nem kell többé a régi módon gondolkodnunk, hanem elkezdhetünk úgy gondolkodni, ahogyan Ő.

Egy másik mód, ahogyan megközelíthetjük ezt, ha megnézzük Isten ígéretét, amit Ezékielen keresztül adott:

36,26 Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek.

36,27 Az én lelkemet adom belétek, és azt művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek.

36,28 Abban az országban fogtok lakni, amelyet őseiteknek adtam. Az én népem lesztek, én pedig Istenetek leszek.(Ezékiel 36:26-28)

Akkor adta ezt az ígéretet Isten a prófétának, amikor a zsidó nép babiloni fogságban volt. A tudtukra akarta adni, hogy a jelenlegi helyzetük nem a végleges. A zsidó nép mindenféle elképzelhető módon vétkezett Isten ellen, de Ő mégsem mondott le róluk. Az a terve, hogy megváltoztassa őket és egy új szellemet, a Szent Szellemet adja nekik.

Amikor a Szent Szellem bennünk él és munkálkodik, akkor Krisztus elméje működik bennünk. Krisztus elméjét kaptuk, hogy a helyes úton vezessen minket. Ha az Ő elméje működik bennünk, akkor pozitív gondolataink lesznek. Arra fogunk gondolni, hogy milyen áldottak vagyunk, Isten milyen jó volt hozzánk.

Jézus pozitív volt, annak ellenére, hogy hazudtak róla, elhagyták, félreértették és még sok más negatív dolog történt vele. A tanítványai akkor hagyták magára, amikor a legnagyobb szüksége lett volna rájuk, Ő mégis pozitív maradt: mindig volt egy bátorító, felemelő szava. Már a puszta jelenlététől is szertefoszlott a félelem, a negativitás és a csüggesztő reménytelenség.

Krisztus elméje bennünk pozitív. Ha rajtakapjuk magunkat, hogy negatívan gondolkodunk valamivel kapcsolatban, akkor azonnal fel kell ismernünk, hogy nem Krisztus elméjében működünk. Isten mindig fel akar minket emelni. A lelkünk ellensége az, aki le akar minket nyomni a kétségbeesésbe, depresszióba. Az orvosi okokat leszámítva, elképzelhetetlennek tartom, hogy valaki úgy essen depresszióba, hogy közben ne lenne negatív. Sok okunk nyílik arra, hogy negatívan gondolkodjunk, de ne felejtsük el, hogy akkor nem Krisztus elméjében működünk. Nem kell elfogadnunk a negatív gondolatokat. Azok nem a mieink!

Minden egyes helyzet, mellyel szembe kell néznünk, választás elé állít minket. Választhatjuk a jót vagy a rosszat. Gyakran minden gondolkodás nélkül automatikusan a rosszat választjuk. A régi berögzült gondolkodásmintákat – a régi elmét – követjük, és nem a Krisztusi elmét. Isten Ezékiel próféciáján keresztül megígérte a zsidó népnek, hogy új szívet és új szellemet ad, ez ugyanúgy ránk is érvényes, de nekünk kell eldöntenünk, hogy az újat vagy a régit követjük.

Atyám, tudatában akarok lenni Krisztus elméjének az életemben, annak minden napján és percében. Segíts, hogy nyitott legyek a Te akaratodra, és megszabaduljak minden régi gondolkodásmódtól, melyek a rossz úton lefelé húznak. Jézus nevében kérem. Ámen.

Jézus vezess, fogd két kezem.

Sérelem - felejtés

Mese a sündisznóról

Egyszer volt, hol nem volt, kerek erdő közepén élt egyszer egy sündisznó. Nagyon mogorva sündisznó volt, legalábbis ezt tartották róla. Mindenkivel csak morgott, mindennel elégedetlen volt, és még ha jó szándékkal közeledtek hozzá, akkor is tüskés gombóccá gömbölyödött, csak úgy meredeztek kifelé a tüskéi. Nem is közeledett hát hozzá senki jó szándékkal sündisznó-emlékezet óta.

Az erdő állatai már nem is tudták, honnan olyan biztosak benne, hogy a sündisznóhoz nem érdemes jó szándékkal közeledni. Egyszerűen csak biztosak voltak benne. Egymás között csak morogtak rá, és ha néha mégis szóba elegyedtek vele, legfeljebb csak az időjárásról folyt a kurta társalgás.

 Azt viszont soha senkinek nem jutott eszébe megkérdezni tőle, fáj-e a szíve. Pedig bizony nagyon fájt a szíve. Világéletében arra vágyott, hogy megsimogassák. De a szúrós tüskéktől senki sem fért hozzá. Valaha régen akadtak néhányan, akik megpróbálták, de ahogy tüskéivel megbökte őket, mind megharagudtak. Azóta senki sem próbálkozott.

Így éldegélt a sündisznó napról napra és évről évre, míg egyszer éppen az erdei ösvény egyik szélétől igyekezett a másik felé, amikor vidáman ugrándozó lépteket hallott, egy kislány közeledett, aki szinte repült lefelé a lejtőn, s közben egy víg dalocskát énekelt.

Amint a sündisznó észrevette a kislányt, abban a szempillantásban összegömbölyödött, amint ez már szokása volt. A kislány csak ekkor figyelt fel a tüskés gombócra. „Süni!” - kiáltott fel nagy örömmel, és leguggolt a sündisznó mellé. A sündisznó szerette volna szemügyre venni a kislányt, de az orrát sem merte kidugni.

 „Kedves Süni, bújj elő a kedvemért kérlelte a kislány, szeretnélek megsimogatni!” A sündisznó szíve megdobbant a tüskék alatt. Ilyesmit már olyan régen mondtak neki, hogy talán nem is mondtak sohasem. Már majdnem kidugta a fejét tüskés páncélja alól, de valami mégis visszatartotta. A kislány tovább kérlelte.

 „Kedves Süni, kérlek csak az orrocskádat, hadd érintsem meg.” A süninek könny szökött a szemébe. Szerencsére nem láthatta senki biztonságos rejtekében. Valami kedveset akart válaszolni a kislánynak, már a nyelvén is volt, aztán mégis más lett belőle. „Hagyj békén. Engem nem lehet megsimogatni.” - morogta, és abban a pillanatban meg is bánta, de nem volt ereje bocsánatot kérni.

A kislány elszomorodott. „Ne haragudj rám, én csak jót akartam.”  ”Persze, persze, hm…” - mormogta a sündisznó, mert nem tudta, mit is mondjon.

”Hát, akkor Isten veled, kedves Süni. Talán majd máskor.” - és a kislány továbbindult, egy kicsit lassabban, mint ahogyan jött, de az erdő  szépsége hamarosan visszaszerezte jókedvét.

A sündisznó a távolból még hallotta dudorászását. Szeretett volna utána kiáltani – „Gyere vissza!” De egy hang sem jött ki a torkán.

Teltek-múltak a napok, és mindegyre ez járt az eszében, talán majd máskor. Magának sem merte bevallani, de a szíve mélyén egyre csak arra várt, hogy a kislány egyszer majd visszatér.

 S a kislány hamarosan visszatért. Most már messziről észrevette a sünit. Halkan és óvatosan közeledett, nehogy megijessze. A süni is észrevette a kislányt. A biztonság kedvéért most is összegömbölyödött, de előzőleg még titkon alaposan szemügyre vette a várva várt jövevényt. Csak úgy vert a szíve a tüskerengeteg alatt. A kislány halkan és finoman ereszkedett le mellé.

 „Itt vagyok.” - suttogta.

  A süni borzasztóan izgult, hogy megint elrontja az egészet. „Hát, Isten hozott.” - mondta akadozva, és nagyon megkönnyebbült, hogy sikerült kimondania.

„Most megengeded, hogy megsimogassalak?”

A sündisznó összeszedte minden bátorságát, és félénken kidugta az orrát. A kislány feléje nyúlt, hogy megsimogassa, de amint a keze odaért volna, a sündisznó összerezzent, visszahúzta az orrát, és meredező tüskéi a kislány ujjába szaladtak. Még a vér is kiserkent belőle. A kislány feljajdult, ujját a szájába kapta, és sírva fakadt.

Látod, mondtam én, előre megmondtam.” - morgott a sün – „Jobb lett volna, ha sohase szólsz hozzám. Menj innét, hagyj magamra!”

 ”Hálátlan vagy és igazságtalan! És utálatos!” - sírt a kislány, és elrohant.

 A sündisznó most már kétségbeesetten kiabált utána, „Várj! Gyere vissza! Én nem akartam! Nem így akartam. Én világéletemben arra vágytam, hogy megsimogassanak! Soha senki nem simogatott meg! Te voltál az egyetlen, aki…”

Már nem tudta folytatni. Hangja zokogásba fulladt. Csak úgy rázkódtak a tüskéi.

A kislány még mindent hallott. Mégsem fordult vissza. Szaladt, csak szaladt, amíg egy patakhoz érkezett. Tovább már nem bírta a lába. Leült egy kőre a parton, és hatalmas könnycseppeket hullatott a patak vizébe. A patak meg csak halkan locsogott, és magával vitte a könnycseppeket. Így ült ott egy darabig. A patak olyan halkan locsogott, hogy egyszer csak a szívében is csend lett. És akkor fülébe csengtek a sündisznó szavai, amelyeket már nem akart meghallgatni.

 „Soha senki nem simogatott meg!”

 Milyen türelmetlen voltam, és milyen értetlen gondolta. Megbuktam szeretetből. És újra könnyek gördültek végig az arcán. De ezek már nem a sértettség, hanem a megbánás tisztító könnyei voltak.

 „Te voltál az egyetlen, aki. Az egyetlen!”

 Egy pillanatig még erőt gyűjtött, aztán letörölte könnyeit, és szaladt árkon-bokron át, vissza a sündisznóhoz, s ahogy rátalált, nem törődve a tüskékkel, úgy, amint volt, fölkapta és magához ölelte.

A sün meglepetésében még összegömbölyödni is elfelejtett, becsületből még kapálózott egy kicsit, és mondott valami olyasmit, hogy eressz el, vigyázz, meg foglak szúrni, de közben boldogan simult a kislányhoz, még  a szíve dobogását is érezte.

 ”Én így szeretlek téged, a tüskéiddel együtt! És a barátod akarok lenni.” - mondta a kislány, az örömtől elcsukló hangon. És csodák csodája, a tüskék nem szúrtak többé! Puhák és bársonyosak lettek, mint a selymes zöld pázsit. Mindnyájan félreismertünk mondta a kislány. Te kedves vagy és melegszívű, jó és szeretetreméltó.

 A sün nem is tudta, hová legyen a boldogságtól. Világéletében arra vágyott, hogy megsimogassák, de azt legtitkosabb álmaiban sem merte remélni, hogy egyszer lesz valaki, aki magához öleli. A sün és a kislány attól fogva barátok lettek. Az erdő állatai pedig mind ámultak a sündisznó átváltozásán

 ( ismeretlen szerző)

http://www.tanmesek.eoldal.hu/cikkek/mese-a-sundisznorol.html

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Most fogsz előjönni a magányos elzárkózottság sötét helyéről. Bármennyire is próbálkoztál, hogy ne légy elrejtőzve és ne légy zárkózott, Én ezt az időt arra használtam, hogy egy olyan gyógyulást végezzek el benned, ami már nagyon kellett. Erre a helyre, a csend helyére volt szükség ahhoz, hogy szellemileg, érzelmileg, mentálisan és fizikailag is rendbe jöjj. Most viszont készülj fel arra, hogy előhozlak egy magasabb helynek a fényére, ahol meg fogod tudni érteni az elzárkózottságod kijelentését, mondja az Úr.

Ésaiás 55:12 "Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek előttetek, és a mező minden fái tapsolnak."

Napkeltétől napnyugtáig áldjuk dicsérjük az Úr Nevét

Az ígéret

Imádság:

Kegyelmes Istenem! Milyen könnyen mondom ki: megtartottam parancsolataidat ifjúságomtól fogva. Ne ölj! Ezt a legkönnyebb megtartani. Vagy mégsem. Szavakkal, pillantásokkal is lehet ölni? Igen. Magzatelhajtással is lehet ölni? Igen. Bocsáss meg nekem is és minden ily módon ellened vétőnek! Ámen

A nap gondolata:

Aki önmagának él, nem él, mert nem ismeri a lét örömét és koronáját. Csak az tudja, mi az igazi élet, aki Istennek és másoknak él. (Spurgeon)