C. H. Spurgeon: Ok az örvendezésre

Veled van Istened, az ÚR, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked" (Zof 3,17).

Micsoda nagyszerű Ige ez! Az Uraknak Ura népével van, hatalmának királyi felségében! Jelenléte már önmagában is békességgel és reménységgel tölt el bennünket. Végtelen erő rejlik Istenünkben. A hívők gyülekezetében lakozik, ezért népe ujjongva örvendezhet.

Isten nemcsak köztünk van, hanem kegyelmével állandóan munkálkodik is közöttünk. Megsegít" mindig. Innen a neve is: Jézus, a Szabadító. Ne féljünk ezért semmi veszedelemtől, hiszen Neki van hatalma arra, hogy megmentsen.

Ez azonban még mindig nem minden. Jézus Krisztus mindvégig ugyanaz marad, mert szeret, és szeretetében találunk nyugalmat.

Sohasem fog megszűnni szeretni. Abban találja örömét, hogy szeret, sőt, ujjongva örül azoknak, akiket szeret. Mindez csodálatos. Mikor Isten befejezte a teremtés munkáját, nem énekelt, egyszerűen csak azt mondta: Íme igen jó!". Amikor azonban a megváltás műve fejeződött be, akkor olyan örömöt érzett, amelyet csak az ujjongás szó tud valamelyest kifejezni. Gondold ezt meg és álmélkodjál! Krisztus menyegzői dalt énekel választottai felett. Ők a szerettei, bennük van öröme, nyugalma, éneke.

Úr Jézus, taníts minket mérhetetlen szereteteddel, hogy mi is tudjunk szeretni Téged, és örvendezve Neked szenteljük életünket.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Örökség

| készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Egy bizonyos hegyi faluban évszázadokkal ezelőtt egy nemesember azon gondolkodott, hogy milyen örökséget hagyjon a falu lakóinak. Végül eldöntötte, hogy templomot épít hagyatékként.

A templomépítés tervét titokban tartotta egészen a befejezésig. Amikor az emberek összegyűltek, csodálkoztak a templom szépségén és tökéletességén. Sok dicsérő megjegyzés után egy jó megfigyelő megkérdezte:

- De hol vannak a lámpák? Miként világítják meg a templomot?

Anélkül, hogy válaszolt volna, a nemes rámutatott a falon lévő lámpatartókra, aztán minden egyes családnak adott egy lámpát, hogy vigyék magukkal az istentiszteletre és függesszék fel a falra:

- Valahányszor itt vagytok, az a hely, ahol ültök, világos lesz - felelte a nemesember. - Amikor pedig nem lesztek itt, az a hely sötét lesz. Amikor távol maradtok a templomtól, Isten házának bizonyos része sötéten marad.

Vajon a mi lámpásunk meg van gyújtva? Azon a helyen világítunk, ahová Isten helyezett minket?

Ha a megfelelő helyen világít életünk, akkor igazi a mi Krisztus várásunk.

Egy történet Hawaiiról: ÁGNES TÖRTÉNETE

Készítette: Horváth Ede

Ha az ember Amerika keleti partján él, és Hawaiiba repül, akkor tudnia kell, hogy az időzónák eltérése mi- att már hajnali háromkor úgy érzi, mintha tulajdonképpen kilenc óra lenne. Éppen ezért valahányszor Hawaiira látogatok, már jóval a hajnali szürkület előtt felébredek. Eleven tettvágyat érzek magamban, s miközben mások mélyen alszanak, engem az éhség gyötör egy kiadós reggeli után, pedig olyankor még egyetlen étterem sincs nyitva. Így esett meg velem egyszer, hogy fél négykor megindultam Honolulu utcáin abban a reményben, hogy valahol kapok valami ehetőt. Végül egy mellékutcában nyitott lokálra bukkantam. Bementem, leültem a pult előtti ülőkére, és vártam a kiszolgálást. Meglehetős hanyagul kezelt üzletnek tűnt, aminek akár „Piszkos Kanál” nevet is lehetett volna adni. Az étlapot még az ujjam hegyével sem volt kedvem érinteni, attól tartva, hogy valami undorító rovar mászik ki belőle. De hát legjobb akaratom mellett sem találtam jobbat.

A potrohos tulajdonos előbújt a pult mögül, és megkérdezte: „Parancsol?” „

Egy csésze kávét és egy péksüteményt” – válaszoltam.

Kitöltötte a kávét, ragacsos kezét beletörölte piszkos kötényébe, aztán lemarkolt egy süteményt a polcról. Nem képzeltem semmi magasztosat, tudtam, hogy ezek a sütemények a hátsó raktárban lepotyognak a földre, és a cipő orrával taszítják odébb őket, de itt, ahol mindent láttam, talán mégis úgy illett volna, hogy egy fogóval ráteszi a papírszalvétára.

Ahogy ott ültem hajnali fél négykor reggelimet fogyasztva, hirtelen kinyílt az ajtó, és meghökkenésemre 8-9 rikítóan öltözött prostituált lépett be.

Kicsi volt a helyiség, s a hölgyek jobb és bal oldalamon foglaltak helyet. Hangosan, közönségesen beszéltek, borzasztó kellemetlenül éreztem magam. Már éppen meg akartam lépni, amikor hallom, hogy az egyik nő megszólal „Holnap lesz a születésnapom. A harminckilencedik.”

„Na és? – vágott rá a ’barátnője’ gonosz vigyorgással. - Mit dicsekszel vele? Talán születésnapi partira áhítozol? Süssek egy tortát neked, és énekeljem el, hogy Happy Birthday?”

„Mondd, mért vagy mindjárt olyan utálatos? – felelte a mellettem ülő nő. – Egyszerűen csak meg akartam említeni. Nem volt vele semmi szándékom. Tőled meg éppen nem várok semmit. Mért kellene, hogy ünnepélyt rendezz a számomra? Nekem még soha életemben nem rendezett senki születésnapi partit.

” Ezt hallva elhatározás érlelődött bennem. Megvártam, míg a nők távoztak, aztán odafordultam a dagi tulajdonoshoz. „Ezek minden éjjel idejönnek?” – kérdeztem.

„Igen.”

„És az a nő, aki mellettem ült? Ő is jön minden éjjel?”

„Igen – felelte a főnök. – Az az Ágnes. Itt van minden nap. De miért kérdi?”

„Mert hallottam, hogy születésnapja lesz holnap – válaszoltam. – Mit szólna hozzá, ha itt holnap hajnalban összecsapnánk neki egy kis partit?”

A tulaj kerek arcán szétterült a mosoly, és őszinte örömmel mondta: „Ez nagyszerűen hangzik. Világos. Príma ötletnek találom.” – Hátrakiabált a feleségének: „Hé, gyere, bújj már elő! Ennek az alaknak itt nagyszerű ötlete van. Holnap lesz Ágnes születésnapja, és azt akarja, hogy segítsünk neki holnap hajnalban egy kis ünnepélyt összeütni.”

Az asszony széles vigyorgással jött előre. „Hát ez csodálatos gondolat. Tudja, az Ágnes igazán egy jóságos szívű ember, és tulajdonképpen senkije nincs, aki valamit is tenne érte.”

„Szóval, ha egyetértenek vele, akkor holnap fél háromkor itt vagyok, és kicsit kidekorálom a helyiséget. Hozok egy tortát is.”

„Szó sem lehet róla – tiltakozott Harry (így hívták a tulajdonost) –, a torta az én gondom lesz.”

Másnap hajnalban ismét ott voltam. Vettem néhány tekercs krepp papírt, és készítettem egy nagy kartonlapot ezzel a felirattal: „Boldog születésnapot, Ágnes!” Kidíszítettem a helyiséget, úgyhogy végül egész jól nézett ki.

Az főnökasszony úgy látszik csinált egy kis propagandát, mert negyed négyre szinte a város összes prostituáltja megjelent. Tele lett a helyiség utcanőkkel... és én ott álltam közöttük!

Pontosan fél négykor nyílt az ajtó, és Ágnes belépett a barátnőjével. A többieket előre kioktattam, s amikor Ágnes belépett, mindnyájan felkiáltottunk: „Boldog születésnapot!”

Még soha nem láttam embert így meghökkenni, hogy egy szó sem jött ki a torkán. Mintha villám érte volna az ünnepeltet. A szája tátva maradt, a térde elkezdett reszketni. Barátnője támogatta, s miközben Ágnes odavánszorgott az egyik székhez, rázendítettünk valamennyien: „Happy Birthday to you!” Ahogy az ének végéhez közelítettünk, ahol ez következik: „Happy Birthday kedves Ágnes, happy Birthday to you!” –, Ágnes szemét elfutotta a könny. Mikor aztán behozták a születésnapi tortát is az égő gyertyákkal, nem bírta tovább, elkezdett hangosan zokogni.

„Gyere, Ágnes, fújd el a gyertyákat – brummogta Harry. – Gyere már! Ha nem jössz, nekem kell elfújnom” – és néhány végtelennek tűnő másodperc után valóban meg is tette. Majd odanyújtott a születésnaposnak egy kést: „Vágd fel szépen, Ágnes. Mindnyájan akarunk egy darabkát belőle.”

Ágnes ránézett a tortára. Le sem vette róla a tekintetét, úgy mondta szelíden: „Te, Harry, nem lenne baj, ha én... úgy gondolom, megtehetném, hogy én... vagyis, amit mondani szeretnék... hogy nem tarthatnám meg egy kicsit a tortát? Szóval ... muszáj most azonnal, feltétlenül megenni?”

Harry vállat vont. „Oké, persze hogy lehet. Tartsd meg nyugodtan. Akár haza is viheted.”

„Ó, komolyan? – kérdezte Ágnes, aztán rám nézett. – Itt lakom ebben az utcában, egy pár házzal odébb. Csak néhány percre hazaszaladnék, hogy megmutassam anyámnak, ha lehetséges. Utána azonnal visszajövök. Becsületszavamra.”

Leugrott az ülőkéről, kezébe vette a tortát, s maga előtt tartva, mint valami értékes ereklyét, lassan megindult az ajtó felé. Mind mozdulatlanul álltunk, s néztünk utána, amíg el nem tűnt. Amikor az ajtó becsapódott, teljes csend ereszkedett a helyiségre. Mivel semmi nem jutott eszembe, amit mondhattam volna, megkérdeztem: „Mi lenne, ha most röviden imádkoznánk?”

Visszatekintve meglehetősen furcsának tűnik, hogy egy szociológus hajnali fél négykor Honolulu bisztrójában imaórát tart prostituáltakkal, de abban a pillanatban valahogy ez tűnt egyedül helyesnek. Imádkoztam Ágnesért. Imádkoztam a megmentéséért, imádkoztam, hogy új életet kapjon, hogy Isten támogassa őt kegyelmesen.

Amikor befejeztem, Harry odahajolt hozzám a pult fölött: „Te el sem árultad nekem, hogy prédikátor vagy – mondta. – Aztán melyik egyházhoz tartozol?”

Ez volt egyike azoknak a pillanatoknak, amikor az embernek a megfelelő pillanatban a megfelelő szó jön az ajkára: „Én egy olyan egyházhoz tartozom, amelyik hajnali fél négykor születésnapi partit rendez utcanőknek.”

Harry hallgatott egy pillanatig, aztán megvakarta a fejét: „Á, engem ilyesmivel nem tudsz megetetni. Ilyen egyház egyáltalán nem létezik. Ha volna, én rögtön jelentkeznék tagnak. Ilyen egyházba szívesen belépnék.”

Azt hiszem, mindnyájan így érzünk. Vagy nem lépnénk be szívesen egy egyházba, mely hajnali fél négykor utcanőknek születésnapi partit rendez?

Jézus ilyenféle egyházat alapított ezen a világon. Nem tudom, hogy a többi egyház honnan támadt, amelyekben mindig minden olyan perfekt, olyan makulátlan, de aki csak olvassa az Újtestamentumot, felfedez benne egy Jézust, aki szívesen asztalhoz ül paráznákkal és mindenféle egyéb kitaszítottal. A vámszedők és „bűnösök” szerették Jézust, mert velük együtt evett. A társadalom leprásai Jézusban olyan embert találtak, aki közösséget vállalt velük. Miközben a szuperkegyesek nem tudtak mit kezdeni a Mesterrel, a magányosok, akiket általában soha nem hívtak meg semmilyen ünnepre, ellenállhatatlanul vonzódtak hozzá. A mi Urunk, Jézus olyan volt és ma is olyan, aki szívesen rendez ilyen partit. Álljon szemünk előtt a keresztyénség központi dimenziója: Isten országa egy ünnep.

Tony Campolo

Kérés a Szent Szellemhez

Mózes története

Aforizmák

A legtöbb ember nem jut el a "Miért pont Én?"-től a "Miért ne?"-ig.

Melyik vagyok ÉN? Melyik vagy Te? Melyik szeretnénk lenni?

Egy leány panaszkodott az édesapjának, hogy rosszul mennek a dolgai. Belefáradt az állandó eredménytelen harcba. Nem tudta, hogyan menjen tovább az életében, mert kimerültnek érezte magát. Úgy tűnt számára, hogy valahányszor megold egy problémát, mindig új probléma jelenik meg életében.

 Édesapja szakács volt. Kézen fogta őt és elvitte a munkahelyére. Fogott három fazekat és vizet forralt bennük.

Amikor forrni kezdett a víz, az egyikbe sárgarépát, a másikba tojást és a harmadikba kávészemeket rakott. Főzés közben egyetlen szót sem szólt, csupán rámosolygott a leányára. A lány türelmetlenül várakozott, magában azt kérdezve, vajon mit akar tenni az édesapja. 20 perc elteltével apja eloltotta a tüzet, majd egy tálba rakta a tojásokat, egy tányérba a sárgarépát és kitöltötte a kávét egy csészébe.

Ezután megkérdezte lányától:

 - Kedvesem, mit látsz itt?

 - Tojást, sárgarépát és kávét - válaszolta.

 Ekkor arra biztatta, hogy tapintsa meg a sárgarépát. A lány megtapintotta és érezte, hogy puha. Ekkor arra kérte, hogy hántsa le a tojás héját és a lány, érezte, hogy a tojás nagyon kemény. Ekkor arra kérte ott, hogy kóstolja meg a kávét. A lány nevetve kortyintott az illatos nedűből, majd megkérdezte:

 -Mit jelentenek mindezek, apám?

 Az édesapja elmagyarázta ekkor neki, hogy mind a három elemet ugyanolyan körülmények közé helyezték: forró vízbe.

 Csakhogy mindhárom elem különbözőképpen reagált erre:

 A sárgarépa megpuhult és törékennyé vált.

 A tojások erősen megkeményedtek.

 Ellenben a kávé, megváltoztatta a vizet.

 -Mit gondolsz, te melyikhez hasonlítasz ezek közül? - kérdezte lányától az apa.

 Amikor a mostoha körülmények kopognak ajtódon, te hogyan válaszolsz erre?

 Egy látszólag kemény sárgarépa vagy-e, akit megérint a fájdalom és elveszíti keménységét?

 A tojáshoz hasonlítasz, aki képlékeny szívvel és folyékony szellemmel indul, azonban egy kegyetlen esemény után, keménnyé és rugalmatlanná válik? Te kívül ugyanolyan maradtál, azonban belül megkeseredett a szíved?

 Vagy, egy kávészem vagy? A kávé megváltoztatja a forró vizet, a neki fájdalmat okozó elemet.

 Amikor a víz eljut a maximális forráspontra, a kávé kiengedi legjobb aromáját és zamatát.

 Ne hagyd magad legyőzni! Emelkedj sorsod fölé és az élet kegyetlenségei csupán megfelelő alkalmat jelentsenek számodra ahhoz, hogy kiengedd "édes kávé zamatodat"! A döntés a Te kezedben van!

Hát dönts Jézus mellett, hogy úgy reagálj a kihívásokra, mint a kávé, és az Ő segítségével megváltoztatod a körülményeket.

http://laudeturkincsek.blogspot.com/2011/01/melyik-vagyok-en-melyik-vagy-te-melyik.html

Kubinyi Károly (Az utolsó Ádám)

Imádság:

Nem, Uram, nincsenek válaszaim. Már kérdezni sem akarok.

Csak lerogyni eléd, a fájdalom súlyát tovább nem cipelni.

Magamra maradtam. Egyedül vagyok. Olyan távoli lett minden.

Nem értem, nem értem meg a vigasztaló szavakat.

Csak arra kérlek, hogy gyújts fényt, egy kicsiny fénysugarat legalább,

abban a keserű sötétben, bennem. Ámen

(Hajdú Zoltán Levente)

A nap gondolata:

Akik mindenből hisznek egy keveset, nem hisznek végül semmit. (Spurgeon)

A szomorúságból öröm

Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez. (2Kor 7:10)

Napjainkban sok szomorú emberrel lehet találkozni. Ha azt mondom, hogy az utóbbi években (évtizedekben) az ország egyre inkább a szomorúság országa lett, akkor nem sokat tévedek. Egyre kevesebb a boldog ember, egyre kevesebb a mosolygós arc. Egyre több viszont a depressziósok, öngyilkosok, válások és a családbeli gondok száma. Hogy ennek mi a társadalmi oka azt sokan sokféleképp próbálták már megmagyarázni. De egy biztos: a szomorúságból van ki többet, van ki kevesebbet él át, de mindenki tudja milyen is az úgynevezett gödör alján lenni.

Vajon ismerősek-e neked ezek az érzések? Amikor lentről szemléled a dolgokat úgy tűnik, hogy sosem jutsz ki onnan. Minden sötét és komor, ha a múltra gondolsz, csak a rossz dolgok jutnak eszedbe. Belenézel a tükörbe és fogalmad sincs ki az, aki visszanéz rád. Nem tetszel magadnak és úgy érzed, másnak sem tetszel. Nekikezdenél valaminek, de az utolsó pillanatban megtorpansz, mert hisz úgysem sikerülne. Nincs rá elég erő, nincs már önbizalom a problémák megoldásához.

Mikor otthon ülsz és az elmúlt boldogságon, fiatalságon, az elveszett érzéseken keseregsz, azt mondod semmi sem lesz a régi már. Ráadásul a szomorú ember akkor csúszik még mélyebbre, ha összehasonlítja magát elégedett, boldog emberekkel. Szomorúsága, terhei a másikhoz viszonyítva egyre csak nőnek és van, akin egészen elhatalmasodnak. A másokat nevetni látó szomorú ember terhei hirtelen mázsákkal lesznek súlyosabbak.

Természetesen nem szeretnék az eddig elhangozottakkal senkiben sem szomorú gondolatokat kelteni, de mindnyájan tudjuk, hogy a szomorúság valóban az életünk velejárója. A szomorú érzésekkel érdemes viszont éppen ezért mielőbb szembe nézni.

De ha életed átadod Krisztusnak, akkor a szomorúságod örömre változik. Mert Ő mondja: „Gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, és örömbe öltöztettél” (Zsolt. 30,12)

(Berencsi Balázs)

Kereszteny dalok

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Készítette: Lisa Szanyel
Gyere a jelenlétembe, hogy gyógyulást és helyreállítást kapj az idődet és energiádat követelő nehézségek miatt. Én vagyok a te életforrásod és erőforrásod, és neked muszáj időt fordítanod arra, hogy Hozzám gyere felfrissülni és megújulni. Állj ellene annak a kísértésnek, hogy természetes megoldásokat keress egy szellemi állapotra. Engedd, hogy segítsek hordozni a terheidet, és hogy könnyítsek a terhelésen, mondja az Úr.

Máté 11:28-30 "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű."

Forditotta: Országh György


Amen!Dicsoseg az Urnak!!
Aldasos, szep napot kivanok, a Krisztusban, mindenkinek!
Kep: Australia

Forras: http://ft111.com/
http://gyurinaploja.blogspot.com/

A TROMBITA, BILL BURNS:

Készítette: Lisa Szanyel

Gyere bátran a kegyelmem trónja elé, és részesülj abban a segítségben, amire szükséged van ebben az órában. Én megadom a hatalmat, amire szükséged van ahhoz, hogy győzz és hogy megújulj. Ez az a hatalom, ami elhozza azt az ellátást az életedbe, amire igényt tartasz. Mindezeket azért teszem meg érted, mondja az Úr, mert Én vagyok az, aki szeret téged, és törődik veled és vigyáz rád teljes mértékben és mindenre kiterjedően. Újulj meg ma a hitedben! Fogadd el a szeretetemet! Egy egészen új módon fogom megmutatni magam neked. Emlékezz a szavaimra -- soha nem hagylak el, és nem távozom el tőled. Veled leszek egészen a korszak végezetéig.

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Elmélkedj és jussanak eszedbe a jó dolgok. Ez az áldás és a kedvezés időszaka; és amikor a szíved hálás, és ezt a hálát imában fejezed ki, akkor az megnyitja az ajtót a még nagyobb áldásokra. Ezzel szemben a morgolódásod és a panaszkodásod szellemi terméketlenséget fog létrehozni, mondja az Úr. Szánj időt a hálaadásra.
Róma 1:21 Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették Őt, sem néki hálákat nem adtak, hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívük megsötétedett.

Forditotta: Országh György


Amen! Halleluja! Koszonom Uram!
Aldasos, szep Punkosdi Unnepet kivanok mindenkinek!

Kep: Australia

Esther Toncz: Szárnyalás a magasban

Ige: Egy Úr, egy Név

A Szent Szellem kitöltése után így prédikál Péter apostol, kijelentve az Atyának, Fiúnak, Szent Szellemnek nevét: „Bizonnyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek [akit ti (sztauroó): kínoszlopra feszítettetek].

Ezeket pedig mikor hallották [mintha szíven találták volna őket], szívükben [(kardia): bensőjükben, a fizikai, lelki és a szellemi élet központjában] megkeseredének [mert a szó átszúrta a szívüket], és mondának, Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai [testvérek], férfiak?

Péter pedig monda nékik: Térjetek meg [változtassátok meg gondolkozásotokat] és merítkezzetek be mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek [(hamartia): céltévesztés] bocsánatára [eltörlésére]; és veszitek [megkapjátok] a Szent Szellem ajándékát” (Csel. 2,36-38) És beteljesedett a prófécia: „És az Úr lesz az egész földnek királya, e napon egy Úr lészen, és a neve is egy” ( Zak. 14,9)

Ige:Kérjetek egy akaraton

 „Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton  lesznek [vagyis egyetértenek, megegyezésre jutnak, megállapodnak] a földön minden [vagy bármely] dolog felől, [vagyis: ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban,], amit csak kérnek [azt mind], megadja nékik az én mennyei Atyám (g: meg lesz nékik az én mennyei Atyámtól).

Mert [ugyanis] ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek [együvé vezettetnek, összegyűjtetnek] az én nevemben, ott [mindig jelen] vagyok közöttük” (Mát. 18,19-20)

És így folytatja az úr Jézus: „Ezért mondom néktek: Amit könyörgésetekben kértek (amiért imádkoztok), higgyétek, hogy mindazt megnyeritek (sőt már megkaptátok), és meglészen (és meg is adatik) néktek” (Márk. 11,24)

Hát: „Kérjetek és (meg)adatik néktek [és kapni fogtok]; keressetek és találtok; zörgessetek [vagy kopogtassatok] és megnyittatik néktek [és ajtó nyílik előttetek]. Mert [minden] aki kér, mind kap [megnyeri azt, amit kér]; és aki keres, talál [megtalálja, amit keres]; és a zörgetőnek megnyittatik [és aki kopogtat, annak ajtó nyílik]” (Mát. 7,7-8)

Mikor az apostolokat megverték azért mert az Úr Jézus nevében prédikáltak, a gyülekezet. „…  pedig mikor hallották, egy szívvel-lélekkel felemelték szavukat (hangjukat) az Istenhez…” (Csel. 4,24)

 És az eredmény: „És minekutána könyörögtek, megmozdult (megrendült az) a hely, ahol egybegyűltek; és betelének (vagyis megteltek) mindnyájan Szent Szellemmel, és az Isten beszédét bátorsággal szólják (és hirdették) vala” (Csel. 4,31)

 János apostol is így bátorítja a mindenkori hívőket: „És akármit kérjünk, megnyerjük (és megkapjuk) tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekesszük (és tesszük), amik kedvesek előtte. Ez pedig az ő parancsolata, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nékünk” (1 Ján. 3,22-23)

És az Ő parancsolata így hangzik: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!” (Mát. 28,19-20)

Mike Duó - nosztalgiakoncert Kecskemét 2010.08.29.

VTS_01lelkész tornádóban.

Ige: Az Ige követése

„A mi Urunk Jézus Krisztus nevében pedig, rendeljük néktek, atyámfiai, hogy vonjátok el magatokat minden atyafitól, a ki rendetlenül él, és nem ama utasítás szerint, amelyet mi tőlünk kapott. Magatok is tudjátok, mi módon kell minket követni; mert nem viseltük magunkat közöttetek rendetlenül” (2 Thess. 3,6-7)

Már a prófétán keresztül így szól a Szent Szellem: „A népek égetett mésszé lesznek, levágott tövisekké (és mint a kivágott gaz); tűzben hamvadnak (és égnek) el. Halljátok meg távol valók (ti távol lakók), amit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók (és ismerjétek meg) az én hatalmamat (iszkhüsz: A szó vitézséget, harcias, kiemelkedő, férfias erőt, küzdőképességet jelent)! Megrettentek a bűnösök (a törvényen kívüliek, a törvényszegők) Sionban, félelem fogja el a gazokat (és reszketés vett erőt az elvetemülteken, az istentelen, vagyis Isten nélkül élőkön): ki lakhatik (ki tartózkodhat) közülünk megemésztő tűzzel (vagyis perzselő tűz mellett), ki lakhatik közülünk örök hőséggel (és örökös izzás mellett)?

Aki igazságban jár (aki megigazulásban él) és egyenesen (nyíltan, őszintén) beszél, aki megveti (miszeó: gyűlöli, utálja, undorodik, és ellenszenvet érez) a zsarolt nyereséget, aki kezeit rázván, nem vesz ajándékot (és nem fogad el megvesztegetést hanem elhárítja a kezével), aki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon (mert hallani sem akar vérontásról), és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson (vagyis jogtalanságot, igazságtalanságot, istentelenséget, gaztettetet): (Ésa. 33,12-15)

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Gyermekeim, sokan képzelődtök és próbáljátok elképzelni, mi fog történni az előttetek álló napokban. Ez csak időpazarlás és feltételezgetés, mert soha nem tudjátok, mit hoz a holnap, vagy hogy hogyan fognak alakulni a dolgok. Rész szerint van bennetek az ismeret és rész szerint a prófétálás. Nem élhetitek át a jövőt és nem is élhettek benne, az ebből adódó türelmetlenség miatt pedig kikerültök a szellemi áramlatból. Jelen kell maradnotok velem, mondja az Úr. Én bölcsességet adok nektek és vezérlem a lépéseiteket, miközben bíztok Bennem itt és most.

Máté 6:34 Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd gondoskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja. 

aszlek - nálad lett borrá a víz (te vagy az isten)

C. H. Spurgeon: Teljes biztonság

Benjáminra ezt mondta: Az Úr szerelmese ő, biztonságban lakik nála, oltalmazza őt mindenkor; hegyhátai között lakik" (5Móz 33,12).

Nincs ahhoz fogható biztonság, mint amikor valaki az Úr közelében élhet. Ennél biztonságosabb helyet legkedvesebb gyermekének sem talál Isten. - Uram, engedd, hogy mindig árnyékodban lakozhassam, megsebzett oldalad mellett maradhassak. Egyre közelebb kívánkozom hozzád, Uram, és ha egyszer egészen a közeledben érezhetem magam, szeretnék mindörökké ott maradni.

Csodálatos ez az oltalom, amelyben az Úr választottait részesíti! Ez nem szép háztető, nem bombabiztos fedezék, még csak nem is egy angyal szárnya, hanem maga az Úr. Semmi sem árthat nekünk, ha az Úr a védelmezőnk. Ezt az oltalmat Isten egész napon át biztosítja számunkra, akármilyen hosszú is a napunk. - Uram, add, hogy a mai napon megérezzem, hogy szereteted oltalma alatt, végtelen hatalmad védelmében élhetek.

A harmadik mondat azt jelentené, hogy az Úr templomában fog lakozni választottai hegyein? Vagy azt, hogy az Úr az övéivel lesz, ha azok terhei hegyekké tornyosulnak? Vagy talán azt, hogy az Örökkévaló vállai fognak hordozni bennünket? Annyi bizonyos, hogy mindhárom esetben az Úr az Ő szentjeinek támasza és erőssége.

Uram, add, hogy mindvégig örvendezhessek segítségednek, akkor nem fog ellankadni a karom a szolgálatban.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Bölcs mondások: Szeretet

Az élet alaptörvénye a szeretet.

Oswald Chambers: JÉZUS RABSZOLGÁJA

 "Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus" (Gal 2,20).

Ezek a szavak azt jelentik ki, hogy saját magam töröm össze függetlenségemet és alárendelem magam az Úr Jézus felsőbbségének. Senki sem teheti ezt meg helyettem, nekem magamnak kell megtennem. Lehet, hogy Isten eljuttat eddig a pontig 365-ször egy évben, de nem teheti meg helyettem. Ez azt jelenti: Istentől való egyéni függetlenségem maghéját feltöröm és személyiségemet a vele való egységre felszabadítom - nem saját céljaim érdekében, hanem a Jézushoz való feltétlen hűség kedvéért. Itt már nincs helye vitának, mikor végre eljutottam idáig. Nagyon kevesen ismerünk valamit is a Krisztus iránti hűségből: "Énérettem!" (Márk 13,9; Lk 21,12; Mt 10,18). Ez az, ami a szentet rendíthetetlenné teszi.

Bekövetkezett már ez az áttörés nálad? A többi mind kegyes csalás. Egyetlen ponton kell döntened: át akarod-e adni magad, alá akarod-e rendelni magad Jézus Krisztusnak anélkül, hogy feltételeket szabnál, hogyan történjék meg ez az áttörés? A magam érvényesítési szándékát is megtagadom és amint eddig a pontig eljutottam, egyszerre megtörténik a természetfölötti eggyé válás Jézussal, és a Szent Szellem félreérthetetlenül bizonyságot tesz róla: "Krisztussal együtt megfeszíttettem."

Vele megfeszítve lenni annyit jelent, hogy a saját jogaimat önként feladom, és Krisztus rabszolgája leszek. Itt kezdődik a szent élete.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

Áldjátok Isten mindörökké tartó kegyelmét.

Idézetek

"Hitünk, ha kicsiny is mint a mustármag, de eleven és valódi, a menny és föld Urával köt bennünket össze."

Gyöngyszemek

Minden dolgot készre teremtett az Isten - , de az embert reménységre teremtette.

Bob Gass: Gondolatok a mennyről

„…elmegyek helyet készíteni a számotokra.” (János 14:2)

Amikor a mennyről van szó, a Biblia épp csak annyi információt ad, amivel felkelti érdeklődésünket, de nem elégíti ki a kíváncsiságunkat.

 Íme három információ a mennyről:

1) „Nem lesz többé átok…” (Jelenések 22:3).

 A sátán sem lesz ott – nem úgy, mint az Édenben – hogy kísértsen minket, így nem fogunk elbukni. A legjobb formánkban leszünk – örökre. Minden újévi fogadalom, amit valaha tettünk, valósággá lesz.

2) „és [Isten] letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom…” (Jelenések 21:4).

Nem lesz romló egészség, nem lesznek gyászoló szívek vagy összetört otthonok. A temetkezési vállalkozónak semmi keresnivalója nem lesz ott. 3) „…és szolgái szolgálnak néki” (Jelenések 22:3 Károli).

Mi a szolgálat, ha nem termékeny munka? Jézus azt mondta, hogy akik most hűségesek a kevésen, azokra sok dolog lesz bízva akkor. Az első Édenben Isten feladatokat bízott Ádámra és Évára; vajon ne tenné ugyanezt a második Édenben is? „Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége…” (Ézsaiás 9:7).

 Isten új világát a növekedés fogja jellemezni. Növekvő bolygók? Bővülő színskála? Fokozódó zene? Az is lehet. Mi mást tenne a Teremtő, mint hogy teremt? Lesznek közülünk olyanok, akik ugyanúgy fognak szolgálni, mint most? Vajon a földi megbízatások nem utalások-e a mennyeire?

Egy dolog bizonyos: szeretni fogod; soha nem leszel fáradt, önző vagy legyőzött; tiszta fejjel, fáradhatatlan izmokkal és soha nem fogyó örömmel tudsz szolgálni. A Menny tökéletes hely a tökéletessé lett emberek számára, ahol együtt lehetünk tökéletes Urunkkal.

És most jön a legjobb rész: Jézus megígérte: „És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.” (János 14:3).

Az Idő és a Felejtés

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

A lány végre rászánta magát, és elindult. Elindult megkeresni az Időt. Hiszen orvosra volt szüksége, s azt mondták, az Idő minden sebet begyógyít. Márpedig igen régóta viselte azt a sebet magán, mely furcsa módon sehogyan sem akart behegedni.

Néha úgy látszott, már-már eltűnik, de elég volt egy zaklatott álom, egy illat, mely megtalálta, egy zene, mely fülébe kúszott, vagy egy ismerősnek tűnő mozdulat, és a seb újra és újra felszakadt.
S ilyenkor újra érezte azt a régi szinte éles fájdalmat, amit szeretett volna már elfelejteni.

S most itt van, hogy gyógyírt keressen a bajra. Becsöngetett. Egy férfi nyitott ajtót, s mosolyogva  betessékelte. Azt mondta, ő a Felejtés, és régóta dolgozik az Időnek. Hellyel kínálta a váróteremben,  ahol már igen sokan ültek. Nem látott egyiken sem sebeket. Igaz, az övé sem látszott. Annál szembetűnőbb volt a tekintetek furcsa, megtört fénye. Mind ránéztek, mikor belépett, s csöndesen helyet szorítottak maguk mellett. Csend volt. Nem szólt senki egy árva szót sem, csak lopva tekintgettek egymásra. Az nyilvánvaló volt, hogy mindannyian valamilyen sebet kívánnak eltávolíttatni. S hogy ki mekkorát, azt a tekintete árulta csak el. Hirtelen lesütötte a szemét, nem akarta, hogy a többiek szánakozzanak rajta, miféle bánatot hordoz. Bár lehet, hogy semmiség a többiekéhez képest, s akkor meg furcsának tűnhet, hogy ő is itt ül.

Lassan fogytak mellőle a páciensek, s egyszer csak ő következett. Ott állt szemben az Idővel, s hirtelen nem tudta, mit is mondjon. Számon kérje, hogy miért nem tette eddig a dolgát? Vagy töredelmesen bevallja, hogy valójában nem is akar felejteni? Az Idő, mint aki megérezte vívódását, lágyan a vállára tette a kezét, s mélyen a szemébe nézett. Kérdések nélkül is látta benne az éveket, az átvirrasztott éjszakákat, a mosolytalan órák kínkeserveit. S ahogy ott álltak szemtől szemben, megértette végre, az Idő fölötte áll mindennek. Uralja őt, de szereti, és az ő oldalán áll. 

Ekkor, szinte varázsütésre, belépett a Felejtés. Kettejük közé lépett, és megkérdezte: akarsz engem?
Itt és most? A lány könnyekkel a szemében bólintott. A férfi átölelte, és lágyan, de határozottan megcsókolta.

Nem tudta, mi történt ezután, csak arra emlékszik, hogy az Idő már sehol sem volt, megszűnt létezni.
Mint az a seb, mely már csak egy apró foszlány az emlékei között.

Sokszor nem akarjuk felejteni a minket ért sérelmeket, és hordozzuk életünk nyitott sérüléseként.
Valóban nem gyógyul, mert ragaszkodunk hozzá. De kell nekünk a kellemetlen, rossz emlék?
Ha nem akkor tegyük le, bocsássunk meg, és gyógyultan élhetünk tovább. 

Jézus is így tanított imádkozni minket:" ...miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek".
Bocsáss meg!

Te vagy nekem az életem, a mindenem......wmv

A fesztivál dala: a reményem - Reménység Fesztivál 2012

LukÁcs evangélium 16. fejezet Az igazi gazdagság (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Luk. 16,1 Monda pedig az ő tanítványainak is: Vala egy gazdag [egy vagyonos] ember, kinek vala egy sáfára [egy intézője, egy vagyonkezelője]; és az bevádoltatik nála, hogy javait [és vagyonát] eltékozolja [és elfecsérli].

Luk. 16,2 Hívá azért azt, és monda néki: Mit hallok felőled? Adj számot a te sáfárságodról [és számolj be gondnokságodról, a te intézőségedről, és a vagyonomról, és a vele való gazdálkodásodról]; mert nem lehetsz [és nem maradhatsz] tovább sáfár [intéző, vagyis vagyonkezelő].

Luk. 16,3 [Az intéző így gondolkodott, és] Monda pedig magában a sáfár: Mit műveljek [és mitévő legyek], mivelhogy az én uram elveszi tőlem a sáfárságot [az intézőséget]? Kapálni [és ásni] nem tudok [és nem bírok, mert nincs erőm]; koldulni [és kéregetni] szégyellek!

Luk. 16,4 Tudom, mit tegyek, hogy mikor a sáfárságtól megfosztatom [hogy amikor elmozdítanak, és leváltanak a sáfárságból, a gondnokságból; amikor az úr elcsap az intézőségből, barátaim legyenek], és befogadjanak engem házaikba.

Luk. 16,5 És magához hívatván az ő urának minden egyes adósát [egyenként], és monda az elsőnek: Mennyivel tartozol az én uramnak?

Luk. 16,6 Az pedig monda: Száz bátus [egy bátus kb. 37 liter, azaz: 3700 liter] olajjal. És monda néki: Vedd a te írásodat [az adósleveledet], és leülvén hamar írj ötvenet.

Luk. 16,7 Azután monda másnak: Te pedig mennyivel tartozol? Az pedig monda: Száz kórus [egy kórus kb. 393 liter, tehát. 39300 liter] búzával. És monda annak: Vedd a te írásodat [az adósleveledet], és írj nyolcvanat.

Luk. 16,8 És [még] dicséri [is] az úr a hamis [a hűtlen, és tisztességtelen] sáfárt [vagyis intézőt], hogy eszesen [és körültekintően] cselekedett [és hogy okosan csinálta, és megfontoltan járt el]. Mert e világnak [ennek a világkorszaknak] fiai eszesebbek [és megfontoltabbak] a világosságnak fiainál [vagyis mint a fény fiai] a maguk nemében [a saját nemzedékükben]^*

*Hogy kikről beszél az Úr Jézus azt az efézusi levélben jelenti ki, azt mondva: Ha Krisztusban megigazultunk, akkor: „… valamennyien a világosság [a fény] és a nappal fiai vagytok, nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé” (1Thessz. 5,5).

„Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság [és fény] az Úrban: mint világosságnak [vagyis fénynek] fiai úgy járjatok [és úgy éljetek]” (Eféz. 5,8)^.

És már Dávidon keresztül kijelentést nyer, hogy ki az Úr, és minek vagyunk sáfárai, intézői, és vagyonkezelői: „Az Úré a föld s annak teljessége (és minden, ami betölti); a föld kereksége s annak lakosai (vagyis a rajta lakók)” (Zsolt. 24,1).

 És: „(Ő, vagyis az Úr) megparancsolta nékünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot (arról), hogy Ő az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak. Erről (vagyis Róla) a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bűneinek bocsánatát veszi, (vagyis bűnbocsánatot nyer) az ő neve által mindenki, aki hiszen Őbenne” (Csel. 10,42-43)

Ezért: „(Kérve) kérlek azért az Isten és (a) Krisztus Jézus színe előtt (az ő eljövetelére és országára), aki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában. Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, (és) alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts (biztass) teljes béketűréssel (türelemmel) és tanítással” (2 Tim. 4,1-2).

Mert mindnyájunknak számot kell adnia sáfárságáról: „Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk [leplezetlenül kell odaállnunk, és láthatókká kell lennünk (phaneroó): A szó igazából azt jelenti, hogy nyilvánvalóvá válik, manifesztálódik az, ami eddig nem volt nyilvánvaló. („Átvilágítás” történik)] a Krisztus ítélőszéke [díjkiosztó emelvénye, trónja] előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, amiket e testben (szómato: lényében, személyében) cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt [(kakosz): rossz, romlott, züllött, gyalázatos, káros, ártalmas, értéktelen, hitvány dolgokat]” (2 Kor. 5,10).

És Dávid bizonyságtétele így hangzik az Úrról: „Az irgalmashoz (és hűségeshez) irgalmas (és hűséges) vagy: a tökéleteshez (és a feddhetetlen emberhez) tökéletes (és feddhetetlen) vagy. A tisztához tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy (és a hamisnak ellenállsz)” (Zsolt. 18,26-27)

Luk. 16,9 Én is mondom [és azt ajánlom] néktek, szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból [vagyis a hamis mammonnal, és használjátok a világi vagyont, hogy „barátokat” szerezzetek magatoknak], hogy mikor meghaltok [vagyis, hogy mikor az elfogy az életidő], befogadjanak [és magukhoz fogadjanak] benneteket az örök hajlékokba [az örök sátrakba, az elkezdődött világban]^*

*És így folytatódik a kijelentés: „Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd (és parancsold) meg, hogy ne fuvalkodjanak fel (ne legyenek gőgösek), se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra (megélhetésünkre). Hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők, (javaikat osszák meg másokkal). Kincset gyűjtvén maguknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök (az igazi) életet” (1 Tim. 6,17-19).

Mert: „Senki sem szolgálhat [senki sem lehet rabszolgája] két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli [vagy ellenszenvet érez iránta], és a másikat szereti [és teljesen odaszánja magát]; vagy az egyikhez ragaszkodik [és tiszteli], és a másikat megveti [megutálja, lenézi, lekicsinyli]. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak [e világi gazdagságnak, a vagyonnak, a pénznek]” (Mát. 6,24).

Az Úr Jézus parancsa a mindenkorban élő Övéinek: „Adjátok el, amitek van, [vagyis a tulajdonotokban lévő vagyonotokat], és adjatok alamizsnát [a rászorulóknak részvétet, és szánalmat érezve, és könyörületességet gyakorolva]. Szerezzetek [és készítsetek] magatoknak oly erszényeket [amelyek kimeríthetetlenek], melyek meg nem avulnak [amelyek nem rongyolódnak el, és nem mennek tönkre], elfogyhatatlan kincset a mennyországban, ahol a tolvaj hozzá nem fér, sem a moly meg nem emészti [és nem tudja tönkretenni]. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is” (Luk. 12,33-34).

És Máté is ír az Úr Jézus kijelentéséről: „Ne gyűjtsetek [és ne halmozzatok fel] magatoknak kincseket [és nehogy kincset kincsre halmozzatok] a földön, hol [azokat] a rozsda [marja, megeszi, tönkreteszi] és a moly megemészti [megrágja], és ahol a tolvajok kiássák [mert betörnek, és átássák a falat] és ellopják. Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben [hanem kincset kincsre az égben halmozzatok], ahol sem a rozsda [nem marja; nem teszi tönkre], sem a moly meg nem emészti [nem rágja], és ahol a tolvajok ki nem ássák [nem törnek be; hol tolvajok falat nem ásnak át], sem el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van [és ott lesz] a ti szívetek [a ti bensőtök, szellemi életetek központja] is” (Mát. 6,19-21).

Ezért hangzik így az apostoli figyelmeztetés: „Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe (meg csapdába) és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe (és pusztulásba) és romlásba merítik (és döntik). Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magukat általszegezték sok fájdalommal” (1 Tim. 6,9-10).

Tehát: „Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagodj; ez ilyen (hús)testi eszességedtől szűnjél meg (és a magad belátásából hagyd abba)” (Péld. 23,4).

Mert: „Siet a marhakeresésre (a vagyonszerzésre) a gonosz szemű ember (vagyis vagyont akar szerezni a kapzsi ember); és nem veszi észre, hogy szükség jő reá (ámde nem tudja, hogy ínségbe jut)” (Péld. 28,22).

Hát: „Nosza immár (tehát) ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti (bekövetkező) nyomorúságaitok miatt, amelyek elkövetkeznek reátok. Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat moly ette meg; Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg (és megrozsdásodott), és azok rozsdája bizonyság (és tanúskodik) ellenetek, és megemészti a ti (hús)testeteket, mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek (még) az utolsó napokban (is)!” (Jak. 5,1-3).

Hanem: „Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete (ne legyetek pénzsóvárak); elégedjetek meg (és érjétek be) azzal, amitek van; mert Ő mondotta: Nem hagylak el (és nem maradok el tőled), sem el nem távozom tőled (sem el nem hagylak téged)” (Zsid. 13,5).

Mert: „… ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel” (Kol. 3,1-2).

„Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók” (2 Kor. 4,18).

Mert: „… meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, [és föl nem fogta; meg se gondolta] azt készítette el az Isten az őt szeretőknek” (1Kor. 2,9).

„Romolhatatlan, szeplőtelen (és makulátlan, be nem szennyezett) és hervadhatatlan (vagyis el nem múló) örökségre, amely a mennyekben van fenntartva (és erősen tartva, megtartva, őrizve, és megőrizve) számunkra” (1Pét 1,4). Ezért: „… keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek (is) mind (ráadásul) megadatnak néktek” (Mát. 6,33).

 Az első jeruzsálemi gyülekezet így teljesítette az Úr Jézus parancsát: „Mindnyájan pedig, akik hisznek, együtt [egy akaraton] valának

[Más fordítás: A hívők mind ugyanazon a helyen, ugyanabból a célból tartózkodtak], és mindenük köz vala [mindent közösnek tekintettek]. És jószágukat és marháikat [vagyonukat, birtokaikat és javaikat] eladogatták, és [árát] szétosztogatták azokat [egymás között], mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége vala” (Csel. 2,44-45)

Luk. 16,10 Aki hű [megbízható, és becsületes] a kevesen [vagyis a legkisebb, legapróbb, legcsekélyebb dologban], a sokon [a nagy dolgokban] is hű [megbízható, és becsületes] az; és aki a kevesen [vagyis a legkisebb, legapróbb, legcsekélyebb dologban] hamis [igaztalan, istentelen], a sokon [a nagy dolgokban] is hamis [igaztalan, istentelen] az.

Luk. 16,11 Ha azért a hamis mammonon hívek [hűségesek megbízhatóak, és becsületesek] nem voltatok [és nem kezeltétek hűen a világi vagyont], ki bízná reátok az igazi kincset [a valódi, és valóságos gazdagságot]?

Luk. 16,12 És ha a másén hívek [hűségesek megbízhatóak, és becsületesek] nem voltatok, ki adja oda néktek, [azt] ami a tiétek?

Luk. 16,13 Egy szolga sem szolgálhat [és senki sem lehet rabszolgája] két úrnak: mert vagy az egyiket gyűlöli [vagyis ellenszenvet érez iránta], és a másikat szereti [vagyis a másiknak teljesen odaszánja magát]; vagy az egyikhez ragaszkodik [alárendeli magát, és rendelkezésére áll, és tiszteli], és a másikat megveti [lenézi, és lekicsinyli]. Nem [lehetséges, mert nem vagytok képesek] szolgálni az Istennek és a mammonnak [e világi gazdagságnak, a vagyonnak, a pénznek és a fösvénységnek, és kapzsiságnak]^*

*És hogy az Úr mit ért mammonon, vagyis bálványon, azt János apostolon keresztül fejti ki a Szent Szellem: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a (hús)test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17).

Hát: „Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni (és e világgal barátságot köt), az Isten ellenségévé lesz” (Jak. 4,4)

Luk. 16,14 Hallák pedig mindezeket a [kapzsi] farizeusok [vagyis a kiemelkedően és kirekesztően vallásos emberek] is, kik pénzszeretők [fukar, kapzsi pénzsóvárak] valának; és csúfolják őt [és kinevették, kigúnyolták őt].

Luk. 16,15 És monda nékik: Ti vagytok, akik az emberek előtt magatokat megigazítjátok [megigazultaknak mutatjátok]; de az Isten ismeri a ti szíveteket [mert belelát szívetekbe, a bensőtökbe]: mert ami az emberek közt magasztos [és ami az emberek szemében nagy érték, és nagyra becsült], az Isten előtt utálatos [és megvetést érdemel]^*

*Mert: „… ti… kívülről igazaknak [megigazultaknak] látszotok ugyan az emberek előtt [az emberek szemében], de belől [bensőtök] rakva vagytok [tele van] képmutatással [kétszínűséggel] és törvénytelenséggel [törvényszegéssel, törvényrontással, és gonoszsággal]” (Mát. 23,28)^.

 Már Sámuel prófétához így szólt az Úr: „… az ember azt nézi, ami szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van” (1 Sám. 16,7)

Luk. 16,16 A törvény és a próféták [az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyek, akik Isten jelenlétében élnek, és Tőle vesznek Igéket] Bemerítő Jánosig [jelentése: az Úr megkegyelmez, Isten kegyelmet ad] valának. Az időtől fogva az Istennek országa [királysága, és uralma] hirdettetik [vagyis Isten királyságának jó hírét, győzelmi hírét hirdetik], és mindenki erőszakkal tör abba. [és mindenki teljes erejéből igyekszik bejutni oda].

»Más fordítás: a törvényt és a prófétákat Jánosig hirdették, azóta az Isten országának örömhírét, az Isten királyságának örömüzenetét hirdetik.  És mindenki erejét megfeszítve törekedik be abba, mert senki se juthat el oda erőfeszítés nélkül«^*

*Máté bizonyságtétele így hangzik: „A Bemerítő János idejétől [azaz: napjaitól] fogva pedig mind mostanig [vagyis Bemerítő János megjelenésétől mostanáig] erőszakoskodnak a mennyek országáért [a mennyek országába erőszakkal lehet betörni, de a mennyek királysága erőteljesen halad előre], és az erőszakoskodók ragadják el azt [és az erőszakosok igyekeznek hatalmukba keríteni; és erőszakosak ragadják azt magukhoz]. Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak vala [János idejéig hirdette, és jövendölte ezt]” (Mát. 11,12-13).

Hát: „Igyekezzetek bemenni [küzdjetek, harcoljatok, törekedjetek arra, hogy bejussatok] a szoros [a szűk, és keskeny] kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek bemenni [és keresik majd a bejutást] és nem mehetnek [és nem tudnak, mert nem lesz rá erejük]; »Más fordítás: Tegyetek meg mindent azért, hogy a keskeny ajtón menjetek be! Mert mondom nektek: sokan próbálnak bejutni a keskeny ajtón át, de nem sikerül nekik; Hát küzdjetek azért, hogy a szűk kapun bemehessetek«” (Luk. 13,24).

Máté is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Menjetek [vagyis lépjetek] be a szoros [a szűk, és keskeny] kapun [az örök életre]. Mert tágas [és széles] az a kapu és széles [és lapos, sík, tág] az az út, amely [félre], a veszedelemre [romlás, pusztulás, teljes feloldódásba] visz [és vezet], és sokan vannak, akik azon járnak [és rajta mennek be]. Mert szoros [és szűk, keskeny] az a kapu és keskeny [és szoros] az az út, amely az (örök)életre visz, és kevesen [vagyis csak néhányan] vannak, akik megtalálják azt [és akik rátalálnak, rálelnek arra]” (Mát. 7,13-14)) 

Luk. 16,17 Könnyebb pedig a mennynek és a földnek elmúlni, hogysem a törvényből egy pontocskának elesni [Más fordítás: De hamarabb elmúlik az ég és a föld, mint hogy a törvényből egyetlen vessző is elveszne]^*

*Máté is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Mert bizony [ámen, úgy van, ahogy] mondom néktek, míg az ég és a föld [el nem] múlik [vagyis fennáll; meg nem semmisül], a törvényből [(nomosz): Isten útmutatása, tanítása, amelyet az Igében jelentett ki] egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik. [egy i betű vagy egy vesszőcske, egyetlen írásjel sem vész el, és nem veszíti érvényét], amíg minden be nem teljesedik. [amíg csak minden meg nem történik, valóra nem válik, és meg nem lesz]” (Mát. 5,18).

Bizony: „Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak” (Luk. 21,33).

Dávid próféciájában kerül kijelentésre, hogy kitette a kijelentést: „Uram (JHVH=Jahve)! Örökké megmarad a te igéd a mennyben (szilárdan, akár az ég)” (Zsolt. 119,89).

Ézsaiás is Róla prófétál, kijelentve, hogy minden mulandó, csak Isten Igéje áll meg örökké: „Szózat szól: Kiálts! És monda: Mit kiáltsak? Minden (hús)test (csak) fű, és minden szépsége, mint a mező virága! Megszáradt a fű, elhullt (elhervadt) a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony (csak) fű a nép. Megszáradt a fű, elhullt (elhervadt) a virág; de Istenünk beszéde (igéje) mindörökre megmarad!” (Ésa. 40,6-8).

Ezt ismétli meg Péter apostol is: „Mert minden (hús)test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége (méltósága, megbecsülése, dicsérete,) olyan, mint a fű (a mező) virága. Megszárad (elhervad) a fű, és virága elhull. De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd (ez a beszéd pedig az Evangélium), amely néktek hirdettetett.” (1Pét 1,24-25).

Mert: „… az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön (mert az ÚR szeretete mindörökké az istenfélőkkel van), és az ő igazsága a fiaknak fiain (még az unokáikkal is); Azokon, akik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék (és törődnek rendelkezéseinek teljesítésével)” (Zsolt. 103,17-18)

Luk. 16,18 Valaki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, paráználkodik [vagyis házasságtörést követ el]; és valaki férjétől elbocsátott asszonyt vesz feleségül, paráználkodik [szintén házasságtörést követ el]^*

*Mert: „… Valaki elbocsátja feleségét [vagyis aki elválik a feleségétől], paráznaság okán kívül [a paráznaság esetét kivéve], paráznává teszi azt [és okot ad neki a házasságtörésre, sőt házasságtörővé teszi]; és aki elbocsátott asszonyt vészen el [feleségül, és összeházasodik vele], paráználkodik [vagyis házasságot tör]” (Mát. 5,32).

Az Úr Jézus kijelentése a házasság mindkét szereplőjéről: „… Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el az ellen. Ha pedig a feleség hagyja el a férjét és mással kel egybe, házasságtörést követ el” (Márk. 10,11-12).

Hát: „…Nem olvastátok-é, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonnyá teremté őket, És ezt mondá: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy (hús)testté. Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy (hús)test. Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza” (Mát. 19,4-6).

Az Úr az apostolon keresztül folytatja a kijelentést: „Azoknak pedig, akik házasságban vannak, [élnek; akiknek van házastársuk] hagyom [parancsolom; rendelem; utasítást adok] nem én, hanem az Úr, hogy az asszony [a feleség] férjétől ne(hogy) elváljék. [a feleség ne hagyja el férjét]. Hogyha pedig elválik is, [ha mégis elhagyná] maradjon házasság nélkül, vagy béküljön meg [(katallaszszó): nézeteltérést elrendez] férjével; és a férj se bocsássa el a feleségét. [nehogy elhagyja]” (1 Kor. 7,10-11).

Ugyanis: „Tisztességes minden tekintetben a házasság (és legyen megbecsült mindenki előtt) és a szeplőtelen házaságy (és a házasélet legyen tiszta); a paráznákat pedig és a házasságrontókat (házasságtörőket) megítéli az Isten” (Zsid. 13,4).

„Mert a férjes asszony, míg él a férj [férfi] ehhez van kötve [összekapcsolva] törvény szerint. [hiszen a férj hatalma alatt élő, férfinek alávetett nőt is a törvény csak az élő férjhez köti]. De ha meghal a férj, felszabadul [feloldoztatott] az asszony a férj törvénye alól. Azért tehát az ő férjének életében paráznának [házasságtörőnek] mondatik, ha más férfihoz megy. Ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, [megszabadul a törvényes kötöttségtől] úgy hogy nem lesz parázna [házasságtörő], ha más férfihoz megy” (1 Kor. 7,2-3).

„És azt mondjátok: Miért? Azért, mert az ÚR a tanúja annak, hogy hűtlen lettél ifjúkorodban elvett feleségedhez, pedig ő a társad, feleséged, akivel szövetség köt össze. Egy ember se tesz ilyent, akiben maradt még szellem. De mire is törekszik az ember? Arra, hogy utódot kapjon Istentől. Vigyázzatok azért magatokra, és ne legyetek hűtlenek ifjúkorotokban elvett feleségetekhez! Gyűlölöm (megvetem) azt, aki elválik feleségétől - mondja az ÚR, Izráel Istene -, mert erőszak (gonoszság) tapad ruhájára - mondja a Seregek Ura. Vigyázzatok magatokra, ne legyetek hűtlenek! (Malak. 2,14-16).

Mert aki házasság – vagyis szövetségtörő – lesz, azaz: „Aki elhagyja ifjúkorának társát, és megfeledkezik az Isten előtt kötött szövetségről. …a halálra hanyatlik az ő háza, és az ő ösvényei az élet nélkül valókhoz. Aki bement hozzá, nem tud visszafordulni, és nem talál rá az élet ösvényeire” (Péld. 2,17-19).

Ismét: „Mondom pedig néktek, hogy aki elbocsátja feleségét [vagyis aki elválik feleségétől], hanemha paráznaság miatt [vagyis kivéve, ha az asszony hűtlen lett hozzá és házasságtörést követett el], és mást vesz el [feleségül], házasságtörő [és az maga is házasságtörést követ el]. És aki elbocsátottat vesz el [vagyis elvált nővel köt házasságot], az is házasságtörő [és az maga is házasságtörővé lesz]” (Mát. 19,9).

„Mert a férjes asszony, míg él a férj [férfi] ehhez van kötve [összekapcsolva] törvény szerint. [hiszen a férj hatalma alatt élő, férfinek alávetett nőt is a törvény csak az élő férjhez köti]. De ha meghal a férj, felszabadul [feloldoztatott] az asszony a férj törvénye alól. Azért tehát az ő férjének életében paráznának [házasságtörőnek] mondatik, ha más férfihoz megy. Ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, [megszabadul a törvényes kötöttségtől] úgy hogy nem lesz parázna [házasságtörő], ha más férfihoz megy” (Róm.7,2-3).

Mert Isten kezdettől így: „Teremté tehát az Isten az embert az ő képére (a maga képmására), Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket” (1 Móz. 1,27).

„Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy (hús)testté” (1 Móz. 2,24)

Luk. 16,19 Vala pedig egy gazdag ember, és öltözik vala bíborba és patyolatba [finom lenvászon ruhába], mindennap dúsan [pazarul, pompával, fényűzően] vigadozván

[Más fordítás: és nap, mint nap fényes lakomát rendezett, és dúsan lakmározott, és pompában vigadott]:

Luk. 16,20 És vala egy Lázár [jelentése: akit Isten megsegít] nevű [szegény, magával tehetetlen] koldus, ki az ő kapuja elé volt vetve [aki ott feküdt a gazdag kapubejárata előtt], fekélyekkel tele [fájdalmas gennyes sebekkel borítva].

Luk. 16,21 És kíván vala [és vágyódott, és örült volna] megelégedni a morzsalékokkal, melyek hullanak vala a gazdagnak asztaláról; de az ebek is eljővén, nyalják vala az ő sebeit [az ő fekélyeit].

 »Más fordítás: És azt kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal, abból, ami a gazdag ember asztaláról hulladékként lekerült; de csak a kutyák jöttek hozzá, és nyaldosták az ő sebeit«.

Luk. 16,22 Lőn pedig, hogy meghala a [szegény, nincstelen, nélkülöző] koldus, és viteték az angyaloktól az Ábrahám kebelébe; meghala pedig a gazdag is, és eltemettették [vagyis elhantolták].

Luk. 16,23 És [amint ez] a pokolban^* [a láthatatlan országban, az alvilágban] felemelé az ő szemeit [az ő tekintetét], kínokban lévén [és kínok között gyötrődve], és látá [megpillantotta, és észrevette, a feltűnő, megjelenő, és láthatóvá váló] Ábrahámot távol, és Lázárt [jelentése: akit Isten megsegít] annak kebelében [vagyis: ölében].

*A pokolról és a hústest halála utáni sorsról sok mondanivalója van Isten Igéjének. Az Úr Jézus a hitetlen zsidókhoz így beszél: „Ott lesz sírás [jajgatás, és siránkozás] és fogak csikorgatása, mikor látjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot, és a prófétákat mind az Isten országában [az Isten királyságában], magatokat pedig kirekesztve [kiutasítva, és kívülre vetve, mert ti ki lesztek onnan zárva]” (Luk. 13,28).

Jób így beszél az Isten nélkül élő emberről: „Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, (az istentelennek, az Isten nélkül élőnek) hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét (vagyis az ő életét)? Más fordítás: Mert van-e reménye az elvetemültnek, ha véget vet neki Isten, és számon kéri tőle életét? Meghallja (vagy meghallgatja) -e kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá (és ha végszükségbe kerül)? Vajon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-e mindenkor az Istent?” (Jób. 27,8-10).

Mert ahogy: „Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol (vagyis a holtak hazája) azokat, a kik vétkeznek. Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz (csemegéjévé), és édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik (az álnokság), mint a reves fa” (Jób. 24,19-20).

Dávid így beszél a pokolról: „Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem; (Más fordítás: Mert körülvettek a halál örvényei, pusztító áradat rettent engem). A pokol kötelei vettek körül, S a halál tőrei estek reám. (Más fordítás: A sír kötelei fonódtak körém, a halál csapdái meredtek rám). Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.(Más fordítás: Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, kiáltottam az én Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom fülébe jutott)” (2 Sám. 22,5-7).

Mert nagy én rajtam a te kegyelmed (hiszen annyira szeretsz engem), hogy kiszabadítottad lelkemet (vagyis az életemet) a mélységes pokolból (azaz: a sír mélyéből)” Zsolt. 86.13.

A Példabeszédek is említi: „Mint a sír és a pokol meg nem elégednek (vagyis amilyen telhetetlen a halál és az elmúlás helye, éppoly telhetetlen az emberi szem), és úgy az embernek szemei meg nem elégednek” (Péld. 27,20).

A keresztény lexikon így ír a Pokolról, vagy HÁDÉSZ-ró: a szó szoros értelmében: láthatatlan, azaz Hádész vagy az eltávozott lelkek helye (állapota), a holtak birodalma. A halottak tartózkodási helye, vagy állapota. Megfelel a héber seolnak, amit sírnak fordítanak. Az Újszövetségben gyehennának nevezi az írás..

Gyehenna: (geenna): - Hinnom völgye (jelentése: nyöszörgés, sóhajtás; kegyelmes, jóságos, gazdag), Hinnom fia; - ge-henna (vagy Gaj-Hinnom), Jeruzsálem egyik völgye, (átvitt értelemben) az örök büntetés helyének (vagy állapotának) megnevezésére használják. BDB: Siralom-völgy: a nagy nyomorúság); A »gyehenna« sehol sem földrajzi, hanem mindenütt teológiai fogalom, mely az Isten eljövendő ítéletének eszmei helyét jelöli.

Seol: A holtak hazájának neve az Ószövetségben, hova az emberek haláluk után »alászállanak«. Sírgödörszerű képződmény. Ezt a téries képzetet nem szabad túlértékelni. A seolba való leszállás gyakran csak a meghalás képes kifejezése, az eltemetésre történő utalás. (Keresztény lexikon).

Luk. 16,24 És ő kiáltván, monda: Atyám Ábrahám! Könyörülj rajtam [és szánj meg engem], és bocsásd el [és küld el] Lázárt, hogy mártsa az ő ujjának hegyét vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet; mert gyötrettetem [fájdalmasan szenvedek, és kínlódok, és iszonyúan gyötrődöm] e lángban.

Luk. 16,25 Monda pedig Ábrahám: Fiam, [jusson eszedbe], és emlékezzél meg róla, hogy te javaidat elvetted [vagyis megkaptad, és hogy milyen jó dolgod volt] a te életedben, hasonlóképen Lázár is az ő bajait [éppen úgy, mint Lázár a bajokat, szerencsétlenségeket, viszontagságokat, és hogy kijutott neki a rosszból]. Most pedig ez [ő] vigasztaltatik, te pedig gyötrettetel [te pedig szenvedsz, és a te osztályrészed pedig a gyötrelem]^*

*És így folytatódik a kijelentés: „De jaj néktek [rossz lesz nektek], gazdagoknak [(plúsziosz): vagyonos; bővölködő], mert [ti már] elvettétek [megkaptátok] a ti vigasztalásotokat” (Luk. 6,24).

Jakab apostol is így beszél a földi javakban bízó emberekről: „Nosza, immár ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti nyomorúságaitok miatt, amelyek elkövetkeznek reátok.  Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat moly (rágta, és) ette meg; Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg, és azok rozsdája bizonyság (tanúskodik) ellenetek, és megemészti a ti (hús)testeteket, mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek (még) az utolsó napokban (is)!” (Jak. 5,1-3).

Mert Ézsaiás próféciája beteljesedik: „Azért így szól az Úr Isten (az én Uram, az ÚR): Ímé, szolgáim esznek, ti pedig éheztek, ímé, szolgáim isznak, ti pedig szomjúhoztok, ímé, szolgáim örvendnek, de ti megszégyenültök! Ímé, szolgáim vígadnak szívük boldogságában (ujjonganak örvendező szívvel), és ti kiáltani fogtok szívetek fájdalmában, és megtört lélekkel jajgatni fogtok” (Ésa. 65,13-14).

Hát: „Nyomorkodjatok (gyötrődjetek) és gyászoljatok és sírjatok; a ti nevetésetek gyászra forduljon, és örömötök szomorúságra” (Jak. 4,9).

Jób pedig így elmélkedik a gazdagnak, és a szegénynek sorsáról: „Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak? Miért maradhatnak életben a bűnösök? Magas kort érnek el, sőt meg is gazdagodnak. Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének. Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba; Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utjaidnak tudásában nem gyönyörködünk! Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?

Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájuk az ő veszedelmük! Hányszor osztogatja részűket haragjában. Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, amelyet forgószél ragad el. Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan; Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad. Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval. Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket” (Jób. 21,7.12-15.17-18.23-26)

Luk. 16,26 És mindenekfelett [mindezekben], mi köztünk és ti közöttetek nagy közbevetés van [egy hatalmas áthághatatlan szakadék tátong], úgy, hogy akik akarnának [és hajlandók volnának] innét ti hozzátok általmenni, nem mehetnek [nem képesek rá, mert nem lehetséges számukra], sem azok onnét hozzánk át nem jöhetnek [mert nem képesek rá, mert nem lehetséges számukra, mert innen nincs átkelés].

Luk. 16,27 Monda pedig amaz: Kérlek azért téged Atyám, hogy bocsásd el [és küld el] őt az én atyámnak házához;

Luk. 16,28 Mert van öt testvérem; hogy bizonyságot tegyen nékik, [figyelmeztesse őket, és beszéljen a lelkükre] hogy ők is ide, e gyötrelemnek [e kínzó fájdalomnak] helyére ne jussanak

Luk. 16,29 Monda néki Ábrahám: Van Mózesük és prófétáik; hallgassák azokat [és hallgassanak rájuk].

Luk. 16,30 Ama pedig [tovább erősködött], és monda,: Nem úgy, atyám Ábrahám; hanem ha a halottak közül [feltámad, és úgy] megy valaki hozzájuk, megtérnek [vagyis más felismerésre térnek, és megváltoztatják gondolkozásmódjukat]!

Luk. 16,31 Ő pedig monda néki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, [még] az sem győzi meg őket [és még annak sem adnának hitelt, és még annak sem hisznek majd], ha valaki a halottak közül feltámad.

Áldjon meg téged az Úr