2012. május 8.

Kenneth E. Hagin: Az ember teste


Készítette: Lisa Szanyel


Fontos felismerni, hogy mivel a tested nincs újjászületve, a testeden keresztül - az öt fizikai érzékszerved által - érintkezel e világgal, ahol sátán az isten (2 Kor. 4:4). Ezért kell neked, a belső embernek tenned valamit a saját testeddel. Ha hagyod, hogy a tested azt tegyen, amit akar, és az elméd azon gondolkodjon, amin akar, az ördög bejuthat az elmédbe és testedbe és uralhat téged. Gondolkodj el ezen.
Nem akar a tested helytelen dolgokat tenni?
Természetesen akar. Mindannyiunk teste akar, nem számít, mióta vagy megváltva, vagy mennyire vagy szellemileg fejlett, mivel a tested még nem lett megváltva. Van egy ígéretünk a testünk megváltására (1 Kor. 15:53). De ebben az életben nekünk kell tennünk valamit saját testünkkel, különben sátán kihasznál minket a testünkön keresztül. Az Írások utasítást adnak arról, hogy mit kell tenned a testeddel:

Fel kell ajánlanod a tested élő áldozatul Istennek (Róm.12:1).
Meg kell feszítened a testet,vagyis meg kell öldökölnöd a test cselekedeteit (Kol.3:5).
Tested a szellemi embered - a belsőember -, a valódi ember alá rendelve kell tartanod (1Kor.9:27).

Tiéd a tested feletti ellenőrzés, tehát képes vagy arra, hogy visszatartsd a tested attól, amit tenni akar. Isten azt mondta, hogy meg tudod tenni. Nem kell megengedned sátánnak, hogy testedet a hamisság fegyveréül használja (Róm.6:13).

Emlékezz, a Kolosse 1:12 azt mondja, hogy Isten "alkalmassá" vagy képessé tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban. Ez azt jelenti, hogy járhatunk a Szellemben, nem pedig a test szerint. Ez azt jelenti, hogy nem kell megnyitnunk magunkat az ördög kísértéseinek a testi természetünkön keresztül.

Ahhoz, hogy megértsd, hogyan engedelmeskedj Isten Igéjének a testeddel kapcsolatban, fel kell ismerned, az Írások különbséget tesznek az ember teste - a külső ember - és szelleme – a valódi, a belső ember - között.

Az ember testét "háznak" nevezi az Ige

Az Ige sokszor "háznak" nevezi az emberi testet. Tudnod kell ezt, mert gonosz szellemek lehetnek egy személy házában - a testében -, azonban legteljesebb értelemben a gonoszszellemek nem a személyben - nem a szellemében - vannak. Ez azért van így, mert az ember szellem, nem pedig test. 

Például, ha olyan házban laknál, melyben termeszek vannak, ez nem jelentené azt, hogy termeszek vannak benned. A ház csak az, ahol laksz, de neked magadnak nincsenek hangyáid.
Tehát, egy gonosz szellem megpróbálhatja kínozni a testedet, de ez nem azt jelenti, hogy gonosz szellem van benned - a szellemedben. 

Az Ige megerősíti azt a tényt, hogy az ember testét gyakran a "házának" nevezik. Amikor az ember fizikailag meghal, a teste hal meg, ő azonban még mindig él. Pál úgy utal a testre mint "földi sátorházra".

2 KORINIHUS 5:1,2,4.
1. Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk (az ember teste) elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökkévaló házunk (az emberszelleme) a Mennyben.
2. Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei HAJLÉKUNKAT;
4. Mert akik e SÁTORBAN (a testben) vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivel hogy nem kívánunk levetkőztetni, hanem felötözni,hogy ami halandó, elnyelje azt az élet.

A Biblia itt belső emberről és külső emberről beszél. A külső ember a földi házunk, a test. De van egy belső ember is, egy nem kézzel készített ház, az ember szelleme, ami örökkévaló. Pál beszél a külső ember és a belső ember közötti különbségről.

2 KORINIHUS 4:16:
Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról napra újul.

A szellemi ember vagy belső ember ugyanaz, mint a "szívnek elrejtett embere".

1 PÉTER 3:3,4.
3. Akiknek ékessége ne legyen külső (a külső ember vagy test ékesítése), hajuknak fonogatásából és aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevéséből való;
4. Hanem a SZÍVNEK ELREJTEIT EMBERE (a belső ember), a szelíd éscsendes szellem romolhatatlanságával, ami igen becses az Isten előtt. Pál szavaiból megérheted, hogy az ember teste különbözik a belső embertől.
1 KORINTHUS 9:27: (KJV)
Hanem megfékezem a testem és alávetem .AZT (a testemet), hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.

Pál "az"-nak nevezi a testét. Akkor ki az "én", aki a testét alávetettségben tartja? Ez a belső ember, aki új teremtéssé vált Krisztusban! Pál határozottan különbséget tesz az "az' - a teste - és az "én" - a valódi, a belső embere - között.
Pál nem azt mondta, hogy önmagát - a belső emberét - kell alávetnie, hanem azt, hogy a belső emberének kell uralnia a testét.
Az egyik fő terület, ahol a hívők - anélkül, hogy tudnának róla hozzáférési lehetőséget adnak sátánnak az életükhöz: az, hogy engedetlenek ennek az Igének.
Sátán kap egy talpalatnyi helyet az emberek életében azáltal, ha megengedik, hogy testük uralja őket; ahelyett, hogy lehetővé tennék az újjáteremtett szellemük számára, hogy uralkodjon és irányítsa a hústestüket.


Reszlet KENNETH E. HAGIN: GYŐZEDELMES GYÜLEKEZET c. konyvebol

Folyatatasa kov:
Tartsd tested a szellemed alá vetve

2012. május 7.

János Evangélium 4. fejezet: Jézus Először egy asszonynak jelenti ki magát (szerkesztett)


Ján. 4,1 Amint azért [észrevette, és] megtudta az Úr, hogy a farizeusok [jelentése: elkülönülő („szeparatista”), vagyis kirekesztően vallásos emberek zárt csoportja, szektája] meghallották, hogy Jézus [Héb. Jehosua = Jahve az üdvösség, a szabadítás; a megváltó) Józsué neve görög formában] több tanítványt szerez és merít (víz)be, mint János [jelentése Jahve kegyelmes],

Ján. 4,2 Jóllehet Jézus maga nem merítette (víz)be az embereket, hanem csak a tanítványai,

Ján. 4,3 Elhagyá Júdeát [jelentése: vallásos emberek szimbóluma] és elméne ismét Galileába [jelentése: a pogányok körzete]

Ján. 4,4 Ehhez Samárián [jelentése: őrtorony, őrhegy] kell vala pedig általmennie

Ján. 4,5 Megy vala azért Samáriának [jelentése: őrtorony, őrhegy] Sikár [jelentése: megkenés, felkenés] nevű városába, annak a teleknek [annak a birtoknak, annak a helynek] szomszédjába [vagyis a közelébe], amelyet Jákób [jelentése: aki a másik helyére lép] adott vala az ő fiának, Józsefnek [jelentése: megsokasítás]

Ján. 4,6 Ott vala pedig a Jákób forrása [vagyis a Jákób kútja]. Jézus azért, az utazástól [amelyet gyalog tett meg] elfáradva [úgy, ahogyan volt], azonmód leült a forráshoz [vagyis letelepedett a kút mellé]. Mintegy hat óra vala [azaz, dél felé járt az idő].

Ján. 4,7 Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!

Ján. 4,8 Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.

Ján. 4,9 Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó [vagyis júdeai] létedre én tőlem, aki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók [vagyis a júdeaiak ugyanis] nem barátkoznak [még csak nem is nem érintkeztek, szóba sem álltak] a samáriaiakkal.

Ján. 4,10 Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát [és tudnád], és hogy ki az, aki ezt mondja néked: Adj innom! Te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet.

Ján. 4,11 Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened [hiszen merítő edényed sincs], és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?

Ján. 4,12 Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál [jelentése: aki a másik helyére lép], aki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is?

Ján. 4,13 Felele Jézus és monda néki: Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik:

Ján. 4,14 Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó [és örök életre szökellő] víznek kútfeje [és forrása] lesz őbenne.
Ján. 4,15 Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jöjjek ide [vizet] meríteni!

Ján. 4,16 Monda néki Jézus: Menj el, hívd [el] a férjedet, és jöjj ide [vissza]!

Ján. 4,17 Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, [ez igaz] hogy: Nincs férjem;

Ján. 4,18 Mert öt férjed volt, és a mostani, [akivel most élsz, az sem] férjed: ezt igazán mondtad. [és most igazat mondtál, ezt őszintén mondtad].

Ján. 4,19 Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.

Ján. 4,20 A mi (ős)atyáink ezen a hegyen imádkoztak [itt borultak le, és imádták Istent]; és ti [zsidók azonban] azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádkozni [és Istent imádni] kell.

Ján. 4,21 Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra (vagyis bekövetkezik az az idő), amikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok [majd Istent], az Atyát.

Ján. 4,22 Ti [samáriaiak] azt imádjátok, akit nem ismertek; mi [júdeaiak azonban] azt imádjuk, akit ismerünk: mert az üdvösség a zsidók (vagyis a Júdabeliek) közül támadt

[Más fordítás: mert a megmentés a Júdabeliek közül ered, hiszen a Júdeaiak közül való, aki a szabadulást hozza].

Ján. 4,23 De [közel az idő], és eljő az óra, [sőt már itt is van] és az most vagyon, amikor az igazi [a valódi] imádók szellemben, és igazságban [azaz: valóságban, vagyis – a Szent Szellem által adott –Igében] imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.

Ján. 4,24 Az Isten szellem: és akik őt imádják, szükség, hogy szellemben és igazságban [azaz: valóságban, vagyis Isten Igéjében] imádják

Ján. 4,25 Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő, aki Krisztusnak [vagyis Felkentnek] mondatik [és Krisztusnak neveztetik]; mikor Ő eljő, megjelent [és hírül ad] nékünk mindent [és mindent tudtunkra fog adni].

Ján. 4,26 Monda néki Jézus: Én vagyok az, aki veled beszélek.

Ján. 4,27 Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkoznak [és nagyon meglepődtek, amikor látták, hogy Jézus], asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel [vagy hogy mit akart tőle]? Vagy: Mit [és miért] beszélsz vele?

Ján. 4,28 Ott hagyá azért az asszony a vedrét [vagyis a vizeskorsóját], és elméne a városba, és monda az embereknek:

Ján. 4,29 Jertek, lássatok egy embert, aki megmonda nékem mindent, amit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?

Ján. 4,30 Kimenének [kitódultak az emberek] azért a városból, és hozzá menének [és odasereglettek hozzá].

Ján. 4,31 Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester [vagyis: Rabbi], egyél!

Ján. 4,32 Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, amit egyem, amit ti nem tudtok [és nem ismertek].

Ján. 4,33 Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?

Ján. 4,34 Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem [és teljesítsem], aki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem, [és befejezzem azt a munkát, amivel megbízott].

Ján. 4,35 Ti nem azt mondjátok-é [amikor elvetitek a magot], hogy még négy hónap és eljő az aratás [ideje, és a betakarítás]? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat [a mezőket], hogy már fehérek [és készek, megértek] az aratásra.

Ján. 4,36 És aki arat, jutalmat nyer [és már most megkapja a bérét], és az örök életre gyümölcsöt gyűjt [és begyűjti a termést az örök (a természetfeletti) életre]; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen.

Ján. 4,37 Mert ebben [az esetben] az a mondás [az a logosz: az a kijelentés] igaz [és valóságos], hogy más a vető, más az arató.

Ján. 4,38 Én annak az aratására küldtelek titeket, amit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok. [Más fordítás: Én azért küldtelek el titeket, hogy betakarítsátok azt a termést, amiért nem ti dolgoztatok. Mert mások dolgoztak vele, ti pedig learatjátok az ő munkájuk gyümölcsét].

 Ján. 4,39 Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, aki bizonyságot tett vala [és aki így tanúskodott], hogy: Mindent megmondott [és elsorolt] nékem, amit [valaha] cselekedtem.

Ján. 4,40 Amint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig.

Ján. 4,41 És sokkal többen [jutottak hitre, és] hivének a maga beszédéért [az Ő logoszáért, Igéjéért],

Ján. 4,42 És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ üdvözítője [Szabadítója, Megváltója, és Megmentője], a Krisztus.

Ján. 4,43 Két nap múlva pedig kiméne onnét, és elméne Galileába [jelentése: a pogányok körzete].

Ján. 4,44 Mert [bár] Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége [és nincs becsülete] a maga hazájában.

Ján. 4,45 Mikor azért beméne Galileába, befogadták őt a Galileabeliek, mivelhogy látták vala mindazt, amit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen; mert ők is elmentek vala az ünnepre.

Ján. 4,46 Ismét a galileai Kánába [jelentése: nádszál, nád; nádas] méne azért Jézus, ahol a vizet borrá változtatta. És volt Kapernaumban egy királyi ember [egy királyi tisztviselő], akinek a fia beteg vala.

Ján. 4,47 Mikor ez meghallá, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, hozzá méne és kéré őt, hogy menjen el és gyógyítsa meg az ő fiát; mert halálán vala [mert haldoklott].

Ján. 4,48 Monda azért néki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.

Ján. 4,49 Monda néki a királyi ember [a királyi tisztviselő]: Uram, jöjj, mielőtt a gyermekem meghal.

Ján. 4,50 Monda néki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a szónak [a logosznak, az igének], amit Jézus mondott néki, és elment.

Ján. 4,51 Amint pedig már megy vala, elébe jövének az ő (rab)szolgái, és hírt hoznak néki, mondván, hogy: A te fiad él.

Ján. 4,52 Megtudakozta azért tőlük az órát, amelyben megkönnyebbedett vala [vagyis hogy mikor lett jobban a gyermek]; és mondának néki: Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz [vagyis hogy előző nap délután egykor múlt el a láza];

Ján. 4,53 [Visszaemlékezett], és megérté azért az atya, hogy abban az órában, amelyben azt mondá néki a Jézus, hogy: a te fiad él. És hitt ő, és az ő egész háza népe.

Ján. 4,54 Ezt ismét második jel gyanánt tevé. [és ez volt a második csoda, amit tett] Jézus, mikor Júdeából Galileába ment.



Friderika - Szent Szerelmed

Áldott napot

Minden ismerősnek, barátnak, és testvérnek.

A hit


HIT Gyülekezete - Jézus él !!

Imádság:


Istenem, tudom, hogy Te itt vagy velem, bár a szemeimmel nem láthatlak Téged.
Te megszólalsz a Biblia szavain keresztül, és olyan jó volna, ha érthetném a szavaidat.
Szavaid üzenetéből sugárzik a gondoskodás, és én annyira szeretném átérezni, hogy szeretsz engem.
Istenem, most arra kérlek: jöjj közel a szívemhez, a lelkemhez, hogy a Te szent igédben, találkozhassam Veled!

Ámen

(Hajdú Zoltán Levente)

A nap gondolata:


Ádám engedetlen volt, Jézus engedelmes a halálig.

Az idő 3


…méghozzá idejében küldtem! (Jeremiás 26:5)

Az Úrral való viszonyunkban is igen fontos a kairos, az alkalmas idő. Ugyanis Istent sem lehet akármikor megtalálni. A Biblia lépten-nyomon arról beszél, hogy Isten készít el alkalmakat a vele való találkozásra és ezek az idők ugyancsak nem visszahozhatóak, nem megismételhetőek.

Ézsauról olvassuk, hogy ő volt az elsőszülött, s az Úr áldásának jog szerinti örököse, de eladta egy tál lencsééért testvérének ezt a jogot, s mikor kereste volna, már nem adatott meg neki.

Íme, a vissza nem térő lehetőség. Ismerősek az Igék: „MA, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket!” (Zsid 3.7)

Jézus ugyanígy beszél a jelen erejéről a kereszten megtérő lator felé: „Még MA velem leszel a paradicsomban!” (Luk 23.43)

A Biblia szava, sürgetése a ma felelősségére irányítja mindig a figyelmünket. Jézus maga mondta: „Még egy kis ideig közöttetek van a világosság. Addig járjatok a világosságban, amíg nálatok van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket!” (János 12.35) / Berencsi Balázs/

Öreg halász


|Készítette: Győzedelmes Gyülekezet 
A házunk éppen szemben volt a baltimore-i Johns Hopkins kórház épületével.
Az alsó szinten laktunk, a felső szintet pedig bérbe adtuk a klinika járó betegeinek.

Egy nyári estén éppen vacsorát készítettem, amikor kopogást hallottam az ajtón. Kinyitottam, és egy ritka csúnya öregembert pillantottam meg. Alig magasabb nyolcéves fiamnál, gondoltam, miközben végigmértem görnyedt, összeaszott testét. 
A legvisszataszítóbb az arca volt, mely az egyik oldalon feldagadt, és vörös vadhús borította. A hangja meglepően kedvesen csengett:
- Jó estét. Azt szeretném megtudni, volna-e kiadó szobájuk egy éjszakára. Ma reggel érkeztem kezelésre a keleti partról, de csak holnap reggel megy busz visszafelé.
Elmondta, hogy dél óta igyekszik szobát szerezni sikertelenül.
- Gondolom, az arcom miatt van. Tudom, hogy rémesen néz ki, de a doktor azt mondja, még néhány kezelés és ...
Egy pillanatig tétováztam, de amit ezután mondott, az meggyőzött:
- Elalszom a hintaszékben is a verandán. A buszom kora reggel indul.
Biztosítottam róla, hogy találunk neki ágyat, de addig is lepihenhet a verandán. Bementem a házba és befejeztem a vacsorakészítést. Amikor elkészültem, megkérdeztem az öreget, hogy csatlakozik-e hozzánk..
- Köszönöm, nem. Van elég ennivalóm - mondta, és felmutatott egy barna papírzacskót.
Miután befejeztem a mosogatást, kimentem hozzá beszélgetni a verandára.
Hamar észrevettem, hogy ennek a pici embernek a testében hatalmas szív dobog. Elmondta, hogy halászatból él és segíti a lányát, akinek öt gyermeke van és a férje egy súlyos gerincsérülés következtében nyomorék. Mindezt nem panaszkodva mondta. Minden második mondatában hálát adott Istennek az áldásaiért. Hálás volt azért, mert a betegsége, mely valószínűleg valamilyen borrák, nem jár fájdalommal. Megköszönte Istennek, hogy erőt ad neki a munkához.
Lefekvés előtt beállítottunk neki egy tábori ágyat a gyerekszobába. Amikor reggel felkeltem, az ágynemű takarosan összehajtogatva feküdt az ágyon, és a kis öreg kint volt a verandán. Visszautasította a reggelit, de mielőtt elindult a buszhoz, akadozva, mintha valami nagy szívességet kérne, azt mondta:
- Lehetséges lenne, hogy legközelebb is itt szálljak meg, amikor kezelésre jövök? Nem okozok felfordulást, elalszom egy székben is.
Rövid szünetet tartott, majd így folytatta:
- A gyerekeinek hála nagyon otthonosan éreztem magam. A felnőttek általában megriadnak az arcomtól, de úgy tűnik, a gyerekeket nem zavarja.
Közöltem vele, hogy szívesen látjuk újra.
A következő alkalommal, valamivel reggel hét után érkezett. Egy nagy halat és egy kiló gyönyörű osztrigát hozott ajándékba, még sohasem láttam ekkorákat. Azt mondta, aznap hajnalban foga őket indulás előtt, így biztosan finomak és frissek lesznek. Tudtam, hogy a busza hajnali négykor indult, és elgondoltam, hánykor kellett felkelnie, hogy halászhasson előtte.
Az elkövetkezendő évek során többször megszállt nálunk egy-egy éjszakára, és sosem jött üres kézzel. Mindig hozott nekünk halakat, vagy osztrigát, vagy zöldséget a kertjükből. Máskor csomagokat küldött, mindig expressz küldeményt, halat és osztrigát vagy friss parajt, kelkáposztát, melynek előzőleg minden levelét gondosan megmosta.
Mivel tudtam, hogy három mérföldet kell gyalogolnia a postáig és nagyon kevés a pénze, kétszeresen értékesnek éreztem ezeket a küldeményeket. Miközben időről időre átvettem figyelmessége apró bizonyítékait, gyakran eszembe jutott a szomszédom megjegyzése, melyet akkor tett, amikor a halász először hagyta el a házunkat:

- Maguknál aludt az a borzalmas külsejű öregember a múlt éjjel? Én kiutasítottam. Elveszítheti a vendégeit, ha ilyeneket szállásol el.

Lehet, hogy igaza volt, időnként néhányan miatta álltak tovább. De ha ismerték volna őt, talán könnyebben viselték volna betegségeiket. Tudom, hogy a mi családunk mindörökre hálás lesz neki, amiért megismerhettük..
Megtanultuk tőle, hogy mindenkor hálát kell adnunk Istennek.
Nemrégiben meglátogattam egy barátomat, akinek melegháza van. Megmutatta a virágait. A legeslegszebb egy éppen nyíló aranyszínű krizantém volt.
Legnagyobb meglepetésemre egy horpadt, rozsdás vödörben állt. Azt gondoltam magamban, ha az enyém lenne ez a virág, a legszebb cserepembe tenném. A barátom szavai azonban jobb belátásra térítettek:
- Elfogytak a cserepeim, és mivel tudtam, hogy ez milyen szép lesz, úgy döntöttem, jó lesz neki ez a régi vödör is - magyarázta.
- Nem kell sokáig benne maradnia, úgyis nemsokára kiültetem a kertbe.
Biztosan elcsodálkozott rajta, amiért olyan jót nevettem szavain, de éppen ilyen jelenetet képzeltem el a mennyben: "Itt ez a különlegesen szép lélek. Nem bánja, ha ebben a kicsi, rút testben kell élnie." De ez már egy másik történet. Isten kertjében régóta biztosan büszkén magasodik ez a drága lélek!

A Názáreti Jézus - Az ajtód előtt állok és zörgetek...

Hit gyülekezete-Áldott aki jön az Úr nevében

Az Atya Szerelmes levele

Continental Singers, 1988 Summer Tour I

2012. május 6.

Ige: A Szabadító


Ez a prófécia is az Úr Jézusban teljesedett be: „Ímé, az Isten az én szabadítóm! Bízom, és nem félek (és nem rettegek); mert erősségem és énekem az Úr, az Úr, és lőn nékem szabadítóm! S örömmel merítetek vizet a szabadító kútfejéből” (Ésa. 12,2-3).

 „És vezérel téged az Úr szüntelen, (kopár földön is jól tart téged, és) megelégíti egész lényedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy (Ésa. 58,11)

Ige: Az eledelről


Az apostol megvallása: „Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi [vagyis egyetlen egy férfi, nő vagy dolog] sem tisztátalan [vagy beszennyezett; közönséges, bemocskolt, szentségtelen] önmagában: hanem bármi [csak] annak [a személynek] tisztátalan, aki tisztátalannak tartja. [csak ha valaki valamit beszennyezettnek gondol, annak az, beszennyezetté lesz]” (Róm. 14,14)

Ugyanis: „Az eledelek a hasnak [vagyis az étel a gyomorért van] és a has az eledeleknek [és a gyomor az ételért] rendeltetett. Az Isten pedig mind ezt, mind amazokat eltörli. [teljesen tétlenné, haszontalanná, teljesen működésképtelenné teszi]. A test [(szóma): a teljes valótok] azonban nem a paráznaságnak [nem fajtalankodás, házasságtörés; kicsapongásra, ás nem  bálványimádásra] rendeltetett, hanem az Úrnak, és az Úr a testnek (szóma: egész valótoknak)” (1 Kor. 6,13)

Ige: Az Úr temploma


A templomról pedig, ahol az Úr lakik így tesz bizonyságot az apostolok, a Krisztus népéhez szólva: „Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma [(naosz): templom magva, vagyis a Szentek Szentje, a legfőbb szentély] vagytok, és az Isten Szelleme bennetek lakik?” (1Kor. 3,16).

És hogy ki lakik a templomban, arról így beszél Isten Igéje: Az Úr pedig a Szellem [Az Úr ugyanis Szellem]” (2 Kor. 3,17).

„Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek (szóma = személyiségetek, legbelső énetek) a bennetek lakozó Szent Szellemnek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben (szómati = egész valótokban)” (1 Kor. 6,19-20)

Pál apostol megvallása: „...Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: „Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek” (2Kor. 6,16)

„Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, Akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; Akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Szellem által” (Eféz. 2,20-22)

Ezért „Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel szellemi házzá, szent papsággá, hogy szellemi áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által” (1 Pét. 2,5)

Emeld fel kezed az ég felé

Imádság:


Uram, ha álom, csak ábránd a hitem, ébressz fel, Te mutass utat nekem!
Adj, kérlek, cselekvő, bátor életet, hogy amíg másokért élek, lehessek egészen Tied!

Ámen

(Hajdú Zoltán Levente)

A nap gondolata:


Ádám a test akaratát kereste, Jézus halálra adta testét.

Az idő 2


…méghozzá idejében küldtem! (Jeremiás 26:5)

Nézzük, mit tanít az időről Isten Igéje! A Biblia eredeti görög nyelvében alapvetően két különböző szó van az időre. Az egyik a kronosz, a másik a kairos. A kronosz azt az időt jelenti, amit percekben, órákban mérünk. Innen származik a kronológia, időszámítás szavunk. A másik kevésbé ismert. Ez a kairos, ami alkalmas időt jelent. Mi ez az alkalmas idő? Olyan idő, ami nem biztos, hogy újra megismétlődik, mert alkalomszerű. Valamire egyszer van alkalom, máskor nincs. S lehet, mint alkalom egyszer adatik az életben, s utána, soha – ismétlem – soha többé nem tér vissza és nem lesz lehetősége élnie vele az embernek. A kairost, az alkalmas időt komolyan kell venni. Mert ahogyan elszalad az élet, úgy elszaladnak a kínálkozó lehetőségek. Amíg megvan az ideje a tanulásnak, a munkának, a családalapításnak, annak, hogy emberek felé kifejezzük, hogy fontosak a számunkra, addig eljönnek olyan idők, amikor ezek már nehezen, vagy egyáltalán nem pótolhatóak.

Az alkalmas idővel való bánás a baja sok-sok embernek. Mert a világi szemlélet csak azt sulykolja belénk, hogy éld ki magad, sodródj az élettel, hajtsd a pénzt, a múlandó örömöket, ne bánj te semmit, de ezt követően jönnek a nagy megbánások és felismerések, amikor rászakad az emberre: nem bántam jól az idővel, különösen azokkal az alkalmakkal, amik engem boldoggá tehettek volna, s nincs már lehetőségem változtatni. Pál apostol így ír: Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt (kairos), mert az idők (kronosz) gonoszak. (Ef 5.16) (Berencsi Balázs)

Szép minden tél és nyár.

Szép minden tél és nyár.

Idézetek


"Naponként kell meghalnunk, hogy meg ne haljunk amikor meg kell halnunk."

Aforizmák


Sokkal jobb egy kis fényt gyújtani, mint a nagy sötétség miatt átkozódni.

Oswald Chambers: MEGIGAZULÁS HIT ÁLTAL


"Mert ha mikor ellenségei voltunk, megbékélhettünk Istennel az Ő Fiának halála által, sokkal inkább megmentetünk az ő élete által..." (Róm 5,10).

Nem a hitem ment meg engem, hit által csak megtapasztalom a szabadulást. Nem is a bűnbánat szabadít meg, a bűnbánat csak jele annak, amit Isten ajándékozott nekem Jézus Krisztusban. Veszélyes a hangsúlyt az eredményre tenni az ok helyet. Engedelmességem vagy odaszenteltségem állít helyes viszonyba Istennel? Soha! Krisztus halála által áll helyre a kapcsolatom Istennel. Amikor Isten felé fordulok és hittel elfogadom, amit Isten kijelentése szerint elfogadhatok, akkor Jézus Krisztus megdöbbentően hatalmas váltsága azonnal felemel engem az Istennel való igazi kapcsolatba. Isten kegyelmének természetfeletti csodája folytán megigazulok, nem azért, mert bánkódom bűnöm miatt, nem azért, mert megtérek, hanem azért, amit az Úr Jézus elvégzett. Isten Szent Szelleme mindent átható fénnyel mutatja ezt meg nekem, és én tudom - bár nem tudom hogyan, de -, megszabadultam.

Isten megváltása nem az emberi logikán alapszik, hanem Jézus Krisztus szentséges halálán. Újjászülethetünk Urunk váltsága alapján. Bűnös emberek új teremtéssé változnak át, nem bűnbánatuk vagy hitük folytán, hanem Isten csodálatos munkájaként, Jézus Krisztusért, mert ez minden megtapasztalást megelőz. A megigazulásnak és a megszentelődésnek egyetlen megrendíthetetlen biztosítéka maga Isten. Nem nekünk magunknak kell ezeket kimunkálnunk; már el vannak végezve a megváltásban. A természetfeletti természetessé lesz Isten csodája révén. Mindez annak a megvalósulása, amit Jézus Krisztus már megtett: "Elvégeztetett!"

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből


Hatalmas vagy erős Isten

Bölcs mondások: Szeretet


Nincs nagyobb hatalom a világon, mint az a szeretet, mely céljának eléréséért szenvedni is kész. (Fosdick) 

Gyöngyszemek


Nem ott vagyunk otthon, ahol lakunk, hanem ahol megértenek.
Christian Morgenstern

Bob Gass: Amikor gondterhelt vagy (1)


„Semmiért se aggódjatok!” (Filippi 4:6--Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.)

Az aggodalom úgy kezdődik, mint egy kis szivárgás, amely aztán csatornát váj az elménkbe, és ezen keresztül elkezdenek áradni a gondolataink.

A legtöbb aggodalom három kategóriába tartozik:

1) Aggódunk olyan dolgok miatt, amelyekkel minden embernek szembe kell néznie: ilyen az öregedés, erőnk fogyatkozása, nyugdíjazás, magányosság, anyagi bizonytalanság, balesetek, betegségek, egy szerettünk elvesztése és a halál.

2) Aggodalom olyan dolgok miatt, amit senki sem kerülhet el: döntéseket hozni, kapcsolatokat kezdeményezni és lezárni, leadni a súlyunkból, pályát módosítani, hibázni.

3) Olyan aggodalmak, melyek gondolatvilágunkat tükrözik. Ezek az aggodalmak elárulják, hogy mit gondolunk arról, hogy mennyire vagyunk képesek kezelni a dolgokat.


 Például az elutasítástól való félelem minden kapcsolatodra kihathat az életben. Hogy elkerüld a fájdalmat, kizárod az embereket az életedből, a világod egyre jobban beszűkül, és a személyes fejlődésed lehetőségei egyre korlátozottabbak.

Sok aggodalmunkat le lehet redukálni egyetlen kérdésre: „Mi lesz, ha nem tudok megbirkózni vele?” Az elméd a csatatér, ahol a győzelem vagy vereség eldől.

Ezért kérdezd meg magad: „Akkor is aggódnék, ha biztosan tudnám, hogy bármi jönne is, képes lennék kezelni?”

A válasz: nem, akkor nem aggódnék. Az aggodalom nem tud megbénítani, és nem tudja ellopni az örömödet, ha tudod, hogy bármi történik is, képes vagy kezelni.

Azt mondod: „Ez túl egyszerűen hangzik”. Az is, ha engeded, hogy Isten is bejöjjön a képbe! Íme két nagyszerű aggodalom-megsemmisítő ige, amelyekre nehéz időkben támaszkodhatsz:

 1) „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:13).

2) „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Filippi 4:6-7).




Mennyit ér az imádság?


Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Az egyedüli ember, aki próbálta ezt megmérni, még mindig nem tudja. Egyszer azt gondolta, hogy kitalálja. Ez akkor történt, amikor volt egy kis zöldségüzlete a város nyugati végén. A világháborút követő karácsony előtti héten történt mindez.

Egy fáradt kinézésű asszony ment az üzletébe és kért annyi élelmiszert, ami elegendő ahhoz, hogy karácsonyi vacsorát készítsen a gyermekeinek. Az üzletes megkérdezte tőle, hogy mennyit tud rá költeni. Az asszony ezt felelte: “Férjem meghalt a háborúban, semmit nem tudok fölajánlani, csak egy kis imádságot.“

Az üzletes megvallotta utólag, hogy nem nagyon volt szentimentális azokban a napokban. A zöldségüzletet nem lehetett fönntartani imádságok alapján. Ezért így szólt: “Írja le egy papírra“, aztán folytatta munkáját. Legnagyobb meglepetésére az asszony elővett ruhája zsebéből egy papírlapot és átadta az üzletesnek, miközben ezt mondta: “Már meg is írtam az éjszaka, amikor őrködtem beteg gyermekem ágyánál.“

A zöldséges átvette a papírt, mielőtt fölocsúdott volna meglepetéséből, és aztán már sajnálta is, hogy ezt kérte. Mert mit tudna csinálni az imádsággal, és mit tudna rá válaszolni. Aztán egy ötlet fogamzott meg benne. A mérleg egyik tányérjára, a súlyok helyére tette a papírlapot anélkül, hogy elolvasta volna és így szólt: “Meglátjuk, mennyi élelmiszert ér az imádság.“

Legnagyobb meglepetésére a mérleg nyelve nem mozdult, amikor rátett egy kenyeret a másik tányérjára. Zavarában és meglepetésében újabb élelmiszereket rakott rá, amit csak elérhetett hirtelen a kezével, mert közben a vásárlók is figyelték. Próbált kemény lenni, de sem sikerült neki. Arca elvörösödött és dühös volt, mert meglátszott rajta a zűrzavar. Végre így szólt: “Ez minden, amit a mérleg képes megmérni. Itt van egy zacskó. Tegye bele az élelmiszereket, mert el vagyok foglalva.“ Az asszony mélyet sóhajtva és könnyek között kézbe vette a zacskót és kezdte belepakolni az élelmet, közben ruhájának az ujjával törölgette a szemét. Az üzletes nem akart odanézni, mégis észrevette, hogy elég nagy zacskót adott az asszonynak, és nem telt meg egészen. Ekkor odagurított neki egy nagy sajtot, anélkül hogy szólt volna. Amikor az asszony távozott, az üzletes megvizsgálta a mérleget. Vakarta a fejét és meglepetésében fölfedezte a titkot. A mérleg eltört.

A zöldséges ma már idős ember. Haja fehér, de még mindig ugyanazon a helyen vakarja a fejét, amint visszaemlékezik az esetre. Sohasem látta az asszonyt ismét, de azelőtt sem találkozott vele. Mégis egész életében jobban emlékezett az asszonyra, mint bárki másra a világon, és gyakran gondolt rá. Tudta, hogy ezt az esetet nem ő találta ki, mert még mindig megvolt az a papírlap, amire az asszony az imádságot írta:

“Kérlek, Uram, add meg a mi mindennapi kenyerünket nékünk ma!“ (Máté 6: 11).

Ott a messze földön

2012. május 5.

Ige: Jónás imája


Jónás még a hal gyomrában volt, de már így imádkozott, hálát adva a szabadulásért, példaként nekünk: „Az Úr pedig egy nagy halat (oda)rendelt, hogy benyelje Jónást (és az lenyelte). És lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel. És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének (és imádkozott Istenéhez az Úrhoz) a halnak gyomrából. (És így folytatja): Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem (amikor elcsüggedtem), megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem (az imádságom) te hozzád, a te szentséged templomába. (Sőt) én hálaadó szóval (és hálaéneket zengve) áldozom néked; megadom, amit fogadtam (és teljesítem). Az Úré a szabadítás (mert az ÚRtól jön a szabadulás). És szóla (és parancsot adott) az Úr a halnak, és kiveti (és az kiköpte) Jónást a szárazra (vagyis a szárazföldre)” (Jón. 2,1-2.8.10-11)

Ige: Az Evangélium


Pál apostolon keresztül így hangzik a kijelentés: „És miközben a zsidók jelt [vagyis csodajeleket] kívánnak, a görögök [a hellének, vagyis pogányok] pedig bölcsességet keresnek, [és követelnek]. Mi [pedig] a megfeszített [oszlopra feszített] Krisztust hirdetjük, [és prédikáljuk] aki a zsidóknak ugyan megütközés, [tőr, kelepce, sértő, bántó dolog, botlás köve] a pogányoknak [nemzeteknek] pedig bolondság, [balgaság, és oktalanság]” (1Kor. 1,22-23)

Ige: Az ígéret Fia


„Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: Csodálatos Tanácsosnak, erős Istennek, és Örökkévaló Atyának, békesség fejedelmének! Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse (és megszilárdítsa) azt jogosság (vagyis törvény) és igazság által mostantól (fogva) mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme (és féltő szeretete) mívelendi (és viszi véghez) ezt!” (Ésa. 9,6-8)

Vágyom én

Idézet


Hogyan szólott és szól Isten: Figyelembe vette népe szükségét és azt is, hogy mikor mit és mennyit képes befogadni és megérteni. Jelenti e szó továbbá azt is, hogy Isten egy alkalommal nem mindent mondott – el.

Jézus nem egy jobb vagy fejlettebb kijelentés hordozója, szemben a prófétákkal, hanem benne Isten tökéletes és örök kijelentése öltött testet. Ő Isten utolsó szava az emberekhez. (Ismeretlen)

Humor: Sámson hosszú haja


A lelkész kisfia kérdi:
- Apa, veszel nekem egy autót?
- Veszek, de csak ha levágatod végre a hosszú hajad!
- De apa, Sámsonnak és Jézusnak is hosszú haja volt!
- Igen, de látod, ők nem is jártak autóval...

Válaszd Máriát!


A következő levél Dan Taylor: Letters to My Children (Levelek gyermekeimnek) c. könyvében jelent meg (InterVarsity Press, 1989). Dan fiának, Matthew-nak írja a levelet.

Kedves Matthew!
Amikor hatodikos voltam, „kiemelkedő sportoló" díjat kaptam. Okos, atléta-alkatú, szellemes, jóképű és hihetetlenül kedves voltam. A dolgok aztán elég rosszra fordultak felsőben, de legalább ebben az évben mindenem megvolt.

Sajnálatos módon ott volt azonban Owens kisasszony is, mint tanárhelyettes. Ő volt Jenkins tanár úr segítsége. Tudta azt, hogy bár okos és hihetetlenül kedves voltam, azért volt még egy-két dolog, amiben változnom kellett.

Az általános iskolában elvárt dolog volt, hogy táncolni tanuljunk. A szüleimnek talán voltak fenntartásaik kezdetben, mivel azonban négyes tánc volt, belenyugodtak.

Valahányszor táncórára mentünk, mindannyiszor megismétlődött ugyanaz a szörnyűség: a fiúk felsorakoztak az ajtóban, majd egymás után választottak egy-egy lányt táncpartnerül. A lányok ezalatt a padban ültek. Ahogy kiválasztották őket, felálltak, és csatlakoztak azokhoz a taknyos kölykökhöz, akik ebben a kegyben részesítették őket.

Hidd el nekem, a fiúk nem szerették ezt - legalábbis én nem. De képzeld csak magad a lányok helyébe! Gondolj bele, milyen arra várni, hogy kiválasszanak! Gondolj bele, milyen azt látni, hogy kit választanak előtted! Gondolj bele, milyen azon izgulni, nehogy olyan valaki válasszon, akit ki nem állhatsz! Gondolj bele, milyen attól rettegni, hogy egyáltalán kiválaszt-e valaki!

Képzeld magad Mária helyébe! Jobb oldalt ült, majdnem egészen elöl. Nem volt szép, sem túl okos. Szellemesnek sem volt mondható. Kedvesnek kedves volt, de akkoriban ez nem volt elég. Sportosnak meg egyáltalán nem volt nevezhető az alkata. Sőt, kiskorában gyermekbénulása vagy valami ilyesmi volt, és egyik karját esetlenül tartotta, egyik lábával valami baj volt, ráadásul még egy kicsit kövér is volt.

Na és hogy jön mindehhez Owens kisasszony? Egy napon félrehívott, és így szólt hozzám: „Dan, szeretném, ha a következő táncórán Máriát választanád!" Ez annyi volt, mintha azt kérte volna, hogy repüljek el a Marsra. Olyan új és hihetetlen ötlet volt számomra, hogy sehogy nem fért a fejembe.

„Még hogy én ne a legjobb, legcsinosabb, legnépszerűbb lányt válasszam, amikor rám kerül a sor?!" Ez olyan volt számomra, mintha egy törvényszerűséget rúgnék fel, vagy valami ahhoz hasonló.

Azután meg egy igazán undorító dolgot tett Owens kisasszony! Azt mondta, hogy egy keresztyénnek ezt kell tennie. Rögtön tudtam, hogy nekem végem van. Végem, mert tudtam, hogy igaza van. Jézus is pontosan ezt tette volna. Tulajdonképpen szinte meg voltam lepődve, hogy a vasárnapi iskolában nem láttam még a flaneltáblára kitéve, hogy „Jézus a sánta lányt választja a Jeshiva táncnál". Ennek feltétlenül benne kell lennie a Bibliában!

Gyötrődtem. Ha most Máriát választom, búcsút inthetek annak a vonzó képnek, amit magamról, mint vagány srácról kialakítottam.

Eljött a nap, amikor újból négyes tánc következett. Ha Isten szeret engem, - gondoltam magamban - akkor megadja, hogy én legyek az utolsó. Akkor nem kelt nagy feltűnést, ha Máriát választom. Azt fogom tenni, ami helyes, és semmibe sem kerül nekem.

Kitalálod-e, hová kerültem? Valamilyen oknál fogva Jenkins tanár úr a sor elejére állított. Ott álltam, a szívem hevesen kalapált - most már tudtam, hogyan érezheti magát némelyik lány.
A lányok tekintete felém fordult, néhányan mosolyogtak. Ránéztem Máriára, s azt láttam, hogy félig-meddig hátrafordult, és fejét lehajtva a padot nézte. Ekkor megszólalt Jenkins úr:
- Nos, Dan, válaszd ki a táncpartnered!

Emlékszem, úgy éreztem, mintha valahol nagyon messze lettem volna. Hallottam a saját hangomat megszólalni: „Máriát választom."

Vonakodó erény még soha nem részesült ilyen jutalomban. Még ma is élesen látom magam előtt az arcát. Felemelte a fejét, és arcán, amit egyszerre öntött el a pír az örömtől, a meglepetéstől és a zavartságtól, az öröm hamisítatlan kifejeződése, sőt, büszkeség volt látható - úgy, ahogy sem azelőtt, sem azóta nem láttam ilyesmit megnyilvánulni. Olyan tiszta volt mindez, hogy el kellett fordítanom a fejemet, mert tudtam, hogy nem érdemeltem meg.
Mária odajött, karon fogott, ahogyan tanítottak bennünket, és úgy jött mellettem a beteg lábával és egyéb hiányosságaival, akárcsak egy hercegnő.

Mária velem egyidős. Az után az iskolai év után soha többé nem láttam. Nem tudom, hogyan alakult az élete azóta, vagy mit csinál. De merem remélni, hogy legalább egy napról kellemes emléke maradt a hatodik osztályból. Tudom, hogy nekem igen.


Az evangélium jó híre számunkra az, hogy Isten kiválasztott bennünket. Te különleges vagy Isten szemében. Isten szétnézett az egész földön, és valamilyen őrült oknál fogva meglátott téged és engem, és azt mondta: Jenőt választom, Melindát választom,  ....... -t választom. Életed legnagyszerűbb napja volt az a nap, amikor Isten kiválasztott téged. Igen, neked megadatott az a lehetőség, hogy elfogadd Krisztust, mint Megváltódat, de csak azért lehet részed ebben a kiváltságban, mert előbb Ő választott ki téged. „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon" (Jn 15,16).

Imádság:


Uram, megváltó Krisztusom! Az életem, a hitem tele van valami különös emberi kettősséggel.
Kereslek és boldog vagyok, amikor rád találok, amikor rám találsz előled és önmagam elől rejtőzködő mindennapjaimban, de – látod –, milyen kétségek gyötörnek, emésztenek ugyanakkor engem. Félelmek és fájdalmak környékeznek, gyengeség vesz erőt rajtam, testi és lelki értelemben egyaránt.

Vergődök, csak vergődök ebben a kettősségben – nélküled. Kérlek, Uram, ölelj át, emelj fel, fogd meg a kezem! Szereteteddel békíts meg önmagamban, békíts meg önmagaddal és önmagammal.

Indíts el, mutass nekem utat, vezess! Add, hogy a rád talált hit bizonyosságában járva, élve mindenestől, aki vagyok, aki melletted, veled lehetek, dicsőítselek és áldjalak téged!

 Ámen (Hajdú Zoltán Levente)

A nap gondolata:


Ádám vétkét Évára kente, Jézus az egész világ bűnét magára vette.

Az IDŐ


 …méghozzá idejében küldtem! (Jeremiás 26:5)

Van valami, amiből úgy látszik, egyre kevesebbje van a ma emberének, s ez az idő. Pedig napjainkban is 24 óra egy nap, mégis úgy érezzük modern emberként, hogy milyen hamar elszalad egy hét, egy hónap, vagy akár egy év is.  Milyen sokan döbbennek rá, hogy olyan rövid ez a földi élet és annyi, de annyi bepótolni valójuk van.

Az idő értékes. Nemrégen kaptam egy kis összefoglaló írást arról, hogy mennyire így van ez. Az írója szerint nagyon viszonylagos az idő. Hogy megértsd, mennyit ér 1 év, kérdezd meg a diákot, akinek évet kell ismételnie. Hogy megértsd, mennyit ér 1 hónap, kérdezd meg az anyát, aki koraszülöttet hozott a világra. Hogy megértsd, mennyit ér 1 hét, kérdezd meg a hetilap szerkesztőjét a lapkiadás előtt. Hogy megértsd, mennyit ér 1 óra, kérdezd meg a szerelmest, aki a találkozóra vár. Hogy megértsd, mennyit ér 1 perc, kérdezd meg az utast, aki lekéste a vonatot. Hogy megértsd, mennyit ér 1 másodperc, kérdezd meg az autóst, aki épp elkerült egy balesetet. Hogy megértsd, mennyit ér 1 tizedmásodperc, kérdezd meg a sportolót, aki csak ezüstérmet nyert az Olimpián.

Minden pillanat kincs, ami a tied. Becsüld meg jobban, sőt, oszd meg másokkal. A tegnap történelem, a holnap rejtély. A ma ajándék. Az angol nyelvben a jelen szava, present, ajándékot is jelent. Némely nemzet tehát őrzi ezt az üzenetet, hogy az idő értékes. Talán nem véletlen a másik mondás is: az idő pénz. S az idővel való gazdálkodás legalább annyira fontos, mint az anyagiakért való küzdelem. Amerikában pl. van olyan állam, ahol idődollárt használnak.

Ott egy kis régióban nincs elegendő pénzük az embereknek, de az idejükkel fizetnek egymásnak, az idejüket cserélik ki egymás közt és olyan jól beosztják, hogy évtizedek óta oldja meg mindenféle szükségeiket. Ne menjünk el az idő mellett. Becsüljük meg! (Berencsi Balázs)


Prófétikus dicsőítés KREDIT

A kegyelem evangéliuma 2. rész - Kubinyi Károly (Szeráf Gyülekezet)

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:


Az unalomérzet, amit nemrég átéltél, most félre fog állni, hogy utat engedjen a friss izgatottságnak és az új kalandnak. Egy másik váltást is meg fogsz tapasztalni, amely során ajtók nyílnak meg a Szellemben, hogy új lehetőségeket biztosítsanak a fejlődésre, a természetes és a szellemi területeken is. Ne félj elengedni azt, ami eddig volt, hogy kinyújthasd a kezed arra, ami előtted van. Az unalom legtöbbször a változás előjele. Légy készen a továbblépésre, mondja az Úr.

2 Mózes 40:36 Valahányszor fölszállt a felhő a hajlékról, útnak indultak Izráel fiai egész vándorlásuk alatt.


Bob Gass: Te milyen látást kaptál?


„Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul.” (Péld  29:18 Károli)

Amikor bajok támadnak, a látásunk gyakran az, hogy először is jól csapjunk oda az asztalra. Ez azért van, mert az életet nem olyannak látjuk, amilyen az valójában, hanem olyannak, amilyenek mi vagyunk.

A Biblia azt mondja: „Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul” [zabolátlanul és irányíthatatlanul él].

Amikor Isten látást ad az életedre nézve, akkor elkezdesz úgy nézni a dolgokra, ahogy Ő látja azokat. Mózes „látta” az Ígéret Földjét, amikor körülötte mindenki csak sivatagot látott, fel akarták adni, és vissza akartak menni Egyiptomba (ld. Zsidók 11:27).

Mózes megértette, hogy el fog jutni oda Isten menetrendje szerint, Isten terve szerint, lépésről lépésre haladva. Sokszor nyomasztónak tűnnek a feladatok, ha csak a méretüket nézed. De ha kis lépésekre bontod őket, és elképzeled, ahogy megteszed az első lépést, el fogsz csodálkozni az előrehaladásodon. Képes vagy egy napig csinálni valamit, amire nem köteleznéd el magad egy egész hónapra – kérdezz csak meg akárkit, aki valamilyen függőségben élt!

 Egy keresztyén vezető mondta: „A látás, éppúgy, mint a bátorság és a fegyelem, olyan jellemvonás, amit bárki kifejleszthet magában, ha hajlandó keményen dolgozni, és mindennapjai részévé tenni.”

A költő így fogalmazott: „Két ember nézett ki a börtön rácsain át, az egyik sarat látott, a másik csillagokat”. Te mit „látsz” a jövődben? Azt hiszed, hogy Isten csak úgy az öledbe pottyantja a sikert? Nem, neked kell táplálnod a látásodat hit által, és lendületet adni neki kemény munkával!

Az az ige, amely így szól: „Bennünk pedig Krisztus értelme van” (1Korinthus 2:16), azt sugallja, hogy Isten átáramoltatja rajtunk gondolatait. Ez ám a haszon! Jézus azt mondta tanítványának: „Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!” (Lukács 5:4); és mivel Isten gyermeke vagy, a földi világ korlátai nem határozzák meg az ellátmányodat! Tehát, mi a látásod?


Úrban bízom......

Orvosi szempontból nincs remény...


Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Erzsébet 17 éves. A télen barátnőivel síelni ment a hegyekbe. és ott olyan szerencsétlenül esett, hogy úgy vitték le hordágyon a völgybe. Ilyesmi gyakran megtörténik a hegyekben. Erzsébet nem törte el sem a kezét, sem a lábát, mozdulni mégsem tudott többé. Először az esés közben bekövetkezett sokk hatására gondoltak, de később megállapították: hátgerincének néhány csigolyája úgy összezúzódott, hogy minden kis mozdulás óriási fájdalmat jelentett a számára
Az eset reménytelennek tűnt. Megoperálni nem lehetett. A lány 2 évig feküdt nyakig gipszben. Csak a fejét mozdíthatta kissé.

Édesanyja vasárnaponként vonattal utazott lányához a a kórházba Útközben elnézte a kirándulók örömet sugárzó arcát, és azon gondolkodott, mit is mond majd szerencsétlen lányának. Befejező szavai minden látogatáskor ezek voltak:
- Erzsikém légy bátor. Egy napon meggyógyulsz.
Erzsébet pedig azt felelte minden alkalommal:
- Soha többé nem leszek én egészséges, mama...
Anyja erőltetve mosolygott, és biztatta:
- Dehogynem, az orvosok megígérték nekem....
Két év múlt el és Erzsébet még nem gyógyult fel. Amikor betegtársai egymás után elhagyták a kórházat, elköszöntek tőle és ezt mondogatták:
- Te is itt hagyod egyszer a kórházat Erzsébet. Hinned kell ebben!
Az anyja pedig hozzátette:
- Gyermekem, higyj Istenben!
- Ah milyen messze van az Isten...

A kórház otthonná tud változni. Ha valaki két évet tölt benne, elveszti reményét, hogy valaha is elhagyja. Még az ablakon sem tudott kinézni, azt is másoknak kellett megmondani:
-Már rügyeznek az orgonák. Pár nap múlva ki is virágoznak.
Máskor meg ezt:
- Milyen gyönyörűen nyílnak a rózsák a kertben.

Erzsébet nagyon sok virágot kapott. A látogatók megrendültek a fiatal lány szerencsétlenségén és néhány szál virágot helyeztek ágyára minden alkalommal. Erzsébet hálásan mosolygott. Mégis akkor örült a legjobban, amikor valaki szappant vitt neki ajándékba. Akkor a betegápoló nővér azzal mosdatta minden reggel és este. Ha a fejét megfordította, a párnáján érezte a levendula erős illatát, és közben gyermekkoráról ábrándozott, amint szülőfaluja domboldalán virágot gyűjtögetett.

Ágnes nővér Erzsébet körül foglalatoskodott, mert látogatónap volt, vasárnap.
- Nővér, megérkezett már az édesanyám? - kérdezte Erzsébet.
- Igen, lent van és beszélget az orvossal.
- Az orvossal? Miért?
- Nem tudom.
Amikor édesanyja a szobába lépett, arca szinte át volt szellemülve.
- Gyermekem! - mondta, és örömet mutatva ölelte át a gipsztömeget, amely a lányát körülvette. - Gyermekem, gyermekem! - mondogatta, és könnyek árasztották el az arcát.
- Te sírsz, mama?
- Örömömben! Éppen most beszéltem az orvossal. Azt mondja, hogy néhány hónap múlva felkelhetsz. Csak erős akaratod legyen, és meggyógyulsz.

- Orvosi szempontból nincs többé remény - közölte valójában az orvos.- Tegnap újra megvizsgáltuk a lányát. Ami a legrosszabb, teljesen elvesztette a reményét és átadta magát szerencsétlenségének. Mit csináljunk? Csodák sajnos nem léteznek...
Két emelet választotta el leánya szobáját a folyosótól, ahol az orvossal beszélgettek
Két szörnyű emelet. Az anya lassan, nehézkesen haladt felfelé a lépcsőkön. Azon gondolkodott mit is tegyen. Hogyan segíthetne gyermekén, hogy visszanyerje bizalmát, reményét, még ha sohasem gyógyulhat is meg.

Amikor gyermeke ágyára ült, minden tisztázódott előtte. Észrevette leánya arcán a hitetlenkedést: szemmel láthatólag nem hitt az orvossal való beszélgetés meséjében.
- Mama kérlek ne mondj hazugságokat!
- Miért hazudnék? - mondta csodálkozva az anya, és hangja másként rezgett, mint szokott. - Jövő vasárnap majd meglátod, bebizonyítom, hogy hamarosan meggyógyulsz.
- Bebizonyítod? Hogyan?
- Hozok neked valamit, amit még a megbetegedésed előtt kívántál.

Amikor az anya hazautazott, otthon átkutatta az egész házat, összetörte az agyagmalacot, de nem sok pénzt tudott összeszedni. Minden héten el kellett mennie a kórházba, és nem mehetett üres kézzel, a csekély nyugdíjból pedig nem sokat takaríthatott meg. Gondolkozott. Azután levette jegygyűrűjét és megsimogatta. Akkor határozottan felállt és elment az ékszerészhez.
- Asszonyom, nagyon vékony - mondta az ékszerész
- Igen tudom, éveken át hordtam.
Az ékszerész leszámolta a pénzt. És az anya olyasvalamit vásárolt, ami lánya számára a legszükségtelenebb a világon: egy gyönyörű új kerékpárt. Amilyet Erzsébet mindig is kívánt.

És megint eljött a vasárnap. Az anya a kórház bejáratánál állt kimelegedve, kicsit kócosan. Hozta magával a csillogó új kerékpárt..
- Kerékpár, mama! - nyitotta tágra szemét Erzsébet a csodálkozástól. - Te komolyan hiszed, hogy fel fogok kelni? Hát mégis igaz, amit az orvos mondott? Meggyógyulok! mama, Ó milyen boldog vagyok!...

A csoda elkezdődött. Amit nem tudott elérni az orvostudomány, azt véghezvitte egy csillogó kerékpár. Nyolc hét múlva Erzsébet először hagyta el az ágyát. Milyenek voltak azok az első lépések...!

Ma minden nehézség nélkül kerékpározik, azon a kerékpáron, amit édesanyja, maga is reménytelenségbe esve, utolsó pénzéből vásárolt.

Igen, így történt. És egészen bizonyos, hogy ha majd egyszer Erzsébet édesanyja a jó Isten trónusa elé áll, különös mosollyal a tekintetében fogja mondani:
"Ugye megbocsátod nekem, Uram, hogy én magam sem hittem a dologban..."



Amikor az Ige elnémul


|Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Elmondom egy Biblia történetét, amelyet valahol Ausztriában mutattak nekem. Vastag kötet volt, és igen régi. A disznóbőrbe kötött fedőtáblákat súlyos ezüstkapcsok fogták össze. Ha az ember a kezébe vette, magától kinyílt A zsoltárok könyvénél. S azon a helyen furcsa, sötétbarna foltok, odaspriccelt cseppek látszottak. „Ez itt vér – magyarázták nekem –, embervér.”

Megrendülten hallgattam végig a beszámolót erről a Bibliáról.
A 18. században az Osztrák Birodalom területén szigorúan tiltották a Szentírás olvasását.
Súlyos büntetéssel számolhatott, akinél ezt a „veszélyes” könyvet megtalálták… Koromsötét éjszaka van. Csak egy magányos tanyán ég még a lámpa. Az ablakok külső tábláit szorosan bezárták, hogy semmi fény ne szűrődjön ki. A tágas szobában együtt ül a ház népe. Néhány szomszéd is van közöttük. A házigazda most lehajol, felemel néhány padlódeszkát, és rejtekhelyéről előveszi a vastag Bibliát. Áhítatosan közelebb tolja a lámpához, majd kinyitja.
Az emberek figyelmesen, az Élet szavát szomjazva szorongnak mind körülötte. A gazda olvasni kezd: „Szeretlek, Uram, erősségem! Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram! Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől” (Zsolt 18, 2-4).

A férfi hirtelen megszakítja az olvasást. Valamennyien felfigyelnek, mert valaki erősen zörget a külső ablaktáblán. Durva férfihang üvölt: „Azonnal kinyitni!” Egy pillanatig mind riadtan állnak. De még mielőtt mozdulni tudnának, az ajtót recsegve betörik, és vadul beront egy csapat katona, akiket a gúnyosan vigyorgó szomszéd vezet.

Az elöl álló férfi máris megpillantja a Bibliát. „Aha, gazda, végül csak sikerült elcsípni téged!”
– kiált, és erőszakosan a könyv után nyúl.
A megmerevedett gazda egyszerre felriad. Kemény kézzel megragadja a Bibliát, és magához szorítja.
„Ember, add ide azt a könyvet!” – kiabál dühösen az őrmester. A gazda hallgat. Arca halálsápadt, de ujjai vaskapocsként szorítják a drága Szentírást.
„Add ide azt a könyvet!” – kap oda az őrmester, és néma huzavona indul meg az asztalon.
„Ereszd el!” – ordítja ismét az őrmester. A gazda hallgat. Ujjai belekapaszkodnak a kinyitott Bibliába.

A katonát elönti a düh. Gyors mozdulattal becsapja a nehéz könyvet, és a lapok közé préseli a gazda ujját. Mikor ez még mindig nem enged, az őrmester kemény ököllel összenyomja a Bibliát. A gazda ujjaiból spriccel a vér, de… nem enged…

Ezeket az embereket választás elé állították: vagy lemondanak a Bibliáról, vagy mindent elhagynak, és száműzetésbe mennek. Ők mindent veszni hagytak, pedig még gyermekeiket sem vihették magukkal. Egyedül a Bibliával a kezükben vonultak a nyomorúságba. Vajon ostobák voltak vagy egészen őrültek? Vallási fanatizmusból tették?

Valóban bolondok voltak? Próbáljunk belegondolni. Ezek a gazdák így mérlegeltek: „Ha nem lesz többé Bibliánk, nem fogjuk tudni, mi a rossz és mi a jó; nem leszünk képesek megállapítani, melyik út vezet Istenhez; ki leszünk szolgáltatva minden félrevezetőnek; bolyongunk, mint akik idegen, ismeretlen földön elvesztették a térképüket.

Ha elhagyjuk a Bibliát, nem lesz tapasztalatunk többé Isten hozzánk szóló üdvözítő evangéliumáról, s az emberek saját, kitalált evangéliumukat akarják ránk kényszeríteni. Akkor elveszítjük az igazság mérőzsinórját, nem találunk sehol eligazítást…”

Mondjátok, nem volt igazuk? 

Csodálatos élet.dv

Uram áldlak és imádlak

Kegyelem és Törvény


A fesztivál dala: a reményem - Reménység Fesztivál 2012