1 Tim. 1,1 Pál, Jézus
Krisztus [kiküldött] apostola
a mi megtartó [üdvözítő, vagyis megmentő,
megszabadító] Istenünknek,
és Jézus Krisztusnak a mi [elváró] reménységünknek rendelése szerint [és felhatalmazása
alapján írja e levelet] »Más fordítás: Én, Pál, azért
lettem apostol, mert megmentő Istenünk és Krisztus Jézus, aki a mi
reménységünk, így parancsolta«
1 Tim. 1,2 Timóteusnak [jelentése:
aki Istent tiszteli;
istenfélő], az én igaz [édes és szeretett] fiamnak a hitben: Kegyelem, [azaz: Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása], irgalmasság és békesség [vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség;
jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] Istentől, a mi Atyánktól, és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól*
*Hogy ki volt Timóteus arról így
tesz bizonyságot Isten Igéje. Pál apostol útja során: „Juta pedig Derbébe és Listrába: És ímé vala
ott egy Timótheus nevű tanítvány, egy hívő zsidóasszonynak, de görög atyának
fia; Kiről jó bizonyságot tesznek vala (és dicsérőleg szóltak) a Listrában és Ikóniumban levő atyafiak. Ezt
Pál magával akará vinni; és vévén, körülmetélé őt a zsidókért, kik azokon a
helyeken valának: mert ismerték mindnyájan az ő atyját, hogy görög volt” (Csel.
16,1-3)
1 Tim. 1,3 Amiképpen
Macedóniába menetelemkor kértelek [bátorítottalak, és buzdítottalak] téged, hogy maradj
Efézusban [azért], hogy
megmondjad [és megparancsold] némelyeknek [és figyelmeztess egyeseket],
ne tanítsanak más tudományt [ne hirdessenek tévtanokat, és ne
tanítsanak hamis tanítást],
1 Tim. 1,4 Se mesékkel [és mondákkal, mítoszokkal, vagy hitregékkel] és vége-hossza nélkül való nemzetségi táblázatokkal ne
foglalkozzanak [se ne figyeljenek mesékre
és céltalan, végnélküli nemzedéksorozatokra], amelyek inkább versengéseket
támasztanak [és vitákra vezetnek és
vitatkozásra adnak alkalmat], mint Istenben való épülést [mint az Isten üdvözítő tervének
megvalósítását] a hit által.
[Más fordítás: Ne foglalkozzanak
emberek által kitalált történetekkel és a családjuk bizonytalan eredetével.
Ezek a dolgok csak arra jók, hogy vitatkozzanak rajtuk, és nem Isten munkáját
viszik előre. Isten tervei ugyanis hit által valósulnak meg]*
*És így folytatódik a figyelmeztetés
minden Istent szerető és Istent tisztelő emberhez, (hiszen Timóteus jelentése:
Isten szerető és tisztelő): „Ha
valaki másképpen tanít (és tévtanokat hirdet), és nem követi a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédeit és a
kegyesség (az Istenfélő, és
tisztelő, hívő élet) szerint való
tudományt.
(Más fordítás: és nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus
egészséges beszédéhez, és a kegyességhez (az Istenfélő, és tisztelő, hívő élethez) illő tanításhoz).
Az felfuvalkodott, aki
semmit sem ért (és nem tud semmit), hanem
vitatkozásokban és szóharcokban szenved, amelyekből származik irigység,
viszálykodás, káromlások, rosszakaratú gyanúsítások. Megbomlott elméjű és az igazságtól megfosztott embereknek hiábavaló
torzsalkodásai, akik az istenfélelmet a nyerészkedés eszközének tekintik.
Azoktól, akik ilyenek, eltávozzál. Óh
Timótheus, őrizd meg, ami rád van bízva (a rád bízott kincset), elfordulván a (a hazug módon ismeretnek
nevezett) szentségtelen üres beszédektől
és a hamis nevű ismeretnek ellenvetéseitől; Amellyel némelyek kevélykedvén, a hit mellől eltévelyedtek
(Más fordítás: amelyeket egyesek elfogadva
eltévelyedtek a hittől). Kegyelem veled! Ámen” (1 Tim. 6,3-6.20-21).
„Ezekre emlékeztesd,
kérvén, kérve őket (és bizonyságot téve) az Úr színe előtt, hogy ne vitatkozzanak haszontalanul (ne
folytassanak haszontalan szóharcot), a
hallgatóknak romlására. A szentségtelen üres lármákat pedig kerüld, mert mind
nagyobb istentelenségre növekednek
(Más fordítás: A szentségtörő, üres fecsegők elől pedig térj
ki, mert egyre messzebb mennek az istentelenségben). És az ő beszédük (és szavuk) mint
a rákfekély (mint a rákos fekély úgy) terjed”
(2
Tim. 2,14.16-17).
„És az igazságtól
elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez (a mondákhoz, a mítoszokhoz) oda fordulnak” (2 Tim. 4,4).
„Mert van sok
engedetlen, hiába való beszédű és csaló (akik fecsegők és ámítók), kiváltképpen a körülmetélkedésből valók (és
különösen a körülmetéltek között), Ezért
ne foglalkozzanak zsidó mondákkal, és az igazságot megvető emberek
parancsolataival” (Tit. 1,10.14).
De: „A balgatag (az ostoba) vitatkozásokat azonban és a nemzetségekről
való tudakozásokat (a nemzetségtáblázatokkal kapcsolatos kérdéseket,), és a civakodást (a viszálykodásokat) és a törvény felől való (és a
törvényeskedő) harcokat kerüld; mert
haszontalanok és hiábavalók” (Tit. 3,9).
„A szentségtelen és
(szentségtörő) vénasszonyos meséket pedig
eltávoztasd (és utasítsd el). Hanem
(inkább) gyakorold magadat a kegyességben
(vagyis az Istenfélő, hívő életben)” (1
Tim. 4,7).
És: „… azokat szóljad
(és azt hirdesd), amik az egészséges
tudományhoz illenek (és ami egyezik az egészséges tanítással)” (Tit.
2,1)
1 Tim. 1,5 A parancsolatnak
vége [célja, csúcspontja, végcélja, megvalósulása,
beteljesedése, és eredménye] pedig a tiszta [őszinte,
romlatlan, becsületes] szívből [vagyis a szellemi élet központjából, a bensőből, és], jó lelkiismeretből [szellemi-önismeretből, szellemi
együttészlelésből] és igaz [képmutatás, kétszínűség és
tettetés nélküli; őszinte] hitből való [hitből fakadó, hitből
származó,
Isten szerinti] szeretet.
»Más fordítás: Azért parancsolom ezt, hogy a hívőkben felébredjen Isten szeretete,
amelyhez tiszta szív, jó lelkiismeret és őszinte hit szükséges«*
*Az Úr Jézus kijelentése: „Boldogok (szerencsések, és a gondoktól
és bajoktól mentes az életük), akiknek
szívük tiszta [érintetlen;
vegyítetlen; őszinte; Amibe nincs idegen anyag; elegyítetlen; a szívükben
(szívükre nézve) tiszták, vagyis: tisztaszívűek]: mert ők az Istent meglátják [észreveszik, felfogják; mert
megjelenik, megmutatkozik nekik]” (Mát. 5,8).
Ezért figyelmeztet a Szent Szellem: „Minden féltett dolognál jobban őrizd (óvd) meg szívedet, mert abból indul ki minden élet. Vesd el tőled a száj
hamisságát (tartsd távol szádtól a csalárdságot), és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól (és távolítsd el
ajkadról a hamisságot)” (Péld. 4,23-24).
„Mert a szívből
származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok,
lopások, hamis tanúbizonyságok (tanúskodások), (isten)káromlások” (Mát. 15,19).
Ezért kéri Dávid, hogy:
„Tiszta szívet teremts bennem, oh
Isten, és az erős szellemet újítsd meg bennem” (Zsolt. 51,12).
Mert: „Kicsoda megy
fel az Úr hegyére (Isten jelenlétébe)? És
kicsoda áll(hat) meg az ő szent
helyén? Az ártatlan kezű és tiszta szívű, aki nem adja lelkét (aki nem
sóvárog) hiábavalóságra, és nem esküszik
meg csalárdságra (és nem esküszik hamisan). Áldást nyer (az ilyen) az
Úrtól, és igazságot (megigazulást) az
üdvösség Istenétől” (Zsolt. 24,3-5).
Bizony: „Uram, kicsoda
tartózkodhat sátorodban (ki lehet sátradnak vendége), kicsoda lakozhat (tartózkodhat) szent
hegyeden? Aki tökéletességben jár
(aki feddhetetlenül él), igazságot
cselekszik (törekszik az igazságra), és
igazat szól az ő szívében (és szíve szerint igazat szól)” (Zsolt.
15,1-2)
Hát az: „Aki szereti a szívnek tisztaságát, beszéde
kedvesség (és jóindulattal beszél): annak
barátja a király” (Péld. 22,11).
„És látják (majd) az ő orcáját; és az ő neve homlokukon lesz” (Jel. 22,4).
„Mert Krisztus Jézusban… semmi sem használ, csak az [Isten szerinti] szeretet által munkálkodó hit” (Gal.
5,6).
Mert: „A gyűlölet viszályt teremt, de minden
vétket elfedez (kalüptó: befed,
betakar, elrejt, eltitkol) a szeretet” (Péld. 10,12)
1 Tim. 1,6 Melyektől némelyek
eltévelyedvén [és elfordulva], hiábavaló beszédre [és üres fecsegésre] hajlottak [üres fecsegésre adták magukat]:
»Más fordítás: Ezeket azonban némelyek elhibázták és letértek
az útról, hogy hiábavalóságokat fecsegjenek«*
*És ezt: „A Szellem pedig nyilván (és világosan) mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető (és megtévesztő) szellemekre és gonosz (ördögi) szellemek tanításaira figyelmezvén (és
azokat hallgatva). Hazug beszédűeknek
képmutatása által (vagyis olyanokra, akik képmutató módon hazugságot
hirdetnek), kik meg vannak bélyegezve a
saját lelkiismeretükben” (1 Tim. 4,1)
1 Tim. 1,7 Kik törvénytanítók
akarván lenni [és
akik abban tetszelegnek, hogy ők a törvén magyarázói, holott] nem értik, sem amiket beszélnek [amiket
fecsegnek], sem amiket [csökönyösen] erősítgetnek [sem amit
bizonygatnak; vagy amikről vitatkoznak; és
amit olyan csökönyösen állítanak].
1 Tim. 1,8 Tudjuk pedig [és tisztában vagyunk vele], hogy a törvény jó
[hasznos, előnyös],
ha valaki törvényszerűen [vagyis a törvénnyel összhangban, a törvénynek megfelelően] él vele [vagyis ha valaki törvényszerűen alkalmazza],
1 Tim. 1,9 Tudván azt [és tisztában vagyunk azzal is], hogy a törvény
nem az igazért van [nem a megigazult ellen van, mert nem az igaz emberek számára szoktak
törvényt kiszabni] hanem a törvénytaposókért [akik
nincsenek alárendelve a törvénynek, vagyis a pogányokért]. És engedetlenekért [akik
nem helyezik alá magukat, akaratosak, konokok, dacosak], az istentelenekért [az
Isten nélkül élőkért, akik ezért gátlástalanok, és tisztességtelenek is] és
bűnösökért [céltévesztettekért],
a latrokért [a szentségtelenekért] és fertelmesekért [a
szentségtelenek és a szentségtörőkért; a
lázadókért, a vallástalanokért],
az atya- és anyagyilkosokért, emberölőkért.
1 Tim. 1,10 Paráznákért [férfi prostituáltakért], férfi fertőztetőkért [homoszexuálisokért],
emberrablókért [leigázó, rabszolgává tevőkért], hazugokért [hamisítókért], hamisan
esküvőkért [hamis hitűekért, esküszegőkért, hamis tanúkért], és ami egyéb [vagyis
különböző, másfajta] csak az egészséges
tudománnyal [az egészséges tanítással] ellenkezik, [szemben áll, szembehelyezkedik].
1 Tim. 1,11 A boldog [és boldogító]
Isten dicsőségének [fényességének,
ragyogásának] Evangéliuma [vagyis dicsőségéről szóló evangélium, örömüzenet] szerint, mely reám bízatott [amelyre
én kaptam megbízást]*
*És a kijelentés folytatódik:
„Micsoda tehát a törvény? A bűnök okáért
adatott [vagyis a törvényszegések
a törvény áthágások miatt toldották
meg vele az ígéretet], amíg eljő a
Mag, akinek tétetett az ígéret; rendeltetvén angyalok által, közbenjáró kezében.
[Más fordítás: Angyalok
által lett érvényes, angyalok
által adták parancsba, közvetítő révén (közbenjáró kezén át)]” (Gal. 3,19).
Tehát: „A törvény pedig bejött [közbejött; azért csúszott be a kegyelem mellett], hogy a bűn [a félre-csúszás,
botlás és elhajlás] megnövekedjék.
[vagyis fokozódjék, bőséges legyen, hogy vele szaporodjék a bukás, hogy
megsokasítsa az elesést]. De ahol
megnövekedik [és elhatalmasodik, megsokasodik] a bűn [vagyis a céltévesztés]
ott [azt messze felülmúlva] a kegyelem sokkal inkább bővölködik
[megszaporodott, és ott még bőségesebben kiáradt]” (Róm. 5,20).
A törvény nem mindenkire vonatkozik, mert akik nem a
hústest, hanem a Szellem szerint élnek: Az
ilyenek ellen nincs törvény” (Gal. 5,23).
1 Tim. 1,12 És hálát adok
annak, aki engem megerősített [aki erőt adott nekem, és hatalommal felruházott], a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak,
hogy engem hűnek [vagyis
hűségesnek] ítélt [és
megbízhatónak tartott], rendelvén a szolgálatára,
1 Tim. 1,13 Ki előbb
istenkáromló, [szitkozódó, és az
övéit] üldöző és
erőszakoskodó [kevély, gőgös, önhitt, elbizakodott,
önkényes, féktelen, vad, gátlástalan, arcátlan, zabolátlan, gyalázkodó] valék [vagyis olyan ember voltam, aki sem Isten, sem
emberek irányában nem ismerte a mértéket, hanem gátlástalanul túllépett minden
mértéket]. De könyörült rajtam [és mégis irgalmat nyertem],
mert tudatlanul cselekedtem [tájékozatlan voltam, és nem értettem] hitetlenségben, [és engedetlenségben].
1 Tim. 1,14 Szerfelett
megsokasodott [és bőségesen kiáradt
rám, és túláradt rajtam] pedig
a mi Urunknak kegyelme [Isten jóindulata,
kedvezése] a Krisztus Jézusban való [vagyis a Krisztus Jézusban található] hittel és [Isten szerinti] szeretettel.
1 Tim. 1,15 Igaz beszéd ez [megbízható, és hiteles az Ige] és [minden(képp)] teljes elfogadásra méltó [az
az ige], hogy Krisztus Jézus
azért jött e [látható] világra, hogy megtartsa [üdvözítse, megmentse, és megszabadítsa]
a bűnösöket [a célt
eltévesztőket], akik közül első [és legnagyobb] vagyok én*
*A korinthusi hívőknek így tesz az
apostol bizonyságot Krisztus nélküli életéről: „Mert én [ugyanis] a
legkisebb [legjelentéktelenebb] vagyok
az apostolok között, aki nem vagyok méltó [és érdemes arra], hogy apostolnak neveztessem [hogy
apostolnak hívjanak], mert háborgattam
[és üldöztem] az Isten anyaszentegyházát.
[Isten eklézsiáját, kihívott gyülekezetét]” (1 Kor. 15,9).
És mégis: „Nékem, minden szentek között a
legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak (a
nemzetbelieknek) hirdessem a Krisztus
végére mehetetlen (és mérhetetlen) gazdagságát”
(Eféz. 3,8).
A Filippibelieknek is bizonyságot tesz arról, hogy milyen
volt, amíg a vallást, és nem Krisztust követte: „Körülmetéltettem nyolcadnapon, Izráel nemzetségéből, Benjámin
törzséből való vagyok, zsidókból való zsidó, törvény tekintetében [törvénytartó] farizeus,
[Más fordítás: Nyolcadnapra
körülmetéltek, Izrael népéből, Benjamin törzséből származom, zsidó vagyok a
zsidók közül. A törvény megtartásában farizeus].
Buzgóság tekintetében
az egyházat [az eklézsiát] üldöző, a törvénybeli igazság tekintetében
[a törvényben követelt igazság
szempontjából] feddhetetlen voltam.
[Más fordítás:
Isten kihívott gyülekezetének szenvedélyes üldözője, s a törvényhez szabott
igaz életben kifogástalan voltam].
De amelyek nékem egykor nyereségek
valának, azokat a Krisztusért kárnak [és veszteségnek] ítéltem.
[Más fordítás: Ám
amit akkor előnynek tartottam, azt Krisztusért hátránynak tekintem, és akadálynak tartom]”
(Fil. 3,5-7).
Az apostol
minden gyülekezetben bizonyságot tesz arról, hogy milyen volt Krisztus nélkül: „Mert hallottátok, mint forgolódtam én
egykor a zsidóságban (hogy milyen volt az én egykori magatartásom a
zsidóság körében), hogy én felette igen
háborgattam (és féktelenül üldöztem) az
Isten anyaszentegyházát, és pusztítottam azt. És felülmúltam a zsidóságban (vagyis
népem körében) nemzetembeli sok
kortársamat (a zsidó hithűségben), szerfelett
rajongván atyai hagyományaimért (és minthogy fölöttébb buzgó rajongója
voltam atyáim hagyományainak)” (Gal. 1,13-14).
„És ezt a tudományt (ezt az utat) üldöztem mind halálig (e tanítás követőit halálra üldöztem), megkötözvén és tömlöcbe vetvén mind
férfiakat, mind asszonyokat. Miképpen a főpap is bizonyságom (és tanúm
erre) nékem, és a véneknek egész tanácsa;
kiktől leveleket is vévén az atyafiakhoz (a testvérekhez), Damaskusba menék, hogy az odavalókat is
fogva (és megkötözve) hozzam
Jeruzsálembe, hogy bűnhődjenek (és hogy megkapják büntetésüket)” (Csel.
22,4-5).
A
római százados előtt is erről beszél: „Az
én ifjúságomtól fogva való életemet tehát, mely kezdetétől az én népem közt
Jeruzsálemben folyt le, tudják (és ifjúságomtól fogva ismerik) a zsidók mindnyájan. Kik tudják rólam
eleitől fogva (ha bizonyságot akarnak tenni), hogy én a mi vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint
farizeus
(Más
fordítás: Mivel ők kezdettől fogva ismernek, tanúsíthatják, ha akarják, hogy
kegyességünk (vagyis vallásunk) legszigorúbb irányzata szerint éltem, mint
farizeus).
Én (egykor) bizonyára elvégeztem vala (és
elhatároztam) magamban, hogy ama názáreti
Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem. Mit meg is cselekedtem
Jeruzsálemben: és a szentek közül én sokat börtönbe vettettem, a főpapoktól
való felhatalmazást megnyervén. Sőt mikor megölettetének, szavazatommal
hozzájárultam. És minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra
kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenük (féktelen őrjöngésemben),
kergettem (és üldöztem őket) mind az idegen városokig is” (Csel.
26,4-5.9-11).
És bizony, mielőtt találkozott az Úr Jézussal: „Saulus pedig pusztítá az anyaszentegyházat,
házról-házra járva, és férfiakat és asszonyokat elővonszolva (és
elhurcolva), tömlöcbe veti vala
(őket)” (Csel. 8,3).
Sőt még más városokba is elment, hogy börtönbe juttassa az
Úr Jézusban hívőket: „Saulus pedig még
(az Úr tanítványai elleni) fenyegetéstől
és öldökléstől lihegve, elmenvén a főpaphoz. Kére ő tőle leveleket Damaskusba a
zsinagógákhoz, hogy ha talál némelyeket, kik ez útnak követői, akár férfiakat,
akár asszonyokat, fogva (és megkötözve) vigye
Jeruzsálembe” (Csel. 9,1-2)
1 Tim. 1,16 De azért könyörült
rajtam [és azért nyertem
irgalmasságot], hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg legelőbb a
teljes [és mindenre elég] hosszútűrését
[és
végtelen türelmét], példa gyanánt [vagyis, hogy példaképe legyek] azoknak, akik [a
jövőben] hisznek Őbenne [és
így] az örök életre [jutnak]*
*Az Úr Jézus kijelentése jövetele
céljáról: „Mert az embernek Fia
nem azért jött, hogy elveszítse az emberek életét, hanem hogy megtartsa (és
megmentse)” (Luk. 9,56).
„Mert az Emberfia
azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet” (Luk.
19,10)
1 Tim. 1,17 Az örökkévaló
királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs [egy]
Istennek, [Őnéki, aki birtokolja a
bölcsességet] tisztesség [és tisztelet] és dicsőség [és
fényesség, ragyogás] örökkön örökké!
[Más fordítás: Az örökkévalóság királyának pedig, a
halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké] Ámen*
*Pál
apostol minden gyülekezetben dicsőíti a mi Istenünket: „Az egyedül bölcs Istennek
[szóljon a dicséret, imádás] a Jézus
Krisztus által [és legyen tisztelet és] dicsőség
mindörökké. [vagyis az örökkévalóságon át]! Ámen” (Róm. 16,27).
„az egyedül üdvözítő Istennek a mi Urunk
Jézus Krisztus által: dicsőség, fenség, erő és hatalom öröktől fogva, most és
mindörökké. Ámen” (Júd. 1,25).
„Mert Őtőle, Őáltala és Őreá nézve
vannak mindenek. [mert Belőle jött elő, rajta keresztül megy és Őfelé halad
minden, és Beléje torkollik a mindenség] Övé a dicsőség mindörökké. [és a dicsőség Neki jár az
örökkévalóságon át] Ámen” (Róm. 11,36).
„Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban
lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a
tisztelet és az örökkévaló hatalom. Ámen” (1Tim. 6,16).
Dávid is így énekel Róla: „Nagy az Úr és igen dicséretes (és méltó, hogy dicsérjék), és az ő nagysága felfoghatatlan. Nemzedék
nemzedéknek dicséri műveidet, s jelentgeti a te hatalmasságodat (és hirdetik hatalmas tetteidet). A te méltóságod dicső fényéről (és Fenséged, ragyogó dicsőségéről), és csodálatos dolgaidról elmélkedem. Elmondják, milyen félelmes
hatalmad, én is felsorolom nagy tetteidet. Áradoznak, emlékezve nagy jóságodra, és örvendeznek
igazságodnak” (Zsolt.
145,3-6)
1 Tim. 1,18 Ezt a
parancsolatot [vagyis ezt az utasítást,és ezt a
tanítást] adom néked [és kötöm a lelkedre], fiam Timótheus [jelentése: Istent tisztelő, istenfélő], a rólad való korábbi jövendölések [vagyis próféciák] szerint, hogy vitézkedjél azokban ama jó vitézséggel. [Más
fordítás: Használd azokat a
próféciákat, mint fegyvereket, és e próféciákon állva és azokkal megerősödve harcold végig ezt a küzdelmet, ezt a szellemi harcot jó stratégiával]*
*És így bátorítja az apostol
Timóteust, és minden istenfélő, Istent tisztelő hívőt: „Mert igaz
ugyan, hogy (hús)testben élünk, de nem
a hús szerint harcolunk, hadakozunk. Mert a mi hadakozásunk fegyverei
[a mi harci fegyvereink nem
földiek] nem a húsból valók, hanem
Isten
ereje által hatalmasak erősségek
lerontására, amit az ellenség azért épített, hogy Isten megismerését
akadályozza. Velük cáfoljuk meg az
érveléseket és minden önhittséget, amely Isten ismerete ellen lázad, sőt velük
szorítunk (és hatalmunkba ejtünk)
minden értelmet a Krisztusnak tartozó hódolatra. (és Krisztus iránti
hódolatra kényszerítünk)]” (2
Kor. 10,3-5).
Az Úr azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy milyen fegyvert kell
használni: „Mert az Istennek beszéde
(logosza)=igéje)
élő és ható, (aktív, működő hatékony,
élő energia) és élesebb (és metszőbb,
áthatóbb, mélyrehatóbb) minden kétélű
fegyvernél (és kardnál). És elhat
(és áthatol) a szívnek (a személy
egész lényének) és szellemének, az ízeknek (vagyis az ízületeknek) és a velőknek megoszlásáig
(szétválasztásáig vagy szétosztásáig, szétválásáig), és megítéli (megkülönbözteti) a
szívnek (a bensőnek) gondolatait
(nézeteit, véleményét, gondolkodását) és
indulatait (és szándékait). És
nincsen oly teremtmény, amely nyilvánvaló nem volna (És nincsen láthatatlan, rejtett, ismeretlen) előtte, sőt mindenek meztelenek és
leplezetlenek (lemeztelenített, csupasz, és fedetlen) annak szemei előtt, akiről mi beszélünk.
»Más fordítás: Neki
kell majd számot adnunk«. (Zsid. 4,12-13)
1 Tim. 1,19 Megtartván [és birtokolván] a hitet és jó
lelkiismeretet [vagyis a szellemi együttészlelést], melyet némelyek [és amelyet néhányan]
elvetvén, [és elutasítván] a hit dolgában hajótörést szenvedtek [a hitet elvesztették,
megfeneklettek, zátonyra futottak, és csak roncs maradt belőlük].
1 Tim. 1,20 Kik közül való
Himenéus [jelentése: a házasság istenének ajánlott] és Alexander [jelentése:
férfit védő,
legyőző], kiket átadtam a sátánnak [akiket rábíztam a sátánra [jelentése: ellenség, ellenfél, üldöző; vádoló], hogy megtanulják [és azért, hogy megfegyelmezze, megzabolázza, és hogy
megnevelődjenek], hogy ne
káromkodjanak.
[Más fordítás: így megtanulhatják,
hogy többé ne mondjanak gonosz dolgokat, ne becsméreljék, ne gyalázzák, és ne
terjesszenek rágalmakat Isten ellen, és ne beszéljenek tiszteletlenül Istenről]*
*De mi: „Átadjuk [kiszolgáltatjuk] az ilyent a sátánnak [jelentése: ellenség, ellenfél, üldöző; vádoló,
rátámadó] a (hús)testnek veszedelmére, [romlására; pusztulására; vesztére] hogy a szellem megtartassék
[megmeneküljön; kiszabaduljon] az Úr
Jézusnak ama napján” (1 Kor. 5,5).
Te pedig: „A
szentségtelen üres lármákat pedig kerüld, mert mind nagyobb istentelenségre
növekednek
(Más fordítás: A szentségtörő, üres fecsegők elől pedig térj
ki, mert egyre messzebb mennek az istentelenségben).
És az ő beszédük
(és az ő szavuk) mint a rákfekély
(mint a rákos fekély, úgy) terjed; közülük való Himenéus és Filétus. Akik az igazság mellől (az igazság, a
valóság, vagyis az ige kérdésében) eltévelyedtek,
azt mondván, hogy a feltámadás (vagyis a felállás, újra talpra állás, a
felébredés) már megtörtént, és
(ezzel) feldúlják némelyeknek a hitét”
(2 Tim. 2,16-18).
„De te, óh
Istennek embere, …(állhatatosan) kövessed az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a
békességes tűrést, a szelídséget. Harcold meg a hitnek szép (és nemes) harcát, nyerd el (és ragadd meg) az örök életet, amelyre hívattattál, és szép
vallástétellel vallást tettél sok bizonyság (és sok tanú) előtt” (1 Tim. 6,11-12).
„És
amiket tőlem hallottál sok bizonyság által (és sok tanú előtt), azokat bízzad (és add át) hív (és megbízható) emberekre, akik másoknak a tanítására is alkalmasak lesznek. Te azért a
munkának terhét hordozzad (és vállald velem együtt a szenvedést), mint a Jézus Krisztus jó vitéze (jó
katonája). Egy harcos sem elegyedik bele
az élet dolgaiba (a mindennapi élet gondjaiba); hogy tessék annak, aki őt harcossá avatta (aki harcosává fogadta). Ha pedig küzd (vagy versenyez) is valaki, nem koronáztatik meg (és nem
nyer koszorút), ha nem szabályszerűen
küzd (ha nem szabályszerűen versenyez)” (2 Tim. 2,2-5).
És te: „Meg ne vesd (el ne
hanyagold) a kegyelemnek benned való ajándékát
(a benned levő kegyelmi ajándékot, vagyis a Szent Szellemet), amely adatott néked prófétálás által, a
presbitérium kezeinek reád tevésével (azaz: amelyet prófécia által kaptál a
vének kézrátételével). Ezekről
gondoskodjál (ezekkel törődj), ezeken
légy (és ezekkel foglalkozz), hogy
előhaladásod nyilvánvaló legyen mindenek (vagyis mindenki) előtt. Gondot viselj magadról és a
tudományról; maradj meg azokban; mert ezt cselekedvén, mind magadat megtartod
(és megmented), mind a te hallgatóidat”
(1
Tim. 4,14-16)
Készítette: Győzedelmes
Gyülekezet
.jpg)
