Hogy kik Isten országának fiai,
vagyis Isten fiai, arról így beszél Isten Igéje. Mindazok, akik újonnan születtek: „Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából, sem a férfiúnak
indulatjából, hanem Istentől születtek” (Ján.
1,13)
Mert: „Ami (hús)testtől született, (hús)test az; és a mi Szellemtől született,
szellem az” (Ján. 3,6)
Azok: „akik nem
romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje
által” (1 Pét. 1,23)
Mert: „Az Ő akarata szült
minket az igazságnak igéje által,
hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk” (Jak. 1,18)
És akiket az Úr Jézus bemerített a Szent Szellembe: „Mert
mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Mert akik
Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel. Mivel pedig fiak
vagytok, Isten elküldötte Fiának Szellemét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja:
„Abba, Atya!” Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek
örököse is Krisztus által” (Gal.
3,26-27; 4,6-7)
Péter apostol bizonyságtétele: „Áldott az
Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint
újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból (a
halottak közül) való feltámadása által” (1
Pét. 1,3)
A kijelentés így folytatódik: „És aki hisz
Isten Fiában, abban megvan ez a bizonyságtétel. Aki nem hisz Istennek, az
hazuggá teszi őt, mert nem hisz abban a bizonyságtételben, amellyel Isten
bizonyságot tesz Fiáról” (1 Ján. 5,10)
És akik Istenből
születtek, az meglátszik jellemükön és cselekedeteiken is: „Lelketeket (magatokat) az
igazság iránt való engedelmességben (az igazságnak engedelmeskedve, és
alárendelve) képmutatás nélkül való,
(őszinte, nem tettetett) atyafiúi
(testvéri) szeretetre tisztítván meg a
Szellem által, egymást tiszta szívből buzgón (forrón, hevesen) szeressétek. Mint akik újonnan
születtetek nem romlandó (veszendő) magból,
de romolhatatlanból. Istennek igéje által (Isten élő és megmaradó beszédén
keresztül), amely él és megmarad örökké” (1Pét
1:22-23)
Mert: „A Szellem az,
aki megelevenít (aki életre kelt), a (hús)test nem használ semmit: a beszédek (réma: kijelentés,
élőbeszéd. Ige), amelyeket én szólok
néktek, Szellem és élet. De vannak némelyek közöttetek, akik nem hisznek. Mert
eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, akik nem hisznek…” (Ján. 6,63-64)
De: „Senki sem
cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és
nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született. Erről ismerhetők meg az
Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki igazságot nem cselekszik, az egy sem
az Istentől való, és az sem, aki nem szereti az ő atyjafiát (a testvérét)” (1
Ján. 3,9-10)
Az Úr Jézus jelenti ki, hogy mi a bűn: „A bűn (a céltévesztés) az,
hogy nem hisznek énbennem” (Ján. 16,9)
És kik a gonosznak fiai, vagyis a „vadbúza”: „Miért nem
értitek az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szómat (és hallani sem bírtátok az én igémet).
Ti az ördög atyától valók vagytok (ti
atyátoktól, az ördögtől származtok), és a
ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő (embergyilkos) volt kezdettől fogva, és nem állott meg az
igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából
szól; mert hazug és hazugság atyja” (Ján.
8,43-44)
Azok nem tudnak hinni, akik az örökkévaló mag, az igazság
beszéde, vagyis az Evangélium helyett az ördög szavát fogadják be, és
cselekszik meg: „A kígyó pedig ravaszabb
vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az
asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se
egyetek? És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk; De
annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból
ne egyetek, azt meg se illessétek (ne is érintsétek), hogy meg ne haljatok. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem
haltok meg; Hanem tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból,
megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek mint az Isten: jónak és
gonosznak tudói. Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert
csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa (a bölcsességért), mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből,
evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett” (1 Móz. 3,1-5)
Az apostol így inti azokat az újonnan születetett
hívőket, akik még nem nőttek fel Krisztusban vagyis még kisdedek, gyermekek, kiskorúak: „Félek azonban, hogy amiként a kígyó a maga álnokságával (és
ravaszságával) megcsalta Évát, akként a
ti gondolataitok is megrontatnak (eltántorodnak) és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől (őszinte és
tiszta hűségtől). Mert hogyha az, aki jő
(mert ha valaki odamegy hozzátok, és), más
Jézust prédikál (hirdet), akit nem
prédikáltunk (nem akit mi hirdettünk), vagy
más szellemet vesztek (fogadtok be), amit
nem vettetek (nem akit kaptatok), vagy
más evangéliumot, amit be nem fogadtatok (nem amelyet elfogadtatok), szépen eltűrnétek” (2 Kor. 11,3-4)
És akik az ördög beszédét szólják, akik az ő küldöttei: Valának pedig hamis próféták is a nép
között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes
eretnekségeket fognak (közétek) becsempészni, és (ezekkel) az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván,
önmagokra hirtelen való veszedelmet (gyors pusztulást) hoznak. És sokan fogják követni azoknak romlottságát (kicsapongásaikat);
akik miatt az igazság útja káromoltatni
fog. És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek
(és szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban); kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel, és romlásuk nem
szunnyad (ellenük már régóta készen van az ítélet, és nem kerülik el
kárhozatukat). Mert ha nem kedvezett
(nem kímélte meg) az Isten a bűnbe esett
angyaloknak/at, hanem (az alvilág sötét) mélységébe taszítván, a sötétség láncaira
adta oda őket, hogy fenntartassanak (és őrizetben maradjanak) az ítéletre; (Éppen így) meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a
kísértésekből, a gonoszokat pedig (büntetések között tudja megtartani) az ítélet napjára (a) büntetésre fenntartani. Főképpen pedig
azokat, akik a (hús)testet követvén,
tisztátalan kívánságban járnak (akik tisztátalan vágyaik után mennek), és a hatalmasságot (és az Isten
felségét) megvetik. (Ezek) vakmerők (elbizakodottak), magoknak kedveskedők, akik a méltóságokat (a
dicsőséges hatalmakat) káromolni nem
rettegnek… ezek, mint oktalan természeti állatok, amelyek megfogatásra és
elpusztításra (levágásra) valók,
azokat, amiket nem ismernek, káromolván, azoknak pusztulásával fognak el is
pusztulni” (2 Pét. 2,1-4.9-12)