2012. január 23.

Lukács evangélium 11. fejezet: Kérjetek, és én válaszolok! (szerkesztett)


Luk. 11,1 És lőn [történt egy alkalommal hogy Jézus imádkozott, és] mikor ő imádkozék egy helyen, minekutána elvégezte [amikor befejezte], monda néki egy az ő tanítványai közül: Uram, taníts [meg] minket imádkozni, miképpen János is megtanította az ő tanítványait [az ő követőit].

Luk. 11,2 Monda pedig nékik: Mikor [és valahányszor] imádkoztok, ezt mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg [és legyen szent] a te neved. Jöjjön el a te országod [a Te királyságod, a Te királyi uralmad, és nyilvánuljon meg a Te hatalmad]. Legyen [és valósuljon] meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen e földön is

Luk. 11,3 A mi mindennapi [és a létfenntartáshoz szükséges] kenyerünket add meg nékünk naponként [és minden nap]

Luk. 11,4 És bocsásd meg [és engedd el] nékünk a mi bűneinket. Mert mi is megbocsátunk [és elengedjük] mindeneknek [minden ellenünk vétkezőnek, és azoknak, akik rosszat tesznek nekünk], akik [ezért] nékünk adósok [vagyis aki nekünk tartozik] És ne vígy minket kísértésbe [azaz: ne engedd, hogy kísértésbe essünk]; de szabadíts [ments meg, óvjál, és védjél, és őriz] meg minket a gonosztól [a rossz, káros, gonosz, rosszakaratú ördögtől]

Luk. 11,5 És monda nékik: Ki az közületek, akinek barátja van, és ahhoz megy éjfélkor [vagyis az éjszaka közepén], és ezt mondja néki: Barátom, adj nékem kölcsön három kenyeret,

Luk. 11,6 Mert az én barátom én hozzám jött az útról, és nincs mit adjak ennie [és nincs mit elébe tegyek];

Luk. 11,7 Az pedig onnét belülről felelvén, ezt mondaná: Ne bánts [ne zaklass, ne zavarj, és ne háborgass] engem: immár az ajtó be van zárva, és az én gyermekeim velem vannak az ágyban; nem kelhetek fel, és nem adhatok néked?

Luk. 11,8 Mondom néktek, ha azért nem fog is felkelni és adni néki, mert az barátja, de annak tolakodása [szemtelensége, és alkalmatlankodása] miatt felkél és ád néki, amennyi kell [amire szüksége van].

Luk. 11,9 Én is mondom néktek: Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.

Luk. 11,10 Mert aki kér, mind kap [és elnyer, hozzájut]; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.

Luk. 11,11 Melyik atya pedig az közületek, akitől a fia kenyeret kér [kenyér után sóvárog, és vágyakozik], és ő talán követ ád néki? Vagy ha halat, vajon a hal helyett kígyót ád-é néki?

Luk. 11,12 Avagy ha tojást kér [ha tojás után sóvárog, és vágyakozik], vajon skorpiót ád-é néki?

Luk. 11,13 Ha azért ti gonosz [rossz, káros] létetekre [ti, akik rosszak vagytok, akik romlást árasztó életet éltek] tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Szellemet azoknak, akik tőle [sóvárogva, és vágyakozva] kérik

Luk. 11,14 És [egyszer azután] ördögöt [vagyis egy gonosz szellemet; egy süketnéma démont] űz vala ki [egy emberből], mely néma vala [aki azelőtt nem tudott beszélni]. És lőn, [hogy], mikor kiment az ördög [a démon], megszólala a (süket)néma [és elkezdett beszélni]; és csodálkozék a sokaság [a tömeg].

Luk. 11,15 Némelyek pedig azok közül mondának: A Belzebub [jelentése: a legyek, a férgek ura; a szemétnek, a trágyának, a bálványáldozatnak az ura] által, az ördögök [a gonosz szellemek, a démonok] fejedelme [segítsége] által űzi [és hajtja] ki az ördögöket [vagyis a démonokat].

Luk. 11,16 Mások meg, kísértvén őt, mennyei jelt kívánnak [sőt követeltek] tőle.

Luk. 11,17 Ő pedig tudván [ismerve]  azoknak gondolatát [mert átlátott rajtuk], monda nékik: Minden ország [és minden királyság, és minden birodalom], amely magával meghasonlik [és amelyben megosztás van, és önmaga ellen harcol], elpusztul [és semmivé lesz]; és ház a házzal ha meghasonlik, leomlik [és az a család, amely önmaga ellen harcol, szétesik].

Luk. 11,18 És a Sátán is, ha ő magával meghasonlik [és önmaga ellen harcol], mi módon állhat meg az ő országa [és hogyan maradhatna fenn a királysága]? Mert azt mondjátok, hogy én a Belzebub által [Belzebub segítségével] űzöm [és haj(í)tom] ki az ördögöket [a gonosz szellemeket, a démonokat].

Luk. 11,19 És ha én a Belzebub által [ha Belzebub segítségével] űzöm [és haj(í)tom]  ki az ördögöket [a démonokat], a ti fiaitok ki által [kinek a segítségével] űzik ki [haj(í)tják ki őket]? Annakokáért ők maguk lesznek a ti bíráitok [és így ők maguk bizonyítják, hogy nincs igazatok].

Luk. 11,20 Ha pedig Isten ujjával [Isten hatalmával] űzöm [és haj(í)tom] ki az ördögöket, [a démonokat, a gonosz szellemeket, akkor]  kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa [és nyilvánvaló, hogy eljött hozzátok Isten királysága]

Luk. 11,21 Mikor az erős fegyveres [teljes fegyverzetben] őrzi az ő palotáját, amije van [a vagyona], békességben [biztonságban] van;

Luk. 11,22 De mikor a nálánál erősebb reá jövén [de ha rá tör, és megtámadja őt valaki, aki még nála is erősebb] legyőzi őt, minden fegyverét [a teljes fegyverzetét] elveszi, melyhez bízott, és amit tőle zsákmányol, elosztja

Luk. 11,23 Aki velem nincs, ellenem van, [és aki nem velem dolgozik, ellenem dolgozik]; és aki velem nem takar [aki velem nem gyűjt, az], tékozol [és széjjelszór]

Luk. 11,24 Mikor a tisztátalan [gonosz] szellem kimegy az emberből, víz nélkül való helyeken jár [száraz sivár helyeken vándorol, és bolyong], nyugalmat [felüdülést, csillapodást] keresvén; és mikor nem talál, ezt mondja: Visszatérek az én házamba, ahonnét kijöttem.

Luk. 11,25 És oda menvén [amikor visszamegy], kisöpörve és felékesítve [kicsinosítva, rendbe hozva, és feldíszítve] találja azt.

Luk. 11,26 Akkor [tüstént elsiet, és útra kél, és] elmegy, és maga mellé vesz más hét szellemet, magánál gonoszabbakat, és [és ezek mind] bemenvén ott lakoznak [behatolnak, letelepednek, és ott élnek]; és annak az embernek utolsó [vagyis az utóbbi] állapota gonoszabb [és rosszabb, nyomorúságosabb, nehezebb, veszélyesebb] lesz az elsőnél [a korábbi állapotánál]

Luk. 11,27 Lőn pedig mikor ezeket mondá, fölemelvén szavát egy asszony a sokaság közül [a tömegből, és] monda néki: Boldog [és szerencsés az az anya]méh, amely téged hordozott, és az emlők, melyeket szoptál, [és amelyek tápláltak].

Luk. 11,28 Ő pedig monda: Sőt [még]inkább [azok az igazán] boldogok akik hallgatják [megértik, és felfogják] az Istennek beszédét [logoszát, Igéjét ], és  megtartják [és megőrzik] azt [és engedelmeskednek]

Luk. 11,29 Mikor pedig egyre nagyobb sokaság [egyre nagyobb tömeg] gyülekezett [tódult] hozzá; [és mikor a tömeg összetorlódott mellette], kezdé mondani: E nemzetség [ez a nemzedék] gonosz [káros, veszélyes, ellenséges, ártalmas, azaz gonosz]: jelt kíván [csodajelt követel], de (csoda)jel nem adatik néki, hanem ha Jónás [jelentése: galamb] prófétának ama jele;

Luk. 11,30 Mert miképpen Jónás [jelentése: galamb] jelül volt [jellé vált] a Ninivebelieknek [jelentése: gondtalanság sarja; maradandó ivadék; a nap lakhelye], azonképpen [és úgy jel] lesz az embernek Fia is e nemzetségnek [ennek a nemzedéknek]

Luk. 11,31 A Délnek királynéasszonya [királynője] felkél [feltámad, és életre kel a szellemi halálból] majd az ítéletkor [válságos helyzetben] e nemzetség [és e nemzedék] férfijaival, és kárhoztatja [vagyis elítéli] őket: mert ő eljött a földnek széléről [a föld végső határáról, a föld legvégéről], hogy hallhassa a Salamon bölcsességét; és ímé nagyobb van itt Salamonnál

Luk. 11,32 Ninive [jelentése: gondtalanság sarja; maradandó ivadék; a nap lakhelye] férfiai az ítéletkor [a válságos helyzetben] együtt támadnak majd fel [együtt kelnek életre a szellemi halálból] e nemzetséggel [ezzel a generációval, nemzedékkel], és kárhoztatják [és elítélik] ezt. Mivelhogy ők megtértek [megváltoztatták a gondolkodásmódjukat, és visszatértek, visszafordultak Isten felé] a Jónás [jelentése: galamb] prédikálására [igehirdetésére;

[Más fordítás: Ninive lakói ugyanis megváltoztatták az életüket Jónás üzenetét igehirdetését hallva, mivelhogy észre tértek, és gondolkozásukat megváltoztatták, és más felismerésre tértek]; és ímé nagyobb van itt Jónásnál

Luk. 11,33 Senki pedig, ha gyertyát [vagy lámpást, mécset, világot] gyújt, nem teszi rejtekbe [nem teszi rejtett helyre, hogy eltakarja], sem a véka alá [hogy elrejtse], hanem a gyertyatartóba [vagy a lámpatartóra, a mécstartóra, a mécslábra állítja], hogy [a belépők] akik bemennek, lássák a világosságot [a ragyogást, sugárzást, a fényt]

Luk. 11,34 A testnek [(szóma): személyednek] lámpása [mécsese, világa] a szem: ha azért a te szemed [és a te tekinteted] őszinte [nyílt, egyenes, egyszerű, becsületes, tettetés nélküli, érthető, tiszta], a te egész tested [(szómád): egész személyed, egész lényed] is világos [fénylő, ragyogó, és fénytelt] lesz; ha pedig a te szemed gonosz [rossz, káros, rosszakaratú, rosszindulatú, amelynek oka a boldogtalanság áradása, ömlése], a te tested [(szómád): egész személyed, egész lényed] is sötét [fény nélküli, és tudatlanságban lévő].

Luk.11,35 Meglásd [vigyázz] azért, hogy a világosság [a fény, a tűz,], mely tebenned van, sötétség [homályosság, vakság, és tudatlanság] ne legyen

[Más fordítás: Vigyázz tehát, hogy az a világosság, ami benned van, nehogy sötétséggé váljon].

Luk. 11,36 Annakokáért ha a te egész tested [(szómád): egész személyed, egész lényed] világos [fénytelt; csupa világosság, és fénylő, ragyogó], és semmi részében sincs homályosság [és nincsen benne egyetlen sötét, és tudatlanságban lévő rész sem], olyan világos [fényes, fénylő, és ragyogó] lesz egészen [és teljesen], mint mikor a lámpás [vagy mécses] megvilágosít [megvilágít, és beragyog] téged az ő világosságával [mint amikor a mécs fénybe borít téged a fényével];

[Más fordítás: mintha a villám fénye világított volna meg]

Luk. 11,37 Beszéd közben pedig kéré őt egy farizeus [jelentése: elkülönülő, elzárkózó („szeparatista”), vagyis kirekesztően vallásos férfiak zárt csoportja, szektája], hogy ebédeljen nála. Bemenvén azért, leült enni [és asztalhoz telepedett, asztalhoz dőlt].

Luk. 11,38 A farizeus pedig mikor ezt látta, elcsodálkozék, hogy ebéd előtt előbb nem mosdott meg [hogy Jézus étkezés előtt nem merítette vízbe a kezét]

Luk. 11,39 Monda pedig az Úr néki: Ti farizeusok jóllehet a pohárnak és tálnak külső részét megtisztítjátok; de a belsőtök rakva ragadománnyal [és csordultig tele vagytok rablásvággyal, kapzsisággal] és gonoszsággal.

Luk. 11,40 Bolondok [esztelenek, balgák], aki azt teremtette, ami kívül van, nem ugyanaz teremtette-é azt is, ami belül van [Más fordítás: Aki megalkotta a külsőt, nem az alkotta-e meg a belsőt is]?

Luk. 11,41 Csak adjátok alamizsnául [vagyis adományképpen] ami benne van; és minden tiszta lesz néktek [Más fordítás: Ne így cselekedjetek. Adjátok oda inkább, ami benne van a rászorulóknak, és akkor tiszták lesztek egészen]

Luk. 11,42 De jaj néktek farizeusok! Mert megadjátok a dézsmát [a tizedet] az (illatos)mentától, rutától [vagyis a kaporból] és minden paréjtól [és minden veteményből, és minden zöldségféléből]. de hátra hagyjátok [figyelmen kívül hagyjátok, mellőzitek, és elhanyagoljátok,] az [igazságos] ítéletet [a döntést], és az Isten szeretetét: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni [figyelmen kívül hagyni, és elhanyagolni]

Luk. 11,43 Jaj néktek farizeusok! Mert szeretitek [és többre tartjátok] az előlülést a gyülekezetekben [a főhelyet a zsinagógában, a gyülekezés helyén], és a piacokon [a vásártéren; és a tereken] való köszöntéseket

Luk. 11,44 Jaj néktek képmutató írástudók [törvénymagyarázók] és farizeusok! Mert olyanok vagytok, mint a [jeltelen, és felismerhetetlen sírboltok, és mint a rég beomlott] sírok, amelyek nem látszanak, és az emberek, akik azokon járnak, nem tudják [ezért mit sem sejtve járnak felettük]

Luk. 11,45 Felelvén pedig egy a törvénytudók közül, monda néki: Mester, mikor ezeket mondod, minket is bántasz [és sértegetsz]. »Más fordítás: Erre egy törvénytudó méltatlankodni kezdett: „Mester, ha ilyeneket mondasz, minket is gyalázol«.

Luk. 11,46 Ő pedig monda: Jaj néktek is törvénytudók! Mert elhordozhatatlan [elviselhetetlenül nehéz és nyomasztó] terhekkel terhelitek meg az embereket, de ti magatok egy ujjatokkal sem illetitek [sem nyúltok hozzá, és meg sem érintitek] azokat a terheket

[Más fordítás: Rossz lesz nektek is, törvénytanítók! Olyan szabályokat hoztok, és kényszerítetek az emberekre, amiket nehéz betartani. Ti viszont meg sem próbáljátok betartani ezeket a szabályokat]

Luk. 11,47 Jaj néktek! Mert ti építitek a próféták sírjait [a síremlékeit]; a ti atyáitok pedig megölték őket

[Más fordítás: Jaj nektek, mert síremlékeket építetek a prófétáknak, pedig atyáitok ölték meg őket].

Luk. 11,48 Tehát bizonyságot [tanúságot] tesztek és jóváhagyjátok atyáitok cselekedeteit [és bűntársaik vagytok]; mert azok megölték őket, ti pedig építitek sírjaikat

[Más fordítás: Tehát egyetértetek atyáitok tetteivel, és helyeslitek azokat, hiszen azok megölték őket, ti pedig síremlékeiket építitek]

Luk. 11,49 Ezért mondta az Isten bölcsessége is: Küldök őhozzájuk prófétákat [Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket] és apostolokat [követeket]; és azok közül némelyeket megölnek, és némelyeket elüldöznek [és kiűznek, azaz kiutasítanak, és kérlelhetetlenül, és folyamatosan üldöznek];

Luk. 11,50 Hogy számon kéressék e nemzetségtől [e nemzedéktől] minden próféták vére, mely e világ fundamentumának felvettetésétől fogva [eddig a nemzedékig] kiontatott.

 [Más fordítás: hogy számon kéressék minden próféta vére, amelyet e látható világ alapjának levetésétől / elvetésétől fogva kiontottak]

Luk. 11,51 Az Ábel [jelentése: átmeneti, mulandó, lehelet, elmúlás, esendőség] vérétől fogva mind a Zakariás [akiről az Úr / vagyis Jehova megemlékezett] véréig, ki elveszett [akit meggyilkoltak] az [áldozati] oltár és a templom között: bizony, mondom néktek, számon kéretik e nemzetségtől [Más fordítás: Igen, mondom néktek, számot kell adnia ennek a nemzedéknek]

Luk. 11,52 Jaj néktek törvénytudók! Mert elvettétek [mert magatokhoz vettétek, magatokhoz ragadtátok, és lefoglaltátok] a tudománynak [az ismeretnek] kulcsát ti magatok nem mentetek be, és akik be akartak menni, azokat meggátoltátok

[Más fordítás: mert az emberektől elvettétek a kulcsot, amely Isten ismeretére vezet. Ti magatok nem használtátok, és megakadályoztátok - útját álltátok - ebben azokat is, akik be akartak menni]

Luk. 11,53 Mikor pedig ezeket mondá nékik, az írástudók [a törvénymagyarázók] és farizeusok [vagyis a vallási vezetők] kezdenek felette igen ellene állani [rettentően neheztelni, és nagyon feldühödtek rá] és őt sok dolog felől kikérdezgetni, és faggatni.

[Más fordítás: Amikor Jézus elment onnan, a törvénytanítók és farizeusok rosszindulattal kérdezgetni kezdték őt mindenféléről],

Luk. 11,54 Ólálkodván ő utána [és kelepcét állítottak neki], és igyekezvén valamit az ő szájából kikapni [hogy valamely szaván, mely száját elhagyja, megfoghassák], hogy vádolhassák őt.

[Más fordítás: Közben azt figyelték, hogy hol használhatnák föl ellene, amit mondott. leselkedtek rá, és alattomban figyelték. És vadásztak arra, hátha valami olyat talál mondani, amivel vád alá helyezhetnék].


Uram, hogyan cselekedjek?



"Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk." 2Kor. 4,8-9

Amikor megvalljuk hitünket Jézusban, Isten egyszülött fiában, gyakran azt feltételezzük, hogy az életünk könnyebb lesz. Nem számít, hogy sokan erről jó szándékkal, mint bibliai igazságról tanítanak.

Jézus valóban arról tanított, hogy az ő igája könnyű (Mt.11,30), Pál apostol pedig a szombatról, mint a nyugodalom napjáról beszélt (Zsid.4,9), de ezek a példák arra tanítanak, hogy meg kell tanulnunk mélyen bízni Istenben és nem pedig arra, hogy Jézust könnyű követni. Mi, akik az Úr akaratát követjük és megtartjuk, abban bízunk hogy Ő szívén viseli a mi legfőbb érdekeinket (Jer.29,11; Róma. 8,28).

Az Isten Szentlelkének segítségével, aki bennünk és általunk munkálkodik, meg tudunk birkózni azokkal a dolgokkal, amiken épp keresztül megyünk. Pál apostol azt mondja, hogy épp ilyen helyzetekben kell megtanulnunk bízni Jézusban: "Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem." Filippi 4,13

Ha Isten országának kiemelkedő polgárai szeretnénk lenni, akkor nem térhetünk ki az élet nehéz időszakai elől. Úgy, mint Pál, láthatjuk, hogy az Úr nem engedi, hogy megszorongattassunk, amikor nagy rajtunk a nyomás, Ő reményt ad, amikor úgy tűnik, hogy a dolgoknak nincs semmi értelme, Ő velünk van, ha mások elfordulnak tőlünk, és felemel, ha mélyponton van az életünk.(2Kor.4,8-9)

Ahhoz, hogy megbirkózz azzal, amin most épp keresztülmész, szemléletváltásra van szükség. Ahelyett, hogy azt kérdezed, "Miért pont én?" kérdezd azt, hogy "Uram, hogyan cselekedjek?"

Beszéljünk róla!
  • Isten miért nem veszi el a problémákat az életünkből, ha átadtuk az életünket Jézusnak?
  • Szerinted mit tenne Isten, ha így imádkoznál "Uram, segíts meg hitetlenségemben"?
  • Mikor mondod azt az életed során, hogy "Miért pont én?" Mit gondolsz, mi történne, ha ehelyett inkább azt kérdeznéd, hogy "Uram, hogyan cselekedjek?"

    (Daily Hope by Rick Warren, 2012.01.15.)

C.H.Spurgeon: Tökéletes áldozat



"Tegye kezét az áldozat fejére, hogy kegyelmet és engesztelést nyerjen" (3 Móz 1,4).

Ha egy tulok engesztelő áldozattá lehetett az azt feláldozó bűnös helyett, aki rávetette a kezét és ezzel a bűneit is az áldozati állatra, mennyivel inkább engesztelő áldozat Krisztus érettünk, ha áldozatát hittel elfogadjuk.

Hitem ráveti kezét
ó Krisztus, drága fődre,
vezeklőn állok eléd,
bűneimet kiöntve.

Ha egy tulkot elfogadott Isten az áldozótól engesztelésül, mennyivel inkább engesztelés Krisztus minden vétkünkért. Egyesek vitatják az engesztelő áldozat nagy igazságát, pedig nekünk ez a reménységünk, örömünk, dicsekvésünk és mindenünk. Isten elfogadta Jézus Krisztus áldozatát engesztelésül miérettünk, és szeretett Fiában minket is elfogad és "megajándékoz kegyelmével" (Ef 1,6).

Ezért tedd rá most mindjárt hited kezét Krisztus tökéletes áldozatára, hogy azt így magadénak vallva, élvezhesd Isten kegyelmét. Ha egyszer már megtetted, tedd meg újra. Ha pedig még nem tetted volna, tedd rá most a kezedet haladék nélkül. Az Úr Jézus a tiéd lehet már most, ha akarod. Bízzál benne erősen, és kétség nélkül a tiéd lesz Ő. Így kiengesztelődtél Istennel, bűneid eltöröltettek és az Úré vagy.

Ef. 1.6 Kegyelme dicsőségének magasztalására, amellyel megajándékozott minket ama Szerelmesben,

Kenneth Copeland: Hidd el Isten szeretetét



És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. (1János 4,16)

Egyszer az utcán sétáltam, és egy parkon keresztül vezetett az utam. Közben imádkoztam, és egyszerűen megkérdeztem Istentől: „Uram, mit akarsz, hogy mondjak a népednek?” Egy pillanat alatt megkaptam a választ a szellememben és az elmémben:
Mondd meg nekik, hogy mennyire szeretem őket.

Annyi szeretet és könyörületesség volt ezekben a szavakban, hogy nem lehet leírni. Napokig csak az1János 4,16-ra tudtam gondolni. „És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét.”

Olvastunk Isten szeretetéről. Hallottunk róla. De nem hiszem, hogy túl sokan elhittük. Ha megtettük volna, az mindent megváltoztatott volna az életünkben.

Ez az a szeretet, ami arra indította Jézust, hogy letegye az életét értünk, és megtapasztalja azokat a fájdalmakat és gyengeségeket, amiket mi. Ez az a szeretet, ami azt mondja nekünk – akkor is, ha méltatlannak érezzük magunkat –, hogy „gyere hozzám, és megadom, amire szükséged van. Ne félj. Én is voltam ott. Gyere bátran a kegyelem trónjához, hogy kegyelmet és könyörületességet találj a szükség idején.”

Gondolkozz el ezen. Isten szeret téged – annyira szeret, hogy mindenét neked adta! Minden gyógyulást, bölcsességet, gazdagságot, erőt neked adott, amire valaha is szükséged lehet.

„De mi van a sötét múltammal?”
Ezért kaptad Isten kegyelmét! Gondoskodott a múltadról. Minden bűnödet és kudarcodat eltörölte. Most már csak annyit kell tenned, hogy elhiszed és elfogadod a szeretetét.

Micsoda szégyen, hogy az emberek betegségtől és minden más átoktól szenvednek, csak azért, mert nem hiszik el, hogy Isten szereti őket. Veled ne legyen így! Tanuld meg elhinni Isten szeretetét!

Hidd el, hogy Isten szeret téged! Az Ő szeretete kiáradt Jézus vérében.
Hidd el az Ő szeretetét! Szeretete kiáradt Jézus nevében.
Hidd el az Ő szeretetét! Szeretete kiáradt az Igében.

Elmélkedj el a fenti Igén újra és újra. Mondogasd magadnak egész nap, hogy „elhiszem Jézus irántam való szeretetét”. Ha ezt egyszer a szívedbe fogadod, soha többé nem leszel ugyanaz az ember.

Igei olvasmány: Zsoltárok 139,1-18

Kenneth Copeland 

Keresztelő srácok- RTL klub Fókusz Plusz

Jézus Imája

"Solo Cristo" Hillsong

Sylvester Stallone megtért!




Sylvester Stallone megtért!
Sylvester Stallone a "kemény fiú" bizonyságot tesz Jézus Krisztusba vetett hitéről.A híres filmsztár és színész a keresztyén hit elkötelezettje. Szerinte nincs köztes út: vagy Istennel, vagy nélküle. Újjá lehet születni! – nyilatkozta a 63 éves sztár. A Keresztyén Küzdősportok Egyesületének honlapján mondta el gondolatait a született new yorki színész, aki szerint arról van szó, hogy az életben Krisztust kell követni, s nem magányos farkas módjára kell küzdenünk. Egy kerekasztal beszélgetés során, amit Stallone lelkészekkel folytatott, elmondta: Amikor csak templomba megyek, amikor a Jézus Krisztusba vetett hit vonzásának átadom magam, hallgatom Igéit és engedem, hogy kézen fogva vezessen, lehullik rólam mindenféle külső-belső nyomás. Szerinte nagyon fontos, hogy a keresztyének gyülekezetekhez tartozzanak, és a hitüket gyakorolják. A keresztyén alapok nagyon fontosak, ezáltal kapom meg életem értelmét, a szeretetreméltóság értelmét, az adás, odaadás értelmét, a korrektség értelmét, s tudok ellenállni olyan dolgoknak, amikkel naponta bombáz a filmipar: az irigységnek, a kapzsiságnak, a féltékenységnek és az elkeseredésnek. A Biblia Stallone számára a hit, az igazságosság és a győzelem könyve. Jézus akkora erőt ad, amivel mindvégig meg lehet állni, s meg lehet maradni a legnehezebb helyzetekben is. A beszélgetések során több fontos Igét is megemlített a sztár, különösen sokat jelent neki az Efézus 6,12, a 2Timotheus 4,8, és a 2Korinthus 5,17. (Forrás: livenet.ch – 2009-10-19)

Csákány Marianna - Hű Jézusom kezébe, Mindig velem, Uram

Keersztény könyvek


már 1 könyv kivételével mindet megvettem és egyik jobb, mint a másik. Hit erősítők, és buzítók, bátorítók
kereszteny-konyvek.hu
Hit erősítő, karizmatikus keresztény irodalom, film.

2012. január 22.

Ige: Az Úr Jézus tanítása az imáról


Ti azért így imádkozzatok: Mi [mennybéli] Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg [legyen szent] a te neved. Jöjjön el a te országod [a te királyi uralkodásod; a királyságod]; legyen [és valósuljon] meg a te akaratod, (a)mint a mennyben, úgy a földön is. A mi [létezéshez szükséges] mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. És bocsásd meg a mi vétkeinket, [vagyis: Engedd el tartozásainkat, adósságainkat] miképpen [és amint] mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek [ahogy mi is elengedtük azokat a nekünk tartozóknak]

És ne vígy minket kísértetbe [(peiraszmosz): kísértés. Itt a görög kifejezés mondanivalója: „ne engedj olyan helyzetbe kerülni minket, amely bűnbe vinne”] de szabadíts meg [ments meg, óvj meg, védelmezzél] minket a gonosztól [és ragadj ki a rosszból. Hanem (ragadj meg) és vonj magadhoz a gonosztól] Mert tiéd az ország [királyság, uralom, királyi hatalom] és a hatalom [az erő] és a dicsőség mind örökké [(aión): a világkorszakokon át]. Ámen!” (Mát. 6,9-13).

Dávid megvallása és buzdítása: „Országodnak dicsőségéről szólnak, és a te hatalmadat beszélik. A te országod örökre fennálló (örökkévaló) ország, és a te uralkodásod nemzedékről nemzedékre (tart)” (Zsolt. 145,11.13) 

„Az Úr a mennyekbe helyeztette az ő székét (állította fel trónját) és az ő uralkodása mindenre kihat (királyi hatalmával mindenen uralkodik). Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek az ő rendeletét (parancsát), hallgatván az ő rendeletének (parancsának) szavára. Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői (és végrehajtói)! Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén!” (Zsolt. 103,19-22)

Ige: Isten nem kísért:


Az apostol bátorítása: Isten nem kísért: Ezért: „Senki se mondja, mikor kísértetik (amikor kísértésbe jut): Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal (a gonosztól) nem kísérthető, (és) ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti (csalogatja) a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz” (Jak. 1,13-15)

Az Úr Jézus kijelentése: A megbocsájtásról


„És mikor imádkozva megálltok [amikor felálltok imádkozni], bocsássátok meg [engedjétek el], ha valaki ellen valami panaszotok van [ha nehezteltek valakire; ha valami sérelmetek van valaki ellen; (ekhó): kifogása, ellenvetése van]; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek [elengedje] a ti vétkeiteket [(paraptóma): hibás lépés, botlás, baklövés, melléfogás]. Ha pedig ti meg nem bocsátotok [el nem engeditek], a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg [engedi el] a ti vétkeiteket [(paraptóma): hibás lépés, botlás, baklövés, melléfogás]” (Márk. 11,25-26).

Ti pedig: „legyetek pedig egymáshoz jóságosak [kedvesek jóindulatúak], irgalmasok [könyörületesek, megindulni képesek, együttérzők egymás iránt], megengedvén [bocsássatok meg mindig] egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett [megbocsátott] néktek(Eféz. 4,32).

És kijelenti azt is, hogy miért kell megbocsájtani: „Mert ha megbocsátjátok [elengeditek] az embereknek az ő vétkeiket [botlásaikat; Ha ugyanis elengeditek az embereknek eleséseiket hibás lépéseiket, botlásaikat, baklövéseiket, melléfogásaikat], megbocsát [elengedi] néktek is a ti mennyei Atyátok [azokat]. Ha pedig meg nem bocsátjátok [de ha ti nem engeditek el] az embereknek az ő vétkeiket [botlásaikat, eleséseiket, hibás lépéseiket, baklövéseiket, melléfogásaikat], a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg [sem fogja elengedni] a ti vétkeiteket [botlásaitokat; eleséseiteket] (Mát. 6,14-15).

Az Úr Jézus megmossa a tanítványok lábát, hogy megtisztuljanak, példát adva ezzel arra, hogy mit jelent a bűnbocsánat: „Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felső ruháját felvette, újra leülvén (és ismét letelepedett), monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek? Ti engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok. Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait. Mert példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek” (Ján. 13,12-15).

És a Szent Szellem kijelentése arról, hogy mit tett az Úr Jézus: „… Jézus Krisztus, aki a hű tanúbizonyság (a hű tanú) … aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által(Jel. 1,5).

Péter megkérdezi az Úr Jézust: „… Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? Még hétszer is? Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer (hetvenszer hétszer) is” (Mát. 18,21-22

humor


Az áram alatt lévő alkatrész ugyanúgy néz ki, mint amelyik nincs áram alatt. Csak más a fogása...

Idézetek a szeretetről


"Aki szeret, az nem engedi, hogy bármit megtegyél, amit elgondolsz, de ha megteszed is, melléd áll, hogy kisegítsen a problémákban."

A menny a hazánk.

Csendes Percek: A KÉT MÁRIA


 Mt 28,1-10.

1 Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai
Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. 2 És íme, nagy földrengés
volt, az ÚR angyala leszállt a mennyből, odament, elhengerítette a
követ, és leült rá. 3 Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája

fehér, mint a hó. 4 Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és
szinte holtra váltak. 5 Az asszonyokat pedig így szólította meg az
angyal: "Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust
keresitek. 6 Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek,
nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt. 7 És menjetek el gyorsan,
mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és
előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt. Íme, megmondtam nektek!" 8
Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól, félelemmel és nagy örömmel
futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak. 9 És íme, Jézus
szembejött velük, és ezt mondta: "Legyetek üdvözölve!" Ők pedig
odamentek hozzá, megragadták a lábát, és leborultak előtte. 10 Ekkor
Jézus így szólt hozzájuk: "Ne féljetek: menjetek el, adjátok hírül
atyámfiainak, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem."

                           A KÉT MÁRIA


Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai
Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. (Mt 28,1)

Tetszik nekem a két Mária. Ők voltak az elsők, akik a sírhoz elmentek,
s akik hallották az angyalt, és megtudták a jó hírt, hogy Jézus
feltámadt a halálból. Elhitték, és ők voltak az elsők, akik elmondták a
többieknek ezt az üzenetet, amelyet 2000 év óta ismételnek szerte a
világon: "Jézus feltámadt a halálból!"

Ezt a két Máriát töltötte el elsőként a feltámadás öröme, elsőként
látták a feltámadott Jézust, és imádták őt. Ők voltak az elsők, de nem
az utolsók, - mert elmondták a hírt a tanítványoknak, és a tanítványok
elmondták másoknak, akik szintén elmondták másoknak... amíg valaki
elmondta személyesen nekünk is.

A mi feladatunk, hogy folytassuk, amit a két Mária elkezdett. Elmondjuk
másoknak az evangéliumot, amely megváltoztatta a világot abban a régi
időben, és azóta is, - a mi személyes világunkat, az Önét és az enyémet
is. Jézus feltámadt, és mivel ő él, mi is élni fogunk. Ettől jobb hír
nincs a világon!

Imádság: Drága Istenünk, köszönjük, hogy úgy szerettél minket, hogy
Fiadat áldoztad értünk. Add, hogy bátran hirdessük ezt a jó hírt
mindenfelé. Ámen.

Isten ránk bízta a megváltásról szóló örömüzenetet!
Dan G. Johnson (Florida, USA)


Csodállak és imádlak

Fel nem foghatom!



 Bármennyire is próbálom, akarom,
Nem megy, nem értem, nem tudom
Honnan van számomra ennyi irgalom?
Ennyi szeretet, megbocsátás, bizalom….
Honnan Uram éveken át ennyi irgalom?

Elmémet kínzó, adjon választ nekem,
Értsem meg mért? Miért szeretsz engem,
Annyi kudarc, annyi szégyen, félrelépés után,
Hogyan szerethetsz még mindig?
Miért ragaszkodol hozzám?

Te most is bízol bennem, s a harcot nem adod fel
Ahogy azt én már annyiszor megtettem.
Fel nem foghatom!
Itt megáll az emberi és túllépni nem tud,
Csak némán bámul és csodálkozik,
S kérdi újra meg újra:
Honnan, óh honnan számomra ennyi irgalom?

Fel nem foghatom!
Gondomat viseled s jó vagy hozzám,
Nekem adod mindennap jóságod ajándékát,
De nemcsak nekem, hanem mindenkinek,
Bárkinek, Nem válogatsz és nem méregetsz
Ahogy azt én oly sokszor megteszem.
Te mindenkit egyformán szeretsz!
Hogyan tudsz ennyire jó lenni s én nem ?!
Fel nem foghatom!
Honnan ennyi könyörület, irgalom?
Bűnös, gyarló életem ellenére
Kész vagy megbocsátani bármikor,
Ahogy megbántam vétkem,
S elveted messze, nagyon messze,
Hisz megígérted: nem emlékszel meg többé soha
De soha éltem e rút fejezetére.
Fel nem foghatom!
Honnan számomra ennyi irgalom?
Életem, minden sorba
Némán hullik Előtted a porba.
Íme itt vagyok: rongyosan, tépetten, gyarlón.
Nincs szavam, nincs erőm, nincs hangom;
Csak te vagy s remegő gyermeked,
Itt vagyok hát, jöjjön aminek jönni kell!
Ekkor szelíden s lágyan, de szorosan magához ölel,
És büntetés helyett: Újra irgalmát ajánlja fel.
Fel nem foghatom!
Itt megáll az emberi és túllépni nem tud,
Csak némán bámul s csodálkozik,
S kérdi újra meg újra:
Honnan, óh honnan számomra ennyi irgalom?
Fel nem foghatom!

Imádság: Közösségért


Istenem! Ha még nem tudom, akkor kérlek, mutasd meg, hol a helyem a gyülekezetben, hogy mi az, amit én tehetek hozzá a közösséghez. Nem fogyasztó, hanem tevékeny hívő szeretnék lenni! Ámen

A nap gondolata:


A malomkő egymagában nem képes lisztet őrölni, de egy másikkal hasznos munkát végez. – Isten népének természete megkívánja, hogy összetartson és közösséget ápoljon. – A fenevad egymaga kóborol az erdőben, a juhok nyájba tömörülnek. (Spurgeon )

Napi Ige és gondolat



Amikor hazatértek, felmentek a felső szobába, ahol meg voltak szállva, mégpedig Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia, Simon, a Zélóta és Júdás, a Jakab fia. Ezek valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban… (ApCsel 1:13-14)


A közösség feladatokkal is jár. Jellemzője az adok is, nemcsak a kapok elve. Pál apostol figyelmeztet: egymás hite által kell épülnünk. Ő azt mondja, én a tietek által és ti az enyém által. A jó közösséget az jellemzi, hogy mindenki beletesz a közösbe. Közös teherhordozás, de a közös örömök az elért eredmények fölötti hálaadás is összeköt, jótékony kapocs közöttünk.

A közös feladatok összekötötték az első tanítványokat is. Az Úr rájuk hagyta a nagy misszióparancsot: tegyetek tanítványokká minden népeket! Ez nagyon komoly, nem egy emberes feladat. A ma gyülekezetében sem. Együtt, karöltve kell nekünk is végeznünk azt a munkát, amit reánk bíz Urunk. Valójában azt kell látni, hogy ezek nem terhek, ha megoszlanak a feladatok.

Hallottam, hogy az egyik gyülekezetben az igeszolgálatok rögzítését három ember (!!) végzi. Az egyik csak beviszi a felvevő eszközt az alkalomra, majd beviszi az alkalmat követően a Lelkészi Hivatalba. A másik annyit tesz csupán, hogy áttölti a számítógépre és elküldi a harmadiknak. Az pedig kétféle formátumot csinál belőle, egyet, hogy CD-n lehessen hallgatni, meg egy kisebbet, amit kirak az internetre. Így már másnap hallgatható az igehirdetés a világhálón. Érdekessége a dolognak, hogy sokan megmosolyogják a dolgot: minek ehhez három ember? Meg milyen szolgálat az, hogy valaki csak benyomja a felvevő gombot. Aztán egyszer nem volt ott az a gyülekezeti tag, azt se tudták hol van az a felvevő gomb. Elmaradt az egész felvétel..

Ez megtanít a közösséggyakorlás feladatai között arra, hogy a szolgálatban egyáltalán nem a mennyiség, az erő számít, hanem a hűség és az összefogás. Ott tudnak összefogni emberek, ahol szeretik és elfogadják egymást. S ott szívesen is tevékenykednek egymás mellett. Ez egy átlag közösségben is így van, de milyen nagy áldás, ha ezekhez az egymásra épülő szolgálatokhoz még Isten is adja, hozzáteszi áldását! (Berencsi Balázs)

Uram mindenre gondolsz.

Idézetek


"Akinek szívében isteni békesség honol és aki megszabadult kedélyállapota szeszélyes hullámverésétől, az élhet boldogan és vidáman, és egy ilyen élet felér egy gyémántheggyel." (C.H. Spurgeon)

C. H. Spurgeon: Keresztyén nagylelkűség


 
"Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba kerül, megmenti az Úr" (Zsolt 41,2).

A szegényre gondolni, sorát szívünkre venni: keresztyén kötelesség. Maga Jézus Krisztus helyezte a szívünkre: "a szegények mindig veletek lesznek" (Mt 26,11).

Sokan sietve, meggondolatlanul adnak pénzt a szegényeknek, még többen semmit sem adnak. Ez a drága ígéret azoknak szól, akiknek gondjuk van a szegényekre, közelről megvizsgálják az ügyüket, terveket készítenek megsegítésükre és körültekintően véghez is viszik azokat. Ezzel a gondoskodással többet tehetünk, mint a pénzzel, de a legtöbbet a kettővel együtt. Akik így gondolnak a szegényre, azoknak maga az Úr ígér segítséget, ha bajba kerültek.

Különleges gondviselésben lesz részünk, ha az Úr látja, hogy mi is próbálunk másokról gondoskodni. Mert akármilyen nagylelkűek vagyunk is, a bajokat mi sem fogjuk elkerülni; de jótékonyságunk feljogosít arra, hogy számítsunk az Úr szabadítására. Ő nem szegi meg adott szavát és ígéretét. Lehet, hogy a szőrösszívű fösvények is kiabálnak valahogy a bajokról, de a bőkezű és nagylelkű hívőkön maga az Úr segít.

Ahogyan másokkal szemben cselekedtél, úgy cselekszik az Úr veled. Ezért bátran adj oda mindent, amivel csak segíthetsz másokon!

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Erő az erőtlenségben


De ő ezt mondta nekem: “Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. (2 Kor. 12: 9)

Nagyon bízató ez az igevers. A versenyszellem mindenütt fellelhető, a legjobb lenni, a legjobbat nyújtani, nem csak az iskolában, munkában, de a kapcsolatokban is. Nem mintha ez rossz lenne. Csak egyszerűen nem lehet mindig, mindenütt a legjobb lenni (ez nem jelenti azt, hogy nem kell a legjobbat nyújtani, ami tőlünk telik).

Isten amikor feladatot bíz ránk, ezt nem aszerint teszi elsősorban, hogy mi mit gondolunk magunkról, mire érezzük magunkat képesnek (lásd Mózest, Gedeont), bár Jézus beszél arról, hogy mielőtt belefogsz valamibe jó lenne előtte felszámolni a költségeket, mégis a szuverén és gondviselő Isten útjait sokszor nem értjük. Elhívhat olyan feladatra, amihez nincs elég erőnk – és ez kegyelem. És lehetőség élni Isten ereje által. Nem könnyű. De aki nem kockáztat, az veszít – hallottam egyszer. Nem meggondolatlanságra, felelőtlenségre bíztatok. Bátorításul írtam e néhány sort elsősorban magamnak. Engedelmeskedni Isten felismert vezetésének, akkor is ha úgy tűnik erőm feletti a feladat. Csak így lehet megtapasztalni Isten megtartó erejét.

Via Dolorosa

Gyöngyszemek


Ne tartsd fontosnak, hogy fontosnak tartsanak.
Egyszerűen csak szeress, és fontos leszel. (Simon András)

Életcseppek


"A törvény ceremóniákat vár, a kegyelem szívtapasztalatokat nyújt." /Vida Sándor/

Bob Gass. Napi elmélkedés: Kemény szeretet



 „Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” (Lukács 23:34)

Az egyik író rámutat arra, hogy a Sátán az ellenséged, és nem az a személy, akivel kapcsolatban állsz. Az igazi csata a gonoszság erői ellen folyik (ld. Efézus 6:12).

A Sátán azt akarja, hogy azt gondold, ez egyedül a te harcod, és úgy viselkedj, mintha el lennél választva Istentől. Nem! „Az Úr harca ez” (1Sámuel 17:47 KJV).

Ő veled van. Akkor hát mit kell tenned?

1) Imádkozz a bántalmazóért! Azokat az embereket, akik folyamatosan bántanak másokat, a saját bűnük kötözi meg. Bár ez nem menti fel őket, viszont megmutatja neked, hogyan imádkozz értük. Isten tartósnak szánta ezt a kapcsolatot, de aláásta az alkohol, a harag és más hamisítványok, amiket a sátán arra használ, hogy szövetségeket és családokat romboljon le. Imádkozz a bántalmazóért, hogy azzá az emberré legyen, akivé Isten tervezte!

2) Állj meg szilárdan! Lehet, hogy szükséged lesz egy támogató csoportra és egy közvetítőre, aki jelen lehet, ha közbe kell avatkozni. Isten világossága a legnagyobb sötétséget is átjárhatja reménységgel, megújulással és megbékéléssel, és ha ez megtörténik, ez a leggyorsabb út a gyógyuláshoz. Mindazonáltal szükséged van arra, hogy szilárdan állj, és ha kell, hívj segítségül másokat!

3) Kérdezd meg Istent: „Menjek vagy maradjak?” Naivság lenne azt sugallni, hogy a külső közbeavatkozás imádsággal megfűszerezve hirtelen mindent megváltoztat. Vannak emberek, akik reagálnak a szembesítésre, másokat Isten szeretete lágyít meg. De sokan mérgezőek és bántalmazók maradnak, még akkor is, ha szeretettel szembesítjük őket, megbocsátunk, és kegyelemmel árasztjuk el őket. Lehet, hogy véget kell vetned a kapcsolatnak, bármennyire nehéz is. Ne felejtsd el, nem a te dolgod, hogy megváltoztasd a másik embert, és nem a te kudarcod, ha nem változik meg, még akkor sem, ha Isten szeretetével és igazságával szembesül.


Mi az Alfa kurzus


Az Alpha Kurzusról from John on Vimeo.

2011 Dics Tábor - Gyerekek - Kösz jól vagyok

Íme, az új megoldás: családi ház egymillió forintból és teljesen önfenntartó (+képekkel)

Íme, az új megoldás: családi ház egymillió forintból és teljesen önfenntartó (+képekkel)

2012. január 21.

Ige:Ki ellen, és hogyan harcoljunk


*Dávidon keresztül tanít a Szent Szellem harcolni az ellenség ellen: „Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg és pusztuljanak a Seolba (és tűnjenek el a holtak hazájában). A hazug ajkak némuljanak el, amelyek vakmerően (kihívóan, gőgösen) szólnak (és beszélnek) az igaz ellen, és kevélységgel és megvetéssel” (Zsolt. 31,18-19).

„Érje szégyen és gyalázat azokat, akik életemre törnek! Hátráljanak meg, és piruljanak, akik rosszat terveznek ellenem! (Zsolt. 35,4)

„Szégyenüljenek meg és piruljanak mind, akik életemre törnek, hogy elragadják azt; riadjanak vissza, gyalázat érje, akik bajomat kívánják” (Zsolt. 40,15)

Jeremiás próféta is így harcol: „Szégyenüljenek meg, akik üldöznek engem, de ne én szégyenüljek meg; ők rettegjenek, és ne én rettegjek; hozz reájuk háborúság napját, és kétszeres zúzással zúzd össze őket!” (Jer. 17,18)

Az Újszövetségben pedig azt is kijelenti az Úr, hogy ki az ellenség, aki ellen harcolt Dávid – aki próféta volt, – és hogyan kell harcolni ellene: „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög...Akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben” (1 Pét. 5,8-9)

„Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak. Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok.

Álljatok hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába. És felsaruzván lábaitokat a békesség evangéliumának készségével. Mindezekhez fölvévén a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok; Az üdvösség sisakját is fölvegyétek, és a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde: Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért” (Eféz. 6,12-18)

Ige:Meddig imádkozzunk


 „Lelkem (egész személyem) is igen megháborodott [csupa reszketés, és mélyen megrendült, teljesen összezavarodott], és te, oh Uram, míglen [meddig késlekedsz még] (Zsolt. 6,4)

És így folytatja Dávid a prófétálást: „Nézz ide (tekints rám, hallgass meg, és) felelj nékem, Uram Istenem; világosítsd meg szemeimet (és tartsd meg szemeim ragyogását) hogy el ne aludjam a halálra (és hogy ne jöjjön rám halálos álom,) (Zsolt. 13,4).

„Tekints reám (és fordulj felém), könyörülj rajtam, mert árva (és magányos) és szegény (és nyomorult) vagyok. Eláradtak szívemnek szorongásai (Te enyhítsd szívem szorongását), nyomorúságaimból szabadíts meg engem (és szorult helyzetemből szabadíts ki). Lásd meg szegénységemet (és nyomorúságomat), gyötrelmemet (és gyötrődésemet); bocsásd meg minden bűnömet (minden céltévesztésemet)” (Zsolt. 25,16-17).

Én: „Te benned bíztam (ezért Hozzád menekülök), Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts (és ments) meg engem (irgalmasan). Hajtsd hozzám (és fordítsd felém) füledet, (siess, és) hamar szabadíts (és ments) meg (engem); légy nékem erős kőszálam, erődített házam, hogy megtarts engem

 (Más fordítás: Légy erős kősziklám, erős váram, segíts rajtam)” (Zsolt. 31,2-3).

Hát: „Hallgass meg engem, Uram, (jóságos szeretettel) mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám, (és nagy irgalmaddal fordulj hozzám); És ne rejtsd el orcádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon (és nagy bajban vagyok): siess, hallgass meg engem” (Zsolt. 69,17-18).

És: „A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem (irgalmasan. Fordítsd felém, és); hajtsd hozzám füledet és tarts meg (és segíts meg) engem(Zsolt. 71,2).

„Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok (hozzád), éjjelente előtted vagyok: Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra (és figyelj esedezésemre)! Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal (tele vagyok bajokkal), és életem a Seolig jutott (és közel került a holtak hazájához)” (Zsolt. 88,2-4).

„Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád! Ne rejtsd el a te orcádat tőlem; mikor szorongatnak engem (mikor szorult helyzetben vagyok. Fordítsd felém és), hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, (siess, és) hamar hallgass meg engem” (Zsolt. 102,2-3).

 „(Fordulj felém, és) tekints reám és könyörülj rajtam, a miképpen szoktál a te nevednek kedvelőin (akik szeretik nevedet)” (Zsolt. 119,132).

 És addig nem hagyja abba Dávid a könyörgést, amíg az Úr nem válaszol, aki így szól hozzá – és hozzád: „Búsulásom felbuzdultában elrejtettem orcámat egy pillantásig előled, és örök irgalmassággal könyörülök rajtad (és örök hűséggel irgalmazok neked); ezt mondja megváltó Urad.

Mert úgy lesz ez nékem, mint a Noé özönvize; miként  megesküvém, hogy nem megy át többé Noé özönvize e földön, úgy esküszöm meg (most), hogy rád többé nem haragszom, és téged meg nem feddelek (és nem dorgállak meg többé). Mert a hegyek eltávoznak (és megszűnhetnek), és a halmok megrendülnek (és meginoghatnak); de az én irgalmasságom tőled el nem távozik (és hozzád való hűségem nem szűnik meg), és békességem szövetsége meg nem rendül (és nem inog meg), így szól könyörülő Urad” (Ésa. 54,8-10)

Ige: A megváltatlan ember életidejéről


Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk. Ki tudja, milyen erős haragod, és milyen félelmetes felháborodásod?”

Isten irányítása_2.rész

Pintér Béla - Nem lefele megyek

A Krisztusi természet


Bölcs mondások: Szeretet


A szeretet ösvénye tövissel és bogánccsal van szegélyezve, de ez a tövises út mégis drága nekünk, mert Jézus azon velünk tart és megengedi, hogy karjára támaszkodjunk. (Spurgeon) 

Napi gondolat

Amit Isten megtehetett kétezer esztendeje, meg tudja tenni a mi időnkben is. (B.Singer)

Építő gondolatok: Joseph Prince: Ne légy „por-tudatos”


13,11 Íme, volt ott egy asszony, akiben betegség lelke lakott tizennyolc éve, és annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem volt képes felegyenesedni.(Lukács)

Tizennyolc éven keresztül meggörnyedve élni – csak gondolj bele! Semmi mást nem látsz, mint az út porát. Ezzel a kellemetlen helyzettel kellett az asszonynak együtt élni. Amerre ment, mindig csak a port látta, míg végül „por-tudatossá” vált. Hála Istennek, végül meglátta Jézus gyönyörűséges lábát, Aki elhozta számára a jó hírt, és felemelte őt.

Amint tudjuk, a por az ördög eledele. A Biblia elmondja nekünk, hogy Isten megátkozta az ördögöt, hogy port egyen (1 Mózes 3:14). A por a halált jelképezi (1 Mózes 3: 19). Az ördög azt akarja, hogy te is olyan légy, mint ő: a hasadon csússzál-másszál és port egyél. Port enni azt jelenti, hogy a hiányosságainkkal, fogyatékosságainkkal vagyunk elfoglalva, egészen addig, amíg arra jutunk, hogy az életünk merő küszködés. Lehet, hogy fizikailag nem vagy meggörnyedve, de az asszonyhoz hasonlóan te is „por-tudatossá” váltál, és az élet mindennapos küzdelem számodra.

A „por-tudatosság” hatással van arra is, hogy másokat hogyan látunk. Aki „por-tudatos”, az mindenkiben csak a hibát látja. Kiemeli az emberek hiányosságait és felhánytorgatja régi bukásaikat. Az öröm és a békesség hiányzik a kapcsolataiból.

Végül, mint ez az asszony, olyan sokáig a porra összpontosít, hogy ez a „por-tudatosság” annyira beleivódik, hogy maga is az ördög táplálékává válik. Isten Igéje úgy írja le az ördögöt, mint ordító oroszlánt, aki azt keresi, kit nyeljen el (1 Péter 5:8).

Ha nem akarod, hogy elnyeljen, akkor emeld fel a szemed a porról! Ahelyett, hogy a bukásaidra néznél, nézz Jézusra, Megváltódra, Aki eltörölte minden bukásodat. Úgy nézz magadra, ahogy Isten lát téged – Krisztusban elfogadottnak, szentnek és megigazultnak (Kolossé 3:12, 2 Korinthus 5:21). Te nem vagy por, mert nem test szerint élsz, hanem Isten Szelleme szerint (Róma 8:9).

Minél inkább tudatosul benned, hogy Krisztusban vagy, annál inkább fel fogsz egyenesedni, és aszerint fogsz járni, ahogy Isten lát téged: új teremtésként, akit Ő a hatalmával, erejével és győztes Szellemével támogat!

Joseph Prince

Fenn a mennyben

Hálaadó ima


Egy férj imája



Volt egyszer egy férfi, aki nagyon belefáradt a mindennapi munkába. Minden nap dolgozni járt, a felesége meg csak otthon ült....

Reggeli dicséret, hogy jól induljon a nap :Kinek engedj?



 „Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek. A mi atyáinknak Istene feltámasztotta Jézust, kit ti fára függesztve megölétek. Ezt az Isten fejedelemmé és megtartóvá emelte jobbjával, hogy adjon az Izráelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát. És mi vagyunk néki bizonyságai ezen beszédek felől, és a Szentléleki is, kit Isten adott azoknak, a kik néki engednek.”
ApCsel 5,29-32 Károli fordítás

A kínos és szégyenteljes keresztfa hozott üdvösséget és reménységet a világnak. A tanítványok, ezek az egyszerű férfiak, minden vagyon és vértezet nélkül indultak az evangélium terjesztésére. Krisztus erejében hirdették a jászolról és a keresztről szóló csodálatos történetet és győztek le minden ellenállást. Világi kitüntetés vagy elismerés nélkül is igazi hősök voltak. A hitnek hősei. Ajkaikról isteni beszéd áradt szerte, mely megrendítette a világot…

A papok és főemberek ámulva hallgatták az apostolok világos és bátor tanúbizonyság-tételét. Valóban, az Üdvözítő ereje szállott a tanítványokra és működésüket jelek és csodák kísérték, úgyhogy a hívők száma napról napra növekedett. Az utakra, amelyeken az apostolok végighaladtak, a nép "kihozó a betegeket, és letevék ágyakon és nyoszolyákon, hogy az arra menő Péternek csak árnyéka is érje valamelyiket közülük." Idehozták a tisztátalan lelkek általmeggyötörteket is. A tömeg köréjük sereglett és a meggyógyultak fennhangon dicsérték Istent és magasztalták a Megváltó nevét…

A papok és főemberek látták, hogy Krisztust jobban dicsőítik, mint őket… Minden eddigi fáradozásuk, mely az új tan hirdetésének elnyomására irányult, hiábavalónak bizonyult; most ellenben a farizeusok és szadduceusok arra a közös elhatározásra jutottak, hogy a tanítványok működését beszüntetik. Ugyanis ezek világosan bebizonyítják, hogy nekik részük volt Krisztus keresztre feszítésében. A papok tehát gyűlölettől űzve, elfogatták Pétert és Jakabot, és közönséges tömlöcbe vettették őket…

A tanítványokat ez az eljárás sem meg nem félemlítette, sem el nem kedvetlenítette… A menny Istene, a világegyetem hatalmas Uralkodója személyesen vette pártfogásába a fogságban lévő tanítványokat, mert ebben az esetben az emberek az Ő műve ellen hadakoztak. Éjjel az Úr angyala megnyitotta a börtön ajtaját és így szólt a tanítványokhoz: "Menjetek el, és felállván, hirdessétek a templomban a népnek az életnek minden beszédit." Ez a parancs éppen ellenkezője volt a zsidó vezetők parancsának. Mondták-e vajon a tanítványok: Nem tehetjük ezt anélkül, hogy engedélyt kapnánk a felsőbbségtől?! Nem! Isten így szólt: "Menjetek el" és ők engedelmeskedtek. "Bemenének jó reggel a templomba és tanítónak."

A próféták és apostolok történelme az Isten iránti hűségnek számos nemes példáját adja. Krisztus tanúi inkább börtönt és kínoztatást, sőt még a halált is elszenvedték, hogysem Isten törvényét áthágják. Azonban Péter és János itt vázolt magatartása olyan hősies, amelyhez hasonlót az egész újtestamentomi korszak alig tud felmutatni. Amikor másodízben állottak bíráik előtt, akik életükre törtek, szavuk és egész magatartásuk semmi félelmet vagy határozatlanságot nem árult el. Amikor a főpap így szólt: "Nem megparancsoltuk-é nektek parancsolattal, hogy ne tanítsatok ebben a névben? És ímé betöltöttétek Jeruzsálemet tudományotokkal, és mi reánk akarjátok hárítani annak az embernek vérét" - Péter azt felelte: "Istennek kell inkább engedni, hogynem embereknek".

Részletek Ellen G. White, Apostolok története című művéből

jövök eléd dicséret

Kubinyi Károly Kegyelem c. tanítása a BPA -ban. Keresztény tv .hu

Éjféli Kiáltás Gospel - Ősi Szó: Olyan jó előtted állni

Hit Gyülekezete - Let's Gospel - Nekem már nincs

Hit Gyülekezete - Let's Gospel - Úgy szerette Isten

2012. január 20.

Ige: Krisztus Isten bölcsessége


 „És miközben a zsidók jelt [csodajeleket] kívánnak, a görögök [hellének, vagyis pogányok] pedig bölcsességet keresnek, [követelnek]. mi [pedig] a megfeszített [oszlopra feszített] Krisztust  hirdetjük, [prédikáljuk]. Aki a zsidóknak ugyan megütközés, [(szkandalon) tőr, kelepce, sértő, bántó dolog, botlás köve] a pogányoknak [nemzeteknek] pedig bolondság, [balgaság; oktalanság] . de maguknak, az elhívottaknak, [hivatalosoknak] zsidóknak és görögöknek [helléneknek, vagyis pogányoknak] egyaránt, [Krisztus] az Isten ereje [hatalma; hatóereje] és az Isten bölcsessége” (1Kor. 1,22-24)

 Azt a Krisztust: „Akiben van a bölcsességnek és ismeretnek [és a tudománynak; (gnószisz): megismerés, ismeret, tudás.(főként a kinyilatkoztatásból származó tudás)] minden kincse elrejtve. [(apokrüphosz): Benne rejlik a bölcsesség rejtett, titkos (a természeti embernek hozzáférhetetlen) kincsei]” (Kol. 2,3)

És Ő, vagyis: …[Krisztus] az Isten ereje [hatalma; hatóereje] és az Isten bölcsessége. Mert Ő adatott nékünk: „…bölcsességül …Istentől, [rendeléséből] és igazságul [megigazulásunkká] szentségül [megszentelődésünkké] és váltságul: [váltság általi szabadításul]” (1Kor. 1,24.30)

Ige: Isten szeretete


Isten végtelen szeretetéből ez a prófécia is Krisztusban teljesült be: „Eljön majd az idő - így szól az ÚR -, amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak, olyan királyt, aki bölcsen uralkodik, jog és igazság szerint jár el az országban. Az ő idejében szabad lesz Júda, Izráel is biztonságban él, és így fogják nevezni: Az ÚR a mi igazságunk!” (Jer. 23,5-6)

Őbenne: „aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért” (Róm. 4,25) mert Isten: „...azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne” (2 Kor. 5,21)

Akik ezt elhitték azokat: „Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által” (Róm. 3,24).

És az Úr Jézus kijelentése: „És én őérettük oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban” (Ján. 17,19).

Mert: „Őbenne van - az ő vére által - a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából” (Ef. 1,7) 

Hiszen: „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk…” (Gal. 3,13)

„Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot” (Gal. 4.5)

Az Úr Jézus kijelentése az Ő jövetelének céljáról: „…az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért” (Mát. 20,28)

Ige: Krisztusban


 Istentől, azaz: „Tőle [belőle] vagytok [származtok] pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lőn nékünk Istentől, [rendeléséből] és igazságul [megigazulásunkká] szentségül [megszentelődésünkké] és váltságul: [váltság általi szabadításul] (1 Kor. 1,30)

Az vagy nekem.

Életcseppek


Spurgeontól gondolatok


Minden asszony úgy bánik a férjével, mint ahogy a férj bánik a feleségével. Amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek néktek.