Apostolok cselekedete 3. fejezet: Jézus nevének ereje és hatalma (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Csel. 3,1 [Történt egyszer, hogy] Péter és János pedig együtt mennek vala fel [(autosz): ugyanabból a célból] a templomba [(hieron): Istennek szentelt, megszentelt; a szenthelyre] az imádkozásnak órájára, kilencre [vagyis: délután három órára, a délutáni imádkozásra]*

*Óra (hóra): napszak; az ókorban a nappalt 12 órára osztották, a nappali időszámítás tehát hajnalban indult, a mi déli 12 óránk 6 órának felelt meg. Tehát a kilencedik óra délután 3 órát jelentett.

Csel. 3,2 És hoznak vala egy embert, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta [vagyis: születése óta béna] vala [és nem tudott járni], kit minden nap le szoktak tenni a templom kapujánál, melyet Ékesnek neveznek [a szenthelynek úgynevezett Ékes (díszes) kapujában helyezték el], hogy kérjen alamizsnát [könyöradományt] azoktól, akik bemennek a templomba.

Csel. 3,3 Ez mikor látta, hogy Péter és János a templomba [a szenthelyre] akarnak bemenni, kére őtőlük alamizsnát [kérte őket, hogy könyöradományt adjanak neki].

Csel. 3,4 Péter pedig mikor szemeit reá vetette [(atenidzó): a tekintetét rászegezte] Jánossal egyben, monda: Nézz [és figyelj] mireánk.

Csel. 3,5 Az annakokáért figyelmez vala reájuk [vagyis: rájuk nézett], remélvén [azaz: abban a reményben], hogy valamit kap tőlük.

Csel. 3,6 Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem amim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj [járkálj]!

Csel. 3,7 És őt jobb kezénél fogva felemelé [megragadta, és felállította (felsegítette) őt,], és azonnal megerősödnek [abban a szempillantásban meggyógyultak] az ő lábai és bokái.

Csel. 3,8 És felszökvén, megálla és jár vala és beméne ő velük a templomba [a szent helyre], járkálva és szökdelve [ugrálva] és dicsérve az Istent. [Más fordítás: Talpra ugrott, és életében először járni kezdett. Azután fel-alá járkált, örömében ugrándozott, Istent dicsérte, majd Péterékkel együtt bement a Templomba]*

*És beteljesült a prófécia, eljött Isten: „Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő (és bosszút áll), az Isten, aki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket! Akkor ugrándoz (szökell), mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok (erednek) a kietlenben” (Ésa. 35,4.6).

A gonosz feletti győzelemről prófétál Malakiás is: „Mert ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütő-kemence, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, amely nem hagy rajtuk gyökeret, sem ágat.

(Más fordítás: Eljön az a nap, amely olyan lesz, mint az izzó kemence. Olyan lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a polyva, és elégeti őket az az eljövendő nap - mondja a Seregek Ura -, nem marad sem gyökerük, sem águk).

És feltámad néktek, akik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hizlalt tulkok.

(Más fordítás: De fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak. Úgy ugrándoztok majd, mint a hizlalóból kiszabadult borjak)” (Malak. 4,1-2)

Csel. 3,9 És látá őt az egész nép, hogy jár [járkál] és dicséri [magasztalja] az Istent:

Csel. 3,10 És megismerték őt [felismerték], hogy ő volt az, aki alamizsnáért ült a templomnak [a szenthelynek] Ékes kapujában [aki a Díszes kapu mellett szokott ülve koldulni]. És megtelnek csodálkozással [döbbenettel és önkívülettel töltötte meg őket] és azon való álmélkodással [(eksztaszisz): önkívület, elragadtatás, extázis; és magukon kívül voltak a miatt], ami történt vala ő vele.

[Más fordítás: Mindenkit ámulattal és Isten iránti csodálattal töltött el, és félelemmel telve csodálkoztak azon, ami ezzel az emberrel történt].

Csel. 3,11 Mikor pedig ragaszkodik Péterhez és Jánoshoz [és hozzájuk szegődött] az a sánta, aki meggyógyult, az egész nép álmélkodva összefut őhozzájuk, a tornácba, mely Salamonénak [békének] neveztetik.

[Más fordítás: A meggyógyult ember együtt ment be Péterrel és Jánossal a Templomnak abba a részébe, amit Salamon oszlop-csarnokának neveznek. A csodálkozó emberek mind odafutottak hozzájuk]*

*A hely, ahol összegyülekeztek: Salamon tornáca, a keresztyének általában ezen a helyen gyülekeztek össze. A Salamon-csarnok kívül esik a Nikánor-kapun. Péter és János kiment a kapun, s velük a gyógyult ember is, így valóban a Salamon-csarnokba jutottak. (Jubileumi kommentár)

Csel. 3,12 Mikor pedig ezt látta Péter, monda a népnek: Izráel férfiai, mit csodálkoztok ezen, vagy mit néztek mi reánk, mintha tulajdon erőnkkel [hatalmunkkal, képességünkkel] vagy jámborságunkkal [istenfélelmünkkel] műveltük [cselekedtük] volna azt, hogy az járjon

[Más fordítás: Azt gondoljátok, hogy mi gyógyítottuk meg őt a saját hatalmunkkal, vagy vallásos jóságunkkal, hogy járni tudjon]*

*Pál apostol megvallása is így hangzik: „Nem mintha saját erőnkből, a magunk rátermettsége alapján; volnánk alkalmatosak [elegendők; képesek] … ellenkezőleg a mi alkalmatos [elégséges] voltunk [képességünk, rátermettségünk] az Istentől van” (2 Kor. 3,5)

Csel. 3,13 Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene, a mi atyáinknak Istene megdicsőítette az ő Fiát [paisz: szolgáját], Jézust, kit ti elárulátok [kiszolgáltattatok; átadtatok], és megtagadátok [(arneomai): elutasít, visszautasít] Pilátus előtt, noha ő úgy ítélt, hogy elbocsátja.

[Más fordítás: Nem! Isten tette ezt! Ő az Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, a mi ősapáinknak Istene. Ő dicsőítette meg szolgáját, Jézust ezzel a gyógyulással. Igen, azt a Jézust, akinek ti a halálát akartátok. Mert Pilátus már elhatározta, hogy felmenti, szabadon engedi, de ti nem akartátok őt].

Csel. 3,14 Ti pedig azt a szentet és igazat megtagadátok és kívánátok, hogy a gyilkos ember bocsáttassék el néktek.

[Más fordítás: Elutasítottátok, megtagadtátok Jézust, a Szentet és az Igazságost. És követeltétek, hogy egy gyilkos embernek adjon kegyelmet a kedvetekért],

Csel. 3,15 Az életnek [(arkhégosz tesz dzóész; az arkhégosz): elsődleges jelentése kezdő, előidéző, okozó, alapító, szerző] fejedelmét pedig megölétek; kit az Isten feltámasztott a halálból, minek mi bizonyságai [tanúi] vagyunk.

[Más fordítás: Megöltétek azt, aki az életet adja. Isten azonban feltámasztotta Jézust a halálból. Ennek tanúi vagyunk - a saját szemünkkel láttuk őt]*

*Márk bizonyságtételében kerül kijelentésre, hogy kit szimbolizál Barabás, hiszen a sátán az, aki fellázadt Isten ellen, és „embergyilkos” volt kezdettől fogva. Így került a zsidó nép a sátán fogságába: „Ünnepenként pedig egy foglyot szokott vala elbocsátani nékik, akit épen óhajtanak (akit ők kívántak).

Vala pedig (a fogságban) egy Barabás nevű, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, akik a LÁZADÁS alkalmával (a lázadás idején) GYILKOSSÁGOT követtek vala el. És a sokaság (felmenve Pilátus elé) kiáltván, kezdé kérni Pilátust arra, amit mindenkor megtesz vala nékik. Pilátus pedig felele nékik, mondván: Akarjátok-é, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát? Mert tudja vala, hogy irigységből adták őt (Jézust) kézbe (szolgáltatták ki) a főpapok” (Márk. 15,6-10).

A főpapok az Úr Jézus által tett csodákat látva, és a Lázár feltámadása hírének hallatán azonnal eldöntötték, az Úr Jézus megölését: „(Összehívták) Egybegyűjték azért a papi fejedelmek (a főpapok) és a farizeusok a főtanácsot, és mondának: Mit cselekedjünk? Mert ez az ember sok csodát művel. Ha ekképpen (egyszerűen csak) hagyjuk őt, mindenki hinni fog őbenne: és eljőnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet. Ama naptól azért (egyetértettek abban, és) azon tanakodnak, hogy őt megöljék” (Ján. 11,47-48.53).

Az írástudók nem ismerték fel Istenüket, annak ellenére, hogy a próféták mind Őróla szóltak: „Eredményes lesz szolgám munkája, magasra emelkedik, igen hatalmas lesz. Sokan csak iszonyodtak tőle, annyira torz, nem emberi volt külseje, emberhez nem méltó volt alakja.

De bámulatba ejt majd sok népet, királyok is befogják előtte szájukat, mert olyan dolgot látnak, amiről senki sem beszélt nekik, olyan dolgot tudnak meg, amiről addig nem hallottak” (Ésa. 52,13-15).

Zakariás is Őróla ír: „Örülj (örvendj) nagyon, Sionnak leánya, örvendezz (ujjongj), Jeruzsálem leánya! Ímé, jön néked a te királyod; igaz és szabadító (és diadalmas) Ő; szegény (alázatos) és szamárháton ülő, azaz nőstény szamárnak vemhén (vagyis: szamárcsikó hátán)” (Zak. 9,9).

 Még Pilátus kézmosása is szerepel a próféciában: „Ártatlan vagyok, megmosom kezemet…” (Zsolt. 26,6).

Pedig még a démonok is felismerték: „És monda: Ah! Mi dolgunk van nékünk veled [Mi közünk egymáshoz], Názáreti Jézus? Azért jöttél-é, hogy elveszíts [elpusztíts; megsemmisíts, romlásba vigyél] minket [a vesztünkre jöttél]? Tudom [rólad], hogy ki vagy te: az Istennek Szentje.

[Más fordítás: El innen! Mi bajod velünk, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket]” (Márk. 1,24)

Csel. 3,16 És az ő nevében [(onoma) jelenti magát a személyt, de a görög szó magába foglalja a személy hatalmát, tekintélyét, jellemvonását is] való hit által erősítette meg az ő neve ezt, akit láttok és ismertek. És a hit [(pisztisz): hit, amely magába foglalja a bizalmat; meggyőződést, bizonyosságot], mely ő általa van, adta néki ezt az épséget mindnyájan a ti szemetek láttára.

[Más fordítás: Ez a Jézus az, akiben mi hiszünk. Ő adott erőt a hit általi gyógyuláshoz ennek az embernek, akit itt láttok, s akit ismertek. Igen, a Jézusban való hit állította helyre ennek a nyomorékon született embernek az egészségét teljesen, mégpedig a szemetek láttára];

»Még egy másik fordítás: Az ő nevébe vetett hitnek alapján ezt az embert, akit láttok és ismertek, az ő neve tette szilárddá. A hit őrajta keresztül adta neki ezt az épséget mindnyájatok szeme láttára. Mert hittel segítségül hívtuk a nevét, erőt öntött ebbe az emberbe, akit itt láttok, és akit ismertek. A tőle való hit visszaadta neki épségét mindannyitok szeme láttára«*

*Az Úr Jézus ígérete az Övéinek: „Azokat pedig, akik hisznek [akik hitre jutottak], ilyen [ezek a] jelek követik [fogják kísérni]: az én nevemben [(onoma): név, amely jelenti: a hatalom, tekintély, jellemvonást is] ördögöket [gonosz szellemeket; démonokat] űznek [haj(í)tanak ki];

új nyelveken szólnak. [(kainosz): újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő. Nem csupán újabb keletű, hanem lényegében is különbözik a korábbitól. Új az, ami a régebbi helyét foglalja el, és addig még nem használták, nem volt érvényben].  

[Ha] Kígyókat vesznek föl [(airó): felemel, elveszít, kétségekbe taszít, félretesz, eltávolít, elvisz], és ha valami halálost [halálos mérget] isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik [teszik rá a] kezeiket, és [azok] meggyógyulnak^” (Márk. 16,17-18).

A feltámadott Úr kijelentése az ígéret megvalósulásának feltételéről: „… monda azért nékik  Jézus (a tanítványainak, és a mindenkori Övéinek): Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelt, (és így folytatta) és monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet” (Ján. 20,21-22).

 Mert ez a hatalom – erő – csak azután nyilvánul meg, ha: „… vesztek [kaptok] erőt [hatalmat], minekutána a Szent Szellem eljő [leszáll] reátok: és lesztek nékem tanúim [bizonyságtevőim] úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,8)

Csak a hittel lehet előszólítani a természetfelettiben létező dolgokat a látható világba: „A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látható dolgokról való meggyőződés” (Zsid. 11,1).

 A hit keletkezéséről pedig így tesz megvallást az apostol: „Azért [tehát] a hit, hallásból van, [az Ige hallásából fakad] a hallás pedig Isten Igéje által. [Krisztus (beszéde; igéje;/rémája = kijelentése/) által]

„Más fordítás: Tehát a hit a meghallott üzenetből, a meghallott üzenet pedig Krisztus kijelentésén keresztül van” (Róm. 10,17)

Csel. 3,17 De most, atyámfiai [testvérek], tudom, hogy tudatlanságból [értetlenségből] cselekedtetek, miképpen a ti fejedelmeitek [elöljáróitok] is [Más fordítás: Testvéreim Jól tudom, hogy sem ti, sem a vezetőitek nem értettétek meg, hogy mit tettetek]*

*És így folytatja az apostol: „Ezt e világ [e világkorszak (aion)] fejedelmei [vezetői; (g: arkhón =  uralkodói)] közül  senki  sem ismerte fel, [egy sem tudta] mert ha felismerték [ha tudták] volna, a dicsőség Urát [soha] nem feszítették volna meg. [nem vonták volna kínoszlopra]” (1Kor. 2,8).

És az ige bizonyságtétele azokról, akiket ő fejedelmeknek nevez: „Akkor egybegyűlnek a főpapok, az írástudók és a nép vénei a főpap házába, akit Kajafásnak hívtak, És tanácsot tartanak, hogy Jézust álnoksággal megfogják és megöljék” (Mát. 26,3-4).

 Dávid pedig így prófétál a dicsőség királyáról: „Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr (eredetiben az ÚR = JHVH Jehova), az erős hadakozó Úr. Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség királya! Kicsoda ez a dicsőség királya? A seregek Ura, ő a dicsőség királya. Szela” (Zsolt. 24,8-10)

 S az Újszövetség válasza Dávid kérdésére: „...dicsőség Ura... a mi Jézus Krisztusunk...” (Jak. 2,1).

 Pál apostol így beszél az őt hallgató zsidókhoz, megismételve, hogy nem ismerték fel a dicsőség Királyát: „Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetségének fiai, és a hozzátok csatlakozott istenfélők! Ennek az üdvösségnek az igéje nekünk küldetett el. De Jeruzsálem lakói és vezetői nem ismerték fel őt, és a próféták szavait, amelyeket minden szombaton felolvasnak, betöltötték azáltal, hogy elítélték őt” (Csel. 13,26-27).

Az Úr Jézus így könyörög a kínoszlopon: „Jézus pedig monda (így könyörgött): Atyám! Bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek…” (Luk. 23,34).

Isten: „E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek” (Csel. 17,30).

 És az apostol bizonyságtétele – megtérése után – Isten megbocsájtó kegyelméről: „Ki előbb istenkáromló, [az övéit] üldöző és erőszakoskodó [erőszakos ember] valék: de könyörült rajtam [mégis irgalmat nyertem], mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségben” (1 Tim. 1,13).

Csel. 3,18 Az Isten pedig, amikről eleve megmondotta [(prokataggelló): előre kihirdette] minden ő prófétájának szája által, hogy a Krisztus elszenvedi [hogy szenvednie kell], ekképpen töltötte be*

*Ézsaiás így prófétál Megváltónkról: „És ő megsebesíttetett bűneinkért (a mi vétkeink miatt kapott sebeket), megrontatott a mi vétkeinkért (bűneink miatt törték össze), békességünknek büntetése rajta van (Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen), és az ő sebeivel (az ő sebei árán) gyógyulánk meg.

Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk (tévelyegtünk), kiki az ő útára tértünk (mindenki a maga útját járta); de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté (őt sújtotta mindnyájunk bűnéért).

Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírók előtt; és száját nem nyitotta meg! A fogságból és ítéletből ragadtatott el (Fogság és ítélet nélkül hurcolták el), és kortársainál ki gondolt arra (ki törődött azzal), hogy kivágatott az élők földéből (hogy amikor kiirtják a földön élők közül), hogy népem bűnéért lőn rajta vereség (népem vétke miatt éri a büntetés)?!

És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot (nem követett el gonoszságot), és álnokság sem találtatott szájában. És az Úr akarta őt megrontani betegség által; hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz

(Más fordítás: Az ÚR akarata volt az, hogy betegség törje össze. De ha fel is áldozta magát jóvátételül, mégis meglátja utódait, sokáig él. Az ÚR akarata célhoz jut vele)” (Ésa. 53,5-10).

Dániel is Őróla szól: „A hatvankét hét múlva pedig kiírtatik a Messiás és senkije sem lesz. És a várost és a szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe; és vége lesz mintegy vízözön által, és végig tart a háború, elhatároztatott a pusztulás

 (Más fordítás: A hatvankét hét eltelte után megölik a felkentet, senkije sem lesz. Egy eljövendő fejedelem népe pedig elpusztítja a várost és a szentélyt. Elvégzett dolog, hogy pusztán álljanak a háború végéig. De a fejedelemnek is vége lesz, ha jön az áradat)” (Dán. 9,26).

Dávid az Úr Jézus szenvedéseiről így prófétál: „Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak (bekerítettek) engem Básán bikái. Feltátották rám szájukat, mint a ragadozó (a marcangoló) és ordító oroszlán. Mint a víz, úgy kiöntettem (szétfolytam); csontjaim mind (kificamodtak, és) széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.

Erőm (és torkom) kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet. Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott (gonoszok bandája kerített be); átlyukasztották kezeimet és lábaimat. Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám” (Zsolt. 22,13-18).

 Az Úr Jézus az Emmausi tanítványoknak is a próféciákra hivatkozik: „És ő monda nékik: Óh, balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhívésére, amiket a próféták szóltak! Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe? És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, amik ő felőle megírattak” (Luk. 24,25-27).

Pál apostol is ezekre a próféciákra hivatkozik: „… bizonyságot tévén mind kicsinynek, mind nagynak, semmit sem mondván azokon kívül, amikről mind a próféták megmondották, mind Mózes, hogy be fognak teljesedni: Hogy a Krisztusnak szenvedni kell, hogy mint a halottak feltámadásából első, világosságot fog hirdetni e népnek és a pogányoknak” (Csel. 26,22-23).

Csel. 3,19 Bánjátok meg [gondoljátok hát meg magatokat] azért és térjetek meg [(episztrephó): megfordul, visszatér], hogy eltöröltessenek a ti bűneitek [(hamartia): céltévesztésetek], hogy így eljöjjenek a felüdülés [(anapszüxisz): fellélegzés, felüdülés, enyhülés, frissülés] idei az Úrnak színétől [jelenlététől].

»Más fordítás: Térjetek észre (változtassátok meg gondolkozásmódotokat) és forduljatok vissza Istenhez, hogy eltöröltessenek a bűneitek (vétkeitek), hogy így eljöjjenek a felüdülés időszaka(sza)i (vagyis: a nagy ünnepi pihenés napjai)az Úr ábrázatától, vagyis: jelenlététől«

Csel. 3,20 És elküldje a Jézus Krisztust, aki néktek előre hirdettetett.

[Más fordítás: Az Úr jelenléte szellemi megpihenést és felüdülést ad nektek, és elküldi hozzátok Krisztust, akit előre kiválasztott a számotokra: Jézust, akit Messiásul rendelt].

Csel. 3,21 Kit az égnek kell magába fogadnia mind az időkig, míglen újjáteremtetnek mindenek [mindaddig, míg meg nem lesz az új teremtés; egészen a mindenség megújulása idejéig], amikről szólott az Isten minden ő szent prófétájának szája által eleitől [öröktől] fogva.

[Más fordítás: Őt (Jézust) azonban az égnek (a Mennynek) kell befogadnia addig, amíg a mindenség újjáteremtése meg nem történik. Erről az Isten öröktől fogva szólt szent prófétái szája által]

*Az apostol újra-és újra így prédikál a zsidóknak: „Péter pedig monda nékik: Térjetek meg [változtassátok meg gondolkozásotokat] és merítkezzetek be mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek [(hamartia): céltévesztés] bocsánatára [eltörlésére]; és veszitek [megkapjátok] a Szent Szellem ajándékát.

Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze [távol] vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk. (Csel. 2,38-39).

Hiszen az Úr ígérete beteljesedett, ami így hangzott: „Eltörlöm hűtlenségedet, mint felleget, és mint felhőt, bűneidet (törvényszegésedet); térj én hozzám, mert megváltottalak” (Ésa. 44,22).

Mert: „Én, én vagyok, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és bűneidről (hámártiá = céltévesztésedről) nem emlékezem meg! (Ésa. 43,25)

Csel. 3,22 Mert Mózes ezt mondotta az atyáknak: Prófétát [(prophétész): Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személy] támaszt néktek az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiai [testvéreitek] közül, mint engem [olyat, mint én]; azt hallgassátok mindenben, amit csak szólánd néktek

[Más fordítás: Hallgassatok rá, és engedelmeskedjetek minden szavának].

Csel. 3,23 Lészen pedig, hogy minden lélek [(pszükhé): személy], valamely nem hallgatánd arra a prófétára, ki fog irtatni [(exolethreuó): kiirt, elpusztít, teljesen megsemmisül] a nép közül.

Csel. 3,24 De a próféták is mindnyájan Sámueltől és a következőktől fogva, akik csak szóltak, e napokról jövendöltek [(prokatangelló): előre meghirdették, előre bejelentették]*

*Mózes így hirdeti Krisztus eljövetelét: „Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai (testvéreid) közül, olyat, mint én: Őt hallgassátok!” (5 Móz. 18,15).

 Mert azt mondta az Úr: Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai (testvérei) közül, olyat, mint te, és az én igéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, amit parancsolok néki. És ha valaki nem hallgat az én igéimre, amelyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon (és felelősségre vonom)!” (5 Móz. 18,18-19).

István is ezt hirdeti: „Ez ama Mózes, ki az Izráel fiainak ezt mondotta: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istenetek, a ti atyátokfiai (testvéreitek) közül, mint engem (hozzám hasonlót): azt hallgassátok” (Csel. 7,37).

Pál apostolon keresztül hangzik a kijelentés, Isten beteljesítette ígéretét: „Mi is hirdetjük nektek, hogy azt az ígéretet, amelyet az atyáknak tett Isten, beteljesítette nekünk, az ő gyermekeiknek, amikor feltámasztotta Jézust” (Csel. 13,32).

 Filep azonnal hirdeti a Krisztust, ahogy találkozik vele, hirdetve a próféciák beteljesülését: „Találkozék Filep [jelentése: aki a lovakat kedveli //vagyis: a testi erőt//] Nátánaellel [jelentése: Isten ajándéka], és monda néki. Aki felől írt Mózes a törvényben [nomosz /héberül: Tóra/): Isten útmutatása, tanítása, amelyet az Igében jelentett ki]. És a próféták [vagyis az egész Ószövetség], megtaláltuk a názáreti [Náceret = "ág, hajtás"] Jézust, Józsefnek fiát” (Ján. 1,46)

Csel. 3,25 Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek [(diathéké): végrendelet, amit hivatalos írásban rögzítettek] fiai, melyet Isten szerzett a mi atyáinkkal, mondván Ábrahámnak: És a te magodban megáldatnak a földnek [(gé): föld, mint látható világ] nemzetségei mindnyájan.

[Más fordítás: Ti vagytok a prófétáknak s ama szövetségnek fiai, amelyet Isten atyáitokra vonatkozólag rendelt el, mikor Ábrahámhoz így szólt: Magoddal fogják egymást áldani a föld összes nemzetségei].

Csel. 3,26 Az Isten az ő Fiát, Jézust első sorban [(próton): először, első alkalommal] néktek támasztván [nektek támasztotta fel], elküldé őt, hogy megáldjon titeket [azzal, hogy] mindegyikőtöket megtérítvén [(aposztrephó): eltávolít, elfordít, eltérítsen] bűneitekből [(ponéria): gonoszság, romlottság, hitványság].

»Más fordítás: Amikor Isten elküldte a szolgáját, Jézust, akkor először hozzátok küldte el, hogy megáldjon titeket. Mégpedig úgy, hogy többé ne tegyetek gonosz dolgokat«*

*És így folytatódik a kijelentés: „Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze [távol] vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk” (Csel. 2,39).

Azoknak: „Akik izraeliták, akiké a fiúság és a dicsőség és a szövetségek [a végrendelet az egyoldalú szerződés: hagyatkozás] meg a törvényadás és az istentisztelet(i) [szent szolgálat] és az ígéretek [üzenet, hirdetés, értesítés; biztatás].

Akiké az (ős)atyák, és akik közül való [származik] (hús)test szerint a Krisztus, aki mindeneknek felette örökké áldandó [imádni való] Isten [aki Isten mindenek felett]. Ámen.

Nem lehet pedig, hogy meghiúsult [kudarcot vallott; megdőlt; megbukott; erejét vesztette] legyen az Isten beszéde (logosza) Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltől valók” (Róm. 9,4-6).

„Mert nem az a zsidó, aki külsőképen az; sem nem az a körülmetélés, ami a (hús)testen külsőképen van: Hanem az a zsidó, aki belsőképen az. És a szívnek Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés. amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van” (Róm. 2,28-29).

„Értsétek meg [ismerjétek fel] tehát, hogy akik hitből vannak [hitből élnek], azok az Ábrahám fiai. Előre látván pedig az Írás, hogy Isten hitből fogja megigazítani a pogányokat [az összes nemzeteket], eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te benned fognak megáldatni minden népek [az összes nemzetek]. Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal” (Gal. 3,7-9).

 „Mert nem a törvény által [nem a törvény közvetítésével] adatott [szólt] az ígéret Ábrahámnak, vagy az ő magvának hogy e világnak [kozmosz = világegyetem] örököse [birtokosa] lesz, hanem a hitnek igazsága által. [hit általi megigazulás alapján]. Mert ha a törvény alá rendeltek [a törvényből valók; (a törvény alapján állók)] az örökösök, [birtokosok] akkor a hit hiábavaló [üressé, hasztalanná, hatástalanná lett] az ígéret pedig érdektelen [haszontalan; semmis; eltöröltetett; hatálytalan, eredménytelenné válik, csődöt mond, kudarcba fullad; nincs dolga, megszűnt a funkciója, feladata].

Mert a törvény [a valóságban] haragot nemz [szül; munkál, eredményez]. Ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet (törvényszegés) sincsen. [nem lehet áthágni sem a törvényt] Azért [adatott kizárólag csak] hitből, hogy [ugyanakkor minden] kegyelemből legyen; hogy erős [bizonyos; szilárd] legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, [akik alá vannak vetve a törvénynek] hanem az Ábrahám hitéből valónak [hitét követőknek] is, aki [Ő] mindnyájunknak atyánk” (Róm. 4,13-16).

És így folytatódik a kijelentés: „mert egy az Isten, aki megigazítja [megigazulttá nyilvánítja] a körülmetéltet hitből, [éppúgy, mint aki] a körülmetéletlent [pogányt] pedig hit által. [a hiten keresztül]” (Róm. 3,30).

Mert Ábrahám: „… a körülmetélkedés jelét [ismertetőjelét, jegyét; jelképét] is körülmetéletlenül tanúsított hite igazságának pecsétjéül [pecsét (mint védelem vagy megóvás); - a rányomott bélyeg (a tulajdon vagy az eredetiség jeleként)] kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, hogy azok is igaznak fogadtassanak el.  

És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, akik nemcsak körülmetélkedtek, hanem követik is (menetel, lépést tart) a mi atyánknak Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanúsított hitének nyomdokait” (Róm. 4,11-12).  

„Amire el is hívott minket [ilyen edényekül hívott el minket is] nemcsak a zsidók, hanem a pogányok [nemzetek] közül is. Amint Hóseásnál (Jehova az üdvösség) is mondja: Népemnek nevezem, [hívom] amely nem volt az én népem [azt, ami nem népem, népem gyanánt fogom elhívni] és szeretettnek [kedveltnek] azt, ami nem volt szeretett. [amelyet nem szeretek, (agapé=Isten szerinti) szeretett népemnek;

és ki irgalmat nem talált, irgalmasságot találónak]. És lészen, hogy azon a helyen, ahol ez mondatott nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fognak hívatni.” (Róm. 9,24-26) .

 Így szólt Isten szava a prófétán keresztül: „És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el. Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat.

 Mert bevetem vele a földet, és akit „Nincs irgalom”- nak hívnak, ahhoz irgalmas leszek, a „Nem népem”- nek ezt mondom: Népem vagy, ő pedig ezt mondja: Én Istenem!” (Hós. 2,18-19.22).

Péter apostolon keresztül pedig kijelentést nyer a prófécia beteljesülése: „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.  Akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok” (1 Pét. 2,9-10).

És így valósult meg Isten szava, amely kijelenti, hogy: „De lesz még annyi Izráel fiainak a száma, mint a homok a tengerparton, amelyet nem lehet megmérni, sem megszámolni. Akkor ahelyett, hogy ezt mondanák nekik: Nem vagytok népem! - ezt mondják: Az élő Isten fiai vagytok!” (Hós. 1,10).

 Az Ábrahámnak tett ígéret így hangzott: „És nagy nemzetté (néppé) teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom (naggyá teszem) a te nevedet, és áldás leszesz. És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz (gyaláz), megátkozom azt: és megáldatnak te benned (Általad nyer áldást) a föld minden nemzetségei”

 „És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségül, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad” (1 Móz. 12,2-3; 17,7).

 És az Újszövetségben nyer kijelentést, hogy ki az Ábrahám magja: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16).

 És a pogányokból (nemzetekből) megtérteknek is így szól az Úr: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,29).

 Mert az Ábrahámnak tett ígéret így szólt: „És a te magod olyan lészen mint a földnek pora, és terjeszkedel nyugatra és keletre, északra és délre, és te benned és a te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei” (1 Móz. 28,14).

Ez az ígéret pedig Krisztus és az Ő testére vonatkozott, ahogy erről bizonyságot is tesz az Írás: „… És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16).

Mert: „Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk” (Gal. 4,28).

És folytatódik a kijelentés: „Azaz, nem a (hús)testnek fiai az Istennek fiai; [nem a testi származás szerinti utódok Isten gyermekei]  hanem az ígéret fiait [gyermekeit] tekinti [nevezi] magul” (Róm. 9,8).

Beteljesült tehát a prófécia, és Isten akarata megvalósult, mert létrejött Isten népe, aki a Krisztus népe: „Hiszen te Istenednek, az Úrnak szent népe vagy. Téged választott ki Istened, az ÚR, hogy tulajdon népe légy valamennyi nép közül, amelyek a föld színén vannak”

És a Szent Szellem erről így tesz bizonyságot: „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között.

Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette” (5Móz. 7,6; Róm. 8,28-30).

Azokat: „Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése (előre látás, ismeret, tudás) szerint, a Szellem megszentelésében (akiket Isten az Atya gondviselése a Szellem megszentelése által kiválasztott), engedelmességre. (figyelmes hallgatás, vagyis szolgálatkészség vagy alárendelés), és Jézus Krisztus vérével való meghintésre…” (1Pét 1:2).

És a Krisztus testének, mert: „Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,28-29)

Hálával áldozom az Úr trónja előtt

Spurgeon idézetek

"Az engedelmesség útján megtett minden lépés áldott, mert az engedelmesség a hit gyümölcse, és az Istennel való élő kapcsolatunkat munkálja." (C.H. Mackintoch)

Nem leszünk idegenek a mennyben

http://www.eurochrist.net/hungary/spurg/1231.txt

Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz"

(Zsolt 73,24).

   Napról napra, évről évre hittel megbíztam Isten bölcsességében és szeretetében, és tudom, hogy nem hiába. Soha nem tagadott meg tőlem semmi jó dolgot, amit megígért, és biztos vagyok benne, hogy egyetlen szava sem volt hiába elhangzott szó.

   Vezetésére hagyatkozom a jövőben is, mert magamtól nem tudom, melyik úton járjak: válassza az Úr ki számomra a nekem rendelt utat.

Tanácsra és segítségre van szükségem, mivel kötelességeim sokszor túl nehezek, vagy ütköznek egymással, és gyakran igen bonyolult helyzetekbe is kerülök. Ezért az Urat keresem mint Főpapomat, és az Ővilágosságára és igazságára (úrimjára és tummimjára) nézek.

A csalhatatlan és tévedhetetlen Isten akaratát a magam elgondolása és barátaim tanácsa fölé helyezem.

   Dicső Uram, kérlek, Te vezess továbbra is!

   Nemsokára jön a vég: még néhány esztendő, és el kell mennem ebből a világból, de az Atyához megyek. Az én Uram ott lesz halálos ágyamnál. Ő fog várni a menny kapujánál: Ő vezet be a dicsőség honába. Nem leszek idegen a mennyben: Istenem és Atyám befogad engem a végtelen mennyei boldogságba.

                     Dicsőség legyen neked, Uram,

                        Aki vezérelsz engem,

                  Odaát pedig dicsőségedbe fogadsz. Ámen!

http://www.eurochrist.net/hungary/spurg/1231.txt

Csendes percek: “nekik és fiaiknak”

http://csendespercek.wordpress.com/2010/08/23/nekik-es-fiaiknak/

Bárcsak mindig ilyen lenne a szívük, és félnének engem, és megtartanák minden parancsomat; akkor jó dolguk lenne nekik és fiaiknak mindenkor. (5 Mózes 5: 28) 

Ki ne akarná, hogy jó dolga legyen? Hisz erre törekszünk, ezért dolgozunk. És igyekszünk a gyermekeinknek mindenből a szerintünk legjobbat megadni, főleg azt amit magunknak szerettünk volna, de nem lehetett részünk benne.

A fenti mondat Isten válasza arra, amit Izráel népe akkor mondott, amikor meghallották Isten törvényét, a tíz parancsolatot. A 2Mózes 19: 7-8 -ban olvashatjuk, mit mondott a nép, amikor meghallotta Isten parancsolatait:

Azután lejött Mózes, összehívta a nép véneit, és előadta nekik mindazokat az igéket, amelyeket az ÚR parancsolt neki. Az egész nép egy akarattal felelte: Megtesszük mindazt, amit az ÚR mondott. Mózes megvitte a nép válaszát az ÚRnak.

Micsoda válasz, micsoda elhatározás, elkötelezettség: Megtesszük mindazt, amit az ÚR mondott! 

Nagyon tetszett Istennek ez az önkéntes odaszánás az engedelmességre. Erre a válaszra reagál Isten ezzel kívánsággal és ígérettel:

Bárcsak mindig ilyen lenne a szívük, és félnének engem, és megtartanák minden parancsomat; akkor jó dolguk lenne nekik és fiaiknak mindenkor.

Milyen ez az Isten, aki ilyet mond, ígér? Eszembe jut amit Jézus Krisztus mondott: senki sem jó, csak egy, az Isten. Isten jó Isten. Ő a szeretet. Jót akar az ő népének, a legjobbat.

Jót akarok magamnak és a családomnak, gyermekeimnek. Nekem a “jó” sokszor csak annyit jelent: egészség, mindennapi kenyér, ruha, kényelmesen berendezett lakás, sok szép és drága játék – és törekszem ezeket megszerezni (bármi áron).

Isten is azt szeretné, hogy jó dolgunk legyen (és nem azért van-e jó dolgom, mert tatám, mamám istenfélelemmel élt?). Mit jelent Isten szemében a “jó dolog”? Szeretném megtudni, megtapasztalni, mert az nem csak jó, hanem a legjobb. De kész vagyok-e vállalni a feltétlen engedelmességet, odaszánást Istennek? Mert ez az ár a legjobbért – nem csak nekem, hanem gyermekeimnek is, akkor is amikor én már nem lehetek mellettük. Micsoda kincset kínál Isten! Érdemes megadni az árát.

Adj még többet magadból.

Ravasz László: Gondolatok

Aki világosságban él, érti a világosságot és a sötétséget is: de aki a sötétségben él, annak nincs fogalma a világosságról.

Napi gondolat

 Jaj, aki vagyont gyűjt, és azt gondolja, hogy a vagyona halhatatlanná teszi. 

Napi Remény: Amikor adakozol, számíthatsz rá, hogy Isten válaszol.

www.napiremeny.blog.hu

„Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?” (Máté 7:11)

Ha ezt mondod Istennek: „Istenem, úgy tekintek rád, mint az én segítségem egyedüli forrására; amikor szükséget szenvedek, elvetek majd egy magot” – akkor nyugodtan számíthatsz arra, hogy Isten megadja majd a termést.

Isten megadja majd az elvetett mag gyümölcsét, de nem azért, mert te őrültre dolgoztad magad, vagy mert nagy izgalommal várod; egyszerűen azért, mert ő Isten. Isten hűséges, nyugodtan rábízhatod magad. Betölti majd a szükségeidet, ahogyan az ígéreteit is mindig beteljesíti.

Most egyszerűen csak értsd meg ezt: Isten nem egy automata. Nem egy dzsinn, aki minden kérésedre azonnal ott terem, mert nem a szolgád. Ő egy szerető atya, aki folyamatosan beteljesíti ígéreteit, amelyeket Igéjében adott. Felsorakoztatja azokat a bibliai személyeket, akik hittek benne és így szóltak: „Akkor is adni fogok, ha nekem sincsen. Nem számít, hogy időt, pénzt, energiát, ötleteket vagy együttérzést.”

A Biblia azt mondja: „Ha ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?” (Mt 7:11) és „melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle?” (Lk 11:11)

Egyik sem! Isten szereti az ő gyermekeit, és arra vár, hogy olyan dolgokat cselekedjen a te életedben is, amilyeneket el sem tudsz képzelni!

(Daily Hope by Rick Warren, 2011.10.20)

www.napiremeny.blog.hu

Kevés a szó.

Morzsák az élet kenyeréből: Összegyűjtötte: Vida Sándor

Isten nem akarja kezeinket szívünk nélkül. Nem azt kívánja, hogy mi munkálkodjunk érte. Ő kíván munkálkodni rajtunk keresztül.

Humor

 A papnak állandóan fosztogatják a gyümölcsösét, ezért kirak egy táblát:

"ISTEN mindent lát!"

Másnap látja a pap, hogy alá van írva: "De nem árulkodik!" 

Úgy várlak Téged minden nap én Istenem.

Ima és megvallás: Az pedig az örök élet, hogy megismerlek Téged

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2&Itemid=7

Imádság Jézus főpapi imája.  János evangélium 17. fejezete alapján

  

Az pedig az örök élet, hogy megismerlek Téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust. (Ján. 17,3.)

Én befogadom a Te beszédeidet, és igazán megismerem, hogy Jézus Tőled jött ki, és én hiszem, hogy Te küldted Jézust e világra. (Ján. 17,8.)

Jézus énbennem, Te Atyám, Jézusban, hogy én tökéletesen eggyé legyek Veled Atyám, és hogy megismerjem, hogy úgy szeretsz engem, amiként Jézust szereted. (Ján. 17,23.)

Igazságos Atyám! E világ nem ismer Téged, de én megismerlek Téged, és megismerem, hogy Te küldted Jézust e világra. (Ján. 17,25.)

Mennyei Atyám! Ismertesd meg velem a Te nevedet, hogy az a szeretet legyen énbennem, amellyel Jézust szeretted, és Jézus is énbennem legyen. (Ján. 17,26.) Ámen.

Ige: Pál apostol figyelmeztetése minden gyülekezeti vezető, és minden hívő részére:

„Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Szellem titeket vigyázókká (őrizővé) tett, az Isten anyaszentegyházának (eklézsiájának = a kihívottak gyülekezetének) legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett. Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz (és dühös) farkasok, kik nem kedveznek (nem kímélik) a nyájnak/at. Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják” (Csel. 20,28-30).

Már Ezékielen keresztül így figyelmeztet az Úr: „Elöljárói ő közepette, mint a ragadományt ragadozó farkasok: vért ontani, a lelkeket elveszteni (embereket elpusztítani), hogy nyerekedhessenek nyereséggel (nyereségvágyból). És prófétái mázolnak nékik mázzal (mázolják a habarcsot): hiábavalóságot látnak, s jövendölnek (jósolgatnak) hazugságot nékik, mondván: Így szól az Úr Isten! Holott az Úr nem beszélt (nem szólt)” (Ezék. 22,27-28).

Ige: Az Úr Jézus ígérete:

Jézus… ezt mondta nekik: Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. Ezt mondván, rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyetek Szent Szellemet!” (Ján. 20,21-22)

És hogyan küldte el Jézust az Atya?

 „A názáreti Jézust felkente az Isten Szent Szellemmel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek, mert az Isten volt vele” (Csel. 10,38)

 És minden krisztusi emberhez így szól a Szent Szelem: „Nektek pedig kenetetek van a Szenttől, és ezt tudjátok is mindnyájan” (1 Ján. 2,20)

Ige: Az Úr Jézus parancsa minden Őt követőnek

 „Azokat pedig, akik hisznek [akik hitre jutottak], ilyen [ezek a] jelek követik [fogják kísérni]: az én nevemben [(onoma): név, amely jelenti: a hatalom, tekintély, jellemvonást is] ördögöket [gonosz szellemeket; démonokat] űznek [haj(í)tanak ki]; új [(kainosz): újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő. Nem csupán újabb keletű, hanem lényegében is különbözik a korábbitól. Új az, ami a régebbi helyét foglalja el, és addig még nem használták, nem volt érvényben] nyelveken szólnak.

 [Ha] Kígyókat vesznek föl [(airó): felemel, elveszít, kétségekbe taszít, félretesz, eltávolít, elvisz], és ha valami halálost [halálos mérget] isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik [teszik rá a] kezeiket, és [azok] meggyógyulnak” (Márk. 16,17-18)

A feltámadott Úr parancsa: „Elmenvén azért [(ún): tehát], tegyetek tanítványokká [tanítsatok] minden népeket [az összes nemzeteket], bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében [(onomá) (hatalom (tekintély), jellemvonás) dicsőség, erő; //nevet ad a benne foglalt kiváltságokkal//]. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig [(aión): e kor célba érkezéséig; a világkorszak bevégződéséig: (szünteleia): beteljesedéséig]. Ámen!” (Mát. 28,19-20).

Lukács bizonyságtétele: „És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból (a halottak közül) harmadnapon: És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok (minden nép) között, Jeruzsálemtől elkezdve. Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai. És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel” (Luk. 24,46-49).

Ez az ígéret az újjá született embernek szól. Erről így beszél az Úr Jézus Nikodémusznak (jelentése: diadalmas a népe között): „…Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami (hús)testtől született, (hús)test az; és a mi Szellemtől született, szellem az. Ne csodáld (ne csodálkozz), hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek” (Ján. 3,5-7).

A feltámadott Úr ígérete az Övéinek: „… monda azért nékik (a tanítványainak, és a mindenkori Övéinek) Jézus: Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelt, (és így folytatta) és monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet” (Ján. 20,21-22).

Mert ez a hatalom – erő – csak azután nyilvánul meg, ha: „… vesztek [kaptok] erőt [hatalmat], minekutána a Szent Szellem eljő [leszáll] reátok: és lesztek nékem tanúim [bizonyságtevőim] úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,8)

Atyám,tudd meg

Imádság: Köszönet a testvérekért

Uram! Áldalak a testvérekért, akik velem együtt Krisztusban vannak. Köszönöm, hogy közéjük tartozhatom! Ámen

A nap gondolata:

 A világ semmit sem ad az olyan kereszténységre, amelynek annyi ereje sincs, hogy szeretetben összetartsa a tagjait.

Gondolj az Úrra!

http://kegyelem.net/ahitat.htm

"Gondolj az Úrra, a te Istenedre, arra, hogy Ő adta az erőt a jólét megteremtéséhez, hogy megtartsa a szövetséget, amelyet atyáiddal esküvel kötött, ahogy ez most is van."

5Mózes 8:18.

A hálával együtt jár az öröm, a hálátlansággal pedig a rosszkedv. Ne felejtsd el megköszönni mindazt a jót, amit Isten ajándékozott és fenntartott neked. Reinhard Zeller, a Beuggen am Rhein-i nevelőintézet vezetője súlyos köszvényben szenvedett. Betegségének 25-ik évfordulóján azt írta: „Azért ünnepelek, mivel semmiféle teremtményt és semmiféle betegség sem választ el engem Istennek Jézus Krisztusban lévő szeretetétől”.

Amikor fáradtak, magányosak, csüggedtek, csalódottak, túlterheltek vagyunk, és nem látunk kiutat, és amikor úgy érezzük, hogy az emberek nem értenek meg, hogy problémáink elárasztanak bennünket, akkor nézzünk fel.

 Egyszerű gyermeki imában forduljunk a menny felé és fogjuk meg szerető, gondoskodó Istenünk kezét. Ha kezünk és szívünk egyesül Istenével, Ő ezt mondja nekünk: nem hagylak el téged! Mindig bízhatunk Benne! Akkor is higgyünk neki, amikor a látszat ellene szól!

„Elménket gyakran ellepik a fájdalom árnyai. De ne gondoljunk erre. Jézus szeret bennünket. Megérti gyengeségeinket, ezért megcselekedhetjük akaratát, ha egyszerűen megnyugszunk karjai között. Amikor kísértések érnek, aggodalom, szorongás és sötétség veszi körül lelkedet, tekints oda, ahol legutoljára láttad a fényt. Nyugodj meg Krisztus szeretetében és az Ő óvó gondviselése alatt

“Isten nem kéri tőlünk, hogy győzzük le a bűnt a magunk erejével. Azt kéri, hogy jöjjünk közelebb Őhozzá, és szabaddá tesz bennünket, bármi legyen is a problémánk. Isten együtt érez gyengeségeinkkel, s azt szeretné, ha félelmünket és nyugtalanságunkat lába elé tennénk, és elfelejtenénk azokat.

Magunkkal foglalkozni, saját érzéseinket tanulmányozni nem bölcs dolog. Ha problémáinknál időzünk, Sátán olyan kísértéseket és nehézségeket támaszt körülöttünk, amivel meggyengíti hitünket és megsemmisíti erőnket.”

GYERE A CSÚCSHOZ ! GYERE JÉZUSHOZ !

http://www.facebook.com/profile.php?id=100001241648315
Gyere az életed legnagyobb élményéhez ! Gyere Jézushoz !
O hív ! Hív téged ! Gyere Jézushoz ! O szeret ! Siess most !
Hív téged ! Téged hív Jézus !

....hogy levesse rólad a szennyes mocskos ruhád
MINDOROKRE !!!

Készítette: Vadkertiová Mária

Azért élek,Uram...

Pintér Béla- Homokba írva

Jotta A e Michely Manuely - Aleluia

Mike Duo - Ó, ne hagyj magamra Jézus

TIED A DICSŐSÉG - EvaNagyBudapest

Debi@ Roli - Tied a dicsőség

Kenneth Copeland: Hadd tudja meg a világ

http://www.facebook.com/notes/krisztus-szeretete-egyh%C3%A1z/hadd-tudja-meg-a-vil%C3%A1g/319625108059604

De nem csak őérettük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédükre hisznek majd énbennem... hogy egyek legyenek, amiképpen mi egyek vagyunk: Én őbennük, és te énbennem, hogy tökéletesen egyek legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem. (János 17,20;22-23)

Az évek során a Gyülekezet mindenféle komplikált módszert talált ki az evangélium hirdetésére. Összejövünk, kidolgozzuk a terveinket és stratégiáinkat, majd pénzt gyűjtünk ezekre. De mindeközben ritkán esik szó arról a tervről, amit Jézus mondott nekünk.

A legtöbb hívő nem ismeri fel, hogy Ő megadta nekünk a kulcsot a világ megnyerésére. Erről imádkozott, mielőtt a keresztre ment. Azt kérte az Atyától, hogy olyan egységbe hozzon bennünket egymással és Vele, hogy megtudja a világ, Isten küldte Őt.

Ha te, én és Krisztus Testének többi tagja egységbe kerülne, és elkezdenénk egymással szeretetben járni, azzal úgy felgyorsulna az evangelizáció, hogy csak kapkodnánk a fejünket! Ez így van! De eddig nem nagyon gondoltunk erre, mert túlságosan el voltunk foglalva azzal, hogy veszekedtünk, és megbántódtunk dolgokon.

De dicsőség Istennek, sokaknak már kezd derengeni, hogy abba kell ezt hagynunk. Jézus szeretetparancsolatát nem alternatívaként, hanem parancsolatként kell kezelnünk. El kell hagynunk az ostoba vitatkozásokat, és egységbe kell kerülnünk egymással Isten Szelleme által.

Akarsz ma tenni egy lépést az evangelizáció irányába? Akkor kezdj el imádkozni az egységért. Tökéld el magad, hogy szeretni fogod a hívőtársaidat, és nem kritizálod őket, nem panaszkodsz, és nem beszélsz csúnyán róluk.

Kezdd el megvallani, hogy Isten Gyülekezete együtt, egy dicsőséges Testként felnövekszik a hitben és szeretetben, Jézus ereje által. Jézus ezért imádkozott, és a Szent Szellem már végzi ezt a munkát.

A sátán le szeretné állítani, de nem tudja. Ez sokkal hatalmasabb nála, és olyan nagy lyukat fog fúrni a munkáiba, hogy egy vonat keresztül férne rajta! Az egész világ meg fogja tudni, hogy Jézus az Úr!

Igei olvasmány: János 17,9-26

Kenneth Copeland 

Jézus él, Jézus él.....flv

Hit Gyülekezete - Atyám jövök hozzád

A kis herceg

Agapé-szeretet Hallelujah!

Agape Szertet - Hallelujah from damplified on Vimeo.

Jöjj most jöjj Őhozzá (dicséretek Cegléd).flv

Áradj Folyó, jöjj a Mennyből áradj (dicséretek Cegléd) flv

Ige: A szeretetről

„Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs énbennem [a szeretet nincs birtokomban] olyanná lettem [váltam], mint a zengő érc [mint a visszhangzó gongütés] vagy pengő cimbalom [vagy a megzendülő cintányér]

És ha jövendőt tudok is mondani [és ha prófétálni is tudok, mert bennem van a prófétálás ajándéka is]. És minden titkot és minden tudományt [bölcsességet] ismerek is (tudok; felfogom, úgyhogy teljes ismeretem van) [s ha minden titkot tudnék, ha látnám az ismeret egész területét]; és ha egész [teljes] hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről [helyezhetnék át] szeretet pedig nincs énbennem, semmi vagyok. [mit sem érek].

És ha [egész] vagyonomat mind felétetem [szétosztom] is [a nélkülözők közt; a szegények táplálására]. És ha testemet [szóma = a földi élet megjelenési formája, a személyiség lényege, ereje, teljes lénye] tűzre adom [hogy meg(el)égessenek, tűzhalálra, tűz martalékául szánom (úgy hogy égjek)] is [égőáldozatul, hogy dicsekedhessem], szeretet pedig nincs énbennem, semmi hasznom abból. [mit sem használ nekem]

A(z Isten szerinti) szeretet hosszútűrő [nagyon türelmes; Szó szerint: haragos indulatot megfékez], kegyes [jóságos; kedves; szeretetre méltó]; a szeretet nem irigykedik; [nem féltékeny, vetélkedik, verseng; nem lép fel vetélytársként], a szeretet nem kérkedik [nem dicsekszik; (henceg)], nem fuvalkodik fel. [nem is kevély; nem pöffeszkedik; nem gőgös, nem fújja fel magát]

Nem cselekszik éktelenül [nem tapintatlan; nem viselkedik bántóan. Nem nagyravágyó; nem illetlen], nem keresi a maga hasznát [a maga érdekeit; javát], nem gerjed [lobban] haragra [nem bőszül fel; nem válik ingerültté], nem rója fel [nem számítja fel; nem tartja számon] a gonoszt [rosszat; sérelmet; nem gondol rosszra]

Nem örül [örvendezik] a hamisságnak [gonoszságnak; igazságtalanságnak; istentelenségnek], de együtt örül [örvendezik] az igazsággal; [örömét az igazság, a valóság, vagyis Isten igéjének  győzelmében leli]

Mindent elfedez [eltakar; csenddel elleplezi (szó nélkül eltűri, türelmesen elviseli); elhallgat, magában tart], mindent hiszen [elhisz; mindig bizakodik], mindent [elvárva] remél, [Ez biztos várása valaminek, ami be is fog következni] mindent eltűr. [elvisel; elszenved; teher alatt marad; kitartással tűr, mindenben állhatatos]

A szeretet soha el nem fogy [nem szűnik meg soha (el nem múlik; alább nem hagy; nem roskad össze; nem vall kudarcot; nem merül ki)]. De legyenek bár jövendőmondások [prófétálások], eltöröltetnek [véget érnek; hatályukat vesztik]; vagy akár nyelvek, megszűnnek [elhallgatnak] vagy akár ismeret, eltöröltetik. [a tudomány (tudás) elenyészik; hatálytalanná válik; semmivé lesz]” (1 Kor. 13,1-8)

Ilyen a mi Istenünk, hiszen meg van írva: „Az Isten szeretet…”(1 Ján. 4,16)

ige: Hálaadás

„Mi pedig mindenkor [azaz minden időben, és mindig] hálaadással tartozunk az Istennek ti érettetek atyámfiai [testvéreim], akiket szeret [(agapaó): szeret önzetlenül, tárgya érdemeitől függetlenül] az Úr, hogy kezdettől [(arkhé): az eredet] fogva kiválasztott [kijelölt] titeket Isten az üdvösségre, a Szellem (meg)szentelésében [(hagiaszmosz): Istennek szentelt, Isten tulajdona; Isten céljaira való elkülönítés a világtól] és az igazság [(alétheia): a valóság, a hazugság ellentéte, ami nincs elrejtve, elkendőzve, vagyis Isten Igéje] hitében” (2 Thess. 2,13)

[Más fordítás: Mi pedig mindig hálaadással tartozunk az Istennek értetek, testvéreink, akiket szeret az Úr, mivel titeket az Isten zsengeáldozatul [a ter­més első részeként] kiválasztott a maga számára, a Szellem megszentelése és az igazságba (Isten Igéjébe) vetett hit által a megmenekülésre]

Ige: A bizonyságtételről

Az apostolok újra-és újra az Úr Jézus feltámadásáról tesznek bizonyságot: „De az Isten harmadnapon feltámasztotta őt, és megadta neki, hogy láthatóan megjelenjék; Nem az egész népnek, hanem az Istentől eleve választott bizonyságoknak (tanúknak), nékünk, kik együtt ettünk és együtt ittunk ő vele, minekutána feltámadott halottaiból” (Csel. 10,40-41).

És: „… fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fil. 2,9-11).

Hiszen: Ő a Messiás, a Szabadító. Ő az, aki a Seregek Ura nevét viseli, vele egy. Neve lényét jelenti ki. Úr = lehetőségeinek nincs korlátja. Aki az Atya jobbján ül, vagyis dicsőséges létmódban van. (Jubileumi kommentár).

Hallelujah Anyhow - Indiana Bible College IBC

Your Grace Is Enough by Chris Tomlin

Vida Mézcseppek:

A tehetetlenség csak hatalommal párosulva veszélyes.

Idézetek

"A fenyegetésnél százszorta veszedelmesebb a hízelgő szó."

Megrázatás.

 http://www.judaoroszlanja.gportal.hu/gindex.php?pg=34715800

2011. 12. 03-án hajnalban felébresztett az Úr, éreztem, hogy imádkoznom kell. Miközben imádtam az Urat és közbenjártam azokért, akiket az Úr a szívemre helyezett, éreztem, hogy a jelenléte betölt, és a következőket mutatja.

 Láttam felülről Európa térképét, mintha felette szálltam volna. A menyből láttam alá szállni egy tűzkarikát, nagy tűzcsóvát húzott maga után, és hatalmas erővel becsapódott Európa középpontjába, Magyarországba. Olyan hangja volt, mintha egy nehéztüzérségi löveg becsapódása és felrobbanása, süvítő zúgás, és detonáció. A tűzkarikának szikrázó, szinte vakító fénye volt, de mégis érzékeltem, hogy olyan, mint egy töviskorona. Ez Istennek a Szent tüze volt.

Amikor becsapódott Magyarországra, láttam, hogy a becsapódás epicentrumából lökéshullám fut szét körkörösen, és végig söpör Európán. A becsapódás epicentrumát, Magyarországot úgy láttam, mintha a föld alatt valami felrobbant volna, és bele remeg minden, vibrál, rázkódik és újrarendeződik, mint egy földalatti kísérleti atomrobbantásnál. Érdekes volt, mert pusztítás nyomai nem voltak, inkább csak átrendeződött minden és közben morajlást hallottam. Tudtam, hogy ez egy hatalmas fizikai, majd egy szellemi megrázatás jele az Úrtól. A látvány megrendítő volt, szinte a testem is bele remegett.

Közben láttam a Királyok első könyve18. 36-46, verseit, amikor Illés lehívja Isten tüzét az áldozatra, és amikor ez megtörténik az emberek leborulnak Isten dicsősége előtt és imádni kezdik Őt.

Többen vannak most is akik, azt teszik, amit Illés tett.

És amikor megérkezik a kései eső az Illések futnak  Jezréelbe az eső üzenetével /Jezréel: Isten vet, plántál /. Isten tüze megítél mindent, és mindenkit. Minden összeomlik, ami nem Istentől van, de minden virágzó és gyümölcsöző lesz, ami az Ő forrásából ered. Ez a Szent tűz sokak számára felemeltetést hoz.

Láttam, hogy Magyarországon nagyon sok Istentől felkent szolgáló jött már más országokból az elmúlt időszakban és ez a magvetés ideje volt. Láttam, hogy Isten öntözi ezt a földet, és ezek a magvak kikeltek és gazdagon termő búzatáblává változtatta Magyarországot. Láttam, hogy ez a tűz megérleli melegével a búzatáblákat és hírtelen beérnek. Saját bőrömön éreztem a forróságot, szinte izzott a levegő. Láttam embereket kiáltani az Úrhoz, akik egyedül érzik magukat a hirtelen beérő búzatáblák előtt.

Láttam ezekre a helyekre konvojba érkező aratógépeket, mert Isten szólt nekik, hogy érettek a mezők az aratásra. A kiáltók nem maradtak egyedül. Láttam az Apostolok cselekedetei 2. 37-43, igeverseit, amint Péter és az apostolok, erővel és hatalommal hirdetik az evangéliumot, a megtérés üzenetét és tömegek térnek az Úrhoz és kitartóan részt vettek, az apostoli tanításban, a közösségben a kenyér megtörésében és az imádkozásban, közben az apostolok által sok csoda és jel történt.  Krisztus teste összekapcsolódott, az Úr kiosztotta az örökségeket a hűségeseknek.    

IMA MAGYARORSZÁGÉRT

Napi inspiráció: Jó, akkor a megrázó igazság Sátánról…

http://awme.hu/2012/01/jo-akkor-a-megrazo-igazsag-satanrol/#.TwLvdjVdxKU

A legtöbb ember azt hiszi, hogy Sátán felsőbbrendű erővel és hatalommal rendelkezik, amivel elnyomja az emberiséget. Hatalmas, erőteljes lénynek látják, aki bármelyikünk fölött áll. Ez tükröződik vissza a televíziós műsorokból és horrorfilmekből is. Sátánt és démonjait erős, hatalmas lényekként ábrázolják. A legtöbb ember az ördögöt ilyen felsőbbrendű, erős és hatalmas lényként látja.

Nem értik, hogy Lucifer abban a pillanatban elvesztette Istentől kapott erejét, amikor vétkezett, és így lett Sátán belőle. Sátán nem felsőbbrendű erőt és hatalmat gyakorol ellenünk. Gyakorlatilag azt az erőt és hatalmat használja, amit Isten az emberiségnek adott, hogy uralkodjon és kormányozza a földet. Saját erőnket és hatalmunkat alkalmazza ellenünk.

Sátán önmagában erőtlen. Teljes mértékben fizikai, emberi lényekre szorul, akik odaadják magukat, és felhatalmazzák őt. Még az Ószövetség alatt sem rendelkezett Sátán erővel, hogy kontrollálja és leuralja az embereket. Saját erőnket és hatalmunkat kell felhasználnia ellenünk. Csak az által képes bármit tenni, ha alárendeljük magunkat.

~~~

Újévi ajándék

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_easyblog&view=entry&id=66&Itemid=77

 Egy üzletember négy alkalmazottat foglalkoztatott. Újév reggelén rendszerint mind a négy felkereste a főnököt, és elmondták neki jókívánságaikat, ő pedig megajándékozta őket. Az üzletembernek egyszer eredeti ötlete támadt: felkínálta a dolgozóknak a választást 50 frank és egy Biblia között.

Az első minden gondolkodás nélkül azt mondta: - A Biblia nagyon szép dolog, de én már ismerem. - És elvette az 50 frankot.

A második így mentegetőzött: - Én ugyan nagyon szeretek olvasni, a Bibliában bizonyára sok érdekes történet van, de most éppen anyagi nehézségekkel küszködöm. - Ő is a pénzt választotta.

A harmadik kijelentette: - Nagyon szívesen olvasom a Bibliát, azonban gyenge a szemem, a betűk meg általában kicsik, bocsásson meg tehát… - És már nyúlt is a pénz után.

- A negyedik sincs jobb fából faragva. – gondolta a főnök.

De tévedett, mert a soron következő így szólt: „Édesanyám mindig szeretett volna egy Bibliát, hogy Isten Igéje otthon is meglegyen. Ha tehát választhatok, úgy a Bibliát kérném, hogy esténként édesanyámnak felolvassak belőle.”

- Ez szép dolog – mondta az üzletember – örülök neki, de el ne veszítse belőle a könyvjelzőt!

Az alkalmazottak alig hagyták el a házat, amikor egyikük megkérdezte a Biblia tulajdonosát: - Mire gondolhatott a főnök a könyvjelzővel? A fiatalember utánanézett, és a lapok között 100 frankot talált.

A másik három igen savanyú képet vágott, de már késő volt. A választás megtörtént, nem lehetett változtatni rajta.

Máté 6,24: Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.

Nem az anyagi helyzetünk határozza meg, hogy kapzsik vagyunk-e. Tegyük mindig Istent az első helyre, és az Ő gazdagsága szerint fog megfizetni nekünk.

Lk. 16,10: Aki hű a kevesen, a sokon is hű az; és a ki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.

 Szerkesztő: Papp Miklós jan. 03 

Debreceni Baptista Ifjúsági Konferencia - 2012

Ha ránk tör a pánik

Harmati László: http://www.facebook.com/profile.php?id=1699660118

"Visszamentek, és megérkeztek Mózeshez, Áronhoz és Izráel fiainak egész közösségéhez a Párán-pusztába, Kádésba.
Beszámoltak nekik meg az egész közösségnek, és megmutatták nekik a föld gyümölcsét is.
Elbeszélésükben ezt mondták: Elmentünk arra a földre, ahová küldtél bennünket. Valóban tejjel és mézzel folyó föld az, ilyen a gyümölcse!
De erős nép lakik azon a földön, a városok erődítményei igen nagyok, és még Anák ivadékait is láttuk ott!
A Délvidéken Amálék lakik, a hegyvidéken a hettiták, jebúsziak és emóriak laknak, a tenger és a Jordán partján pedig kánaániak laknak. 

Bár Káléb csitította a Mózessel szembeforduló népet, és ezt mondta: Bátran fölmehetünk és elfoglalhatjuk, mert meg tudunk birkózni vele, de azok a férfiak, akik vele mentek, ezt mondták: Nem tudunk az ellen a nép ellen menni, mert erősebb nálunk.
És rossz hírét terjesztették Izráel fiai között annak a földnek, amelyet kikémleltek, mert ezt mondták: Az a föld, amelyet bejártunk és kikémleltünk, olyan föld, amely megemészti lakosait!
A nép pedig, amelyet ott láttunk, csupa szálas emberekből áll.
Sőt láttunk ott óriásokat is, Anák óriás fiait. Olyannak láttuk magunkat, mint a sáskák, és ők is úgy néztek ránk."
Mózes 4. könyve 13: 26-33

"Csak az ÚR ellen ne lázadjatok, és ne féljetek a föld népétől, mert megesszük őket. Tőlük eltávozott oltalmuk, de az ÚR velünk van! Ne féljetek tőlük!"
Mózes 4. könyve 14: 9

Istenünk különös módon vezet bennünket.
Megajándékoz ígéretével, majd bátorít, hogy hit által induljunk el a beteljesedés felé. Isten ígéretei szinte mindig rendkívüliek.
Az oda vezető út is rendkívüli.
Emberileg elérni lehetetlen.
Az ígéret mégis elérhető, mert annak útja és a beteljesedés módja is az ő kezében van.
Amíg a hívő tekintetét Istenen tartja, bízik benne, nem riadozik, a félelmes akadályok semmivé lesznek. 

És a hívő képes elérni az Istentől kapott áldásörökséget.
Ha azonban leveszi szemét Uráról, és a veszélyeztető erőket mérlegeli, rátör a félelem, a pánik: "Hogy bírok ezekkel a hatalmas erőkkel?
Sokkal nagyobbak, mint én, olyan vagyok azok között, mint a szöcske" - és ez a megrémült ember ontja magából a kétkedést, és félelme átragad másokra is, és igen nagy kárt tesz a hívők közösségében.
Látnunk kell, hogy a kételkedés Isten előző tetteinek, csodáinak a figyelmen kívül hagyásából fakad. 

Amikor nem figyelünk arra, hogy mit tett értünk az előző időkben, és úgy gondolkodunk, mint akik teljesen kiszolgáltatottak, akkor eluralkodik rajtunk a pánik. Az aggódás fontos gyógyszere a 103. zsoltár, mely a 2. versében felhívja a figyelmünket: "...ne feledd el, mennyi jót tett veled!"

Balogh Ferenc Hatalmas Isten a szabadító.wmv

Hullj eso

Kenneth E. Hagin: Tudd, hogy újjá lettél

http://www.facebook.com/notes/krisztus-szeretete-egyh%C3%A1z/tudd-hogy-%C3%BAjj%C3%A1-lett%C3%A9l/319057818116333

Azért ha valaki Krisztusban van; új teremtés az, a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.(2KORINTHUS 5,17.)

Ez a mai igerész az egyik legkedvesebb Igém. Már akkor megragadtam az értelmét, amikor tinédzserként ágyhoz voltam kötve. Amikor pedig gyógyultan keltem föl a betegágyamból, mindenkinek elmondtam, akivel csak találkoztam: „Én egy új teremtés vagyok.”

Elmélkedj ezen a versen ma, mert ha nem érted meg az újjászületés igazságát, akadályozni fogja a hitedet és visszatarthat azoknak az áldásoknak az átvételétől, amiket Isten szán neked.

Látjuk, az ember szellemi természete bukott természet — sátáni természet. Az ember ezt a természetet a sátántól kapta, amikor Ádám bűnbe esett, és senki sem képes arra, hogy megváltoztassa saját emberi természetét. De Isten képes rá!

Amikor újjászülettél, valami belekerült a bensődbe. Ez azonnal megtörtént! A régi sátáni természet kikerült belőled. És Isten saját természete került beléd! Isten, mint egy vadonatúj teremtményt teremtett meg — új teremtménnyé lettél. A belső ember, a valóságos éned, a szellemi ember, Krisztusban új emberré lett.

Ezért ne tekints magadra fizikai ill. természetes szemmel. Tekints magadra szellemi nézőpontból. Úgy lásd magadat, mint új teremtményt a Krisztusban, hiszen Isten is így lát téged.

Megvallás: Én egy új teremtmény vagyok. A régi dolgok bennem elmúltak. Minden újjá lett bennem. Új életem van. Új természetem van.    

Kenneth E. Hagin - Hitünk tápláléka napi adagokban Tél

III.Kegyelem Konferencia Szeged

Graham Cooke: Az örökség (The Inheritance)

Graham Cooke: Isten természete (The Nature of God)

Hegyek és tengerek felett