Jelenések könyve 7. fejezet: A választottak elpecsételése. (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Jel. 7,1 Ezek után láték négy angyalt [(aggelosz): hírnök, követ] állani a földnek négy szegletén, [a föld négy (gónia): sarkán] a földnek négy szélét tartva, [amint féken, és (krateó): uralmuk alatt tartották a föld négy szelét] hogy szél ne fújjon a földre, se a tengerre, se semmi élőfára.

Jel. 7,2 És láték más angyalt [(allosz aggelosz): másik hírnököt, követet] feljőni napkelet felől, akinek kezében vala [akinek (ekhó): birtokában van] az élő Istennek pecséte,^* és nagy szóval [(megasz phóné): hatalmas hangon] kiálta a négy angyalnak, akinek [az a  (didómi): rendeltetés] adatott, hogy ártson a földnek és a tengernek,

*Pecsét: (szphragisz) lenyomat, ami bizonyítja a hitelességet, eredetiséget, biztosítja a bántatlanságot, sérthetetlenséget.

Jel. 7,3 Ezt mondván, és [(legó): azt parancsolva, és elrendelve]: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, míg meg nem pecsételjük, amíg [(szphragidzó): pecséttel nem hitelesítjük] a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon.

Jel. 7,4 És hallám a megpecsételtek, a [(szphragidzó): pecséttel hitelesíttettek] számát: Száznegyvennégy ezer, az Izráel fiainak minden nemzetségéből elpecsételve [szphragidzó): pecséttel hitelesítve].^*

*Pál apostol a Korinthusi hívőknek – mint az Úr Jézus fiainak – szólva, ezt mondja: „Aki pedig minket veletek együtt Krisztusban megerősít, megszilárdít, és felken a Szent Szellem erejével és hatalmával, a küldetés külső jegyével és pecsétjével, az Isten az. Aki el is pecsételt minket, és pecsétjével megjelölt, és a tulajdonjog jelét helyezte el rajtunk, és felruházott mennyei erővel is, és a Szellemnek zálogát eljegyzési ajándékul adta a mi szíveinkbe. [Más fordítás: A Szellemet, mint foglalót - olyan valóságot, amely részben „kezünkben” van, egyúttal azonban még csak része az egésznek. Így „garanciája” is annak, hogy megkapjuk azt az egészet, amelynek ez a valóság a része - árasztotta a szellemi lényünk középpontjába” (2 Kor. 1,21-22).

Így lett az Egyház Krisztus eljegyzett menyasszonya: „Őbenne pedig titeket is - miután hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, és hívőkké lettetek - eljegyzett pecsétjével, a megígért Szent Szellemmel, örökségünk zálogával, hogy megváltsa tulajdon népét az ő dicsőségének magasztalására” (Eféz. 1,13-14).

Előképként bemutatja Isten Igéje, hogy minden baj, csapás ellen ez a pecsét nyújt védelmet: „És monda az Úr az angyalnak: Menj át a város közepén, Jeruzsálem közepén, és jegyezz egy jegyet a férfiak homlokára, akik sóhajtanak és nyögnek mindazokért az utálatosságokért, amelyeket cselekedtek annak közepében”. És amazoknak, a pusztító angyaloknak mondá az én hallásomra: Menjetek át a városon ő utána, és vágjátok. Ne kedvezzen a ti szemetek, és ne szánakozzatok: Vénet, ifjat, szüzet, gyermeket és asszonyokat öljetek meg mind egy lábig, de azokhoz a férfiakhoz, akiken a jegy van, ne közelítsetek, és az én templomomon kezdjétek el. Elkezdik azért a vén férfiakon, akik a ház előtt valának” (Ezék. 9,4-6)

János apostol látomásában ugyanezt a védelmet látja: …A füstből pedig sáskák jövének ki a földre; és adaték azoknak hatalom, mint hatalmuk van a föld skorpióinak. És megmondaték nékik, hogy a földnek füvét ne bántsák, se semmi zöldellőt, se semmi élőfát, hanem csak azokat az embereket, akiknek homlokukon nincsen az Istennek pecséte” (Jel. 9,3-4)

Ezért hangzik a figyelmeztetés: A védelemre vigyázzatok és: „… meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Szellemét, aki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára” (Eféz. 4,30).

János apostol így látja a megpecsételteket: „És látám, és ímé egy Bárány áll vala Sion hegyén, és ő vele száznegyvennégy ezren, akiknek homlokán írva vala az ő Atyjának neve. És énekelnek vala mintegy új éneket a királyiszék előtt, és a négy élőlény előtt és a Vének előtt; és senki meg nem tanulhatja vala azt az éneket, csak a száznegyvennégyezer, akik áron vétettek meg a földről” (Jel. 14,1.3).

 És ők: „látják az ő orcáját; és az ő neve homlokukon lesz” (Jel. 22.4)

Jel. 7,5 A Júda [jelentése: hálaadás, áldott, magasztalt, dicséret, magasztalás; bizonyságtevő; dicsőítve lesz] nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt vala; a Ruben [jelentése: íme, fiú] nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Gád [jelentése: szerencse, jó sors; beható, ostromló] nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt;

Jel. 7,6 Az Áser [jelentése: boldog, szerencsés, boldogság] nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Nafthali [jelentése: harcom, harcok, küzdve, harcolva; harcos, küzdő; küzdelmem] nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Manassé [jelentése: feledékeny, pótlék; felejtést okozó, elfelejtető] nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt;

Jel. 7,7 A Simeon [jelentése: meghallgattatás, hallva. Az Úr meghallgatott; Isten meghallgatott] nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Lévi [jelentése: kísér, csatlakozik, kötődik, vagy "korona"; " összekötött, egyesített". (körülfont, hordozott, ragaszkodás, csatlakozás, szövetség; egyesült, hozzátett, ragaszkodó)] nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; az Izsakhár [jelentése: díjjal váltatik meg; ő hozza a fizetséget; megfizetés. Van viszonzás; viszonzást hoz] nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt;

Jel. 7,8 A Zebulon [jelentése: lakás, lakóhelyek; magasságos). A név jelentése: Ő a megadott menyasszonyi váltságdíj] nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a József [jelentése: Isten gyarapítson, Ő megsokasít, sokasító, megsokasítás; Ő összegyűjt, bevon, elvesz); Az Úr hozzáadott még; felmagasztalt. »tegyen hozzá, szaporítsa (az Úr); (héb. JÓSZÉF ’Isten tegyen az éppen most született gyermekekhez’] nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Benjámin [jelentése: ’a jobbnak, a jobb kéznek, (áldott), azaz délnek [a déli törzsnek] a fia; más magyarázat szerint ’a boldog, a szerencse fia’ szerencsés] nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt.

Jel. 7,9 Azután látám, és ímé egy nagy sokaság, [(okhlosz): nagy tömeg] amelyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból [(phülé): nemzetség, az egy tőről, egy őstől származók], és népből és nyelvből; és a királyiszék [(thronosz): a trón] előtt és a Bárány előtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak;*

*Ők azok, akik a trón előtt: „éneklének új [(kainosz): ismeretlen, meglepő] éneket, mondván: … megölettél, és megváltottál [és véreddel (agoradzó): vásároltál meg] minket Istennek a te véred által, minden ágazatból [(phülé): törzsből, nemzetségből] és nyelvből és népből és nemzetből” (Jel. 5,9). 

Ők azok, akik megnyerték az ígéretet: „Aki győz, [(nikaó): aki győzedelmeskedik] az fehér ruhákba öltözik… ” (Jel. 3,5).

Akikről így hangzik a prófécia, kijelentve a fehér ruhát : „... A te papjaid, oh Úr Isten, öltöztessenek fel üdvösséggel, és a te szentjeid örvendezzenek a jóban” (2 Krón. 6.41).

„Örvendezvén örvendezek az Úrban, víg örömre indít Istenem; mert az üdvösség ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engemet körül, mint vőlegény, aki pap módon ékíti fel magát, és mint menyasszony, aki felrakja ékszereit” (Ésa. 61,10).

Prófécia a tömegről, melyet a világ minden részéből gyűjtött az Úr: „… Eljött az ideje, hogy összegyűjtsem a különböző nyelvű népeket. Jöjjenek és lássák dicsőségemet! Csodát teszek majd köztük, és a megmentetteket elküldöm a népekhez: Tarsísba (jelentése: erősség, megerősített előőrs; kemény, jól megalapozott; szigorú; leigázás), Púlba (jelentése: a fiú; erős, hatalmas), és Lúdba, (jelentése: nép, polgár, születés, leszármazott; lídiabeli), az íjászokhoz, Tubalhoz (jelentése: visszatért; őt vezetik), és Jávánhoz, (jelentése: erjedni, felgerjedni; fiú, ifjú; a jóniak), a messzi szigetekre, amelyek még nem hallották híremet, és nem látták dicsőségemet. Vigyék hírül dicsőségemet a népeknek” (Ésa 66,18-19).

„Ne félj, mert én veled vagyok, napkeletről meghozom magodat, és napnyugatról egybegyűjtelek. Mondom északnak: add meg; és délnek: ne tartsd vissza, hozd meg az én fiaimat messzünnen, és leányimat a földnek végéről, Mindenkit, aki csak az én nevemről neveztetik, akit dicsőségemre teremtettem, akit alkottam és készítettem!” (Ésa. 43,5-7).

Jel. 7,10 És [(kradzó): hangosan] kiáltanak, nagy szóval, [(megasz phóné): és hatalmas hangon] mondván: Az üdvösség* a mi Istenünké, aki a királyiszékben, a [(thronosz): trónon] ül, és a Bárányé!**

*Üdv, üdvösség: a görög szótéria szavak tartalmazzák a bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás.

**Az Úr Önkijelentése, szabadítása és áldása: „Én, én vagyok az Úr (Jahve, az Örökkévaló), és rajtam kívül nincsen szabadító!” (Ésa. 43,11).

És ismét: „Én vagyok az Úr, (Jahve, az Örökkévaló), a te Istened Égyiptom földétől fogva. Nem ismerhetsz más Istent kívülem, és rajtam kívül nincs más szabadító! (Hós. 13,4).

Dávid megvallása: „Az Úré [Jahvéé, az Örökkévalóé] a szabadítás [a segítség, megmentés, oltalom, védelem, az üdvösség]; legyen a te népeden a te áldásod (H. bárok piél igetörzsben, g. eulogeó. Főnévként: börákáh g. eulogía), maga az üdvhozó erő. Szela” (Zsolt 3,9).

És János apostol megvallása: „És hallék nagy szózatot az égben, (egy hatalmas hang megszólalt a mennyben) amely ezt mondja vala: Most lett meg az üdvösség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt” (Jel. 12,10).

„És ezek után hallám mintegy nagy sokaságnak nagy szavát az égben, a mely ezt mondja vala: Alleluja! az üdvösség és a dicsőség, és a tisztesség és a hatalom az Úré, a mi Istenünké!” (Jel. 19,1).

„És hallám mintegy nagy sokaság szavát, és mintegy sok vizek zúgását, és mintegy erős mennydörgések szavát, mondván: Aleluja! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható” (Jel. 19,6).

Jel. 7,11 Az angyalok [(aggelosz): hírnökök, követek] pedig mindnyájan a királyiszék, [a (thronosz): trón] a Vének, a [(preszbüterosz): presbiterek] és a négy élőlény körül állnak vala, és a királyiszék [(thronosz enópion): a trónon ülő színe] előtt, [(piptó): földre borulnak] arccal [(proszküneó): leborulva] imádják az Istent,

Jel. 7,12 Ezt mondván: Ámen: áldás és dicsőség, [(doxa): hírnév, és tekintély] és bölcsesség és hálaadás és tisztesség, [(timé): méltóság] és hatalom és erő a mi Istenünknek mind örökkön örökké, Ámen.*

*És mennyen-földön így zeng a dicséret, az Úrnak, a Báránynak: „Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen erő és gazdagság és bölcsesség és hatalom és tisztesség és dicsőség és áldás. Sőt hallám, hogy minden teremtett lény, amely van a mennyben és a földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondja vala: A királyi széken ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. És a négy lelkes állat (a négy élőlény) monda: Ámen. És a huszonnégy Vén leborult és imádá az örökkön örökké élőt” (Jel. 5,12).

„És a négy lelkes állat [(dzóon): a négy élőlény]… meg nem szűnik vala nappal és éjjel [(anapauszisz): megszakítás nélkül] ezt mondani: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható [(pantokratór): a Teljhatalmú, mindeneken uralkodó] Isten, aki vala és aki van, és aki eljövendő. És mikor [(hotan): valahányszor] a lelkes állatok az [(dzóon): élőlények] dicsőséget, tisztességet [(timé): tiszteletet] és hálát adnak annak, aki a királyiszékben [(thronosz): a trónon] ül, annak, aki örökkön örökké él. Leesik [(piptó): leborul] a huszonnégy Vén [(preszbüterosz): a huszonnégy elöljáró] az előtt, [(enópion): annak színe előtt] aki a királyiszékben, a [(thronosz): trónon] ül, és imádja azt, aki örökkön örökké él, és az ő koronáit [(sztephanosz): győzelmi koszorúikat] a királyiszék [(thronosz): a trón] elé teszi, mondván: Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt [(dünamisz): és hatalmat]; mert te teremtettél, és [(ktidzó): alkottál] mindent [(pasz pasza pan): a mindenséget], és a te akaratodért vannak és teremttettek. [Más fordítás: Méltó vagy Urunk és Istenünk, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt (dünamisz): és hatalmat; mert te teremtettél mindent, és a te akaratodból lett a teremtett világ; mert te alkottad a mindenséget, akaratod hívott létre és teremtett mindent]” (Jel. 4,8-11).

„ „És láték a királyiszék (a trónus) és a négy lelkes állat (a négy élőlény) között és a Vének között egy Bárányt állani, mint egy megölöttet, hét szarva és hét szeme vala, ami az Istennek hét Szelleme, (Isten Szellemének teljessége) amely elküldetett az egész földre. És eljöve és elvevé a könyvet a királyiszékben (a trónon) ülőnek jobbkezéből. És mikor elvevé a könyvet, a négy lelkes állat (a négy élőlény) és a huszonnégy Vén leborula a Bárány előtt, mindeniknél hárfák és aranypoharak lévén, jó illatokkal tele, amik a szentek imádságai. És éneklének új éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecséteit: mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véred által, (és véreddel megvásároltál) minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből, És a négy lelkes állat (a négy élőlény) monda: Ámen. És a huszonnégy Vén leborult és imádá az örökkön örökké élőt” (Jel. 5,6-9.14).

„Sőt hallám, hogy minden teremtett állat, [(ktiszma): teremtett lény] amely van a mennyben és a földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondja vala: A királyiszékben ülőnek [(thronosz): a trónon ülőnek] és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom [(kratosz): és uralom] örökkön örökké” (Jel. 5,13).

„És másodszor is mondának: Alleluja!... És leborula a huszonnégy Vén és a négy lelkes állat, (a négy élőlény) és imádá az Istent, aki a királyiszékben ül vala, mondván: Ámen! Alleluja!” (Jel. 19,3-4).

„És hatalmas hangok szólaltak meg a mennyben: A világ felett a királyi uralom a mi Urunké, az ő Krisztusáé lett, és ő fog uralkodni örökkön-örökké. És a huszonnégy Vén, aki az Isten előtt ül az ő királyiszékeiben (az ő trónjaikon), arcra borultak és imádták Istent, Ezt mondván: Hálát adunk néked Uram, mindenható Isten, aki vagy és a ki valál és a ki eljövendő vagy; mert a te nagy hatalmadat kezedhez vetted, és a te országlásodat elkezdetted (és uralkodsz)” (Jel. 11,15-17).

És hogy ki Ő, arról saját maga tesz bizonyságot akkor, amikor János apostol elragadtatásban látja a feltámadott Urat: „Mikor pedig láttam őt, amikor megpillantottam, leesém az ő lábaihoz, és a lába elé rogytam, mint egy holt. És reám veté az ő jobb kezét, és megérintett jobbjával, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó, És az Élő; pedig halott valék, és ímé mégis élek örökkön örökké.  Ámen…” (Jel. 1,17-18).

„Mert Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek. Mert Belőle jött elő, rajta keresztül megy és Őfelé halad minden, és Beléje torkollik a mindenség. Övé a dicsőség mindörökké, a dicsőség Neki jár az örökkévalóságban is. Ámen” (Róm. 11,36).

Dávid megvallása: „Oh Uram, tied a nagyság, hatalom, dicsőség, a ragyogás és a fenség, az örökkévalóság és méltóság, sőt minden, valami a mennyben és a földön van, tied! Tied, oh Uram, az ország, te magasztalod fel magadat, hogy légy minden fejedelmek felett, és magasztos vagy te mindenek felett! A gazdagság és a dicsőség mind te tőled vannak, te tőled erednek, és te uralkodol mindeneken; a te kezedben van mind az erősség és mind a birodalom; a te kezedben van mindeneknek felmagasztaltatása és megerősíttetése. (Más fordítás: A te kezedben van az erő és a hatalom, a te kezed tehet bárkit naggyá és erőssé). Most azért, oh mi Istenünk, vallást teszünk előtted, és hálát adunk neked, és dicsérjük a te dicsőséges, fenséges nevedet” (1 Krón. 29,11-13).

„Nincsen Uram hozzád hasonló az istenek között, és nincsenek hasonlók a te munkáidhoz, műveidhez fogható nincsen! Eljőnek a népek mind, amelyeket alkottál, és leborulnak előtted Uram, és dicsőítik a te nevedet. Mert nagy vagy te és csodadolgokat művelsz; csak te vagy Isten egyedül!” (Zsolt. 86,8-10).

És erre buzdítja a szenteket: „Énekeljetek (és zengjetek) Istennek, énekeljetek (és zengjetek); énekeljetek (és zengjetek) Királyunknak, énekeljetek (és zengjetek)! Mert az egész föld királya az Isten: énekeljetek bölcsességgel (zengjetek neki éneket)! Isten uralkodik a (népek), és nemzetek fölött; Isten ott ül az ő szentségének trónján” (Zsolt. 47,7-9).

Mert Ő „… az Isten teremtésének kezdete, (A görög szöveg szerint: Ő a teremtett világ eredete” (Jel. 3,14) Pál apostol így dicsőíti Őt: „Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké. Ámen” (1Tim. 1,17).

Jel. 7,13 Akkor felele egy a Vének közül, és [megkérdezte tőlem], és monda nékem: Ezek, akik a fehér ruhákba vannak öltözve, kik és honnét jöttek? [Görög szöveg: (apokrinomai): megszólalt (heisz hen): egy a (preszbüterosz ek ex) presbiterek a mennyei elöljárók közül, és így (legó moi): beszélt nekem: Ezek a fehér ruhákba öltözöttek (tisz ti): kik, és (pothen): honnan (erkhomai): jöttek]?*

*És a fehér ruháról így hangzik a kijelentés: „Örüljünk és örvendezzünk, és ujjongjunk, és adjunk dicsőséget néki, és dicsőítsük Őt, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége, az Ő menyasszonya felkészítette magát, És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó, fényes fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei” (Jel. 19,7-8).

És aki már megkapta a fehér gyolcsból készült ruhát, azt még további díszes ruhákba öltöztetik. Erről prófétál Ézsaiás is: „Örvendezvén örvendezek, és nagy örömöm telik az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemben, mert víg örömre indít Istenem. Mert az üdvösség ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engemet körül, és a megigazulás palástját terítette rám. Mint vőlegény, aki pap módon ékíti fel magát, és aki fölteszi fejdíszét, és mint menyasszony, aki felrakja ékességeit, az ékszereit” (Ésa. 61,10).

Jel. 7,14 És mondék néki: Uram, te tudod. És monda nékem: Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, [(thlipszisz): a nagy üldöztetésből] és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében.*

*Ezért szól így az Úr a megfáradtaknak: „Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált [tűzben izzított, és megtisztított] aranyat, hogy gazdaggá légy. És fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, [(periballó): hogy köröskörül borítva légy], és ne láttassék ki [(mé phaneroó): nehogy kitűnjön, és nyilvánvalóvá / ismertté váljon] a te [szégyenletes] mezítelenségednek rútsága [(aiszkhüné): szégyene, gyalázata]. És szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy [(blepó): újra] láss” (Jel. 3,18).

 Mert: „Ímé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és őrzi az ő ruháját, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát, az ő szégyenét” (Jel. 16,15).

Pál apostol megvallása: „Azért is sóhajtozunk, és fohászkodunk is ebben, óhajtván és vágyódva, felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat. [Más fordítás: Azért is nyöszörgünk, és nyögünk és fohászkodunk is ebben az eredeti hajlékban, és kívánkozva epekedünk, hogy mennyei lakásunkat ráhúzhassuk a földire; mert szeretnénk beköltözni mennyei otthonunkba]. Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk! [Más fordítás: Hogyha le kell majd vetkőznünk, mezítelennek ne bizonyuljunk]” (2 Kor. 5,2-3).

Jel. 7,15 Ezért vannak az Isten királyiszéke [trónja] előtt; és [(mint papok)] szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában; és aki a királyiszékben ül, kiterjeszti sátorát felettük [sátorával takarja be őket, és velük lakik].*

*Folytatódik a prófécia: „Ha elmosta az Úr Sion leányainak undokságát, minden (có'áh cô'áh): szennyét) és Jeruzsálem ((jərúšáliam): békesség alapja) vérét eltisztítá belőle az ítélet Szellemével, a megégetés Szellemével: Akkor teremteni fog az Úr Sion hegyének minden helye fölé és gyülekezetei fölé nappal felhőt és ködöt, s lángoló tűznek fényességét éjjel; mert ez egész dicsőségen oltalma lészen;És sátor lészen árnyékul nappal a hőség ellen, s oltalom, menedék és rejtekhely szélvész és eső elől” (Ésa. 4,3-5).

És a békesség alapjáról / Jeruzsálemről / – aki az Úr Jézus – így hangzik a kijelentés: „Mert más alapot, senki sem vethet a meglevőn kívül… amely a Jézus Krisztus” (1Kor. 3,11).

„Mert Ő a mi békességünk… ” (Eféz. 2,14).

Ő a: „… Békesség Fejedelme!” (Ézs. 9,5) .

És folytatódik a prófécia: „És lesz az én lakhelyem felettük, és leszek nékik Istenük és ők nékem népem. És megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ki megszentelem Izráelt, mikor szenthelyem közöttük lesz mindörökké” (Ezék. 37,27).

Már Mózesen keresztül kijelentette az Úr: „És az Izráel fiai között lakozom, és nékik Istenük leszek” (2 Móz. 29,45)  

„És az én hajlékomat közétek helyezem, és nem utállak meg benneteket.  És közöttetek járok, és a ti Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek” (3 Móz. 26,11-12).

Pál apostol pedig ezt a próféciát a Krisztus népére vonatkoztatja, a Korintusbelieknek mondva: „ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük, és közöttük járok; és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek. Annakokáért menjetek ki, távozzatok közülük, és szakadjatok el és váljatok külön, és teljesen különüljetek el tőlük, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek, ne érintsetek, tisztátalanhoz, szennyeshez ne nyúljatok. És én magamhoz fogadlak, és befogadlak titeket,  És leszek néktek Atyátok, édesapátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a Teljhatalmú, mindent-uraló, mindeneken uralkodó, a Mindenható Úr” (2 Kor. 6,16-18) 

Jel. 7,16 Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé; sem a nap nem tűz [(piptó): nem hull] rájuk, sem semmi hőség:*

*Már Ézsaiás így prófétál erről: „Nem szomjaznak, bárha pusztaságon vezeti is őket: kősziklából vizet fakaszt nékik, és meghasítja a sziklát és víz ömöl belőle” (Ésa. 48,21).

Mert azt mondja az Úr, Jahve az Örökkévaló: „… a pusztában utat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket. … igen, vizet szereztem a pusztában; a kietlenben folyóvizeket, hogy választott népemnek inni adjak” (Ésa. 43,19-20).

És az övéit meg is őrzi az Úr minden gonosztól: „Nappal a nap meg nem szúr téged, (nem árt neked) sem éjjel a hold. Az Úr megőriz téged (minden bajtól) és minden gonosztól, megőrzi életedet” (Zsolt. 121,6-7).

Jel. 7,17 Mert a Bárány, aki a királyiszéknek, a [(thronosz): trón]

közepette van, [(poimainó): pásztorként] legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi [(hodégeó): kíséri] őket, és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet.*

*Dávid megvallása: „… Az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] az én pásztorom. Ő [(ráʿáh): legeltet, pásztorol, táplál, ellát,vezet, kormányoz, igazgat, dédelget engem]. nem szűkölködöm [(ḥásér): nem szenvedek hiányt, semmiben meg nem fogyatkozom, és semmi híjával nem leszek]” (Zsolt. 23,1).

És hogy kiről prófétál Dávid, azt az Úr Jézus jelen ki: „Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért” (Ján. 10,11).

Ézsaiás is a jó Pásztorról prófétál: „Ímé, az Úr Isten (az én Uram, az Úr /JHVH: Jahve az Örökkévaló) jő hatalommal, és karja uralkodik! ímé, jutalma (vagyis szerzeménye) vele jő, és megfizetése (amiért fáradozott.) ő előtte. Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat (és ölébe veszi és hordozza őket), a szoptatósokat szelíden vezeti” (Ésa. 40,10-11).

És: „Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással, és ujjongva aratnak majd. Aki vetőmagját sírva emelve megy tova,  vigadozással jő elő, kévéit emelve. (Más fordítás: Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza)” (Zsolt. 126,5-6).

Az Úr Jézus kijelentése: „Boldogok, akik sírnak, szomorkodnak és keseregnek, és gyászolnak: mert ők megvigasztaltatnak, mert meg fogják vigasztalni őket” (Mát. 5,4).

Ezért mondja az Úr Jézus tanítványainak, hogy: „Boldogok vagytok ti, kik most éheztek: mert majd megelégíttettek. Boldogok vagytok ti, kik most sírtok: mert nevetni fogtok” (Luk. 6,21).

Mert: „az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” (Jel. 21,4).

 És: „Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az Úr, Jahve az Örökkévaló letörli a könnyet minden arcról. Leveszi népéről a gyalázatot az egész földön. - Ezt ígérte az Úr, Jahve az Örökkévaló!” (Ésa. 25,8)