Apostolok cselekedete 9. fejezet: Amikor az ellenségből testvér lesz. (revideált)

Csel. 9,1 Saulus pedig még mindig lihegett a gyűlölettől, dühös fenyegetéstől és öldökléstől, a gyilkos indulattól, és bosszúért lihegve az Úrnak tanítványai ellen, elmenvén a főpaphoz,* a papi fejedelemhez,

*Főpap (arkhiereusz):  papi fejedelem.

Csel. 9,2 Kére őtőle leveleket Damaszkuszba a zsinagógákhoz,* a gyülekezés helyeihez, hogy ha talál némelyeket, kik ez útnak követői, akár férfiakat, akár asszonyokat, fogva, és megkötözve vigye Jeruzsálembe.**

*Zsinagóga (szünagógé): a gyülekezés helye.

**És Saul meg is vallja az üldözés okát: „Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem…” (Zsolt. 69,10).

Csel. 9,3 És amint méne, lőn, hogy közelgete Damaskushoz, és váratlanul, nagy hirtelenséggel fény sugárzá, fény ragyogta őt körül a mennyből. Hirtelen mennyei fény villant fel körülötte:

Csel. 9,4 És ő leesvén a földre, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá: Saul, Saul, mit kergetsz, miért üldözöl engem?

Csel. 9,5 És monda: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig monda: Én vagyok Jézus, akit te kergetsz, akit te üldözöl: nehéz néked az ösztöke ellen rugódoznod.

Csel. 9,6 Remegve és ámulva, megdöbbenve, és elcsodálkozva monda: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Az Úr pedig monda néki: Kelj fel és menj be a városba, és majd megmondják néked, mit kell cselekedned.

Csel. 9,7 A vele utazó férfiak pedig némán és döbbenten álltak, hallva ugyan a szót, a hangot, de senkit sem látva.*

*Mert a testi ember a természetfelettivel találkozva megrémül:  „És egyedül én, Dániel láttam e látomást, a férfiak pedig, akik velem valának, nem látták a látomást; mert nagy rémület fogta el őket; elmenekültek és elrejtőztek” (Dán. 10,7).

Az Úr szavát pedig csak az értheti, akinek szól: „A sokaság, a tömeg azért, amely ott állt és hallotta vala, azt mondá, hogy mennydörgött; mások mondának: Angyal szólt néki” (Ján. 12,29).

Csel. 9,8 Felkele, feltápászkodott azonban Saulus a földről; de mikor felnyitá szemeit, senkit, és semmit sem láta - sőt egyáltalán nem látott, azért kézen fogva vezeték be őt Damaskusba.

Csel. 9,9 És három napig nem látott, és nem evett és nem is ivott.

Csel. 9,10 Vala pedig egy tanítvány Damaskusban, névszerint Ananiás, és monda annak az Úr látomásban: Ananiás! Az pedig monda: Ímhol vagyok Uram!

Csel. 9,11 Az Úr pedig monda néki: Kelj fel és menj el az úgynevezett Egyenes utcába, és keress föl a Júdás házában egy Saulus nevű tárzusi embert, mert ímé imádkozik.*

*Pál apostol megvallása: „Én zsidó ember vagyok, születtem a ciliciai Tárzusban, fölneveltettem pedig ebben a városban a Gamáliel lábainál, taníttattam az atyák törvényének pontossága, az ősi törvény szigora szerint, és rajongtam Istenért, buzgó lévén Hozzá” (Csel. 22,3).

Csel. 9,12 És látá Saulus látomásban, hogy egy Ananiás nevű férfiú beméne hozzá és kezét reá veté, ráhelyezi, hogy lásson.

Csel. 9,13 Felele pedig Ananiás: Uram, sok embertől, és sok helyről hallottam e férfiú felől, mily sok bosszúsággal illeté a te szentjeidet, milyen sok rosszat tett, és kárt okozott Jeruzsálemben:

Csel. 9,14 És itt is felhatalmazása van a főpapoktól, a papi fejedelmektől, hogy mindazokat elfogja és megkötözze, kik a te nevedet segítségül hívják.

Csel. 9,15 Monda pedig néki az Úr: Eredj el, mert ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok, a népek, nemzetek és királyok, és Izráel fiai előtt.*

*Az apostol megvallása elhívásáról: „De mikor az Istennek tetszett, aki kiszemelt, és elválasztott, különválasztott engem az én anyám méhétől fogva és elhívott az ő kegyelme által. Hogy kijelentse, kinyilatkoztassa, nyilvánvalóvá tegye az ő Fiát énbennem hogy győzelmi hírként, örömhírként hirdessem őt a pogányok, a nemzetek között: azonnal nem tanácskoztam hústesttel és vérrel. Azonnal abbahagytam, hogy húsra és vérre támaszkodjam, és nem vetettem alá magam hústestnek és vérnek” (Gal. 1,15-16).

És az apostol elhívó Igéi: „Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; népek prófétájává tettelek” (Jer. 1,5).

És: „… A pogányok világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig” (Ésa. 49,6).

És az apostol pontosan tudja, hogy ki ő: „Pál, Jézus Krisztusnak, a Felkentnek rabszolgája, aki Urának, Jézus Krisztusnak tulajdona. Elhívott, és meghívott apostol, az Úr Jézus által kinevezett követ, elválasztva, és külön választva a világi, tisztátalan, szentségtelen dolgoktól. Isten Evangéliumának, örömhírének, győzelmi hírének, a győzelmes hadvezérről szóló jó hírnek hirdetésére és prédikálására” (Róm 1,1).

És azért: „Hogy legyek a Jézus Krisztus szolgája a pogányok, a nemzetek között, munkálkodván az Isten evangéliumában, hogy legyen a pogányoknak áldozata kedves és a Szent Szellem által megszentelt. [Más fordítás: „Hogy amikor az örömüzenet papi szolgálatát végzem, én a Krisztus Jézusnak a nemzetek közé kirendelt áldozó papja vagyok; hogy a pogány népek a Szent Szellemtől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek]” (Róm. 15,16).

Ezért én: „nem merek szólni, beszélni, prédikálni semmiről, amit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányoknak, a nemzeteknek megnyerésére, megtéréséért szóval, Igével] és tettel. [Más fordítás: Olyasmiről azonban aligha lesz bátorságom beszámolni, amit a Szellem hatalma nélkül tettem volna, amit rajtam keresztül nem a Krisztus munkált volna, szóval és tettel]. Jelek, természetfölötti események, és jelenségek, és csodák ereje által, az Isten Szellemének ereje által; úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől és környékétől fogva Illyriáig szétszórtam a Krisztus evangéliumát. [Más fordítás: Csak így történhetett, hogy Jeruzsálemtől elkezdve Illyriáig mindent betölthettem a Krisztus örömüzenetével]” (Róm. 15,18-19).

És így folytatja az apostol: „Mert néktek mondom a pogányoknak, amennyiben hát én pogányok, nemzetek apostola vagyok, a szolgálatomat dicsőítem” (Róm. 11,13).

Csel. 9,16 Pedig én megmutatom néki,* és figyelmeztetem, mennyit kell néki az én nevemért szenvedni, átélni, megtapasztalni, elviselni, eltűrni.**

*Megmutatom (hüpodeiknümi): figyelmeztetem.

**És az apostol bizonyságot tesz az evangelizálással együtt járó bántalmazásokról: „A zsidóktól ötször kaptam negyven botütést egy híján. Háromszor  megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor  hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem; Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában,  veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak, hamis testvérek közt; Fáradságban és nyomorúságban, vesződségben gyötrődve, kínlódva, gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való böjtölésben-koplalásban. Hidegben sokszor fagyoskodva és mezítelenségben. [Más fordítás: Sokat fáradoztam és vesződtem, gyakran ébren töltöttem az éjszakát, éheztem és szomjaztam, sőt koplaltam, mert gyakran nem volt mit ennem, sokszor fáztam, fagyoskodtam, vagy nem volt ruhám, és nem volt mit fölvennem]” (2 Kor. 11,24-27).

Csel. 9,17 Elméne azért Ananiás és beméne a házba, és kezeit reá vetvén, ráhelyezve monda: Saul atyámfia, testvérem, az Úr küldött engem, Jézus, aki megjelent, és láthatóvá lett néked az úton, melyen jöttél, hogy szemeid megnyíljanak és beteljesedjél Szent Szellemmel.

Csel. 9,18 És azonnal mintegy pikkelyek estek le szemeiről, és mindjárt visszanyeré látását; és felkelvén bemerítkezett;

Csel. 9,19 És miután evett, erőre kapott, és megerősödék. Vala pedig Saulus a damaskusi tanítványokkal néhány napig.

Csel. 9,20 És azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban, a gyülekezés helyén Jézust, hogy ő az Isten Fia.

Csel. 9,21 Álmélkodnak vala pedig mindnyájan, és megdöbbent, magán kívül lett, extázisba / önkívületbe esett mindenki aki hallja. És mondának: Nem ez-é az, aki pusztította, és kegyetlenül, kíméletlenül üldözte, tette tönkre Jeruzsálemben azokat, akik ezt a nevet hívják segítségül, és ide is azért jött, hogy őket megkötözve vigye a főpapokhoz, a papi fejedelmekhez?*

*Az ige bizonyságtétele a vallásos Saulról, aki István kivégzése után: „Saulus pedig csakúgy tajtékzott a kihívottak közössége ellen, és zaklatta, és igyekezett megsemmisíteni a kihívottak közösségét, az eklézsiát. Házról-házra járva, és férfiakat és asszonyokat elővonszolva, és elhurcolva, tömlöcbe veti vala. [Más fordítás: Saul meg házról házra menve mindenhová behatolt, s úgy pusztította az eklézsiát, férfiakat is, nőket is elhurcolt, hogy börtönbe vettesse őket]” (Csel. 8,3).

És az apostol minden gyülekezetben bizonyságot tesz arról, hogy milyen volt Krisztus nélkül: „Mert hallottátok, mint forgolódtam én egykor a zsidóságban, hogy milyen volt az én egykori magatartásom a zsidóság körében. Hogy én felette igen háborgattam, és féktelenül üldöztem az Isten anyaszentegyházát, és pusztítottam azt. És felülmúltam a zsidóságban, népem körében nemzetembeli sok kortársamat a zsidó hithűségben, szerfelett rajongván atyai hagyományaimért” (Gal. 1,13-14)

„És ezt a tudományt, e tanítás követőit halálra üldöztem, megkötözvén és tömlöcbe vetvén mind férfiakat, mind asszonyokat. Miképpen a főpap is bizonyságom, tanúm erre nékem, és a véneknek egész tanácsa; kiktől leveleket is vévén az atyafiakhoz, a testvérekhez, Damaskusba menék, hogy az odavalókat is fogva, és megkötözve hozzam Jeruzsálembe, hogy bűnhődjenek, hogy megkapják büntetésüket” (Csel. 22,4-5).

Mert: „Én egykor elhatároztam magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen mindent meg kell tennem, és sok ellenséges dolgot kell cselekednem. Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben: és a szentek közül én sokat börtönbe vettettem, a főpapoktól való felhatalmazást megnyervén. Sőt mikor megölettetének, szavazatommal hozzájárultam, én is ellenük szavaztam. És minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenük, sőt ellenük való féktelen őrjöngésemben, kergettem, és üldöztem mind az idegen városokig is” (Csel. 26,9-11).

És mégis: „Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak, a nemzetbelieknek hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát” (Eféz. 3,8).

„Ki előbb istenkáromló gyalázkodó, becsmérlő, szitkozódó, az övéit üldöző és erőszakoskodó valék: de könyörült rajtam, és mégis irgalmat nyertem, mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségben; Szerfelett megsokasodott pedig és bőségesen kiáradt rám a mi Urunknak kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa, hogy üdvözítse a bűnösöket, akik közül első vagyok én. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem, és énrajtam mutassa meg legelőbb a teljes hosszútűrését, végtelen türelmét, példa gyanánt azoknak, akik hisznek Őbenne és így az örök életre jutnak” (1 Tim. 1,13-16).

Csel. 9,22 Saulus pedig annál inkább erőt vőn,* egyre jobban felbátorodott, megerősödött, és mindig több hatalomra tett szert, és zavarba hozta, és összezavarta, felkavarta a Damaskusban lakó zsidókat, júdeaiakat, érvekkel bizonyítva, hogy ez a Jézus a Krisztus.**

*Erőt vőn (mallon endünamoó): felbátorodott, megerősödött, és hatalomra tett szert.

**És Saul, - aki később Pál, - mindenhol az Írásokból prédikálva: „.. hatalmasan meggyőzi vala a zsidókat nyilvánosan, bebizonyítva az írásokból, hogy Jézus a Krisztus” (Csel. 18,28).

„… hogy ez a Jézus a Krisztus, akit én hirdetek néktek” (Csel. 17,3).

Csel. 9,23 Több nap elteltével azonban a zsidók, a júdeaiak tanácsot tartának, hogy őt megöljék. [Más fordítás: Amikor pedig már jó néhány nap eltelt, a zsidók elhatározták, hogy végeznek vele]:

Csel. 9,24 De tudomására jutott Saulusnak az ő leselkedésük, és az ő szándékuk, cselszövésük, a merénylet terve. És hogy figyelték, szemmel tartották a város kapuit mind nappal, mind éjjel, hogy őt eltöröljék, meggyilkolják.*

*Később az apostol így tesz bizonyságot: „Damaskusban Aretás király helytartója őriztette a damaskusiak városát, hogy engem elfoghasson” (2 Kor. 11,32).

Csel. 9,25 A tanítványok azért vevén őt éjjel, a kőfalon bocsáták alá, leeresztve egy kosárban.*

*Pál apostol bizonyságtétele:  „Damaskusban Aretás király helytartója őriztette a damaskusiak városát, akarván engem megfogni; És a várablakból vesszőkosárban eresztettek le a városfalon, és megmenekültem kezei közül” (2 Kor. 11,32-33).

Előképként bemutatja a Szent Szellem az apostol megmenekülését. Józsué kémeket küld Jerikóba, és Jerikó királya el akarja fogatni őket, de egy Ráháb nevű parázna asszony: „Leeresztette azért őket kötélen az ablakon - mert az ő háza a kőkerítés falán vala, és ő a kőkerítésen lakik vala” (Józs. 2,15).

És ugyanígy menekült meg Dávid a testi ember kezeiből: „És követeket külde Saul a Dávid házához, hogy reá lessenek, hogy tartsák szemmel, és reggel megöljék őt. De tudtára adá Dávidnak Mikál, az ő felesége, mondván: Ha meg nem mented életedet ez éjjel, holnap megölnek. És lebocsátá Mikál Dávidot az ablakon; ő pedig elment és elszalada, és megmenté magát” (1 Sám. 19,11-12).

Csel. 9,26 Mikor pedig  Saulus Jeruzsálembe ment, a tanítványokhoz próbált csatlakozni; de mindnyájan féltek tőle, nem hívén, hogy ő tanítvány.

Csel. 9,27 Barnabás azonban felkarolta őt, és maga mellé vevén, magával vitte az apostolokhoz, és részletesen beszámolt nékik, mint látta az úton az Urat, és hogy beszélt vele, és mint tanított Damaskusban nagy bátorsággal, hogy milyen nyíltan, szabadon, és bátran beszélt a Jézus nevében.

Csel. 9,28 És ettől fogva velük együtt járt-kelt Jeruzsálemben:

Csel. 9,29 Nyíltan, nagy bátorsággal tanítván az Úr Jézusnak nevében, beszél, sőt vitatkozott vala a görög zsidókkal; azok pedig arra készülődtek, hogy őt elpusztítsák.

Csel. 9,30 Megtudván azonban az atyafiak, a testvérek szándékukat, levivék őt Cézáreába, és elküldék őt Tárzusba.

Csel. 9,31 A gyülekezeteknek a kihívottak közösségeinek, az eklézsiának tehát egész Júdeában, Galileában és Szamariában békességük vala,* épülvén és járván az Úrnak tiszteletében, és a Szent Szellem bátorításában, és segítségével sokasodnak, szaporodnak vala.**

*Békesség (eiréné): az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában.

**És ők: „Dicsérve dicsőítették az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva, az egész nép szerette őket. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet, a kihívottak közösségét a megváltottakkal, megmentettekkel, megszabadítottakkal, az üdvözülőkkel” (Csel. 2,47).

Csel. 9,32 Lőn pedig, hogy amikor Péter valamennyi gyülekezetet végigjárt, leméne a Liddában lakozó szentekhez is.

Csel. 9,33 Talála pedig ott egy Éneás nevű embert, ki nyolc esztendő óta ágyban fekszik bénultan, mert gutaütött vala.

Csel. 9,34 És monda néki Péter: Éneás, gyógyítson meg téged a Jézus Krisztus: kelj föl, vesd meg magad az ágyadat! És azonnal felkele.*

*Az apostol követte Mesterét, aki azt: „… mondta a gutaütöttnek, a bénának: Kelj föl, vedd föl a te hordágyadat, és eredj haza. És az felkelvén, haza méne” (Mát. 9,6-7).

Mert Róla - a Megváltóról - szól a prófécia: „… megszabadítja a kiáltó szűkölködőt, a segítséget kérő szegényt, a nyomorultat, akinek nincs segítője. Könyörül a szegényen és szűkölködőn, s a szűkölködők életét megszabadítja” (Zsolt. 72,12-13).

És hogy ki a gyógyító, arról így prófétál Dávid: „Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet” (Zsolt. 103,2-3).

Csel. 9,35 És láták őt mindnyájan, kik laknak vala Liddában és Sáronban, kik visszatérnek az Úrhoz.*

*Ézsaiás már így prófétált róluk: „Virulva virul és örvend ujjongva, a Libanon dicsősége adatott néki, Karmel és Sáron ékessége; meglátják ők az Úrnak dicsőségét, Istenünk ékességét. (Más fordítás: Virágba borul és vigad, vígan örvendezik. Része lesz a Libánon pompájában, a Karmel és Sárón díszében. Meglátják az ÚR dicsőségét, Istenünk méltóságát)” (Ésa. 35,2).

„És lesz Sáron nyájak legelőjévé, és Ákhor völgye barmok fekvőhelyévé népem számára, amely engem keresett. (Más fordítás: A Sárón juhok legelője lesz, az Ákór völgye marhák delelője, népem birtoka; azoké, akik engem keresnek” (Ésa. 65,10).

Csel. 9,36 Joppéban pedig vala egy nőtanítvány, névszerint Tábitha, mely lefordítva, értelmezve és megmagyarázva Dorkásnak, azaz zergének mondatik. Ez gazdag vala jó cselekedetekben és alamizsnákban, tele volt jótéteményekkel és adományokkal; melyeket osztogatott.

Csel. 9,37 Lőn pedig azokban a napokban, hogy megbetegedvén, meghala: és miután megmosták őt, kiteríték a felházban.

Csel. 9,38 Mivelhogy pedig Lidda Joppéhoz közel vala, a tanítványok meghallván, hogy Péter ott van, küldének két férfiút ő hozzá, kérve, hogy késedelem nélkül menjen át hozzájuk.

Csel. 9,39 Felkelvén azért Péter, elméne azokkal. Mihelyt oda ére, felvezeték őt a felházba: és elébe állának néki az özvegyasszonyok mindnyájan sírva és mutogatva a ruhákat és öltözeteket, melyeket Dorkás csinált, míg velük együtt volt.

Csel. 9,40 Péter pedig mindenkit kiküldvén, térdre esve, térdre borulva imádkozék, és könyörög; és a holttesthez fordulván, monda: Tábitha, kelj fel! Az pedig felnyitá szemeit; és meglátván Pétert, felüle.*

*Amikor az Úr Jézus Jairus lányát feltámasztja, a hitetleneket kiküldi a helységből: „Ő pedig mindenkit kiküldvén, és a leányzó kezét megfogván, kiálta, mondván: Leányzó, ébredj, kelj fel! És visszatért bele annak szelleme, és azonnal fölkele” (Luk 8,54-55).

Elizeus is minden hitetlent eltávolított a sunemita asszony halott fia mellől: „És bement Elizeus a házba, és ímé a gyermek ott feküdt halva az ő ágyán. És az ágyra fellépve, a gyermekre feküdt, és az ő száját a gyermek szájára tevé, szemeit szemeire, kezeit kezeire, és ráborult, és megmelegedék a gyermek teste. Azután felállott, és egyszer alá és fel járt a házban, majd újra felment és reáborult. Akkor a gyermek prüsszente vagy  hétszer, és felnyitá szemeit. Ő pedig szólítá Géházit, és monda: Hívd ide a Súnemitát. És oda hívá azt. És mikor oda ment, monda: Vedd a te fiadat” (2 Kir. 4,32-36).

Csel. 9,41 És az kezét nyújtva néki, fölsegítette, és talpra állította őt; és beszólítván a szenteket és az özvegyasszonyokat, eleikbe állatá őt elevenen.*

*Az Úr Jézus, amikor minden hitetlent, és hitetlenkedőt kiküldött Jairus halott lánya mellől, akkor: „megfogván a gyermeknek kezét, monda néki: Talitha, kúmi; ami megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked mondom, ébredj, és kelj föl. És a leányka azonnal fölkele és elkezdett járkálni” (Márk. 5,41-42).

Csel. 9,42 És elterjedt ennek a híre, és tudtára lőn, ismeretes lett az egész Joppénak; és sokan hitre jutottak az az Úrban.*

* Amikor az Úr Jézus Lázárt feltámasztja: „Sokan hivének azért Őbenne ama zsidók, júdeaiak közül, akik Máriához mentek vala, és láták, amiket cselekedett vala”  És amikor megtudták, hogy hol van az Úr: „A zsidók, a júdeaiak közül azért nagy sokaság, nagy tömeg értesült vala arról, hogy ő ott van. És oda menének nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halálból” (Ján. 11,45; 12,9)

Csel. 9,43 És lőn, hogy ő több napig marada Joppéban egy Simon nevű tímárnál.