Apostolok Cselekedete. 14. fejezet: Az Evangélium bátorsággal hir dettetik; (Göröggel és kapcsolódó igékkel)

Csel. 14,1 Lőn pedig Ikóniumban [jelentése: kép, képoszlop] hogy ők együtt menének be a zsidók, a [(iúdaiosz): júdeaiak] zsinagógájába, a [(szünagógé): gyülekezés helyére], és prédikálnak, úgyannyira, hogy mind zsidóknak, mind görögöknek nagy sokasága lőn hívővé.

Csel. 14,2 Akik azonban a zsidók, a [(iúdaiosz): Júdeabeliek] közül nem hisznek, felindíták, [(epegeiró): felingerelték, fellázították] és megharagíták, [(kakoó): felbőszítették, haragra ingerelték] a pogányokat, [(ethnosz): a nemzetbelieket] az atyafiak, a [(adelphosz): testvérek] ellen.*

*Ők azok, akik: „Akik megölték az Úr Jézust is és a saját prófétáikat, és minket is kérlelhetetlenül, és folyamatosan üldöznek és az Istennek nem tetszenek. Nem kedvesek Isten előtt, és minden embernek ellenségei, és minden emberrel szemben állnak. [Más fordítás: Ezek a hitetlen júdeaiak ölték meg az Úr Jézust és a prófétákat, és ők kényszerítettek minket, hogy Júdeát sietve elhagyjuk. Ezek nem tetszenek Istennek, és minden emberrel ellenségesek]. Akik megtiltják nékünk, és akadályoznak minket abban is, hogy a pogányoknak, a nemzeteknek ne prédikáljunk, hogy üdvözüljenek; És így teszik teljessé céltévesztésüket; de végül utolérte őket az Isten haragja” (1 Thess. 2,15-16).

Timóteushoz így beszél Pál apostol, megvallva azt, hogy mi esett rajta Ikóniumban. Te tudod: „Üldöztetéseimet, szenvedéseimet, amelyek rajtam estek … Ikóniumban [jelentése: kép, képoszlop], … minémű üldöztetéseket szenvedtem, és [(hüpopheró): álltam ki, viseltem el, milyen nehézségeken mentem keresztül, és bírtam ki]! De mindezekből [mindig] megszabadított [kimentett, kiragadott] engem az Úr” (2 Tim. 3,11).

És bárhova mentek, mindenhol üldözték őket: „Ők pedig Pergából tovább menve, eljutának Antiókhiába, Pisidiának [jelentése: pusztító nő; megöntözött vidék] városába, és bemenvén szombatnapon [a heti pihenőnapon, a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás napján] a zsinagógába, és leülének. A zsidók, a [(iúdaiosz): júdeaiak] azonban felindíták [(parotrünó): felbujtották, felingerelték ellenük] az istenfélő, és [(szebomai szebó): tisztelő] tisztességbeli [(euszkhémón): előkelő, tekintélyes] asszonyokat és a városnak eleit [(prótosz): és a város első embereit, vezetőit; a város előkelőit], és üldözést támasztának [(epegeiró): szítanak] Pál és Barnabás ellen, és kiűzék őket határukból” (Csel. 13,14.50).

Az Úr Jézus előre figyelmeztette az Övéit: „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál (mint titeket). Ha e világból (valók) volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé (szeretné a magáét); de mivelhogy nem vagytok e világból (valók), hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek meg ama beszédekről (azokról az igékről), amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet (igémet) megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki (el)küldött engem” (Ján. 15,18-21).

Csel. 14,3 Azért sok időt töltöttek ott, bátran prédikálva az Úrban, ki bizonyságot tesz vala az ő kegyelmének beszéde [(logosz): Igéje] mellett, és adja vala, hogy jelek és csodák történjenek az ő kezeik által.*

*És így folytatódik a kijelentés: A feltámadott Úr ígérete az Övéinek: „… monda azért nékik (a tanítványainak, és a mindenkori Övéinek) Jézus: Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelt, (és így folytatta) és monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet” (Ján. 20,21-22).

Az Úr Jézus mennybemenetele után a tanítványok: „… pedig kimenvén, prédikálnak [hirdették az igét] mindenütt, az Úr együtt munkálván [(szünergeó): támogatja, együttműködik] velük, és megerősítvén [(bebaioó): hitelesítve] az igét (logosz) [az igehirdetést] (csoda)jelek által, amelyek követik [(epakolútheó): kísérik] vala. [Más fordítás: Az Úr pedig együtt munkálkodott velük, és csodákkal erősítette meg, hogy az örömhír, amiről beszélnek, igaz]. Ámen!” (Márk. 16,20).

Ezért: „… nem merek szólni [beszélni; prédikálni] semmiről, amit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányoknak [nemzeteknek] engedelmességére, [megtéréséért; megnyerésére] szóval [logosz: Igével] és tettel. [Más fordítás: olyasmiről azonban aligha lesz bátorságom beszámolni, amit a Szellem hatalma nélkül tettem volna, amit rajtam keresztül nem a Krisztus munkált volna, szóval és tettel]. Jelek [természetfölötti esemény, jelenségek] és csodák [rendkívüli jelenségek] ereje által, [hatalmával] az Isten Szellemének ereje által; úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől [a béke tanítása, megalapozása] és környékétől fogva Illyriáig [jelentése: barátok földje] betöltöttem [szétszórtam] a Krisztus evangéliumát. [Más fordítás: Csak így történhetett, hogy Jeruzsálemtől elkezdve Illyriáig mindent betölthettem a Krisztus örömüzenetével]” (Róm. 15,18-19).

 És az Övéi szolgálatánál az Úr: „Velük együtt bizonyságot tevén arról [(szünepimartüreó): és együtt tanúskodott, azaz egyesült velük a bizonyítékok hozzáadásában] az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel [(poikilosz) (dünamisz): változatos, különféle, és sokféle erőmegnyilvánulással] s a Szent Szellem közléseivel [(meriszmosz): Szent Szellemének szétosztásával] az ő akarata [(thelészisz): és elhatározása] szerint [vagyis akit úgy osztott szét, ahogy akarta]” (Zsid. 2,4). És ők: … így prédikálnak nektek az egekből [vagyis a mennyből] küldött Szent Szellem által…” (1 Pét. 1,12).

Csel. 14,4 De a városnak sokasága meghasonlik [(szkhidzó): két pártra szakadt]; és némelyek a zsidók, a [(iúdaiosz): Júdeabeliek] mellett, mások pedig az apostolok mellett valának.*

*És ez így volt mindenhol, ahol az Evangéliumot prédikálták: „És némelyek azok közül hisznek és csatlakoznak Pálhoz (jelentése: a kicsi, alacsony, csekély) és Siláshoz (jelentése: kívánt, kért, hallgatag; erdei) úgyszintén az istenfélő görögök közül nagy sokaság, és az előkelő asszonyok közül nem kevesen. De a zsidók, a ([(iúdaiosz): Júdeabeliek) kik nem hisznek vala, irigységtől felindíttatván, és magok mellé vévén a piaci népségből (a piaci csavargók közül) némely gonosz férfiakat, és csődületet támasztván, fellármázták a várost…” (Csel. 17,4-5).

Csel. 14,5 És mikor a pogányok [(ethnosz) a nemzetbeliek] és zsidók [(iúdaiosz): Júdeabeliek] az ő főembereikkel egybe [(arkhón szün): fejedelmeikkel, vezetőikkel együtt összefogtak], és támadást indítanak, hogy bosszúsággal illessék, hogy [(hübridzó): bántalmazzák] és megkövezzék őket.*

*István vértanú is így beszél hozzájuk: „A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És megölték azokat, akik eleve hirdették [akik előre kihirdették] amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá [és kiszolgáltatóivá] és gyilkosaivá lettetek” (Csel. 7,52).

Igen: „Őt, aki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből [aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint] adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek. [Más fordítás: Azért, aki az Isten elvégzett tanácsából és rendeléséből hatalmatokba adatott, ti az istentelenek által kínoszlopra szegeztétek és megöltétek]: (Csel. 2,23).

„Az életnek [(arkhégosz tesz dzóész; az arkhégosz): elsődleges jelentése kezdő, előidéző, okozó, alapító, szerző] fejedelmét pedig megölétek; kit az Isten feltámasztott a halálból, minek mi bizonyságai [tanúi] vagyunk. [Más fordítás: Megöltétek azt, aki az életet adja. Isten azonban feltámasztotta Jézust a halálból. Ennek tanúi vagyunk - a saját szemünkkel láttuk őt]. (Csel. 3,15).

Timóteusnak így ír az apostol:  „Te pedig [(parakolútheó): pontosan megfigyelted, megértetted, és] követted az én tanításomat, életmódomat, [(agógé): az én életutamat, életvitelemet, magatartásomat] szándékomat, [(protheszisz): az én célkitűzéseimet, életcélomat] hitemet, [meggyőződésemet] hosszútűrésemet, [(agapé): Isten szerinti] szeretetemet, türelmemet, [(hüpomoné): tűrésemet, kitartásomat; állhatatosságomat]. Üldöztetéseimet, szenvedéseimet, amelyek rajtam estek Antiókiában [jelentése: bosszúálló, üldöző], Ikóniumban [jelentése: kép, képoszlop], Listrában: [jelentése: feloldó város, visszavásárló] minémű üldöztetéseket szenvedtem [(hüpopheró): álltam ki, viseltem el, milyen nehézségeken mentem keresztül, és bírtam ki]! De mindezekből [mindig] megszabadított [kimentett, kiragadott] engem az Úr” (2 Tim. 3,10-11).

Ők: „Akik megölték az Úr Jézust is és a saját prófétáikat, és minket is kérlelhetetlenül / folyamatosan üldöznek és az Istennek nem tetszenek. Nem kedvesek Isten előtt, és minden embernek ellenségei, és minden emberrel szemben állnak; [Más fordítás: Ezek a hitetlen júdeaiak ölték meg az Úr Jézust és a prófétákat, és ők kényszerítettek minket, hogy Júdeát sietve elhagyjuk. Ezek nem tetszenek Istennek, és minden emberrel ellenségesek]. Akik megtiltják nékünk, és akadályoznak minket abban is, hogy a pogányoknak, a nemzeteknek ne prédikáljunk, hogy üdvözüljenek; És így teszik teljessé céltévesztésüket; de végül utolérte őket az Isten haragja” (1 Thess. 2,15-16).

Csel. 14,6 Ők megtudták, és elfutának. [(katapheugó): elmenekültek] Likaóniának [jelentése: nőstényfarkas, farkasok földje] városaiba, Listrába [jelentése: feloldó város; visszavásárló] és Derbébe, [jelentése: bőrrel bevonó, borókabokor] és a körülvaló [(perikhórosz): szomszédos] tartományba.*

*Az Úr Jézus parancsa szerint, aki azt parancsolta: „Mikor pedig abban a városban üldöznek titeket, szaladjatok, fussatok, meneküljetek a másikba…” (Mát. 10,23).  

Csel. 14,7 És ott prédikálják [ott hirdették] vala az Evangéliumot [az örömüzenetet].

Csel. 14,8 És Listrában ül vala egy lábaival tehetetlen [(khólosz): egy béna lábú] ember, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta volt, és soha nem járt.

Csel. 14,9 Ez hallá Pált beszélni: aki szemeit reá függesztvén [(atenidzó) figyelmesen ránézett], és [(eidó oida): észrevéve, és] látván, hogy van hite, [(szódzó): a gyógyulásra] hogy meggyógyul,

Csel. 14,10 Monda nagy fennszóval [(epó megasz phóné): parancsolta hatalmas hangon]: Állj fel lábaidra egyenesen, és [(orthosz): egészségesen]! És felszökött [(hallomai): talpra ugrott] és [(peripateó): járni kezdett], és járt.*

*Péter apostolon keresztül is gyógyított az Úr: „[Történt egyszer, hogy] Péter és János pedig együtt mennek vala fel [(autosz): ugyanabból a célból] a templomba [(hieron): Istennek szentelt, megszentelt; a szenthelyre] az imádkozásnak órájára, kilencre [vagyis: délután három órára, a délutáni imádkozásra]. És hoznak vala egy embert, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta [születése óta béna] vala [és nem tudott járni], kit minden nap le szoktak tenni a templom kapujánál, melyet Ékesnek neveznek [a szenthelynek úgynevezett Ékes (díszes) kapujában helyezték el], hogy kérjen alamizsnát [könyöradományt] azoktól, akik bemennek a templomba. Ez mikor látta, hogy Péter és János a templomba [a szenthelyre] akarnak bemenni, kére őtőlük alamizsnát [kérte őket, hogy könyöradományt adjanak neki]. Péter pedig mikor szemeit reá vetette [(atenidzó): a tekintetét rászegezte] Jánossal egyben, monda: Nézz [és figyelj] mireánk. Az annakokáért figyelmez vala reájuk [rájuk nézett], remélvén [abban a reményben], hogy valamit kap tőlük. Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem amim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj [járkálj]! És őt jobb kezénél fogva felemelé [megragadta, és felállította (felsegítette) őt], és azonnal megerősödnek [abban a szempillantásban meggyógyultak] az ő lábai és bokái. És felszökvén, megálla és jár vala és beméne ő velük a templomba [a szent helyre], járkálva és szökdelve [ugrálva] és dicsérve az Istent. [Más fordítás: Talpra ugrott, és életében először járni kezdett. Azután fel-alá járkált, örömében ugrándozott, Istent dicsérte, majd Péterékkel együtt bement a Templomba]. (Csel. 3,1-8).

És ezután így hirdeti az evangéliumot, az örömhírt. Az Úr Jézus az, akinek a:  „…nevében [(onoma) jelenti magát a személyt, de a görög szó magába foglalja a személy hatalmát, tekintélyét, jellemvonását is] való hit által erősítette meg az ő neve ezt, akit láttok és ismertek. És a hit [(pisztisz): hit, amely magába foglalja a bizalmat; meggyőződést, bizonyosságot], mely ő általa van, adta néki ezt az épséget mindnyájan a ti szemetek láttára. [Más fordítás: Ez a Jézus az, akiben mi hiszünk. Ő adott erőt a hit általi gyógyuláshoz ennek az embernek, akit itt láttok, s akit ismertek. Igen, a Jézusban való hit állította helyre ennek a nyomorékon született embernek az egészségét teljesen, mégpedig a szemetek láttára]” (Csel. 3,16).

És amerre járt az apostol, ott csodás gyógyulások történtek: „Lőn pedig, hogy Péter [jelentése: kődarab], mikor mindnyájukat bejárá, [amikor Péter valamennyi gyülekezetet végigjárt], leméne a Liddában [jelentése: viszály, születés, szülőváros] lakozó szentekhez is. Talála pedig ott egy Éneás [jelentése: dicséretre méltó] nevű embert, ki nyolc esztendő óta ágyban fekszik vala, [bénultan] ki gutaütött vala. És monda néki Péter: Éneás, gyógyítson meg téged a Jézus Krisztus: kelj föl, vesd meg magad az ágyadat! És azonnal felkele” (Csel. 9,32-34).

Az apostol követte Mesterét, aki azt: „… mondta a gutaütöttnek, vagyis a bénának: Kelj föl, vedd föl a te hordágyadat, és eredj haza. És az felkelvén, haza méne” (Mát. 9,6-7).

Mert Róla - a megváltóról - szól a prófécia: „… megszabadítja a kiáltó szűkölködőt (a segítséget kérő szegényt); a nyomorultat, akinek nincs segítője. Könyörül a szegényen és szűkölködőn, s a szűkölködők életét megszabadítja” (Zsolt. 72,12-13).

 És hogy ki a gyógyító, arról így prófétál Dávid: „Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet” (Zsolt. 103,2-3).

 És beteljesült a prófécia, eljött Isten: „Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő (és bosszút áll), az Isten, aki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket! Akkor ugrándoz (szökell), mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok (erednek) a kietlenben” (Ésa. 35,4.6).

A gonosz feletti győzelemről prófétál Malakiás is: „Mert ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütő-kemence, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, amely nem hagy rajtuk gyökeret, sem ágat. (Más fordítás: Eljön az a nap, amely olyan lesz, mint az izzó kemence. Olyan lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a polyva, és elégeti őket az az eljövendő nap - mondja a Seregek Ura -, nem marad sem gyökerük, sem águk). És feltámad néktek, akik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hizlalt tulkok. (Más fordítás: De fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak. Úgy ugrándoztok majd, mint a hizlalóból kiszabadult borjak)” (Malak. 4,1-2).

Csel. 14,11 A sokaság [(okhlosz): a tömeg] pedig mikor látta, amit Pál cselekedett, felkiálta likaóniai nyelven, mondván: Az istenek jöttek le mihozzánk emberi ábrázatban [emberi alakban]!

Csel. 14,12 És hívják vala Barnabást Jupiternek [Zeusznak],* Pált pedig Merkúriusnak [Hermésznek],** minthogy ő volt a szóvivő.

*Zeusz: a görög mitológia főistene, akit a Jelenések 2:13 alapján (utalás a pergamoni Zeusz-oltárra) a Sátánnal azonosíthatunk.

*Hermész: Hermész a görög mitológiában az istenek szárnyas hírvivője.

Csel. 14,13  Jupiter [(Dzeusz): Zeusz]* papja pedig, akinek temploma az ő városuk előtt vala, felkoszorúzott bikákat hajtva a kapukhoz, a sokasággal [(okhlosz): tömeggel] együtt áldozni akar [(thüó): áldozatot akar bemutatni] vala.

*Zeusz: főisten a görög mitológiában (római megfeleltetése Jupiter).

Csel. 14,14 Mikor azonban ezt meghallották az apostolok, Barnabás [Jelentése: a vigasztalás fia, a prófétai ígéret fia; az építő intés fia] és Pál, köntösüket megszaggatván, a sokaság [(okhlosz): a tömeg] közé futamodnak, [(kradzó): hangosan] kiáltván.

Csel. 14,15 És ezt mondván [így kiáltottak]: Férfiak, [emberek] miért művelitek ezeket? Mi is hozzátok hasonló természetű emberek vagyunk, és azt az örvendetes üzenetet [(euaggelidzó): jó hírt, örömhírt, evangéliumot] hirdetjük néktek, hogy e hiábavalóktól, e [(mataiosz): haszontalan dolgoktól] az élő,  [(dzaó): életet adó, és éltető] Istenhez térjetek, ki teremtette, [(poieó): alkotta] a mennyet, a földet, a tengert és minden azokban valókat:^*

*Mert „megjelent, már eljött és látható lett, és feltűnt, felragyogott az Isten megmentő, üdvözítő kegyelme minden embernek, mely üdvöt áraszt minden ember számára” (Tit. 2,11).

„Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön,…” (1 Tim. 2,4).

 „A tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek” (Csel. 17,30).

Ő az Isten: „Aki teremtette, és (alkotta) az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennük van” (Zsolt. 146,6-7).

Az Ő: „… szavára lettek az egek, [(dáḇár ʿáśáh): az Úr Igéje alkotta az eget] és szájának leheletére, [(rúaḥ): Szelleme által] minden seregük” (Zsolt. 33,6). 

Ő a teremtő, és Övé minden: „Ímé az Úréi, a te Istenedéi az egek, és az egeknek egei, a föld, és minden, a mi rajta van!” (5 Móz. 10,14).

A Teremtő előtt borul le mindenki, aki: „Kezdetben teremté Isten az eget (mennyet) és a földet” (1 Móz. 1,1).

Ő parancsolja, hogy: „Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: … és imádjátok azt, aki teremtette  a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait” (Jel. 14,7).

Csel. 14,16 Ki az elmúlt időkben [(genea): az előző nemzedékek során] hagyta a pogányokat mind a maguk útján haladni: [(eaó ethnosz): eltűrte, hogy a nemzetek mind a maguk útján haladjanak].^*

*Igen: „… Isten ugyanis az előbb, a korábban elkövetett bűnöket végtelen türelmében elnézte, elengedte, és megbocsátotta. Türelme idején, az előbb történt vétkezések büntetlenül hagyása, elengedése, és megbocsátása által, melyeket Isten elszenvedett, eltűrt, béketűrésével, hogy e mostani időben, a mostani időszakban mutassa meg, és jelentse ki igazságát. És kimutatta igazságosságát a jelen időre nézve is: mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, megigazít mindenkit, aki Jézusban hisz, aki a Jézus hitéből való” (Róm. 3,25-26).

Csel. 14,17 Jóllehet nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jótevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket [(kardia): a mi bensőnket].*

*Jeremiás így panaszkodik: „Eszükbe sem jut, hogy féljék Istenüket, az Urat, (Jahvét az Örökkévalót), aki az őszi és a tavaszi esőt megadja a maga idejében, és biztosítja az aratásra rendelt heteket” (Jer. 5,24).

Pedig Ő az: „Aki esőt ad [(náṯan): bocsát] a földnek színére [(páním): felszínére], és a mezőkre vizet bocsát [és vízzel öntözi az egész határt]” (Jób. 5,9).

Aki: „Felemeli a felhőket a földnek széléről; villámlást készít, (villámokat szór) hogy eső legyen, s szelet hoz elő tárházaiból” (Zsolt. 135,7).

 „Szavára víz-zúgás támad az égben, és felhők emelkednek fel a föld határairól; villámlásokat készít az esőnek, és kihozza a szelet az ő rejtekhelyéből” (Jer. 10,13).

Bizony: „Meglátogatod a földet és elárasztod. Gondoskodsz a földről, és megöntözöd; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója, és patakja tele van vizekkel; gabonát szerzesz nékik, és gabonával látod el az embereket, mert úgy rendelted azt, és így gondoskodsz a földről. Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod, elegyengeted; záporesővel meglágyítod, porhanyítod azt, termését és növényzetét megáldod. Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal, és a te javaiddal, és a te nyomdokaidon kövérség, és bőség fakad; Csepegnek a puszta legelői, és legelők sarjadnak a pusztán és a halmokat vígság és ujjongás övezi. A legelők megtelnek juhokkal, és nyájak lepik el a legelőket, és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek és ujjonganak, és énekelnek” (Zsolt. 65,10-14)

És Dávid így folytatja: „Énekeljetek az Úrnak hálaadással, (zengjetek hálaéneket az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak) pengessetek hárfát (énekeljetek hárfakísérettel) a mi Istenünknek! Aki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára (esőt bocsát a földre), és füvet sarjaszt a hegyeken” (Zsolt. 147,7-8).

Csel. 14,18 És ezeket mondván, nagy nehezen lecsendesítik [lebeszélték] a sokaságot, hogy nékik ne áldozzék [(thüó): ne mutassanak be áldozatot].

Csel. 14,19 Jövének azonban Antiókiából [jelentése: bosszúálló, üldöző] és Ikóniumból [jelentése: kép, képoszlop] zsidók [(iúdaiosz): júdeabeliek], és a sokaságot, a [(okhlosz): tömeget] eláltatván [(peithó): felbujtván, és rávéve], megkövezték Pált, és kivonszolták a városból, [a városon kívülre] azt gondolván, hogy meghalt.*

*És Ő valóban meghalt, erről így tesz megvallást a Galatáknak: „Pál, apostol meghatalmazott, teljhatalmú megbízott, aki Jézus Krisztus hatalmával szól, és cselekszik, nem emberektől, sem nem ember által kapta elhívását, hanem Jézus Krisztus, az Atya Isten által, aki feltámasztotta őt a halálból” (Gal. 1,1).

 Pál apostolt Pisidiában ([jelentése: pusztító nő; megöntözött vidék]) is a Júdabeliek üldözték őket: „A zsidók, a [(iúdaiosz): júdeaiak] azonban felindíták [(parotrünó): felbujtották, felingerelték ellenük] az istenfélő, és [(szebomai szebó): tisztelő] tisztességbeli [(euszkhémón): előkelő, tekintélyes] asszonyokat és a városnak eleit [(prótosz): és a város első embereit, vezetőit; a város előkelőit], és üldözést támasztának [(epegeiró): szítanak] Pál és Barnabás ellen, és kiűzék őket határukból” (Csel. 13,50).

 Timóteusnak így ír az apostol:  „Te pedig [(parakolútheó): pontosan megfigyelted, megértetted, és] követted az én tanításomat, életmódomat, [(agógé): az én életutamat, életvitelemet, magatartásomat] szándékomat, [(protheszisz): az én célkitűzéseimet, életcélomat] hitemet, [meggyőződésemet] hosszútűrésemet, [(agapé): Isten szerinti] szeretetemet, türelmemet, [(hüpomoné): tűrésemet, kitartásomat; állhatatosságomat]. Üldöztetéseimet, szenvedéseimet, amelyek rajtam estek Antiókiában [jelentése: bosszúálló, üldöző], Ikóniumban [jelentése: kép, képoszlop], Listrában: [jelentése: feloldó város, visszavásárló] minémű üldöztetéseket szenvedtem [(hüpopheró): álltam ki, viseltem el, milyen nehézségeken mentem keresztül, és bírtam ki]! De mindezekből [mindig] megszabadított [kimentett, kiragadott] engem az Úr” (2 Tim. 3,10-11).

 Pál apostol vallja meg, hogy mennyi üldözésben és bántódásban van része annak, aki a Krisztus Nevét vallja: „A zsidóktól ötször kaptam negyvenet (vagyis negyven botütést) egy híján. Háromszor megostoroztak (és megvesszőztek), egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem (vagyis egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain). Gyakorta való utazásban (gyakran voltam úton), veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak (áltestvérek) közt. Fáradságban (és fáradozásban) és nyomorúságban (és vesződségben), gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való böjtölésben, hidegben és mezítelenségben” (2 Kor. 11,24-27).

Ugyanígy üldözték, és ölték meg Istvánt:„Felkiáltván pedig nagy fennszóval [erre hangosan  (kradzó): felordítva], füleiket bédugák, [és felindulásukban egyszerre], és egyakarattal  reá rohanának; És kiűzvén a városon kívül, megkövezék: a tanúbizonyságok pedig felsőruháikat egy Saulus [Saul, ki később Pál] nevezetű ifjú lábaihoz rakták le” (Csel. 7,57-58).

Csel. 14,20 De mikor körülvették őt a tanítványok, felkelvén, [(anisztémi): feltámadván] beméne a városba; és másnap Barnabással elméne Derbébe [Jelentése: bőrrel bevonó, (borókabokor].

Csel. 14,21 És miután hirdették az evangéliumot annak a városnak, és sokakat tanítványokká tettek, megtérének [(hüposztrephó): visszatértek] Listrába [jelentése: feloldó város; visszavásárló], Ikoniumba [jelentése: kép, képoszlop] és Antiókhiába [jelentése: bosszúálló, üldöző].

Csel. 14,22 Erősítve a tanítványokat, buzdították, és bátorították őket, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon [(thlipszisz dia): szorongattatáson, gyötrésen, megpróbáltatáson, nyomorúságon át] kell nékünk az Isten országába bemennünk.*

*Már Dávid így prófétál az üldöztetésekről: „Sok baja van az igaznak, a megigazult embernek, mert sok szorongattatásban, gyötrésben, megpróbáltatásban, és gyötrődésben van része, de valamennyiből kimenti az Úr” (Zsolt. 34,20).

És az Újszövetségben kerül kijelentésre, hogy mi az a sok baj: „De mindazok is, [mindenki] akik kegyesen [(euszebósz): istenfélő módon] akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak [(diókó): üldözni, zaklatni, fogják]” (2 Tim. 3,12).

 És így folytatódik a kijelentés: „Hogy senki meg ne tántorodjék [és meg ne inogjon, és ne ingadozzék] ama szorongattatások között [a mostani megpróbáltatásokban, nyomorúságokban, ezeknek az üldöztetéseknek közepette, amik most körülvesznek benneteket]. Mert ti magatok tudjátok, hogy mi arra rendeltettünk, [és hogy ezeket nem kerülhetjük el, mert ebbe bele lettünk helyezve, és ez benne van a rendelte­tésünkben, a minket érintő isteni tervben]. Mert mikor közöttetek valánk is, előre [figyelmeztettünk titeket], és megmondtuk néktek, hogy szorongattatásnak [és zaklatásnak] leszünk kitéve [hogy üldözni fognak minket, és számíthattok ilyen bajokra és nehézségekre, és hogy nyomorúság, és megpróbáltatás vár ránk, és ez elkerülhetetlenül meg fog történni]. Amint meg is történt [és amint az be is következett], és tudjátok [és amint tapasztaltátok, és látjátok, pontosan úgy is történt]” (1 Thess. 3,3-4).

Ezért: „Teljes (nagy) örömnek (jókedvű, vidám, azaz nyugodt, békés örömnek) tartsátok testvéreim, ha sokféle kísértésbe estek (ha különféle megpróbáltatás ér) (a gonoszság megtapasztalása által, provokáció által)” (Jak. 1,2).

Az Úr Jézus előre figyelmezteti a minden korban élő övéit, és egyben bátorítja is őket: És gyűlöletesek lesztek, mindenki és minden nemzet előtt az én nevem miatt; de aki mindvégig megáll, kitart, és állhatatos marad, az megtartatik, üdvözül, megmenekül, és megszabadul. (Mát. 10,22)

„Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen [szorongatásotok lesz; üldözést szenvedtek; és a világban megpróbáltatások érnek titeket]. De bízzatok: én meggyőztem [legyőztem] a világot [és a világ legyőzve áll alattam]” (Ján. 16,33).

Az Úr Jézus kijelentette, hogy ahogy közeledik ennek a világkorszaknak a lezárása, úgy fokozódik az üldözés. Erről így ír Márk: „Halálra fogja pedig adni testvér testvérét, atya gyermekét; és magzatok (gyermekek) támadnak szülők ellen, és megöletik őket (és vesztüket okozzák). És lesztek gyűlöletesek mindenki előtt az én nevemért; de aki mindvégig megmarad (kitart), az megtartatik” (Márk. 13,12-13).

János még további részletekkel egészíti ki az elkövetkezendőket: „A gyülekezetekből, és (zsinagógákból) kirekesztenek (kizárnak) titeket; sőt jön idő (eljön az óra), hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik (hogy Istennek tetsző szolgálatot végez). És ezeket azért cselekszik, és (teszik) veletek, mert nem ismerték meg (sem) az Atyát, sem engem” (Ján. 16,2-3).

Lukács idézi az Úr Jézus szavait, amelyben elmondja, hogy mire számíthatnak az Övéi: „Gondoljátok-é, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön (hogy békességet hozzak a földre)? Nem, mondom néktek; sőt inkább meghasonlást. Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban (egy családban), akik meghasonlanak, három kettő ellen, és kettő, három ellen. Meghasonlik az atya (az apa) a fiú ellen, és a fiú az atya (az apja) ellen; és az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; napa (az anyós) a menye ellen, és a menye a napa (az anyósa) ellen” (Luk. 12,51-53).

A prófétán keresztül pedig így figyelmeztet a Szent Szellem: „Ne higgyetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban (a jó ismerősben); az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját (még asszonyod előtt is, akit magadhoz ölelsz, vigyázz, hogy mit mondasz). Mert a fiú bolondnak tartja atyját (gyalázatosan bánik apjával), a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára (az anyósa ellen); az embernek saját háznépe az ellensége” (Mik. 7,5-6).

És: „Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket (átadnak titeket kínvallatásra), és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. És akkor sokan megbotránkoznak (eltántorodnak), és elárulják egymást, és (meg)gyűlölik egymást. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig állhatatos marad (kitart), az üdvözül” (Mát. 24,9-10.12-13).

És mielőtt lezárul e világkorszak: „De mind ezeknek előtte kezeiket reátok vetik (kezet emelnek rátok), és üldöznek titeket, adván a gyülekezetek elé (átadnak benneteket a zsinagógáknak), és tömlöcökbe (börtönbe vetnek), és királyok és helytartók elé visznek (vezetnek titeket) az én nevemért. De ebből néktek lesz tanúbizonyságotok (de ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre). Tökéljétek (határozzátok) el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre (hogy nem gondoltok előre a védekezésre): Mert én adok néktek szájat és bölcsességet, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, akik magukat ellenetekbe vetik (amelynek nem tud ellenállni, vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem). Elárulnak (kiszolgáltatnak) pedig titeket (még a) szülők és testvérek is, rokonok és barátok is; és megölnek némelyeket (egyeseket) ti közületek. És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért. De fejeteknek egy hajszála sem vész el. A ti béketűrésetek által (állhatatosságotokkal) nyeritek meg lelketeket (az életet)” (Luk. 21,12-19).

De így bátorít az Úr: „Hat bajodból [(cáráh): nyomorúságból, gyötrelemből] megszabadít [(nácal): kiragad, megment, megszabadít, megvéd], és a hetedikben sem illet, nem [(nḡʿ): érint] a veszedelem, a (ráʿ): veszélyes, rosszindulatú gonosz] téged” (Jób. 5,19).

Csel. 14,23 Miután pedig választottak nékik gyülekezetenként [(ekklészia): a kihívottak közösségeiként] véneket, [(preszbüterosz): elöljárókat, presbitereket] imádkozván böjtölésekkel egybe, ajánlák [(paratithémi): rábízzák, gondjaiba ajánlják] őket az Úrnak, kiben hittek vala.

Csel. 14,24 És Pisidián [jelentése: pusztító nő; megöntözött vidék] általmenvén, menének Pamfiliába [jelentése: minden törzsből; heterogén. Minden nemzetségből való keverék, sok törzs, valamennyi törzs, vagy nemzetség].

Csel. 14,25 És miután Pergában [jelentése: nagyon földi, az egész ország földi; - egy torony (bástya); erőd, fellegvár] hirdették az igét, lemenének Attáliába [jelentése: az atya zsákmánya];

Csel. 14,26 És onnét elhajózának Antiókhiába [jelentése: bosszúálló, üldöző], ahonnét az Isten kegyelmére bízták volt őket arra a munkára, melyet elvégeztek.

Csel. 14,27 Mikor pedig megérkeztek és a gyülekezetet [(ekklészia): kihívottak közösségeit, az eklézsiát] egybehívták, [(szünagó): összehívták] elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedett az Isten ő velük, és hogy a pogányoknak [(ethnosz): a nemzeteknek] kaput nyitott a hitre.

Csel. 14,28 Ott aztán nem kevés időt töltöttek a tanítványokkal.