Zsoltár 54. Könyörgés szabadúlásért nagy veszélyből; (héberrel és kapcsolódó igékkel)

Zsolt. 54,1 Az éneklőmesternek, [a karmesternek] hangszerekkel; [húros hangszerre; Lantra; hárfára;  Maszkíl] Dávid tanítása [tanítókölteménye];

Zsolt. 54,2 [Abból az időből], mikor a Zifeusok [jelentése: faloromzat, olvasztás helye, előkészítési hely] eljöttek, és azt mondák Saulnak: [jelentése: akit kértek, kívántak, a kikövetelt] Nem tudod, hogy Dávid nálunk (sáṯar): rejtőzködik? Nem mi nálunk lappang-é Dávid [jelentése: szeretett, szerető; összekötő, egyesítő; főember].*

*Ez pedig így történt: „Mikor pedig Dávid látta, hogy Saul kiment, hogy élete ellen törjön; és mikor Dávid a Zif pusztájában, az erdőségbe vette be magát. És felmenének a Zifeusok Saulhoz Gibeába, (jelentése: domb, magaslat, hegycsúcs) mondván: Nálunk rejtőzködik Dávid a sziklavárakban, az erdőségben, Hakilá (jelentése: szomorúság, sötétség, szárazság) halmán, a sivatagtól délre. Most azért minthogy fő kívánságod az, hogy lejőjj, óh király, jőjj le; és a mi gondunk lesz, hogy kiszolgáltassuk, és a királynak kezébe adjuk őt” (1 Sám. 23,15.19-20).

„Felkele azért Saul, és lement Zif pusztájába, és vele volt Izráel közül háromezer válogatott ember, hogy megkeresse Dávidot Zif pusztájában” (1 Sám. 26,2).

Zsolt. 54,3 Isten, [('ĕlóhím)] a te neveddel [(jášaʿ): segíts meg, támogatass, adj győzelmet, és] szabadíts meg engemet, és a te hatalmasságoddal [(gəḇúráh): erőddel, hatalmaddal] állj bosszút értem [(dún dín): uralkodj, és szolgáltass igazságot nékem; légy hatalmas szószólója ügyemnek]!*

*Dávid nem szűnik meg kiáltani az Úrhoz: „Uram [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló], figyelmezz szavaimra [figyelj beszédemre, hallgasd meg szavam]; értsd [figyelj; vedd füleidbe; halld, és értsd] meg az én sóhajtásomat [esdeklésemet; gondolatomat; kiáltásomat; panaszomat]! Ügyelj [figyelj, méltasd figyelmedre; jusson eléd] az én kiáltásom szavára [hangos kiáltozásomra, imádságomra; könyörgésemre], én Királyom és én Istenem; mert én hozzád imádkozom [hozzád intézem imádságomat, könyörgésemet]!” (Zsolt. 5.2-3).

„…Perelj Uram [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló] a velem perlőkkel; harcolj [(láḥam): győzd le] az ellenem harcolókat. Ragadj pajzst és vértet, és kelj föl [és siess] segítségemre. Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd nekem: Én vagyok segítséged [(jəšúʿáh): szabadítód, győzelmed, a te üdvösséged]. [Más fordítás: Végy elő lándzsát, csatabárdot üldözőim ellen! Szólj így hozzám: Én megsegítlek téged. Serkenj föl, ébredj, kelj védelmemre, tégy igazságot peremben oh Uram [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló] Istenem [('ĕlóhím)], az én [(riḇ ríḇ): peres] ügyemért” (Zsolt. 35,1-3.23).

Zsolt. 54,4 Isten, [('ĕlóhím)] hallgasd meg az én imádságomat, [(təp̄illáh): könyörgésemet, esedezésemet] figyelmezz az én szájam beszédeire.*

*Dávid nem szűnik meg kérni és zörgetni, mintegy példát adva nékünk: „Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak [(dikaioszüné): megigazulásomnak] Istene; Szorult helyzetemből adj nekem kiutat; a szorongásban tágíts rajtam, és halld meg az én imádságomat! Könyörülj rajtam és hallgasd meg imám (könyörgésem)!” (Zsolt 4,2).

„Uram, figyelmezz szavaimra (figyelj beszédemre); értsd meg (vedd észre) az én sóhajtozásomat! Ügyelj az én kiáltásom szavára (figyelj hangos kiáltozásomra), én Királyom és én Istenem; mert én hozzád imádkozom! (Zsolt. 5,2-3).

Hallgasd meg, Uram, az igazságot (hallgasd meg igaz ügyemet), vedd észre könyörgésemet (figyelj esedezésemre), figyelmezzél (ügyelj) imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról. A te orcádtól (a Te színed elől) jöjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat (Tőled jön felmentő ítéletem, hiszen látja szemed az igazságot)” (Zsolt. 17,1-2).

„Serkenj föl, ébredj ítéletemre (kelj védelmemre, tégy igazságot peremben), oh Uram, Istenem, az én ügyemért (intézd te az ügyem). Ítélj meg engem, oh Uram, Istenem (igazságod szerint, ne engedd, hogy kinevessenek), hogy ne örüljenek rajtam! (Tégy igazságot, igaz voltod szerint! Uram, Istenem, ne diadalmaskodjanak rajtam)” (Zsolt. 35,23-24).

Zsolt. 54,5 Mert idegenek támadtak ellenem, és kegyetlenek keresik életemet [(ʿáríc): vad, erőszakos emberek törtek (nep̄eš): életemre], akik [(śím śúm): nem törődnek Istennel], nem is gondolnak rá. [Más fordítás: Mert gőgösök keltek föl ellenem, a hatalom emberei életemre törnek, s nem tekintik az Istent]. Szela.*

*És nem szűnik meg kiáltani az Úrhoz Dávid: „Isten! Kevélyek támadtak fel ellenem, és kegyetlenek serege keresi életemet, akik meg sem gondolnak téged.(Más fordítás: Istenem! Kevélyek támadtak rám, erőszakosok hada tört életemre, de nem számolnak veled!)” (Zsolt. 86,14).

Zsolt. 54,6 Ímé, Isten [('ĕlóhím)] segítőm nékem, az Úr [('ăḏónáj)] az én életem támogatója [(sámaḵ): megtartja, oltalmazza életemet].*

*Dávid imája és megvallása szorongatás idején: „És adtad nékem a te [oltalmazó pajzsodat] üdvösségednek [(jéšaʿ ješaʿ): szabadításodnak; megmentő] pajzsát, és a te jobbod megszilárdított [(sáʿaḏ): megerősített, segített, támogatott, erősen tartott, fölemelt, fenntartott] engem, és a te jóvoltod [jóságod, jóindulatod], (ʿănáváh): felmagasztalt [naggyá tett] engem. (Zsolt. 18,36).

„Velem van az Úr az én segítőim közt, és nézni fogok az én gyűlölőimre”(Zsolt. 118,7).

Zsolt. 54,7 Bosszút áll az utánam leselkedőkön; a te igazságod által rontsd meg őket. [Héber szerint: (šúḇ): Fordítsd a (ráʿ): rosszat (šôrér): ellenségeimre, (cámaṯ): semmisítsd meg őket ('ĕmeṯ): igazságoddal].*

*Dávid megvallása: „De nekem az ÚR a váram, Istenem az oltalmam és kősziklám. Ellenük fordítja saját gazságukat, megsemmisíti őket saját gonoszságuk által, megsemmisíti őket Istenünk, az ÚR (Jahve, az Örökkévaló)” (Zsolt. 94,22-23).

Zsolt. 54,8 Kész szívvel áldozom néked: áldom [magasztalom] a te nevedet, Uram, mert jó. [Héber szöveg: (nəḏáḇáh záḇaḥ): szabad akaratból, készségesen mutatok be áldozatot, és (jáḏáh šém): hálát adva, dicsérem, ünnepelem nevedet, Uram (jəhóváh): Jahve Örökkévaló, mert (ṭôḇ): jó].*

*És: „Áldlak téged örökké, hogy így cselekedtél; nevedben remélek, mert jóságos vagy, a te híveid előtt. [Héber: (jáḏáh): hálát adva vallak meg, (ʿólám ʿôlám): egész életemen át, azért mert ezt (ʿáśáh): tetted. (šém): nevedben (ṭôḇ): boldog, sikeres, áldott minden (ḥásíḏ): szented, mert kegyelmes vagy]” (Zsolt. 52,11).

Zsolt. 54,9 Mert minden nyomorúságból [(cáráh): gyötrelemből] megszabadított [(nácal): kiragadott, kimentett] engem, s megpihentette szemeimet ellenségeimen.*

*Mert: „Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, [(ʿánáh): válaszolt nekem] és minden félelmemből [(məḡúráh): bajomból, szorongásomból, rettegésemből] kimentett [(nácal) kiragadott] engem” (Zsolt. 34,5).

„És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem. (Más fordítás: Szemem nyugodtan nézi azokat, akik leselkednek rám, fülem nyugodtan hallja, hogy rám akarnak támadni a gonoszok)” (Zsolt. 92,12).

„Előmbe jön (szeretetével) az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim romlását (vesztét)” (Zsolt. 59,11)