Jelenések könyve 4. fejezet: Az Isten királyiszéke és a rajta űlő (göröggel és kapcsolódó igékkel);

Jel. 4,1 Ezek után látám, és ímé egy megnyílt ajtó vala a mennyben, és az első szó, a [(prótosz phóné): kezdeti, az eredeti hang] amelyet mint egy velem beszélő trombitának, vagy [(szalpigx): kürtnek] szavát hallék, ezt mondja vala: Jőjj fel ide, és megmutatom néked, amiknek meg kell lenni [amiknek (dei ginomai) szükségszerű megtörténni, elérkezni] ezután^*

*És hogy kezdetben, eredetileg ki szólt Ádámnak, arról így hangzik a kijelentés: „Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?” (1 Móz. 3,9).

És: „Ezek az igék megbízhatók és igazak: mert az Úr, a szent próféták (szellemének) Istene bocsátotta, és (küldte) el az ő angyalát, hogy megmutassa az ő szolgáinak azokat, amiknek meg kell lenni hamar” (Jel. 22,6).

Ezékiel is kapott látomást az elkövetkezendőkről: „És lőn a harmincadik esztendőben, a negyedik hónapban, a hónap ötödikén, mikor én a (fogságban élő nép között) a foglyok közt a Kébár (jelentése: nagy, hosszú, hosszúság, kiterjedés; egyesítő) folyó mellett voltam: megnyilatkozának az egek, és láték isteni látásokat” (Ezék. 1,1).

És az Evangélium jelenti ki, hogy miről kapott kijelentést: „Maga Jézus pedig mintegy harminc esztendős volt, mikor tanítani kezdett [amikor elkezdte működését, szolgálatát]…” (Luk. 3,23).

És Isten az, aki a kijelentéseket adja: „De van Isten az égben, aki a titkokat (feltárja), és megjelenti; és ő tudtára adta Nabukodonozor  királynak (jelentése: Nebe v. Nabu, védd meg a koronát, a határt; Nébó megvéd a szerencsétlenségtől; titkos király): mi lészen (mi fog történni) az utolsó napokban. A te álmod és a te fejed látása (az a látomás) amit te ágyadban (láttál) ez volt: Néked, oh király! Gondolataid támadtak, és (töprengtél) a te ágyadban a felől, hogy mik lesznek (hogy mi fog történni) ezután, és aki megjelenti a titkokat, megjelentette néked azt, ami lesz (hogy mi fog történni)” (Dán. 2,28).

Jel. 4,2 És [(kai) akkor] azonnal elragadtatám Szellemben [azonnal (pneuma ginomai) Szellembe lettem, és elragadtatásba estem]: és ímé egy királyiszék vala letéve [(thronosz): egy trónus állt] a mennyben, és üle valaki a királyiszékben [a trónuson];*

*És hogy hogyan, és hol volt az apostol arról így tesz megvallást: „Szellemben valék ott az Úrnak napján” (Jel. 1,10.19).

Jeremiáson keresztül pedig hangzik a kijelentés erről a trónról, és arról,aki a trónon ül: „Óh dicsőség trónja, kezdettől fogva magasságos, (felséges) szentségünknek helye (hol szentélyünk van). Izráelnek reménysége, oh Uram! … élő vizeknek kútfeje…!” (Jer. 17,12).

Jel. 4,3 És aki üle, tekintetére nézve [(horaszisz): ránézve, megjelenésének látványa] hasonló vala a jáspis és sárdius kőhöz és a királyiszék [(thronosz): a trónus] körül szivárvány vala, látszatra smaragdhoz hasonló. [Más fordítás: és a trónon ülő úgy ragyogott, mint a jáspis és a szárdius kő; a trónus körül szivárvány vala, s az egész megjelenés olyan volt, mintha smaragdból volna]^*

*„És monda az Isten ('ĕlóhím): Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök időkre szerzek (dór dôr: korszakról-korszakra) közöttem és ti köztetek, és minden élő állat között, mely ti veletek van: szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet én a világgal (közöttem és a föld között) kötök. És lészen, hogy mikor felhővel borítom be a földet, (akkor feltűnik), és meglátszik az ív a felhőben. És megemlékezem az én szövetségemről, mely van én közöttem és ti közöttetek, és minden (báśár: hús) testből való élő állat között; és nem lesz többé a víz özönné minden (báśár: hús) testnek  elvesztésére (pusztulására). Azért legyen tehát az ív a felhőben, hogy lássam azt és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten között és minden (báśár: hús) testből való élő állat között, mely a földön van. És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szerzettem én közöttem és minden (báśár: hús) test között, (amelyet minden földi élővel kötöttem) mely a földön van” (1 Móz. 9,12-17).

És hogy ez a jel az Úr dicsősége, azt Ezékiel látja, és ez olyan volt: „Mint amilyen a szivárvány, mely a felhőben szokott lenni esős időben, olyan vala a fényesség köröskörül. Ilyen vala az Úr dicsőségének formája…” (Ezék. 1,28).

És: „Isten dicsősége … pedig Jézus Krisztus… ” (2 Kor. 4,6).

Ézsaiás így látja a Királyt, a seregek Urát: „Amely esztendőben meghala Uzziás király, látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben (magasra emelt trónon), és palástja betölté a templomot; Szeráfok állanak vala felette: mindeniknek hat-hat szárnya vala: kettővel orcáját fedé be, kettővel lábait fedé be, és kettővel lebegett; És kiált vala egy a másiknak, és mondá: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az ő dicsőségével! És megrendülének az ajtó küszöbei a kiáltónak szavától, és a ház (a templom) betelt füsttel. Akkor mondék: Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a Királyt, a seregeknek Urát láták szemeim!” (Ésa. 6,1-5).

Mikeás igy látja az Urat: „… Látám az Urat trónján ülve, és az egész mennyei sereget az ő jobb- és balkeze felől mellette állani” (1 Kir. 22,19).

Dániel is látja a Urat: „Tűzfolyam fakadt és áradt vala ki az ő színe felől; ezerszer ezren szolgálának néki, és tízezerszer tízezren állának előtte; ítélők ülének le, és könyvek nyittatának meg” (Dán. 7,10).

János apostol szintén látja a Királyt szolgáló sereget:  „És látám, és hallám a királyiszék (a trónus), a lelkes állatok (az élőlények), és a Vének körül sok angyalnak szavát; és az ő számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer vala” (Jel. 5,11).

Ezékiel így látja dicsőségben az Urat: „És a mennyezeten felül, amely fejük felett vala, látszék mint valami zafirkő, királyi széknek formája, (egy zafírfényű trónus alakja) és a királyi széknek formáján látszék mint egy ember formája azon felül; És látám izzó ércként ragyogni, amelyet, mintha tűz vett volna körül derekának alakjától fogva és fölfelé; és derekának alakjától fogva és lefelé látám, mintha tűz volna. És fényesség (fényözön) vala körülötte, Mint amilyen a szivárvány, mely a felhőben szokott lenni esős időben, olyan vala a fényesség (fényözön) köröskörül. Ilyen vala az Úr dicsőségének formája, (látványa) és látám, és orcámra esém, és hallám egy szólónak szavát” (Ezék. 1,26-28).

„És látám, és ímé a mennyezeten, amely a Kérubok feje fölött vala, látszék felettük, mint valami zafirkő, olyan, mint egy királyi széknek formája (egy zafírfényű trónushoz hasonló látvány tűnt fel)” (Ezék. 10,1).

Jel. 4,4 És a királyiszék [(thronosz): a trón] körül huszonnégy királyiszék [huszonnégy trón] vala; és a királyiszékekben [a trónusokon] látám ülni a huszonnégy Vénet fehér ruhákba öltözve: és a fejükön arany koronák [(sztephanosz): arany koszorúk] valának*

*Az Úr Jézus ígérete így hangzott: „Bizony mondom néktek, hogy ti, akik követtetek engem, az újjászületéskor, amikor az embernek Fia beül az ő dicsőségének királyi székébe [és helyet foglal dicsőségének trónján], ti is beültök majd tizenkét királyi székbe [és ti is ott ültök majd vele tizenkét trónon], és [így] ítélitek krinó): hadakozva elbíráljátok magatartását, és kiválogatjátok] az Izráel tizenkét nemzetségét [vagyis törzsét] (Mát. 19,28).

Mert: „Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe (az én trónusomon) üljön velem (együtt), amint én is győztem és ültem, és ülök az én Atyámmal (együtt) az ő királyiszékében (az ő trónusán)” (Jel. 3,21).

Jel. 4,5 A királyiszékből [a trónusból] pedig villámlások és mennydörgések és szózatok jőnek vala ki. És hét tűzlámpás [hét tüzes fáklya] ég vala [(kaió): lobogó lánggal:] a királyiszék [a trónus] előtt, amely az Istennek hét Szelleme [az Isten teljessége]*

*Az Úr Jézus ígérete így hangzott: „Bizony mondom néktek, hogy ti, akik követtetek engem, az újjászületéskor, amikor az embernek Fia beül az ő dicsőségének királyi székébe [és helyet foglal dicsőségének trónján], ti is beültök majd tizenkét királyi székbe [és ti is ott ültök majd vele tizenkét trónon], és [így] ítélitek krinó): hadakozva elbíráljátok magatartását, és kiválogatjátok] az Izráel tizenkét nemzetségét [vagyis törzsét] (Mát. 19,28).

Mert: „Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe (az én trónusomon) üljön velem (együtt), amint én is győztem és ültem, és ülök az én Atyámmal (együtt) az ő királyiszékében (az ő trónusán)” (Jel. 3,21).

Jel. 4,6 És a királyiszék [a trón] előtt üvegtenger vala, hasonló a kristályhoz, [kristályként csillogó]; és a királyiszék közepette [és a trónnál középen] és a királyiszék körül négy lelkes állat [(dzóon): négy élőlény], szemekkel teljesek elől és hátul*

*És folytatódik a látomás: „És láték úgymint üvegtengert tűzzel elegyítve; és azokat, akik diadalmasok a fenevadon (akik legyőzték), és az ő képén, és bélyegén és az ő nevének számán, látám állani az üvegtenger mellett, akiknek kezében valának az Istennek hárfái.  És énekelik vala Mózesnek (jelentése: a kihúzott, a vízből kihúzott, kimentett; kihúzó; gyermek) az Isten szolgájának énekét, és a Báránynak énekét, ezt mondván: Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, (a te műveid) mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a te útaid, óh szentek Királya (óh népek királya)!” (Jel. 15,2-3).

„És egy a négy lelkes állat (a négy élőlény) közül ada a hét angyalnak hét aranypoharat, amely az örökkön örökké élő Istennek haragjával teljes vala” (Jel. 15,7).

„És láték a királyiszék (a trónus) és a négy lelkes állat (a négy élőlény) között és a Vének között egy Bárányt állani, mint egy megölöttet, hét szarva és hét szeme vala, ami az Istennek hét Szelleme, (Isten Szellemének teljessége) amely elküldetett az egész földre. És eljöve és elvevé a könyvet a királyiszékben (a trónuson) ülőnek jobbkezéből. És mikor elvevé a könyvet, a négy lelkes állat és a huszonnégy Vén leborula a Bárány előtt, mindeniknél hárfák és aranypoharak lévén, jó illatokkal tele, amik a szentek imádságai. És éneklének új éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecsételt: mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véred által, (és véreddel megvásároltál) minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből, És a négy lelkes állat (a négy élőlény) monda: Ámen. És a huszonnégy Vén leborult és imádá az örökkön örökké élőt” (Jel. 5,6-9.14).

„És látám, mikor a Bárány a pecsétekből egyet felnyitott, és hallám, hogy a négy lelkes állat (a négy élőlény) közül egy monda, mintegy mennydörgésnek szavával: Jőjj és lásd” (Jel. 6,1).

„És másodszor is mondának: Alleluja! És: Annak füstje felmegy örökkön örökké. És leborula a huszonnégy Vén és a négy lelkes állat, (a négy élőlény) és imádá az Istent, aki a királyiszékben ül vala, mondván: Ámen! Alleluja!” (Jel. 19,3-4).

Jel. 4,7 És az első lelkes állat [(dzóon proszópon): az első élőlény ábrázata] hasonló vala az oroszlánhoz, és a második lelkes állat [(dzóon) a második élőlény] hasonló a borjúhoz [bikához], és a harmadik lelkes állatnak [(dzóon proszópon): a harmadik élőlénynek] olyan arca vala, mint egy embernek, és a negyedik lelkes állat [(dzóon): a negyedik élőlény] hasonló vala a repülő sashoz.

Jel. 4,8 És a négy lelkes állat [(dzóon): a négy élőlény]* amelyek közül mindeniknek hat-hat szárnya vala, köröskörül és belül teljes vala szemekkel; és meg nem szűnik vala nappal és éjjel [(anapauszisz): megszakítás nélkül] ezt mondani: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható [(pantokratór): a Teljhatalmú,

mindeneken uralkodó] Isten, aki vala** és aki van és aki eljövendő***

*Ezékiel ezt a látomást kapta az élőlényekről: „Valójában lőn az Úrnak beszéde Ezékiel paphoz, a Búzi fiához a Káldeusok földén, a Kébár folyó mellett, és lőn ott rajta (és megragadta őt ott) az Úrnak keze. És látám, és ímé forgószél jött északról, nagy felhő egymást érő villámlással, amely körül fényesség vala, (körülötte fényözönnel) közepéből pedig mintha izzó érc látszott (tündöklött) volna ki, tudniillik a villámlás közepéből. És belőle négy lelkes állat (négy élőlény) formája tetszék ki, és ez vala ábrázatjuk: emberi formájuk vala, (emberhez hasonló alakjuk volt). És mindeniknek négy orcája vala, és négy szárnya mindegyikőjüknek; És lábaik egyenes lábak, és lábaik talpa mint a borjú lábának talpa, és szikráznak vala, (Ragyogóak voltak) mint a simított érc színe (mint a fénylő réz). Továbbá emberi kezek valának szárnyaik alatt négy oldalukon. Mind a négyőjüknek orcái és szárnyai. Szárnyaik egymás mellé lévén szerkesztve, (összeértek, egyiké a másikéhoz) nem fordultak meg jártukban, mindenik az ő orcája irányában (előre nézve) megy vala. És orcájuk formája vala emberi orca, továbbá oroszlán-orca mind a négynek jobbfelől, és bika-orca mind a négynek balfelől, és sas-orca mind a négynek hátul; És ezek az ő orcáik. És szárnyaik felül kiterjesztve valának, mindeniknél két szárny összeér vala, kettő pedig fedezé (eltakarja) testüket” (Ezék. 1,3-11).

Ézsaiás is látja ezeket az élőlényeket: „Amely esztendőben meghala Uzziás király, látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, (magasra emelt trónon) és palástja betölté a templomot; Szeráfok állanak vala felette: mindeniknek hat-hat szárnya vala: kettővel orcáját fedé be, kettővel lábait fedé be, és kettővel lebegett; És kiált vala egy a másiknak, és mondá: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az ő dicsőségével! És megrendülének (megremegnek) az ajtó küszöbei (eresztékei) a kiáltónak szavától, és a ház (a templom) betelt füsttel” (Ésa. 6,1-4).

Ezékiel több látomásban látja őket: „És lőn, mikor parancsolt ama gyolcsba öltözött férfinak, mondván: Végy tüzet a forgókerekek közül, a Kérubok közül, az beméne, és álla a kerék mellé. És kinyújtá egy Kérub a kezét a Kérubok közül a tűzhöz, mely vala a Kérubok között, és vőn és tevé a gyolcsba öltözöttnek markába, ki elvevé és kiméne. És látszék a Kérubokon emberi kéznek formája szárnyaik alatt. És látám, és ímé, négy kerék vala a Kérubok mellett, egyik kerék vala az egyik Kérub mellett és a másik kerék a másik Kérub mellett, és olyanok valának a kerekek, mintha társiskőből volnának (mint a ragyogó drágakövek). És mintha volna mind a négyüknek ugyanazon egy formája, mintha egyik kerék a másik kerék közepében volna. Jártukban mind a négy oldaluk felé mennek vala, meg nem fordulnak vala jártukban, hanem arra, amerre a fő fordult, mennek vala utána, meg nem fordulnak vala mentükben. És egész testük és hátuk és kezeik és szárnyaik és a kerekek rakva valának szemekkel köröskörül mind a négy kerekükön. Hallám, hogy a kerekeket forgókerekeknek nevezték fülem hallatára. És négy orcája vala mindeniknek, az első orca vala Kérub-orca, és a második orca ember-orca, a harmadik oroszlán-orca és a negyedik sas-orca. És fölemelkedének a Kérubok. Ez ama lelkes állat, (az az élőlény) amelyet láttam a Kébár (Jelentése: nagy, hosszú, hosszúság, kiterjedés; egyesítő) folyó mellett. És mikor járnak vala a Kérubok, járnak vala a kerekek is mellettük, mikor pedig felemelék a Kérubok szárnyaikat, hogy fölemelkedjenek a földről, nem fordulának el a kerekek sem az ő oldaluktól. Ha azok állanak vala, ezek is állának, és ha azok felemelkednek vala, fölemelkedének ezek is velük, mert a lelkes állat (az élőlény) Szelleme vala bennük (irányította őket). És elvonula az Úrnak dicsősége a ház (a templom) küszöbétől, és álla a Kérubok fölé. És fölemelék a Kérubok szárnyaikat, és fölemelkedének a földről szemem láttára kimentükben és a kerekek is mellettük; és megállának az Úr háza keleti kapujának bejáratánál, és Izráel Istenének dicsősége vala felül ő rajtok. Ez ama lelkes állat, (az az élőlény) amelyet láttam az Izráel Istene alatt a Kébár folyó mellett, és megismerém, hogy Kérubok valának. Négy orcája vala mindeniknek és négy szárnya mindeniknek és emberi kezek formája vala szárnyaik alatt.

És orcáik formája: ugyanazok az orcák valának, amelyeket a Kébár folyó mellett láttam, tudniillik formájukat és őket magukat. Mindenik a maga orcája felé megy vala” (Ezék. 10,6-21).

**A vala a héberben (hájáh): van, létezik, lesz. A görögben: (eimi): van, létezik, jelen van.

***János apostol a hét gyülekezetnek a VAGYOK-tól visz üzenetet: „János a hét gyülekezetnek [(ekklészia): a kihívott közösségnek, az eklézsiának], amely Ázsiában [Jelentése: mocsár] van: … attól, aki van, aki vala és aki eljövendő [(erkhomai): Aki megjelenik,vagyis a VAGYOK-tól] és a hét Szellemtől, (vagyis a Szellem teljességétől) aki az Ő királyiszéke [az Ő trónja] előtt, [(enópion): az Ő színe előtt, az Ő jelenlétében] van” (Jel. 1,4).

Az Úr Jézus kijelentése önmagáról, Ő a VAGYOK: „Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én Vagyok” (Ján. 8,58).

Ő a mindenható: „Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég [és a Beteljesedés], ezt mondja az Úr, aki van és aki vala és aki eljövendő, a Mindenható [a mindeneken uralkodó]” (Jel. 1,8).

 Ő beszélt Mózessel, kijelentve magát: „És monda Isten Mózesnek: VAGYOK, AKI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok. És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr (Jahve), a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké és ez az én emlékezetem nemzetségről nemzetségre” (2 Móz. 3,14-15).

Ő a Szabadító Isten: „Én hirdettem, (hogy megszabadítalak) és megtartottam, és megjelentettem, és nem volt idegen isten köztetek, és ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr (Jahve), hogy én Isten vagyok. Mostantól fogva is én az leszek, és nincs, aki az én kezemből kiragadjon; cselekszem, és ki változtatja azt meg? Így szól az Úr (Jahve), a ti megváltótok, Izráel Szentje. Ti értetek küldöttem el Bábelbe (jelentése: zűrzavar), (letörök minden zárat) és leszállítom mindnyájukat, mint menekülőket a Káldeusokkal (jelentése: Babilónia lakója; férfias, harcias; nyereség) együtt vidámságuk hajóiba. Én az Úr (Jahve) vagyok, szent Istenetek, Izráelnek teremtője, királyotok” (Ésa. 43,12-15).

Őt dicsőitik a mennyei lények: „Ezt mondván: Hálát adunk néked Uram, mindenható Isten, aki vagy és aki valál és aki eljövendő vagy; mert a te nagy hatalmadat kezedhez vetted, és a te országlásodat (uralkodásodat) elkezdetted” (Jel. 11,17).

Jel. 4,9 És mikor [(hotan): valahányszor] a lelkes állatok az [(dzóon): élőlények] dicsőséget, tisztességet [(timé): tiszteletet] és hálát adnak annak, aki a királyiszékben [(thronosz): a trónon] ül, annak, aki örökkön örökké él^*

*És hogy ki ül a trónon, azt a feltámadott Úr jelenti ki: Én Vagyok: „az Élő; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké [az örökkévalóságban]. Ámen…” (Jel. 1,18).

Jel. 4,10 Leesik [(piptó): leborul] a huszonnégy Vén [(preszbüterosz): a huszonnégy elöljáró] az előtt, [(enópion): annak színe előtt] aki a királyiszékben, a [(thronosz): trónon] ül, és imádja azt, aki örökkön örökké él, és az ő koronáit [(sztephanosz): győzelmi koszorúikat] a királyiszék [(thronosz): a trón] elé teszi, mondván:

Jel. 4,11 Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt [(dünamisz): és hatalmat]; mert te teremtettél, és [(ktidzó): alkottál] mindent [(pasz pasza pan): a mindenséget], és a te akaratodért vannak és teremttettek. [Más fordítás: Méltó vagy Urunk és Istenünk, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt (dünamisz): és hatalmat; mert te teremtettél mindent, és a te akaratodból lett a teremtett világ; mert te alkottad a mindenséget, akaratod hívott létre és teremtett mindent]*

*És mennyen-földön így zeng a dicséret, az Úrnak, a Báránynak: „Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen erő és gazdagság és bölcsesség és hatalom és tisztesség és dicsőség és áldás. Sőt hallám, hogy minden teremtett lény, amely van a mennyben és a földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondja vala: A királyi széken ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. És a négy lelkes állat (a négy élőlény) monda: Ámen. És a huszonnégy Vén leborult és imádá az örökkön örökké élőt” (Jel. 5,12).

Aki maga az Isten: „Az angyalok pedig mindnyájan a királyiszék, (a trónus) a Vének és a négy lelkes állat (a négy élőlény) körül állnak vala, és a királyiszék előtt arccal leborulának, és imádák az Istent, Ezt mondván: Ámen: áldás és dicsőség és bölcsesség és hálaadás és tisztesség és hatalom és erő a mi Istenünké mind örökkön örökké, Ámen” (Jel. 7,11-12).

„És hatalmas hangok szólaltak meg a mennyben: A világ felett a királyi uralom a mi Urunké, az ő Krisztusáé lett, és ő fog uralkodni örökkön-örökké. És a huszonnégy Vén, aki az Isten előtt ül az ő királyiszékeiben (az ő trónjaikon), arcra borultak és imádták Istent, Ezt mondván: Hálát adunk néked Uram, mindenható Isten, aki vagy és a ki valál és a ki eljövendő vagy; mert a te nagy hatalmadat kezedhez vetted, és a te országlásodat elkezdetted (és uralkodsz)” (Jel. 11,15-17).

Dávid is erre buzdítja a szenteket: „Énekeljetek (és zengjetek) Istennek, énekeljetek (és zengjetek); énekeljetek (és zengjetek) Királyunknak, énekeljetek (és zengjetek)! Mert az egész föld királya az Isten: énekeljetek bölcsességgel (zengjetek neki éneket)! Isten uralkodik a (népek), és nemzetek fölött; Isten ott ül az ő szentségének trónján” (Zsolt. 47,7-9).

Mert Ő „… az Isten teremtésének kezdete, (A görög szöveg szerint: Ő a teremtett világ eredete” (Jel. 3,14)

Pál apostol így dicsőíti Őt: „Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké. Ámen” (1Tim. 1,17)

És hogy ki Ő, arról saját maga tesz bizonyságot akkor, amikor János apostol elragadtatásban látja a feltámadott Urat: „Mikor pedig láttam őt, amikor megpillantottam, leesém az ő lábaihoz, vagyis a lába elé rogytam, mint egy holt. És reám veté az ő jobb kezét, és megérintett jobbjával, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó, És az Élő; pedig halott valék, és ímé mégis élek örökkön örökké.  Ámen…” (Jel. 1,17-18).