1Korintusi levél 14. fejezet: A gyülekezeti rend.(göröggel és kapcsolódó igékkel / revideált)

 1 Kor. 14,1 Törekedjetek az Isten szerinti szeretetre. Kövessétek, és gyakoroljátok. Kívánjátok, és keressétek buzgón a Szellem megnyilvánulásait, leginkább pedig hogy prófétáljatok, vagyis mindennél inkább hogy Isten kijelentését meghirdessétek, és Írást tudjatok magyarázni*

*És újra-és újra hangzik a figyelmeztetés, kijelentve azt is, hogy miért fontos a prófétálás: „A prófétálást meg ne vessétek” (1 Thess. 5,20).

Mert: „…ha mindnyájan prófétálnak, és Isten kijelentését hirdetik meg és bemegy egy hitetlen, vagy avatatlan, azaz a  Szent Szellembe még be nem merített, annak elmondják a hibáit. És annak mindenki a lelkére beszél, és ilyen módon az ő szívének titkai nyilvánvalókká lesznek, rejtett gondolatai, és dolgai felszínre kerülnek, láthatókká lesznek. És így arcra borulva imádja az Istent, hirdetvén, és megvallva, hogy bizonnyal az Isten lakik tibennetek” (1 Kor. 14,24-25)

1 Kor. 14,2 Mert aki nyelveken, vagyis az elragadtatás nyelvén szól, nem embereknek beszél, hanem az Istennek; mert senki sem érti, hiszen a Szellem által mond titkokat, azaz hittitkokat*

*És a kijelentés folytatása: „Azért atyámfiai, testvéreim, törekedjetek prófétálásra, és arra igyekezzetek, hogy Írást tudjatok magyarázni, s ne akadályozzátok meg az elragadtatás nyelvén szólást” (1 Kor. 14,39).

1 Kor. 14,3 Aki pedig prófétál, vagy Írást magyaráz azért, hogy Isten kijelentését meghirdesse, az embereknek beszél épülésre, bátorításra; buzdításra és vigasztalásra*

*Hát: „Ezért ti is, minthogy rajongtok a Szellem megnyilvánulásaiért, a gyülekezet építésére igyekezzetek, hogy gyarapodjatok, azaz arra igyekezzetek, hogy gazdagodásotok a gyülekezet építését szolgálja” (1 Kor. 14,12).

 És: „A prófétákban lévő Szellem pedig alárendeli magát a prófétáknak”  (1Kor. 14,32).

1 Kor. 14,4 Aki nyelveken, azaz az elragadtatás nyelvén szól, önmagát építi, csak a maga szellemi épülését szolgálja; de aki prófétál, vagy Írást magyaráz, és Isten kijelentését hirdeti meg, a kihívott gyülekezetet, az eklézsiát építi.

1 Kor. 14,5 Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de még jobban, hogy prófétálnátok, vagy Írást tudnátok magyarázni. Mert nagyobb a próféta* vagy az Írás magyarázó, aki Isten kijelentését meghirdeti, mint a nyelveken szóló, kivévén, ha szavait értelmezi is, hogy a kihívott gyülekezet, az eklézsia épüljön, és megerősödjön**

303 Prófétálni csak kenet alatt, vagyis a Szent Szellem megnyilvánulása által lehet: „Kiméne azért Mózes, és elmondá a népnek az Úr beszédét, igéit, és összegyűjte hetven férfiút a nép vénei közül, és állatá őket a sátor körül. Akkor leszálla az Úr felhőben, és szóla néki, és elszakaszta abból a Szellemből, amely vala ő benne – Mózesben -, és adá a hetven vén férfiúba. Mihelyt pedig megnyugovék ő rajtuk a Szellem, menten prófétálának, de máskor nem. Két férfiú azonban elmaradt vala a táborban; egyiknek neve Eldád (jelentése: Isten szeretett, akit Isten szeret; Isten barát, vagy rokon; Isten barátja), a másiknak neve Médád (jelentése: szeretet, kedvenc), és ezeken is megnyugodott vala a Szellem; mert azok is az összeírottak közül valók, de nem mentek vala el a sátorhoz, és mégis prófétálának a táborban. Elfutamodék azért egy ifjú, és megjelenté Mózesnek, és monda: Eldád és Médád prófétálnak a táborban. Akkor felele Józsié (Isten szabadítás, segítség, üdvösség, nagylelkűség; az Úr segít vagy megment), a Nún (folyamatosság; utód, sarj) fia, aki ifjúkorától fogva Mózes szolgája volt, az ő választottai közül való, és monda: Uram, Mózes, tiltsd meg nekik! És felele néki Mózes: Avagy érettem buzgólkodol-é? Miért vagy ilyen féltékeny? Bárcsak az Úrnak egész népe próféta volna, hogy adná az Úr az ő Szellemét őbeléjük” (4 Móz. 11,24-29).

Aki hisz az Úr Jézus Nevének hatalmában, azon keresztül akkor is csodák történnek, ha nem követi az Urat: „Felelvén pedig János, monda: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz; de megtiltottuk neki, mivelhogy téged nem követ mi velünk. Azonban ezt monda néki Jézus: Ne tiltsátok meg: mert aki nincs ellenünk, mellettünk, és veletek van” (Luk. 9,49-50).

A prófétálás csak a Krisztus Szelleme által lehetett, és lehet: „Amely üdvösség felől tudakozódtak és nyomozódtak a próféták, akik a nektek szánt kegyelem felől prófétáltak. Nyomozódván, és kutatva, hogy mely vagy milyen időre jelenté azt ki a Krisztusnak őbennük levő Szelleme…”  „Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó, hanem a Szent Szellemtől indíttatva szólottak az Istentől küldött emberek” (1 Pét. 1,10-11; 2 Pét. 1,21).

**Hát: „Azért aki nyelveken szól, imádkozzék, hogy magyarázatot is tudjon adni” (1 Kor. 14,13).

1 Kor. 14,6 Ha már most, atyámfiai testvérek, hozzátok megyek, és nyelveken, az elragadtatás nyelvén beszélnék, mit használok néktek, ha vagy kijelentésben egy adott helyzettel kapcsolatban, kinyilatkoztatásban, vagy ismeretben, vagy prófétálásban, vagy tanításban nem szólok hozzátok?

1 Kor. 14,7 Hiszen ha az élettelen hangszerek, akár fuvola, citera, akár hárfa, lant nem adnak megkülönböztethető hangokat, mi módon ismerjük meg, amit fuvoláznak vagy citeráznak? Honnan lehet tudni, hogy mit játszanak a fuvolán vagy a hárfán, mert dallam és ritmus nélkül, csupán monoton hangokat adva, a hangszerek hangja gyümölcstelen. 

1 Kor. 14,8 Mert ha a trombita, harsona, kürt bizonytalan hangot ad, kicsoda készül a harcra? Ki indul csatába?

1 Kor. 14,9 Így van ez veletek is, amikor nyelveken szóltok: ha nem szóltok világosan, ha nem hallattok érthető szavakat, mi módon értik meg, amit szóltok? Csak a levegőbe fogtok beszélni.

1 Kor. 14,10 Példa mutatja, oly sokféle nyelv van ezen a világon, és azok közül egy sem érthetetlen, vagy hang nélküli.

1 Kor. 14,11 Hogyha azért nem tudom, nem ismerem a szónak értelmét, a szóló számára idegen, érthetetlen, és értelmetlen nyelvű maradok, és az, aki szól is idegen, érthetetlen, és értelmetlen nyelvű az én számomra.

1 Kor. 14,12 Ezért ti is, minthogy rajongtok a Szellem megnyilvánulásáért, a kihívott gyülekezet, az eklézsia építésére igyekezzetek, hogy gyarapodjatok.

1 Kor. 14,13 Azért aki nyelveken, az elragadtatás nyelvén szól, imádkozzék, hogy megmagyarázza*

*Mert: „Mindenkinek haszonra adatik a Szellemnek kijelentése, megnyilvánulása vagyis: hogy használjon vele” (1 Kor. 12,7).

1 Kor. 14,14 Mert ha nyelveken - elragadtatásban - imádkozom, a szellemem imádkozik, de az értelmem gyümölcstelen, terméketlen, meddő, haszontalan, eredménytelen. Mert a tudatom nem kapcsolódik bele, az értelmemet nem használom. / a görög szöveg szerint: az értelmi funkcióm gyümölcstelen, tulajdonképpen: inaktív marad /.

1 Kor. 14,15 Hogy van hát, mi következik ebből]? Imádkozom a szellemmel, de imádkozom az értelemmel is. Dicséretet énekelek a szellemmel, de dicséretet énekelek az értelemmel is. Hangszert pengetek Szellemtől indítva, de hangszert pengetek értelemtől indítva is*

*Ezért ne csak nyelveken imádkozzatok, hanem: „mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és szellemi énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak” (Eféz. 5,19).

És hogy ezt meg tudjátok tenni: „A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak. És az Istennek, a Krisztusnak békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok egy testben; és háládatosak legyetek” (Kol. 3,16.15).

1 Kor. 14,16 Mert ha csak szellemmel mondasz áldást, az ott lévő avatatlan miképpen és hogyan mondhat a te hálaadásodra Áment, mikor nem tudja, mit mondasz?*

*Avatatlan (idiótész): a (gyülekezetben) nem otthonos; (a gyülekezet dolgaiban) nem teljesen tájékozott, járatlan; olyan hívőket jelöl, akik a gyülekezet teljes értékű (Szent Szellembe bemerítkezett) tagjai, és a kívülállók között állnak.

1 Kor. 14,17 Mert jóllehet, te szépen mondasz áldást, de más nem épül abból.

1 Kor. 14,18 Hálát adok az én Istenemnek, hogy mindnyájatoknál jobban tudok nyelveken szólni, és többet szólok az elragadtatás nyelvén,

1 Kor. 14,19 De a kihívott gyülekezetben, az eklézsiában inkább akarok öt érthető szót - Igét - mondani értelemmel, az értelemtől vezetve, hogy másokat] is tanítsak, mintsem tízezer szót - Igét – nyelveken, az elragadtatás nyelvén.

1 Kor. 14,20 Atyámfiai testvérek, ne legyetek gyermekek értelemben* a gondolkozásban, eszetek jártatásában; hanem a gonoszságban, a rosszban legyetek gyermekek, naivak, ártatlanok. A megértésben pedig érettek legyetek, és gondolkodásotokban legyetek felnőttek, nagykorúak, férfiak; s az értelemre nézve tökéletesek, bevégzettek, végcélba jutottak legyetek**

*Értelemben (phrén): az egész lélek – értelem, érzelem, akarat – törekvését jelöli.

**Azért: „Hogy többé ne legyünk gyermekek, vagyis kiskorú, éretlen hívők, kiket ide s tovahány a hab, akik ingadoznak, és hajt, és megszédít a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága, csalása, becsapása által, a tévelygés és félrevezetés ravaszságához való csalárdság által. (Más fordítás: Hogy ne legyünk tovább kiskorúak, vagyis gyermekek, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak, az emberek csalásától, álnokságától, tévútra csábító ravaszságától, úgy, ahogy azt az emberi szeszély és ravasz tévelygők csalárd módszerei, és álnok fogásai diktálják). Hanem az igazságot azaz a valóságot / Igét követvén Isten szerinti szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, aki Ura a Krisztusban. [Más fordítás: Ellenkezőleg, igazságban élve, szeretetben járva, nőjünk bele minden ponton abba, aki a fej, a Krisztusba” (Eféz. 4,14-15).

 „Mert a ti engedelmességetek híre minden helyen ismeretes. Örömöm is telik bennetek, de mégis szeretném, hogy bölcsek, járatosak legyetek a jóban, ártatlanok, járatlanok a rosszban, gonoszban, akik képtelenek a rosszra, és így sérthetetlenek a gonosszal szemben” (Róm. 16,19).

Tehát: „Különféle idegen tudományok által ne hagyjátok magatokat félrevezettetni; mert jó dolog, hogy kegyelemmel erősíttessék meg a szív…” (Zsid. 13,9).

 Vigyázzatok: „Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz, és dühös farkasok, kik nem kímélik a nyájat. Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat maguk után vonják” (Csel. 20,29-30).

 És azt prófétálja az apostol, amit Izráel történetében – mint előképben – kijelentett az Úr:  „És a nép az Urat szolgálta Józsuénak egész életében. És azoknak a véneknek az idejében, akik hosszú ideig éltek Józsué után. akik látták az Úrnak minden dolgait, minden nagy tettét, melyeket Izráelért végbevitt. És azután meghalt Józsué, a Nún fia, az Úr szolgája száztíz esztendős korában. És az az egész nemzedék is atyái mellé került, és támadott más nemzedék ő utánuk, amely nem ismerte sem az Urat, sem az ő cselekedeteit, melyeket Izráelért végbevitt. És gonoszul cselekedtek az Izráel fiai az Úrnak szemei előtt, mert azt cselekedték, amit rossznak lát az ÚR, és a Baáloknak szolgáltak, azokat tisztelték. És elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptom földéből, és más istenek után jártak, a környező népek istenei közül, akik körülöttük voltak, és azok előtt hajtották meg magukat, azokat imádták, és így haragra ingerelték az Urat. És elhagyták az Urat, és szolgáltak Baálnak és Astarótnak, és azokat tisztelték” (Bír. 2,7-8.10-13).

Hogy ez ne következhessen be, ezért arra buzdít a Szent Szellem, hogy: „Mint most született, mint újszülött csecsemők, a tiszta, hamisítatlan, csalárdságtól mentes, megtéveszthetetlen szellemi tej, az alapvető, nélkülözhetetlen szellemi, Igei eledel után vágyakozzatok, hogy általa növekedjetek az üdvösségre, amíg majd megmenekültök” (1 Pét. 2,2).

1 Kor. 14,21 A törvényben meg van írva: Idegen nyelveken és idegen ajkakkal szólok e népnek, és így sem hallgatnak rám, és még úgy sem bocsátanak be fülükbe engem, azt mondja az Úr*

*Aki így szól: „Régtől fogva hallgattam, néma voltam, magamat türtőztettem: most, mint a szülő nő zihálva nyögök, lihegek és fúvok!” (Ésa. 42,14-16).

És: „… dadogó ajakkal és idegen nyelven fog szólni e néphez” (Ésa. 28,11).

1 Kor. 14,22 A nyelveken szólás tehát jelül* vannak nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek; a prófétálás, az Írás magyarázás, Isten kijelentése meghirdetésének jele pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek

*Jelül (szémaion): jel; ismertetőjel; jelzés; intő jel; figyelmeztető jel. Olya tett, amelynek önmagán túlmutató jelentősége, vagy mondanivalója van. (természetfölötti jel).

1 Kor. 14,23 Azért ha az egész kihívott gyülekezet, az eklézsia egybegyűl, összejön egy helyen, és mindnyájan nyelveken, az elragadtatás nyelvén szólnak, bemenvén az idegenek, az avatatlanok, vagy hitetlenek, nem azt mondják-e, hogy őrjöngtök, hogy elment az eszetek?*

*Őrjöngtök (mainomai): - tombol, mint egy dühöngő őrült. KJV: magán kívül van (őrült, bolond); nincs eszméletén, Őrültként viselkedik, érzelmileg összezavarodott emberként cselekszik. Nem ura magának.

1 Kor. 14,24 De ha mindnyájan prófétálnak, Írást magyaráznak, az Isten kijelentését hirdetik meg és bemegy egy hitetlen, vagy avatatlan, egy Szent Szellembe még be nem merített, a mindenektől meggyőzetik, elmondják a hibáit. Annak mindenki a lelkére beszél, azt mindenki megvizsgálja.

1 Kor. 14,25 És ilyen módon az ő szívének titkai nyilvánvalókká lesznek, rejtett gondolatai, dolgai felszínre kerülnek, és láthatókká lesznek; és így arcra borulva imádja az Istent, megvallva, hogy bizonnyal az Isten lakik tibennetek.

1 Kor. 14,26 Hogy van hát atyámfiai? Mi következik ebből, mit kell hát tenni? Mi hát a helyes, testvéreim? Mikor egybegyűltök, kinek-kinek van zsoltára, dicsőítő éneke, tanítása, az Úrról szóló ismerete, tudásanyaga, nyelve, kijelentése, kinyilatkoztatása, magyarázata. Mindenek épülésre épülésre szolgáljanak*

*Mert: „Mindenkinek… azért adatik a Szellemnek kijelentése, megnyilvánulása, hogy használjon vele” (1 Kor. 12,7).

 „Némelyiknek ugyanis bölcsességnek beszéde, igéje adatik a Szellem által; másiknak pedig tudománynak beszéde, az ismeret igéje ugyanazon Szellem által… másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása; De mindezeket egy és ugyanaz a Szellem cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, amint akarja” (1 Kor. 12,8.10-11).

Csakhogy: „A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak” (Kol. 3,16).

És: „… intsétek a rendetleneket, a tétlenkedőket, bátorítsátok, és biztassátok a félelmes szívűeket, a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, türelmesek legyetek mindenki iránt” (1 Thess. 5,14).

„Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dicséretekben és szellemi énekekben, és szellemi dallamokkal énekelvén és dicséretet mondván szívetekben az Úrnak. [Más fordítás: A Szent Szellemtől kapott énekekkel bátorítsátok egymást; Énekeljetek az Úrnak teljes szívvel! Énekeljetek neki új éneket]” (Eféz. 5,19).

1 Kor. 14,27 Ha valaki nyelveken, az elragadtatás nyelvén szól, kettő vagy legfeljebb három szóljon, mégpedig egymás után sorjában; és egy valaki magyarázza meg:

1 Kor. 14,28 Ha pedig nem akadna magyarázó, hallgasson, és maradjon csendben a kihívott gyülekezetben; hanem önmagának szóljon és az Istennek.

1 Kor. 14,29 A próféták, az Írás magyarázók, az Isten kijelentését meghirdetők közül is ketten vagy hárman szóljanak; és a többiek pedig bírálják felül.

1 Kor. 14,30 De ha egy másik ott jelenlevő kap kijelentést, kinyilatkoztatást, az az előbbi hallgasson el.

1 Kor. 14,31 Mert egymás után mindnyájan prófétálhattok, és magyarázhatjátok az Írást, meghirdethetitek Isten kijelentését, hogy mindenki tanuljon, és mindenki vigasztalást vegyen, felbuzduljon, bátorítást kapjon.

1 Kor. 14,32 És a prófétaszellemek alárendelik, alávetik magukat, és engedelmeskednek a prófétáknak;

1 Kor. 14,33 Mert az Isten nem a visszavonásnak, a zűrzavarnak, a felfordulásnak, rendetlenségnek, zavargásnak, nyugtalanságnak, nem az összevisszaság, ellentmondásosság, forrongás, hanem a békességnek Istene. Miként a szentek minden kihívott gyülekezetében, eklézsiájában.

1 Kor. 14,34 A ti asszonyaitok* hallgassanak, maradjanak csendben, ne szóljanak közbe, ne fecsegjenek a kihívott gyülekezetekben, eklézsiákban, mert nincsen megengedve nékik, hogy közbeszóljanak, fecsegjenek, csevegjenek, belebeszéljenek, kérdezősködjenek; hanem engedelmesek legyenek, amint a törvény is mondja**

*Asszony (güné): A frissen újjászületett, még csecsemő, kisded, kiskorú keresztény, vagyis még testi, akit természetes esze, akarata vezet.

**És: „Az asszony csendességben tanuljon teljes engedelmességgel. A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben” (1 Tim. 2,11-12).

 Mert: „Szeretném azonban hogy tudjátok, hogy megértsétek, hogy minden férfiúnak - érettkorú embernek - feje, eredete, forrása, és vezetője a a Krisztus. Az asszonynak, a még testi kereszténynek feje pedig a férfiú; a Krisztusnak feje pedig az Isten” (1 Kor. 11,3).

1Kor. 14,35 Hogyha pedig tanulni, tudni, megérteni, és megismerni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon az ő férjüket, azaz a felnőtt férfit. Mert illetlen, szégyenletes, csúf dolog asszonynak, a szellemi tekintetben gyermeknek, vagyis testi kereszténynek közbeszólni, a kihívott gyülekezetben, az eklézsiában.

1 Kor. 14,36 Avagy titőletek származott-e, tőletek eredt, indult ki, és terjedt el az Isten beszéde, Igéje, avagy csak hozzátok jutott el?

1 Kor. 14,37 Ha valaki azt hiszi, hogy ő próféta, vagy szellemi ajándék részese, vagy Szellemtől megragadott ember, vegye eszébe, és értse meg, hogy amiket néktek írok, az Úr akarata, az Úr rendeletei azok*

*Ti: „A szem előtt valókra néztek? Ha valaki azt hiszi magáról, hogy ő a Krisztusé, viszont azt is gondolja meg önmagában, hogy amint ő maga a Krisztusé, azonképpen mi is a Krisztuséi vagyunk” (2 Kor. 10,7).

Mert: „Mi az Istentől vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak Szellemét és a tévelygésnek szellemét” (1 Ján. 4,6).

1 Kor. 14,38 Aki pedig tudatlan, maradjon továbbra is tudatlanságban. És ha valaki ezt nem ismeri el, ne ismertessék el.

1 Kor. 14,39 Azért atyámfiai testvérek törekedjetek prófétálásra, tegyetek erőfeszítést arra, hogy prófétáljatok, hogy Isten kijelentése meghirdetésének birtokába jussatok, s ne akadályozzátok meg az elragadtatás nyelvén szólást*

*„Kövessétek, és gyakoroljátok a szeretetet. Törekedjetek az Isten szerinti szeretetre, kívánjátok, és keressétek buzgón a Szellem megnyilvánulásait, különösen azt, hogy prófétáljatok, hogy Isten kijelentését meghirdessétek, és hogy Írást tudjatok magyarázni. Aki… prófétál, vagy Írást magyaráz embereknek beszél épülésre, bátorításra, buzdításra, és vigasztalásra. „Ezért ti is, minthogy szellemi ajándékokat kívántok, hogy rajongtok a Szellem megnyilvánulásaiért, a gyülekezet építésére igyekezzetek, hogy gyarapodjatok, és arra igyekezzetek, hogy gazdagodásotok a gyülekezet építését szolgálja” (1 Kor. 14,1.3.12).

Hát: „a prófétálást ne vessétek meg” (1 Thess. 5,20). Mert: „A prófétákban lévő Szellem pedig alárendeli magát a prófétáknak” (1Kor. 14,32)

1 Kor. 14,40 De minden illő módon, és rendben menjen végbe.