1Korintus levél 16. fejezet: AZ ADAKOZÁSRÓL – BEFEJEZÉS (göröggel és kapcsolódó igékkel / revideált)

1 Kor. 16,1 Ami a szentek számára való alamizsnát, adománygyűjtést illeti, amiképpen Galácia kihívott gyülekezeteinek, eklézsiáinak meghagytam, ti is azonképpen cselekedjetek, és úgy járjatok el*

Az adakozásról sok mondanivalója van az apostolnak: „A szentek szükségeire adakozók legyetek. [Más fordítás: A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben]…” (Róm. 12,13).

És a kihívott gyülekezet ezt meg is cselekedte: „Ezekben a napokban pedig menének Jeruzsálemből Antiókhiába próféták. És előállt egy azok közül, névszerint Agabus, megjelenté a Szellem által, hogy az egész föld kerekségén nagy éhínség lesz; amely be is következett Klaudius császár idejében. A tanítványok pedig valamennyien elhatározták, hogy a szerint, amint kinek-kinek közöttük módjában áll, küldenek valamit segítségül a Júdeában lakozó atyafiaknak, testvéreknek: Amit meg is cselekednek, elküldvén a vénekhez, a gyülekezet elöljáróihoz Barnabás és Saulus keze által” (Csel. 11, 27-30).

És az apostol minden gyülekezettel közli, hogy az adakozás Isten kegyelme: „Tudtotokra adjuk pedig, atyámfiai, testvéreim, Istennek azt a kegyelmét, amelyet Macedónia gyülekezeteinek adott. Hogy a nyomorúság sok próbái közt is bőséges az ő örömük és igen nagy szegénységük, jószívűségük gazdagságává növekedett. Mert, bizonyság vagyok rá, és tanúskodom arról, erejük szerint, sőt erejük felett is önként adakoznak, Sok könyörgéssel, és erősen sürgetve, kérvén minket, hogy a szentek iránt való szolgálat jótéteményébe és közösségébe fogadjuk be őket, hogy adakozásban részt vehessenek” (2 Kor. 8,1-4).

Ezért: „A szentek iránt való szolgálatról felesleges is néktek írnom. Hiszen ismerem a ti készségeteket, amellyel dicsekszem felőletek a macedónoknak, hogy Akhája kész a múlt esztendő óta; és a ti buzgóságtok, sokakat magával ragadt. Mindamellett elküldöttem az atyafiakat, testvéreket, hogy a mi veletek való dicsekedésünk ebben az ügyben hiábavaló ne legyen; hogy amint mondám, készen legyetek. Hogy aztán, ha a macedónok velem együtt odajutnak, és titeket készületlenül találnak, valamiképpen szégyent ne valljunk mi, hogy ne mondjam ti, ebben a dologban. Szükségesnek tartottam tehát hogy megkérjem a testvéreket, hogy előre menjenek el hozzátok, és készítsék el előre a ti előre megígért adományotokat, hogy az úgy legyen készen, mint adomány, mint hálaáldozat, nem pedig mint kényszerű adomány. (2 Kor. 9,1-5).

És ismét adakoztak a jeruzsálemi szegények részére, amit: „Ha Hispániába megyek, elmegyek ti hozzátok. Mert remélem, hogy átutazóban meglátlak titeket, és ti elkísértek oda, ha előbb részben beteljesedem veletek, ha majd egy kissé felüdülök köztetek. Most pedig indulok Jeruzsálembe szolgálván a szenteknek. Mert tetszett Macedóniának, - és kedvét, örömét lelte abban, - és Akhájának, hogy a Jeruzsálembeli szentek szegényei részére némileg adakozzanak. Jónak, és helyesnek látták, és tartoznak is vele. Mert ha a pogányok, a nemzetek azoknak a szellemi javaiban részesültek, tartoznak nékik viszont szolgálni a hústestiekben. Igen, kötelesek a hústestet illető dolgokban segítségükre lenni. Ezt azért ha majd befejezem és nékik e gyűjtött adományt lepecsételve átadom, elmegyek titeket útba ejtve Hispániába” (Róm. 15,24-28)

1 Kor. 16,2 A hétnek* első napján mindenitek gyűjtse össze, és tegye félre magánál, amit hétközben sikerül összegyűjtenie, ami tőle telik, hogy ne akkor történjék a gyűjtés, amikor odamegyek**

*A hétnek első napján (szabbaton): szombat; héber sabbát = abbahagyás szóból származik; nyugvást, nyugalmat csak másodlagos értelemben jelent, a szövegösszefüggésnek megfelelően. Az „abbahagyás” időszaka, főleg a hetedik nap és a zsidó naptári év szombatjai. A szombatok egyike – amit a magyar és a legtöbb nemzeti nyelvű fordítás „a hét első napjának fordít – kifejezés utal a hét heti szombat egyikére a Zsenge meglóbálása és a Pünkösd között. Ebben az igében is ilyen értelemben szerepel. - 1) szombat (sabbát), a hét hetedik napja. 2) a hét (hét napból álló időszak). 3) szombatnapon megtehető (ti. távolság) Egy másik fordítás szerint: Hétnek első napján (szabbaton): - a Szábbát (azaz Sabbát), vagy a heti pihenőnap, a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás (a rendtartás vagy maga a szokás is); - tágabb értelemben: két Sabbát közti időszak; - többes számban is a fenti értelemben használták.

**És így folytatódik a kijelentés: „Azért, miképpen mindenben bővölködtök, hitben, beszédben, igében, ismeretben és minden buzgóságban és hozzánk való, és a tőlünk rátok áradó szeretetben, úgy e jótéteményben is bővölködjetek, az adakozásban is legyetek bőkezűek” (2 Kor. 8,7).

„Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, és kegyelmét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok. Tanácsot is adok e dologban; mert hasznos az néktek, akik nemcsak a cselekvést, hanem az akarást is elkezdtétek tavaly óta. Most hát a cselekvést is vigyétek végbe; hogy amiképpen az akarás készsége, azonképpen a végrehajtás is ahhoz képest, és olyan legyen, amitek van. Mert ha a készség megvan, a szerint kedves az, amije kinek-kinek van, és nem a szerint, amije nincs. Mert nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük, néktek pedig nyomorúságtok legyen, hanem egyenlőség szerint; e mostani időben a ti bőségtek pótolja amazoknak hiányát. Hogy amazoknak bősége is pótolhassa a ti fogyatkozásotokat a ti hiányotokat, hogy így egyenlőség legyen; Amint meg van írva: aki sokat szedett, nem volt többje; és aki keveset, nem volt kevesebbje” (2 Kor. 8,9-15).

„Azt mondom pedig: Aki szűken vet, szűken is arat; és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, nem szomorúságból, ne kedvetlenül, vagy kényszerűségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden szükségessel rendelkezzetek, minden jótéteményre bőségben legyetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre. Amint meg van írva: Szórt, adott a szegényeknek; az ő igazsága örökké megmarad. Aki pedig magot ád a magvetőnek és kenyeret eleségül, ád megadja és megsokasítja a ti vetőmagotokat és megszaporítja a ti igazságtoknak gyümölcsét, hogy mindenben meggazdagodjatok a teljes jószívűségre, amely általunk hálaadást szerez az Istennek. Mert e tisztnek szolgálata nemcsak a szenteknek szükségét elégíti ki, hanem sok hálaadással bőséges az Isten előtt, mert sokakat hálaadásra is indít az Isten iránt; Amennyiben e szolgálatnak próbája által, és eredményességéért dicsőítik majd az Istent a ti Krisztus evangéliumát valló engedelmességetekért, és a ti hozzájuk és mindenekhez való adakozó jószívűségetekért. Mikor érettetek könyörögve ők is vágyakoznak utánatok az Istennek rajtatok való bőséges kegyelme miatt. Az Istennek pedig legyen hála az ő kimondhatatlan ajándékáért” (2 Kor. 9,6-15).

Így valósul meg Isten igéje: „Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, akiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése, Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd” (Péld. 3,27).

Az Úr Jézus kijelentése: „És leülvén Jézus a templomperselynek átellenében, nézi vala, hogy a sokaság miként dob pénzt a perselybe. Sok gazdag pedig sokat dobott vala abba. És egy szegény özvegyasszony is odajővén, két fillért, azaz egy negyed pénzt, azaz egy krajcárt vete bele. Akkor előszólítván odahívta tanítványait, monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony többet vetett, hogysem mind a többi, akik a perselybe vetettek vala. Mert azok mindnyájan az ő fölöslegükből dobtak; ez pedig az ő szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az ő egész vagyonát” (Márk. 12,41-44).

1 Kor. 16,3 Mikor pedig megérkezem, akiket alkalmasnak találtok, és javasoltok leveleitek által, azokat küldöm el ajánlólevéllel, hogy elvigyék Jeruzsálembe a ti szeretetadományotokat.

1 Kor. 16,4 Ha pedig méltó lesz a gyűjtés arra, hogy én is elmenjek, velem együtt jönnek.

1 Kor. 16,5 Hozzátok pedig akkor megyek, ha már bejártam Macedóniát, mert Macedónián keresztül utazom*

*Az apostol Efézusból – ahol komoly támadás érte – indult Macedóniába: „Minekutána pedig megszűnt a háborúság, a zavargás, magához híván Pál a tanítványokat, bátorította őket, és tőlük búcsút vévén elindula, hogy Macedóniába menjen” (Csel. 20,1).

A Korinthusiaknak megírja, hogy életveszélyben volt, de Isten megmentette, és ezután is megmenti: „És ezzel a bizodalommal akartam előbb hozzátok menni, hogy másodízben nyerjetek kegyelmet; És tőletek általmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét hozzátok térni vissza, és tőletek elkísértetni Júdeába” (2 Kor. 1,15-16).

1 Kor. 16,6 Nálatok azonban talán megmaradok, vagy ott is telelek, hogy ti kísérjetek el, ahová megyek.

1 Kor. 16,7 Mert nem szeretnélek titeket épen csak átutazás közben meglátogatni, de remélem, hogy valami ideig nálatok maradok, ha az Úr engedi.

1 Kor. 16,8 Efézusban pedig pünkösdig maradok.

1 Kor. 16,9 Mert nagy és tágas kapu nyílott meg előttem és hasznos, az ellenség is sok*

*Az apostol két évig szolgált Efézusban, ahol életveszélybe is került: „Ez pedig tartott két esztendeig; úgyannyira, hogy mindazok, kik lakoznak vala Ázsiában, mind zsidók, mind görögök, meghallották az Úr Jézusnak igéjét” (Csel. 19,10).

De: „Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok atyámfiai, testvéreim a mi nyomorúságunk felől, amely Ázsiában esett rajtunk, hogy rendkívüli mértékben, erőnk felett  megterheltettünk, úgy hogy életünk felől is kétségben valánk” (2 Kor. 1,8).

1 Kor. 16,10 Hogyha pedig megérkezik Timótheus, legyen gondotok rá, hogy félelem nélküli maradása legyen, hogy zavartalanul tartózkodhasson nálatok; mert az Úrnak dolgát végzi ő is, mint én is*

*Mert: „Azért küldtem hozzátok Timóteust, ki nékem szeretett, hű és megbízható fiam az Úrban. Aki eszetekbe juttatja néktek az én tanításomat, Krisztus Jézussal kapcsolatos módszereimet. Emlékeztetni fog titeket arra, és hogy hogyan élek Krisztus Jézusban, amint mindenütt, minden kihívott gyülekezetben, eklézsiában tanítok” (1 Kor. 4,17).

1 Kor. 16,11 Senki se nézze le tehát azért őt, és ne becsülje le; hanem indítsátok útnak őt békességgel, biztonságban, háborítatlanul, hogy hozzám jöhessen; mert várom őt az atyafiakkal, testvérekkel együtt*

*Az apostol így tanítja Timóteust: „Senki ifjú korod miatt meg ne vessen, hanem légy példa a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a hitben, a tisztaságban” (1 Tim. 4,12).

1 Kor. 16,12 Ami pedig Apollós atyafit, testvért illeti, igen kértem őt, hogy menjen el hozzátok az atyafiakkal, a testvérekkel együtt: de akar most útra kelni, semmiképpen sem akarta az Isten hogy most elmenjen; de majd elmegy, mihelyt jó alkalmatossága lészen*

*Mert: „Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak” (Préd. 3,1).

1 Kor. 16,13 Vigyázzatok, legyetek éberek, virrasszatok, figyeljetek, álljatok meg szilárdan, mozdíthatatlanul, és tartsatok ki állhatatosan a hitben. Legyetek férfiak, viselkedjetek bátran, és cselekedjetek férfiasan, legyetek erősek, és győzedelmeskedjetek!*

*És: „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen: Akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben…” (1 Pét. 5,8).

 „Minden erővel megerősíttetvén az Ő dicsőségének hatalma szerint minden kitartásra, a teljes állhatatosságra és hosszútűrésre örömmel” (Kol. 1,11).

„Mert szinte megelevenedünk, ha ti erősek vagytok, és szilárdan álltok az Úrban” (1 Thess. 3,8).

Hiszen meg van írva: „Minden istentelen, aki Isten nélkül él fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig biztosnak érzik magukat, mint az ifjú oroszlán, és bátrak” (Péld. 28,1).

De ti: „Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan viseljétek magatokat, hogy akár oda menvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megálltok egy Szellemben, egy érzéssel viaskodván, és együtt küzdve az evangélium hitéért. És meg nem félemlvén semmiben az ellenségek előtt. Ami azoknak a veszedelem, a romlás, pusztulás jele, néktek pedig az üdvösségé, és ez az Istentől van” (Fil. 1,27-28).

„Mert nem félelemnek Szellemét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak Szellemét” (2 Tim. 1,7)

„Végezetre, atyámfiai, testvérek, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében” (Eféz. 6,10).

Megvallva, hogy: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” (Fil. 4,13).

1 Kor. 16,14 Minden dolgotok, minden amit tesztek, Isten szerinti szeretetben menjen végbe!*

*És az apostolok újra-és újra megismétlik, hogy: „Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent. Aki nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet. Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, testvérét, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, testvérét, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát? Az a parancsolatunk is van Őtőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát, testvérét is” (1 Ján. 4,7-8.20-21).

Az Úr Jézus búcsúzóul ezt a parancsot adta az övéinek: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; ahogyan én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok” (Ján. 13,34-35).

És: „Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást, az ugyanabból a fajtából - a Krisztusi - egy másikat szeressétek. mert aki szereti a felebarátját, embertársát, a  különböző, a „másféle” fajtából való - Ádámi - idegent az a  törvényt, Isten útmutatását, tanítását, amelyet az Igében jelentett ki betöltötte, beteljesítette, megvalósította, tartalmat adott neki. A felebaráti szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot, nem szerez az embertársnak gonosz bántalmazást, nem tesz rosszat neki. Tehát a szeretettel teljesen betöltjük a törtvényt” (Róm. 13,8.10).

A törvény betöltését – beteljesítését – így magyarázza az apostol: „A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet” (1 Tim. 1,5).

Az igazi, az Isten szerinti szeretet pedig: „… hosszútűrő, türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, a rosszat, Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr” (1 Kor. 13,4-7).

„A gyűlölet viszályt teremt, de minden vétket elfedez a szeretet” (Péld. 10,12).

1 Kor. 16,15 Kérlek pedig titeket atyámfiai, testvérek, hiszen tudjátok, hogy Stefanásnak és Fortunatusnak és Akhaikusnak háznépe Akhája zsengéje. És ők a szenteknek való szolgálatra adták magukat.

1 Kor. 16,16 Hogy ti is engedelmeskedjetek, és álljatok rendelkezésére az ilyeneknek, és mindenkinek, aki velük szolgál és fárad.

1 Kor. 16,17 Örvendezek pedig a Stefanás, Fortunátus és Akhaikus eljövetelének; mert a ti hiányotokat ők pótolták távollétetekben;

1 Kor. 16,18 Mert felüdítették, és megörvendeztették az én szellememet és a tiéteket is. Megbecsüljétek azért az ilyeneket, és tartsátok tiszteletben.

1 Kor. 16,19 Köszöntenek titeket Ázsia kihívott gyülekezetei, eklézsiái; köszöntenek titeket az Úrban felette igen Akvila és Priscilla, - kiknél szállva is vagyok, - a házuknál levő kihívott gyülekezettel együtt.

1 Kor. 16,20 Köszöntenek titeket az atyafiak, a testvérek mindnyájan. Köszöntsétek egymást szent csókkal, a szeretet csókjával, ami a testvéri szeretet kifejezése, a hitbeli vonzalom, vagy ragaszkodás külső jele*

*A Szent Szellem tanácsa a Krisztusban lévőknek, vagyis parancsa a Krisztusban testvéreknek: „Köszöntsétek egymást szent csókkal. A szeretet csókjával, ami a testvéri szeretet kifejezése, a hitbeli vonzalom, vagy ragaszkodás külső jele. Köszöntenek titeket a Krisztus kihívott gyülekezetei, eklézsiái” (Róm. 16,16).

„Köszöntsétek egymást szent, tiszta csókkal. Köszöntenek titeket a szentek mindnyájan” (2 Kor. 13,12).

„Köszöntsétek az összes atyafiakat, testvért szent csókolással” (1 Thess. 5,26).

 „Köszöntsétek egymást a szeretet csókjával. Békesség mindnyájatoknak, akik Krisztusban vagytok” (1 Pét. 5,14).

1 Kor. 16,21 A köszöntés a saját kezemmel, a Páléval*

*A gyülekezetekhez írott levekben a köszöntést saját kezűleg írja az apostol: „A köszöntést én Pál írom a saját kezemmel, a mi ismertető, és hitelesítő jegye minden levelemnek. Így írok” (2 Thess. 3,17). 

„A köszöntés a saját kezemmel, a Páléval, van írva…” (Kol. 4,18).

„Látjátok, mekkora betűkkel írok néktek a saját kezemmel!” (Gal. 6,11).

 És teszi ezt a hamis tanítók miatt, ahogyan erről több gyülekezetnek is ír: „Mert hogyha az, aki jő, más Jézust prédikál, akit nem prédikáltunk, vagy más szellemet fogadtok be, nem akit kaptatok, vagy más evangéliumot, amit be nem fogadtatok, szépen eltűrnétek” (2 Kor. 11,4).

Ahogy ezt a Galaták tették: „Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangéliumra hajlotok, más evangéliumhoz pártoltok. Holott nincs más; de némelyek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát. De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit néktek mi hirdettünk, legyen átok. Amint előbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, amit elfogadtatok, átok legyen” (Gal. 1,6-9).

1 Kor. 16,22 Ha valaki nem szereti* vagy valakinek nem kedves az Úr, legyen átok!**  Maran Atha = Ó urunk jöjj!***

*Nem szereti (phileó): - valakinek a barátjának lenni. ((egy egyén vagy tárgy) kedvelése), vagyis vonzódik valaki,/valami iránt. (személyes ragaszkodást jelöl, amely érzéseket vagy érzelmeket mozgat meg; - speciális értelemben: megcsókol (a gyengédség jeleként). KJV: megcsókol, szeret; kedvel; szeret, baráti érzésekkel van valaki iránt; szívesen lát; szeretget, becéz valakit;

**Átok, Átkozott: (anathema): ami fel van téve (t.i. az oltárra); ami Istennek van szentelve; átvitt értelemben: az Úrnak életre-halálra odaszentelt élet. A héber chérem = (halálra) odaszánt szó visszaadására használják, ami az Istennek visszavonhatatlanul odaszánt dolgokra vonatkozott. Megjegyzés: meg kell különböztetni az általunk is használt „átok, átkozni, megátkozni) fogalmaktól, amelyekre a  héberben és a görögben is külön szó szerepel. (katara; katraomai).

***És: „A kegyelem legyen mindazokkal, akik el nem múló szeretettel szeretik  a mi Urunkat, Jézus Krisztust romlatlanságban. Ámen” (Eféz. 6,24).

„Mi szeressük őt; mert Ő előbb szeretett minket!”  És: „Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istenből született; és mindaz, aki szereti a szülőt, azt is szereti, aki abból született” (1 Ján. 4,19; 5,1)

1 Kor. 16,23 Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme veletek!

1 Kor. 16,24 Az én Isten szerinti szeretetem mindnyájatokkal a Jézus Krisztusban! Ámen.