Ige: Az engedelmességről.

 „Emlékeztessed őket, hogy a fejedelemségeknek és hatalmasságoknak, az elöljáróknak engedelmeskedjenek, hódoljanak, [szót fogadjanak] minden jó cselekedetre készek legyenek” (Tit. 3,1)

[Más fordítás: Emlékeztesd őket arra, hogy a (arkhé): kormányzói, uralmon lévő hatalomnak, vezető pozícióknak [(exúszia): lehetősége, és joga, hogy (hüpotasszó): alattvalóvá, és szófogadóvá tegyen, vagy leigázzon, és (peitharkheó): hódolatra kényszerítsen. Hogy (pasz pasza pan): minden (agathosz ergon): hasznos tevékenységre, munkára, foglalkozásra, és feladatra (hetoimosz): késszé, és hajlandóvá (einai): legyenek]^*

*Az apostolon keresztül fejti ki a Szent Szellem, a felettes hatalmakkal szembeni magatartást, és annak okát: „Mindenki engedelmeskedjék [rendelje és vesse alá magát] a felső hatalmasságoknak [a felettes hatalmaknak; a hatalom képviselői és gyakorlóinak; a hatalmon lévőknek] mert nincs hatalmasság, [vagyis hatalom mástól] hanem csak Istentől: és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek, [és a létező hatalmak Isten által állnak fenn a maguk viszonylagos állásában]. Azért, aki ellene támad [vagy szembeszáll] a hatalmasságnak, [vagyis a hatalomnak] az Isten rendelésének támad [Isten rendelésének szegül] ellene; akik pedig ellene támadnak, [és akik ellenállnak, és szembeszegülnek] önmaguknak ítéletet szereznek [vagyis ítéletet vonnak magukra]. Mert a fejedelmek [az elöljárók, akik uralkodnak] nem a jó, hanem a rossz [a gonosz, káros, ártalmas] cselekedetnek rettegésére [és elrettentésére] vannak. Akarod-e pedig, hogy ne félj [és ne rettegj] a hatalmasságtól? [vagyis a hatalomtól] Cselekedjed a jót, és [elismerésed, és] dicséreted lesz attól. Mert Isten szolgája [Isten eszköze] ő a te javadra. Ha pedig a gonoszt [a rosszat, károst, ártalmast] cselekszed, [és teszed] félj [és rettegj]. Mert nem ok [és cél] nélkül [nem hiába, és nem véletlenül, alaptalanul, feleslegesen, nem a látszat kedvéért] viseli a fegyvert. Mert Isten szolgája, [Isten eszköze, hogy a gonosztevőt megbüntesse, és igazságot szolgáltasson] bosszúálló a haragra [hogy megtorlója legyen] annak, aki gonoszt [vagyis rosszat, károst, ártalmast] cselekszik. Annakokáért szükség engedelmeskedni, nem csak a haragért, [Alá kell tehát magadat vetned neki nemcsak a büntetés miatt] hanem a lelkiismeretért is” (Róm. 13,1-5).

Az Úr Jézus parancsa is így hangzik: „Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért ami a császáré, a császárnak, és ami az Istené, az Istennek” (Luk. 20,25).

És nemcsak engedelmeskedni kell, hanem: „Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért. Királyokért és minden méltóságban levőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel. Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére” (1Tim. 2,1-4)

Mert azt akarja az Úr, hogy zavartalanul hirdethessük az Úr Jézusban való megmenekülést minden embernek: „Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen” (Ez. 18,23)

Ezért: „Tisztességesen éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján. Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek az Úrért: akár királynak, mint felebbvalónak; akár a helytartóknak, mint akiket ő küld a gonosztevők megbüntetésére és a jót cselekvők megdicsérésére. Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát, mint szabadok: nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják, hanem mint Isten szolgái” (1 Pét. 2,12-16)

A lázadás és forradalom nem Istentől van, ezért aki az Úré, az tartózkodjon tőle: „Féljed, fiam, az Urat és a királyt, és felforgatók közé ne keveredj! Mert hirtelenséggel feltámad az ő nyomorúságuk, és e két rendbeliek büntetését ki tudja?” (Péld. 24,21-22)

Hiszen minden hatalom és erő Istené, Ő dönt a világi hatalmasságokról is: „Szóla Dániel, és monda: Áldott legyen az Istennek neve örökkön örökké: mert övé a bölcsesség és az erő. Ő szabja meg a különböző időket és alkalmakat. Királyokat taszít el, és királyokat támaszt. Ő ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt a nagy tudósoknak” (Dán. 2,20-21)

És: „Aki megtartja a parancsolatot, nem ismer nyomorúságot, és a bölcsnek elméje megért mind időt, mind ítéletet” (Préd. 8,5).

A testté lett Ige – az Úr Jézus – is kijelenti, hogy minden hatalom Istentől van: „Pilátus ekkor így szólt hozzá: „Nekem nem felelsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy megfeszíttesselek?” Jézus így válaszolt: „Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked: ezért annak, aki engem átadott neked, nagyobb a bűne” (Ján. 19,10-11).