Filippi levél 2. fejezet: Egység és szeretet (revidiált)

Fil. 2,1, Ha tényleg ér valamit, és ha annak okáért helye van Krisztusban a buzdításnak, bátorításnak. Ha helye van az Isten szerinti szeretetből fakadó vigasztalásnak. Ha helye van a Szellemben való közösségnek, a szellemi egyesülésnek, ha helye van a szívnek, vagyis a bensőből fakadó irgalmasságnak és könyörületességnek, a résztvevő szeretetnek, és együttérzésnek. [Más fordítások szerint: Ha telik belőle a szeretetnek valamilyen vigasztalása, a Szellemnek valamilyen közlése, ha tud irgalmat gerjeszteni bennetek].

Fil. 2,2 Teljesítsétek be, és tegyétek teljessé az én örömömet azzal, hogy egyenlő indulattal, egyetértésben, egyet akarva, és gondolva, közös lelkesedéssel legyetek, ugyanazon Isten szerinti szeretettel viseltetvén, egy érzésben összeforrva, egyugyanazon indulattal lévén, ugyanarra törekedve.

Fil. 2,3 Semmit nem cselekedvén versengésből, vetélkedésből, önzésből, viszálykodásból, perlekedésre való hajlamból, sem hiábavaló hiú dicsőségből, önhittségből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázatosan egymást különbeknek, kiválóbbnak tartván, és többre becsülvén ti magatoknál.

Fil. 2,4 Ne nézze, és ne keresse kiki a maga hasznát, a maga javát. Ne csak a magatok érdekeit nézzétek, hanem mindenki a másokét is, szeme előtt tartsa, és mindenki törődjön a testvérei érdekeivel is.

Fil. 2,5 Annakokáért az az indulat, érzés, észjárás, törekvés, az a gondolkodásmód és szándék legyen és uralkodjon bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, amely a Krisztus Jézust jellemezte^*

*Az Úr Jézus szeretetéről így hangzik a kijelentés: „Az Isten szerinti szeretet hosszútűrő, nagyon türelmes. Szó szerint: haragos indulatot megfékez, jóságos, kedves, szeretetre méltó; a szeretet nem irigykedik, nem féltékeny, nem vetélkedik, verseng; nem lép fel vetélytársként, a szeretet nem kérkedik, nem dicsekszik, és nem henceg, nem fuvalkodik fel, nem is kevély, nem pöffeszkedik, nem gőgös, nem fújja fel magát. Nem cselekszik éktelenül, nem tapintatlan, nem viselkedik bántóan. Nem nagyravágyó, nem illetlen. Nem keresi a maga hasznát, a maga érdekeit, a maga javát. Nem gerjed, nem lobban haragra, nem bőszül fel, nem válik ingerültté. Nem rója, és nem számítja fel, nem tartja számon a gonoszt, a rosszat, sérelmet. Nem gondol rosszra. Nem örül, és nem örvendezik a hamisságnak, a gonoszságnak, igazságtalanságnak, istentelenségnek, de együtt örül, és örvendezik az igazsággal, mert örömét az igazság, a valóság, vagyis Isten igéjének győzelmében leli. Mindent elfedez, eltakar, csenddel elleplez, szó nélkül eltűri, türelmesen elviseli, elhallgat, magában tart. Mindent elhisz, mindig bizakodik, mindent elvárva remél. Mindent eltűr, elvisel, elszenved, teher alatt marad, kitartással tűr, mindenben állhatatos” (Kor. 13,4-7)

Erre a szeretetre hív az Úr Jézus: „Vegyétek föl magatokra az én igámat, az én jármomat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat, megnyugvást találtok magatoknak” (Mát. 11,29)

Akkor következik be a hívő életében, hogy: „És majd ama napon, amelyen nyugalmat ád néked az Úr fáradságodtól és nyomorúságodtól és ama kemény szolgálattól, amellyel szolgálnod kellett. (Más fordítás: Amikor majd nyugalomra fordítja az ÚR fájdalmaidat, nyugtalanságodat és azt a kemény szolgálatot, amelyet végezned kellett). E gúnydalt mondod Babilon királya felett, és szólsz: Miként lőn vége a nyomorgatónak, a sanyargatónak. A szolgaság házának, az erőszaknak vége lőn! Eltörte az Úr a gonoszok pálcáját, az uralkodóknak vesszejét, a zsarnokság botját” (Ésa. 14,3-5)

Ezért így figyelmeztet az apostol: „Óvakodjunk tehát, hogy mivel megvan, - de még nem teljesedett be - az ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, gondosan ügyeljünk arra, hogy közülünk senki le ne maradjon erről, és valaki közületek fogyatkozásban levőnek ne láttassék.  Mert aki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, munkáitól, amiképpen Isten is a magáéitól” (Zsid. 4,1.10)

Ezért… „Atyafiúi, testvéri szeretettel egymás iránt gyöngédek, egymást odaadóan szeretők, a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek. A tisztelet dolgában legyetek egymással versengők” (Róm. 12,10)

 „A testvéri szeretet legyen maradandó” (Zsid. 13,1)

„Tisztítsátok meg egész valótokat az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szellemből szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által” (1 Pét. 1,22-23)

„Egymás iránt ugyanazon indulattal, érzéssel legyetek.  [Más fordítás: éljetek egymással egyetértésben; egy célra, egymás javára törekedjetek; ugyanolyan legyen a gondolkodásotok mások iránt, mint önmagatok iránt]. Ne kevélykedjetek, ne legyetek fennhéjázók, nagyra törők.  Ne a magas, fellengzős dolgokon jártassátok eszeteket, hanem az alázatosakhoz szabjátok, és tartsátok magatokat, vagyis alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez. Ne legyetek nagyravágyók, hanem együtt érzők az alacsonyrendűekkel. Ne legyetek bölcsek, okosak, eszesek, értelmesek timagatokban, vagyis a magatok értelme szerint; ne legyetek olyanok, akik csak a saját emberi értelmükben bíznak, és erre építenek. Senkinek gonoszért gonosszal, rosszért rosszat ne fizessetek, és sérelemmel, igazságtalansággal, méltatlansággal, káros, ártalmas dologgal ne viszonozzátok.  A tisztességre és becsületességre a Krisztusi magatartásnak megfelelően gondotok legyen minden ember előtt.  Jóra törekedjetek, úgy hogy azt minden ember lássa” (Róm. 12,16-17)

És az apostol részletesen kifejti a fenti kijelentés értelmét, azaz: Isten akaratát: „A békességes tűrésnek és vigasztalásnak Istene pedig adja néktek, hogy ugyanazon indulat legyen bennetek egymás iránt Krisztus Jézus szerint: hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját. Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére” (Róm. 15,5-7)

Hát: „Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok, és éljetek úgy, mint illik, méltón elhívatásotokhoz, mellyel elhívattatok. Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, és türelemmel elszenvedvén egymást szeretetben. Igyekezvén megtartani a Szellem egységét a békességnek kötelében.  Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak bocsássatok meg, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett, megbocsátott néktek” (Eféz. 4,1-3.32)

„Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést, türelmet. Elszenvedvén, és elviselvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna, miképpen a Krisztus - az Úr - is megbocsátott néktek, akképpen tegyetek ti is; Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele, mert az tökéletesen összefog mindent” (Kol. 3,12-14)

És : „Valakik annakokáért tökéletesek vagyunk, ilyen értelemben legyünk, így gondolkozzunk: és ha valamiben, vagy valamit másképpen értetek, vagy gondoltok, az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek: Csakhogy amire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint járjunk, ugyanazon értelemben legyünk” (Fil. 3,15-16)

„Ne legyünk hiú dicsőség kívánók, becsvágyók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők” (Gal. 5,26)

És: „Senki ne keresse, ami az övé, vagyis a maga javát, a maga érdekét, előnyét, hanem kiki azt, ami a másiké” (1 Kor. 10,24)

Azt értem ezalatt, hogy: „Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának, közel levő embernek, szomszédnak kedveskedjék, és legyen szolgálatára. Törekedjen szeretetre méltónak lenni, annak javára, épülésére, megerősítésére. Közülünk mindenki felebarátjának, embertársának, szomszédjának tetszését, kedvét, javát és épülését keresse, hogy azt munkálja, ami az építéshez jó” (Róm. 15,2)

 ^„mint ahogyan én is mindenben mindenkinek igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek” (1 Kor. 10,33)

Már Dávid így prófétál erről, kijelentve az egyetértés és szeretet eredményét: „… Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron szakállára, amely leér köntöse gallérjára. Olyan, mint a Hermon harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor” (Zsolt. 133,1-2).

Fil. 2,6 Aki, mikor Istennek formájában^* alakjában létezett, nem tekintette, és nem tartotta zsákmánynak azt, hogy Ő az Istennel egyenlő, vagyis nem tekintette olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell [Más fordításban: Ő ugyanis minden tekintetben Isten volt, mégsem ragaszkodott ahhoz, hogy Istennel egyenlő]^**

*Forma (morphé): - alak, forma, megjelenés, külső. Egy test, tárgy stb. látható megjelenési formája. Alak, külső megjelenés; képe valakinek, vagy valaminek; valódi forma (idea).

**Így magyarázza ezt a titkot a Szent Szellem: „Kezdetben már vala az Ige, a (logosz). És az Ige az Istenben vala, és Isten maga vala az Ige. Eredetileg Ő az Isten. Minden, vagyis a mindenség Őáltala lett, Őáltala teremtetett, rajta keresztül támadt, általa jött létre, és nála nélkül, Tőle különválasztva semmi sem lett, semmi sem teremtetett, ami lett, ami teremtetett, létrejött. S egyetlen létező sem lett Őnélküle. És az Ige, a (logosz) hústestté lett és lakozék, azaz itt élt, sátorozott, sátrat vert, letáborozott mi közöttünk, vagyis közöttünk vett szállást. És láttuk, szemléltük az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, mint az Atyából származó egyszülött dicsőségét. Aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal, aki maga vala a VALÓSÁG, akit kegyelem és igazság tölt be. És az ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért, kegyelmet kegyelemre halmozva. Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette és nyilatkoztatta ki Őt. Ő jelentette ki, hirdette meg félreérthetetlenül, tette nyilvánvalóvá. (Ján. 1,1-3.14.16.18). 

A testté lett Ige, az Úr Jézus kijelentése Önmagáról: „Én és az Atya egy vagyunk” (Ján. 10,30)

 A tanítványoknak – vagyis az övéinek – ezt mondja: „Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát? Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom; az Atya pedig bennem lakozva viszi végbe az ő cselekedeteit. Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig másért nem, magukért a cselekedetekért higgyetek” (Jn. 14,9-11)

Isten Őbenne vett lakozást, ahogy most az Ő gyermekeiben: „Mert tetszett az Atyának, az egész Teljességnek, hogy Őbenne lakozzék. [Más fordítás: Minthogy az Atya úgy látta helyesnek, hogy benne lakozzék mindaz, ami a teremtést betölti]. „Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, azaz (szómájában): énjében” (Kol. 1,19. 2,9. Kol. 1,15)

Őbenne: Aki képe, vagyis képmása a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született. Aki az egész teremtés legelőször előhozottja. „Aki, azaz Ő az Isten dicsőségének visszatükröződése, kisugárzása, és az ő valóságának, az Ő lényének képmása. Aki hatalmas szavával fenntartja, és hordozza a mindenséget. Aki minket bűneinktől megtisztítván, üle a mennyei Felségnek jobbjára a magasságban” (Zsid. 1,3)

„Pál apostol vallástétele: „És minden versengés nélkül, közismerten, elismerten, bevallottan, valóban nagy a hitnek eme titka: Isten, aki megjelent, láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált, megmutatkozott hústestben. Igaznak bizonyult szellemben. Megláttatott, megjelent, megmutatkozott az angyaloknak. Hirdettetett a pogányok, vagyis a népek, nemzetek közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16)

Fil. 2,7 Hanem önmagát megüresítve^* szolgai formát vévén föl. Szolgai alakot öltött, emberekhez hasonlóvá lévén, és külsejét tekintve olyan lett, és úgy jelent meg, mint egy ember, és magatartásában is embernek bizonyult. [Más fordításban: Azzal, hogy rabszolga alakját öltötte fel, s emberi hasonmásba öltözött, üressé tette magát, mindenről önként lemondott, és beleegyezett abba, hogy szolga legyen. Amikor a Földön megszületett és emberré lett, valóban olyan is volt, mint egy szolga]^**

*Megüresít (kenoó): üressé tesz, kiürít.

**Pál apostol vallástétele: „Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, és kegyelmét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok” (2 Kor. 8,9).

Fil. 2,8 És mikor olyan állapotban találtatott, mint ember, vagyis alakjára nézve embernek bizonyult, vagy formájában embernek mutatkozott, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának, azaz a kínoszlopon való haláláig.

Fil. 2,9 Annakokáért az Isten is mindenek fölé felmagasztalá Őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden más név fölött való, amely minden névnél nagyobb. [Más fordítás: „Ezért azután Isten a legmagasabb méltóságra emelte. Olyan nevet és hatalmat adott neki, amely minden más név és hatalom fölött áll]^*

*Az apostoli bizonyságtétel így hangzik: „Ki az ő hústestének napjaiban, az Ő hústesti élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel, erős, és hangos kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, vagyis az elé, aki képes megszabadítani, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért” (Zsid. 5,7-10)

 Az Evangélium bizonyságtétele szerint, amikor elközelgetett az Úr Jézus halálának ideje, így járult az Atyához a Gecsemáné kertben: „És egy kissé előre menve, arcra borula, könyörögvén így imádkozott mondván: Atyám! Ha lehetséges, múljék, távozzék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen, amint és ahogyan én akarom, hanem amint te” (Mát. 26,39)

Az Úr Jézus kijelentése: „Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem, és odaadom az én életemet, hogy újra felvegyem, vagyis visszavegyem azt. Senki sem veszi és veheti azt el éntőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni, vagyis ismét visszavenni azt. Ezt a parancsolatot vettem, azaz ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól” (Ján. 10,17-18)

És mert az Úr engedelmes volt mindvégig, ezért: „… fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fil. 2,9-11).

Hiszen: Ő a Messiás, a Szabadító. Ő az, aki a Seregek Ura nevét viseli, vele egy. Neve lényét jelenti ki. Úr = lehetőségeinek nincs korlátja. Aki az Atya jobbján ül, vagyis dicsőséges létmódban van. (Jubileumi kommentár).  

Fil. 2,10 Isten azért tette ezt, mert azt akarja,  hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt  valóké. [(katakhthoniosz): föld alatti; alvilági, sátáni, sötét: (Mohay András: Újgörög-Magyar kéziszótár 318. oldal)].

Fil. 2,11 És minden nyelv vallja, hirdesse, vallást tegyen arról, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. [Más fordítás: „Mindenki el fogja ismerni, és ki fogja mondani: „Jézus Krisztus az Úr”. Ez pedig dicsőségére lesz az Atya Istennek]^*

*Mert engedelmes volt mindhalálig: „aki miután felment a mennybe, az Isten jobbján van, és alávettettek neki angyalok, hatalmasságok és erők” (1 Pét. 3,22)

Isten megmutatta az Ő hatalmát és erejét: „… a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, vagyis életre keltette a halottak közül, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekbe, az egeken túliakon. Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és hatóerőn és uraságon és minden néven, mely neveztetik, és valamennyi néven, amelyet segítségül hívnak nemcsak e világon, e létkorban, hanem a következendőben, ami még KÖRÜL fog venni; az  eljövendő létkorszakban is. És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az eklézsiának, a kihívott gyülekezetnek fejévé.  Mely az Ő teste (szóma) = lénye, teljessége Őnéki, amely telítve van azzal, aki mindeneket betölt mindenekkel, aki mindenben mindent teljessé tesz” (Eféz. 1,20-23). 

Fil. 2,12 „Annakokáért, szerelmeseim, amiképpen mindenkor engedelmeskedtetek^* nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, és nemcsak amikor köztetek vagyok, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel^** és félelem közepette, és rettegéssel^*** azaz rettegés között is vigyétek véghez a ti üdvösségeteket, és munkálkodjatok üdvötökre^**** [Más fordításban: „Szeretett testvéreim, ti mindig engedelmesek voltatok, amikor közöttetek éltem. Most, hogy távol vagyok tőletek, még fontosabb, hogy engedelmeskedjetek. Tegyétek teljessé, és biztossá a megmeneküléseteket! Mindezt pedig Isten iránti teljes tisztelettel vigyétek véghez].

*Engedelmes (hüpakúó): hallgat valakire, figyelmesen hallgat.

**Félelemmel (phobosz): félelem közepette.

***Rettegéssel (tromosz): reszketés, remegés, rettegés.

****Munkálkodjatok üdvötökre: A görög szöveg szerint a mondat így is fordítható: ne a saját üdvösségeteken munkálkodjatok, vagy: még ha félelem és remegés közepette is, éljetek üdvözülttökként.

Fil. 2,13 Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást, a véghezvitelt jó kedvéből. [Más fordításokban: „Hiszen Isten maga ébreszti bennetek a szándékot, s hajtja végre a tettet tetszésének megfelelően”;  Még másik fordításban: „Hiszen maga Isten az, aki bennetek munkálkodik. Segít benneteket, hogy akarjátok azt tenni, ami Istennek örömet okoz. Ő ad hozzá erőt is, hogy valóban meg is tudjátok tenni ezeket]^*

*És így folytatja az apostol: „Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan viseljétek magatokat, hogy akár oda menvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam rólatok, és dolgaitok felől, hogy megálltok egy Szellemben, egy érzéssel, egy szívvel viaskodván, és együtt küzdve az evangélium hitéért. Ugyanolyan tusakodástok lévén, és hogy ugyanabban a küzdelemben álltok, amilyent láttatok én tőlem, és most hallotok én felőlem” (Fil. 1,27.30).

Dávid így bátorítja a hívőket: Szolgáljátok az Urat félelemmel, és rettegéssel. És örüljetek ujjongással, az öröm hangos megnyilvánulásával. (Más fordítás: Reszketve vigadjatok örvendezzetek neki rettegéssel; ujjongjatok előtte remegve)” (Zsolt 2,11)

Ézsaiás pedig így prófétál: „Mert így szólott hozzám az Úr, rajtam lévén erős keze, amikor keze megragadott, hogy tanítson engem, és arra intett, hogy e népnek útján ne járjak, mondván: Ti ne mondjátok összeesküvésnek mindazt, valamit e nép összeesküvésnek mond, és amitől fél. Félelme szerint ne féljetek, és ne rettegjetek. A seregek Urát tartsátok szentnek: Őt szenteljétek meg, Őt féljétek, és Őt tiszteljétek!” (Ésa. 8,11-13)  

És azért féljenek és rettegjenek, mert: Feltárul előttük Isten dicsősége, irgalmassága, szeretete és jósága Ennek nyomán erősödik, tudatosodik a hívő istenfélelme, amelyben már legfeljebb attól fél, hogy vétkezik Isten ellen, holott földi és örök életében minden jót neki köszönhet. //Keresztény lexikon//.

Fil. 2,14 Mindeneket zúgolódások és versengések, huzavona, vonakodás, halogatás, habozás, számítgatás, okoskodás, elégedetlenség és panaszkodás nélkül tegyétek^*

*Az apostol Izráelt hozza fel tanulságul, rajtuk mutatva be a zúgolódás következményét: „Se pedig ne zúgolódjatok, miképpen ő közülük zúgolódtak némelyek, és elveszének a pusztító keze által, vagyis ezért lesújtott rájuk, és elveszítette őket a pusztító angyal. Mindezek pedig példaképpen figyelmeztetésül [történt velük, megírattak pedig a mi tanulságunkra, figyelmeztetésül, hogy okuljunk belőlük mi, akikhez az időknek, a világkorszakok vége elérkezett. Akik a végső, utolsó időkben élünk” (1 Kor. 10,10-11)

És azért se zúgolódjatok: „Hogy megítélhessétek, és hogy el tudjátok dönteni, és bírálni, hogy mi a rossz és mi a jó, mi a helyes, a lényeges, fontos, míg az eltérő dolgokat meg tudjátok vizsgálni. Hogy legyetek a NAP fényében megvizsgált, megítélt, minden hamisságtól mentesek és botlás nélkül valók, kifogástalanok, feddhetetlenek, és megütközést nem keltők, meg nem botránkoztatók, vagyis: nem tévútra vezetők, nem eltévelyítők, olyanok, akikben senki meg nem botolhat, a Krisztusnak napjára^” (Fil. 1,10).

Fil. 2,15 Hogy legyetek feddhetetlenek, kifogástalanok és tiszták, romlatlanok, épek, vegyítetlenek, érintetlenek, Istennek szeplőtlen, ártatlan, hibátlan, tökéletes, ócsárlástól mentes, megrovást nem érdemlő, támadhatatlan gyermekei az elfordult, fonák, hamis, ravasz, álnok és elvetemedett, elfajult, kificamodott, eltorzult nemzetség közepette, a gonosz és romlott nemzedékben. Kik között fényletek, ragyogtok, világítotok, mint csillagok, és fénypontok e világon. [Más fordítás: „Akkor Isten ártatlan és tiszta gyermekei lesztek, akikben senki sem talál hibát. A gonosz és romlott emberek között úgy ragyogtok, mint a csillagok a sötét éjszakában, ha az élet igéjére figyeltek]^*

*És így folytatódik a kijelentés: „Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki fölkelti az ő napját mind a gonoszokra, a rosszakra, hibás, silány, haszontalanokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, azaz a megigazultaknak, mind a hamisaknak, vagyis nem-hívőknek, engedetleneknek, igazságtalanoknak , azaz ige nélkülieknek. Legyetek azért ti valóban olyan tökéletesek, vagyis felnőtt, érett korú, célba érkezők, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes, célját betöltött, a célban van” (Mát. 5,45.48)

 „Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek” (Eféz. 5,1)

 És hogy te is: „Tökéletes, és feddhetetlen légy az Úrral, a te Isteneddel” (5 Móz. 18,13)

„Mert Istennek ugyanis az az akarata, hogy jót cselekedvén, feddhetetlen élettel, elnémítsátok a balgatag, esztelen, oktalan, értelmetlen emberek tudatlanságát” (1 Pét. 2,15)

Az apostol megvallása: „Mi őt hirdetjük, intvén minden embert, és tanítván minden embert teljes bölcsességgel, hogy minden embert tökéletesnek állassunk elő, tökéletessé tegyünk a Krisztus Jézusban” (Kol. 1,28)

Mert: „Ti vagytok a világ világossága, a kozmosz fénye. Ti vagytok a világ számára a fény. Nem rejtethetik el, nem lehet eltitkolni, titokban tartani a hegyen építet, a hegyen elhelyezett várost. Úgy fényljék, világítson, ragyogjon fel a ti világosságtok, a ti fényetek az emberek előtt, hogy meglássák, észrevegyék a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék, magasztalják a ti mennyei Atyátokat” (Mát. 5,14.16).

Fil. 2,16 Életnek beszédét (logosz)=Igéjét tartván elébük, hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába, eredménytelenül, haszontalanul, hiábavaló módon. [Más fordításban: Ragaszkodjatok erős markolással kapaszkodva az élet igéjéhez; Krisztus Jézus napján dicsőségemre váljatok. Akkor nem futottam hiába, és nem fáradtam fölöslegesen]^*

*Az apostol megvallása: „Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája? Avagy nem azok lesztek-é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az ő eljövetelekor? Bizony ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk” (1 Thess. 2,19).

Fil. 2,17 De ha kiontatom is italáldozatként a ti hitetek áldozatánál, a hitetekért bemutatott áldozatban, és papi szolgálatánál, mégis örülök, és együtt örülök, és örvendezem mindnyájatokkal;

Fil. 2,18 Azonképpen ti is örüljetek, és örüljetek, örvendezzetek együtt velem^*

*És így folytatja az apostol: „hogy amikor az örömüzenet papi szolgálatát végzem, én a Krisztus Jézusnak a nemzetek közé kirendelt áldozó papja vagyok; hogy a pogány népek a Szent Szellemtől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek. Van okom az ujjongásra a Jézus Krisztusban, az Istenre tartozó dolgokban, Isten előtt” (Róm. 15,16-17)

„Azért kérlek, hogy ne csüggedjetek, és ne veszítsétek el bátorságotokat, ne gyengítsenek el az én tiérettetek való nyomorúságaim, megpróbáltatásaim, szenvedéseim miatt, amelyek néktek dicsőségetekre szolgálnak” (Eféz. 3,13)

 Mert én: „… örülök a ti érettetek elviselt szenvedéseimnek, és a magam részéről betöltöm, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek, azaz a Krisztusért való szorongattatásaimnak az én hústestemben az Ő testéért,azaz az Ő (szóma): személyéért, ami az eklézsia, a kihívottak közössége” (Kol. 1,24)

„Mert amint bőséggel, sőt túláradóan kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseiből, megpróbáltatásaiból, amin keresztülment, amit elszenvedett, átélt és megtapasztalt, úgy bőséges a mi vigasztalásunk, buzdításunk, megbátorodásunk is Krisztus által. De akár nyomorgattatunk, elnyomást szenvedünk, szorongattatunk, háborgattatunk, kínoztatunk, megpróbáltatást szenvedünk, zaklatnak, gyötörnek, szorult helyzetbe jutunk, a ti vigasztalástokért és üdvösségetekért, azaz megmenekülésetekért megszabadításotokért, oltalmazásotokért, biztonságotokért, jólétetekért; Jóllét, azaz egészségetekért. Boldogságotok, és megtarttatásotokért van az, mely hathatós, és hatékonyan működik, és erőt ad ugyanazon szenvedések, - amit átéltek és megtapasztaltok - elviselésére, elhordozására, a tehernek alatta maradására, türelmes, kitartó várakozásra, amelyeket mi is szenvedünk. Akár megvigasztaltatunk a ti vigasztalástokért, és üdvösségekért van az. És a mi reménységünk erős, szilárd, bizonyos felőletek” (2 Kor. 1,5-6)

És mert az apostol ismeri az Igét és Istennek minden ígéretét, ezért ilyen megvallást tesz: „Ezért várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár meghalok. Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség! ... Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk” (Fil. 1,20-21; Róm. 8,18)

„Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk” (2 Kor. 4,15.17)

És én: „…mindezekkel nem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról” (Csel. 20,24)

Így bátorít a Szent Szellem Péter apostolon keresztül minden hívőt: „...amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vigadozva örvendezhessetek. Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket; mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az Istennek Szelleme, amit amazok káromolnak ugyan, de ti dicsőítitek azt” (1 Pét. 4,13-14).

Fil. 2,19 Remélem pedig az Úr Jézusban, hogy Timóteust hamarosan elküldöm tihozzátok, hogy én is megviduljak, és megnyugodjam, megértvén a ti dolgaitokat, és hallva hogylétetekről, és hogy a jó hírek, amiket rólatok fog hozni, felvidítsanak.

Fil. 2,20 Mert nincsen velem senki hozzá hasonló indulatú, aki igazán, és őszintén szívén viselné dolgaitokat, és aki törődne gondjaitokkal. [Más fordításban: „Nincs senki más, aki ennyire hasonló lenne hozzám a gondolkodásában. Ő igazán szívén viseli a sorsotokat]

Fil. 2,21 Mert mindenki a maga hasznát, a saját javát, érdekét keresi, -a maga dolgával törődik, - nem a Krisztus Jézusét^*

*Az apostol így figyelmezteti a minden korban élő hívőket: „Senki ne keresse, ami az övé, vagyis a maga javát, a maga érdekét, előnyét, hanem csak a másikét” (1 Kor. 10,24)

Azt értem ezalatt, hogy: „Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának, a közel levő embernek, szomszédnak kedveskedjék, és törekedjen szeretetre méltónak lenni annak javára, épülésére. [Más fordítás: Közülünk mindenki felebarátjának, embertársának, szomszédjának tetszését, kedvét, javát és épülését keresse, hogy azt munkálja, ami az építéshez jó]” (Róm. 15,2)

„mint ahogyan én is mindenben mindenkinek igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek” (1 Kor. 10,33)

 „Azért tehát törekedjünk azokra a dolgokra, és igyekezzünk elérni azt, amik a békességre és az egymás épülésére, megerősítésére szolgálnak” (Róm. 14,19)

Mert a Szeretet: „… nem keresi a maga hasznát, a maga érdekeit; javát” (1 Kor. 13,5).

Fil. 2,22 Az ő kipróbált, és megbízható voltát, azt hogy milyen ember ismeritek. Hogy miképpen atyjával a gyermek, együtt rabszolgált velem az evangélium, a jó hír, örömhír; győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének híre érdekében, és terjesztésében.

Fil. 2,23 Őt azért remélem, hogy azonnal elküldöm, mihelyt megtudom az én dolgaimat, hogy merre fordulnak az ügyeim, és hogyan alakul az én sorsom^*

*És így folytatja az apostol: „Hogyha pedig megérkezik  Timóteus, legyen gondotok rá, hogy bátorságos, félelem nélküli maradása legyen, és zavartalanul tartózkodhasson nálatok; mert az Úrnak dolgát végzi ő is, mint én is^” (1 Kor. 16,10)

Mert: „Azért küldtem, és azért bocsátottam hozzátok Timóteust, ki nékem nagyon szeretett drága és hű, megbízható fiam az Úrban. Aki eszetekbe juttatja néktek az én útjaimat, emlékeztet titeket tanításomra, utasításaimra a Krisztusban, [Más fordítás: Aki eszetekbe juttatja néktek Krisztus Jézussal kapcsolatos módszereimet, emlékeztetni fog titeket arra, hogyan élek Krisztus Jézusban, amint mindenütt, minden kihívott gyülekezetben, eklézsiában tanítok]” (1 Kor. 4,17)

És: „Akit éppen azért küldöttem hozzátok, hogy megismerjétek a mi dolgainkat, hogy értesüljetek helyzetünkről, és megvigasztalja a ti szíveteket” (Eféz. 6,22).

Fil. 2,24 Bízom pedig az Úrban, hogy magam is csakhamar el tudok menni. [Más fordítás: Hogy nemsokára magam is indulhatok hozzátok, és hamarosan meglátogathatlak benneteket].

Fil. 2,25 De szükségesnek tartám, és úgy gondoltam, itt az ideje, hogy Epafróditust, az én atyámfiát, testvéremet és munkatársamat és bajtársamat, harcostársamat, néktek pedig követeteket, vagyis a ti apostolotokat, és az én szükségleteimben pedig szolgálatteljesítő papotokat, és szűkölködésemben áldozatot hozó szolgátokat - akit ti küldtetek, hogy ebben a helyzetben segítsen és szolgáljon nekem - visszaküldjem hozzátok;

Fil. 2,26 Mivelhogy vágyva vágyott mindnyájatok után, mert már nagyon hiányoztatok neki, és gyötrődött, nyugtalankodott, szomorú volt, és bánkódott amiatt, hogy meghallottátok, hogy ő beteg volt.

Fil. 2,27 Mert bizony beteg volt, halálhoz közel, sőt majdnem meg is halt. De az Isten könyörült rajta, nem csak ő rajta pedig, hanem én rajtam is, hogy szomorúság, bánat, fájdalom ne jöjjön, és ne halmozódjék szomorúságomra, hogy bánatra bánat ne érjen.

Fil. 2,28 Annakokáért hamarabb, és ezért még gyorsabban küldtem őt haza, hogy mikor találkoztok, viszontlátva őt ismét együtt örüljetek, és nékem is kisebb legyen a szomorúságom, és én is szabadabb legyek a bánattól, és megnyugodhassak.

Fil. 2,29 Fogadjátok azért őt az Úrban teljes örömmel, sőt ujjongással, és az ilyeneket megbecsüljétek, mert az ilyen ember megérdemli, hogy tiszteljétek:

Fil. 2,30 Mert a Krisztus dolgáért, ügyéért, jutott majdnem halálra és került közel a halálhoz, kockára tévén életét, hogy kárpótoljon engem azért, hogy nékem tett szolgálatotoknál ti nem voltatok jelen. Hogy az értem végzett papi szolgálatban a ti hiányzásotokat távollétetekben betöltse^*

*Így folytatja az apostol: „Megkaptam pedig mindent, és bővölködöm. beteltem, el vagyok látva, vévén Epafróditustól amit küldöttetek, mint kedves jó illatot, kellemes, tetsző áldozatot az Istennek. Olyan kellemes illatként és kedves áldozatként, amely tetszik az Istennek. Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban” (Fil. 4,18-19)

Az Úr Jézus ilyen szolgáit pedig:  „És az ő munkájukért viseltessetek irántuk megkülönböztetett szeretettel, és nagyon becsüljétek őket…” (1 Thess. 5,13)