Zsid. 2. Isten Az emberiség megváltó királya;

Zsid. 2,1 Annakokáért annál is inkább [annál komolyabban,] szükséges nékünk a hallottakra figyelmeznünk, hogy [a menekülés mellett] valaha el ne sodortassunk, [és nehogy magával ragadjon valamilyen irányzat].

»Más fordítás: Ezért a hallott igére még jobban kell figyelni, és azt teljes odaadással meg kell tartanunk, hogy a célt el ne tévesszük«

Zsid. 2,2 Mert ha az angyaloktól [(aggelosz): hírnökök, követek által] hirdetett beszéd [(logosz): ige] erős volt [(bebaiosz): megállt, szilárdnak bizonyult, és erős, stabil, rendíthetetlen, megmaradó, biztonságos, megbízható volt]. És minden bűn [(parabaszisz): félrelépés, minden áthágás] és engedetlenség [(parakoé): szándékos figyelmetlenség, és félrehallás] elvette [és megkapta] igazságos büntetését [elnyerte (endikosz): igazságos, jogos, méltányos bérét, (miszthapodoszia): viszonzását, és megfizetését].

Zsid. 2,3 Mimódon [(pósz): vagy hogyan] menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk [(ameleó): könnyelműen, és semmibe vesszünk] ily nagy [(télikútosz): fontos / és jelentős] üdvösséget [(szótéria): szabadulást, megmentést]? Amelyet, miután kezdetben hirdetett az Úr [amely akkor vette kezdetét, amikor először az Úr hirdtte], azok, akik hallották, [(akúó): és megértették] biztosítottak [(bebaioó): és megerősítettek] számunkra.

Zsid. 2,4 Velük együtt bizonyságot tevén arról [(szünepimartüreó): együtt tanúskodott, azaz egyesült velük a bizonyítékok hozzáadásában] az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel [(poikilosz) (dünamisz): változatos, különféle, és sokféle erőmegnyilvánulással] s a Szent Szellem közléseivel [(meriszmosz): Szent Szellemének szétosztásával] az ő akarata [(thelészisz): és elhatározása] szerint [vagyis kit úgy osztott szét, ahogy akarta].

Zsid. 2,5 Mert nem angyaloknak vetette alá [mert nem angyalok uralma alá rendelte] a jövendő világot [(oikúmené): az eljövendő világegyetemet, és mindent, ami benne van, hogy a következő világkorszakban uralkodjanak], amelyről szólunk.

Zsid. 2,6 Sőt [mi több] bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda [kicsoda] az ember, hogy megemlékezel ő róla [és gondolsz rá], avagy az embernek fia, hogy gondod van reá [hogy reá tekintesz; (episzkeptomai): és meglátogatod, gondoskodsz róla, és vigyázol rá]?

Zsid. 2,7 Kisebbé tetted őt rövid időre az angyaloknál [Elohim: Istennél], dicsőséggel és tisztességgel [és méltósággal] megkoronáztad [és megkoszorúztad] őt és úrrá tetted kezeid munkáin,

Zsid. 2,8 Mindent lábai alá vetettél. Mert azzal, hogy néki mindent [vagyis a mindenséget] alávetette, semmit sem hagyott alávetetlenül: de most még nem látjuk, hogy néki minden [vagyis a mindenség] alávettetette, [hogy minden uralma alatt áll].

Zsid. 2,9 Azt azonban látjuk, hogy [az a] Jézus, aki egy kevés [egy rövid] időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel [hírnévvel, tekintéllyel, méltósággal] és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje [(geuomai): megtapasztalja] a halált.

Zsid. 2,10 Mert illendő vala [és az volt méltó Istenhez], hogy akiért minden [vagyis a mindenség] és aki által minden [vagyis hogy őt, akiért, és akin keresztül a mindenséget teremtették], sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő üdvösségük [(arkhégosz): szerzőjét, és] fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé [és vigye végcélba, és dicsőítse meg].

Zsid. 2,11 Mert a megszentelő és a megszenteltek egytől valók mindnyájan [(heisz hen): vagyis egyetlenből származnak], amely oknál fogva nem szégyenli őket atyjafiainak hívni [vagyis testvéreinek nevezni].

Zsid. 2,12 Mondván: Hirdetem [és (apaggelló): kijelentem] a te nevedet [(onomá): hatalmadat, jellemedet, dicsőségedet, és erődet] az én atyámfiainak [az én testvéreimnek], az anyaszentegyháznak [(ekklészia meszosz): vagyis a kihívottak közösségének] közepette dícséretet mondok néked [(hümneó): énekelve magasztallak, és újra meg újra elmondom].

Zsid. 2,13 És ismét: Én Őbenne bízom [és Őbenne reménykedem]; és ismét: Ímhol vagyok én és a gyermekek, akiket az Isten nékem adott [(didómi): nekem ajándékozott, és rám bízott].

Zsid. 2,14 Mivel tehát a gyermekek [a görög: szó szerinti jelentése a megütött]  (hús)testből és vérből valók, ő is hasonlatosképen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse [(katargeó): hogy erejét veszítse, sz.sz. teljesen működésképtelenné, hatástalanná tegye] azt, akinek hatalma van [aki erőt és hatalmat birtokol] a halálon, tudniillik az ördögöt [(diabolosz): a vádlót, rágalmazót, hibáztatót, félrevezetőt, ellenséget, ellenállót, vagyis a sátánt].

»Más fordítás: miután a gyermekekkel a vér és hús közösségébe lépett, neki is hasonlóképpen részt kellett kapnia a húsból és vérből, hogy a halálon át hatástalanná tehesse azt, aki uralkodik, a vádlót«

Zsid. 2,15 És megszabadítsa [és szabadon bocsáthassa, és felszabadítsa] azokat, akik a haláltól való félelem [(phobosz): és rettegés] miatt teljes életükben rabok [kiszolgáltatottak, és rabszolgaságban tartottak] valának.

Zsid. 2,16 Mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem az Ábrahám magvát karolta fel.

[Más fordítás: Mert bizonyára nem angyaloknak megy a segítségére, hanem ábrahám magvának visz segítséget, és viseli gondját, s mellettük kötelezi el magát].

Zsid. 2,17 Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz [a testvéreihez], hogy könyörülő [irgalmas] legyen és hű főpap az Isten előtt való dolgokban [és az Isten előtti szolgálatban], hogy engesztelést szerezzen [(hilaszkomai): illetve, hogy kiengesztelt legyen] a nép bűneiért [(hamartia): vagyis céltévesztéséért].

Zsid. 2,18 Mert amennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek

[Más fordítás: Amennyiben ugyanis őt magát is megkísértették szenvedésekkel, képes azokon segíteni, akik kísértést szenvednek].