Országh György: A sátortábor

Szeretnék egy másik látást is elétek tárni, és hiszem, hogy sokak szívében "rezolnáni" fog arra, ami mostanáig kialakult bennetek, csak talán még nem volt olyan, akivel erről a szokatlannak tűnő képről elbeszélgethettetek volna. Azt látom, hogy az Úr népe olyan lesz, mint egy sátortábor.

Úgy látom Isten népét, mint egyfajta sátorközösségek összességét. Nem hatalmas szervezeti építmények fogják dominálni a kereszténység életét, hanem a baráti, bensőségesebb, inkább kisebb létszámú szuverén közösségek fogják jellemezni. Ezek a "sátrak" nem egymásra épülnek, nem lesznek hierachikus viszonyban egymással, csak kölcsönös szeretet és tisztelet jellemzi a kapcsolataikat, szabadságban, és csak az Úr alá lesznek rendelve. Ézsaiás próféciája valósul meg:

Akkor teremteni fog az Úr Sion hegyének minden helye fölé és gyülekezetei fölé nappal felhőt és ködöt, s lángoló tűznek fényességét éjjel; mert ez egész dicsőségen oltalma lészen (Ésa 4:5)

Természetesen, azt is tapasztalhattuk korábban, hogy időnként megengedte az Úr, hogy egy-egy nagyobb szolgálat felemelkedjen, és ennek néha meg is volt a maga rendeltetése. Tehát Isten szuverén módon munkálkodik, amit tiszteletben kell, hogy tartsunk. Viszont tapasztalatból tudjuk, hogy amikor túl sokáig volt egy ilyen szolgálatra épülő nagyobb szervezeti forma erőltetve (tovább, mint ahogy az Úr szándéka szerint kellett volna), azzal talán több kárt okoztak az abban szolgálók, mint amennyi hasznot hoztak. Most itt az ideje, hogy a "sátrak" megerősödjenek, biztonságot nyújtsanak, élvezzék Isten királyságában az önállóság és a testvéri kölcsönös segítség egyensúlyát. A szabadság nem teljes elzárkózást jelent. Azt jelenti, hogy nem mások irányítanak abban, hogy hogyan teljesítsem a szolgálatomat Isten királyságában.

Ennek a megvalósulásához szükség van az Úr helyreállító munkájára: helyre kell állnia annak, hogy az Úr jelenléte és dicsősége uralja ezeket a helyeket, ezeket a közösségeket. Ez egy csodálatos, ideális állapot, és Isten prófétai igéje ezt ígéri számunkra! Minden hely és gyülekezet fölött ott lesz Isten dicsősége, a felhő és tűzoszlop, ami oltalmazza őket! Az Úr közvetlen személyes oltalmát és jelenlétét fogja élvezni minden közösség. Jézus Krisztus közvetlen uralkodása valósul meg. Nem hierarchia alapján, nem "befedezettségi" láncolatok alapján, nem a tekintélynek való elvárt alávetettség, engedelmeskedtetés és hasonló rabszolgatartó szemléletek alapján, hanem a Szent Szellem teljességéből fakadó szabadságban.

És mégis, ebben a szabadságban, amit a Szent Szellem teremt meg, és nem emberi erőlködés tartja fenn, a szeretet is teljességre tud jutni - és nem lesz kérdés, hogy a Szent Szellem egységében éljünk mind, akik az Úr uralma alatt élünk.

Minőségileg más közeg: a kölcsönös szeretet

Ahhoz, hogy ne kezdjünk el újra és újra a babiloni mintára formálódó gyülekezeteket kialakítani, szakítanunk kell a régi berögzött látásainkkal, szokásainkkal, bármennyire is voltak jó tapasztalataink is abban. A jó mindig Istentől jött. Ami pedig egy idő után megoltotta azt a jót, az maga a rendszer volt, amiben megpróbáltuk beleerőltetni Isten jó munkáját. Emberek uralma, vezetők ambíciója, a hívők kiskorúságban tartása, félresöprése, megalázása, kihasználása - lelkileg, anyagilag, szellemileg, minden téren. Ezek mögött a világ fejedelmének a titkos mintája áll, a babiloni rendszerszemlélet, az emberi biztonság, ahol nem mernek Isten szuverén munkájára építeni, ahol nem prófétálhat mindenki (mert félnek a világosságot hozó üzenetektől, vagy mert nem tudják bölcsen és szeretettel kezelni a tévedéseket), ahol nem tartanak fontosnak és szükségesnek mindenkit, ahol mindenféle magyarázattal rendszeresen megoltják a Szent Szellemet. Ahol a szeretet egy hatásos szózat, vagy tanítás csupán, és nem a hívők kapcsolatainak az általános jellemzője. Ahol a szegények egyre nehezebben élnek, a jobban élők büszkélkednek a tized befizetésével, a fizetett vezetők pedig szépen elnézik mindezt. Ebből kell kifutni, és az Úr szárnyai alatt szabadon megvalósítani mindazt, amit Ő tanított nekünk, tanítványainak.

Itt is érvényes a "régi tömlő" problémája. De nem csupán egy új gyülekezet lesz az "új tömlő", hanem egy minőségileg más közeg Isten királyságában, Isten népének a közösségeiben. Ezek a közösségek azzal fognak leginkább kitűnni, hogy sokkal jobban előtérbe kerül az, hogy láthatóan szeretik egymást. Ez lesz az, ami a Szent Szellem jelenlétét és munkálkodását sokkal hosszabb távon fogja vonzani és ott tartani (ahogy az új tömlő az új bort), sőt a világ előtt is ez lesz a hosszútávú hiteles bizonyságtétel, Jézus tanítása szerint. Ez a szeretet fogja meggyőzni őket.

Lesznek egyedi tulajdonságaik is a "sátorközösségeknek", hiszen vannak különböző ajándékok és szolgálatok az eklézsiában, de ezt nem a másokkal szemben való kitűnésre fogják használni, vagy bármilyen versengésre, hanem egymás építésére, hasznára. A közösségeken belüli szeretet természetes módon fog továbbáradni a közösségek közötti kapcsolatokra is, és ezeknek az egymást kölcsönösen tisztelő, szuverén, de Krisztus uralma alatti közösségeknek olyan kapcsolatai fognak kialakulni, amelyek alkalmasak lesznek a halak sokaságának a kifogására - az Istent kereső emberek tömegeinek a megmentésére és befogadására Isten királyságában.

Országh György

http://gyurinaploja.blogspot.com