Versengés is támadt
köztük, hogy ki tekinthető közülük a legnagyobbnak.
(Lukács 22, 24)
Ezúttal a tanítványok
más kérdést vitatnak meg. Előzőleg arról volt szó, hogy ki a legnagyobb köztük
(Luk 9, 46), most pedig, hogy ki tekinthető a legnagyobbnak, ti. az Úr Jézus
kit tekint annak. Az Ő szemében ki ér a legtöbbet? Kié az első hely? Eddig úgy
látszott, Péteré, hiszen neki mondta az Úr: „Te Péter vagy és én ezen a kősziklán építem fel az én
egyházamat." Ezen az estén pedig Jánosé volt a kiváltságos hely (Ján 13,
23). Bizonyára ez adott okot az újabb vitára.
Többször volt emiatt
viszálykodás a tanítványok között, mert a nagyravágyás sok súrlódásnak az oka
nemcsak a világban, hanem keresztyén körökben is. Jézus ezt a gondolkodást
tanítványainál egy közéjük állított gyermek példájával szégyenítette meg. „Míg olyan kicsivé nem
lesztek (a saját szemetekben), mint ez a gyermek, nem juthattok be a mennyek
országába."
Még megszégyenítőbb
volt, amikor az utolsó este, rangvitájuk után, Jézus megmosta a lábukat. Ez
különben a rabszolga dolga volt, ha vendégek érkeztek vacsorára. Egyik
tanítványa sem vállalkozott erre, mielőtt asztalhoz ültek volna ezen az utolsó
estén. Így hát maga a Mester vállalta. Érzékeny büntetés volt ez gőgösségükért;
Péter egész életében nem felejtette el, hogyan vette akkor magára az Úr a
rabszolgakötényt. Ezt látjuk 1 Pét 5, 5-ben is: „Öltsétek fel az alázatosságot" (szó szerint: a
rabszolgakötényt) - írja.
Jézus nagysága a
szolgálatban mutatkozott meg. Így kellene lenni az övéinél is. A világ királyai
uralkodnak, a menny királya szolgál. A világ urai sok üres és hízelgő
megtiszteltetést kapnak. Jézus tanítványai között a legnagyobb is legyen olyan,
mint a legfiatalabb, aki mindenben alárendeli magát másoknak. Isten országában
ők a nagyok, de a világ lekicsinyli, az utolsó helyre állítja őket. Magas
állásukat a szolgálatban mutatják meg. Adni akarnak másoknak, nem föléjük
kerekedni. Aki első akar lenni Isten országában, annak szolgálni kell, a „lábmosás
szolgálatát" kell végezni. Nemcsak betegágy mellett, elhagyott gyermekek,
öregek és szegények között akad rá alkalom.
Jézus szerint az is
lábmosás, ha elviseljük mások szeretetlenségét, visszásságát, szeszélyeit és
éles nyelvét, s nem fordítunk nekik hátat, bármennyi kellemetlenséget okoznak
is. A tanítvány magatartásá az alázat.
Carl
Eichhorn "Isten muhelyében" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok/eichorn/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.