RómAI LEVÉL 16. FEJEZET: A testvéreknek szeretet, Istennek Dicsőség. (REVIDEÁLT)

Róm. 16,1 Ajánlom pedig néktek Fébét [jelentése: ragyogó, tiszta], a mi nénénket [nőtestvérünket], ki a Kenkhréabeli [jelentése: szükség-tábor] (kihívott)gyülekezetnek [vagyis eklézsiának] szolgálója.

Róm. 16,2 Hogy fogadjátok őt az Úrban szentekhez illendően, [szentekhez méltóan] és legyetek mellette, [legyetek segítségére, és támogassátok] ha valami dologban [és minden olyan ügyben, amiben csak] rátok szorul. Mert ő is sokaknak [segített, és] pártfogója [és támasza, gyámolítója] volt, nékem magamnak is^*

*Hát: „Fogadjátok azért őt az Úrban teljes örömmel; és az ilyeneket megbecsüljétek” (Fil. 2,29)  

„És az ő munkájukért viseltessetek irántuk megkülönböztetett szeretettel. Velük békességben éljetek”(1 Thess. 5,13).

Róm. 16,3 Köszöntsétek Priscillát [jelentése: tiszteletre méltó] és Akvilát, [jelentése: sas] kik nékem munkatársaim [és segítőim] Krisztus Jézusban^*

*A velük való találkozást így beszéli el az apostol: „Ezekután Pál Athénből [jelentése: bizonytalanság] eltávozván, méne Korinthusba [jelentése: jóllakott]. Ott találkozott egy Akvila [jelentése: sas] nevű pontuszi [jelentése: tenger] származású zsidóval, aki nemrég jött Itáliából, [jelentése: borjúszerű] feleségével, Priszcillával, [jelentése: ősi, tiszteletre méltó; szigorú] mivel Klaudiusz [jelentése: sánta, béna] elrendelte, hogy minden zsidó távozzék Rómából [jelentése: fenséges, hírnév]. Pál csatlakozott hozzájuk, És mivelhogy azonféle míves vala, náluk marada és dolgozik vala. Mesterségükre nézve ugyanis sátorcsinálók valának” (Csel. 18,1-3).

Róm. 16,4 Akik az én életemért a saját nyakukat tették le [vagyis ők életüket (saját fejüket) kockáztatták értem]; akiknek nemcsak én mondok köszönetet [és ezért nem csupán én vagyok nekik hálás], hanem a pogányok [vagyis a nemzetek] minden (kihívott)gyülekezete [eklézsiája] is.

Róm. 16,5 És köszöntsétek azt a (kihívott)gyülekezetet [eklézsiát], mely az ő házukban [otthonukban] van. Köszöntsétek az én szerelmetes [kedves, és szeretett] Epenétusomat, [jelentése: dicséretreméltó, híres] aki Akhája [jelentése: gyász, fájdalom, szorongás, baj] zsengéje [vagyis első gyümölcse] a Krisztusban, [akit Ázsia (jelentése: mocsár) első zsengéjeként vittem a Krisztusnak]^*

*Ismét kijelenti a Szent Szellem, hogy a gyülekezetek házanként vannak, és a szolgáló testvérek megbecsülésére hívja fel a szentek figyelmét: „Sokszor köszönt titeket az Úrban Akvila és Priszka a házuknál levő gyülekezettel együtt” (1 Kor. 16,15-19)

 És ez így volt Kolosséban, és Filemonnál is: „Köszöntsétek a laodiceai testvéreket, aztán Nimfást és a házánál levő gyülekezetet” (Kol. 4,15)

És így köszönti az apostol Filemont: „… és a te házadnál való gyülekezetnek” (Filem. 1,2).

Róm. 16,6 Köszöntsétek Máriát, [jelentése: látó] ki sokat munkálkodott [és fáradozott] körülöttünk [és mi mellettünk értetek].

Róm. 16,7 Köszöntsétek Andronikust [jelentése: a győzelem férfia] és Juniát [jelentése: uralkodó] az én [vérszerinti] rokonaimat és az én fogolytársaimat, akik híresek [és jelentősek, kiemelkedők] az apostolok között [és akiket az apostolok körében nagyra becsülnek], akik nálamnál is előbb voltak a Krisztusban, [és akik előttem tértek Krisztushoz)].

Róm. 16,8 Köszöntsétek Ampliást, [jelentése: akit felmagasztaltak] ki nékem szerelmesem [és akit nagyon szeretek] az Úrban.

Róm. 16,9 Köszöntsétek Orbánt [jelentése: finom, udvarias], a mi munkatársunkat [és segítőnket] a Krisztusban, és [az én kedves] Stakhist(omat) [jelentése: gabonakalász] az én szerelmesemet [és szeretettemet].

Róm. 16,10 Köszöntsétek Apellest [jelentése: a szólítot, akit a gyülekezet tart], aki a Krisztusban megpróbáltatott [akit a Krisztus kipróbált, és jóváhagyott, Krisztus megbízható emberét]. Köszöntsétek az Aristóbulus [jelentése: a legjobb tanácsadó] háznépéből valókat, [vagyis a házához tartozókat].

Róm. 16,11 Köszöntsétek Heródiont [jelentése: hősies] az én [vérszerinti] rokonomat. Köszöntsétek a Nárcissus [jelentése: elkábítás] háznépéből azokat, akik az Úrban vannak.

Róm. 16,12 Köszöntsétek Trifénát [jelentése: hallgatag, vonzó] és Trifósát [jelentése: fényűzően élő], kik munkálódnak [és fáradoznak] az Úrban. Köszöntsétek a szerelmetes [és szeretett] Persist [jelentése: a földre vetett], aki sokat munkálódott [és fáradozott] az Úrban.

Róm. 16,13 Köszöntsétek Rufust [jelentése: rókavörös] aki kiválasztott [kiválogatott, és kedvenc] az Úrban [vagyis az Úr választottja], és az ő anyját, aki az enyém is [vagyis anyját, aki nekem is anyám]^*

*Hogy ki volt Rufus, arról az Evangélium így számol be: „Mikor pedig kicsúfolták őt (az Úr Jézust), levették róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltöztették; és kivivék őt, hogy megfeszítsék. És kényszerítének egy mellettük elmenőt, bizonyos czirénei (jelentése: megérkezés) Simont (jelentése: meghallgattatás), aki a mezőről jő vala, Alekszándernek (jelentése: bajt elfordító) és Rufusnak (jelentése: rókavörös) az atyját, hogy vigye az ő keresztjét” (Mk. 15,20-21)

Alekszanderről pedig így szól az Írás, Efézusban (jelentése: a vég): „A sokaság közül pedig előállaták Alekszándert, minthogy előre tuszkolták őt a zsidók. Alekszánder pedig kezével intvén, védekezni akara a nép előtt. Megismervén azonban, hogy zsidó, egy kiáltás tört ki mindnyájokból, mintegy két óra hosszáig kiáltozván: Nagy az efézusi Diána!” (Csel. 19,33-34).

Róm. 16,14 Köszöntsétek Ásinkritust [jelentése: Páratlan; a hasonlíthatatlan], Flégont [jelentése: tűzről pattant; égő, buzgó, sugárzó], Hermást [jelentése: fordító, magyarázó, hirdető], Pátrobást [jelentése: az atyjának köszönheti az életét], Merkuriust [jelentése: hirvivő], és az atyafiakat, kik velük vannak [vagyis a náluk levő és hozzájuk tartozó testvéreket].

Róm. 16,15 Köszöntsétek Filológust [jelentése: az Ige kedvelője] és Júliát [jelentése: hajadon], Néreust [jelentése: lámpás] és az ő nénjét [vagyis nőtestvérét], és Olimpást [jelentése: mennyei] és minden [a hozzájuk tartozó összes] szenteket, akik velük [és náluk] vannak.

Róm. 16,16 Köszöntsétek egymást szent csókkal [szeretet csókjával, a testvéri szeretet kifejezésével; a hitbeli vonzalom, vagy ragaszkodás külső jelével]. Köszöntenek titeket a Krisztus (kihívott)gyülekezetei [eklézsiái]^*

*Az apostolok újra arra hívják fel a gyülekezet figyelmét, hogy a testvéri szeretet külsőleg is nyilvánuljon meg közöttük: „Köszöntenek titeket a testvérek mindnyájan. Köszöntsétek egymást szent csókkal” (1 Kor. 16,20)

„Köszöntsétek egymást szeretet csókjával. Békesség mindnyájatoknak, akik Krisztusban vagytok” (1 Pét. 5,14).

 „Köszöntsétek egymást szent csókkal. Köszöntenek titeket a szentek mindnyájan” (2 Kor. 13,12).

 „Köszöntsetek minden testvért szent csókkal” (1 Thess. 5,26).

Róm. 16,17 Kérlek [buzdítlak, bátorítalak] pedig titeket atyámfiai [testvéreim], vigyázzatok azokra, [és tartsátok szemmel azokat] akik szakadásokat [egyenetlenséget; széthúzásokat; megosztást, meghasonlásokat támasztanak; háborúságnak okai volnának] és botránkozásokat okoznak [vagyis kelepcéket készítenek; elégedetlenséget okoznak, és ezáltal bűnre csábítanak] a tudomány körül, [vagyis akik más tudományra tanítanának azon kívül, vagy az ellenkezőjét tanítják annak] melyet tanultatok. és azoktól hajoljatok el [és kerüljétek és távoztassátok el őket. Térjetek ki előlük]^*

*Az apostol szinte minden levelében figyelmezteti Isten gyermekeit: „Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz” (2 Kor. 11,13-15)

„De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk, legyen átok. Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet, azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!” (Gal. 1,8-9)

Tehát: „Óvakodjatok az ebektől, óvakodjatok a gonosz munkásoktól, óvakodjatok a megmetéltektől! Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek. Mert sokan élnek másképpen: akikről sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy ők a Krisztus keresztjének (vagyis kínoszlopának) ellenségei; az ő végük kárhozat, a hasuk az istenük, és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert földi dolgokkal törődnek” (Fil. 3,2.17-19)

Timóteust is erre figyelmezteti az apostol, megmagyarázva azt is, hogy mik ezek a „hamis evangéliumok”: „Amikor Macedóniába mentem, kértelek, hogy maradj Efezusban, és parancsold meg némelyeknek, hogy ne hirdessenek tévtanokat, ne is foglalkozzanak mondákkal (vagyis mítoszokkal) és vég nélküli nemzetségtáblázatokkal, amelyek inkább vitákra vezetnek, mint Isten üdvözítő tervének megismerésére hit által. A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet. Némelyek elfordultak ezektől, és üres fecsegésre adták magukat, törvénytanítók akarnak lenni; de nem értik sem azt, amit mondanak, sem azt, amit bizonygatnak. Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerűen él azzal. És tudjuk azt is, hogy a törvény nem az igaz ellen van, hanem a törvényszegők és az engedetlenek, a hitetlenek és a bűnösök, a szentségtelenek és a szentségtörők, az apa- és anyagyilkosok, az embergyilkosok, a paráznák, a fajtalanok, az emberrablók, a hazugok, a hamisan esküvők ellen, és mindaz ellen, ami csak ellenkezik az egészséges tanítással. Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium, amely énrám bízatott” (1 Tim. 1,3-11)

„Ha valaki tévtanokat hirdet, és nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez és a kegyességhez (vagyis hithez) illő tanításhoz, az felfuvalkodott, és nem tud semmit, hanem a vitatkozás és a szóharc betegségében szenved, amelyből irigység, viszálykodás, istenkáromlás, gonosz gyanúsítás származik. Ezek megbomlott elméjű és az igazságot elvető emberek torzsalkodásai, akik a kegyességet (a hitet) a nyerészkedés eszközének tekintik” (1 Tim. 6,3-5)

Mert: „Az ilyenek a kegyesség (vagyis a hit) látszatát  megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el, tehát ezektől” (2 Tim. 3,5)

Ezek azok, akik szakadásokat okoznak, ezért: „A szakadást okozó ember elől egy vagy két megintés után térj ki, tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él és magában hordja ítéletét” (Tit. 3,10-11)

Hiszen: „Aki félrelép, és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba (vagyis a gyülekezetbe, amely a házatokban van), és ne köszöntsétek, mert aki köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel” (2 Ján. 1,9-11).

Róm. 16,18 Mert az ilyenek a mi Urunk Jézus Krisztusnak nem szolgálnak, hanem az ő hasuknak [vagyis bensőjüknek]. És nyájas [szenteskedő] beszéddel [szép és jóságtól csöpögő szavakkal; ékesszólással; mézes-mázoskodással], meg hízelkedéssel [vagyis hízelgő szavakkal; áldó szójárásukkal; jól hangzó szólamokkal] megcsalják [és megtévesztik; teljesen félrevezetik, megcsalják, becsapják; és tévútra vezetik] az ártatlanoknak [gyanútlanok; jóhiszeműek; álnokság nélküliek; tapasztalatlanok; járatlanok] szívét, [és elcsalják azokat, akikben különben nincs gonoszság]^*

*És az apostol folytatja a figyelmeztetést: „az ő végük kárhozat, a hasuk (vagyis az ő bensőjük) az istenük, és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert földi dolgokkal törődnek” (Fil. 3,19).

„Ezt pedig azért mondom, hogy valaki titeket rá ne szedjen hitető beszéddel. Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Őbenne, Meggyökerezvén és tovább épülvén Őbenne, és megerősödvén a hitben, amiképpen arra taníttattatok, bővölködvén abban hálaadással. Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való: Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, És ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak” (Kol. 2,4.6-10).

Már Dávid emiatt így könyörög az Úrhoz: Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, (vagyis a hívő) mert eltűntek a hívők az emberek fiai közül. Hazug módon beszélnek egymással, sima szájjal, kétszínűen beszélnek. Vágja ki az Úr mind a hízelkedő ajkakat, a nyelvet, amely nagyokat mond” (Zsolt. 12,2-4)

Isten Igéje egy történeten keresztül mutatja be, hogy ez a gyakorlatban hogyan történik: „Reggelenként odaállt Absolon (jelentése: az atya jólét) a kapun átvivő út mellé, és megszólított mindenkit, aki valamilyen peres ügyben ment a királyhoz ítéletért. Megkérdezte: Melyik városból való vagy? És ha az ezt felelte: Izráelnek ebből vagy abból a törzséből való a te szolgád, akkor ezt mondta neki Absolon: Nézd, a te ügyed helyes és jogos, de nincs a királynál senki, aki meghallgasson téged. Majd így folytatta Absolon: Bárcsak engem tennének bíróvá ebben az országban, akkor bárki jönne hozzám, akinek peres ügye van, én majd igazságot szolgáltatnék neki. És ha valaki közeledett hozzá, hogy leboruljon előtte, akkor kinyújtotta a kezét, magához szorította, és megcsókolta. És e képen cselekedék Absolon egész Izráellel, valakik ítéletért a királyhoz mennek vala, és így Absolon az Izráel fiainak szíveket alattomban megnyeri vala” (2 Sám. 15,2-6).  

A kapu – vagyis az Úr Jézus elé – állanak ezek, pedig az Úr kijelentette: „Én vagyok a kapu: ha valaki én rajtam [keresztül] megy be, megtartatik [vagyis gondviselésben, ellátásban, védelemben részesül, és megmenekül, tehát üdvözül] és bejár és kijár [vagyis tovább megy, tovább halad] majd, és legelőt talál” (Ján. 10,9).

Róm. 16,19 Mert a ti engedelmességetek [híre] mindenekhez eljutott [minden helyen ismeretes]. Örülök azért rajtatok [és örömöm is telik bennetek]; de akarom [és mégis szeretném], hogy bölcsek [és járatosak] legyetek a jóban, ártatlanok [vegyítetlen, tiszta, érintetlen, és romlatlanok] pedig [és járatlanok] a rosszban, (a gonoszban, vagyis a káros, ártalmas értéktelen, hitvány dolgokban) [olyanok, akik képtelenek a rosszra, és így sérthetetlenek a gonosszal szemben]^*

*Újra és újra hangzik a figyelmeztetés: „Atyámfiai, ne legyetek gyermekek értelemben; hanem a gonoszságban legyetek gyermekek, értelemben (a gondolkozásban) pedig érettek (egy cél felé irányuló törekvésűek) legyetek” (1 Kor. 14,20)

„Hogy többé ne legyünk gyermekek, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától. Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva növekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban” (Eféz. 4,14-15).

Róm. 16,20 A békességnek [vagyis annak az állapotnak, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] Istene megrontja [összezúzza; összetiporja; összemorzsolja] a Sátánt [jelentése: ellenség; ellenfél; vádoló; üldöző] a ti lábaitok alatt hamar [és hirtelen]. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme [vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása legyen] veletek. Ámen^*

*Az az Isten, aki ígéretet tett a bűnbeesés után azonnal az embernek, és ítéletet hirdetet a sátánnak: „És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod. (1 Móz. 3,15)

Ám: „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen: akinek álljatok ellene a hitben szilárdan…” (1 Pét. 5,8-9).

 És ezt meg is tudjátok tenni, mert: „hű az Úr, aki megerősít titeket és megőriz a gonosztól” (2 Thess. 3,3)

És: „Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait” (Zsolt. 7,14)

A tüzes nyíl pedig, amit Isten készített, és amely győzelmet szerez: „… Írtam nektek, ifjak, mert erősek vagytok, és Isten igéje lakik bennetek, azért legyőztétek a gonoszt” (1 Ján. 2,14).

És: „Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig” (Jel. 12,11).

Róm. 16,21 Köszöntenek titeket Timóteus [jelentése: aki Istent tiszteli], az én munkatársam [és segítőm], és Lucius [jelentése: világító, fényt árasztó], Jáson [jelentése: orvos], és Sosipáter [jelentése: segítő atya] az én (vérszerinti) rokonaim^*

*Pál apostol úgy ismerte meg Timóteust, hogy útja során: „Juta pedig Derbébe és Listrába: És ímé vala ott egy Timótheus nevű tanítvány, egy hívő zsidóasszonynak, de görög atyának fia; Kiről jó bizonyságot tesznek vala a Listrában és Ikóniumban levő atyafiak. Ezt Pál magával akará vinni; és vévén, körülmetélé őt a zsidókért, kik azokon a helyeken valának: mert ismerték mindnyájan az ő atyját, hogy görög volt” (Csel. 16,1-3).

Luciusról így hangzik az Ige bizonyságtétele: „Valának pedig Antiókhiában az ott levő gyülekezetben némely próféták és tanítók, ilyen volt: „… a Czirénei Luczius” (Csel. 13,1).

Jázonról pedig így hangzik a bizonyságtétel. Az apostol Thesszalonikában hirdeti a Krisztust: „De a zsidók, kik nem hisznek vala, írigységtől felindíttatván, és magok mellé vévén a piaczi népségből némely gonosz férfiakat (vagyis a piaci csavargók közül néhány hitvány embert), és csődületet támasztván, (fellármázták),  és  felháboríták a várost; és a Jáson házát megostromolván, igyekeztek őket kihozni a nép közé. Mikor pedig őket nem találák, Jásont és némely atyafiakat vonszolák a város előljárói elé, kiáltozva, hogy ezek az országháborítók (akik az egész világot felforgatták) itt is megjelentek; Kiket Jáson házába fogadott: pedig ezek mindnyájan a császár parancsolatai ellen cselekesznek, mivelhogy mást tartanak királynak, Jézust. Fel is indíták a sokaságot és a város előljáróit, kik hallják vala ezeket. De mikor kezességet nyertek Jáson és a többiek részéről, elbocsáták őket” (Csel. 17,5-9)

Róm. 16,22 Köszöntelek titeket az Úrban én Tertius [jelentése: harmadik], ki e levelet (le)írtam.

Róm. 16,23 Köszönt titeket Gájus [jelentése: földi], aki nékem és az egész (kihívott)gyülekezetnek [eklézsiának] (házi)gazdája. Köszönt titeket Erástus [jelentése: a szeretett] a városnak kincstartója [vagyis aki a város vagyonát kezeli; várossáfár], és Kvártus [jelentése: a negyedik] atyafi. [vagyis testvér]^*

*Gájusz macedón volt, akit Pál apostol merített be. (Csel. 19,29; 1Kor. 1.14).

Róm. 16,24 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme [legyen] mindnyájan ti veletek. Ámen.

Róm. 16,25 Annak pedig, aki titeket megerősíthet [és megszilárdíthat] az én evangéliumom [az én örömüzenetem, a jó hír] és a Jézus Krisztus hirdetése [prédikálása] szerint, ama titoknak kijelentése folytán [kinyilvánítása; leleplezése, felfedése szerint], mely örök időktől fogva el volt hallgatva, [és elrejtetett volt; amelyre ősidők óta csend borult, és amelyről most lehullt a lepel]^*

*És így folytatja az apostol: „Aki megtartott [megszabadított, megváltott és szent tiszta, tökéletes, Istenhez méltó, Isten szerinti életre elhívott] minket. És hívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink [vagy erőfeszítéseink] szerint, hanem az ő saját végezése [elhatározása, szándéka] és kegyelme [öröme, jóindulata, és kedvezése] szerint. Mely adatott nékünk [és amellyel megajándékozott] Krisztus Jézusban örök időknek előtte [vagyis az idők kezdete előtt].

 »Új fordítás: Hisz ő az, aki megmentett, és előzetes határozatának megfelelően szent hívással elhívott, hogy szent népévé tegyen bennünket. Nem tetteink alapján, hanem kegyelmének következményeképpen. És nem azért, mintha bármivel kiérdemeltük volna. Egyáltalán nem! Azért tette, mert így látta helyesnek, és mert kegyelme erre indította. Hiszen Isten már a világ kezdete előtt elhatározta, hogy Jézus Krisztus által megkegyelmez nekünk«. Megjelentetett [szemmel láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté, tett, és kijelentett] pedig most a mi Megtartónknak [Üdvözítőnknek, megváltó, szabadító, megtartó, megmentő, segítő, gyámolító, pártfogó, gyógyító], Jézus Krisztusnak megjelenése [feltűnése, ragyogása, megmutatkozása, nyilvánvalóvá létele] által, aki [legyőzte, és] eltörölte a halált. Világosságra hozta [és felragyogtatta, láthatóvá tette] pedig az életet [a természetfeletti életet; az életnek egy más létezési formáját] és halhatatlanságot [romolhatatlan, el nem múló, múlhatatlan, örökkévaló életet] az Evangélium által.

[Más fordításban: Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és aki hatóerejétől megfosztotta a halált, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet, és halhatatlanságot].

Amelyre [az örömüzenetre] nézve tétettem én hirdetővé és apostollá [meghatalmazott, teljhatalmú megbízottjává, aki a küldő személy – vagyis az Úr Jézus – hatalmával szól, cselekszik, akit felruházott hatalommal feladata elvégzésére] és pogányok [vagyis nemzetek] tanítójává (2 Tim. 1,9-11).

És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett vala örök időktől [örök korok;(világ)korszakoktól (aionoktól)] fogva  az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által. [Más fordításban: és felvilágosítsak minden embert, hogyan valósult meg ez a titok, amely kezdettől fogva el volt rejtve az Istenben, a mindenség Teremtőjében]” (Eféz. 3,9).

Róm. 16,26 Most pedig megjelentetett [nyilvánvalóvá lett; kijelentetett (tudtul adatott)] a prófétai írások által [és kinyilatkoztattak láthatóvá és közismertté lettek] az örök Isten parancsolata [és rendelkezése] szerint, a hitben való engedelmesség végett minden pogányoknak tudomására adatván (és megmagyaráztatván).

[Más fordítás: És minden nemzet , és nép előtt ismertté tettek, és kihirdettetett, hogy így a hit befogadására és engedelmességére eljussanak]^*

*És a Szent Szellem így fejti ki a titkot: „mégpedig azt a titkot, amely örök idők és nemzedékek óta rejtve volt, de amely most kijelentetett az ő szentjeinek, akiknek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen gazdag ennek a titoknak dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek” (Kol. 1,26-27)

„Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünk az ő akaratának titkát, amelyet kijelentett Őbenne az idők teljességének arról a rendjéről, hogy a Krisztusban egybefoglal mindeneket, azt is, ami a mennyben, és azt is, ami a földön van. Őbenne lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik; hogy dicsőségének magasztalására legyünk, mint akik előre reménykedünk a Krisztusban” (Eféz. 1,9-12)

„amely más nemzedékek idején nem vált ismertté az emberek fiai előtt úgy, ahogyan most kijelentette szent apostolainak és prófétáinak a Szellem által: hogy tudniillik a pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által. Ennek lettem szolgájává az Isten kegyelmének ajándékából, amelyben hatalmának ereje által részesített engem. Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát, és hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében” (Eféz. 3,5-9).

Róm. 16,27 Az egyedül bölcs Istennek [szóljon a dicséret, imádás] a Jézus Krisztus által [legyen tisztelet és] dicsőség mindörökké! Ámen^*

*Az Úr Jézus által: „… vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor, azaz (az Úr Jézus) nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét” (Zsid. 13,15)

„Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérjük, vagy elgondoljuk, a mibennünk munkálkodó erő szerint, Annak légyen dicsőség az egyházban, a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre örökkön örökké. Ámen!” (Eféz. 3,20-21)

„Az örökkévaló királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs Istennek tisztesség és dicsőség örökkön örökké! Ámen” (1 Tim. 1,17)

„az egyedül üdvözítő Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által: dicsőség, fenség, erő és hatalom öröktől fogva, most és mindörökké. Ámen” (Júd. 1,25)

„Mert Őtőle, Őáltala és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké. Ámen” (Róm. 11,36)

Barabás éneke.

Reinhard Bonnke: Krisztusról.

Krisztus olyan ellenállhatatlan eltökéltséggel ment a kereszt felé, amilyen eltökéltséggel a tenger hullámain járt. Úgy lépdelt a gyűlölet és tajtékzó harag hullámverésein, mintha azok pusztán eszközei lennének szándéka véghezvitelének és céljai elérésének. Róma, Izráel, királyok, fejedelmek és intrikus vallási vezetők - Isten bölcsessége Krisztusban olyan bolonddá tette mindannyiukat, mint mikor egy felnőtt játszik bújócskát a kisgyerekkel. Krisztus dicsősége a kereszt volt. Ott jelent meg, és drága vérének kiömlése által ott mutatkozott meg teljességében dicsőségének a lényege. Azok a vércseppek lettek az Isten ábécéje, amellyel megírta üdvösségünket és dicsőségünket. Tudsz erre „halleluját” mondani? REINHARD BONNKE

Útravaló gondolat:

Lásd magad úgy, ahogy Isten lát: Krisztusban, minden szellemi áldással megáldva, mennyei helyekre ültetve!

(Ismeretlen)

Ravasz László: A mennyről

A föld nem lesz menny soha, de felfoghatja a mennynek a fényét és általvezethet oda.

Vida Sándor: Mézcseppek:

Az élő hitet nem lehet elválasztani a szent megtapasztalásoktól.

Morzsák az élet kenyeréből. Összegyűjtötte: Vida Sándor

Amikor késik az Úr, soha sincsen tétlenül. 

Drága Jézus, köszönöm neked...

Jézus vére.

Készítette:Keresztény szépségportál

Jézus vére bármilyen bűnt képes elfedezni, még azt is, ami a te szívedet nyomja. Tegyél le mindent átlyuggatott kezeibe! (Alex Fairy)

www.keresztenyszepsegportal.hu

Az ÉLET!

Készítette:Keresztény szemmel

A teher.

Készítette:Keresztény idézetek ツ

De a mázsás teher Jézussal olyan, mint a szalmaszál!

Egyedül Jézus!!!

Készítette:Éjféli Kiáltás Misszió

Egyedül Jézus képes a félelmeinket erős hitté változtatni!— itt: Éjféli Kiáltás Misszió.

Hallowen???

Készítette:Zsolt Kiss

Tessék megosztani kedves keresztény testvérek..

Mennyben lakó én Istenem

Ige: Igehirdetés

 Én: „az örömüzenetre nézve tétettem hirdetővé és apostollá

[vagyis az Úr Jézus: meghatalmazott, teljhatalmú megbízottjává, aki a küldő személy – vagyis az Úr Jézus – hatalmával szól, cselekszik, akit felruházott hatalommal feladata elvégzésére] és pogányok [vagyis nemzetek] tanítójává*(2 Tim. 1,11)

*És így folytatja az apostol: „Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott [mert nekem jutott osztályrészül] ez a kegyelem [ez az ajándék], hogy a pogányoknak [vagyis a nemzeteknek örömüzenetül] hirdessem a Krisztus végére mehetetlen [és felfoghatatlan, kinyomozhatatlan, kifürkészhetetlen, mérhetetlen] gazdagságát” (Eféz. 3,8)^.

 Mert az Úr Jézus az: „Aki által vettük [és nyertük, és kaptuk] a kegyelmet és az apostolságot [az apostoli küldetést; megbízást] a hitben való engedelmességnek okáért, [hogy a hitnek minden nemzet meghódoljon] minden pogányok [nép; nemzet] között, [munkálkodjunk; hívjunk fel] az ő nevéért; [neve dicsőségére]” (Róm. 1,5)

„Aki adta önmagát váltságul mindenekért (mindenkiért), mint tanúbizonyság a maga idejében, Ami végett rendeltettem én hirdetővé (és hírnökül) és apostollá (igazságot szólok a Krisztusban, nem hazudok), pogányok tanítójává hogy a hitre és az igazságra tanítsam a népeket” (1 Tim. 2,6-7)

Örvendezz, mert él az Úr.

Aki kételkedik, annak még az imája is meghiúsul:

„… mert aki kételkedik, (habozik, bizonytalankodik, tétovázik, és meginog) az olyan, mint a tenger hulláma, (vagyis a tenger ide-oda hánykódó hullámához hasonlít) amelyet a szél sodor és ide-oda hajt (mint amelyeket felkorbácsol, és ide-oda vet a szél, és csak sodródik a széllel). Ne gondolja (ne higgye, és ne feltételezze) tehát az ilyen (tétova ember), hogy bármit is kaphat az Úrtól” (Jak. 1,6-7).

Isten ezt kérdezi minden hívőtől:

„...Vajon vettetek-e Szent Szellemet, minekutána hívőkké lettetek?...” (Csel. 19,2)

Vida Sándor: Mézcseppek:

Veszélyes dolog többre törekedni, mint amire Isten alkalmassá tesz bennünket.

Oswald Chambers: FEHÉRBEN JÁRSZ-E?

"Eltemettettünk tehát vele együtt... hogy... mi is új életben járjunk" (Róm 6, 4).

A teljes megszentelődést senki sem tapasztalhatja meg anélkül, hogy ne lett volna "fehér temetése" - a régi élet sírba tétele. Ha sohasem voltál ebben a haláltusában, megszentelődésed csak puszta látomás. Kell, hogy legyen "fehér temetésed", olyan halálod, amelyből csak egy feltámadás van: a Jézus Krisztus életébe. Az ilyen életet nem háboríthatja meg semmi: eggyé lett Istennel egyetlen egy cél érdekében, hogy ti. tanúja legyen neki.

Valóban eljutottál-e már utolsó napjaidhoz? Érzelmeidben talán már gyakran, de eljutottál a valóságban is? Nem mehetsz el izgatottan saját temetésedre, a halott nem izgatott. A halál azt jelenti: megszűntél lenni. Egyetértesz-e Istennel abban, hogy az a komoly, törekvő keresztyén, aki voltál, meghalt? Kerülgetjük a temetőt, de visszautasítjuk azt, hogy meghaltunk. Nem törekedni kell a halálra, hanem elfogadni, hogy meghaltunk: belemerültünk az Ő halálába (3).

Volt-e már "fehér temetésed", vagy szenteskedve a bolondját járatod a lelkeddel? Van-e életednek olyan pontja, amit utolsó napodnak nevezhetsz, amelyre hálásan szoktál visszaemlékezni: "Igen, azon a napon volt a fehér temetésem, akkor jutottam egyetértésre Istennel."

"Isten akarata a ti szentté tételetek" (1Tesz 4,3).

Ha megvalósul benned Isten akarata, olyan természetesen lépsz be a megszentelődésbe, amennyire az csak lehetséges. Kész vagy-e most átmenni ezen a fehér temetésen? Egyetértesz-e Istennel abban, hogy ez az utolsó napod e földi életedben? A beleegyezés pillanata tőled függ.

---

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

A szellemi kinyilatkoztatásnak egy újabb dimenzióján nyitom meg a zárat, és ez azok számára lesz elérhető, akik arra törekednek, hogy megismerjék és megértsék a királyságomat. Tisztábban lehet majd látni a dolgokat, amiből adódóan nagyobb lesz a Szellemben járásotok mélysége és gazdagsága. Nektek csak annyit kell tennetek, hogy engedjétek szabadjára a vágyakozásotokat, hogy még teljesebben és bensőségesebben megismerjetek Engem, mondja az Úr. Aztán jöjjetek Hozzám reményteljes várakozással!

Lukács 11:9 Én is mondom nektek: kérjetek és adatik nektek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik nektek.

http://gyurinaploja.blogspot.com

Biró Lally:Jézus messiás....

Reinhard Bonnke: Bízd magad Jézusra!

„Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni” - mondogatták a farizeusok dölyfösen Krisztus keresztje alatt (Máté 27,42), és tömegek bólinthattak rá erre helyeslően: „Igen, ő engem is megmentett. Vak voltam, de most látok; béna voltam, de most járok; leprás voltam, de most tiszta vagyok...”

Ma Jézus a te ajtódon kopogtat. Gyász, betegség, családi tragédia? Engedd be Jézust, és ő ma téged is megment. Bízz benne! Reinhard Bonnke

Ugyanaz a hit

Mivel pedig a hitnek bennünk is ugyanaz a szelleme van, amint meg van írva: Hittem és azért szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk.- 2KORINTHUS 4,13.

Pál azt írta: „A hitnek bennünk is ugyanaz a szelleme VAN…”

Nem azt írta tehát, hogy: „próbálkozunk azzal, hogy megszerezzük”, vagy „ebben reménykedünk”, hanem azt mondta, hogy ez a „miénk”! Mi a miénk? A hitnek ugyanaz a szelleme. És ez milyen fajta hit? Olyan fajta, ami (1) hisz,

és (2) azért szól. Ez nem ugyanaz a fajta hit, amelyikről Jézus beszélt a Márk 11,23-ban? Az a fajta, amely (1) hiszi a szívében, (2) kimondja a szájával, és (3) akkor az megtörténik? De igen! Ez a hitnek ugyanaz a szelleme! A 2Korinthus 4,13. pedig azt mondja, hogy ezzel rendelkezünk!

Megvallás: Bennem a hitnek ugyanaz a szelleme van. Én hiszek, és ezért szólok. Rendelkezem egy mértékével annak a fajta hitnek, ami a világot teremtette kezdetben. Rendelkezem a hegyeket elmozdító hitnek egy mértékével

Kenneth Hagin: Hitünk tápláléka napi adagokban/

Kenneth E Hagin: Lásd magad gyógyultan

Mert életük ezek azoknak, akik megnyerik, és egész testüknek egészség. (Példabeszéd 4,22 )

1958 májusában Fort Worth-ben (Texas) tartottam egy összejövetelt, és a végén a könyves asztalhoz igyekeztem. Ekkor két hölgyet pillantottam meg, ahogy közeledtek hozzám. Nem tűntek ismerősnek, ezért folytattam az utamat. Ám az egyikük kitárta a karjait és átölelt.

Meglepődve kissé visszahőköltem, de ő azt kérdezte: ” nem ismersz meg, ugye?”

Valóban nem ismertem meg. Mikor elmondta, ki is ő valójában, én öleltem át, és együtt hallelujáztunk! Ő volt az a 82 éves evangélista, akinek néhány hónappal azelőtt szolgáltam, aki ágyhoz kötött volt, és az orvosok már lemondtak róla. S aki most olyan fiatal és csinos volt.

A hölgy azt mondta: ”nagyon boldog vagyok, hogy nem engedtél meghalni. Ez lett volna a legegyszerűbb dolog a világon a számomra: meghalni és a mennybe menni. De ahogy elmentél, elkezdtem gondolkozni, s minden egyes alkalommal, mikor ránéztem a megduzzadt gyomromra, újra laposnak láttam. Láttam magam lelkeket nyerni, és prédikálni. Láttam magam gyógyultan. Két-három hónapon belül a gyomrom laposodott. És egy rövid idő múlva pedig teljesen normálisnak nézett ki és minden tünet el is hagyott.

Megvallás:

Látom magam gyógyultnak. Látom magam... (töltsd ki az üres részt azzal, amire most szükséged van!)

Fordította: O.T

„Health food” (Egészséges étel) c. könyvből

http://mindenlehetseges.shp.hu/hpc/web.php?a=mindenlehetseges&o=kenneth_e__hagin:_lasd_magad_wX8

Legyetek tökéletesek!

 Jorsits Attila, 2013. október 07.

Jézus egy életen át tartó hiábavaló küzdelemre hív? Bűntelenséget vár tőlünk, vagy valami másról van szó?

“Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes.” (Mt 5,48)

Az Újszövetség gyakran idézett igeszakasza ez a mondat, Jézus egy nagy tanítói blokkjának a végén szerepel. Ebben a részben Jézus az önzetlen segítségről, az adakozásról, az ellenség szeretetéről beszél, és a végén mintegy summázásképp teszi hozzá, hogy legyünk tökéletesek. A probléma az, hogy a fenti tanításoknak egyenként sem egyszerű megfelelni, nemhogy ennek a bizonyos tökéletességnek. Mit kezdjünk tehát a felszólítással?

Tapasztalatom szerint a leggyakoribb reakciók erre az igére a következők:

1. Az ember próbálkozik és küzd, hogy tökéletessé váljon, de egy idő után – amikor rájön, hogy ez nem sikerülhet – feladja, ésnem foglalkozik vele többet.
2. Vannak, akik a rendszeres csalódások után állandó lelkifurdalásban élnek, mert nem érték el a tökéletességet. Az ő számukra ez egy idea, ami felé mindig törekedni kell, de ami itt a földön valójában nem érhető el.
3. Van, aki úgy hiszi, hogy sikerült megvalósítania a tökéletesen hibátlan és bűntelen életet.

Érezzük, hogy valójában egyik fenti reakció sem az, amit Jézus a szavaival el akart érni. Ő nem akarta sem depresszióba, sem öncsalásba kényszeríteni a követőit. Valójában itt is olyasvalamit kér, ami nem lehetetlen. A hogyanra a megoldást a görög szöveg adja. Az itt szereplő görög szó, a teleiosz jelentése: célba ért, befejezett, teljes. A teleiosz a telosz főnévből származtatható, aminek a jelentése cél, vég, végzés. Mit is jelent ez? A magyartökéletes szó nem rossz fordítás, hiszen ami a céljának megfelelő, az (arra, amire szánták) valójában tökéletes.

Mi az ember célja Isten szerint? Az, hogy bűntelenül éljen a világban? Nem, hiszen ha ez teljesíthető lett volna és lenne, akkor nem jött volna el Jézus megváltani a bűnösöket. Tehát mi az a cél, amire az ember életének irányulnia kell, amit be kell töltenie? Az, hogy üdvösségre jusson. Ez az elsődleges, a fő cél. A tökéletességet tehát itt nem erkölcsi értelemben kell érteni, Jézus e szavakkalnem bűntelenséget kér. Jól tudja, hogy ez nem sikerülhet nekünk. Hogyan lehetünk tehát célba értek?

Jézus a hívő ember üdvösségéről több alkalommal jelen időbenbeszél. Nem azt mondja, hogy aki hisz Őbenne, az majd üdvösségre jut, hanem:

“Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.” (Jn 5,24)

Tehát aki hisz Jézusban – és persze meg is marad a hitben –, azbetölti ezt a célt, az az ember teleiosz. Mit kér tehát végső soron Jézus ebben az igében? Legyen célba ért életünk, és éljünk ennek megfelelően. Ő mindent megtett a kereszten, hogy mi célba érhessünk. Hitet és abból fakadó életet kér, semmi mást. Az ilyen életet élő ember Isten előtt Jézus váltságáért minden szempontból tökéletes.

A félelmes időkben...

Készítette:A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

Ha a félelmetes időkben Isten szeretetére hagyatkozunk, pánik helyett békességet nyerünk. 

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

Bear Grylls - Istenbe vesd a bizalmadat!

Boldizsár Sándor Szívem Tágra Nyitom

Római levél 15. fejezet: Fogadjátok be, és karoljátok fel egymást; (revideált)

Róm. 15,1 Tartozunk [és kötelességünk, ami egyben szükségszerűség is] pedig mi az erősek, [akik képesek vagyunk rá; akiknek van erőnk erre] hogy az erőtlenek [azoknak, akik képtelenek megtenni, mert gyengék, ezért nem lehetséges nekik] erőtlenségeit [a gyöngeség megnyilvánulásait] hordozzuk [elviseljük, cipeljük, és őket felemeljük], és ne magunknak kedveskedjünk. [Más fordítás: Az a kötelességünk, akik hatalmat érzünk magunkban, hogy a gyengék, tehetetlenek gyarlóságát (gyengeségeit) elviseljük és ne a magunk javát (és kedvét, tetszését) keressük (ne a magunkedvére éljünk)]^*

*Az apostolon keresztül így szól az Úr: „A hitben erőtlent [gyengét] fogadjátok be  nem ítélgetvén vélekedéseit.

[Más fordítás: Karoljátok fel szeretettel anélkül, hogy felfogását (elgondolását, aggályait és kételyeit) elítélnétek, megkülönböztetés, és vitatkozás nélkül]” (Róm. 14,1).

„Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben (egy félre-csúszás, botlás vagy elhajlásban), ti, akik szellemi emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd szellemmel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél. Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét” (Gal. 6,1-2).

Mert az Úr Jézus kijelentése így hangzik: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (Ján. 13,34-35).

A szeretet pedig ezt parancsolja: „Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát. Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két embert, hogy két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást. Ha nem hallgat rájuk, mondd meg a gyülekezetnek. Ha pedig a gyülekezetre sem hallgat, tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt” (Mát. 18,15-17).

Ebben a szellemben tanít Pál apostol is: „Kérünk titeket, testvéreink, intsétek a tétlenkedőket, biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez” (1 Thess. 5,14).

Saját maga ad példát arra, hogy mi a teendő, és annak mi a célja: „Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket. Mindezt pedig az evangéliumért teszem, hogy én is részestárs legyek abba” (1 Kor. 9,22-23).

Róm. 15,2 Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának [vagyis a közel levő embernek, a szomszédnak] kedveskedjék [és legyen szolgálatára, törekedjen szeretetre méltónak lenni] annak javára, épülésére. (megerősítésére).

[Más fordítás: Közülünk mindenki felebarátjának (embertársának, szomszédjának) tetszését (kedvét, javát és épülését) keresse, hogy azt munkálja, ami az építéshez jó]^*

*Minden hívőnek újra és újra szól az Úr: „Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét. Mint ahogyan én is mindenben mindenkinek igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek” (1 Kor. 10,24.33)

„és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt” (Fil. 2,4.5)

Mert Ő a szeretet, és: „A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat” (1 Kor. 13,4-5)

 Tehát: „Azokra a dolgokra törekedjünk, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják” (Róm. 14,19).

Róm. 15,3 Mert Krisztus sem önmagának kedveskedett, [nem a maga javát (kedvét, tetszését) kereste] hanem amint meg van írva: A te gyalázóidnak gyalázásai [és szidalmai] hullottak reám^*

*Az Úr Jézusról szóló prófécia: „Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat. Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám” (Zsolt. 69,8.10).

Róm. 15,4 Mert amelyek régen [hajdan (korábban, és előre)] megírattak, a mi tanulságunkra [tanításunkra; okulásunkra] írattak meg: hogy békességes [és reményteljes] tűrés [állhatatosság, és kitartás] által és az írásoknak vigasztalása [buzdítása, bátorítása] által reménységünk legyen.

[Más fordítás: Hogy az Írásból származó béketűrés és vigasztalás által türelmet és vigasztalást merítsünk reményünk megőrzésére].

Róm. 15,5 A békességes tűrésnek [állhatatosságnak, és a türelmes várakozásnak; kitartásnak] és vigasztalásnak [bátorításnak, buzdításnak] Istene pedig adja néktek, hogy ugyanazon indulat [vagyis egy cél felé irányultság] legyen bennetek egymás iránt Krisztus Jézus szerint.

[Más fordítás: Hogy kölcsönös egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint. És Krisztus Jézushoz igazodva egymás között is ugyanazon a dolgon jártassátok elméteket]^*

*Az apostolon keresztül a Szent Szellem kifejti Isten akaratát: „… tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál” (Fil. 2,2-3)

 „Akik tehát tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk, és ha valamit másképpen gondoltok, azt is kijelenti majd Isten nektek; Csakhogy amire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint járjunk, ugyanazon értelemben legyünk” (Fil. 3,15-16)

„Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképpen ti is; Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent” (Kol. 3,13-14)

„Végül pedig legyetek mindnyájan egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek, alázatosak” (1 Pét. 3,8).

Róm. 15,6 Hogy egy szívvel, egy szájjal [egyetértésben, közös elhatározásból, és  egyhangúlag] dicsőítsétek [és magasztaljátok] az Istent és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját^*

*És újra: „Az Istennek pedig és a mi Atyánknak dicsőség mind örökkön örökké. Ámen” (Fil. 4,20).

És: „Övé legyen a dicsőség mindörökkön örökké! Ámen” (Gal. 1,5).

 Igen! Néki: „… légyen dicsőség az egyházban [a kihívott gyülekezetben, eklézsiában], a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre [a világkorszakok világkorszakába nyúlóan nemzedékről nemzedékre; minden nemzedéken át] örökkön örökké. Ámen!” (Eféz. 3,21).  

Már Dávid így szólítja fel a hívőket: „Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az ő nevét!” (Zsolt. 34,4).

Róm. 15,7 Azért fogadjátok be [és karoljátok fel] egymást, miképpen Krisztus is befogadott [felkarolt, és elfogadott] minket az Isten dicsőségére.

Róm. 15,8 Mondom pedig, hogy Jézus Krisztus szolgája lett a körülmetélkedésnek az Isten igazságáért (alétheia = valóságáért, vagyis igéjéért).

[Más fordítás: Állítom ugyanis: Krisztus vállalta a zsidóság szolgálatát, hogy bebizonyítsa Isten igazmondását], és hogy megerősítse [vagyis valóra váltsa, és szilárdakká tegye] az atyák(nak tett) ígéreteit^*

*Mert: „Isten elsősorban nektek támasztotta fel és küldte el Szolgáját, aki megáld titeket azzal, hogy mindenkit megtérít a maga gonoszságából” (Csel. 3,26).

Róm. 15,9 A pogányok [vagyis a népek; nemzetek] pedig irgalmasságáért [könyörületéért, gyengéd, szerető irgalmasságáért] dicsőítik [és magasztalják] Istent, amint meg van írva: Annakokáért vallást [vagyis megvallást] teszek rólad [és magasztallak] a pogányok [vagyis a népek; nemzetek] között, és dicséretet éneklek [és zsoltárt zengek] a te nevednek^*

*És ez így van megírva: „Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek” (Zsolt 18,50).

Róm. 15,10 És ismét azt mondja: Örüljetek [és vigadjatok; örvendezzetek] pogányok [vagyis népek; nemzetek] az ő népével együtt^*

*Már Mózesen keresztül így szól a Szent Szellem: „Ujjongjatok ti nemzetek, ő népe! Mert ő megtorolja az ő szolgáinak vérét, bosszút áll az ő ellenségein, földjének és népének megbocsát!” (5 Móz. 32,43) Ézsaiás pedig így kiált: „Örüljetek Jeruzsálemmel (a béke megalapozása, Krisztus)! Vigadjatok vele mindnyájan, akik szeretitek! Szívből örüljetek vele mind, akik gyászoltátok!” (Ésa. 66,10)

És azért örüljetek népek, mert: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; Akik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok” (1Pt. 2,9-10).

Róm. 15,11 És ismét: Dicsérjétek [és dicsőítsétek] az Urat minden pogányok, [vagyis minden nemzetek] és magasztaljátok őt minden népek. [és nemzetek]^*

*Dávid ezt így írta meg: „Dicsérjétek az Urat mind, ti népek, dicsőítsétek mind, ti nemzetek! Mert nagy az ő szeretete irántunk, az ÚR hűsége örökké tart. Dicsérjétek az Urat!” (Zsolt. 117,1-2)

Róm. 15,12 És viszont Ézsaiás [jelentése: az Úr segítsége] így szól: Lészen a Jessének [jelentése: Isten embere] gyökere, és aki felkel, [előáll, fellép, trónra kerül, és aki abból támad] hogy uralkodjék a pogányokon [és vezérelje a nemzeteket, aki a népek uralkodójává emelkedik]; Őbenne reménykednek [és bíznak majd] a pogányok [vagyis a nemzetek, és népek]^*

*Ézsaiás így szól az Úr Jézus földi életéről és haláláról: „Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az ÚR Szelleme nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem Szelleme, a tanács és erő Szelleme, az ÚR ismeretének és félelmének Szelleme. Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai lehével megöli a hitetlent. Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője a hűség. És lesz ama napon, hogy Isai gyökeréhez, aki a népek zászlója lészen, eljőnek a pogányok, és az ő nyugodalma (megszűnése, pihenése) dicsőség lészen” (Ésa. 11,1-5.10).

Az Evangélium bizonyságtétele: „És az ő nevében reménykednek majd a népek” (Mát. 12,21).

És hogy ki Ő, arról a feltámadott Úr tesz bizonyságot: „Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a kihívott gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag” (Jel. 22,16).

Róm. 15,13 A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hívésben, hogy [túláradóan] bővölködjetek a reménységben a Szent Szellem ereje által.

 [Más fordítás: A reménység Istene töltsön el titeket a hit teljes örömével és békéjével, vagyis azzal az állapottal, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában, hogy a remény bőségben legyen bennetek a Szent Szellem erejéből (energiája, és hatalmából)*

*Az apostol bizonyságtétele Isten országának Evangéliumáról: „Hiszen az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség [vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] és a Szent Szellemben való öröm” (Róm. 14,17)

Ezért az én: „Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Szellem bizonyító erejével; hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék” (1 Kor. 2,4-5)

 „Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben” (1 Kor. 4,20)

Ezért: „… a mi evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem isteni erőkben is, Szent Szellemben és teljes bizonyossággal is. Ti is tudjátok, hogyan éltünk közöttetek, a ti érdeketekben, ti pedig a mi követőinkké lettetek, és az Úréi, amikor nagyon szorongatott helyzetben a Szent Szellem örömével fogadtátok be az igét” (1 Thess. 1,5-6).

Róm. 15,14 Meg vagyok pedig győződve atyámfiai [testvéreim] én magam is ti felőletek, hogy [szabad akaratotok szerint] teljesek vagytok minden jósággal, [szeretettel; jóindulattal], betöltve minden ismerettel, [a teljes tudással; tudománnyal] képesek lévén [és tudjátok] egymást is [óva] inteni [tanítani; figyelmeztetni]^*

*Az apostol megvallása: „A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség” (Eféz. 5,9).

„Ezért ezekre mindig emlékeztetni foglak titeket, bár ismeritek mindezt, és a közöttünk jelenlevő igazságban szilárdak vagytok” (2 Pét. 1,12).

És: „… mindenben bővelkedtek: hitben és igében, ismeretben és minden buzgóságban, és a tőlünk rátok áradó szeretetben…” (2 Kor. 8,7).

Róm. 15,15 Bátorságosabban [és merészebben] írtam pedig néktek atyámfiai, részben, mintegy emlékeztetvén titeket az Istentől nékem adott kegyelem által,

Róm. 15,16 Hogy legyek a Jézus Krisztus szolgája a pogányok [vagyis nemzetek]  között, munkálkodván az Isten evangéliumában, hogy legyen a pogányoknak áldozata kedves és a Szent Szellem által megszentelt.

[Más fordítás: Hogy amikor az örömüzenet papi szolgálatát végzem, én a Krisztus Jézusnak a nemzetek közé kirendelt áldozó papja vagyok; hogy a pogány népek a Szent Szellemtől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek]^*

*És így folytatja az apostol: „Mert néktek mondom a pogányoknak, amennyiben hát én pogányok (nemzetek) apostola vagyok, a szolgálatomat dicsőítem” (Róm. 11,13).

Mert: „Ezt mondta neki az Úr: „Eredj el, mert ő nékem választott edényem, hogy (elvigye), és hordozza az én nevemet a pogányok (vagyis a nemzetek) és királyok, és Izráel fiai előtt” (Csel. 9,15).

Róm. 15,17 Van azért mivel dicsekedjem [és van okom az ujjongásra] a Jézus Krisztusban, az Istenre tartozó dolgokban, [az Isten előtt végzett szolgálatommal].

  

Róm. 15,18 Mert nem merek szólni [beszélni; prédikálni] semmiről, amit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányoknak [a nemzeteknek] engedelmességére, [megnyerésére, megtéréséért] szóval [logosz =Igével] és tettel.

[Más fordítás: Olyasmiről azonban aligha lesz bátorságom beszámolni, amit a Szellem hatalma nélkül tettem volna, amit rajtam keresztül nem a Krisztus munkált volna, szóval és tettel]^*

*És így folytatja a megvallást az apostol: „Aki által kegyelmet és apostolságot kaptunk arra, hogy az ő nevéért hitre és engedelmességre hívjunk fel minden népet” (Róm. 1,5).

Mert: „Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát. És hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében”. „de most nyilvánvalóvá lett, és az örök Isten rendelkezése szerint a próféták írásai által tudtul adatott minden népnek, hogy eljussanak a hit engedelmességére” (Eféz. 3,8-9; Róm. 16,26).

Róm. 15,19 Jelek [természetfölötti események, és jelenségek] és csodák [rendkívüli jelenségek] ereje által, az Isten Szellemének ereje által [és hatalmával]; úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől [jelentése: a béke tanítása, megalapozása] és környékétől fogva Illyriáig [jelentése: barátok földje] betöltöttem [és szétszórtam] a Krisztus evangéliumát. [Más fordítás: Csak így történhetett, hogy Jeruzsálemtől elkezdve Illyriáig mindent betölthettem a Krisztus örömüzenetével]^*

*Ezek a jelek az apostolság bizonyságai, vagyis hogy: nem magától megy arra a helyre, hanem Isten küldi, és Ő van vele: „Apostolságom ismertetőjegyei a teljes állhatatosságban, a jelekben, csodákban és isteni erőkben nyilvánultak meg közöttetek” (2 Kor. 12,12)

Mert ahová küldte az Úr az apostolt, ott: „Isten pedig nem mindennapi csodákat tett Pál keze által; úgyhogy még a testén levő kendőket vagy kötényeket is elvitték a betegekhez, és a betegségek eltávoztak tőlük, a gonosz szellemek pedig kimentek belőlük” (Csel. 19,11-12)

 Az Úr Jézus ígérete így valósult meg Pál apostol életében, és így valósul meg ma is: „Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Mert én az Atyához megyek” (Ján. 14,12).

Róm. 15,20 Ekképpen pedig tisztességbeli [és becsületbeli] dolog, hogy ne ott hirdessem az evangéliumot, ahol neveztetett Krisztus, hogy ne más alapra építsek:

[Más fordítás: Hogy az örömüzenetet úgy hirdessem, hogy ne a mások rakta (idegen) alapra építsek, hanem ott, ahol a Krisztus nevét még nem említették]^*

*Az apostol megvallása: „Mert mi nem mentünk túl a nekünk kiszabott határon, mint akik nem jutnak el hozzátok; hiszen hozzátok is eljutottunk a Krisztus evangéliumával

(Más fordítás: Mert mi nem ok nélkül dicsekszünk! Ez lenne a helyzet, ha soha nem mentünk volna el hozzátok. De bizony elmentünk! Sőt, mi voltunk az elsők, akik a Krisztus örömhírét elvitték nektek; Nekünk tehát nem kell átlépnünk hatáskörünket, mintha másként nem jutnánk el hozzátok, hiszen Krisztus evangéliumával hozzátok is eljutottunk).

Nem dicsekszünk mértéktelenül mások fáradozásával (vagyis a mások fáradságának gyümölcsével), de reméljük, hogy hitetek megnövekedésével naggyá leszünk közöttetek a mi munkaterületünkön

(Más fordítás: Csak arról beszélünk, amit magunk végeztünk. Nem dicsekszünk mások eredményeivel. Viszont abban reménykedünk, hogy hitetek megerősödésével (és növekedésével, ami hatáskörünket illeti, még nagyobb megbecsülésben lesz részünk köztetek és) ti is egyre jobban segíteni fogtok, hogy a szolgálatunk kiterjeszkedjen).

 Ennél fogva a rajtatok túl eső területeken is hirdetjük az evangéliumot, de nem dicsekszünk olyan munkával, amelyet másutt már elvégeztek (vagyis anélkül hogy idegen területen azzal dicsekednénk, amit más végzett el)” (2 Kor. 10,14-16).

„Azért szívem szerint kész vagyok az evangéliumot hirdetni nektek is, akik Rómában vagytok” (Róm. 1,15).

Róm. 15,21 Hanem amint meg van írva: Akiknek nem hirdettetett Őfelőle, azok meglátják; és akik nem hallották [hírét sem], megértik, [és belátásra jutnak]^*

*Így teljesül be az Úr Jézusról szóló prófécia: „De bámulatba ejt majd sok népet, királyok is befogják előtte szájukat, mert olyan dolgot látnak, amiről senki sem beszélt nekik, olyan dolgot tudnak meg, amiről addig nem hallottak” (Ésa. 52,13-15).

Róm. 15,22 Annakokáért meg is akadályoztattam gyakran a hozzátok való menetelben.

 [Más fordítás: Ez gátolt sokszor benne, hogy hozzátok eljussak].

Róm. 15,23 Most pedig, mivelhogy nincs már helyem [és munkaterületem] e tartományokban [vagyis ezen a tájon már nem akad tennivalóm], vágyódván pedig [mert él bennem a sóvárgás] sok esztendő óta, hogy elmenjek [vagyis eljussak] hozzátok.

Róm. 15,24 Ha Hispániába [jelentése: hiányosság, elégtelenség] megyek, elmegyek ti hozzátok. Mert remélem, hogy átutazóban meglátlak titeket, és ti elkísértek oda, ha előbb részben beteljesedem veletek [és ha majd egy kissé felüdülök köztetek].

Róm. 15,25 Most pedig [indulok], és megyek Jeruzsálembe [jelentése: a béke megalapozása, tanítása] szolgálván a szenteknek.

Róm. 15,26 Mert tetszett [sőt kedvét és örömét lelte] Macedónia [jelentése: a nagy, a karcsú földje] és Akhája, [jelentése: gyászhely, fájdalom, szorongás] hogy a Jeruzsálembeli szentek szegényei [a szűkös anyagi helyzetben lévők] részére némileg adakozzanak.

[más fordítás: Jónak és helyesnek látták, hogy közös gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szentek szegényei számára].

Róm. 15,27 Mert tetszett nékik, [sőt jónak és helyesnek látták] és tartoznak is vele, [sőt adósaik is nekik]. Mert ha a pogányok [vagyis a nemzetek] azoknak a szellemi javaiban részesültek, tartoznak nékik viszont szolgálni a (hús)testiekben [vagyis kötelesek, a hústestet illető dolgokban segítségükre lenni].

Róm. 15,28 Ezt azért ha majd elvégezem, [vagyis befejezem] és nékik e gyümölcsöt átadom, [vagyis a gyűjtött adományt lepecsételve átadom kezeikbe] elmegyek közöttetek által [azaz titeket útba ejtve a ti segítségetekkel] Hispániába [utazom].

Róm. 15,29 Tudom pedig, [és meg vagyok róla győződve] hogy mikor hozzátok megyek, a Krisztus evangéliuma [azaz örömüzenete] áldásának teljességével megyek

[Más fordítás: A Krisztus teljes áldását viszem magammal]

Róm. 15,30 Kérlek pedig titeket atyámfiai [testvérek] a mi Urunk Jézus Krisztusra és a [Szent] Szellem szerelmére, [és szeretetére] tusakodjatok velem együtt az imádkozásokban énérettem Isten előtt, [Más fordítás: Urunkon, a Krisztus Jézuson át és a Szellem szeretete által arra bátorítalak és buzdítalak titeket testvéreim, hogy Istennek mondott imádságaitokban küzdjetek velem együtt, értem]^*

*Az apostol arra figyelmezteti a hívőket, hogy: „Szüntelenül imádkozzatok” (1Thessz. 5,17).

 „Velünk együtt munkálkodván ti is az érettünk való könyörgésben, hogy a sokak által nékünk adatott kegyelmi ajándék sokak által háláltassék meg mi érettünk” (2 Kor. 1,11).

 „Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni. Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amely miatt most fogoly is vagyok, hogy nyilvánvalóvá tegyem azt úgy, amint nékem szólnom kell” (Kol. 4,2-4).

 „Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Szellem által. Éppen azért legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentekért; és énértem is, hogy adassék nekem az ige, ha szóra nyitom a számat, hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát” (Eféz. 6,18-19). 

Róm. 15,31 Hogy szabaduljak [és meneküljek] meg azoktól, akik engedetlenek [és hitetlenek szándékosan és önfejűen] Júdeában és hogy az én Jeruzsálemben való szolgálatom legyen kedves [és jól fogadott] a [jeruzsálemi] szentek előtt^*

*Az ima célja pedig: „…. hogy terjedjen az Úr igéje, és úgy dicsőítsék, ahogyan nálatok is, és hogy megszabaduljunk az elvetemült és gonosz emberektől: mert nem mindenkié a hit” (2 Thess. 3,1-2).

Róm. 15,32 Hogy örömmel menjek [és érkezzem] hozzátok az Isten akaratából, és veletek együtt megújuljak.

[Más fordítás: Hogy körötökben felüdüljek, és felfrissüljek].

Róm. 15,33 A békességnek Istene pedig legyen mindnyájan ti veletek! Ámen.