krisztus.eu

Van, aki hallja.

Pintér Béla - CSAK TE (OFFICIAL VIDEO)

Ige: Hálát adok értetek, mert:

„hallottam a ti hiteteket, meggyőződéseteket, bizalmatokat és hűségeteket az Úr Jézusban, és minden szentekhez való Isten szerinti szerelmeteket* Nem szűnöm meg, és nem hagyom abba a hálaadást tiérettetek, emlékezvén reátok, és említést téve rólatok az én könyörgéseimben; az én imádságaimban* (Eféz. 1,15)

*Az Ige bizonyságtétele arról, hogy mi a jele a Szent Szellemben való elpecsételésünknek, vagyis a Szent Szellembe való bemeríttetésünknek: „mivel hallottunk a Krisztus Jézusba vetett hitetekről és arról a szeretetről, amely valamennyi szent iránt él bennetek. Így tanultátok ezt Epafrástól, szeretett szolgatársunktól, aki a Krisztus hű szolgája értetek. Ő hozta nekünk a jó hírt a Szellemtől kapott Isten szerinti szeretetetekről” (Kol. 1,4.7-8)

Ez így jelentkezik személyenként, és gyülekezetenként egyaránt: „mert hallok a te hitedről és szeretetedről, amely az Úr Jézus és minden szent iránt van benned, A te szeretetedben sok örömünk és vigasztalásunk volt, mert a szentek szíve felüdült általad, testvérem” „Mert Krisztus Jézusban nem számít sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit” (Filem. 1,5.7; Gal. 5,6).

**Az apostol minden szentért hálát ad Istennek, példát adva nékünk. Hálát ad azért, hogy a hitüknek híre van: „Először hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy a ti hiteteknek az egész világon híre van” (Róm. 1,8)

Hálát ad a kegyelemért, és annak jeleiért: „Hálát adok az én Istenemnek mindenkor ti felőletek az Isten ama kegyelméért, mely néktek a Krisztus Jézusban adatott, Mivelhogy mindenben meggazdagodtatok ő benne, minden beszédben és minden ismeretben, amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek” (1 Kor. 1,4-6)

Hálát ad azért, hogy a szentek kiválasztottak, és azért ami ennek következménye: „Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban. Mert szüntelenül emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől táplált reménységetek állhatatosságát; mivel tudjuk, Istentől szeretett testvéreink, hogy ti ki vagytok választva” (1 Thess. 1,2-4).

Keresztény idézetek ツ

hittel tedd meg az első lépést! 

Mai Ige

Ha az hajt téged, hogy neked is meglegyen az, ami megvan valaki másnak, sosem fogsz helyes döntéseket hozni a jövőre nézve.

www.maiige.hu

Ferencz István Dicséretek: Jézus gyere be a szívembe

Az imameghallgatásnak feltételeiről így beszél Isten igéje:

A feltételek:

1. A hit: „Azért mondom néktek: Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek (hogy amiért imádkoztok mindazt, amit kértek, már megkaptátok), és meglészen néktek (és meg is adatik nektek).

2. Megbocsátás: És mikor imádkozva megálltok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket” (Márk. 11,12-14.19-25).

3. Az Úr Jézusban való hit, és az Ő nevében való kérés: A tanítványok kérdésére így válaszol az Úr: „Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek. És akármit kértek majd Tőlem az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek (Tőlem) az én nevemben, én megcselekszem azt” (Ján. 14,12-14).

4. Az Úrban, vagyis a Szent Szellemben való megmaradás: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok (bármit akartok), és meglesz az néktek (és megadatik nektek)” (Ján. 15,-5.7). Hiszen meg van írva: „Az Úr pedig a Szellem” (2Kor 3,17)

5. A szeretet parancsának megcselekvése: „És akármit kérjünk, megnyerjük (megkapjuk) tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekesszük, amik kedvesek előtte. Ez pedig az ő parancsolata, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nékünk (ahogyan erre parancsolatot adott nekünk)” (1 Ján. 3,22-23).

6. Ige ismeret, mert abból ismerjük meg az Ő akaratát: „És ez az a bizodalom, amellyel Őhozzá vagyunk (az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti), hogy ha kérünk valamit az Ő akarata szerint, meghallgat minket: És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink (hogy már megkaptuk), amelyeket kértünk Őtőle” (1 Ján. 5,14-15).

7. Gyümölcstermő élet: Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket (arra), hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek” (Ján. 15,16).

8. Az eltévelyedések megvallása egymásnak: „Valljátok meg bűneiteket (hibás lépéseiteket, botlásaitokat, baklövéseiteket, és melléfogásaitokat) egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok (hogy Isten helyreállítson): mert igen hasznos (és nagy az ereje) az igaznak (a megigazultnak) buzgóságos könyörgése. Hiszen: Illés ember volt, hozzánk hasonló természetű; és (amikor buzgó) imádsággal kéré, hogy ne legyen eső, és nem (is) volt eső a földön három esztendeig és hat hónapig: És ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld megtermé az ő gyümölcsét” (Jak. 5,16-18).

Misty Edwards One Ting.

Ezt mondja az Úr:

„A bölcs és képességekkel megáldott ember ne büszkélkedjen, ne kérkedjen, ne dicsekedjen az ő bölcsességével és képességével; Hanem aki dicsekedik és büszkélkedik, az dicsekedjen ebben: hogy megértése van rólam, személyesen ismer és elismer engem, az ő mindennapi életének folyásában” (Jeremiás 9,23–24; Amp. ford.)

Imádság:

Uram!

Megtapasztaltam már sok mindent életemben. Például azt, hogy magamban nem bízhatom. De azt is, hogy Benned viszont igen. Mindig, minden körülmények közepette. Időnként nem minden világos, hogy mi miért történik velem, de tudom, hogy Neked terved van életemmel és Te sohasem ejtesz hibát. Megnyugtat e gondolat és töretlenül szeretnék Benned bízni örömeimben és gondjaimban, fájdalmaimban is. Ámen

Az igazi hitről.

Az igazi hit: váltó, melyen a kibocsátó és elfogadó: Isten. Mi csak forgatók vagyunk, és ha mi fizetésképtelenné válunk is, Ő mindenkor beváltja.

Bízzatok az Úrban!

Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt. (Filippi 4:6)

         Az apostol tulajdonképpen azt kéri a filippibeli gyülekezet tagjaitól: bízzatok az Úrban! Ezzel nem azt mondja, hogy majd csak lesz valahogy, vagy olyan még nem volt, hogy valahogy ne legyen, hanem azt mondja, hogy Isten kezében van a jelen és a jövendő is. Egy régi szép ének ezt így fogalmazza meg: Bízzál az Úrban, rólad Ő meg nem feledkezik, sorsod sötétlő árnya közt, szent arca rejtezik.

         Nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő. Nem is az a feladatunk, hogy előre tudjuk, mi vár ránk, hanem az, hogy bízzunk az Úrban! Nekünk, hívő embereknek, és a belőlünk álló gyülekezetnek az a feladatunk, hogy Istenre bízzuk magunkat! Akár jó következik ránk, és sikerülnek terveink, akár kevésbé jó vár bennünket, nekünk akkor is az a feladatunk, hogy bízzunk az Úrban!

Ne magunkban bízzunk, mert csalódni fogunk. Ha önmagunkban, fiatalságunkban, erőnkben, ügyességünkben, okosságunkban bízunk, hamar csalódni fogunk. Nem is kér ilyesmit tőlünk a Szentírás sehol. Arra viszont kér, hogy minden utunkon gondoljunk Istenre és ne a magunk eszére támaszkodjunk, mert Ő egyengetni fogja ösvényeinket. (Példabeszédek 3:6) De jó lenne napról napra előre haladni ebben a bizalomban!

Szent Ágoston: A Biblia.

Csak egy dolog van, ami mindig volt,

Ez a könyv soha be nem csukódik, ez az írás soha fel nem göngyölődik előlük, mert te vagy könyvük, írásuk örökké; mert magasra emelted őket írásod erőssége fölé. A Szentírást a lent lakó emberi nem gyöngesége fölé rendelted, hogy legyen mire föltekintenie, s megismernie könyörületességedet, amely az idők beláthatatlan folyamán keresztül folyton tanúságot tesz rólad, az időknek is alkotómesteréről.

Pastor Chris: Szeretet a Szemünkben.

Készítette: Zoltan Berki

Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok (János 13:35)

Ha szeretnéd megtapasztalni Isten Szellemének nagyobb megnyilvánulását az életedben, a szeretet az út. Járj szeretetben. A szeretet a "legkiválóbb út." Isten szeretete benned olyan tapintható lehet, hogy a szó szoros értelmében kisugárzik a szemeiden át. Nincsenek szavak arra, amit az Úr tehet benned, és rajtad át, amikor sugárzod a szeretetét, olyannyira, hogy látni a szemeidben. 

Amikor én ezt évekkel ezelőtt megragadtam, sokkal inkább tudatában lettem annak, amit az Úr Jézus rajtam keresztül tehet, szememben az Ő szeretetének tüzével. Egyszer meghívtak egy konferenciára, ahol szolgálnom kellett a betegek felé. Kértem őket, hogy álljanak egyenes sorban. Nem érintettem meg őket; csak néztem őket, tudván, hogy ahogy ott állok, Krisztus néz a szemeimen át. A démonok nem maradhattak. Mindannyiuk befogadta a gyógyulást azonnal, pusztán azáltal, hogy néztem őket. 

Az évek során találkoztam néhányukkal azok közül, akik meggyógyultak azon az alkalmon, és ők azt nem felejtették el. Visszaemlékeztek arra, ahogy a szeretet nézése eloszlatta a gyengeségeiket, mert van valami bennünk. Van valami, ami munkálkodik rajtunk keresztül. Ez pedig Isten szeretetének ereje. 

A szemeink a Szellem ablakai, melyeken át Isten másokat szeretettel néz. Kezeld az embereket együttérzéssel; nézd őket a szeretet szemével. Legyen a szeretet számodra több egy témánál; legyen az életed. Kapcsolódj az emberekhez oly módon, melyen láthatják és érezhetik a szeretetedet. Az emberek vonzódnak Jézushoz, nem csak azért, mert csodatevő volt, hanem mert látták, hogy szereti őket. Érezték a szeretetét, beleértve a gyermekek is (Máté 19:14). Ő volt Isten szeretetének megnyilvánulása. Tedd ezt a bizonyságoddá is. A körülötted lévők lássák Jézust a szemeidben. Legyen a szereteted olyan erős, hogy az emberek folyamatosan húzzanak hozzád. 

Ima

Drága Atyám, köszönöm az Igéd munkáját az életemben, eredményeket hozva abban, amiről szól. A szeretet természetével rendelkezem, mert Isten szeretete kiöntetett a szívemben a Szent Szellem által. A szeretet egy életmód számomra; ezért, kifejezem a szeretetemet a világomnak ma, és mindig, a Jézus Nevében. Ámen. 


TOVÁBBI TANULMÁNYOK: János 3:16; János 13:34

A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

Az imádságnak akkora ereje van, hogy meg tudja változtatni az ember lelkületét.

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

Keresztény szemmel

Film jézus várunk téged csilla664

A Szent Szellemről, Akire szüksége van minden Krisztusban hívőnek:

Mert Ő a: „… bölcsességnek szakértelemnek, és ügyességnek, értelemnek  ítélőképességnek, megkülönböztető képességnek, felismerésnek, megértésnek Szelleme, tanácsnak előrejelzésnek és hatalomnak Szelleme. Erőnek, vitézségnek, bátorságnak Szelleme, az Úr ismeretének és tiszteletének Szelleme” (Ésa. 11,2)

Úr Jézus, én Uram, és én Istenem!

Magasztallak: „Mert nagy, egek felett való a te szereteted, és kegyelmed, és a felhőkig ér a te hűséges voltod! Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön!” (Zsolt. 108,4-6)

Spurgeon: A hit

A hit a gyengeségben megerősít, a szegénységben meggazdagít, a halálban pedig megelevenít.

Spurgeon: Megőrzi az árvát

Csak nálad talál irgalmat az árva" (Hós 14,4).

Ez elegendő indok arra, hogy ne bízzunk semmi másban, csak az Úrban. Ha egy gyermek elveszíti (természettől való) gondviselőjét, hozzá lép Istenünk, és Ő lesz a gyámolítója.

Ugyanígy a felnőtt ember is: ha már mindenkit elvesztett, akire támaszkodhatott, az élő Isten kezébe teheti le az életét, akiben mindent megtalál, amire csak szüksége van.

Az árvák Istenre vannak utalva, mint atyjukra, és Ő gondoskodik is róluk. E sorok írója tudja, mit jelent egyedül csak Isten erős karjára utalva lenni, és készséggel tanúskodik arról, hogy nincs más bizalom, amelyet tények hitelesebben igazolnának, vagy amely jutalmát bizonyosabban elnyerné, mint a láthatatlan, de mindörökké élő Istenbe vetett bizalom.

Vannak gyermekek, akiknek van ugyan édesapjuk, mégsem sokkal jobb a helyzetük, mint az árváknak, ezért ők is gazdagok Isten oltalmában.

Jobb, ha nincs más barátunk, csak Isten, mintha temérdek földi pártfogónk volna, de nincs Istenünk.

Fájdalmas dolog elveszteni egy hozzánk közel álló embert, de amíg az Úr marad számunkra az irgalom forrása, addig nem vagyunk igazán árvák.

 Legyen a mai Ige vigasztalója minden apátlan árvának, de rajtuk kívül mindazoknak is, akiknek nincs földi támaszuk.

Uram, hadd találjam meg Nálad az irgalmat! Minél gyámoltalanabb és nyomorultabb vagyok, annál inkább szeretnék Benned, szerető szívedben bízni.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Hozzád száll az énekem - ifievangélizáció 2007

Ne beszéljünk…

Ne beszéljünk addig nagy felfedezésekről vagy haladásról, míg a világon egyetlen boldogtalan kisgyerek is létezik.

/Ismeretlen/

Kenneth Hagin: EGY HATALMAS TERV

És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: Ő neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
- 1Mózes 3,15.

Az ember elbukott. Istennek azonban volt egy terve — egy hatalmas terve — a megváltás! Isten felelősséget vállalt az ember törvényszegéseiért és megváltotta őt a sátán hatalmából.

Istennek volt egy terve arra, hogy visszaadhassa az életet az embernek. Isten terve lehetővé tette, hogy az ember természete — visszaváltozván — harmóniába kerüljön Isten természetével.

Isten nem hagyta figyelmen kívül az ember törvényszegéseit. Az igazságosság megkövetelte, hogy a bűnéért járó büntetés ki legyen fizetve — de az ember maga nem volt képes ezt kifizetni. Így, mivel az ember nem tudta önmagát megváltani, Istennek gondoskodnia kellett egy megváltóról.

Épphogy elbukott az ember, ellensége, a sátán hatalma alá kerülvén, Isten máris kezdte előre szólni az Ő tervét arról, aki Eljövendő. Ez az Eljövendő, az asszony magva (mert prófécia adatott, hogy egy asszony gyermeket fog szülni a természetes nemzés rendjétől függetlenül) fogja megtörni a sátán uralmát az ember felett! Ez az Eljövendő fogja megszabadítani az embert! Ez az Eljövendő fog a kígyó fejére taposni.

A keleti nyelvekben a „valakinek fejére taposni”-kifejezés azt jelenti: megtörni valakinek az uralmát. Amikor Isten ezeket a szavakat mondta az 1Mózes 3,15-ben, a sátán épphogy csak szert tett arra a hatalomra, amelyet Isten az embernek szánt. Isten azonban előre megmondta, hogy az asszony ezen csodálatos magva el fog jönni, hogy megtörje a sátán uralmát.

Megvallás: Köszönöm Neked, Atyám, a Te hatalmas megváltási tervedet, amelyet Te terveztél meg, és Te küldted el az Úr Jézus Krisztust, hogy végrehajtsa azt. 

/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/

Lydia magazin

Irma Nyári

Halleluja,él az Úr

Jakab 3. fejezet: Emberi és mennyei bölcseség; (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Jak. 3,1 Atyámfiai, [testvéreim, ne akarjatok], és ne legyetek sokan tanítók, tudván, [és látva azt], hogy súlyosabb ítéletünk lészen, [szigorúbb ítélet alá esünk]^*

*Az Úr Jézus így figyelmezteti az Övéit: „Ti pedig ne hívassátok magatokat Mesternek [Rabbinak], mert egy a ti Mesteretek [csak egy Rabbitok van], a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok” (Mát. 23,8).

És: „Ő adott némelyeket … tanítókul [ajándékul az embereknek]: A szentek tökéletesbbítése [(katartiszmosz): teljességre juttatása] céljából szolgálat munkájára [hogy felkészítse, és alkalmassá tegye a szenteket a szolgálat végzésére], a Krisztus testének [(szóma): személyének] építésére. [Más fordítás: Azért adta őket, hogy felkészítsék és kiképezzék Isten népét feladatukra, a szolgálatra – hogy ez által felépítsék és megerősítsék a Krisztus Testét].” (Eféz. 4,11-12).

Jak. 3,2 Mert mindnyájan sokféleképpen [sok dologban] vétkezünk, sokban botlunk, hibázunk, tévedünk, és megbukunk, kudarcot vallunk]. Ha valaki beszédben nem vétkezik [aki (logoszban ptaió): szóban, igében nem botlik, hibázik, nem vét, nem téved, nem bukik meg, nem vall kudarcot], az tökéletes ember [(teleiosz anér): felnőtt, érett korú férfi, érett, célba érkezett személy]. Képes [(dünatosz): erős, hatalmas] az egész testét [(szóma): személyét, teljes valóját] is képes megzabolázni [(khalinagógeó) meg tudja fékezni]*

*Az Úr Jézus így figyelmezteti a csak vallásos embereket: „De mondom néktek: Minden hivalkodó [haszontalan, hiábavaló, felesleges, hatástalan, eredménytelen] beszédért [(rémáért): vagyis mondásért, megnyilatkozásért, és Igéért], amit beszélnek [és amit valaha kimondanak] az emberek, számot adnak majd az ítélet napján” (Mát. 12,36).

Mert: „Ha valaki istentisztelőnek [(thrészkosz): igaz hívőnek] látszik köztetek [és aki azt hiszi magáról, hogy az istentiszteleti formákat pontosan teljesíti], de nem zabolázza [nem fékezi] meg a nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét [és még önmagát is becsapja], annak az istentisztelete hiábavaló [(mataiosz): haszontalan, üres]” (Jak. 1,26)

Dávid is így szól a beszédről: „Ki az az ember, akinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson (vagy szeretne jó napokat látni)? Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól és ajkadat a csalárd beszédtől” (Zsolt. 34,13).

Ezt idézi Péter apostol: „Mert aki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól (nyelve szűnjék meg, fogja vissza magát, tartózkodjon gonoszt szólni). És ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot (ravaszság, csalás, csel, körmönfontság)” (1Pét 3:10). 

Ezért így tesz megvallást Dávid: „Ezt határoztam: vigyázok szavaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel, megzabolázom számat, ha gonosz ember kerül elém” (Zsolt. 39,2).

De Téged kérlek Uram, hogy: „Tégy Uram závárt, vagyis (zárat) az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!” (Zsolt. 141,3).

 Mert: „A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek, (elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre); aki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes” (Péld. 10,19).

Ezért: „Aki megtartóztatja beszédét, az tudós ember, és aki higgadt, az értelmes férfiú. Még a bolond is, amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.(Más fordítás: A tudós ember takarékoskodik beszédével, és aki értelmes, az higgadt lelkű. Még az ostobát is bölcsnek gondolják, ha hallgat, és értelmesnek azt, aki csukva tartja a száját)” (Péld. 17,27-28).

„Mert álom szokott következni a sok foglalatosságból; és a sok beszédből bolond beszéd.(Más fordítás: Mert ahogyan a sok munka álommal jár, úgy a sok beszéd ostoba fecsegéssel) (Préd. 5,3).

Jak. 3,3 Ímé a lovaknak szájába zablát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nékünk, és az ő egész testüket [(szóma): teljes valójukat] igazgatjuk [(metagó): irányíthatjuk, és kormányozhatjuk].

Jak. 3,4 Ímé a hajók is, noha mily nagyok, és erős szelektől hajtatnak, mindazáltal igen kis kormánytól oda fordíttatnak, [a kis kormányrúd oda irányítja] ahová a kormányos szándéka akarja.

Jak. 3,5 Ezenképpen a nyelv is kicsiny tag [kicsiny testrész] és nagy dolgokkal hányja magát [dicsekszik, kérkedik]. Ímé csekély [egy parányi] tűz mily nagy erdőt felgyújt!*

*Ezért így imádkozik Dávid: „Vágja, és [irtsa] ki [veszítse, pusztítsa el, semmisítse meg] az Úr mind a hízelkedő [(ḥeləqáh): mézesmázos, alakoskodó, sima, álnok, hazug] ajkakat, [(gəḏóláh gáḏôl): a büszke, gőgös, fennhéjázó, és kérkedő, dicsekvő, kevély] nyelvet, amely nagyokat mond” (Zsolt. 12,4).

Jak. 3,6 A nyelv is tűz, a gonoszságnak összessége [(adikia): a jogtalanság, igazságtalanság, istentelenség, gaztett, gonoszság egész világa]. Úgy van a nyelv a mi tagjaink [(melosz): testrészeink] között, hogy megszeplősíti [(szpiloó): beszennyezi] az egész testet, a [(holosz szóma): teljes lényünket] és lángba borítja életünk folyását [(geneszisz trokhosz): természet szerinti életünk - testi származásunk - folyamatát, lefolyását, vagyis egész életünket, és lángra lobbanva, egész életutunkat fölégeti]. Maga is lángba boríttatván a gyehennától [(phlogidzó geenna): lángra gyúlva a gyehenna tüzétől]*

*A hitetlenek között: „Van olyan, aki beszél hasonlókat a tőrszúrásokhoz; (akinek a fecsegése olyan, mint a tőrdöfés) de a bölcseknek nyelve orvosság (gyógyít).” (Péld. 12,17).

 Mert: „A mihaszna (haszontalan) ember gonoszul áskálódik, és ajka olyan, mint a perzselő tűz.” (Péld. 16,27).

 Pedig: „Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és amiképpen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét” (Péld. 18,21).

Tehát: „Aki megőrzi száját és nyelvét, (megőrzi) megtartja életét a nyomorúságtól” (Péld. 21,23).

És: „Aki (vigyáz a szájára) és megőrzi az ő száját, megtartja önmagát (életét); aki felnyitja száját, romlása az annak (arra romlás vár)” (Péld. 13,3).

Jak. 3,7 Mert minden természet, és [mindenfajta] vadállatoké, madaraké, csúszómászóké és vízieké [(enaliosz): tengeri állat] megszelídíthető és meg is szelídíttetett az emberi természet által [(damadzó): meg is szelídítette, megfékezte az ember]:

Jak. 3,8 De a nyelvet az emberek közül senki sem szelídítheti meg [senki sem képes (damadzó): ellenőrzése alatt tartani, megfékezni]; fékezhetetlen [(akataszkhetosz): nyughatatlan, megbízhatatlan] gonosz [(kakosz): rossz, gonosz, káros, ártalmas] az, halálos [(thanatéphorosz): végzetes halált okozó] méreggel teljes.

Jak. 3,9 Ezzel áldjuk [(eulogeó): dicsérjük, dicsőítjük] az Istent, [az Urat] és Atyát, és ezzel átkozzuk az embereket, akik az Isten hasonlatosságára teremttettek*

*A teremtés hatodik apján: „… monda Isten: Teremtsünk [alkossunk] embert a mi képünkre [képmásunkra] és hasonlatosságunkra [hozzánk hasonlóvá]; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon [állatokon], mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon” (1 Móz. 1,26)

 „Ez az Ádám nemzetségének könyve. Amely napon teremté Isten az embert, Isten hasonlatosságára teremté [Istenhez hasonlóvá alkotta] azt. Férfiúvá és asszonnyá [nővé] teremté őket, és megáldá őket és nevezé az ő nevüket Ádámnak [embernek], amely napon teremtetének” (1 Móz. 5,1-2)

A Krisztusban teremtett új emberhez így szól a Szent Szellem: „Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkeztétek amaz ó [régi, Ádámi] embert, az ő cselekedeteivel együtt. És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt. [Más fordítás: Aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt]” (Kol. 3,9-10).

Jak. 3,10 Ugyanabból a szájból jő ki áldás és átok. Atyámfiai, [testvéreim] nem kellene [nem volna szabad] ezeknek így lenni!

Jak. 3,11 Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból csörgedeztet-é [áraszt-e] édest és keserűt?

Jak. 3,12 Avagy atyámfiai, [testvéreim] teremhet-e a fügefa olaj magvakat, [olajbogyót] vagy a szőlőtő fügét? Azonképpen egy forrás sem adhat sós és édes vizet. [Más fordítás: Testvéreim! Nem (dünamai): képes a fügefa olajbogyót teremni, és nem lehetséges, hogy a szőlőtő fügét teremjen].

Jak. 3,13 Kicsoda köztetek bölcs és okos [(episztémón): értelmes]? Mutassa meg az ő jó [[(kalosz): tisztességes, becsületes] életéből az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségével [Más fordítás: Mutassa meg a magatartásával, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz]*

*Már Mózesen keresztül ezt tanácsolja az Úr: „Válasszatok magatoknak bölcs, értelmes és tapasztalt férfiakat, és én azokat elöljáróitokká teszem” (5 Móz. 1,13).

Hogy: „Magatokat a pogányok [a nemzetek] közt jól [(kalosz): tisztességesen, becsületesen] viselvén, [(hina): annak érdekében] hogy amiben rágalmaznak titeket [(katalaleó): és ellenetek beszélve rosszat mondanak rólatok, mint (kakopoiosz): ártalmas, kárt okozó személyeket], mint gonosztévőket, a jó cselekedetekből, ha látják azokat, [(epopteuó anasztrophé): ha életmódotokat, magatartásotokat, viselkedéseteket megfigyelik, vizsgálják, szemlélik] dicsőítsék Istent a meglátogatás napján” (1 Pét. 2,12).

És Pál apostol tovább folytatja:„Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták (és romlatlanok), Istennek szeplőtlen (és hibátlan) gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette (és elfajult nemzedékben), akik között fényletek (és ragyogtok), mint csillagok e világon (ha az élet igéjére figyeltek, és megtartjátok). Életnek beszédét tartván elébük (és az élet igéjét nyújtjátok); hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába” (Fil. 2,15-16).

Pál apostol így buzdítja a továbbiakban azokat, akik hirdetik az igét, és minden hívőt: „Egészséges [(hügiész): józan, romlatlan], feddhetetlen beszédet [(logosz akatagnósztosz): feddhetetlen, kifogástalan, el nem ítélhető, megtámadhatatlan, megcáfolhatatlan Igéket mondj]. Azért hogy az ellenfél [(enantiosz): az ellenséges ellenkező] megszégyenüljön [(entrepó): magába szálljon, elgondolkozzon, megforduljon, / megtérjen / megfutamodjon], semmi gonoszt [rosszat] sem tudván rólatok mondani [miután semmi rossz nem marad neki, amit mondhatna rólatok]” (Tit. 2,8).

Mert a hívőnek: „Szükséges pedig, hogy jó [(kalosz): megfelelő, hasznos] bizonysága is legyen a kívül valóktól [vagyis, hogy a kívülállóknak is jó véleményük legyen róla]. Hogy gyalázatba és az ördög [(diabolosz): a vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség] tőribe [az ördög csapdájába (pagisz): hálójába] ne essék, és [(oneidiszmosz): nehogy megszólják, és hogy csúfolás, gúnyolás, gyalázás rágalom ne fogja, hízelgés tőrbe ne ejtse]” (1 Tim. 3,7).

Azt valljátok: „Mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is” (2 Kor. 8,21).

Az Úr Jézus bemutatja azokat a jó cselekedeteket, amiket az Övéinek követnie kell Ő: „… széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak (akik az ördög igájában vergődtek); mert az Isten vala Ővele” (Csel. 10.38).

Az emberek pedig: „… ezt látván, elálmélkodtak [és félelem fogta el őket, elcsodálkoztak, és megrémültek], és dicsőítik az Istent, hogy ilyen [nagy dolgokra] hatalmat [és felhatalmazást, jogot, jogosultságot] adott az embereknek” (Mát. 9,8).

Jak. 3,14 Ha pedig keserű irigység [(dzélosz): vetélkedés, versengés, féltékenység] és civódás [(eritheia): viszálykodás, veszekedés, amiből a pártoskodás születik] van a ti szívetekben [a ti bensőtökben], ne dicsekedjetek [(katakaukhaomai pszeudomai alétheia): ne kérkedjetek, büszkélkedjetek, hencegjetek, és ne cáfoljátok, hazudtoljátok meg a valóságot, az igét]. És ne hazudjatok az igazság [alétheia: az Ige] ellen*

*Ezért: „Minden mérgesség [keserűség] és fölgerjedés [indulat, düh, bosszúság] és harag [haragtartás] és lárma [kiabálás, szóváltás] és káromkodás [istenkáromlás, szitkozódás, rágalmazás, gyalázkodás, becsmérlődés] kivettessék közületek [és legyen távol tőletek] minden gonoszsággal együtt. [Más fordítás: Soha ne kiabáljatok mérgesen a másikra, ne kívánjatok rosszat senkinek, se ne átkozódjatok]” (Eféz. 4,31).

Minden gyülekezetnek szólnak az apostolok: „Most pedig (tegyétek le) vessétek el magatoktól ti is mindazokat (hagyjátok el ezeket); haragot, fölgerjedést [az indulatot, rosszindulatot, rosszakaratot], gonoszságot [a rosszaságot, a gyűlölködést] és szátokból a káromkodást [az istenkáromlást; rágalmazást; az átkozódást] és gyalázatos [ocsmány, rút] beszédet. [Más fordítás: Most azonban már ne haragudjatok többé senkire. Ne dühöngjetek, ne mondjatok vagy tegyetek semmi olyat, amivel valakit megbántanátok, ne mondjatok rosszat a másikról, se ne káromkodjatok]. Ne hazudjatok egymás ellen [és egymásnak], mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel [szokásaival] együtt” (Kol. 3,8-9)

„Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja (nem szolgálja). Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát (vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is), szelídséggel fogadjátok a (belétek) beoltott igét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket (pszükhé = életeteket)” (Jak. 1,20-21). És újra-és újra hangzik a figyelmeztetés: „Levetvén azért (vessetek, tegyetek hát félre) minden gonoszságot (romlottság, rosszindulat), minden álnokságot (ármánykodás, ravaszság, csalás, csel, körmönfontság), képmutatást (megtévesztés, színlelés), irigykedést (rosszakarat, becsmérlés, féltékenység), és minden rágalmazást (megszólás, gonosz beszéd)” (1Pét 2,1).

Hát: „Ne szóljátok meg (ne rágalmazzátok) egymást atyámfiai (testvéreim). Aki megszólja (rágalmazza) atyjafiát (testvérét), és aki kárhoztatja atyjafiát (vagy ítélkezik felette), az a törvény ellen szól (az a törvényt rágalmazza), és a törvényt kárhoztatja (és a törvény felett ítélkezik). Ha pedig a törvényt kárhoztatod (a törvény felett ítélkezel), nem megtartója, hanem (ítélő)bírája vagy a törvénynek. Egy a törvényhozó (a törvényadó és az ítélőbíró), aki hatalmas megtartani és elveszíteni (aki megmenthet és elveszthet): (de) kicsoda vagy te, hogy kárhoztatod a másikat (hogy ítélkezel felebarátod felett)?” (Jak. 4,11-12).

„De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete” (Jak. 1,25).

És az apostol kifejti azt is, hogy milyen törvényről beszél: Ha ellenben megtartjátok a királyi törvényt az Írás szerint: Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat, jól cselekesztek” (Jak. 2,8).

Jak. 3,15 Ez nem az a bölcsesség, amely felülről jő, [(anóthen): fentről származik], hanem földi [(epigeiosz): földön élő], testi [(phüszikósz): pusztán emberi, testi, az emberi természetből adódó, ösztönös] és ördögi [(daimoniódész): démoni, gonosz szellemtől eredő, ennek jellegzetességét magán viselő, ördögi tanítás].

Jak. 3,16 Mert ahol irigység ((dzélosz): féltékenység) és civakodás [és viszálykodás, vetélkedés, versengés] van, ott háborúság [(akatasztaszia: zűrzavar, felfordulás állhatatlanság, nyugtalanság, rendetlenség, forrongás, zavargás] és minden gonosz [(phaulosz: haszontalan, rossz, gonosz, aljas)] cselekedet is van*

*Minden olyan gyülekezethez szól a Szent Szellem, akik még testiek, test szerint élnek, járnak, akik még kisdedek a Krisztusban: „Mert azt a hírt kaptam, és így megtudtam rólatok, testvéreim, atyámfiai Klóé [jelentése: fiatal hajtás] embereitől, a háza-népe közül valóktól, hogy viszálykodások, versengések, veszekedések, viták vetélkedések, és harcok vannak közöttetek, és pártokra szakadtatok. Úgy értem ezt, hogy mindenki így beszél, és így nyilatkozik köztetek: Én Pálé vagyok, vagyis Pálhoz tartozom, én Apollósé, én Kéfásé, én pedig Krisztusé. Hát részekre szakítható-e, meg van-e osztva Krisztus? Talán Pál feszíttetett meg. Pál lett kínoszlopra vonva értetek, vagy Pál nevére meritkeztetek be?” (1Kor. 1,11-13).

 Bizony: „... Még testiek vagytok; ... Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé; nem testiek vagytok-é? Hát kicsoda Pál és kicsoda Apollós? Csak szolgák, kik által hívőkké lettetek, és pedig amint kinek-kinek az Úr adta. Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést. Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok” „... Senki se fuvalkodjék fel az egyik tanítóval, dicsekedve a másik ellen” (1 Kor. 3,3-4.5.6.9;  4,6).

És én: „Félek, hogy viszálykodás, versengés, ami ellenséges, vagy féltékeny indulatokból, rossz értelemben vett versenyből táplálkozik, veszekedés, vita, irigység, harag, önzés, rágalmazás, vádaskodás, felfuvalkodás, vetélkedés, harc, pártoskodás lesz közöttetek” (2Kor. 12,20).

Ennek a következménye lesz, hogy a szeretet helyett a szeretetlenség győz: „Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok: el ne emésszétek egymást!” (Gal. 5,15).

Jak. 3,17 A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta [(hagnosz): szent, érintetlen] azután békeszerető, [(eirénikosz): nyugodt] méltányos, [(epieikész): szelíd, jóindulatú, elnéző, méltányos, engedékeny, kíméletes] engedelmes, [(eupeithész): könnyen meggyőzhető, engedelmes, szófogadó, szavahihető, megbízható]. Irgalmassággal [(eleosz): könyörülettel] és jó [(agathosz): hasznos] gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő [nem részrehajló, nem ítélkező, (adiakritosz): elfogultság nélküli] és nem képmutató [(anüpokritosz): nem tettetett, őszinte, színlelés, és álszenteskedés nélküli, nem kétszínű].

Jak. 3,18 Az igazság [(dikaioszüné): megigazulás] gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, akik békességesen munkálkodnak, [akik békességet teremtenek, és szereznek]*

*Az Úr Jézus kijelentése: „Boldogok a békességre igyekezők, a békeszerzők, akik békét teremtenek, és békességet készítenek: mert ők az Isten fiainak mondatnak” (Mát. 5,9).

És így biztat a Szent Szellem: „Kövessétek, és törekedjetek mindenki irányában békességre és a szentségre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat” (Zsid. 12,14)

Mert: „… eljött Jézus, és békességet hirdetett nektek a távoliaknak, és békességet a közelieknek” (Eféz. 2,17)

Ezért: „Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, és tőletek függ, minden emberrel békességben éljetek” (Róm. 12,18)

És: „Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják” (Róm. 14,19)

Már Dávid így figyelmeztet: „Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt” (Zsolt. 34,15)

Mert: „Az igaznak (megigazultnak) gyümölcse életnek fája; és életeket nyer meg a bölcs” (Péld. 11,30).

És így buzdít a apostol: „Álljatok hát elő, …felsaruzván lábaitokat a békesség evangéliuma hirdetésének készségével” (Eféz. 6,14-15).

Már a prófétákon keresztül így szól az Úr:  „És lesz az igazság, vagyis a megigazulás műve békesség, és az igazság a megigazulás gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké. A megigazulás békét teremt, és az igazság, vagyis a megigazulás a békét és a biztonságot szolgálja örökké. Népem békesség hajlékában és békés hajlékban lakozik majd, biztonság sátraiban, biztonságos lakóhelyeken, gondtalan nyugalomban” (Ésa. 32,17-18).

Ímé: „Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, és mily szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába, aki békességet hirdet, jót mond, örömhírt, azaz: Evangéliumot hirdet, és szabadulást, vagyis üdvösséget hirdet, aki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened!” (Ésa. 52,7).

„Ímé a hegyeken örömhírhozónak lábai, íme, jön már az örömhírt, vagyis az Evangéliumot hozó! Békességet hirdet. Ünnepeld Júda ünnepeidet, fizesd le, és teljesítsd fogadásaidat, mert nem vonul, és nem gázol át rajtad többé a semmirekellő, a pusztító. Mindenestől kiirtatott, teljesen megsemmisült” (Náh. 1,15).