krisztus.eu
2014. november 24.
2014. november 23.
Ige: Hálát adok értetek, mert:
„hallottam
a ti hiteteket, meggyőződéseteket, bizalmatokat és
hűségeteket az Úr Jézusban, és minden szentekhez való Isten
szerinti szerelmeteket* Nem szűnöm meg, és nem hagyom abba a hálaadást
tiérettetek, emlékezvén reátok, és említést téve rólatok az én könyörgéseimben; az én
imádságaimban* (Eféz. 1,15)
*Az Ige
bizonyságtétele arról, hogy mi a jele a Szent Szellemben való
elpecsételésünknek, vagyis a Szent Szellembe való bemeríttetésünknek: „mivel
hallottunk a Krisztus Jézusba vetett hitetekről és arról a szeretetről, amely
valamennyi szent iránt él bennetek. Így tanultátok ezt Epafrástól, szeretett
szolgatársunktól, aki a Krisztus hű szolgája értetek. Ő hozta nekünk a jó hírt a Szellemtől kapott Isten szerinti szeretetetekről”
(Kol. 1,4.7-8)
Ez így
jelentkezik személyenként, és gyülekezetenként egyaránt: „mert hallok a te hitedről
és szeretetedről, amely az Úr Jézus
és minden szent iránt van benned, A te szeretetedben sok örömünk és vigasztalásunk
volt, mert a szentek szíve felüdült általad, testvérem” „Mert Krisztus Jézusban
nem számít sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit” (Filem. 1,5.7; Gal. 5,6).
**Az
apostol minden szentért hálát ad Istennek, példát adva nékünk. Hálát ad azért, hogy
a hitüknek híre van: „Először
hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy a ti
hiteteknek az egész világon híre van” (Róm.
1,8)
Hálát ad a
kegyelemért, és annak jeleiért: „Hálát
adok az én Istenemnek mindenkor ti felőletek az Isten ama kegyelméért, mely
néktek a Krisztus Jézusban adatott, Mivelhogy mindenben meggazdagodtatok ő
benne, minden beszédben és minden ismeretben, amint a Krisztusról való
bizonyságtétel megerősödött bennetek” (1
Kor. 1,4-6)
Hálát ad azért,
hogy a szentek kiválasztottak, és azért ami ennek következménye: „Hálát adunk az Istennek mindenkor
mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban. Mert szüntelenül
emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat,
szeretetből jövő fáradozásotokat, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől táplált
reménységetek állhatatosságát; mivel tudjuk, Istentől szeretett testvéreink,
hogy ti ki vagytok választva” (1 Thess.
1,2-4).
2014. november 22.
Az imameghallgatásnak feltételeiről így beszél Isten igéje:
A feltételek:
1. A hit: „Azért mondom néktek: Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek (hogy amiért imádkoztok mindazt, amit kértek, már megkaptátok), és meglészen néktek (és meg is adatik nektek).
2. Megbocsátás: És mikor imádkozva megálltok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket” (Márk. 11,12-14.19-25).
3. Az Úr Jézusban való hit, és az Ő nevében való kérés: A tanítványok kérdésére így válaszol az Úr: „Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek. És akármit kértek majd Tőlem az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek (Tőlem) az én nevemben, én megcselekszem azt” (Ján. 14,12-14).
4. Az Úrban, vagyis a Szent Szellemben való megmaradás: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok (bármit akartok), és meglesz az néktek (és megadatik nektek)” (Ján. 15,-5.7). Hiszen meg van írva: „Az Úr pedig a Szellem” (2Kor 3,17)
5. A szeretet parancsának megcselekvése: „És akármit kérjünk, megnyerjük (megkapjuk) tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekesszük, amik kedvesek előtte. Ez pedig az ő parancsolata, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nékünk (ahogyan erre parancsolatot adott nekünk)” (1 Ján. 3,22-23).
6. Ige ismeret, mert abból ismerjük meg az Ő akaratát: „És ez az a bizodalom, amellyel Őhozzá vagyunk (az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti), hogy ha kérünk valamit az Ő akarata szerint, meghallgat minket: És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink (hogy már megkaptuk), amelyeket kértünk Őtőle” (1 Ján. 5,14-15).
7. Gyümölcstermő élet: Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket (arra), hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek” (Ján. 15,16).
8. Az eltévelyedések megvallása egymásnak: „Valljátok meg bűneiteket (hibás lépéseiteket, botlásaitokat, baklövéseiteket, és melléfogásaitokat) egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok (hogy Isten helyreállítson): mert igen hasznos (és nagy az ereje) az igaznak (a megigazultnak) buzgóságos könyörgése. Hiszen: Illés ember volt, hozzánk hasonló természetű; és (amikor buzgó) imádsággal kéré, hogy ne legyen eső, és nem (is) volt eső a földön három esztendeig és hat hónapig: És ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld megtermé az ő gyümölcsét” (Jak. 5,16-18).
1. A hit: „Azért mondom néktek: Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek (hogy amiért imádkoztok mindazt, amit kértek, már megkaptátok), és meglészen néktek (és meg is adatik nektek).
2. Megbocsátás: És mikor imádkozva megálltok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket” (Márk. 11,12-14.19-25).
3. Az Úr Jézusban való hit, és az Ő nevében való kérés: A tanítványok kérdésére így válaszol az Úr: „Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek. És akármit kértek majd Tőlem az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek (Tőlem) az én nevemben, én megcselekszem azt” (Ján. 14,12-14).
4. Az Úrban, vagyis a Szent Szellemben való megmaradás: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok (bármit akartok), és meglesz az néktek (és megadatik nektek)” (Ján. 15,-5.7). Hiszen meg van írva: „Az Úr pedig a Szellem” (2Kor 3,17)
5. A szeretet parancsának megcselekvése: „És akármit kérjünk, megnyerjük (megkapjuk) tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekesszük, amik kedvesek előtte. Ez pedig az ő parancsolata, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nékünk (ahogyan erre parancsolatot adott nekünk)” (1 Ján. 3,22-23).
6. Ige ismeret, mert abból ismerjük meg az Ő akaratát: „És ez az a bizodalom, amellyel Őhozzá vagyunk (az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti), hogy ha kérünk valamit az Ő akarata szerint, meghallgat minket: És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink (hogy már megkaptuk), amelyeket kértünk Őtőle” (1 Ján. 5,14-15).
7. Gyümölcstermő élet: Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket (arra), hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek” (Ján. 15,16).
8. Az eltévelyedések megvallása egymásnak: „Valljátok meg bűneiteket (hibás lépéseiteket, botlásaitokat, baklövéseiteket, és melléfogásaitokat) egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok (hogy Isten helyreállítson): mert igen hasznos (és nagy az ereje) az igaznak (a megigazultnak) buzgóságos könyörgése. Hiszen: Illés ember volt, hozzánk hasonló természetű; és (amikor buzgó) imádsággal kéré, hogy ne legyen eső, és nem (is) volt eső a földön három esztendeig és hat hónapig: És ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld megtermé az ő gyümölcsét” (Jak. 5,16-18).
Ezt mondja az Úr:
„A bölcs és képességekkel megáldott ember ne büszkélkedjen, ne kérkedjen, ne dicsekedjen az ő bölcsességével és képességével; Hanem aki dicsekedik és büszkélkedik, az dicsekedjen ebben: hogy megértése van rólam, személyesen ismer és elismer engem, az ő mindennapi életének folyásában” (Jeremiás 9,23–24; Amp. ford.)
Imádság:
Uram!
Megtapasztaltam már sok mindent életemben. Például azt,
hogy magamban nem bízhatom. De azt is, hogy Benned viszont igen. Mindig, minden
körülmények közepette. Időnként nem minden világos, hogy mi miért történik
velem, de tudom, hogy Neked terved van életemmel és Te sohasem ejtesz hibát.
Megnyugtat e gondolat és töretlenül szeretnék Benned bízni örömeimben és
gondjaimban, fájdalmaimban is. Ámen
Az igazi hitről.
Az igazi hit: váltó, melyen a kibocsátó és elfogadó:
Isten. Mi csak forgatók vagyunk, és ha mi fizetésképtelenné válunk is, Ő
mindenkor beváltja.
Bízzatok az Úrban!
Semmiért se aggódjatok, hanem
imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket
Isten előtt. (Filippi 4:6)
Az apostol tulajdonképpen azt kéri a
filippibeli gyülekezet tagjaitól: bízzatok az Úrban! Ezzel nem azt mondja, hogy
majd csak lesz valahogy, vagy olyan még nem volt, hogy valahogy ne legyen,
hanem azt mondja, hogy Isten kezében van a jelen és a jövendő is. Egy régi szép
ének ezt így fogalmazza meg: Bízzál az Úrban, rólad Ő meg nem feledkezik,
sorsod sötétlő árnya közt, szent arca rejtezik.
Nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő. Nem
is az a feladatunk, hogy előre tudjuk, mi vár ránk, hanem az, hogy bízzunk az
Úrban! Nekünk, hívő embereknek, és a belőlünk álló gyülekezetnek az a
feladatunk, hogy Istenre bízzuk magunkat! Akár jó következik ránk, és
sikerülnek terveink, akár kevésbé jó vár bennünket, nekünk akkor is az a
feladatunk, hogy bízzunk az Úrban!
Ne magunkban bízzunk, mert
csalódni fogunk. Ha önmagunkban, fiatalságunkban, erőnkben, ügyességünkben,
okosságunkban bízunk, hamar csalódni fogunk. Nem is kér ilyesmit tőlünk a
Szentírás sehol. Arra viszont kér, hogy minden utunkon gondoljunk Istenre és ne
a magunk eszére támaszkodjunk, mert Ő egyengetni fogja ösvényeinket.
(Példabeszédek 3:6) De jó lenne napról napra előre haladni ebben a bizalomban!
Szent Ágoston: A Biblia.
Csak egy dolog van, ami mindig volt,
Ez a könyv soha be nem csukódik, ez az írás soha fel nem
göngyölődik előlük, mert te vagy könyvük, írásuk örökké; mert magasra emelted
őket írásod erőssége fölé. A Szentírást a lent lakó emberi nem gyöngesége fölé
rendelted, hogy legyen mire föltekintenie, s megismernie könyörületességedet,
amely az idők beláthatatlan folyamán keresztül folyton tanúságot tesz rólad, az
időknek is alkotómesteréről.
Pastor Chris: Szeretet a Szemünkben.
Készítette: Zoltan
Berki
Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim
vagytok, ha egymást szeretni fogjátok (János 13:35)
Ha szeretnéd megtapasztalni Isten Szellemének nagyobb megnyilvánulását az életedben, a szeretet az út. Járj szeretetben. A szeretet a "legkiválóbb út." Isten szeretete benned olyan tapintható lehet, hogy a szó szoros értelmében kisugárzik a szemeiden át. Nincsenek szavak arra, amit az Úr tehet benned, és rajtad át, amikor sugárzod a szeretetét, olyannyira, hogy látni a szemeidben.
Amikor én ezt évekkel ezelőtt megragadtam, sokkal inkább tudatában lettem annak, amit az Úr Jézus rajtam keresztül tehet, szememben az Ő szeretetének tüzével. Egyszer meghívtak egy konferenciára, ahol szolgálnom kellett a betegek felé. Kértem őket, hogy álljanak egyenes sorban. Nem érintettem meg őket; csak néztem őket, tudván, hogy ahogy ott állok, Krisztus néz a szemeimen át. A démonok nem maradhattak. Mindannyiuk befogadta a gyógyulást azonnal, pusztán azáltal, hogy néztem őket.
Az évek során találkoztam néhányukkal azok közül, akik meggyógyultak azon az alkalmon, és ők azt nem felejtették el. Visszaemlékeztek arra, ahogy a szeretet nézése eloszlatta a gyengeségeiket, mert van valami bennünk. Van valami, ami munkálkodik rajtunk keresztül. Ez pedig Isten szeretetének ereje.
A szemeink a Szellem ablakai, melyeken át Isten másokat szeretettel néz. Kezeld az embereket együttérzéssel; nézd őket a szeretet szemével. Legyen a szeretet számodra több egy témánál; legyen az életed. Kapcsolódj az emberekhez oly módon, melyen láthatják és érezhetik a szeretetedet. Az emberek vonzódnak Jézushoz, nem csak azért, mert csodatevő volt, hanem mert látták, hogy szereti őket. Érezték a szeretetét, beleértve a gyermekek is (Máté 19:14). Ő volt Isten szeretetének megnyilvánulása. Tedd ezt a bizonyságoddá is. A körülötted lévők lássák Jézust a szemeidben. Legyen a szereteted olyan erős, hogy az emberek folyamatosan húzzanak hozzád.
Ima
Drága Atyám, köszönöm az Igéd munkáját az életemben, eredményeket hozva abban, amiről szól. A szeretet természetével rendelkezem, mert Isten szeretete kiöntetett a szívemben a Szent Szellem által. A szeretet egy életmód számomra; ezért, kifejezem a szeretetemet a világomnak ma, és mindig, a Jézus Nevében. Ámen.
TOVÁBBI TANULMÁNYOK: János 3:16; János 13:34
2014. november 21.
A Szent Szellemről, Akire szüksége van minden Krisztusban hívőnek:
Mert Ő a: „…
bölcsességnek szakértelemnek, és ügyességnek, értelemnek ítélőképességnek, megkülönböztető
képességnek, felismerésnek, megértésnek Szelleme, tanácsnak előrejelzésnek
és hatalomnak Szelleme. Erőnek, vitézségnek,
bátorságnak Szelleme, az Úr ismeretének
és tiszteletének Szelleme” (Ésa. 11,2)
Úr Jézus, én Uram, és én Istenem!
Magasztallak:
„Mert nagy, egek felett való a te szereteted, és kegyelmed, és a felhőkig ér a
te hűséges voltod! Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged
legyen az egész földön!” (Zsolt. 108,4-6)
Spurgeon: Megőrzi az árvát
Csak nálad talál irgalmat
az árva" (Hós 14,4).
Ez elegendő indok arra,
hogy ne bízzunk semmi másban, csak az Úrban. Ha egy gyermek elveszíti
(természettől való) gondviselőjét, hozzá lép Istenünk, és Ő lesz a gyámolítója.
Ugyanígy a felnőtt ember
is: ha már mindenkit elvesztett, akire támaszkodhatott, az élő Isten kezébe
teheti le az életét, akiben mindent megtalál, amire csak szüksége van.
Az árvák Istenre vannak
utalva, mint atyjukra, és Ő gondoskodik is róluk. E sorok írója tudja, mit
jelent egyedül csak Isten erős karjára utalva lenni, és készséggel tanúskodik
arról, hogy nincs más bizalom, amelyet tények hitelesebben igazolnának, vagy
amely jutalmát bizonyosabban elnyerné, mint a láthatatlan, de mindörökké élő
Istenbe vetett bizalom.
Vannak gyermekek, akiknek
van ugyan édesapjuk, mégsem sokkal jobb a helyzetük, mint az árváknak, ezért ők
is gazdagok Isten oltalmában.
Jobb, ha nincs más
barátunk, csak Isten, mintha temérdek földi pártfogónk volna, de nincs
Istenünk.
Fájdalmas dolog elveszteni
egy hozzánk közel álló embert, de amíg az Úr marad számunkra az irgalom
forrása, addig nem vagyunk igazán árvák.
Legyen a mai Ige vigasztalója minden apátlan
árvának, de rajtuk kívül mindazoknak is, akiknek nincs földi támaszuk.
Uram, hadd találjam meg
Nálad az irgalmat! Minél gyámoltalanabb és nyomorultabb vagyok, annál inkább
szeretnék Benned, szerető szívedben bízni.
C. H. Spurgeon
"Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
Ne beszéljünk…
Ne beszéljünk addig nagy felfedezésekről vagy haladásról,
míg a világon egyetlen boldogtalan kisgyerek is létezik.
/Ismeretlen/
Kenneth Hagin: EGY HATALMAS TERV
És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között,
és az ő magva között: Ő neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
- 1Mózes 3,15.
Az ember elbukott. Istennek azonban volt egy terve — egy hatalmas terve — a megváltás! Isten felelősséget vállalt az ember törvényszegéseiért és megváltotta őt a sátán hatalmából.
- 1Mózes 3,15.
Az ember elbukott. Istennek azonban volt egy terve — egy hatalmas terve — a megváltás! Isten felelősséget vállalt az ember törvényszegéseiért és megváltotta őt a sátán hatalmából.
Istennek volt egy terve arra, hogy visszaadhassa az
életet az embernek. Isten terve lehetővé tette, hogy az ember természete —
visszaváltozván — harmóniába kerüljön Isten természetével.
Isten nem hagyta figyelmen kívül az ember törvényszegéseit. Az igazságosság megkövetelte, hogy a bűnéért járó büntetés ki legyen fizetve — de az ember maga nem volt képes ezt kifizetni. Így, mivel az ember nem tudta önmagát megváltani, Istennek gondoskodnia kellett egy megváltóról.
Épphogy elbukott az ember, ellensége, a sátán hatalma alá kerülvén, Isten máris kezdte előre szólni az Ő tervét arról, aki Eljövendő. Ez az Eljövendő, az asszony magva (mert prófécia adatott, hogy egy asszony gyermeket fog szülni a természetes nemzés rendjétől függetlenül) fogja megtörni a sátán uralmát az ember felett! Ez az Eljövendő fogja megszabadítani az embert! Ez az Eljövendő fog a kígyó fejére taposni.
A keleti nyelvekben a „valakinek fejére taposni”-kifejezés azt jelenti: megtörni valakinek az uralmát. Amikor Isten ezeket a szavakat mondta az 1Mózes 3,15-ben, a sátán épphogy csak szert tett arra a hatalomra, amelyet Isten az embernek szánt. Isten azonban előre megmondta, hogy az asszony ezen csodálatos magva el fog jönni, hogy megtörje a sátán uralmát.
Megvallás: Köszönöm Neked, Atyám, a Te hatalmas megváltási tervedet, amelyet Te terveztél meg, és Te küldted el az Úr Jézus Krisztust, hogy végrehajtsa azt.
/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/
2014. november 20.
Jakab 3. fejezet: Emberi és mennyei bölcseség; (göröggel és kapcsolódó igékkel)
Jak. 3,1 Atyámfiai, [testvéreim, ne akarjatok], és ne legyetek sokan tanítók, tudván, [és látva azt], hogy
súlyosabb ítéletünk lészen, [szigorúbb ítélet
alá esünk]*
*Az Úr Jézus így
figyelmezteti az Övéit: „Ti pedig ne hívassátok magatokat
Mesternek [Rabbinak], mert egy a ti Mesteretek [csak egy Rabbitok
van], a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok” (Mát. 23,8).
És: „Ő adott némelyeket … tanítókul
[ajándékul az embereknek]: A szentek tökéletesbbítése [(katartiszmosz):
teljességre juttatása] céljából szolgálat munkájára [hogy
felkészítse, és alkalmassá tegye a szenteket a szolgálat végzésére], a
Krisztus testének [(szóma): személyének] építésére. [Más fordítás: Azért adta őket, hogy felkészítsék és
kiképezzék Isten népét feladatukra, a szolgálatra – hogy ez által felépítsék és
megerősítsék a Krisztus Testét].” (Eféz. 4,11-12).
Jak. 3,2 Mert mindnyájan sokféleképpen [sok dologban] vétkezünk, sokban botlunk, hibázunk,
tévedünk, és megbukunk, kudarcot vallunk]. Ha valaki
beszédben nem vétkezik [aki (logoszban ptaió): szóban, igében nem botlik, hibázik, nem vét, nem téved, nem bukik meg, nem
vall kudarcot], az tökéletes
ember [(teleiosz anér): felnőtt,
érett korú férfi, érett, célba érkezett személy]. Képes [(dünatosz): erős, hatalmas] az egész testét [(szóma): személyét, teljes valóját] is képes megzabolázni [(khalinagógeó)
meg tudja fékezni]*
*Az Úr Jézus így
figyelmezteti a csak vallásos embereket: „De mondom
néktek: Minden hivalkodó [haszontalan, hiábavaló, felesleges, hatástalan,
eredménytelen] beszédért [(rémáért): vagyis mondásért,
megnyilatkozásért, és Igéért], amit beszélnek [és amit valaha
kimondanak] az emberek, számot adnak majd az ítélet napján” (Mát.
12,36).
Mert: „Ha valaki istentisztelőnek [(thrészkosz):
igaz hívőnek] látszik köztetek [és aki azt hiszi magáról, hogy az
istentiszteleti formákat pontosan teljesíti], de nem zabolázza [nem
fékezi] meg a nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét [és még önmagát is
becsapja], annak az istentisztelete hiábavaló [(mataiosz):
haszontalan, üres]” (Jak. 1,26)
Dávid is így szól a beszédről: „Ki az az ember,
akinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson (vagy
szeretne jó napokat látni)? Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól és ajkadat
a csalárd beszédtől” (Zsolt. 34,13).
Ezt idézi Péter apostol: „Mert aki akarja az
életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól (nyelve
szűnjék meg, fogja vissza magát, tartózkodjon gonoszt szólni). És ajkait,
hogy ne szóljanak álnokságot (ravaszság, csalás, csel, körmönfontság)”
(1Pét 3:10).
Ezért így tesz megvallást Dávid: „Ezt
határoztam: vigyázok szavaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel, megzabolázom
számat, ha gonosz ember kerül elém” (Zsolt. 39,2).
De Téged kérlek Uram, hogy: „Tégy Uram závárt,
vagyis (zárat) az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!”
(Zsolt. 141,3).
Mert: „A sok beszédben
elmaradhatatlan a vétek, (elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember
vigyáz a beszédre); aki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes” (Péld.
10,19).
Ezért: „Aki megtartóztatja beszédét, az tudós
ember, és aki higgadt, az értelmes férfiú. Még a bolond is, amikor hallgat,
bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.(Más fordítás: A tudós ember takarékoskodik beszédével, és aki
értelmes, az higgadt lelkű. Még az ostobát is bölcsnek gondolják, ha hallgat,
és értelmesnek azt, aki csukva tartja a száját)” (Péld. 17,27-28).
„Mert
álom szokott következni a sok foglalatosságból; és a sok beszédből bolond
beszéd.(Más fordítás: Mert
ahogyan a sok munka álommal jár, úgy a sok beszéd ostoba fecsegéssel)
(Préd. 5,3).
Jak. 3,3 Ímé a lovaknak szájába zablát vetünk, hogy
engedelmeskedjenek nékünk, és az ő egész testüket [(szóma): teljes valójukat] igazgatjuk [(metagó):
irányíthatjuk, és kormányozhatjuk].
Jak. 3,4 Ímé a hajók is, noha mily nagyok, és erős
szelektől hajtatnak, mindazáltal igen kis kormánytól oda fordíttatnak, [a kis kormányrúd oda irányítja] ahová a
kormányos szándéka akarja.
Jak. 3,5 Ezenképpen a nyelv is kicsiny tag [kicsiny testrész] és nagy
dolgokkal hányja magát [dicsekszik, kérkedik]. Ímé csekély [egy parányi] tűz mily nagy
erdőt felgyújt!*
*Ezért így
imádkozik Dávid: „Vágja, és [irtsa] ki
[veszítse, pusztítsa el, semmisítse meg] az
Úr mind a hízelkedő [(ḥeləqáh): mézesmázos, alakoskodó, sima,
álnok, hazug] ajkakat, [(gəḏóláh
gáḏôl): a büszke, gőgös, fennhéjázó, és kérkedő, dicsekvő,
kevély] nyelvet, amely nagyokat mond”
(Zsolt.
12,4).
Jak. 3,6 A nyelv is tűz, a gonoszságnak összessége [(adikia): a jogtalanság, igazságtalanság,
istentelenség, gaztett, gonoszság egész világa]. Úgy van a
nyelv a mi tagjaink [(melosz):
testrészeink] között, hogy
megszeplősíti [(szpiloó): beszennyezi] az egész
testet, a [(holosz szóma): teljes
lényünket] és lángba
borítja életünk folyását [(geneszisz
trokhosz): természet szerinti életünk - testi származásunk -
folyamatát, lefolyását, vagyis egész életünket, és
lángra lobbanva, egész életutunkat fölégeti]. Maga is lángba
boríttatván a gyehennától [(phlogidzó
geenna): lángra gyúlva a gyehenna tüzétől]*
*A hitetlenek
között: „Van olyan, aki beszél hasonlókat a
tőrszúrásokhoz; (akinek a fecsegése olyan, mint a tőrdöfés) de a
bölcseknek nyelve orvosság (gyógyít).” (Péld. 12,17).
Mert: „A
mihaszna (haszontalan) ember gonoszul áskálódik, és ajka olyan, mint a
perzselő tűz.” (Péld. 16,27).
Pedig: „Mind
a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és amiképpen kiki szeret azzal
élni, úgy eszi annak gyümölcsét” (Péld. 18,21).
Tehát: „Aki megőrzi száját és nyelvét,
(megőrzi) megtartja életét a nyomorúságtól” (Péld. 21,23).
És: „Aki (vigyáz a szájára) és megőrzi az
ő száját, megtartja önmagát (életét); aki felnyitja száját, romlása az
annak (arra romlás vár)” (Péld. 13,3).
Jak. 3,7 Mert minden természet, és [mindenfajta] vadállatoké,
madaraké, csúszómászóké és vízieké [(enaliosz):
tengeri állat] megszelídíthető és meg is szelídíttetett az
emberi természet által [(damadzó):
meg is szelídítette, megfékezte az ember]:
Jak. 3,8 De a nyelvet az emberek közül senki sem
szelídítheti meg [senki sem
képes (damadzó): ellenőrzése alatt
tartani, megfékezni]; fékezhetetlen [(akataszkhetosz): nyughatatlan, megbízhatatlan] gonosz [(kakosz):
rossz, gonosz, káros, ártalmas] az, halálos [(thanatéphorosz): végzetes halált okozó] méreggel teljes.
Jak. 3,9 Ezzel áldjuk [(eulogeó): dicsérjük, dicsőítjük] az Istent, [az Urat] és Atyát, és
ezzel átkozzuk az embereket, akik az Isten hasonlatosságára teremttettek*
*A teremtés
hatodik apján: „… monda Isten: Teremtsünk [alkossunk] embert a mi képünkre [képmásunkra] és hasonlatosságunkra [hozzánk hasonlóvá]; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon
[állatokon], mind az egész földön, és a
földön csúszó-mászó mindenféle állatokon” (1
Móz. 1,26)
„Ez az Ádám nemzetségének könyve. Amely
napon teremté Isten az embert, Isten hasonlatosságára teremté [Istenhez hasonlóvá alkotta] azt. Férfiúvá és asszonnyá [nővé] teremté őket, és megáldá őket és
nevezé az ő nevüket Ádámnak [embernek],
amely napon teremtetének” (1 Móz. 5,1-2)
A Krisztusban teremtett
új emberhez így szól a Szent Szellem: „Ne
hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkeztétek amaz ó [régi, Ádámi] embert, az ő cselekedeteivel együtt. És felöltöztétek
amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki
teremtette azt. [Más fordítás: Aki
Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt]” (Kol.
3,9-10).
Jak. 3,10 Ugyanabból a szájból jő ki áldás és átok.
Atyámfiai, [testvéreim] nem kellene [nem volna
szabad] ezeknek így lenni!
Jak. 3,11 Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból
csörgedeztet-é [áraszt-e] édest és
keserűt?
Jak. 3,12 Avagy atyámfiai, [testvéreim] teremhet-e a
fügefa olaj magvakat, [olajbogyót] vagy a szőlőtő
fügét? Azonképpen egy forrás sem adhat sós és édes vizet. [Más fordítás: Testvéreim! Nem (dünamai): képes a fügefa olajbogyót teremni, és nem
lehetséges, hogy a szőlőtő fügét teremjen].
Jak. 3,13 Kicsoda köztetek bölcs és okos [(episztémón): értelmes]? Mutassa meg
az ő jó [[(kalosz): tisztességes, becsületes] életéből az ő cselekedeteit bölcsességnek
szelídségével [Más
fordítás: Mutassa meg a magatartásával, hogy mindent
bölcs szelídséggel tesz]*
*Már Mózesen
keresztül ezt tanácsolja az Úr: „Válasszatok magatoknak bölcs, értelmes és tapasztalt
férfiakat, és én azokat elöljáróitokká teszem” (5 Móz. 1,13).
Hogy: „Magatokat a pogányok [a nemzetek] közt jól [(kalosz): tisztességesen, becsületesen] viselvén, [(hina): annak érdekében] hogy amiben rágalmaznak titeket [(katalaleó): és ellenetek beszélve rosszat mondanak
rólatok, mint (kakopoiosz):
ártalmas, kárt okozó személyeket], mint
gonosztévőket, a jó cselekedetekből, ha látják azokat, [(epopteuó anasztrophé): ha életmódotokat, magatartásotokat,
viselkedéseteket megfigyelik, vizsgálják, szemlélik] dicsőítsék Istent a meglátogatás napján”
(1
Pét. 2,12).
És
Pál apostol tovább folytatja:„Hogy
legyetek feddhetetlenek és tiszták (és romlatlanok), Istennek szeplőtlen (és hibátlan) gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette (és
elfajult nemzedékben), akik között
fényletek (és ragyogtok), mint
csillagok e világon (ha az élet igéjére figyeltek, és megtartjátok). Életnek beszédét tartván elébük (és az
élet igéjét nyújtjátok); hogy
dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem
fáradtam hiába” (Fil. 2,15-16).
Pál
apostol így buzdítja a továbbiakban azokat, akik hirdetik az igét, és minden
hívőt: „Egészséges [(hügiész):
józan, romlatlan], feddhetetlen beszédet
[(logosz akatagnósztosz): feddhetetlen, kifogástalan, el nem
ítélhető, megtámadhatatlan, megcáfolhatatlan Igéket mondj]. Azért
hogy az ellenfél [(enantiosz): az ellenséges ellenkező] megszégyenüljön
[(entrepó):
magába szálljon, elgondolkozzon, megforduljon, / megtérjen /
megfutamodjon], semmi gonoszt
[rosszat] sem tudván rólatok mondani
[miután semmi rossz nem marad neki, amit mondhatna rólatok]” (Tit. 2,8).
Mert a hívőnek: „Szükséges pedig, hogy jó [(kalosz):
megfelelő, hasznos] bizonysága is legyen
a kívül valóktól [vagyis, hogy a
kívülállóknak is jó véleményük legyen róla]. Hogy gyalázatba és az ördög [(diabolosz): a vádló,
rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség] tőribe [az ördög csapdájába
(pagisz): hálójába] ne
essék, és [(oneidiszmosz): nehogy megszólják, és hogy
csúfolás, gúnyolás, gyalázás rágalom ne
fogja, hízelgés tőrbe ne ejtse]” (1 Tim. 3,7).
Azt
valljátok: „Mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az
emberek előtt is” (2 Kor.
8,21).
Az
Úr Jézus bemutatja azokat a jó cselekedeteket, amiket az Övéinek követnie kell
Ő: „… széjjeljárt jót tévén és
meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak (akik az ördög
igájában vergődtek); mert az Isten vala
Ővele” (Csel. 10.38).
Az
emberek pedig: „… ezt látván,
elálmélkodtak [és félelem fogta el őket, elcsodálkoztak, és megrémültek], és dicsőítik az Istent, hogy ilyen [nagy
dolgokra] hatalmat [és
felhatalmazást, jogot, jogosultságot] adott
az embereknek” (Mát. 9,8).
Jak. 3,14 Ha pedig keserű irigység [(dzélosz): vetélkedés, versengés, féltékenység] és civódás [(eritheia): viszálykodás, veszekedés,
amiből a pártoskodás születik] van a ti szívetekben [a ti bensőtökben], ne dicsekedjetek [(katakaukhaomai pszeudomai alétheia):
ne kérkedjetek, büszkélkedjetek, hencegjetek, és ne cáfoljátok,
hazudtoljátok meg a valóságot, az igét].
És ne hazudjatok az
igazság [alétheia: az Ige] ellen*
*Ezért: „Minden
mérgesség [keserűség] és fölgerjedés
[indulat, düh, bosszúság] és harag [haragtartás] és lárma [kiabálás, szóváltás] és káromkodás [istenkáromlás,
szitkozódás, rágalmazás, gyalázkodás, becsmérlődés] kivettessék közületek [és legyen távol tőletek] minden gonoszsággal együtt. [Más fordítás: Soha ne kiabáljatok mérgesen a másikra,
ne kívánjatok rosszat senkinek, se ne átkozódjatok]” (Eféz. 4,31).
Minden gyülekezetnek szólnak
az apostolok: „Most pedig (tegyétek
le) vessétek el magatoktól ti is mindazokat (hagyjátok el ezeket); haragot,
fölgerjedést [az indulatot, rosszindulatot, rosszakaratot],
gonoszságot [a rosszaságot, a gyűlölködést] és szátokból
a káromkodást [az istenkáromlást;
rágalmazást; az átkozódást] és gyalázatos
[ocsmány, rút] beszédet. [Más fordítás: Most azonban már ne haragudjatok többé senkire. Ne dühöngjetek, ne
mondjatok vagy tegyetek semmi olyat, amivel valakit megbántanátok, ne mondjatok
rosszat a másikról, se ne káromkodjatok]. Ne
hazudjatok egymás ellen [és egymásnak], mivelhogy
levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel [szokásaival] együtt” (Kol.
3,8-9)
„Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja (nem szolgálja). Elvetvén
azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát (vessetek el magatoktól
minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is), szelídséggel fogadjátok a (belétek) beoltott igét, amely megtarthatja a ti
lelkeiteket (pszükhé = életeteket)” (Jak. 1,20-21). És újra-és újra hangzik a
figyelmeztetés: „Levetvén azért
(vessetek, tegyetek hát félre) minden gonoszságot
(romlottság, rosszindulat), minden
álnokságot (ármánykodás, ravaszság, csalás, csel, körmönfontság), képmutatást (megtévesztés, színlelés), irigykedést (rosszakarat, becsmérlés,
féltékenység), és minden rágalmazást
(megszólás, gonosz beszéd)” (1Pét 2,1).
Hát: „Ne szóljátok meg (ne rágalmazzátok) egymást atyámfiai (testvéreim). Aki
megszólja (rágalmazza) atyjafiát
(testvérét), és aki kárhoztatja atyjafiát
(vagy ítélkezik felette), az a törvény
ellen szól (az a törvényt rágalmazza), és
a törvényt kárhoztatja (és a törvény felett ítélkezik). Ha pedig a törvényt kárhoztatod (a
törvény felett ítélkezel), nem
megtartója, hanem (ítélő)bírája vagy
a törvénynek. Egy a törvényhozó (a törvényadó és az ítélőbíró), aki hatalmas megtartani és elveszíteni
(aki megmenthet és elveszthet): (de) kicsoda
vagy te, hogy kárhoztatod a másikat (hogy ítélkezel felebarátod felett)?” (Jak.
4,11-12).
„De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele,
és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny
megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete” (Jak. 1,25).
És az apostol kifejti azt is,
hogy milyen törvényről beszél: Ha
ellenben megtartjátok a királyi törvényt az Írás szerint: Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat, jól cselekesztek” (Jak.
2,8).
Jak. 3,15 Ez nem az a bölcsesség, amely felülről jő,
[(anóthen): fentről származik], hanem földi [(epigeiosz): földön élő], testi [(phüszikósz):
pusztán emberi, testi, az emberi
természetből adódó, ösztönös] és ördögi [(daimoniódész): démoni, gonosz szellemtől eredő, ennek
jellegzetességét magán viselő, ördögi tanítás].
Jak. 3,16 Mert ahol irigység ((dzélosz): féltékenység) és civakodás [és viszálykodás, vetélkedés, versengés] van, ott
háborúság [(akatasztaszia: zűrzavar,
felfordulás állhatatlanság, nyugtalanság, rendetlenség, forrongás, zavargás] és minden gonosz [(phaulosz:
haszontalan, rossz, gonosz, aljas)] cselekedet is van*
*Minden olyan
gyülekezethez szól a Szent Szellem, akik még testiek, test szerint élnek,
járnak, akik még kisdedek a Krisztusban:
„Mert azt a hírt kaptam, és így megtudtam rólatok, testvéreim,
atyámfiai Klóé [jelentése: fiatal hajtás] embereitől, a háza-népe közül valóktól, hogy viszálykodások,
versengések, veszekedések, viták
vetélkedések, és harcok vannak közöttetek, és pártokra szakadtatok. Úgy
értem ezt, hogy mindenki így beszél, és így nyilatkozik köztetek: Én Pálé
vagyok, vagyis Pálhoz tartozom, én Apollósé, én Kéfásé, én pedig
Krisztusé. Hát részekre szakítható-e, meg van-e osztva Krisztus? Talán
Pál feszíttetett meg. Pál lett kínoszlopra vonva értetek, vagy Pál nevére
meritkeztetek be?” (1Kor. 1,11-13).
Bizony: „... Még
testiek vagytok; ... Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg:
Én Apollósé; nem testiek vagytok-é? Hát kicsoda Pál és kicsoda Apollós? Csak
szolgák, kik által hívőkké lettetek, és pedig amint kinek-kinek az Úr adta. Én
plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést. Mert Isten
munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok” „... Senki se
fuvalkodjék fel az egyik tanítóval, dicsekedve a másik ellen” (1 Kor. 3,3-4.5.6.9; 4,6).
És én: „Félek, hogy viszálykodás, versengés, ami ellenséges, vagy féltékeny
indulatokból, rossz értelemben vett versenyből táplálkozik, veszekedés, vita,
irigység, harag, önzés, rágalmazás, vádaskodás, felfuvalkodás, vetélkedés,
harc, pártoskodás lesz közöttetek” (2Kor.
12,20).
Ennek a következménye lesz,
hogy a szeretet helyett a szeretetlenség győz: „Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok: el ne emésszétek
egymást!” (Gal. 5,15).
Jak. 3,17 A felülről való bölcsesség pedig először
is tiszta [(hagnosz): szent, érintetlen] azután békeszerető, [(eirénikosz): nyugodt] méltányos, [(epieikész): szelíd, jóindulatú, elnéző, méltányos, engedékeny, kíméletes] engedelmes, [(eupeithész): könnyen
meggyőzhető, engedelmes, szófogadó, szavahihető, megbízható]. Irgalmassággal [(eleosz): könyörülettel] és jó [(agathosz): hasznos] gyümölcsökkel
teljes, nem kételkedő [nem
részrehajló, nem ítélkező, (adiakritosz): elfogultság nélküli] és nem képmutató [(anüpokritosz):
nem tettetett, őszinte, színlelés, és
álszenteskedés nélküli, nem kétszínű].
Jak. 3,18 Az igazság [(dikaioszüné): megigazulás]
gyümölcse pedig
békességben vettetik azoknak, akik békességesen munkálkodnak, [akik békességet teremtenek, és szereznek]*
*Az Úr Jézus
kijelentése: „Boldogok a békességre igyekezők, a békeszerzők, akik
békét teremtenek, és békességet készítenek: mert ők az Isten fiainak mondatnak” (Mát. 5,9).
És így biztat a Szent
Szellem: „Kövessétek, és törekedjetek
mindenki irányában békességre és a szentségre, amely nélkül senki sem látja meg
az Urat” (Zsid. 12,14)
Mert: „… eljött Jézus, és békességet hirdetett nektek a
távoliaknak, és békességet a közelieknek” (Eféz.
2,17)
Ezért: „Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, és tőletek függ, minden
emberrel békességben éljetek” (Róm. 12,18)
És: „Azokra a dolgokra
törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják” (Róm.
14,19)
Már Dávid így figyelmeztet: „Kerüld
a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt” (Zsolt.
34,15)
Mert: „Az igaznak (megigazultnak) gyümölcse életnek fája; és életeket nyer
meg a bölcs” (Péld.
11,30).
És így buzdít a apostol: „Álljatok hát elő, …felsaruzván lábaitokat a
békesség evangéliuma hirdetésének készségével”
(Eféz. 6,14-15).
Már a prófétákon keresztül
így szól az Úr: „És lesz az igazság, vagyis a megigazulás műve békesség, és az igazság a megigazulás gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké. A megigazulás békét teremt, és az igazság, vagyis a megigazulás a békét és a biztonságot
szolgálja örökké. Népem
békesség hajlékában és békés hajlékban lakozik majd, biztonság sátraiban,
biztonságos lakóhelyeken, gondtalan nyugalomban” (Ésa. 32,17-18).
Ímé: „Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, és mily szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába, aki békességet hirdet, jót mond, örömhírt,
azaz: Evangéliumot hirdet, és
szabadulást, vagyis üdvösséget hirdet, aki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te
Istened!” (Ésa. 52,7).
„Ímé a hegyeken örömhírhozónak lábai, íme, jön már az örömhírt, vagyis
az Evangéliumot hozó! Békességet
hirdet. Ünnepeld Júda ünnepeidet, fizesd le, és teljesítsd fogadásaidat, mert nem vonul, és nem gázol át rajtad többé a
semmirekellő, a pusztító. Mindenestől kiirtatott, teljesen megsemmisült” (Náh.
1,15).
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)