„Hallgassatok rám ti szigetek!” (Ésa. 49,1)
2012. november 2.
Közel az Úr hozzád!
„Közel van az Úr mindenkihez,
aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja” (Zsolt. 145,18)
A Sandy hurrikán
Készítette: Zoltán JaniAz USA keleti partját a napokban sújtotta a Sandy hurrikán, és súlyos következményekkel járt. Legyen bennünk együttérzés az amerikaiak iránt, imádkozzunk értük, hogy helyre tudjon állni a városok, a családok élete. Jézus szavaira figyelve jó ha imádkozunk azért is, hogy felismerjék, hogy még inkább Jézus Krisztus beszédeire kell építeni az életüket. Ezzel nem csak ők vannak így, nekünk is tanulnunk kell ebből. Rájuk is és ránk is igaz: nem elég ha "keresztény ország" vagyunk - akkor tudunk az Úr oltalmába menekülni, ha az Úr beszédei szerint éljük az életünket, és Isten királyságát keressük mindenek felett, és az Ő igazságát.
Halottak napja?
Halottak napja? Ilyen nincsen egy újjászületett keresztény életében. Mert az év minden egyes napja az élet napja számunkra, akik Krisztusban vagyunk. Isten is kijelenti az igéjében, hogy Ő nem a halottak, hanem az élők Istene. Ennek ellenére a biblia viszont beszél egy halottak napjáról (de ez nem ránk vonatkozik): És a Halál és a Pokol belevettetett a tűz tavába: ez a második halál, a tűz tava. H
a valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették. Jel. 20:14,15
Ez a Halál és a Pokol halála (ezek személyek, a biblia szerint). És azoké, akik követték őket. Vagyis a halottak (második) halála. A te szíved az hol van? Merre tartanak a lépteid? Válaszd az Életet, válaszd Jézust, amíg nem késő!
http://kma-hu.com/
Ez a Halál és a Pokol halála (ezek személyek, a biblia szerint). És azoké, akik követték őket. Vagyis a halottak (második) halála. A te szíved az hol van? Merre tartanak a lépteid? Válaszd az Életet, válaszd Jézust, amíg nem késő!
http://kma-hu.com/
A halál eltörölve!
Készítette: Lydia magazin
Jim Elliot, a szerző, fiatalon halt mártílhalált Dél-Amerikában, az auka indiánok között. Az élete Krisztusé volt, ezért a halál nem a félelmetes vég, hanem a Krisztussal való örökös együttlét kapuja volt számára.
Jim Elliot, a szerző, fiatalon halt mártílhalált Dél-Amerikában, az auka indiánok között. Az élete Krisztusé volt, ezért a halál nem a félelmetes vég, hanem a Krisztussal való örökös együttlét kapuja volt számára.
Halloween maszk mögött a gonosz!
A keresztényeknek mindenesetre tisztában kell lenniük a következõ tényekkel: ennek a napnak a szokásai és jelképei a pogányságban és az okkultizmusban gyökereznek. A Halloween lényegében a boszorkányságnak és az okkultizmus más válfajainak egyik legnagyobb ünnepévé vált. A Halloween megünneplésében való részvétel közvetlenül is okkult tevékenységekhez vezethet, ava
gy ezekre nyitottá teheti az embert. A legkevesebb, amit a Halloweenrõl elmondhatunk, hogy megünneplése támogatja a pogány praktikákat és filozófiát az animizmust (szellemhitet), a sámánizmust és a druida tanokat.
A Biblia egyértelmûen jelzi, hogy az ilyen praktikák az utolsó idõkben mérhetetlen módon elszaporodnak majd (1Tim 4,1 és Jel 9,21). Ami elsõre oly ártatlannak tûnik, az a valóságban halálosan komoly! Az embert játékos módon csábítják el, hogy egyre nyitottabbá váljon a démoni tanok iránt, és szíve Isten felé egyre inkább megkeményedjen.
Az Ige egyértelmûen figyelmeztet, hogy a legkisebb mértékben se keveredjünk bele pogány vagy okkult praktikákba: Ha bemégy arra a földre (), ne tanuld el azokat az utálatos dolgokat (5Móz 18,9) Az Újszövetségben Pál apostol megdicséri a thesszalonikaiakat, amiért megtérésük után egyértelmûen szakítottak a bálványimádással (1Thessz 1,910).
Feltámadásával Jézus bizonyságát adta annak, hogy legyõzte az ördögöt és a halált (Zsid 2,14). Nekünk nem kell okkultizmusban, csillagokban vagy jóslásokban keresnünk segítséget az életben való eligazodáshoz, hiszen Jézus Krisztusban magát az életet találhattuk meg. Isten igéjébõl eligazítást lelhetünk az élet nehézségei közepette. Az efezusiak ezért semmisítették meg az összes varázskönyvüket, miután hitre jutottak (ApCsel 19,1820).
Nekünk, keresztényeknek mindazonáltal nagy a felelõsségünk. Az Úr parancsának engedelmeskedve hirdetnünk kell az evangéliumot, az örömhírt. Szükséges tehát, hogy figyelmeztessük embertársainkat adott esetben még hívõ testvéreinket is az ördög által felállított csapdákra. Le kell, hogy rántsuk a maszkot a játékos, ártatlannak tûnõ, de nagy veszélyt hordozó babonákról, népszokásokról. Az Úr adjon ehhez bölcsességet és erõt mindannyiunknak!
Szivos László
Wikipédia – halottak napja
Október és november fordulójában összetorlódnak az ünnepek. Sokan igyekeznek ilyenkor a temetőbe, gyújtanak gyertyát a halottaik tiszteletére.
A Halloween október 31-re, a mindenszentek november 1-re, míg a halottak napja november 2-ra esik. Az alábbiakban ezeket az ún. "keresztény" ünnepeket járjuk körbe. Azt mindjárt az elején leszögezhetjük, hogy a Bibliában, amely számunkra az egyedüli iránytű, halvány utalás sem esik ezekről. Sőt. Az érzékeny fül már a Wikipédia száraz leírásából is kiérzi, valami másról van itt szó.
Wikipédia – "Amindenszentek vagy mindszent ünnepét a katolikus egyházban november 1-jén, más egyházakban más napokon tartanak a valaha élt igaz emberek tiszteletére. A halottak napját előzi meg. Estéjét a halottak estéjének (vigíliájának) is nevezik, ilyenkor sok helyen hosszan, akár 1-2 órán át szólnak a harangok a halottak emlékezetére. A mindenszentekhez és a halottak napjához kötődő szokásokat nem csak a hithű keresztények gyakorolják.
Az angolszász országokban a mindenszentek napját megelőző este a halloween (minden szent estéje). A keresztény Keleten már 380-tól megtartották az összes vértanú ünnepeként. A nyugati keresztény egyházban 609-től ünneplik, attól az évtől, amikor IV. Bonifác pápa Rómában átvette és május 13-án Mária és az összes vértanú tiszteletére felszentelte az eredetileg a pogány istenek tiszteletére épült Pantheont.
Halloween – A sötétség bálja
A Halloween manapság a boszorkányok, kísértetek és egyéb szellemek ünnepe október 31-én. A töklámpás lett az idők folyamán a Halloween legfontosabb jelképe. (Forrás: helowin.gportal.hu )
A 8. században uralkodó III. Gergely pápa tette a „Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek” emléknapjává. A rákövetkező században IV. Gergely pápa a mindenszentek ünnepét november 1-jére helyezte és egyetemes ünneppé tette.
A hagyomány szerint VI. Leó bizánci császár terjesztette ki az ünnep hatályát a vértanúkról minden szentre, miután templomot emeltetett szent életű felesége emlékére, de nem engedték, hogy a templomot a császárnének szenteljék, ezért Leó úgy döntött, hogy a mindenszenteknek dedikálják.
„A Halottak napját a katolikusok november 2-án tartják, Mindenszentek napját követően.
Az ünnep már az ókori Rómában is létezett feralia néven. A Katolikus Egyházban először 998-ban ünnepelték. Szent Odiló clunyi apát kezdeményezése volt, hogy a Mindenszentek napja után, amely az üdvözült lelkekre emlékezik, emlékezzenek meg valamennyi elhunyt hívőről is.
Az ünnep a 11. században terjedt el széles körben a clunyi bencések hatására, a 14. században vált hivatalossá. Az ünnepet azért látták szükségesnek, mert a keresztény gondolkodás szerint a kisebb bűnökért a lélek a purgatóriumban bűnhődik és üdvözülését meggyorsíthatja ha az élők könyörögnek érte. Ekklesziológiailag a küzdő egyház (Ecclesia militans) megemlékezése a tisztítótűzben időző lelkekre, a szenvedő egyházra (Ecclesia patiens).”
Halottak napjáról a nagy egyházak véleménye
Hogyan vélekednek a halloweenről, a halottak napjáról a nagy egyházak?
Evangélikus egyház:
Luther Márton 1517. október 31-én a wittenbergi vártemplom kapujára függesztette ki az egyház megreformálásáról szóló írását. A reformáció eredményeként megalakult egyház elfogadja a szentek létezését, ám a Bibliára hivatkozva elutasítja, hogy hozzájuk imádkozzanak a hívek, vagy segítséget kérjenek tőlük.
Református Egyház:
A református vallás a 16. században elindult vallásreform egyik ága, megalapítása Kálvin János nevéhez kötődik. A reformátusok elvetik a szentek tiszteletét, így a mindenszentekről sem emlékeznek meg. Kálvin a halottkultuszt helytelenítette, még a sírok megjelölését is elvetette, ezért a halottak napja sem egyházi ünnep. Az erős római katolikus hatás miatt Magyarországon nem ritka, hogy a reformátusok is kilátogatnak a temetőkbe és megemlékeznek az elhunyt szeretteikről.
Anglikán Egyház:
VIII. Henrik király a 16. században szakított Vatikánnal, ezzel megalapította az anglikán egyházat, amelynek a vezetője mindig az aktuális angol uralkodó. A szentek tiszteletét nem vetik el, a halottak napját viszont nem tartják meg. A szigetországban halottak napján nem szokás kilátogatni a temetőkbe, helyette a kelta gyökerekkel rendelkező, október 31-én tartott Halloween, és a november 5-re eső Guy Fawkes (örömtűz éjszakája) a meghatározó. (Mely ünnep, ahogy alább ez világosan kiderül, okkult gyökerekkel rendelkezik – szerk.)
Halloween eredete
A Brit-szigetek területén és a mai Franciaország északi részén élő kelták november elsején ünnepelték az újévet. A kelták úgy tartották, hogy az újesztendő előtti napon az élők és a holtak közötti határ elmosódik. Október 31-én a magaslatokon hatalmas tüzeket raktak, termény- és állatáldozatot mutattak be. Miután kialudt a tűz, az ünneplők hazatértek, a parázsból pedig egy-egy darabot otthonaikba vittek, ahol ismét tüzet gyújtottak és egész éjszaka virrasztottak.
A kelta hatások mellett a római hagyományok hagytak nyomot a Halloween átalakulásán. A fák és a gyümölcsök istennőjének, Pomonának ünnepét szinte egy időben rendezték. Később a szokások összefonódtak és kialakultak az esemény ma is visszaköszönő jelképei: a boszorkány, a fekete macska, a csontváz, illetve a tréfálkozás és a jóslás.
Az ünnep tengerentúli változata
Amerika felfedezése után a telepesek körében nem volt népszerű a Halloween (többségük a keresztényüldözés elől menekült az Újhazába, Istenfélő, Biblia szerető emberek voltak – szerk. megj.), változást a 19. század közepe hozott, amikor valószínűleg a nagyszámú ír bevándorlók keltették életre az ünnepet. Elsősorban az Egyesült Államokban és Kanadában bevett szokás, hogy a gyermekek jelmezekbe bújva házról házra járnak és édességet kérnek ajándékba. A felnőttek házibulikon múlatják az időt szintén maskarába öltözve. Az ünnep nélkülözhetetlen kelléke a faragott tökfigura vagy annak műanyag változata.
(Forrás:http://www.unnep.eu)
Keresztény vagy pogány ünnep?
A mindenszentek (és halottak – szerk.) napja ősi keresztény ünnep vagy pogány ünnep?
Lényegét tekintve egy ősi pogány ünnep továbbéléséről van szó, amelyet az addigi keresztény hitgyakorlattal alapvetően szemben álló vallási újításként terjesztettek el. Az ősi keresztény gyakorlat ugyanis épp az volt, hogy a Biblia kijelentéseivel ellentétes ünnepeket nem fogadtak el. Épp ezért nem találunk semmiféle utalást a legkorábbi századokból a mindenszentek napjára vonatkozóan, mivel ilyen ünnep egyszerűen nem létezett.
Hivatalos állami ünnep november elseje, a katolikus ünnepként ismert mindenszentek napja, amelyen mindmáig a római egyház emlékezik meg az általa tisztelt valamennyi halott szentről. Az indítványt beterjesztő Sasvári Szilárd fideszes képviselő indoklása szerint a „mindenszentek napja ősi keresztény ünnep”.
Az ünnep kialakulására, történetére vonatkozó tények a mondottaknak épp az ellenkezőjét bizonyítják. Lényegét tekintve ugyanis itt egy ősi pogány ünnep továbbéléséről van szó, amelyet az addigi keresztény hitgyakorlattal alapvetően szemben álló vallási újításként terjesztettek el. Az ősi keresztény gyakorlat ugyanis épp az volt, hogy a Biblia kijelentéseivel ellentétes ünnepeket nem fogadtak el. Épp ezért nem találunk semmiféle utalást a legkorábbi századokból a mindenszentek napjára vonatkozóan, mivel ilyen ünnep egyszerűen nem létezett.
Csak több mint fél évezreddel az első apostolok után, a hetedik századtól jelennek meg az első adatok arra vonatkozóan, hogy egyes helyeken elkezdtek ünnepet tartani az elhunyt valamennyi katolikus szent tiszteletére. A legkorábbi ilyen tudósítás a Würzburg grófja által az egyházi ünnepekkel kapcsolatban készíttetett összeírásban található. Azt, hogy az ünnep még ekkor is csupán a formálódás állapotában volt, jól mutatja, hogy időpontját tavaszra helyezték, a húsvét utáni első vasárnapra…
…A mindenszentekhez szorosan kapcsolódik a következő napon, november 2-án ünnepelt halottak napja, s a kettő együtt alkot egységet. A katolikus felfogás szerint a mindenszentek a mennybe került tökéletes szentek ünnepe, míg a halottak napja az úgynevezett tisztítótűzben, purgatóriumban szenvedő hívek ünnepe. Érdemes talán újólag utalni arra, hogy amiként a szentek kultusza, éppúgy a purgatóriummal kapcsolatos tanítások sem összeegyeztethetők a bibliai kijelentésekkel.
Épp ezért minden bibliai alapokon álló keresztény megújulási mozgalom már a 12. századtól következetesen elutasította mindkettőt. A valdensek éppúgy, mint az angol Wyclif és követői, a lollardok, majd a cseh husziták és az egész Európát megrázó reformáció különböző irányzatai. Ezt követően pedig minden későbbi neoprotestáns irányzat, beleértve napjaink pünkösdi-karizmatikus mozgalmát is.
Miként a mindenszentek, ugyanúgy a halottak napja is csak hosszú századokkal az apostolok kora után jelenik meg egyházi ünnepként, s kezdetben még szintén nem novemberben, hanem – például a 7. századi Spanyolországban – sajátos időzítéssel pontosan pünkösdhétfőn tartották. A november 2-i ünnepnap széles körű elterjesztése a cluny-i bencés kolostor apátjának, Odilónak a nevéhez fűződik. A 998-tól kifejtett ebbéli erőfeszítéseit nagyban segítette, hogy Cluny egy egész Nyugat-Európára kiterjedő kolostorhálózat irányítójaként működött, s az alárendelt kolostorok sokasága köteles volt követni a tőle kapott utasításokat. Miután ily módon sikerült Európa-szerte meghonosítani ezt az újabb ünnepnapot, végül az egész római egyházban bevezetésre került.
Az eddig elmondottak is jelzik, hogy a két halotti ünnep egyike sem származott sem a Biblia szövegéből, sem az apostolok hagyományaiból. Valójában mindkét ünnep Európa erős pogány tradícióinak látványos továbbélése. Ha forrásvidéküket szeretnénk némiképp pontosítani, a kelták szokásait érdemes megvizsgálnunk. Ennek során meglepve láthatjuk, hogy amit a kelták ünnepeltek ezekben a napokban több mint kétezer esztendővel ezelőtt a brit szigeteken, a Szajna és a Loire völgyében vagy a Kárpát-medencében, ugyanazt, sőt nemegyszer ugyanúgy napjainkban is – sőt már évszázadok óta – megünneplik az ott élő angolok, franciák vagy épp magyarok.
Jelen esetben ez a kelta Samhain, a november elsején megtartott halottak napja, a két fő kelta ünnep egyike. Ilyenkor szokás volt a mágikus tűzgyújtás is, melynek eredményeként az egyes vidékek, domboldalak, hegyek megteltek kisebb-nagyobb tüzekkel, lángokkal, sokban hasonlítva napjaink november eleji magyar temetőinek képéhez, melyek messzire világítanak a halottak napja alkalmából meggyújtott gyertyák és mécsesek ezreinek fényétől.
(Kulcsár Árpád történész)
2012. november 1.
Máté Evangélium 16. fejezet: A vallási vezetők és a csodák (revideált)
Mát. 16,1 És hozzá menvén a farizeusok és sadduceusok, kísértvén* kérék őt,
hogy mutasson nékik mennyei jelt [égi
csodát,
bizonyítékként]**
*Kísértvén: (peiradzó): kísértés: megpróbál rávenni valamire, elcsábít
(bűnre, vagyis céltévesztésre)
**Az Úr Jézus bármilyen csodát tesz,
vagy hatalommal szólja Isten igéjét: „...
az írástudók és farizeusok...” válasza: Mester
[Tanító], (csoda)jelt akarnánk látni te
tőled. Ő pedig felelvén, monda nékik: E gonosz [rossz, káros, gonosz,
hitvány] és parázna [házasságtörő;
hűtlen] nemzetség [és nemzedék] jelt kíván [jelt követel, és jelt
szeretne látni; jelek után tör, és kutat]; és
nem adatik [más] jel néki, hanemha
[csak] Jónás [jelentése: galamb]
prófétának jele. Mert amiképpen Jónás három éjjel és három nap volt a cethal [vagyis
a tengeri szörny] gyomrában, azonképpen
az embernek Fia is három nap és három
éjjel lesz a föld gyomrában [a föld belsejében, szívében].
(Mát.12,38.39)
Az Úr a Benne való hitre hívja a
zsidókat, s a válaszuk: „Micsoda
jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higgyünk néked? Mit művelsz?” (Ján. 6,30)
Az Úr Jézus ostorral űzi ki a kufárokat a templomból és a
zsidók válasza: „... Micsoda jelt mutatsz
nékünk, hogy ezeket cselekszed?” (Ján.
2,18)
De
odamentek: „… hozzá a farizeusok, és
vitatkozni kezdtek vele: mennyei jelt követeltek tőle, kísértve őt. Ő pedig
szellemében felfohászkodván (és felsóhajtva), monda: Miért kíván jelt ez a nemzetség (és ez a nemzedék)? Bizony mondom néktek: Nem adatik jel ennek a
nemzetségnek (és ennek a nemzedéknek)” (Márk. 8,11-12)
Az Úr
Jézus hatalommal parancsol a gonosz szellemeknek és: „Némelyek pedig azok közül (vagyis
a farizeusok, vagyis vallásos emberek közül) mondának: A Belzebub által, az ördögök fejedelme által (és Belzebub
segítségével) űzi ki az ördögöket (vagyis
a démonokat, a gonosz szellemeket). Mások
meg, kísértvén őt, mennyei jelt kívánnak (és követeltek) tőle” (Luk. 11,15-16)
„Mikor pedig (egyre nagyobb) sokaság hozzá gyülekezik, kezdé mondani: E
nemzetség (és nemzedék) gonosz
(nemzedék). Jelt kíván (és jelt
követel), de (más) jel nem adatik néki, hanem ha Jónás
prófétának ama jele; Mert amiképpen Jónás jelül volt (és jellé vált) a Ninivebelieknek (a Niniveiek számára),
azonképpen lesz az embernek Fia is
(jellé) e nemzetségnek (és ennek a
nemzedéknek)” (Luk. 11,29-30)
Pál
apostolon keresztül így hangzik a kijelentés: „És miközben a zsidók jelt [vagyis csodajeleket] kívánnak, a görögök [a hellének, vagyis
pogányok] pedig bölcsességet keresnek,
[és követelnek]. Mi [pedig] a megfeszített [oszlopra feszített] Krisztust hirdetjük, [és prédikáljuk] aki a zsidóknak ugyan megütközés,
[tőr, kelepce, sértő, bántó dolog, botlás köve] a pogányoknak [nemzeteknek] pedig bolondság, [balgaság, és oktalanság]” (1Kor. 1,22-23)
Pedig a Szent Szellem már Ézsaiás prófétán keresztül
kijelenttette, hogy egy fiúgyermek lesz a jel: „Akkor monda a próféta: Halld meg hát, Dávid háza! Hát nem elég
embereket bosszantanotok (és fárasztanotok), hogy még az én Istenemet is bosszantjátok (és fárasztjátok)? Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat,
s nevezi azt Immánuelnek (jelentése: velünk az Isten)” (Ésa. 7,13-14)
„Mert egy gyermek születik nékünk,
fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét:
csodálatosnak, tanácsosnak (és Csodálatos Tanácsosnak), erős
Istennek, örökkévalóság atyjának (és Örökkévaló Atyának), békesség fejedelmének! Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és
királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse (és megszilárdítsa) azt jogosság (vagyis törvény) és igazság által mostantól (fogva) mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme
(és féltő szeretete) mívelendi (és
viszi véghez) ezt!” (Ésa.
9,6-8)
Mát. 16,2 Ő pedig felelvén [ezt a
nyilatkozatot tette előttük, és], monda nékik: Mikor esteledik, azt
mondjátok: Szép [tiszta, derűs, jó] idő lesz; mert veres [és
mert vöröslik, és tűzpiros] az ég.
Mát. 16,3 Reggel pedig: Ma zivatar [és
vihar] lesz; mert az ég borús [sötét]
és veres. Képmutatók [annyi tudásotok
van, hogy], az ég ábrázatját [vagyis
arculatát] meg tudjátok ítélni [az ég
jeleit felismeritek, és az ég színéből tehát tudtok következtetni], az idők
[vagy idő(szako)k] (ismertető)jeleit pedig nem tudjátok [és nem vagytok képesek megítélni, és
felismerni]?
Mát. 16,4 E gonosz* és parázna nemzetség [és ez a rossz, házasságtörő, hűtlen nemzedék, mennyei] jelt kíván [és követel, és keres, és kutat]; és nem adatik néki
jel, hanemha a Jónás prófétának jele. És ott hagyván őket, elméne**
*Gonosz
(ponérosz):
tökéletlen, alkalmatlan; beteg; káros, veszélyes, ellenséges.
*Azután az Úr: „Monda pedig a sokaságnak is:
Mikor látjátok, hogy napnyugatról felhő támad, azonnal ezt mondjátok: Záporeső
jő; és úgy lesz. És mikor halljátok fúni a déli szelet, ezt mondjátok: Hőség
lesz; és úgy lesz. Képmutatók, az égnek és a földnek ábrázatáról tudtok
ítéletet tenni (és a föld és az ég jelenségeit felismeritek); erről az időről pedig mi dolog, hogy nem
tudtok ítéletet tenni (és e mostani időt miért nem tudjátok felismerni)? És mi dolog, hogy ti magatoktól is meg nem
ítélitek, mi az igaz?” (Luk. 12,54-57)
A Jónás
története pedig ez: amikor Jónás nem akart engedelmeskedni az Úr szavának: „Az Úr pedig egy nagy halat (oda)rendelt, hogy benyelje Jónást (és az
lenyelte). És lőn Jónás a halnak
gyomrában három nap és három éjjel. És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének
(és imádkozott Istenéhez az Úrhoz) a
halnak gyomrából. (És így folytatja): Mikor
elcsüggedt bennem az én lelkem (amikor elcsüggedtem), megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem (az
imádságom) te hozzád, a te szentséged
templomába. (Sőt) én hálaadó szóval
(és hálaéneket zengve) áldozom néked;
megadom, amit fogadtam (és teljesítem). Az
Úré a szabadítás (mert az ÚRtól jön a szabadulás). És szóla (és parancsot adott) az
Úr a halnak, és kiveti (és az kiköpte) Jónást
a szárazra (vagyis a szárazföldre)” (Jón.
2,1-2.8.10-11)
És az Úr Jézus meg
is magyarázza a „jelet”, hiszen Jónás meghalt, de „feltámadt”: „Mert amiképpen Jónás három éjjel és három
nap volt a cethal [a tengeri szörny] gyomrában,
azonképpen az embernek Fia is három
nap és három éjjel lesz a föld gyomrában [a föld belsejében, és szívében]”
(Mát.12,38.39.40)
Mát. 16,5 És az ő tanítványai a túlsó partra menvén [átkeltek, de], elfelejtettek kenyeret vinni magukkal.
Mát. 16,6 Jézus pedig [figyelmeztette őket és] monda nékik: Vigyázzatok
és őrizkedjetek [és óvakodjatok] a
farizeusok [jelentése: elkülönülő („szeparatista”), vagyis
kirekesztően vallásos (elkülönült, elzárkózó; elválasztó). Kiemelkedően
vallásos emberek zárt csoportja, szektája] és sadduceusok [jelentése:
vallási szekta, mely egyben befolyásos politikain párt is] kovászától
[erjesztő, tovaterjedő emberi magatartást vagy tanítást is jelent].
Mát. 16,7 Ők pedig tanakodnak vala [és fontolgatták, töprenkedtek, és arról beszélgettek] maguk között, mondván: Nem hoztunk kenyeret
magunkkal.
Mát. 16,8 Jézus pedig [észrevette, és]
megértvén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok magatok között [mit töprenkedtek, és fontolgattok magatokban; Mit beszélgettek egymás
között] óh kicsinyhitűek [ti
kishitűek], hogy kenyeret nem hoztatok magatokkal [hogy nincs kenyeretek]*
*A kishitűségről sok mondanivalója
van az Úr Jézusnak. Amikor életünk hajója viharba kerül, azt így példázza az
Úr. A tanítványok hajóba szállva át akartak menni a túlsó partra, de hatalmas
vihar lett: „És hozzá menvén
(a tanítványok), felköltik őt mondván:
Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felserkenvén (felkelt), megdorgálá a szelet és a víznek habjait
(és ráparancsolt a hullámokra); és
megszűnnek (és lecsillapodtak), és
lőn csendesség. És monda nékik: Hol
van a ti hitetek?...” (Luk. 8,24-25)
Máté is bizonyságot tesz erről: „És monda (Jézus) nékik: Mit féltek [miért vagytok ilyen
félénkek, bátortalanok, gyávák], óh kicsinyhitűek? [milyen kevés a hitetek] Ekkor fölkelvén [felállt], megdorgálá [és ráparancsolva megfeddi,] a szeleket
és a tengert [vagy a tavat], és lőn
nagy csendesség [vagyis nagy nyugalom támadt, és teljes szélcsend lett]”
(Mát. 8,26)
Amikor a mindennapi dolgok miatt aggodalmaskodunk: „Az öltözet felől [ruházat miatt] is mit aggodalmaskodtok [és miért nyugtalankodtok; miért viseltek gondot;
és miért tépelődtök]? Vegyétek eszetekbe
[figyeljétek, és nézzétek meg; és tanuljátok el] a mező liliomaitól [vagy a bíbor színű pipacs virágaitól], mi módon növekednek: nem munkálkodnak
[nem fáradoznak], és nem fonnak
[szőnek-fonnak]; De [mégis] mondom néktek, hogy Salamon minden
[teljes] dicsőségében [pompája
teljében] sem öltözködött úgy, mint ezek
közül [akár csak] egy [is]. Ha pedig a mezőnek füvét [vagyis a mezei
virágot], amely ma van [és virít], és holnap kemencébe [a tűzbe] vettetik [és tűzbe dobják], így ruházza [és így öltözteti] az Isten; nem sokkal inkább-e [és vajon
nem sokkal jobban] titeket, ti kicsinyhitűek?
[kishitűek]” (Mát. 6,28-30)
Ha a viharban levesszük szemünket az Úrról. Péter a vízen
járt: „De látva a nagy szelet [hogy
milyen erősen fúj a szél], megrémült
[mert amikor azonban az erős szélre figyelt, nézett, megijedt, megriadt, és
félt]. És amikor kezd vala merülni
[és amint süllyedni kezdett], kiálta,
[hangosan kiáltott,
rikoltott, sikított, és ordított] mondván: Uram, tarts meg [ments meg] engem! Jézus pedig azonnal kinyújtván
[felé a] kezét, megragadá [és
megfogta] őt, és monda néki: Kicsinyhitű,
miért kételkedtél?” (Mát. 14,30-31)
Az Úr kijelentése: a kishitűség = a hitetlenséggel. A
tanítványokhoz hoznak egy démontól gyötört gyereket, de ők nem tudják a démont
kiűzni: „Ekkor a tanítványok magukban
(külön) Jézushoz menvén, mondának néki:
Mi miért nem tudtuk azt kiűzni? Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek
(vagyis kishitűségetek) miatt. Mert
bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok
ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne (oda); és semmi sem volna lehetetlen néktek. Ez a fajzat (vagyis a
hitetlenség szelleme) pedig ki nem megy (nem
távozik el), hanemha könyörgés
(imádság) és böjtölés által” (Mát. 17,19-21)
Mát. 16,9 Mégsem értitek-é [még mindig nem
fogtátok föl], nem is emlékeztek-é [és
nem jut eszetekbe] az ötezernek öt kenyerére, és hogy hány kosárt
töltöttetek meg [hogy hány kosár
maradékot szedtetek össze]?
Mát. 16,10 Sem a négyezernek hét kenyerére, és hogy hány kosárt töltöttetek meg [hogy ott hány nagy kosár maradékot szedtetek össze]?
Mát. 16,11 Hogyan [és miért] nem értitek
[meg, hogyhogy nem fogjátok fel],
hogy nem kenyérről mondtam néktek, hogy őrizkedjetek [és óvakodjatok] a farizeusok és sadduceusok kovászától!?
Mát. 16,12 Ekkor értették meg [látták be, és
ekkor fogták fel], hogy nem arról szólott, [és nem attól óvta őket] hogy a kenyér kovászától, hanem hogy a
farizeusok és sadduceusok tudományától [vagyis
tanaitól, és tanításától] őrizkedjenek [és
óvakodjanak]*
*Márk bizonyságtétele így hangzik
„De elfelejtenek kenyeret vinni, és egy
kenyérnél nem vala velük több a hajóban. És Ő (Jézus) inti vala őket, (és
figyelmeztette), mondván: Vigyázzatok,
őrizkedjetek (és óvakodjatok) a
farizeusok kovászától és a Heródes kovászától! Ekkor egymás között tanakodván,
mondának: Nincs kenyerünk. Jézus pedig észrevévén ezt, monda nékik: Mit
tanakodtok (azon), hogy nincsen
kenyeretek? Még sem látjátok-é be (még mindig nem veszitek észre) és nem értitek-é? Mégis kemény-é a szívetek
(hát még mindig olyan keményszívűek vagytok)? Szemeitek lévén, nem láttok-é? És füleitek lévén, nem hallotok-é? És
nem emlékeztek-é? Mikor az öt kenyeret megszegtem (és megtörtem) az ötezernek, hány kosarat (szedtetek
tele és) hoztatok el darabokkal tele?
Mondának néki: Tizenkettőt. Mikor pedig a hetet (törtem meg) a négyezernek,
hány kosarat (szedtetek tele, és) hoztatok
el darabokkal tele? Azok pedig mondának: Hetet. És monda nékik: Hogy nem
értitek hát (még mindig)?” (Márk. 8,13-21)
Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Ezenközben mikor sok ezerből álló
(megszámlálhatatlan) sokaság gyűlt egybe (és
gyűlt össze), annyira, hogy egymást
(majd) letapossák, kezdé az ő
tanítványainak mondani: Mindenekelőtt oltalmazzátok meg magatokat (és
óvakodjatok) a farizeusok kovászától,
mely a képmutatás” (Luk. 12,1)
Pál apostol így figyelmezteti a mindenkorban élő hívőket: „Őrizkedjetek az ebektől (óvakodjatok a
kutyáktól), őrizkedjetek (és
óvakodjatok) a gonosz munkásoktól,
őrizkedjetek a megmetélkedéstől (a megmetéltektől). Mert mi vagyunk a körülmetélkedés (és a körülmetéltek), akik Szellemben (vagyis Isten Szelleme
szerint) szolgálunk az Istennek, és a
Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a (hús)testben bizakodunk” (Fil. 3,2-3)
Hát: „Meglássátok,
hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet [és rabul ejt valaki a tudományon keresztül üres
félrevezető szavakon át] a
bölcselkedés és üres csalás által [és megtévesztéssel], mely
emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus
szerint való, (és hiú, és
üres). Amely emberi
hagyományhoz, a világ elemeihez, nem pedig Krisztushoz igazodik]
>Más fordításban: Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen
(és meg ne csaljon)
benneteket (világi) bölcselkedéssel
és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem
pedig Krisztuson>” (Kol. 2,8)
„… Avagy nem
tudjátok-é, hogy egy kicsiny [egy kevés; egészen parányi] kovász
az egész tésztát megposhasztja. [megkeleszti; és erjedésbe hozza]” (1
Kor. 5,6)
Mát. 16,13 Mikor pedig Jézus Czézárea [jelentése: császári] Filippi [jelentése = a
lovakat kedvelők városa /a lovak a testi erőt, vagyis az ember természetes
erejét szimbolizálják/] környékére
[vidékére, tartományába (mely
Filep Királyról neveztetik)] méne
[vagyis Filippi környéke felé haladt, és
területére ért], megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát,
kinek mondanak [s kinek tartják] az
emberek?
Mát. 16,14 Ők pedig mondának: Némelyek Bemerítő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek
pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.
Mát. 16,15 Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem [ki vagyok]?
Mát. 16,16 Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus [a Messiás; a Felkent], az élő Istennek
Fia.
Mát. 16,17 És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia [Jóna jelentése: galamb], mert
nem (hús)test és vér jelentette ki ezt néked [és nem a hústest és vér és fedte fel nyilatkoztatta ki, és leplezte le
előtted], hanem az én mennyei Atyám*
*Márk is bizonyságot tesz erről, a
következőképpen: „És elméne Jézus
és az ő tanítványai Czézárea Filippi falvaiba; és útközben megkérdé az ő
tanítványait, mondván nékik: Kinek mondanak engem az emberek? Ők pedig
felelének: Keresztelő Jánosnak; és némelyek Illésnek; némelyek pedig egynek a
próféták közül. És ő monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Felelvén pedig
Péter, monda néki: Te vagy a Krisztus. És rájuk parancsolt, hogy senkinek se
szóljanak felőle (ne beszéljenek őróla)” (Márk. 8,27-30)
Lukács így írja le a történetet: „És lőn (történt), mikor
(egyszer) ő magában imádkozék, vele
valának a tanítványok; és megkérdé őket, mondván: Kinek mond engem a sokaság?
Ők pedig felelvén, mondának: Bemerítő Jánosnak; némelyek pedig Illésnek;
némelyek pedig (azt mondják), hogy a
régi próféták közül támadt fel valamelyik. És monda nékik: Hát ti kinek
mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda: Az Isten ama Krisztusának. Ő pedig
reájuk parancsolván, meghagyá, hogy ezt senkinek ne mondják (el)” (Luk.
9,18-21)
Az Úr Jézust csak kijelentés útján lehet felismerni. Erről
így tesz bizonyságot Pál apostol, azt is kijelentve, hogy ezután már csak a
Szent Szellem vezetésére támaszkodott, példát adva a mindenkorban élő hívők
számára: „De mikor az Istennek tetszett,
aki elválasztott [különválasztott; kiszemelt] engem az én anyám méhétől fogva és elhívott az ő kegyelme által. Hogy kijelentse [kinyilatkoztassa;
leleplezze] az ő Fiát énbennem hogy [jó hírként; örömhírként] hirdessem őt a pogányok [nemzetek] között: azonnal nem tanácskoztam (hús)testtel és vérrel, [és azonnal
abbahagytam, hogy húsra és vérre támaszkodjam (és mindjárt nem vetettem alá
magam hústestnek és vérnek)]” (Gal. 1,15-16)
Ez a kijelentés szükséges ahhoz, hogy bemerítkezzen valaki.
Erről tesz bizonyságot a Szent Szellem a szerecsen komornyik történetén
keresztül is: „Filep pedig száját
megnyitván (beszélni kezdett), és
elkezdvén ezen az íráson (és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva), hirdeti néki a Jézust. Mikor pedig menének
(és amint tovább haladtak) az úton,
jutának egy vízhez; és monda a komornyik (vagyis az udvari főember): Ímhol a víz: mi gátol (és mi akadálya
annak), hogy bemerítkezzem? Filep pedig
monda: Ha teljes szívből hiszel, meglehet. Az pedig felelvén, monda: Hiszem,
hogy a Jézus Krisztus az Isten Fia. És megállítá a szekeret; és leszállnak
mindketten a vízbe, Filep és a komornyik (vagyis az udvari főember); és bemeríti őt” (Csel. 8,35-38)
Pál megtérése az Úr Jézussal való találkozása, és a Szent
Szellembe való bemerítése után azonnal, mert így jön létre a hit azokban, akik
meghallják a Szent Szellem kijelentését: „…
prédikálá (és hirdetni kezdte) a
zsinagógákban (Jézusról) hogy ő a
Krisztus, az Isten Fia” (Csel. 9,20)
És: „Aki vallja, hogy
Jézus az Istennek Fia, az Isten megmarad abban, és ő is az Istenben” (1 Ján. 4,15)
Mát. 16,18 De én is mondom néked, hogy te Péter vagy [Jelentése: kődarab, szikladarab], és ezen
a kősziklán [ezen a sziklaszirten; ezen a kőszálon] építem fel az én
anyaszentegyházamat [a kihívott gyülekezetemet, eklézsiámat]. És a pokol [vagyis a láthatatlan ország (a Hádész, az
alvilág)] kapui sem vesznek rajta [erőt], és diadalmat [mert a halál erői sem
lesznek képesek legyőzni]
Mát. 16,19 És néked adom a mennyek országának [a
mennyek
Királyságának; az Isten Királyságának] kulcsait. És amit megkötsz [és megkötözöl] a földön, a mennyekben is kötve
lészen. és amit meg / vagy feloldasz [elengedsz,
vagyis ha a bűnöst feloldozod] a
földön, a mennyekben is oldva lészen. [Más fordításban: „Ha bármit kijelentesz, hogy meg van kötve ezen a földön, az a mennyben
is meg lesz kötve. Ha bármit kijelentesz, hogy fel van oldva itt a földön, az a
mennyben is fel lesz oldva]*
*A feltétel, és amit megkötni vagy
feloldani kell: „Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség
néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket.
Ezt mondván, rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyetek Szent Szellemet! Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok
bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak” (Ján. 20,21-23)
„Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj
el (hozzá) és dorgáld (és intsd) meg őt négyszem között: ha hallgat rád, megnyerted
a te atyádfiát; Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy
kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó (és
minden vallomás). Ha azokra nem hallgat,
mondd meg a gyülekezetnek. Ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan
(és tekintsd olyannak), mint a pogány(t)
és a vámszedő(t)” (Máté
18, 15-17)
És azért kell figyelmeztetni, mert azt mondja az Úr: „És ha elfordul az igaz az ő igazságától, és
cselekszik álnokságot, és én vetek eléje botránkozást: ő meg fog halni. Ha meg nem intetted őt, vétke miatt hal meg
és elfelejtetnek igazságai, amelyeket cselekedett; de vérét (vagyis életét) a te kezedből kívánom meg.
(Más fordítás: Ha az igaz letér az igaz útról, és
gonoszságot követ el, akkor én bukását okozom, és ő meg fog halni. Ha nem
figyelmezteted őt, akkor meghal ugyan vétke miatt, és emléke sem marad meg igaz
tetteinek, amelyeket véghezvitt, de a vérét (vagyis életét) tőled kérem
számon).
Ha pedig te
megintetted (vagyis figyelmezteted) azt
az igazat, hogy az igaz ne vétkezzék (többé), és ő nem vétkezik többé: élvén él (mert akkor életben marad), mert engedett az intésnek (és a
figyelmeztetésnek), és te (is) a te lelkedet (vagyis a te életedet) megmentetted” (Ezék. 3,20-21)
És így folytatódik a kijelentés: „Bizony
mondom néktek: „Amit megköttök a földön,
a mennyben is kötve lészen; és amit (fel, vagy)megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen” (Mát. 18,18)
És azért kell megkötözni a Gonoszt előbb, mert csak azután
lehet kezéből kimenteni az embereket, hiszen: „Nem rabolhatja el [és nem foszthatja ki,
nem dúlhatja fel] senki az erősnek [az erős harcosnak, a hatalmasnak] kincseit [javait,
vagyonát, holmiját]. Bemenvén [nem hatolhat be, és nem
törhet be] annak házába, hanemha elébb az
erőset [az erős vitézt] megkötözi, és azután rabolja [és foszthatja] ki annak házát” (Márk. 3,27)
Mát. 16,20 Akkor megparancsolá [szigorúan
meghagyta, és lelkére kötötte]
tanítványainak [és keményen rászólt a
tanítványokra], hogy senkinek se mondják, hogy ő a Jézus Krisztus [a Messiás, a Felkent].
Mát. 16,21 Ettől fogva kezdé Jézus jelenteni [jelezni,
és elmagyarázni,] az ő tanítványainak [és
tanítványai előtt arra kezdett célozgatni; és megkezdte Jézus a tanítványai előkészítését; többször fölhívta tanítványai figyelmét
arra, és rámutatott], hogy néki Jeruzsálembe kell menni. És sokat szenvedni*
[sok szenvedést eltűrnie] a vénektől
és a főpapoktól és az írástudóktól [és
törvénytanítóktól], és megöletni, és harmadnapon föltámadni [életre kelni]**
*Szenved: (paszkhó): átél, megtapasztal, elvisel, eltűr, szenved.
*Az Úr Jézus újra-és újra elmondja
tanítványainak, hogy hogyan teljesednek be a próféciák, amelyek Őróla szólnak:
„Amikor újra együtt voltak Galileában,
így szólt hozzájuk Jézus: „Az Emberfia emberek kezébe adatik. És megölik őt, de
harmadnapon föltámad. És (ekkor) felettébb
megszomorodának” (Mát. 17,22-23)
És ismét: „És
mikor felmegy vala Jézus Jeruzsálembe, útközben csupán a tizenkét tanítványt
vévén magához, (és útközben) monda
nékik: Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe,
és az Emberfia átadatik a főpapoknak és írástudóknak. És halálra kárhoztatják (vagyis halálra
ítélik) őt, És a pogányok kezébe adják
őt, hogy megcsúfolják (és kigúnyolják) és
megostorozzák (sőt megkorbácsolják) és
keresztre feszítsék; de harmadnap feltámad” (Mát. 20,17-19)
És újra: „És kezdé őket tanítani (arra), hogy az Emberfiának sokat kell szenvedni, és megvettetni (és el kell vettetnie) a vénektől és a főpapoktól és írástudóktól,
és megöletni, és harmadnapra feltámadni” (Márk.
8,31)
Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről, újabb
részlettel kiegészítve: „Mert tanítja
vala tanítványait, és ezt mondja vala nékik: Az embernek Fia az emberek kezébe adatik, és megölik őt; de
ha megölték, harmadnapra (vagyis három nap múlva) föltámad. De ők nem értik vala e mondást (ezt a beszédet), és féltek őt megkérdezni” (Márk. 9,31-32)
És újra: „Útban
valának pedig Jeruzsálembe menve fel; és előttük megy vala Jézus, ők pedig
álmélkodnak, és követvén őt, félnek vala. És ő a tizenkettőt ismét maga mellé
vévén, kezde nékik szólni azokról a dolgokról, amik majd vele történnek.
Mondván: Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, és
halálra kárhoztatják (halálra ítélik)
őt, és a pogányok kezébe adják őt. És megcsúfolják (és kigúnyolják) őt, és megostorozzák (sőt
megkorbácsolják) őt, és megköpdösik őt,
és megölik őt; de harmadnapon (vagyis három nap múlva) feltámad” (Márk. 10,32-34)
Lukács bizonyságtétele így hangzik: „Ezt mondván: Szükség az ember Fiának sokat szenvedni és megvettetni
(és el kell vettetnie) a vénektől, a
főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon feltámadni” (Luk. 9,22)
És ismét:„És maga
mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és
beteljesedik minden az embernek Fián, amit
a próféták megírtak. Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik (és
kigúnyoltatik), és meggyaláztatik, és
megköpdöstetik; És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad. Ők pedig
ezekből semmit nem értének (semmit sem fogtak fel); és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel (és nem
értették meg) a mondottakat” (Luk. 18,31-34)
És mielőtt visszajön dicsőségbe az Úr: „Mert miként a felvillanó villámlás az ég aljától az ég aljáig fénylik;
úgy lesz az embernek Fia is az ő napján (Más fordítás: Mert ahogyan a
villám cikázik, és az ég aljától az ég aljáig egyszerre villan fel és fénylik,
úgy jön el az Emberfia is az ő napján). De
előbb sokat kell néki szenvednie és megvettetnie e nemzetségtől
(nemzedéktől)” (Luk. 17,24-25)
Mát. 16,22 És Péter előfogván [félrehívta,
félrevonta, magához vonta] őt, kezdé feddeni [korholni, és kezdte Őt óva inteni, és rosszallóan így szólt hozzá],
mondván: Mentsen Isten [távol legyen ez
tőled, Uram; irgalmazz, kedvezz magadnak], Uram! Nem eshetik [és semmiképpen sem történhet] ez meg te
véled.
Mát. 16,23 Ő pedig megfordulván, monda Péternek: Távozz tőlem [távozz és takarodj előlem; Eredj, takarodj a hátam mögé; terhemre vagy] Sátán; bántásomra [kelepce] vagy nékem [és akadályul szolgálsz; bűnre csábítasz
engem]. Mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra [mert emberi módon, s nem Isten tervei szerint
gondolkozol, Mert nem érted azokat, mik Istenéi, hanem azokat, mik emberekéi;
Mert nem az Isten dolgain jár az eszed, hanem az emberek dolgain, és mert nem
arra van gondod, amit az Isten akar, hanem arra, amit az emberek akarnak]*
*Márk bizonyságtétele. Amikor az Úr
Jézus elmondta, hogy neki szenvednie kell: „Jézus nyíltan beszélt erről a dologról. Péter pedig magához vonván őt,
kezdé dorgálni. És ő megfordulván és az ő tanítványaira tekintvén, megfeddé
(és megdorgálta) Pétert, mondván: Távozz
tőlem sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra
(mert te nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint)” (Márk.
8,32-33)
Mát. 16,24 Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jőni akar én utánam,
tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét [vagyis
a kínkaróját naponta, //ez a halálnak kitettséget, azaz önmegtagadást jelenti//], és kövessen engem.
Mát. 16,25 Mert aki meg akarja tartani [és
menteni] az ő életét, elveszti [pusztulásba
viszi, megsemmisíti, romlásba viszi]
azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja [megszerzi,
megnyeri] azt*
*A görög szöveg szerint ez a kijelentés jelenti a
fizikai, biológiai élet elvesztését is, azaz: meghalni az Úrért, de
önmegtagadást és önfeláldozó életet is jelent, (és nem önpusztítást). Ez azt is
kifejezi, hogy valaki már az élete sorén sem önmagának él, nem a saját
akaratának, vágyainak, érzelmeinek, gondolatainak a beteljesítésére
összpontosít, hanem ezeket rendszeresen és folyamatosan Isten és más emberek
érdekeinek rendeli alá, s tagadja meg, ha kell – azaz „elpusztítja”, „elveszti”
– az életét másokért.
Mát. 16,26 Mert mit használ [és ugyan mi
haszna lenne abból] az embernek,
ha az egész világot [a (koszmoszt)
világ(egyetemet), a teremtett
világot] megnyeri [és megszerzi] is, de az ő lelkében kárt
vall [vagyis életével, azaz önmagával
fizet érte, és elveszíti az életét, és az ő élete kárba veszne]? Avagy micsoda váltságot [vagyis váltságdíjat] adhat
az ember az ő lelkéért [az ő életéért; Mit
tud majd fizetni azért, hogy visszakapja az életét; avagy mit adhat az ember cserébe az ő életéért]?
Mát. 16,27 Mert az embernek Fia eljő az ő Atyjának dicsőségében, az ő angyalaival
[az Ő angyalai kíséretében]; és akkor
megfizet mindenkinek az ő cselekedete [vagyis
kinek-kinek tettei] szerint*
*Az Úr Jézus kijelentése Márk
szerint: „A sokaságot pedig az ő
tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar
jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét,(vagyis az ő
kínkaróját) és kövessen engem. Mert
valaki meg akarja tartani (és menteni) az
ő életét (vagyis önmagát), elveszti
azt; valaki pedig elveszti az ő életét (vagyis önmagát) én érettem és az evangéliumért, az
megtalálja (és megmenti) azt. Mert
mit használ (ugyanis) az embernek, ha
az egész világot megnyeri, lelkében (vagyis életében, és önmagában) pedig kárt vall? Avagy mit adhat az ember
váltságul (vagyis váltságdíjul) az ő
lelkéért (vagyis életéért, önmagáért)? Mert
valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között
(és e nemzedék előtt), az embernek Fia
is szégyellni fogja azt, mikor eljő az ő
Atyja dicsőségében a szent angyalokkal” (Márk. 8,34-38)
Már Dávid így prófétál: „Senki sem
válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek. Minthogy
lelküknek (vagyis életüknek) váltsága
drága, abba kell hagynia örökre;
(Más fordítás:
„Hiszen senki sem válthatja meg magát,
nem adhat magáért váltságdíjat Istennek. Mert olyan drága az élet váltsága,
hogy végképp le kell tennie róla)” (Zsolt.
49,8-9)
Lukács bizonyságtétele az Úr Jézus
kijelentéséről: „Mondja vala pedig
mindeneknek: Ha valaki én útánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az
ő keresztjét (az
ő kínkaróját naponta, //ez a halálnak kitettséget, azaz önmegtagadást jelenti// minden nap, és
kövessen engem. Mert aki meg akarja tartani
(és menteni) az ő életét (vagyis
önmagát), elveszti azt; aki pedig
elveszti az ő életét (vagyis önmagát) én
érettem, az megtartja (és megmenti) azt.
Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri is, önmagát pedig
elveszti, vagy magában kárt vall (vagy magát romlásba viszi)? Mert valaki szégyell engem és az én
beszédemet, az embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljő az Ő(maga)
dicsőségével, és az Atyáéval és a szent
angyalokéval” (Luk. 9,23-26)
És így folytatja az Úr Jézus: „Aki inkább szereti [vagyis
jobban kedveli] atyját és anyját, hogysem engemet [és
jobban ragaszkodik apjához vagy anyjához semmint hozzám], nem méltó én hozzám. És aki inkább szereti [és jobban kedveli] fiát és leányát, hogysem engemet [és
jobban ragaszkodik fiához és leányához, mint hozzám], nem méltó én hozzám. És aki föl nem veszi [aki nem fogadja el] az ő keresztjét [az ő kínkaróját
naponta, //vagyis a halálnak kitettséget, azaz önmegtagadást//] és úgy nem követ [és úgy nem kísér] engem [és úgy nem csatlakozik hozzám, és
nem jön azzal utánam], nem méltó én
hozzám [és ugyancsak nem érdemli meg, hogy hozzám tartozzon]. Aki
megtalálja az ő életét [és aki próbálja megtartani az életét, önmagát], elveszti [és pusztulásba viszi] azt; és aki elveszti [és pusztulásba viszi] az
ő életét (vagyis önmagát) én érettem
[én miattam], megtalálja [és megmenti] azt” (Mát. 10,37-39)
Lukács így idézi az Úr Jézus
kijelentését: „Ha valaki én hozzám
jő, és meg nem gyűlöli (vagyis aki kevésbé szeret atyjánál,
anyjánál, feleségénél, gyermekeinél, testvéreinél, vagy mögéjük helyez, és őket
választja…) az ő atyját és anyját,
feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét
(vagyis életét) is, nem lehet az én
tanítványom. És valaki nem hordozza az ő (maga) keresztjét
(kínkaróját naponta, //vagyis a halálnak kitettséget, és az önmegtagadást//, és én utánam jő,
nem lehet az én tanítványom” (Luk. 14,26.27)
Léviről (jelentése: kísér,
csatlakozik, kötődik) – példaként minden hívő számára – így prófétál Mózes:
„Aki azt mondta az ő atyjáról és
anyjáról. Nem láttam őt. És az ő atyjafiait nem ismerte, fiaival sem gondolt
(és nem néz se apjára, se anyjára, nem ismerte el testvéreit, nem akart tudni
fiairól); mert megtartották a te
beszédedet (a te parancsodat), és
ragaszkodtak szövetségedhez (és megőrizték)” (5 Móz. 33,9)
János apostol is bizonyságot tesz
az Úr Jézus kijelentéséről: „Bizony,
bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal (és ha a
búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg), csak egymaga marad; ha pedig el//és
meg//hal, sok gyümölcsöt terem
(és sokszoros termést hoz). Aki szereti a
maga életét (vagyis önmagát),
elveszti azt (mert elpusztítja, romlásba viszi); és aki gyűlöli (vagyis kevésbé szereti, vagy
választja) a maga életét (azaz
önmagát) e világon, örök életre tartja
(és őrzi) meg azt. Aki nékem szolgál,
engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nékem
szolgál, megbecsüli azt az Atya” (Ján.
12,24-26)
Mert: „Valaki igyekezik (és törekszik)
az ő életét megtartani (és megőrizni), elveszti
(mert elpusztítja, romlásba viszi) azt,
és valaki elveszti azt, megeleveníti (megtartja,
életben tartja, és életre kelti) azt”
(Luk. 17,33)
Pál apostol így inti
a mindenkorban élő keresztényeket: „Mert
nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk [és leplezetlenül kell odaállnunk, és láthatókká kell lennünk (A görög szó igazából azt jelenti, hogy
nyilvánvalóvá válik, manifesztálódik az, ami eddig nem volt nyilvánvaló.
(„Átvilágítás” történik)] a
Krisztus ítélőszéke [vagyis díjkiosztó
emelvénye] előtt, hogy kiki
megjutalmaztassék a szerint, amiket e testben (szómato: lényében, személyében)
cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt [vagyis rossz, romlott, züllött, gyalázatos, káros, ártalmas, értéktelen,
hitvány dolgokat]” (2 Kor. 5,10)
És Ő: „Tettei szerint
fizet az embernek: mindenki azt találja, amit keresett” (Jób. 34,11)
„Mert minden cselekedetet
az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen
az” (Préd. 12,16)
Ezért figyelmeztet az apostol: „Te pedig miért kárhoztatod [vagyis ítéled el] a te atyádfiát? [a te testvéredet] avagy te is miért veted meg [nézed le; állítod semminek] a te atyádfiát? [a te testvéredet;
embertársadat] Hiszen mindnyájan oda
állunk [és oda jutunk] majd a
Krisztus ítélőszéke [vagyis díjkiosztó emelvénye; a trónja] elé” (Róm. 14,10)
Az is kijelentést nyer, hogy a hit és a szeretet cselekedeti
alapján történik a megítélés: „Titeket
pedig gyarapítson az Úr és tegyen bőségesekké (és gazdagítson) az egymás iránt és mindenki iránt való
szeretetben, amilyenek vagyunk mi is ti irántatok (és ahogyan mi is
szeretünk titeket). Hogy erősekké tegye a
ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben (a szent életben), a mi Istenünk és Atyánk (színe) előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus
minden ő szentjeivel egyetemben” (1
Thess. 3,12-13)
„Mert Krisztus
Jézusban csak a szeretet által munkálkodó hit számít” (Gal. 5,6)
Mát. 16,28 Bizony mondom néktek: Azok között, akik itt állanak, vannak némelyek,
akik nem kóstolják [és nem ízlelik, nem tapasztalják] meg a halált, amíg meg
nem látják az embernek Fiát eljőni [királyként] az ő országában [és az ő
királyságában]*
*Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Azután monda nékik: Bizony mondom néktek,
hogy vannak némelyek az itt állók között, akik nem kóstolnak (és nem
ízlelik, nem tapasztalják meg) addig
(a) halált, míg meg nem látják, hogy az
Isten országa eljött hatalommal” (Márk.
9,1)
Lukács szerint: „Mondom
pedig néktek bizonnyal, hogy vannak az itt állók közül némelyek, kik a halált
meg nem kóstolják (és meg nem ízlelik), mígnem
meglátják az Istennek országát” (Luk.
9,27)
És mikor: „… abban a
városban üldöznek titeket, szaladjatok [és meneküljetek; fussatok] a másikba. Mert bizony mondom néktek: be sem
járjátok [és végig sem járjátok] Izráel
városait [és igazán mondom: nem végzitek el ezt a munkát Izrael minden
városában], míg [és mire] az embernek Fia eljövend [vagyis
visszajön hozzátok]” (Mát. 10,23)
A farizeusok kérdésére így válaszol az Úr: „Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól,
mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem
szemmel láthatólag jő el (és nem úgy jön el, hogy az ember jelekből
következtethetne rá, vagy kiszámíthatná). Sem
azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa
közöttetek van” (Luk. 17,20-21)
Mert Isten országa akkor
nyilatkozik meg, amikor a Szent Szellem erejével hirdetik a Krisztust. Ezért
azt mondja az apostol: „Én is, amikor megérkeztem hozzátok,
testvéreim, nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás vagy bölcsesség fölényével
hirdeti nektek az Isten titkát. És az én beszédem és az én prédikálásom nem
emberi bölcsességnek hitető beszédében állott, hanem Szellemnek és erőnek
megmutatásában: hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején
nyugodjék” (1 Kor. 2,1.4-5)
„Mert nem beszédben áll [nem szavakon
alapszik; és nem szóban nyilatkozik meg] az
Istennek országa, [Isten királysága, uralma] hanem erőben. [hatóerőben; hatalomban, csodatevő erőben]” (1
Kor. 4,20)
Hogy ez megtörténjen, ahhoz az Úr Jézus által ígért mennyei
erőt kell megkapni minden hívőnek: „És
ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok
Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel” (Luk. 24,49)
Mert: „… János… vízbe
merített be, ti azonban Szent Szellembe fogtok bemeríttetni nem sok nap múlva.
És: „… vesztek erőt, minekutána a Szent
Szellem eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész
Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,5.8)
És ez be is teljesedett pünkösdkor: „És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt
valának (ugyanazon a helyen). És lőn
nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése
(hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt), és eltelé (és betöltötte) az
egész házat, ahol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek (vagyis
lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak) és (és leszálltak), és üle mindenikre azok közül. És megtelnek
mindnyájan Szent Szellemmel, és kezdenek szólni más nyelveken (azaz
különféle nyelveken), amint a Szellem
adta nékik szólniuk” (Csel. 2,1-4)
Így vált valóra az Úr
ígérete, aki megígérte a Szent Szellem eljövetelét: „Az igazságnak ama Szellemét: akit a világ be nem fogadhat (és nem
kaphat meg), mert nem látja őt és nem
(is) ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert
nálatok lakik, és bennetek marad. Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok. Még egy
kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek,
ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban
vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek” (Ján. 14,17-20)
Hiszen: Így
is van megírva: Az első ember, Ádám, élőlénnyé lett, az utolsó Ádám (az Úr
Jézus) pedig megelevenítő Szellemmé” (1Kor 15,45)
Dávid így prófétál erről: „Az Úr a mennyekbe helyeztette az ő székét (és állította fel
trónját) és az ő uralkodása mindenre
kihat (mert királyi hatalmával mindenen uralkodik)” (Zsolt. 103,19)
Ezért: „Dicsér (és
magasztal) téged, Uram minden
teremtményed és áldanak téged a te kegyeltjeid (a Te híveid). Országodnak dicsőségéről szólnak (és
elmondják, hogy országod milyen dicsőséges), és a te hatalmadat beszélik. Hogy tudtul adják az ember fiainak az ő
hatalmát (és megismertetve az emberekkel az ÚR hatalmas tetteit), és az ő országának fényes (és ragyogó) dicsőségét. A te országod örökre fennálló
(és örökkévaló) ország, és a te
uralkodásod nemzedékről nemzedékre (tart)” (Zsolt. 145,10-13)
Engedelmeskedjetek!
„Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok ellen az
ördögnek, és elfut tőletek.” (Jak. 4,7)
APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Készítette: Kereszteny Hirek
Állj meg, és a szellemeddel észlelj. Látod? Az ellenség támadást indított, hogy megosztást hozzon a népem közé. Nektek, Én hűségeseim, ellene kell állnotok ennek a támadásnak. Ne is játszadozzatok el azzal a kísértéssel, hogy megsértődjetek, vagy hogy ujjal mutogassatok vádaskodva. A saját szíveteket kell rendbe hoznotok, és igazságosnak kell lennetek.
Annak van itt az ideje, amikor el kell fordítani a figyelmeteket
magatokról, és Rám kell néznetek, mondja az Úr. Mert Én kiszabadítalak titeket
a sérelemből, ha hagyjátok.
Példabeszédek 18:19 Megsértett barátod nehezebb visszanyerni, mint az erős várat elfoglalni. A veszekedés olyan, mint erős zár a palota kapuján.
Példabeszédek 18:19 Megsértett barátod nehezebb visszanyerni, mint az erős várat elfoglalni. A veszekedés olyan, mint erős zár a palota kapuján.
Pásztor Chris: Tagadd meg a csüggedést!
Készítette: József Balogh
És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban
meghidegül (Máté 24:12).
Amikor egy ország vagy régió erőszak, háború, terror és
bűnözés áldozata lesz, az nem azért van, mert a Sátán, ezek kitalálója, túl
erőteljes ahhoz, hogy hatástalanítva legyen. Hanem azért van, mert a
keresztények, az ilyen helyeken, rideggé és önteltté váltak. A gonosz
elszaporodik, amikor a jó emberek nem tesznek semmit.
A Szellem ereje által visszatarthatjuk a gonoszt és
küldötteit attól, hogy terrorizálják és megnehezítsék az emberek életét. Ne
legyél öntelt, érzéketlen és érdektelen azzal szemben, ahogy a dolgok folynak
az országodban. A szegények, betegek, és a gonosz áldozatainak helyzete
motiváljon arra, hogy prédikáld az evangéliumot és közbenjárj az elveszett
lelkekért. A Krisztus Dicsőséges evangéliumának világossága az egyetlen remény
akármely nemzet számára, hogy valaha is előrehalad, megmenekül és békessége
lesz.
Ezen utolsó időkkel kapcsolatban az Úr Jézus már
figyelmeztetett, hogy sokak szeretete meghidegül. A te felelősséged az, hogy
biztosítsd, hogy a te szereteted Isten felé, az Ő Háza, és munkája felé égni
fog.
Tagadd meg az elcsüggedést, a negatív történések miatti
megszomorodást. Abban a helyzetben vagy, hogy változásokat tudsz kieszközölni,
ha komolyan veszed az imát.
A Jeremiás 29:7 azt mondja: „És igyekezzetek a városnak
jólétén…és könyörögjetek érette az Úrnak; mert annak jóléte lesz a ti
jólétetek." Felelősek vagyunk Isten, és az országunk felé, hogy keressük
annak békéjét, is imádkozzunk érte; mert ha a nemzetben béke van, akkor lesz
neked is békéd.
Tehát a csüggedés helyett fordulj a békéért való imához.
Imádkozz a vezetőkért, hogy Isten bölcsessége vezérelje őket. Imádkozz, hogy az
emberek csendes és békés életet éljenek teljes Istenfélelemmel és
tisztességgel. Mert ez jó és elfogadható áldozat Istennek a mi megváltónknak (1
Timóteus 2:2-4).
Ima
Drága Atyám, elfoglalom a jogos pozíciómat, mint pap és
király, és kijelentem, hogy az igazság ereje és a Szellemed ereje által
összejönnek a körülmények az evangélium prédikálására az egész világon.
Kijelentem a békét, előrehaladást, gazdagságot a nemzeteken, és imádkozom, hogy
az akaratod meglegyen az emberek életében, a Jézus Nevében, Ámen.
TOVÁBBI TANULMÁNYOK:Ézsaiás 35:4; 2 Thessz. 2:7
A hit
Készítette: Róbert Pávay
A hit a nem látott dolgokról való meggyőződés. Zsidó 11:1
Nos valószínűleg Pál itt nem az aranyutcákról meg a mennyben körbeszaladó aranyhintókra gondolt, hanem sokkal inkább arra amiről amúgy is szólnak Pál levelei. Történetesen a megváltásról.
A hit meg van győződve arról ami szellemben MEGVAN és NEM MEGLESZ!
A hitem nem tesz igazzá ha előtte nem lennék az Istenben. A
hit meg van győződve a láthatatlanról. Mi a láthatatlan például? A
megigazulásom. A szentségem. A bűneim eltörlése. A gyógyulásom. Ez megvan
mindenkinek, noha nem látni.
De a hit meg van győződve erről hogy VAN!
De a hit meg van győződve erről hogy VAN!
Hitet hirdetni egy elveszettnek annyit jelent hogy hirdetem neki ami megvan neki és ami igaz rá szellemben. Azt mondom: IGAZ VAGY! MEGBOCSÁTOTT VAGY! GYÓGYULT VAGY! SZABAD VAGY! - és ettől válik valósággá számára.
Ez az igazi evangélium hittel párosítva!
A CITROM
Készítette: Róbert Pávay
Az alábbi cikk Dr. Dezsényi Emese doktornőtől jött, aki mentő-és katasztrófavédelmi orvos.
"A CITROM 10.000-szer erősebb mint a KEMOTERÁPIA.
Az alábbi cikk Dr. Dezsényi Emese doktornőtől jött, aki mentő-és katasztrófavédelmi orvos.
"A CITROM 10.000-szer erősebb mint a KEMOTERÁPIA.
Az a jó hogy a citromot (nem a tablettát) lehet pl; enni, és készíthetünk citromfürdőt,
különösen a test befolyásolt területein (ott ahol rákos).
(A citrom minden fajtája rendkívül hasznos a rákbetegségek kezelésében, ill. megelőzésében.)
Vágj fel citromot és add oda a gyerekeknek, hogy szopogassák, vagy tegyél a pohár vizedbe egy pár szeletet, ezzel is megelőzheted a rákot.
Ha valakit ismersz, aki ezt még nem tudja, kérlek, hogy küldd el nekik, mert óriási szívességet teszel nekik azzal, hogy tudatod velük ezt.
A Citrom "Citrus", ez egy csodálatos termék ami MEGÖLI A RÁKSEJTEKET,10.000-szer ERŐSEBB MINT A KEMOTERÁPIA.
Miért nem tudjuk mi ezt ???
Azért, mert vannak laboratóriumok, amelyek érdekeltek egy szintetikus verzió elkészítésében, ami HATALMAS PROFITOT hoz nekik.
Te most úgy segíthetsz a szükségben levő barátaidon, hogy ezt a tudomásukra hozod, hogy a "valódi citromlé" (ami nem laboratóriumban készült) előnyös a betegségek megelőzésében.
Az íze kellemes és NEM hozza létre azokat a rettentő kemoterápiai effektusokat (mellékhatások).
Hány ember hal meg azért mert ez egy féltve őrzött titok, több, mint gondolnánk.
A citromot eheted különbözőképpen: megeheted a pépet, a kipréselt lét, készíthetsz hűsítő italokat belőle, sörbet (angolul sorbet), tésztákat, süteményeket.
A citrom sok kiváló tulajdonsággal rendelkezik, de a legérdekesebb az, amit a cisztákkal és a daganatokkal csinál.
Ez a növény egy bizonyított gyógyszer az ÖSSZES RÁKTÍPUS ELLEN !!!
Egyesek azt mondják, hogy a citrom nagyon hasznos különböző rákokra.
Anti-mikrobiotikus spektrum (választék) a BAKTÉRIUM, INFEKCIÓ és GOMBÁS MEGBETEGEDÉSEKRE, az ÉLŐSKÖDŐ PARAZITÁK ÉS FÉRGEK ELLEN, A VÉRNYOMÁST SZABÁLYOZZA AMI TÚL MAGAS, és ANTIDEPRESSZÁNS is (DEPRESSZIÓ, CSÜGGEDÉS ELLEN).
JÓ HATÁSÚ A STRESSZ ELLEN, és az IDEGI ZAVAROK ELLEN !!!
Ennek az információnak a forrása elbűvölő.
A világ legnagyobb gyártójától jön, amely azt mondja, hogy több mint 20 laboratórium tesztelte már 1970 óta, és ezeknek a kísérleteknek az eredményei bebizonyították azt, hogy:
MEGSEMMISÍTI A ROSSZINDULATÚ SEJTEKET.
12 típusú ráknál, beleértve a: VÉGBÉL-, MELL-, PROSZTATA-, TÜDŐ-,és a HASNYÁLMIRIGY-rákot.
Ennek a fának (citromfa) az összetétele valóban azt mutatja, hogy 10.000-szer jobb mint az ADRIAMYCIN, gyógyszer amit világszerte használnak a kemoterápiában, ami lelassítja a rákos sejtek növekedését.
És ami a legérdekesebb, hogy ez a CITROM alapú terápia nem csak hogy megöli a rosszindulatú ráksejteket, de NEM BEFOLYÁSOLJA AZ EGÉSZSÉGES SEJTEKET."
Halottak napja: A pogányok ünnepe
Az ünnep eredete: November elsejének ünnepe, Mindenszentek
napja az Egyesült Államokból indult, angolszász eredetû Halloween-ünnepre
vezethető vissza (All Hallows magyarul mindenszentek).
A nap előestéje (angolul „All Hallows Eve”, rövidítve:
Halloween) a kóbor lelkek, a kelták halotti istenének éjszakája. Halloween
azonban az egyik legrégibb ünnep, melynek évszázados történetisége kevéssé
ismert. Évszázadokkal ezelőtt a mai Nagy-Britannia és észak-Franciaország területén
éltek a kelták.
A kelták a természetet magasztalták, és sok istent imádtak,
de a napisten volt a legfontosabb, aki a munkát és pihenést jelképezte, tette
gyönyörûvé a földet és növesztette a termést. A kelta újévet november 1-jén
ünnepelték egy nagy fesztivállal, mely a nap-szezon végét, a sötétség és hideg
kezdetét jelezte. A kelta hagyomány szerint a napisten Samhain, a halál és
sötétség istenének fogságába került ilyenkor. Az újév előestéjén, október
31-én, a hiedelem úgy tartotta, Samhain összehívta a halottakat. A halottak
különböző formában jelentek meg; a rossz lelkek, állatok figuráit öltötték fel,
főként macskáét.
Október 31-én, miután a termést betakarították és a hosszú,
hideg télre elraktározták, megkezdődött az ünnepség. A kelta papok a hegytetőn,
a szent tölgyfák alatt gyülekeztek, új tüzeket gyújtottak, termény és állat
áldozatokat mutattak be, és tûz körüli táncuk jelezte a nap-szezon végét és a
sötétség kezdetét. Amikor eljött a reggel, a papok minden családnak parazsat
adtak, hogy új tüzeket gyújthassanak. Ezek a tüzek tartják melegen az
otthonokat, és ûzik ki a gonosz szellemeket.
835-ben a római katolikus egyház november 1-jét
mindenszentek ünnepének nevezte ki. Később az egyház november 2-át is szent
nappá, a halottak napjává nyilvánította. Tûzgyújtással, felvonulással
ünnepelték, az emberek beöltöztek szenteknek, angyaloknak és ördögöknek. A
kereszténység terjedése azonban nem feledtette a régi hagyományokat sem,
folytatták a Samhain és Pomona napok ünneplését is, így az évek során mindezen
szokások összevegyültek.
November 1. a mindenszentek, november 2-a pedig a halottak
napja. Ezek a napok a halottakra való emlékezés ünnepei nálunk. Az ünnep
előestéjén a szentbeszéd közben megkondulnak a harangok, a hozzátartozók a
kegyelet virágait tûzik az elhunytak sírjára.
Mindenszentek napján a holtak lelki üdvéért gyertyát
gyújtanak a sírokon. A néphagyományban mindkét napot számos hiedelem övezi. A
néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért régen a számukra is
megterítettek. Kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra. Sokfelé úgy tartották,
hogy a mindenszentek és halottak napja közti éjszakán a holtak miséznek a
templomban, és amíg a harang szól, hazalátogatnak szétnézni. Ezért minden
helyiségben lámpát gyújtottak, hogy az elhunytak eligazodjanak a házban.
A töklámpás eredete egy nagyon régi ír mondából származik,
amiben Lámpás Jacknek egy részeges, ám csalafinta naplopónak sikerült rászednie
az ördögöt. A bohókás szeszkazán, Jack, templomnak még a közelébe sem ment,
jólesett ehelyett a meleg kocsmában duhajkodni, és részeg cimborákkal
mulatozni.
Sajnálatos módon a tivornyák végén maga az ördög is
megjelent, és folyton zaklatta a derék polgárt, akit szemmel láthatóan zavart
az állandó kísértés, és a boroskancsón kívül nem kívánt magának társaságot. A
nemkívánatos személy ellen csupán egyetlen védekezési lehetősége adódott, el
kellett venni a kedvét a további kísérgetéstől. Jack egy hatalmas fához vezette
a pokol királyát, és rávette, mérkőzzön meg vele fáramászás tekintetében. A sátán
természetesen elfogadta a kihívást, nem gondolta volna, hogy egy ilyen csekély
versenyszámban képes alulmaradni: Jack megvárta, míg az ördög jó magasan
felkúszik a fa tetejére, majd egy keresztet vésett a törzsbe, hogy ellenfelét
megakadályozza a lejutásban.
„Bosszúból” a patás famászó bajnok Jacket, halála után nem
eresztette be a jól megérdemelt Pokolba, ráadásul a Menny kapui sem nyíltak meg
a haszontalan életû lélek előtt. Az örök számûzetésre ítélt Jack egy fáklyát
vihetett csak magával – amelyet, a fény hatékony megőrzése miatt egy tökben
helyezett el – és így járta, s járja azóta is az éjszaka sötétjét. A babonás
emberek, hogy elûzzék Jacket, egy lámpást raknak a házuk elé vagy az ablakukba.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)