Ahol az értelem csak a szenvedés fellegét látja, ott a hit
az ígéret szivárványát szemléli.
2012. október 29.
AMIKOR GYŰLÖLÖK
1 Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek; ha
pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus, 2 mert
ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész
világ bűnéért is. 3 És abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk az ő
parancsolatait. 4 Aki azt mondja: ismerem őt, de nem tartja meg parancsolatait,
az hazug, és abban nincs meg az igazság, 5 aki pedig megtartja az ő igéjét,
abban igazán teljessé lett az Isten szeretete. Ebből tudjuk meg, hogy őbenne
vagyunk. 6 Aki azt mondja, hogy őbenne van, annak magának is úgy kell élnie,
ahogyan ő élt.
7 Szeretteim, nem új parancsolatot írok nektek, hanem egy
régi parancsolatot, amely kezdettől fogva megvan nálatok: ez a régi parancsolat
az az ige, amelyet hallottatok. 8 Viszont új parancsolatot írok nektek: azt,
ami igaz őbenne és tibennetek, hogy múlik a sötétség,
és már fénylik az igazi világosság. 9 Aki azt mondja, hogy a
világosságban van, de gyűlöli a testvérét, az még mindig a sötétségben van. 10
Aki szereti a testvérét, az a világosságban van, és nincs benne semmi
megbotránkoztató; 11 aki pedig gyűlöli a testvérét, az a sötétségben van, és a
sötétségben jár, és nem tudja, hova megy, mert a sötétség megvakította a
szemét. 1Jn 2,1-11
AMIKOR GYŰLÖLÖK
Aki gyűlöli a testvérét, az a sötétségben jár, és nem tudja,
hova megy, mert a sötétség megvakította a szemét. (1Jn 2,11)
Miközben a gyermekkoromban ért bántalmazások miatt
imádkoztam, mély gyűlöletet éreztem azok iránt, akik bántottak engem. Azután
bűntudatot éreztem, amikor arra gondoltam, hogy keresztyénként nem lenne szabad
gyűlölnöm. Később az 1Jn 2,1-11-et olvasva, még inkább megerősödött bennem az,
hogy ha gyűlölök, a sötétben járok.
Idővel rájöttem egy különbségre. A gyűlölet érzése -
hasonlóképp minden más érzéshez - semleges. A bántalmazások emlékei miatt
érzett kemény gyűlölet is természetes. Amit az érzésekkel teszek, az számít.
Szítom-e magamban a gyűlöletet? Neheztelek-e valakire vagy megkeseredek? Teljes
szívemből olyan akartam lenni, mint Krisztus. Akkor rájöttem, hogy ha
nem kérem Isten segítségét, hogy segítsen megszabadulni a
bántalmazásból fakadó emlékektől, és megbocsátani azoknak, akik bántottak, a
sötétben járok.
Sokáig gyötrődtem a gyűlölet, a düh, és a megkeseredés
érzésével, mielőtt át tudtam adni azokat Istennek. Végül azonban rájöttem, hogy
mások gyűlölése egyedül engem sebez, nem őket. Amikor elengedtem ezeket az
érzéseket, Isten Lelke meggyógyított, és a gyűlölet helyére szeretet adott.
Imádság: Atyánk, segíts feladni a gyűlöletet és a
megkeseredést, és megbocsátani azoknak, akik bántottak. Ámen.
Isten gyógyulást kínál a legmélyebb sebekre is.
Anda Viola (Kalifornia, USA)
2012. október 28.
Istennek gondja van rám!
„Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden
utamra” (Zsolt. 139,3)
Spurgeon: A hit
Világos dolog, hogy életünk legegyszerűbb cselekedete is, ha
hitből származik, nagy és magasztos lehet.
Dicsőséges átváltozás
"Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben
szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr
Lelke által dicsőségről dicsőségre."
2Korintus 3:18.
Unokahúgom nagyon kedvelte Lady Diana-t. Minden információt
összegyűjtött róla. Ha bárhol járt a világon Diana, és utána újságcikk és fotó
jelent meg róla, kivágta az újságcikket és a fotót és egy albumba ragasztotta.
A végén már többkötetes album sorakozott a könyvespolcon Lady Di-ről.
Unokahúgom hasonló frizurát készíttetett magának, szerette az öltözködési
stílusát is, észrevétlenül átvette szokásait. Figyelte őt, és lassan még a
mozdulatai is hasonlókká váltak.
És egy másik történet. Kórházban dolgoztam, laborban. Az
egyik főorvos behozta egy alkalommal a szüleit – vérvételre. Bár a férfi magas
volt, a felesége meg alacsony, de megdöbbentő volt látni arcvonásaik,
mozdulataik hasonlóságát. Miután elmentek, elbeszélgettünk a főorvossal.
Elmondta, hogy közel 50 éve házasok, és ő csak arra tud emlékezni, hogy szülei
mennyire figyelték egymást, és mindegyikük a másik javát kereste. A
szeretet-kapcsolat harmóniája volt rájuk a legjellemzőbb.
Te is így lehetsz. Miközben szemléled Jézust, észrevétlenül átalakulsz,
átváltozol az Ő képére. Kezded visszatükrözni szeretetét, megbocsátását,
kedvességét. Ehhez azonban szoros kapcsolatra van szükséged – Vele. Figyeld Őt!
Gyűjts össze Róla minden információt! Kérdezd meg Tőle, most mit tenne? És
hamarosan úgy fogsz szeretni, megbocsátani, együtt érezni, olyan barátságos és
előzékeny leszel, mint Ő. Ugye, Te is szeretnéd? Mert én igen!
Tudd, hogy a gyógyulás megillet téged!
A legjobb mód, amely
által meggyógyulhatunk, ha mi magunk tudjuk az Igéből (Ésa. 53,4. 5. Mát. 8,17.
1Pét. 2,24), hogy a gyógyulás benne van Isten megváltási tervében; jogunk van
hozzá, és az Ő sebeivel mi már meggyógyultunk.
Megtagadjuk, hogy
betegség vagy gyengeség legyen a testünkben, mert mi MÁR meggyógyultunk.
Tudjuk, hogy az a fájdalom, betegség vagy gyengeség, mely
látszólag a testünkben van, Jézusra lett helyezve. Ő elhordozta azt. Nekünk már
nem kell viselnünk. Csak arra van szükség, hogy egyetértsünk Istennel és az Ő
Igéjével, és elfogadjuk azt a tényt, hogy: „betegségeinket Ő viselte és
fájdalmainkat hordozá” és „az Ő sebeivel gyógyultunk meg.”
Egyszerűen tudjuk
ezt, ezért hálát adunk Istennek. Nincs szükségünk rá, hogy valaki ránk tegye a
kezét. Nem szükséges, hogy a Szellem ajándékai megnyilvánuljanak. Egyszerűen
csak hálát adunk az Atyának a tökéletes megszabadulásunkért.
Minden hívőnek teljesen meg kellene értenie, hogy a
gyógyulása Krisztusban már tökéletesen végbement. Amikor ezt megtudják a
szellemükben — pontosan úgy, ahogy a fejükben tudják — a betegség és a
gyengeség meg fog szűnni a testükben.
De nem minden hívő érti teljesen, hogy az Ige alapján való
cselekvés a szent gyógyulás elfogadásának egyik módja. Nem minden hívőnek
tanították meg ezt. Ezt az igazságot még azok között sem prédikálták úgy, ahogy
kellett volna, akik feltehetően hisznek a szent gyógyulásban. A hívők tehát
nagyon keveset tudnak erről a területről, viszont nem tudnak az ismeretük
szintje felett cselekedni és hinni.
Isten ezért gondoskodott több módról, amelyek segítségével a
hívők meggyógyulhatnak az Igén keresztül
Oswald Chambers: EGYÉNISÉG
"Ha valaki jönni akar énutánam, tagadja meg magát és
vegye fel az ő keresztjét" (Mt 16,24).
Az egyéniség beburkolja a személyes életet. Az egyéniség
csupa könyöklés: elválaszt és elszigetel. A gyermek életére jellemző és ott
helyén is van, de ha összetévesztjük az egyéniséget a személyiséggel, akkor
mindig elszigeteltek maradunk.
Az egyéniség: az Isten teremtette magház a személyiség
védelmére. El kell törnie, hogy a személyiség előjöhessen belőle és Istennel
közösségre juthasson. Az egyéniség csak utánzata a személyiségnek éppúgy, mint
ahogy a testi vágy meghamisítása a szeretetnek.
Isten a magáénak szánta az emberi természetet, az egyéniség
pedig a sajátjává alázza le azt.
Az egyéniség jellemző vonása a függetlenség és az önmaga
igenlése. Az egyéniség állandó önérvényesítése minden másnál jobban akadályozza
szellemi életünket. Azért mondod: "Nem tudok hinni", mert utadban áll
az egyéniséged.! Az egyéniség soha sem tud hinni, a személyiség sem tudja hitre
segíteni.
Figyeld meg magadat, amikor Isten Szelleme munkálkodik
benned. Odataszít egyéniséged szélső peremére s itt vagy kimondod: "Nem akarom",
vagy alárendeled magad a Szent Szellemnek, és megtöröd egyéniséged magházát,
hogy előtörhessen belőle személyiséged. A Szent Szellem mindig erre szorít
téged (Mt 5,23-24): Az a makacs valami, ami benned nem tud kibékülni
testvéreddel: az egyéniséged!
Isten eggyé akar tenni téged önmagával, de nem teheti ezt
meg addig, amíg nem vagy kész odaadni neki a magadhoz való jogodat.
"...tagadja meg magát...", azt a jogát, hogy önálló, független
legyen: csak akkor van lehetősége a valódi, az isteni életnek a kibontakozásra.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
Charles Haddon Spurgeon: A gondviselés
A gondviselés kinyitja a második ajtót, amikor az első
becsukódik.
Guti Tünde: HAJNALHASADÁS
Egyedül voltam a szabadban a közeli
nyárfás mellett, gondolataimba mélyedve, s egyszer csak az volt a
benyomásom, mintha egy sereg harcos angyal venne
körül, s egyszerre, mint egy kórusban suttognak valamit.
Egy idő után azon kaptam magam, hogy én is
mondom, bekapcsolódva, mégpedig nyelveken. De nem úgy,
mint imádságban!
Néhány pillanat múlva erős késztetést kaptam, hogy írjak, minden előzetes
terv, vázlat vagy gondolat nélkül. Olyan érzésem támadt, hogy a nyelveket kellett rögzítenem
magyarázatként. Sose történt még velem ilyen.
Így
szól:
Amikor eljön az Úr meglátogatásának napja, sűrű
csend előzi meg. Isten népe megalázza
magát, meghajol és kezét a szájára teszi.
És akkor az Úr szólni fog, HAJNALHASADÁS
lesz ez a gyülekezetnek. Hangos sírással megtér, a
nehezteléseket fájdalmas felkiáltással elengedi, óriási
robajjal dőlnek le
a falak, s az Úr dicsősége beragyogja
népét és eljönnek a felüdülés napjai!
Guti Tünde
*
* *
Hadd szóljon "magyarázatként" az Egyéb írásaimból
kimásolt gondolatsor!
Szellemi viselősség
Olyan időszaknak vagyunk tanúi, amit
leginkább ezzel a szóval jellemezhetnék: szellemi földrengés.
Isten megrengeti a gyülekezeteket.
Sok nehézség, próba rázza meg mindennapjainkban a hitünket, reménységünket, kimozdítva
életünket eddigi megtapasztalásainkból.
Az Úr szólni akar, várja, hogy elcsendesedjünk
és hagyjuk ŐT szólni!
Két dolog következik. Viselős
csend, lelkünket szaggató Isten utáni
sóvárgással, majd vajúdó kiáltás és fájdalmas szülés.
EZ
A KIÁLTÁS FOGJA ÁTHASÍTANI A HOMÁLYT,
áttöri a sötétség falait és mindent odaáldozó éhséget gerjeszt az Úr jelenléte
és kijelentései iránt.
EZ
LESZ A MENYASSZONY FELKÉSZÍTÉSE
VŐLEGÉNYE
ÉRKEZÉSÉRE.
G.
T.
Carl Eichhorn: Az ember csodálatos volta
Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél.
(Zsoltár 139, 14)
A zsoltáríró magasztalja Istent, hogy olyan csodálatos
teremtményt alkotott, mint az ember. így azután az sem vak véletlen, ha egy
ember születik a világra. Isten könyveibe még a nap is bele van írva, amikor
formáltattunk (Zsolt 139, 16).
Isten szeme minden egyes embert már jóelõre lát és felmér.
Milyen vigasztalás ez például házasságon kívül vagy más szomorú körülmények
között született embereknek.
Hitre jutva hányan nyugtalankodnak közülük, vajon egyáltalán
Isten akarata szerint való-e a létük. Lehetnek születési körülmények, melyek
Isten akaratával ellentétesek, de az, hogy valaki egyáltalán a világra jött,
nem Isten akaratán kívül történt. Hiszen õ nemcsak a csillagokat ismeri
nevükrõl, hanem minden egyes ember létét is megszabja. Õ ad lelket neki, így
különböztetve meg õt az állatoktól.
Az embert nemcsak sajátos belsõ élete teszi istenképûvé,
hanem már tisztán testileg is csodálatos, Istentõl kapott vonásokat hordoz.
Egyenes testtartása arra utal, hogy nem csupán lefelé, hanem felfelé is tud
tekinteni. Szabad homloka mögött gondolkodási készsége rejlik. Az Ige szerint a
homlok gyakran az ember jellemét fejezi ki. Így beszél például parázna
homlokról (Jel 3, 3), de
olyanról is, amelyre Isten pecsétie kerül. Egyszer majd az õ
neve ragyog a homlokokon (Jel 7, 3; 22, 4).
Csodálatos isteni ajándék a két kezünk. Tudunk velük
mûködni, alkotni, dolgozni, Isten hasonlatosságában: Az ember az egész
teremtett világ záróköve. Mint valami gyújtópontba, futnak össze benne Isten
hatalmának és teremtõi bölcsességének sugarai.
Az embernek viszont Istentõl kapott tagjait eszközként kell
az õ szolgálatára és dicsõségére használnia, egész testét mint áldozatot neki
ajánlva. Az ótestamentumi fõpapok homlokán aranytábla volt, ezzel a felirattal:
"Az Úrnak szenteltetett!" Ez a mi rendeltetésünk is. De mennyire
visszaélünk tagjainkkal, a bûn szolgálatába állítva azokat! Mennyit vétkezünk
kezeinkkel, testünkkel, mások testével! Ha Isten mindezért lesújtana ránk,
megérdemelnénk.
Micsoda nagy dolog, hogy Jézus nemcsak lelkünket, hanem
testünket is megváltotta vére árán. Tehát nemcsak szívünknek és
lelkiismeretünknek, hanem testünknek is meg kell szenteltetnie. Istennek az az
akarata, hogy testünk is õt dicsérje és magasztalja.
Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből
APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Most világítok rá olyan dolgokra,
amelyek a sötétben rejtőztek eddig. Nem csak a sötétség birodalmában ellenetek
készült stratégiákról és fegyverekről beszélek, hanem arról is, hogy feltárom
az Én királyságomat, ami eddig homályos volt. Vannak dolgok, amik nem voltak
világosak számotokra, de hirtelen érthetővé válnak. Az Ige kardja szent
bölcsességgé lesz, amely hatékony tetteket fog produkálni hit által, mondja az
Úr. Most van a tisztánlátás ideje.
Lukács 8:17 Mert nincs olyan
rejtett dolog, amely napvilágra ne kerülne, és nincs olyan titok, amely ki ne
tudódna, és ismertté ne válna.
A jó Istenhez írt levél
Igen szegény öregembernek minden pénze elfogyott. Hiába kért ettől is, attól is, mindenki sajnálkozott, mentegetődzött, ígérgetett, de egy vasat se adott. Mit tegyen? Levelet írt a jó Istennek.
Ebben elpanaszolta baját, elmondta, hogy ő milyen öreg, beteges és szegény. Senkije nincs. Nagyon szépen megkéri a jó Istent, hogy küldjön neki 200,- Ft-ot.
A levelet bedobta a legközelebbi postaládába. Amikor a postás kiszedte és osztályozni kezdte a leveleket, meghökkent, majd mint kézbesíthetetlen levelet felbontotta, hogy a levél írójának lakáscímét esetleg megtudhassa. Meghatódott a jó öreg egyszerűségén és naivságán. Elhatározta, hogy segítségére lesz az öregnek. Elmondta az esetet postás társainak, kik elhatározták, hogy gyűjtést rendeznek. A derék és jólelkű postások csakhamar összegyűjtöttek 200,- Ft-ot. Ezt aztán postautalványon az öreg címére továbbították.
Három nap múlva új levél érkezett a jó Isten címére. Tele volt hálával, köszönettel. Aláírás után még egy megjegyzés utóirat gyanánt: "Máskor ne küldd a pénzedet postán, mert a postások esetleg ellopják." - szegény öreg, ha tudta volna.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)