2012. szeptember 27.
APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Készítette: Keresztény Hírek
Talán azt gondolod, hogy amikor nem igazán kedves dolgokat
mondasz másokról beszélgetve, akkor csak annyit teszel, hogy megosztod a
véleményedet és az érzéseidet. Pedig ez nem más, mint haszontalan fecsegés és
pletyka, ami megnyitja az ajtót azelőtt, hogy átkozott legyél, és nem áldott,
ugyanis azok az átkok, amiket a szád beszédei küldenek ki, egyszerűen
visszatérnek hozzád. Valóban igaz, hogy minden haszontalan szóról számot fogsz adni
(Máté 12:36). Egy új időszakba lépsz be most, ami közelebb hoz téged Hozzám, de
ezzel az egy dologgal le kell számolnod, úgy, hogy jobb döntéseket hozol.
Örülni fogsz majd, hogy azt választottad, hogy őrködsz a szád beszédei felett.
Zsoltárok 19:15 Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és
az én szívem gondolatai előtted, legyenek, oh Uram, kősziklám és megváltóm.
(gyurinaploja)
Hannibál tüze
Krisztus előtt 218-ban Hannibál karthágói király a magasan
fekvő Col de la Traversette hegyszoroson kelt át az Alpokban, és onnan
letekintett a hatalmas római birodalomra, amelynek elpusztítására indult.
Izzó gyűlölettől hajtva vezette rongyos seregét lefelé a
hegyoldalon. Mielőtt azonban a dicsőségért hadba szállhatott volna, le kellett
győznie az útjában álló utolsó akadályt - egy hatalmas sziklát, ami a völgybe
ékelődve elzárta az utat. Lehetetlen volt a seregnek harci- és társzekerekkel
átkelni a szoroson, hacsak a sziklát ki nem mozdítják a helyéből, és félre nem
teszik az útból.
Próbálkozásaik, hogy csákánnyal és kalapáccsal széthasítsák
a sziklát, kudarcot vallottak. Az áldozatok és varázsigék sem vezettek
eredményre. Elkeseredésében és türelmetlenségében Hannibál felkiáltott:
- Égessétek meg!
Hullafáradt serege számára ez a valóságtól elrugaszkodott
parancs őrültségnek tűnt. Ezt Hannibál sem gondolhatta komolyan.
Ennek ellenére pár órán belül kidöntött fatörzseket
halmoztak fel a szikla körül, hogy ezzel táplálják a tüzet, amelyre Hannibál
parancsot adott. Amint a fákat elhelyezték, a katonák meggyújtották a tüzet, és
megigézve nézték, ahogy a lángok pokollá varázsolják a szikla környékét. Végül,
nem tudván ellenállni a hatalmas hőségnek, a szikla egy fülsiketítő durranással
megadta magát, amibe beleremegett az egész völgykatlan. Az áthatolhatatlan
szikla kettévált. Hannibál és serege leereszkedett Rómáig, és a világtörténelem
folyása ezzel örökre megváltozott.
Sokan úgy gondolják, hogy a rossz embereket képzéssel,
fejlett környezettel, magasabb életszínvonallal vagy különleges programokkal
meg lehet változtatni jó irányba. Bármennyire is hasznosak lehetnek ezek a
dolgok, csákányok és kalapácsok csupán, amelyek csak karcolásokat ejtenek egy
hatalmas sziklán. Az emberi szív megváltoztatására egyedül Isten képes.
Bizonyos értelemben, amikor Krisztus
evangéliumának jó hírét terjesztjük (vagy amikor Krisztus nevében
szolgálunk másoknak), az emberek szívét
rakjuk körül tűzifával, melyet a Szentlélek ereje lángra lobbant, hogy belülről
kifelé haladva változtassa meg az embereket.
„Mert a mi Istenünk emésztő tűz” (Zsid. 12,29)
Megújuló erőnk lehet
„Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét
megsokasítja. Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek
is; De a kik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a
saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!” (Ézsaiás
könyve 40. fejezet 29-31. vers)
Egyre több embertől hallom: Jaj, én olyan fáradt vagyok.
Alig van erőm vonszolni magam. Jó lenne már egy kis lazítás, egy kis pihenés.
S valóban rohanó világunk kiszipolyozza életerőnket,
testileg-lelkileg elgyöngít, s bár az is igaz, hogy a semmittevésben is el
lehet fáradni, de a megújulást csak a másért fáradozó ismerheti meg.
A mai útravaló nem azt hangsúlyozza, hogy fáradékony az
ember, hiszen ez magáért értetődő, nem az a lényeg, hogy a legbátrabbak is
megtorpannak, és a legerősebbek is elgyengülnek, mert ilyet sokat látunk.
Isten üzenete abban áll; hogy minként lendülhetsz át a
holtponton, hogy miként nyerhetsz új erőt, amikor ott fekszel a padlón.
„Akik az Úrban bíznak” - mondja a próféta - akik kitartanak
Isten ígéretei mellett, akkor is mikor minden lehetetlennek tűnik, akkor is,
mikor minden az ellenkezőjét mutatja.
Ez azonban nem egy statikus hanem egy dinamikus bizalom.
Aki emlékszik még a dinamós világításra a kerékpáron tudja,
a lámpa csak akkor világít, ha haladunk. Vagy az autó akkumulátorát a generátor
csak menet közben tudja tölteni. A modern energia visszanyerő szerkezetek is
csak a működés közben keletkező energiát tudják optimalizálni.
S mit jelent ez a lelki élet nyelvén?
Mikor úgy érzed; fáradt vagy Bibliát olvasni, vagy
imádkozni, másokért szolgálni, akkor ne pihenj, hanem térdelj le, mond el
Jézusnak, amit érzel, vedd az Ige kenyerét, és menj szolgálni, s
megtapasztalod, milyen szárnyalni, mint a saskeselyű.
Hatalmas, és mégis szerető Istenem!
Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak
száma! Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak Nálad vagyok”
(Zsolt. 139,17-18)
Mérő László: Ha én lennék a Teremtő
Ha én Isten lennék, teremtenék hívő és ateista bolygót is,
lássuk, melyik vezet szebb világra, ha hisznek bennem, vagy ha nem?
Imádság: Az Igének!
Igaz Csillag vagy, szerény,
Megtört, tiszta kenyér,
Nem múló, sápadt gyertyafény,
Világos, szeplőtlen, ősfehér….
Ereidben puha a bíbor,
Mi a durva fára csurgott,
Sarudat csókolnám olykor,
Hogy kegyelmed ölembe hullott….
Megtört, tiszta kenyér,
Nem múló, sápadt gyertyafény,
Világos, szeplőtlen, ősfehér….
Ereidben puha a bíbor,
Mi a durva fára csurgott,
Sarudat csókolnám olykor,
Hogy kegyelmed ölembe hullott….
(D. I.)
A nap gondolata:
A kobrának egy foga is elég ahhoz, hogy valakit megöljön.
Egy kedvenc bűn éppen úgy megölheti lelkünket, mint a bűnök sokasága.
(Spurgeon)
Szeretet és megbocsátás.
Ezek pedig kitartóan részt vettek a… kenyér
megtörésében…(ApCsel 2:42)
Szeretet és megbocsátás. Azaz, annak a felismerése,
hogy Akinek mi a vendégei vagyunk az úrvacsorázáskor, Ő épített eme alapokra
jövőt. Mert Jézus Krisztus szeretete és az Atya megbocsátása árad ránk
a Szentlélek által minden ilyen találkozáskor, és együttléten.
Szeretet
és megbocsátás. Felismerése annak, hogy soha el ne felejtsük,
hogy Jézus mutatta be az áldozatot, és egyúttal Ő maga volt az áldozat.
„… az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljön” -
tehát el ne felejtsétek, a szent, tiszta és szeplőtelen Bárány áldozta oda
magát, értünk. Engesztelő áldozattá lett az Istennek Szentje. Ézsaiás próféta
fél évszázaddal korábban írta Róla: „… a mi vétkeink miatt kapott
sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk
legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.”/53,5/ Pál apostol pedig,
hogy „… mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért
Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus
Jézus által. Mert az Isten őt rendelte engesztelő áldozatul azoknak,
akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa… mert ahogyan ő igaz,
igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz.”/Róma 3,23kk./ (Lovász
Krisztián)
Albert Schweitzer: Az egyetlen fontos dolog
"Az egyetlen fontos dolog, amikor elhagyjuk ezt a világot, azok a szeretet-nyomok lesznek, amelyeket hátrahagyunk."
A TROMBITA, BILL BURNS:
Figyelj Én népem, és Én megmutatom nektek, és demonstrálom
nektek a királyságot, úgy, ahogy Én tervezem. Induljatok el hittel. Induljatok
el izgatottsággal. Induljatok el, és Én elvezetlek a felfedezések földjére. Idő
közben valósággal fel fogjátok fedezni azokat a dolgokat, amelyek el voltak
rejtve előletek, erre a mostani időre elkészítve. Ezeknek a
kinyilatkoztatásoknak a felfedezése szabaddá fog tenni titeket, mert magasabbra
fognak vinni benneteket, mint amilyen magasan valaha voltatok. Ez a felfedezési
időszak felemeltetéshez vezet, mondja a Magasságos Úr Isten.
„Kiálts hozzám és megfelelek, és
nagy dolgokat mondok néked, és megfoghatatlanokat, a melyeket nem tudsz” (Jer. 33,3)
Egy igehirdetés eredménye
Készítette: A Szeretet követei
Egyik igehírdetés után egy asszony keresett meg.
Az elhangzott gondolatok felkavarták, szíven találták.
Arról panaszkodott, hogy két házassága ment tönkre anyja nehéz természete miatt, akivel együtt kellett lakniuk.
- Anyám képtelen volt elvágni a lelki köldökzsinórt, szinte pórázon tartott vele, mint kisgyermek koromban.
Egyik igehírdetés után egy asszony keresett meg.
Az elhangzott gondolatok felkavarták, szíven találták.
Arról panaszkodott, hogy két házassága ment tönkre anyja nehéz természete miatt, akivel együtt kellett lakniuk.
- Anyám képtelen volt elvágni a lelki köldökzsinórt, szinte pórázon tartott vele, mint kisgyermek koromban.
Azt pedig egyik veje sem tudta elviselni, hogy elsősorban anyám kislánya legyek a házasságban és ne feleség.
Merem állítani: mindketten anyám elől menekültek el. Már évek óta egyedül élünk, anyám és én.
Egy fedél alatt, de némán és acsarkodva, keserűen, robbanékony légkörben.
Hónapokkal ezelőtt rémülten döbbentem rá - rettenetes kimondani is -, hogy gyűlölöm az anyámat kétszer tönkretett életem miatt.
De ez a gyűlölet valóban engem öl.
Míg házasságban éltem, jóformán sose voltam beteg.
Most kétségbeejtően rossz alvó vagyok, s szüntelenül fáj valamim.
Szédülök, a vérnyomásom ugrál, szorongásaim vannak.
Megromlott az egészségem, és egyre fogyok.
Már orvoshoz sem megyek, mert minden leletem negatív, csak éppen én vagyok pozitív, beteg.
Érzem, hogy ha nem történik valami: a magam gyűlölete öl meg.
Mondja: mit tegyek?
- Mit tett eddig?
- Imádkoztam azért, hogy ne gyűlöljem az anyámat.
- Mióta imádkozik ezért?
- Amióta tudom, hogy gyűlölöm.
- Csak azért imádkozott, hogy ne gyűlölje?
- Nem, olykor, ha tudtam, azért is, hogy szeretni tudjam.
- Engedjen meg egy kérdést.
Hogyan várta ennek a kérésnek a teljesítését?
Tulajdonképpen mit várt?
- Hát, hogy szeretni tudjam.
- Tehát valami érzésre várt.
Ne haragudjék, ha így mondom: valami jóleső, meleg bizsergésre várt a szíve körül ugye?
És az elmaradt. Így van?
- Valahogy így. De már nem is imádkozom. Csalódtam az imában.
- Szeretnék valami mást is ajánlani.
Érzésekre várt, de nem tett semmit.
Arra várt, hogy Isten tegyen az életével valamit.
Pedig Isten mindent megtett értünk a Krisztusban.
- A kereszten?
- Ott, és ezért nekünk is mindent meg kell tennünk, ami tőlünk telik, hálából.
Édesanyjáért kellene valamit megtennie még.
Mert legtöbbször az érzésekből lesznek a cselekedetek, de olykor az elkezdett cselekedetekhez csatlakoznak az érzések.
Vagy váltanak ki érzéseket.
- De mit tegyek?
- Céltudatosan, rendszeresen és naponként tegyen jót édesanyjával és eközben imádkozzék érte, ha még tud.
- De mondtam, hogy gyűlölöm.
- Meg akar gyógyulni?
Ha most orvos lennék és receptet írnék, biztos gyógyszert a gyűlölet és egyéb betegségei ellen, kiváltaná?
- Kiváltanám.
- Bevenné?
- Bevenném.
- Akkor ott van papír, meg toll, diktálnék egy receptet.
Írja?
- Írom.
- Tessék:
hétfőn reggel mosolyogva köszöntőm őt és megkérdezem, hogy aludt.
Kedden: kitakarítom az ő szobáját is.
Szerdán: két szelet süteményt hozok neki.
Csütörtökön: elhívom sétálni, hazafelé pedig kérdezgetek és hagyom őt - csak őt - beszélni.
Pénteken: megkérem, hogy zongorázza el azt a dalt, amit gyermekkoromban szokott.
Szombaton: megkérem, hogy segítsen jó túrós gombócot főzni, mert azt ő jobban tudja.
Vasárnap: bemegyek a szobájába, amikor lefeküdt, betakargatom és megcsókolom.
Pont.
Ismeri ezt a zenei kifejezést? Da capo al fine?
Elejétől végig.
Nos, a következő héten ugyanígy vagy hasonlóan: da capo al fine s egy hét múlva felkeres és megbeszéljük a többit.
- A csókot is kell?
- Igen.
- Évek óta nem csókoltam meg.
- Vállalja ezt a hetet így?
- Megkísérlem.
- Isten segítse. Várom!
Nem jött.
Hetekig nem jött.
De egy hétfőn, kora reggel telefonált.
Sírva: - Mikor tegnap ismét betakartam, az én hideg és kemény anyám felült az ágyban, és magához ölelte a fejem, és éreztem, hogy könnyes a szeme és azt mondta:
- De jó vagy mostanában hozzám.
- Akkor, évek óta először, éreztem, hogy szeretem az anyámat.
Aztán hozzátette:
- Adja másnak is oda ezt a receptet!
[Gyökössy Endre nyomán]
Merem állítani: mindketten anyám elől menekültek el. Már évek óta egyedül élünk, anyám és én.
Egy fedél alatt, de némán és acsarkodva, keserűen, robbanékony légkörben.
Hónapokkal ezelőtt rémülten döbbentem rá - rettenetes kimondani is -, hogy gyűlölöm az anyámat kétszer tönkretett életem miatt.
De ez a gyűlölet valóban engem öl.
Míg házasságban éltem, jóformán sose voltam beteg.
Most kétségbeejtően rossz alvó vagyok, s szüntelenül fáj valamim.
Szédülök, a vérnyomásom ugrál, szorongásaim vannak.
Megromlott az egészségem, és egyre fogyok.
Már orvoshoz sem megyek, mert minden leletem negatív, csak éppen én vagyok pozitív, beteg.
Érzem, hogy ha nem történik valami: a magam gyűlölete öl meg.
Mondja: mit tegyek?
- Mit tett eddig?
- Imádkoztam azért, hogy ne gyűlöljem az anyámat.
- Mióta imádkozik ezért?
- Amióta tudom, hogy gyűlölöm.
- Csak azért imádkozott, hogy ne gyűlölje?
- Nem, olykor, ha tudtam, azért is, hogy szeretni tudjam.
- Engedjen meg egy kérdést.
Hogyan várta ennek a kérésnek a teljesítését?
Tulajdonképpen mit várt?
- Hát, hogy szeretni tudjam.
- Tehát valami érzésre várt.
Ne haragudjék, ha így mondom: valami jóleső, meleg bizsergésre várt a szíve körül ugye?
És az elmaradt. Így van?
- Valahogy így. De már nem is imádkozom. Csalódtam az imában.
- Szeretnék valami mást is ajánlani.
Érzésekre várt, de nem tett semmit.
Arra várt, hogy Isten tegyen az életével valamit.
Pedig Isten mindent megtett értünk a Krisztusban.
- A kereszten?
- Ott, és ezért nekünk is mindent meg kell tennünk, ami tőlünk telik, hálából.
Édesanyjáért kellene valamit megtennie még.
Mert legtöbbször az érzésekből lesznek a cselekedetek, de olykor az elkezdett cselekedetekhez csatlakoznak az érzések.
Vagy váltanak ki érzéseket.
- De mit tegyek?
- Céltudatosan, rendszeresen és naponként tegyen jót édesanyjával és eközben imádkozzék érte, ha még tud.
- De mondtam, hogy gyűlölöm.
- Meg akar gyógyulni?
Ha most orvos lennék és receptet írnék, biztos gyógyszert a gyűlölet és egyéb betegségei ellen, kiváltaná?
- Kiváltanám.
- Bevenné?
- Bevenném.
- Akkor ott van papír, meg toll, diktálnék egy receptet.
Írja?
- Írom.
- Tessék:
hétfőn reggel mosolyogva köszöntőm őt és megkérdezem, hogy aludt.
Kedden: kitakarítom az ő szobáját is.
Szerdán: két szelet süteményt hozok neki.
Csütörtökön: elhívom sétálni, hazafelé pedig kérdezgetek és hagyom őt - csak őt - beszélni.
Pénteken: megkérem, hogy zongorázza el azt a dalt, amit gyermekkoromban szokott.
Szombaton: megkérem, hogy segítsen jó túrós gombócot főzni, mert azt ő jobban tudja.
Vasárnap: bemegyek a szobájába, amikor lefeküdt, betakargatom és megcsókolom.
Pont.
Ismeri ezt a zenei kifejezést? Da capo al fine?
Elejétől végig.
Nos, a következő héten ugyanígy vagy hasonlóan: da capo al fine s egy hét múlva felkeres és megbeszéljük a többit.
- A csókot is kell?
- Igen.
- Évek óta nem csókoltam meg.
- Vállalja ezt a hetet így?
- Megkísérlem.
- Isten segítse. Várom!
Nem jött.
Hetekig nem jött.
De egy hétfőn, kora reggel telefonált.
Sírva: - Mikor tegnap ismét betakartam, az én hideg és kemény anyám felült az ágyban, és magához ölelte a fejem, és éreztem, hogy könnyes a szeme és azt mondta:
- De jó vagy mostanában hozzám.
- Akkor, évek óta először, éreztem, hogy szeretem az anyámat.
Aztán hozzátette:
- Adja másnak is oda ezt a receptet!
[Gyökössy Endre nyomán]
2012. szeptember 26.
Ige: Isten szava a hitetlen emberekről
„Mert nyilván van [kijelentetik; megnyilvánul; lelepleződik]
az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége [istentelensége (Isten nélkülisége);
gonoszsága] és hamissága [igazságtalansága]
ellen. Kik az [isteni] igazságot [valóságot, vagyis Isten Igéjét] hamissággal [igazságtalansággal; gonoszsággal; IGE hiányával] feltartóztatják [elnyomják; lefogva tartják; elfojtják, nem engedik érvényesülni;
gátolják, akadályozzák]
Mert ami az Isten felől tudható [megismerhető] nyilván van ő bennük; [világosan ismerik] mert az Isten
megjelentette [nyilvánvalóvá (láthatóvá) tette; kijelentette] nékik:
Mert ami Istenben láthatatlan
tudniillik az ő örökké való hatalma [ereje
ami képessé tesz bármi megtételére.] és istensége, a világ teremtésétől
fogva az ő alkotásaiból [műveiből; munkái
értelmes vizsgálata révén] megértetvén megláttatik; [világosan
látszanak, mivel a teremtett dolgokból érzékelhetők] úgy, hogy ők
menthetetlenek. [Nincs hát mentségük]” (Róm. 1,18-20)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)