Kirk Franklin - He Reigns

Különleges – Gloria Copeland

http://www.mindenlehetseges.hu/kulonleges-gloria-copeland/

Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok. (János 17: 15 – 16) 

Kiemelkedőnek lenni. Legtöbbünk nem éppen erre vágyik, igaz? Pedig vágynunk kellene rá. 

Isten arra hívott el minket, hogy különlegesek legyünk – hogy az Ő erejének és szeretetének élő tanúbizonyságaiként kitűnjünk a világból. (1Péter 2: 9) Nem azt akarja, hogy részesedjünk a világ betegségeiből, szegénységéből és kudarcaiból. Soha nem akarta ezt a népének. 

Adott nekünk Isten erre egy kézzel fogható példát. Izrael népe rabszolga volt Egyiptomban, és a fáraó nem akarta szabadon engedni a zsidókat, ezért Isten megengedte, hogy sűrű sötétség borítsa be az egész országot. Olyan mértékű volt a sötétség Egyiptom egész területén, hogy senki nem mozdult három napig. 

A 2Mózes 10: 23 szerint azonban: Izrael minden fiának világosság volt az ő lakhelyében.
Lelkesítő példája ez annak, hogy Isten milyennek szeretné az életünket. A győzedelmes életünkkel kellene Őt dicsérnünk. Folyton azt kellene hallanunk, hogy: "hallottam, Isten meggyógyított", vagy "hallottam, Isten meggazdagított, és megmentette a gyermekeidet!" 

Ne habozz! Hozd működésbe Isten Igéjét az életedben, és merd elfogadni a bőséges áldásokat, ami a hívőknek jár. Húzz határokat az Igével az életedben, rajzolj szellemi figyelmeztető jeleket az ördögnek.

Ilyenekre gondolok: "Belépni tilos! Isten Igéje szerint én már nem tartozom hozzád. A családom sem a tiéd. Az egészségem, a pénzem, és a szolgálatom felett sincs hatalmad. Én egy másik Királysághoz tartozom. Ezért ki innen!" Különlegesen hangzik? Az jó. Pontosan erre hívott el téged Isten: hogy különleges légy! 

Igei olvasmány: 2Mózes 10: 20- 29
2Móz 10:20 De az Úr megkeményíté a Faraó szívét, és nem bocsátá el az Izráel fiait.
2Móz 10:21 És monda az Úr Mózesnek: Nyujtsd ki a te kezedet az ég felé, hogy legyen sötétség Égyiptom földén és pedig tapintható sötétség.
2Móz 10:22 És kinyujtá Mózes az ő kezét az ég felé, és lőn sűrű sötétség egész Égyiptom földén három napig.
2Móz 10:23 Nem látták egymást, és senki sem kelt fel az ő helyéből három napig; de Izráel minden fiának világosság vala az ő lakhelyében.
2Móz 10:24 Akkor hívatá a Faraó Mózest és monda: Menjetek el, szolgáljatok az Úrnak, csak juhaitok és barmaitok maradjanak; gyermekeitek is elmehetnek véletek.
2Móz 10:25 Mózes pedig monda: Sőt inkább néked kell kezünkbe adnod véres áldozatra és égő-áldozatra valókat, hogy megáldozzuk a mi Urunknak Istenünknek.
2Móz 10:26 És velünk jőnek a mi barmaink is, egy körömnyi sem marad el, mert azokból veszünk, hogy szolgáljunk a mi Urunknak Istenünknek; magunk sem tudjuk, mivel szolgálunk az Úrnak, míg oda nem jutunk.
2Móz 10:27 De az Úr megkeményíté a Faraó szívét, és nem akará őket elbocsátani.
2Móz 10:28 És monda néki a Faraó: Menj el előlem; vigyázz magadra, hogy többé az én orcámat ne lásd; mert amely napon az én orcámat látod, meghalsz.
2Móz 10:29 Mózes pedig monda: Helyesen szólál. Nem látom többé a te orcádat. 

Félelemben felnőni

http://www.elza.eoldal.hu/cikkek/az-elet-pillanatai/felelemben-felnoni.html

Gyermekkoromban félelemben nőttem fel.

Csak erre az egy érzésre emlékszem, ha visszagondolok azokra az évekre. Végig kísért 7 éves koromtól egészen 32 éves koromig a félelem érzése, bár felnőtt éveimben már "csak" annak velejárói gyötörték a lelkemet.

Kisgyerekként meg voltam győződve arról, hogy a szüleim azért vernek annyit, mert nem vagyok az édes gyerekük. 9 éves koromban aztán el is határoztam, hogy véget vetek ennek az életnek, s világgá indultam három nagy szatyorral a kezemben, amiből az egyik az iskolatáskám volt.  Merthogy az iskola volt az egyetlen hely, ahol ki tudtam kapcsolódni, ahol nem gyötörtek félelmek, ahol lekötött a tanulás és az osztálytársak, ahol nyugodtan fogyaszthattam el az ételemet, s ahol még a tökfőzeléket is örömmel megettem: mert viszonylagos nyugalom vett körül. Szerettem a napközit is, bár volt, hogy csak "lekvárszalonnás" zsemlét kaptunk uzsonnára - de jól esett.

Határozottan emlékszem arra a téli délután öt órára, amikor - már sötétben - mentem haza felé, felpillantottam emeleti lakásunk kivilágított ablakára... és görcsbe rándult a gyomrom. Tudtam, hogy egy perc múlva mosolytalan számonkérés vár, s ha véletlenül négyesnél rosszabb jegyet kaptam aznap, mi vár rám. Rosszallás, órákon keresztül tartó szitkozódás és a sötét kép taglalása a jövőmmel kapcsolatban.

Kilenc éves koromig mindig igazat mondtam a szüleimnek. Bármiről is volt szó, bárhogy is reagáltak, nem hazudtam soha. De egy kisgyermek lelke nagyon képlékeny. Hogy védje magát a felesleges rágalmaktól, titkolózásba kezd. Úgy okoskodtam, hogy ha csak évente kétszer mennek el a szüleim szülői értekezletre, az csak évi két verés...

Sírhatnékom van így felnőtt fejjel, ha arra gondolok, mennyi kisgyerek személyisége torzul el a felnőttek kények-kedve miatt napjainkban. Micsoda félelemben és bűnben nőnek fel sokan csak azért, mert nem ismerik az Igazságot. Akkor még nem tudtam, hogy az Igazság szabaddá tesz - honnan is tudhattam volna !

Egy dolgot azonban határozottan tudtam, s ez meg is fogalmazódott bennem. Ez volt az első, hogy hallottam azt a bizonyos Belső Hangot, Aki ezt mondta a szívemben, ott legbelül:
"Ha felnőtt leszek, boldog leszek."

Ez teljes eltökéltséget szült bennem olyannyira, hogy elhatároztam: a következő verésnél nem fogok még megnyikkanni sem, nemhogy sírni! És sikerült. Azt hittem, most jól megmutattam a világnak, mire vagyok képes, közben pedig észrevétlenül nőtt, csak növekedett bennem a keménység, a szeretetlenség, s mindaz, amely elválaszt egy normális, élhető élettől.

Felnőtt fejjel tértem meg. Volt már saját családom. Úgy éreztem, végre itt az idő, hogy szembe nézzek azzal, aki a félelmemnek a forrása volt. Senkinek egyetlen szóval sem mondtam, hogy mire készülök, csak kitűztem magamban egy időpontot a váratlan látogatásra. Az Úr maga készítette fel a szívemet az elkövetkező két napban, de mégis, még a fogaim is vacogtak, amikor arra gondoltam, hogy mire is adtam a fejemet. De tudtam, hogy meg kell tennem, s nem akartam megfutamodni.

Reszkető kézzel csengettem be a rég látott bejárati ajtónál. Nem volt szíves a fogadtatás, de bementem, leültem és bizonyságot tettem saját apámnak és anyámnak arról, hogy él az Úr, van kegyelem....

hajlektalan koreai fiu

Hit gyülekezete - Te jöttél

Ez az a kéz, amelyik biztosan elfogadná Tőled azt a kenyeret, amit Te másnap márnem eszel meg, mert egy kicsit is száraz !

OSZD MEG A KÉPET, ha 1 pillanatig is elgondolkoztál...

Ige: Növekedjetek a kegyelemben

„Ti azért szeretteim előre tudván mindent, őrizkedjetek, hogy az istentelenek (Isten nélkül élők) tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek; Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó (üdvözítő) Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké (az örökkévalóságban). Ámen” (2 Pét. 3,17.18). 

Örvendezz, mert él az Úr.

Ige: Nem vagytok méltatlanok

Senki tőletek a pálmát [versenydíjat] el ne vegye [meg ne fosszon titeket a pályadíjtól (a győzelmi díjtól)], kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, olyakat tudakozván, amelyeket nem látott [nem tapasztalt], ok nélkül [alaptalanul] felfuvalkodván az ő (hús)testének értelmével (bölcsességével).

[Más fordításban: Senki ne mondjon benneteket méltatlannak a jutalomra, főleg az nem, aki alázatoskodásban s az angyalok tiszteletében tetszeleg magának, aki látomásokkal dicsekszik (látomásaival foglalkozik, látomások után indul), érzékies (hústesti) gondolkodásában ostobán felfuvalkodik]” (Kol. 2,8.18)^.   

Pál apostol a pásztorokhoz:

„Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Szellem titeket vigyázókká (őrizővé) tett, az Isten anyaszentegyházának (eklézsiájának = a kihívottak gyülekezetének) legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett.

Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz (és dühös) farkasok, kik nem kedveznek (nem kímélik) a nyájnak/at. Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják” (Csel. 20,28-30).

Már Ezékielen keresztül így figyelmeztet az Úr: „Elöljárói ő közepette, mint a ragadományt ragadozó farkasok: vért ontani, a lelkeket elveszteni (embereket elpusztítani), hogy nyerekedhessenek nyereséggel (nyereségvágyból).

És prófétái mázolnak nékik mázzal (mázolják a habarcsot): hiábavalóságot látnak, s jövendölnek (jósolgatnak) hazugságot nékik, mondván: Így szól az Úr Isten! Holott az Úr nem beszélt (nem szólt)” (Ezék. 22,27-28).

„Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva szólottak (az Istentől küldött és) az Istennek szent emberei. Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és (ezekkel) az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, önmagukra hirtelen való veszedelmet (így gyors pusztulást) hoznak.

És sokan fogják követni azoknak romlottságát (kicsapongásaikat); akik miatt az igazság útja káromoltatni fog. És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek (benneteket pedig szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban); kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel (ellenük már régóta készen van az ítélet), és romlásuk nem szunnyad (és nem kerülik el pusztulásukat)” (2 Pét. 1,21; 2,1-3).

Ezért: „Mindent megpróbáljatok (megvizsgáljatok); ami jó, azt megtartsátok!  Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek (a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok)!” (1 Thess. 5,21-22).

Lukácson keresztül kerül kijelentésre, hogy a hamis próféták mit hirdetnek: „Ő (az Úr Jézus) pedig monda: Meglássátok (és vigyázzatok), hogy el ne hitessenek (meg ne tévesszenek) benneteket: mert sokan jőnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és (azt): Az idő elközelgett; ne menjetek azért utánuk. (De ti ne kövessétek őket)” (Luk. 21,8).

 Pál apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Senki titeket meg ne csaljon; [ne vezessen félre; meg ne tévesszen; ne ámítson el; (g: apataó): csal, megcsal, becsap, elcsábít, vonzó kedves magatartással félrevezet] üres beszédekkel [üres hazugságokkal; hiú beszédekkel; üres fecsegéssel; (kenosz): haszontalan, hiábavaló tartalom nélküli beszéd (g: logosz): ez lehet: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs), Ige); akinek cselekedetei lehetnek látványosak, de igazi értékük nincs; alaptalan].

Mert ezekért [az ilyen dolgokért] jő [ilyenek miatt sújt] az Isten haragja a hitetlenség fiaira. Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek [ne vállaljatok velük közösséget; ne legyen tehát velük semmi dolgotok]^” (Eféz. 5,6-7).

És minden hívőt újra-és újra így figyelmeztet az apostol: „Ne tévelyegjetek [ne hagyjátok magatokat félrevezetni]. Jó jellemet megrontanak [megfertőzik, csábítással romlásba viszik a] gonosz [rossz, romlott, züllött] társaságok. [a gonosz beszédek; tanítások, társalgások, együttlét, érintkezés, bizalmas kapcsolat]” (1 Kor. 15,33)^.  

Tehát: „Meglássátok [ügyeljetek rá], hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet [hogy valaki rabul ne ejtsen a tudományon keresztül hiú, és üres, félrevezető szavakon át]. A bölcselkedés és üres [(kenósz): céltalan; sikertelen; hiábavaló; semmit érő, megfosztott, alaptalan, haszontalan] csalás által [megtévesztéssel].

Mely emberek rendelése szerint [(paradoszisz): emberek által továbbadott hagyomány, előírás, tanítás, rendelkezés], a világ elemi tanításai szerint [a világ alapelvei], és nem a Krisztus szerint való [nem pedig Krisztushoz igazodik]. 

»Más fordításban: „Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen (meg ne csaljon) benneteket (evilági) bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson«.

Az utolsó napok .

3. rész / Nicky Gumbel: Miert halt MEG Jézus?

3. rész / Nicky Gumbel: Miért halt meg Jézus? from John on Vimeo.

S.O.S

http://kegyelem.net/ahitat.htm

 "Ó Isten, ne légy távol tőlem, Istenem, siess segítségemre!

Zsoltárok könyve 71:12

Sokszor érzem azt, hogy a zsoltáros szavait idézem, miközben Istenhez fohászkodom.

Mert vágyom Valaki közelségére, aki összerakja a ledőlt kockaváramat, megjavítja, amit elrontottam és felszárítja a könnyeket, vagy letörli az izzadtságot a homlokomról.

Látnom kell az égen Isten keze nyomát és éreznem kell ez életemben. Vigasztalását, ölelését, irányítását. Ezért küldöm ezeket a szavakat hozzá, mert szükségem van rá mint a levegővételre...

Isten odasiet hozzánk és segít. Érdekes utakon vezet, de igen, segít.

Vajon én csak kérek tőle, ezután is, vagy adok is neki egy szívet, életet, órákat? Sajnálom-e a neki és a szeretteinek adott időt, de elvárom, hogy a nap 24 órájában őrző-védő szolgálatot teljesítsen nekem?

Isten a mai napon is segítségedre siet, de te hol vagy ebben a folyamatban? Tovább mész, mit sem törődve a hálával, és nem mondod el neki dalban, imában, vagy szimpla szavakban, hogy SZERETLEK ISTENEM, HISZEN TE ELŐBB SZERETSZ ENGEM?

Ma ne hallgasd el, hogy mit tesz Isten!

A Fiú jön

 http://johir.neobase.hu/content/blog/sk/A_Fiu_jon

Hideg, nyirkos decemberi este volt, nem sokkal karácsony előtt. A lelkész még egyszer elindult, hogy utolsó próbát tegyen egy házaspárnál, akik válni akartak. Hónapok óta kísérletezett, hogy kibékítse őket, de semmi eredményre nem jutott. Ma, még egyszer, utoljára megpróbálja.

Az asszony nyitott ajtót, a férj fáradtan, leverten ült az asztal mellett. Hidegen, kimérten köszöntötték egymást. A két ember 32 éve élt együtt. Néhány éve válságba jutott a házasságuk. A háború alatt elidegenedtek egymástól, s a feszültség robbanáshoz vezetett. A lelkész megpróbált szeretetről, megbocsátásról, újrakezdésről beszélni. A házaspár fásultan, közömbösen bámulta a padlót. A lelkész végül odafordult mindkettőjükhöz: - Nos, hogy döntöttek?

A férfi arca megmerevedett, alig hallhatóan mondta: - ahogy megegyeztünk. Pokol lenne a feleségemmel együtt maradni.
Mind a hárman elnémultak.
A hallgatást váratlanul az ajtócsengő hangja törte meg. Ki jöhet ilyen későn? Másodszor is csengettek. Az asszony felállt, kilépett az előszobába és behúzta maga mögött az ajtót.

Nagyot nézett, amikor megpillantotta a táviratkihordót.A táborból jött, és nyújtotta a borítékot a meglepődött asszonynak, aki úgy vette át, mintha kardcsapás érte volna. Hát a fiúnak éppen most kell hazajönni a háborúból, a fogságból, amikor kétszeresen otthontalanná válik? Egyik összeomlásból a másikba? Kábultan bontotta fel a borítékot és olvasta az örömhírt: Ma érkeztem a határra – holnap jövök – fiatok.

A férfiak némán várakoztak, míg az asszony végre belépett a szobába. Az ajtónál tétovázva megállt. Kérdően, reménykedve tekintett a férjére. Remegő ajkakkal végre kimondta: Jön a fiú! A férfi rábámult, majd akadozva ismételte a szavakat: -Jön a fiú? Az asszony bólintott és könnyek csorogtak az arcán. A férfi zokogva rejtette kezébe az arcát. Aztán újra összeszedte magát, habozva felállt, de tekintetét le nem vette az asszonyról. A két ember lassú léptekkel megindult egymás felé. Nem szóltak egy szót sem, de tekintetük mindent elárult. És végül megtörtént a csoda. A férj gyengéden megsimogatta a felesége karját. Teljesen megfeledkeztek róla, hogy egy harmadik is van a szobában.

Ez a harmadik ámulva szemlélte a fejleményeket. Amit hónapokon át nem tudott elérni, azt egy mondat, egy pillanat alatt elvégezte. – Jön a fiú! A lelkész úgy érezte, hogy itt már nincs semmi dolga, észrevétlenül elhagyta a szobát.

A szürke decemberi ködben ujjongó férfi ballagott hazafelé. -"JÖN A FIÚ!" - dobolta örömtől repesve a szíve.

Adventnek, karácsonynak is ez a fő üzenete:

„A Fiú jön!” Isten Fia eljött és újra eljön!

Bárcsak elérhetné ez az örömhír nálunk is ugyanezt a csodát!

Uram jó vagy és igaz.

Válogatás C.S.Lewis gondolataiból

A homokból sok minden szépet ki lehet formálni, de házat építeni rá nem lehet.

Ami belül van

http://www.oromhirmisszio.siteset.hu/index.php?m=11706

Egy néger kisfiú nézte a léggömbárust a vásárban.
Az árus jó üzletember volt és reklámként eloldozott egy piros lufit, amely felszállt a magasba, ahová sok gyermek szempár követte, míg el nem tűnt a szemük elől. Egy sereg fiatal vásárlót vonzott oda a felemelkedő lufi látványa. Azután eloldott egy kék színűt, majd egy sárgát is az árus. Egymás után felszálltak a magasba, egyre kisebbnek látszottak, majd eltűntek.

A kis néger egy darabig álldogált a fekete lufi előtt, majd bátortalanul megkérdezte:
- Bácsi ha elengedné, a fekete lufi is felszállna olyan magasra, mint a többi?
A léggömb árus megértően mosolygott rá. Eloldotta a fekete lufi zsinegjét és miközben az felszállt a magasba, így szólt:
- Kisfiam, nem a színe számít, hanem ami belül van, az emeli magasba!

"Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember,
 mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van,
 de az Úr azt nézi, ami a szívben van."

Sámuel első könyve 16,17b.

Isteni Sztorik: Spurgeon

http://www.hotdog.hu/magazin/magazin.hot?m_id=36851&h_id=120156

Hogy vizet nyújthassunk a szomjazónak, ahhoz nem kell okvetlen aranykehely vagy gyöngyökkel kirakott serleg.

Charles Haddon Spurgeon (1834-1892)

Watchman Nee: Krisztus minden szellemi javak összessége

 http://www.judaoroszlanja.gportal.hu/gindex.php?pg=32859389

KRISZTUS AZ ÉLET

.Ha valaki szellemi, belső látás és ismeret  által meghitt kapcsolatban áll az Úr személyével, akkor azt is tudja, mit jelent az, hogy Krisztus az élet. Ez az élet mélyebb, mint az érzésünk, és mélyebb, mint a gondolataink. Az Úr megismerése átalakít minket.

 A kereszténység minden dolgát lehet utánozni: létezik hamis bűnbánat, hamis bűnvallás, hamis megtérés, hamis buzgóság, mesterkélt szeretet, színlelt cselekedet, és a Szent Szellem ajándékait is lehet utánozni.

 Sok keresztény életnek nevezi, ha jól érzi magát: Ha a gyülekezet csupa langyos és lázas tevékenység, azt is életnek tartja. És ha megkérdezik, határozná meg közelebbről, mi is az élet, akkor nem tud különbséget tenni élet és érzés között. Számára az élet és az érzés egy és ugyanaz; még sohasem ismerte föl, hogy az élet sokkal mélyebb valami, mint az érzés.

Más keresztények nem tartják ugyan az érzést azonosnak az élettel, viszont összetévesztik a gondolatokat az élettel.

Ha az igehirdetés elgondolkoztatja őket, érdekes szavak és meggyőző érveket tartalmaz, akkor azt életnek tekintik.

  Ha valaki rendkívül eleven, lelkes és aktív, ez nem jelenti minden esetben, hogy élete van, ez puszta magatartás lehet, élet helyett.

Megtörténhet, hogy két különböző embertől ugyanazokat  a jó szavakat halljuk, de míg az egyiknél ezek az élet jelei, a másiknál csak a gondolatok kifejezői. Amik az egyik embernél csak felkavart érzések, azok a másiknál életet támaszthatnak.

Sokan úgy vélik, hogy ők pontosan ugyanolyanok, mint a többiek, csak azért mert ugyanazokat a szavakat használják, mint amazok. Ezek egy nagy tévedés áldozatai.

„ Én vagyok az Élet! „– mondja az Úr. Sok keresztény életnek nevezi azt, amit önmaga produkál. Az Úr azonban azt mondja, hogy én vagyok az  élet. Milyen nagy szükségünk van az Úr kegyelmére, hogy ezt meglássuk. Kérjük az Urat, hogy mutassa meg nekünk az igazi életet. Mert ha az Úr egy napon kijelenti nektek, mi az élet, akkor meg fogjátok tudni és meg fogjátok érteni az Urat.

KRISZTUS A FELTÁMADÁS

Azt, ami szembe tud szállni a halállal, és túl tudja élni azt, nevezzük feltámadásnak. Ahogy tamásnak föl kellett ismernie, hogy az Urat megsebesítették és bement a halálba, és most, íme mégis él. Az Úr testén hordozta a halál jegyeit, és mégis élt. Ez feltámadás.

 Ennek kellene megvalósulnia bennünk is. Mindenesetre sok minden van bennünk, ami még nem viseli a halál jegyeit, és ezért nem is nevezhető feltámadásnak. Feltámadás csakis az, ami a halál jegyeit hordozza, mégis él. Tehát nem szabad azt hinnetek, hogy minden rendben van, ha jó beszédkészségetek van, ha intelligensek és tehetségesek vagytok. Mindezeket  a tulajdonságokat bírhatjátok a halál jegyei nélkül. A feltámadást arról lehet felismerni, hogy a mi beszédkészségünk, okosságunk és tehetségünk a halál jegyeit hordozza.

Lehet egy testvér sok tekintetben tehetséges, végezhet jó munkát, és mindezen túl igencsak elevennek tűnhet, ugyanakkor kizárólag önmagában bízik, és meg van győződve arról, hogy semmiféle hibát nem követ el, és hogy mindaz, amit kezébe vesz, sikerül is. Ez a magatartás bizonyítja, hogy képességei nem viselik magukon a halál  jelét. Képességével együtt nagy az önbizalma és magabiztossága, de nem hordozza a halál jegyeit.

 Munkájában nem hagyatkozik önmagára, sok mindent tehet, de önbizalmát elvesztette, és saját ereje gyöngeséggé lett. Ez feltámadás.

Milyen nagy tragédia, hogy a hívők között olyan sok az erős és magabiztos ember!

 A feltámadás és a kereszt tehát elválaszthatatlanul össze vannak kötve egymással. A kereszt mindent kiolt, ami belőlünk való, nem támadhat ismét föl, ha egyszer már átment a kereszten. Az a halálban marad. A feltámadás azt jelenti, hogy valami átment a halálon, és túléli azt.

 Csak az támadhat fel, ami Istenből való. Ha megérinted a keresztet az leszállít téged. A kereszt azt munkálja, hogy sok mindentől megszabadulsz, az sok mindent elvesz tőled.

 Ha megtérésedtől kezdve mindmáig ugyanaz maradtál, ami voltál, ugyanolyan gazdag és öntelt vagy, mint azelőtt akkor ez azt bizonyítja, hogy a kereszt sohasem munkálkodott benned. Ha a kereszt valóban elvégezte benned a maga munkáját, akkor megállapítod, hogy az Úr nagytakarítást végzett benned, és alapos tisztogatást hajtott végre. Ennek következménye, hogy amit korábban megtehettél, azt többé nem teheted meg, hogy amire korábban képes voltál, arra többé nem vagy képes.

 Ami Ádámtól való, az semmiképpen nem támadhat fel, ha már egyszer a halálba ment.

 Ha valakit úgy érint meg Isten, hogy élő kapcsolatba került a kereszttel, akkor az ilyen ember többé nem mer ilyeneket mondani: „erre képes vagyok” „tehetséges vagyok „ „ ezt meg tudom tenni „

 Ami nincs a feltámadásban, annak a legkisebb köze sincs a Krisztus Testéhez. Ezért nem viheted a gyülekezetbe a saját okosságodat, a saját módszereidet sem.  A gyülekezet csak azt fogadhatja el, ami feltámadásból való. Ha valami természettől való dolog bekerül a gyülekezetbe, az többé nem gyülekezet. Ezért nem létezhet semmi a gyülekezetben, ami nincs a feltámadásban.

  A gyülekezet egyetlen problémája sem oldható meg emberi ügyesség által, vagy emberi módszerekkel. Nincs helye semminek, ami testből vagy természetből való, mert akkor az megszűnik gyülekezet lenni.

 Ha Isten egyszer alaposan és mélyen összetör bennünket, akkor ezt a fájdalmat nemcsak néhány napig vagy hónapig érezzük, hanem hordozzuk ezt a sebet egész életünkön át.

 Sok minden, ami bekerült a sírba, ott marad, mert halott. Más dolgok viszont keresztül mennek a síron, és ismét előjönnek. Akkor már a kereszt jelét viselik magukon, és ez feltámadás.

 Bárcsak az élet és a feltámadás ne puszta tanítás lenne a számunkra, hanem valóság.

KRISZTUS AZ ÉLET KENYERE ÉS AZ ÉLET VILÁGOSSÁGA

Mózes 2.0 = Anti-Krisztus

http://awme.hu/2012/01/mozes-2-0-anti-krisztus/#.TyK1kMVdxKU

Mózes közbenjáróként egy mérges Isten és egy bűnös nép közé állt. Ez az Ószövetség alatt működött, mert Isten mérges volt. A bűn elválasztotta az emberiséget Tőle, az ítéletet ki kellett fizetni. Így helyes dolog volt Mózestől, hogy közbenjárt. Azonban, most az Újszövetségben élünk, Jézus lett a közbenjárónk (Zsid. 7).

Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus. (1 Tim. 2:5)

Jézus örökké ott áll a Szent Isten és a szentségtelen nép között. Kifizette a bűneinket a kereszten és magára vette értünk Isten összes haragját és büntetését. Ez nem egy átmeneti időre szól, addig, amíg legközelebb vétkezel, hanem örök érvényű. Az összes bűnt kifizette – a múlt, jelen és a jövő bűneit is (Zsid. 10:10-14). Krisztus örökre kibékítette Istent és az embert, örökkévaló egységbe és harmóniába hozva őket (2 Kor. 5:18-19). Bárki megkaphatja Istentől ezt az ajándékoz. Amikor Jézus a kereszten azt mondta, hogy „Elvégeztetett”, akkor Isten haragjáról beszélt, amely a bűn és a bűnösök ellen volt (Jn. 19:30).

Ezért, ha Mózes ma felállna és azt imádkozná, hogy „Térj meg, Ó Isten, és fordítsd el rettenetes haragod,” ez antikrisztusi lenne. Azzal próbálna szemben állni és annak a helyét próbálná átvenni, amit Krisztus megtett. Mózes közbenjárói szolgálata helyénvaló volt az Ószövetség idején, mivel Jézus még nem jött el. De most, hogy Ő eljött, ha úgy imádkoznánk, „Térj meg, Ó Isten. Ne öntsd ki a haragod erre a városra, nemzetre, vagy népre. Könyörülj rajtunk!” – ez antikrisztusi lenne. Megpróbálnád átvenni Krisztus helyét és azt elvégezni, amit Ő már elvégzett.