Csel.
3,1 [Történt
egyszer, hogy] Péter és János pedig együtt mennek vala fel [(autosz): ugyanabból a célból] a templomba [(hieron): Istennek
szentelt, megszentelt; a szenthelyre] az imádkozásnak órájára,
kilencre [vagyis: délután három órára, a délutáni imádkozásra]*
*Óra
(hóra): napszak; az ókorban a
nappalt 12 órára osztották, a nappali időszámítás tehát hajnalban indult, a mi
déli 12 óránk 6 órának felelt meg. Tehát a kilencedik óra délután 3 órát
jelentett.
Csel.
3,2 És hoznak vala egy embert, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta
[vagyis: születése
óta béna] vala [és nem tudott járni], kit minden nap le szoktak
tenni a templom kapujánál, melyet Ékesnek neveznek [a szenthelynek úgynevezett Ékes (díszes) kapujában helyezték el], hogy kérjen alamizsnát [könyöradományt]
azoktól, akik bemennek a templomba.
Csel.
3,3 Ez mikor látta, hogy Péter és János a templomba [a szenthelyre] akarnak bemenni, kére őtőlük alamizsnát [kérte őket, hogy könyöradományt adjanak neki].
Csel.
3,4 Péter pedig mikor szemeit reá vetette [(atenidzó): a tekintetét rászegezte] Jánossal
egyben, monda: Nézz [és figyelj] mireánk.
Csel. 3,5 Az annakokáért figyelmez vala reájuk
[vagyis: rájuk
nézett], remélvén [azaz: abban a reményben], hogy valamit kap tőlük.
Csel. 3,6 Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam
nincsen nékem; hanem amim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus
nevében, kelj fel és járj [járkálj]!
Csel.
3,7 És őt jobb kezénél fogva felemelé [megragadta, és felállította
(felsegítette) őt,], és azonnal megerősödnek [abban a szempillantásban meggyógyultak]
az ő lábai és bokái.
Csel.
3,8 És felszökvén, megálla és jár vala és beméne ő velük a templomba [a szent helyre],
járkálva és szökdelve [ugrálva] és dicsérve az Istent. [Más fordítás: Talpra ugrott, és
életében először járni kezdett. Azután fel-alá járkált, örömében ugrándozott,
Istent dicsérte, majd Péterékkel együtt bement a Templomba]*
*És beteljesült a prófécia, eljött Isten: „Mondjátok a remegő
szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő (és
bosszút áll), az Isten, aki megfizet, Ő
jő, és megszabadít titeket! Akkor ugrándoz (szökell), mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz
fakad, és patakok (erednek) a
kietlenben” (Ésa. 35,4.6).
A gonosz feletti győzelemről prófétál Malakiás is: „Mert ímé, eljön a nap, lángoló, mint a
sütő-kemence, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a
pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, amely
nem hagy rajtuk gyökeret, sem ágat.
(Más fordítás: Eljön az a nap, amely olyan lesz, mint az
izzó kemence. Olyan lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a polyva, és
elégeti őket az az eljövendő nap - mondja a Seregek Ura -, nem marad sem
gyökerük, sem águk).
És feltámad
néktek, akik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő
szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hizlalt tulkok.
(Más fordítás: De fölragyog majd az igazság napja
számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak. Úgy ugrándoztok
majd, mint a hizlalóból kiszabadult borjak)” (Malak. 4,1-2)
Csel.
3,9 És látá őt az egész nép, hogy jár [járkál] és dicséri [magasztalja] az Istent:
Csel.
3,10 És megismerték őt [felismerték], hogy ő volt az, aki alamizsnáért
ült a templomnak [a szenthelynek]
Ékes kapujában [aki
a Díszes kapu mellett szokott ülve koldulni]. És megtelnek
csodálkozással [döbbenettel és
önkívülettel töltötte meg őket] és azon való álmélkodással [(eksztaszisz): önkívület, elragadtatás, extázis; és magukon kívül voltak a miatt], ami történt vala ő vele.
[Más
fordítás: Mindenkit
ámulattal és Isten iránti csodálattal töltött el, és félelemmel telve
csodálkoztak azon, ami ezzel az emberrel történt].
Csel.
3,11 Mikor pedig ragaszkodik Péterhez és Jánoshoz [és hozzájuk szegődött] az a sánta,
aki meggyógyult, az egész nép álmélkodva összefut őhozzájuk, a tornácba, mely
Salamonénak [békének] neveztetik.
[Más
fordítás: A
meggyógyult ember együtt ment be Péterrel és Jánossal a Templomnak abba a
részébe, amit Salamon oszlop-csarnokának neveznek. A csodálkozó emberek mind
odafutottak hozzájuk]*
*A hely, ahol összegyülekeztek:
Salamon tornáca, a keresztyének általában ezen a helyen gyülekeztek össze. A
Salamon-csarnok kívül esik a Nikánor-kapun. Péter és János kiment a kapun, s
velük a gyógyult ember is, így valóban a Salamon-csarnokba jutottak. (Jubileumi
kommentár)
Csel.
3,12 Mikor pedig ezt látta Péter, monda a népnek: Izráel férfiai, mit
csodálkoztok ezen, vagy mit néztek mi reánk, mintha tulajdon erőnkkel [hatalmunkkal, képességünkkel]
vagy jámborságunkkal [istenfélelmünkkel]
műveltük [cselekedtük] volna azt,
hogy az járjon
[Más
fordítás: Azt
gondoljátok, hogy mi gyógyítottuk meg őt a saját hatalmunkkal, vagy vallásos
jóságunkkal, hogy járni tudjon]*
*Pál apostol megvallása is így
hangzik: „Nem mintha saját erőnkből, a magunk rátermettsége
alapján; volnánk alkalmatosak
[elegendők; képesek] … ellenkezőleg a mi
alkalmatos [elégséges] voltunk
[képességünk, rátermettségünk] az
Istentől van” (2 Kor. 3,5)
Csel. 3,13 Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak
Istene, a mi atyáinknak Istene megdicsőítette az ő Fiát [paisz: szolgáját],
Jézust, kit ti elárulátok [kiszolgáltattatok; átadtatok], és megtagadátok [(arneomai): elutasít, visszautasít] Pilátus előtt, noha ő úgy ítélt, hogy
elbocsátja.
[Más fordítás: Nem! Isten tette ezt! Ő az Ábrahám, Izsák és Jákób Istene,
a mi ősapáinknak Istene. Ő dicsőítette meg szolgáját, Jézust ezzel a gyógyulással.
Igen, azt a Jézust, akinek ti a halálát akartátok. Mert Pilátus már elhatározta, hogy
felmenti, szabadon engedi, de ti nem akartátok őt].
Csel.
3,14 Ti pedig azt a szentet és igazat megtagadátok és kívánátok, hogy a
gyilkos ember bocsáttassék el néktek.
[Más
fordítás: Elutasítottátok,
megtagadtátok Jézust, a Szentet és az Igazságost. És követeltétek, hogy
egy gyilkos embernek adjon kegyelmet a kedvetekért],
Csel.
3,15 Az életnek [(arkhégosz tesz dzóész; az arkhégosz): elsődleges jelentése kezdő,
előidéző, okozó, alapító, szerző] fejedelmét pedig megölétek;
kit az Isten feltámasztott a halálból, minek mi bizonyságai [tanúi] vagyunk.
[Más
fordítás: Megöltétek
azt, aki az életet adja. Isten azonban feltámasztotta Jézust a halálból. Ennek
tanúi vagyunk - a saját szemünkkel láttuk őt]*
*Márk bizonyságtételében kerül
kijelentésre, hogy kit szimbolizál Barabás, hiszen a sátán az, aki fellázadt
Isten ellen, és „embergyilkos” volt kezdettől fogva. Így került a zsidó nép a
sátán fogságába: „Ünnepenként
pedig egy foglyot szokott vala elbocsátani nékik, akit épen óhajtanak (akit
ők kívántak).
Vala pedig (a
fogságban) egy Barabás nevű,
megkötöztetve ama lázadókkal együtt, akik a LÁZADÁS alkalmával (a lázadás idején) GYILKOSSÁGOT követtek
vala el. És a sokaság (felmenve
Pilátus elé) kiáltván, kezdé kérni
Pilátust arra, amit mindenkor megtesz vala nékik. Pilátus pedig felele nékik, mondván: Akarjátok-é, hogy elbocsássam
néktek a zsidók királyát? Mert tudja vala, hogy irigységből adták őt (Jézust) kézbe (szolgáltatták ki) a főpapok” (Márk. 15,6-10).
A főpapok az Úr Jézus által tett csodákat látva, és a Lázár
feltámadása hírének hallatán azonnal eldöntötték, az Úr Jézus megölését:
„(Összehívták) Egybegyűjték azért a papi
fejedelmek (a főpapok) és a
farizeusok a főtanácsot, és mondának: Mit cselekedjünk? Mert ez az ember sok
csodát művel. Ha ekképpen (egyszerűen csak) hagyjuk őt, mindenki hinni fog őbenne: és eljőnek majd a rómaiak és
elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet. Ama naptól azért
(egyetértettek abban, és) azon
tanakodnak, hogy őt megöljék” (Ján.
11,47-48.53).
Az írástudók nem ismerték fel
Istenüket, annak ellenére, hogy a próféták mind Őróla szóltak: „Eredményes lesz szolgám munkája, magasra emelkedik, igen hatalmas lesz.
Sokan csak iszonyodtak tőle, annyira torz, nem emberi volt külseje, emberhez
nem méltó volt alakja.
De bámulatba ejt majd
sok népet, királyok is befogják előtte szájukat, mert olyan dolgot látnak,
amiről senki sem beszélt nekik, olyan dolgot tudnak meg, amiről addig nem
hallottak” (Ésa. 52,13-15).
Zakariás is Őróla ír: „Örülj
(örvendj) nagyon, Sionnak leánya,
örvendezz (ujjongj), Jeruzsálem
leánya! Ímé, jön néked a te királyod;
igaz és szabadító (és diadalmas) Ő;
szegény (alázatos) és szamárháton
ülő, azaz nőstény szamárnak vemhén (vagyis: szamárcsikó hátán)” (Zak.
9,9).
Még Pilátus kézmosása is
szerepel a próféciában: „Ártatlan vagyok,
megmosom kezemet…” (Zsolt. 26,6).
Pedig még a démonok is
felismerték: „És monda: Ah! Mi dolgunk
van nékünk veled [Mi közünk egymáshoz], Názáreti
Jézus? Azért jöttél-é, hogy elveszíts [elpusztíts; megsemmisíts, romlásba
vigyél] minket [a vesztünkre jöttél]?
Tudom [rólad], hogy ki vagy te: az Istennek Szentje.
[Más fordítás: El innen! Mi bajod
velünk, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket]”
(Márk. 1,24)
Csel.
3,16 És az ő nevében [(onoma)
jelenti magát a személyt, de a görög szó
magába foglalja a személy hatalmát, tekintélyét, jellemvonását is] való hit
által erősítette meg az ő neve ezt, akit láttok és ismertek. És a hit [(pisztisz): hit, amely magába foglalja a bizalmat; meggyőződést, bizonyosságot],
mely ő általa van, adta néki ezt az épséget mindnyájan a ti szemetek láttára.
[Más
fordítás: Ez a
Jézus az, akiben mi hiszünk. Ő adott erőt a hit általi gyógyuláshoz ennek az
embernek, akit itt láttok, s akit ismertek. Igen, a Jézusban való hit állította helyre
ennek a nyomorékon született embernek az egészségét teljesen, mégpedig a
szemetek láttára];
»Még egy másik fordítás: Az ő nevébe vetett hitnek alapján ezt az
embert, akit láttok és ismertek, az ő neve tette szilárddá. A hit őrajta
keresztül adta neki ezt az épséget mindnyájatok szeme láttára. Mert hittel segítségül hívtuk a nevét, erőt
öntött ebbe az emberbe, akit itt láttok, és akit ismertek. A tőle való hit
visszaadta neki épségét mindannyitok szeme láttára«*
*Az Úr Jézus ígérete
az Övéinek: „Azokat pedig, akik hisznek [akik hitre
jutottak], ilyen [ezek a] jelek követik [fogják kísérni]: az én nevemben [(onoma): név, amely jelenti: a hatalom, tekintély,
jellemvonást is] ördögöket
[gonosz szellemeket; démonokat] űznek
[haj(í)tanak ki];
új nyelveken
szólnak. [(kainosz): újszerű,
ismeretlen, szokatlan, meglepő. Nem csupán újabb keletű, hanem lényegében is
különbözik a korábbitól. Új az, ami a régebbi helyét foglalja el, és addig még
nem használták, nem volt érvényben].
[Ha] Kígyókat
vesznek föl [(airó): felemel,
elveszít, kétségekbe taszít, félretesz, eltávolít, elvisz], és ha valami halálost [halálos mérget] isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik
[teszik rá a] kezeiket, és [azok] meggyógyulnak” (Márk. 16,17-18).
A
feltámadott Úr kijelentése az ígéret megvalósulásának feltételéről: „… monda azért nékik Jézus (a
tanítványainak, és a mindenkori Övéinek):
Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek
titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelt, (és így folytatta) és monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet” (Ján. 20,21-22).
Mert ez a hatalom – erő – csak azután
nyilvánul meg, ha: „… vesztek
[kaptok] erőt [hatalmat], minekutána a Szent Szellem eljő [leszáll] reátok: és lesztek nékem tanúim [bizonyságtevőim] úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és
Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,8)
Csak
a hittel lehet előszólítani a természetfelettiben létező dolgokat a látható
világba: „A hit pedig a reménylett
dolgoknak valósága, és a nem látható dolgokról való meggyőződés” (Zsid.
11,1).
A hit keletkezéséről pedig így tesz megvallást
az apostol: „Azért [tehát] a hit, hallásból van, [az Ige hallásából
fakad] a hallás pedig Isten Igéje által.
[Krisztus (beszéde; igéje;/rémája = kijelentése/) által]
„Más fordítás: Tehát a hit a meghallott
üzenetből, a meghallott üzenet pedig Krisztus kijelentésén keresztül van”
(Róm. 10,17)
Csel.
3,17 De most, atyámfiai [testvérek],
tudom, hogy tudatlanságból [értetlenségből]
cselekedtetek, miképpen a ti fejedelmeitek [elöljáróitok]
is [Más fordítás: Testvéreim Jól tudom, hogy sem ti, sem a vezetőitek nem értettétek meg, hogy mit
tettetek]*
*És így folytatja az apostol: „Ezt e világ [e
világkorszak (aion)] fejedelmei
[vezetői; (g: arkhón = uralkodói)] közül
senki sem ismerte fel, [egy
sem tudta] mert ha felismerték [ha
tudták] volna, a dicsőség Urát [soha]
nem feszítették volna meg. [nem vonták volna kínoszlopra]” (1Kor.
2,8).
És az
ige bizonyságtétele azokról, akiket ő fejedelmeknek nevez: „Akkor egybegyűlnek a főpapok, az írástudók és a nép vénei a főpap
házába, akit Kajafásnak hívtak, És tanácsot tartanak, hogy Jézust álnoksággal
megfogják és megöljék” (Mát. 26,3-4).
Dávid
pedig így prófétál a dicsőség királyáról: „Kicsoda
ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr (eredetiben az ÚR = JHVH
Jehova), az erős hadakozó Úr. Ti
kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd
menjen be a dicsőség királya! Kicsoda ez a dicsőség királya? A seregek Ura, ő a
dicsőség királya. Szela” (Zsolt.
24,8-10)
S
az Újszövetség válasza Dávid kérdésére: „...dicsőség
Ura... a mi Jézus Krisztusunk...” (Jak.
2,1).
Pál apostol így beszél az őt hallgató
zsidókhoz, megismételve, hogy nem ismerték fel a dicsőség Királyát: „Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetségének
fiai, és a hozzátok csatlakozott istenfélők! Ennek az üdvösségnek az igéje
nekünk küldetett el. De Jeruzsálem lakói és vezetői nem ismerték fel őt, és a próféták szavait, amelyeket minden
szombaton felolvasnak, betöltötték azáltal, hogy elítélték őt” (Csel. 13,26-27).
Az Úr
Jézus így könyörög a kínoszlopon: „Jézus
pedig monda (így könyörgött): Atyám!
Bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek…” (Luk. 23,34).
Isten:
„E tudatlanságnak idejét azért elnézvén
az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy
megtérjenek” (Csel. 17,30).
És az apostol bizonyságtétele –
megtérése után – Isten megbocsájtó kegyelméről: „Ki előbb istenkáromló, [az
övéit] üldöző és erőszakoskodó [erőszakos
ember] valék: de könyörült rajtam [mégis
irgalmat nyertem], mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségben” (1
Tim. 1,13).
Csel.
3,18 Az Isten pedig, amikről eleve megmondotta [(prokataggelló): előre
kihirdette] minden ő prófétájának szája által, hogy a Krisztus elszenvedi [hogy szenvednie
kell], ekképpen töltötte be*
*Ézsaiás így prófétál Megváltónkról: „És ő megsebesíttetett bűneinkért (a mi
vétkeink miatt kapott sebeket),
megrontatott
a mi vétkeinkért (bűneink miatt törték össze),
békességünknek büntetése rajta van (Ő bűnhődött, hogy nekünk
békességünk legyen),
és az ő sebeivel
(az ő sebei árán)
gyógyulánk meg.
Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk
(tévelyegtünk), kiki az ő útára tértünk
(mindenki a maga útját járta); de az Úr
mindnyájunk vétkét ő reá veté (őt sújtotta mindnyájunk bűnéért).
Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját
nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely
megnémul az őt nyírók előtt; és száját nem nyitotta meg! A fogságból és
ítéletből ragadtatott el (Fogság és ítélet nélkül hurcolták el), és kortársainál ki gondolt arra (ki
törődött azzal), hogy kivágatott az élők
földéből (hogy amikor kiirtják a földön élők közül), hogy népem bűnéért lőn rajta vereség (népem vétke miatt éri a
büntetés)?!
És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a
gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot
(nem követett el gonoszságot), és
álnokság sem találtatott szájában. És az Úr akarta őt megrontani betegség
által; hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja,
és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz
(Más
fordítás: Az ÚR akarata volt az, hogy betegség törje össze. De ha fel is
áldozta magát jóvátételül, mégis meglátja utódait, sokáig él. Az ÚR akarata
célhoz jut vele)” (Ésa. 53,5-10).
Dániel
is Őróla szól: „A hatvankét hét múlva
pedig kiírtatik a Messiás és senkije sem lesz. És a várost és a szenthelyet
elpusztítja a következő fejedelem népe; és vége lesz mintegy vízözön által, és
végig tart a háború, elhatároztatott a pusztulás
(Más fordítás: A hatvankét hét eltelte után
megölik a felkentet, senkije sem lesz. Egy eljövendő fejedelem népe pedig
elpusztítja a várost és a szentélyt. Elvégzett dolog, hogy pusztán álljanak a
háború végéig. De a fejedelemnek is vége lesz, ha jön az áradat)”
(Dán. 9,26).
Dávid
az Úr Jézus szenvedéseiről így prófétál: „Tulkok
sokasága kerített be engem, körülfogtak (bekerítettek) engem Básán bikái. Feltátották rám szájukat, mint a ragadozó (a
marcangoló) és ordító oroszlán. Mint a
víz, úgy kiöntettem (szétfolytam); csontjaim
mind (kificamodtak, és) széthullottak;
szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
Erőm (és torkom) kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába
fektetsz engemet. Mert ebek vettek
körül engem, a gonoszok serege körülfogott (gonoszok bandája kerített be); átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám” (Zsolt. 22,13-18).
Az Úr Jézus az Emmausi tanítványoknak is a próféciákra
hivatkozik: „És ő monda nékik: Óh,
balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhívésére, amiket a próféták szóltak!
Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő
dicsőségébe? És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala
nékik minden írásokban, amik ő felőle megírattak” (Luk. 24,25-27).
Pál
apostol is ezekre a próféciákra hivatkozik: „…
bizonyságot tévén mind kicsinynek, mind nagynak, semmit sem mondván azokon
kívül, amikről mind a próféták megmondották, mind Mózes, hogy be fognak
teljesedni: Hogy a Krisztusnak szenvedni kell, hogy mint a halottak
feltámadásából első, világosságot fog hirdetni e népnek és a pogányoknak” (Csel. 26,22-23).
Csel.
3,19 Bánjátok meg [gondoljátok hát meg magatokat] azért és térjetek
meg [(episztrephó): megfordul, visszatér], hogy
eltöröltessenek a ti bűneitek [(hamartia):
céltévesztésetek], hogy így eljöjjenek a felüdülés [(anapszüxisz): fellélegzés, felüdülés, enyhülés, frissülés] idei az Úrnak színétől
[jelenlététől].
»Más fordítás: Térjetek észre (változtassátok meg gondolkozásmódotokat) és forduljatok vissza Istenhez, hogy eltöröltessenek a bűneitek (vétkeitek), hogy
így eljöjjenek a felüdülés időszaka(sza)i (vagyis: a nagy ünnepi pihenés napjai)az Úr ábrázatától, vagyis: jelenlététől«
Csel.
3,20 És elküldje a Jézus Krisztust, aki néktek előre hirdettetett.
[Más
fordítás: Az Úr jelenléte szellemi
megpihenést és felüdülést ad nektek, és elküldi hozzátok Krisztust, akit előre
kiválasztott a számotokra: Jézust, akit Messiásul rendelt].
Csel. 3,21 Kit az égnek kell magába fogadnia mind az
időkig, míglen újjáteremtetnek mindenek [mindaddig, míg meg nem lesz az
új teremtés; egészen a mindenség megújulása idejéig], amikről szólott az Isten minden ő szent
prófétájának szája által eleitől [öröktől] fogva.
[Más fordítás: Őt (Jézust) azonban az égnek (a Mennynek) kell befogadnia addig,
amíg a mindenség újjáteremtése meg nem történik. Erről az Isten öröktől fogva
szólt szent prófétái szája által]
*Az apostol újra-és újra így
prédikál a zsidóknak: „Péter pedig
monda nékik: Térjetek meg
[változtassátok meg gondolkozásotokat] és
merítkezzetek be mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek [(hamartia): céltévesztés] bocsánatára [eltörlésére]; és veszitek
[megkapjátok] a Szent Szellem ajándékát.
Mert néktek lett az
ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze [távol] vannak, valakiket csak elhív magának az Úr,
a mi Istenünk. (Csel. 2,38-39).
Hiszen az Úr ígérete beteljesedett, ami így hangzott: „Eltörlöm hűtlenségedet, mint felleget, és
mint felhőt, bűneidet (törvényszegésedet); térj én hozzám, mert megváltottalak” (Ésa. 44,22).
Mert: „Én, én vagyok,
aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és bűneidről (hámártiá =
céltévesztésedről) nem emlékezem
meg! (Ésa. 43,25)
Csel. 3,22 Mert Mózes ezt mondotta az atyáknak:
Prófétát [(prophétész): Isten nevében szóló, isteni akaratot
közvetítő személy] támaszt néktek az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiai [testvéreitek] közül, mint engem [olyat, mint én]; azt hallgassátok
mindenben, amit csak szólánd néktek
[Más fordítás: Hallgassatok
rá, és engedelmeskedjetek minden szavának].
Csel. 3,23 Lészen pedig, hogy minden lélek [(pszükhé): személy], valamely
nem hallgatánd arra a prófétára, ki fog irtatni [(exolethreuó): kiirt,
elpusztít, teljesen megsemmisül] a nép közül.
Csel. 3,24 De a próféták is mindnyájan Sámueltől és a
következőktől fogva, akik csak szóltak, e napokról jövendöltek [(prokatangelló): előre meghirdették, előre bejelentették]*
*Mózes így hirdeti Krisztus
eljövetelét: „Prófétát támaszt
néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai (testvéreid) közül, olyat, mint én: Őt hallgassátok!”
(5
Móz. 18,15).
Mert azt mondta az Úr: Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai
(testvérei) közül, olyat, mint te, és az
én igéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, amit parancsolok néki.
És ha valaki nem hallgat az én igéimre, amelyeket az én nevemben szól, én
megkeresem azon (és felelősségre vonom)!” (5 Móz. 18,18-19).
István is ezt hirdeti: „Ez
ama Mózes, ki az Izráel fiainak ezt mondotta: Prófétát támaszt néktek az Úr, a
ti Istenetek, a ti atyátokfiai (testvéreitek) közül, mint engem (hozzám hasonlót): azt hallgassátok” (Csel. 7,37).
Pál apostolon keresztül hangzik a kijelentés, Isten
beteljesítette ígéretét: „Mi is hirdetjük
nektek, hogy azt az ígéretet, amelyet az atyáknak tett Isten, beteljesítette
nekünk, az ő gyermekeiknek, amikor feltámasztotta Jézust” (Csel.
13,32).
Filep azonnal hirdeti a
Krisztust, ahogy találkozik vele, hirdetve a próféciák beteljesülését: „Találkozék Filep [jelentése: aki a
lovakat kedveli //vagyis: a testi erőt//] Nátánaellel [jelentése: Isten ajándéka], és monda néki. Aki felől írt Mózes a
törvényben [nomosz /héberül: Tóra/): Isten útmutatása, tanítása, amelyet az
Igében jelentett ki]. És a próféták
[vagyis az egész Ószövetség], megtaláltuk
a názáreti [Náceret = "ág, hajtás"] Jézust, Józsefnek fiát” (Ján.
1,46)
Csel. 3,25 Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek
[(diathéké): végrendelet, amit hivatalos írásban
rögzítettek] fiai, melyet Isten szerzett a mi atyáinkkal, mondván
Ábrahámnak: És a te magodban megáldatnak a földnek [(gé): föld, mint látható
világ] nemzetségei mindnyájan.
[Más fordítás: Ti
vagytok a prófétáknak s ama szövetségnek fiai, amelyet Isten atyáitokra
vonatkozólag rendelt el, mikor Ábrahámhoz így szólt: Magoddal fogják egymást
áldani a föld összes nemzetségei].
Csel. 3,26 Az Isten az ő Fiát, Jézust első sorban [(próton): először, első alkalommal] néktek támasztván [nektek támasztotta fel], elküldé
őt, hogy megáldjon titeket [azzal, hogy] mindegyikőtöket megtérítvén [(aposztrephó): eltávolít, elfordít, eltérítsen] bűneitekből [(ponéria): gonoszság, romlottság, hitványság].
»Más fordítás: Amikor Isten elküldte a szolgáját, Jézust, akkor először
hozzátok küldte el, hogy megáldjon titeket. Mégpedig úgy, hogy többé ne
tegyetek gonosz dolgokat«*
*És így folytatódik a kijelentés:
„Mert néktek lett az ígéret és a ti
gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze [távol] vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk” (Csel.
2,39).
Azoknak: „Akik
izraeliták, akiké a fiúság és a
dicsőség és a szövetségek [a végrendelet az
egyoldalú szerződés: hagyatkozás]
meg a törvényadás és az istentisztelet(i)
[szent szolgálat] és az ígéretek
[üzenet, hirdetés, értesítés; biztatás].
Akiké az (ős)atyák, és akik közül való [származik]
(hús)test szerint a Krisztus, aki mindeneknek felette örökké áldandó
[imádni való]
Isten [aki Isten mindenek felett]. Ámen.
Nem lehet pedig, hogy
meghiúsult [kudarcot vallott; megdőlt; megbukott; erejét vesztette] legyen az Isten beszéde (logosza) Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik
Izráeltől valók” (Róm. 9,4-6).
„Mert nem az a
zsidó, aki külsőképen az; sem nem az a körülmetélés, ami a (hús)testen
külsőképen van: Hanem az a zsidó, aki belsőképen az. És a szívnek Szellemben,
nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés. amelynek
dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van” (Róm. 2,28-29).
„Értsétek meg [ismerjétek fel] tehát, hogy akik hitből vannak [hitből élnek], azok az Ábrahám
fiai. Előre látván pedig az Írás, hogy Isten hitből fogja megigazítani a
pogányokat [az összes nemzeteket],
eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te
benned fognak megáldatni minden népek [az összes nemzetek]. Ekként a
hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal” (Gal. 3,7-9).
„Mert nem a törvény által [nem a törvény
közvetítésével] adatott [szólt] az ígéret Ábrahámnak, vagy az ő magvának
hogy e világnak [kozmosz = világegyetem] örököse [birtokosa] lesz, hanem a hitnek igazsága által.
[hit általi megigazulás alapján]. Mert
ha a törvény alá rendeltek [a törvényből valók; (a törvény alapján állók)] az örökösök, [birtokosok] akkor a hit hiábavaló [üressé,
hasztalanná, hatástalanná lett] az ígéret
pedig érdektelen [haszontalan;
semmis; eltöröltetett; hatálytalan, eredménytelenné válik, csődöt mond,
kudarcba fullad; nincs dolga, megszűnt a funkciója, feladata].
Mert a törvény [a
valóságban] haragot nemz [szül; munkál, eredményez]. Ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet (törvényszegés) sincsen.
[nem lehet áthágni sem a törvényt] Azért
[adatott kizárólag csak] hitből, hogy [ugyanakkor minden] kegyelemből legyen; hogy erős [bizonyos;
szilárd] legyen az ígéret az egész
magnak; nemcsak a törvényből valónak, [akik alá vannak vetve a törvénynek] hanem az Ábrahám hitéből valónak [hitét
követőknek] is, aki [Ő] mindnyájunknak atyánk” (Róm. 4,13-16).
És így folytatódik a kijelentés: „mert egy az Isten, aki megigazítja [megigazulttá nyilvánítja] a körülmetéltet hitből, [éppúgy, mint
aki] a körülmetéletlent [pogányt] pedig hit által. [a hiten keresztül]”
(Róm. 3,30).
Mert Ábrahám: „… a körülmetélkedés jelét [ismertetőjelét, jegyét;
jelképét] is körülmetéletlenül tanúsított
hite igazságának pecsétjéül [pecsét (mint védelem vagy megóvás); - a
rányomott bélyeg (a tulajdon vagy az eredetiség jeleként)] kapta, hogy atyja legyen
minden körülmetéletlen hívőnek, hogy azok is igaznak fogadtassanak el.
És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, akik
nemcsak körülmetélkedtek, hanem követik is (menetel, lépést tart) a mi atyánknak Ábrahámnak
körülmetéletlenségében tanúsított hitének nyomdokait” (Róm.
4,11-12).
„Amire el is hívott
minket [ilyen edényekül hívott el minket is] nemcsak a zsidók, hanem a pogányok [nemzetek] közül is. Amint Hóseásnál (Jehova
az üdvösség)
is mondja: Népemnek nevezem, [hívom] amely
nem volt az én népem [azt, ami nem népem, népem gyanánt fogom elhívni] és szeretettnek [kedveltnek] azt, ami nem volt szeretett. [amelyet
nem szeretek, (agapé=Isten szerinti)
szeretett népemnek;
és ki irgalmat nem talált, irgalmasságot találónak]. És lészen, hogy azon a helyen, ahol ez
mondatott nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fognak
hívatni.” (Róm. 9,24-26) .
Így
szólt Isten szava a prófétán keresztül: „És
eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel,
kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el. Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával,
és megismered az Urat.
Mert bevetem vele
a földet, és akit „Nincs irgalom”- nak hívnak, ahhoz irgalmas leszek, a „Nem
népem”- nek ezt mondom: Népem vagy, ő pedig ezt mondja: Én Istenem!” (Hós.
2,18-19.22).
Péter apostolon keresztül pedig kijelentést nyer a prófécia
beteljesülése: „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent
nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit
annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket. Akik egykor nem az ő népe voltatok, most
pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra
találtatok” (1 Pét. 2,9-10).
És így valósult meg Isten szava, amely kijelenti, hogy: „De lesz még
annyi Izráel fiainak a száma, mint a homok a tengerparton, amelyet nem lehet
megmérni, sem megszámolni. Akkor ahelyett, hogy ezt mondanák nekik: Nem vagytok
népem! - ezt mondják: Az élő Isten fiai vagytok!” (Hós.
1,10).
Az Ábrahámnak tett
ígéret így hangzott: „És nagy nemzetté (néppé)
teszlek, és megáldalak téged, és
felmagasztalom (naggyá teszem) a te
nevedet, és áldás leszesz. És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged
átkoz (gyaláz), megátkozom azt: és
megáldatnak te benned (Általad nyer áldást) a föld minden nemzetségei”
„És megállapítom az én szövetségemet én
közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak
nemzedékei szerint örök szövetségül, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad” (1
Móz. 12,2-3; 17,7).
És az Újszövetségben
nyer kijelentést, hogy ki az Ábrahám magja: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a
magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki
a Krisztus” (Gal. 3,16).
És
a pogányokból (nemzetekből) megtérteknek is így szól az Úr: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az
Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal.
3,29).
Mert
az Ábrahámnak tett ígéret így szólt: „És
a te magod olyan lészen mint a földnek pora, és terjeszkedel nyugatra és
keletre, északra és délre, és te benned és a te magodban áldatnak meg a föld
minden nemzetségei” (1 Móz. 28,14).
Ez az ígéret pedig Krisztus és az
Ő testére vonatkozott, ahogy erről bizonyságot is tesz az Írás: „… És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal.
3,16).
Mert: „Mi pedig,
atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk” (Gal.
4,28).
És folytatódik a kijelentés: „Azaz, nem a (hús)testnek fiai az Istennek fiai; [nem a testi származás szerinti utódok Isten gyermekei] hanem az ígéret fiait
[gyermekeit] tekinti [nevezi] magul” (Róm. 9,8).
Beteljesült tehát a prófécia, és Isten akarata megvalósult,
mert létrejött Isten népe, aki a Krisztus népe: „Hiszen te Istenednek, az Úrnak szent népe vagy. Téged választott ki
Istened, az ÚR, hogy tulajdon népe légy valamennyi nép közül, amelyek a föld
színén vannak”
És a Szent Szellem erről így tesz bizonyságot: „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent
szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint
elhívott. Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy
hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér
között.
Akikről pedig ezt
eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is
igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette” (5Móz. 7,6; Róm. 8,28-30).
Azokat: „Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése (előre látás, ismeret, tudás) szerint, a Szellem megszentelésében
(akiket Isten az Atya gondviselése a Szellem megszentelése által kiválasztott),
engedelmességre. (figyelmes
hallgatás, vagyis szolgálatkészség vagy alárendelés), és Jézus Krisztus vérével való meghintésre…” (1Pét 1:2).
És a Krisztus testének, mert: „Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem
nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi
vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,28-29)
- 
