Fil. 4,1 Annakokáért szerelmes atyámfiai [testvéreim, akiket szeretek; kedveseim], akik után úgy vágyakozom, ti én örömöm és én koronám [és győzelmi koszorúm], ekképpen álljatok meg az Úrban, én szerelmeseim!
[Új fordítás. Testvéreim, úgy szeretnék már találkozni veletek! Hiszen nagyon szeretlek benneteket: ti vagytok az én örömöm és győzelmi jutalmam! Továbbra is kövessétek az Urat, aki szeret titeket, és maradjatok benne]*
*És az apostol újra, és újra megvallja, hogy mennyire szereti a minden korban élő Krisztus népét: „Mert tanúm az Isten, mely igen epekedem; sóvárgok mindnyájatok után a Krisztus Jézus szeretetével” (Fil. 1,8).
„Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája [koszorúja; győzelmi koronánk; és dicsőségünk]? Ha nem ti, a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az Ő megjelenésekor? Bizony ti vagytok a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája” (1 Thess. 2,19-20).
„Azért szerelmes [szeretett] atyámfiai [testvéreim] erősen álljatok, mozdíthatatlanul [legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, állhatatosak, kitartók], buzgólkodván az Úrnak dolgában [munkájában] mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok [fáradozásotok] nem hiábavaló az Úrban” (1 Kor. 15,58).
De a figyelmeztetés nekünk is szól: „Legyetek éberek; virrasszatok; maradjatok ébren, figyeljetek, álljatok meg szilárdan, mozdíthatatlanul. Tartsatok ki állhatatosan a hitben. Viselkedjetek bátran, és cselekedjetek férfiasan, és erősödjetek meg; győzedelmeskedjetek” (1 Kor. 16,13).
És: „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen: Akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben (szilárdan)…” (1 Pét. 5,8)
„Minden erővel megerősíttetvén az Ő dicsőségének hatalma (nagysága) szerint minden kitartásra (a teljes állhatatosságra) és hosszútűrésre örömmel” (Kol. 1,11)
„Mert szinte megelevenedünk (és egyszerre feléledünk), ha ti erősek vagytok (és szilárdan álltok) az Úrban” (1 Thess. 3,8)
Hiszen meg van írva: „Minden istentelen (aki Isten nélkül él) fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig (biztosnak érzik magukat), mint az ifjú oroszlán, bátrak” (Péld. 28,1)
De ti: „Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan viseljétek magatokat, hogy akár oda menvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől (rólatok), hogy megállotok egy Szellemben, egy érzéssel (egy szívvel) viaskodván (együtt küzdve) az evangélium hitéért. És meg nem félemlvén semmiben az ellenségek előtt (és hogy semmiképpen meg nem rémültök az ellenfelektől). Ami azoknak a veszedelem (kárhozat: romlás, pusztulás) jele, néktek pedig az üdvösségé, és ez az Istentől van” (Fil. 1,27-28)
„Mert nem félelemnek Szellemét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak Szellemét” (2 Tim. 1,7)
„Végezetre, atyámfiai (testvérek), legyetek erősek (erősödjetek meg) az Úrban, és az ő hatalmas erejében” (Eféz. 6,10).
Megvallva, hogy: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” (Fil. 4,13)
Fil. 4,2 Evódiát [jelentése: jó illat; hasznos, növekvő; jó előmenetel; jó út; szerencsés előrehaladás, siker; boldogulás] intem [(parakaleó): felszólít, kérlel, bátorít, buzdít], Sintikhét is [jelentése: boldog, összeillesztés; találkozás; eredményes] intem [(parakaleó): felszólít, kérlel, bátorít, buzdít]. Hogy egyenlő indulattal [egyetértésben; egy észjáráson] legyenek [hogy értsenek egyet; a görög kifejezés (to autó fronein) még így is fordítható: ugyanúgy érezzenek/gondolkozzanak] az Úrban.
[Új fordítás: Evódiát és Szüntükhét kérem, hogy egyezzenek meg, és legyenek összhangban egymással az Úrban]*
*A kijelentés fontossága miatt újra – és újra hangzik a figyelmeztetés minden gyülekezetnek, és minden kor hívő közösségének: „Teljesítsétek be [tegyétek teljessé] az én örömömet, [azzal] hogy egyenlő indulattal [egyetértésben; egyet akarva; (gondolva), közös lelkesedéssel] legyetek, ugyanazon [(agapé): Isten szerinti] szeretettel viseltetvén, egy érzésben [összeforrva], egyugyanazon indulattal lévén [ugyanarra törekedtek].
»Más fordításban: Ha igen, akkor, tegyétek meg, amire kérlek titeket! Ezzel nagy örömöt fogtok szerezni. Legyen a gondolkozásotok összhangban egymással, legyen bennetek ugyanaz az isteni szeretet egymás iránt, éljetek teljes egyetértésben, és ugyanarra a célra törekedjetek« (Fil. 2,2).
„Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan [megfelelően éljetek és] viseljétek magatokat.
[Más fordítás: „Csak éppen arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez méltó legyen]. Hogy akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megálltok [erősen] egy Szellemben, egy érzéssel [egy akarattal; szívvel; egyetértően] viaskodván [bajtársian együtt küzdötök] az evangélium [örömüzenet] hitéért” (Fil. 1,27).
„Engedelmesek [készségesek] legyetek [egymás iránt] egymásnak [(hüpotasszó): alkalmazkodik, tehát: alkalmazkodjatok egymáshoz] Isten félelmében [a Krisztus iránti tiszteletből]” (Eféz. 5,21).
Ennek teljesítéséért imádkozik is az apostol: „A békességes tűrésnek [állhatatosságnak; türelmes várakozásnak; kitartásnak] és vigasztalásnak [bátorításnak, buzdításnak] Istene pedig adja néktek, hogy ugyanazon indulat [egy cél felé irányultság] legyen bennetek egymás iránt Krisztus Jézus szerint.
[Más fordítás: hogy kölcsönös egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint; (Krisztus Jézushoz igazodva egymás között is ugyanazon a dolgon jártassátok elméteket]” (Róm. 15,5)
Fil. 4,3 Igen, kérlek téged is, igaz [(gnésziosz): igazi, hiteles] szolgatársam [hűséges munkatársam; én igazi igavonó társam]. Légy segítségül ezeknek [hogy segíts ennek a két asszonynak. fogadd őket együtt magadhoz; vedd gondjaidba őket], mint akik az Evangélium [(euangelion): jó hír, örömhír; győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének híre] dolgában [az örömhír terjesztésében; hiszen az örömüzenet szolgálatában bajtársaim voltak] együtt viaskodtak [együtt küzdöttek, együtt harcoltak, együtt birkóztak] velem. Kelemennel is [jelentése: szelíd, elnéző, irgalmas, jóságos, türelmes], és ama többi [(loipoi): megmaradt, együttműködő; segítő] munkatársaimmal, kiknek neveik fölírvák [be van írva] az életnek könyvében.
Fil. 4,4 Örüljetek [örvendezzetek] az Úrban mindenkor [szüntelenül; (pantote): mindenkor, azaz minden időben]; ismét mondom [újra csak azt mondom], örüljetek [örvendjetek]!*
*A Szent Szellem újra- és újra arra buzdít az apostolon keresztül, hogy: „… atyámfiai [testvéreim], örüljetek [örvendezzetek] az Úrban. Ugyanazokat írni néktek én nem restellem [nincs terhemre; engem nem fáraszt], tinéktek pedig bátorságos [szükséges; biztonságot jelent, és titeket megerősít]” (Fil. 3,1).
És azért örüljenek: Mert: „… a Szellem gyümölcse: öröm…” (Gal. 5,22).
Már Dávid így prófétál róluk: „Az igazak (a megigazultak)… örvendeznek és vígadnak az Isten (színe) előtt, és ujjongnak örömmel (vígan örvendeznek)” (Zsolt. 68,4).
Hát: „Azonképpen ti is örüljetek, és örüljetek [örvendezzetek] együtt velem” (Fil. 2,18).
És ismét: „Mindenkor örüljetek” (1 Thess. 5,16).
Mert: „Veled van Istened, az ÚR, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked” (Sof. 3,17).
Ezért: „Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének (Más fordítás: Vigadjatok a mi erős Istenünk előtt, ujjongjatok Jákób Istene előtt)!” (Zsolt. 81,2).
Akkor is örüljetek, ha az Úr Jézus nevéért üldöznek. Hát: „Örüljetek és örvendezzetek [ujjongjatok; vigadjatok ilyenkor], mert a ti jutalmatok [kárpótlásotok] bőséges [nagy fizetség jár nektek] a mennyekben: mert így háborgatták [üldözték; zaklatták; vádolták] a prófétákat [az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket] is, akik előttetek voltak [éltek]” (Mát. 5,12).
Örüljetek, mert: „Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van [válik; szolgál, összedolgozik; együttmunkál, minden összejátszik (minden körülmény, esemény] mint akik az ő végzése szerint hivatalosak [akik az ő végzése értelmében (elhatározása szerint) arra hivatottak,(elhívottak) hogy szentek legyenek]” (Róm. 8,28).
Dávid is örvendezésre buzdít: „Örvendezzetek (vigadjatok) ti igazak, az Úrban; a hívekhez (az igaz emberekhez) illik a dicséret” (Zsolt. 33,1).
Mert: „Világosság támad fel (fényözön árad) az igazra, és az egyenes (a tiszta) szívűekre öröm. Örüljetek (ti) igazak az Úrban, és tiszteljétek (és magasztaljátok) az ő szentséges emlékezetét (és szent nevét)!” (Zsolt. 97,11).
Habakuk is az Úrban való örömről, és annak okáról prófétál: „Hallám és reszket a bensőm, a szózatra remegnek ajkaim; (fájdalom járja át csontjaimat, és) porladni kezdenek csontjaim, reszketnek lábaim és reszkető léptekkel járok): hogy (bárcsak) nyugtom legyen a nyomorúság napján, amely feljön a (bennünket fosztogató) népre, mely megsanyargatja azt.
Mert a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben (a szőlőtőkéken) nem lészen gyümölcs, megcsal (hiányozni fog) az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban. De én örvendezni (vigadozni) fogok az Úrban, és vigadok az én szabadító Istenemben” (Hab. 3,16-18).
Ézsaiás is erről prófétál, és arról, hogy mit tett az Úr velünk: „Örvendezvén örvendezek (ujjongva, örvendezek, és ugrálok örömömben, mert nagy örömöm telik) az Úrban, örüljön lelkem (az egész lényem) az én Istenemben (víg örömre indít Istenem).
Mert az üdvnek (szabadulás, megmentés, biztonság, jólét) ruháival öltöztetett fel engem, az igazság (a megigazulás) palástjával vett engemet körül (a megigazulás palástját terítette rám), mint vőlegény, aki pap módon ékíti fel magát (ki fölteszi fejdíszét), és mint menyasszony, aki felrakja ékességeit (ékszereit).
Mert mint a föld megtermi csemetéjét, és mint a kert kisarjasztja veteményeit, akként sarjasztja ki az Úr Isten az igazságot (a megigazulást) s a dicsőséget minden nép előtt (és öröméneket ad minden nép hallatára)” (Ésa. 61,10-11)
Fil. 4,5 A ti szelídlelkűségetek [szelídségetek, jóindulatotok, elnéző, méltányos, engedékenységetek] ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel!*
*És hogy ez a gyakorlatban hogyan nyilvánul meg, arról sok mondanivalója van a Szent Szellemnek: „Magatokat a pogányok közt jól (tisztességesen, becsületesen) viselvén (nemesen forgolódjatok /viselkedjetek helyesen / a nemzetek között). Hogy amiben rágalmaznak titeket, mint gonosztévőket (bár azzal rágalmaznak, hogy gonosztevők vagytok), a jó cselekedetekből (nemes, jó tetteitekből), ha látják (azokat), dicsőítsék Istent a meglátogatás (látogatása) napján” (1Pét 2:12).
„Senkinek gonoszért gonosszal [rosszért rosszat] ne fizessetek [sérelem; igazságtalanság, méltatlanságért; sérelemmel; igazságtalansággal, káros, ártalmas dologgal ne viszonozzátok]. A tisztességre [becsületességre a Krisztusi magatartásnak megfelelően] gondotok legyen minden ember előtt [jóra törekedjetek, úgy hogy azt minden ember lássa]” (Róm. 12,17).
Azt valljátok: „Mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is” (2 Kor. 8,21).
És ismét hangzik a figyelmeztetés: „Nem fizetvén gonosszal a gonoszért (rosszért rosszal), avagy szidalommal a szidalomért (gyalázásért gyalázással, becsületsértéssel, rágalmazással, szidással). Sőt ellenkezőleg áldást mondván (dicséretet, jól beszéljetek róluk; a kimondott szavatokkal üdvhozó erőt közvetítsetek; hogy áldjatok = Isten kegyelmébe ajánljátok őket), tudva, hogy arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek (áldás legyen az örökrészetek)” (1 Pét. 3,9).
Titusznak azt parancsolja az apostol, hogy a Krétaiakat: „ Emlékeztesd őket arra, hogy rendeljék alá magukat a hatóságoknak és a felsőbbségeknek: engedelmeskedjenek, és legyenek készek minden jó cselekedetre. Senkit ne szidalmazzanak (senkit se szóljanak meg), ne veszekedjenek, (kerüljék a viszálykodást), gyöngédek (megértőek) legyenek, teljes szelídséget tanúsítván minden ember iránt” (Tit. 3,1-2).
És: „Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat” (Zsid. 12,14).
Továbbá: „Legyetek … türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap. Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van. „Ne sóhajtozzatok egymás ellen, atyámfiai (Ne panaszkodjatok, testvéreim, egymásra), hogy el ne ítéltessetek: ímé a Bíró az ajtó előtt áll” (Jak. 5,7-9)
Fil. 4,6 Semmi felől ne aggódjatok [semmi gondot ne hordozzatok; semmi felől ne tépelődjetek; ne nyugtalankodjatok], hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat [kéréseiteket] az Isten előtt.
[Más fordítás: Bármilyen helyzetben vagytok is, imádkozzatok! Kérjétek Istentől, amire szükségetek van. De amikor imádkoztok, mindig adjatok hálát Istennek]*
*Az Úr Jézus kijelentése az Övéi részére: „Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok [ne nyugtalankodjatok; nehogy aggódva tépelődjetek] a ti éltetek felől [megélhetésetek miatt], mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek [(szóma): egész lényetek] felől, mibe öltözködjetek [ruházkodjatok]. Avagy nem több-e az élet hogysem az eledel [táplálék; étel], és a test [(szóma): egész lényetek] hogysem az öltözet [ruha]?
Tekintsetek az égi madarakra [nézzétek az ég madarait], hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe [magtárakba] nem takarnak [gyűjtenek]; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat [táplálja őket]. Nem sokkal különbek [becsesebbek; drágábbak; többet érők; sokkal fontosabbak] vagytok-e azoknál? Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával [tépelődésével; azzal, hogy gondot hordoz] megnövelheti termetét [ki adhat pedig közületek gondjai által magasságához] egy arasszal [Ugyan ki toldhatja meg életét (nyújthatja meg életkorát) csak egy könyöknyivel (rőfnyivel = kb. 46 cm) is, ha aggodalmaskodik]?
Az öltözet felől [a ruházat miatt] is mit aggodalmaskodtok [miért nyugtalankodtok; miért viseltek gondot; és miért tépelődtök]? Vegyétek eszetekbe [figyeljétek (nézzétek) meg; tanuljátok el] a mező liliomait [bíbor színű pipacs virágait], mi módon növekednek: nem munkálkodnak [nem fáradoznak], és nem fonnak [szőnek-fonnak]; De [mégis] mondom néktek, hogy Salamon minden [teljes] dicsőségében [pompája teljében] sem öltözködött úgy, mint ezek közül [akár csak] egy [is].
Ha pedig a mezőnek füvét [a mezei virágot], amely ma van [virít], és holnap kemencébe [tűzbe] vettetik [dobják], így ruházza [öltözteti] az Isten; nem sokkal inkább-e [vajon nem sokkal jobban] titeket, ti kicsinyhitűek? [kishitűek]. Ne aggodalmaskodjatok [nyugtalankodjatok;
Nehogy aggódva tépelődjetek] tehát, és ne mondjátok [ne kérdezgessétek, ne vegyetek hát gondot magatokra ilyen beszéddel]: Mit együnk? Vagy: Mit igyunk? Vagy: Mivel ruházkodjunk [vagy: Mit öltsünk magunkra; Mibe öltözünk]? Mert mind ezeket a pogányok [nemzetekből valók szokták] kérdezik [Mert mindezekre a pogányok törekszenek; keresik]. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.
Hanem keressétek először Istennek országát [a királyságot, az Isten királyi uralmát], és az ő igazságát [igazságosságát]; és ezek [is] mind [ráadásul] megadatnak [hozzáadatnak] néktek [ezek a dolgok pedig mind elétek lesznek téve ráadásként].
Ne aggodalmaskodjatok [nehogy aggódva tépelődjetek] tehát a holnap felől [ne viseljetek hát gondot a másnapért]; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől [a holnap majd gondoskodik magáról, a holnapnak ugyanis meg lesz a maga gondja]. Elég minden napnak [a mának] a maga baja. [elég minden napra annyi a bajból, amennyi reá jut; (ami rossz benne)]” (Mát. 6,25-34).
Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről, további részletekkel kibővítve: „Monda pedig az ő tanítványainak: Annakokáért mondom néktek, ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek; se a ti testetek (szóma: egész lényetek) felől, mibe öltözködjetek (hogy mivel ruházkodjatok). Az élet több, hogysem az eledel (táplálék), és a test (szóma: egész lényetek), hogysem az öltözet (ruházat).
Tekintsétek (nézzétek) meg a hollókat, hogy nem vetnek, sem nem aratnak; kiknek nincs tárházuk (kamrájuk), sem csűrjük; és az Isten (mégis) eltartja őket: mennyivel drágábbak (értékesebbek) vagytok ti a madaraknál?
Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal (vagy ki tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét //életidejét//)? Annakokáért ha a mi legkisebb dolog, azt sem tehetitek (ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek), mit aggodalmaskodtok a többi felől?
Tekintsétek (nézzétek) meg a liliomokat, mi módon növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak: de mondom néktek: Salamon minden (teljes) ő dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül egy (bármelyik). Ha pedig a füvet, mely ma a mezőn van, és holnap kemencébe vettetik, így ruházza (öltözteti) az Isten; mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitűek!
Ti se kérdezzétek, mit egyetek vagy mit igyatok; és ne kételkedjetek (és ne nyugtalankodjatok). Mert mind ezeket a világi pogányok (a nemzetekből valók) kérdezik; a ti Atyátok pedig tudja, hogy néktek szükségetek van ezekre. Csak (inkább) keressétek az Isten országát, és ezek (is ráadásul) mind megadatnak néktek” (Luk. 12,22-31).
Mert: „Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniük?” (Jób. 39,3).
Hiszen Ő az: „Aki megadja táplálékát a baromnak (az állatoknak), a holló-fiaknak, amelyek kárognak” (Zsolt. 147,9).
Ezért: „Minden gondotokat (aggályosság, nyugtalanság, gond, aggodalom) Őreá vessétek (minden gondotokkal forduljatok hozzá), mert néki gondja van (gondot visel) reátok (törődik veletek, gondoskodik rólatok)” (1Pét 5,7).
Már Dávid ezt tanácsolja: „Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad…” (Zsolt. 55,23).
És az aggodalmaskodás helyett: „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti (mert ő munkálkodik)” (Zsolt. 37,4-5).
Hiszen: „Isten dicsőséges gazdagsága mind a Krisztus Jézusban található. Ehhez a gazdagsághoz mérten fog az én Istenem gondoskodni mindenről, amire szükségetek van; Az én Istenem minden szükségeteket be fogja tölteni a Krisztus Jézusban elhelyezett dicsőséges gazdagságának mértékében]” (Fil. 4,19).
Mert: „Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! (mert akit az ÚR szeret) szerelmesének álmában (is) ád eleget. (Zsolt. 127,2).
Ezért boldogan vallja Dávid: „Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm” (Zsolt. 23,1).
Hiszen: „Gyermek voltam, meg is vénhedtem (öregedtem), de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, (sem azt, hogy) a magzatja (gyermeke) pedig kenyérkéregetővé (vagy koldussá vált)” (Zsolt. 37,25).
Hát bízzunk az Úrban: „Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle” (1 Ján. 5,14-15)
Fil. 4,7 És az Istennek békessége [(eiréné): ez egy olyan állapotot jelent, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás], mely minden értelmet felülhalad [(hüperekhó): fölé emelkedik, fölötte áll, felülmúl], meg fogja őrizni [(phrúreó): őriz, őrködik, őrséget áll] szíveiteket [(kardia): a szellemi élet központja] és gondolataitokat [(noéma): felfogás, gondolkodásmód, gondolat; döntés, ötlet, terv, szándék; maga az intézkedés] a Krisztus Jézusban.
Fil. 4,8 Továbbá [ezen kívül], Atyámfiai, [testvéreim, vegyétek számba mindazt] amik csak igazak [(aléthész: ami a valóság, vagyis Isten Igéje)]. Amik csak tisztességesek [(szemnosz): tiszteletre méltó, szent; nemes, előkelő, ünnepélyes, méltóságteljes], amik csak igazságosak [(dikaiosz): igazságos, jogos, méltányos, tisztességes, pártatlan; illő; igaz, Isten jogrendjéhez igazodó, megigazult], amik csak tiszták [(hagnosz): szent, érintetlen, tisztességes], amik csak kedvesek [ami szeretetreméltó; ami barátságos; kedves, kellemes], amik csak jó hírűek [(euphémosz): dicsérő; kedvező, jóindulatú szót mondó; dicséretes]. ha van valami erény [(areté): kiválóság, érdem; nemes cselekedetek], és ha van valami dicséret [ha valami magasztalni való; ha valami nemes és dicséretes], ezekről gondolkodjatok [(logidzeszthe): azon járjon az eszetek. A görög szó a gondolkodás folytonosságát fejezi ki].
»Más fordítás: Végül, testvéreim, azokon a dolgokon gondolkodjatok, amik igazak, dicséretre méltók, igazságosak, tisztességesek, szépek, tiszteletre méltók, kiválók és dicséretesek; valami magasztos: azt vegyétek figyelembe (arra irányuljanak gondolataitok)«
Fil. 4,9 Amiket tanultatok is [(manthanó): tanul, tanulmányozás, megfigyelés, vagy kutatás által ismeretet, tudást szerez, megért]. El is fogadtatok [és átvettetek], hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz.
[Más fordítás: amiket tanultatok is és elfogadtatok, hallottatok és láttatok is bennem, azt váltsátok gyakorlati tetté, és a békesség Istene veletek lesz]*
*Pál apostol minden kor keresztényeinek tanácsolja: „Legyetek az én követőim, mint én is a Krisztusé” (1 Kor. 11,1).
És hogy ez mit jelent, arról így ír az apostol: „Kérlek [buzdítlak] azért titeket, legyetek az én követőim. [az én utánzóim, akik igyekeznek mindenben lemásolni és megpróbálni ugyanúgy tenni, mint én]” (1 Kor. 4,16).
És hogy hogyan kell őt követni, és az Evangéliumot hirdetni, arról így beszél az Ige: „Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek”.
Mert: „...a mi evangéliomunk ti nálatok nem áll csak szóban, hanem isteni erőkben is, Szent Szellemben is, sok bizodalomban is. amiképpen tudjátok, hogy milyenek voltunk közöttetek ti érettetek” (1 Thess. 1,5-9).
És a mindennapi életben való követésről pedig: „A mi Urunk Jézus Krisztus nevében pedig, rendeljük néktek, atyámfiai, hogy vonjátok el magatokat minden atyafitól, aki rendetlenül él, és nem ama utasítás szerint, amelyet mi tőlünk kapott. Mert magatok is tudjátok, hogyan kell követnetek minket; hiszen mi nem tétlenkedtünk közöttetek. Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként.
Mert akkor is, amikor nálatok voltunk, azt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. Mert halljuk, hogy némelyek tétlenül élnek közöttetek, nem dolgoznak, hanem haszontalan dolgokat művelnek. Az ilyeneknek pedig megparancsoljuk, a mi Urunk Jézus Krisztusban, hogy csendben dolgozva, a maguk kenyerén éljenek” (2 Thess. 3,6-12).
„Úgy ahogy tanultátok is Epafrástól [jelentése: szeretetre méltó, kedves; ékesszóló], a mi szerelmes [agapé = Isten szerinti szeretettel szeretett] (rab)szolgatársunktól, aki hív [hűséges, megbízható] (rab)szolgája tiérettetek [és ti köztetek] a Krisztusnak” (Kol. 1,7).
„Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek (Más fordítás: a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok)! Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket (teljesen) mindenestől; és a ti egész valótok, mind szellemetek, mind testetek (szóma: egész lényetek) feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére” (1 Thess. 5,22-23).
„A békesség Istene pedig, aki kihozta a halálból (a halottak közül) a juhoknak nagy pásztorát, örök szövetség vére által, a mi Urunkat, Jézust. Tegyen készségesekké titeket minden jóra, hogy cselekedjétek az ő akaratát, azt munkálván tibennetek, ami kedves Őelőtte a Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön örökké. Ámen” (Zsid. 13,20-21)
Fil. 4,10 Felette igen örültem pedig az Úrban, hogy immár valahára megújultatok az én felőlem való gondviselésetekben, mely dologban gondoskodtatok is [amelyre eddig is gondoltatok], de nem volt alkalmatok. Az Úr közel.
[Más fordítás: Nagy volt az örömöm az Úrban, hogy végre felbuzdultatok a velem való törődésre.(hogy végre lehetőségetek nyílt a felőlem való gondoskodásra). Mert gondoskodtatok volna eddig is, de nem volt rá alkalmatok];
»Ismét egy másik fordítás: Igen nagy öröm fogott el az Úrban, hogy valahára újra felvirágoztatok annyira, hogy újra az én dolgaimon jártathattátok az eszeteket. Jártattátok ugyan eddig is, de hiányzott hozzá az alkalom«*
*Az apostol imában hordozza az adakozó szívű Tesszalonikaiakat, mert az adakozás az Evangélium munkáját segíti: „Mindenkor minden én könyörgésemben [imádságomban] mindenitekért nagy örömmel könyörögvén. Mivelhogy részt vettetek [közösséget vállaltatok velem] az evangélium [örömüzenet] ügyében [szolgálatában; hirdetésében] az első naptól fogva mind ez ideig” (Fil. 1,4-5).
A Korintusbeliektől – mivel ők még testiek, kisdedek a Krisztusban, ezért megbotránkoznának – nem fogad el semmilyen adományt az apostol: „Más [kihívott] gyülekezeteket [eklézsiákat] fosztottam meg/ki, zsoldot vévén [amikor támogatást (ellátást) fogadtam el tőlük], hogy néktek szolgáljak [a nálatok végzendő szolgálatra, hogy titeket ingyen szolgálhassalak].
És mikor nálatok voltam és szűkölködtem [szükséget, hiányt szenvedtem, nélkülöztem], nem voltam terhére senkinek [nem terheltem meg senkit]. Mert az én szükségemet [hiányomat] kipótolták a Macedóniából jött atyafiak [testvérek, ők támogattak az adományaikkal]; és rajta voltam [minden tekintetben tartózkodtam; őrizkedtem; ügyeltem rá] és rajta is leszek [és tartózkodni fogok; s a jövőben is ügyelek], hogy semmiben se legyek terhetekre” (2 Kor. 11,8-9)
Fil. 4,11 Nem hogy az én szűkölködésemre nézve szólnék [nem a nélkülözés mondatja ezt velem; Nem az elszenvedett hiány miatt beszélek erről]; mert én megtanultam, hogy azokban [a körülményekben, abban az állapotban], amelyekben [éppen] vagyok, megelégedett legyek.
[Más fordítás: Ezt azonban nem azért mondom, mintha valamiben hiányt szenvednék. Mert megtanultam, hogy mindig elégedett legyek azzal, amim éppen van].
Fil. 4,12 Tudok megaláztatni [nélkülözni; szűkölködni; tudok alant élni] is, tudok bővölködni is. Mindenben és mindenekben ismerős vagyok [egészen kipróbált vagyok mindenben; egészen be vagyok avatva mindenbe, az élet összes formáiba] a jóllakással is, az éhezéssel is, a bővölködéssel is, a szűkölködéssel [nélkülözésbe] is.
[Más fordítás: Tudom, hogyan éljek, amikor szegény vagyok, és azt is, hogyan éljek a gazdagsággal. Ismerem a jóllakást és az éhezést, a szükséget és a bőséget is. Megtanultam, hogyan nézzek szembe bármikor, bármilyen helyzettel].
Fil. 4,13 Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít [Más fordítás: Mindenre van erőm az által, aki hatalomra segít engem; Mindeneket kibírok Abban, Aki megerősít engem; Mindent elviselek, és mindenre képes vagyok abban, aki nekem erőt ad]*
*Sőt! Minden körülmények között: „… felettébb diadalmaskodunk; döntő (teljes, tökéletes, végleges, fölényes) győzelmet aratunk] Őáltala, aki minket szeretett” (Róm. 8,37)
Fil. 4,14 Mindazáltal jól [helyesen] tettétek, hogy nyomorúságomban részesekké lettetek
[Más fordítás: Mégis jól tettétek, hogy segítettetek, amikor szükségem volt rá]*
*És azért tették jól, mert már az Úr Jézus kijelentette, hogy: „Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet (megtetézett mértékkel) adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek (viszonzásul) néktek, amellyel ti mértek” (Luk. 6,38)
Fil. 4,15 Tudjátok pedig ti is, Filippibeliek, hogy az Evangélium hirdetésének kezdetén [mikor az örömhír terjesztését elkezdtem, és] mikor Macedóniából kimentem [elindultam], egyetlen egyház [egyetlen kihívott gyülekezet (eklézsia)] sem volt részes [sem lépett közösségbe] velem a kölcsönös adásban és vevésben, csak ti egyedül.
[Más fordítás: egyetlen más gyülekezettel sem volt ilyen kölcsönös segítésre épülő kapcsolatom, csak veletek]:
Fil. 4,16 Mert már Thessalónikában is, egyszer is, másszor is, küldtetek nékem szükségemre.
Fil. 4,17 Nem mintha kívánnám az ajándékot [az adományt]; hanem kívánom azt a gyümölcsöt, mely sokasodik [növekszik; kamatozik; mely a ti számlátokon szaporulatot idéz elő] a ti hasznotokra [a ti javatokra].
»Más fordítás: Ezt nem azért mondom, mintha ajándékokat várnék. Inkább arra vágyom, hogy áldást kapjatok. Mert aki ad, az áldást nyer«*
*Ha követitek ebben is az Úr Jézust: „Mert ismeritek [tudjátok] a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét [kegyelmét], hogy gazdag lévén, [mégis teljesen] szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok [gazdaggá lehessetek, ezzel mutatta meg, mennyire szeret benneteket]” (2 Kor. 8,9)
Fil. 4,18 Megkaptam pedig mindent, és bővölködöm; beteltem [el vagyok látva; feleslegem van], vévén Epafróditustól, amit küldöttetek, mint kedves jó illatot, kellemes, tetsző áldozatot az Istennek.
[Más fordítás: Mindenem megvan, ami csak szükséges, sőt még azon felül is. Amióta ajándékotokat Epafroditosz elhozta, több is van, mint ami szükséges. Ez az ajándék olyan volt, mint az Istennek felajánlott jó illatú és kedves áldozat. Ezt Isten szívesen fogadja].
Fil. 4,19 Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban.
[Isten dicsőséges gazdagsága mind a Krisztus Jézusban található (elhelyezett). Ehhez a (dicsőséges) gazdagsághoz mérten fog az én Istenem gondoskodni mindenről, amire szükségetek van]*
*Hiszen: „Az Isten pedig hatalmas [(dünatosz): erős, képes] arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét [hogy mindenféle kegyelmet bőségesen ontson rátok (kharisz: Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása)]; hogy mindenben [minden tekintetben], mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek. »bőven teljék minden jótettre«
[Más fordítás: Mert Ő is szívesen rátok zúdítja minden kegyelmét, és eláraszt jóságával. Annyira meg tud áldani benneteket, hogy minden körülmények között mindent megkapjatok, amire csak szükségetek van. Sőt, még azon felül is, hogy bőségesen adakozhassatok a rászorulóknak]” (2 Kor. 9,8.11).
Hogy [így] mindenben meggazdagodjatok a teljes jószívűségre [nagylelkűségre, (bőséges adakozásra)], amely általunk hálaadást szerez [szül; vált ki, (munkál)] az Istennek
[Más fordítás: Ilyen módon fogtok mindenben meggazdagodni, hogy mindig bőkezűen tudjatok adakozni a rászorulóknak. Ez pedig — rajtunk keresztül — azt fogja eredményezni, hogy akik kapják, hálát adnak érte Istennek]. Mert e tisztnek szolgálata [ez az Úrért végzett szent munka] nemcsak a szenteknek szükségét elégíti ki [tölti be], hanem sok hálaadással bőséges az Isten előtt »hanem sokak hálájától megsokasítva ömlik Isten felé«.
[Más fordítás: Mert ez a szolgálat, amit ti az adakozással végeztek, kettős haszonnal jár. Egyrészt Isten népének segíttek vele. Másrészt azok, akik az adományokat kapják, hálásan megköszönik Istennek]; Amennyiben e szolgálatnak próbája [(dokimé): bizonysága] által dicsőítik az Istent a ti Krisztus evangéliumát [(euangelion): jó hír, örömhír; győzelmi hír, a győztes hadvezér érkezésének híre] (meg)valló engedelmességetekért, és a ti hozzájuk és mindenekhez való adakozó jószívűségetekért [nagyvonalúságotokért (koinónia): közösségvállalásotokért)]
»Más fordítás: Mert szolgálatotokon keresztül, mellyel arról tesztek bizonyságot, hogy magatokat a Krisztus örömüzenetének összhangzó szellemmel alávetitek, mely vagyonotokat velük és mindenkivel közössé teszi, arra indítja őket, hogy Istent dicsőítsék; Ha tehát kitartotok a jótékonykodásban, Istent magasztalják érte, mivel készségesen vallomást tettetek Krisztus evangéliumáról, és bőkezűségetekkel kifejezésre juttattátok a velük és a többiekkel való közösséget« (2 Kor. 9,11-13).
Ezért: „Minden gondotokat (aggályosság, nyugtalanság, gond, aggodalom) ő reá vessétek (minden gondotokkal forduljatok hozzá), mert néki gondja van (gondot visel) reátok (törődik veletek, gondoskodik)” (1Pét 5,7).
Már Dávid is azt vallja, hogy: „Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. (Zsolt. 23,1)
Fil. 4,20 Az Istennek pedig és a mi Atyánknak dicsőség mind örökkön örökké. Ámen*
*Igen! Néki: „… légyen dicsőség az egyházban [a kihívott gyülekezetben, eklézsiában], a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre [a világkorszakok világkorszakába nyúlóan nemzedékről nemzedékre; minden nemzedéken át] örökkön örökké. Ámen!” (Eféz. 3,21)
Fil. 4,21 Köszöntsetek minden szentet a Krisztus Jézusban. Köszöntenek titeket az atyafiak [a testvérek], akik velem vannak
[Más fordítás: Köszöntsetek mindenkit, aki Isten népéhez tartozik: mindenkit, aki a Krisztus Jézusban van! A velem lévő testvérek is köszöntenek benneteket].
Fil. 4,22 Köszöntenek titeket minden szentek [mindazok, akik itt Isten népéhez tartoznak], mindeneknek felette [főleg] pedig a császár udvarából [házából] valók [testvérek].
Fil. 4,23 A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme [(kharisz): Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása] legyen mindnyájatokkal! Ámen.
[E levél íratott Rómából Epafróditus által]
