Róm 1,1 Pál, Krisztus Jézus szolgája, [rabszolgája] meghívott [elhívott] apostol, akit az Isten kiválasztott [elválasztott; elkülönített, vagyis külön választott a világi, tisztátalan, szentségtelen dolgoktól] evangéliumának [Örömhírének; győzelmi hírének; a győzelmes hadvezérről szóló jó hírnek] hirdetésére, [prédikálására]
Róm. 1,2 Melyet eleve [előre] megígért az ő prófétái által a szentírásokban,
Róm 1,3 Fiáról, Jézus Krisztusról (héberül: Jehosua = Jahve az üdvösség, a szabadítás; a megváltó), a mi Urunkról. Ő (hús)test szerint Dávid nemzetségéből [magvából] született,
Róm. 1,4 Aki megbizonyíttatott [kijelentetett] hatalmasan [hatalmas erővel] Isten Fiának a szentség Szelleme [Szent Szellem] szerint, a halálból [halottak közül] való feltámadás által, a mi Urunk Jézus Krisztus felől,
Róm. 1,5 Aki által vettük [nyertük; kaptuk] a kegyelmet és az apostolságot [apostoli küldetést; megbízást] a hitben való engedelmességnek okáért, [hogy a hitnek minden nemzet meghódoljon] minden pogányok [nép; nemzet] között, [munkálkodjunk; hívjunk fel] az ő nevéért; [neve dicsőségére]*
*Az apostol bizonyságtétele elhívásáról, és feladatáról: „Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát. Ezért vagyok én, Pál, a Krisztusnak foglya ti érettetek, a pogányokért; Ha ugyan hallottátok Isten kegyelmének rendelkezését, melyet nékem adott a ti érdeketekben; Ennek (az Evangéliumnak) lettem szolgájává az Isten kegyelmének ajándékából, amelyben hatalmának ereje által részesített engem.
„… A szerint a megbízatás szerint, amelyet Isten nekem a ti javatokra adott, hogy teljesen feltárjam előttetek az Isten igéjét” (Eféz. 3,8.1-2.7;Kol. 1,25)
És: „Azért, hogy megismertettessék most a mennybeli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az egyház által az Istennek sokféle bölcsessége” (Eféz 3,10)
Róm. 1,6 Kik [e nemzetek] között vagytok ti is, Jézus (jelentése: Jehosua = Jahve a szabadító, megváltó) Krisztusnak hivatalosai: [elhívottai]
Róm. 1,7 Mindeneknek, akik Rómában vagytok, Isten szerelmeseinek, [akiket az Isten szeret] hivatalos szenteknek: [akiket ő elhívott és megszentelt] Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
Róm. 1,8 Először hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy a ti hiteteknek az egész világon híre van; [dicsérettel szólnak; hirdettetik]
Róm. 1,9 Mert bizonyságom [tanúm] nékem az Isten, kinek szellem szerint [szellemben] szolgálok az ő Fiának evangéliumában [amit hirdetek], hogy [imáimban] szüntelen [szakadatlanul; megszakítás, megállás nélkül] emlékezem felőletek, [említést teszek rólatok]
Róm 1,10 és szüntelenül [mindig; minden időben] azért könyörgök, [kérem imádságaimban] hogy egyszer [végre-valahára] Isten segítségével [akaratából] eljuthassak [hogy el tudjak menni] már hozzátok,
Róm. 1,11 Mert [hiszen] kívánlak [sóvárogva (epedve) vágyom] titeket látni, hogy valami szellemi ajándékot közölhessek veletek [adjak át nektek] a ti megerősítésetekre [megszilárdításotokra; megalapozásotokra]
Róm. 1,12 Azaz, hogy együtt [kölcsönösen] felbuzduljunk [felbátorodjunk; megvigasztalódjunk] ti nálatok egymás hite által, [a kölcsönös hit által, mely tibennetek és énbennem van] a tiétek meg az enyém által.
Róm. 1,13 Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok atyámfiai, [testvérek] hogy én gyakran elvégeztem magamban, [már többször szándékoztam] hogy elmegyek hozzátok, de mindez ideig megakadályoztattam, [gátolva voltam] hogy köztetek is nyerjek valami szellemi gyümölcsöt, [legyen munkámnak valami gyümölcse] mint a többi pogányok [egyéb nemzetek] közt is.
Róm. 1,14 Mind a görögöknek, [helléneknek, vagyis pogányoknak] mind a barbároknak, [idegeneknek; műveletleneknek] mind a bölcseknek, [tudósoknak] mind a tudatlanoknak [bolondoknak; értelmetleneknek (érzéki, azaz hústestieknek)] köteles vagyok. [tartozom ezzel]
Róm. 1,15 Azért ami rajtam áll, [amennyire tőlem függ] kész vagyok [megvan bennem a buzgó készség] néktek is, akik Rómában (jelentése: fenséges, hírnév) vagytok, az evangéliumot [az örömüzenetet] hirdetni. [prédikálni]
Róm. 1,16 Mert [ugyanis] nem szégyellem a Krisztus evangéliumát [az Úr Jézus kereszthalála általi győzelméről szóló jó hírt; örömhírt] mert Istennek hatalma [képessége; (szabadító, /üdvösséget hozó/) ereje] az minden hívőnek üdvösségére, [aki hisz] zsidónak először s [aztán] görögnek. [hellénnek; pogánynak]
Róm. 1,17 Mert az Istennek igazsága (Isten által ajándékozott megigazulás) jelentetik ki abban [nyilvánul meg; (igazságosságáról hull le az örömüzenetben a lepel)] hitből hitbe, [a hívő a hittel nyer el; s ezt az igazságosságot a hit a hitnek adja tudtul] miképpen meg van írva: Az igaz [a megigazult vagy megigazított] ember pedig hitből él. [Olyan hit, amely Istennek emberi ésszel fel nem érhető segítségében (csodáiban) tud bizakodni]
Róm. 1,18 Mert nyilván van [kijelentetik; megnyilvánul; lelepleződik] az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége [istentelensége (Isten nélkülisége); gonoszsága] és hamissága [igazságtalansága] ellen. Kik az [isteni] igazságot [valóságot, vagyis Isten Igéjét] hamissággal [igazságtalansággal; gonoszsággal; IGE hiányával] feltartóztatják [elnyomják; lefogva tartják; elfojtják, nem engedik érvényesülni; gátolják, akadályozzák]
Róm. 1,19 Mert ami az Isten felől tudható [megismerhető] nyilván van ő bennük; [világosan ismerik] mert az Isten megjelentette [nyilvánvalóvá (láthatóvá) tette; kijelentette] nékik:
Róm. 1,20 Mert ami Istenben láthatatlan tudniillik az ő örökké való hatalma [ereje, ami képessé tesz bármi megtételére.] és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból [műveiből; munkái értelmes vizsgálata révén] megértetvén megláttatik; [világosan látszanak, mivel a teremtett dolgokból érzékelhetők] úgy, hogy ők menthetetlenek. [Nincs hát mentségük]*
Mert: „nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt, a mennyből esőt adott nektek és termést hozó időket; bőven adott nektek eledelt és szívbéli örömet” (Csel. 14,17)
„hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs is messzire egyikünktől sem; Mert Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk… ” (Csel. 17,27-28)
Hiszen: „Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést. Nem olyan szó, sem olyan beszéd, amelynek hangja nem hallható: Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk” (Zsolt. 19,2-5)
„Kérdezd csak meg az állatokat, azok is tanítanak, és az égi madarakat, azok is tudósítanak. Vagy elmélkedj a földről, az is tanít, a tenger halai is beszélnek neked. Ki ne tudná mindezekről, hogy az ÚR keze alkotta őket?” (Jób. 12,7-9)
Róm. 1,21 Mert bár az Istent megismerték [az Ő létezésének tökéletesen tudatában vannak] mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, [belevesztek (üressé váltak) gondolataikban; holtpontra jutottak elgondolásaikkal; bolonddá azaz bálványimádókká] és az ő balgatag [érteni nem akaró; oktalan] szívük megsötétedett. [sötétségbe borult, megvakult]
Róm. 1,22 Magukat bölcseknek vallván, [kérkedtek] balgatagokká [oktalanná; bolonddá; esztelenné] lettek*
*Az Úr pedig azt kérdezi: „Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-é Isten e világnak bölcsességét? (1 Kor. 1,20)
„Nincs bölcsesség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen.” (Péld. 21,30)
„Őnála van a bölcsesség és hatalom, övé a tanács és az értelem” (Jób. 12,13)
Róm. 1,23 És az örökkévaló [halhatatlan] Istennek dicsőségét [fölségét] felcserélték a mulandó [halandó] embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával. [kifaragott ábrázatával; képével]*
*Azt kérdezi az Úr: „Kihez hasonlíthatnátok az Istent, és hogyan készíthetnétek el képmását? A mesterember bálványszobrot önt, az ötvös bevonja arannyal, és ezüstláncot forraszt hozzá. Aki szegény ilyen áldozathozatalra, nem korhadó fát választ, ügyes mesterembert keres, hogy olyan bálványszobrot készítsen, mely nem inog. Hát nem tudjátok, nem hallottátok, nem mondták el nektek régtől fogva, nem magyarázták meg a föld alapozását?” (Ésa. 40,18-21)
Az apostol is így szól a pogányokhoz: „Mivel tehát az Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad azt hinnünk, hogy aranyhoz vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, művészi alkotáshoz vagy emberi elképzeléshez hasonló az istenség” (Csel. 17,29)
És az Úr így figyelmezteti az Övéit: „Őrizzétek meg azért jól a ti lelketeket (phüszé = magatokat), mert semmi alakot nem láttatok akkor, amikor a tűznek közepéből szólott hozzátok az Úr a Hóreben. [pusztaságban; sivatagban: vagyis a világban].
Hogy el ne vetemedjetek, és faragott képet, valamely bálványféle alakot ne csináljatok magatoknak, férfi vagy asszony képére; Képére valamely baromnak, amely van a földön; képére valamely repdeső madárnak, amely röpköd a levegőben; Képére valamely földön csúszó-mászó állatnak; képére valamely halnak, amely van a föld alatt lévő vizekben.
Se szemeidet fel ne emeld az égre, hogy meglásd a napot, a holdat és a csillagokat, az égnek minden seregét, hogy meg ne tántorodjál, és le ne borulj azok előtt, és ne tiszteljed azokat, amelyeket az Úr, a te Istened minden néppel közlött, az egész ég alatt. (5 Móz. 4,15-19)
„Ezt mondja az Úr: A pogányok útját el ne tanuljátok… Mert a népek bálványai csupa hiábavalóság, hiszen az erdő fájából vágják azt; ács-mester kezei készítik bárddal. Ezüsttel és arannyal megékesíti azt, szegekkel és pörölyökkel megerősítik, hogy le ne essék.
Olyanok, mint az egyenes pálmafa, és nem beszélnek; viszik-hordják őket, mert mozdulni nem tudnak. Ne féljetek tőlük, mert nem tehetnek rosszat; de jót tenni se képesek! Mind egyig balgatagok és bolondok; hiábavalóságokra tanít; fa az. Társisból [jelentése: leigázás] hozott lapított ezüst és Ofirból (jelentése: vörös; gazdag, zsíros; a gazdagság földje) való arany; az ácsnak és az ötvös kezének munkája; öltözetük kék és piros bíbor; mesterek munkája valahány” (Jer. 10,2-6.8-9)
Róm 1,24 Ezért Isten szívük vágya [kívánságai] szerint kiszolgáltatta [átadta] őket a tisztátalanságnak, hadd gyalázzák meg [szeplősítsék; becstelenítsék meg] saját testüket. [személyiségüket]*
*Vagyis a maguk választotta úton járhattak: „Ki az elmúlt időkben hagyta a pogányokat mind a maguk útján haladni” (Csel. 14,16)
És bár: „A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg (változtassa meg a gondolkozás módját, és forduljon Isten felé)” (Csel. 17,30)
Az apostol így figyelmezteti a szenteket: „Ezt mondom annakokáért és bizonyságot teszek az Úrban, hogy ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is járnak az ő elméjüknek hiábavalóságában. Kik értelmükben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívük keménysége miatt van bennük. Kik erkölcsi érzés nélkül, önmagukat a bujálkodásra adták, minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére” (Eféz. 4,17-19)
A megtérés előtti időről így szól Isten Igéje: „Ti abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izráel közösségétől elkülönítve, és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban. Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor „távol” voltatok, „közel” kerültetek a Krisztus vére által” (Ef. 2,12-13)
Azért: „Hogy mindenitek szentségben és tisztességben tudja bírni a maga edényét, Nem kívánság gerjedelmével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent” (1 Thess. 4,4-5)
Róm 1,25 Isten igazságát [Igéjét] hamissággal [hazugsággal] cserélték] fel, [változtatták át] s inkább a teremtmény előtt [a teremtett dolgok előtt] hódoltak, [tisztelték; imádták és szolgálták] mint a Teremtő előtt, aki mindörökké [(világ)korszakok (világ)korszakain át] áldott. Ámen.
Róm 1,26 Ezért szolgáltatta ki [hagyta; engedte át] őket Isten a saját gyalázatos szenvedélyeiknek. [tisztátalan indulatoknak] Asszonyaik a természetes szokást [természetes érintkezést] természetellenessel váltották fel. [elváltoztatták]*
*De: „… amiket titokban tesznek, azokról még beszélni is szégyen” (Ef. 5,12)
„Senki titeket meg ne csaljon üres beszédekkel; mert ezekért jő az Isten haragja a hitetlenség fiaira. Ne vegyetek tehát részt ezekben” (Eféz. 5,6-7)
Róm 1,27 A férfiak hasonlóképpen abbahagyták az asszonnyal való természetes [ösztönös] életet, [közösülést; érintkezést, bujaságukban] egymás iránt gerjedtek vágyra, vagyis férfi férfival űzött ocsmányságot. [fertelmeskedett; fajtalankodtak] De meg is kapták tévelygésük megszolgált [méltó; megérdemelt] bérét. [jutalmát, díját elvévén önmagukban]
Róm 1,28 [miképpen] Nem méltatták az Istent arra, hogy megismerjék, [ismeretükben megtartsák] az Isten is romlott eszükre [értelmükre] hagyta [szolgáltatta ki] hát őket. [méltatlan (elvetemült) gondolkozásra; vagy: És ahogy ők nem tartották érdemesnek megőrizni Istent az ismeretükben, úgy Isten pedig kiszolgáltatta őket olyan gondolkodásmódnak, amelyet nem érdemes megőrizni] hogy alávaló [illetlen] tetteket vigyenek végbe. [tegyenek]
Róm 1,29 Tele is vannak mindenféle gonoszsággal, hitványsággal, [paráznaság; rossz erkölcs; igazságtalanság; romlottság; csalás] kapzsisággal, [fösvénység] ravaszsággal, [hamissággal] tele irigységgel, gyilkossággal, vetélkedéssel, [versengéssel; viszálykodással] ármánykodással, [álnoksággal] rosszindulattal. [gonoszlelkűséggel]
Róm 1,30 Megszólók, [súsárlók; (besúgók; árulkodók; suttogók; pletykálkodók)] rágalmazók [rossz beszédűek] istengyűlölők, [Istent nem tisztelik, nem félik] gyalázkodók
[Gátlástalanok; ez egészen pontosan olyan embert jelent, aki nem ismerve a mértéket vakmerően áthágja az isteni és emberi határokat, túllép az erkölcsi korlátokon gőgtől, kevélységtől indíttatva. A fogalom magában foglalja az erőszakos föllépést és a szabadjára engedett kívánságokat is (paráznaság, bujaság, telhetetlenség).
A görög köznyelvben jelentései tehát: gőg, dölyf, kevélység; önhittség, elbizakodottság; kihívó viselkedés, féktelenség; arcátlanság, csúfolódás; istentelenség, Isten elleni lázadás. Kéjvágy, bujaság; vadság; bántalmazás, sértés, meggyalázás; nemi erőszak. Súlyos testi sértés; erőszakosság, vadság; vakmerőség],
fennhéjázók, [kevélyek; dölyfösek; gőgösek; felfuvalkodottak] kérkedők, [dicsekedők; hetvenkedők] agyafúrtak, [találékonyak a rosszban; fortélyos gazok; rosszban mesterkedők; bosszúságra ingerlők] szüleik iránt engedetlenek,
Róm 1,31 értetlenek, [Balgatagok; ostobák; értelmetlenek] hitszegők, [szövetségtörők; szószegők; megbízhatatlanok] lelketlenek, [szeretetlenek; kíméletlenek; szívtelenek; ragaszkodás nélküliek] könyörtelenek. [engesztelhetetlenek; irgalmatlanok; összeférhetetlenek],
Róm 1,32 [kik] Bár fölismerték [sem értették] Isten rendelkezését, [végzését; igazságát; döntését] hogy aki effélét művel, [cselekszik] méltó a halálra, mégis ilyeneket [nemcsak] tesznek, sőt a tetteseknek [akik ilyeneket művelnek] még helyeselnek is. [egyetértenek; oltalmazzák azokat]
