A külső vallásosság és a
formaságok nem helyettesítik az Istennek tetsző életet.
2015. február 14.
Engedj …?
Engedj most, mert az illik
hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot. Akkor engedett neki. (Máté
3:15)
A mindennapi életben
számtalan esetben feszülnek egymásnak különböző nézetek. Abból fakad ez, hogy
mindenki mást akar véghezvinni az életében. Mindenkinek vannak tervei,
elgondolásai, s bizony előfordul, amikor akaratunk, törekvésünk sérti a másik
ember, vagy egy közösség érdekeit. Ha szöges ellentétben vagyunk azzal, amit a
másik vagy a többiek akarnak, akkor azonnal megvan a konfliktus. Ilyenkor nagy
kérdés, hogy vajon ki enged? Enged-e a szülő vagy a pedagógus a gyermeknek?
Enged-e a szomszéd a mezsgye miatt? Enged-e egy közösség a fő hangadónak?
Enged-e a vezető a beosztottainak? Enged-e egy üzleti partner a másiknak? S egyik
nagy kérdés, hogy enged-e a kormány Brüsszelnek?
Az engedés, megengedés néha
jelentéktelen, máskor pedig nagyon kockázatos és komoly következményekkel
járhat. Amikor megengedünk valamit a másiknak, azzal akaratának adunk helyt. Ha
mi nem akarunk adott esetben, akar más. Ez örök törvény. Engedni tehát
felelősséget jelent. Legyen az két ember ügye, vagy akár az országé.
Ha megengedek valamit a
másiknak, akkor felelősséggel ruházom fel. Átadom neki a kormánykereket és
lehetőséget biztosítok a számára, hogy szabadon cselekedjen.
Sokak számára nem egyértelmű,
hogy engedni nagy felelősség. Nagy döntések kapcsolódnak azokhoz a pillanatokhoz,
amikor engedni készülünk egy dologban. (Berencsi Balázs)
Joyce Meyer: Legyőzni a magunkban való kételkedést 1. rész
Vegyél fel magadra egy
kabátot és kérj meg valakit, hogy kötözze össze a csuklóidat, majd próbáld meg
levenni a kabátot. Ugye lehetetlen ezt megtenni? Ugyanez történik, amikor nem
hiszünk önmagunkban: hagyjuk, hogy a félelem megkötözzön minket. Lehetetlen
megszabadulni!
Az önmagunkban való
kételkedés és az önbizalom nem járnak együtt, hanem egymás ellen dolgoznak. Az
önbizalom lerombolja az önmagunkban való kételkedést, az önmagunkban való
kételkedés pedig lerombolja az önbizalmat.
Az önmagunkban való
kételkedés gyötrelemmel jár. Aki kételkedik önmagában, az mindenben ingadozik:
cselekedeteiben, érzéseiben és döntéseiben. Az ilyen ember mindig
megváltoztatja a döntéseit, mert attól tart, hogy rosszul döntött.
A Jakab 1:5-8 azt tanítja,
hogy Isten nem tudja megválaszolni a kételkedő ember imáját. Isten a hitünkre
válaszol és nem a félelmeinkre. Az önmagunkban való kételkedés tulajdonképpen
félelem. Félelem attól, hogy hibát követünk el, vagy a rossz dolgot tesszük.
Lehet, hogy most ezt
gondolod: „Joyce, én nem tudom irányítani azt, hogy hogyan érzek. Bárcsak
magabiztosnak érezném magam, de nem így van!” Nos, erre az a válaszom, hogy NEM
KELL MAGABIZTOSNAK ÉREZNED MAGAD AHHOZ, HOGY MAGABIZTOS LÉGY! Ahhoz, hogy
győzelemben járjunk, meg kell tanulnunk az érzéseinken túl élni. Megtanultam,
hogy attól, mert rosszul érzem magam, még képes vagyok a helyes dolgot
cselekedni. Azt is megtanultam, hogy nem kell magabiztosnak éreznem magam
ahhoz, hogy magabiztosan viselkedjek.
Ha döntést hozok, akkor
később nem kell megváltoztatnom a döntésemet csak azért, mert úgy érzem, hogy
esetleg rosszul döntöttem. Természetesen, ha Isten rámutat, hogy hibát követtem
el, akkor meg kell változtatnom a döntésemet, de nem kell rögtön behódolni
minden kósza érzésnek. Ha a gonosz háborút folytat az elmémmel, akkor hangosan
megvallom, amit Isten mond rólam az Ő Igéjében: „Én Benne élek, mozgok és
vagyok” (Apostolok cselekedetei 17:28 alapján).
Egyáltalán nem rossz
dolog, ha jó dolgokat mondunk önmagunkról. Például olyanokat, mint: „Isten
bölcsessége van bennem, és képes vagyok jó döntéseket hozni.” Jobban kell
hinnünk Isten Igéjének, mint a saját érzéseinknek. Az érzések önmagukban nem
rosszak, de képesek minket félrevezetni. Az érzelmek pontos információkat is
adhatnak, de az is előfordul, hogy nem adnak megbízható információt, ezért
fontos, hogy az életünket ne érzelmi szinten, hanem mélyebben éljük.
Nagyon fontos, hogy minden
döntésünknél a békességre törekedjünk (2 Timóteus 2:22, (Zsidók 12:14), és a
Krisztustól jövő békesség legyen a végső döntőbíró (Kolossé 3:15).
Joyce Meyer
Magyar fordítás:
ahitatok.hu
Kenneth Hagin: AZ Ő DICSŐSÉGE
És az Ige hústestté lett. És felállította az Ő sátorát
közöttünk. És mi néztük az Ő dicsőségét — dicsőséget… mely telve volt
kegyelemmel és igazsággal.
- János 1,14. (Rotherham)
Én szeretem a János 1,14-et Rotherham fordításában, mert
olyan szép. Hajlamosak vagyunk ugyanis Krisztusnak a földre, emberként való
eljövetelének csupán arra az oldalára gondolni, hogy Ő önzetlenül elhagyta a
dicsőséget, illetve arra a szenvedésre tekinteni, amit a földön elszenvedett.
Én azonban azt hiszem, hogy ez öröm volt Krisztusnak, aki
annyira szerette az embert, és annyira vágyott az ember közösségére, hogy
„felállította az Ő sátorát közöttünk, hogy Ő adjon az elidegenedett embernek —
aki máig nem ismerte meg a Teremtőjét — valóságos képet a mennyei Atyjáról.”
Nagy örömhír volt az, amit az angyal hirdetett a
pásztoroknak — és minden embernek, mindenütt. Az ember, aki elkülönült Istentől
négyezer éve, most megláthatta Isten dicsőségét, most megláthatta Istent, most
megismerhette Istent, amilyen valójában, és újra egyesülhetett Vele.
És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek
néktek nagy örömet, mely minden népnek öröme lészen: Mert ma született néktek
az Üdvözítő, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
- Lukács 2,10. 11.
Megvallás: A mennyei seregek sokaságához hasonlóan, én is
dicsérem Istent. Dicsőség Istennek, hogy hirdetett nagy örömöt. Dicsőség
Istennek, hogy elküldte az Üdvözítőt. Dicsőség legyen Istennek Krisztusért, az
Úrért! Dicsőség legyen Istennek, amiért megengedte, hogy nézzük az Ő
dicsőségét!
/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/
2015. február 13.
Ige: Isten tett megigazulttá:
„Hogyan
lehetséges akkor, és hol marad az ember számára a dicsekvés lehetősége,
amivel büszkélkedhetik? Lehetetlenné vált, szétfoszlott, kirekesztetett,
semmivé lett, kizáratott. Milyen törvény által? A cselekedeteké, a tettek
törvénye által? Nem, hanem a hit „törvénye” által.
Hiszen azt tartjuk, és állítjuk, hogy hit
által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül*(Róm. 3,27-28)
*És így
folytatódik a kijelentés: „Mit mondjunk tehát? Mivel ez így van, kérdezzük csak mit ért el, és mit nyert hústest szerint, és mire jutott Ábrahám, a mi ősatyánk a saját erejéből? Ha ugyanis Ábrahám
cselekedetekből,
vagyis tettei eredményeként igazult meg, akkor van mivel dicsekednie,
és akkor lenne alapja a dicsekvésre, de nem Isten előtt. Mert nincs erre lehetőség az Istennel szemben. De mit mond az
Írás? „Hitt pedig
Ábrahám az Istennek, és Isten ezt
számította be, ezt tulajdonította
neki igazságul, ez szolgált megigazulására.
Márpedig aki fáradozik, és tetteket
visz végbe; és munkálkodik, dolgozik annak
a bért, a fizetséget nem kegyelemből, és nem ingyen számítják,
hanem azért, mert tartoznak vele, vagyis
tartozás szerint jár, tartozás kiegyenlítéseként. Aki pedig nem
fáradozik, nem visz végbe tetteket, és nem munkálkodik,
hanem hisz abban, aki megigazítja, aki
igazzá, vagyis megigazulttá nyilvánítja az
istentelent, vagyis azt, akiben nincs Isten, az Isten nélkül élőt, annak a hite számít, a hite tulajdoníttatik igazságnak, vagyis megigazulásul az Isten
kegyelmének végzése szerint. Ahogyan
Dávid is azt az embert mondja, és hirdeti boldognak és áldottnak, szerencsésnek, - ami pedig az
Istennel való közösségből fakad, Isten ajándéka - akinek az Isten cselekedetek nélkül, vagyis a tettektől függetlenül
tulajdonít, és számítja be az igazságot:
vagyis a megigazulást; azaz, akit Isten
igazit meg tettek nélkül. „Boldogok,
és áldottak akiknek megbocsáttattak bűneik, hamisságaik, gonoszságaik, törvényszegéseik, akiknek törvénytiprásait elengedték, és akiknek elfedeztettek bűneik, gonoszságaik; vétkeik, vagyis a cél ELVÉTÉSE. Boldog és áldott ember, vagyis az a személy, akinek
az Úr bűnt nem tulajdonít. Akinek
vétkeit, vagyis céltévesztését
nem rója, és nem számítja fel]” (Róm. 4,1-8).
Dávid is így
prófétál arról, hogy mi a boldogság: „Boldog,
akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember,
akinek az ÚR nem rója fel bűnét, és nincs szellemében álnokság” (Zsolt. 32,1-2).
És teszi ezt
Isten azért: „hogy egyetlen ember egyetlen hústest se dicsekedjék az Isten színe előtt. Hogy, amint meg van írva: Aki
dicsekedik, az Úrban dicsekedjék” (1Kor. 1,29.31).
Mert: „Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az
ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék
gazdagságával. Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer
engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e
földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr” (Jer. 9,23-24)
„Hogy
aki magát áldja e földön, áldja magát az igaz Istenben, és aki esküszik e
földön, esküdjék az igaz Istenre, mert elfeledvék a régi nyomorúságok, és mert
elrejtvék szemeim elől” (Ésa. 65,16).
„Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék” (2
Kor. 10,17).
Pál apostol
vallástétele: „Nékem pedig ne legyen
másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, vagyis kínoszlopában, aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak” (Gal. 6,14)
És a továbbiakban
is így vallja meg az apostol a hitét: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a
törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is
Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem
a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy hústest
sem” (Gal.
2,16).
És így folytatja
az apostol: „Mert kegyelemből tartattatok
meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből,
hogy senki ne kérkedjék” (Eféz. 2,8-9)
Mert Isten: „Nem az igazságnak
cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, és nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmasságából tartott meg, és üdvözített minket az újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által” (Tit.
3,5).
Bizony, Isten: „Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem
bűneink szerint fizet nekünk. Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az
ő kegyelme az őt félők iránt. Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan
messzire veti el vétkeinket. Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az
ÚR az istenfélőkhöz” (Zsolt.
103,10-13).
„Isten
ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem
tulajdonította nekik bűneiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét” (2Kor. 5,19).
Isten kijelentése.
„Én hirdettem, és megtartottam, és
megjelentettem, és nem volt idegen isten köztetek, és ti vagytok az én tanúim,
így szól az Úr (Jahve, az Örökkévaló),
hogy én Isten vagyok. Mostantól fogva is én az leszek, és nincs, aki az én kezemből
kimentsen; cselekszem, és ki változtatja azt meg? Így szól az Úr (Jahve, az
Örökkévaló), a ti megváltótok, Izráel
Szentje. Én az Úr (Jahve, az
Örökkévaló) vagyok, szent Istenetek, Izráelnek
teremtője, királyotok” (Ésa. 43,12-15)
SOHA NE ADD FEL
Mk 10,46-52.
46 Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és elég nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett. 47 Amikor meghallotta, hogy a názereti Jézus az, így kiáltott fel: "Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!" 48 Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: "Dávid Fia, könyörülj rajtam!" 49 Jézus megállt és ezt mondta: "Hívjátok ide!" Odahívták a vakot ezekkel a szavakkal: "Bízzál! Kelj fel! Hív téged!" 50 Ő pedig ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Jézushoz. 51 Jézus megkérdezte tőle: "Mit kívánsz, mit tegyek veled?" A vak ezt mondta: "Mester, hogy újra lássak." 52 Jézus ekkor így szólt hozzá: "Menj el, a hited megtartott téged." És azonnal újra látott, és követte őt az úton.
SOHA NE ADD FEL
"Menj el, a hited megtartott téged." És (Bartimeus) azonnal újra látott
és követte őt az úton. (Mk 10,52)
Bizonyára szembesültünk már olyan problémával, aminél úgy éreztük, feladjuk a küzdelmet. Bartimeus történetéből három dolgot tanultam meg erről.
46 Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és elég nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett. 47 Amikor meghallotta, hogy a názereti Jézus az, így kiáltott fel: "Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!" 48 Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: "Dávid Fia, könyörülj rajtam!" 49 Jézus megállt és ezt mondta: "Hívjátok ide!" Odahívták a vakot ezekkel a szavakkal: "Bízzál! Kelj fel! Hív téged!" 50 Ő pedig ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Jézushoz. 51 Jézus megkérdezte tőle: "Mit kívánsz, mit tegyek veled?" A vak ezt mondta: "Mester, hogy újra lássak." 52 Jézus ekkor így szólt hozzá: "Menj el, a hited megtartott téged." És azonnal újra látott, és követte őt az úton.
SOHA NE ADD FEL
"Menj el, a hited megtartott téged." És (Bartimeus) azonnal újra látott
és követte őt az úton. (Mk 10,52)
Bizonyára szembesültünk már olyan problémával, aminél úgy éreztük, feladjuk a küzdelmet. Bartimeus történetéből három dolgot tanultam meg erről.
Először is nem lehet hallgatnom a lemondó emberekre. Amikor Bartimeus meghallotta, hogy Jézus közel van, kétségbeesetten kiáltott felé. Sokan próbálták elhallgattatni. De ő valami jó dolgot akart, látni szeretett volna, és tudta, hogy Jézus meg tudja gyógyítani. Tehát tovább kiáltott. Nem engedte, hogy mások eltántorítsák a jóra való törekvésétől.
Másodszor, nekem is meg kell
tennem a saját részemet. Jézus nem ment oda Bartimeushoz, ehelyett odahívta magához.
Bartimeusnak meg kellett tennie a hit lépéseit a Messiás felé a gyógyulása
érdekében. Tehát, Bartimeus eltökélt volt. Vaksága ellenére odament Jézushoz.
Harmadszor, hitre van szükségem. Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni (Zsid 11,6). És Jézus erre utal, amikor ezt mondja Bartimeusnak: "A te hited megtartott téged."
Ma, ha kis vagy nagy problémákkal
szembekerülök, Bartimeus példáját követem, mert tudom, hogy az örökké kegyelmes
és irgalmas Isten meghallgat, és segít nekem.
Imádság: Urunk, köszönjük, hogy hatalmas Isten vagy, aki nagy problémáinkat meg tudod oldani. Kérünk, segítsd meg azokat, akik ma ilyen helyzetben vannak. Ámen.
Isten hatalmasabb minden lehetséges problémánál.
Imádság: Urunk, köszönjük, hogy hatalmas Isten vagy, aki nagy problémáinkat meg tudod oldani. Kérünk, segítsd meg azokat, akik ma ilyen helyzetben vannak. Ámen.
Isten hatalmasabb minden lehetséges problémánál.
David Gwee (Szingapúr)
http://csendespercek.hu
http://csendespercek.hu
Oswald Chambers: A LEVERTSÉG MEGFEGYELMEZÉSE
"Pedig mi azt
reméltük... És ezen felül ma már harmadnapja, hogy ezek történtek" (Lk
24,21).
A tanítványok minden
ténymegállapítása helyes volt; de téves következtetéseket vontak le a
tényekből. Mindaz, ami a szellemi levertség ízét hordozza, mindig rossz. Ha
levertség vagy nyomottság vesz erőt rajtam, ennek mindig én magam vagyok az
oka, nem Isten, nem is más valaki.
Két forrás van, amiből levertség támadhat:
abból, ha kielégítettem egy vágyamat, vagy abból, hogy nem elégítettem ki. A
vágy célja: "Azonnal meg kell kapnom ezt vagy azt." A szellemi vágy
arra ösztönöz, hogy valamilyen kérdésemre választ kérjek Istentől - ahelyett,
hogy magát a választ adó Istent keresném. Minek a teljesítését kértem Istentől
bizalommal? És ma - a jelenben - már harmadnapja ennek, mégsem tette meg, amit
vártam; ennélfogva azt képzelem, hogy jogosan vagyok levert és jogom van
hibáztatni Istent!
Kisiklottunk a helyes
vágányról, amikor azt erőltetjük, hogy Isten feleljen imádságunkra. Az imádság
értelme az, hogy Istenbe fogódzunk, ne a válaszába. Lehetetlen, hogy levert
legyen a testileg egészséges ember. A levertség a betegség tünete és ez így van
a szellemi életben is. A szellemi levertség betegség és mindig magunkat
hibáztathatjuk érte
.
Mennyei látomásokra várunk:
Isten hatalmának földrengéseire és villámlásaira (levertségünk ténye bizonyítja
ezt), és meg sem gondoljuk, hogy Isten szüntelenül velünk van a leghétköznapibb
dolgok és emberek közepette is. Ha elvégezzük kézenfekvő kötelességünket, meg
fogjuk látni Őt.
Isten egyik legmeglepőbb
kijelentésére akkor találunk rá, amikor megtanuljuk, hogy a közönséges,
hétköznapi dolgokban valósul meg Jézus Krisztus Isten volta.
Oswald Chambers
"Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
Guti Tünde: LEGYÜNK FÉNY!
Korán kelő vagyok. Szeretem a hajnal csendjét, amikor még nem
nyomaszt a napi teendők súlya, és nem zaklatnak a rohanó események. Ilyenkor a
legjobb imádkozni, elmélkedni az Úr Igéjén.
Ma is ezt tettem, és a sötétben különös érzéseket keltett
bennem, ahogy az ablakon kinézve láttam, hogy itt-ott, egymástól távol,
felkapcsoltak egy-egy lámpát. A még éppen csak derengő hajnal homályában azt
jelezték, hogy ott is felébredt valaki.
(Ha néhány órára teljesen megszűnne az elektromosság a földön, mekkora
értéke lenne a fellobbanó lángoknak!)
Elgondolkodtam, milyen bátorító, amikor napjaink bűnnel és
tévelygéssel terhelt világában meglátunk – vagy meghallunk – egy
"világító" testvért, aki útjelző, sőt hangosan kiáltó, ébresztő szó
az éjszakában, de bátorítás is azoknak, akik gyötrődnek a szellemi elhajlások
miatt, hogy nincsenek egyedül küzdelmeikben.
„Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem
hogy fényljék mindazoknak, akik a házban vannak.”
Máté 5:15.
2014. október
18.
Guti Tünde
http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/blog/legyunk-feny-.html
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)