Új eget és új földet

Spurgeon: Emberi gyarlóságok

Sokfelé jártam már e világon, de tökéletes lovat vagy embert még nem láttam, s nem is fogok látni addig, amíg két vasárnap egy napra nem esik

Egy üzenet százféleké/p/pen †

Azt az időt, amit aggodalmaskodással töltenénk, fordítsuk inkább imára! Ennek csak jó hatása lesz az életünkben, mert az aggodalmaskodás lenyom, az ima viszont felemel 

Keresztény idézetek ツ

FordulóPont Tv

Jézus, Te vagy az igazság

Újévi áldás.

Ige: A mássá tett, kicserélt Evangélium.

 „Óh balgatag, nem gondolkodó, ostoba, értetlen, esztelen, oktalan, értelmetlen Galáciabeliek, galaták, kicsoda igézett, és babonázott meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, vagyis a valóságnak, az Igének, kiknek szemei előtt a Jézus Krisztus úgy íratott le, mintha ti köztetek feszíttetett volna meg? Amikor szinte a szemetek elé állítottuk a megfeszített Jézus Krisztust?* (Gal. 3,1)

*És így folytatja az apostol: „Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar egy mássá tett, megváltoztatott, kicserélt evangéliumra, vagyis mássá tett örömüzenethez, jó hírhez hajlotok” (Gal. 1,6)

„Most azonban, miután megismertétek az Istent, vagy még inkább, hogy megismert titeket az Isten, miként és hogyan tértek vissza ismét az erőtlen és gyarló elemekhez, amelyeknek megint újból szolgálni akartok, és hogyan lehet, hogy szolgájukká akartok lenni? Megtartjátok, és aggódva figyeltek a napokra és hónapokra és időkre, évszakokra, meg az esztendőkre. Attól féltelek titeket, hogy talán hiába fáradoztam körültetek, és értetek. Mondjátok meg nékem ti, akik a törvény uralma alatt akartok lenni: nem halljátok-é a törvényt? Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt; egyik a szolgálótól, a rabszolganőtől, és a másik a szabadostól, azaz a szabadtól. De a szolgálótól, a rabszolganőtől való csak hústest szerint született; a szabadostól, azaz a szabadtól való pedig az ígéret által. Ezek mást példáznak, ezeket átvitt értelemben kell venni: mert azok az asszonyok a két szövetség, vagyis a két szövetséget jelentik. Az egyik a Sinai hegyről való, - a Sínai-hegyi szövetség - amely szolgaságra szülő, ez Hágár. Mert Hágár a Sinai hegy Arábiában, hasonlatos, vagyis megfelel pedig a mostani Jeruzsálemhez/nek, nevezetesen fiaival együtt szolgál, amely szolgaságban van fiaival együtt. De a magasságos, a mennyei / Szó szerint:a  felső / Jeruzsálem szabad, ez mindnyájunknak anyja, Mi pedig, atyámfiai, és ti, testvéreim, Izsák szerint, és Izsák módjára, ígéretnek gyermekei vagyunk.  De valamint akkor a hústest szerint született üldözte a Szellem szerint valót, úgy van ez most is. De mit mond az Írás? Űzd el a szolgálót, a rabszolganőt és az ő fiát; mert a szolgáló, a rabszolganő fia nem örököl együtt a szabad nő, a asszony fiával. Annakokáért, atyámfiai, testvéreim, mi nem vagyunk a szolgáló, a rabszolganő fiai, hanem a szabadoséi, vagyis a szabad asszony gyermekei vagyunk. Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított - mert Krisztus szabadságra szabadított meg minket, - álljatok meg szilárdan, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni. Ímé, én Pál mondom néktek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus néktek semmit sem használ. Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, aki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani. Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből pedig kiestetek. Mert mi ugyanis a Szellem által, hitből várjuk az igazság, azaz a megigazulás reménységét. Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér, és nem számít semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem csak a szeretet által munkálkodó hit. Eddig jól futottatok; kicsoda gátolt, és akadályozott meg titeket abban, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, azaz a valóságnak, az Igének? Ez a hitetés, és félrevezetés nem attól van, aki titeket hív. Kis, és kevés kovász az egész tésztát megkeleszti. Bizodalmam van az Úrban ti hozzátok, hogy más értelemben nem lesztek, hogy egyáltalán nem fogtok másképp gondolkodni; de aki titeket megzavar, elveszi az ítéletet, bárki legyen is az. Én pedig atyámfiai testvéreim, ha még mindig a körülmetélést hirdetem, miért üldöztetem mégis? Hiszen akkor eltöröltetett, és megszűnt a kereszt, azaz kínoszlop botránya. Bárcsak ki is metszetnék magukat, akik titeket bujtogatnak, és lázítanak” (Gal. 4,9-11.21-26.28-5,12

„Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhívésére, amiket a próféták szóltak!” (Luk. 24,25).

Pedig: „mi a megfeszített, azaz oszlopra feszített Krisztust hirdetjük, és prédikáljuk, aki a zsidóknak ugyan megütközés, tőr, kelepce, sértő, bántó dolog, botlás köve a pogányoknak, vagyis a nemzeteknek pedig bolondság, balgaság, oktalanság, képtelenség” (1Kor. 1,23)

Az apostol félelmének ad hangot mindazok felé, akik - megmásítják, kicserélik, mássá teszik az Evangéliumot annak ellenére, hogy - megkapták Istentől elhívásukat: „Félek azonban, hogy amint a kígyó megcsalta Évát ravaszságával, úgy tántorodnak el a ti gondolataitok is a Krisztus iránti őszinte és tiszta hűségtől. Mert ha valaki odamegy hozzátok, és más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más szellemet fogadtok be, nem akit kaptatok, vagy más evangéliumot, nem amelyet elfogadtatok, azt szépen eltűritek” (2 Kor. 11,3-4).

Jézus az Úr

Spurgeon: Az ajtókról.

A gondviselő Isten kinyitja a második ajtót, amikor az első becsukódik.

KI JÉZUS NEKÜNK?

Ő az a kapu, amelyen át a mennybe léphetünk.

Ő mondja: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja [vagyis a juhok számára (thüra): a kapu]. Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó [a kapu]: ha valaki én rajtam [keresztül] megy be, megtartatik [vagyis gondviselésben, ellátásban, védelemben részesül, és megmenekül, tehát üdvözül] és bejár és kijár [vagyis tovább megy, tovább halad] majd, és legelőt talál” (Ján. 10,7-9)

A Szent Szellem által imádkozzatok!

„Minden helyzetben imádkozzatok a Szent Szellem által. Gyakoroljátok az imádkozás és kérés minden fajtáját! Erre mindig legyetek készen, maradjatok éberek, és tartsatok ki az imádkozásban” (Eféz. 6,18).

Andrew Womack: A bővölködésről

Az Egyházban bővelkedés-ellenes hozzáállás tapasztalható, sokan akarnak mégis bőségben élni. Annak, hogy ilyen hozzáállás az uralkodó, oka van. Néhány bővelkedést hirdető tanító életvitele kritikát érdemelne. Ezt megértjük. A hit azonban hallásból ered ( Róm. 10:17), és a bővelkedéshez vezető hit a bővelkedésről szóló tanítások hallásából származik. Tudnunk kell, mit tanít az Ige a bővelkedésről. 

Az 1Krón. 29:12. szerint:
A gazdagság és a dicsőség mind te tőled vannak, és te uralkodol mindeneken; a te kezedben van mind az erősség és mind a birodalom; a te kezedben van mindeneknek felmagasztaltatása és megerősíttetése.

Azt mondja az Úr, hogy a benne bízók semmilyen jóban nem szenvednek hiányt (Zsolt. 34:10.). A magadba, vagy e világ rendszerébe vetett hit viszont biztos recept a katasztrófára. „Az embernek nincs hatalmában az ő útja.” ( Jer. 10:23.). Van egy jobb út: Istené.

Hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedről, mert ő az, a ki erőt ád néked a gazdagságnak megszerzésére, hogy megerősítse az ő szövetségét, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, miképpen e mai napon van. 

5Móz. 8:18.

Isten ad erőt a gazdagság megszerzéséhez. Ne feledd azonban: Isten nem közvetlenül adja a vagyont, hanem a megszerzéséhez szükséges erőt, képességeket adja meg. Ha észreveszed, ha nem, akkor is Ő a jóléted forrása. Mondhatod persze: „Hisz én dolgoztam meg a pénzemért! Nem Isten adta! Én kerestem meg!”
Hadd kérdezzek valamit: Mit tettél azért, hogy a történelemnek ebben a csodálatos időszakában jöhess világra? Születhettünk volna rabszolgáknak egy olyan országba, ahol nincsenek gazdasági kilátások. Nem mi adtunk magunknak képességeket és tehetséget. Fejleszthetjük a tehetségünket, de mindannyian olyan ajándékokkal rendelkezünk, melyeket Isten adott számunkra. Azt nem fejleszthetjük, amit nem ad nekünk.

Ha a vegyületek csak kicsit is másként lennének az agyadban, lehetnél veszettül dühöngő őrült. Ha lenne valamilyen debilitást okozó fogyatékosságod, nem tudnál dolgozni. Tehát ismét mondom: akár felismered, akár nem, Isten a forrása jólétednek.

A pénzügyi bővelkedés nem abból áll, hogy Isten pénzt ad neked. Ő a kenetet adja, ami képessé tesz a bővelkedésre. 
Az igazi érték nem a pénz, a ház, egy autó vagy anyagi, megfogható dolgok, hanem a kenet ahhoz, hogy vagyonhoz tudj jutni. A pénz nem  gazdagság, a pénz a bővelkedés ‘mellékterméke’. Az igazi érték Isten támogató jóindulata. Sok keresztény esik abba a hibába, hogy a bővelkedést az anyagi javak mennyisége alapján méri. A bővelkedés az, hogy Istenre támaszkodunk, mint forrásunkra.

Vannak bővelkedő emberek, akik nem bíznak Istenben, de rendszerint romba is döntik életüket (1Tim. 6:9.). Nehézségeik, házassági problémáik vannak, stresszben élnek, stb. (1 Tim. 6:10.). Lehet, hogy gazdagok, de ez más életterületeken sokba kerül nekik. Ha azonban Isten szerint bővelkedsz, akkor Az Úrnak áldása, az gazdagít meg, és azzal semmi nem szerez bántást. (Péld. 10:22.).

Hiszem, hogy a bővelkedéshez vezető első lépés az, hogy felismerjük:  Isten pénzügyeinek csak sáfárai vagyunk. Ez nagy gondolkodásbeli változtatást igényel ahhoz képest, ami a világ mai látásmódja a pénzről. A világ arra bátorít, hogy tulajdonos legyél, ne sáfár. Nem tőled függ azonban, mit teszel  a pénzeddel. Isten adja az anyagiakat, hogy azzal kapcsolatban is Őbenne bízz. Ő fog aztán bővelkedővé tenni. Tudom, hogy ez már szinte hihetetlenül jónak hangzik, de igaz.
Istennek terve van az életeddel. Indulj ki a sáfári hozzáállásból, és engedd, hogy Ő legyen a tulajdonos. Áldott leszel.

Ha Isten lesz a forrásod, minden szükségletedet be fogja tölteni. Nem a világi gazdaság állásától függően, mely válságokkal és recesszióval terhelt, hanem a saját gazdasága alapján. Márpedig az hatalmas!

Fil. 4:19.:
Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban. 

Isten azt mondja, minden szükségedet megelégíti! Nem a világi berendezkedés alapjain. Ha Isten lesz a forrásod, nemcsak természetfeletti jólétnek fogsz örvendeni, hanem olyan békességben lesz részed, mely a világiaknak nem adatik meg.

Amikor az emberek adakoznak, sokszor úgy érzik, abból adnak, amit ők kerestek meg. Végül is ők dolgoztak a fizetésért. Minden meg fog azonban változni, ha úgy tekintenek magukra, mint Isten forrásainak kezelőire. Az a sáfár, aki felelősnek érzi magát azért, amit Isten rá bízott.

Gyerekjáték lenne Istenben bízni az anyagiak területén! Ha viszont nem vagy erre képes, akkor az Úr mennyei gazdagságot sem fog rád bízni, ahogy Jézus is mondja Lukács evangéliumának 16. fejezetében:

Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az. Ha tehát a hamis mammonon nem voltatok hűek, ki bízza rátok az igazit?  

Lk. 16:10-11.

Némelyek azért nem gyógyulnak meg, mert nem fejlődik a hitük az anyagiak terén. Ne érts félre: nem azt mondom, hogy megvásárolhatod a gyógyulást. Ez téves gondolkodás. Vannak azonban, akik azért nem látják meg testükön a gyógyulást, mert a „kevesen” (Lk. 16:10.) nem bíztak Istenben. Nem minden esetben ez a helyzet, de elég gyakori. Ez a kiindulópont. Nem ugorhatod át.

Ha igazán megérted az anyagi sáfárság gondolatát, az áldássá tesz mások számára is.

Ahogy a 2Kor. 9:8. írja:

Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre.

Isten azért árasztja rád kegyelmét, hogy te is 'áraszthass' másokra – hogy adhass. Az anyagiak hátterében ne a szerzés legyen a mozgatórugó, hanem az adás. Ez kulcsfontosságú.

Sokan azért utasítják el a bővelkedés evangéliumáról szóló tanítást, mert úgy tartják, önző, pénzsóvár okok vezérlik. Azt mondják: „Eleget kaptam már. Lehet, hogy nem vagyok gazdag, de tető van a fejem felett, és alapvető szükségleteimet Isten betölti. Nem akarok többet.” Ez az önző hozzáállás!

Ha mindened megvan, amit kívánhatsz, bízz abban, hogy Isten még többet fog adni, hogy segíthess másoknak. Azt gondolni: „Nekem van elég – a többiek pedig nem érdekelnek!" - igazi önző hozzáállás. Nem azért kell jólétben élnünk, hogy nekünk több legyen, hanem hogy nagyobb áldás lehessünk mások számára.

Az Úr azt mondta Abrámnak, hogy megáldja és áldássá teszi (1Móz. 12:2.). Nem adhatod oda, amid nincs. Abrám sem lehetett áldássá mások számára addig, míg nem nyert áldást.

Ugyanígy, nem tölthetjük be Isten számunkra eltervezett céljait, ha nem leszünk részesei gazdagságának. Isten Királysága nem jut előbbre, ha népe szükségben van. Szükségünk van erre a kijelentésre. Meg kell értenünk, hogyan érhetjük el a jólétet Isten által.

Engem Isten hívott el, hogy létrehozzam a Charis Bibliaiskolát (Charis Bible College), mely tízezrek életét változtatja meg, akik aztán Krisztus egész Testére hatással lehetnek a világon. Nagy dolog ez, és sok pénzbe kerül. Imádkozom, hogy ti, barátaim, engedjétek Istent, hogy kiárassza rátok jókedvét, és ezzel képessé tegyen minden jó cselekedetre (Zsolt. 35:27.).

Prazsák László-Nincsen Hozzád hasonló

Jézus hálát adok nagy kegyelmedért

 „Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között. Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhőkig a te hűséged” (Zsolt. 57,10-11)

Guti Tünde: ÉVÉRTÉKELŐ

Ha egész évben nem törődtem a szegényekkel, és karácsonykor akarom ezt bepótolni kamerák előtt, akkor nem a szeretet vezérel ebben.

Ha egész évben sajnáltam adni a feleslegemből az útszéli hajléktalanoknak, és ezt most karácsonyi címlap sztoriként felajánlva megteszem, nem a szeretet az indítékom.

Ha egész évben önmagam körül forgolódtam, és karácsonykor - másokat utánozva, mert így illik - vaku villogások között szóba elegyedek a nincstelenekkel, nem a szeretet késztetett.

Ha egész évben visszatartottam a mosolyt és a jó szót, az érdeklődést és a megértést azoktól az emberektől, akik a társadalom perifériájára kerültek, és karácsony körül - némi állami támogatásban reménykedve - tele leszek ötletekkel, hogyan segíthetek a kisebbségnek kitörni az elszigeteltségből, akkor nem valószínű, hogy a szeretet ösztönzött erre.

Isten utálja a képmutatást. Bántja orrát az idegen áldozat füstje. Csakis jó illatú áldozatot fogad el, ami tiszta szívből, őszinte odaszánásból és nem számító dicsőségvágyból fakad.

Ez most szólhat nekem is, de szólhat hozzád is.

   "Te pedig amikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed! Hogy a te alamizsnád titkon legyen, és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván." Máté 6:34.

   "Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön." Példabeszédek 19:17.

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/blog/evertekelo.html

Krisztus Gyülekezete Marosvásárhely

Mindazt, amit imádságotokban hittel kértek, meg fogjátok kapni. Máté 21:22 (ERV-HU)

Idezetek.ma

Túl az égen túl - Soon and very Soon - Friderika (Brooke Fraser)

1 Péter levél 3. fejezet: A hívők kötelességei egymás iránt (szerkesztett)

1 Pét. 3,1 Hasonlóképpen az asszonyok engedelmeskedjenek [(hüpotasszó): rendeljék alá magukat] az ő férjüknek, hogy ha némelyek nem engedelmeskednének is [(apeitheó): engedetlenek, nem fogadnak szót, rábeszélhetetlenek, makacsul visszautasítanak minden meggyőzési kísérletet, és nem hisznek] az igének, [nem fogadnák is be a (logoszt): az igét], feleségük magaviselete [(anasztrophé): életvitele, magatartása, viselkedése] által ige nélkül is megnyeressenek, [(kerdainó) meggyőzettessenek, hogy  őket az asszonyok élete beszéd nélkül is megnyerje].

1 Pét. 3,2 Szemlélvén, és [(epopteuó): megfigyelve] a ti istenfélő feddhetetlen [(hagnosz): tökéletes, hibátlan, tiszta, Istenhez méltó, szent] életeteket [(anasztrophé): magatartásotokat, viselkedéseteket].

1 Pét. 3,3 Akiknek ékessége ne legyen külsőséges, [nem koszmosz) evilág szerinti] hajfonogatásból és aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevéséből, mint [fodorított haj, arany karperec vagy fényes öltözetből] való. [Más fordítás: Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek, ne a hajfonogatás, arany ékszerek felrakása vagy különféle ruhák felöltése; ne törődjetek a külső ékességgel].

1 Pét. 3,4 Hanem a szívnek elrejtett embere [a rejtett belső ember ékesítsen benneteket], a szelíd [(prausz): jóindulatú, barátságos, higgadt] és csendes [(hészükhiosz): békés, nyugodt, a helyét megtartó, egy helyben maradó] szellem romolhatatlanságával, [el nem múló díszével, a maga romolhatatlan valóságában]. Ami igen becses [(polütelész): rendkívül drága, nagyon értékes] az Isten előtt. [Más fordítás: Hanem ami a szívben rejtőző, múlhatatlan ékszer: a szerény és nyugodt természet. Ez értékes Isten szemében].

1 Pét. 3,5 Mert így ékesítették [így díszítették] magukat hajdan ama szent asszonyok is, akik Istenben reménykedtek, és [bíztak] engedelmeskedvén [és alárendelve magukat] az ő férjüknek.

1 Pét. 3,6 Miként Sára »jelentése: hercegnő« [(hüpakúó): figyelmesen hallgatott, és alkalmazkodva] engedelmeskedett Ábrahámnak [jelentése: sokaság atyja], úrnak nevezvén őt. Akinek gyermekei lettetek, ha jót [(agathopoieó): hasznosat] cselekedtek, és semmiféle félelemtől [(ptoészisz): ijesztéstől, rettentéstől, megfélemlítéstől, fenyegetéstől] nem rettegtek, és nem [(phobeó phobeomai): rémültök meg, nem riadtok vissza] és [szenvedélyek fel nem kavarnak titeket].

1 Pét. 3,7 A férfiak hasonlóképen, [szintén] együtt lakjanak [együtt éljenek] értelmes módon [megértéssel, az ismeretnek megfelelően] feleségükkel, az asszonyi nemnek, mint gyöngébb edénynek, [mint gyengébb félnek] tisztességet tévén [megadván nékik a tiszteletet, és részesítsétek őket megbecsülésben], mint akik örökös társaik az élet kegyelmében. Hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak [hogy közös imádságaitoknak ne legyen akadálya].

1 Pét. 3,8 Végezetre mindnyájan legyetek egyértelműek [homophrón): egyetértők, azonos gondolkodásúak, egy törekvésűek, egyszándékúak, ugyanazzal a céllal], rokonérzelműek, [szümpathész): együttérzők] atyafi szeretők [(philadelphosz): testvéreket kedvelő, testvérként szeretők], irgalmasak, [(euszplagkhnosz): könyörületesek, a másik iránt részvétet, szánalmat érzők] kegyesek [(philophrón): szeretetteljesek, barátságosak, jóindulatúak, jóságosak].

1 Pét. 3,9 Nem fizetvén gonosszal a gonoszért, [(apodidómi kakosz): nem viszonozva a rossz, káros, ártalmas dolgokat, sérelmeket, vagyis a rosszat rosszal] avagy szidalommal (loidoria): szidalmazással, gyalázással, becsmérléssel] a szidalomért; [szidalmazásért, gyalázkodásért, becsmérlésért]. Sőt ellenkezőleg áldást mondván, vagyis [(eulogeó): kimondott szóval üdvhozó erőt közvetíteni, Isten kegyelmébe ajánlva] tudva, hogy arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek.

1 Pét. 3,10 Mert aki akarja az életet szeretni, [(theló etheló): aki szeretne örülni az életnek], és jó [(agathosz): szerencsés, boldog] napokat látni, tiltsa meg [(pauó): fékezze meg, és tartsa vissza] nyelvét a gonosztól, a [(kakosz): rossz, káros, ártalmas beszédtől] és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot [(dolosz): ravaszságot,

csalárdságot, az óvja ajkát a hamis szótól].

1 Pét. 3,11 Forduljon el [(ekklinó): kerülje el, tartózkodjon tőle, térjen ki az útjából, hajoljon el] a gonosztól, attól, ami [(kakosz): rossz, káros, ártalmas] és cselekedjék jót, azt ami [(agathosz): hasznos, kedvező, szerencsés]. Keresse [(dzéteó): sőt fusson utána, és járjon utána, törekedjen rá, kutassa,] a békességet, vagyis [(eiréné) azt az állapotot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában], és kövesse [(diókó): törekedjen rá, és gyakorolja] azt.

1 Pét. 3,12 Mert az Úr szemei [(proszópon): jelenléte] az igazakon [megigazultakon] vannak, és az ő fülei azoknak könyörgésein; [és füle az ő könyörgésükre figyel] az Úr orcája pedig a gonoszt [(kakosz): rossz, káros, ártalmas, értéktelen, hitvány] cselekvőkön.

1 Pét. 3,13 És kicsoda az, aki bántalmaz [árt, gonosszal illet, gonoszul bánik, kárt okoz, bánt, bosszant] titeket, ha a jónak követői lesztek [ha buzgón igyekeztek a jóra]?

1 Pét. 3,14 De ha szenvedtek, ha kínlódnotok, kellene is a megigazulás miatt, boldogok, és a legteljesebb mértékben szerencsések, áldottak vagytok, és lesztek. Azoktól való félelemből pedig ne féljetek, a tőlük való félelem meg ne ijesszen benneteket. Ne rettegjetek, félelem, rémület, rettegés, ne fogjon el benneteket tőlük, se zavarba ne essetek, és nyugtalanná ne tegyen, ne riadozzatok, ne aggasszon, nyugtalanítson, zaklasson fel benneteket.

1 Pét. 3,15 Az Úr Istent [az Urat, a Krisztust] pedig szenteljétek meg [(hagiadzó): tekintsétek szentnek] a ti szívetekben [a bensőtökben]. Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről [aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek], szelídséggel [(prautész): barátsággal, higgadtsággal] és félelemmel [tisztelettudóan].

1 Pét. 3,16 Jó lelkiismeretetek [(szüneidészisz): szellemi együttészlelésetek] lévén; hogy amiben rágalmaznak [hamisan vádolnak, sértegetnek] titeket, mint gonosztevőket, [(kakopoiosz): ártalmas, kárt okozókat] megszégyenüljenek, akik gyalázzák [becsmérlik] a ti Krisztusban való jó élteteket [(anasztrophé): életmódotokat].

1 Pét. 3,17 Mert jobb, [(kreittón): hasznosabb] ha jót cselekedve szenvedtek, [jó tetteitekért (paszkhó): kellemetlenségeket, fájdalmakat kell átélni, megtapasztalni, elviselni, eltűrni], hogysem gonoszt cselekedve, és [(kakopoieó): ártva, bajt / kárt okozva].

1 Pét. 3,18 Mert Krisztus [(kai): ugyanis] szenvedett [(paszkhó): átélte, megtapasztalta, elviselte, eltűrte a fájdalmat] egyszer a bűnökért [(hamartia): céltévesztésért], mint igaz [(dikaiosz): megigazult] a nem igazakért, az [(adikosz): engedetlen, hűtlen, hitetlenek helyett. (hina): Azért] hogy minket Istenhez vezéreljen [azért hogy minket Istenhez való (proszagó): csatlakozásra bírjon]. Megölettetvén ugyan (hús)test szerint, [(thanatoó): kiszolgáltatva a halálnak, halálra adva, és ítélve ölte meg őt a hús ember] de megeleveníttetvén Szellem szerint [dzóopoieó: de megelevenedett, életre kelt (pneuma) a Szellem].

1 Pét.3,19 Amelyben elmenvén, a tömlöcben lévő [(phülaké): őrizet alatt sínylődő] szellemeknek [(kai): akkor] prédikált [(kérüsszó): hirdette nekik az igét, az evangéliumot].

1 Pét. 3,20 Amelyek engedetlenek [nem meggyőzhető hitetlenek] voltak egykor, mikor egyszer várt az Isten béketűrése [amikor az Isten türelmesen várakozott] a Noé [jelentése: megnyugvás, pihenés, vigasztalás] napjaiban. A bárka készítésekor, [míg a bárka föl nem épült], amelyben kevés, azaz nyolc élet tartatott [(diaszódzó): mentetett, őriztetett, menekült, és maradt] meg víz által [(dia): víz útján, vízen keresztül].

1 Pét. 3,21 Ami minket és titeket] is [ugyanígy] megtart [(szódzó) megment, megszabadít, megoltalmaz, üdvözít, biztonságba helyez] most képmás gyanánt, [(baptiszma)antitüpon): a bemerítés képmásaként, a Szellemben való bemerítés által]. Ami nem a [hús]test szennyének [(rüposz): romlottságának, istentelenségének] lemosása [(apotheszisz): letevése, eltávolítása], hanem jó lelkiismeret [szüneidészisz: jó szellemi együttészlelés] keresése Istenben, a Jézus Krisztus feltámadása által, [Jézus Krisztus feltámadásán keresztül].

1 Pét. 3,22 Aki Istennek jobbján van, felmenvén a mennybe; akinek alávettettek az angyalok, hatalmasságok és erők [Más fordítás: Ő Istennek jobbjában van, felmenvén a legfelső égbe, miután uralma alá vetette az angyalokat, hatalmasságokat, és erőket (hatalmakat, erősségeket)].