Bővített Biblia

2014. december 3.

Lelkem, áldd az Urat

2014. december 2.

Ige: Örüljetek, ha üldöznek, mert ez bizonysága élő hiteteknek!:

„Örüljetek és örvendezzetek, sőt ujjongjatok, és vigadjatok ilyenkor, mert a ti jutalmatok, a ti kárpótlásotok bőséges, és nagy fizetség jár nektek a mennyekben: mert így háborgatták, és üldözték, zaklatták, és vádolták a prófétákat, az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket is, akik előttetek voltak, akik előttetek éltek* (Mát. 5,12)

*Jakab apostol bátorítása: „Például vegyétek, atyámfiai, testvéreim, a szenvedésben és béketűrésben, a türelemben a prófétákat, akik az Úr nevében szólottak” (Jak. 5,10)

Pál apostol bátorítása: „Mert ti, atyámfiai, testvéreim, követői, és hasonlóvá lettetek az Isten gyülekezeteinek, amelyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól, a ti népetektől, miként azok is a zsidóktól. Akik megölték az Úr Jézust is és a saját prófétáikat, és minket is üldöznek, és az Istennek nem tetszenek, és nem kedvesek Isten előtt, és minden embernek ellenségei. Akik megtiltják nékünk, és akadályoznak minket abban is, hogy a pogányoknak prédikáljunk, hogy üdvözüljenek; hogy mindenkor betöltsék, és teljessé tegyék bűneiket; de végre utolérte őket az Isten haragja” (1 Thess. 2,14-16)

István vértanú így beszél a zsidó vezetőkhöz: „Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Szellemnek ellene igyekeztek, ellene szegültök, mint atyáitok, ti azonképpen. A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És megölték azokat, akik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek” (Csel. 7,51-52).

Énekeljetek az Úrnak a mi Istenünknek

Isten igéje az ünnepekről!

„Gondosan betartjátok a különleges napokat, hónapokat, ünnepi időket, évszakokat, és éveket.

Aggódom miattatok!

Lehet, hogy hiába volt minden értetek végzett munkám?

(Gal. 4,9-11)

Dicsérjétek az Urat!

„Dicsérem az Urat teljes szívből: az igazak környezetében és a gyülekezetben”

Spurgeon: az Evangéliumról

Az evangélium vetőmag, amely maga teremti meg a talaját.

Oswald Chambers: SZINTE HIHETETLEN, HOGY VALAKI ENNYIRE TUDATLAN

"Kicsoda vagy, Uram?" (Csel 26,15)

"Rajtam volt erős keze, hogy tanítson engem" (Ézs 8,11).

Ha az Úr beszél, akkor nincs kibúvó, mert szava úgy hat ránk, hogy rabul ejti egész értelmünket. Szólott-e már az Úr valaha egyenesen neked? Ha igen, akkor nem érthetted félre: olyan bensőséges türelemmel szólt, mégpedig a neked legérthetőbb nyelven: nem a füleden, hanem életkörülményeiden keresztül.

Istennek szét kell rombolnia saját meggyőződésünkbe vetett erős bizakodásunkat. - "Tudom már, ezt kell tennem!" Ilyenkor csendül fel Isten hangja és lesújtva ismerjük fel tudatlanságunk mélységét.

Az mutatja, mennyire nem ismerjük Őt, ahogyan neki szolgálni akarunk. Ha nem az Ő Szellemében szolgálunk neki, megsebezzük Őt. Ha érte ügyvédkedünk, igényeit pedig a Sátán szellemében ferdén értelmezzük, szavaink helyesen hangzanak, de az ellenség szelleme van bennünk. "Megdorgálta őket és ezt mondta: Nem tudjátok, milyen szellem van bennetek" (Lk 9,55).

Az 1Korintus 13 írja le, hogy milyen a mi Urunk Szelleme. Nem üldöztem-e Jézust azzal, hogy túlbuzgó elhatározásomban a magam módján szolgáltam neki? Ha úgy érzem: a kötelességemet teljesítettem, és mégis megsértettem Őt, akkor biztos lehetek benne, hogy nem az volt a dolgom, mert az nem az Ő szelíd, csendes Szellemét erősítette meg bennem, hanem az önelégültség szellemét.

Azt képzeljük, hogy minden kellemetlen dolog kötelességünk. De mi köze van ennek Urunk Szelleméhez? "Hogy teljesítsem a Te akaratodat, ezt kedvelem, én Istenem" (Zsolt 40,9).

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers/

Flach Ferenc - Halleluja

Spurgeon: A tökéletességről

Aki azzal dicsekszik, hogy tökéletes, az tökéletes bolond.

Guti Tünde: NE CSÜGGEDJ!

Furcsa csend, az ég kékje csontszínűbe hajlik. Talán megint vihar közeledik? Kinézek az ablakon, s értetlenül figyelem a váratlan jelenséget. Elszürkül a házak közti, bemérhető látóhatár…

Sűrű köd ereszkedik a fákra… Sejtelmes, tejszerű pára… Alig látszik a lomb… Hogy jobban szemügyre vegyem, kilépek az erkélyre.

Mintha őszi füst szállna a levegőben – nem volt semmilyen illata -, mint gyenge szitálás borul ránk ez a puha permet. Biztos egy felhő terült ránk…

Egészen különös ma ez az augusztusi reggel… Lehet, hogy csak nekem? Megerősíti bennem az előbb, lelkemből feltörő igét:

„Örömmel meritek vizet a szabadító kútfejéből." Ésaiás 12:3.

Milyen lenyűgöző lehetett, amikor a teremtés után „pára szállt fel a földről” és milyen csodálatos, amikor Isten dicsősége felhőként ereszkedett le a hegyre, vagy ahogy betöltötte a templomot?

Szavak nélküli üzenet, hangtalan benyomás a bensőmben, fenséges nyugalom. Az Úr vigasztalása harcaimban, mert néha úgy érzem, a véget érni nem akaró küzdelmek kimerítenek. De Ő itt van. Mindent felügyel. Jelenléte, igazsága, szeretete és hűsége: tény!

„Ne félj, mert én veled VAGYOK, ne csüggedj, mert én VAGYOK Istened!” – mondja. Személyes üzenet. Talán, épp most neked is erre van szükséged.

„Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai.” V. Mózes 33:27.

2014. augusztus 10. Guti Tünde

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/blog/ne-csuggedj-.html

Lydia magazin

Irma Nyári

Pintér Béla - Szükségem van rád

2014. december 1.

Zsolt. 21. hálaadó zsoltár; (szerkesztett)

Zsolt. 21,1 Az éneklőmesternek; [A karmesternek, a karvezetőnek, végig] Dávid [jelentése: szeretett] zsoltára [mizəmôr): éneke].

Zsolt. 21,2 Uram, [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló] a te erősségedben [(ʿôz ʿóz): a te erődnek, hatalmadnak] örül [(śámaḥ): vigad, örvendezik] a király, és a te segítségedben [(jəšúʿáh): üdvösségedben, szabadításodban] felette örvendez [(gúl gíl): ujjong, ugrál, és remeg örömében]. »Más fordítás: Mennyire ujjong, hogy megsegítetted; és segítséged láttán hangosan ujjong«.

Zsolt. 21,3 Szívének kívánságát [vágyát] megadtad [teljesítetted] néki; és ajkainak kérését [óhajtását] nem tagadtad meg. Szela.

Zsolt. 21,4 Sőt eléje vitted javaidnak áldásait; színarany koronát tettél fejére. [Más fordítás: Eléje siettél üdvözítő (boldogító; gazdag) áldással], s fejére színarany koronát helyeztél].

Zsolt. 21,5 [(ḥaj): Virágzó, sikeres, prosperáló] életet kért tőled: adtál néki hosszú időt ['óreḵ): hosszú életet], örökkévalót és végtelent [soha véget nem érőt]. »Más fordítás: S te megadtad neki a (jôm): napok teljességét, hosszúságát, hogy sokáig éljen, időtlen időkig«.

Zsolt. 21,6 Nagy az ő dicsősége [(gəḏóláh gáḏôl, káḇóḏ káḇôḏ): és nagy lett a hírneve, tisztessége] a te segítséged [(jəšúʿáh): üdvösséged, szabadításod] által; fényt [(háḏár): pompát adtál neki] és méltóságot adtál reája [(hôḏ): fenséggel és dicsőséggel övezted, és nagy ékességgel ruháztad fel őt].

Zsolt. 21,7 Sőt áldássá tetted őt örökké [minden időkre], megvidámítottad [(ḥáḏáh): boldoggá tetted] őt színed örömével [(páním): jelenlétedben örömmel töltötted el.

Zsolt. 21,8 Bizony a király bízik az Úrban [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévalóban], és nem inog meg, nem [(môṭ báṭaḥ): támolyog, tántorog, biztonságban van, nincs félnivalója], mert vele a Magasságosnak kegyelme [(ḥeseḏ): szeretete, kedvezése].

Zsolt. 21,9 Megtalálja [utoléri] kezed, és [(jáḏ): erős fegyvered] minden ellenségedet; jobbod megtalálja [utoléri] gyűlölőidet.

Zsolt. 21,10 Tüzes kemencévé teszed őket megjelenésed [látogatásod] idején, [(páním ʿéṯ): jelenléted alkalmával]. Az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] az ő haragjában elnyeli [megháborítja] őket és tűz emészti meg őket.

Zsolt. 21,11 Gyümölcsüket kiveszted e földről, és magvukat az emberek fiai közül.

Zsolt. 21,12 Mert gonoszságot terveztek ellened, csalárdságot gondoltak, de nem vihetik ki [Más fordítás: Mert: (ráʿ): veszélyes, rosszindulatú (məzimmáh): elhatározással tervezték, hogy (náṭáh): kinyújtanak; de nem képesek (jáḵôl jáḵól): legyőzni].

Zsolt. 21,13 Mert meghátráltatod [mind megfutamítod] őket, íved húrjait arcuknak feszíted, és [célba veszed íjaddal, s nyilaikat arcukba vezényled].

Zsolt. 21,14 Emelkedjél [kelj] fel Uram [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló, mutasd meg hatalmadat], a te erőddel [(ʿôz ʿóz): hatalmaddal, dicsőségben] hadd énekeljünk, [(šúr šír): énekléssel hadd ünnepeljünk] hadd zengedezzük [(zámar) zenével, és tánccal dicsérjük] hatalmadat [(gəḇúráh): erődet] »Más fordítás: Kelj, fel Uram Mutasd meg hatalmadat! Mi pedig énekelünk, zsoltárt zengünk hatalmas tetteidről«

Zsolt. 21,1 Az éneklőmesternek; [A karmesternek, a karvezetőnek, végig] Dávid [jelentése: szeretett] zsoltára [mizəmôr): éneke].

Zsolt. 21,3 Szívének kívánságát [vágyát] megadtad [teljesítetted] néki; és ajkainak kérését [óhajtását] nem tagadtad meg. Szela.

Zsolt. 21,9 Megtalálja [utoléri] kezed, és [(jáḏ): erős fegyvered] minden ellenségedet; jobbod megtalálja [utoléri] gyűlölőidet.

Zsolt. 21,11 Gyümölcsüket kiveszted e földről, és magvukat az emberek fiai közül.

Zsolt. 21,13 Mert meghátráltatod [mind megfutamítod] őket, íved húrjait arcuknak feszíted, és [célba veszed íjaddal, s nyilaikat arcukba vezényled].