SZÁMÍTÓ GÉPES TANFOLYAM
2014. március 16.
A halálról
Jézus azért halt meg, hogy az
ember éljen. A testünk halála nem más, mint az Élettel való találkozás.
Luther Márton: A fegyverekről
Úgy gondolom, hogy a
lőfegyvereket maga a Sátán találta fel, mert ellenük nem lehet közönséges
fegyverekkel és ököllel védekezni. Minden emberi erő elszáll, amikor
lőfegyverekkel találkozik. Az ember meghal, mielőtt meglátná, mi közelít.
A BARLANGTÚRA
Róm 5,1-5.
1 Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi
Urunk Jézus Krisztus által. 2 Őáltala kaptuk hitben a szabad utat ahhoz
a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is,
hogy részesülünk az Isten dicsőségében. 3 De nem csak ezzel dicsekszünk,
hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás
munkálja ki az állhatatosságot, 4 az állhatatosság a kipróbáltságot, a
kipróbáltság a reménységet; 5 a reménység pedig nem szégyenít meg, mert
szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.
A BARLANGTÚRA
A megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a
kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem
szégyenít meg. (Róm 5,3-5)
Unokám nem régen egy barlangtúrán vett részt. A barlang csak szakemberek vezetésével tekinthető meg. Sem a bejárat nem a normál túrizmus számára lett kialakítva, sem a belső járatok nem "komfortosak". Egyes helyeken olyan szűk, hogy csak kúszva-mászva lehet továbbhaladni.
Urunk Jézus Krisztus által. 2 Őáltala kaptuk hitben a szabad utat ahhoz
a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is,
hogy részesülünk az Isten dicsőségében. 3 De nem csak ezzel dicsekszünk,
hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás
munkálja ki az állhatatosságot, 4 az állhatatosság a kipróbáltságot, a
kipróbáltság a reménységet; 5 a reménység pedig nem szégyenít meg, mert
szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.
A BARLANGTÚRA
A megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a
kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem
szégyenít meg. (Róm 5,3-5)
Unokám nem régen egy barlangtúrán vett részt. A barlang csak szakemberek vezetésével tekinthető meg. Sem a bejárat nem a normál túrizmus számára lett kialakítva, sem a belső járatok nem "komfortosak". Egyes helyeken olyan szűk, hogy csak kúszva-mászva lehet továbbhaladni.
Unokám élménybeszámolójából kiderült, hogy a túra elején - már néhány nehéz szakasz leküzdése után - a túravezetők felkínálták a visszafordulás lehetőségét. Ezt a lehetőséget néhányan meg is ragadták a csoport tagjai közül. A nehezebb, sáros, szűk részek, de a szép látványt nyújtó nagyobb termek is csak ezután következtek.
Édesanyám kérdésére lettem
figyelmes: "Akik visszafordultak, nem bánták meg utólag, hogy nem láthatták
ezeket a szép részeket?" Unokám válasza elgondolkodtatott: "Nem, mert
nem tudták miből maradtak ki."
A mottóigénk jutott eszembe.
Néha valóban végig kell járnunk a próbák útját, hogy a szabadulás örömét és a
"tágas terek" szépségét megtapasztaljuk.
Imádság: Urunk, segíts minket, akiket szűk szorosokon keresztül vezetsz, hogy megmaradjunk az engedelmesség útján, megtapasztaljuk a szabadulás örömét, és tudjunk téged dicsérni. Ámen.
A próbák útján Isten különleges szeretetét tapasztalhatjuk meg.
Imádság: Urunk, segíts minket, akiket szűk szorosokon keresztül vezetsz, hogy megmaradjunk az engedelmesség útján, megtapasztaljuk a szabadulás örömét, és tudjunk téged dicsérni. Ámen.
A próbák útján Isten különleges szeretetét tapasztalhatjuk meg.
Schauermann Henrik (Pécs,
Magyarország)
http://csendespercek.hu
http://csendespercek.hu
Oswald Chambers: TISZTASÁG
„...a szívből
származnak..." (Mt 15,18-20).
Azzal kezdjük, hogy a
tudatlanságunkban bízunk és elnevezzük ártatlanságnak; aztán ártatlanságunkba
helyezzük bizodalmunkat és elnevezzük tisztaságnak; mikor aztán Urunk éles kijelentéseit
halljuk, vállat vonva mondjuk: "Soha nem éreztem a szívemben semmit
ezekből a borzalmas dolgokból." Rossz néven vesszük, hogy Jézus Krisztus
leleplezi ezeket a dolgokat. - Vagy Jézus Krisztus a legfőbb tekintély az ember
szíve felett, vagy arra sem érdemes, hogy figyelemre méltassuk. Merek-e bízni
az Ő átható éleslátásában, vagy inkább bízom a magam ártatlanságnak nevezett
tudatlanságában? Ha tudatosan próbálok ártatlan lenni, valószínűleg eljutok
arra a pontra, ahol borzadva ébredek rá, hogy igaz, amit Jézus Krisztus mond;
és egészen elrémülök a bennem rejlő rettenetes lehetőségektől. Amíg az
ártatlanságom mögé menekülök, addig "bolondparadicsomban" élek. Csak
a gyávaság és a civilizált élet őrzött meg attól, hogy nem züllöttem el, de
amikor mezítelenül állok Isten előtt, akkor látom, hogy Jézus Krisztus
diagnózisa igaz.
Egyetlen biztos oltalom van:
ez Jézus Krisztus váltsága. Ha kész vagyok magam kiszolgáltatni neki, nem kell
megtapasztalnom a szívemben szunnyadó szörnyű lehetőségek valóra válását. A
tisztaság elérhetetlenül mélyen van, természetes úton nem érem el; de amikor a
Szent Szellem lakozást vesz bennem, azt a szellemiséget teszi életem
középpontjává, ami Jézus Krisztus életében nyilvánvaló volt, és ez a Szent
Szellem, aki a szeplőtlen tisztaság.
Oswald Chambers
"Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers
14 éves srác írta a század legfontosabb versé
http://ujnemzedek.hu/kivagy/1081/14_eves_srac_irta_a_szazad_legfontosabb_verset.html
Reinhard Bonnke: Fontosak vagyunk
Amikor elfogadjuk Jézust,
mint személyes megváltónkat, ő átveszi az életünk irányítását, és felelősséget
vállal az életünk hátralevő részéért: „Akiket Isten Szelleme vezérel, azok az
Isten fiai” (Róma 8,14). Ha a Szellem vezet minket, akkor biztosan eljutunk
oda, ahova ő akarja. Ha megengeditek, elmondok egy viccet: a pápa egy gyönyörű
limuzinban utazik, és megkéri a sofőrt, hadd vezesse egy kicsit az autót.
Helyet cserélnek, a pápa a kormányhoz, a sofőr hátra az ülésre. A pápa egyre
jobban élvezi a vezetést, és egy kicsit rálép a gázpedálra.
Hirtelen egy rendőrautó
szirénázva megállítja. A pápa félrehúzódik a limuzinnal. A rendőr odasétál az
autóhoz, rápillant a vezetőjére, majd leesik az álla, nem bír megszólalni. A
pápa ül a volánnál, és ő megállította gyorshajtásért! Mivel nem tudja, mi
ilyenkor a szabály, felhívja a parancsnokságot. „Jelentem, megállítottam egy
autót gyorshajtásért, de valaki nagyon fontos személyiség utazik benne.”
„Kicsoda?” - kérdik tőle. „Azt nem tudom, de rendkívül fontos ember lehet, ha a
pápa a sofőrje!” Komolyra fordítva a szót: ki ül az életünk volánjánál? A Szent
Szellem! Milyen fontosnak kell lennünk Istennek, ha a Szent Szellemet jelölte
ki sofőrnek számunkra? Ugyanaz a Szent Szellem, aki Jézust vezette, most minket
is vezet. Ennyire „rendkívül” fontosak vagyunk Istennek!
Kenneth Copeland: Tudja meg az egész világ
De nemcsak ő érettök
könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;...És
én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek,
amiképpen mi egy vagyunk: Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen eggyé
legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket,
amiként engem szerettél. Ján 17,20-22-23
Az Egyház az évek során
mindenféle bonyolult tervet dolgozott, és ötlött ki, hogyan is evangelizálja a
világot. Összejöttünk, gyűléseket tartottunk, stratégiákat ötlöttünk ki,
terveket szőttünk, sőt még pénzt is gyűjtöttünk erre. De csak ritkán gondoltunk
arra a tervre, amit Jézus maga adott nekünk.
A legtöbb hívő nem is tudja,
hogy Jézus már ideadta nekünk azt a kulcsot, amivel megnyerhetjük a világot.
Közvetlenül azelőtt imádkozott, hogy a keresztre ment volna. Kérte az Atyát,
hogy hozzon minket olyan egységre egymással és Ővele, amiből a világ megtudja,
hogy Őt küldte Isten hozzánk.
Ha te és én, Krisztus teste,
mindannyian egységre jutnánk, s elkezdenénk szeretni egymást, akkor olyan
gyorsan tudnánk a világot megnyerni az örömhírnek, ami minden képzeletet felülmúlna.
Pedig ez igaz! De addig is bizony túl elfoglaltak vagyunk azzal, hogy egymást
csépeljük, és megbántjuk, és megbántódunk, ami aztán teljesen lefoglal minket.
De dicsőség Istennek,
néhányunkban már kezd leérkezni, hogy ezeket bizony abba kellene hagyni.
Szükséges, hogy Jézus parancsát komolyan vegyük, és nem választási lehetőség
az, hogy nekünk szeretnünk KELL egymást. Felejtsük el végre a buta
okoskodásainkat, és legyünk egységben Isten Szelleme által.
Akarsz ma egy lépéssel
közelebb kerülni ahhoz, hogy a világ megismerje az örömírt, és tenni valamit
azért? Akkor kezdj el imádkozni másokért! Döntsd el magadban, hogy szeretni
fogod a hívő társaidat ahelyett, hogy elégedetlenkednél, kritizálnál, vagy
ostoba dolgokat beszélnél róluk.
Legyen egy új megvallásod az,
hogy Isten Egyháza fel fog kelni együtt hitben és szeretetben mint egy
dicsőséges Test, akit Jézus ereje maga fog kormányozni. Mi egyek vagyunk –
tudod. Jézus imádkozott ezért, hogy ez megtörténjen, és a Szent Szellem ezt már
elvégezte.
Sátán szeretné ezt
megállítani, de nem képes rá. Sokkal hatalmasabb és erősebb Jézus imája, mint
ő. Jézus egy olyan nagy lyukat fog robbantani a sátán birodalmában és
működésében, hogy ez akár egy mozdonynak is elég lenne. Az egész világ meg
fogja tudni, hogy Jézus az igazi Úr!
Fordította: Orbán Tibor
KC Ministry engedélyével
Ján17,9-26
Ján 17:9 Én ezekért
könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nékem adtál, mert a
tiéid.
Ján 17:10 És az enyémek mind
a tiéid, és a tiéid az enyémek: és megdicsőíttetem ő bennök.
Ján 17:11 És nem vagyok többé
e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám,
tartsd meg őket a te nevedben, akiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint
mi!
Ján 17:12 Mikor velök valék a
világon, én megtartám őket a te nevedben; akiket nékem adtál, megőrizém, és
senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás
beteljesüljön.
Ján 17:13 Most pedig te
hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen
bírják ő magokban.
Ján 17:14 Én a te ígédet
nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, amint
hogy én sem e világból vagyok.
Ján 17:15 Nem azt kérem, hogy
vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
Ján 17:16 Nem e világból
valók, amint hogy én sem e világból vagyok.
Ján 17:17 Szenteld meg őket a
te igazságoddal: A te ígéd igazság.
Ján 17:18 Amiképpen te
küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
Ján 17:19 És én ő érettök
[oda] szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek [az] igazságban.
Ján 17:20 De nemcsak ő
érettök könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédökre hisznek majd én
bennem;
Ján 17:21 Hogy mindnyájan
egyek legyenek; amint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek
legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.
Ján 17:22 És én azt a
dicsőséget, amelyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen
mi egy vagyunk:
Ján 17:23 Én ő bennök, és te
én bennem: hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te
küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél.
Ján 17:24 Atyám, akiket nékem
adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák
az én dicsőségemet, amelyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának
felvettetése előtt.
Ján 17:25 Igazságos Atyám! És
e világ nem ismert téged, de én ismertelek téged; és ezek megismerik, hogy te
küldtél engem;
Ján 17:26 És megismertettem ő
velök a te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen ő bennök,
amellyel engem szerettél, és én [is] ő bennök [legyek].
Hogyan értem el kutatásaim csúcspontjára?
ORAL ROBERTS Ö N É L E T R A
J Z. 9. fejezet
Röviddel
ezután, hogy János 3. levelének 2. versét felfedeztem, Isten olyan módon
kezdett el bennem munkálkodni, amilyet azelőtt soha nem tapasztaltam. Egyik
éjszaka a hátsó udvarban, egy körtefa alatt ébredtem fel. Zokogtam és
imádkoztam, amikor magamhoz tértem. Soha életemben nem voltam alvajáró, és
amikor a hátsó udvarban találtam magam, elcsodálkoztam, majd visszamentem az
ágyamba. Ettől fogva ilyesmi többször megesett velem és egy éjjel arra
ébredtem, hogy a fürdőszoba sarkában térdepelek zokogva, és imádkozva. Magamhoz
térve szétnéztem és Evelynt láttam, amint mellettem állt. Vállamat megérintve
így szólt:
- Oral, mit csinálsz itt?
Őszintén feleltem azt, hogy:
- Nem tudom.
Erre karon fogott és
visszavezetett a hálószobába, ahol mindketten leültünk az ágy szélére.
- Oral, mi van veled? -
kérdezte.
Újra azt feleltem, hogy nem
tudom.
- De tudod, Oral - mondta ő.
Amikor kimondta, hogy
"De tudod, Oral", mintha valaki világosságot gyújtott volna bennem.
Minden tisztává és átlátszóvá vált előttem.
- Igen, Evelyn, tudom mi van
velem.
Eddig a pillanatig nem
tudtam, de most már tudom. Időm eljött, hogy betegeket gyógyítsak, és nem
kaptam meg Istentől az erőt hozzá.
Ezután elmondtam neki
valamit, amit nem mondtam el soha emberi lénynek, még anyámnak és apámnak sem.
Azt, hogy 12 évvel ezelőtt, amikor elvittek, hogy meggyógyuljak a tbc-ből, az
Úr szólt hozzám és ezt mondta: "Meggyógyítlak fiam, és te átveszed
gyógyító hatalmamat, hogy segíthess embertársaidon."
- Oral, én ezt tudtam.
Tudtam, hogy ez már régóta forr benned - felelte Evelyn.
- Hogyan, Evelyn? Te tudtad?
- Igen.
- Ki mondta neked? -
kérdeztem.
- Senki sem mondta, csak
éppen tudtam.
- Evelyn, én nem tudom, hogy
mit tegyek.
- Dehogynem tudod, Oral.
- Rendben van. A nap is
felkelt. Itt a reggelizés ideje. De addig ne készíts nekem egy falatot sem,
amíg én azt nem mondom neked.
Amíg
felöltözködtünk, sem ő, sem én nem sejtettük, hogy ez az elhatározás mit
jelentett jövő életünkre nézve. A böjt különleges hatással van rám. Már régen
nem böjtöltem és nem is tudtam, hogyan kell böjtölni. Visszatekintve most
örülök, hogy nem tudtam, mert így csak szívemből böjtöltem és nem valami
tudományos módon. Isten az emberek szívét nézi és aszerint bánik velük, amiként
ott látja.
Böjtöléseim ideje alatt
mindig annyi időt töltöttem imával, amennyit az evéssel töltöttem volna. Ha
elérkezett az étkezési idő, kiszámítottam, hogy hány percig tartana, és
ugyanennyi ideig imádkoztam. És ha imádkozási vágyamat kielégítettem még az
étkezési idő lejárta előtt, úgy felnyitottam a Bibliámat és a Szentírást
tanulmányoztam.
Imádkoztam
és a Bibliát olvastam étkezés helyett. Ilyen módon alaposan megnöveltem
imádkozó életemet. Ez a tény pedig segítette figyelmemet, életemet Jézus felé
fordítani. Tulajdonképpen állandóan Rá gondoltam. Égetett a vágy, hogy Hozzá
hasonló lehessek.
Böjtjeimmel
kapcsolatban leginkább arra a gyengeségre emlékszem vissza, amelyet nekem ez
testileg okozott. Imaidőimben elmondtam az Úrnak, hogy milyen gyenge vagyok és
ha Ő nem segít nekem, akkor nem tudom teljesíteni a templomi szolgálatomat. Az
időtájt derengett fel bennem, hogy testi gyengeségem pontosan megfelel lelkem
gyengeségének. Fizikai gyengeségem szellemi gyengeségemnek hű képe volt. Testem
a táplálékot nélkülözte, szellemem pedig Isten erejét és kegyelmét.
Könyörögtem
Istennek az Ő erejéért. Úgy a testem, mint a szellemem számára. Olvastam a
Szentírásban, hogy Isten ereje leginkább a gyengéket erősíti. (2. Kor. 12:9-1O)
Nem
volt könnyű így élni. Sokan érdeklődtek, sőt számon kérték tőlem, hogy mivel is
töltök annyi időt. Elhatároztam, hogy Istent megtalálom és mindent alárendelek
annak ami ehhez hozzá tud segíteni. Hittem, hogy ha az ember lángol azért, hogy
valamit megtehessen, akkor eléri, hogy meg is tehesse. Úgy vágytam az Úr
hatalmát, mint semmit a világon, és nem engedtem, hogy bárki, vagy bármi
visszarettentsen attól, amit teszek.
35
fontot fogytam (kb. 16 kg.) három hónap alatt és fizikailag többnyire gyengén
álltam. Mindent megtettem, amit csak tudtam arra nézve, hogy böjtjeim titokban
maradjanak, mert hiszem, hogy a böjt igazi érdemét az koronázza meg, ha egyedül
az Úr és nem pedig az emberek felé böjtölünk. Ám az embereknek különös
tehetségük van kifürkészni a dolgokat, és ha egyesek felfedezték böjtöléseimet,
ezek rögtön ki is fejezték megütközésüket. Némelyek tanácsokkal akartak ellátni,
de én egy későbbi időszakig félretettem tanácsaikat. Böjtjeim alatt nem
óhajtottam, hogy emberi hang üsse meg a fülemet. Azt óhajtottam, hogy az Úr
beszéljen hozzám.
Emberek
kopogtattak az ajtómon, miközben imádkoztam és a Szentírást tanulmányoztam, de
én nem engedtem őket magamhoz. Ők ezt ridegségnek vélték, én pedig úgy éreztem,
hogy Istennel való társalgásomat szakítanák meg.
Ezekben az időkben napi négy
órát szenteltem imádkozásra és elmélyedt tanulmányozásra. Tulajdonképpen ma is
betartom ezt a szabályt. Ha összejövetelt tartok, akkor senki sem jöhet hozzám
délután fél háromtól egészen az Istentisztelet kezdetéig. Az este fél nyolckor
kezdődik. Ez az egyetlen módja annak, hogy teli szívvel és Istenhez való
lángoló küldetéssel állhassak az emberek elé.
A
böjt súlyos fizikai gyengeséget okozott. Ez alázatossá tett. Rájöttem, hogy
Isten nélkül milyen gyenge vagyok. Térdre esve kértem Őt az Ő erejéért és éppen
ebben rejlik a böjt áldása. Nem maga a böjt segít a böjtölőn. Mert ha a böjtölő
ember magatartásában nem áll be változás, és a böjtje pusztán testi áldozat,
akkor a böjtölése csupán időfecsérlés. Én nagy szellemi erőt nyertem, mert
Hozzá fohászkodtam elesettségemben és gyengeségemben.
2014. március 15.
Ige: A Megmentőről
Az Úr Jézus az: „Aki
adta, és feláldozta önmagát a mi bűneinkért, azaz a mi céltévesztésünkért, és tévedéseinkért, hibáinkért.
Hogy kiszabadítson, kiragadjon, kimentsen, kivegyen, kiemeljen minket magának e
jelenvaló gonosz* káros, veszélyes, ellenséges
züllött világból, a jelen világ gonoszságából, ebből a gonosz korszak létkorából
az Istennek és a mi Atyánknak akarata, rendelése, elhatározása szerint**(Gal. 1,4)
*Gonosz (ponérosz):
nyomorúságos, nehéz; szűkös; tökéletlen, alkalmatlan; beteg; káros, veszélyes,
ellenséges; züllött.
**A Szent Szellem
újra - és újra kijelenti, hogy mit tett Isten Krisztusban értünk: „Ki a mi
bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért”„aki
önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és
megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik (Tit. 2,14; Róm. 4,25)
A próféták is erről a
szabadításról prófétáltak: „Bízzál Izráel
az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás! Meg is szabadítja
ő Izráelt minden ő bűnéből” (Zsolt.
130,7-8)
A szabadítás átvételének
feltételeiről is szólnak a próféciák: „Mostan
azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet,
úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az igék, melyeket
el kell mondanod Izráel fiainak” „Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe
vagy te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy néki,
minden nép közül e föld színén” (2 Móz.
19,5-6; 5 Móz. 7,6)
Péter apostolon keresztül
jelenti ki a Szent Szellem, hogy Krisztusban beteljesedett az ígéret, így
szólva Krisztus népéről: „Ti pedig
választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép
vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő
csodálatos világosságára hívott el titeket. Akik hajdan nem nép voltatok, most
pedig Isten népe vagytok; akik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig
kegyelmezettek vagytok” (1 Pét. 2,9-10.)
És hogy még világosabb legyen
a kijelentés, megismétli János apostolon keresztül is az Úr Jézus: „János a hét gyülekezetnek, amely Ázsiában
van. Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, aki vala és aki eljövendő; és
a hét Szellemtől, amely az ő királyiszéke előtt van. És a Jézus Krisztustól,
aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak
fejedelme. Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből
az ő vére által, És tett minket
királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának: annak dicsőség és hatalom
mind örökkön örökké..” (Jel. 1,4-6).
„Övé legyen a
dicsőség, a fényesség,
ragyogás, hírnév, tekintély, tisztesség mindörökkön örökké, vagyis most,
és az eljövendőben! Ámen*(Gal. 1,5)
*Mert: „Bizony, tőle,
általa és érte van, mert Belőle jött elő, rajta keresztül megy és Őfelé halad minden, és
Beléje torkollik a mindenség: övé a dicsőség mindörökké, vagyis
most, és az eljövendőben. Mert a dicsőség, a fényesség, ragyogás, hírnév, tekintély, tisztesség
Neki jár az örökkévalóságban is. Ámen” Hiszen: „...Őbenne
teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és
láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, felsőbbségek,
hatalmasságok, akár
fejedelemségek, kormányzatok, birodalmak. Mindenek
Őáltala és Őreá nézve, és őérte teremtettek. A mindenség rajta keresztül, és Beléje torkollóan teremtetett. És Ő előbb
volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn, és illeszkedik
egybe. És Ő a feje a testnek, az egyháznak, vagyis eklézsiának, a kihívottak közösségének: aki a kezdet, vagyis az eredet,
elsőszülött, azaz az új emberiség elsőszülöttje, első példánya, a LEGELŐSZÖR ELŐHOZOTT a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első,
és hogy Övé legyen az elsőség mindenben. Mert tetszett az Atyának, vagyis az egész Teljességnek, hogy Őbenne lakozzék.
[Más fordítás: minthogy az Atya úgy látta
helyesnek, hogy benne lakozzék mindaz, ami a teremtést betölti]” (Róm. 11,36; Kol. 1,16-19).
Szent Ágoston: A tudatlanságról
Mint a tudatlan orvosban
megcsalódott ember, rendszerint a jó orvosra is vonakodik rábízni magát, ilyen
volt az én lelkem állapota is. Hit nélkül nem lehetett meggyógyulnia, de, hogy
hamis hitre ne tévedjen, vonakodott az ápolást elfogadni.
Joseph Prince: Isten nem ítél el
8,11 Ő így felelt:
"Senki, Uram." Jézus pedig ezt mondta neki: "Én sem ítéllek el
téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!") (János)
Amikor Jézus a földön járt,
egy alkalommal az írástudók és farizeusok (az akkori kor, vallásos maffiózói),
elé hoztak egy asszonyt, akit házasságtörésen értek.
Jézust csapdába akarták
csalni, ezért egy nehéz és kínos kérdést tettek fel Neki: „Mózes azt parancsolta
nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz?”
(János 8:5)
Jézus így válaszolt: „Aki
bűntelen közületek, az vessen rá először követ” (János 8:7). Erre az írástudók
és farizeusok egyenként elmentek. Egyikük sem maradt ott.
Az emberek, akik el akarták
volna ítélni az asszonyt, nem tudták. De Jézus, az Egyetlen, Akinek hatalmában
lett volna őt elítélni, nem akarta ezt megtenni. Azután ezt kérdezte az
asszonytól: „Senki sem ítélt el téged?” (János 8:10)
A kegyelem szavait szólta
Jézus az asszonynak, mert nagyon szerette. Azáltal, hogy feltette neki ezt a
kérdést, tulajdonképpen lehetőséget adott, hogy ő maga mondja ki: „Senki (sem
ítél el engem), Uram” (János 8:11).
Jézus nem csak egyszerűen a
kegyelem szavait szólta, hanem megerősítette őt abban, hogy nem ítéli el és nem
kárhoztatja: „Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne
vétkezz!” Miután Jézustól megerősítést kapott, hogy nincs ellene kárhoztató
ítélet, azután lett ereje ahhoz, hogy „menjen, és ne vétkezzen” többé.
Jézus téged is meg akar
erősíteni, hogy nincs ellened kárhoztató ítélet, mert Isten Fia megítéltetett a
bűneid miatt (Róma 8:1). Isten nem ítél el, amikor vétkezel, mert Ő igazságos
és hűséges ahhoz, amit a Fia tett.
Ha az ördög próbál meggyőzni,
hogy Isten mérges rád, amikor elszúrsz valamit, akkor mondd bátran: „Isten nem
ítél el engem, mert 2000 évvel ezelőtt Jézust már megítélte a kereszten!”
Sajnos az emberektől ezt
halljuk: „Először menj, és ne vétkezz, azután majd nem ítéllek el.” Az is
lehet, hogy éppen te szoktad ezt mondogatni magadnak. De Isten azt mondja
neked: „Nem ítéllek el. Menj, és többé ne vétkezz.” Ajándékba adja neked a
megerősítést, hogy Ő nem kárhoztat téged, azért, hogy legyen erőd ahhoz, hogy
„menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!”
Joseph Prince
Magyar fordítás: ahitatok.hu
http://www.ahitatok.hu/joseph-prince/191-isten-nem-itel-el.html
A Szent SzellemrőlA Szent Szellemről
A Szent
Szellem: (paraklétosz): Aki egy másfajta közbenjáró, vigasztaló maga mellé hívott,
segítségül hívott, meghívott személy, aki a másik / az Őt hívó / mellett áll, aki megsajnál, megszán valakit.
Közbenjáró, védőügyvéd, segítő, pártfogó, szószóló, gyám, közvetítő, tanácsadó,
vezető, aki bátorít, buzdít, vígasztal, Aki kedvesen beszél, jó szót szól. Aki
sarkall, késztet, sürget valamire. Aki kér, könyörög, esedezik valamiért.
Lelkére beszél valakinek. aki megkövetel, kíván valamit. Aki int, korrigál,
felszólít.
APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Olyan népet keresek, akikben megbízhatok, hogy az Én
akaratomat megteszik tiszta szívvel. Ez egy olyan nép, amely teljes mértékben
odaszánta és odaszentelte magát az Én céljaimra, akik fölemelkednek a testi és
a világi dolgok fölé, hogy valóban a Szellemben járjanak. Az ő füleik az Én
szavamra vannak hangolva, és gondosan követnek minden utasítást, anélkül, hogy
önző büszkeség, vagy személyes érdek, vagy az elismerés iránti igény lenne
bennük. Olyan népet keresek, akik az Én nevemről nevezett nép lesznek, mondja
az Úr.
Ézsaiás 42:6-9 Én, az Úr, hívtalak el igazságban,
és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak
világosságává. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből
kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket. Én vagyok az Úr, ez a nevem,
és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak. A régiek
ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek.
http://gyurinaploja.blogspot.com
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)