Rupa Testvérek 2013 Te vagy a földön a mennyország

Római levél 4. fejezet: isten kegyelemből megigazít (göröggel és kapcsolódó igékkel / revideált)

Róm. 4,1 Mit mondjunk tehát, [mivel ez így van, kérdezzük csak] mit ért el [mit nyert volna, és mire jutott volna] Ábrahám (jelentése: sokaság atyja), a mi ősatyánk a saját erejéből [vagyis emberi adottságával, azaz hústest szerint].

Róm. 4,2 Ha ugyanis Ábrahám cselekedetekből [vagyis tettei eredményeként] igazult meg, akkor van mivel dicsekednie, [akkor lenne alapja a dicsekvésre] de nem Isten előtt. [de nincs erre lehetőség az Istennel szemben]*

*Azért: „hogy egyetlen ember [egyetlen hústest] se dicsekedjék az Isten színe előtt . Hogy amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék” (1Kor. 1,29-31)

Tehát: „Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával. Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr” (Jer. 9,23-24)

„Hogy aki magát áldja e földön, áldja magát az igaz Istenben, és aki esküszik e földön, esküdjék az igaz Istenre, mert elfeledvék a régi nyomorúságok, és mert elrejtvék szemeim elől” (Ésa. 65,16)

„Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék” (2 Kor. 10,17)

Emiatt: „Hol van tehát a dicsekedés? Kirekesztetett. Mely törvény által? A cselekedeteké által? Nem; hanem a hit törvénye által” (Róm. 3,27)

„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék” (Eféz. 2,8-9)

„És ne mondjad ezt a te szívedben: Az én hatalmam, és az én kezemnek ereje szerezte nékem e gazdagságot!” (5 Móz. 8,17).

Ezt ismerve vallja meg Pál apostol, hogy: „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében (vagyis kínoszlopában), aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak” (Gal. 6,14).

Róm. 4,3 De mit mond az Írás? „Hitt [pedig] Ábrahám az Istennek,  [és bízott Benne], és Isten ezt számította be [ezt tulajdonította] neki igazságul [ez szolgált megigazulására]*

*Mert mit mond az Írás: „És (Ábrám) hitt az Úrnak (és bízott Istenben) és ez tulajdoníttatott őnéki igazságul (vagyis megigazulásul)” (1 Móz. 15,6).

Jakab apostolon keresztül viszont így szól a Szent Szellem:  „Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra?  Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit; És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul (vagyis megigazulásul), és Isten barátjának neveztetett” (Jak. 2,21-23)

És hogy milyen cselekedetek által igazíttatunk meg, arról Pál apostolon keresztül hangzik a kijelentés: „Miképpen Ábrahám hitt az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul” (Gal. 3,6)

Miért vitte Ábrahám Izsákot – az ígéret fiát – feláldozni Isten szavára?: „...Mert hitte, hogy Isten megeleveníti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket”(Róm. 4,17)

Róm. 4,4  [Márpedig] aki fáradozik, [és tetteket visz végbe, munkálkodik, dolgozik] annak a bért [a fizetséget] nem kegyelemből [nem ingyen] számítják, hanem azért, mert tartoznak vele. [vagyis tartozás szerint jár a fizetség, a tartozás kiegyenlítéseként].

Róm. 4,5 Aki pedig nem fáradozik, [nem visz végbe tetteket, nem munkálkodik] hanem hisz [és bízik] abban, aki megigazítja [vagyis igazzá, azaz megigazulttá nyilvánítja] az istentelent [az Isten nélkül élőt, akiben nincs Isten] annak a hite számít [a hite tulajdoníttatik, és szolgál] igazságnak. [vagyis megigazulásul, az Isten kegyelmének végzése szerint]*

*És így folytatódik a kijelentés: „Hiszen azt tartjuk, [és állítjuk] hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül” (Róm. 3,28).

Mert Isten: „Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, (és nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért) hanem az ő irgalmasságából tartott meg (és üdvözített) minket az újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által” (Tit. 3,5).

Bizony, Isten: „Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk. Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket. Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR (JHVH = Jahve) az istenfélőkhöz” (Zsolt. 103,10-13).

És azt csak el kell fogadni, hogy: „Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik bűneiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét” (2Kor. 5,1)

Róm. 4,6 Ahogyan Dávid is azt az embert mondja  [és hirdeti] boldognak (áldottnak; szerencsésnek) akinek az Isten cselekedetek nélkül [vagyis tettektől függetlenül] tulajdonít [és számítja be az] igazságot: [vagyis a megigazulást,  azaz, akit Isten igazit meg tettek nélkül].

Róm. 4,7 „Boldogok, [és áldottak] akiknek megbocsáttattak [bűneik; hamisságaik, gonoszságaik, vagyis céltévesztésük] és törvényszegéseik, [és akinek elengedték törvénytiprásait] és akiknek elfedeztettek bűneik [gonoszságaik, vétkeik, vagyis a cél ELVÉTÉSE]*

*Dávid így prófétál arról, hogy mi a boldogság: „… Boldog, (és áldott) akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az ÚR (JHVH = Jahve) nem rója fel bűnét, és nincs szellemében álnokság” (Zsolt. 32,1-2).

Róm. 4,8 Boldog [és áldott] ember [áldott személy] az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít. [vétkeit, azaz céltévesztését nem rója, és nem számítja fel].

Róm. 4,9 Ez a boldogság [és áldás] tehát a körülmetélteknek szól-e, [csak őket illeti meg] vagy a körülmetéletlennek is tulajdoníttatik-é? Mert azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a hit(e) tulajdoníttaték igazságul, [a hitet számították be megigazulásul].

Róm. 4,10 Miképpen tulajdoníttaték tehát? [és milyen állapotában fogadta el őt igaznak, azaz megigazultnak Isten]? Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotában? Nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotában.

Róm. 4,11 Sőt a körülmetélkedés jelét [ismertetőjelét, jegyét] is körülmetéletlenül tanúsított hite igazságának pecsétjéül [ami bizonyítja hitelességét, és eredetiségét, és biztosítja a bántatlanságot, sérthetetlenséget. Egy rányomott bélyeg, amit a tulajdon vagy az eredetiség jeleként] kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, hogy azok is igaznak [vagyis megigazultnak] fogadtassanak el*

*Ábrahámhoz így szólt az Úr, adva neki a szövetség örökkévaló jelét: „Ez pedig az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánad való magod között: minden férfi körülmetéltessék nálatok. És metéljétek körül a ti férfitestetek bőrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele. Nyolcnapos korában körülmetéltessék nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél; akár háznál született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentől, aki nem a te magodból való. Körülmetéltetvén körülmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; és örökkévaló szövetségül lesz az én szövetségem a ti testeteken” (1 Móz. 17,10-13).

Pál apostolon keresztül jelenti ki Isten, hogy Krisztusban választott népének mi számit körülmetélkedésnek: „Mert mi vagyunk a körülmetélkedés, akik Szellemben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a testben bizakodunk”.

 „Ahol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus. Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök (hús)testét a Krisztus körülmetélésében” (Fil. 3,3; Kol. 2,10-11).

 Így teljesedett be Isten ígérete, amely így hangzott: „És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből (füszé=éneddel), hogy élj” (5 Móz. 30,6)

Róm. 4,12 És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, akik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik [és lépést tartva menetelnek] is a mi atyánknak, Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanúsított hitének nyomdokait*

*És így folytatja az apostol: „Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen [szemmel láthatóan] az. Sem nem az a körülmetélés, ami a (hús)testen külsőképpen van [és hústesten látható]: Hanem az a zsidó, [vagyis az számít zsidónak] aki belsőképpen [titkos belsejében] az; és a szívnek Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van. [Istentől jön, és származik]. Vagy Isten kizárólag a zsidóké [vagyis a júdeaiaké]? Nem a pogányoké [vagyis a nemzeteké] is? Bizony, a pogányoké [a nemzeteké] is. mert egy az Isten, aki megigazítja [vagyis megigazulttá nyilvánítja] a körülmetéltet hitből, [éppúgy, mint aki] a körülmetéletlent pedig hit által [vagyis a hiten keresztül]” (Róm. 2,28-30).

És így folytatja az apostol: „Előre látván pedig az Írás, hogy Isten hitből fogja megigazítani a pogányokat, eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te benned fognak megáldatni minden népek. Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal” (Gal. 3,8-9).

„Értsétek meg [ismerjétek fel] tehát, hogy akik hitből vannak [hitből élnek], azok az Ábrahám fiai” (Gal. 3,7)

Róm. 4,13 Mert nem a törvény által [nem a törvény közvetítésével] adatott [és szólt] az ígéret Ábrahámnak, vagy az ő magvának] hogy e világnak [kozmosz = világegyetemnek] örököse [és birtokosa] lesz, hanem a hitnek igazsága által. [vagyis a hit általi megigazulás alapján]*

*És ti vagytok: „...örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak...” (Róm. 8,17).

„Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. [A Krisztus Jézusba vetett hiten keresztül]. Nincs [többé] zsidó, sem görög [hellén, azaz: pogány]; nincs (rab)szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok [eggyé lettetek] a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,26-29).

És megismétli a Szent Szellem az apostolon keresztül: „Ti… Krisztusé [vagytok] Krisztus pedig Istené” (1 Kor. 3,23)

És Pál apostol így folytatja: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,29).

Krisztus örökségéről pedig – melynek örököstársai vagyunk – ezt jelentette ki az Úr Jézus: „...Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön” (Mát. 28,18).

És: „Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta (elküldötte) az Isten az ő Fiának Szellemét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya! Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek (akaratából) örököse is Krisztus által” (Gal. 4,6-7).

Róm 4,14 Mert ha a törvény alá rendeltek [a törvényből valók; (a törvény alapján állók)] az örökösök, [a birtokosok] akkor a hit hiábavaló [üressé, hasztalanná, hatástalanná lett], az ígéret pedig érdektelen [haszontalan; semmis; eltöröltetett; hatálytalan, eredménytelenné válik, csődöt mond, kudarcba fullad; nincs dolga, megszűnt a funkciója, feladata].

Róm. 4,15 Mert a törvény [a valóságban] haragot nemz [haragot eredményez] ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet [vagyis törvényszegés] sincsen. [ott nem lehet áthágni sem a törvényt].

Róm. 4,16 Azért [adatott kizárólag csak] hitből, hogy [ugyanakkor minden] kegyelemből legyen; hogy erős [bizonyos; szilárd] legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, [akik alá vannak vetve a törvénynek] hanem az Ábrahám hitéből valónak [az Ábrahám hitét követőknek] is, aki [vagyis Ő] mindnyájunknak atyánk*

*És így folytatódik a kijelentés: „Mert ha törvényből van az örökség, akkor többé nem ígéretből; Ábrahámnak pedig ígéret által ajándékozta azt az Isten. [kegyelme]” (Gal. 3,18).

„Nem törlöm el [nem utasítom vissza; Nem érvénytelenítem] az Isten kegyelmét; mert ha a törvény által [a törvényen keresztül, és a törvény útján] van [és valósulna meg] az igazság [vagyis a megigazulás], tehát Krisztus ok nélkül [és hiába] halt meg” (Gal. 2,21).

Ezért hangzik a figyelmeztetés: „Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek” (Gal.5,4).

 De a törvénnyel nincs semmi baj, mert a törvény betöltötte feladatát: „A törvény tehát az ígéretek ellen van? Semmiképpen sem! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes életet adni, valóban a törvény alapján volna a megigazulás. De az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek” (Gal. 3,21-22).

„Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt” (Gal. 3,24).

Ezt tudva: „... Értsétek meg tehát, hogy akik hitből valók, azok Ábrahám fiai” (Gal. 3,7).

Róm. 4,17 (Amint meg van írva, hogy sok nép [sok nemzet] atyjává tettelek [és rendeltelek] téged, az előtt az Isten [színe] előtt, akiben hitt, aki a holtakat megeleveníti, [és életre kelti] és azokat, amelyek nincsenek, előszólítja [és létre hívja] mint meglevőket. [úgy mint amik vannak, hogy létezzenek].

Róm. 4,18 Aki reménység ellenére [túl minden reménységen] reménykedve [reménység alapján elvárással] hitte, hogy sok népnek [sok nemzetnek] atyjává lesz, a szerint, amint megmondatott: [az ígéret ugyanis így szólt]. Így [ennyi] lészen a te magod.

Róm. 4,19 És hitében erős [és állhatatos] lévén, [nem ingadozott a hite] nem gondolt [és nem tekintett] az ő már elhalt [és életerejét vesztett] testére [szóma = vagyis emberi erejére] mintegy százesztendős lévén, sem Sárának (jelentése: fejedelemasszony) elhalt [és elapadt] méhére.

Róm 4,20 Nem kételkedett hitetlenül Isten ígéretében, [és hihetetlenség által nem vonta kétségbe Isten ígéretét] hanem erőt merített hitéből, [sőt megerősödött a hitben, és hatalmassá lett hite által)] és magasztalta az Istent, [dicsőséget adván az Istennek].

Róm. 4,21 és teljesen bizonyos volt [és mindenestől fogva elhitte, sőt meg volt győződve] a felől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni. [mert elég hatalmas ígéretének teljesítésére].

Róm. 4,22 Ezért Isten ezt [a hitét] be is számította [és ezt tulajdonította] neki igazságul [vagyis megigazulására]*

*És folytatódik a kijelentés: „Hit által kapott erőt arra is, hogy Sárával nemzetséget alapítson, noha már idős volt, minthogy hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette. Ezért attól az egytől, méghozzá egy szinte már elhalttól származtak olyan sokan, mint az ég csillagai, és mint a tenger partján a föveny, amely megszámlálhatatlan” (Zsid. 11,11-12).

Róm. 4,23 De az, hogy beszámította neki igazságul” [hogy a hite tulajdoníttatott megigazulás gyanánt] nem egyedül (ő)érte [és nemcsak róla] van megírva,

Róm 4,24 hanem miattunk [mi érettünk] is. Nekünk is üdvösségünkre van, [azoknak tudniillik, akiknek majd szintúgy beszámítja igazságul] ha hiszünk Abban, aki a halottak közül [vagyis a halálból] feltámasztotta [és életre keltette] Urunkat, Jézust.

Róm. 4,25 aki halálra adatott [és halált szenvedett, aki ki lett szolgáltatva] bűneinkért [vétkeinkért, azaz:  félrecsúszásainkért (botlásainkért és elhajlásainkért] és feltámasztatott [vagyis feltámadt] megigazulásunkért [felmentésünkért, vagyis: igazzá nyilvánításunkért]*

*És azért kellett Neki szenvedni és meghalni, mert: „mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által” (Róm. 3,23-24).

„Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm. 5,1).

„Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2Kor. 5,21).

 „és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt” (2Kor. 5,15).

Mert Ő nemcsak meghalt, hanem: „... Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lőn azoknak, kik elaludtak” (1Kor. 15,20).

Tűz borított el engem.

Az Úr Jézus bátorítása

"E világon nyomorúságotok lészen, de bízzatok én legyőztem a világot.” (Ján. 16:33).

Istennel együtt

A Bibliában minden parancsot egy kijelentés alapoz meg.

Isten soha nem parancsol meg semmit magában. Minden parancs, ami a Bibliában található, az megalapozódik egy kijelentésben, amit Isten tesz.

A kijelentés mindig arról szól, amit Isten már megtett, a parancs pedig arról szól, amit Isten velünk együtt akar véghezvinni a mi életünkben. Nem nekünk kell Isten nélkül: Istennel együtt!

http://amatraicsalad.blogspot.hu/

Klaus Douglass: A missziókról

Nem missziói rendezvényekre, hanem missziói gyülekezetekre van szükségünk.

Oswald Chambers: VOLTÁL-E VALAHA EGYEDÜL ISTENNEL?

"...maguk között azonban tanítványainak mindent megmagyarázott" (Mk 4,34).

Vele való egyedüllétünk. Jézus Krisztus nem azért von félre minket, hogy egész idő alatt magyarázzon nekünk. Mindent csak akkor tár fel előttünk, ha már meg tudjuk érteni. Mások élete példázat nekünk: Isten kibetűzteti belőlük a saját lelkünket. Lassan halad ez a munka, úgyannyira, hogy Istennek az egész életünk idejére és az örökkévalóságra is szüksége van ahhoz, hogy valakit tervéhez formálhasson. Az egyetlen mód arra, hogy Isten felhasználhasson minket az, ha engedjük, hogy saját jellemünk girbe-görbeségein és hasadékain végigvezessen.

Elképesztő, mennyire nem ismerjük magunkat! Még ha látjuk, akkor sem ismerjük fel irigységünket, lustaságunkat, büszkeségünket. Jézus leleplezi előttünk: mennyi mindent rejtegetett testünk, mielőtt az Ő kegyelme munkálkodni kezdett bennünk.

Ki tanulta meg, hogy bátran belenézzen önmagába? Szabaduljunk meg attól az elképzeléstől, hogy megértjük magunkat, ez az utolsó beképzeltségünk, amit el kell hagynunk. Egyedül Isten ismer minket. A szellemi élet legnagyobb átka az önhittség. Ha valaha csak felvillant volna előttünk az, hogy milyenek vagyunk Isten szemében, többé soha nem mondanánk: "Ó, milyen méltatlan vagyok", mert tudnánk, hogy még kifejezni is lehetetlen, mennyire azok vagyunk. Míg meg nem győződünk méltatlanságunkról, Isten szorosságban tart mindaddig, amíg egyedül nem maradunk vele. Akinek a szívében egy morzsányi büszkeség vagy beképzeltség van, annak Jézus semmit sem tud megmagyarázni.

Olyan csalódáson vezet át, amelyben megsebzi értelmi gőgünket, leleplezi csalárd szívünket. Megmutatja fegyelmezetlen hajlamainkat - olyan dolgokat, amelyekről sohasem gondoltuk volna, hogy Ő azok miatt akar négyszemközt lenni velünk. Összejöveteleken sok mindent hallunk, de nem értjük meg addig, amíg Isten félre nem von minket, hogy ezekről négyszemközt beszéljen velünk.

---

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Bob Gass: Pihenés

„…A hetedik napra elkészült Isten a maga munkájával… és megpihent…” (1Mózes 2:2)

Ha a munkánkra jobban odafigyelünk, mint saját magunkra, akkor jó esély van arra, hogy már nem leszünk itt, hogy befejezzük. Ahhoz, hogy a legjobb hatásfokkal tudjunk dolgozni, meg kell tanulnunk szünetet tartani. Miért buknak el a nagyok? Mert nem értik meg a pihenés fontosságát!

A Teremtés könyvében ezt olvassuk: „…Isten befejezte munkáját… és megpihent…” (1Móz 2:2 NKJ). Isten pihent – akkor mi miért nem tesszük? Két oka van.

Egyik, hogy olyan célokat tűztünk ki magunk elé, amiket nem Isten adott. Jézus azt mondta: „…az én igám boldogító, és az én terhem könnyű” (Máté 11:30).

Ha valami folyamatosan túl nagy és túl nehéz, meg kell kérdeznünk: „Valóban erre hívott el Isten?” Isten akarata egészen új távlatokra tágítja hitünket, és képességeinket új szintre emeli, de nem fogja lerombolni egészségünket, lelkünk nyugalmát vagy a családunkat.

A másik ok, hogy elveszítjük a távlatot. Beszűkül a látóterünk, és nem tudjuk helyesen megítélni a dolgokat. Felborul az értékrendünk. Azt mondjuk: „a családomért teszem mindezt”.

De vajon felmerült-e már benned, hogy a családod esetleg szívesebben venne többet belőled, és kevesebbet más dolgokból? Nem szoktuk megadni nekik ezt a választási lehetőséget, igaz?

A személyes megerősödés azzal kezdődik, hogy felismerjük: amink van, az elég, és elkezdjük átvenni az irányítást az életünkben afölött, hogy mi történik, és mikor történik.

 Ha bűntudatunk van amiatt, hogy pihenünk, meg kell változtatnunk a gondolkodásunkat!

 A zsoltáros ezt írja: „Füves legelőkön nyugtat engem… Lelkemet felüdíti…” (Zsoltárok 23:2-3 KJV).

A lelki, fizikai és érzelmi megújulás a pihenéssel kezdődik. Tehát tanuljunk meg szünetet tartani anélkül, hogy lustának, felelőtlennek vagy eredménytelennek éreznénk magunkat.

Csiszér László a Reménység Fesztiválon

Joseph Prince: Ne félj, a Megváltód itt van!

Barátom, ha minden csendes és sötét az életedben most, és úgy érzed, hogy kint rekedtél a hidegben, tudd, hogy Jézus azért jött, hogy a Megváltód legyen éppen ebben az időben.

Őt nem egy kényelmes, meleg és barátságos szoba fogadta, mikor megszületett, hanem egy hideg jászol. Nem volt hely számára a fogadóban (Lk 2:7), hogy mindig legyen hely a te számodra a keresztnél a gyógyulásra, szabadulásra, kiteljesedésre és jólétre, és legyen egy palotád az égben, mely terád vár!

Jézus csendben született, annyira csendben, hogy a Biblia azt mondja, hogy csak egy csapat pásztor jött el hozzá, míg egész Betlehem aludt. (Lk 2:8-9) Mint ahogyan a manna csendben hullott le a mennyből az Ószövetségben, az igazi égből jött kenyér is csendesen jött. Ez egy csendes éjszaka volt, de ez még nem minden.

Jézus Izrael történetének legsötétebb időszakában született. Izrael a rómaiak zsarnoki uralma alatt volt. Ebben az időszakban volt az, amikor minden annyira sötét volt, hogy Jézus megszületett.

 Ő el fog jönni hozzád az életednek a legsötétebb időszakában is.

Azon a hideg és csendes éjszakán a pásztorok meg voltak rémülve, mikor az Úr angyala ott állt előttük. De az angyal így szólt: "Ne féljetek, mert íme hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában."

Szeretteim, nem egy bíró vagy törvényhozó volt az, aki született. Ő egy hatalmas Megváltó volt. Azért jött, hogy megmentse népét. Azért jött, hogy megmentsen téged és engem. Tehát akkor se félj, ha az életednek egy hideg, sötét időszakában jársz - a Megváltó eljött, és Ő melletted lesz a legvégsőkig!

“A pásztorok megrémültek, de az angyal így szólt hozzájuk: „Ne féljetek, mert nagy örömhírt hoztam, ami minden embernek örömöt szerez majd! Ma megszületett nektek a Szabadító Dávid városában, aki az Úr Krisztus” (Lukács 2:10-11 WBHU)

Joseph Prince

forrás: http://www.uzenetek.com/2012/07/ne-felj-megvaltod-itt-van.html#ixzz2fBotsEia

Guti Tünde "SOHASEM ISMERTELEK!"

   Jézus elutasítása sokkoló traumaként hat azokra, akik meg voltak győződve arról, hogy a mennybe kerülnek. A szelíd, alázatos Krisztus képpel szemben, ez a fellépés elsőre túl keménynek tűnhet.

   Sokáig úgy gondoltam, hogy ha legfőbb törekvésem Isten megismerése, minél több igeismeret elsajátítása, imádság és bizonyságtétel, akkor jó úton haladok keresztyén életem növekedésében. Ez részben igaz is.

   Jézus magához vonzott, kiemelt a bűneimből, és elvetette szívembe az új élet szent magját. Megtértem, bemerítkeztem, és megkaptam a Szent Szellemet ajándékként. Vezet a mindennapokban, kijelenti az isteni igazságokat, vigasztal és bátorít. Isten gyermeke lettem.

   Ettől kezdve az odaszánásom minőségétől függött és függ ma is, mennyire formálódom át krisztusivá. Engedem-e, hogy a próbák munkálta jellemcsiszolódás állhatatosságot eredményezzen bennem, elmenekülök vagy megadom magam az olvasztótégelyben, ahol a Mester addig hevít, amíg saját arcát meg nem látja salaktalanított életemben? Hajlandó vagyok-e újra és újra kitakarítani a szívemet, levetkőzni a test cselekedeteit, hogy végérvényesen meghaljon az ÉN, és éljen bennem az Úr?

   Jézus ezt mondta:

„Tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd és alázatos szívű vagyok!”

   Vajon mi az, amit ismertetőjegyként keres bennünk Jézus? A hitünk? A szeretetünk? A szolgálatunk? Vajon mire gondol, amikor ezt mondja szigorúan, mintegy halálos csalódást okozva ezzel sokaknak?

   „Távozzatok tőlem! Sohasem ismertelek titeket!”

   Egyre inkább azt látom, hogy amit Jézus keres bennem, az több, mint a hit.

Még Istenismeretemnél is fontosabb, hogy Jézus ismerjen engem! Meglátja és felismeri-e bennem önmagát, a Szent Szellem által bennem megfogant Magot, az Atyából származó életet, az Ő lelkületét, az Ő engedelmességét és alázatát.

   Ez a keresztyén jellem olyan szintű átformálódása, ami boldog lelki szegénységéből fakadóan, semmit sem tulajdonít büszkén önmagának, hanem Krisztusból táplálkozik, és egyedül Krisztusra mutat.

   Kit ismer Jézus? Azt, aki elég időt tölt Vele, hogy hasonlóvá váljon Urához. Azt, akire igaz Jézusnak önmagáról kijelentett igéje:

 „Nekem az az eledelem, hogy az én Atyám akaratát cselekedjem!”

   Hosszú évek megtapasztalásai értékelődtek át a szívemben Jézus szavai nyomán. Kérdések halmozódnak kérdésre, amire Ő, aki az Igazság, életre vezető válaszokat fog adni. Lehet, hogy ezekhez a válaszokhoz ki kell menni a „táboron kívülre” a pusztába, hogy lelkemre beszéljen és felkészítsen arra a pillanatra, amikor trónja elé kell állnom.

 Guti Tünde

2013. április       

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/egyeb-irasaim/-sohasem-ismertelek--.html

Pastor Chris: Összpontosíts A Mai Napra!

Készítette: József Balogh

Mert ő mondja: Kellemetes időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Ímé itt a kellemetes idő, ímé itt az üdvösség napja. (2 Korinthus 6:2).

Vannak olyan emberek, akik vagy sajnálják a tegnap hibáit vagy idegesen félnek a holnap kihívásaitól. De Isten nem a te tegnapodban él; az Ő neve “ÉN VAGYOK”, nem “ÉN VOLTAM” vagy “ÉN LESZEK”. A Zsidó 11:1 azt mondja, “A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. ” A hit most, és a Biblia azt mondja, hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni (Zsidó 11:6)

A hitélet nem a tegnapról és a holnapról szól, ez a mai napról! A hit most dolgozik! Ez a te válaszod Istennek és az Ő Igéjének – MOST. Szóval, a múlt sajnálata helyett vagy a jövő miatti aggódás helyett összpontosíts a mai napra! Kérdezd meg magad, “Mit akarok most elérni?” Ez az, ami számít. Hozd ki a lehető legtöbbet a mai napodból.

A tegnap sajnálata vagy a holnap félelme a mai napi boldogságod ellensége. Nem számít, hogy a tegnapi nap értékelése nem volt kedvező, de az a tegnap volt, és elmúlt. Összpontosítsd most a figyelmedet Isten Igéjére. Elmélkedj az Ő igazságáról a személyiséged és az identitásod kapcsán Krisztusban, és ne a múlt bukásairól vagy a jövő félelmeiről. Egy üzletember, aki azt mondja, például, “Tudom, hogy a javaslatomat nem hagyják jóvá” Ez már a holnaptó való félelem hangja. Isten nem győzedelmeskedik a félelmedben; Ő inkább győzedelmeskedik a te hitedben.

A holnapi bukás előkészítése helyett, vagy a negatív válaszoktól, ami emberektől kaphatsz, válasz azt, hogy pozitív és boldog légy a mai napon; tedd a napodat sikeressé. Amikor Illés az Úrral találkozott a Hóreb hegyén, Isten megkérdezte őt: “Mit csinálsz itt, Illés?” (1 Királyok 19:9). Nem az volt a lényeg, hogy hol volt azelőtt vagy hova tartott. Isten aggódott a jelenlegi tartózkodási helye miatt. Ma az, ami számít, hogy tedd meg a lépést, hogy a mai napod a legjobb legyen. A holnap csak azokhoz tartozik, akik a mai napot megbecsülik, mert mai nap az ugródeszka a holnaphoz.

Megvallás

Sikeres, győztes és nyertes vagyok a mai napon. Megragadom a pillanatot és élek minden lehetőségemmel Krisztusban, teljes nyugalommal és a magabiztosak győzelmével, mert Nagyobb Az, aki bennem él, kormányoz engem győzedelmesen a mai napon.

Halleluja!

TOVÁBBI TANULMÁNYOK: Máté 6:34

Fontos!

Készítette: Kengapa Csa

Német ismerőseimtől kaptam egy postot. Lefordítottam, hogy magyarul is körbe lehessen adni. FONTOS!

Egy gyerek üzenete a szüleihez!

Készítette: Örök Igazságok

Ne vegyél nekem dolgokat, amelyekre Te hiába vágytál!
Ne érezz bűntudatot, ha nem tudsz nekem megadni mindent, amire fáj a fogam!
Néha csak azért kérek valamit, hogy lássam hol a határ!
Add nekem az idődet!
Kérdezd meg mi történt az iskolában!
Beszélgess velem arról, hogy mit gondolok!
Érdeklődj afelől, hogyan oldom meg a feladataimat!
Taníts engem a jóra és mondd el mi a rossz!
Vitassuk meg terveinket!
Bátoríts választásaimban!
Dicsérj, ha megérdemlem!
Terelj jó útra, ha tévedtem!
Higgy nekem, bízz bennem!
Irányításoddal jó utat fogok választani!
Ha magam mellett tudlak, nem csatlakozom bandákhoz, távol tartom magam az alkoholtól és a drogoktól!
Magyarázd meg nekem a gyógyszer használat szabályait és figyelmeztess a drog veszélyeire!
Szeress és hagyd hogy szeresselek!
Szeress akkor is, ha rossz vagyok!
Mutasd ki a szeretetedet még abban is, ha nem tetszik neked a viselkedésem!

Bocsáss meg nekem!
Fejezd ki a megértésedet tévedéseimkor!
Add az értésemre, hogy mindig van esély az újra kezdésre!
Engedd meg, hogy tetteimért vállaljam a felelősséget!
Javíts ki, mondd el, ha tévedtem, de soha ne tedd ezt mások előtt!
Kérlek, soha ne hasonlíts másokhoz, különösen ne a testvéreimhez!
Büntess meg, ha rosszat teszek!
Ismerd el, ha jót cselekszem!
Ne parancsolj nekem, kérj tőlem! Ez összetartozásunk érzését jelenti számomra! Ha megkérsz valamire, boldogan megteszem majd!
Bánj velem úgy, mint a legjobb barátoddal!
Figyelj rám, ha szeretnék megbeszélni veled valamit! Még csak gyerek vagyok, de nekem is vannak gondjaim!
Tiszteld bánatomat, fájdalmamat!
Mondd sokszor, hogy szeretsz engem!
Erősíts meg abban a tudatban, hogy különleges vagyok és mindig szeretni fogsz, bármi történjen!
Részed vagyok, valami különleges dolog, a szerelem teremtett!
Megígérem megtanulok viselkedni, mondani fogom, hogy "Bocsáss meg!", "Kérlek szépen!", "Köszönöm!", "Sajnálom a történteket!"- szóval mindent, amit elképzeltél, amikor beszélni tanítottál!
Mondani fogok majd mást is, például, hogy "Szeretlek Benneteket!"

Zion Acoustic Sessions -- Relentless -- Hillsong UNITED

Ige: Az Úr Igéjét szeretőkről

„Boldog ember… aki… örömét [és kedvét] leli [és gyönyörködik] az Úr törvényében [vagyis Isten útmutatásában, tanításában, amelyet az Igében jelentett ki] s parancsairól [törvényéről, az Igéről] elmélkedik [arról gondolkodik; eszében forgatja] nappal és éjjel. Mert: Olyan [lesz], mint folyóviz partjára  ültetett (termő)fa, amely kellő időben [a maga idejében] gyümölcsöt terem, és levelei el nem hullanak. Siker koronázza minden tettét. [és boldogul minden munkájában; és mindenben, amit tesz jó szerencsés lesz]* (Zsolt 1,1-3)

*Az Úr ígérete az Ő Igéjét (törvényét) szeretőknek: „Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik” (Jer. 17.8)

„Bő nedvességű ez a napfényen is, és ágazata túlnő a kertjén” (Jób. 8,16)

A megtért Jób megvallása: „Gyökerem a vízig nyúlik, ágamra éjjel harmat száll” (Jób. 29,19)

 Dávidon keresztül hangzik az ígéret, amely gyermekeinkre is kiterjed: „Boldog az ember, aki féli az Urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik. Hős lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik. Gazdagság és bőség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad” (Zsolt. 112,1-3)

 Ha engedelmes leszek, akkor azt ígéri az Úr: „És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy” (Ésa. 58,11)

„Én, az ÚR vagyok az őrizője, minduntalan öntözgetem. Éjjel-nappal őrzöm, hogy senki ne bánthassa” (Ésa. 27,3)

„Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm Szellememet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre. És nevekednek, mint fű között, és mint a fűzfák vizek folyásinál” (Ésa. 44,3-4)

 És az Úr Jézus jelenti ki az egyetlen feltételét az ígéretek beteljesülésének: „Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig a Szellemről mondta, akit a benne hívők fognak kapni, mert még nem adatott a Szellem, mivel Jézus még nem dicsőült meg” (Jn. 7,38-39)

Itt az Idő hogy dicsérjük Őt.

A Jézusban hívő tanítványról

Az a tanítvány, aki Jézusban hisz, részesévé lesz erejének és munkájának.

(ismeretlen)

Isten és az ember

Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot. Akkor engedett neki. (Máté 3:15)

Az ember enged Istennek. Milyen ritka ez a kép a Szentírásban is! Hiszen mióta nyomon tudjuk követni a Bibliában az ember Isten előtti életének történetét, nagyon sokszor nem ezt látjuk. Ádám és Éva nem engedett Istennek, mint ahogy Káin sem Ábelnek. Nem mondták, hogy rendben van, ha ez az út, igazodom. S ezzel utódaikra is tragikus sorsot vontak. Milyen jó, hogy később enged egy Ábrahám az elhívásnak és utódai ezerszeres áldást nyernek. Nem úgy a fáraó, aki nem engedett az Úrnak és tízszeres csapással kellett szembenéznie Egyiptom földjén.

De sajnos azt látjuk, az onnan kiszabadított Izrael népe is milyen sokat nem engedett Istenének. Már a pusztában Mózes és Áron ellen zúgolódtak. Később Kánaán földjére letelepedést követően sem arról voltak híresek, hogy engedtek volna a próféták szavának és egyben Isten közeledésének.

Mire Jézushoz érünk időben, egy megkeményedett szívű, farizeusi kegyességgel kell szembesülnünk, akik közül már alig-alig képesek igazán tisztán meglátni az Úr útjait és a nagytanács tagjai közül egy emberről, Nikodémusról olvassuk csak, hogy őszinte szívvel közeledett Jézushoz, engedve beszédének.

Pál apostol, mint egykori farizeus életében szemlélhető a leginkább, hogy mennyire a saját, emberi akarata szerint akarta Istent szolgálni és számára is merőben új volt a damaszkuszi út, megtérése helyszíne, ahol rá kellett döbbennie, hogy az nyitja ki az áldások kapuját, ha enged Jézusnak és kimondja a szót: „Mit akarsz, Uram, hogy cselekedjem?” (Berencsi Balázs)

Imádság:

Uram! SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED

– Mert olyan helyen élünk, ahol emberek embereket aláznak meg, szégyenkezés nélkül hazug szóval. Előítélettel és ítéletekkel dobálják meg a föld porából kezed által felemelt orcád-fényű alkotásaidat, gyermekeket és időseket, életerős férfiakat és élethordozó asszonyokat. És mert annyi szentségtelenség szállja meg naponta lelkünket munkahelyünkön, útközben, iskolákban, otthonainkban, a hitvesi ágyban és a médiában – s az önistenítő gőg annyi torzulása zuhan rá tömegjárványként népünkre, Isten szent nevének káromlását lobbantva fel ajkakon másodpercenként – ezért könyörögve kérünk: szenteld meg nevedet bennünk és közöttünk! (Dr. Békefy Lajos)