Minden mi él,csak téged hirdet.

CseriKálmán: Véget ért a nyár

Elmúlt az aratás, véget ért a nyár, és mi nem szabadultunk meg! (Jer 8,20)

Az a nyár, amiről itt Jeremiás ír, a Kr. e. 587. év nyara volt. Ezt követően Nebukadneccar babiloni király hadai a földdel tették egyenlővé Júda városait, köztük Jeruzsálemet és a templomot is.

Az előző fejezetben Isten részletesen elmondja, hogy miért. „Loptok, gyilkoltok, paráználkodtok, hamisan esküsztök", pogány környezetetek hatására az ég királynőjének és egyéb bálványoknak áldoztok, asztrologiát és más sötét babonaságot gyakoroltok, mindezt leöntitek vallásos mázzal, és úgy vélitek, minden rendben van. Változni senki sem akar, „már pirulni sem tudnak".

Pedig az egyetlen menekvés az őszinte bűnbánat lenne, s akkor Islen nem hajtaná végre a kilátásba helyezett ítéletet. Az a nyár még a kegyelmi idő meghosszabbítása volt. De hiába, az emberek nem arra használták, amire Isten adta. így bekövetkezett az ítélet.

Komolyan vesszük-e, hogy minden bűnnek következménye van? Hisszük-e igazán, hogy minden megbánt és abbahagyott bűnre Isten bocsánatot ad? És arra használjuk-e a kegyelemből kapott időt, hogy megragadjuk az elkészített kegyelmet? Arra használjuk-e az alkalmakat, amire Isten adta?

Így a nyár végén, tanév elején mindig feltűnik: milyen gyorsan megnőnek a gyerekek. Amit nem adtunk meg nekik kiskorukban, talán soha nem lehet pótolni. S milyen hamar elmennek az öregjeink - s mi itt maradunk sok lelkiismeret-furdalással a mulasztásaink miatt. És váratlanul távoznak sokan a derékhadból is.

Egyszer pedig elmúlik nemcsak egy nyár, hanem az életünk is. Mit kell majd mondani: sajnos nem szabadult meg, vagy ezt: idejében megragadta Isten szabadító kegyelmét, s most hazament hozzá a mennyei dicsőségbe?

„Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek... kihasználva az alkalmas időt mert az idők gonoszak." (Ef 5,15-16)

http://velunkazisten.hu/kegyelem_harmatja/0831_Veget_ert_a_nyar

Kenneth Copeland: Emlékezz Isten irgalmára

JSir 3:21 Ezt veszem szívemre, azért bízom. (Erre emlékezem az elmémben ezért reménységem van.)

JSir 3:22 Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága! (Az Úr irgalma miatt nem emésztetünk meg, mert az Ő együttérző szeretete nem vall kudarcot)

JSir 3:23 Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged! (Új minden reggel, nagy a te hűséged) Zárójelben Ampl.Bible ford.

Isten hűséges, tele van együtt érző szeretettel. Az ő irgalma új minden reggel. Hívőként te ezt már betéve tudod. De csak tudni nem elég.

Ahhoz hogy számodra ebből jó is származzék, emlékezned is kell rá, újra és újra, hogy újra lángot kapjon a reményed és felgerjedjen a hited.

Ezért hát minden reggel emlékezz meg Isten hűségéről. Emlékezz meg azokról a jó dolgokról, amik már a tieid Jézusban.

Mik is ezek? A 103. Zsoltár összefoglalása szerint:

1. megbocsátja minden bűnödet. 2. Meggyógyítja minden betegségedet. 3. megváltja életedet a romlástól. 4. Megkoronáz szerető kedvességgel és gyengéd irgalommal. 5. Megelégíti szádat jó dolgokkal azért, hogy az ifjúságod megújuljon mint a sasé. 6. A nyomások alól az igazság és az ítélet által szabaddá tesz. 7. Ismertté teszi az útjait számodra. 8. Szükség idején kegyelmét és irgalmát adja neked.

Legyen fontos számodra ebben az évben minden reggel hangosan kimondani ezeket az Úrnak. Állj meg előtte imádságban és emlékeztesd magad az Ő irgalmára. Csak tarts ki, és év végére erősebb leszel hitben, és sokkal biztosabb leszel Isten szeretetében mint bármikor az életedben.

Ne elégedj meg azzal, hogy csupán ismered Isten áldásait. Emlékezz rájuk minden nap, és csak figyeld, ahogy valóra válnak az életedben.

Fordította:

Orbán Tibor

KCM engedélyével

Zsolt 103,1-18.

Zsolt 103:1 A Dávidé.; Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.

Zsolt 103:2 Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.

Zsolt 103:3 Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.

Zsolt 103:4 Aki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.

Zsolt 103:5 Aki jóval tölti be a te ékességedet, [és] megújul a te ifjúságod, mint a sasé.

Zsolt 103:6 Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.

Zsolt 103:7 Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.

Zsolt 103:8 Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.

Zsolt 103:9 Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.

Zsolt 103:10 Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.

Zsolt 103:11 Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.

Zsolt 103:12 Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.

Zsolt 103:13 Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.

Zsolt 103:14 Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.

Zsolt 103:15 Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.

Zsolt 103:16 Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.

Zsolt 103:17 De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;

Zsolt 103:18 Azokon, akik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.

http://mindenlehetseges.shp.hu/hpc/web.php?a=mindenlehetseges&o=hirlevel_copeland:_emlekezz_isten_irgalmara_vu0

r> Y  0� �� :1 A Dávidé.; Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.
Zsolt 103:2 Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.
Zsolt 103:3 Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
Zsolt 103:4 Aki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
Zsolt 103:5 Aki jóval tölti be a te ékességedet, [és] megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
Zsolt 103:6 Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.
Zsolt 103:7 Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.
Zsolt 103:8 Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
Zsolt 103:9 Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
Zsolt 103:10 Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
Zsolt 103:11 Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.
Zsolt 103:12 Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.
Zsolt 103:13 Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.
Zsolt 103:14 Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.
Zsolt 103:15 Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.
Zsolt 103:16 Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.
Zsolt 103:17 De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;
Zsolt 103:18 Azokon, akik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.

http://mindenlehetseges.shp.hu/hpc/web.php?a=mindenlehetseges&o=hirlevel_copeland:_emlekezz_isten_irgalmara_vu0

Dr-Kováts György: ÖRÜLNI JÓ! – 3.

Az Úrban való öröm - hit általi öröm. Örülsz a hit által. ("Akkor is" örülsz, "annak ellenére is"...)

Amúgy az öröm magától is beköszönt, ha jó dolgok történnek veled.

De az "Úrban" akkor is örülsz, ha nem tűnik teljesen örvendetesnek, amit átélsz... ("csakazértis" - ez egy harci öröm. Ha a tolvaj el akarja venni az örömödet - amit megígértek neked, nem teljesítették, a határidő csúszik, az ára a dolognak, amire gyűjtöttél, megemelkedett, bejött valami váratlan, ami akadályoz - "csakazértis" örülsz, még, ha kihúzod is a kardodat, és szembe fordítod is az ellenséggel, még, ha felemeled is a szavadat, és szólsz is a hegynek, vagy a viharnak - de közben "csakazértis" örülsz.)

Alapigéje - a Filippi 3,1 és 4,4, stb. mellett - a Jak 1,2-4: "Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe (megpróbáltatásokba) estek, TUDVÁN, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez, a kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen (lesz is), hogy tökéletesek és épek legyetek, minden fogyatkozás nélkül!"

Ha nem örvendetes csak úgy magától, akkor "csakazértis" örömnek TARTOD. És beköszönt az öröm is, nem "csak tartod", hanem teszed is: hálát adsz, kiemeled a te Urad csodálatos, gondoskodó, szerető voltát, és felemeled azt, amit tesz, és tenni fog (minden összedolgozik a javadra, a Róma 8,28 szerint, ugye), és lerögzíted, hogy te ezt meg fogod látni. Más szóval: hálát adsz (a hit által), és lerögzíted (megvallod), kijelented, hogy Neki van igaza, és Neki is lesz igaza, és Igéje nem téved, nem hazudik. Ez a harci öröm kapuja. Itt köszön be hozzád az öröm, a "csakazértis" öröm, a Filippi levél öröme, a Jak 1,2-4 öröme. Az Úr győzelmi öröme. Örülsz az Úrban.

És persze örülsz mindennek, aminek csak úgy magában is lehet örülni, hiszen egy csomó ilyen is körülvesz, ilyenekkel is meglep téged az Úr - esővel, a szárazságban, napfénnyel az eső után, reggellel az éj után, és estével a fárasztó nap után. Mi mindennek örülhetünk csak úgy, általában is. Ugye? És ehhez még jön ez a csodálatos harci öröm, az öröm az Úrban, a hit általi öröm, az "örömnek tartás", és a hit általi hálaadással beköszöntő öröm (ezek ugyanazok).

Békesség. És örömöd legyen teljes az Úrban. S az enyém is.  Ámen.

A megbocsátás

Keresztény szépségportál

A megbocsátás (...) nem állítja helyre automatikusan a kapcsolatot, de megnyitja előtte a lehetőséget.

Gary Chapman

www.keresztenyszepsegportal.hu

AZ IGE GYAKORLÁSA

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház

Az Igének pedig megtartói legyetek, és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.
- Jakab 1,22.

Négy dologgal lehet fejleszteni a szellemedet. Az elsőt már megvizsgáltuk, az elmélkedést. Most megvizsgáljuk az Ige gyakorlását. Az Ige gyakorlása azt jelenti, hogy az Igének cselekvői vagyunk. Vannak, akik beszélnek az Igéről, sőt vannak, akik még örvendeznek is az Igének. Kevesen vannak viszont, akik megcselekszik az Igét.
Kezdd el megcselekedni az Igét. Minden helyzetben tedd azt, amit Isten Igéje mond, hogy tenned kell. Sokan hiszik, hogy az Ige cselekvője az, aki egyszerűen megtartja a tízparancsolatot. Nem, a Jakab 1,22 nem ezt jelenti. Végül is, az Újszövetség alatt csak egy parancsolatunk van, a szeretet parancsolata. Ha szeretsz valakit, nem fogsz lopni tőle. Nem fogsz hazugságot mondani róla.
Pál azt mondta, hogy a törvény betöltése a szeretet. Ha szeretetben jársz, nem szegsz meg egy törvényt sem, ami a bűn megfékezésére adatott. Így, ha te az Ige cselekvője vagy, akkor szeretetben jársz. Az Ige megcselekvése azonban az Újszövetség keresztényei számára azt jelenti, hogy elsősorban azt teszik, ami le van írva az apostoli levelekben. Ezek azok a levelek, amelyek az Egyháznak íródtak. Ezek minket illetnek, és nekünk ezeket kell megcselekednünk.

Megvallás: Én az Ige cselekvője vagyok, nem csak a hallgatója!
/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/

A megtalált örömhír - Kubinyi Károly

Starfield - Cry In My Heart (magyarul)

Ige: Timóteushoz

vagyis a minden korban élő Istent szeretőkhöz így ír az apostol:

 „Ne szégyeneld hát a mi Urunk bizonyságtételét, se engem, az ő foglyát [aki Őérte vagyok bilincsben, és vagyok fogoly, és rab] hanem együtt szenvedj [és szenvedd el velem együtt a nehézséget, a bajt, a bántalmat. Türelmesen szenvedd el a rosszat, vállald a szenvedést, nehézségeket, a nyomorúságot] az Evangéliumért Istennek hatalma [és Istennek ereje, képessége] szerint”

[Más fordítás: Ehelyett vállald az evangéliumért a szenvedéseket velem együtt, Istennek ereje, erő- megnyilvánulása által]* (2 Tim. 1,8)

*Az Úr Jézus kijelentése: „Mert valaki szégyell engem és az én beszédeimet [az én (logoszomat): Igémet] e parázna [házasságtörő] és bűnös [vagyis céltévesztett] nemzetség között [azaz: nemzedék előtt, ebben a parázna, elfajult és bűnös korban], az embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor [vagy bármikor, és valahányszor] eljő az ő Atyja dicsőségében [pompa, fényesség, ragyogás, erőben] a szent angyalokkal” (Márk. 8,38).

Pál apostol megvallása: „…nem szégyellem a Krisztus evangéliumát [az Úr Jézus kereszthalála általi győzelméről szóló jó hírt; örömhírt] mert Istennek hatalma [képessége; (szabadító, /üdvösséget hozó/) ereje] az minden hívőnek üdvösségére, [aki hisz] zsidónak először s [aztán] görögnek. [vagyis pogánynak]. Mert a keresztről [vagyis a kínoszlopról] szóló beszéd [(logosz): Ige] bolondság [ostobaság; esztelenség; butaság; képtelenség] ugyan azoknak, akik elvesznek, [(elpusztulnak, megsemmisülnek] de nekünk, akik üdvözülünk, [vagyis bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból). Megszabadítást (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/. oltalmazást; biztonságot; állandóságot; jólétet (vagyis bővölködést anyagi és szellemi javakban); jóllétet (azaz egészséget); boldogságot, és megtartatás nyerünk] Istennek ereje [(dünamisz): erő, képesség, hatalom; Itt: Isten ereje a szabadításra/megmentésre]” (Róm. 1,16.18)^.

 És Timóteus – és minden Istent szerető, hívő – bátorítása: „Te azért a munkának terhét hordozzad (és vállald velem együtt a szenvedést), mint a Jézus Krisztus jó vitéze (jó katonája)” (2 Tim. 2,3).

És: „… józan légy mindenekben, szenvedj (és a bajokat szenvedd el), végezd az evangélista munkáját, szolgálatodat teljesen betöltsd” (2 Tim. 4,5)

 „(Isten az), Aki megtartott [és megszabadított, megváltott és szent tiszta, tökéletes, Istenhez méltó, Isten szerinti életre elhívott] minket és hívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink [vagy erőfeszítéseink] szerint, hanem az ő saját végzése [és elhatározása, szándéka] és kegyelme [vagyis öröme, jóindulata, és kedvezése] szerint, mely adatott nékünk [és amellyel megajándékozott] Krisztus Jézusban örök időknek előtte [vagyis az idők kezdete előtt]

 »Új fordítás: Hisz ő az, aki megmentett, és előzetes határozatának megfelelően szent hívással elhívott, hogy szent népévé tegyen bennünket. Nem tetteink alapján, hanem kegyelmének következményeképpen. És nem azért, mintha bármivel kiérdemeltük volna. Egyáltalán nem! Azért tette, mert így látta helyesnek, és mert kegyelme erre indította. Hiszen Isten már a világ kezdete előtt elhatározta” (2 Tim. 1,9)*

Bár: „Őt – Isten – ugyan a világ teremtése előtt kijelölte, de előttetek csak a végső időben nyilvánította ki, és az idők végén tette láthatóvá értetek” (1Pét 1,20)

 „Megjelentetett [szemmel láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté, tett, és kijelentett] pedig most a mi Megtartónknak [Üdvözítőnknek, megváltó, szabadító, megtartó, megmentő, segítő, gyámolító, pártfogó, gyógyító], Jézus Krisztusnak megjelenése [feltűnése, ragyogása, megmutatkozása, nyilvánvalóvá létele] által, aki [legyőzte, és] eltörölte (vagyis érvénytelenítette, eltörölte.  Szó szerint: teljesen működésképtelenné tette) a halált. Világosságra hozta [és felragyogtatta, láthatóvá tette] pedig az életet [a természetfeletti életet; az életnek egy más létezési formáját] és halhatatlanságot [romolhatatlan, el nem múló, múlhatatlan, örökkévaló életet] az Evangélium által.

[Más fordításban: Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és aki hatóerejétől megfosztotta a halált, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet, és halhatatlanságot]* (2 Tim. 1,10)

*Mert: „Őbenne vala az (örök)élet, és az (örök)élet vala az emberek világossága [és fénye]. És a világosság [a fény] a sötétségben fénylik [a sötétségben világít, felragyog, és tündöklik], de a sötétség nem fogadta be azt. [mert nem fogta fel; nem ismerte meg; fel nem tartóztatta; nem tudta megragadni, hatalmába keríteni, elfoglalni; fogva tartani. A görög szöveg szerint: A sötétség nem tudott erőszakkal úrrá lenni a világosság fölött]” (Ján. 1,4-5).

Mert: „Az igazi világosság eljött volt már a világba (Az Ige volt az igazi világosság), amely megvilágosít minden (e világra jövő) embert (ő jött el a világba). A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt” (Ján. 1,9-10).

Az Úr Jézus kijelentése: „Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él. És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal…” (Ján. 11,25-26).

Az Úr Jézusról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Mivel tehát a gyermekek (hús)testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen (vagyis hozzájuk hasonlóan) részese lett azoknak, hogy a halál(a) által megsemmisítse [és teljesen működésképtelenné, hatástalanná tegye, érvénytelenítse]  azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt. És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának” (Zsid. 2,14-15).

„Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot [vagyis rothadatlan természetet] öltsön [azaz: öltözzön] magára, és e halandó test [az emberi természet, amely ki van téve a halálnak, ami meghalásra képes] halhatatlanságot öltsön [azaz: öltözzön] magára. [mert a romlandónak fel kell öltenie a romlatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot]. Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz Ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál [a felbomlás, az élet ellentéte, megszűnése] diadalra [a győzelemben örökre].

»Más fordítás: Amikor pedig (ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és) ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: „Teljes a diadal a halál fölött; (Elnyelte a halált a diadal végleg). Halál! Hol a te fullánkod [győzelmed; diadalod]? Pokol [koporsó; halál]! Hol a te diadalmad? [fullánkod; tövised]. A halál fullánkja [tövise] pedig a bűn [(hamartia): a céltévesztés]; a bűn [céltévesztés] (ható)ereje [hatalma] pedig a törvény. De hála az Istennek, aki a diadalmat [győzelmet] adja [és megadta]  nékünk [mert ő győzelemre segít minket] a mi Urunk  Jézus Krisztus által” (1 Kor. 15,53-57).

Az apostol kétségbeesetten így kiált fel, de a megoldásra is rámutat: Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg [Ki vált meg; ki fog kiragadni] engem e halálnak testéből)? (a szómából = holttestből). „Az Istentől felkínált kegyelem a mi Urunkon, a Krisztus Jézuson keresztül” (Róm. 7,24-25).

„Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat; Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk!  Mert mi is, akik e sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem felölteni rá amazt, hogy a halandót elnyelje az élet” (2 Kor. 5,2-4).

És beteljesült az ígéret: „… elveszi (leveszi) e hegyen a fátyolt (a leplet), mely beborít minden népeket (és nemzetet), és a takarót, mely befödött (és betakart) vala minden népségeket (és nemzeteket). Elveszti a halált (véget vet a halálnak, megsemmisíti) örökre, és letörli az Úr Isten (az én Uram, az ÚR) a könnyhullatást minden orcáról. És népe gyalázatát eltávolítja (és leveszi) az egész földről; mert az Úr szólott (és ezt ígérte). És szólnak (ezt mondják) ama (vagyis azon a) napon: Ímé (itt van a mi) Istenünk, akit mi vártunk, és aki megtart (benne reménykedtünk, hogy megszabadít) minket. Ez az Úr (Itt van az ÚR), akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk (vigadjunk) szabadításában!” (Ésa. 25,7-9).

Mert Isten ígérete így hangzik: „Megváltom (kifizetem a váltságdíjat; kiváltom, kiszabadítom) őket a Seol hatalmából (a holtak hazájából, az alvilág torkából)! Megmentem (megváltom) őket a haláltól! Hol van a te veszedelmed (tövised, mérged), oh halál?! Hol van a te romlásod (fullánkod), oh Seol (holtak hazája, alvilág)?! Megbánás (nincs bennem) elrejtetett én előlem (Elrejtőzött a részvét szemem elől)” (Hós. 13,14).

 És a prófécia beteljesült Krisztusban: „Mert [drága; nagy] áron vétettetek [vásároltattok] meg; [Nagy volt a váltságdíjatok] dicsőítsétek [meg tehát, és hordozzátok] azért az Istent a ti testetekben [(szómátokban): egész valótokban] (és szellemetekben, amelyek az Istenéi)” (1 Kor. 6,20)

Elszállnak az évek, véget ér a világ.

A megigazult emberről

Az igaz pedig hitből él, és aki meghátrál, nem gyönyörködik abban az én Szellemem. De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk. (Zsidó 10:38-39).

A vak lány

Volt egyszer egy vak lány, aki gyűlölte magát amiatt, hogy vak volt. Mindenkit gyűlölt, kivéve a kedvesét. A fiú mindig vele volt. Mondogatta a barátjának:

- Ha láthatnám a világot, minden más lenne!

- Hozzám jönnél feleségül? – kérdezte a kedvese.

- Persze.

Egy nap szóltak a lánynak, hogy találtak megfelelő donort, és hamarosan elvégzik a műtétet.

A fiú ismét megkérdezte: - A műtét után hozzám jössz feleségül?

- Persze – hangzott a lány válasza.

Amikor a műtét után levették szeméről a kötést, láthatta az egész világot, beleértve a barátját is.

A fiú megkérdezte ismét: - Most, hogy látod a világot, hozzám jössz feleségül?

A lány a fiúra nézett, és látta, hogy vak. A lehunyt szemhéjak látványa szinte sokkolta. Erre nem számított. Az a gondolat, hogy az élete hátralévő részében ezt kell nézze, arra a döntésre vezette, hogy visszautasítsa a fiút.

A fiú csendesen könnyezett, és szó nélkül elment.

Pár nap múlva kapott a lány egy levelet a fiútól: 'Kérlek vigyázz a szemeimre.'

Valahogy így működik az emberi agy, amikor megváltozik a helyzetünk. Csak kevesen emlékeznek arra, milyen volt az életük azelőtt és ki az, aki mindig mellettük volt a nehéz időkben.

következő történet

http://www.jezus.350.com/tortenetek/vak.htm

Albert Schweitzer: A boldogságról

“Nem tudom mi a sorsod, de egy dolgot tudok: csak azok lesznek igazán boldogok, akik keresték és megtalálták hogyan lehet másokat szolgálni”

Felel az őszinte bűnvallásra

"Ő pedig énekben mondja el az embereknek: Vétkeztem, mert görbévé tettem az egyenest, de Isten nem eszerint fizetett meg nekem. Megváltott engem, hogy ne jussak a sírba, és életem a világosságban gyönyörködjék" (Jób 33,27-28).

Ez az igazság szava, egy istenfélő ember bizonyságtétele, és így egyenértékű egy ígérettel. Amit az Úr tett és most tesz, azt tenni fogja, amíg a világ áll. Az Úr keblére ölel bárkit, aki őszinte bűnvallással közelít hozzá, sőt állandóan keresi azokat, akik vétkeik miatt szorult helyzetben vannak.

El merjük mi is mondani Jób vallomását? Nem vétkeztünk-e mindnyájan személy szerint, hogy el kellene mondanunk: "Vétkeztem"? Vétkeztem, szándékosan elferdítettem az igazságot? Vétkeztem és rájöttem, hogy semmi hasznom nem lett belőle? Ha így van, siessünk ezzel az őszinte vallomással Istenhez! Ő nem kér ennél többet, de mi ennél kevesebbet nem tehetünk.

Hivatkozzunk ígéretére Jézus Krisztus nevében. Ő megszabadít bennünket, életet és világosságot ajándékoz nekünk. Miért esnénk kétségbe? Miért kételkednénk? Az Úr nem gúnyolja ki az alázatos lelkeket, Ő komolyan veszi azt, amit mondott. A vétkeseknek bűnbocsánatot ígér. Akik halált érdemelnek, bocsánatot nyerhetnek nála.

Uram, én megvallom bűnömet, és kérem, bocsáss meg nekem!

---

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Ne félj a kudarctól! (1)

Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel..." (Példabeszédek 24:16)

Amíg le nem gyõzöd a kudarctól való félelmet, képtelen leszel a kockázatvállalásra. A legfontosabb dolog, amire emlékezned kell, ha kudarc ér: ne add fel! A történelem azt mutatja, hogy a kudarc igazából a sikerhez vezetõ híd lehet.

Iskoláskorában Napóleon negyvenkettedik volt egy negyvenhárom fõs osztályban, mégis olyan hadsereget épített fel, amivel meghódította a világ nagy részét.

 George Washington elvesztette csatái kétharmadát, ám az ellene szóló esélyek ellenére megnyerte a Függetlenségi Háborút és megváltoztatta az amerikai történelmet.

Albert Einstein annyira nehezen tanult, hogy azt javasolták neki, fizika helyett válasszon inkább valamilyen más tantárgyat, mégis õt tartják az atomkor atyjának.

Amikor ezek a nevek eszedbe jutnak, nem a kudarcaikra emlékszel, hanem arra, mivel járultak hozzá a világ fejlõdéséhez. Az igazi kudarc az, ha a kudarcot véglegesnek fogod fel. A kudarc nem egy esemény, csak egy vélemény, és amíg nem a te véleményed, addig képes leszel visszatérni és sikert elérni.

Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel." Székfoglaló beszédében Franklin Roosevelt ezt mondta a nemzetnek: Egyedül a félelemtõl kell félnünk." A kudarc nem végzetes, lehet újrakezdeni. A kudarctól való félelem azonban végzetes lehet a céljaidra nézve, mert visszatart attól, hogy újra megpróbáld. Miután listába szedte az összes elképzelhetõ rossz helyzetet, mint például: nyomorúság, szorongattatás, üldözés, éhezés, mezítelenség, veszedelem, fegyver(es támadás), Pál ezt írja: De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket" (Róma 8:37). A mai ige tehát számodra ez: ne félj a kudarctól!

http://www.maiige.hu/

Minden Téged dicsér

Benjamin Franklin: A beszédről

“Senkiről sem akarok rosszat mondani és minden jót el akarok mondani, amit bárkiről tudok.”

C. H. Spurgeon: A két utód 2. rész

Részlet az „ÍGÉRET SZERINT” c. írásból

’Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt: az egyik a rabszolganõtõl, a másik a szabadtól. De a rabszolganõtõl való csak test szerint született, a szabadtól való viszont az ígéret által.’ (Gal 4,22-23)

Ábrahámnak két fia volt. Izmael és Izsák mindketten kétségtelenül Ábrahám saját fiai voltak. Mégis egyikük örökölte a szövetség áldását, a másik pedig egyszerûen sikeres világi ember volt.

Vedd észre, milyen közel volt egymáshoz ez a két ember! Ugyanabban a társadalomban születtek, ugyanazt a nagy patriarkát nevezték apjuknak, és ugyanazon a táborhelyen tartózkodtak vele. Mégis, Izmael idegen volt a szövetségben, míg Izsák örökölte az ígéretet. Milyen keveset jelent a vérrokonság és a származás!

Ennél még figyelemreméltóbb eset történt egy kicsivel késõbb; hiszen Ézsau és Jákób ugyanattól az anyától születtek, egyazon szülés során, mégis meg van írva: ’Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyûlöltem’ (mellõztem). Az egyik a

kegyelem állapotába jutott, a másik világi maradt.

Ilyen közel lehet két ember egymáshoz, mégis ennyire el lehetnek különülve! Bizony nem csak arról van szó, hogy ketten egy ágyban lesznek, és az egyik elvitetik, a másik ottmarad, hanem ketten ugyanabban a pillanatban jönnek

világra, és mégis, az egyik örökli az Istennel való szövetséget, a másik pedig eladja elsõszülöttsége jogát egy tál lencséért.

Lehetünk ugyanannak a gyülekezetnek a tagjai, megkeresztelkedhetünk

ugyanabban a vízben, ülhetünk ugyanannál az úrasztalánál, énekelhetjük ugyanazt a zsoltárt, mondhatjuk ugyanazt az imát, mégis annyira ellentétesek lehetünk, mint az asszony utóda és a kígyó ivadéka.

Pál apostol Ábrahám két fiát két emberfajta típusainak tekinti, akik rendkívüli módon hasonlítanak, mégis nagymértékben különböznek. Eredetükben különböznek. Mindketten Ábrahám fiai voltak, de Izmael, Hágár fia mindennapi körülmények között lett Ábrahám utóda: õ ’test szerint’ született. Izsák, Sára fia viszont nem a természet erejébõl született, mert apja túl volt a századik évén, és anyja is túl volt a szülési koron. Õt az Úr adta szüleinek, és ’ígéret szerint’

született, hit által. Ez fontos különbség, és ez különbözteti meg Isten valódi gyermekét attól, aki csak hitvallása szerint az. A megkülönböztetés alapja az ígéret, és a különbséget az az erõ hozza létre és tartja fenn, amely beteljesíti az

ígéretet.

Tehát az ígéret, ami az örökségünk, egyben a próbakövünk is.

Tegyük mindjárt próbára magunkat, és lássuk, vajon munkálkodott-e bennünk az az erõ, amely beteljesíti az ígéretet. Hadd tegyek fel néhány kérdést. Hogyan tértél meg? Magadtól,valaki rábeszélésére, testi izgalom hatására vagy a Szent Szellem mûködése által? Azt vallod, hogy újjászülettél. Honnan jött ez az újjászületés? Istentõl, örök célja és ígérete folyományaként, vagy önmagadból? Régi természeted akart jobbá válni, és legjobb formájába hozni magát?

Ha igen, akkor te Izmael vagy. Vagy úgy volt, hogy szellemileg halott voltál, és nem volt erõd kievickélni elkárhozott állapotodból, amikor meglátogatott

Isten Szelleme, és mennyei energiát táplált beléd? Akkor Izsák vagy. Minden attól függ, hogyan kezdted el hívõ életedet, és mi volt az a forrás, amelybõl ez az élet eredt. Ha a testben kezdted, akkor a testben is folytatod, és a testben fogsz meghalni.

Sohasem olvastad: ’Ami testtõl született, test az’? A test hamarosan elpusztul, és belõle csak rothadást nyersz. Csak ’ami Szellemtõl született, az szellem’. Akár hívõ vagy, akár nem, szépen kérlek, tedd fel magadnak a kérdést: Megtapasztaltam Isten Szellemének erejét?

A benned lévõ élet vágyaid eredménye? Vagy egy új dolog, amit felülrõl töltöttek, ültettek beléd? Hívõ életed mennyei eredetû? Jézus Krisztusban

újjáteremttettél? Isteni erõ által újjászülettél?

A halott vallásos természet, vékony aranyréteggel bevonva, amirõl sokan úgy gondolják, hogy kegyelem, valójában nem az. A bûnösök kifényesítették magukat, lekefélték a rozsda és piszok legkirívóbb részét, és úgy gondolják,

hogy régi természetük olyan jó, mintha új lenne. Rendben van, hogy felújítják és megjavítják régi önmagukat, de ez nem elég. Annyit moshatod Izmael arcát és kezét, amennyit akarod, de ettõl nem válik Izsákká.

Megjavíthatod a természeted, és ideiglenes célokra ez hasznos is lehet, de nem tudod kegyelemmé változtatni. Az a patak, amely az elbukott emberiség mocsarából ered, már forrásában különbözik attól a folyótól, amely Isten trónusából fakad. Ne feledd, hogy Urunk maga mondta: ’Újonnan

kell születnetek.’ Ha nem születtél újjá fentrõl, hiába jársz templomba, gyülekezetbe.

 Imáid és könnyeid, a Biblia olvasása és minden, ami önmagadból jön, csak önmagadhoz vezethet vissza. A víz szintje nem emelkedhet magasabbra a forrásától: ami az emberi természetbõl ered, az csak az emberi természet szintjére emelkedhet, de nem érheti el az isteni természetet. Vajon hívõ életed természetes vagy természetfeletti volt? Emberi vagy isteni akaratból származott?

Sok múlik azon, hogy mit válaszolsz erre a kérdésre.

Isten gyermeke és a pusztán vallásos ember között igen komoly különbség van származásukat illetõen. Izsák ígéret szerint született, Izmael pedig a dolgok természetes rendje szerint. Ahol a természet ereje elégséges, ott nincs ígéret, de

ha az ember ereje csõdöt mond, az Úr ígérete közbeavatkozik. Isten azt mondta, hogy Ábrahámnak fia születik Sárától. Ábrahám elhitte ezt, és örült neki, és Izsák megszületett az isteni ígéret eredményeképpen, Isten ereje által. Ha nem lett volna ígéret, Izsák sem lett volna, és igaz hívõ sem létezhet a kegyelem ígérete és az ígéret kegyelme nélkül.

Kedves olvasó, hadd érdeklõdjek az üdvözülésed felõl. Vajon azáltal üdvözültél, amit cselekedtél?

Vallásosságod saját természetes erõd eredménye? Úgy érzed, hogy megfelelsz mindannak, amit a Biblia megkövetel? Úgy ítéled meg, hogy biztonságos és boldog állapotban vagy természetes kiválóságod és erkölcsi tulajdonságaid

miatt? Akkor olyan vagy, mint Izmael, és nem nyered el az örökséget, mert ez az örökség nem test, hanem ígéret szerint való.

Viszont ha ezt mondod: ’Reménységem csak Isten ígéretében van. Az Õ Fiának, Jézusnak a személyében jelentette ki ezt az ígéretet minden bûnösnek, aki hisz õbenne; és én hiszek benne, ezért bízom benne és hiszem, hogy az Úr teljesíti

ígéretét, és megáld engem. Várom a mennyei áldást, de nem mint saját erõfeszítéseim eredményét, hanem mint Isten ingyen ajándékát.

Reménységem egyedül Istennek a bûnös emberek iránti nagyvonalú és ingyenes szeretetén alapszik, miáltal elküldte Fiát, Jézus Krisztust, hogy elûzze a bûnt, és örök igazságot szolgáltasson azoknak, akik nem érdemlik meg’ – akkor ez

másfajta beszéd, mint az izmaelitáké, akik ezt mondják: ’A mi atyánk Ábrahám.’ Most már megtanultál úgy beszélni, ahogy Izsák beszélt.

A felületes szemlélõ számára a különbség kicsinek tûnhet, de valójában óriási. Hágár, a rabszolga nagyon különbözik Sárától, a hercegnõtõl. Az egyikre nem vonatkozik a szövetség ígérete, a másikon örök áldás van. Reménytelen próbálkozás a cselekedetek általi üdvözülés, de egészen más dolog a kegyelem általi üdvözülés. Az emberi erõ általi üdvözülés kísérlete messze van az

isteni erõ általi üdvözüléstõl.

Tedd fel magadnak ezeket a kérdéseket, és döntsd el, melyik családhoz tartozol: Izmaeléhez vagy Izsákéhoz. Ha úgy találod, hogy olyan vagy, mint Izsák, aki ígéret szerint született, ne feledd, hogy a neved ’Nevetés’, mert ez a héber ’Izsák’ név fordítása. Örvendezz kimondhatatlan és dicsõséggel teli örömmel. Újjászületésed csodálatos dolog. Ha mind Ábrahám, mind Sára nevetett Izsákra

gondolva, te is megteheted ezt önmagadat illetõen.

Néha, amikor egyedül ülök és Isten irántam mutatott kegyelmére gondolok, én, teremtményei közül a legméltatlanabb, egyszerre nevetek és sírok örömömben, hogy az Úr szeretettel és pártfogással tekint rám. Igen, és Isten minden

gyermekének éreznie kellett már az izsáki természet munkálkodását a lelkében, ami örvendezésre késztette, hiszen az Úr nagy dolgokat cselekedett

érte.

Jegyezd meg jól a különbséget a két utód között, születésüktõl fogva. Izmael embertõl való és ember által született. Izsák Isten ígérete által. Izmael Ábrahám testének gyermeke. Izsák is Ábrahám gyermeke, de Isten közbeavatkozása által, hiszen szüleinek gyengeségébõl nyilvánvaló, hogy õ az Úrtól való – ígéret szerinti ajándék.

Igaz, hogy a hit a hívõ ember cselekedete; a valódi bûnbánat pedig a bûnbánó ember cselekedete; mégis mind a hit, mind a bûnbánat Isten mûve, ahogy Izsák is Ábrahám és Sára gyermeke, mégis Isten ajándéka.

Az Úr, a mi Istenünk, aki azt parancsolja nekünk, hogy higgyünk, képessé is tesz rá, hogy higgyünk. Minden elfogadható cselekedetünk az Úr munkálkodása bennünk; igen, már a tett szándéka is az Õ mûve. Az igazság keresése egy vasat sem ér, ha nem az ember szívébõl árad, mégis kétségtelen, hogy az emberben munkálkodó Szent Szellem munkálkodásának tekinthetjük.

Ó barátom, ha a benned levõ dolgok kizárólag természetes eredetûek, nem fogsz üdvözülni! A belsõ munkálkodásnak természetfelettinek kell lennie; Istentõl kell származnia, különben nélkülözi a szövetség áldását. Vallásos életed a sajátod, ahogy Izsák is Ábrahám saját gyermeke volt, de még inkább Istené, hiszen ’az üdvözülés az Úrtól való’.

Fentrõl kell megszületnünk. Vallásos érzéseinket és cselekedeteinket illetõen képesnek kell lennünk kimondani: ’Uram, mindent te tettél, ami velünk történt.’

Guti Tünde: A másik

Milyen fontos lenne jobban megismerni egymást! Lehetetlen anélkül élni, hogy ne legyen bennünk AKARÁS arra nézve, hogy megértsük a másik embert! Mit látsz a szemében? Mire utalnak mozdulatai? Mit árulnak el halk sóhajtásai, rezdülései?

Érdekel téged egyáltalán a másik?

ELHORDOZNI,  TŰRNI,  ADNI,  SZERETNI  ÉS  MEGBOCSÁTANI  MINDENÁRON!  EZ EGY ÉLETPROGRAM!

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/egyeb-irasaim/a-masik.html

A megbocsátás

Készítette: Keresztény szépségportál

A megbocsátás az az illat, melyet az ibolya hint arra a cipősarokra, amely eltapossa őt.

Mark Twain

www.keresztenyszepsegportal.hu