2 Tim. 2,1 Te annakokáért, én fiam, erősödjél meg [és légy hatalmassá] a Krisztus
Jézusban való kegyelemben [(kharisz):
Isten
jóindulatában, kedvezésében, és jóindulatú gondoskodásában]
»Más
fordítás: Te azért gyermekem, meríts hatalmat a Krisztus Jézusban megjelent
kegyelemből«
2 Tim. 2,2 És amiket tőlem hallottál [és megértettél] sok
bizonyság által, [és sok tanú előtt] azokat [add át, és] bízzad hű [és megbízható] emberekre, akik
másoknak a tanítására is alkalmasak [(hikanosz):
és képesek] lesznek.
2 Tim. 2,3 Te azért a munkának terhét hordozzad [vagyis:
(kakopatheó): szenvedd el a nehézségeket, nyomorúságot,
bajt, bántalmat, a szenvedést], mint a Jézus Krisztus jó [(kalosz):
derék, vitéz, bátor, használható, hasznos]
vitéze [(sztratiótész):
a háborúban aktívan részt vevő katonája].
2 Tim. 2,4 Egy harcos [(sztrateuomai):
hadseregben szolgáló katona] sem elegyedik bele az élet dolgaiba.
[(emplekó): nem bonyolódik, nem gabalyodik, keveredik
bele a megélhetés, a biológiai / testi élet, vagy: megélhetés, vagy a vagyon
ügyeibe, vagy gondjaiba, vagyis a földi élet fenntartásáért végzett
tevékenységbe, küzdelembe]. Hogy
tessék annak, aki őt harcossá avatta [(sztratologeó): aki seregébe bevette, vagyis a hadvezérnek,
a sereg főparancsnokának].
»Más fordítás: Senki, aki táborba száll, nem bonyolódik bele a
megélhetés, a testi élet foglalatosságaiba, hogy annak megnyerje tetszését, aki
őt katonának fogadta«
2 Tim. 2,5
Ha pedig küzd [versenypályán (athleó): küzd,
harcol, versenyez] is
valaki, nem koronáztatik meg, [(sztephanoó):
nem részesül győzelmi díjban] ha nem szabályszerűen küzd [(athleó):
harcol, versenyez].
2 Tim. 2,6 A
ki munkálkodik, [vagyis aki fáradozik], a földművesnek [(geórgosz): szőlőművesnek] kell a gyümölcsökben [a termésből] először részesülnie.
2 Tim. 2,7
Értsd meg amit mondok; adjon azért az Úr néked belátást [(szüneszisz): értelmet,
hogy felfogd] mindenekben.
[Más fordítás: Gondolkozz azon, amit mondok, és az Úr megadja majd neked,
hogy mindent megérts].
2 Tim. 2,8 Emlékezzél meg, hogy Jézus Krisztus feltámadott a
halálból, ki a Dávid magvából való az én Evangéliumom szerint: [Ahogy
az én örömüzenetem mondja].
2 Tim. 2,9
„Amelyért, mint egy gonosztevő [(kakúrgosz):
rosszat munkáló, bűnöző], szenvedek mind a fogságig [mind a bilincsekig]; de az Istennek beszéde [(logosza): Igéje] nincs
bilincsbe verve.
[Más fordítás: Ez
az örömüzenet, amiért minden nyomorúságot elhordozok, egészen a bilincsekig, a börtönig].
2 Tim. 2,10 Annakokáért
mindent elszenvedek [(hüpomenó): eltűrök, elviselek, kibírok, elszenvedek]
a választottakért, hogy ők is elnyerjék [és birtokba vegyék] a
Krisztus Jézusban való üdvösséget
[szabadulást,
megmenekülést] örök dicsőséggel [fényességgel, ragyogással] egyben.
2 Tim. 2,11 Igaz beszéd ez, [és megbízható az ige (a
logosz)]. Mert ha vele együtt meghaltunk,
vele együtt fogunk élni is.
2 Tim. 2,12 Ha tűrünk [ha
kitartunk, és ha állhatatosak vagyunk], vele együtt fogunk uralkodni is [vele
együtt királyságra fogunk jutni mi is]: ha megtagadjuk [(arneomai):
elutasítjuk], ő is megtagad [(arneomai):
elutasít] minket;
2 Tim. 2,13 Ha hitetlenkedünk [ha
hűtlenek, és engedetlenek vagyunk], ő hű [és megbízható] marad: ő magát meg
nem tagadhatja [(arneomai):
el nem utasíthatja].
2 Tim. 2,14 Ezekre emlékeztesd, kérvén kérve őket [(diamartüromai): Istent tanúul híva], és az Úr színe előtt [az Ő
jelenlétében], hogy ne vitatkozzanak [(logomakheó): ne vívjanak szócsatát, és ne szavakon
lovagoljanak] haszontalanul a hallgatóknak romlására [(katasztrophé): felforgatására, rombolására, aminek eredménye:
aposztázia, vagyis hitehagyás].
2 Tim. 2,15 Igyekezzél [(szpúdadzó):
törekedj, fáradozz, szentelj figyelmet,
legyen gondod, és tegyél meg mindent azért], hogy Isten előtt becsületesen [(dokimosz): vagyis olyan emberként, aki megbízható,
hiteles] megállj, mint oly
munkás, aki szégyent nem vall [(anepaiszkhüntosz):
akinek nem kell megszégyenülnie]. Aki helyesen hasogatja az
igazságnak beszédét, vagyis: [(orthotomeó): egyenes utat vág (alétheia
a valóságról, vagyis Isten igéjéről)
szóló beszédben; vagyis: nem köntörfalaz, nem beszél mellé, nem csűri-csavarja
a szót, nem kerüli ki a kényes kérdéseket].
2 Tim. 2,16 A szentségtelen [közönséges] üres
lármákat [(bebélosz):
a mindenki számára megközelíthető,
profán, közönséges, avatatlan, tisztátalan, szentségtelen, üres fecsegést,
szószátyárkodást] pedig
kerüld [(periisztémi):
térj ki előle, kerüld ki], mert mind nagyobb istentelenségre
növekednek [(prokoptó):
egyre előrébb jutnak az istentelenségben].
»Más fordítás: A közönséges, üres locsogások elől térj ki, és az üres
szócséplést kerüld, mert előbbre sodornak az istentelenségben«
2 Tim. 2,17 És az ő beszédük [(logoszuk) és szavuk]
mint a rákfekély [mint a (gaggraina): rákos
daganat, mint az üszkösödő seb]
terjed [(nomé): és elharapózik, és pusztít maga körül].
Közülük való Himenéus [jelentése: menyegző, nászének] és Filétus [Jelentése: az, akit szeretnek].
2 Tim. 2,18 Akik az igazság mellől [(alétheia): a valóság
kérdésében] eltévelyedtek [(asztokheó): a valóságtól eltévelyedtek, elhajoltak], azt mondván, hogy a feltámadás [(anasztaszisz): felemelkedés, felébredés, felkelés, felállás a halálból, újra talpra állás,
helyreállás; A latin
Vulgatában itt a resurrectionem szó szerepel, aminek első
jelentése: felemelkedés] már
megtörtént, [megérkezett]. »dr varga Zsigmond „Újszövetségi görög-magyar
szótár 55 oldal: a feltámadás eredménye már itt van, más feltámadás már nem
lesz« és feldúlják [(anatrepó):
megzavarják, és tönkreteszik] némelyeknek
a hitét [(pisztisz): bizalmát, meggyőződését, bizonyosságát].
2 Tim. 2,19 Mindazáltal megáll az Istennek erős [(sztereosz): rendíthetetlen, szilárd] fundamentuma [(themeliosz themelion): letett
alapköve] Melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit és: Álljon
el [(aphisztémi): különüljön el, határolja el magát,
tartózkodjon] a hamisságtól [(adikia): igazságtalanság, igazság /Ige/ hiányától] minden, [és minden módon]. Aki
Krisztus nevét (meg)vallja, [aki az Úr nevét ajkára veszi].
2 Tim. 2,20 Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények
vannak, hanem fából és cserépből valók is [(osztrakinosz):
földből, vagyis agyagból, ami esendő törékeny]; és azok közül némelyek tisztességre [(timé):
tiszteletre, megbecsülésre],
némelyek pedig gyalázatra [(atimia): megvetésre, tiszteletlen bánásmódra] valók.
[Más
fordítás: Amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra
valók].
2 Tim. 2,21 Ha tehát valaki magát ezektől tisztán tartja [(ekkathairó): alaposan megtisztítja], tisztességre [(timé): tiszteletre, megbecsülésre] való edény lesz, megszentelt [(hagiadzó): Istennek elkülönített, Istennek szentelt,
Isten tulajdona]. És hasznos
[(eukhrésztosz): jól használható, használatra alkalmas] a gazdának [(deszpotész): az Úrnak],
minden jó cselekedetre alkalmas [(hetoimadzó):
felkészített, felkészült].
2 Tim. 2,22 Az ifjúkori [(neóterikosz):
fiatalkori] kívánságokat [(epithümia):
vágy, kívánság, szenvedélyt] pedig kerüld [(pheugó): menekülj
el, fuss el, kerüld el, tartsd távol magad]. Hanem kövessed [(diókó):
törekedj, gyakorold magad, igyekezz
elérni,] az igazságot [(dikaioszüné): jogosság, méltányosság, igazság, vagyis
Isten Igéje]. A hitet [(pisztisz):
meggyőződés, bizonyosság, bizonyíték], az [Isten szerinti] szeretetet
a békességet [(eiréné):
azt az állapotot, amelyben minden a maga
helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség;
boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában]. Azokkal egyetembe [(meta): egyetértésben], akik segítségül hívják az Urat tiszta [(katharosz): mocsoktalan,
érintetlen, vegyítetlen, amiben nincs idegen anyag hamisítatlan, valódi, tiszta
eredetű, őszinte, romlatlan, becsületes] szívből [(kardia):
benső, a szellemi élet központja].
2 Tim. 2,23
A botor [(mórosz): meggondolatlan, ostoba, éretlen], és gyermekes [(apaideutosz): értelmetlen, nevelésre
alkalmatlan] vitatkozásokat [(dzétészisz): vitás kérdéseket, kérdezgetéseket] pedig kerüld [(paraiteomai): mellőzd, utasítsd el, könyörgéssel
hárítsd el; és az ilyen vitatkozások elől térj
ki]. Tudván, hogy
azok háborúságokat [(makhé):
harcot, vitát, viszályt, civakodást, versengést] szülnek [(gennaó): hoz létre, okoz, teremt, vezet].
2 Tim. 2,24
Az Úr (rab)szolgájának pedig nem kell
[nem szabad (dei): nem szükségszerű] torzsalkodni [(makhomai):
harcolni, vitatkozni, veszekedni, szóharcot folytatni], hanem legyen mindenkihez [minden
módon, mindenképpen, mindig és állandóan] nyájas, [(épiosz):
jóindulatú, szelíd, barátságos, és szívélyes] tanításra alkalmas, türelmes [(anexikakosz): aki elviseli a rosszat / gonoszt, higgadt a rossz iránt, béketűrő].
»Más fordítás: Aki az Úr rabszolgája, annak nem hadakoznia
kell, hanem mindenki iránt nyájasnak lennie, tanításra képesnek, gonoszat
eltűrőnek, az ellenszegülőket szelíden nevelőnek«.
2 Tim. 2,25 Aki szelíden [(praotész):
szelídséggel, jóindulattal,
barátságossággal, higgadtsággal] fenyíti
[(paideuó):
tanítja, oktatja, képezi; neveli] az
ellenszegülőket [(antidiatithemai
antidiatithémi): akik szembehelyezik magukat, szembeszállnak, ellenkeznek,
ellenszegülnek, kötekednek].
Ha talán adna nékik az Isten megtérést [(metanoia):
az értelem, a gondolkodásmód megváltoztatására] az igazság [(alétheia):
a valóság, vagyis Krisztus] megismerésére
[(epignószisz): teljes
tisztánlátást a felismerésre, és megértésre].
2 Tim. 2,26 És felocsúdnának [(ananéphó): kijózanodva,
magukhoz térnének] az ördög [(diabolosz): a sátán, a félrevezető, ellenség, ellenálló] tőréből [(pagisz): csapdájából,
kelepcéjéből], foglyokká tétetvén az Úr (rab)szolgája által az Isten akaratára [(theléma): Isten elhatározása szerint]. »Más fordítás: Talán
kijózanodnak, és feleszmélnek a vádló tőréből, ki élve fogta meg őket, hogy
akaratának engedelmeskedjenek«
.jpg)
.jpg)
.jpg)