„mikor Istennek formájában [alakjában] vala [(hüparkhó): létezik, jelen van], nem tekintette [nem tartotta]
zsákmánynak [ragadománynak] azt, hogy Ő az Istennel egyenlő, [olyan
dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell]
Más fordításban: [Ő ugyanis, minden tekintetben Istenhez volt hasonló, sőt,
egyenrangú volt Istennel. Ehhez azonban nem ragaszkodott mindenáron, mint jogos
tulajdonához]
Hanem önmagát megüresíté szolgai formát vévén föl [szolgai alakot öltött],
emberekhez hasonlóvá lévén [és külsejét tekintve olyan lett (úgy
jelent meg), mint egy ember (és magatartásában is embernek
bizonyult)].
Más fordításban: »hanem azzal, hogy rabszolgai alakját öltötte fel, s
emberi hasonmásba öltözött, üressé tette magát, mindenről önként lemondott, és beleegyezett
abba, hogy szolga legyen. Amikor a Földön megszületett és emberré lett, valóban
olyan is volt, mint egy szolga«” (Fil. 2,6-7)
Így magyarázza ezt a titkot a Szent Szellem: „Kezdetben [már] vala az Ige és az
Ige [logosz] vala az Istennél, és Isten maga vala az Ige.
Ő kezdetben [(arkhé): eredetileg] az Isten.
Minden [a mindenség] Őáltala lett
[teremtetett; rajta keresztül támadt; általa jött létre] és nála nélkül [Tőle
különválasztva] semmi sem
lett [teremtetett], ami lett [teremtetett; létrejött; s egyetlen létező
sem lett Őnélküle]. És az Ige (logosz: Ige) (hús)testté lett és lakozék (itt (élt) sátorozott; sátrat vert; letáborozott) mi közöttünk (közöttünk vett szállást) és láttuk (szemléltük) az ő
dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét. (mely olyan volt, mint az Atya mellől érkező Egyszülöttnek
dicsősége; //mint az Atyától
származó egyszülött dicsőségét//).
Aki teljes
vala kegyelemmel (kharisz: Isten
szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása) és igazsággal (alétheia: Az, ami megegyezik, megfelel a tényeknek,
maga a VALÓSÁG, azaz: az IGE); akit
kegyelem és igazság tölt be. És az ő
teljességéből vettünk mindnyájan [mindannyian
abból kaptunk, akivel Ő volt tele] kegyelmet
is kegyelemért (kegyelem fejében; kegyelmet kegyelemre halmozva).
Az Istent
soha senki nem látta; az egyszülött Fiú
(Isten), aki az Atya kebelében (ölén)
van (nyugszik), az jelentette (nyilatkoztatta) ki Őt. (Ő jelentette ki; hirdette meg félreérthetetlenül,
tette nyilvánvalóvá) (Ján. 1,1-3.14.16.18)
A testté lett Ige, az Úr Jézus kijelentése Önmagáról: Én
[pedig] és az Atya egy [(heisz
hen): és ugyanaz] vagyunk (Ján. 10,30)
A tanítványoknak – vagyis az övéinek – ezt mondja: „Annyi
ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp (aki a lovakat
kedveli, vagyis testi erőt szereti, azaz: abban bízik)? Aki engem
lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát? Talán nem
hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a
beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom; az Atya pedig
bennem lakozva viszi végbe az ő cselekedeteit. Higgyetek nekem, hogy én az
Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig másért nem, magukért a
cselekedetekért higgyetek” (Jn. 14,9-11)
Isten Őbenne vett lakozást, ahogy most az
Ő gyermekeiben: „Mert tetszett az Atyának [az
egész Teljességnek], hogy Őbenne
lakozzék az egész teljesség [minthogy
az Atya úgy látta helyesnek, hogy benne lakozzék mindaz, ami a teremtést
betölti]. „Mert Őbenne
lakozik az istenségnek egész teljessége testileg (szóma: énjében),
[Mert testileg őbenne lakozik minden,
ami az istenséget betölti]” (Kol. 1,19. 2,9. Kol. 1,15)
Őbenne: Aki
képe (képmása) a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte
született. (az egész teremtés elsőszülöttje //LEGELŐSZÖR ELŐHOZOTTja//)
„Aki (Ő) az ő (Isten) dicsőségének
visszatükröződése (kisugárzása), és
az ő valóságának (lényének) képmása,
aki hatalma(s) szavával fenntartja (és
hordozza) a mindenséget, aki minket
bűneinktől megtisztítván, üle a (mennyei) Felségnek jobbjára a magasságban” (Zsid. 1,3)
„Pál
apostol vallástétele: „És minden versengés nélkül (közismerten,
elismerten, bevallottan, valóban) nagy a kegyességnek eme titka: Isten
(aki) megjelent (láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált;
megmutatkozott) (hús)testben. Igaznak bizonyult szellemben (pneuma). Megláttatott
(megjelent, megmutatkozott) az angyaloktól/nak. Hirdettetett a
pogányok (népek, nemzetek) közt, hittek benne a világon, felvitetett
dicsőségbe” (1 Tim. 3,16)