2013. július 9.

Ima az üdvösségért

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

JÉZUS KRISZTUS AZ URAM ÉS MEGVÁLTÓM

Róma 10,9–10: Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr
Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta
Õt a halálból, üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk a
megigazulásra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.
Meg van írva az Igében: ha a szívemben hiszem, hogy
Isten feltámasztotta Jézust a halálból és a hitemrõl vallást
teszek; üdvözülök. (Róm. 10,9–10.)
Ezért én megvallom, hogy hiszem, Jézus a Krisztus. Hiszem,
hogy Jézus meghalt az én bûneimért a Biblia tanítása szerint.
Hiszem, hogy Jézus feltámadt a halálból az én megigazulásomért.
Kérlek Jézus, legyél az életem Ura. Hiszem, hogy a
megváltásod által kikerültem a sátán uralma alól, az ellenségnek
nincs többé hatalma felettem. Jézus vérében van az én
váltságom, minden bûnöm eltöröltetett a Bárány vére által.
Köszönöm Atyám a megváltó kegyelmedet, végtelen irgalmadat
és örökkévaló szeretetedet. Köszönöm, hogy az Atyám
lettél, és én a Te gyermeked lehetek. (Kol. 1,13–14.)
Köszönöm a fiúságot, az örökséget és a szívembe helyezett
foglalót, a drága Szent Szellemet. Az eddigi életem, a múltam
eltöröltetett a Te kegyelmedbõl, ezért többé nem tekintek
vissza. Jézus Krisztusban új teremtés lettem; Krisztus
bölcsességül, megigazulásul, szentségül és váltságul lett
nekem. Ezért Jézus bölcsessége, igazsága és szentsége
az enyém. (2Kor. 5,17. 1Kor. 1,30.)
Kijelentem a három világ: a menny, a föld és a pokol felé:
Jézus Krisztus lett az én Uram. Õbenne megváltást kaptam
a törvény átka alól, ezért a szellemi halálnak, a betegségnek
és a szegénységnek nincs többé hatalma felettem.
Jézus az én Uram.
Jézus az én Megváltóm.
Jézus az én Gyógyítóm.
Jézus az én Szabadítóm.
Köszönöm Neked drága mennyei Atyám a megváltásomat,
az örök életemet, mindazt a szellemi áldást, amellyel megáldottál
a mennyekbõl az én Uramban, Jézus Krisztusban.
(Ef. 1,3.) Ámen.

A KIVÁLÓSÁGHOZ VEZETŐ ÚT

Készítette: Élő Víz

Kenneth Copeland tanítása
Believer’s Voice of Victory, 2006. június

Manapság Isten egyre több olyan embert nevel fel, akik éhesek. Éhesek arra, hogy mélyebben megismerjék az Urat. Éhesek arra, hogy azok legyenek, aminek Isten akarja őket látni. Éhesek arra, hogy Őt szolgálják – a szószékről, távoli területeken, otthon, munkahelyeken és bárhol, ahova csak Isten küldi őket.

Ezek olyan emberek, akik egyszerűen nem érik be azzal, hogy azon az úton járjanak, ahol a legkisebb ellenállást találják, és így elhajókázzanak a mennybe. Nem. Eltökéltek, hogy megfutják a pályájukat… hogy elnyerjék a jutalmukat, ahogy Pál apostol mondta. Szellemileg szólva, a kiválóság útján járnak.
Te is közéjük tartozol?
Ha igen, akkor öt egyszerű dolgot szeretnék megosztani veled, amik szerintem lehetővé teszik, hogy nyertesként fusd meg a pályádat.
Tedd az Igét első helyre.
Akár az a célod, hogy kitűnő evangélista legyél, akár elsőosztályú mérnök az Úr szolgálatában, az Isten Igéjéből származó bölcsesség az, ami célba juttat. Ezt próbálta megosztani velünk Salamon, amikor a Példabeszédek 4,5-9-et írta:

Szerezz bölcsességet, szerezz eszességet; ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszédétől. Ne hagyd el azt, és megtart téged; szeresd azt, és megőriz téged. A bölcsesség kezdete ez (a bölcsesség a legfontosabb dolog [1]): Szerezz bölcsességet, és minden keresményedből szerezz értelmet. Magasztald fel azt, és felmagasztal téged; tiszteltté tesz téged, ha hozzád öleled azt. Ád a te fejednek kedvességnek koszorúját; igen szép ékes koronát ád néked.

Jézus ezt így fogalmazta meg: „Keressétek először Istennek országát, és az Ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek” (Máté 6,33).
Valóban első helyre tenni az Igét, az többet jelent annál, mint hogy naponta néhány percet olvasgatod. Éjjel és nappal azzal kell élned. Meg kell szabadulnod azoktól az ostoba, haszontalan dolgoktól, amikkel a tudatodat tápláltad, és Isten Igéjével kell újraprogramoznod az elmédet.
„Ó, Copeland testvér,” — mondod talán — „ez túlzás.”
Igen, az. De gondold végig: egy zeneakadémiai növendék négy órát gyakorol minden áldott nap. Az olimpiai műkorcsolyázók naponta hat-nyolc órát töltenek a rutingyakorlatokra való készüléssel. Azért teszik ezt, mert szélsőségesen elkötelezettek a céljaik iránt.
Ugyanígy, ha el akarod érni azt a szellemi kiválóságot, amire vágysz, akkor szélsőségesen elkötelezettnek kell lenned Isten Igéje iránt, főleg a kiképzés kezdeti szakaszában!
Az elmédet az Igével kell átitatnod úgy, hogy az Újszövetséget és jó, megbízható, a Biblián alapuló tanításokat hallgatsz.
Ez valószínűleg azt jelenti, hogy mindenhova vinned kell magaddal a magnódat vagy CD-lejátszódat, amerre csak jársz. Jelentheti azt, hogy az egyik kezedben van a borotvád, és a másikban a CD-lejátszód, illetve a magnód az egyikben a villa meg a másikban. Esetleg magnó vagy CD-lejátszó van a kocsiban, az aktatáskádban és az éjjeliszekrényeden. Még ébresztőóra gyanánt is a CD-lejátszót használhatod!
Tegyél meg bármit, ami szükséges ahhoz, hogy teljesen átitasd magad Isten Igéjével.
Tudom, hogy nem lesz könnyű, de ha minőségi döntést hoztál, hogy elérj valamit Jézus Krisztus szolgálatában, és eltökélted, hogy komolyan veszed a nagy küldetést, akkor szorgalmasnak kell lenned. A sátán ellen fog neked állni, és fel kell készülnöd a harcra.
Ugyanezt mondanám akkor is, ha a parancsnokod lennék, és éppen harcba küldenélek egy kegyetlen ellenség legjobban kiképzett, elit alakulatai ellen. Ha egyszer képzetlennek, tanulatlannak találod magad, és hirtelen belerohansz a sátán rohamcsapatai elleni harcba, meg fogod érezni a helyzet súlyát.
Te Isten frontharcosa vagy. Az ellenség minden tőle telhetőt megtesz, hogy elpusztítson. Lőni fognak rád. Ebben a kritikus, sorsdöntő csatában a sátán a pokol legválogatottabb állományát küldi ellened, hogy legyőzzön. Mindent meg fog tenni, hogy bebiztosítsa a bukásodat.
Tehát fegyverezd fel teljesen magadat Isten Igéjével. Készülj fel arra, hogy győzöl, és akkor győzni fogsz!
Hálát adok Istennek érted és minden más kitűnő katonáért, akit Isten kiválasztott, hogy szolgálja Őt ezekben az utolsó napokban. És arra bátorítalak, hogy kezdd el a kiképzést. Használj fel minden szabad percet, hogy Isten Igéjét olvasd, tanulmányozd, hallgasd és elmélkedj rajta.
Légy szélsőségesen elkötelezett! Tedd az Igét első helyre, és akkor biztosan dicsőséges győzelmek előtt állsz.

Szellemtől születve

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház

Ami testtől született, test az; és ami Szellemtől született, szellem az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
- János 3,6. 7.

Az új szövetség alatt Isten minden gyermeke birtokolja Isten Szellemét. Először megszületnek a Szellemtől, azután betöltekeznek a Szellemmel, és számíthatnak arra, hogy a Szellem vezetni fogja őket.
A Szellemtől való megszületés. Az embernek a szelleme az a része, amely újjászületik. A keresztények szellemében Isten élete és természete van. A belső ember megszületik Isten Szellemétől és Isten Szelleme van benne.
A Szellemmel való betöltekezés. Az újjászületett keresztény betöltekezhet azzal a Szellemmel, aki már benne van. És amikor betöltekezik vele, az a Szellem ki fog áradni, és ő más nyelveken fog szólni, ahogy a Szent Szellem adja neki a kiejtést. (Csel. 2,4)
A Szellem általi vezetés. „Mert akiket Isten Szelleme vezérel, azok Istennek fiai.” Azokban az újjászületett emberekben is benne lakik Isten Szelleme, akik még nem töltekeztek be a Szellemmel — és arra is számíthatnak, hogy a Szent Szellem vezetni és irányítani fogja őket.

Megvallás: Én Isten gyermeke vagyok, Isten Szellemétől születtem. Isten Szelleme vezet engem. Jelenleg is Ő vezet engem. A Szent Szellem hatalmasan fel fog kelni bennem. Meg fogja világosítani az elmémet, és utat mutat a szellememnek. Isten Szelleme vezérel engem szüntelen.
/Kenneth Hagin-Hitünk tápláléka napi adagokban/

Egy misszionárius története

Casting Crowns - Mercy (magyarul)

2013. július 8.

János evangélium 11. fejezet: A Mester itt van és hív téged (szerkesztett).

Ján. 11,1 Vala pedig egy beteg, Lázár [Jelentése: akit Isten megsegít], Bethániából [Jelentése: szomorúság háza], Máriának [Jelentése: keserűség, szomorúság] és az ő testvérének, Márthának [Jelentése: hölgy, úrnő] falujából.

Ján. 11,2 Az a Mária volt pedig az, akinek a testvére Lázár beteg vala, aki megkente vala az Urat [drága, illatos] kenettel és a hajával törlé meg annak lábait.

Ján. 11,3 Küldének azért a testvérek ő hozzá, [és megüzenték Jézusnak] mondván: Uram, ímé, akit szeretsz [(phileó): akit kedvelsz], beteg.

Ján. 11,4 Jézus pedig, amikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem halálos [(hé astheneia ouk estin pros thanaton): ez a betegség nem válik örök halállá], hanem az Isten dicsőségére való [az Isten dicsőségét szolgálja], hogy dicsőíttessék [és megdicsőüljön] általa az Istennek Fia.

Ján. 11,5 [(agapaó):Isten szerinti szeretettel] szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nőtestvérét, és Lázárt.

Ján. 11,6 Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, ahol vala.

Ján. 11,7 Ez után aztán monda tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába.

Ján. 11,8 Mondának néki a tanítványok: Mester [vagyis Rabbi], most akarnak vala téged megkövezni a Júdabeliek, és újra oda mégy?

Ján. 11,9 Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát.

Ján. 11,10 De aki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság [(phósz): mert nincs saját fénye].

Ján. 11,11 Ezeket mondá; és ezután monda nékik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem [hogy felébresszem] őt.

Ján. 11,12 Mondának azért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul.

Ján. 11,13 Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték [(dokeó): azt gondolták], hogy álomnak alvásáról [vagyis álomba merüléséről] szól.

Ján. 11,14 Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár meghalt.

Ján. 11,15 És örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy higyjetek. [hogy hitre jussatok] De menjünk el ő hozzá!

Ján. 11,16 Monda azért Tamás, aki Kettősnek mondatik [akit Didimusznak, vagyis Ikernek neveztek], az ő tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.

Ján. 11,17 Elmenvén [(erkhomai): és megérkezvén] azért Jézus, úgy találá [vagyis megtudta], hogy az már négy napja vala sírban [vagyis a sírboltban].

Ján. 11,18 Bethánia pedig közel vala Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira [azaz: tizenöt stádiumnyira, ami megfelel kb. 2-3 km-nek, vagyis mintegy félórányira volt Jeruzsálemtől];

Ján. 11,19 És a zsidók [(iúdaiosz): vagyis a júdeaiak] közül sokan mentek vala Márthához és Máriához, hogy vigasztalják őket az ő testvérük felől.

Ján. 11,20 Mártha azért, amint hallja vala, hogy Jézus jő, elébe méne; Mária pedig otthon ül [otthon maradt] vala.

Ján. 11,21 Monda azért Mártha Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.

Ján. 11,22 De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten.

Ján. 11,23 Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred.

Ján. 11,24 Monda néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon.

Ján. 11,25 Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él;

Ján. 11,26 És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?

Ján. 11,27 Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, aki e világra jövendő vala.

Ján. 11,28 És amint ezeket mondotta vala, elméne, és titkon szólítá [(lathra phóneó): titokban, észrevétlenül, feltűnés nélkül hívja] az ő testvérét Máriát, mondván: A Mester [(pareimi): megérkezett], itt van és hív téged.

Ján. 11,29 Mihelyt ez hallá, felkele hamar és hozzá méne.

Ján. 11,30 Jézus pedig nem ment [nem ért] vala még be a faluba, hanem azon a helyen vala, ahová Mártha elébe ment vala.

Ján. 11,31 A zsidók [(iúdaiosz): júdeaiak] azért, akik ő vele otthon valának és vigasztalák őt, látván, hogy Mária hamar felkél és kimegy vala, utána menének, ezt mondván: A sírhoz [vagyis a sírbolthoz] megy, hogy ott sírjon.

Ján. 11,32 Mária azért, amint oda ére, ahol Jézus vala, meglátván őt, az ő lábaihoz esék, mondván néki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem.

Ján. 11,33 Jézus azért, amint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók [(iúdaiosz): júdeaiak] is, elbúsula [(embrimaomai): felháborodott] szellemében és igen megindula [és háborgott, és a szellemében nagyon haragos lett, (heauton tarasszó): és felzaklatta magát].

Ján. 11,34 És monda: Hová helyeztétek őt? Mondának néki: Uram, jer és lásd meg!

Ján. 11,35 Könnyekre fakadt Jézus.

Ján. 11,36 Mondának azért a zsidók: Ímé, mennyire szerette [(phileó): mennyire kedvelte] őt!

Ján. 11,37 Némelyek pedig mondának közülök: Nem megtehette volna-é ez, aki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg?

Ján. 11,38 Jézus pedig újra felindulva [(embrimaomai): most újra megtelt indulattal], és magában [megint felháborodva, haragos lett], oda megy [odaért] vala a sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kő feküvék rajta.

Ján. 11,39 Monda Jézus: Vegyétek el a követ. Monda néki a megholtnak nőtestvére, Mártha: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos.

Ján. 11,40 Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét [vagyis erejét]?

Ján. 11,41 Elvevék azért a követ onnan, ahol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem.

Ján. 11,42 Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért [a körülálló tömegért] mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem.

Ján. 11,43 És mikor ezeket mondá, fenszóval [vagyis hangosan] kiálta: Lázár, jőjj ki!

Ján. 11,44 És kijöve a megholt [vagyis a halott], lábain és kezein kötelékekkel megkötözve [vagyis kezén-lábán (keiria): vászoncsíkokkal / ruhából tépett hosszú csíkokkal bepólyálva, illetve (perideó): körülkötve], és az orczája kendővel vala leborítva [vagyis arcát kendő takarta]. Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg [oldozzátok el] őt, és hagyjátok (el)menni.

Ján. 11,45 Sokan hivének azért Őbenne ama zsidók [(iúdaiosz): júdeaiak] közül, akik Máriához mentek vala, és láták, amiket cselekedett vala.

Ján. 11,46 De némelyek azok közül elmenének a farizeusokhoz, és elbeszélék nékik, amiket Jézus cselekedett vala.

Ján. 11,47 Egybegyűjték [(szünagó): összehívják] azért a papifejedelmek és a farizeusok a főtanácsot [(szünedrion): a Szanhedrint], és mondának: Mit cselekedjünk? Mert ez az ember sok csodát mível [és sok jelt tesz].

Ján. 11,48 Ha ekképen hagyjuk őt, mindenki hinni fog ő benne: és eljőnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet [és elpusztítják szentélyünket is].

Ján. 11,49 Egy pedig ő közülük, Kajafás [jelentése: kőfaragó; elnyomás], aki főpap vala abban az esztendőben, monda nékik: Ti semmit sem tudtok [és nem értetek semmit].

Ján. 11,50 Meg sem gondoljátok [(dialogidzomai): és azt sem veszitek számításba], hogy jobb [és többet használ] nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen.

Ján. 11,51 Ezt pedig nem magától mondta: hanem mivelhogy abban az esztendőben főpap vala, jövendőt monda [vagyis (prophéteuó): prófétál], hogy Jézus meg fog [(melló): sőt Jézusnak elkerülhetetlenül meg kell] halni a népért [(hüper): a nép érdekében, javára, és a nép helyett];

Ján. 11,52 És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt [és szétszóródott] gyermekeit egybegyűjtse.

Ján. 11,53 Ama naptól azért azon tanakodának [és eldöntötték], hogy őt megöljék.

Ján. 11,54 Jézus azért nem jár vala többé nyilvánosan [vagyis nyíltan] a zsidók [(iúdaiosz): júdeaiak] között, hanem elméne onnan a vidékre, a pusztához [(erémosz): a sivataghoz, egy magányos, elhagyatott helyhez] közel, egy Efraim nevű városba [jelentése: kettős gyümölcs, kétszeres termékenység; kettős örökség, utódok]; és ott tartózkodék az ő tanítványaival.

Ján. 11,55 Közel vala pedig a zsidók [(iúdaiosz): júdeaiak] husvétja [(paszkha): a Peszach / átlépés, megkímélés, megmenekülés / ünnepe] és sokan menének fel Jeruzsálembe a vidékről husvét előtt, hogy megtisztuljanak.

Ján. 11,56 Keresék azért Jézust, és szólnak vala egymással a templomban állva: Mit gondoltok, hogy nem jön-é fel az ünnepre?

Ján. 11,57 A papi fejedelmek pedig és a farizeusok is parancsolatot adának, hogy ha valaki megtudja, hogy hol van, jelentse meg [(ménüó): közölje, és hozza tudomásukra], hogy őt megfogják [vagyis hogy elfoghassák].




Táncolok és újjongok

Az Úr hűsége, és kegyelme:

„Megingathatatlanok örökké, és mindvégig; hívségből és egyenességből származottak” (Zsolt 111:8)


Dicsérjétek az Úr Jézust!

„Dicsérjétek az Urat (Zsolt 111)


Megvallás

Részlet: Charles Capps: Isten gyógyszere c. könyvéből


Semmilyen gonosz dolog nem történik velem, és semmi csapás nem éri az otthonomat, mert Te az angyalaidnak parancsoltál felőlem, hogy vigyázzanak rám. Minden utamban ők őriznek engem. Élet, gyógyulás és egészség az osztályrészem. (Zsoltár 91:10-11; Példabeszédek 12:27)


Mindvégig szeret

"Mert nem vet el örökre az Úr" (JSir 3,31).

Elvethet egy időre, de nem örökre. Az asszony levetheti ékszereit néhány napra, de nem feledkezik meg róluk, nem dobja ki azokat a szemétbe. Ugyanígy az Úr sem veti el azokat, akiket szeret; mert "szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig" (Jn 13,1). Egyesek úgy beszélnek a kegyelemben lételről és az abból való kiesésről, mintha mezei nyulak lennénk, akik üregeikből ki- és befutkosnak; pedig nem így van ez. Az Úr szeretete ennél sokkal maradandóbb és mélyebb szeretet.

Ő öröktől fogva kiválasztott minket és mindörökké szeretni fog bennünket. Úgy szeretett, hogy meghalt értünk, és mi bizonyosak lehetünk afelől, hogy szeretete soha el nem fogy. Dicsősége úgy összefonódik a hívők megmentésével, hogy soha többé nem vetheti el őket, ahogyan, mint a dicsőség királya, nem vetheti el tulajdon királyi palástját sem.

Nem! Az Úr Jézus, mint a mi főnk, soha el nem veti tagjait, mint Vőlegény, soha el nem taszítja menyasszonyát.

Azt hitted, téged elvetett? Miért gondoltál ilyen gonoszat az Úrról, aki eljegyzett magának téged? Vesd el az efféle gondolatokat, és soha ne engedd, hogy befészkeljék magukat a szívedbe!

"Az Isten nem vetette el az ő népét, amelyet előbb kiválasztott" (Róm 11,2). "Gyűlölöm azt, aki elválik feleségétől" (Mal 2,16).

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből


http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Munkába állított hit (1)

...hited megtartott téged." (Lukács 17:19)

Annyira belemerülünk abba, amit látunk, hallunk és érzünk, hogy a természetes érzékszerveink körén belül mûködünk, ahelyett, hogy a szellemi érzékenységünket használnánk. Titeket pedig Isten hatalma õriz hit által..." (1Péter 1:5). A hited az, ami mozgásba hozza Isten hatalmát.

Mielõtt egy kõbõl gyémánt lenne, csupán egy darab szén, hatalmas nyomásnak kitéve. A Biblia azt mondja: a megpróbáltatások fogják megmutatni hitetek valódiságát" (1Péter 1:7 NLT). A megpróbáltatás nem csupán erõsen igénybe veszi a hitedet, de megmutatja annak mélységét is. Igazából nem sokat tudsz a hitedrõl akkor, amikor minden számlád be van fizetve, tested egészséges, gyermekeid rendesen viselkednek, és házasságod sértetlen. Amikor azonban elszabadul a pokol, te pedig Istenben bízol, hogy át tud vinni rajta, akkor tudod, hogy van hited.

Néha úgy érezzük, hogy jobban vagyunk lelkileg, mint valójában. Az ellenség azonban nem hagyott fel a támadással, csupán a természetes világból a szellemi világba helyezte át a hadszínteret. Támadja az elmédet, a pihenésedet, a békességedet, az érzelmeidet és a gondolatvilágodat. Mit tehetsz ilyenkor? Emeld fel a hit pajzsát, amely megállít minden tüzes nyilat. Fogd kezedbe a Szellem kardját, amely Isten Igéje, és használd az ellenség megfutamítására (ld. Efezus 6:17)!

Állítsd munkába hitedet! Mondd: Ami sok, az sok!" - és kezdd el visszavenni, amit az ellenség elrabolt tõled!


http://www.maiige.hu/

Ha a férfi hitben él

Szeretett orvos

John G. Lake szolgálatáról röviden:
John G. Lake világméretű evangelizációs és gyógyító szolgálatot alapított, amely különösen Dél-Afrikában volt gyümölcsöző. 1914-ben Spokane-ben (Washington állam) telepedett le, ahol a nyugati partvidék mentén sok helyi közösségből álló nagy gyülekezetet alapított. Washington államban, a spokane-beli “Gyógytermek”-ben százezernél is több dokumentált gyógyulás történt. Dél-Afrikában pedig Lake több mint száz gyülekezetet alapított. Isten ereje villámcsapásként gyógyított meg ezreket. Lake igen nagy becsben tartotta Isten Igéjét. Mindaz, amit ennek következtében véghezvitt, minden keresztény számára példázza, hogy milyen lehetőségek állnak bárki előtt, aki hisz az Szentírásban, és ennek megfelelően cselekszik.

A Déli Krónika újság 1916. jan.17-i száma egy kivonatot közölt F. E. Beatty presbiteriánus (tradicionális egyház) pásztor prédikációjából. A cikk címe az volt: „A hitből való gyógyulást nem lehet elvárni.” A cikk annyi abszurd állítást tartalmaz, hogy nehéz elképzelni, hogy valójában ezt egy intelligens gyülekezetnek prédikálták.

A tiszteletes úriember először is azt állította, hogy Jézus azt mondta a tanítványainak: ’ahogy az én Atyám küldött, én is úgy küldelek titeket.’ ’Továbbá azt állítja a tiszteletes úriember, hogy Jézus tevékenysége három fő területre összpontosult: a prédikálás, tanítás és gyógyítás. Ezért az egyháznak is prédikálnia kell az örökkévaló üdvösség igazságát, s az örökkévaló büntetés igazságát, tanítania Isten Igéjét, hogy az emberek megismerjék az Igét, amely bölccsé teszi őket az üdvösségre, és megismerteti velük azt a tényt is, hogy a betegek sincsenek kizárva ebből – mármint az üdvösségből, Isten királyságából. – Tehát ő azt állítja, hogy Jézus szolgálata a tanítás, prédikálás és gyógyítás. Idézi Jézus szavait: ’ahogy az Atya küldött engem, úgy küldelek én is titeket.’

Józan ésszel senki sem gondolhatja, hogy a tanítványokat bármi más célból küldte volna Jézus, mint azért, hogy azt tegyék, amit Ő tett. Vajon a tanítványok más módszer szerint próbálták elérni azt, amiért Jézus kiküldte őket, vagy amit Jézus alkalmazott? Ha a betegek meggyógyultak, akkor ki kell kutatnunk, hogy Jézus hogyan gyógyított, és a tanítványok hogyan tették ezt. Luk 1,6-ban azt olvassuk: „magához hívta a 12 tanítványt és adott nekik erőt és hatalmat minden ördög felett, és hogy betegeket gyógyítsanak. Kiküldte őket, hogy hirdessék Isten királyságát, és betegeket gyógyítsanak.”

Nem ajándékozta meg őket egy-egy gyógyszeres csomaggal, kiküldte őket nyilvánvaló isteni erővel az életükön, szellemi hatalommal a betegségek és démoni erők fölött. Az Ige bőségesen tartalmaz gyógyításokról példákat, az apostolok szolgálatán keresztül. Nem lehet kérdés bármely értelmes elme számára sem, hogy milyen módszerrel gyógyítottak.

A szamáriai ébredéssel összefüggésben az Apcsel 8,6-7 a következőket tudósítja: az emberek egy szívvel figyelmeztek azokra, amiket Filep beszélt, hallván lés látván a csodákat, amiket ő cselekedett. Tisztátalan szellemek hangosan kiáltva kimentek sokakból, akiket megszálltak, és nagyon sok néma és sánta meggyógyult. Ezek a gyógyulások nem a 12 apostol által történtek, akiknek ez az erő először adatott, hanem Filep, egy új tanítvány által.

A tiszteletes úriember továbbá azt mondja: „hiszek az imádság erejében, és abban, hogy némelyek meggyógyulhatnak ima által. Pál a korai egyház legnagyobb apostola segítségért esedezett Istenhez a gyengesége miatt, de nem gyógyult meg, sőt még enyhülést sem kapott.” Szeretném kifejteni, hogy ez a kijelentés min is alapul. Ha helyesen tudjuk olvasni az Igét, akkor láthatjuk, hogy természetesen Pál meggyógyult. Háromszor imádkozott, első alkalommal nem gyógyult meg, másodszorra sem, de a harmadik alkalom után, amikor imádkozott, közölte, az Úr mit is mondott neki: „Pál, az én kegyelmem elég neked.”

Isten kegyelme teljesen elégséges minden ember számára. És elégséges volt Pál szükségeinek a betöltésére is. Az az állítás, hogy nem gyógyult meg, az egyik évszázadokon átívelő teológiai vicc. Vajon a mi tiszteletes barátunk elvárja a mai hallgatóságtól, hogy elhiggye: Pál nem gyógyult meg, amikor imádkozott?

Újra azt állítjuk, hogy az Igében fikarcnyi bizonyíték sincs arra, hogy ő bármilyen gyógyulást is igényelt volna. A testében a tüske, mint betegség, tiszta feltételezés. Egy dolog van, amit tudunk, hogy amikor megvakult Pál, meggyógyult Ananiás kézrátevése által. De azt is tudjuk, hogy ő is sokakat meggyógyított.

Rómába tartva, mikor hajótörést szenvedett, a sziget kormányzójának apját meggyógyította, és még sokakat. Tehát az a feltételezés, hogy ő nem gyógyult meg, ugyanolyan, mintha kételkednénk abban a kijelentésben, hogy Lukács a szeretett orvos volt. Jézus is egy szeretett orvos volt, és így mindegyik apostol. S minden ember, aki gyógyulást visz a betegeknek. Szintén semmilyen bizonyítékunk nincs arról, hogy Lukács valaha is használt volna orvosságos csomagot életében. De ha így is lett volna, valószínűleg eldobta volna, amikor elfogadta az Úr Jézus erejét és szolgálatát.

Országunk tele van olyan férfiakkal, akik orvosként otthagyták a pályájukat, azért hogy az Úr Jézus Krisztus jobb útjára lépjenek. Dr. Finnis B. Yoakum, Los Angelesben városa egyik legjobb orvosaként otthagyta a praxisát, és a hit imádságon keresztüli gyógyítás, valamint a kézrátevés szolgálatát választotta, mint egy hatékonyabb módszert a betegek gyógyítására. Dr. W. D. Gentry Chicagóból, akinek tankönyvei jelentek meg, amelyek minden könyvtárban megtalálhatók, szintén otthagyta az orvosi pályát, és évek óta Jézus nevében szolgál kézrátevéssel és a hit imája által, ahogy Jézus parancsolta. Dr. A. B. Simpson New Yorkból kiváló szaktekintély az osteophat területén, szintén otthagyta az orvosi pályát, és még sokan mások így tettek. Mindannyian szeretett orvosok, de nem úgy, hogy pirulákat adnak. Ők egy magasabb iskolában végeztek.

Milyen furcsa is, amikor keresztény szolgálók kételkednek a gyógyítás valódi lehetőségében, ahelyett hogy hitüket építenék Istenben. Sokszor ők azok, akik először próbálják megmásítani a tényt, s megpróbálják megmagyarázni zavaros módszerekkel azt, hogy az Ige világos és egyszerű igazsága nem igaz. Mennyivel inkább tiszteletre méltó lenne, ha ezek a szolgáló testvérek végre elismernék, hogy Krisztus nem változott, hogy a hit ugyanolyan fontos, mint bármikor, de ők nincsenek a hit birtokában, és így nem képesek biztos eredménnyel imádkozni a betegekért. Andrew Murray tiszteletes a Dél-Afrikai Holland református gyülekezet feje, mint korának a szentje, akinek a könyveit világszerte ismerik, gyógyíthatatlan betegségben haldokolt. Az afrikai orvosok nem tudtak reményt adni neki. Londonba jött, de az orvostudomány ott sem tudott segíteni rajta. Végül elment Bagster Betsan Isteni Gyógyulás Otthonába, ahol tökéletesen meggyógyult. Így hát visszatért Dél-Afrikába, és írt egy könyvet a gyógyulás témájában, amit aztán értékesíteni akart. Kis idő múlva a holland református egyház szolgálói egy konferencián megtárgyalták a könyvet és azt mondták: „ha engedjük ezt a könyvet forgalmazni, akkor az emberek el fogják ezt olvasni, és a következő dolog már az lesz – ismerjük őket – hogy kérni fognak minket, hogy imádkozzuk a hit imádságát, ami megmenti a betegeket. De nekünk nincs erre hitünk, és így az állásunk veszélybe fog kerülni.” Így elhatározták, hogy megtiltják a könyv árusítását. Miért nem akarják, hogy az emberek meglássák az Ige világosságát? Engedjük, hogy megtudják: Jézus még ma is a Gyógyító, s Ő hatalmat ad az embereknek a Szent Szellemen keresztül, hogy gyógyítsák a betegeket, ahogy mindig is tette. Továbbá Isten Szellemét nem egy gyülekezet vagy egy vallásos szervezet adja, hanem egyenesen Istentől jön az ember lelkére.
John G. Lake

Fordította: Orbán Tibor

Az “Isten tüze” c. könyvből

Joseph Prince: Vedd át hit által kegyelemből!

Képzeld el, hogy egy gyógyító összejövetelen vagy. Egy alkoholtól bűzlő alkoholista bemegy a gyülekezetbe. A zongorista, egy idősödő hölgy mögé ül, aki 50 éve szolgál a gyülekezetben. Mindketten ízületi csúzban szenvednek. Isten gyógyító ereje jelen van. Egyszer csak az alkoholista, aki azelőtt soha nem volt gyülekezetben, meggyógyul. A zongorista nem.

A legtöbb ember ilyen történeteket hallva felháborodna és összezavarodna. Talán ezt kérdeznék: "Nem kellett volna Istennek meggyógyítania ezt a kedves, idős hölgyet, aki szolgálta Őt hűségesen éveken keresztül, és nem ezt a züllött alkoholistát?"

Látod, nem tudjuk kiérdemelni Isten áldásait. Az Isten irántunk való szeretetébe és kegyelmébe vetett hitünk által kapjuk meg ezeket. Ha megkapjuk a legnagyobb áldást - az üdvösséget - egyszerűen azáltal, hogy HISSZÜK, hogy Jézus megszerezte a számunkra, és nem mi dolgozunk meg érte, miből gondoljuk, hogy a többi, csekélyebb áldások elérhetőek a mi munkánk által?
Szóval, ha a lányom, Jessica megbetegszik, nem megyek az Atyához ezt mondva: "Atyám, gyógyítsd meg a lányom, mert Joseph Prince pásztor vagyok, és gyógyulásról prédikálok az embereknek."
Nem, én Jézus vére által megyek oda Hozzá, és azt mondom: "Atyám, köszönöm, hogy 2000 évvel ezelőtt Jézus elszenvedte Jessica betegségét a (saját) testében. Egyedül ezen az alapon és a Te kegyelmedből gyógyultnak nyilvánítom őt a Jézus nevében."

Mikor egyszerűen elhiszed, hogy megkapod az áldásaidat egyedül Jézus bevégzett munkája és az Ő kegyelme által, meg fogod kapni az áldásaid!
Galata 3:5

Mit gondoltok, Isten azért adja Szent Szellemét nektek, vagy azért munkálkodik hatalmas csodákkal köztetek, mert megtartottátok a Törvény előírásait? Nem! Azért teszi mindezt, mert amikor meghallottátok az örömhírt, hittetek!

Egyszerű Fordítás
Annakokáért, aki a Szellemet szolgáltatja nektek, és hatalmas dolgokat művel bennetek, a törvény cselekedeteiből, vagy a hit hallásából cselekszi-e?
Károli Gáspár fordítás
Joseph Prince


forrás: http://www.uzenetek.com/2011/04/vedd-at-hit-altal-kegyelembol.html#ixzz2UHoHQWJS



Üdvösség imája

Mondd el őszinte szívből, és megismered megváltó, üdvözítő Istenedet, Ő a Szabadítód, Megmentőd, Gyógyítód.

Drága Mennyei Atyám, Jézus nevében jövök Eléd.
Azt mondod az Igében: „Ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta Õt a halálból, üdvözülsz.” (Róm. 10,9.)
Hiszem a szívemben, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.
Hiszem, hogy Jézus meghalt az én bûneimért.
Hiszem, hogy Jézus feltámadt a halálból, az én megigazulásomért.
Kérlek Jézus, legyél az én Uram!
Kérlek Jézus, legyél az én Megváltóm!
Kérlek Jézus, legyél az én Gyógyítóm!
A Te Igéd szerint: „Szívvel hiszünk a megigazulásra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.” (Róm. 10,10.)
Én hiszem a szívemben, és most a számmal vallást teszek a hitemrõl:
Jézus az én Uram!
Jézus az én Megváltóm!
Jézus az én Gyógyítóm!
Meg vagyok váltva!

Köszönöm, Úr Jézus, az örök életemet! Ámen.

A békéről

Készítette: Keresztény szépségportál

A béke nem a konfliktus hiánya, hanem a konfliktus kezelésének képessége.

Dan Millman

http://www.keresztenyszepsegportal.hu/index.php?option=com_k2&view=item&id=1954%3Abéke


A Szellemtől vezetve

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház


Mert akiket Isten Szelleme vezérel, azok Istennek fiai.
- Róma 8,14.

Isten fiai számíthatnak arra, hogy Isten Szelleme vezetni fogja őket. A hívők számíthatnak arra, hogy a Szent Szellem vezetni, vagyis irányítani fogja őket. Jézus, utalva arra az időre, amikor eljön a Szent Szellem, azt mondta: „Ő elvezérel majd titeket.”
Nem emberektől kell tehát várnunk az útmutatást — ez nem igei. Isten minden gyermekében benne van Isten Szelleme, és számíthat arra, hogy Isten Szelleme vezetni fogja.
1959 februárjában Jézus egy nyílt látomásban jelent meg nekem. Hallottam a lépteit, amint bejött a kórházi szobámba. Leült egy székre az ágyam mellé és másfél órán keresztül beszélt nekem a prófétai szolgálatról. Ez volt az egyik dolog, amit mondott: „A prófétai szolgálat nem azért van az egyházban, hogy vezesse a híveket és megmondja nekik, mit csináljanak. Az ó szövetség alatt az emberek a prófétához mentek, ha tanácsra, útmutatásra vagy vezetésre volt szükségük, mert csak rajta volt Isten Szelleme, őrajtuk nem. Az ó szövetség alatt senkin sem volt a Szent Szellem, kivéve a királyt, a papot és a prófétát. Az emberek semmit sem tudtak a Szellem vezetéséről. Az új szövetség alatt az Ige nem azt mondja, hogy: akiket a próféták vezetnek, azok Istennek fiai. Az Ige azt mondja: Akiket Isten Szelleme vezérel, azok Isten fiai.”

Megvallás: Én Isten gyermeke vagyok. Én számíthatok arra, hogy Isten Szelleme vezet engem. Ebben a pillanatban is Ő vezet engem.
/Kenneth Hagin-Hitünk tápláléka napi adagokban/

Hillsong UNITED - Amor Que Lucha (Love Is War)

2013. július 7.

Ige: A vallásosságról, és annak értékéről

Az apostolon keresztül jelenti ki Isten Igéje, hogy mennyit ér a vallásosság: Erről így vall Pál apostol, követendő példát adva:

 „… felülmúltam a zsidóságban [a zsidó vallásosságban] nemzetembeli [fajtámbeli] sok kortársamat, szerfelett rajongván atyai hagyományaimért. [mert fölöttébb (vak)buzgó követője voltam atyáim (őseim) hagyományainak]* (Gal. 1,14)

„Körülmetéltettem nyolcadnapon, Izráel nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok, zsidókból való zsidó, törvény tekintetében farizeus, Buzgóság tekintetében az egyházat üldöző, a törvénybeli igazság tekintetében feddhetetlen voltam.

De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt annak felette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem,

És találtassam Őbenne, mint akinek nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján” (Fil. 3,5-9)