Fejezd be a versenyt

Készítette: Élő Víz

Az 1992-es Barcelonai Olimpiai Játékokon az atlétika történetének egyik leghihetetlenebb jelenete játszódott le. A brit Derek Redmond egész életében arról álmodott, hogy egyszer aranyérmet nyer 400 méteres síkfutásban. Ez az álom elérhető közelségbe került, amint a startpisztoly eldördült a barcelonai elődöntőben.

Élete nagy versenyét futotta, és már látta maga előtt a célvonalat, ahogy a célegyenesbe fordult. Akkor hirtelen éles fájdalom hasított a lábába. Elszakadt jobb térdszalaggal orra bukott.
A Sports Illustrated beszámolt a drámai eseményekről:
Miközben az orvosi segítség közeledett, Redmond nagy kínlódás árán felállt. „Állati ösztön volt" - vallotta később. Ugrálva újra elindult, és egy őrült kísérletet tett, hogy befejezze a versenyt. Ahogy odaért a célegyeneshez, egy nagydarab, pólóba öltözött férfi lejött a lelátóról, félrelökött egy biztonsági őrt, odarohant Redmondhoz, és átkarolta. Jim Redmond volt az, Derek édesapja. „Nem kell ezt csinálnod," mondta síró fiának. „Dehogynem!" - felelte Derek. „Na, jól van akkor," mondta Jim, „együtt befejezzük."
Úgy is tettek. A biztonsági embereket úgy kellett lerázni, miközben a fiú időnként az apa vállára hajtotta fejét. Derek futósávján maradva végigfutották a pályát a csodálkozó tömeg előtt, mely aztán felállt, üvöltött és sírt.
Derek nem aranyéremmel távozott erről a versenyről, de egy olyan édesapa hihetetlen emlékével, aki fia szenvedését látva felkelt a székéről a lelátón, hogy segítsen fiának befejezni a versenyt.
Isten pontosan ezt teszi értünk. Amikor minket fájdalom ér, és küszködünk, hogy befejezzük a versenyt, bízhatunk abban, hogy van egy szerető Atyánk, aki nem hagy bennünket magunkra. Ő otthagyta a mennyei helyét, hogy mellettünk legyen az Ő Fia, Jézus Krisztus személyében. „Én veletek vagyok minden napon" - mondja Jézus - „a világ végezetéig" (Mt 28,20).

Egy lány üzenete az összes Keresztényhez!!!

Készítette: ♥ Szeretem az anyukámat! ♥

EZ CSODÁLATOS, OLVASSÁTOK EL, MEGÉR PÁR PERCET AZ ÉLETEDBŐL!
Egy ausztrál édesanya szívbemarkoló történetét osztotta meg a világgal, amikor arról mesélt, hogyan hozta vissza az életbe halott csecsemőjét, a szerető anyai ölelés erejével.

Olyat már hallottunk, hogy halottnak hitt csecsemő sírt fel a ravatalon. Kate Ogg öt hónappal ezelőtt Sydneyben adott életet ikergyermekeinek, egy kislánynak és egy kisfiúnak, akik koraszülöttként, 27. hétre jöttek világra, mindössze kilencven dekagramm súllyal. A testvérek közül a kislány, Emily teljesen egészséges volt, a fiúcska azonban nem lélegzett. Az orvosok húsz percen keresztül küzdöttek az életéért, mindhiába.

„Az egyik orvos azt kérdezte tőlem, hogy választottunk-e fiúnevet? Jamie-nek neveztük el, feleltem" - nyilatkozta az édesanya egyik ausztrál tv-nek.

Az orvos a betakargatott kisfiúval az anya felé fordult, és közölte vele, hogy már nem tudták megmenteni a kisfiú életét. Átadta a szülőknek az élettelenül fekvő csecsemőt, hogy elbúcsúzhassanak tőle. Ami azonban ezután történt, azt még az orvosok is csodaként emlegetik.

Kate és férje, David könnyeiket nyelve, fájdalomtól meggyötörten összeölelkeztek, és maguk közé vették babájukat.

„Ez volt a legszörnyűbb fájdalom, ami valaha átéltem. Kiszabadítottam Jamie ernyedt kis testét a takaróból, kibontottam a köntösömet, és a mellkasomra tettem, hogy a bőrünk összeérjen.

Daviddel beszélni kezdtünk fiúnkhoz, elmondtuk neki, hogy nagyon szeretjük, és hogy van egy lánytestvére is. Megosztottunk vele mindent, amiben része lett volna, hogy ha életben marad."

Két óra telt el a fájdalmas vallomással és búcsúval, amikor is a kisfiú életjelet kezdett adni. „Jamie zihálni kezdett, levegőért kapkodott, de az orvos felvilágosított minket, hogy ez természetes reflex, semmi több" – magyarázta Kate. „Ekkor azt éreztem, hogy megmozdul, mint aki álmából riad, és egyre szabályosabban veszi a levegőt. Tettem néhány csepp anyatejet az ujjamra, amit szopizni kezdett, a légzése pedig teljesen normálissá vált. Rövidesen kinyitotta szemeit, ami maga volt a csoda, kinyújtotta kezecskéjét, az ujjam után nyúlt és megragadta, miközben a fejét forgatta."

"Időközben visszajött az orvosunk is, aki látva a változásokat, sztetoszkópjával megvizsgálta Jamie szívhangját, majd fejét csóválva egyre csak azt hajtogatta, hogy ő ezt nem hiszi el, nem hiszi el!„

(UM)

Hagin: Út a gyógyuláshoz 1.

Kenneth E. Hagin: Út a gyógyuláshoz 2.

Egy fotográfus élete - Michael Belk

Értem folyt a vér

Ige: Isten választott népéről, a Krisztus népéről.

 „Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a (hús)testben  [születéseteknél fogva] pogányok (nemzetekbeliek) kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a (hús)testen kézzel megcsinált körülmetélkedés.

Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek [közösségétől elkülönítve; jövevényként], és az ígéret szövetségeitől távolvalók [kizárva], reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon;

Most pedig [hogy] a Krisztus Jézusban [éltek] ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által. [vére árán].

Mert Ő a mi békességünk, ki eggyé tette [forrasztotta] mind a két nemzetséget [népet], és lerontotta [eltörölte, érvénytelenítette, ledöntötte; lebontotta saját húsában] a közbevetett [közéjük emelt] választófalat” (Eféz. 2,11-14)

És a továbbiakban az apostol így emlékezteti a Krisztus népét: „Tudjátok, [emlékeztek] hogy [amikor] pogányok voltatok, [még a nemzetekhez tartoztatok] vitetvén, amint vitettetek, [kényszernek engedve mentetek] a néma bálványokhoz. [ellenállhatatlanul vitt és sodort valami benneteket a néma bálványok elé; (úgy hurcoltak titeket a néma bálványokhoz, amint félrevezetőiteknek tetszett)]” (1 Kor. 12,2)

Hogy bálványimádók legyetek, bizony: „Ilyenek voltatok pedig némelyek, [közületek régen] de megmosattatok, [Isten megmosott; megtisztultatok] de megszentelődtetek, [szentek lettetek; megszenteltettetek] de megigazíttattatok [megigazított benneteket; megigazultatok] az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Szelleme által” (1 Kor. 6,11)

Hogy megértsük, és higgyünk, a Szent szellem újra és újra megismétli a kijelentést: „Titeket is, kik hajdan elidegenültek [azelőtt idegenek] és ellenségek valátok [ellenséges gondolkozásúak, (érzületűek) voltatok] gonosz cselekedetekben [tetteitekben] gyönyörködő értelmetek miatt, most mégis megbékéltetett. [most nektek is megszerezte a kiengesztelődést]. Az Ő emberi [halandó] (hús)testében a halál által [árán], hogy mint szenteket, tisztákat [hibátlanokat; kifogástalanokat; szeplőteleneket] és feddhetetleneket [vádtól menteseket] állasson titeket Őnmaga [az Ő színe] elé” (Kol. 1,21-22)

„Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot (világegyetemet), nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket (páráptómá: félre-csúszásaikat, botlás és elhajlásaikat, hibás lépéseiket; mulasztásaikat), és reánk bízta a békéltetésnek igéjét. Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel. Mert azt, aki bűnt (hamartia: céltévesztést) nem ismert, bűnné (hamartia: céltévesztésé) tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne” (2 Kor. 5,19-21)

Beteljesült tehát az ígéret: „Megkeresni hagytam magamat azoktól, akik nem is kérdeztenek; megtaláltattam magamat azokkal, akik nem is kerestenek. Ezt mondám: Ímhol vagyok, ímhol vagyok, a népnek, amely nem nevemről neveztetett” (Ésa. 65,1)

És: „Megteremtem ajkaikon a hálának gyümölcsét. Békesség, békesség (vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás) a messze (távol) és közel valóknak, így szól az Úr; én meggyógyítom őt!” (Ésa. 57,19)

. A Szent Szellem kitöltése után így prédikál Péter apostol a Kornélius házában: „… Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik. Ezt az igét küldte Izráel fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által. Ő a mindenség Ura!” (Csel. 10,34-36)

Így teljesült be a prófécia: „És most így szól az Úr, aki engem anyám méhétől szolgájává alkotott, hogy Jákóbot (jelentése: aki a másik helyére lép) Ő hozzá megtérítsem, és hogy Izráel (jelentése: akiért Isten harcol) hozzá gyűjtessék; hiszen tisztelt vagyok az Úr szemeiben és erősségem az én Istenem! Így szól: Kevés az, hogy nékem szolgám légy, a Jákób nemzetséginek megépítésére és Izráel megszabadultjainak visszahozására: sőt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen!” (Ésa. 49,5-6)

És minden Krisztusban lévő hívőnek szól a próféta által az Úr, ahogy erről bizonyságot tesz Pál apostol Antiókiában, így szólva az ellenálló zsidókhoz:  „Akkor Pál és Barnabás nagy bátorsággal szólva mondának: Szükséges volt, hogy először néktek hirdettessék az Isten igéje; de mivelhogy ti megvetitek azt, és nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre, ímé a pogányokhoz fordulunk. Mert így parancsolta nékünk az Úr: Rendeltelek téged világosságul a pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek széléig” (Csel. 13,46-47)

Az Úr Jézusról – aki a mi békességünk – így hangzik a prófécia: „Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos, Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!” (Ézs. 9,5)

„És Ő a mi békességünk. Ha az Assirus (jelentése: fogoly, megkötözött) eljő a mi földünkre és megtapodja palotáinkat: állatunk ellene hét pásztort és nyolc fejedelmi férfiút. Ezek fegyverrel verik le Asszíriát, kivont karddal Nimród (jelentése: lázadó, ellenálló) országát. Megment, ha Asszíria országunkra támad, és behatol területünkre” (Mik. 5,5-6)

Már Ezékiel prófétán keresztül kijelentette az Úr, hogy hogyan lesz egy néppé az Ő népe: „Szólj nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én fölveszem Izráel fiait a pogányok közül, akik közé mentek, és egybegyűjtöm őket mindenfelől, és beviszem őket az ő földjükre. És egy néppé teszem őket azon a földön, Izráelnek hegyein, és egyetlenegy király lesz mindnyájok királya, és nem lesznek többé két néppé, és ezután nem oszolnak többé két királyságra. És többé meg nem fertéztetik magokat bálványaikkal és utálatosságaikkal és minden bűneikkel; és megtartom őket minden oly lakóhelyüktől, amelyekben vétkeztek, és megtisztítom őket, és lesznek nékem népem, és én leszek nékik Istenük.

És az én szolgám, Dávid lesz a király Őrajtuk, s egy pásztora lesz mindnyájuknak; és az én törvényeim szerint járnak, s parancsolataimat megőrzik és cselekszik. És laknak a földön, melyet adtam vala az én szolgámnak, Jákóbnak, amelyen laktak a ti atyáitok; és laknak azon ők és fiaik és fiaiknak fiai mindörökké, és az én szolgám, Dávid az ő fejedelmük örökké. És szerzek velük békességnek frigyét, örökkévaló frigy lesz ez velük; és elültetem őket és megsokasítom, és helyeztetem az én szenthelyemet közéjük örökké. És lesz az én lakhelyem felettük, és leszek nékik Istenük és ők nékem népem. Akkor megtudják a népek, hogy én vagyok az ÚR, aki megszentelem Izráelt, amikor szentélyem köztük lesz örökre” (Ez. 37,21-28)

Az Úr Jézus így beszél a zsidókhoz, kijelentve a prófécia megvalósulását: „Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor” (Ján. 10,16)

És hogy ki a zsidó, arról így hangzik a kijelentés: De: „… Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem számít, sem a körülmetéletlenség; hanem csak az új teremtés” (Gal. 6,15)

„Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen az; [szemmel láthatóan az] sem nem az a körülmetélés, ami a (hús)testen külsőképpen van [látható]. Hanem az a zsidó, [az számít zsidónak] aki belsőképpen [titkos belsejében] az; és a szívnek Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés. amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van. [jön] (Róm. 2,28, 29)

„Mert mi vagyunk a körülmetélkedés, akik Szellemben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a (hús)testben bizakodunk” (Fil. 3,3)

„Benne vagytok körülmetélve is, de nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem a Krisztus szerinti körülmetéléssel, a bűn testének (szóma és szarx, vagyis a testi természet) levetése által. (Kol. 2,11)

Csak egy jászolban született.

Joyce Meyer: A megbocsátásról

Az Úr Jézus a mi segítőnk!

„Mivel maga (Jézus) is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek” (Zsidók 2:18).

Isten velünk van!

 „Íme a szűz fogan méhében és szül fiat  és annak nevét Immanuelnek nevezik,

ami azt jelenti: Velünk az Isten.” (Máté evangéliuma 1:23)

Nagyszerű prófécia ez, amelyet Máté evangélista Ézsaiás 7:14-ből idéz. Ennek az igének kapcsán leggyakrabban arra gondolunk, hogy Jézusban maga Isten lett emberré. Valóban így történt, mert Mária, aki szűz volt, a Szentlélektől fogant és így szülte meg Jézust, akiben Isten hús-vér emberré lett. Rendkívül bátorító és vigasztaló, hogy így Jézus a saját bőrén érezhette, tapasztalhatta meg, hogy mit jelent embernek lenni. Ezek után azzal a bizonyossággal fordulhatunk hozzá, hogy Ő pontosan tudja, ismeri aggodalmainkat és küzdelmeinket, ugyanakkor az Ő birtokában van a megoldás és a hathatós segítség is. A Zsidókhoz írott levélben így olvashatjuk ezt: „Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek” (Zsidók 2:18).

Ritkán gondolunk azonban arra, hogy a „velünk az Isten” kifejezés nem csak Jézus földre születésének, az Isten emberként való földre jövetelének a csodáját közli. Nem csupán az emberi család tagjaként gondolhatunk rá, hanem úgy is, mint aki a mi oldalunkon áll! Az Immánuel név számomra azt is jelenti, hogy Isten velünk van, és nem ellenünk! (lásd: Róma 8:31). Az evangéliumokban számtalan példáját láthatjuk ennek a „pártfogó” magatartásnak. Jézus mindig azoknak az oldalán állt, akiknek szükségük volt a segítségre (lásd: Márk 2:17). Közösséget vállalt azokkal, akiket kiközösítettek, bántottak, megvetettek, mert az Ő küldetése az volt, hogy egyetlen egyet se engedjen elveszni, aki hittel közelít hozzá (lásd: János 6:37-40).

A pártfogó lelkület mutatkozott meg Jézus munkájának nyomán az alábbi esetekben is (a teljesség igénye nélkül):

A kánai menyegzőn, amikor a vizet borrá változtatta, mert így széppé tette egy ifjú házaspár életének kezdő lépéseit (János 2:1-11)

Amikor hajlandó volt éjszaka Nikodémussal találkozni, hogy bábáskodjon a zsidó főember hitbeli újjászületésének alkalmával (János 3:1-21)

Amikor felvállalta a találkozást és a beszélgetést a samáriai asszonnyal a kútnál, akinek az élete ettől kezdve gyökeresen megváltozott (János 4:1-45)

Vagy amikor a parázna asszonynak kegyelmet hirdetett, bár mindenki ítéletet várt tőle (János 8:1-11)

Amikor meggyógyított betegeket, halottakat támasztott, megvetett emberekkel vállalt asztalközösséget (Lukács 15:2), stb.

Mindezek az esetek arról tanúskodnak, hogy VELÜNK AZ ISTEN!

Talán időnként te is úgy érzed, hogy egyedül maradtál, nincs embered, aki segíthetne rajtad, vagy túl gyengének érzed magad az élet harcaiban, küzdelmeiben. Ne feled: Isten veled van! Jézus Krisztus azért lett emberré, hogy testközelből megtapasztalhatóvá tegye számunkra Isten végtelen szeretetét és kegyelmét. Ha bűnbánattal keresed Őt, biztos lehetsz benne, hogy meghallja kérésedet és segítségedre siet. Jézus, most az Atya jobbján ül és minden eszköz és hatalom a birtokában van ahhoz, hogy összeg gondodon segíteni tudjon (lásd: Zsidók 4:14-16).

Keresd Őt hittel (Zsidók 11:6; Jakab 1:6) és meg fogod tapasztalni, hogy ISTEN VELED VAN!

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/03/isten-velunk-van.html

Lelki önfegyelem: küzdelem a figyelemelterelés ellen

"Ha figyelmesen hallgatsz a bölcsességre, és szívből törekszel értelemre, bizony, ha bölcsességért kiáltasz, és hangosan kéred az értelmet, ha úgy keresed azt, mint az ezüstöt, és úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket, akkor megérted, mi az ÚR félelme, és rájössz, mi az istenismeret." (Péld 2,2-5) 

Eddig már szóltunk az önfegyelem problémájáról és a lelkileg száraz időszakok problémájáról. Ha ez a két probléma nem zavar a csendességre szánt idődben, akkor az ördög valószínűleg a figyelemelterelés erejét fogja alkalmazni veled szemben.

Ezt úgy is hívom, "az ész csatája". Próbálsz koncentrálni az imádkozásra, Isten szavának tanulmányozására, de elméd elkalandozik. Olyan ez, mint egy lelki értelemben vett figyelemzavar. Mikor ez történik, könnyen lehajtjuk fejünket, becsukjuk szemünket és hátradőlünk aludni.

Vagy, felveheted a harcot az "ész csatájában" a következőképpen:
Sétálj egyet. Észrevetted már, hogy Jézus gyakran tanított miközben sétált vagy evett? Nehéz elaludni séta és evés közben!

Tarts a közelben egy jegyzettömböt. Csak írd le, bármilyen zavaró gondolat eszedbe jut, mert így megfeledkezhetsz róla, mivel egy listára kerül, amivel majd később foglalkozhatsz. Nincs abban semmi rossz, ha elkalandozik a figyelmünk a csendességre szánt időnkben. Ez természetes. De szükség van egy tervre, ha ez bekövetkezik.

Beszéljetek róla:
Ne várj holnapig, mit tehetsz már most, hogy minimalizáld a figyelem elterelő momentumokat, amikel szembekerülhetsz?

Vedd figyelembe, hogy a figyelemelterelés elleni küzdelem egyben a sátán elleni küzdelem is, aki kétségbeesetten próbál rávenni, hogy ne figyelj Istenre. Fogd ezt fel egy személyes csataként és határozd el, hogy nem hagyod, hogy a sátán vegye át az irányítást gondolataid felett.

(Daily Hope by Rick Warren, 2012.február 10)

http://napiremeny.blog.hu/2012/02/17/lelki_onfegyelem_kuzdelem_a_figyelemeltereles_ellen

Imádság:

Úr Jézus Krisztus!

Úrnak mondalak, Úrnak nevezlek.

De mégis olyan sokszor szabadítom fel magamat

a Te hatalmad alól.

Aztán megbánom. Mindig megbánom.

Utólag.

Pedig ha nem Te vagy az Úr az életemben,

ebben az országban, az egész teremtett világon,

akkor minden relatívvá, viszonylagossá válik.

Akkor minden értékét veszti.

Úr Jézus Krisztus! Uram! Szabadítóm!

Kérlek, ments meg nélküled-való önmagamtól!

… hogy szabad legyek. Szabad:

a Te hatalmadba odaszánni az életem.

Szabad: Téged tekinteni Úrnak, egyedüli Úrnak az életemben.

Hogy kesergő lemondás helyett, örömteli reménységgé váljon az imádságom:

„Legyen meg a Te akaratod!”

Ámen

(Hajdú Zoltán Levente)

Stanley: Az imádságról

Az imádságban nem Istent hajlítjuk a saját akaratunk tetszéséhez, hanem a saját akaratunkat hajlítjuk az Isten akaratának tetszéséhez. 

Könyörögjetek az ország vezetőiért!

Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben. (1Tim 2:1-2)

Mennyit panaszkodunk a politikusokra, országunk mindenkori vezetőire! Szerintünk helytelen döntések sorozatát hozzák, és ahhoz képest, amit valójában gondolunk, ezt még nagyon finoman fogalmaztam meg.

 Isten Igéje mást javasol a puffogás, a kiakadás, a felháborodás helyett. Imádkozni értük. Egy nemzet vezetőinek hatalmas felelőssége van, hiszen az ország népének jövője rajtuk, döntéseiken is múlik. Ennek nem minden esetben vannak tudatában. Nem ritka, hogy csak magukra és egy szűkebb körre tudnak csak gondolni és ennek megfelelő törvényeket, rendeleteket alkotnak. Mit is tehetünk értük? Isten elé visszük őket. Kérjük az Urat, hogy adjon nekik bölcsességet, önzetlenséget, népünkért való felelősséget, hitet, Istenre tekintést.

Puffogás vagy ima? Döntsd el, melyik a jobb megoldás…

Dicsérjétek az Urat

Jézus igazsága felülmúlja Ádám bűnét 301

Az aggodalomról

Készítette: Keresztény szépségportál

Az aggodalom nem képes megóvni minket a holnapi nap szomorúságától, de meg tud fosztani a mai nap élvezetétől.

James Kurtz

www.keresztenyszepsegportal.hu

Nincs idő az ördögre!

Szerkesztő: Papp Miklós

Egy amerikai bibliaiskolai hallgató az egyik vizsgadolgozatnál a következő témát kapta: „A mindenható Isten és az ördög!” Ezt négy óra alatt kellett három részben kidolgoznia, mégpedig a következő altémák szerint:

1. A mindenható Isten, 2. Az ördög léte és lénye, 3. A mindenható Isten és az ördög közötti viszony.

Ez a fiatal hallgató Jézus lelkes tanítványa volt, és a világon mindennél jobban szerette Üdvözítőjét. Amikor elkezdett írni, annyira tele volt a szíve, hogy csak írt és írt anélkül, hogy figyelt volna az időre. Írt Isten mindenhatóságáról és nagyságáról, Isten szeretetéről és bölcsességéről, Isten igaz voltáról, jóságáról és könyörületességéről. Csak írt és írt vég nélkül. Egyre jobban magával ragadta Isten dicsősége, és ragyogó szavakkal írta le azt. Az írásban mélyen elmerülve hirtelen felriadt, amikor felhangzott a szünetet jelző csengő, amely azt jelezte, hogy letelt a négy óra. Letelt az idő, és egyetlen szót sem írt az ördögről, annak birodalmáról, és arról a sok gondról és bajról, amelynek a gonosz és démoni erők létével, munkálkodásával és fennállásával függnek össze. Ez a fiatal keresztyén azonban gyakorlatias amerikai volt, és tudott magán segíteni. Befejezte dolgozatát, és hosszú fejtegetése alá csak az alábbi öt szót írta: „No time for the Devil!” - Nincs idő az Ördögre!

Igen, az első pillanatban megmosolyognánk ezt a történetet. De vajon ennek a fiatal, Egyesült Államokban élő keresztyénnek a viselkedése nem ösztönöz-e mindannyiunkat arra, hogy valódi hívőként ilyen szívbéli magatartással és odaadással éljünk az Úrért:? „Nincs idő az ördögre!” Vajon nem ilyennek kell-e lennie a hozzáállásunknak nap mint nap a gonoszhoz és a vétkezéshez ebben a bukott világban: „Nincs idő az ördögre!”?

Vajon nem ennek kellene-e óráról órára hitéletünk szellemi mottójának lennie? „Nincs idő az ördögre!”

Gondoljunk csak bele, mennyi időt töltünk azzal, hogy az ördög munkáiról beszélünk. Beszéljünk helyette az Úr munkáiról!

Mennyi időt töltünk azzal, hogy az ördöggel harcolunk. Elfelejtkezve az Igéről:

Kolossé 2,15: Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, azokat nyilvánosan megszégyenítette és mutogatta, győzelmet aratván felettük a keresztfa által.

Ne feledjük az ördög egy legyőzött ellenség!

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_easyblog&view=entry&id=86&Itemid=77

 

mal>� N n s @u h u t-size:14.0pt'> 

3.- Szavaiddal is vetsz. Azt mondod, amit az Ige. Kimondod az Igét. Amit az Úr mond. Nem teszed azt, hogy „vetsz, és közben panaszkodsz… vetsz, és közben ellene beszélsz annak, amit teszel…”. Nem beszéled ki magad Isten áldásából. Az Ő keze nem rövidült meg. Ma is meg tud elégíteni 600 ezer férfit, egyetlen nap alatt, úgy, ahogy korábban el sem tudták képzelni – mint Izráel népét a fürjekkel. A fürjek már úton vannak. De te ne beszélj ellenük. Ne hazudj, de azt mondd ki, amit az Ige mond. Nem kell, hogy a realitást elhallgasd, de mondd ki, amit Isten tesz. Amit most tesz. Amit megígért.

4.- Megkeresed, amit te meg tudsz tenni. (Keresed is, mi az, amit te, most, ebben az időben, meg tudsz tenni.)

Nem nézed le a kicsit. Hűséges vagy rajta. Nem pazarolsz. Beosztasz. Amid van, jól használod fel. Amilyen lehetőséget kapsz, abban is hűséges vagy – ha kicsi is. Ha kétezer forintos munka, akkor is. Abból lesz majd a tízezer és abból pedig a százezer forintos munka. Nem mondod azt, hogy „ha nem százezres, akkor mit ér… nekem százezresre van szükségem”… tudod: „ki bízná rá?” – kérdezi az Úr Jézus, és azt mondja ezzel, hogy a KICSIN kell hűnek lenned. Nem lenézni kell a „kicsit”, hanem MEGBECSÜLNI. (Lk 16!) És közben őrzöd a tisztességet. A becsületességet. Nem veszed el, ami másé. Nem lopsz. Nem hazudsz. Nem csapsz be másokat. Nem élsz vissza bizalmukkal. Nem csalsz. Nem sunyiskodsz. Tisztán jársz, tisztán élsz, őszinte vagy egy hazug és hamis világban. Ez is magvetés. És ez is a várakozás része.

Ezek így együtt a várakozáshoz tartoznak.

c./ Mit tettek a tanítványok?

1.- Ott maradtak Jeruzsálemben. Nem mentek el a városból. Vártak. Vártak. Vártak.

2.- Együtt voltak. Keresték a megerősítő közösséget. És különben is, együtt mondta nekik az Úr, hogy várjanak. Együtt maradtak, és együtt vártak. Szerették egymást. Szeretve könnyebb várni. Látod a testvéredet. Tanulsz tőle. Tanulod, amit ő már megtanult. Ahogy ő vár. És ő is tanul tőled. Amit te már megtanultál. Épültök egymás hite által. Bibliai. Közösségi. Ez a Krisztus Teste. Már itt kibontakozik. Később is ez marad meg. Amikor már ott lesz a Szent Szellem. Akkor is erre lesz szükség. Erre a szívre, lelkületre. Az Úr jól tudta. Semmit nem mond véletlenül. Jól tudja, hogy erre van – erre lesz – szükséged. Amit most megtanít neked. Nem hiába mész át most, ezeken, amiken most átvisz téged. Szükséged lesz ezekre a későbbiekben. Ő a „hatékonyság” Istene. Nézd meg a teremtett világot, amit Ő alkotott. Minden hatékonyságra van berendezve. Ha szép is, de soha nem pusztán „öncélúan” szép, a szépség is hatékony, a gazdagság is, a változatosság is – csak legfeljebb még most nem tudod, mire lesz az jó. De Ő tudja. És attól, hogy te most még nem tudod, attól még van jelentősége! Úgyhogy bátran várj. Van értelme! Együtt voltak.

3.- Imádkoztak. Az imádság egyáltalán nem hiábavaló dolog. Nem üresjárat. Nem semmittevés – mint a kommunista ideológiában bedolgozták 4 évtized felnövekvő generációjának tudatába. Igazából az ördög ideológiája az, hogy elveszi a bátorságot, kedvet, tettrekészséget tőled az imádságra. Az ördög hazugsága, amivel kifoszt. Az imádság – tett. Cselekvés. Aktív viselkedés. Mai, divatos kifejezéssel: PROAKTIVITÁS. Megelőzés. Építés. Hatékony munkavégzés. Csak nem látszik az összefüggés az okos elme számára az imádság és a véghezvitel között. Pedig ott van. A tanítványok megtanulták. Miből? Abból, hogy TETTÉK. Abból, hogy BENNE VOLTAK. Abból, hogy MÁST TENNI NEM TUDTAK, mert parancs volt számukra a várakozás, és az, hogy együtt legyenek, és az, hogy az ígéretekkel foglalkozzanak. Meg van ígérve, te ott várod, a többiekkel együtt, ellene nem beszélhetsz, mert akkor nem várod, hanem az ígéretről beszélsz, így előbb, vagy utóbb, de AHHOZ fogsz beszélni, AKITŐL kaptad az ígéretet, és AKITŐL várod az ígéret beteljesítését. A te Uradhoz. Imádkozol. És ez volt a terv. Miközben imádkozol, az Úr elvégez benned is valamit. Olyat, amit amúgy nem tudna. Miközben teszed, MEGTANULOD, tieddé lesz, megismered részleteit, törvényszerűségeit. Megismered, hogy „tartasz benne valahol”, hogy „van folyamata”, vannak útjai módjai, ahogy tenned kell, van „mennyei terv” rá, ahogy tenned kell. Ezt nem tudod elmagyarázni senkinek, csak az érti meg, aki teszi. Különben elméleti fejtegetés – de, ha olyannal találkozol, aki teszi, fél szóból is értetek, értitek, miről beszél a másik, mert benne vagy te is, teszed, és tanulod, tapasztalod, formál benne az Úr, és megérted Őt, közben. Az imádság tett. Épüléssel jár, olyannal, amit CSAK imádság közben kaphatsz meg. Az imádság: formálás. Közösségformálás. Olyan, ami CSAK imádság közben történik meg. Amit az Úr akar, hogy ott legyen a Krisztus Testében, de csak akkor lesz ott, ha imádkozol.

4.- És megtették, amit meg kellett – és lehetett – közben tenni. Amit megértettek, hogy tenni kell. Ami szükséges volt. 10 napig nem voltak mosdatlanok. Borotválkoztak – már akinek kellett, és aki akart – mosakodtak, fogat mostak, a maguk életvitelének megfelelően. Ha gyerekeik voltak, őket is el kellett látni. Ételt készítettek, meg-megették, aki evett (aki böjtölt, hálát adott, és örült annak, aki evett, és ő pedig kereste az Urat a böjtöléssel is), és el is mosogattak. Akik nem ott aludtak a helyszínen, hazamentek aludni. Aki éjjel is fenn volt imádkozni, aludt valamennyit nappal, amikor a többiek megérkeztek, és átvették az imaőrséget. Ha kellett megbeszélni valamit, megbeszélték. Pl. Júdás helyét be kellett tölteni, betöltötték. Ahogy tudták. Ha nem volt tökéletes, akkor úgy tették, ahogy tudták. Az Úr később sok mindent kipótolt. De tették, mert ott volt előttük. (Most az egyházi törvény kapcsán sok olyat meg kell tennie „kisegyházaknak”, amit amúgy nem kellene. Megteszik. Miközben várnak az Úrra.)