Figyeljetek

 „Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek magatartásuk következményére és kövessétek hitüket” (Zsid. 13,7-8)

Meglepetés

Nekünk azonban az Isten kijelentette az Ő Szelleme által: mert a Szellem mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is. (1 Korinthus 2:10) 

Isten nincs tele meglepetésekkel. Ő nem egy kiszámíthatatlan lény, aki szereti, ha találgatnod kell. Azonban számtalan hívő az ellenkezőjét gondolja. 

"Soha nem tudhatod, mit fog tenni Isten!" – mondják. Ezt az elképzelést az 1Korinthus 2:9-re alapozzák, amely így szól: Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az Őt szeretőknek. Úgy magyarázzák ezt a verset, hogy Isten eltitkolja a dolgokat az Ő népe elől. 

De dicsőség legyen Istennek, ez nem így van! 

A 10. vers elmondja, hogy Ő odaadta nekünk a Szellemét, hogy ezeket a titkokat felfedje a számunkra! Azt szeretné, hogy mindent tudjunk, ami a szívén van! 

Ha sötétben tapogatózol Isten rád vonatkozó akaratát illetően, nem kell úgy maradnod. Ő azt akarja, hogy megismerd az életedre vonatkozó terveit és gondoskodását. Meg fogja mutatni neked, ha megengeded Neki. 

Ezért ne hagyatkozz a találgatásokra. Határozd el még ma, hogy elfogadod a Szent Szellem kijelentéseit. Ahogy olvasod az Igét, imádkozz Szellemben és kérd meg Őt, hogy fedje fel számodra az Írások valóságát. Kérd meg, hogy világítsa meg az Igéket és mutassa meg neked, pontosan hogyan vonatkoznak rád. 

Ne felejtsd el: Isten nem azzal van elfoglalva, hogy eltitkoljon előled dolgokat. Ő szeretné kijelenteni azokat neked. Szánj időt arra, hogy odafigyelsz Rá, és akkor soha többé nem kell majd beérned egy bizonytalan élettel. 

Olvasásra ajánlott Ige: 1 Korinthus 2:1-16
1Kor 2:1 Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcsességgel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét.
1Kor 2:2 Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettről.
1Kor 2:3 És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg ti köztetek.
1Kor 2:4 És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában:
1Kor 2:5 Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék.
1Kor 2:6 Bölcsességet pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcsességét;
1Kor 2:7 Hanem Istennek titkon való bölcsességét szóljuk, azt az elrejtettet, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre;
1Kor 2:8 Melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát:
1Kor 2:9 Hanem, amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek.
1Kor 2:10 Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is.
1Kor 2:11 Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, amely ő benne van? Azonképpen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke.
1Kor 2:12 Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket; hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nékünk.
1Kor 2:13 Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcsesség tanít, hanem amelyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván.
1Kor 2:14 Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg.
1Kor 2:15 A lelki ember azonban mindent megítél, de ő senkitől sem ítéltetik meg.
1Kor 2:16 Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van. 

http://www.mindenlehetseges.hu/meglepetes/

EVANGÉLIUMI VITAMIN TABLETTÁK: szedési javallat: naponta szükség szerint!

Készítette: Ibolya Regele,

 Küszködsz a hívő életedben? Vegyél A vitamint! “Adjátok oda magatokat Istennek.” (Róm. 6:13)

Nyelveddel van problémád? Vegyél Á vitamint! “Áldom az Urat mindenkor, állandóan Őt dicséri a szám.” (Zsolt. 34:2)

Vonakodsz? Vegyél B vitamint! “Bátran hirdették Isten Igéjét.” (Apcsel. 13:46)

Zaklatott vagy? Végy CS vitamint! “Csöndesség és reménység erőt adna nektek.” (Ézs. 30:15)

Legyőzve érzed magad? Végy D vitamint! “De hála legyen az Istennek, aki Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet.” (“2Kor. 2:14)

Emlékszel a kudarcokra? Végy E vitamint! ”Egyet cselekszem, ami hátam mögött van, azt elfelejtem.” (Fil. 3:14)

Kétségbe vonod az Igét? Végy É vitamint! “Érvénytelenné nem lehet az Írást tenni.” (Ján. 10:35)

Meguntad az életet? Végy F vitamint! “Felülmúlhatatlan ajándékáért Istennek legyen hála.” (2Kor. 9:15)

Lehangolt vagy? Végy GY vitamint! “Győzedelmes jobbommal támogatlak.” (Ézs. 41:10)

Rosszkedvű vagy? Végy H vitamint! “Hálát adok mindenkor, mindenért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek, az Atyának.” (Ef. 5:20)

Bánatos vagy? Végy I vitamint! “Igazságodat ujjongva hirdeti nyelvem.” (Zsolt. 51:16)

Lusta vagy és nem kezdeményező? Végy J vitamint! “Jó cselekedetre igyekszik.” (Titusz 2:14)

Elcsüggedt vagy? Végy K vitamint! “Krisztus Jézus Istene és Atyja, a mi Urunk áldott legyen, aki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztus által.” (Ef. 1:3)

Gyötör a Sátán? Végy L vitamint! “Legyőzték azt (a Sátánt) a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével.” (Jel. 12:11)

Nehézséged van? Végy M vitamint! “Minden gondotokat Őreá vessétek, mert Neki gondja van reátok.” (1Pét. 5:7)

Nincs biztonságod? Végy N vitamint! “Neve az Úrnak erős torony, odafut az igaz és védelmet talál.” (Péld. 18:10)

Akadályok vannak az úton? Végy O vitamint! “Országát a mennyeknek erőszakosok ragadják meg.” (Mt. 11:12)

Rosszak a körülmények? Végy Ö vitamint! “Örüljetek az Úrban, ismét mondom örüljetek.” (Fil. 4:4)

Bátortalan a szíved? Végy P vitamint! “Perzselő tűzzé vált szívemben, csontjaimba reszketve az Úr Igéje.” (Jer. 20:9)

Ingadozik hited? Végy R vitamint! “Reménység hitvallásához szilárdan, ingadozás nélkül ragaszkodjunk, mert hű az, aki ígéretet tesz.” (Zsid. 10:23)

Aggódsz? Végy S vitamint! “Semmi felől ne aggódjatok… hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat Isten előtt” (Fil. 4:6)

Rossz a vérmérsékleted? Végy SZ vitamint! “A SZeretet nem gerjed haragra.” (1Kor. 13:5)

Úgy érzed, lefelé süllyedsz? Végy T vitamint! “Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által.” (1Pét. 1:5)

Gyengének érzed magad? Végy Ú vitamint! “Úrnak öröme a ti erősségetek.” (Neh. 8:10)

Tehetetlennek érzed magad? Végy V vitamint! “Van erőm mindenre a Krisztusban, aki engem megerősít.” (Fil. 4:13)

Az űrlap teteje

Az űrlap alja

AMIT ISTEN NEKED AD

"A te életedet zsákmányul adom neked minden helyen, ahova elmégy" (Jer 45,5).

Az Úr ezt a megrendíthetetlen titkát megosztja azokkal, akik bíznak benne. "A te életedet zsákmányul adom neked." Mi többet kívánhat az ember az életénél? Ez a legfontosabb. "Életedet zsákmányul adom" - ez azt jelenti, hogy bárhová mégy, az életed megmenekül, semmi sem árthat neki. Oly sok embert foglyul ejt a dolgok látszata, ha nem is éppen a vagyon vagy bírni vágyás formájában, hanem Isten áldásait illetően. Mindennek el kell múlnia; de van valami sokkal nagyobb, ami sohasem múlhat el: "a Krisztussal az Istenben elrejtett élet" (Kol 3,3).

Kész vagy-e megengedni, hogy Isten bevonjon téged a vele való egységbe, hogy ne törődj többé az úgynevezett "nagy dolgokkal". Kész vagy-e mindent elengedni és teljesen megadni magad? Az átadásnak az a próbája, hogy elutasítod az ilyen kérdéseket: "Igen, de minek ez?" Őrizkedj a vélekedésektől! Ha megengeded magadnak ezt a kérdést: "Minek ez?" - kiderül rólad, hogy nem adtad át magad és valójában nem bízol Istenben. Amint átadod magad, nem gondolkozol többé azon, hogy Isten mit szándékozik tenni. Az átadás azt jelenti: lemondasz a kérdezősködés fényűzéséről. Ha teljesen átadod magad Istennek, akkor Ő így szól: "A te életedet zsákmányul adom neked."

Sok ember azért fárad bele az életbe, mert nem kapták zsákmányul az életüket. Ebből az állapotból csak úgy jutunk ki, ha teljesen Őrá hagyatkozunk. Amikor átadtad magad Istennek, a legcsodálkozóbb és legboldogabb ember leszel a földön: Isten egészen megnyert téged magának és az életedet neked adta. Ha még nem jutottál el idáig, annak két oka lehet: vagy engedetlen vagy, vagy pedig vonakodsz attól, hogy egészen egyszerű légy.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Marsha Burns: Apró Jelek lágy szélben

Egy rendkívüli kegyelem hullámát bocsátom ki, ami végigkísér az előtted álló hetekben. Mert Én valóban felruházlak hatalommal, hogy megtedd, ami szükséges ahhoz, hogy eleget tehess a kötelezettségeidnek.

Most annak van az ideje, amikor ahhoz, hogy erőd és bölcsességed legyen, Rám kell bíznod magad. Ne felejtsd el, hogy Én vagyok a te segítséged a bajban, ezért nem szabad a saját értelmedre támaszkodnod.

Ezért inkább kelj fel a Szellem természetfeletti birodalmában, hogy látást kapj és szellemi támogatást, mondja az Úr. 2 Korinthus 12:9 és azt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem; mert az én erőm gyengeségben jut teljességre. Legörömesebb tehát inkább gyengeségeimmel dicsekszem, hogy szálljon reám a Krisztus ereje.

http://gyurinaploja.blogspot.com

Miért olyan nehéz a Szentírás alkalmazása

"Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az Ő Szelleme által"

(Efézus 3:16.)

A Szentírás alkalmazása az életünkre nem könnyű. Ha könnyű lenne, több ember alkalmazná. A legtöbben, akik a Bibliát olvassák, nem igazán követik az olvasottakat életükkel. Miért?

Ez kemény munka! De mi teszi Isten Szavának az alkalmazását olyan nehézzé? Itt van három ok arra, hogy miért olyan nehéz ez neked és nekem.

Az alkalmazása komoly szándékot igényel. Hosszú, koncentrált imádsággal jár mielőtt megtanulod alkalmazni a Szentírást. Nem mindig fogod rögtön megérteni, át kell gondolnod amit olvasol. Elmélkedned kell rajta. Ez időt igényel, amit a legtöbb ember nem hajlandó odaszánni.

A Sátán harcol ellene, gonosz módon harcol. Az ördög leggonoszabb támadásai akkor érkeznek, mikor csendességet tartasz, amikor megpróbálod alkalmazni a tanultakat. A Sátán tudja, hogy amíg csak az Ige hallgatásával és olvasásával vagy elfoglalva, nem nagyon fenyegeted a terveit. Viszont amint komoly változás megy végbe az életedben, foggal-körömmel támadni fog, mert utálja, hogy cselekszik az ige.

Alapvetően a változás ellen vagyunk. Ilyen az emberi természet; senki sem szereti a változást, de Isten Szavának ez a legfőbb célja. Azt akarja, hogy megváltoztassa az életünket, hogy jobban hasonlítsunk Jézusra. Ehhez a kulcs Isten Szavának az alkalmazása. A legtöbb gyülekezet ezért koncentrál a Szentírás tolmácsolására és tanul a Biblia hátteréről. A legtöbb ember boldog ettől. Magtanulhatsz mindent a bibliai emberekről, a Biblia hátteréről, a tanításairól, és élhetsz továbbra is a test szerint. Örülünk neki, hogy mások életére alkalmazhatjuk Isten Szavát, de a saját életünkre nem akarjuk.

Növekedhetünk lelkileg és érett keresztényekké válhatunk Isten Szavának az alkalmazásával. Neked és nekem erőt kell kérnünk a Szent Szellemtől, mert saját erőnkből nem tudunk engedelmeskedni. A Biblia arra hív minket, hogy kérjük Istent, erősítsen meg minket Szelleme által. "Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által" (Efézus 3:16.) Az akadályok akkor jönnek, ha saját erőnkből próbálkozunk, de Isten "határtalan forrásokkal" rendelkezik, amikkel segít az életünkre alkalmazni az ő Szavát. Csak kérnünk kell őt.

Mi az, ami ma távol tartott attól, hogy Isten Szaván mélyebben elmélkedhess? Amikor erőért imádkozol, Isten az életedben lévő embereket arra használhatja, hogy megadja a számodra szükséges segítséget. Vannak emberek az életedben, akikkel megosztod a harcaidat, megtartanak a lelki növekedésben?

(Daily Hope by Rick Warren, 2012.02.06.)

http://napiremeny.blog.hu/2012/02/13/miert_olyan_nehez_a_szentiras_alkalmazasa

Mighty To Save Laura története

Spurgeon: A kis könnyű gondolatokról.

Sok kis könnyű gondolatból fejlődik a bűnök nehéz súlya. 

Walter Bennett: ORVOSILAG GYÓGYÍTHATATLAN 2. rész

Kathrin Khulman: részlet „Isten mot is megteheti” c. könyvéből

De a vég egészen más volt, mint amit az orvosok jósoltak. December 15-én egy evangélikus barátunk beszélt

Naurine-nak egy új könyvről: „Hiszek a csodákban” (I believe in Miracles). Elhozta, hogy olvassuk el.

Együtt olvastuk. A Szellem által való gyógyulás eddig nem volt az én hitem szerint. Tény az, hogy még

sohase voltunk életünkben egy „csodaszolgálaton” sem. Igaz, hogy mint hívő baptista, hittem abban, hogy

Isten meg tudja gyógyítani az ember testét. De az volt a különbség, hogy sohase hittem abban, hogy Isten ma

is megteszi ezt. Ma a doktorok gyógyítanak és kórházak, így gondoltam. Nekünk nem tanították, hogy a

Szent Szellemnek van gyógyító szolgálata. De most hirtelen szembekerültem azzal a lehetőséggel, hogy Isten

még mindig tesz csodákat. Szabályos értelemben, napjainkban is, és Ő

maga munkálja a gyógyulást. Igaz

lehet ez? – csodálkoztunk. Nemsokára megtudtuk. Karácsony után, amelyről mindketten tudtuk, hogy

Naurine számára az utolsó lesz, evangélikus barátunk újra eljött. Miss Kuhlman a Shrine Auditóriumban fog

beszélni január 23-án. Kérte, Naurine jöjjön el vele.

Én ágybanfekvő voltam egy komisz influenzával, de elhatároztam, hogy mindkettőnknek el kell mennie. Hát

átkocsiztunk a városon, hogy résztvegyünk a csodaszolgálaton. Magunkkal vittük lutheránus barátunkat és

még két másik hölgyet.

Figyelmeztettek, hogy korán menjünk, és jó, hogy így is tettünk. A kapukat ezen a vasárnapon 1 óra előtt

nem nyitották ki, és mi már fél 11-kor ott voltunk. Akkor már legalább ezren voltak ott az auditórium kapuja

előtt. Olyan közel férkőztünk a kapuhoz, amennyire csak lehetett.

Lutheránus barátunk, aki ismerte a helyzetet, azt ajánlotta, hogy vigyünk Naurine számára egy tábori széket.

Miután leült, mi négyen kis kört formáltunk körülötte, kézfogva, hogy visszatartsuk a tömeget fájó testének

összenyomásától.

1 órakor megnyíltak a kapuk és minket besodort a hatalmas embertömeg. Végül is helyet találtunk a

földszinten mintegy félúton az auditórium közepén. Naurinera néztem. Arca sápadt volt a szenvedéstől.

81

Teste remegett, mint máskor, az állandó mozgástól. Állandóan hol keresztberakta, hol kiegyenesítette a

lábait, mozgatta karjait és ujjait. Hogy vagy? — kérdeztem. Csak mosolygott és intett a fejével.

Az igazat megvallva, szkeptikusok voltunk. Mikor az összejövetel folyamatban volt és láttuk, hogy emberek

jönnek az emelvényre és elmondták, hogy meggyógyultak különféle betegségekből, kételkedésem még csak

fokozódott, míg egy különös dolog történt, amiben nem lehetett kételkedni. Mellettem egy idegen kinézésű

nő ült. Csúnyán zihált, mert láthatólag asztmás volt. Korábban megkért, hogy segítsek neki kimenni, ha a

zihálása túlságosan erős lenne. Körülbelül a szolgálat felénél a nő hirtelen reszketni kezdett, felállt és a

torkához kapott. Azt gondoltam, rohama van és fel akartam állni, hogy segítsek neki, mikor észrevettem,

hogy sir. Meggyógyultam – mondta, és rám nézett. Tudok lélegzeni. Többé nem zihálok. Valami történt a

mellemben.

A hangja mind izgatottabb lett, amint ismételgette: Meggyógyultam, meggyógyultam!

Az egyik munkás lesietett az oldalhajón, és a nőt az emelvényre vitte, hogy bizonyságot tegyen. Alig tudtam

elhinni, és úgy éreztem, mintha a szemeim csészenagyságúra nőttek volna. Visszahanyatlottam a székemre

kábultan, csendben.

Mi történik itt? – kérdeztem Naurinet. Láttad ezt? Imádkozni kezdtem: Édes Istenem, ha lehetséges, hogy maemberek gyógyuljanak meg, kérlek, gyógyítsd meg Naurinet. Érintsd meg a testét és gyógyítsd meg! Bizony,

ez elég gyenge imádság volt, de többet nem tudtam kinyögni. De bizony nem történt semmi! Végül az

órámra néztem. Majdnem öt óra volt délután. Hat és fél órát voltunk ott. Tudtam, hogy a szolgálat a végéhez

közeledik. Azt hiszem, tulajdonképpen semmi se fog történni – mondtam magamban.

Éppen akkor miss Kuhlman elhagyta azoknak a sorát, akik előrementek, hogy bizonyságot tegyenek

gyógyulásukról és visszament a középső

mikrofonhoz. Így szólt: A Szent Szellem jelenléte itt az

auditóriumban oly nagy ebben a pillanatban, hogy akárki megkaphatja az Úrtól, amit kér, ha most megérinti

és elfogadja azt Tőle. Énekeljetek velem! – mondta, és a kórus és a gyülekezet énekbe kezdett ezekkel a

szavakkal és a dallammal: „Megérintett engem!” Megfordultam és Naurienera néztem. Arcát felfelé emelte

az ég felé, és mindkét kezét feje fölé emelte, tenyerével felfelé, mintha azt várná, hogy magától Istentől

kapjon valamit.

És kapott. Arcának tartása megváltozott, mintha égi fény ömlene el feje és válla körül. Szemei megteltek

könnyel és csaknem angyali mosoly fakadt az arcán. Teste remegni kezdett. A feje búbján kezdődött, amit

később leirt, egy nagyon nagy, de fájdalom nélküli elektromos hullám. Egész teste rázkódott, és a feje

hirtelen előreesett a térdéig, amiről azt hittem, hogy óriási görcs.

Hallottam, amint miss Kuhlman hangja túlkiabálja az éneklést: Valaki a középső szakaszon, mindjárt itt

jobbra, meggyógyult egy ritka bőrbajból! Ki az? És hol van? Éreztem, hogy Naurine megpróbál felállni, de

még erősen reszket. Egész izom- és idegrendszere látszólag egész más körből kapja a vezénylést, mint az

agyából. Megpróbált felállni, de nem tudott. Miss Kuhlman négyszer ismételte a felhívást, hogy előrejöjjön,

míg végre Naurine lábra tudott állni. Ó volt az egyedüli. Meggyógyult. Drágám, elájultál? – kérdeztem.

Tágranyílt szemekkel nézett rám, míg az előtte levő szék támláját fogta. Verejték csorgott róla és féltem,

hogy elesik. Nem tudom, mi történt velem – mondta. De már nem fáj... elmúlt a fájdalom. Walter! Már nem

fáj! – mondta örömmel és hitetlenkedve. Többé nem fáj semmi! Visszahanyatlott az ülésére és most már

tudom, hogy ez Isten ereje volt. Egy ajtónálló, aki a mi területünkön őrködött, egy férfi, akiről később

felfedeztük, hogy egy presbiteriánus elöljáró, közeledett hozzánk és kért, hogy lépjünk ki az oldalhajóba.

Mi ketten felsegítettük Naurinet és az emelvényhez vezettük. Magánál volt, de tántorgott és úgy botladozott,

mintha ittas lenne. Teljesen meggyógyult.

Ezután sok minden történt. Naurine abbahagyta az orvosság szedését. Elmaradt mind az 53 pirula és az

injekció. Csekély orvosi tudásom szerint tudtam, hogy ha a cortisont hirtelen megvonják, a beteg kómába

esik. Naurine ragaszkodott ahhoz meggyőződéséhez, hogy Isten kitisztította a szervezetét a betegségnek és

az orvosságoknak minden nyomától, és nem akart több orvosságot bevenni. Azóta sohase vett be többé

pirulát.

Az ezután következő három nap alatt egyikünk se aludt. Olyan volt, mintha álomvilágban élnénk.

Mindketten olyan izgatottak voltunk a történtek miatt, hogy ha eljött az éj, mindent kivilágítottunk és

fennmaradtunk, beszélgettünk és rádiót hallgattunk és dicsértük Istent.

82

Nagyon különös dolog történt. Ez alatt a három nap alatt Naurine teste különösen meleg volt, csaknem forró.

Nem volt éppen láza, de az egész testén olyan forró volt a bőre, hogy alig lehetett megérinteni. A három nap

után elmúlt, és úgy érezte, hogy a teste visszanyeri rendes hőmérsékletét. Ezen az éjjelen mindketten

kimerülten estünk ágyba és órákig aludtunk.

Egy héten belül elhívtuk az orvost, hogy megvizsgálja. Az arra kérte, hogy menjen el a klinikára, hogy ott a

laboratóriumban vizsgálják meg. Február 22-én az orvos felhívott és kért, hogy menjünk el hozzá. Miután

megvizsgálta Naurinet, visszaült a székére és így szólt: Jól van, Mrs. Bennett, most mondja el, mi történt!

Mit gondol?

Tudja, mire gondolok. Valaminek történnie kellett. Mikor megvizsgáltam, semmi nyomát nem találtam a

sclerodermá-nak, és különben – mondta, felnyitva a mappáját – ezek a legutolsó leletek a laboratóriumból

mind negatívak. Most mondja el, mi történt.

Naurine ezt kérdezte: Hisz ön a csodákban? Igen. Nagyon sokat láttam, amit nem lehet a tudomány szerint

megmagyarázni, ha nem hisz valaki Istenben. Akkor Naurine elmondta, mi történt.

Az orvos csak ült ott és hallgatta. Mikor Naurine befejezte, így szólt: Mi van az orvosságokkal?

Abbahagytam. A cortisont is?

Négy héttel ezelőtt. A gyógyulásom napján – mondta Naurine mosolyogva.

Látom – mondta az orvos elgondolkodva. Ha felöltözött, kérem, várjon a várószobában. Mindjárt jövök.

Kiment a rendelőből és bejött hozzám a várószobába, ahol vártam, és behívott a rendelőjébe: Walter, éppen

most fejeztem be a vizsgálatot a feleségén. Talán ön meg tudja mondani, mi történt vele – mondta. Nem

tudtam, hogy Naurine éppen most mondta el az egész históriát. Elkezdtem én is mondani elölről, és

elmondtam mindent a csodaszolgálatról. Mikor befejeztem, egy percig csendesen ült az asztala mögött.

No, és mi van az orvosságokkal? Szedi még a cortisont? Ö, nem – feleltem – abbahagyta a többivel négy

héttel ezelőtt. Aznap, mikor meggyógyult.

Erre ő kijelentette, hogy Naurine gyógyulását csak egy szóval lehet illetni: csoda. Csoda történt. Hozzátette

még: Meg se próbálják magyarázni. Csak el kell fogadni és normális életet élni tovább.

Ettől fogva el nem mulasztottunk egy Kathrin Kuhlman szolgálatot sem a Shrienben. Baptisták vagyunk és

azok is maradunk talán, de nem gondolnám, hogy valaki minket ezután tipikusnak mondana.

Kinek az élete?

       Fiatal nő ül a hatalmas fa tövében, néha egyet kiált: -Na gyertek, már segítsetek! -megpróbál felállni, de próbálkozása teljesen reménytelen. Néhány centinél jobban nem tud felemelkedni, a gravitáció menthetetlenül visszahúzza a biztonságba, az „ennél mélyebbre már nem süllyedhet helyzetébe.” Ennél mélyebbre már nem süllyedhet?! – Anya! Miért teszed ezt velünk? -kiáltja a mellette álló gyermek. –kuss! Ez az én életem! Küldjetek egy férfit! Nekem egy férfi kell!- -Anya, kérlek-, szól a gyermek bágyadt kis hangja, miközben megjelenik az óhajtott férfi, majd mindketten eltámolyognak. A gyermek némán néz utánuk, szívében ott a mérhetetlen fájdalom. Azt mondta, ez az ő élete. De velem? Mi lesz velem? Markol szívébe a fájdalom.

Az én életem, azt csinálok, amit akarok!?

      A képen intelligens fiatal pár, karrier reménysége, öröm, szeretet, két kicsi gyermek, a szülők boldog ölelésében ragyognak. De jó látni őket. Egy nap az apa haza jön és mondja: - elválunk a ház fele és a bútorok…osztozunk. – Miért?- sikolt a társ? Miért teszed ezt velem?-

- Mert már nem szeretlek-, hangzik a válasz. –De a gyerekek?....-Ja őket szeretem a hétvégén velem lesznek, vagy a mamánál- szól a férj ridegen. – De nekik szükségük van rá! Ne menj el, kérlek.- kiált az asszony kétségbeesve.

- Nem kellesz, már nem bírok veled élni. Ez az én életem ! Azt csinálok, amit akarok.-

Az asszony kétségbeesetten zokogva kérdi: - és mi lesz velem, hogyan nevelem  nélküled a gyermekeinket.?- A férj rideg és kimért: -Te is azt csinálsz, amit akarsz!

Két kisgyermekkel, kisemmizve, becsapva. A kép kettétört, s a gyermeki szívekben ott a soha be nem gyógyuló seb. Apa elhagyott.

Az én életem, azt csinálok, amit akarok!?

     Az asszony gondterhelt, félti férjét, rengeteget dolgozik, későn jön haza, ideges, fáradt. Kedvét keresi mindenben, jaj csak valami baja ne legyen. Annyit küzdöttek már együtt, harminc év, gyermekek, unokák. Az a sok nélkülözés. Nem kellene már ennyit dolgoznia, hiszen szépen eléldegélnének már. Majd egy napon a férj előáll.- el akarok költözni, élni akarom a magam életét. Döbbent néma csend. Mikor már könnyebb lehetne, minden széthull, amit a gyermekeiknek szántak. Szétbomlik a család, amiért annyit küzdöttek… alkohol, betegség, nyomorúság, pénztelenség. Szeméből patakokban folyik a könny. – Miért? Miért teszed ezt velünk?- kérdezi csendben.- Csak! Az én életem és azt csinálok, amit akarok!-

Az én életem és azt csinálok, amit akarok!?

       A ravatalnál halk zokogással gyászolók törlik könnyeiket. – Két napja beszélgettünk. Egyszer csak a szívéhez kapott. Szája elkékült egész testében reszketett. Ott ült a szemében a halálfélelem. Az életéért rimánkodott az orvosoknak.- Most velem… mi lesz? Az én életem ki menti meg? Jaj segítsenek……!

S a te életed ki menti meg? Gondoltál már rá?, hogy megéri-e olyan dolgokat keresni az életben, amit nem  tarthatsz meg? S közben hány szíven ejtesz sebet, s hogyan gyilkolod azokat, akiket szeretned kellene??

Te tudod, hogy a te életed ki menti meg?

                                     „Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka

                                       Pedig örök élet a mi Urunk Jézus Krisztusban.”Róm: 6.

Tanuljátok meg!

„Az Úrnak félelme a bölcsességnek tudománya, és a tisztességnek előtte jár az alázatosság.”

(Példabeszédek könyve 15. fejezet 33. vers)

Sokak számára az alázat nem jelent mást, mint gyávaságot, megalkuvást, meghunyászkodást, egyfajta kényszerű alávetettséget valami felsőbb hatalmasságnak, amivel szemben semmi esélyünk sem lenne.

Ezzel szemben a Szentírás az alázatosságról, szelídségről, mint a boldogság és az üdvösség alapfeltételéről ír: „Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet.” (Máté 5:5)

„Az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ád.” (1Pét.5:5)

Így az alázat, nem a gyámoltalanság, hanem az igaz istentisztelet, és az igaz istenfélelem fokmérője. „A töredelmes lélek áldozat Istennek, a töredelmes, alázatos szívet, Isten, nem veted meg” (Zsolt.51:19)

Az alázat a gyógyulás első lépcsőfoka. Mégis talán ez megy a legnehezebben. Az első lépés, az elindulás. Jézus azt mondta, hogy csak azok életét tudja megváltoztatni, akik engedik magukat, akik elismerik, hogy betegek, és felhagynak minden öngyógyító tevékenységgel. „Nem az igazakat hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket a megtérésre.” (Máté 9:13)

És mielőtt azt mondanád; ez mind nagyon szép, de hogyan lehetne egy heves természetű valakiből alázatos ember? Ami az embernek lehetetlen, az Istennél minden lehetséges.

Olyan ez, mint az iskola, ahogy egy analfabéta gyerekből professzor válik azáltal, hogy minél többet foglalkozik a betűkkel, a számokkal. Ugyanígy, minél többet gondolkozol Jézus életén, minél jobban megpróbálsz hozzá hasonlóan viselkedni, beszélni, a jellemed, a természeted meg fog változni.

Ezért hív Jézus, hogy ülj be ma is az alázatosság és szelídség padjába és tanulj Tőle, hogy megtaláld lelked nyugalmát.

„Jöjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és [rész 12,20.  Jer. 31,25.] én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” (Máté 11:28-30)

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/03/tanuljatok-meg.html

Dr-Kováts György: JÓ SZÓ - vagy hallgatás... :) - 7.

Péld 17:27 Aki megtartóztatja beszédét, az tudós ember, és aki higgadt lelkű, az értelmes férfiú.

Péld 17:28 Még a bolond is, amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.

Ha jól hallgatsz, győztes vagy. Ez uralmat jelent a gonosz beszéd felett. Nem adod oda a nyelvedet a rossz szónak. Semmit, ami bombáz, rombol, ami rothadt, nem mondasz ki. Tudatosan megállítod a szájadnál. Lehet, hogy gondolatban megjelenik, hogy visszavágj, hogy megbántsd a másikat – de nem mondod ki. Ez akkor is győzelem, ha a gondolatatidban megjelent a rossz szó. „Ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon…” (Zsolt 17,3.)

Persze ez harc. Szellemi harc a javából. Jézus nevében. A Szent Szellem ereje által. Isten Igéjének hatalmával. Mert Ő tudja elvégezni benned és bennem, hogy győztesek legyünk életünk e legfontosabb területén.

Ha szereted Őt, a te Uradat, akkor könnyebb elkerülnöd a szavak terén a bukást. Ha szereted az Urat, a te Megváltódat, akkor könnyebb hallgatni. Rá hagyod. Rá hagyod az „igazadat”. Rá hagyod a „megítélésedet”, a véleményeket rólad – amik miatt annyira akartál magyarázkodni, vagy legszívesebben visszavágtál volna. Rá hagyod, mert Ő tudja, látja, és szeret téged, még akkor is, ha az emberek elítélnek.

Korinthusi Gyülekezet - Kubinyi Károly

http://www.youtube.com/watch?v=7A_HdoGjv4U&list=FLtJZTgvLnvgw38nOQbDNPUw

Mike Duó - Ó, ne hagyj magamra Jézus

Ige: A sikeres szolgálat kulcsa.

Az Úr Jézus – példát adva minden krisztusi embernek – minden döntése, és celekedete előtt bement az Úr jelenlétébe:  „Kora reggel pedig, még szürkületkor, fölkelvén, kiméne [eltávozott a városból], és elméne egy puszta [elhagyatott; lakatlan; magányos] helyre és ott imádkozék.

Simon pedig és a vele lévők utána sietének [hogy megkeressék];

És amikor megtalálák őt, mondának néki: Mindenki téged keres.

És ő monda nékik: Menjünk a közel való városokba, hogy ott is prédikáljak [hirdessem az igét; a királyságot], mert azért jöttem.

És prédikál vala [hirdette az igét] azoknak zsinagógáiban, egész Galileában, és ördögöket [démonokat] űz [kihaj(í)t; kidob] vala” (Márk. 1,35-39)*

*Nemcsak a tanítványok, hanem keresték Őt azok is, akik követték: „A nap fölkeltekor pedig kimenvén, puszta (elhagyatott; lakatlan; magányos) helyre méne; de a sokaság felkeresé őt, és hozzámenének, és tartóztaták őt, hogy ne menjen el tőlük. Ő pedig monda nékik: Egyéb városoknak is hirdetnem kell nékem az Isten országának evangéliumát; mert azért küldettem. És prédikál vala Galilea zsinagógáiban” (Luk. 4,42-44)

Ő pedig: „…bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, és gyógyított mindenféle betegséget (kórt, fogyatékosságot, rosszullétet) és erőtlenséget (enerváltságot) a nép körében” (Mát. 4,23)

Erről tesz bizonyságot az apostol is: „A názáreti Jézust felkente az Isten Szent Szellemmel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek, mert az Isten volt vele” (Csel. 10,38)

Ézsaiás így prófétál Róla, és az Ő testének feladatáról: „Az Úr Isten Szelleme van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak. Elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást (szabadon bocsátást). Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvigasztaljak minden gyászolót. Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt szellem helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére!”(Ésa. 61,1-3)

igéd a fegyverem.

Joyce Meyer: A szavak ereje

Imádság:

Mindenható Istenünk, állíts helyre minket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megmeneküljünk! Ámen.

Antiókiai Ignatius: A hitről

Mindennek a kezdete a hit, és a vége pedig a szeretet.

Isten nem hagy el!

Seregek Istene! Gondozd ezt a szőlőt, amit jobboddal ültettél! (Zsolt 80,15-16)

Nemrégiben olvastam egy újságcikket egy AIDS-es fiatalemberről. A következőképpen reagált a helyzetére: Valamikor még időnként eljártam a templomba, de most már nem lenne semmi értelme. Ezután már nem tudok hinni Istenben.

Továbbá ismerek egy asszonyt, akinek a fia autóbalesetben halt meg. Azt mondta: Ha Isten nem tudta meghallgatni a fiamért mondott imáimat, többé már nem tudok benne hinni. 

Vannak emberek, akik elveszítik a hitüket a kétségbeejtő helyzetben. Épp, amikor Isten lehetne az egyetlen reménység számukra, akkor szakítanak az imádsággal és hittel. A zsoltár írója hisz a helyreállítás és megújulás lehetőségében, és könyörög ezért még akkor is, ha a szőlőskert szétrombolva; a szőlőt ellopták, kivágták és megégették. 

Ez a fejezet arra bátorít, hogy az elkeserítő helyzetekben higgyünk Istenben. Isten reményt kínál nekünk, és nem hagy el bennünket, még ha nekünk úgy tűnik is. Isten belénk plántált egy gyökeret, és készen áll, hogy ezt megújítsa bennünk.