C. H. Spurgeon: Tudjunk békességben megöregedni!

Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg" (Ézs 46,4).

Íme, itt egy ígéret idősödő barátainknak, de egyben mindannyiunknak is, hiszen mindenki felett szaladnak az évek. Még néhány esztendő vagy évtized, és mindannyiunk haja megfehéredik. Ezért örvendezzünk előretekintő hittel ennek az ígéretnek.

Ha megöregszünk is, Isten ugyanaz marad, mindig a nagy Én VAGYOK". Az őszülő haj elmúlásunkról beszél, testünk halandóságáról, Isten ereje azonban nem múlik el. Ha már nem tudunk többé terhet viselni, sőt magunkat is alig tudjuk hordozni, az Úr hordoz bennünket. Ahogyan ifjúságunkban karjaiban hordozott minket, ugyanúgy hordoz majd az elerőtlenedés éveiben is.

Ő teremtett bennünket, Ő gondot is visel ránk. Mikor már terhére leszünk barátainknak és sokszor önmagunknak is, az Úr nem fog cserbenhagyni bennünket, sőt még jobban felemel és gondosabban hordoz, mint valaha.

Gyakran hosszú és csendes alkonyattal ajándékozza meg az Úr szolgáit. Míg nappal volt, keményen dolgoztak, de megöregedtek és elfáradtak Mesterük szolgálatában. Ezért így szól hozzájuk az Úr: Most már nyugodjatok, és érezzetek meg valamit az örök nyugalomból, amelyet elkészítettem a számotokra". Ne féljünk az öregségtől. Merjünk nyugodtan és békés szívvel megöregedni, hiszen maga az Úr van velünk kegyelmének gazdagságával.

---

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Azt mondják, Ő csak ember - Hit gyülekezete

Ravasz László: A szolgálni akarókról

Aki állandóan lelkeket akar ápolni és felebarátainak szolgálni, annak Isten által gondozott lelket kell magában hordoznia. (Kroecker) 

Az Istent szeretőkről

"Aki Isten akaratát keresi, az hajlandó lemondani a saját akaratáról."

Walter Bennett: ORVOSILAG GYÓGYÍTHATATLAN 1-ső rész

Kathrin Khulman: részlet „Isten mot is megteheti” c. könyvéből

Walter és Naurine Bennett a Palos Verdes félszigeten laknak, Los Angelestől délnyugatra. Mindketten  mesteri fokon végezték el az egyetemet. Mr. Bennett ingatlanügynök, akinek az irodája Beverly Hillsben van. Mrs. Bennett főasszisztens egy főiskolában Centincla Valleyben, és ugyanott dékán a Szépművészeti  Társaságnál. Díjat is nyert.

Naurine és én tipikus baptisták voltunk. A városunkban, Paducahban (Kentucky) ha valaki nem volt baptista,  nem is számított. Így, mikor elvettem Naurinet, aki a „Unité Brethren”ek közül való volt Sumnerből  (Illinois) – ez egy kisváros – megmondtam neki, hogy ő is baptista kell, hogy legyen. Mindenesetre a

mennyországba akarsz jutni, ugye? – mondtam neki.

1947-ben költöztünk Kaliforniába, és később mind a ketten beiratkoztunk az egyetemre, hogy elnyerjük a mesteri fokozatot. 12 évig tanítottam az iskolában, mielőtt ingatlanügynökséget vállaltam Los Angelesben. Naurine adminisztrátor volt egy iskolában, ahol 19 évig dolgozott. Mivel mindig aktív egyháztagok voltunk, a helybeli baptista egyházhoz csatlakoztunk. Mindenesetre Naurine gyógyulása óta... de ne vágjunk a dolog elé. Menjünk vissza két nappal 1954. Hálaadási Napja előttre.

Korán keltem fel és borotválkoztam a fürdőszobában, mikor hallottam, hogy Naurine felkiált. Azt gondoltam, tréfál, és visszaugrottam a fürdőszobába és tréfásan mondtam valamit az ünnepekről és az öregségről.

Aztán láttam, hogy nem tréfált. Arca elfehéredett és a szája eltorzult a nagy fájdalomtól. A derekam – lihegte – valami baj van vele.

Próbáltam talpra állítani, de a fájdalomtól felkiáltott és visszaesett az ágyba, képtelen volt felállni. Kinyújtóztattam az ágyban és felhívtam telefonon családunk orvosát. Hozza őt a rendelőmbe – mondta az. 30 perc múlva besegítettem Naurinet a kocsiból az orvos rendelőjébe. Képtelen volt állni a bal lábán, és elviselhetetlen fájdalomról panaszkodott.

Az orvos megvizsgálta és fejét rázta. Nem hiszem, hogy szervi baja lenne –mondta. Szakorvoshoz kell vinniük.

A Centinela Hospitalba küldtek minket, Inglewoodba. Még pedig azonnal.

A röntgen kimutatta, hogy a csípőízület tele van folyadékkal, ami kimozdította a csípőt az üregéből. Az ortopéd orvos Naurint a műtőbe vitte, ahol egy hosszú tűt szúrt be az ízület hátsó részébe, hogy levezesse a folyadékot. Ez sikertelen volt, és megkísérelte előlröl. Ez sem sikerült, a folyadék nem jött le. A következő az

volt, hogy a bal lábára nehéz súlyt raktak – és vártunk.

Három hétig maradt a súlyban. Mindig, ha elmozdították a súlyt, az erős fájdalom visszatért. Ebben az időben a fájdalom nem volt lokalizálható a derékban, hanem szétterjedt az egész testében. Ezen kívül az orvosok felfedezték, hogy a hasürege alsó részében egy nagy kiterjedésű vizenyő van. Ez feszítette és gyorsan terjedt. Az ortopéd orvos visszahívta a mi orvosunkat és megmondta, hogy nincs sikere ennek a kezelésnek. Talán – mégis szervi baj áll fenn.

Váltakozva adtak különféle drogokat és orvosságokat, de nem volt hatásuk.

Néhány nappal karácsony előtt megkértem a doktorokat, hogy hazavihessem az ünnepekre. Beleegyeztek. Hazavittem. Nem volt képes járni, és állandóan ágyban volt. Újév után, mikor hazamentem az iskolából, kínok közt találtam. Borzasztó húzó érzésem van. Sírt, mikor megfordult az ágyban. Telefonáltam a

doktornak, aki azt mondta, hogy amint lehet, vigyem vissza a kórházba. Ebben az időben magas láza volt és a vérnyomása veszedelmesen magasra szökött, és a fájdalom szétterjedt az egész testében.

A doktoroknak egész serege vizsgálta meg, és a lelet szerint általános keményedés állt be a külső bőrén, sőt a testének egész belső részében is. Ugyanaz volt a helyzet a testének epidermiszén is.

Tíz nap múlva – mely idő alatt a régi Methodista Hospital-ban volt Los Angelesben – családi orvosunk a rendelőjébe hívott: Walter, minden jel arra mutat, hogy Naurinenak egy ritka betegsége van, amit lupusnak (bőrfarkasnak) hívnak. – Szünetet tartott, mialatt próbáltam megérteni, amit mondott. – Nem tudom biztosan, hogy mondják ezt – mondta, lehajtva a fejét, de tudom, önök mindketten keresztyének és másféle életfelfogásuk van, mint a többieknek, akiket kezelek. – Vontatottan beszélt és a szívem a torkomban dobogott. Nem könnyű erről beszélnem, Walter. A baj gyógyíthatatlan, és ha nem tévedtünk a

diagnózisunkban, talán sohase fogja élve elhagyni a kórházat.

Megmondta. De én mégse tudtam hinni a fülemnek. Gyógyíthatatlan ... Sohase fogja elhagyni a kórházat... Nem! – törtem ki, és próbáltam felállni, mert a lábam remegett. – Ön téved.

A doktor hozzám jött, aki csendben, félelemmel eltelve ültem. Vállamra tette a kezét. Walter, nem valószínű, hogy tévedtünk. Többféle vizsgálatot végeztünk. Talán még kiderül valami más is. De az ön felesége nagyon beteg, és ha az a baj, amire mi gondolunk, nincs az az orvosi tudás, ami segíthetne rajta.

Tovább vizsgálták. A combjából mintát vettek, izmot, int, bőrréteget és bőrszövetet. Ezeket megvizsgálták a kutatók, akik jelentést küldtek az eredményről a doktoroknak. Február első hetében az orvos újra behívott a

rendelőjébe. Walter, megmondtam önnek, hogy lehet, hogy tévedtünk az első diagnózisban. Most úgy látszik, úgy volt. Pozitíven megállapítottuk, hogy Naurinenak sclerodermája (bőrkérgesedése) van. Határozottan úgy éreztem, hogy könnyíteni akar rajtam – reményt nyújtani, pedig ő tudja, hogy nincs

remény. Mi az a scleroderma? – kérdeztem.

Az a test szerveit érinti. Ezeknek a szerveknek a bőrszövete keményedni kezd.

Ön a belső szervekről beszélt – mondtam, és a szám kiszáradt. Úgy gondolja, hogy a szíve is? Igen, a szív, vesék, máj, tüdő. Mindezeknek a szerveknek a külseje fokozatosan megkeményedik és kevésbé rugalmas lesz. Persze, ez intenzív fájdalommal jár az egész szervezetben, de mi majd csillapítót adunk... Szünetet tartott, mintha nem akarná folytatni.

Mi a prognózis? – kérdeztem halálos félelemben a válasz miatt, ön azt mondta, hogy a lupus halálos. Hát a scleroderma?

Az orvos felkelt a székéről és az ablakhoz ment. Háttal állt nekem. A scleroderma is gyógyíthatatlan orvosilag. Egy kissé tovább tart a folyamat, de ha a kezelés helyes lenne, három évig is eltarthat... Újra szünetet tartott, aztán hozzátette, szinté magának: ha el tudja viselni addig a szenvedéseket.

Három év: Istenem, nem tudom ezt elviselni! – gondoltam. Miért, miért? A gondolataim arról szóltak, hogymi jó emberek voltunk. Hozzá tartoztunk egy egyházhoz. Tizedet adtunk. Tevékenyek voltunk az Úr munkájában. Nem dohányoztunk, nem ittunk. Imádkoztunk és Bibliát olvastunk. Miért engedi Isten, hogy ez történjék Naurinenal? Az orvos tovább nézett ki az ablakon. Éreztem, hogy szenved a saját tehetetlensége miatt, nemcsak ezzel a gyógyíthatatlan betegséggel szemben, hanem az én hallgatásom miatt is.

Úgy látszott, senki se tud választ adni. Másnap, mikor Naurinenel együtt voltam, bejött a belgyógyász és a háziorvosunk.

Mr. Bennett, van egy kipróbálás alatti program New Yorkban, ami némi sikerrel kecsegtet, hogy késleltethetjük a betegség lefolyását. Nem gyógymód, és még csak kísérleti stádiumban van. A tény az, hogy nekünk az ön engedélyét kell kérnünk, hogy használhassuk a gyógyszert. Mivel nincs mit tennünk, nagyon

ajánlom, hogy adjon engedélyt ennek a kezelésnek a megkezdésére most mindjárt. Naurinera néztem. Arca eltorzult a kíntól és a teste remegett.

Igen – mondtam, tegyen, amit ön akar, és gyorsan tegye meg. Nem hiszem, hogy sokáig el tudja ezt viselni. Az orvos felhívta New Yorkot még a reggel folyamán, és az új gyógyszert repülőgépre tették. Éjfélkor megkezdődött a kezelés. Az új gyógyszer keverve volt glükózzal és intravénásán kellett beadni, ami cseppenként került a beteg szervezetbe.

Kezdetben javulás állt be Naurine állapotában. A huszonhét napos periódus végén teljes volt az adagolás, és hasonló gyógyszert kopott szájon át is. Április közepére eléggé megjavult, és az orvos mondta, hogy hazavihetem. Ez az első, mintegy négy hónapos kórházi kezelés csak a kezdete volt több más kórházi, évekig tartó kúrának. Naurine javuló állapota nem volt tartós. Minden új gyógymódot, amiről tudomást szereztünk, kipróbáltuk, de semmi se változott. Újra és újra visszaesett eredeti állapotába és fájdalmaiba.

Kétségbeesésemben Írtam a Mayo Klinikának. Az orvos, aki válaszolt, azt írta, hogy ott nincs kifejezetten scleroderma-kezelés, hanem ajánlja, hogy kövessük a saját orvosunk utasításait. Más szóval, ők is azt mondták, hogy reménytelen. Természetesen Naurine nem tudott dolgozni tizenöt hónapig. Akkor az orvos

azt mondta, hogy a tétlenség hamarabb megrövidíti az életét, mint akármi más. Mozognia kell. Tornáznia kell, mert ha nem, az izmai feszesek lesznek, és ágyhoz kötözik. Ezért azt ajánlotta, menjen vissza az állásába napi két órát dolgozni. Szükséges, hogy naponta injekciót kapjon.

Amint múltak a hónapok, az injekció mellett otthon naponta 53 pirulát is szedett. Tudtuk, hogy a szíve már feszes lett – az injekciók fájdalma pedig jobban megviselte a karját, mint egy szívroham. A veséi, tüdeje, szeme és a bőre mindjobban feszes lett.

Naurine megpróbált dolgozni naponta két órát, és ezt felfokozta napi négy órára. Néhány hónap múlva, 1956. szeptemberében, majdnem két évvel az első

szimptómák után, erőltette magát, hogy napi nyolc órát dolgozzék, bár a fájdalmai majdnem elviselhetetlenek voltak. Erőltesse magát – mondta az orvos. Ne hagyja abba, mert ha abbahagyja, rosszabbodik az állapota. Erőltetnie kell magát.

Én ezt elfogadtam és minden reggel felkeltettem őt, hogy munkába menjen. Borzasztó rendelkezés volt ez, mert az éjszakai alvás után a merev izmokban elviselhetetlen volt a fájdalom. A feszítés emelkedett. Tudtam, hogy erőltetnem kell őt, mégis úgy éreztem, mintha gonosztevő lennék. Igazán nem bírom tovább – mondta sokszor, de én csupa szeretetből erőszakoltam tovább.

A fájdalmai mind nagyobbak lettek, mint ahogy az orvos megjósolta. Gyakran változtatták a gyógyszereit és három különféle cortisont adtak. Naponta folytatódtak az injekciók, vagy ha egyszer elmulasztották, másnap

dupla adagot kapott.

Már eltelt a három év, amit az orvos megjósolt, és mi hálásak voltunk érte. Évente legalább kétszer kórházba kellett mennie, de minden héttel rosszabbodott az állapota. Időnként az izmai görcsbe húzódtak, és a lábujjai hátrahúzódtak egészen a sarkáig, és néha ebben a helyzetben maradtak, mikor is masszírozni kellett, míg visszatértek rendes helyzetükbe. A nap sugarai vagy a meleg erős fájdalmat okozott, és folyadék halmozódott fel benne. Csupán a hideg fürdőt tudta kiállni és hónapok multával jégpakolást kellett a lábára tenni, így nyert kissé enyhülést és tudott aludni éjjelenként.

Meg kell mondanom, hogy kerek harmincezer dollárt költöttünk orvosi kezelésre. Mikor összeszámoltuk, kiderült, hogy 19 ezer dollárért vettünk gyógyszereket ez alatt a 11 év alatt.

Ekkor Naurine elhatározta, hogy felkel. Nem akart rokkant lenni. Inkább lábon akarok meghalni, de nem akarok ágyban fekvő lenni – ismételte makacsul. Csak Isten tudja, mennyire csodáltam küzdelmeit, mert volt, amikor láttam, amint lépcsőn lemenve a veríték átnedvesítette a ruháját. De erőltette a járást. Mindig

előtte volt az ágybanfekvő beteg élete, így hát összeszorította a fogait, és tovább küzdött. Még ha ült, akkor is mozgott, karjait, lábait, nyakát és fejét, sőt ujjait és lábujjait is mozgatta. 1965. novemberében, 11 évvel az első roham után utoljára ment kórházba. Lábain és combjain nagy, májszínű foltok jelentek meg. Két-három hüvelyk átmérőjük volt. Az orvosok sokat vizsgálták, végül azt mondták, hogy a baj végső stádiumba érkezett. Már nem volt orvossága, csak várnunk kellett a véget.

Örömteli, de tudatos élet

"Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok, és el nem érkeznek azok az évek, melyekről ezt mondod: nem szeretem őket!"

Prédikátor könyve 12:1

"Csak az a vég! - csak azt tudnám feledni!" - volt Ádám kívánsága (Madách Imre: Az ember tragédiája c. művében), amikor rádöbbent, hogy fájdalom, nélkülözés, kudarc és halál lesz az osztályrésze a bűn miatt.

A tökéletességre és örök életre megalkotott ember nem tudja elfogadni az elmúlás tényét. Isten azonban nem hagy senkit a csalfa vak remények rózsaszín hálójában, hanem figyelmeztet. Amíg van idő, addig kell a fontos döntéseket meghozni.

"Aki nem akar akkor, amikor tud, nem fog tudni, amikor akar." (C.H.Spurgeon) A fiataloké a jövő - szoktuk mondani, de ez nem igaz. Bár ők a legjobbakat remélve talán hosszabb jövőre számíthatnak, de igazán nekik is csak a jelen adatott. A holnap kezdődő fogadalmakat holnap ismét a holnap idejére toljuk. Ma van az üdvösség napja, vagyis a fogadalmak betartásának ideje, és a változtatás legalkalmasabb perce.

Isten nem az öregek szívében akar csak lakozni, amikor más esélye már nem nagyon adatik a boldogságra, csak a vigaszt Istennél keresve. Istennel a fiatalkorban kell ismerkedni, hogy az egész életünk Vele teljen.

1. Jöjj, az Úr vár reád, jöjj, amíg ifjú vagy!

Életed tavaszát, derűjét neki add!

Ó, ne hagyd fejedet bűnben őszülni vénhedtté,

Ne csupán teledet vigyed végül az Úr elé.

2. Ó, a szárnyas idő, mint az álom, repül,

Ámde zsákmányt szed ő, fogyunk szüntelenül.

Tétován mire vársz? Hallod-é már a hívó szót?

El ne késs, jaj, vigyázz: mire eszmélsz, a van csak volt.

3. Jézus hív, vele járj, erre váltott meg ő.

Lelki sziklára állj, élő víz onnan jő.

Ő nekünk utat tört, te is lépj arra hittel rá!

Már itt lent s odafönt téged ő tehet boldoggá!

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/03/oromteli-de-tudatos-elet.html

Dr-Kováts György: JÓ SZÓ - vagy hallgatás... - 6.

Péld 17:27 Aki megtartóztatja beszédét, az tudós ember, és aki higgadt lelkű, az értelmes férfiú.

Péld 17:28 Még a bolond is, amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.

Akarsz győztes lenni a beszédedben? Igen. Én akarok. Ezért tudatosan keresem a hallgatást. A JÓ HALLGATÁST. Azt a hallgatást, ami ugyanakkor odahallgatás is, a mennyre. Mit akarsz, Uram, hogy szóljak? Mi a Te véleményed? Mit szeretnél Te, hogy most mondjak?

S eközben meghallgatod a másik embert is.

Hallgass mosolyogva. (Persze ez is helyzetfüggő – ne bosszants senkit mosolyoddal, nehogy fensőbbségesnek, vagy kinevetősnek gondoljon.) Ha mosolyogsz, ezzel bátorítasz. Szeress, miközben hallgatsz. Bíztass a megszólalásra. Bíztass azzal, ahogy hallgatsz – hallgatásod legyen MEGHALLGATÁS. Ha szeretsz, akkor meghallgatsz. Ha szeretsz, kérdezel. Ha szeretsz, kíváncsi vagy rám. Ha szeretsz, megtisztelsz.

Mennyire fáj, ha nem hallgatnak meg téged, ugye? Mennyire fáj, ha átnéznek rajtad, ha nem fontos, amit át akarsz adni, ki akarsz fejteni, vagy, hogy be akarod engedni a másikat életed egy területébe! Te ne okozz ilyen fájdalmat.

Tedd azt, amit szeretnél, hogy veled tegyenek! (Mt 7,12.)

Aki megvall engem...

- Na, fiúk, ki akar jönni? Ki fogadja el azt a nagyszerű meghívást? – kérdezte Kovács osztályfőnök mosolyogva.

Csak úgy repültek a kezek a levegőbe.

- Természetesen mindnyájan – fordult Kovács tanár úr a mellette álló férfihez, aki mint egy nagyobb tanszergyártó cég képviselője az iskolákat látogatta. – Ki is tudna nemet mondani egy ilyen kínálatra: ingyen mozilátogatás, utána óriási adag fagylalt a Vár Szálló teraszán.

- Ott középen az uraságok között azonban ül valaki, aki nem jelentkezett, úgy látszik, ő nem lelkesedik túlzottan a meghívásomért – mondta az ügynök.

Igen, Henrik ott kuksolt dobogó szívvel a székén. Ő volt az egyetlen, aki nem emelte fel a kezét. Pedig de szívesen ment volna a fagyizásra! Szülei szegények voltak, apja már régóta munkanélküli. Most az egyszer igazán jóllakhatna fagylalttal! Csakhogy ehhez az első lépés: a mozi. Oda pedig Henrik nem akart többé menni. Ezt megtérésekor megfogadta. Épp eleget járt azelőtt, szenvedélyes mozilátogató volt, és hogy megzavarták, felkavarták a filmek! Nem, oda nem megy többé! Még akkor sem, ha a mai darab többé-kevésbé ártatlannak látszik.

- Erdős Henrik, te nem jelentkeztél. Miért? - kérdezte az osztályfőnök.

Henrik felállt lehajtott fejjel, de nem válaszolt. Minden arc felé fordult.

- Gyere ki ide előre, fiam. – kérte a tanár.

Henrik megállt a két férfi mellett, és szíve majd szétpattant a heves dobogástól. Hogy tudná megmondani az igazságot? Kinevetnék. És mégis, Urát és Megváltóját nem szabad, nem akarja megtagadni. Végül így szólt:

- Én… én elhatároztam, hogy nem járok többé moziba. Megfogadtam… az Úr Jézusnak.

Kovács tanár úr csodálkozva nézett rá. Még nem ismerte nagyon az osztályt, hiszen csak néhány napja vette át. Ezért csupán annyit mondott:

- Akkor ma délben átmész a harmadikba, és részt veszel a műhelygyakorlaton.

A gyár képviselője, Szabados úr, nem szólt semmit. Egyre Henriket nézte, aki most felemelt fejjel visszament a helyére. Utána viszont megkérdezte az osztályfőnöktől:

- Ki ez a fiú?

- Ó, eddig nem figyeltem fel rá különösképpen. Szorgalmasan, rendesen dolgozik. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen különc nézetei vannak. Rendezett szülői házból való, sajnos, édesapja pillanatnyilag munkanélküli, mint sokan mások, akik az építészetnél dolgoztak.

Szabados úr elbúcsúzott Kovács osztályfőnöktől, és nagyon elgondolkodva hagyta el az iskolát. Henrik hazaérve édesapját a kertben dolgozva találta.

- Van már valami, Édesapám? – kérdezte szorongva.

- Nem, Henrik, még mindig semmi.

Apja felegyenesedett, az ásót erősen a földbe nyomta, és bátorító tekintettel nézett a fiára. Nem szabad a reményt elveszíteni!

Anya a konyhában készítette az ételt, és Henrik csendben figyelte. Az asszony észrevette, hogy a fiút valami foglalkoztatja, aki végül el is mondta iskolai élményét.

- A befejező fagyizásnál szívesen ott lettem volna – vallotta be őszintén.

- Elhiszem, fiam. De ha meggondolod, milyen kicsiséget adtál fel Jézusért ahhoz képest, amit Ő tett érted…?

Henrik bólintott.

- És ne felejtsd el, áll az ígéret: „Akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek.” (1Sám. 2,30)

Mikor Henrik másnap hazaért az iskolából, azonnal érezte, hogy valami különös van a levegőben. Anyja boldogan újságolta:

- Képzeld, apa munkát kapott! Már hétfőn kezdhet!

- Ma reggel becsengetett egy férfi és azt mondta: hogy jelentkezzem a Havas és társa Cég irodájában. Azonnal felvettek. – tette hozzá apa ragyogó arccal. – Imáink meghallgatásra találtak!

A kis család előtt valóságos csodának látszott, hogy Isten ilyen gyorsan segített, és apának olyan állást adott, ami igazán tetszett neki.

Néhány hét múlva azt is megtudták, hogy történt az egész. Henrik egy napon hazafelé tartott az iskolából, amikor nagy, szürke kocsi suhant el mellette. Az autó hirtelen megállt, és a vezető odaintett Henriknek. Szabados úr volt az.

- Hogy tetszik édesapádnak az új munkahely? – kérdezte.

- Jól! Nagyon tetszik neki! – felelt Henrik elpirulva. Zavarba jött, mert eszébe jutott az iskolai eset.

- Szóltam az érdekében egy barátomnak. Akkor tehát sikerült. Nagyszerű!

- Ó, nagyon-nagyon köszönöm!

- Nincs mit köszönnöd, fiam. Nagyon tetszett a válaszod, amit az iskolában mondtál, és elgondolkoztatott. Csak így tovább, Henrik! Nem neked van köszönnivalód, hanem nekem!

És ezzel továbbhajtott.

Mondom pedig néktek: Valaki vallást tesz én rólam az emberek előtt, az embernek Fia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt; (Lukács 12,8)

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_easyblog&view=entry&id=17&Itemid=77

Pásztor Chris: Te Telve Vagy Kegyelemmel

Készítette: József Balogh

Az Úr Jézus Krisztus Kegyelme az Istennek szeretete és a Szent Szellem közössége, mindnyájatokkal. Ámen (2 Korintus 13:14).

A kegyelem a külső visszatükröződése Isten dicsőségének a szellemedben. Az Isten megnyilvánult jóindulata az életedben. Efézus 4:7 azt mondja, „… mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint.” Tehát, te telve vagy kegyelemmel. János 1:16 azt mondja, „És az ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért.” Te befogadtad az Úr teljességét, hogy légy az Ő kegyelmének kifejezője.

A kegyelem a természetfeletti befolyása, ami munkálkodik benned, és annak okozója, hogy mindent, amit teszel, fellendüljön, ez az Isteni képessé tevés, ami növekedést hoz létre, előléptetést, és előmenetelt! Azonban, a fokozata annak, hogy az Isten kegyelme benned kívülre tükröződjön, az tőled függ csupán. Minél jobban betöltöd a szíved az Isten Igéjével, és munkálkodik a Szent Szellem az életedbe, nagyobb kegyelem fog ragyogni kifele.

Te növelheted Isten dicsőségének kifele való visszatükröződését a te szellemedből, olyan kiterjesztését, ami mások számára is nyilvánvaló válik, és annak tanúi lesznek. Lehet, hogy nem leszel képes azt megmagyarázni, de ők dicsőíteni fogják Istent az Ő szépségéért és kiválóságáért, ami megnyilvánul az életedben. A 2 Péter 3:18-ban, az Istennek Szelleme, Péter apostolon keresztül int bennünket, hogy növekedjünk kegyelemben. „Növekedj kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében.”

A szó „nő” a görög „auxano” ami azt jelenti „növekedés” vagy „kiterjesztés”. Más szavakkal, Isten azt akarja, hogy növekedj a kegyelemben és ismeretben a mi megtartó Urunk Jézus Krisztusban. Például, amikor az Úr Jézus gyermek volt, a Biblia azt mondja, Ő „… nőtt (növekedett) és egyre erősebbé vált szellemben, és megtelt bölcsességgel, és az Isten kegyelme rajta volt” (Lukács 2:40). Ő növekedett kegyelemben mikor még gyermek volt, és jó indulatot nyert Isten és ember előtt (Lukács 2:52).

Istennek a kegyelme bevonzza a helyes embereket, anyagot, és forrást, amire szükséged van ahhoz, hogy működj az Isten elrendelésében, az életben.

Ünnepeld meg ezt a kegyelmet az életedbe.

Ima

Köszönöm Drága Uram, a te kegyelmed, amely elfogadottá tett engem, jóindulatot hozott, örömet, és előnyt! Előre nyomulok a mai napon, tudatában a bensőmben folyó munkának és a Te kegyelmed külső megjelenésének az életemben, és növekedek az én Uramnak megtartómnak kegyelmében és ismeretében Jézus Krisztusban. Ámen.

TOVÁBBI TANULMÁNYOK: 2 Péter 3:18 Böv. Bibl.

1 éves bibliaolvasási terv: Lukács Evangéliuma 23:26-49;

II. Sámuel könyve 4-6

2 éves biblia olvasási terv: Márk Evangéliuma 6:14-29;

4 Mózes könyve 2

Helyes_Beat - Nincs más Isten [OFFICIAL VIDEO]

Ige: Az útkészítőről, minden hívő előképeként.

 „Azokban a napokban pedig eljöve [megjelent, fellépett, és feltűnt] Bemerítő János [jelentése: az Úr megkegyelmezett], aki prédikál vala [és ezt hirdette, tanítván] Júdea pusztájában [a Júdeai-sivatagban]”* (Mát. 3,1) 

*Ő az, akinek születését, feladatát és nevét, angyal jelentette be atyjának, Zakariásnak: „Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak” (Luk. 1,13)

A Lukács írása szerinti Evangélium így ad hírt Bemerítő János szolgálatáról, meghatározva az időt is, amikor szolgálatát elkezdte: „Tibérius császár uralkodásának tizenötödik esztendejében pedig, mikor Júdeában Poncius Pilátus volt a helytartó, és Galileának negyedes fejedelme Heródes, Iturea és Trakhónitis tartományának pedig negyedes fejedelme az ő testvére Filep, Abiléné negyedes fejedelme meg Lisániás. Annás és Kajafás főpapsága alatt, lőn az Úrnak szava Jánoshoz, a Zakariás fiához, a pusztában. És méne a Jordán mellett lévő minden tartományba (a Jordán egész környékén) prédikálván (hirdetve) a megtérésre való bemerítést a bűnöknek bocsánatára;

 Amint meg van írva Ézsaiás próféta beszédeinek könyvében, ki ezt mondja: Kiáltónak szava (Kiáltónak hangja szól) a pusztában: Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek (és tegyétek egyenessé) az ő ösvényeit. Minden völgy betöltetik (és minden szakadékot töltsetek fel), minden hegy és halom megalacsonyíttatik (és minden hegyet és halmot hordjatok el); és az egyenetlenek(a görbe utak) egyenesekké, és a göröngyös utak simákká lesznek; És meglátja minden test (minden halandó) az Istennek szabadítását. Monda azért a sokaságnak, amely kiméne hozzá, hogy általa bemeríttessék: Viperák fajzati, kicsoda intett meg (kicsoda figyelmeztetett) titeket, hogy a bekövetkező harag elől meneküljetek?

Teremjetek azért megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne mondogassátok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy az Isten ezekből a kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak. Immár pedig a fejsze is rávettetett a fák gyökerére: minden fa azért, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik, és a tűzre vettetik. Mikor pedig a nép (reménykedve) várt és szívükben mind azon gondolkoztak (azt fontolgatták) János felől, hogy vajon nem ő-e a Krisztus.

Felele János mindeneknek, mondván: Én ugyan bemerítlek titeket vízbe; de eljő, aki nálamnál erősebb, akinek nem vagyok méltó, hogy sarujának kötőjét (szíját)megoldjam: az majd bemerít titeket Szent Szellembe és tűzbe: Kinek szórólapátja kezében van, és megtisztítja szérűjét; és a gabonát az ő csűrébe takarja (az ő csűrébe takarítja), a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel. És még sok egyebekre (sok másra) is intvén (buzdította) őket, hirdeti az evangéliumot a népnek” (Luk. 3,1-18)

Márk így ír róla: (Történt pedig hogy) Előáll vala János, bemerítvén a pusztában és prédikálván (hirdetvén) a megtérésnek bemerítését a bűnöknek bocsánatára. És kiméne hozzá Júdeának egész tartománya (egész vidéke) és a Jeruzsálembeliek is, és bemerítkeznek mindnyájan ő általa a Jordán vizében, bűneikről vallást tévén”(Márk. 1,2-5) 

János írása szerinti Evangélium is róla tesz bizonyságot: „(Megjelent) Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János. Ez (Ő) jött tanúbizonyságul (tanúként),hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen ő általa. Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen (bizonyságot kellett tennie) a világosságról” (Ján. 1,6-8)

 „És ezt mondja [és így prédikált; ezt hirdette] vala: Térjetek meg [térjetek új felismerésre, változtassátok meg gondolkozásmódotokat; térjetek, forduljatok vissza Isten felé] mert elközelített a mennyeknek országa [királysága, uralma]* (Mát. 3,2) 

*Már a prófétákon keresztül is megtérésre hívja Isten népét: „Így szól a Seregek Ura (JHVH: Jehova), Izráel Istene: Jobbítsátok meg a ti útjaitokat és cselekedeteiteket (tetteiteket), és veletek lakozom e helyen (és akkor megengedem, hogy ezen a helyen tartózkodjatok)!” (Jer. 7,3)

„Térj vissza hát Izráel az Úrhoz, a te Istenedhez, mert elbuktál (erőtlenné lettél)álnokságod (igazságtalanságod, az Ige hiánya) miatt! Vigyetek veletek beszédeket(Igéket, kijelentéseket), és térjetek vissza az Úrhoz! Mondjátok néki: Végy el minden álnokságot (Bocsáss meg minden igazságtalanságot)! És fogadd el(szívesen) azt, ami jó, és ajkaink tulkaival áldozunk néked” (Hós. 14,2-3)

„Bizony így szól az Úr az Izráel házához: Engem keressetek, és éltek!” (Ámós. 5,4)

„Térjetek az én dorgálásomhoz (az én bizonyítékomhoz); ímé közlöm veletek (és én kiárasztom rátok) az én lelkemet (pnoé: Életet adó erőmet), tudtotokra adomnéktek (és megismertetem veletek) az én beszédemet” ((logosz): az én igéimet)”(Péld. 1,23)

Az Evangélium pedig kijelenti, hogy kit ismertet meg az Úr:  „És az Ige (a logosz)(hús)testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal” (Ján. 1,14)

 „Mert Ő az, akiről Ézsaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg [és tegyétek egyenessé] az ő ösvényeit*(Mát. 3,3) 

*Zakariásnak így jelenti be az angyal a születendő gyermek feladatát: „És az Őelőtte fog járni [az Úrnak színe előtt] az Illés [jelentése: erősségem az Úr)]szellemével és erejével [Képességével, és  hatalmával]. Hogy az atyák szívét a fiakhoz (vissza)térítse [visszafordítsa], és az engedetleneket [a meggyőzhetetlen, makacs, csökönyös hitetleneket] az igazak [megigazultak vagy megigazítottak, az igaznak nyilvánítottak] bölcsességére [okosságára és megfontoltságára térítse, észjárására hozza és vezesse; és az egész személyiség „beállítottságát”, „irányultságát megváltoztassa]. Hogy készítsen az Úrnak [és állítson az Úr elé]tökéletes [alkalmas; felkészült] népet” (Luk. 1,17)

Zakariás is így prófétál fia körülmetélésekor: „Te pedig kis gyermek, a magasságos[a Magasságbeli; a Legmagasztosabb; a Legfelsőbb] Isten prófétájának hivattatol; mert az Úr [színe] előtt jársz, hogy az ő útjait megkészítsed [és előkészítsd]”(Luk. 1,76)

Mert őbenne fog beteljesedni a prófécia, amelyet így hirdetett meg az Úr: „Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja (elegyengeti) előttem az utat, és mindjárt (és hamar) eljön az ő templomába az Úr, akit ti kerestek (aki után vágyódtok), és a szövetségnek követe, akit ti kívántok. ímé, eljön (sőt jön már),azt mondja a Seregeknek Ura. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja (a fiakhoz téríti),a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek, és meg ne verjem e földet átokkal (és hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök)” (Malak. 3,1; 4.6)

Őróla szólt Ézsaiás próféta is: „Egy szó (Egy hang) kiált: A pusztában készítsétek(építsétek) az Úrnak útját, ösvényt egyengessetek (és készítsetek egyenes utat) a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon (és süllyedjen le), és legyen az egyenetlen egyenessé és a bércek rónává (a dombvidék síksággá). Mert megjelenik az Úr dicsősége, és minden test(minden ember egyaránt) látni fogja azt; mert az Úr szája szólt” (Ésa. 40,3-5)

Maga Bemerítő János is így tesz bizonyságot arról, hogy a próféták által megjövendölt útkészítő ő: „És ez a János bizonyságtétele, amikor a zsidók papokat és Lévitákat küldöttek Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: Kicsoda vagy te? (Erre ő így felelt és) monda: Én kiáltó szó (kiáltó hang) vagyok a pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját (és készítsetek egyenes utat az Úrnak), amint megmondotta Ézsaiás próféta” (Ján. 1,19.23)

Szívünkből zeng énekünk Neked Uram!

Tapasztaltátok, hogy jó az Úr:

 „Annak ellenére sem hittetek Istenetekben, az ÚRban, aki előttetek járt az úton, éjjel tűzben, nappal felhőben, és kiszemelte azt a helyet, ahol táboroznotok kellett, és megmutatta az utat, amelyen járnotok kellett” (5Móz. 1,32-33)

Spurgeon a szeretetről

Aki meg akarja ismerni a szeretetet, az menjen a keresztrefeszítés hegyére, és szemlélje ott a Fájdalmak Emberének halálát.

Az Úr velem!

„Ne legyetek pénzsóvárak, érjétek be azzal, amitek van, mert ő mondta: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.” Ezért bizakodva mondjuk: Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?” (Zsid. 13,5-6)

Istenre szomjazva

Utánad szomjazik lelkem... mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld." (Zsoltárok 63:2)

Mark Roberts írja: Egy hegyi túrán... megláttunk egy csúcsot, ami úgy tûnt, csak néhány mérföldnyire van, tehát elindultunk felé. Mire felértünk, majdnem az összes vizünk elfogyott. Visszafelé... hála Istennek lefelé kellett jönni, de nem volt egyetlen aprócska forrás sem, amely olthatta volna gyötrõ szomjúságunkat. Három óra hosszán át vágyakoztam a vízre, és semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy milyen csodálatos érzés lesz, amikor kaphatok majd egy pohár innivalót."

Amikor Dávid ezt írta: Utánad szomjazik lelkem... mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld", ellenségei erõsen szorongatták, és már azon tûnõdött, hogy talán Isten elfeledkezett róla. Voltál már így valaha? A fájdalom elviselhetetlen és Isten olyan távolinak tûnik? A fizikai szomjúsággal testünk azt jelzi, hogy vízre van szükségünk; lelkünknek is van egy szomja, amit egyedül Isten tud csillapítani. Õ pedig meg is teszi: Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám." (Jeremiás 29:12-13).

A fél szívvel végzett erõfeszítés nem lesz elég hozzá! Egy bibliatanító ezt mondta: Istent csakis elsõ kézbõl lehet megismerni. Azok, akik megelégednek a másodkézbõl való információkkal, igazából nem ismerik Õt... Azt akarják, hogy mások imádkozzanak értük, ahelyett, hogy maguk imádkoznának... hogy igéket mondjanak nekik, ahelyett, hogy maguk olvasnák. Megelégszenek egy televíziós istentisztelettel, vagy azzal, hogy meghallgatnak egy igehirdetést az interneten...

Mindenkinek ki kell próbálnia Istent... hogy meglássa az-e, akinek mondja magát... hogy ígéretei igazak-e... hogy válaszol-e az imádságra... hogy ott lesz-e, amikor szükségünk van rá... hogy ad-e bölcsességet, erõt, kitartást és állhatatosságot...

Igen, Õ az, akinek mondja magát, igen, ígéretei igazak, igen, válaszolni fog, igen, ott lesz - minden egyes alkalommal."

www.maiige.hu

Joyce Meyer: A falon is átugrom

22,29 Te vagy, Uram, a mécsesem, az Úr fénysugarat ad nekem a sötétségben.

22,30 Veled a rablóknak is nekirontok, ha Isten segít, a falon is átugrom.
22,31 Az Isten útja tökéletes, az Úr beszéde színigaz. Pajzsa ő mindazoknak, akik hozzá menekülnek. (2 Sámuel)

Katie Brown-tól, a világbajnok sziklamászótól, és számos aranyérem birtokosától szeretnék idézni nektek: „Az Istenbe vetett hitem nem jelenti azt, hogy nincs bennem egy egészséges félelem, vagy óvatosság, amikor extrém magasságokban mászom, viszont nagyon is segítségemre van abban, hogy megfelelően kezeljem a különböző kihívásokat. Az a tudat, hogy Isten nem kárhoztat, ha nem nyerek, óriási nyomástól szabadít meg. Tehát nincs semmi, ami miatt aggódnom kellene. A többi versenyzőt látva, azon tűnődöm, vajon, hogy tudnék versenyezni, ha nem lenne hitem Istenben.”

A „falak” melyekkel szembe kell nézned az életben, lehetnek kapcsolati, vagy érzelmi falak. Teljesen rendben van, ha valamiféle félelmet érzel az életedben tornyosuló falak miatt. Ahogy Katie is fogalmazott, helytelen lenne, ha nem tulajdonítanánk megfelelő jelentőséget a nagy kihívásoknak. Azonban nyugalmat és biztonságot találsz abban az igazságban, hogy Isten nem fog elítélni, kárhoztatni, ha nem sikerül feljutnod a fal tetejére, vagy ha csak a századik próbálkozásod sikeres. Istent jobban érdekli az erőfeszítésed, hogy hűségesen próbálkozol – olyan erőfeszítéssel, ami az Ő szeretetéből nyeri a bizonyosságát.

Uram, Te ismered a falakat, amikkel szembe kell néznem. Segíts átugranom rajtuk… még ha százszor is kell próbálkoznom. Ámen.

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/joyce-meyer/183-a-falon-is-atugrom.html

MEG- ÉS ÚJRAFORMÁLVA

1 Ezt az igét mondta az ÚR Jeremiásnak: 2 Menj el a fazekas házába, mert ott akarom közölni veled igéimet. 3 Elmentem tehát a fazekas házába, aki éppen dolgozott a korongon. 4 De rosszul sikerült az edény, amelyet a fazekas agyagból készített a kezével. Ekkor egy másik edényt készített belőle a fazekas, ahogyan azt jónak látta. 5 Ekkor így szólt hozzám az ÚR igéje: 6 Vajon nem bánhatok-e én is úgy veled, Izráel háza, mint ez a fazekas? Így szól az ÚR: Hiszen olyanok vagytok a kezemben, Izráel háza, mint az agyag a fazekas kezében. 7 Megtörténik, hogy kimondom egy népről vagy országról, hogy kitépem, kiirtom és elpusztítom. 8 De ha megtér gonoszságából az a nép, amelyről beszéltem, akkor én is megbánom, hogy veszedelmet akartam hozni rá. 9 Megtörténik, hogy megígérem egy népnek vagy egy országnak, hogy felépítem és beültetem. 10 De ha azt műveli, amit rossznak tartok, és nem hallgat a szavamra, akkor megbánom, hogy jót akartam vele tenni. 11 Most azért
mondd meg Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak, hogy ezt mondja az ÚR:
Én most veszedelmet készítek, és tervet szövök ellenetek! Térjetek meg
azért mindnyájan gonosz útjaitokról, jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket!

12 De ők ezt mondták: Nem érdemes! Mi már csak a magunk gondolatai után megyünk, és megátalkodott, gonosz szívünk szerint élünk! Jer 18,1-12.

                       MEG- ÉS ÚJRAFORMÁLVA

Uram, atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotása vagyunk mindannyian. (Ézs 64,7)

Feszülten figyeltem, ahogy a fazekas ritmikusan mozgatta lábával a kereket, miközben a kezével formázta az agyagot. Az agyag fokozatosan felvett egy bizonyos formát. Váratlanul azonban a fazekas hölgy megállította a korongot, összegyúrta az agyagedényt, és elölről kezdte. Ezúttal az edény jobban hasonlított az elképzeléséhez. Majd ráhelyezte egy polcra száradni a többi alkotás mellé.

Később az edényeket kiégetik, vagy felmelegítik egy kemencében. Majd levágják a felesleges részeket, lecsiszolják, mázolják, és újból kiégetik őket.

A fazekast nézve arra gondoltam, Isten a mi fazekasunk. A föld porából vétettünk, és a Teremtőnk elképzelése szerint formáltattunk. Isten a saját képére teremtett minket. De vétkeztünk, mivel azt tettük, amitől óva intett bennünket (1Móz 1-3). Emiatt olyan edényekké váltunk, amiket újra kell formálni. Ezért Isten Jézus Krisztus vére által esélyt ad nekünk az újjászületésre. Új életet ad nekünk.

Agyaggá lehetünk Isten kezében, ha elengedjük vágyainkat, és Istenre bízzuk életünk vezetését. Akkor Isten Jézus képére formál bennünket, hogy újjászülessünk olyan életre, amit a kezdetektől tervezett nekünk.

Imádság: Szent Istenünk, köszönjük, hogy megszületett Fiad, Jézus
Krisztus, aki által újjáformáltathatunk és újjászülethetünk az örök
életre veled. Ámen.

Isten újjá tud formálni minket, akármilyen állapotban vagyunk.

Xavia Arndt Sheffield (Maryland, USA)

http://csendespercek.hu

Az Úr az én hű pásztorom.....wmv

Ige: A KÍMÉLET ÉS SZERETET SZAVAI

2 Kor. 2,1 Azt tettem pedig fel [úgy döntöttem] magamban, hogy nem megyek közétek ismét szomorúsággal. [szomorúságotokra]^*

*Az apostol ezt kérdezi a Korinthusban élő hívőktől: „Mit akartok? Vesszővel menjek-é hozzátok, avagy szeretettel és szelídségnek szellemével?” (1 Kor. 4,21)

2 Kor. 2,2 Mert ha én megszomorítlak titeket, ugyan ki az, aki megvidámít [megörvendeztet; földerít; fölvidít] engem, hacsak az nem, akit én megszomorítok?

2 Kor. 2,3 És azért írtam néktek éppen azt [a levelet is], hogy mikor oda megyek [megérkezem], meg ne szomoríttassam azok miatt [szomorúság ne érjen azok részéről]^* akiknek örülnöm kellene; meg lévén győződve mindenitek felől, hogy az én örömöm mindnyájatoké.

^*Mert: „...félek, hogy amikor megérkezem, nem olyanoknak talállak titeket, mint szeretnélek, és ti is olyannak találtok engem, amilyennek nem szeretnétek.

Félek, hogy viszálykodás, irigység, harag, önzés, rágalmazás, vádaskodás, felfuvalkodás, pártoskodás lesz közöttetek, úgyhogy amikor odamegyek, ismét megaláz engem az én Istenem nálatok, és megsiratok sokakat azok közül, akik korábban vétkeztek, és nem tértek meg abból a tisztátalanságból, paráznaságból és kicsapongásból, amelyet elkövettek” (2 Kor. 12,20-21)

 „Azért írom ezeket távollétemben, hogy ottlétemkor ne kelljen keményen bánnom veletek a szerint a hatalom szerint, amelyet az Úr nekem építésre, és nem rombolásra adott” (2Kor. 13,10)

2 Kor. 2,4 Mert sok szorongattatás [gyötrődés] és szívbeli háborgás [szorongás; aggodalom] között írtam néktek sok könnyhullatással [szorongó szívvel, nagy aggodalmak és sűrű könnyek között], nem hogy megszomoríttassatok [nem azért, hogy szomorúságot okozzak nektek], hanem hogy megismerjétek azt a [(agapé): Isten szerinti] szeretetet, amellyel kiváltképpen irántatok viseltetem. [amely bennem különösen nagy irántatok]

2 Kor. 2,5 Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem részben, hogy azt ne terheljem, titeket mindnyájatokat^*

^*Amivel megszomorította valaki az apostolt, arról így ír: „Mindenfelé az a hír járja, hogy paráznaság van közöttetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok között sem fordul elő; hogy tudniillik valaki apjának feleségével él” (1Kor. 5,1)

Pedig ő már írt erről: „Mert nem írtunk nektek mást, mint amit olvastok és meg is értetek, sőt remélem, hogy teljesen meg fogtok érteni” (2Kor. 1,13).

És amit megírt, az nem más, mint Isten kijelentett útmutatása: „… ne régi kovásszal (a régi romlott természettel) ünnepeljünk, sem rosszaságnak [álnokságnak] és gonoszságnak [(ponéria): romlottság] kovászával, hanem tisztaságnak [(eilikrineia): egyeneslelkűség; napfény-tisztaság; őszinteség; nyíltszívűség] és igazságnak [(aletheia): valóság, Isten Igéje] kovásztalanságában. [(adzümosz): kovásztalan, azaz: nem romlott, nem megrontott]” (1 Kor. 5,8)

Mert:  „Egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti” (Gal. 5,9)